Demény Piroska:

Ötletek Máté Angi adventi meséjének drámás feldolgozására

Advent az ünnepekre való készülődés és a reményteli várakozás időszaka, amely a karácsony

előtti negyedik vasárnappal veszi kezdetét és karácsonyig tart. Az adventi időszak varázslatos
hangulatát nemcsak a karácsonyi várakozás keresztény mitológiája alakította ki, hanem a téli
sötétségben a melegre, a fényre, a megújuló életre vágyódás ősi hite is. Máté Angi adventi
meséjének, a Volt egyszer egy ablak című történetnek a dramatikus feldolgozásával kívánok
minden kisgyermeknek és nevelőjének örömteli várakozást és szép ünnepet!

1. Ablakok: Zenére mozgunk a térben. Tanári instrukcióra ketten, hárman stb ablakokat
alakítunk a testünkből.

2. Téli ablak: Szituációs játék. Különböző téllel kapcsolatos cselekvéseket írunk

papírfecnire (pl. hógolyózom, korcsolyázom, hóembert készítek, szánkózom, sízek stb)
Egy cselekvés akár több papírfecnin is szerepelhet. Minden gyermek húz egy-egy
cselekvést, amit nonverbális eszközzel, a cselekvés mímelésével mutatja be. A
tanulócsoport egyszerre lép szerepbe, egyszerre végzi a cselekvést. Tekints ki az
ablakon! Mit látsz? Ablakráma túlsó felére rendre hívunk egy-egy gyermeket, s
megkérjük mesélje el: mit lát az ablakból?( téli képet, ahol minden gyermek vidáman
játszik)

3. Téli érzetek: Hangokkal és illatokkal idézzük meg a telet. A gyermekek behúnyt

szemmel figyelik, észlelik a hangokat és illatokat ( pl. Csengős szán hangja, karácsonyi
dallamok, gyermekek kacagása stb, mézespogácsa, fenyő illata stb)

4. Azért szeretem: Párokba rendeződünk. A párok minden tagja egy-egy percig beszélhet
a társának egy téli élményéről. ! Hol jártatok? Kivel? Mit csináltatok? Igyekezzetek
minél jobban kitölteni azt a percet, majd cseréljetek, és a párotok meséljen ugyanígy. A
tanító figyeli az időt, jelzi a párcserét. Attól függően, hogy páratlan vagy páros számú az
osztály, a tanító résztvevő vagy csak irányító lesz.

5. Jut eszembe: Körbeállunk: a tanár mond egy szót. Minden gyermekenek azzal a szóval
kell folyatania a sort, ami az előző szóról eszébe jut.Itt például: A télről a hideg jut
eszembe. A hidegről a hó jut eszembe. A hóról ...

6. Az ablakráma története: Vajon honnan szerezhettem ezt az ablakrámát, ablakkeretet?

Milyen ház kelléke lehetett? Mit mesélhet az ablakkeret?

7. Otthont kereső ablakok: A csoportot két egyenlő részre osztjuk: egyik csoport tagjai
lesznek az otthont adó házak, másik csoport tagjai az otthont kereső ablakok. Az ablakok
járjanak házról házra, és kérezkedjenek be Pl. Nagyon fázom idekinn, beköltözhetek
hozzád? Vagy Szállást keresek, beengedsz egy éjszakára? Ha visszautasították, akkor
 keressék tovább az otthont. Addig folytatjuk a keresést, amíg mindenki otthonra lel. A
játék végén megbeszélhetjük, milyen érzés volt otthonra lelni.

8. Advent a családban: Beszélő családnevek szerint családokat alapítunk. Minden

családban így mindenkinek már meglesz az előre meghatározott szerepe (apa, anya,
gyermekek, esetleg nagymama, nagypapa) A családok játsszátok el az adventi készülődés
egy mozzanatát.

