A kommunista diktatúra kiépítése és működése: Az 50-es évek jellemzői, a

rendszer működése a Rákosi korszakban

1948/49: a fordulat évei
Megszűnt a többpártrendszer, ellehetetlenítik őket.
- 1948 jún. az MKP és az SZDP egyesül a kommunista program alapján – előtte a jobboldali szociáldemokratákat
kizárták új név: Magyar Dolgozók Pártja
- elnök: Szakasits Árpád, Rákosi a főtitkár, a valós vezető.
- demokratikus és polgári pártok feloszlatása
- a fel nem oszlatott pártokból megalakul a Magyar Függetlenségi Népfront – MDP programmal
- Az 1949-es választásokon csak a Magyar Függetlenségi Népfront listájára lehetett szavazni, majd az MDP-n
kívüli pártok megszűnte után ez is elveszítette jelentőségét.
Kialakult az egypárti-pártállami diktatúra, amelyben az egyetlen párt a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) volt.
A változásokat az 1949. aug. 18-án elfogadott „sztálini” alkotmány rögzítette.
Köztársaságból népköztársaság lett. Megszüntették a köztársasági elnök intézményét, helyébe az Elnöki Tanács
lépett, amely törvényerejű rendeleteket adhatott ki.
Az országgyűlés súlytalanná vált, évente csak néhány napig ülésezett, és szerepe kimerült az előterjesztett
törvények egyhangú megszavazásában.
A minisztertanács (kormány) és a tanácsrendszer (közigazgatás – az önkormányzati rendszer is átalakult szovjet
mintára) a diktatúra, a pártállam végrehajtó szervei voltak.
Államosítások
1947 őszén államosította a nagybankokat és a hozzájuk tartozó ipari és kereskedelmi vállalatokat, majd 1948.
márciusában minden, 100 főnél több munkást foglalkoztató ipari üzemet, 48 decemberében a 10 főseket. 1949-re
végbement a mezőgazdaság kivételével minden gazdasági ágazatban a termelési eszközök állami tulajdonba
vétele. A nyugati érdekeltségű cégek kisajátítása nem egyszer a vezetők szabotázs címén történő perbe fogásával
történt. Bezárt a Tőzsde, s egyidejűleg mindenhatóvá vált az Országos Tervhivatal. A piaci szabályozást felváltó
állami gazdaságirányítás is megvalósult. A politikai hatalom mellett a gazdaság is a párt irányítása alá tartozott.
Cél a szocialista gazdaság építése.
Egyház elleni fellépés
Az egyház ideológiai, eszmei ellenfél is volt, emellett szervezett erő, amely ellenállt a kommunizmusnak.
Vagyonuk elvétele után fokozatosan szorították őket vissza – pl. cserkészet, legényegyletek feloszlatása -,
koncepciós ügyekkel (Pócspetri rendőrgyilkosság) járatták le őket.
1948-ban államosították az iskoláka, számos szerzetes tanárt bocsátottak el. Az egyház erőteljesen tiltakozott,
legfőképp vezetője, Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek. Ellene koncepciós per indult, 1948
karácsonya előtt letartóztatták, majd elítélték. Más egyházi vezetők ellen is eljárás indult, sokakat fogtak perbe.
A szerzetesrendeket is feloszlatták.
1951-ben bekényszerítették az egyházakat az Állami-és Egyházügyi Hivatalba, ahol kénytelenek voltak
együttműködni a hatalommal.
A pártállami berendezkedés
