Na, sürög-forog ott.

De nagyon csúnyán nézett ki abban a szőrmés

bundában. Úgy el tudta csúfítani magát, hogy csuda! Pedig szép
ember volt ám Kanca Miklós nagyon.
Hát az arany királykisasszony idejéből nem volt már sok hátra.
— Na, most már majd — mondta a királylány — megtudom, hogy
él-e a hitvesem, akivel megesküdtem még az alvilágban!
Kijelentette király apjának:
— Nézd, édesapám! Ha már idáig vártam, van három feltételem.
— Ki vele, kislányom! Minden kíváságodat teljesítem!
A lány kijelenti:
— Aki tud nekem olyan ruhát varrni, hogy mikor hajnalodik,
legyenek fenn rajta a csillagok és a lemenő hold, ahhoz hozzámegyek.
Ha nem tudnak nekem ilyen ruhát csinálni, akkor nem megyek
férjhez.
Ezt mindjárt kihirdetteti az apja.
Hozzá is fogott mindenhol a sok-sok szabó, hogy megvarrja ezt a
ruhát, de bizony ilyet nem tudtak. Hiába vitték a királyhoz, a lány
ránézett a ruhára, már tudta is, hogy nem az varrta, akinek a tűt,
cérnát meg a három szem diót adta.
Kanca Miklós viszont azt mondja a mesterének:
— Majd én megvarrom - mondta - azt a ruhát!
— Eridj, te piszkos! Hát téged még a házba sem érdemes beenged­
ni. Te akarsz ilyen ruhát csinálni? Hát milyen híres szabók vannak a
városban, és mégsem tudták megcsinálni! Éppen te akarnád?
Lehordta szegény Kanca Miklóst mindennek, ezt a szegény fiút.
— Adj nekem egy órát, csinálok én olyan ruhát!
— Hát csinálj, amit akarsz! - mondja neki a mester.
Bement Kanca Miklós a szobájába, bezárkózott, elővette az egyik
diót, feltörte, kivette belőle a selymet: fenn volt a hold a csillagokkal,
a lemenő hold. Fogta mindjárt a tűt, a cérnát, az ollót: „Olló, szabjál,
tű, varrjál!” Pillanatok alatt készen volt a ruha, de olyan szép,
gyönyörű! Fogja, kiviszi a mesterének:
— Na, ezt a ruhát vidd a királyhoz!
Nézi ám az öreg szabó, a mester: ilyen ruhát bizony ő még nem
látott. Fenn a hold, fent vannak a csillagok, tudod, csudaszép volt!
Jelentkezik is mindjárt az öreg szabó vele, mert ilyen ruhát ő sem
látott.

47
 Az öreg király ránéz, mindjárt viszi a lányához:
— No, édes lányom, ilyen ruhát még nem hoztak ide! íme a
kívánságod!
Ránéz az aranylány, összecsapta mindjárt a kezét:
— Él az uram, aki megmentett engemet!
No, ha él, akkor még két próba vár rá.
No, mondja az öreg király a lányának:
— Édes lányom, megvan a ruha, most már férjhez mehetsz.
— Édesapám, van még egy próba. Az a ruha, amelyikről beszélek,
az olyan legyen, mint amikor reggel kivilágosodik, és szép bárányfel­
hős az ég, és kel föl a nap, ilyen ruha kell nekem.
Kihirdeti megint mindenhol a király, hogy milyen ruhát kíván a
lány.
Hozzáfog megint a rengeteg sok szabó. Ahány szabó csak volt a
világon, mind hozzáfogott varrni. De bizony azt a ruhát senki se
tudta megvarrni.
így szól megint ez a szőrmés fiú, akinek bundája volt, a Kanca
Miklós:
— Mester úr, mesterem! - mondta. - Hagyd, hogy megvarrjam
azt a ruhát, amelyikről a királylány beszélt!
— Eridj, te piszkos! Csupa szenny, mocsok vagy! Hát hogyan
tudnád te azt megvarrni?!
— Adj nekem fél órát, majd megvarrom!
— Eridj, csinálj, amit akarsz!
Bezárkózott Kanca Miklós egy helyiségbe, elővette mindjárt a
középső diót, feltörte, kivette belőle a selymet, a tűt, cérnát, ollót.
Szólt az ollónak, a tűnek is szólt — pillanatok alatt készen volt a szép
aranyruha, pont olyan, amilyet az aranylány kívánt.
A mester, amint meglátta, mindjárt:
— Juj, ilyen ruhát — mondta — még én sem láttam!
Fogja, viszi is mindjárt.
Meglátta az aranylány, megint összecsapta a kezét:
— Itt van hát az uram! Nincs messze tőlem! Él!
így szól az öreg király a lányához:
— Na, édes lányom, most már megvan a másik kívánságod is,
megüljük a lakodalmat, mert a világ már föl van háborodva, hogy
mikor mégy férjhez!

48
 — Papa, még van egy kívánságom. Az hozza el nekem a ruhát, aki
megvarrta! Mert ha másvalaki hozza el, karóba lesz húzva a feje! De
most pedig olyan ruhát hozzon nekem, hogy tiszta kék legyen az
égbolt, egy bárányfelhő se legyen rajta, és középen legyen a nap!
A király megint mindenhol, ahol csak lehetett, kihirdette, de bi­
zony egy szabó sem tudta megcsinálni.
Szól megint Kanca Miklós a mesterének:
— Majd én megcsinálom — mondta — a ruhát!
— Eridj, te! Csupa szutyok, mocsok vagy, hát hogy csinálhatnál te
aranyruhát?!
— Adj nekem fél órát, és megcsinálom!
Bezárkózott.
De akkor már Kanca Miklós is hallott arról, hogy csak az viheti
el a ruhát, aki megvarrta.
A fiú készen volt a ruhával, viszi a mesteréhez.
Nézi a ruhát a mester, ő szeretne már azzal menni, hogy majd nagy
ajándékot kap a királytól.
— Ezt a ruhát — mondta Kanca Miklós — senki más nem viheti
el, csakis én!
Nem tehetett semmit a mester, mert valóban ő csinálta.
Megy is, csupa piszok. Olyan piszkos volt, ajjajaj! Rossz volt még
ránézni is. Nagyon piszkos volt.
Ahogy beér, az őrök nem akarták beengedni. De a királylány a
tornácról látta, hogy azt a piszkos, szutykos embert nem akarják
beengedni. Lekiabál a királylány:
— Engedjétek be azt az embert, majd én megtudom, mit akar!
Beér a királylányhoz. Ott van az öreg király is. Előveszi mindjárt
a ruhát, megmutatja nekik. Hiába volt piszkos, szutykos, a lány
belenézett a szemébe, rögtön tudta, hogy ő volt lent az alvilágban, ő
mentette meg a három nővért, így hát öt is. Úgy, ahogy volt, piszko­
san rögtön a nyakába ugrott, és csókolgatta a lány. Az apa csak nézte
a lányát. Azt mondja az apa:
— Édes lányom, kit csókolgatsz te? Ezt a csupa szutyok embert!
Hát kicsoda ez neked?
Akkor Kanca Miklós lehúzza magáról a ruhát, azt az ócska, nagy
bundát: egy csodaszép, szálas fiú áll egyszeriben a király előtt.

49
 — No, édesapám! Ő mentette meg az életemet, de nemcsak az
enyémet, hanem még a nővéreimét is.
— És van-e nála valami, amit föl tudna mutatni, hogy valóban ő
ölte meg a sárkányt?
Azt mondja Kanca Miklós:
— Király uram, húzzál karóba, ha nem én öltem meg a sárkányo­
kat!
Azzal kiveszi a tarisznyájából — mert ő, ahogy leöldöste a sárká­
nyokat, a nyelvüket mindig kiszedte, és berakta a tarisznyájába —,
kivette a hétfejű sárkány nyelveit, az első sárkányéit. Aztán kivette a
tizennégy fejű sárkány nyelveit, mind a tizennégyet, odaadta őket.
Aztán kiszedte az ötvenfejű sárkány nyelveit, azokat is megmutatta.
— Most kérdezd meg a Kőmorzsolót, és kérdezd meg a Fanyűvőt,
és kérdezd meg a Hegytolót, hogy ők tudnak-e valamit mondani az
alvilágról! És hogy kivették-e a sárkányok nyelveit?
Odarendelteti mindjárt a Hegytolót is meg a Kőmorzsolót is.
Szégyellték is azok már nagyon magukat, mert nem tudtak sem­
mit, mivel a Kanca Miklós végzett el mindent odalenn az alvilágban.
— Na, édes lányom! Most már látom, ő mentette meg az életed,
nemcsak a tiédet, hanem még a nővéreidét is.
Ő is a nyakába ugrott Kanca Miklósnak, csókolgatta a vejét, mert
ő még sokkalta szebb ember volt, mint a Fanyűvő.
— A fiam vagy, neked adom az egész világomat, amim csak van,
csak annyi helyet adj, hogy öreg életem még leélhessem ott!
Akkor megtartották mindjárt a nagy lakodalmat. De olyan lako­
dalmat csaptak, hogy oda akárki elmehetett! Voltak ott cigánylegé­
nyek, válogatott cigánylegények, nagyon sokféle nép. Valamennyien
kaptak enni, mind, mind. Mivel Kanca Miklós is cigányfiú volt, ezért
mindenkinek adott.
No, engem meg ismert a menyasszony, már régóta. Tudta ő is,
hogy én is szegény vagyok. Üzent hát értem.
Megyek is, magamhoz veszek egy nagy zsákot, földobom a vállam-
ra, megyek.
Ahogy meglát engem, mindjárt:
— Mit kérsz — mondta —, Jani?
— Hát, ami van, mindent!
Megfogom a zsák száját, széthúzom, beleönt nekem egy vájdling

50
levest. Hát, beleönt egy vájdling káposztát. Hát, önt még bele nekem
tésztát hússal. Már teli a zsák. Bekötöm a száját, a vállamra dobom.
A kezembe meg adott egy ekkora nagy csontot, eh! Azt meg egész
úton rágtam. Csendesen menegetek hazafelé.
Akkoriban még a parasztok is szegények voltak. Egy paraszt
meglátta, hogy egy zsák ennivalót hozok:
— Jani — mondta —, hol voltál?
— Lagziban.
— Mi van a zsákban?
— Abban — mondom — van leves, káposzta, tészta hússal.
— Adj belőle!
— Hogy adhatnék, mikor otthon — mondom — tizenkét gyermek
vár!
— Adj belőle!
— Nem adok!
— Adjál!
— Nem adok!
— Adjál!
— Nem adok!
A paraszt a hátam mögé ment, nem vettem észre. Kivette a bicská­
ját, kihasította a zsákot. A sok étel mind kiment. A sok kutya csak
úgy ette föl az ételt. Sajnáltam, de nagyon. Ahogy fogtam azt a nagy
csontot a kezemben, már le volt rágva, megfogtam, odavágtam a
paraszt lábához úgy, hogy rögtön eltörött a lába. Ugrálva ment haza.
Törött lábbal ment még a túlvilágra is!
Ha a paraszt nem halt volna meg, a mesém tovább tartott volna.

51
 Vízi Péter és Vízi Pál

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Annak a királynak
volt egy lánya. Csak ez az egy, egyetlenegy lánya volt neki.
Egyszer egy este, mikor lefekszik a király, azt az álmot látta, hogy
a lányának egyszerre két fia születik. Azok a fiúk olyan erősek
lesznek, hogy a világon nem lesz náluk erősebb, és elfoglalják majd
az egész világot.
Reggel, mikor fölkel, elmondja az álmát a nagy embereknek, a
minisztereknek és a bölcs embereknek, hogy fejtsék meg az álmát.
Hát azok mind azt mondták, hogy a lánynak az egyik legnagyobb
sziklán kell házat építeni, egy palotát, és oda be kell őt zárni, vasajtó­
val, hogy ember oda egyáltalán ne tudjon bemenni.
No, a király megfogadta a szavukat. Csináltatott egy palotát a
lányának, bezáratta őt oda, mindent. Annyi helyet hagytak csak,
hogy az ételt beadhassák neki, hogy adhassanak neki enni. Ott élt a
lány, sírt, éjjel-nappal sírt.
Majd egyszer csak víz jön ki a sziklából. A lány mindjárt odafut,
szomjas volt, ivott a vízből. Estére lett neki két szép fia. Nagyon
szépek voltak. Hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Hát azok a
fiúk pontosan azon a napon születtek, mikor Péter-Pál volt. A lány,
mivel vízből lettek, mindjárt elnevezte őket Vízi Péternek, Vízi Pál­
nak, így nevezte el őket a lány. A fiúk mindennap egyre nagyobbak
lettek, napról napra nagyobbak. Majd mikor már felnőttek, azt
mondták az anyjuknak:
— Édesanyám, miért vagy te — mondták — becsukva, hogy még
csak ki se mehetsz?
Az anya elmondta nekik, hogy miért van becsukva.
— Édesanyánk, mi meguntuk — mondták — a kalitkát, mi nem
szeretünk kalitkában lenni, elmegyünk hát, és világot próbálunk.
Majd visszajövünk hozzád.
Nekidűltek a vasajtónak, kidőlt. Megcsókolták az anyjukat, elbú­

