Kémia 1.

1. Kémiai alapfogalmak
A kémia tudománya azokkal a változásokkal foglalkozik, amelyek az atomok
elektronszerkezetében tartósan végbe mennek. Az anyag minőségi változásával járó
átalakulásokat tárgyalja.

A TOM : Az anyag azon legkisebb része, amelynek atomtörzse kémiai folyamatokban nem
változik, kémiai módszerekkel már nem, csak fizikai módszerekkel (például gyorsított
részecskékkel) bontható további (kisebb) részecskékre.

I O N : Az ion elektromos töltéssel bíró atom vagy atomcsoport. A pozitív töltésű iont
kationnak nevezzük, a negatív töltésűt anionnak. Az ionok az atomokból elektronleadással
vagy elektronfelvétellel jönnek létre.

K É M IA I E LE M : Azonos protonszámú atomokból álló, jellemző tulajdonságokkal rendelkező

anyagok. A kémiai elemekben az atomok többféleképpen kapcsolódhatnak egymáshoz (lásd.
kémiai kötések). A kémiai elemek rendelkezhetnek különböző izotópokkal (lásd alább). A
kémiai elemek növekvő rendszám alapján sorba rendezett táblázata a periódusos rendszer,
amely a különböző elemek vegyjelét tartalmazza.

V E GYJ E L : A kémiai elemek szimbóluma, rövid jele, amely az elem egy atomját
szimbolizálja. Általában az elem latin nevének rövidítése. Kémiai egyenletekben a szereplő
elemek jelölésére a vegyjel szolgál.

I Z O TÓP A TO M : Azonos protonszámú, de eltérő neutronszámú változatai a kémiai

elemeknek. A természetben előforduló anyagok jellemzően különböző izotópok keverékei,
melyeknek aránya általában állandó. Hidrogén izotópjai: prócium (1H), deutérium(12H),
trícium(13H).

V E GY Ü LE T : Vegyületnek nevezzük a különböző rendszámú atomokból felépülő anyagi

rendszereket. A különböző atomok kémiai kötéssel kapcsolódnak egymáshoz.

M O LE KU LA : Molekulának nevezzük meghatározott számú atomból kovalens kötéssel

létrejövő, térben és időben viszonylag állandó atomcsoportot. A molekulák a vegyületek
azon legkisebb részecskéi, amelyek még önállóan léteznek és rendelkeznek az adott
vegyület kémiai sajátságaival. Az atomokat a molekulán belül a kémiai kötés tartja össze.
Az atomok kapcsolódásakor külső elektronhéjaik eredeti rendje felbomlik, a molekulák így
nem egyszerűen atomok összességei, hanem minőségileg új képződmények.

K É M IA I AN Y A G : Minden anyagi tárgy; bármilyen tiszta elem vagy vegyület. A klasszikus

megközelítés alapján minden anyagfajta atomokból, ionokból, molekulákból épül fel. Az
anyag fogalma sokat változott, a XX. század eleje óta nem csak a korpuszkuláris jellegű
(nyugalmi tömeggel rendelkező) részecskéket kell anyagnak tekintenünk, hanem a fényt, az
elektromágneses rezgést, a gravitációs mezőt is.

K É M IA I KÉ P LE T : Molekulák, ionok, vegyületek jelölésére alkalmazott, az alkotó atomok

vegyjeleit és az adott elem atomjainak vegyületen belüli arányát tartalmazza.

• M O LE K U LA K ÉP LE T : Önállóan is létező, több atomból álló részecskék képlete. Pl.:

N2, O2.

• S Z ER K E ZE T I ( K O N S TI T Ú C IÓ S ) KÉ P LE T : A kémiai kötésben résztvevő atomok

sorrendjét és térbeli elrendeződését úgy ábrázoljuk, hogy vegyjeleiket
vegyértékvonalakkal kötjük össze. Például: H - Cl, H - H, O = C = O.

• TA P A S Z TA LA T I V A G Y S Z TÖ C H IO M E TR IA I KÉ P LE T : A kötéseket nem jelöljük,

csak a kötésben résztvevő atomok vegyjelét és arányát a jobb alsó indexben. Az
indexek a legegyszerűbb arányt jelzik. Halmazaikban nem különíthetők el diszkrét
molekulák, általában az ionrácsot adott arányban képzik (például: K2Cr2O7, HCl, H2O,
CO2). Kémiai egyenletekben a vegyületeket általában tapasztalati képletekkel jelöljük.
A tapasztalati képletben az egynél többször előforduló atomcsoport képletét gömbölyű
zárójelbe tesszük. Például: Ca(NO3)2
2. Sztöchiometriai alapfogalmak
S Z TÖC H IOM E TR IA : A kémiai reakciók során tapasztalható tömeg- és térfogatviszonyok
törvényszerűségeivel foglalkozó kémiai altudomány.

R E LA TÍ V A TO M TÖ M E G : Az a viszonyszám, amely kifejezi, hogy egy mol atom tömege a

12-es tömegszámú C-izotóp móltömegének 1/12-ed részének hányszorosa.

R E LA TÍ V MO LE K U LA T Ö M EG : Az a viszonyszám, amely kifejezi, hogy egy mol anyag

tömege a 12-es tömegszámú C-izotóp móltömege 1/12-ed részének hányszorosa.

K É M IA I A N Y A G M EN N Y IS É G : A kémiában legfontosabb anyagmennyiség a mol. Ez annak a

rendszernek az anyagmennyisége, amely annyi elemi egységet (elektront, protont, atomot,
iont, molekulát) tartalmaz, mint ahány atom van 12,000 gramm 12-es tömegszámú
szénizotópban. 1 mólnyi anyagban 6,023×1023 számú részecske van. Ez az Avogadro-szám,
melynek jele NA.

M O LÁ R IS TÖ M EG : A moláris tömeg egyenlő egy mol anyag tömegével grammban

kifejezve. Jele: M.

R EA KC IÓ EG Y EN LE TE K FE LÉ P Í TÉ S E : A kémiai átalakulásokat reakcióegyenletekkel

szemléltethetjük. Bal oldalon az egymásra ható, jobb oldalon a keletkezett anyagok kémiai
képletei állnak. A reakcióegyenletek anyagmérlegnek is tekinthetők, mert a képletek a
molnyi mennyiségeket jelentik. A kémiai számítások alapját a helyesen felírt
reakcióegyenletek képezik. Pl.: CaCO3 + 2HCl = H2O + CO2 ↑+ CaCl2
3. Az atom szerkezete 1.
S ZU B A TO M I R É S Z EC S K É K : Az atomok atommagból és elektronfelhőből állnak, az ezeket
alkotó (atomoknál kisebb) részecskéket nevezzük szubatomi részecskéknek. Csoportosításuk:

• Elemi részecskék: tovább már nem oszthatóak és nem rendelkeznek belső

szerkezettel.

o Bozonok: a kölcsönhatások közvetítői, pl.: gluon, foton.

o Fermionok: az anyag építőkövei

▪ Leptonok: elektron - elektron neutrínó, müon - müon neutrínó, tau -

tau neutrínó.

▪ Kvarkok: a fermionikus hadronok (pl. proton és neutron) felépítői pl.:

up-down, charm-strange, top-bottom

• Összetett részecskék: elemi részecskékből épülnek fel.

o Fermionikus hadronok (barionok): kvarkokból épülnek fel. pl.: proton,

antiproton, neutron, lambda, omega.

o Bozonikus hadronok (mezonok): kvark és antikvark párból épülnek fel. pl.:

pion, kaon.

A TOM M AG S Z ER K E Z E TE : Neutronokból és protonokból épül fel (közös néven

nukleonok). A neutronok és protonok abszolút tömege és spinje megegyezik, a neutron
azonban instabil részecske. Mivel mindkettő abszolút tömege többszöröse az elektronénak, az
atom tömege gyakorlatilag az atommagban összpontosul. Az atommagot jellemezhetjük
rendszámmal (p+ száma, jele: Z) és tömegszámmal (p+ és n0 számának összege, jele: A).

M AG ER Ő K : Az atommagot alkotó részecskék között ható, kis hatótávolságú és

töltésfüggetlen erők. Csak véges számú kölcsönhatás kialakítása lehetséges. Háromféle erő
hatása érvényesül az atommagban.

• erős kölcsönhatás: proton és neutron között, gluon közvetítésével, kis hatótávolság,

nagy erő (a gravitáció sokszorosa).

• elektromágneses erő: töltéssel rendelkező részecskék között, foton közvetítésével,

hatótávolsága végtelen.
 • gyenge kölcsönhatás: kvarkok között jön létre.

M AG M OD E LLE K : Az atommagok tulajdonságait próbálják a lehető legpontosabban leírni.

• Cseppmodell: az atommagot egy állandó sűrűségű összenyomhatatlan

folyadékcseppként írja le, amelynek térfogata a tömegszámmal (protonok és
neutronok összege) arányos.

• α-rész modell: Az α-részecskék 2 protonból és 2 neutronból álló, különösen stabil

részecskék. E modell szerint az atommagot ilyen részecskék építik fel, így
geometriai elrendezésük is adott.

• Héjmodell: A protonok és neutronok az elektronokhoz hasonlóan egy közös

potenciáltérben helyezkednek el, egymásra hatásuk elhanyagolható.

• Kollektív modell: A csepp- és héjmodell összegzéséből született. „Lezárt” héjak

esetén stabilis belső mag alakul ki, a kialakuló pályákon pedig létrejön a
részecskecsoportok kollektív mozgása is.

A TOM M AG O K C S O P O R TO S Í TÁ S A :

• Izotópok: Azonos protonszámú, eltérő neutronszámú atomok.

• Izobárok: Azonos tömegszámú atomok.

• Izotonok: Azonos neutronszámú atomok.

K Ö TÉ S I E N E R G IA : Az atommag elemeiből való keletkezése exoterm folyamat, melynek

során a felszabaduló energia kötési energiává alakul, a folyamat közben pedig
tömegdeffektus következik be– ez nemcsak meghatározott energiaváltozással jár együtt,
hanem azt is megmagyarázza miért kisebb az atommag tömege, mint az őt alkotó
nukleonok tömegének matematikai összege.

A TOM M AG O K S TA B I LI TÁ S A : Az atommagok stabilitási viszonyaival magyarázhatók a

radioaktív magok spontán bomlásai. Egyes elemek minden külső beavatkozás nélkül,
energia és/vagy részecske kibocsátása közben elbomlanak és más elemekké alakulnak.

• Stabil magok: radioaktív bomlást nem figyeltek meg. pl: 14N, 16O.

• Elsődlegesen természetes radionuklidok: természetben megtalálhatóak. pl.: 40K

• Másodlagos természetes radionuklidok: előzőek bomlásával keletkeznek. pl.: 226Ra

• Indukált természetes radionuklidok: kozmikus sugárzás hatására keletkeznek. pl:
14
C

• Mesterséges radionuklidok: emberi tevékenység hatására keletkeztek. pl: 137Cs

4. Az atom szerkezete 2.
E LE KTR ON S Z ER K E Z E T : A semleges atomokban az atommagot protonjainak számával
megegyező számú elektron (e-) veszi körül. Az atom kifelé semleges. Az elektronok
elhelyezkedését és tulajdonságait (elektronszerkezetét) az alábbi modellekkel próbálták meg
leírni.

E LE KTR ON S Z ER K E Z E T LE ÍR Á S Á R A HA S Z NÁ L T M OD E L LE K :

• Rutherford-féle atommodell: Az elektronok az atommag pozitív előterében

mozognak, az elektronszerkezetet a köztük lévő vonzás és taszítás határozza meg.
Problémák: az elektron, mint mozgó töltés az atommag körüli pályán csak keringene,
hosszú távon energiát veszítene és spirálisan a magba zuhanna és nincs
megmagyarázva, hogy az elektronok miért csak meghatározott hullámhosszúságú
fényt bocsátanak ki.

• Bohr-féle atommodell: Alapja Plank kvantumelmélete (az atomok csak

meghatározott kvantumokban vehetik fel és adhatják le az energiát, Einstein-féle
ekvivalencia-elv: ∆E=h*v).
Az atommag körül csak meghatározott pályákon keringhetnek az elektronok.
Attól függően, hogy melyik pályán helyezkednek el; különböző a kvantumállapotuk.
Ezt jellemzi a főkvantumszám.
Ha az atom energiát vesz fel, az elektron gerjesztett állapotba kerül és nagyobb
energiájú pályára kerül (a magtól távolabb). A gerjesztett állapot megszűnése után
az elektron visszakerül az alapállapotába az energiakülönbséget pedig fény
formájában sugározza ki – az alapállapotba való visszajutás megfelel 1-1
színképvonalnak (ezért bocsátanak ki meghatározott hullámhosszúságú fényt az
elektronok – anyagra jellemző színképvonalak jönnek létre).