Az MDP maga alá gyűrte a társadalmat: - a párt szervei állami jogköröket sajátítottak ki, az állami intézmények
és társadalmi szervezetek pártirányítás alá kerültek. Még a szakszervezeteket is megfosztották érdekvédelmi
szerepüktől és jogaiktól.
A pártvezetés volt a tényleges irányító szerv, azon belül is az 1950-ben megalakított Honvédelmi Bizottság:
Rákosi, Gerő, Farkas: mindenféle ellenőrzés nélkül, a szovjet kívánságoknak megfelelően döntöttek a
legfontosabb kérdésekben.
Életmód és mindennapok
Magyarországon a kommunista rendszer a Szovjetunió nyomására és közreműködésével jött létre, a rendszert
csak diktatórikus eszközökkel lehetett fenntartani így a korszakban számos törvénytelenséget követett el a
rendszer. A rendszer támaszát a pártbürokrácia és a hozzá kapcsolódó erőszakszervezetek - ÁVH – vezetője:
Péter Gábor - jelentették.
A hatalmi rendszer fő jellemzője és elengedhetetlen kelléke lett a terror, a félelem légköre – „csengőfrász”.
A külső és belső ellenség megtalálása és eltávolítása, illetve a megfélemlítés volt a cél.
Ellenségkép: kulák, volt szociáldemokrata, a tervet nem teljesítő egyén, klerikális (egyházi személy),
stb.
Vádak: „Tito bérenc", kém, trockista, szabotőr (már maguk a szavak megbélyegezték a vádlottat).
Koncepciós perek (Mindszenty-per, tábornokperek, Rajk-per - 1949. szeptember - Rajkot és társait halálra
ítélték, kémkedés és más “népellenes” bűntettek vádjával.)
A koncepciós per előre elkészített forgatókönyv szerint zajlott le, amelyet általában a rendőrség-ügyészség-
bíróság-védelem(!)-vádlott(!) teljes egységben hajtott végre.
Kitelepítések /internálás/ (pl. Hortobágyra), „osztályidegen" elemek (pl. egykori arisztokraták, kulákok)
 Munkatáborok – internáló táborok: Kényszermunkával egybekötött börtön (pl. Recsk)
A rendszert az „osztályharc éleződik" sztálini elmélete uralta: állandósult „éberségi" hisztéria (megfigyelni,
lefülelni a kémeket), felkészülés a „harmadik világháborúra",
Személyi kultusz
- A totális állam vezére Rákosi Mátyás (1892-1971) volt. Saját kezébe koncentrálta a hatalmat. “Sztálin legjobb
magyar tanítványának” tartották. Sztálinéhoz hasonló személyi kultuszt épített ki. Tudta, hogy hatalma Moszkva
akaratától függ, ezért teljesítette, sőt túlteljesítette a szovjet elvárásokat. Mögötte a második ember, Gerő Ernő a
gazdasági területet irányította, Farkas Mihály a hadsereget és a rendőrséget, Révai József az ideológiát és a
kultúrát.
- - Fokozatosan alakult ki a kultusz, csúcspontja Rákosi 60. születésnapjának országos megünneplése volt
(előadások, versek, festmények, szobrok);
- - a magyar nép „bölcs vezérét" az „ország tanítóját" mindenütt tapsvihar fogadta és éltette;
- - sokszor ábrázolták Rákosit munkás- vagy parasztemberek között.
A személyi kultusz szervesen kapcsolódott a rendszer többi jellemzőjéhez: pl. a szovjet minta másolása,
megfélemlítés, terrorisztikus eszközök alkalmazása, demokrácia hiánya, személyi szabadság korlátozása, ezek a
módszerek a kommunista hatalomgyakorlás lényegéhez tartoztak.