52
csúztak tőle. Az ajtót visszarakták úgy, ahogy volt, hogy ne tudja
meg a király, hogy ki van törve, és mentek.
Mennek, mennek, mennek. Mennek hetedhét országon is túl. Egy­
szer csak két út vezetett előttük. Erre is egy út, meg arra is egy út.
Emitt meg egy nagy fa. Nyúl Péter a késéért, kiveszi a kést a zsebéből,
fogta Péter a kést, megragadja, bevágja a fába.
- No - mondja - , Pál! Ezt a kést bevágtam a fába. Ha te érsz
ide gyorsabban, vagy ha én érek ide gyorsabban, kihúzzuk a kést a
fából. Ha víz folyik majd belőle, akkor megtudhatod, hogy semmi
bajom sincs. De ha vér fog folyni belőle, akkor tudhatod, hogy
valami baj van.
- No, akkor te mész - mondja — azon az úton, én meg megyek
ezen az úton!
A két fivér elvált. Péter jobbra ment, Pál balra ment.
No, gyerünk Péterrel, menjünk Péterrel!
Beért egy nagy-nagy erdőbe. Beért. Hát csak jön egy nagy medve,
hogy rátámadjon. Semmit sem tudott csinálni, nem volt fegyvere,
semmije. Fölkapott egy fadarabot, lefeküdt, hogy majd lő. A medve
megijedt:
- Ne lőj le - mondja —, inkább adok neked egyet a kölykeim
közül!
A medve adott neki egy kölyköt.
Megy a kölyökkel, megy tovább, halad. Hát csak jön egy oroszlán,
rá akart támadni. Nem tud semmit se csinálni, fölkapott egy fadara­
bot, lefeküdt, célba veszi az oroszlánt. Megijedt az oroszlán:
- Ne lőj le — mondja —, adok neked egy kölyköt!
Hát adott neki egy kölyköt, azzal megy tovább. Megy, megy,
mendegél, hát csak jön egy farkas. Az is rátámadt. Nem tud mit tenni
a fiú, a királyfi, fölkapott egy fadarabot, célba veszi a farkast. Megi­
jedt a farkas:
- Ne lőj le - mondja - , adok egyet a kölykeim közül!
Már három állata volt neki. Azok az állatok mindig nőttek, min­
dennap. Már egész nagyok voltak.
Megy, megy, hát csak beért egy városba. De annak is még csak a
szélire. Ott meg volt egy kicsi ház. Bement abba a házba. Ott meg egy
öreg cigányasszony volt.
- Adjon Isten, édesanyám!

53
 — Adjon Isten neked is, fiam! — mondja. — Hová vándorolsz?
— Hát — mondja — a szegény ember erre is elvetődik, arra is
elvetődik, tudod, hogy van. A szegény ember megy mindenfelé.
— Ülj le, fiam!
Nohát, a szegény cigányasszony éppen kalácsot dagasztott az
asztalon, és beleköpött a lisztbe. Meglátta ezt a királyfi, a Péter, a
Vízi Péter, hogy beleköpköd a lisztbe. Megkérdezte:
— Ne haragudj, édesanyám, miért köpködsz a lisztbe?
— Hej, fiam - mondja - , nem tudod te, hogy mi van itt! Az egész
város teljesen gyászba van borulva, mert a kútba beszállt egy hétfejű
sárkány, és az a hétfejű sárkány csak úgy ad vizet, ha egy tizenhét
éves lányt bedobnak neki a kútba. Akkor ad csak vizet. De akkor is
csak egy napig. Másnap pedig egy másik lány kell neki, csak tizenhat
éves. Tizenhét éves már nem kell.
— És mondd, édes anyácskám, hát nincs a városban vagy erre,
ezen a környéken olyan ember, aki meg tudná menteni ezeket a szép
lányokat?
— Van — mondja —, a Veres herceg. Pontosan a mai napon jön
— mondja —, fiam. A király lányát kell a kúthoz vinni. Mert ebben
a városban a tizenhat éves lányokat már mind megette a sárkány,
megette valamennyit. Most a király lányán a sor.
— No, édesanyám! Süssed azt a kalácsot, mert már nagyon éhes
vagyok! Hát sietek is, hogy ehessek. Ezt a három állatot, édesanyám,
csukjad be — mondja — egy ólba!
Volt az öreg cigányasszonynak egy ólja, becsukta azt a három
nagy állatot, mert félt az öregasszony az állatoktól.
Kisül a kalács, evett Vízi Péter, jóllakott kaláccsal. Lefeküdt.
Megvirradt.
— Na, édesanyám! Lehet, fölkereslek majd még, eljövök még
hozzád, nem feledlek el, mert úgy megvendégeltél engem. Most már
megyek, majd megnézem én is azt a kutat, ahol az a sárkány van.
— Ne menj te sehová, látom — mondja —, puszta kézzel vagy!
Van itt nekem - mondja - egy rozsdás kardom, ez valamikor még
a férjemé volt, mert ő valamikor vitéz volt a háborúban, a férjem, de
a kard már csupa rozsda, nem tudom - mondja - , ki tudod-e majd
húzni a hüvelyből. Gyere, megmutatom!
Hát a padláson volt, ott találták meg. Vízi Péter valahogy kihúzta

54
a hüvelyből, csupa rozsda volt. A fiú mindjárt rendbe tette, kifényesí­
tette, felkötötte az oldalára, azzal megy a három állatával.
Hát éppen akkor vezetik már a kúthoz a király lányát tiszta fekete
ruhában. Odavezették, de hát mindenki elmenekült a kúttól. A sze­
gény királylány ott maradt egyedül, mert mindenki félt. A Veres
herceg is félt ám, pedig mondta, hogy ő majd megmenti a lányt, de
csak akkor, ha az övé lesz a lány. Pedig félt ám!
Amikor közeledett Vízi Péter a kúthoz, már füst jött kifele a
kútból, füst. Mikor odaért, már kék láng jött ki belőle, a kútból.
Mikor teljesen odaért, már vörös láng jött ki a kútból, tiszta vörös.
Mikor odaért egészen, behajolt Vízi Péter a kútba, kihúzta azt a rossz
kardot - mert nem volt jó, régi kard volt - , megragadta a kardot,
de belenyomta ám a kútba! Akkor a sárkány is előbukkant:
— Tudtam — mondja —, Vízi Péter, mikor még az anyád méhé-
ben voltál, mikor még olyan csöppnyi voltál, mint egy babszem, hogy
teveled bajom lesz. De most megeszlek!
Azzal kiugrott a sárkány, neki Vízi Péternek. De Vízi Péter se volt
ám gyenge fiú! Ő is a kardjával, azzal a rossz karddal csinálta a
dolgát, ahogyan csak tudta. De nagyon kifáradt ám Vízi Péter. A
sárkány meg nagyon-nagyon támadott.
Látták az állatok, a farkas, az oroszlán és a medve, hogy a gazdá­
juk nemsokára fűbe harap. Mert gyenge volt már nagyon Vízi Péter.
A három állat neki a sárkánynak! Vízi Péter akkor már nyugodtan
csinálta a dolgát, mert a három állat lefogta a sárkányt, ő meg
leszakította a sok fejét, mind a hét nyakát levágta neki. Nagyon-
nagyon kifáradt. De annyi erő még volt benne, hogy a nyelveket
kiszedte, a sárkány nyelveit. Mindegyik fejen talált egy-egy ezüstkul­
csot. A nyelveket berakta a tarisznyájába.
A Vörös herceg a fáról figyelt. De onnan mindenki eltűnt ám, épp
csak ő maradt ott. Fölmenekült akkor a fára, és kétségbe esett, hogy
az a fiú fogja megmenteni a király lányát.
Ahogy kiszedte Vízi Péter a nyelveket meg a kulcsokat, berakta
őket a tarisznyájába. A királylányt megfogta, mindjárt megcsókolta.
Azzal a királylány lefeküdt a zöld fűre, elbeszélgetett vele, majd
elaludt a Vízi Péter. Az állatok is ki voltak ám fáradva, azok is
elaludtak.
Mikor ezt látta a Veres herceg, akkor már le mert jönni a fáról,

55
mikor látta, hogy az állatok is alszanak, és a Vízi Péter is alszik. Csak
a lány volt fönn, aki simogatta a fiút. Lejött a Veres herceg, befogta
a lány száját, a Vízi Péter nyakát meg karddal levágta, a lányt pedig
magához vette, a királykisasszonyt.
— Ide nézz! — mondja. — Ha el mered mondani otthon, hogy
nem én mentettem meg az életed, elveszem az életedet!
A királylány semmit se mert szólni.
Hazamentek, nagyon örült a király meg a királyné, hogy a lányuk
életben maradt, megvan a lány.
Megülték a nagy lakodalmat. Tizenkét párnára ültették a Veres
herceget. A mennyezetig ért, olyan sok párna volt alatta.
No, fölkel a farkas, látja: a gazda alszik. Meglöki a medvét, az is
fölkel. Meglöki az oroszlánt, fölkel az is.
Mondja az oroszlán:
— A gazdánk — mondja — még most is alszik?
— Látod — mondja —, alszik, nagyon kifáradt. Hát hadd alud­
jon!
Vártak az állatok. De bizony nem kelt föl, mert le volt vágva a feje.
Az oroszlán pedig meglöki azzal a nagy mancsával, hát elgurult a fej.
— Hűha! Itt baj van! — mondja a farkas. — Levágta a gazdánk
fejét valaki! No, segítsünk rajta, ahogy lehet! Ki tud a legjobban
futni?
Azt mondja a medve:
— Én nem tudok futni, mert nehéz a testem.
Az oroszlán azt mondja:
— Én tudok futni, majd én futok!
— No — mondja a farkas —, én vagyok akkor a doktor. Élesztő
füvet kell hozni, amitől fölébred a gazdánk. Gyógyfüvet kell hozni!
Hát ahogy megy, fut az oroszlán, éppen egy kígyó megy keresztül
az úton. Az oroszlán megkérdezi a kígyót:
— Mit viszel, te kígyó?
— Éppen — mondja — most ment keresztül a fiam derekán egy
kerék, őt kell meggyógyítani, gyógyfüvet viszek - azt mondja a
kígyó.
— Hát már akkor nem a fiadat fogod meggyógyítani, én gyógyí­
tom meg — mondja — a gazdámat!

56
 Ráugrik a kígyó fejére az oroszlán, elvette tőle a gyógyfüvet, azzal
futás vissza.
Odaér.
— N o, ki teszi neki föl a fejét?
Azt mondja a farkas:
— Én vagyok a doktor, majd én teszem föl a fejét.
Hát, ahogy fölteszi neki a fejét, persze, hogy előrefele kell tenni a
száját, de hátrafelé tette neki. Hátrafelé nézett, visszafele.
A medve olyan pofont adott a farkasnak, hogy leesett volna a feje,
ha nem húzza félre.
— Hát te aztán — mondja — igazi doktor vagy!
A medve meg mindjárt megfogta Vízi Péter fejét, megfordította,
körbekente gyógyfűvel: hétszerte szebb lett, mint volt, és erősebb.
No, azt mondja Vízi Péter, mikor fölébredt:
— Jaj - mondja —, édes állataim, de jót aludtam!
Azt mondja a farkas:
— Aludtál volna te örökké — mondja —, ha mi nem segítettünk
volna rajtad!
— Hát miért?
— Tudod, ki vágta le a fejedet? A Vörös herceg. Mi gyógyítottunk
meg téged. Van tükröd?
— Van egy picike.
— No, akkor nézd csak meg a nyakad!
Meg is nézi Péter a nyakát, hogy valóban le volt neki vágva. Nem
nagyon lehetett látni, de azért lehetett. Észre lehetett venni.
No, mit tegyen? Hová menjen? Hát, jól mondta az öreg cigányasz-
szonynak, hogy: „Látlak én még, visszajövök még tehozzád.”
Hát visszament az öreg cigányasszonyhoz, ahonnan jött. Bekö­
szön megint az öregasszonynak:
— Adjon Isten jó napot, öreganyám!
— Adjon Isten neked is, édes fiam! Csak visszajöttél!?
— Mondtam neked, édesanyám, hogy visszajövök még hozzád.
— Na, voltál odalent a városban?
— Voltam.
— Mi hír?
— Nincsen semmi, öreganyám, te biztos többet tudsz, mint én.
— Bizony többet, édes fiam! A Vörös herceg megmentette a király-

57
kisasszonyt. Ő mentette meg, ő vágta le a sárkány fejeit. Haza is vitte
a Veres herceg a sárkányfejeket a kardján.
— Igaz-e ez, édesanyám?
— Bizony, a Vörös herceg mentette meg a lányt. Most már látha­
tod, a város már nincs gyászba borítva. Mindenki vigad, mulat, még
a legszegényebb ember is. A király mindenkit meghívott magához.
Esznek, isznak. Engem is meghívott a király, csak én nem megyek
hozzá. Meglehet, kigúnyolnának engem, mert öreg vagyok, piszkos.
Ruhám sincs énnekem.
— Ne félj, édesanyám! Lesz mit egyél mindjárt! Van-e edényed,
édesanyám?
— Van.
Odahívja Vízi Péter magához a farkast. A nyakába tesz egy nagy
ételes fazekat, bele egy cédulát, ráírta, hogy a legfinomabb ételeket
tegyék neki bele meg italt.
Hát a királylány megismerte a fiú állatait, hogy milyen állatai
voltak, mert ott volt ő, látott mindent.
Megy is ám a farkas. A kutyák mind, ahány csak volt a faluban,
abban a városban, mind rátámadtak. Alig-alig bírt keresztülmenni.
Ahogy bement, a Vörös herceg látta, hogy megy a Vízi Péter egyik
állata: hát kiesett alóla három vánkos, annyira megijedt. A Vörös
herceg mindjárt mondja:
— Ezt az állatot — mondja — ki kell zavarni innen! Fejbe kell
vágni, amiért idejött!
De meglátta ám a királylány is. Mindjárt megismerte. Látja, hogy
az ételes fazék a nyakában, benne a papír: „Édes lányka, édes meny­
asszonyom, tégy bele a legfinomabb ételből! Itt és itt vagyok. Ne félj,
nemsokára érted jövök!”
A lány mindjárt pakolt bele neki ételt.
De bizony a farkas már gyenge volt, mert már régen evett. Ameny-
nyit el bírt vinni, annyit bepakolt neki.
Viszi a farkas az ételt.
— Na, édesanyám! Lehet enni, lehet inni. Mit mondtam neked?!
— Hát, fiam — mondja —, ahogyan megmondtad.
— Ne félj, édesanyám, eszünk mi még többet is!
Azzal ettek. Hát bizony az nem volt sok nekik, mert éhesek voltak.