• Bohr-Sommerfeld-féle atommodell: Az elektron nemcsak körpályán, hanem ellipszis

alakú pályán is mozoghat, a pályaalak és a pálya energiaszintjének jellemzésére
szolgál a mellékkvantumszám.

• Hullámmechanikai modell: az elektron egyszerre hullám és részecske természetű,

így az elektronok anyaghullámként is felfoghatók.

• Kvantummechanikai modell: Schrödinger és Heisenberg nevéhez fűződik, alapja a

Brögli-szemlélet, miszerint az elemi részecskéket statisztikai módszerekkel is lehet
 elemezni. A Schrödinger-egyenlet segítségével megadhatjuk, hogy egy elektron a tér
adott pontján mekkora valószínűséggel fordul elő. Valamely részecske helye és
impulzusa egyszerre és pontosan nem határozható meg. Atompályának nevezzük
azt a pályát, ahol az elektron 90%-os valószínűséggel megtalálható, csomósíknak
pedig azt, ahol 0%-os valószínűséggel található.

K V AN TU MS Z Á M O K : Minden elektronhoz 4 kvantumszám tartozik.

• Főkvantumszám:

o jele: n

o lehetséges értékei: bármely pozitív egész szám vagy K, L, M…

o az elektronnak az atommagtól való távolságára utal

o elsősorban ez határozza meg az atompálya méretét és energiáját

o Héj: az azonos főkvantumszámú elektron-pályák alkotják

• Mellékkvantumszám:

o jele: l

o értéke: 0-tól n-1-ig terjedő egész számok vagy s, p, d, f..

o megadja az elektron impulzusmomentumát és az atompálya térbeli alakját: s:

gömb; p: súlyzó; d, f: bonyolultabb

o Alhéj: az azonos mellékkvantumszámú elektronok alkotják

• Mágneses kvantumszám:

o jele: m

o értéke: -l és +l közötti egész számok, a 0-t is beleértve

o az elektron impulzusmomentumának térbeli orientációját határozza meg, tehát

az atompálya töltéseloszlásának térbeli irányultságát

• S P IN K V A N TU MS ZÁ M :

o jele: me

o értéke: +1/2 vagy -1/2 (mágneses irányultság)

 o az elektron saját impulzusmomentumát jellemzi, azaz az elektron saját
tengelye körüli perdületét veszi figyelembe

E LE KTR ON S Z ER K E Z E T K IÉP Ü LÉ S É T LE ÍR Ó S Z AB Á LY O K :

• Pauli-elv (tilalmi elv): Egy atom szerkezetében nem fordulhat elő 2 db olyan
elektron, amelyeknek mind a 4 kvantumszáma megegyezik. Ebből következik,
hogy egy pályán max. 2 db elektron fordulhat elő egyszerre, eltérő spinnel.

• Hund-szabály: Az adott alhéjhoz tartozó atompályákon az elektronok úgy

helyezkednek el, hogy közülük minél több legyen párosítatlan.

• Energiaminimum elve: Az atompályák feltöltésekor az elektronok úgy helyezkednek

el, hogy a lehető legkisebb energiájú helyet foglalják el, ezért először az
atommaghoz közeli pályák töltődnek fel.

A TOM T Ö R ZS : Általánosságban az atommag és a telített, lezárt elektronhéjakat hívjuk

atomtörzsnek. Kivételt képeznek a d-mező elemei: a vegyértékhéj a legkülső elektronhéj és az
alatta lévő, még nem lezárt d-alhéj, a többi az atomtörzshöz tartozik.

V E GY ÉR TÉ K H ÉJ : A külső, lezáratlan héjak, vagyis az atom elektronszerkezetének

megfelelő legnagyobb rendszámú nemesgáz elektronszerkezetén kívüli elektronok.

IO N O K KE LE TK E Z É S E A TO M O K B Ó L :

• Pozitív ion (kation)

Ionizációs energia: az az energia, amely 1 mol alapállapotú szabad atomból (gáz) a
legkönnyebben leszakítható elektron eltávolításához szükséges (kJ/mol).

• Negatív ion (anion)

Elektronaffinitás: A szabad atomból történő anion-képződést kísérő energiaváltozás.
(kJ/mol) Képződésük egyes elemeknél energiafelszabadulással jár, másoknál energiát
kell befektetni.
5. Az elemek rendszere
P ER IÓ DUS O S R E N D S Z E R FE LÉ P Í TÉS E : Többféle periódusos rendszer született a történelem
során, a napjainkban használatos periódusos rendszer alapjait Mengyelejev alkotta meg.
Növekvő atomtömeg szerint sorba rendezte az elemeket, a hasonló tulajdonságúakat pedig
egymás alá helyezte el. A periódusos rendszer a kémiai elemeket tartalmazza a növekvő
rendszámuk függvényében, vegyértékhéjuk szerint elrendezve.
A periódusos rendszerben függőlegesen oszlopokba, vízszintesen periódusokba
rendeződnek az elemek. Összesen 7 db periódus létezik, a héjakat jelzi. A következő
elektronhéj feltöltődése a periódusok elején kezdődik (az elektronszerkezet egyszerűsített
megjelenítése).

E LE ME K C S O P O R TO S Í TÁ S A : A periódusos rendszer elemei többféle módon

csoportosíthatóak. Feloszthatjuk például fémes (bór-asztácium vonaltól balra, kivéve H),
átmeneti fémek (bór-asztácium vonal tagjai) és nemfémes elemekre (bór-asztácium vonaltól
jobbra).
Másik csoportosítási mód a vegyértékhéj-szerkezet alapján történik. A periódusos rendszert
mezőkre bontjuk az alábbiak szerint:

• s-mező elemei

o ns1: alkálifémek, kiv. H

o ns2: alkáliföldfémek

• p-mező elemei

o ((n-1)d10)ns2np1: földfémek

o ((n-1)d10)ns2np2: széncsoport elemei

o ((n-1)d10)ns2np3: nitrogéncsoport elemei

o ((n-1)d10)ns2np4: oxigéncsoport elemei

o ((n-1)d10)ns2np5: halogének

o ((n-1)d10)ns2np6: nemesgázok

• d-mező elemei

o (n-1)d1-10ns2 (kiv.: rézcsoport: ….ns1): átmenetifémek

 • f-mező elemei: lantanidák; aktinidák

T E ND ENC IÁ K A P ER IÓ D U S O S R E N DS Z ER B EN :

• Atomméret: a periódusokban balról jobbra csökken, az oszlopokban fentről lefelé nő

• Ionméret: a kationok sugara egy perióduson belül csökken, oszlopban lefelé nő, az
anionok mérete oszlopon belül lefelé nő

• Első Eionizációs: periodikusan változik, minden periódusban az alkálifémeké a

legkisebb, a nemesgázoké a legnagyobb

• Második Eionizációs: mindig nagyobb, mint az első. Az alkáliföldfémeké a legkisebb, az

alkálifémeké a legnagyobb.

• Elektronegativitás (EN) [az atom elektronvonzó képessége]: Oszlopokban lefelé

csökken, periódusokban balról jobbra nő.
6. A kémiai kötés
A kémiai kötés a molekulát, vegyületet alkotó atomok, ionok közti kapcsolódás, melyet a
vegyértékhéjon lévő elektronok hoznak létre. A kötés kialakulásának célja: a nemesgáz-
konfiguráció (lezárt elektronhéjak) kialakítása.

A kémiai kötőerők elektromos, illetve elektromágneses természetűek, amelyek akkor

jöhetnek létre, amennyiben mindkét atom tartalmaz párosítatlan elektront vagy
elektronokat. A kapcsolódó atomok közös elektronpárokat létesítenek, így kötést hoznak
létre. Koordinációs vegyületekben a nemkötő elektronpárok is részt vesznek a kötés
létrehozásában.

E LS ŐR EN D Ű K É M IA I K Ö TÉS E K C S O P O R TOS Í TÁS A , J E LLE M Z ÉS E :

Az elsőrendű kötés jellegét a kapcsolódó atomok elektronegativitás-értékeinek különbsége

(∆EN), illetve összege (∑EN) határozza meg.

• ionkötés: ∆EN nagy (>2), ∑EN közepes (3,5 – 5,5)

A képződött vegyületet az ellentétes töltésű ionok között működő elektrosztatikus
erők tartják össze. A kristályokban ionok sztöchiometriai arányú halmazai
helyezkednek el a rácspontokon. Egy kis és egy nagy elektronegativitású elem által
alkotott vegyület. Pl.: NaCl.

• fémes kötés: ∆EN kicsi (<1), ∑EN kicsi (<3,5)

A rácspontokon pozitív töltésű fémionok helyezkednek el, amelyeket delokalizált
elektronfelhő vesz körül. A fématomok által leadott elektronok együttesen tartoznak
az összes fémionhoz, jól vezetik a hőt és az elektromosságot. Pl.: Na.

• kovalens kötés: ∆EN kicsi (<2), ∑EN nagy (>4)

Egy vagy több kötő elektronpár hozza létre. Két atom ellentétes spinű elektronjai a
két atomtörzs vonzása következtében molekulapályára kerülnek, ezáltal kialakul a
kötő e--pár, amely mozgását, helyzetét mindkét atomtörzs befolyásolja. A kötés
kialakulása energia-felszabadulással jár. Nemkötő e—pároknak nevezzük a legkülső
héj elektronjait, amelyek a kémiai kötésben nem vesznek részt, viszont szintén a
molekulapályára kerülnek.
K Ö TÉ S TÁ V O LS Á G : a kötésben résztvevő két atom atommagjának a távolsága (pm-es
nagyságrend).
 K Ö TÉ S I E N E R G IA : 1 mol molekulában a két atom közötti kötés felszakításához
szükséges energia. Ekötés; kJ/mol.

A kovalens kötés csoportosításai:

• Kötések száma szerint

o Egyszeres: Az atomok egy kötő elektronpárral kapcsolódnak egymáshoz. Az

egyszeres kovalens kötés mindig σ-kötés. σ-kötésnél a közös elektronpár
tengelyszimmetrikusan helyezkedik el az atomtörzsek között, a töltés így
szimmetrikusan oszlik meg.

o Többszörös: Olyan atomok közt jöhet létre, amelyek több nemkötő

elektronnal rendelkeznek és atommagjuk eléggé kis méretű és pozitív töltésű,
hogy több kötő elektronpárt is az atommag közelében tartson. Az első kötés
ebben az esetben is mindig σ-kötés. A második és harmadik kötés a π1- és π2-
kötés. A π-kötések nem tengelyszimmetrikusak, a π1-kötés a kötéstengely
síkja alatt és felett, a π2-kötés pedig rá merőlegesen helyezkedik el. A
szimmetria hiánya miatt a töltéseloszlás többszörös kötés esetén nem
egyenletes.
A kötéstávolság többszörös kötés esetén kisebb, mint egyszeres kötésnél. A
kötési energiája egyenként nézve a σ-kötésnek a legnagyobb, a hármas
(σ+π1+π2) kötésnek azonban nyilván nagyobb, mint egy egyszeres kötésnek. A
kötéstengely körüli elfordulás csak egyszeres kötés esetén jöhet létre.

• A kötő elektronpár „származása” szerint

o Datív kötés: A kovalens kötést létesítő elektronok mindegyikét ugyanaz az

atom adja. Például: NH4+

o Koordinatív kötés: Komplex ionoknál, vegyületeknél előforduló kötés. A

központi atom (vagy pozitív töltésű ion) elektronpár-akceptor szerepben
„feltölti” az üres atompályáit a ligandum(ok) nemkötő elektronpárja(i)val.
Pl.: Pl.: K4[Fe(CN)6]

• Lokalizáltság szerint

o Lokalizált: A kötő elektronpárok molekulapályáját csak a kötésben résztvevő

két atom atomtörzse befolyásolja. Pl.: CO2.
 o Delokalizált: A kötő elektronpár mozgását nemcsak a kötésben résztvevő két
atom atomtörzse befolyásolja, hanem más atomtörzsek is. A delokalizált
kötésben általában vagy a π elektronok vesznek részt vagy a nemkötő
elektronpárok. Pl.: C6H6, benzolgyűrű.

• Polaritás szerint

o Poláris kovalens kötés: A kapcsolódó atomok elektronegativitása különböző.

o Apoláris kovalens kötés: A kötés ugyanolyan atomok között jön létre, vagy az
atomok elektronegativitása nagyjából megegyezik.