Gazdaságpolitika Itt is a szovjet modell másolása történik

Tervutasításos gazdaságirányítás - ötéves terv. A Rákosi-korszakot erőteljes iparosítás jellemezte, ami
elsősorban a nehézipar és a bányászat fejlesztését jelentette, az iparosítás forrását elsősorban más ágazatok és az
életszínvonal rovására valósították meg.
Az első ötéves terv (1950-54): erőteljes, fokozott ütemű iparfejlesztési programot írt elő: (szocialista iparosítás)
– a beruházások 50%-át az iparba tervezték, a mezőgazdaságba mindössze 14%-át
– az iparon belül a nehéziparba (hadiipar) irányult a beruházások 90%-a, amely a mg, a könnyűipar és az
élelmiszeripar elhanyagolásához vezetett.
– Mo-ot a szén és acél országává akarták tenni (Gerő hirdette meg) — az ország adottságait tekintve irreális
célkitűzésnek bizonyult, és beláthatatlan következményekkel járt.
Az ipari termelés 1938-hoz képest 3X lett, az ipar évi növekedése 1949-53 között 20% körül mozgott. Hatalmas
nehézipari központok jöttek létre: Diósgyőr, Ózd, Dunaújváros, (Sztálinváros) Várpalota, Leninváros, ám a
lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátásában súlyos gondok jelentkeztek. A kibontakozó regionális kis-
hidegháborúban Rákosi Mo-t frontországnak képzelte el. A nagyüzemi munkásságot a sztahanovista
munkaversennyel a végsőkig kihasználták, hiába végzett megfeszített munkát, az óriási eredményekről szóló
propaganda ellenére azt tapasztalta, hogy nincs az üzletekben elég hús, zöldség, gyümölcs, és nem kapni
alapvető háztartási és ruházati cikkeket sem. A szükségletek helyett a terv, a minőség helyett a mennyiségi
szemlélet uralkodott a termelésbe, minek következtében az egyébként áruhiányos gazdaságban eladhatatlan,
selejtes termékek tömege halmozódott fel. Az eredmény lesújtó volt: 1951-ben a kormány a jegyrendszer
bevezetésére kényszerült. Közben a kisipar és a kereskedelem gyakorlatilag elsorvadt.
A tervek nem teljesítése esetén szabotázsról, árulásról beszéltek, amit megtoroltak.
Csak a mennyiségi követelmények teljesítése volt a cél (ha kellett meghamisították a statisztikai adatokat).
A mezőgazdaság kollektivizálása:
Az ipar államosítása után megkísérelték a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálását, ezeket az intézkedéseket
szovjet mintára hozták. 1948 novemberében Rákosi az MDP ülésén elmondott beszédében már nem hagyott
kétséget afelől, hogy végrehajtják a kollektivizálást, megkezdődött itt is a szovjet mintájú átszervezés. Az első
ötéves terv először csak részleges társadalmasítást írt elő, végül a termőterület 80%-át kívánták 1954-re
szocializálni. Ennek az átalakításnak sem személy-tudati, sem tárgyi feltételei nem voltak meg, maradt a terror.
A termelőszövetkezetek létrehozásának legfőbb akadályát a parasztgazdák jelentették, az ellenük folyó harc a
magángazdaságok megadóztatásával, a kötelező terménybeszolgáltatással és a kuláklisták elállításával folyt.
A harc első lépése a kulákok ellen irányult. Adózással, zaklatással, perekkel felszámolták az árutermelő
középparasztságot. Hadikommunizmusra emlékeztető módszereik következtében a kisparasztság is a
megsemmisülés szélére jutott.
– BEGYŰJTÉSI RENDSZER: (köznyelvben padláslesöprés) meghatározott mennyiségű termény és állat
beadását tette kötelezővé igen alacsony áron. → 1952-re már nem maradt a parasztnak saját fogyasztásra és
vetésre gabonája. Azokra akik nem teljesítették a beszolgáltatást, súlyos büntetés várt, ami elől a téeszbe lépés
jelentett menedéket.
– KULÁKSÁG FELSZÁMOLÁSA: Ki a kulák? Hivatalosan 25 holdnál nagyobb birtokkal és mezőgazdasági
gépekkel rendelkező parasztok. A kulák azonban politikai kategória volt, osztályellenség. Kulák végül az lett,
akik felvettek a listára. Emelték az adóikat, elkobozták gépeiket, állataikat, internálótáborokba (Recsk),
börtönökbe zárták őket.
A tsz-ek számának, taglétszámának alakulása
Az 1950-es évek elején erőszakolt kolhozosítás valóban jelentősen átalakította az agrártermelés struktúráját,
valamint a társadalom szociológiai jellemzőit. A szövetkezesítés első fél évtizede alatt azonban alig több mint
egynegyedével tudta csökkenteni a paraszti magángazdaságok számát. 1949-51 között jelentősen megnőtt a tsz-
tagok száma, de az országot még mindig a magángazdálkodók látták el élelemmel.
Az ipar és a mezőgazdaság szocialista átalakítása (államosítás, kollektivizálás) szovjet minta alapján valósult
meg, az erőszakos reformoknak ideológiai (a társadalom átalakítása), gazdasági (munkaerő biztosítása az
iparosításhoz) és politikai (felkészülés a harmadik világháborúra) okai voltak.