58
Főleg Vízi Péter volt éhes. Nagyon megéhezett, mivel annyit szenve­
dett a sárkánnyal. Mondja a medvének:
— Gyere ide, medve!
No, neki már egy hordót akasztottak a nyakába, a medvének. Bele
egy papírt.
Mikor bement, meglátta a Vörös herceg: kiesett alóla négy vánkos,
annyira kétségbeesett. Akkor már nem maradt alatta, csak kettő.
Már majdnem a földön ült. Már csak két vánkoson ül, annyira
kétségbeesett.
— Fejbe kell lőni ezt a medvét! Honnét jött? Biztos a nagy erdőből
jött ide ez a vadorzó! Meg akar enni minket! - nem tudott már hogy
kiabálni a herceg.
Tudta ő, hogy kinek az állatai ezek!
De a királylány is felismerte őket.
— Ehhez egy ujjal sem szabad nyúlni! Aki idejön, annak innia kell,
ennie kell. Kijelentette az apám, hogy aki csak a házunkhoz jön,
mindenki ehet, mindenki ihat. Nem szabad senkit se bántani!
Adott neki mindjárt annyit, amennyi belefért a hordóba, abból a
finom ételből, finom italból. Azzal útjára bocsátotta, visszament a
medve.
— No, édesanyám, ehetünk!
Esznek. Az öreg cigányasszony nem tudta, hogyan hálálkodjon
Vízi Péternek.
— Édes fiam, mondd meg nekem, hogy csinálod ezt? Mi ez?
— Majd a végén megtudod, édesanyám. Édesanyám, majd a végén
megtudod!
No, jön a következő reggel. Behívja az oroszlánt.
— No most, édesanyám, az oroszlán megy el, és most ő fog
nekünk enni hozni.
Annak is a nyakába egy hordót! Bele egy levelet: „Ne félj, édes
lányka, kedves menyasszonyom, az oroszlán után pedig én jövök!”
Annak is mindjárt bepakoltak.
Akkor már kiesett a herceg alól az a két párna is, ami még volt
alatta. Már csak a csupasz földön ült, annyira kétségbeesett.
Na, akkor már tudta a lány száz százalékra, hogy él a szeretője, aki
megmentette az életét. De nem mert szólni, mert neki is elvágta volna
a nyakát.

59
 Pakolt annak is mindjárt, az oroszlánnak, teli, amennyit csak
lehetett.
Elment, ettek, jóllaktak.
Jön a másnap reggel.
— Na, édesanyám! Most én megyek. De ne félj, visszajövök még
tehozzád! Megmondtam az elébb is, hogy visszajövök, hát majd most
is vissza fogok jönni hozzád. Még egyszer visszajövök, de többet már
nem.
Most ő ment el. Ment. Hát ahogy ment, csak bement az udvarra.
Bekiáltott neki:
— Veres herceg, gyere ki, ha te mentetted meg a királykisasszony
életét!
Aki csak ott mulatozott, mind megállt, megmerevedett, majdnem
mint egy kőbálvány, hogy egy jöttment csak úgy bejön az udvarra.
Az a rossz kard pedig ott van a kezében.
— Gyere ki, te Vörös herceg! - kiabál be neki.
Nem mert az kijönni, a Vörös herceg.
A három állat meg ott volt mellette.
A menyasszony mondja neki:
— Menj ki! Mutasd meg neki — mondja —, hogy te mentettél meg
engem!
A lány már ravasz volt, a menyasszony, mert mindjárt megismerte
az életmentőjét.
— Menj csak ki — mondja —, mutasd meg neki, hogy te mentettél
meg a sárkánytól! Menjél már!
— Nem mocskolom be — mondja — a kezemet azzal az emberrel,
aki odakint kiabál nekem.
A király is:
— Hát ha már a sárkánytól megmentetted őt, egy jöttmenttel nem
bírnál el — mondja — odakint? Hát nézz rá, egy ringyes-rongyos
ember, szakad le róla a ruha. Menj csak ki - mondja ráfújsz
egyet, és máris vége! A sárkánnyal elbírtál, tőle pedig félsz, nem mész
ki hozzá?
A menyasszony is mindjárt:
— Hát menj már ki! Végezz vele, akkor majd nem fog kiabálni! —
mondja. — Vágd le neki — mondja — a nyakát!

60
 Mert tudta a menyasszony, hogy Vízi Péter a vitéz, nem a Vörös
herceg.
Épp hogy csak kilép a Vörös herceg - muszáj volt már neki, mert
mindenki azt mondta, hogy: „Menj már ki, menj már ki!” - , épp
hogy csak kilépett, az meg suhintott egyet a rossz karddal, leesett a
feje neki.
Akkor mindenki csak bámult ám, hogy egy jöttment egyszerűen
csak levágja a Vörös herceg nyakát, annak, aki a hétfejű sárkánytól
megmentette a lányt. No de a király sem állta meg ezt szó nélkül:
— Édes fiam, gyere be, majd idebent elbeszélgetünk! Honnan
jöttél, ki vagy?
— Ide nézz, király uram! Megmondom én neked, hogy honnét
vagyok, és ki vagyok. Az én apám is király. Én is királyfi vagyok, és
én mentettem meg a lányodat a hétfejű sárkánytól.
— Ezt már nem hiszem el neked! Mert a Vörös herceg hozta el a
sárkányfejeket. A fejek nála vannak.
— Nála vannak, király uram? Nézd meg már ezeket a fejeket! Van
bennük nyelv? Láttál te már olyan embert, amelyiknek ne volna
nyelve?
— Olyan embert még nem láttam — mondja —, még állatot sem,
hogy nyelve ne volna neki. Mert minden embernek van, minden
állatnak van nyelve.
— Nohát akkor nézd meg azokat, hogy van-e nekik nyelvük!
Odamegy a király, széthúzza a sárkány fejét: nincs benne nyelv.
— Na, király uram! Látod ezt? Miután levágtam a sárkány összes
fejét, annyi erő volt még bennem, és volt annyi eszem, hogy a nyelve­
ket kiszedjem. Hát nézz bele a tarisznyába, itt van a hét nyelv, itt van
a hét kulcs, az ezüstkulcsok!
Akkor belenéztek mindnyájan, az összes nagy ember, hercegek,
grófok, bárók.
Újból csaptak egy hatalmas nagy lakodalmat, megint, úgyhogy
Vízi Péter elvette a lányt.
Együtt élnek ők tán már két-három éve is, jól ment a soruk.
Gyerünk vissza Vízi Pálhoz! Mi van vele?
Hát mit mondjak olyan sokat, hát ő is úgy járt, mint a testvére. Az
is, ahogy ment keresztül egy nagy erdőn, jön egy medve, és neki! Az

61
sem tudott mit csinálni, a szegény fiú, a Pál. Fölvett egy darab fát,
hogy majd lelövi a medvét. A medve megijedt:
- Ne lőj le — mondja —, adok neked egy kölyköt!
Hát na, ugyanúgy járt, annak is volt egy farkasa, egy oroszlánja,
egy medvéje.
Visszamegy a fához Pál. Neki is megvolt a három állata, ugyanúgy,
mint Péternek, megvolt Pálnak is.
Na, ahogy éldegélnek ők ott, tudod, a Péter a feleségével, hát ez
nagyon szeret vadászni, a Péter, nagyon-nagyon.
Ezt mondja neki a felesége:
- Látom - mondja - , édes férjem, hogy a véredben van a
vadászás, de megmondom neked: mehetsz mindenüvé, de arra az egy
tájékra már ne menj, mert akkor odaveszel!
Hát el is kerülte Vízi Péter azt a tájékot, nem ment arra.
Hát egyszer úgy hozta a sorsa, hogy pont arra ment. Felszökik
előtte egy nyúl. Föl a nyilat, zu! Nem talál.
- Hej, az anyja mindenit - mondja - , előlem még - mondja -
nem futott el vad, hogy meg ne öltem volna!
Megy a nyúl után. Kíséri továbbra is a nyulat, fut utána. Felszökik
megint a nyúl. Fogja megint a nyilat, zu! Nem talál, semmi. Megy a
nyúl után. Megint felszökik a nyúl, fogja a nyilát, lő, semmi. Azt
veszi észre, hogy olyan sötét van, hogy nem lát semmit. Semmit, de
semmit. Mit tegyen? Már nem tudott lépni. A békák, a kígyók meg
hemzsegtek a lába alatt. Fölment egy nagy fára. Fölment, szétnéz,
hogy hol lát valami kis világosságot. Fölmegy, hát meglát egy csöpp­
nyi kis fényt. Lejön a fáról, megy is abba az irányba. Megy a mi Vízi
Péterünk, megy. Odaér egy tűzhöz, senki sincs ott. Előveszi a tarisz­
nyáját, egy darab szalonnát, egy darab kenyeret, vág magának egy
nyársat, ráhúzza, már nyársalja is magának a szalonnát. Ahogy süti
a szalonnát, csak lekiált a fáról egy lélek:
- Jaj de fázom! - azt mondja egy boszorkány odafönn. - Jaj de
fázom!
Azt mondja neki a fiú:
- Hát ha fázol, gyere le, és melegedj!
- De félek - mondja - az állataidtól.
- Ne félj tőlük - mondja - , nem bántanak!

62
 - De már akkor is félek tőlük. Itt van három arany hajszál, tedd
a hátukra, akkor megszelídülnek!
- Jól van, édesanyám, csak dobd le azokat az arany hajszálakat!
A fiú fölvette az arany hajszálakat, a farkas, az oroszlán, a medve
hátára tette. De nem vette ám észre, hogy mi történt az állatokkal.
A boszorkány jön is lefele a fáról, no már bátrabban. Honnan,
honnan nem, elővett egy békát, egy nyársat, kezdi sütni, és mondja:
— Te sütsz szalonnát, én sütök békát, én eszem szalonnát, te eszel
békát!
Hát rá se hederített a fiú, Péter.
Megint mondja a boszorkány:
— Én sütök békát, te sütsz szalonnát, te eszel békát, én eszem
szalonnát!
A fiú most se hederített rá.
Megint mondja:
- Te sütsz szalonnát, én sütök békát, te eszel békát, én eszem
szalonnát!
De ekkor már odafigyelt Péter a hülyeségre. Hozzávágta a szalon­
nát a boszorkányhoz, hogy aztán elkaphassa őt. De bizony a boszor­
ka erősebb volt Péternél. Szól Péter az állatoknak, de az állatok
kőbálvánnyá merevedtek, mert rájuk tette az arany hajszálakat. És
ezt nem vette észre! Úgyhogy a boszorka őt is, a Vízi Pétert is
kőbálvánnyá változtatta azon helyben.
Várja már haza Vízi Pétert a fiatalasszony, a szép lány. Sír, gyász­
ban van, minden. Újra gyászba borult az egész város.
No, térjünk vissza most Pálhoz!
Megy Pál a fához, kihúzza a kést a fából, hát vér jön belőle.
— Hő, Istenem! Az öcsém bajban van! Már meghalt az öcsém, a
vér jön kifele!
Megy ő is ugyanazon az úton. Megy, megtámadja egy farkas.
Fölvesz egy fát, céloz, megijed a farkas.
- Ne lőj le — mondja —, adok neked egy kölyköt!
Jól van. Megy tovább, megtámadja egy oroszlán. Lehajolt Pál,
mert megijedt.
— Ne lőj le — mondja az oroszlán —, adok neked egy kölyköt!
Adott neki egy kölyköt.
A medvével ugyanúgy járt. Volt neki három állatkölyke. Hát ő is