M O LE KU LÁ K TÉR B E L I S Z ER K E ZE TE : Jellemezhetjük a kötésszöggel: a kapcsolódó

atomok kötésirányai által bezárt szöggel. Az elektronpár taszítási elméletet is figyelembe
kell venni, miszerint a központi atomtörzset körülvevő elektronpárok egymástól a lehető
legtávolabb igyekeznek elhelyezkedni.

M ÁS ODR E N D Ű K Ö TŐ E R Ő K :

• Hidrogénkötés: Legerősebb másodrendű kötőerő. Nagy elektronegativitású

atomhoz (F,O,N) közvetlen kapcsolódó hidrogénatom és szintén nagy
elektronegativitású atomon található nemkötő elektronpár között jön létre. Pl.: víz,
DNS, peptidek...

• Van der Wals kötőerők: Leggyakoribb másodrendű kötőerő. Alapja, hogy a

molekulák a polarizáltságukból fakadóan bizonyos nagyságú dipólusmomentummal
rendelkeznek. Ez eredményezi az elektrosztatikus kölcsönhatást.

o Orientációs: azonos nagyságú dipólusmomentummal rendelkező molekulák

irányítódása.

o Indukciós: dipólus indukálja az eredetileg dipólusmomentum nélküli

molekulákban a töltésaszimmetriát.

o Diszperziós: apoláris molekulák között létrejövő diszperziós erők által

létrehozott kölcsönhatás.

R ÁC S TÍ P U S O K : A rácsenergia az az energia, amely ahhoz szükséges, hogy 1 mol

kristályos anyagot szabad részecskéire bontsunk (kJ/mol). Négyféle rácstípust
különböztetünk meg:
• ionrács (lásd ionkötés)

• fémrács (lásd fémes kötés)

• molekularács: a rácspontokon két-vagy többatomos molekulák találhatóak, melyek

között másodrendű kötőerők hatnak. Vízben kevéssé oldódnak. Alacsony olvadás- és
forráspont jellemzi őket. Kevéssé kemények, szublimációra képesek. Pl.: jég,
szárazjég, paraffinok.

• atomrács: a rácspontokon atomok találhatók, köztük kovalens kötés hat. A kötések

irányítottak, jellemzőik: magas olvadás- és forráspont, nagy rácsenergia és
keménység. Az atomrács a kémiai hatásoknak ellenáll, a valódi atomrács pedig az
elektromos áramot sem vezeti. Pl.: gyémánt.
7. Anyagi rendszerek felosztása és jellemzése halmazállapot szerint I.
Alapfogalmak:

H A LM A ZÁ L LA P O T : Az a mód, ahogyan valamely anyag a rendelkezésére álló teret kitölti.

• gáz

• cseppfolyós

• szilárd

• plazma: olyan túlhevített gáz, amelyben ionokra bomlott atomok, molekulák és

elektronok olyan arányban vannak, hogy átlagosan az egész rendszer semleges

R EN DS Z ER : az anyagi világnak az a testből, illetve testekből vagy azok halmazából álló

része, ami a kísérletezés alapját képezi.

K ÖR NY E ZE T : minden, ami a rendszeren kívül van.

F Á Z IS : a rendszer egymástól jól észlelhető határfelületekkel elválasztott; fizikai és kémiai

tulajdonságokban megegyező része.

K O MP ON EN S E K : a rendszer felépítésében résztvevő atomok, atomcsoportok, molekulák

stb.

FÁZISOK SZÁMA
Egy Több
KOMPONENSEK Egy gáz/folyadék/szilárd egykomponensű
SZÁMA anyag heterogén rendszerek
Több elegy keverék

G Á ZR EN DS ZE R E K :

Gázok állapotjelzői:

• Intenzív

o Nyomás (jele: p, mség: bar, Pa, atm)

o Hőmérséklet (jele: T, mség: °C)

 • Extenzív

o Térfogat (jele: V, mség: m3)

o Tömeg (jele: m, mség: kg)

o Anyagmennyiség (jele: n, mség: mol)

A gázmolekulák közti van der Waals erő nem képes a molekulákat egymáshoz rögzíteni.
→ A részecskék közti kohéziós erő elhanyagolhatóan kicsi, ezért a részecskék mozgását
semmiféle kölcsönhatás nem gátolja és a rendelkezésre álló teret egyenletesen töltik ki.
A részecskék tömege kicsi. → A hőmozgás sebessége nagy.
Molekulák mozgásának típusai:
– transzlációs
– rotációs
– vibrációs
G Á Z TÖR VÉ N Y E K (ideális gázokra):

➢ Boyle-Mariotte törvény: p1V1=p2V2, állandó T és n mellett (izoterm állapotváltozás)

➢ Gay-Lussac törvény: p1/T1=p2/T2, állandó V és n mellett (izochor állapotváltozás)

➢ Charles-Gay Lussac törvény: V1/T1=V2/T2, állandó p és n mellett (izobar

állapotváltozás)

Avogadro törvény: Az azonos térfogatú, azonos hőmérsékletű és nyomású gázok azonos

számú részecskét tartalmaznak (ezt határozza meg a Vm, moláris térfogat).

p T Vm
Standard állapot 0,1 MPa 25 °C 24,5 dm3/mol
Szobahőmérséklet 0,1 MPa 20 °C 24,0 dm3/mol
Normál állapot 0,1 MPa 0 °C 22,41 dm3/mol

G Á Z TÖR VÉ N Y E K E G Y ES Í TÉ S E ID E Á LIS GÁ Z O KR A :

Alapvetései: molekulát pontszerűnek tekinti, kiterjedését a gáz egész térfogatára

viszonyítva elhanyagolhatóan kicsinek tekinti, a molekulák közötti kölcsönhatást
elhanyagolhatóan kicsinek veszi.

1 mol esetén: Vm =konst·T/p

konstans = egyetemes gázállandó: R=8,314 J mol–1K–1

Tetszés szerinti anyagmennyiség esetén: V = n·R·T/p vagy p = R·T·ρ/M

Egykomponensű rendszer esetén: p×V = n×R×T

Többkomponensű rendszer (elegyek) esetén: pö×Vö = nö×R×T, ahol pö a parciális

nyomások, nö pedig a komponensek móljainak összege.

Dalton-törvény: xA (móltört): pA/p = nA/n

I D E Á L IS GÁ ZO K K IN E T IK U S G Á ZE LM É LE TE :

A gáz nyomása a gázmolekulák közötti kölcsönös taszítás eredménye. Az így előálló

taszítás nyomja a gázmolekulákat az edény falához. Reális gázokra az 1. és 3. posztulátum
nem érvényes.
✓ 1. posztulátum: gázokban a molekulák mérete elhanyagolható a köztük levő
távolsághoz képest → összenyomható, a molekulák térfogatát nem kell figyelembe
venni.
✓ 2. posztulátum: A gázmolekulák különböző irányokban és sebességgel egyenes
vonalú (egyenletes) mozgást végeznek → Brown mozgás
✓ 3. posztulátum: A gázmolekulák között ható erők az ütközések kivételével
elhanyagolhatóan kicsik, akár 0 → egyenletes térfogat kitöltés, gázkeverékek
„függetlensége”.
✓ 4. posztulátum: A gázmolekulák ütközése rugalmas, nem vész el a kinetikus energia,
nem alakul át → nyomás tartás
✓ 5. posztulátum: A gázmolekulák átlagos mozgási energiája a hőmérséklettől függ →
„Brown mozgás” gyorsul a hőmérséklettel
Van der Waals egyenlet a reális gázokra: (p + n2a/V2) * (V-nb) = nRT
a, b= a gáz anyagi minőségétől függő tapasztalati állandók
a/V2 = nyomáskorrekció (a molekulák közötti vonzóerőkből származó kohéziós nyomás)
b = térfogatkorrekció (a molekulák kiterjedésével kapcsolatos).
Kompresszibilitási tényező (z): az intermolekuláris erők természetének és hatásának
kifejezője.
✓ Ideális gázokra → z = 1;
✓ nagyon kis nyomás esetén → z ~ 1
✓ Közepes nyomás esetén → z >1 (a vonzóerők hatnak jobban)
✓ Nagy nyomás esetén → z < 1 (a taszítóerők hatnak jobban)
G Á ZO K V IS E LK E D É S E

▪ effúzió: gázmolekulák átáramlása egy nagyobb nyomású térrészből egy kisebb

nyomású térrészbe (vákuumba) szűk résen vagy porózus rétegen keresztül. A gáz
ekkor ugyanakkora sebességgel távozik, mint amekkora a molekulák átlagos
 sebessége az edényben. Graham-törvénye szerint az effúzió sebessége fordítottan
arányos a moláris tömeg négyzetgyökével.
▪ diffúzió: a gázmolekuláknak a koncentrációkülönbség (parciális nyomáskülönbség)
hatására végbemenő mozgása, amelynek során az egyik gáz molekulái kiterjednek a
másik gáz által elfoglalt térfogatban, egységes parciális nyomást létrehozva.

F O LY A DÉ K R EN D S Z ER E K :

A folyadékok molekulái egymáshoz közel helyezkednek el, ezért köztük intermolekuláris

kötőerők érvényesülnek. A folyadékmolekulák rotációs és vibrációs mozgásra képesek.
A molekulák között nagy vonzóerő (kohéziós erő) lép fel, ezért kondenzált állapotnak
tekinthető (szilárdhoz hasonlóan).

A folyadék és környezete között határfelület van. A folyadékok a rendelkezésükre álló

teret szorosan kitöltik, viszont önálló térfogattal rendelkeznek, amelyet még nagy erővel is
csak kis mértékben lehet megváltoztatni. Önálló alakjuk viszont nincs a folyadékoknak,
ezért fluid állapotnak tekinthető (gázhoz hasonlóan).

F O LY A DÉ K O K J E LLE M ZŐ I :

Gőznyomás (tenzió): Egyensúlyban levő folyadék felett található gőz parciális nyomása.

Viszkozitás (belső súrlódás):

▪ Szilárd felülettel érintkező folyadék nyírásakor réteges áramlás következik be → a

rétegek egy irányban tolódnak el (lamináris áramlás), de a felülettől számított
különböző sebességgel. Vékony csőben áramlási profil alakul ki.

▪ dinamikai viszkozitás: a rétegek párhuzamos és egyenletes áramlása esetén az

elmozdulás irányával ellentétes irányú súrlódó erő (F) egyenesen arányos a súrlódó
felületek nagyságával (A) és a sebességgradienssel (du/dy); (Newton). Az arányossági
tényező az adott gáz vagy folyadék anyagi minőségére jellemző állandó a dinamikai
viszkozitás (η, mség: Pas, Ns/m2). F= η×A×du/dy

▪ kinematikai viszkozitás (v): a dinamikai viszkozitás és a sűrűség hányadosa.

▪ Newton-törvény: ideálisan viszkózus folyadékok viselkedését írja le.

τ = η·dv/dy = η·γ
τ a nyírófeszültség (nyíróerő/felület), mértékegysége Pa
 v az egyes rétegek lineáris sebessége (dx/dt),
dv/dy = γ a sebességgradiens (sebességesés), mértékegysége s-1

Newtoni folyadékok esetén τ, illetve γ növelésével a viszkozitás nem változik.

A szerkezeti viszkozitást mutató folyadékok viszkozitása csökken a nyírófeszültséggel és

egyúttal a sebességradiens növekedésével. Így viselkednek az aggregált részecskéket
tartalmazó folyadékredszerek, melyekben nyírás hatására csökken, illetve megszűnik a részek
közötti adhézió, vagy pálcika alakú részeket tartalmazó rendszereknél a részecskék beállnak
az áramlás irányába, ami miatt szintén csökken a viszkozitás.

Felületi feszültség: A folyadék felszínének egységnyi növeléséhez szükséges munka.

Folyadék belsejében az egyes molekulákra ható erők egyenlők, kiegyenlítik egymást. →

Kohéziós erő
A folyadék felszínén a molekulára a folyadék belseje felé mutató eredő erő hat, ezért a
folyadék a lehető legkisebb felszínt igyekszik kialakítani → Csepp forma
Kapilláraktív hatás → Adhéziós erő

A kohéziós és az adhéziós erők együttes hatásának következménye a folyadék felületének az

edény falánál tapasztalható görbültsége. A kapilláris emelkedés vagy süllyedés mértékét a
görbületi nyomás és a hidrosztatikai nyomás egyensúlya határozza meg.
8. Anyagi rendszerek felosztása és jellemzése halmazállapot szerint II.
K R IS TÁ LY O S S Z I LÁ R D A N Y A G O K :

Kristály: atomok olyan rendeződése, amelyben a mintázat a tér három irányában

periodikusan ismétlődik.