Életviszonyok
Elv: társadalmi igazságtalanságok és különbségek kiküszöbölése.
Gyakorlat:
Felrúgták a mélyen gyökerező hagyományokat, szokásokat, megbontották a társadalmat összetartó
kapcsolatokat. Erőszakosan felgyorsították a társadalmi mobilitást (más társadalmi csoportba kerülés,
felemelkedés vagy lesüllyedés útján).
- a II. világháború előtti vezető csoportokat (földbirtokosok, tőkések) munkáséletre vagy alkalmazotti státuszba
kényszerítették, vagy kitelepítették;
- a munkásság és a parasztság számára előnyöket biztosítottak. A parasztság aránya az iparosítás és a téeszesítés
miatt csökkent.
A pártelit nem vagyonával tűnt ki, hanem kedvezményeivel: üdülés, utazás, lakás, telefon.
Az egyenlősítés nem annyira a szegények felemelésével, inkább a jobb anyagi helyzetűek lesüllyesztésével ment
végbe.
Az állam mindenki számára biztosított munkahelyet, de a béreket alacsonyan tartották, amelyet még kötelező
jellegű kölcsönökkel (béke- és tervkölcsön) is megcsapoltak.
A szociálpolitikában az ingyenesség volt a jellemző: egészségügy, bölcsőde, óvoda, iskoláztatás – de jellemző a
túlzsúfoltság. A népesedési mutatókat magasan akarták tartani, ezért betiltották a művi abortuszt 1951-55 között
(Ratkó Anna egészségügyi miniszer; Ratkó gyerekek, majd unokák).
A kialakított közösségi normáktól való eltérés (öltözködésben, szórakozásban stb.) súlyos következményekkel
járhatott.
Kultúrpolitika: osztályharcos szemlélet és sematizmus (Révai József) csasztuskák ,s brigádok színházba menése.
Az oktatást államosították, az analfabetizmust felszámolták, a marxizmus-leninizmus szellemében történt a
tanítás.
Kultúra: olcsó könyvtárak létrehozása – itt is voltak elvárások és központi tervek: hogyan viselkedik az ideális
állampolgár.
A mozik, színházak is az állam kezébe kerültek, saját célra használták, a népnevelés eszközei lettek -
propaganda-filmek. Az irodalomban, a művészetekben a szocialista realizmus uralkodott el.