65
megy, megy, beért ugyanabba a városba. Beért abba a városba,
ugyanahhoz az öregasszonyhoz, ahhoz az öreg cigányasszonyhoz,
ahol a testvére volt.
- Édes fiam! Hát azt mondtad, hogy többet már nem jössz vissza
hozzám, csak akkor jöttél vissza, amikor enni hoztál nekem az
állataiddal együtt. Hát csak visszajöttél?
Mert ők nagyon hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másik­
ra.
Emez nem is mondja, hogy ő nem az a fiú, csak hallgat, hogy az
asszony elmondja, amit tud, hogy segíteni tudjon a testvérén.
— Csak visszajöttem, édes öreganyám, hozzád — mondja. —
Miért borult gyászba ez a város — mondja —, tiszta feketében van?
— Hát — mondja — te nem voltál itthon?
- Nem - mondja —, mert én itt és itt voltam vadászni.
- Hát akkor eridj már haza, mert vár téged - mondja - a király,
azért borult gyászba az egész város.
Akkor már tudta, hogy mi van, hogy rögtön mennie kell a király­
hoz.
Megy is, hát már a tornácon áll a király is meg a királylány is.
— Jön az én édes uracskám! Csak megkerült! Az elátkozott réten
volt, és hazakerült az én édes uram!
Szalad mindjárt elébe, összecsókolja, az meg hagyta magát. Mind­
járt megcsókolják egymást, a gyászt pedig visszavonták.
Jön az este, a fiú jóllakott, lefeküsznek, hát már ahogy férj a
feleséggel. Lefekszenek.
De a fiúnak volt ám egy olyan kardja, hogy annak csak azt kellett
mondania, hogy: „Kard, ki a hüvelyből!”, olyan kardja volt neki.
Lefekszenek, a lány oda fekszik, a fiú emide. A fiú pedig középre
teszi a kardot.
— Nézd, édes feleségem! — mondja Pál. — Ne nyúlj hozzám, mert
most nincs jó kedvem! Nézd ezt a kardot — mondja —, le s föl járkál.
Ha hozzám érsz, rögtön szétvág téged. Hozzám ne érj! Aludj nyugod­
tan, én is alszom nyugodtan!
Hát nagyon csodálkozott a lány, a királylány.
- Hát miért teszi ezt - mondja - velem az uram? Ezt még -
mondta — soha nem csinálta velem az uram, hogy egy este ne
lehetnénk hűségesen együtt!

66
 A lány előveszi a zsebkendőjét, odateszi. Miszlingekbe tépte a
kard.
— Hű — mondta —, itt nem lehet viccelni! Engemet is szétvágna!
No de ahogy a lány, a királylány mondta, hogy: „Csak visszake­
rült az elátkozott erdőből a férjem”, hallotta ezt Vízi Pál, meghallot­
ta. Reggel fölkel.
— No, édes feleségem — mondja —, megyek vadászni.
— Hát menj — mondja —, de már arra ne menj még egyszer, ahol
voltál, az elátkozott erdőbe — mondja —, mert megint ott fogsz
maradni!
A kardot felkötötte a derekára, szólt a három állatnak, ment. Mert
tudta, hogy a testvére ott halt meg valamerre. Megy is. Előtte is
felágaskodik a nyúl. Fogja ez is a nyilát, lő.
— Hát — mondja — nekem se volt még úgy, hogy egy állatot ne
találtam volna el egy lövésből, mert én mindig leterítettem az állatot
egy lövésből!
Azért is ment a nyúl után. Megint megy, hajkurássza a nyulat,
megint felszökik, megint lő, nem talált. Megint felszökik a nyúl, nem
talált. Olyan sötét lett, hogy nem látott. A békák, a kígyók nyüzsögtek
a lába alatt. Mit tegyen? Ő is félt már, az állatok is kétségbe voltak esve
a sötétben. Fölmegy ugyanarra a fára, szétnéz, lát egy kis lángot ő is.
Megy abba az irányba. Odaér, elkezd melegedni, előveszi a tarisznyá­
ját, kivesz egy darab szalonnát, ő is nyársal. Süti a szalonnát.
Hát emez már egy kicsit okosabb fiú volt, a Pál.
Neki is lekiált mindjárt a boszorkány a fáról:
— Jaj de fázom!
Ő már nem nézett semerre, csak sütötte a szalonnát.
— Hát ha valaki fázik, akkor jöjjön a tűzhöz!
— Nem merek én, félek az állataidtól!
Akkor nézett föl csak a fára, hogy ki az.
— Ne félj tőlük, gyere csak le arról a fáról, hogy nyugodtan
ehessünk!
— De félek tőlük, mert szét fognak tépni engem.
— Gyere csak le!
— Nem megyek - mondja - , hanem odaadok három arany
hajszálat, tedd az állataid hátára, akkor megszelídülnek, és akkor
lemegyek!

67
 — Egész nyugodtan, mamám, dobd csak le az arany hajszálaidat,
és majd a hátukra teszem!
Hát a boszorkány nem vette észre azt, hogy amint ledobta a
hajszálakat, Pál rájuk fújt egy kicsit, úgy, hogy azok pontosan elég­
tek. Elégtek a hajszálak.
A boszorkány lejön a fáról. Honnét, honnét nem, ő is elővesz egy
nyársat, egy békát, és már süti is a szalonnát, azaz a békát. Ő is
mondja a fiúnak:
— Te sütsz szalonnát, én sütök békát, én eszem szalonnát, te eszel
békát!
— De édesanyám — mondja —, az nem úgy van már! Mindenki
azt eszi, amit süt!
A boszorkány meg csak:
— Én sütök békát, te sütsz szalonnát, én eszem szalonnát, te eszel
békát!
— Ej, a mindenit, te boszorka! — mondja.
Megfogta a szalonnát, zu, a szájához! A szájához vágta a szalon­
nát.
Fölugrott a boszorkány is, neki a Vízi Pálnak.
De Pál mindjárt szólt az állatainak. Az állatok megragadták a
boszorkát — mert az arany hajszálak elégtek —, megragadták őt.
Akkor már tudta Vízi Pál, hogy ő tette tönkre az öccsét. Mert ott volt
a három állat, kőbálvánnyá meredtek, és ott volt Vízi Péter is,
kőbálvánnyá meredt.
— No, te boszorka! Ha nem ébreszted föl az öcsémet és a három
állatát, itt égetlek meg élve! Szétszaggatlak miszlingekbe, és füstnek
eresztelek a világba!
— Ne bántsatok engem, visszaváltoztatom az öcsédet is, az állatait
is, csak hagyj engem!
— Nem hagylak én addig, nemhogy én nem hagylak, az állataim
nem hagynak! Mondj egy varázsigét, addig, amíg lehet, mert széttép­
lek!
Muszáj volt a boszorkánynak, mert annyira megmerevedett, hogy
már lélegzetet sem bírt venni. Mondott egy varázsigét, fölébredt a
három állat meg Vízi Péter.
Vízi Péter:
— Jaj, de jót aludtam! — mondja.

68
 — Aludtál volna te örökké, ha én nem jövök a segítségedre!
Azzal neki a karddal a boszorkánynak:
— Kard, vágjad őt szét!
Szétvágta, belevagdosta a tűzbe, füstnek eresztette a boszorkányt.
No, mentek hazafelé kettesben. Hasonlítanak egymásra, mint to­
jás a tojásra.
Már a tornácon áll a király is meg a lány is. A nagy emberek
odabent várják őket. A királylány, mikor látja a két embert: hát most
már melyik az ő férje? Honnan tudja, mikor minden részletben
hasonlítanak egymásra? Vízi Péternek is három állata van, és emen­
nek is három állata van. Hát nem tudta őket megkülönböztetni.
— No most mi lesz velünk? — mondja Péternek Pál. — Háltam a
feleségeddel.
— Háltál a feleségemmel? Hát hogy háltál te a feleségemmel?
— Úgy, hogy így tudtam csak meg, hogy hol vagy. Mert mikor
odamentem a fához, vér jött belőle, hát tudtam, hogy bajban vagy.
Még akkor, mindjárt az úton összecsókolta a testvérét, ahogy ő ezt
mondta neki.
Na de a királylány ismerte ám a forradást, mert már látta rajta,
mikor le volt vágva neki a feje.
Odaérnek, hát a lány nem tudja, melyiket csókolja.
Hát pedig az igazi, a Péter ment oda hozzá:
— Én vagyok a férjed, nézd a nyakamat! Emlékszel, mikor először
megmentettelek a sárkánytól? Ez csak a bátyám, aki most mentett
meg engem a boszorkánytól, mert kőbálvánnyá meredtem.
Csaptak egy hatalmas nagy lakodalmat. Az egész birodalmat
meghívták, még az anyjuk birodalmát is, és azokat meg elűzték, akik
bezárták az anyjukat, amiért ilyet tettek vele. Nagy-nagy lakodalom
volt, az egész birodalom hivatalos volt oda, és még most is tart, ha
meg nem haltak.

69
 A három út

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény cigányasszony.
Annak a szegény asszonynak volt egy fia. De nagyon szegény volt az
az asszony.
Azt mondta a cigányasszony a fiának:
- Fiam, én nemsoká meghalok, gondoskodj magadról, mert éhen
fogsz halni!
- Nem halok éhen, amíg te élsz, addig én is élek!
De hiába mondta ezt a fiú, az asszony, az anya csak meghalt. Hát,
ami ennivaló volt még otthon, azt a fiú egy hét alatt megette. Hiába
ment a faluba, hogy vegyék föl dolgozni, nem vették föl, mert sovány
volt, látták rajta, hogy nem bír dolgozni. Pedig a fiú nagy erővel
rendelkezett. Hát volt még otthon egy kevés liszt, sütött magának
három pogácsát, azzal elindult. Ment, ment, nagyon sokáig ment,
míg be nem esteledett. Lefeküdt egy fa alá, megevett egy pogácsát, és
elaludt. Reggel fölkel, megint ment, ment, ment, addig ment, míg
újra el nem aludt egy fa alatt. Megette a másik pogácsát is. Majd
ahogy ment, megint elaludt. Megette a harmadik pogácsát is. Ahogy
fölébred, megy vagy tíz métert, három út vezetett ott. Az egyik út
olyan volt, hogy aki azon megy, az soha nem tér vissza. Aki azon az
úton megy, a középsőn, az vagy visszatér, vagy nem. Aki pedig
amazon az úton indul el, az jól fog járni, szerencsés lesz. Gondolko­
zott, mit tegyen, melyik úton menjen. Hát azon az úton ment, ahon­
nét soha nem tér majd vissza, mert el volt szánakozva, nem volt
senkije, se anyja, senkije se már.
- Inkább - mondta - haljak meg! - és elment azon az úton.
Megy, mendegél, hát beért egy városba. Abban a városban pedig
egy királylány beleszeretett egy szegény fiúba. Az a fiú nagyon sze­
gény volt. De hát a király csak úgy adja oda a lányát. . .
Volt a város közepén egy kút. Abba a kútba valamikor már
nagyon-nagyon régen egy sárkány beleejtett egy tojást. Abból a

70
tojásból lett egy hétfejű sárkány. És ez a sárkány csak úgy adott vizet,
ha mindig egy lányt adtak neki, tizenhat éveset. Mert tizenhét éves
már nem kellett neki, csak tizenhat éves!
Hát pontosan arra a lányra került a sor, arra a királylányra, akit
szeretett az a cigányfiú. Akit el akart volna venni.
És kijelentette a király:
— Megkaphatod a lányom, de csak úgy, ha megmented a várost
a sárkánytól!
Bizony az a cigányfiú meg gyenge volt, szegény is volt, hát hogyan
is tudott volna ő a sárkánnyal elbírni? Mikor nagyon erős volt a
sárkány, hét feje volt neki!
Az pedig odaért, az a másik cigányfiú. Beért, fölment egyenesen a
királyhoz.
— No, király — mondta —, adj nekem — mondta — munkát,
mert majd éhen halok!
— Nézd — mondta —, adok neked munkát, de csak egy feltétellel
- mondta - adok neked munkát. Van itt - mondta - a falu
közepén egy kút, azt a sárkányt el kell pusztítanod! De ha nem tudod,
akkor neked is — mondta — karóba húzatom a fejed! Van itt —
mondta — egy cigányfiú, aki a lányomat feleségül akarja venni. De
azt a fiút — mondta — nagyon szereti a lányom is. Ahhoz hozzáa­
dom a lányom, neked pedig odaadom a fele királyságom, ha meg­
mented a várost.
Hát ez a cigányfiú meg, ez nagy erővel rendelkezett, hiába volt
sovány.
— Jól van — mondta —, király uram, csak engedd meg, hadd
pihenjek, mert nagyon messziről jövök!
Adtak neki enni, inni, a legjobb ágyba tették, hadd aludja ki
magát. De ez a fiú nagyon szép volt ám.
Mielőtt elaludt volna, magához rendelte a másik cigányfiút, akit
szeretett a lány, a királylány. Nagyon összebarátkoztak, nagy-nagy
haverok lettek, mert az is szegény volt, meg ő is szegény volt. Nagy-
nagy haverok lettek.
— Ne félj - mondta —, majd én megmentem az életedet! Ha tudni
akarod — mondta —, azt a hétfejű sárkányt majd én elintézem!
Az a másik sehogyan sem akart neki hinni.
— Hát — mondta — mivel te is olyan szegény vagy, mint én,