Kristályok jellemző tulajdonságai:

▪ HOMOGÉNEK: sajátosságaik egy része azonos (pl. sűrűség, kémiai összetétel)

▪ ANIZOTRÓPOK: tulajdonságaik egy része iránytól függő (fénytörés, elektromos- és

hővezető képesség)

▪ Növekedési sebességük párhuzamos irányban azonos, eltérő irányban azonban

eltérő lehet.

Elemi cella: az az egység (paralelepipedon), amelynek eltolásaival felépíthető a teljes

kristályrács.
Az elemi cella paraméterei:

• a három transzláció mértéke (vagyis a térbeli alakzat három ismétlődő hosszúságú

oldalának hossza: a, b, c )

• transzlációs vektorok (oldalak) által bezárt szögek (α, β, γ ).

Az elemi cellák típusai a szimmetriaviszonyok alapján:

▪ Egyszerű: cella csúcsain található atomok (tömegpontok)

▪ Tércentrált: cella csúcsain és a cella közepén található atomok (tömegpontok)

▪ Alaponcentrált: cella csúcsain és két párhuzamos lap közepén található atomok

(tp.)

▪ Lapcentrált: cella csúcsain és minden lap közepén található atomok (tömegpontok)

Rácstípusok a kialakulás iránya alapján:

▪ Lineáris: egy pontból meghatározott irányba növekszik (egy egyenesre eső elemi
cellák)

▪ Síkrács: lineáris rács, az elemi cellák egy síkban helyezkednek el

 ▪ Térrács: síkrács, nem saját síkjába eső transzlációval való eltolással, az elemi cellák
térben helyezkednek el

K R IS TÁ LYR Á C S O K J E L LE M ZŐ TU LA J D ON S Á G A I :

➢ Rácsállandó: Két szomszédos pont (térelem) közötti távolság az elemi cellában.

➢ Rácsenergia: Kristályos szilárd test mólnyi mennyiségének kötési energiája.

Ionrács Molekularács Atomrács Fémrács

∑EN közepes nagy közepes <3
∆EN >1,8 <2 kicsi kicsi
Részecskék a ionok molekulák atomok fématomtörzsek
rácspontokon
Összetartó erő elektrosztatikus másodrendű kovalens kötés fémes kötés
erő kötőerők
Kristályalak függ ionok mérete molekulák σ-kötések atomtörzs
alakja és száma méretétől
mérete
Rácsenergia függ ionok töltése, molekulák kovalens kötés illeszkedés
mérete, mérete, pol. erőssége szorossága
polarizálhatósága
Olvadáspont magas alacsony magas változó
Forráspont magas alacsony magas változó
Vízoldhatóság általában jó polaritástól rossz rossz
függ
Elektromos szilárd: rossz rossz mindenhogy jó
vezetőképesség olvadék: jó rossz
Keménység nagy kis nagy változó
Példa NaCl jég gyémánt Fe

S ÁV E LM É LE T (fémek elektromos vezetőképessége): a gyengébben kötött 3spd, 4spd

elektronok pályái a fématomok közeledésekor felhasadnak, több megengedett
energiaszint alakul ki → az energiasávok átlapolódhatnak. Az atomok a közössé vált
energiaszintre (sávra) adják a vegyértékelektronjaikat. A megengedett energiasávok
között tiltott sávok találhatók.
Jó vezetőknél: nem teljesen betöltött a vegyértékelektron-sáv vagy átlapolódik az üres és a
betöltött sáv
Félvezetőknél: keskeny tiltott sáv
Rossz vezetőknél: széles tiltott sáv

M A KR OS Z K O P I K U S K R IS TÁ LY O S TE S TE K : Krisztallitokból (szubmikroszkópikus méretű

kristályszemcse) állnak. A csírák, gócok egymástól függetlenül növekednek, érintkezésbe
jutnak egymással.

A kristály textúrája: a kristályszemcsék egymáshoz viszonyított elhelyezkedése, mérete

alapján.

A KR IS TÁ LY O S O D Á S T B E F O LY Á S O LÓ TÉ NY E ZŐ K :

▪ alapanyag, amelyből kristályosodik: oldatból szabályos, olvadékból szabálytalan

lapfelület alakul ki

▪ hőmérséklet: cement hidegebb hőmérsékleten szilárdabb lesz

▪ hűtés sebessége: nagy sebességgel aprókristályos zóna alakul ki, kisebb sebességgel
nagy hosszúkristályos zóna alakul ki

A KR IS TÁ LY O S S Z ER K EZ E TB EN E LŐ FOR D U L Ó R ÁC S H IB Á K :

➢ Sík- és térhibák

o Pórusok

o Zárványok

➢ Vonalmenti hibák (diszlokációk)

o Éldiszlokáció

o Csavardiszlokáció

➢ Pontszerű hibák

o Vakancia: egy rácselem hiányzik

o Intersztíció: beékelődés, részecske található rácsközi helyen

o Szubsztitúció: szennyező atom egyensúlyi rácshelyen

 o Intersticiális hely: szennyező atomok (zárványok) rácsközi helyen

Ü V EG S Z ER Ű ANYAGOK:

Szervetlen olvadéknak tekinthető, amely kristályosodás nélkül szilárdul meg és hűl le.
Nagy viszkozitású, túlhűtött folyadék, amelyben nem alakul ki kristályszerkezet és
metastabil állapotban van (az anyag belső energiája és térfogata nagyobb, mintha kristályos
állapotban lenne).
Lágyulási tartomány: a megolvadás egy széles hőmérsékleti intervallumban megy végbe.

Szilikáthálózathoz hasonló, kristályos kvarchoz képest eltorzult szerkezettel rendelkeznek.

Közönséges üveg előállítása:

Na2CO3 + CaCO3 + 6 SiO2 = Na2O·CaO·6 SiO2 + 2 CO2

– Szilícium-dioxid: hálózatképző

– Kalcium-oxid: szerkezet stabilizáló

– Nátrium-oxid: olvasztó hatás

M A KR O MO LE K U L Á K :

A makromolekulákat alkotó képződmények kovalens kötéssel kapcsolódnak egymáshoz,

nagy molekulatömegű képződményeket hozva létre. Az amorf makromolekulák nem
rendelkeznek semmilyen kristályszerkezettel. A „kristályos” polimerek kétfázisú rendszerek
(amorf és kristályos fázis). A polimerkristály elemi cellájának rácspontjaiban nem egyes
atomok, hanem a polimerlánc nagyobb egységei találhatók. A lineáris makromolekulák
kapcsolódhatnak kémiai módon (általában hőre keményednek), illetve fizikai módon
(általában hőre lágyulnak) egymással.

• Természetes makromolekulák: gumi (kaucsukfából, 2-metil-1,3-butadiénben

(izoprénben) gazdag)

o Viszkóz alapú: celofán, vatta

o Cellulózalapú: cellulóz-nitrát (robbanószer, lakk, ragasztó), cellulóz-acetát

(fólia, film)

o Fehérjeszármazékokból: műszaru

• Mesterséges: monomerekből (bifunkciós szerves vegyület) előállított anyagok.

o Poliaddícióval előállított vegyületek: kétféle molekula összekapcsolódásával
keletkezik.

▪ Poli-uretán: hab, lakk, festék.

▪ Epoxi-gyanta: műanyag kötésű beton.

o Polikondenzációval előállított vegyületek: a molekulák összekapcsolódását kis

molekulája melléktermék (általában víz) kilépése kíséri.

▪ Bakelit: hőre keményedő, ellenálló. Pl.: lemezek, szgép alkatrészek.

▪ Nylon: hőre lágyul, nagy szakítószilárdság. Pl.: harisnya, alsónemű.

o Polimerizációval előállított vegyületek: telítetlen vegyületekből melléktermék

keletkezése nélkül állítódnak elő

▪ Polietilén: hőre lágyuló műanyag. Pl.: szatyor, hordó.

▪ Polipropilén: hőre lágyul. Pl.: ételhordók, bútorok.

▪ Poli-vinilklorid: hőre lágyul. Pl.: csövek, padlóburkolatok.

▪ Poli-tetrafluor-etilén: ellenáll a hőnek. Pl.: edények bevonata,

tömítések.

▪ Polisztirol: hőre lágyul, törékeny. Pl.: szigetelés, vonalzók.

9. Halmazállapot-változások I.
P ÁR O LG ÁS : A folyadékmolekuláknak a légüres térbe v. a folyadék feletti gőztérbe való
átlépésének folyamata. Minden hőmérsékleten végbemegy, de a hőmérséklet emelésével
fokozódik. A párolgás következtében a folyadék lehűl, mert a folyadékban maradó molekulák
átlagos kinetikai energiája csökken.

Oka: A folyadék felszínén lévő molekulák egy részének kinetikai energiája

meghaladja a molekulák közti kohéziós erőket. Ennek következtében ezek a molekulák
elszakadnak a többitől, legyőzik a folyadék részecskéi között ható erőket és kilépnek a
folyadék feletti térbe.

Feltételei: A részecskék megfelelő nagy mozgási energiája és mozgásiránya.

Mértéke függ: a folyadék felett képződő és zárt térben egyensúlyba jutó gőz
nyomásától.

K O ND EN ZÁ C IÓ : A gőzmolekuláknak a folyadéktérbe való átlépési folyamata.

Oka: A gőztérben való molekulák mozgásuk következtében a folyadék felszínébe

ütköznek és a folyadék részévé válnak. Az átlagosnál kisebb kinetikai energiájúvá vált
gőzmolekulák esetében a kohéziós erők kerülnek túlsúlyba.

Feltételei: a részecskék megfelelően kicsi mozgási sebessége és megfelelő

mozgásiránya.

Zárt edényben a párolgás és a lecsapódás egyensúlyba kerül, azaz dinamikus egyensúlyi

állapot alakul ki: az időegység alatt kilépő (elpárolgó) és visszatérő (lecsapódó) molekulák
száma egyenlő lesz. A párolgás és a kondenzáció sebessége kiegyenlítődik (ezalatt a gőztér
nyomása nem változik). A folyadék egyensúlyba jut a saját gőzeivel, a gőz telített lesz
(koncentrációja nem változik).

Gőz: a folyadékkal érintkezésben levő gáz.

Telített gőz: a folyadékkal érintkezésben lévő gáz az egyensúly kialakulása után.

Jellemzői:

• ha a telített gőzbe még gőzt juttatunk, akkor annak egy része lecsapódik, ha a
gőztérből molekulákat távolítunk el, akkor a hiány a folyadék párolgásával pótlódik
 • a térfogatot csökkentve a gőz túltelítetté válik, egy része kondenzálódik, a térfogatot
növelve újabb folyadékmennyiség párolog el (nyomása egyik esetben sem változik →
nem követi a Boyle-Mariotte törvényt)

• a párolgás mértéke és a nyomás a hőmérséklet növelésével nő

Gőznyomás: Más néven tenzió. A folyadék felett zárt térben kialakuló egyensúlyi
állapotban mért nyomás; a párolgás intenzitásának a mértéke.

Befolyásolja: a hőmérséklet és az anyagi minőség.

F O R R Á S : Ha a folyadék melegítése közben a telített gőz nyomása (tenziója) eléri a külső

légnyomás értékét, a folyadék már nemcsak a felületén párolog, hanem a belsejében is
megindul a gőzfázis kialakulása. A folyadék belsejében buborékképződés indul el → a
folyadék egész tömegében párologni kezd és megindul a forrás.

F O R R Á S H Ő M ÉR S É K LE T : A forrás elérésekor mérhető hőmérséklet (külső nyomás

függvényeként).

F O R R Á S P O N T : 0,1 MPa külső nyomásnak megfelelő forráshőmérséklet.

A külső nyomás csökkentésével a forráshőmérséklet is csökken (növelésével pedig nő).

K É S LE LTE TE T T FO R R Á S : Ha a forrás csak magasabb hőmérsékleten következik be, mint

amelyen a tenzió eléri a külső nyomást.

Oka: a buborékképződésnél le kell győzni a buborékokra nehezedő hidrosztatikai

nyomást. A buborék határfelületet jelent a gőzfázis és a folyadékfázis között; legyőzéséhez
energia kell!

F O R R Á S KÖ N N Y Í TŐ K : Nagy fajlagos felületű anyagok, amelyek a megkötött levegővel

elősegítik a forrást. Pl.: horzsakő.

T Ú LTE LÍ TE TT GŐZ: A forrásban lévő folyadék gőzének lehűtésével túltelített gőz

keletkezik. Ez az állapot instabil, ezért: a gőz egy része kondenzálódik (desztilláció).

