A kereszténység kialakulása, Jézus élete

 A kereszténység történelmi kinyilatkoztatáson alapuló

dogmatikus vallás
 Alapítója, Názáreti Jézus Krisztus (Kr.e. 6 - Kr.u. 33)
 A júdeai Betlehemben született, születése a keresztény
időszámítás kezdete.
 Jézus valós történelmi személy, például római történetíróknál
találunk rá utalásokat.
 Anyja Mária, apja (nevelőapja) egy József nevű ács volt.
 A keresztény hit szerint Jézus „az emberré vált Isten”.
 Alakjában az addig láthatatlan Isten testesült meg, emberi apja
ugyanis nem volt („szeplőtlen fogantatás”).
 A kereszténység a messiásvárás légkörében született meg
 A keresztények számára Krisztus az Isten által a patriarcháknak
(ősatyáknak) megígért és a próféták által megjövendölt
Messiás, Isten egyszülött fia, aki az emberiség megváltásáért
öltött testet, hogy bűneikért szenvedjen, meghaljon, s az Ég
haragját kiengesztelve, lehetővé tegye üdvözülésüket
 A kereszténység első gyülekezetei az i.sz. I. század közepe táján
keletkeztek Palesztinában, amelyek hamarosan egyházzá
szerveződtek. A kereszténység ezt követően elterjedt az egész
Római Birodalom területén.
 Ebben a folyamatban kulcsszerepe volt Szent Péternek
Rómában és Szent Pál térítő tevékenységének a keleti
provinciákban
 Pál apostol kezdetben farizeusként élte életét (a zsidó tanok
merev képviselőjeként), ám később, Krisztus halála utáni évben
megtért (pálfordulás) és felismerte, hogy az evangéliumnak a
pogányok közötti hirdetése lesz az ő életének legfőbb feladata.

A kereszténység alaptanítása
 A kereszténység lényege az Isten- és emberszeretet.
 Két legfőbb parancsolata: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes
szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből" és "Szeresd
felebarátodat, mint önmagadat".
 A keresztény istenfogalom szerint Istenben három személy van:
Atya, Fiú és Szentlélek.
 Az embert Isten "saját képmására" teremtette.
 Ádám - az emberiség ősapja - azonban megszegte Isten
parancsát így el kellett hagynia eredeti lakhelyét, a
Paradicsomot.
 A keresztények hite szerint ezért minden ember eredendően
bűnös, és mindenkire ítélet vár.
 Az egyedüli kiutat Isten kegyelmének elfogadása jelenti, az
ember ugyanis nem képes pusztán önerejéből üdvözülni.
 Isten azzal, hogy Krisztusként emberré lett, helyreállította a
bűnbeeséssel megzavart üdvrendet: megváltotta az
emberiséget a bűntől és annak büntetésétől, az örök
kárhozattól.
 A keresztény tanítás szerint a lélek a halál után elkövetett
tetteinek megfelelően elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését.
Az igazak örök életre mennek, a bűnösök pedig a pokolba
kerülnek.
 Egyes keresztény felekezetek szerint azok, akiknek halálukkor
bocsánatos bűnük volt, a "tisztítótűzbe" (purgatórium)
kerülnek, hogy ott szenvedéseik révén megtisztuljanak.