71
neked sincs — mondta — semmid, és nekem sincs semmim, ne félj —
mondta —, majd én kimegyek a kúthoz.
Kialudta magát a cigányfiú, fölkelt, jóllakott, adtak neki enni, inni
bőven.
Azt mondja neki a király:
- Na, édes fiam - mondta - , jóllaktál, kimehetsz a kúthoz!
Kimegy a kúthoz, belenézett, belefújt, kezdett feljönni olyan barna
láng, majd utána piros láng, majd pedig veres láng. Csak jön, kiug­
rott a hétfejü sárkány.
- Tudtam - mondta Péter - mert a fiút Péternek hívták
mikor az anyád méhében voltál, hogy bajom lesz veled! Tudom -
mondta — azt is, hogy nagyon szegény vagy, de azért megmérkőzöm
veled.
Azzal a sárkány kiugrott, nekiment a fiúnak, de bizony a fiú sem
volt rest: ahogy a fejek a kezére kerültek, úgy csavargatta őket lefele.
Hat fejét lecsavarta neki.
A sárkány:
- Szánj meg engem - mondta - , Péterkém, hagyd meg nekem
ezt az egy fejet! — mondta. — Elélek én is így egy fejjel, mint ti,
emberek, hagyd meg ezt az egy fejet!
- Nem hagyom — mondta —, mert a várost tönkre akarod tenni!
Azzal megragadja a másik fejét, azt is lecsavarta neki.
Lett ám nagy öröm abban a városban! Megtartották a nagy lako­
dalmat. Annak a cigányfiúnak odaadták azt a lányt, ő pedig megkap­
ta a fele királyságot. Olyan nagy lakodalmat csaptak ott, hogy
hetedhét országra szólt. Annak a cigányfiúnak, aki megölte a sár­
kányt, olyan jó kedve kerekedett, akkora táncolást csapott, bokázott
a sarkantyús csizmában! Ott futott a Duna, Tisza, Dráva, Száva, ott
futott. Mind a négyet befogta egy zsákba, bekötötte a zsák száját.
Ahogy bokázott, táncolt, nagyon jó kedve volt neki, a sarkantyúja
hozzáért a zsák szájához. Kihasította a zsákot, a Duna, Tisza, Dráva,
Száva mind kifolyt. A sok nép pedig ott a vízben, mindet elvitte az ár!
A menyasszonyt is, a szegény fiút is, a vőlegényt. Na de ez a cigányfiú,
a Péter, ügyes volt ám, ő is beleugrott a vízbe, kimentette a menyasz-
szonyt meg a vőlegényt is, a hajuknál fogva kirántotta őket. Hát ha ő
nincs, a vízbe fulladt volna a menyasszony is meg a vőlegény is.
A mesének vége.

72
 A fiú , a ki kiissza a tenger vizét

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony. Annak a
szegény asszonynak vót egy fia. Az a fiú ahogy nőtt, az úgy bírt inni.
Nagyon-nagyon tudott inni az a gyerek. Elérte azt a bizonyos kort,
hogy emberré nőtt, és abba a kis falucskába majdnem az egész
kutakat kiitta. És mán a falu népe is, azt mondták az öregasszony­
nak:
- Kűdd a fiadat valami más fődre, mert itten nincsenek se folyók,
se tenger! Kűdd el arra őtet, ahol vannak ilyen nagy folyók, ahol bír
inni! Mert mán itt a faluba az egész kutakat kiitta.
A szegény asszony rítt-sírt a fiáért, hogy mégis fia vót neki, de
mégis meg kellett mondani neki:
— Édes fiam, nem maradhatsz a faluba, mer mán úgyis tönkretet­
ted az egész kutakat, az emberek mán az állatoknak alig tudnak vizet
adni, mer az egész vizet megiszod.
- Jól van, édes öreganyám, süssön nekem pogácsát, oszt hagy
menjek magamnak arra, amerre vannak nagy folyók, tengerek!
Hát, nyakába tette a tarisznyát, megcsókolta az édesanyját.
— Vigyázzon magára, édesanyám, még vissza fogok jönni magá­
ért!
El is indult, ment, mendegélt, mán a ruha majdnem leszakadt róla.
Beért egy hatalmas nagy erdőbe. Nagyon elfáradt. Elővette a pogá­
csát, evett, lefeküdt egy fa tövibe. Ahogy alszik, azt álmodja, hogy ha
ő ennek a fának a tövit kiássa, ott talál olyan kardot, hogy: „Kard,
ugorj ki a hüvelyből!” , és talál olyan szennyes inget, hogy ha vállára
veszi, kard nem fogja a testit, és talál olyan pár bakancsot, hogy ha
a lábára húzza, egy mérföldet tud lépni egyszerre.
Reggel, mikor felébred, elgondoskodik* az álmán. Elővette a ta­
risznyáját, megint jóllakott. Bolyongott az erdőbe megint, ment,

* elgondolkodik

73
ment, erre is ment, arra is, de bizony az erdőbül nem tudott ki­
menni. Ugyanahhoz a fához érkezett vissza. Megint el vót fárad­
va, megint csak ott lepihent. Hát ahogy ott lefeküdt, el is aludt,
ugyanazt az álmot lássa megint. Reggel fölkelt. Mán kétszer
ugyanazt az álmot látta, hát nem akart saját magának se hinni,
hogy mán kétszer ugyanazt az álmot lássa. Evett még a pogácsá­
jából, ami vót még neki. Ki akart kerülni az erdőből, de bizony
nem sikerült neki sehogy se. Ahogy este lett, megint csak azt ve­
szi észre, hogy megint csak annál a nagy bükkfánál van, ahol ezek
előtt mán két napja aludt.
— Hát ha mán megint ide kötöttem ki, megint itt fogok aludni.
Le is feküdt, elaludt. Javába alszik, ugyanazt az álmot lássa
megint. Reggel fölkelt, hát azt mondja:
— Mán harmadszor ugyanezt az álmot látom, mán megnézem
ennek a fának a tövit!
Éppen csak kapart ott a fának a tövibe egy gödröt, mán a kardnak
a hegye kint vót. Jól körülkaparta, kiszedte a kardot, a ruhát, a
bakancsot. Mindjárt fölcsatolta a kardot az oldalára, fölvette a
szennyes inget magára, fölhúzta a bakancsot. Lép, hát egy mérföldet
mán lépett!
— Hát tényleg varázsereje van ennek a bakancsnak! Most — azt
mondja — megpróbálom a kardot. Kard, ki a hüvelyből!
A kard abba a pillanatba ki is ugrott a hüvelyéből, vagdalózott
jobbra-balra.
— Kard, vissza a hüvelybe! Hogyha ennek a kettőnek megvan a
varázsereje, akkor az ingnek is biztos megvan!
Járt-kelt, ahogy kiért a nagy erdőből pontosan egy nagy folyó­
hoz ért, oszt jól-jól teleitta magát vízzel. Épp hogy csak maradt
a folyóba.
Nem messze meg onnan lakott egy varázsló ember. Az bűvész
erejével tudott mutatkozni. Elvitte magával a szegény legényt.
— Láttalak — azt mondja —, hogy a folyóból mind kiittad a
vizet!
— Muszáj vót innom — azt mondja —, mert mán majd meghal­
tam szomjon!
— Az látszik rólad, hogy nem akármilyen ember vagy, de nagyon
szegény ember lehetsz, nagyon piszkos a ruhád.

74
 - Hát, mi tagadás, otthonról el kellett jönnöm, ott kellett hagy­
nom egy kis falut, mert mán az egész kutakból kiittam a vizet.
— Hát gyere el hozzám, ott majd megnézzük, ki tud többet: te
vagy én!
Meg is örült egyrészt a szegény gyerek, hát lesz legalább egy
fönntartója neki. El is mentek. Beértek a nagy palotájába, mert
nagyon gazdag vót ez a varázsló.
— Nézd — azt mondja —, nekem van aranyrétem, gyémántrétem,
ezüstrétem, én gazdag ember vagyok. De először csináljunk egy
próbát! Nézd — azt mondja — ezt a tölcsért, gyere le a pincébe!
Beletette egy ötszáz literes hordóba, az tele vót szín borral.
- Én ezt a bort kiiszom! Meg tudnád ezt csinálni?
— Hát egy folyóvizet most ittam ki, de — azt mondja — a te
ötszáz liter boroddal még megbirkózók, pedig most - azt mondja -
nem vagyok szomjas.
Beletette a tölcsért a hordóba a varázsló, kiitta a bort, az ötszáz
litert.
— Na látod? Én egy szemig kiittam!
A szegény gyerek meg is nézte a hordót, hát valóban kiitta a bort.
- Na - azt mondja - most átteszem neked egy másik hordóba.
De akkor a szegény gyerek mán ballagott a pincébül. De a varázsló
nem a hordóba tette a tölcsért, hanem beleerisztette a tengerbe. Mert
a tenger közvetlen mellette folyt el.
— Na — azt mondja a szegény gyereknek —, most mán kezdheted
inni a bort.
A szegény gyerek nekirugaszkodott, itta, itta, itta, de fogyni nem
akart. Meg is szólalt a szegény gyerek:
— Hát ilyen rossz borod van, te varázsló? Ilyen rossz bort — azt
mondja — még sose ittam!
Azt mondja:
- Mán valami nagyon sűrű gyön a számba!
- Hagyd abba, te szegény gyerek, mert mán nem a bort iszod,
hanem kiittad a tengert! Eriszd vissza a vizet, mert a halak elpusztul­
nak!
Visszaerisztette a szegény gyerek a vizet.
- Hát így becsapsz te engem? Azt mondod, hogy bort itatsz, oszt
közbe kiiszom a tengert?!

75
 — Látom — azt mondja —, hogy nagy ember vagy. Neked adok
mindent, ha elveszed a lányom feleségül!
Hát, lánya meg vót neki, de olyan gyönyörű szép lánya, hogy a
napra lehetett nézni, de őrá nem.
— De egy föltételem van. Mikor még a lányom meglett, egy sár­
kány iderepült, és azt mondta: „Mikor tizenhat éves lesz a lányod, el
fogom tűled rabolni!” Először ezt neked meg kellene ölnöd, és úgy
lesz csak a lányom a tiéd!
— És mikor fog jönni a sárkány a lányért?
— Akármelyik nap jöhet!
így beszélgetnek, és egy nagy borulás, földrengés, villámlás lett.
Szólt is a varázsló:
— Mán jön is a sárkány! Most mutasd meg, mit tudsz, mer én
a sárkány ellen nem tudok csinálni semmit! - ezt mondta a va­
rázsló.
— Ne féljél, varázsló uram, én megmentelek a tizenkét fejű sár­
kánytól!
Leszállt a sárkány:
— Na, varázsló, elgyüttem a lányért. Amint megmondtam, azt
meg is teszem! Add ide a lányod, hagy vigyem!
Elibe ugrott a szegény gyerek:
— Eridj el innen, te csúf, ronda féreg! Nem fogod elvinni a varázs­
ló lányát, mert én akarom feleségül venni! Nem ilyen ronda állathoz
illik, mint te vagy, és tizenkét ilyen ronda fejhöz, hanem olyan
emberhez, mint én vagyok, egyfejű ember!
— Menj el előlem, mert fel foglak pörzsölni!
De mán a sárkány a tüzet okádta is. De a szegény gyerekre hiába
okádta a tüzet, mert az ing megvédte ötét. így semmi baja nem lett
a szegény gyereknek. De olyan tüzet okádott a sárkány, hogy a
szegény gyerek nem látott. Eszibe gyütt a kard, mingyán szólt a
kardnak:
— Kard, ki a hüvelybül! Vagdosd le a fejit a sárkánynak!
A kard kiugrott a hüvelybül, a nagy lángba addig csapdosta a
sárkányt, nagyon-nagyon nehezen, alig bírta levagdosni a sárkány­
nak a fejit, mert a tűzbe meglágyult a kard, de a végin mégiscsak
győzött. Úgyhogy a sárkány elpusztult. Megörült a királylány is, a
varázslónak a lánya is megörült, hogy nem egy ilyen csúf sárkányhoz

76
kell mennie, mert megmentette őt a szegény gyerek. Mindjárt a
nyakába borult, megcsókolta:
— Ásó-kapa választ el bennünket csak!
A varázsló is nagyon megörült. Csináltak egy nagy lagzit, elküld­
te a szolgákat az anyjáért. Az anyja is ott lakott abba a nagy biroda­
lomba.
Nagyon jól éltek, mert nemsoká a varázsló meghalt, a szegény
gyerekekre maradt minden. Máig is élnek, ha meg nem haltak.