K R IT IKU S Á LLA P O T : Ha: zárt térben a folyadékot és a vele egyensúlyban levő telített
gőzt melegítjük, a folyadék sűrűsége egyre kisebb, a telített gőz sűrűsége egyre nagyobb
lesz. A kettő egy adott hőmérsékleten egyenlővé válik. Megszűnik a folyadék és a gőz
közötti határfelület, az egész rendszer egyetlen gázfázis tulajdonságait mutatja.
Jellemezhető: kritikus hőmérséklet (gőz fogalom elveszíti jelentőségét, nagy nyomáson nem
cseppfolyósítható), nyomás és sűrűség.
10. Halmazállapot-változások II.
O LVA DÁ S : A szilárd fázisnak hevítés hatására a folyadék fázisba való átmenete.

Oka: Ha a kristályrács pontjaiban rezgő részecskék nagyobb számban hagyják el a

helyüket, a rács összeomlik.

Függ: nyomás, anyagi minőség.

A fázisátmenet ugrásszerűen következik be, a hőmérséklet mindaddig állandó, amíg a két

fázis egymással egyensúlyban van (vagyis amíg az egyik (pl.: szilárd) el nem tűnik).

Olvadási hőmérséklet: Az olvadás bekövetkeztekor mérhető hőmérséklet (külső nyomás

függvénye).

Olvadáspont: 0,1 MPa nyomáson mérhető olvadási hőmérséklet.

F A GY ÁS : A folyékony fázisnak hűtés hatására a szilárd fázisba való átmenete.

Oka: Ha a hőmozgás egyre csökken és már nem tudja elnyomni a molekulák

között fellépő alaktartó erőket, a folyadék molekulái kristályrácsba rendeződnek.

A hőmérséklet mindaddig állandó, amíg a két fázis egymással egyensúlyban van, vagyis
amíg az egyik (cseppfolyós) el nem tűnik.

Fagyási hőmérséklet: A fagyás bekövetkeztekor mérhető hőmérséklet (külső nyomás

függvénye).

Fagyáspont: 0,1 MPa nyomáson mért fagyási hőmérséklet.

T Ú LH Ű TÉS : Nyugalomban lévő folyadékoknál jóval a fagyáspont alatt sem indul meg a
kristályosodás (metastabilis állapot). A nyugalom megszűnésével megindul a kristályosodás
(stabil állapot).

S ZUB L IM Á C IÓ : A szilárd halmazállapotból a rendszer gőz(gáz)halmazállapotba megy át, a

cseppfolyós fázis kihagyásával.

Oka: Egyes szilárd anyagok felületén vannak olyan részecskék, amelyek nagy rezgési
amplitúdójuk folytán a gőz(gáz)-térbe mennek át. A szublimációs nyomásuk (szilárd anyag
telített gőzének nyomása) már az olvadáspontnál alacsonyabb hőmérsékleten eléri a külső
légnyomást. Pl.: jód, kámfor, naftalin
F Á Z IS D IAG R A M : A halmazállapot változások grafikus ábrázolására szolgál. Az
állapotjelzők függvényében az adott állapothoz tartozó fázisokat jelöljük. Megmutatja, hogy
adott nyomáson és hőmérsékleten milyen fázis vagy fázisok vannak jelen.

Hármaspont: a három fázis egyidejűleg van jelen és egymással egyensúlyt tart.

P O LIM OR FIA : Szilárd halmazállapotban sok vegyületnek létezik kristályos és amorf

állapota, amelyek szerkezetükben és fizikai tulajdonságokban eltérnek egymástól (adott
hőmérsékleten és nyomáson). Ez a jelenség a polimorfia. Pl.:kálciumkarbonát (kalcit-
aragonit).

A LLO TR ÓP IA : Egy kémiai elemnek azonos halmazállapotú, de többféle

molekulaszerkezetű vagy különböző kristályszerkezetű változatban való előfordulását
allotrópiának nevezzük. Pl.: grafit-gyémánt-fullerén; oxigén-ózon; rombos-monoklin-amorf
kén; vörös és sárga foszfor.

G IB B S -FÉ LE FÁ Z IS S Z A B Á LY : Adott nyomáson és hőmérsékleten a fázisok száma plusz a

szabadsági fokok száma egyenlő a komponensek száma plusz kettővel.

F+Sz=K+2

Ha az állapotjelzők közül valamelyiket változtatjuk pl. a hőmérséklet emelésével nő a fázisok

száma /pl. olvadás vagy forrás/ akkor csökken a szabadsági fokok száma.

Ha csökken a fázisok száma, akkor a szabadsági fokok száma nő.

11. Homogén anyagrendszerek jellemzése I.
H O MO G ÉN R EN D S Z ER E K : Egyfázisú rendszerek, nincsenek benne határfelületek.

• Oldat: Olyan kettő vagy több komponensből álló elegy, amelyben az egyik
komponens nagyobb mennyiségben van jelen, mint a másik, illetve a többi
komponens. Pl.: biner elegyek: oldószer és oldott anyag.

• Elegy: Egyetlen komponens sem megkülönböztetett a többivel szemben.

o Ideális elegy: a komponensek megőrzik sajátságaikat

o Reális elegy: a komponensek elkeveredésekor dilatáció vagy kontrakció lép fel

Ö S S Z E TÉ TE LÜ K LE ÍR Á S A :

• Tömegtört; tömegszázalék: w(%)= moldott anyag/(moldott anyag + moldószer) (×100)

• Moltört; molszázalék: x(%)=noldott anyag/(noldott anyag+noldószer)(×100)

• Térfogattört; térfogatszázalék: V/V(%)=Voldott anyag/Voldat(×100)

• Molkoncentráció: cn=noldott anyag/Voldat (mség: mol/dm3, „mólos”)

• Tömegkoncentráció: cm=moldott anyag/Voldat (mség: g/dm3)

• Raoult koncentráció: cR=noldott anyag/moldószer (mség: mol/kg)

• Oldhatóság: 100 g oldatban v oldószerben adott hőmérsékleten hány g oldott anyag

oldódik fel maradéktalanul.

HÍG O LD A T : Olyan oldat, amelyben 1 oldott molekulára legalább 100 oldószer molekula
jut.
Az oldott anyag részecskéi és az oldószer molekulák között jelentős a kölcsönhatás, ez az
oldószer tulajdonságait is nagymértékben befolyásolja. Az oldószer molekuláinak egy része
azonban teljesen szabad marad. Az oldott anyag részecskéi nem egymásra gyakorolnak hatást,
hanem az oldószerre.

HÍG O LD A TO K J E LLE M ZŐ I :

• Ozmózis: Ha különböző koncentrációjú oldatokat (vagy oldatot és oldószert) egy

féligáteresztő hártyával választunk el egymástól, akkor csak az oldószer áramlik,
diffundál a hígabb oldat felől a töményebb oldat irányába. Féligáteresztő hártya
 vagy szemipermeábilis membrán: a pórusain csak az oldószer kisméretű részecskéi
jutnak át, az oldott anyag molekulái nem. Ozmózisnyomás: az a hidrosztatikai
nyomás, amelynél az egyensúly bekövetkezik.

• Gőznyomás csökkenés: A híg oldat tenziója kisebb, mint a tiszta oldószeré, nem
illékony oldott anyag esetében.

OKA: Az oldatban: az oldott anyag. részecskéi kölcsönhatásba lépnek az

oldószer molekuláival, így sokkal kevesebb szabad oldószer molekula
marad az oldatban, mint amennyi a tiszta oldószerben volt. Ebből kifolyólag
kevesebb molekulának van akkora kinetikai energiája, mint ami elég a
gőztérbe való kilépéshez.

Raoult-törvény híg oldatok esetében: Az oldat és az oldószer tenziója közti

összefüggést írja le. Az oldat tenziója függ az oldószer tenziójától és az
oldószer moltörtjétől. Az oldat tenziója független: az oldott anyag anyagi
minőségétől. Minél nagyobb az oldott anyag mólkoncentrációja, annál nagyobb
a híg oldat tenzió-csökkenése.

• Forráspont-emelkedés: Az oldat tenziója minden hőmérsékleten alacsonyabb, mint

az oldószeré, ezért, ha csökken az oldat fölött a tenzió, akkor az oldatot tovább kell
melegítenünk, hogy elérjük az adott gőznyomást, vagyis magasabb hőmérsékleten
forr az oldat. Az oldat forráspontja emelkedik a tiszta oldószeréhez képest.

• Fagyáspont-csökkenés: Fagyásponton a szilárd fázis és a folyadék fázis

gőznyomásának egyenlőnek kell lennie. Mivel az oldat gőznyomása kisebb, mint a
tiszta oldószeré, az oldat tenziója csak alacsonyabb hőmérsékleten lehet egyenlő a
szilárd fázis gőznyomásával → az oldat az oldószernél alacsonyabb hőmérsékleten
fagy meg.

G Á ZO K O LD Ó D Á S A FO LY A D É K O K B A N : A folyadék párolgásával ellentétes irányú,

dinamikus egyensúly eléréséhez vezet. A gázból az oldatba lépő molekulák száma
megegyezik az oldatból a gáztérbe kilépő molekulák számával (telítési koncentráció).

Függ: gáz minőségétől és nyomásától, hőmérséklettől.

A fizikai oldódás kismértékű pl.: O2, N2, CH4 esetén. Kémiai kölcsönhatás történik a
folyadékkal pl.: CO2, NH3, HCl, HCHO esetén.
Henry-Dalton törvény:

c=K·p

ahol: c: gáz oldhatósága (telítési koncentrációja);

K: arányossági tényező;
p: gáz parciális nyomása.

A gázok oldhatósága a hőmérséklettel fordítottan arányos: alacsonyabb hőmérsékleten

jobban oldódnak, mint magasabb hőmérsékleten. Ezért az oldhatóság fokozható a hőmérséklet
csökkentésével vagy a nyomás emelésével. Csak akkor érvényes, ha nincs kémiai reakció!

Abszorpciós koefficiens: az elnyelető folyadék 1 dm3-ben mennyi normál állapotú gázt lehet
elnyeletni.

F O LY A DÉ K O K E LE G Y E D É S E FO LY AD É KO KKA L : Hasonló hasonlót old (jól).

• korlátlan: tetszőleges arányú az elegyedés, nem teszünk különbséget oldott anyag és

oldószer között. Például: etanol-víz, benzol-toluol. (poláris-poláris és apoláris-
apoláris)

• korlátolt: nem elegyednek korlátlanul. A hőmérséklet változásával az oldhatóság

változik (kritikus elegyedési hőmérséklet). Az elegyedés innen korlátlanná válik
(alsó, felső). Például: fenol-víz; éter-víz.

• nem elegyednek (≠ nem oldódó): Elkülönülő homogén fázisok széles

hőmérséklettartományban. Pl. szén-tetraklorid vízzel

Folyadék elegyek gőznyomása: A folyadékelegy (adott összetételű), ha párolog, akkor

gőzeleggyé válik, tehát adott, de változó összetételű lesz. A gőzelegy és a folyadékelegy
összetétele nem azonos.

Folyadékelegy gőznyomása: az egyes összetevők parciális nyomásából adódik össze az

összetétel függvényében.

Parciális nyomás: az adott komponens telített gőznyomása.

Az elegyek telített gőzében az adott komponensek parciális nyomása nem ugyanakkora, mint
az adott komponensek gőznyomása tiszta állapotban.
 • Reális elegy esetében: kontrakció vagy dilatáció és hőváltozás. A komponensek
parciális gőznyomása nem változik lineárisan az összetétellel.

• Ideális elegy esetében: a Raoult-törvény érvényes:

pö=pA+pB+…
pA=xA×pA0
pB=xB×pB0
pA: parciális gőznyomás az elegyben;
pA0: tiszta anyag parciális nyomása.

Ha az elegy összetevőinek molekulái között számottevő kölcsönhatás nincs, akkor az

egyes összetevők parciális gőznyomása olyan arányban csökken a tiszta anyag
gőznyomásához képest, amilyen arányban van jelen az elegyben a kérdéses
komponens. Az elegyedés nem jár hő- és térfogat-változással.

Folyadék elegyek párolgása, forrása: Az összetétel függvénye: a folyadékelegyből

keletkező gőzelegy összetétele rendszerint nem azonos a folyadékelegy összetételével
(például: az illékonyabbak előbb a gőztérbe kerülnek).

Azeotrópos elegy: reális elegyekben előfordulhat, hogy a folyadék és a gőz összetétele

megegyezik.