1. Rákosi Mátyás (1892–1971) személye –szegény, alig vallásos zsidó

termény-kereskedő családba (Rosenfeld) születik 6. gyermekként
2. –I. vh. → orosz hadifogság–1919, Tanácsköztársaság: népbiztosicímek,
sikerek az északi fronton (Salgótarján visszafoglalása)
3. –1919–1924: emigrációban
4. –1924: illegálisan hazatér; 1925–40: börtönben (pl. a szegedi Csillagban,
Szálasival együtt)
5. –1940: a SZU-ba távozik; kiváltják az oroszok által 1849-ben
zsákmányolt honvédzászlókért cserébe
6. –1945–1956: MKP, majd az MDP első titkára; 1952/53: miniszterelnök
7. –1956 után: gyakorlatilag száműzetésben a SZU-ban (Kádár nem engedi
haza) Propagandakép 1947-ből –búzakalászok között
2. A Rákosi-korszak fő jellemzői
a) 1948 → pártállam
–1948: MKP + SZDP → MDP; 1956 → MSZMP
–párt élén: Központi Vezetőség (~100 fő)
Politikai Bizottság (~20 fő)
„trojka”/”négyesfogat”:
1. Rákosi Mátyás
2. Gerő (Singer) Ernő
3. Farkas Mihály (LővyHerman) ált. isk. végzettség, nyomdászsegéd →
tábornok, honvédelmi miniszter
4.Révai (Lederer) József fő ideológus; ideológiai dogmatizmus
–1949:XX. tc.: alkotmány (← 1936-os szovjet alkotmány mintájára)
a társadalom „vezető ereje” az MDP
„minden hatalom a dolgozó népé”
–önkormányzatiság felszámolása; helyette: tanácsrendszer
b) ÁVO: a pártállam államvédelmi (terror) szervezete a Belügyminisztérium
Államvédelmi Osztálya
–Rajk L. belügymin. hozza létre
–1948: függetlenedik a Belügyminisztériumtól→ Államvédelmi Hatóság =
ÁVH–a „párt ökle”–vezetője Péter Gábor (Eisenberger Benjamin)→–50 ezer fő
–„állam az államban”: önálló szervezet
—mindent megengedhet magának: letartóztathat, megölhet, internálhat
–kb. 1M emberről vezetnek nyilvántartást: egyházak, volt uralkodó osztály
tagjai, volt szocdemek, kulákok
–Andrássy út 60. (volt nyilas székház) ma: Terror háza →–gyakorlatilag 1956-
ban szűnik meg
c) koncepciós perek
–Mindszenty József hercegprímás1948. dec. 23.
–letartóztatása; 1949. febr. 8. életfogytiglan ← kémkedés, hazaárulás, a hatalom
megdöntésére irányulóösszeesküvés és valutaüzérkedés
–Rajk László (1946–48: belügymin. 1948–49: külügymin.) ÁVO létrehozása,
első koncepciós perek
kékcédulás választások levezénylése
Sztálin módszere: „az ellenség köztünk van”
RM riválist lát benne ← nem moszkovita, hanem népszerű komm.
képtelen vádak: összeesküvés Titoval, kémkedik a jugoszlávoknak a kor
hangulatát jól adja vissza: Bacsó Péter: A tanú c. filmje
beismeri a vádakat → †-raítélik és kivégzik
felesége: 5 év börtön, gyermekük → nevelőintézet = „Kovács István”
1955: rehabilitálják, 1956. okt. 6. –nyilvános újratemetés
–Kádár János (1948–50: belügymin.) 1952–54 börtön
–volt szocdemek, számos volt katonatiszt, vállalatigazgató, tanár, pap, tudós
elítélése

d) Kitelepítések = internálások (← ÁVH)

–kiszemelt családok → falu, kényszerlakhely, állandó rendőri felügyelet, fizikai
munka
–Bp.-ről kb. 14 ezer, a Ny-i és jugoszláv határ mellől több tízezer fő
–„csengőfrász” –ÁVH fekete autója (éjszaka)
1-2 órán belül, kevés csomaggal
–Kistarcsa: internálótábor
–Recsk: munkatábor (kőbánya)
–1950–53: 650 ezer fő ellen indul bírósági eljárása felnőtt lakosság csaknem
10%-a pl. tervbűntett, feketevágás

e) személyi kultusz: Sztálin, RM –„Sztálin legjobb magyar tanítványa”

„népünk bölcs vezére”
„a magyar nép édesapja”
–szobrok, versek, portrék (osztálytermek –közlekedési eszközök)
–1949. dec. 21. (Sztálin [1878!] születésnapja) → a 70-es troli
–1952: RM 60 éves → csúcspont
„Gyertek, lányok, öltözzetek fehérbe,
Szórjunk rózsát Rákosi Mátyás elébe,
Hadd járjon ő rózsában bokáig,
Éljen-éljen Rákosi elvtárs sokáig!”
–1952–1956: az OKTV neve Rákosi Mátyás Tanulmányi Verseny
–1956 júliusától a Szovjetunióban, gyakorlatilag száműzetésben
 a rendszer szabadságot, demokráciát színlel
–de a legkeményebb diktatúra működik
•a valóság és a frázisok közt soha ekkora szakadék nem tátongott, mint most
•hatalmas gépezet sulykolta az embereknek a hazugságot, a csalást, a
képmutatást
•propaganda; pl. a sport: a helsinki olimpián (1952) 16 aranyérem
aranycsapat (1950-es évekeleje): Helsinki: Au-érem,
Mo-Anglia 6:3 (London, 1953)
Puskás Ferenc –emigrált