77
 A fiú , aki legyőzi a sárkányt

Hol volt, hol nem volt, volt egy nagyon szegény ember. Annak a
szegény embernek nem volt felesége. Hát annak a szegény embernek
volt egy fia.
Azt mondta egy másik asszony:
— Ha engem elvesz, akkor nagyon megértjük egymást.
Mán az ember el is vette azt az asszonyt. Dehát a gyerek nőtt, nőtt,
de bizony nem ment el hozzájuk. Az tudta, hogy ő mostoha lesz csak,
kutya lesz ott csak.
— Inkább — azt mondja — én elmegyek világot próbálni!
Mán nagy gyerek vót, el is indult. Ment, ment a gyerek, ahogy
ment hetedhét országon át, egyszer csak kifogyott belőle a szusz, nem
tudott menni tovább. Leült egy nagy fa alá. Leült a fa alá, el is aludt,
el is aludt. Reggel, ahogy fölkel, kirázza magát:
— Jó Istenem — azt mondja - , mi van velem? Aludtam én, vagy
mi van velem? — Mert nem tudta saját maga, hogy mit csinált. —
Hát csak álmodhattam, mert vót a fának a tetejibe egy gerlice madár,
azt kiabálta: „Ha te ezt a fát körülásod, találsz ottan egy kardot, azt
a kardot fölteszed az ódaladra, semmi bajod nem lesz!”
Hát, nem akarta elhinni az álmának, hát újból ott aludt. Másnap
éjszaka is ugyanazt álmodta. Hát, mit mondjam tovább, hogy soká
tartson: harmadéjszaka is ott aludt. Ugyanazt álmodta.
Körülásta a fát, valóban egy nagy, fényes kardot talált. Nem is
kellett hozzányúlni a kardhoz, fölugrott az ódalára a kard. Hát azzal
megint ment hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren is túl,
még azon is túl ment, még azon is túl egy egérugrással. Hát megint
nagyon elálmosodott, megint leült egy nagy fához, egy nagy-nagy
fához. Leült, el is aludt, elaludt. Mingyán hallotta, hogy a fa környé­
kin valami van. Azt álmodta, hogy van neki egy olyan ing, a fán,
hogy ha a testére veszi azt az inget, kard nem fogja a testit. Hiába

78
csapnak rá a karddal, nem fogja a testit. Fölkel, mondja — mert vöt
neki egy lova —, mondja a lovának, hogy ezt álmodta.
— Aludjunk még egy éjszaka itt!
Ugyanazon éjszakán is azt álmodta. Harmadik éjszakán ugyanazt
álmodta. Mingyár körülásta a fát: valóban ott egy szennyes, de
valóban szennyes ing. Fölveszi, magához csapja a kardot, semmi baja
nincsen! Élve maradt, semmi baja nem lett. A kardnak csak annyit
kellett mondani: „Kardom, csapjál, vágjál!” — kiugrott a kezibül, és
a kard saját magátul csapott, vágott.
Hát evvel megint mendegélt hetedhét országon át. Ahogy ment,
mendegélt, megint egy nagy fánál megálltak. Itt megint azt mondja:
— Aludni kellene, mert mán nem bírom tovább!
Lealudtak, megint kezd álmodni a gyerek, a Jancsika. Megmon­
dom a nevit is, Jancsinak hívták, ugyanúgy, mint engemet. Elalszik
a Jancsika, azt álmodja, hogy a fa környékin van egy bakancs. Ha azt
ő a lábára húzza, hét mérföldet lép egyszerre. Hát ő ezt nem tudta
elhinni, hogy tényleg van ilyen. Megmondta a lovának.
— Aludjunk itt! — azt mondja.
A másik éjszaka is ugyanúgy, ugyanúgy álmodta. Elaludtak har­
madéjszaka is, ugyanúgy álmodta. Hát, harmadnapra is körülásta a
fát a gyerek, megtalálta a bocskort, felhúzta a lábára, hát mán tán ló
se kellett vóna neki, mert tényleg hét mérföldet lépett egyszerre.
Nahát, mégiscsak lóháton ment, ment, ment, mendegélt a ló hátán.
Elért egy országot. Az az ország teljesen fekete gyászba volt bevon­
va. Tiszta posztó feketével. Ahogy beért oda, a falu szélére, a város
szélére, megkérdezett egy öregasszonyt:
— Hát mért van ez a város beborítva — azt mondja — teljesen
feketével?
— Hát, édes fiam, mit mondjak neked, te olyan vagy, mint egy
gyüttment csak itt, hát elmondjam én neked, hogy mi történt itten?
— Hát, édes öreganyám, mondja mégis el, hogy mi van itt!
— Hát, édes fiam, gyere be ide a házba — vót neki egy gunyhója
—, gyerünk be a házba, majd ott elmondom neked!
Bementek a házba.
— Hát ez a város, fiam, ha tudni akarod, azért van gyásszal
beborítva, mert gyütt egy tizenkét fejű sárkány, és egy tojást beejtett
a kútba. És abból a tojásból lett egy tizenkét fejű sárkány, és annak

79
a tizenkét fejű sárkánynak mindennap egy tizenhat éves lány kellett.
És pont most a királylányra került a sor, hogy ő kerüljön a sárkány­
nak. Hát mit csináljon, mit nem, hát valóban, a királylányt valóban
oda kellett adni, hogy vizet csapjon. Mert másképp, ugye, nem
csapott, csak ha mindennap egy tizenhat éves lányt kap, ha tizenhat
éves lányt adtak neki.
— És nem tudja - azt mondja - a várost megmenteni senki, a
várost ettül a sárkánytul?
— De — azt mondja — van egy Veres herceg, a mán ki is állt, hogy
ő megmenti, de akkor övé lesz az egész királyság, meg övé lesz a
királylány. De olyan szép volt a királylány, a napra lehetett nézni, de
a királylányra nem, olyan szép volt! Ragyogott nagyon, olyan szép
volt!
Megköszönte a szegény gyerek szépen az öregasszony mondását,
ő is elment a kúthoz.
Majd délben, ebédkor pontosan j ö t t a nagy, fekete gyász! A Vörös
herceg egyenesen felment a fára. Nem mert még a kúthoz se menni,
úgy megijedt.
Hát ez a gyerek meg, errül nem tudott senki se, ugye, szegény
gyerek vót, ő meg odamegy a kúthoz. Kivette a kardját, belevágta a
kútba, beleszúrta a kútba. Beleszúrta a kútba, egybül fekete füst
gyütt ki belüle. Ahogy gyütt ki belőle a fekete füst, még egyszer
beleszúrta, utána gyött a kék láng. Ahogy beleszúrta, és gyött a kék
láng, még egyszer beleszúrta, s gyött a piros láng. De utána gyött a
tizenkét fejű sárkány is!
— Tudtam — azt mondja —, mikor még anyádnak a hasába vótál,
hogy valami bajom lesz veled, de most megeszlek! Régen itt vagyok
ebbe az országba, vizet nem adtam senkinek, csak úgy, ha tizenhat
éves lányt adtak nekem, de most megbánod!
Ahogy kiugrott a sárkány, szólt a kardjának:
— Kardom, vágjál, csapjad!
A kard kiugrott, csapott.
Ügyes vót a sárkány is, igaz. Hol erre ugrott, hol arra, nem tudott
a kard semmit se csinálni. De azért mégis, a végin úgy odacsapott,
hogy egy feje se maradt!
Hát azzal ahogy végzett, a sárkánnyal, hát annyi ereje volt a
gyereknek, hogy kiszedte neki a fogait. Volt neki az egyik fejibe

80
tizenkettő, mind a tizenkét fejibe volt tizenkét foga, azt mind kiszed­
te, és betette a tarisznyájába. Ahogy volt ott a királykisasszony-
nyal. . . Mert nem maradt ott senki más, mer úgy megijedtek, elme­
nekült onnan mindenki. A Vörös herceg légyott a fáról.
Babusgatta a királylány az ölibe a szegény gyereket, úgy el is aludt.
El volt fáradva ő is szegény. Babusgatja, babusgatja, elaludt. Ahogy
elaludt, mán akkor vöt bátorsága a Vörös hercegnek, hogy legyüjjön
a fáról. Odament a királykisasszonyhoz, befogta neki a száját:
— Te — azt mondja neki —, ha szólsz valamit, neked is levágom
a nyakadat! Úgy kell mondanod, hogy én vágtam le a nyakát!
Szegény gyereknek levágták a nyakát. A szép királylányt a Veres
herceg elvitte. A szegény gyerek ott maradt egyedül, le vót vágva neki
a nyaka. Na, most ki segít rajta? Senki. Igaz? Hát ott telt-múlt az idő.
A szegény asszonyka, akihez ő bement, járkált, kelt, ugye, öregasz-
szony volt. Pontosan a kúthoz ment, mert hallotta, hogy vizet adnak,
lehet kapni vizet. Aki akar, annyit vihet! Ahogy elment a kúthoz,
meglássa a szegény gyereket, aki őnála aludt. A szegény asszony
gondoskodik*: „Hát csak ez nyírhatta ki a sárkányt, ölhette meg, és
őneki van levágva a nyaka! És más tartsa a lakodalmat, a Vörös
herceg!” Hát az asszony már öreg vót, jósasszony vót, tudott min­
denhez érteni, rögtön elszaladt gyógyfüvekért. Szedett ilyen füvet,
olyan füvet, amolyan füvet, a gyereknek odatette a fejit, megfújkálta:
a gyerek feléledt!
Na, mikor fölébredt a gyerek, azt mondja neki, az öregasszonynak:
— Édes öreganyám, nagyon jót aludtam!
— Aludtál vóna te örökké is, ha én nem vagyok! Én keltettelek fel
— azt mondja.
— Na és, öreganyám, hogyan? Mondja el nekem!
— Hát, édes fiam, úgy, hogy én erre jártam az erdőbe, és erre, a kút
körül, hogy én megtaláltalak itt, hogy neked le van vágva a fejed. Én
gondoltam azt, hogy te ölted meg a sárkányt, és más tartsa a lakodal­
mat! Én azért ébresztettelek fel téged.
Akkor gyött észhez a gyerek, a szegény gyerek, hogy tényleg, ő a
királylánynak az ölibe ült, és ott aludt el.

* gondolkodik

81
 — Na nem baj, édes öreganyám, ha így volt, gyerünk haza magá­
hoz!
Haza is mentek.
— Na, édes öreganyám — jól kipihente magát másnapra —, mit
akar enni?
— Édes fiam, ezt ne is emlegesd, hogy mit akarok enni! Itt a király
nem ad senkinek se enni. Most megörült a víznek, hogy mindenki
vihet vizet, ennyit ad a király csak, hogy vizet lehet inni!
— De mégis, öreganyám, mondja meg, hogy mit akar enni! Mer én
elmegyek személyesen, azt hozok, amit köll.
Hát a szegény asszony nem akart hinni sem a fülinek, sem a
szájának.
— Hát, édes fiam, legalább annyit hozzál, hogy egy tányérban
legyen valami sütemény. Ha mán tényleg ezt akarod.
— Tényleg, tényleg.
A gyerek azzal oszt összekapta magát, el is indult. Bemegy a
kapuba, ott a strázsa:
— Hová mégy?
— Bemegyek a királyhoz.
A strázsa nem akarta beengedni.
Szólt a kardjának: diribrül-darabra* vagdosta a kard! Megy befe­
le, ott se akarták eriszteni, ment befele, szólt a kardjának: diribrül-
darabra vagdosta az egészet! Beért a királyhoz.
— Mit keresel itt — azt mondja —, te gyüttment?
— Hát én nem keresek semmit, csak a királylányt, mert az az én
feleségem, mert én győztem a sárkányt le!
A király erre figyelmes lett:
— Hát ha te győzted le, akkor mutasd meg, hogy mit tudsz, mert
a tizenkét fejű sárkánnyal nem lehet megbirkózni! Csak a Veres
herceg tudott.
— Na jó, gyüjjön ki a Veres herceg! Hun van a Veres herceg?
Hát a menyasszonynak a szobájába.
Bekiált neki:
— Veres herceg, gyere ki az udvarra birkózni!
Tizenkét párna volt a Veres herceg alatt, hát egybül kiesett alóla,

* diribre-darabra

82
mikor meglátta a szegény gyereket! A Veres herceg tudta, hogy ő ölte
meg a sárkányt. A menyasszonya mondta neki, mert a menyasszony
is tudta, hogy a szegény gyerek ölte meg. Mert nagyon szép volt: a
napra lehet nézni, de őrá nem, gyönyörű vöt a cigánygyerek!
— Menjél ki, ne csak ilyenkor legyél bátor, mikor bent vagy!
Menjél ki!
De bizony a Vörös herceg nem mert kimenni, hiába beszélt neki a
menyasszonya.
A menyasszony tartotta a lakodalmat, úgyhogy semmi probléma
nem volt még, de a menyasszony csak mondta neki:
— Menjél ki, menjél ki!
Addig beszélt neki a menyasszony, míg ki nem ment.
— Vedd elő a kardodat, neked is van kardod, csapd le neki a fejit!
Ki is gyött ám a Veres herceg.
Hát ő tudta, hogy mért gyön ki. Hát ő csak szólt a kardjának, a
szegény gyerek:
— Kard, ki a hüvelyből, nyisszantsd le a nyakát!
Egybül le is vágta. Levágta a herceg nyakát. Erre a király nagyon
megharagudott. Hogy lehet így elbánni egy emberrel, hogy hozzá se
nyúlnak, és levágja a nyakát, és semmi birkózás?!
Utána bement a királyhoz a szegény gyerek, hogy nézze meg, ő
elhozta a tizenkét fejit:
— Van annak foga?
— Nincsenek!
— Embernek van a szájába foga?
— Vannak!
— Hát ebbe akkor mért nincsenek? Itt vannak a fogai nálam! Erős
fogai voltak, én meg kiszedtem mindjárt. Mert én öltem meg! Itt van
a kedves lánya, ő is meg tudja mondani, hogy én öltem meg a
sárkányt. Sárkány fogak nélkül nincsen! Én szedtem ki a fogait, én
tettem bele a tarisznyámba!
A király rögtön átfogta a szegény gyereket, csókolta, ölelgette:
— Édes fiam, most mán még három évig tart a lakodalom!
Tartott is aztán a lakodalom nagyon sokáig!
Jártam ott én is, hitt engem is a menyasszony, izent értem. Elmen­
tem egy nagy zsákkal, tett nekem bele egy vájling káposztát. Tett bele
egy vájling levest, nokedlit. Jövök én hazafele. Egy nagy csont meg

83
a kezembe, a menyasszony adta, hogy rágjam az úton. Hát szegény­
ség vót akkor még nagyon! Gyüvök hazafele. Egy parasztember elém
áll:
- Jani, hol voltál?
- Lagziba.
— Mit hozol?
— Van ebbe minden.
— Adjál belőle!
- Nem adok! A sok gyerek otthon vár.
- Adjál belőle!
— Nem adok!
Az Isten tudta, hátulról kivágja nekem a zsákot. Kivágta: a sok
kaja odalett.
Sajnáltam a sok kaját. . .