Az elegy forráspontja a desztillálás közben folyamatosan változhat, amíg elér egy olyan
összetételt, amelynek forráspontja továbbiakban már nem változik, azaz, további desztillálás
közben változatlan összetételű marad. Például: 96%-os vizes alkohol előállítása.
12. Homogén anyagrendszerek jellemzése II.
S Z ILÁ R D A N Y A G O K O LD Ó D Á S A FO LY A DÉ KO K B A N : Az oldódás folyamata során az
oldott (oldandó) anyag érintkezésbe lép az oldószerrel, ennek hatására
molekulák/atomok/ionok lépnek ki a kristályrácsból és oszlanak el a cseppfolyós fázisban.
Oka: entrópia;
kölcsönhatás az oldott anyag és az oldószer molekulák között (rendszerint fizikai).

Ha az oldandó anyag az oldószerben kémiai változást szenved, akkor az már irreverzibilis

folyamat.

Az oldódással ellentétes irányú folyamatok is lejátszódnak.

Az oldódás addig tart, amíg (adott körülmények között) az oldódó anyagból az időegység
alatt kilépő és az oda visszakerülő molekulák száma egyenlővé nem válik. Ekkor az oldódó
anyag egyensúlyba jut a saját oldatával, telített lesz (több oldandó anyagot már nem képes
feloldani). Az oldatban az oldott anyag meghatározott koncentrációja alakul ki, ez az
oldhatóság.
Az oldhatóság megadására adott hőmérsékleten használhatjuk az moldott anyag/100 g oldószer
vagy oldat képletet.

Az oldódást befolyásoló tényezők:

• anyagi minőség

• hőmérséklet

o egyenes arányosság. pl.: KNO3 (vízben)

o fordított arányosság. pl.: CaCrO4 (vízben)

• idegen anyagok jelenléte

• nyomás (alig).

S ZO LV A TÁ C IÓ : az oldatba jutott szilárd anyag részecskéit oldószer molekulák veszik

körül → szolvát-burok alakul ki körülöttük.

H IDR A T Á C IÓ : az oldatba jutó szilárd anyag részecskéit vízmolekulák veszik körül →

hidrát-burok alakul ki.

„Hasonló-hasonlót old elv” itt is érvényes.

Az oldódást befolyásoló erők:

• Kohéziós erők (szilárd anyagban és az oldószerben külön-külön)

• Adhéziós erők (a szilárd anyag és az oldószer között)

Oldáshő (∆Hold): 1 mol anyag végtelen mennyiségű oldószerben való feloldásakor

felszabaduló, ill. elnyelődő hőmennyiség. (moláris oldáshő)
lehet exoterm (hő szabadul fel): pl. NaOH
és endoterm (hő nyelődik el) pl. NaCl

Egy kristályos anyag általában akkor oldódik jól egy oldószerben, ha a szolvatációs energia
nagyobb, mint a rácsenergiája.

T Ú LTE LÍ TE TT O LD A T : telített oldat hűtésével hozható létre. Több oldott anyagot

tartalmaz, mint amennyi a hűtéskor elért hőfokon való oldhatóságának megfelelne.

E U TE K TI KU S H Ő M ÉR S É K L E T : További hűtéssel elérhető, hogy már nemcsak az oldott

anyag, hanem az oldószer is kikristályosodik. Ez alatti hőmérsékleten az oldat változatlan
összetételben megfagy.
T E LÍ TE TLE N O LD A T : kevesebb oldott anyagot tartalmaz, mint amennyi az adott
hőmérsékleten megfelel az oldhatósági értéknek.

O LDÓ DÁ S S EB ES S ÉG E : Minél nagyobb az oldandó anyag felülete és minél kevésbé

közelíti meg a keletkező oldat koncentrációja a telített oldatét, annál nagyobb az oldódás
sebessége.
Fokozható: az oldandó anyag felületének növelésével, az oldószer keverésével és
melegítéssel.

Fizikai oldódás: szolvatáció, lásd fentebb.

• Ionos kötésű vegyületek; erős elektrolitok

• Molekularácsos anyagok; nem elektrolitok

• Lyuk-mechanizmus, pl. inert gázok oldódódása (O2, N2)

• Hidrogénhíd: alkoholok, szerves savak elegyedése.

Kémiai oldódás: reakció játszódik le az oldószerrel, általában hidrolízis.

• dipólusos vegyületek;
 • erős vagy gyenge elektrolitok

• hidrogénhíd, pl. NH3 + H2O → NH4OH

• CO2, SO2 oldódása (savak képződése).

Rosszul oldódó ionos vegyületek esetén a hidratációs energia kisebb, mint a rácsenergia,
ezért nem fedezi a kristály aprózódását. Az oldhatóságot ebben az esetben az oldódási
egyensúlyból származtatható oldhatósági szorzattal (L) jellemezzük.

AmBn →← m×An+ + n×Bm-

L = [An+]m×[Bm-]n

G Á ZO K O LD Ó D Á S A G Á ZO K B A N : Kölcsönös, kvázi korlátlan elegyedés történik. A

gáztörvények érvényben vannak. Gázelegyek esetében a parciális nyomások összegét kell
nyomásnak venni a számításokban.

Parciális nyomás: Az a nyomás, amelyet valamelyik összetevő kifejtene akkor, ha a gázelegy

a rendelkezésére álló teret azonos hőmérsékleten egyedül töltené ki (Dalton).

Gázelegy átlagos moláris tömege: mössz/nössz

S Z ILÁ R D A N Y A G O K O LD Ó D Á S A S Z ILÁ R D AN YA GO KB A N :

• Helyettesítési elegyek: rácspontokon felváltva találhatóak a komponensek atomjai

vagy ionjai. Kialakulásának feltételei:

o ugyanabban a kristályrendszerben kristályosodnak

o az elegyedő kristályok rácsállandója közel azonos

o pl.: fogászati ötvözet, Au-Ag ötvözet

• Intersticiális ötvözetek: rácsközti helyeken találhatóak.

O LDO T T A N Y A G ÉS K É T E G Y M Á S S A L N E M E L EG YE DŐ FO LY A DÉ K KÖ LC S Ö NH A TÁS A :

Nem elegyedő oldószerek az összerázás után 2 fázisra válnak szét. Ha valamilyen anyagot
két, egymással nem elegyedő oldószerben oldunk, az oldott anyag megoszlik a két fázis
között. Például: jód vizes oldata+kloroform
Megoszlási hányados: A megoszlás során a feloldott anyag dinamikus egyensúlyba kerül a
két oldószer között. Ugyanannyi anyag megy az egyik fázisból a másikba, mint vissza, majd
kialakul a megoszlási egyensúly

c1/c2=L

ahol: c1, c2: az oldott anyag oldékonysága a kétféle oldószerben;

L: megoszlási hányados.

A megoszlási hányados független:

• a feloldott anyag abszolút koncentrációjától

A megoszlási hányados függ:

• az oldott anyag és az oldószerek anyagi minőségétől

• a hőmérséklettől.

Az extrahálás is a megoszlási jelenségen alapul.

13. Heterogén anyagrendszerek jellemzése, felosztása. Határfelületi
jelenségek, diszperz rendszerek stabilizálása, megszüntetése
H E TE R O G ÉN R EN D S Z E R E K : Több fázisból állnak, a fázisokat makroszkópikus
határfelületek választják el, melyek szabad szemmel vagy mikroszkóppal jól láthatók.

• Kolloid rendszerek: az oldott részecskék mérete 1 és 500 nm között van. Kis tömeg
és nagy fajlagos felület jellemzi őket. Szabad szemmel és fénymikroszkóppal nem
megkülönböztethetők a fázishatárok.

• Durva diszperz vagy makroheterogén rendszerek: 500 nm-nél nagyobb részecskék

jellemzik.

A KO LLO ID O LD A TO K TIP I K U S J E LE NS ÉG E I :

• Tyndall-jelenség: Fényszóródás: a kolloid oldaton átbocsátott fény az oldott

részecskék felületén szóródik.

• Brown-mozgás: A részecskék rendezetlen mozgása. (Szegmens: a molekula

(viszonylag) önálló mozgásra képes része (a kolloid állapotra jellemző, új
tulajdonságok megjelenése: pl. kaucsukrugalmasság, amely entrópia rugalmasság). A
szegmensek mozgását nevezzük mikro Brown-mozgásnak.

• Ülepedés: Az oldott részecskék a méretüktől függően az edény aljára ülepednek

• Nagy adszorpciós készség: A nagy fajlagos felület miatt.

• Aggregáció: A nagy felületi energia csökkenését a részecskék összetapadásával

(aggregációjával) próbálja elérni a rendszer.

• Koaguálás: A kolloidok kiválnak az oldatból aggregáció útján.

A KO LLO ID R EN D S ZER E K C S O P O R TO S Í TÁS A A RÉ S ZE C S KÉ K M I N Ő S É G E É S

S ZE R KE ZE T E S Z ER IN T

• Kolloid oldatok

o Makromolekulás kolloidok: a kolloid méretű részecskék makromolekulák.

(keletkezésük:pl. polimerizációval, kondenzációval). Fehérjék,
poliszacharidok, mesterséges polimerek.
 o Asszociációs kolloidok: poláris és apoláris résszel rendelkező (amfipatikus v.
amfifil) molekulák állnak össze micellákká, így érik el a kolloid
mérettartományt. A micellák lehetnek: liofil (ha a diszperziós fázis víz:
hidrofil) tulajdonságúak, ekkor a kolloid rendszerekben a diszpergált részecske
és a diszperziós fázis között erős kölcsönhatás van, a micellát szolvátburok
(vízben: hidrátburok) veszi körül. Ha a micella liofób (hidrofób), a kolloid
rendszerekben a diszpergált részecske és a diszperziós fázis között nincs
kölcsönhatás; ehhez emulgeátorra van szükség.

• Diszperziók

o Fáziskolloidok (diszperziós kolloidok): folytonos közegben eloszlatott

„mikrofázisok” (szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú, önálló felülettel
rendelkező egységek) (határfelületi jelenség: adszorpció!)

A FÁ Z IS KO L LO ID O K C S O P O R TO S Í TÁ S A A D IS ZP ER G Á LÓ ÉS A D IS Z P ER G Á L T KÖ Z EG

A LAP J Á N :

Diszpergáló közeg Diszpergált rész Rendszer elnevezése

gáz folyadék AEROSZOLOK aeroszol
gáz szilárd szilárd aeroszol
folyadék gáz LIOSZOLOK gázdiszperzió, hab
folyadék folyadék emulzió
folyadék szilárd szuszpenzió
szilárd gáz XEROSZOLOK szilárd hab
szilárd folyadék szilárd gél
szilárd szilárd heterogén ötvözet

A diszperz rendszerek megszüntetésének egy módja a felület növelésével új

felületelemek létrehozása:

• Diszperz rendszerek (aprítással)

• Difform rendszerek (lamináris; fibrilláris deformálással)

• Kondenzálás (kristályosítással, ködképződéssel, stb.)

K O LLO ID R E N D S Z ER E K C S O P O R TOS Í TÁ S A A RÉ S ZE CS KÉ K K Ö ZT H AT Ó E R Ő

S Z ER IN T :

• Inkoherens rendszerek: a kolloid részecskék egymástól függetlenek (gáz vagy

folyadék közegben); aero- és lioszolok, kolloid oldatok.

• Koherens rendszerek: a részecskék összekapcsolódnak (gélek), összefüggő szilárd

vázat alkotnak vagy a szilárd közeg miatt nem függetlenek (xeroszolok ).

Inkoherensből koherens rendszer keletkezése: szol-gél átmenet.

G É LE K : alaktartó, nem túl nagy mechanikai behatásra rugalmasan viselkedő, akár

elfolyósodó kolloid rendszerek, folyékony-szilárd halmazállapot közti átmenetnek felel meg.
• Liogélek: lioszolból keletkeznek a folyadéktartalom megőrzésével, jellemző a
magas folyadéktartalom. Pl.: makromolekula gél (kocsonya); micellagél (szappan)
• Xerogélek: a liogélek kiszáradásával keletkeznek.
• Aerogélek: szilárd mikrofázisok levegőn történő összekapcsolódásával
keletkeznek.
K O LLO ID O K Á TA LA K U LÁ S A I :

• Reverzibilis: a hőmérséklet változtatására vagy behatásra, vagy koncentráció

változtatásra, szol-gél megfordítható átalakulás.