9. Máté Angi ablakának a története: “Volt egyszer egy ablak. Ez az ablak egy házon volt.
Nyitható lett volna, ez az ablak, aztán csukható, ha lett volna, aki megbillentgesse
rézkilincseit. Igen ám, de ebben a házban nem lakott senki, így hát nem volt, aki
rézkilincseket billentgessen, ablakot nyisson, csukjon. Pedig az ablak azért ablak. No,
meg azért is, hogy, ha átnéznek az üvegén, látszódjon a világ. De ez az üveg poros volt.
Minek látszódjon a világ, ha nincs, aki nézze?Állt az ablak a házon a fehér havazásban.
Éppen tél volt, Karácsony közeledett, más házakban nyüzsgés volt és mézespogácsa illat.
Gondolt egyet, s ráírta az üvegére: Kedves Angyal! Hozzál ebbe a házba valakit,
bármilyen aprót is, csak hozzál! Hadd legyen, ki benne éljen, nyüzsögjön, süssön
pogácsát. Hadd legyen, ki átnéz rajtam világot nézve, billentgesse a rézkilincseimet,
nyisson,csukjon engem.”

10. Gömb-üzenet: Kis gömb alakú papífecniket osztunk a gyermekeknek, amelyekre az

üzenetüket írhatják. Küldj te is sms-t az Angyalnak, melyben kérj valamit a családodnak.
( Ez ne tárgyi ajándék legyen, hanem valamilyen kívánság)

11. Igéretek- ablaka: Advent időszakában mindenki igyekszik egy kicsit jobb és
figyelmesebb lenni a szeretteivel. Te milyen jó cselekedettel készülsz a Karácsony
ünnepére? Készítsd el az advent- ablakodat ( 28 nyitható ablakocskát). Az első hét
ablak az advent első hetét jelző ablakocska. Ezekbe máris írd bele az igéreteidet így : Ma
figyelmesebb leszek: megköszönöm az ebédet. Ma leviszem a szemetet, stb…

12. Szeretném, ha Karácsonykor…. Körbeállunk, s mindenki saját belátása szerint

kiegészíti a mondatot: Szeretném, ha Karácsonykor, … Örülnék, ha Karácsonykor…,
Akkor lennék boldog, ha Karácsonykor…,

13. Máté Angi ablakának az volt a leghőbb kívánsága, ha Karácsonykor lakók költöznének
a házába. Lássuk csak, teljesült-e a kívánsága… A mese befejezése: Míg írta a levelét,
térdig érõ hó nõtt a földre, aztán másnapra elolvadt. Teltek a napok, nõttek és olvadtak a
havak. Az ablak már kívülrõl fújta, hogy :
– A Karácsony akkor szép, mikor fehér hóba lép...
Végül valóban Karácsony ideje lett: mély havú, mély álmú éjszaka. A ház elõtt megállt
egy angyal. Az ablakig lépkedett, s lebegõ köntöse zsebébõl elõvett egy gyufaskatulyányi
dobozt, kibontotta a recsegõs-fényes papirosból, s elõengedett belõle néhány pöttöm,
mozgó valamit. A pöttöm, mozgó valamik bementek az üres házba, lebogozták hátukról a
mézeskalácsmorzsákat, az asztalra tették, tálba, gyertyát gyújtottak, majd nyüzsögni,
szõni, sodorni kezdtek, kalimpáltak kezükkel, lábukkal, s máris rátekerték pókszálukat –
mert mondanom sem kell, pöttöm pókok voltak – az egyik rézkilincsre. Aztán egy másik
 pókszálat a másik rézkilincsre, az összesre, majd húzták a szálat, billentgették a
kilincseket. A legapróbb pókok pönögtették a szálakat, mint a hárfán a húrokat, olyan
szépen muzsikáltak. Épp azt muzsikálták, hogy :
– A Karácsony akkor szép, mikor fehér hóba lép...
Az ablak nemrég még mély álmú fejébe alig fért bele ez az egész: hogy billentgetik a
kilincseit, hogy mézeskalács illat, nyüzsgés, szép muzsika. Alig értette mi történik, csak
azt érezte, hogy nyílik.
– Álmodom – szólt hunyorogva, nyekeregve. Késõbb a pókok behúzták szálukon a
kilincset, akkor azt érezte, hogy csukódik.
– Nem álmodom – mondta szemét kerekítve. Nyílott, csukódott, mint egy igazi ablak.
– Elhozta, elhozta az angyal, amit kértem!
Juhhéééé! Lettek lakói a háznak, de jó! Pók-lakók, lók-pakók, juhhhéééé! – és fényesre
kacagta magát az ablak. A pókok pedig leültek az ablakpárkányra, eszegették a
mézespogácsát, nézték a világot az ablakon keresztül. A látott világban pedig nagy hó
volt, benne angyallábnyomok.”