84
 N em tudom ka

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony. Annak a
szegény asszonynak volt egy fia. Közelgett a halála neki, azt mondja
a fiának:
— Fiam, van az udvarba egy ló, mán hét éve be van ásva a
ganéjba, ez a ló lesz a te gazdád!
Ezzel az öregasszony meg is halt. Kijelentette neki azt is, hogy ő,
ha vitézkedni fog valahol, ő mást ne mondjon, csak mindig annyit,
akárki kérdezi ötét, csak: „Nem tudom!”
Ezt a tanácsot meg is fogadta.
Majd a szomszéd városba kihirdette a király: van neki három
lánya, mind a három férjhez megy, de csak ahho, aki a zsebkendőt
a fárul le tudja venni, át tudja ugratni.
Hát a Nemtudomka elment a lóhoz, kivette a ganéjból, lepucolgat-
ta ötét. Öt mázsa fát meggyújtott neki. Mikor elégett parázsnak,
akkor a ló az fölszítta a parazsat. Adott neki egy csomó vizet, a lobul
lett olyan gyönyörű szép állat, hogy párja nem volt a világon!
Ő is elmegy szerencsét próbálni. Sok hercegek, grófok, bárók a
legjobb lovakkal ott vótak, de bizony csak félig se tudtak felugratni
a fára. A zsebkendőt nem tudták levenni. Két hercegnek sikerült
levenni a zsebkendőt, az idősebb meg a középső lány zsebkendőjét.
A legfiatalabbikét nem sikerült egynek se. Arra pályázott sok herceg,
mer az volt a legszebbik. Nemtudomka felült a lovára, egyet ugrott,
le is vette a zsebkendőt!
Levette a zsebkendőt, hát mit csináljon a király, hát muszáj vót
odadni a lányát a szegény gyereknek.
De ő, akárki ha szólt hozzá, a felesége is, hogy beszéljen, ő csak
mindig azt mondta, hogy:
— Én nem tudom, én nem tudom.
Ha azt mondta neki a király, hogy: „Egyél!” :
— Én nem tudom.

85
 Elnevezték őtet bolond Nemtudomkának.
Megharagudott rá a király, kidobta egy tyúkólba.
— Na, ott élj a feleségeddel a tyúkólba! Nem érdemied azt, hogy
a királyi palotámba legyél! Ilyen bolond ember, mint te vagy!
Kint volt a tyúkólba. Ha a felesége szól hozzá, ő csak mindig azt
mondta, hogy:
— Nem tudom, nem tudom.
Rítt a felesége, hogy őneki csak ilyen szerencsétlen ura lett. Hát, a
másik kettőnek szép, dali vitéze van, hercegek; őneki meg egy ágról-
szakadt, bolond Nemtudomkája van.
A király kijelentette a vejinek, mind a kettőnek, hogy menjenek el,
mert fácánhúst enne. Hát a két herceg, felnyilazzák magukat, puskát
tesznek, a legjobb lovakat kiveszik maguknak az istállóbul, elmennek
a tyúkól mellett, bekiáltanak:
— Na te, Nemtudomka, gyössz-e velünk? Apósod fácánhúst enne,
azt kell neki lőni.
— Én nem tudom — ő csak ezt mondta.
— Na ha te nem tudod, akkor maradjál itthon a tyúkólba! —
Avval a két herceg rákapott a lovára, vágtattak.
De a Nemtudomka is elővette azt a rossz gebelovát, ráült a hátára.
Valahogy el bírt vele vánszorogni egy nagy patakig. Ott a patakba az
a rossz ló lesüllyedt neki. Odaér a két sógora:
— Hát te, Nemtudomka, minek mentél be abba a nagy sárba?
— Én nem tudom.
— Hát ha te nem tudod, akkor maradjál ott a sárba! - Avval a
két herceg elvágtatott, mennek az erdőbe.
De bizony a Nemtudomka lova megrázta magát: lett belőle olyan
paripa, rézbőrű paripa, a Nemtudomkán rézruha, rézkard! Mikor
beért az erdőbe, a Nemtudomka magához hítta az egész* fácánokat.
Úgyhogy a két herceg nem tudott fácánt lőni. De ő lőtt kettőt!
Rátette a nyeregkápájára őket. Gyón a két herceg:
— Te rézvitéz, ha nekünk adod a két fácánt, megfizetünk érte jól!
— Nektek adom, nekem minek, ha a feleségteknek a zsebkendőit
nekem idadjátok!
— Hát hogyne adnánk!

* összes

86
 A két herceg odadja a két zsebkendőt, mind a kettőt a rézvitéznek.
Avval a rézvitéz elteszi a zsebkendőt, ráült a lovára, többet nem is
látták, úgy elvágtatott.
Mán mikor a két herceg odaért a patakho, hát mán akkor a
Nemtudomka megint ugyanolyan rossz lóval vót, és bent a sárba le
vót ragadva. A két herceg megkérdezi ötét:
- Te Nemtudomka, még most is itt vagy? Mán mink az apósnak
lőttünk két fácánt!
— Én nem tudom — azt mondja.
- Hát ha nem tudod, maradj ott a sárba!
Nem is segítettek a sógornak.
Hazaértek, odadták a fácánt a királynak.
Nagyon örült a vejinek, mind a kettőnek, hogy ilyen derík legé­
nyek, csak a másik olyan nyomorék, a Nemtudomka.
A másik nap megint kijelenti a király, hogy ő vaddisznóhúst enne!
Hát a két vő megint fölnyilazza magát, fölpuskázzák magukat, ráül­
nek a legszebb lóra, elmennek a tyúkól mellett, bekiáltanak a Nemtu-
domkának:
— Nemtudomka, nem gyüssz vaddisznót lőni, mert az após azt
enne?
- Én nem tudom.
— Hát ha nem tudod, akkor legyél itthon!
Rákaptak a lovakra, elmennek.
De Nemtudomka is elővette a maga rossz lovát, ráült a hátára. A
patakig elment, ott megint lesüllyedt a sárba. Odaér a két herceg:
- Hát te, Nemtudomka, minek mentél bele ebbe a sárba? Megint
beleragadtál.
— Én nem tudom.
— Hát ha nem tudod, akkor maradjál ott! — Elvágtattak.
De mikor ők elmentek, a ló kigyütt a sárbul, megrázta magát: lett
belüle egy ezüstparipa, őrajta ezüstruha, ezüstkard. Mikor beért az
erdőbe, az egész vaddisznót magáho hítta. Úgyhogy a két sógor nem
tudott vadat lőni, mert az egész vaddisznó ott vót a Nemtudomka
mellett. Ő kettőt lelőtt. Mikor odaért a két sógor, meglátták az
ezüstembert.
- Te ezüstvitéz, add nekünk azt a két vaddisznót, megfizetünk
érte!

87
 — Hát én nektek adom, nekem úgyis minek. De csak egy feltétel­
lel: ha a feleségeteknek a pecsétgyűrűit belesüthetem a homlokotok­
ba!
Gondoskodtak*: „Úgyis nagy hajunk van, nem fogja látni senki
azt a jegyet ottan!”
Mingyár csinált a Nemtudomka egy tüzet, megmelegítette a gyű­
rűt, belesütötte nekik a homlokukba a gyűrűt. Avval a vaddisznót
elvitte a két sógor, elvágtattak. De Nemtudomka is ráült a lovára.
Mán mikor a két sógor odaért a patakho, hát Nemtudomka
megint ott vót leragadva.
— Hát te, Nemtudomka, te még most is itt kínlódasz? Mán mink
két vaddisznót lőttünk! Te még most is itt vagy?
— Nem tudom.
— Hát ha nem tudod, maradjál ottan!
Avval hazament a két sógor, odadták a két vaddisznót a királynak.
Nagyon örült, boldog vót a két vővel, csak a harmadikba** vót
szomorú. De a Nemtudomka felesége is szomorú vót, mer ű is azt
hitte tényleg, hogy ilyen gyagya neki az ura, mert ű mindig csak azt
mondta akármire, hogy: „Nem tudom!”
Harmadik nap azt mondja a király: őzhúst enne.
A két vő fel is nyilazza magát, mennek el a tyúkól mellett, bekiálta­
nak a Nemtudomkának:
— Na, sógor, gyere vadászni, mert őzet kell lőni az apósnak!
— Én nem tudom.
— Hát ha nem tudod, akkor maradjál itthon!
Ő is elővette a rossz lovát, ráült a hátára. Elért a patakig, ott
megint leragadt a sárba. Odaér a két sógor:
— Hát te, Nemtudomka, megint belementéi a sárba?
— Én nem tudom.
— Hát ha nem tudod, akkor maradjál ottan! — Evvel a két sógor
elvágtatott.
De az ő lova is megrázta magát: lett belőle aranyparipa, aranyruha
rajta és aranykard az ódalán! Mikor beért az erdőbe, a Nemtudomka
magához hívta az egész őzeket. Úgyhogy a két herceg nem tudott

* g o n d olkodtak
** a harm ad ik m iatt

88
őzet lőnyi, mert mind Nemtudomka körül vót az egész őz. Ő lelőtt
kettőt.
Odaér a két sógora:
— Aranyvitéz, add nekünk ezt a két őzet! Akármit kérsz, megfize­
tünk érte!
— Hát nekem pénz nem kell, esetleg azért nektek adom, ha egy
akasztót a feneketekbe bele lehet sütnyi!
Avval csinált egy tüzet, belesütötte nekik az akasztót a fenekükbe.
Avval a két őzet elvitték, elvágtattak. De elvágtatott Nemtudomka
is.
Mán mikor odaértek a patakho, Nemtudomka ott kínlódott a
sárba.
— Te, sógor, még most is a sárba vagy? Mán mink két őzet
lőttünk! Visszük az apósnak.
— Én nem tudom.
— Nem tudod? Maradj ott!
Hazavitték a két őzet, boldog vót a király nagyon. Örült a vökbe*.
Éltek nagyon szépen, egyszer csak a Fekete király hadat üzen.
Fekete királynak annyi katonája vót, mint a fűszál a réten. Megijedt
a Fehér király a Fekete királyiul, mer annak nagyon nagy serege vót!
De mindegy, ki kell állni. Ki is mennek a harctérre, híják a Nemtu-
domkát is:
— Gyere — azt mondja — harcolni, mert elveszítsük az országot!
— Én nem tudom.
— Hát ha nem tudod, akkor legyél itthon!
Elmegy a két vitéz is, mennek harcolni, de ő is elővette a rossz
lovát. Vágtatott ki a mezőre rézruhába. Amilyen ellenség jött, az
mind meghalt előtte, aki meg el bírt előle menekülni, az elmenekült.
Hát meglátták a rézembert akkor is a két sógor. Hazaértek, győzött
a Fehér király. Boldog vót a vökbe, mind a kettőbe.
De nemsokára, egy évre megin, hadat üzen a Fekete király a Fehér
királynak, hát megin ki kell állani harcolni. A két sógor is felőtöz-
ködnek, felnyilazzák magukat, elmennek Nemtudomkáho, szólnak
neki:
— Nemtudomka, gyere harcolni!