3. Gazdaság
a) kollektivizálás
–a parasztság megtörése: magas adók, megnövelt beszolgáltatási mennyiség
„padlássöprés”
kuláknak nyilvánítás
–TSZ= termelőszövetkezet (~ kolhoz): mezőgazdasági kistermelők „önkéntes”
társulása
↔ a parasztság ellenáll, ragaszkodik régi vagy új földjéhez
→ erőszakosan hajtják végre
→ a termelés visszaesik
→ MO GABONAIMPORTRA SZORUL!
→ az iparosítást is szolgálja: megkönnyíti az erőforrások elvonását
a téeszesítés az erőszak ellenére sem volt sikeres –a parasztok nagytöbbsége
csak a Kádár-korszakban adja földjét állami tulajdonba
„Kicsi vagyok én, majd megnövök én,
ha a szovjet agrármódszert megtanulom én”

b) tervgazdálkodás
nehézipar fejlesztése → „a vas és acél országa” akarunk lenni
–kőszén: import Csehországból (CsSzl), vasérc: import a SZU-ból
–hidegháborús hangulat
–a termelés alapja nem a műszaki fejlesztés, hanem az emberi munka korlátlan
kizsákmányolása
→ óriási áldozatok árán alacsony hatékonyságú ipar jön létre
c) katonai kiadások ← Farkas Mihály
állami költségvetés 25%-a; az ország termelése lényegében hadigazdaság
 erőltetett iparosítás
állami költségvetés → mezőgazdaság 13%
→ szolgáltatóipar 0%
→ honvédelem ≈ összespolgári beruházásra
a termelés visszaesik, az életszínvonal süllyed
1951: jegyrendszer (még ugyanebben az évben megszűnik)

4. Népességpolitika az 1950-es években: az ún. Ratkó-korszak

•Ratkó Anna→–szövőnő–szakszervezeti vezető
–népjóléti-, majd egészségügyi miniszter (1948–1953)
–maga egy gyermeket szül, akit a nagyszülők nevelnek vagy napköziben van
•Ratkó-korszak az 1950–1956 közötti időszak népesedéspolitikára utaló
elnevezés
→ abortusztilalom
→ gyermektelenségi adó
A döntést a teljesítménykényszer szülte, és szovjet mintára dolgozták ki. Nem
Ratkó hozta meg, hanem az MDP Politikai Bizottsága.
•Magyarország korfáján a mai napig látványosan szembe tűnnek az ún. Ratkó-
bébik (2014-ben 60–64 évesek) és a Ratkó-unokák (a Ratkó-bébik gyermekei,
2014-ben kb. 35–39 évesek)
5. 1953–1956
a) Nagy Imre első miniszterelnöksége (1953–1955)
•1953: Sztálin †
–Hruscsov a sztálinizmus visszaszorítására tesz kísérletet└ az új pártfőtitkár
–1953: az MDP vezetőségét Moszkvába hívják
→ a hibákat (személyi kultusz, erőltetett iparosítás) ki kell javítani
→ személycsere: a min. Elnök Nagy Imre, de Rákosi M. marad a pártfőtitkár
„önkritikát” gyakorol
•NI → „új szakasz politikája” a „szocialista törvényesség” helyreállítása
–csökken a termelés túlhajszolása
–iparfejlesztési politika korrigálása
–téeszesítés visszafogása
–új beszolgáltatási rendszer
–a recski munkatábor megszűnik–sokan kapnak közkegyelmet (pl. Kádár Jn.)
–megkezdődik Rajk L. + mások rehabilitálása
b) Hegedűs András kormánya (1955–1956. okt. 24.)
–Moszkvában a külpolitikai feszültségek miatt a keményebb vonal kerül
előtérbe
→ RM felülkerekedik; eléri NI menesztését kizárják a pártvezetőségből és a
pártból
–1955: Mo-ot felveszik az ENSZ-be
–1956. febr.: SZKP XX. kongresszusa, Hruscsov beszéde a sztálinizmus
visszásságairól
→ Nagy Imre híveit arra bátorítja, hogy föllépjenek RM ellen
–1956. okt. 6.: Rajk L. rehabilitálása utáni újratemetése(Moszkva követelte a
jugoszláv kérdés rendezését)= százezres tömegtüntetés a rendszer ellen...
c) a feszültség forrponthoz közeledik
–1953-ig a túlélés volt az egyetlen cél–RM ↔ NI rivalizálás–a SZU belpolitikai
harcai,
1955: osztrák államszerződés,1956: lengyel fölkelés→ reményt keltenek –talán
meg lehet dönteni a diktatúrát