1.

Bevezető

„Üdvözlök mindenkit! Engem…..hívnak, én fogom facilitálni ezt a megbeszélést”

Mindenkit mutassunk be és jelezzük a kapcsolatát az elkövető(k)höz vagy

áldozat(ok)hoz.

„Köszönöm, hogy eljöttek. Tudom, hogy ez mindenkinek nehéz helyzet, de a jelenlétük segít
abban, hogy megoldjuk azt a problémát, ami idehozott minket. Ez lehetőség valamennyiünk
számára, hogy, részt vegyünk annak az ártalomnak, kárnak a jóvátételében, ami történt.

„Ez a megbeszélés olyan eseményre összpontosít, amely …..(itt mondjuk el, hogy hol,
mikor, milyen természetű esemény történt, anélkül, hogy kifejtenénk). Nagyon fontos,
hogy megértsük, most feladatunk szerint arra fordítjuk a figyelmünket, amit…(elkövető(k)
neve) elkövetett, és hogy milyen hatása volt másokra elfogadhatatlan magatartásának. Nem
azért vagyunk itt, hogy eldöntsük…….…(elkövető(k) neve) jó vagy rossz ember. Azt akarjuk
elemezni, hogy milyen módon érintett az esemény másokat és hogyan lehet, remélhetőleg,
jóvátenni az okozott kárt, sérelmet. Érthető ez?

…….…(elkövető(k) neve) elismerte, hogy elkövette a fenti cselekményt.

Az elkövetőhöz fordulunk: „Ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy nem köteles részt
venni ezen a megbeszélésen, szabad akaratából bármikor elmehet, mint ahogy bárki más is a
résztvevők közül. Amennyiben ez megtörténik, akkor az ügyet hivatalos úton folytatjuk
tovább. (Rendőrség, bíróság, iskolai tanács stb.-attól függően, hogy milyen ügyről van
szó.)

„Ugyanakkor ennek az ügynek ez a megbeszélés lehet a lezárása, amennyiben a megbeszélés

mindenki egyetértésével zárul. Érthető és elfogadható ez mindenki számára?”
2. Elkövető(k)

…….…(elkövető(k) neve)-vel kezdjük a megbeszélést.

Ha egynél több elkövető van, akkor mindenkinek külön válaszolnia kell a következő
kérdésekre:

Mi történt?

Mit gondolt(ál) erről az elkövetés idején?

Mit gondolt(ál) erről az eseményről azóta?

Megítélése(d) szerint kit érintett ez a cselekményÍ?Í

Hogyan érintette őt/őket?

3. Áldozat(ok)

Ha egynél több áldozat van, akkor mindenkinek külön kell válaszolnia a következő
kérdések mindegyikére:

Mi volt a reakciód/ja az esemény történtekor?

Milyen érzései(d) vannak a történtekkel kapcsolatban?

Mi volt a legnehezebb dolog ebben az egész történetben?

Hogyan reagált(ak) a család, a barátok, kollégák, amikor meghallották, hogy mi történt?

4. Az áldozat támogatói
Minden kérdésre külön válaszoljanak
Mire gondolt(ál), amikor értesült(él) az eseményekről?
Most mit érzel (érez) a történtekkel kapcsolatban?
Mi volt a legnehezebb ebben a dologban az ön számára (számodra)?
Mit gonol(sz), mik a legfontosabbak a történtekben?
5. Az elkövető támogatói
A szülőktől/nevelőktől meg kell kérdezni: Ez nagyon nehéz lehet az ön számára,
ugye? Akar nekünk erről beszélni?
Minden kérdésre külön válaszoljanak
Mire gondolt(ál), amikor értesült(él) az eseményekről?
Most mit érzel (érez) a történtekkel kapcsolatban?
Mi volt a legnehezebb ebben a dologban az ön számára (számodra)?
Mit gonol(sz), mik a legfontosabbak a történtekben?

6. Elkövető(k):
Kérdés az elkövető(k)höz: Van valami mondanivalója(d) most, ezen a ponton?

7. A megállapodás elérése:
Kérdés az áldozat(ok)hoz: Mit vár(sz) a mai megbeszéléstől?
Ugyanez a kérdés az elkövető(k)höz
A résztvevők megvitatják, mi legyen a végső megállapodás tartalma. Összegezzük
és fogalmazzuk meg a résztvevők javaslatait.
Nagyon fontos, hogy az elkövetők minden javaslatánál mondják el véleményüket,
mielőtt a csoport másik javaslatot tesz. Kérdezzük meg: „Mi a véleménye(d)
erről?”
Aztán határozzuk meg, hogy egyetértett-e a javaslattal, mielőtt tovább megyünk.
Hagyjunk időt az egyeztetésre.
Ahogyan a megállapodás körvonalazódik, minden egyes elemet tisztázzunk, és az
írásbeli megoldást olyan precízen írjuk meg, ahogyan csak lehet, határidőket,
részleteket és a következő, követéses techikákat, egyezségeket.
Ha a megállapodás megszületése közeleg, ekkor, mondjuk ezt: „ Mielőtt végső
formába önteném az írásos megállapodást, szeretnék meggyőződni arról, hogy
mindent precízen feljegyeztem, amiről döntés született”
Olvassuk fel a megállapodás egyes elemeit hangosan, és nézzük a résztvevőkre
jóváhagyásért. Ha szükséges, korrigáljunk.
8. A megbeszélés lezárása
„Mielőtt formálisan is befejezzük ezt a megbeszélést, egy utolsó lehetőséget szeretnék
adni mindenkinek, hogy még egyszer szólhasson. Akar valaki mondani még valamit?”
Engedjük, hogy igény szerint mindenki szólhasson. És amikor megtették,
mondjuk azt:
„Köszönöm, hogy részt vettek ennek az ügynek a feldolgozásában. Gratulálok ahhoz a
munkához, ahogyan végigvetté(te)k ezeket a dolgokat. Kérem, hogy szolgáljá(to)k ki
magatokat/magukat, hoztunk némi üdítőt és aprósüteményt/gyümölcsöt, addig én
megírom az írásbeli megállapodást.”
Hagyjunk a résztvevőknek időt, hogy miközben fogyasztják az enni- és
innivalókat, beszélgethessenek. A megbeszélés utáni informális együttlét nagyon
fontos, oldódik a feszültség és jó lehetőség nyílik a kötetlen párbeszédekre,
gesztusokra.