* vejei m iatt

89
 — Én nem tudom.
Kimentek a harctérre. Nemtudomka elővette a rossz lovát, meg­
rázta magát: lett belüle ezüstparipa, ezüstruha rajta, ezüstkard az
ódalán!
Látta a két sógor, hogy az ezüstember megint a harctéren van. Aki
elébe került, mind lekardozta őköt, lenyilazta őköt. Aki el bírt mene­
külni, az meg elmenekült.
Hazaértek, nagy lakadalmat csaptak, hogy a Fehér király másod­
szor is legyőzte a Fekete királyt. Vigadtak éjjel-nappal. Örült a két
vőbe, csak a harmadikba nem.
Na, harmadik évre is hadat üzen a király, a Fekete. El kell mennyi
harcolni! Fölfegyverkeztek, kimennek a harctérre, híják a Nemtu-
domkát is:
— Gyere harcolni!
— Én nem tudom.
— Hát ha nem tudod, akkor maradj itthon!
Kimentek, de bizony a Nemtudomka is elővette a rossz lovát,
megrázta magát: lett belőle aranyparipa, aranyruha rajta, aranykard,
és kivágtatott ő is. Az ellenséget vágta, mint a fűszálat. Aki el bírt
menekülni, elmenekült, aki meg nem, az otthatta a fogát!
Hazaértek, nagy mulatságot csaptak, hogy harmadszorra is a
Fehér király legyőzte a Fekete királyt.
Hát ezt mán Nemtudomka kezdte oszt unni, hogy őt nem szeretik.
Majd egy reggelen azt mondja: „Én felmegyek a királyho, apósom-
ho.” De csak így magába mondta.
A felesége azt mondta neki:
— Hová mégy?
— Én nem tudom.
Fölment a királyho, akkor szólalt meg először:
— Király uram, te nem szeretsz engem!
— Hát te, Nemtudomka, tudsz beszélni is?
— Hogyne tudnék!
— Hát idáig mért nem beszéltél?
— Mert nem lehetett. Elhiszed nekik, hogy a két herceg, a két vöd
lőtte le a két fácánt?
— Ők hozták, ők lőtték! Tán azt akarod mondani, Nemtudomka,
hogy te lőtted? Mivel tudod bebizonyítani?

90
 — Azzal, hogy ők találkoztak egy rézemberrel, az meg én vótam,
és nézd meg csak — kivette —, itt a két lányodnak a zsebkendője!
A király megismerte a lányának a zsebkendőit.
— Most mán elhiszem, hogy te lőtted, Nemtudomka!
— Én lőttem a két vaddisznót is!
— Ezt mivel tudod bebizonyítani?
— Nézd meg csak a két vödnek, hogy oda van sütve a homlokára
a lányaidnak a jegygyűrűjük!
A király odaugrik a két vőhöz, fölemeli a hajukat, bele vót sütve
nekik a jegygyűrű a homlokukba.
— Hát a harmadikat mivel tudod bizonyítani?
— A harmadikat meg azzal: tolasd le velük csak a nadrágot, nézd
meg, oda meg egy akasztó van nekik besütve!
Nem akarta a két herceg, de hogy a király rájuk parancsolta, hogy
de bizony tolják le a nadrágjukat, letolták: benne vót a két akasztó,
egyiknek is meg a másiknak is!
— Hát azt hogy tudod bebizonyítani, hogy te vótál a háborúba?
— Azt meg kérdezd meg a két vejedtül, hogy először, mikor üzent
hadat, akkor láttak egy rézembert, második évre ezüstembert, har­
madik évre aranyembert. És én győztem le egyedül a Fekete királyt!
— Hogy tudod bebizonyítani?
— Nézz ki az ablakon! Látod azt a rossz lovat? Ott van mindig a
ganéjba.
Nemtudomka kiment, a ló megrázta magát: lett belőle rézló. Meg­
rázta magát: lett belőle ezüstló. Megrázta magát: lett belőle aranyló!
Ezt a király végig figyelte, ugyanúgy rápattogott őrá is a ruha, mint
a ló mikor változkodott. Akkor hitte el, hogy a Nemtudomka egy
nagy vitéz. Csináltak egy nagy lakodalmat, máig is élnek, ha meg
nem haltak!

91
 A halcsuka parancsára

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény asszony. Annak a
szegény asszonynak volt egy lánya és két fiú. Az egyik az nagyon
lusta volt. Az mindig a búboskemencén ült a melegen.
Azt mondja neki az idősebb bátyja:
- Menjél mán az erdőbe, hozzál fát!
- Én nem megyek sehova, mert lusta vagyok!
Másnap megint mondja neki a bátyja:
- Menjél, hozzál vizet!
- Én nem megyek, lusta vagyok!
Harmadik nap szólt neki a nővére:
- Ide figyelj, ha elmész - azt mondja - vízért a folyóra, szép
piros csizmát veszek neked!
Megörült a szép piros csizmának, hogy megkapja, elment a folyóra
két vödörrel. Belemeríti a folyóba, hát egy kis aranyhalacskát fogott
a vödörbe.
- Ezt hazaviszem, megsütöm.
De a kis hal megértette.
- Ne vigyél haza, ne süssél meg! Minden kívánságod meg fog
teljesülni. Csak annyit kell mondanod: „A halacska hírivei ez történ­
jen meg!”
- Na akkor, ha te ilyen tudós vagy, halacska, hadd menjen a két
vödör haza! Ne kelljen cipelnem, mert én lusta vagyok.
Azzal a két vödör oszt el is indult. Visszavetette a halacskát.
Meglátta ötét a bátyja meg a nővére:
- Nézzétek - azt mondja - , a bolondnak a vödör jön! Még nem
is kell neki cipelni!
A vödrök szépen fölmentek a vizes részre, ő meg visszament a
búboskemencébe feküdni.
Azt mondja neki a nővére másnap:

92
 - Ide figyelj, menj az erdőbe, és hozzál fát! Veszek neked szép
piros ruhát.
Megörült, elment az erdőre, nagy szánkóval. Elment, veszi a bal­
tát, de bizony ő lusta volt. Eszibe jutott a halacska.
— A halacska hírivei a fák hadd jöjjenek ki, és egyenest rá a
szánkóra!
A fák kiemelkedtek a fődbül, egyenesen rá a szánkóra. Ő is ráült
a szánkóra. Hát:
— A csuka hírivei, induljon meg a szánkó velem hazáig!
A szánkó elindult. Ahogy jött az úton, a sok népek kint voltak az
úton, látták, hogy a bolondnak se ló nincs befogva, semmi, de a
szánkója jött. Azzal hazaér. De egyenesen föltette megint magát a
búboskemencére. Mondja neki a nővére:
- De hát hordd is be a fát!
- Én nem, mert lusta vagyok!
— De veszek neked szép piros kardot!
Azzal kiment, hogy majd felvágja a fát, de eszibe jutott a halacska.
Morgott egyet magába, és a fák rendesen, tűzrevalóan, egyenesen be
a házba! A masina* alá került a fa. Ezt meg csak nézték a nővére is
meg a két bátyja is, hogy milyen tudás van a bolond gyereknél. Mert
ilyen kicsit bolond volt!
Hát nagyra becsülte magát, hogy minden sikerül neki. Kiment az
utcára. De nagyon-nagyon csúnya volt! Nagyon csúnya volt. És ott
sétálgatott, meglátta a királykisasszonyt, hogy az ablakon könyököl
ki. Meglátta, morgott egyet magába: „A halacska hírivei állapotos
legyen tőlem!” Hát, azzal meg is szülte a kisgyereket a királylány.
Nagyon csúnya fiút szült! Olyan volt, mint a bolond gyerek. Keresték
az apját, hogy ki lehet ennek az apja. Hát megtalálták ezt a bolond
gyereket abba a kis házba. Ugyanolyan csúf vót, mint az apja.
Mit csináljon, szégyellte magát a király, hogy egy cigány, utolsó
gyerek a lányát tönkretette. így egy nagy hordóba be lettek téve, le
lettek abroncsolva, és rátették őket a tengerre. A kisfiút is, a király­
lány is benne vót meg a csúnya, bolond gyerek is. Hát a királylány
is nagyon szégyellte magát tőle, ő vót az egyik végibe a hordónak, ő
meg a másikba. Hát ahogy mentek a tengeren, vitte őket a víz,

* kályha, tűzhely

93
nagyon éhes vót mán a cigánygyerek. Morgott magába egyet, hogy
legyen ottan paprikás krumpli. A paprikás krumpli oda is termett.
Megkínálta a királykisasszonyt is:
- Egyél!
Azt mondja:
- Én ehhez az ételhez nem vagyok hozzászokva, csak királyi
ételekhez!
- Hát akkor menj apádhoz, ehetel királyi ételeket!
Nagyon éhes volt a királykisasszony, de hát a bolond gyerek az
jóllakott! Mennek, mennek, viszi őket a víz. Egyszer megint morgott
magában: „Királyi, pompás lakoma teremjen nekem ide!” Avval oda
is termett a királyi, pompás étel, ital, jó ételek. Akkor a királylány
már gondolta, hogy hogy kerülnek oda az ételek, ez a cigánygyerek
valamit tud, és nem lehet buta. Akkor mán a királykisasszony is
evett, mert nagyon éhes volt, de azért csak szégyellte magát a cigány-
gyerektül, mert nagyon csúnya volt. Megunta, hogy ott hömpölyög­
tek a vízen, hányta őket a hullám. Egyszer azt mondja a cigánygye­
rek:
- Halcsuka hírivei a hordó pattanjon ki a partra!
Ki is pattant, aztán szétvált, megszabadultak a tengertül. Mán
akkor egy kicsit szerette ütet a királylány. Na de házuk nincsen!
Morgott egyet magába: „Legyen olyan palotám, amilyen a világon
senkinek se legyen! És a tengeren át aranyhíd, minden két méterbe
aranyfák és aranymadarak legyenek rajta, és énekeljenek!” Pilla­
natok alatt megtörtént. Palotája is olyan volt neki, hogy az em­
bernek a szeme káprázott, olyan gyönyörű volt. Tele cselédekkel,
mindennel.
A király reggel fölkel, a királylánynak az apja. Kinéz a tornácon,
be kellett fogni a szemét, mert úgy káprázott a szeme, ahogy meglátta
az idegen palotát. „Ugyan ki építhetett a tenger túlsó felire, mert ez
a birodalom mind az enyim, ki lehetett ez a vakmerő?” Hát az
aranyhíd teljesen elvezetett a házáig. A király kísérettel átment a
hídon. A cigánygyerek a trónszéken ült, de nagyon csúnya volt.
Ahogy meglátta őt a király:
- Hogy csináltattad te ezt a palotát?
- Ehhez neked, apám, semmi közöd, különb palotám van, mint
neked! Üljél le, vendégem vagy!

94
 Leült, adtak neki enni, inni.
- Hát ha neked mán ilyen szép palotád van, ilyent tudtál csinálni,
hát akkor csináld meg úgy, hogy szép legyél te is!
Egyet morgott magába: olyan szép, dali vitéz lett belőle, hogy
olyan nem volt a világon! Akkor megszerette őt a király, az apósa.
Nyakába borult, hogy milyen nagy vitéz veje lett neki!
Boldogan éltek a nagy palotába. Máig is élnek, ha meg nem
haltak.

95
 Szép M ariska

Hol volt, hol nem volt, volt a hetedhét országon is túl, ilyen paraszt
faluhely. Még akkorában ezek a lányok nagyon eljártak, ilyen fonó­
házat rendeztek, rendezték a fonóházat. Tizenegy lány vót, akik
eljártak így szomszédokhoz, de a tizenegyediknek nem vót szeretője.
A tíznek mindnek vót. Hát az vót a szokás, azér vót nekik szeretőjük,
hogy az orsó, mikor fontak, kiesett a kezükbül az orsó, nem kellett
neki, a lánynak lehajolni, föladta neki a szeretője. De amikor leesett,
azér mindig egy csók járt. Ennek a tizenegyediknek meg nem vót. Ez
meg nagyon szégyellte magát, hogy őneki kell lehajolni, ha az orsó
leesik, és föl kell neki venni.
Hát haladt az idő, múlt az idő, egyszer elgondolja magában a sze­
gény lány: „Hát én mán nem bánnám — azt mondja - , ha az ördög
is vóna, csak vóna mán nekem is egy, aki föladná az orsót!” Hát nem
telt bele sok, ott terem egy szép, fiatal, szálas legény. Nagyon meg­
örült a Szép Mariska, hogy őneki mán az orsóér nem kell lehajolni.
Mingyár oda is állt hozzája. Hát mán Szép Mariskának, ha nem is
esett ki a kezibül az orsó, akkor is kiejtette, hogy csak csókolja meg
ötét. Majdnem minden második percben ejtette ki az orsót. Hát ez
így ment mindennap, mindennap, mert mindennap eljártak fonni,
egy szomszédba. Az vót a fonóház.
Hát mán Szép Mariska kezdett beleunni a sok csókolózásba, hogy
mindig megcsókoltatta magát, hát egyszer véletlenségbül, akaratbul
ő hajolt le az orsóért. Lehajult, ránézett a lábára. Akkor nézte meg,
hogy lólábai vannak a fiatalembernek. Akkor ijedt meg a Szép
Mariska nagyon! Szép Mariska másnap nem ment el a fonóba, mert
meglátta, hogy őneki ördög vót a szeretője.
Az ördög kereste a fonóházba, nem tanálta. Elment az ablaka alá:
- Szép Mariska, Szép Mariska, mér nem gyöttél el a fonóba?
Nem szólt semmit.

96