14. Ablakomból a világ: Minden gyermek kap egy A3-as méretű szélén keretezett fehér
lapot. Erre az üres “ablaküvegre” kell rárajzolja milyen az a világ, amit ő az ablakából lát.
A képekből akár advent kiállítást is szervezhetünk.

15. Azt álmodtam- szélsziporka: írathatunk a gyermekekkel szabadverset is a témában:

1. Azt álmodtam „............” voltam (valaki vagy valami)

2. .................................... (hol?)

3. .........................(mi történt velem?)

4. ..........................................(hogyan?)
 Melléklet: Máté Angi : Volt egyszer egy ablak

Volt egyszer egy ablak. Ez az ablak egy házon volt. Nyitható lett volna, ez az ablak, aztán
csukható, ha lett volna, aki megbillentgesse rézkilincseit. Igen ám, de ebben a házban nem lakott
senki, így hát nem volt, aki rézkilincseket billentgessen, ablakot nyisson, csukjon. Pedig az ablak
azért ablak. No, meg azért is, hogy, ha átnéznek az üvegén, látszódjon a világ. De ez az üveg
poros volt. Minek látszódjon a világ, ha nincs, aki nézze?

Állt az ablak a házon a fehér havazásban. Éppen tél volt, Karácsony közeledett, más házakban
nyüzsgés volt és mézespogácsa illat. Gondolt egyet, s ráírta az üvegére:

Kedves Angyal! Hozzál ebbe a házba valakit, bármilyen aprót is, csak hozzál! Hadd legyen, ki
benne éljen, nyüzsögjön, süssön pogácsát. Hadd legyen, ki átnéz rajtam világot nézve,
billentgesse a rézkilincseimet, nyisson,csukjon engem.

Míg írta a levelét, térdig érõ hó nõtt a földre, aztán másnapra elolvadt. Teltek a napok, nõttek és
olvadtak a havak. Az ablak már kívülrõl fújta, hogy :

– A Karácsony akkor szép, mikor fehér hóba lép...

Végül valóban Karácsony ideje lett: mély havú, mély álmú éjszaka. A ház elõtt megállt egy
angyal. Az ablakig lépkedett, s lebegõ köntöse zsebébõl elõvett egy gyufaskatulyányi dobozt,
kibontotta a recsegõs-fényes papirosból, s elõengedett belõle néhány pöttöm, mozgó valamit. A
pöttöm, mozgó valamik bementek az üres házba, lebogozták hátukról a mézeskalácsmorzsákat,
az asztalra tették, tálba, gyertyát gyújtottak, majd nyüzsögni, szõni, sodorni kezdtek, kalimpáltak
kezükkel, lábukkal, s máris rátekerték pókszálukat – mert mondanom sem kell, pöttöm pókok
voltak – az egyik rézkilincsre. Aztán egy másik pókszálat a másik rézkilincsre, az összesre, majd
húzták a szálat, billentgették a kilincseket. A legapróbb pókok pönögtették a szálakat, mint a
hárfán a húrokat, olyan szépen muzsikáltak. Épp azt muzsikálták, hogy :

– A Karácsony akkor szép, mikor fehér hóba lép...

Az ablak nemrég még mély álmú fejébe alig fért bele ez az egész: hogy billentgetik a kilincseit,
hogy mézeskalács illat, nyüzsgés, szép muzsika. Alig értette mi történik, csak azt érezte, hogy
nyílik.

– Álmodom – szólt hunyorogva, nyekeregve. Késõbb a pókok behúzták szálukon a kilincset,

akkor azt érezte, hogy csukódik.

– Nem álmodom – mondta szemét kerekítve. Nyílott, csukódott, mint egy igazi ablak.

– Elhozta, elhozta az angyal, amit kértem!

Juhhéééé! Lettek lakói a háznak, de jó! Pók-lakók, lók-pakók, juhhhéééé! – és fényesre kacagta
magát az ablak. A pókok pedig leültek az ablakpárkányra, eszegették a mézespogácsát, nézték a
világot az ablakon keresztül. A látott világban pedig nagy hó volt, benne angyallábnyomok.