• Irreverzibilis: pl.: az oldószer eltávozása után koherens rendszer (xerogél) alakul ki

(pl. koaguláció,denaturálódás, lakk száradása, főtt tojásfehérje)

• Tixotróp: izoterm, reverzibilis szol-gél átmenet, pl. festékek, tej „bőrösödése”

H A TÁR FE LÜ LE TI J E LE N S ÉG E K : Két fázis határán lévő atomokra ható erők nem

azonosak a fázisok belsejében lévő atomokra ható vonzerőkkel.
Határfelületi energia: határfelületen fellépő, a fázis átlagos energiájánál nagyobb energia.

Kapilláraktív és kapillárinaktív anyagok:

A kapilláraktív anyagok a felületi feszültséget nagymértékben megváltoztatják. Pl.: vízre

vonatkoztatva: szerves vegyületek, alkoholok, szappanok (tenzidek).

A kapillárinaktív anyagok a felületi feszültséget csak kismértékben vagy egyáltalán nem

változtatják meg. Pl.: vízre vonatkoztatva: elektrolitok, erősen poláros szerves vegyületek.
14. Kémiai reakciók
K É M IA I R EA K C IÓ : Különböző anyagok kémiai összetételének, ill. szerkezetének
megváltozásával járó folyamatok, amelyeket 40-400 kJ/mol nagyságrendű
energiaváltozások kísérnek. Kémiai reakció során az atomok vegyértékelektron-
szerkezetében történik változás. A reakció lehet reverzibilis vagy irreverzibilis.

R EA KC IÓ EG Y EN LE TE K : A kémiai reakciókat képletek segítségével írjuk fel.

Pl.: 4 Al + 3 O2 = 2 Al2O3

A reakcióegyenletek tartalma:

– Bal oldalon: kiindulási anyagok (reaktáns) mennyiségét, képletét

– Jobb oldalon: keletkezett anyagok (reakciótermékek) mennyiségét

– Sztöchiometriai együtthatókat

Egy helyesen rendezett kémiai egyenletben a kiindulási anyagokban és a reakciótermékekben

megegyezik a kiindulási és keletkezett atomok száma, ionegyenletek esetén a töltésszámok
és az anyagmérleg.

R EA KC IÓ TÍ P U S O K FE L O S Z TÁ S A :

– Formális felosztás:

o Bomlás: a kémiai kötés megszakad és a reagáló anyag két vagy több atomra,
ionra vagy molekulára bomlik.

▪ Homolízis: kovalens kötő elektronpár felbomlik

Br2 → 2 Br

▪ Heterolízis: kovalens kötő elektronpár mindkét tagja az egyik

termékben marad
HCl → H+ + Cl-

▪ Cserebomlás: a reagáló vegyületek hasonló jellegű elemei

kicserélődnek
Ca(OH)2 + MgCl2 → Mg(OH)2 + CaCl2

▪ Csapadékképződés
AgNO3 + HCl → AgCl + HNO3
 ▪ Közömbösítés
HCl + NaOH → NaCl + H2O

▪ Gázképződéssel járó
2 HCl + CaCO3 → CaCl2 + H2O + CO2 ↑

▪ Disszociáció (reverzibilis bomlás)

• Elektrolitikus: elektrolit oldatban szolvatáció

NaOH ←→ Na+ + OH-

• Termikus: hő hatására lejátszódó bomlás, alacsonyabb

hőmérsékleten az egyesülés kerül túlsúlyba
CaCO3 ←→ CaO + CO2

o Egyesülés: két vagy több reagáló anyagból egyetlen termék keletkezik

▪ Egyszerű egyesülés
CaO + H2O → Ca(OH)2

▪ Addíció: Különböző anyagok egyesülése, melyek közül az egyik

telítetlen (kettős kovalens kötést tartalmaz). Addíció során a kettős
kötés felbomlik, és két újabb egyszeres kötést alakít ki a molekula
helyette.

▪ Polimerizáció: Azonos, telítetlen anyagok egyesülése. A többszörös

kötés felbomlásával hoznak létre makromolekulát.

– Reakciómechanizmus szerint:

o Egyszerű reakció: telített molekulák egy lépésben lezajló reakciói.

o Láncreakció (láncindító, láncfenntartó és lánczáró lépések): szabad atomok,

gyökök részvételével

o Ionos reakció: főleg oldatokban játszódnak le, ahol az oldószer molekulák

elősegítik az ionok képződését.
K É M IA I R EA K C IÓ K S E B ES S É G E : Egységnyi idő alatt egységnyi térfogatban átalakult
reaktáns vagy a képződött termék mennyisége. v = Δc/Δt
Függ:

– koncentráció: növelési megnöveli a részecskék ütközésének számát

– hőmérséklet: növelésével a részecskék mozgása nő, így az ütközések száma nő

– aktiválási energia: az az energia, amely egy mol aktivált komplexum keletkezéséhez

szükséges. Minél kisebb az aktiválási energia, annál gyorsabb a reakció.

– katalizátorok: A reakció sebességét növelik, miközben a folyamatban maradandóan nem

változnak. (inhibitorok: reakció sebességét csökkentik)

– fajlagos felület, szemcseméret: Heterogén rendszerek esetén a részecskék

szemcseméretének csökkentése növeli a reakciósebességet.

– keverés: Heterogén fázisú rendszerek esetén gyorsítja a reakciósebességet.

E GY IR ÁN Y Ú (IR R E V ER Z IB IL IS ) K É M IA I R EA K C IÓ K : Csak egy irányban végbemenő

kémiai folyamatok. Pl.: a vizes közegben a gáz, csapadék, komplex, víz és más rosszul
disszociálódó anyag keletkezésével járó folyamatok. Elvileg az egyirányú reakciók is
megfordíthatók, ezeknél azonban az egyensúly az odaalakulás irányában van eltolódva, s a
visszaalakulás gátolt.

E GY E N S Ú LY R A V EZ E T Ő R E A K C IÓ K : A kiindulási anyag és a termék kölcsönösen át tud

alakulni egymásba (aA+bB ←→ cC+ dD), az egyensúly beálltával pedig a keletkezés és
fogyás egyforma sebességgel történik (v1=v2)

E GY E NS Ú LY I TÖ R V ÉN Y E K , E LV E K

Tömeghatás törvénye: A kémiai reakciók sebessége arányos az egymásra ható anyagok

annyiadik hatványon vett koncentrációjával, amennyi a szóban forgó anyag együtthatója a
reakcióegyenletben. A fenti egyenletre nézve v1=k1 × [A]a × [B]b és v2= k2× [C]c×[D]d, ahol
k1 és k2 sebességi állandók. Egyensúly esetén az átalakulás és a visszaalakulás sebessége
megegyezik, ezért v1=v2, tehát k1 × [A]a × [B]b = k2× [C]c×[D]d .Az egyenletet átrendezve
megkapjuk az egyensúlyi állandó (K) kiszámításának módját:

K= k1/k2= [C]c×[D]d/[A]a × [B]b

A tömeghatás törvénye szavakban: kémiai egyensúlyban a keletkező anyagok
reakcióegyenletbeli hatványára emelt egyensúlyi koncentrációja szorzatának és a
kiindulási anyagok reakcióegyenletbeli együttható hatványára emelt egyensúlyi
koncentrációja szorzatának hányadosa meghatározott hőmérsékleten és nyomáson
állandó: ez az állandó a folyamat egyensúlyi állandója. Ha az egyensúlyi elegyben a
reakcióban résztvevő anyagok bármelyikének koncentrációját megváltoztatjuk, akkor az
egyensúly a tömeghatás törvénye alapján megállapítható irányban eltolódik.

Közepes és nagy koncentrációjú oldatok esetén a „k” sebességi állandó helyett „a”
aktivitással számolunk (a= cn ×f, ahol f= aktivitási állandó). Az egyensúlyi állandó
kiszámítása ebben az esetben a következőképpen módosul:

K= aC×aD/aA×aB=[C]×fC×[D]×fD/[A]×fA×[B]×fB

L E C HA TE L IE R – B R A U N E LV ( LE G KIS EB B K ÉN YS ZE R E LV E ): Ha egy kémiai rendszer

egyensúlyban van, mindaddig nem észlelünk változást amíg valamelyik körülmény meg nem
változik. Ha egyensúlyban lévő rendszerre valamilyen külső hatást gyakorolunk, akkor a
rendszerben olyan változás megy végbe, amely a gyakorolt hatás nagyságát csökkenteni
igyekszik.

E LE KTR O LI TO S D IS S Z O C IÁ C IÓ : A vegyületek elmozdulásra képes ionokra bomlása

oldás vagy olvasztás hatására. A poláros oldószerben való oldás mindig együtt jár
szolvatációval (ill. hidratációval), de nem szükségszerűen jár együtt elektrolitikus
disszociációval.

D IS S ZOC IÁ C IÓ FO K (α): Törtszám, amely megadja, hogy a kiindulási anyag hányad része
bomlott el.
Teljesen disszociáló anyagok: erős elektrolitok
Gyengén disszociáló anyagok gyenge elektrolitok

O LDH A TÓS Á G I SZORZAT (L): Rosszul disszociáló vagy rosszul oldódó elektrolitok
disszociációja során képződő ionok megfelelő hatványon vett koncentrációinak szorzata.

VÍZ D IS S ZO C IÁ C IÓ J A : A kémiailag tiszta víz molekulái kismértékben disszociálnak

oxónium- (H3O+) és hidroxid (OH-) ionokra.

2 H2O ←→ H3O+ + OH-

A víz disszociációja egyensúlyi reakció, ezért felírható rá a tömeghatás törvénye:

 KD = [H3O+] × [OH-] / [H2O]2

A disszociált molekulák száma nagyon kevés szobahőmérsékleten, ezért a disszociálatlan

molekulák koncentrációja nem változik, értéke konstansnak tekinthető és összevonható
az egyensúlyi állandóval (Kv), így megkapjuk a víz ionszorzatát:

Kv= [H3O+] × [OH-]

A Kv értéke 25°C-on 10-14 mol/dm3

Kv = [H3O+] × [OH-] = 10-14

Mivel a víz autodisszociációja miatt az oxóniumionok és hidroxidionok száma megegyezik:

[H3O+] = [OH-] = 10-7 mol/dm3

K É MH A TÁ S : A hidrogénkoncentráció jellemzésére mértékszámának 10-es alapú

logaritmusának mínusz egyszeresét fogadták el és pH-val jelölték:

pH = -1×lg ([H3O+])

Alacsony pH savas kémhatást, 7 körüli semlegest, 7 feletti pedig bázikus kémhatást

jelez.
15. Redoxi reakciók. Elektrokémiai alapfogalmak. Elektrokémia a
mindennapokban, korrózió.
A redoxi folyamatokban oxidáció és redukció történik.
O X ID ÁC IÓ : elektron leadás
R ED U KC IÓ : elektron felvétel
Oxidálószer: az ami a másik, reakcióban résztvevő elemet elektron leadásra (oxidációra)
készteti.
Redukálószer: az ami a másik, reakcióban résztvevő elemt elektron felvételre (redukcióra)
készteti.

Oxidáció és redukció mindig együtt játszódik le, mert az oxidálószer felveszi a másik fél által
leadott elektronokat (redukálódik). Elektron egy reakcióban nem veszhet el
(tömegmegmaradás törvénye), s általában nem is marad szabadon.

Redoxi reakció pl.:

Zn + Cu2+ = Cu + Zn2+

O X ID ÁC IÓ S S ZÁ M :

Semleges atomhoz képesti oxidációs állapot: az atom névleges vagy valódi töltése egy adott
vegyületben. Általános szabályok az oxidációs számra vonatkozóan:

– Elemek oxidációs száma mindig 0 (pl.: O2, S, Zn…)

– Egyatomos ionok oxidációs száma az ion töltése (pl.: H+ oxidációs száma +1,
Zn2+oxidációs száma +2…)

– Alkálifémek molekulákban (Na, K, Li): +1

– Alkáliföldfémek molekulákban (Mg, Ca, …): +2

– Halogének molekulákban (F, Cl, Br, I): -1

– Oxigéncsoport elemei (O) molekulákban: -2 (kivétel peroxidok és szuperoxidok)

– Hidrogén (H): +1 (kivétel hidridek mint pl. NaH)

– Molekulák: Semleges molekulában az oxidációs számok összege 0, többatomos ion

esetében pedig az ion töltése.

– elemek többségének többféle oxidációs száma lehet molekulákban: pl. S, Al, N…

Redoxireakciókban oxidációsszám-változás történik (pl.: korrózió)

A reakció során valamely atom oxidációs száma növekszik, miközben egy másiké
csökken: Az egyenlet adott oldalán az oxidációsszám-változások összege 0 kell legyen.
Ionok esetében valós, kovalens kötésű molekulákban pedig formális elektronátmenet
történik. Redoxi egyenletek rendezése: tömegmegmaradás + töltésmegmaradás elvei alapján
(keresztbe szorzás, majd egyenletrendezés).

R ED OX IP O TE N C IÁ L : Számszerűen fejezi ki az egyes atomok/ionok/molekulák oxidációs,

illetve redukciós képességét. Információt ad arró, hogy egy adott redoxi reakció
végbemegy-e.

Fontosabb törvényszerűségek:

– pozitívabb redoxipotenciálú rendszer oxidálja a negatívabbat

– negatívabb redoxipotenciálú rendszer redukálja a pozitívabbat

– negatív redoxipotenciálú rendszert képező fémek savakban H2 fejlődése mellett

oldódnak

– -0.83V-nál negatívabb redoxipotenciálú fémek vízben H2-fejlődés közben oldódnak

(Al kivétel a felületén képződő védő oxidréteg miatt)

A korrózió is redoxi reakció. A környezet hatására a fémek felületéről kiinduló kémiai

változások. Lényegében oxidáció, mely a fémek teljes vagy részleges átalakulásához vezet.
Vas korróziója (rozsdásodás):

4Fe + 3O2 + 6H2O = 2Fe2O3×6H2O

Korrózió megakadályozása:

– korrodálódó fém módosítása (ötvözet), helyettesítése

– nedvességtartalom csökkentése a környezetben

– különböző bevonatok (fém, festék, műanyag)

G A LV ÁN E LE M , D A N IE LL -E LE M :

Galvánelem: a kémiai energiának elektromos energiává való alakítására alkalmas

berendezés. Benne önként végbemenő redoxi reakciók termelik az elektromos energiát.
Felépítése:
✓ Két elektród (két különböző , saját elektrolitjába merül fém vagy fémes vezető)
✓ Fémes vezető (a két elektródot köti össze, az elektronok a negatív potenciálú helyről a
pozitívabb potenciálú hely felé áramlanak)
✓ Diafragma (az elektródok elektrolitjai érintkeznek egymással, de keveredésüket
megakadályozza, az ionok mozgását az elektrolitok között megengedi).
Alapkísérlet: cink lapot teszünk CuSO4 oldatba
ox: Zn → Zn2+
red: Cu2+ → Cu
Bruttó: Zn(s)+ Cu2+(aq) → Zn2+(aq) + Cu(s)

Térben különválasztva a két folyamatot, áram indul meg a két cellarész között:

✓ Elektrolitok: ZnSO4, CuSO4 oldatok

✓ Zn anód (-, oxidáció),

✓ Cu katód (+, redukció)

✓ fémes vezető (elektronokat szállítja)

✓ Na2SO4 sóhíd szulfátionok szállítására (pl.: porózus diafragma)

✓ Elektromotoros erő (EME): feszültségkülönbség az elektródok között árammentes

esetben

E LE KTR O LÍ Z IS : Elektromos energia segítségével kémiai átalakítást végzünk, azaz redoxi

reakciót hajtunk végre.

Elektrolizáló cella: olyan berendezés, amelyben az elektromos energia alakul át kémiai

energiává.

Bomlásfeszültség: a folyamatos elektrolízishez szükséges minimális feszültség.

Faraday-törvény: képződött anyag mennyisége arányos az átfolyt töltéssel.

n = I/ t zF

Katód: negatív elektród, redukció történik

Anód: pozitív elektród, oxidáció történik
16. A vegyületek csoportosítása 1.
S A V -B Á Z IS E LM É LE TE K :

➢ Arrhenius - Ostwald: vízben a sav H+-ra és anionra, a bázis kationra és OH--ra

disszociál, reakciójukban só és víz képződik. Elmélet hátránya: csak vizes oldatokra
alkalmazható.
➢ Oldószerelmélet: Disszociáció során a savak az oldószer kation-, a bázisok pedig
anionkoncentrációját növelik. Vizes oldatban a sók egyes csoportjai is besorolhatóak
savnak vagy bázisnak.
➢ Brönsted-Lowry: a sav H+-t ad át (protondonor) a bázisnak (protonakceptor). A
reakcióban savak és a belőlük képződött konjugált bázisok vesznek részt.
sav1 + bázis2 → bázis1 + sav2
Egyes részecskék a reakciópartnertől függően savként vagy bázisként
viselkednek.
➢ Lewis-elmélet: savak azok a vegyületek, amelyek elektronpár felvételére
alkalmasak, bázisok, amelyek elektronpár átadásra képesek. Magában foglalja és
kiterjeszti a Brönsted - Lowry elméletet, a komplexképződést is beolvasztja a sav-
bázis reakciók körébe.
S AVA K OS Z TÁ LY O Z Á S A :

– Vízoldódás alapján:

o vízben jól oldódó

o vízben nem oldódó

– Savmolekulánként leadható proton alapján:

o Egyértékű

o Két-, három…többértékű

– Savmaradék-ion alapján:

o Szervetlen

o Szerves

– Szerkezet szerint:
Alapja: az O-tartalmú savak vízmentes, illetve tömény állapotban másként
viselkednek, mint hígított állapotban. Tömény sav esetén a hidrogén erősen kötődik a
savmaradékhoz, a hígítás során ez csökken. Az O-atomok kötődési erőssége más a
centrális atomhoz.
 o Valódi: hígított állapotú savak esetén; a savmaradékot és a H+ - t külön
ábrázolja

o Pszeudoforma: tömény állapotban; egyszerű vegyértékvonalas m. érvényes

– Disszociáció mértéke alapján:

o K>=1,0 szinte teljes disszociáció: erős sav

o K<1,0 nem teljes a disszociáció: gyenge sav

S AVA K S Z Á R M A ZÉ K A I : A savakból különböző egyszerű vagy összetett alkotórészek

elvonása, illetve helyettesítése útján vezethetők le.

– Savmaradék: A savnak az a része, amely a H-atom elvonása útján nyerhető.

Szabad vegyértékkel rendelkező gyökök, amelyek önállóan, szabad állapotban nem
fordulnak elő és a vegyületek felépítésében anionok alakjában vesznek részt.

– Savgyök: Az O-tartalmú savak OH-csoporttal kapcsolódó része. Akkor keletkezik,

ha a savból OH-csoportot vonunk el, ezek önállóan is előfordulhatnak.

– Savanhidridek: Önállóan létező vegyületek, a nemfémek oxidjai; amelyek vízzel

együtt hidrosavakat képeznek. Az O-mentes savaknak nincs anhidridjük

– Savkloridok Ha az O-tartalmú savak OH-csoportjait Cl-al helyettesítjük. Önállóan

létező, de bomlékony vegyületek. Például: • szénsav (H2CO3) → karbonil-klorid
(COCl2)

– Tiosavak: Az O-tartalmú savak származékai, amelyekben az O-t S-el

helyettesítjük. Például: H2CO3 → H2CS2 (tio-szénsav) vagy H2SO4 → H2S2O3(tio-
kénsav). Az O-mentes tiosavakból H2S elvonásával szulfidok keletkeznek. Például:
H2CS2 - H2S → CS2 (szén-diszulfid)

E LNE V EZ ÉS E K :

NO2 nitro-gyök
NO nitrozo-gyök
CO karbonil-gyök
SO2 szurfuril-gyök
PO foszforil-gyök
17. A vegyületek csoportosítása 2.
B ÁZ IS O K : pozitív jellemű, egyszerű vagy összetett gyökök hidroxilgyökkel alkotott
vegyületei. Legjellegzetesebb közös alkotórészük a (OH-) azaz a hidroxilgyök.

S A V -B Á Z IS E LM É LE TE K S ZER IN T :

➢ Brönsted: bázis, ami H+-t vesz fel

➢ Lewis: bázis, ami e—párt ad le

Savakkal sókat képeznek, híg vizes oldatuk síkos tapintású. Általában fémet vagy fémes
alkotórészt és OH-t tartalmaznak; kivéve NH3.

B ÁZ IS O K O S Z TÁ LY O Z Á S A :

➢ Összetételük szerint

o O-tartalmúak; például: NaOH

o S-tartalmúak (szárm.); például: NaSH (Na-hidrogénszulfid)

o OH-csoportot nem tartalmaznak, de bázisként viselkednek; vizes oldatuk lúgos

kémhatású; például: NH3

➢ Értékűség szerint a bennük lévő OH-csoport száma adja meg

o 1 értékű

o 2 értékű

o 3 értékű

➢ Erősség szerint
A bennük lévő fémes alkotórész jellemének erősségétől függ.

o erős: maró alkáliák; maró lúgok. Általában vízben jól oldódnak; töményen
erősen maró hatásúak

o közepesen erős (például: ezüst-hidroxid)

o gyenge (például: ammónium-hidroxid)

➢ Viselkedésük

o Vízben való oldhatóságuk

 ▪ oldhatók (alkálifém-hidroxidok)

▪ nehezen (alkáliföldfém-hidroxidok)

▪ szinte oldhatatlan (többi)

o Amfoter jellemű: erős savakkal szemben bázisok módjára; erős bázisokkal

szemben savak módjára viselkednek (például: ólom-hidroxid; cink-hidroxid;
alumínium-hidroxid)

B ÁZ IS O K S Z Á R MA Z É K A I : A bázisokból egyes alkotórészek elvonása vagy helyettesítése

útján keletkeznek.

➢ Bázisanhidridek: H2O elvonás útján állítható elő, fém-oxidok. Vízzel bázisokat;

savakkal sókat képeznek.
Például: 2NaOH → Na2O
Ca(OH)2 → CaO
Metabázis (átmeneti állapot); például: Al(OH)3 → Al(OH)O + H2O

➢ Tiobázisok az O-t S-atom helyettesíti.

Például: NaOH → NaSH (nátrium-hidrogén-szulfid)
2NaSH - H2S → Na2S
18. A vegyületek csoportosítása 3.
S Ó K : olyan vegyületek, amelyek savak és bázisok egymásra hatásakor keletkeznek. Híg
vizes oldatuk jellegzetes ízű, kémhatásuk közel semleges. Összetételük alapja a fém (fémes
jellemű alkotó) + savmaradék.

Sók kémhatása: a gyenge savból és/vagy gyenge bázisból származó ion reagál a vízzel,
ennek protonfelvétele vagy protonleadása határozza meg a só kémhatását.

SÓK O S Z TÁ LY O Z Á S A :

➢ Összetett sók

o Kettős sók: Neutrális sók szigorúan megszabott arányú egyesülése útján

keletkeznek. Csak szilárd halmazállapotban léteznek; a feloldáskor
elbomlanak és az oldatban külön-külön viselkednek. Összetételük állandó.
Például:
Kettős szulfátok: K2Mg(SO4)2·× 6H2O
Timsók: KFe(SO4)2 ×·12H2O

o Izomorf sókeverékek: Hasonló formát mutató neutrális sók tetszőleges

arányban való egyesülése során keletkeznek. Csak szilárd halmazállapotban
léteznek, oldódáskor komponensekre esnek szét. Az összetételük annak az
oldatnak a függvénye, amiből kiválnak. Például: Na2(S,Se)O4

o Komplex sók: egyszerű neutrális sók szigorú arányban történő egyesülése

révén keletkeznek úgy, hogy az egyik alkotó elveszíti az eredeti
tulajdonságát. Jól oldódó vegyületek, összetételük állandó. Alkotórészeik:
központi atom + ligandumok; koordinatív kötéssel
Például: Kálium-hexaciano-ferrát (II)

➢ Egyszerű sók (fém+savmaradék)

o Szabályos sónak nevezzük az olyan sót, amelyben a sav hidrogénionjait

teljesen helyettesítettük fémionnal (esetleg ammónium-ionnal: NH4+ vagy
ennek származékával). A fém(ek) vegyértékeinek a száma pont akkora, mint a
savmaradéké
Például: NaCl; CaCl2; Na2SO4
 ▪ vegyes só: többértékű savak, bázisok esetében, ha többféle a
savmaradék, illetve a fém. Például: KNaCO3; Mg(NH4)PO4

o Savanyú sónak nevezzük a hidrogéniont tartalmazó sót. A bennük lévő

savmaradék vegyértéke nagyobb, mint a fémé. Többértékű savaknál az
egyik vagy akár kettő hidrogén is kicserélődik fémre. Ilyen só például a
nátriumhidrogén-karbonát vagy szódabikarbóna.

o Bázisos sónak nevezzük a hidroxidiont tartalmazó sót. A bennük lévő fém

vegyértéke nagyobb, mint a savmaradéké; + (OH)gyököt tartalmaznak.
Könnyen vesznek fel vizet és átalakulnak. Ilyen só pl. a diréz-trihidroxid-
klorid vagy Zn(OH)Cl.