Fordító: Ádám Kósa

Lektor: Andrea Vida

Nyelv által szólok önökhöz...

Mert képes vagyok rá.

Ez az egyik varázsképességünk,
nekünk, embereknek.

Képesek vagyunk bonyolult

gondolatokat közvetíteni egymás felé.

Valójában most hangokat

hozok létre a számmal

kilégzés közben.

Hanglejtésem, szuszogásom, pisszegésem

rezgéseket kelt a levegőben.

A rezgések elérik önöket,

megrezegtetik dobhártyájukat,

majd agyuk a dobhártya rezgéseit

gondolatokká formálja.

Remélem.

(Nevetés)

Remélem, ez történik.

Hiszen e képesség által

képesek vagyunk gondolatainkat

a nagy kiterjedésű térben

és időben közvetíteni.

Képesek vagyunk az elménkben

lévő tudás átadására.

Bizarr, szokatlan gondolatot

ültethetek el mindjárt a fejükben.

Például ezt:

"Képzeljenek el egy könyvtárban

keringőző medúzát,

miközben kvantumfizikára gondol."

(Nevetés)

Mármost, ha eddig nagyjából

minden rendben ment életükben,
nem hinném, hogy hallottak ilyet ezelőtt.

(Nevetés)

De a nyelv segítségével

a fejükbe ültettem a gondolatot.

Mármost, nem egyetlen nyelv van a világon,

hanem hétezret beszélnek világszerte.

A nyelvek többféle módon

különböznek egymástól.

Eltérő hangrendszerük van,

más-más szókinccsel rendelkeznek,

különböző felépítésűek –

legfőképpen különböző felépítésűek.

Ami maga után vonja ezt:

nyelvünk függvénye az,

hogy hogyan gondolkodunk?

A kérdés ősrégi.

Örökké találgatások tárgya lesz.

I. Károly frank császár szerint:

"Aki két nyelvet beszél,

annak két lelke van."

Nyomós érv a nyelv

valóságformáló szerepe mellett.

Másrészről pedig
Shakespeare Júliája szerint:

"Mit ér a név?

Aminek neve »rózsa«,

az más néven is éppoly illatos."

Eszerint pedig a nyelv talán

nem is formálja a valóságot.

A vita több ezer évig folyt

a két álláspont között.

De egészen mostanáig
nem volt elég adatunk

a végleges állásfoglaláshoz.
Laboromban és a világ más laborjaiban

nemrég kutatásokba kezdtünk,

és már megvannak a tudományos adatok,

amivel fontolóra vehetjük a kérdést.

Engedjék meg, hogy felhozzak

kedvenc példáim közül párat.

Elsőként az ausztráliai
őslakosok egyik közösségét,

a kuuk thaayorre törzset említem meg,

akikkel együtt dolgozhattam.

Pormpuraawban,
a York-fok csücskében élnek.

Ők azért érdekesek,

mert nem használnak olyan szavakat,

mint jobb vagy bal.

Náluk minden égtájak szerint van:

észak, dél, kelet, nyugat.

Ha azt mondom, minden,

akkor azalatt mindent értek.

Például mondhatjuk azt:

"Van egy hangya

a lábam délnyugati részén."

Vagy: "Tedd arrébb a bögréd

kissé észak-északnyugatra!"

Thaayorre nyelven
így hangzik a köszönés:

"Hová tartasz?"

Amire a válasz:

"Az észak-északkeleti messzeségbe."

És te?"

Képzeljék el, hogy ide-oda

járkálnak napközben,

és mindenkinek,
akivel csak találkoznak,

jelenteniük kell, merre tartanak.

(Nevetés)

Nem igazán tévednének el, igaz?

Mert még a köszönést sem úszhatná meg az,

aki azt sem tudja, merre jár.

Akik ilyen nyelvet beszélnek,

nagyon jól tudnak tájékozódni.

Jobban, mint ahogy azt korábban

feltételeztük az emberről.

Azt hittük, hogy valami biológiai

ürügy miatt vagyunk rosszabbak

a többi teremtménynél:

"Nincs mágnestű a csőrünkben

vagy a pikkelyeinkben."

Nem; ha nyelvünk és kultúránk ránevel,

akkor képesek vagyunk rá.

Vannak emberek a világon,

akik jól tudnak tájékozódni.

Hogy meggyőződjünk arról,

mennyire eltérően tájékozódunk,

szeretném, ha egy pillanatra

becsuknák a szemüket,

és délkeletre mutatnának.

(Nevetés)

Ne nyissák ki a szemüket!
Mutassanak!

Na jó, kinyithatják.

Látom többen mutatnak

ide, oda, erre, arra ...

Én magam sem tudom merre van.

(Nevetés)

Önökkel sem lettem kisegítve.

(Nevetés)

Mondhatjuk, hogy a teremben

nem volt egetverő a pontosság.
Nyelvenként nagy eltérés van
a kognitív képességekben, igaz?

Egy ilyen előkelő közegben,

mint amilyenek önök,

nem tudják, mi merre van,

de más közegben

egy ötéves is meg tudná ezt mondani.

(Nevetés)

Nagy eltérések vannak abban is,

ahogyan az időről gondolkodunk.

Itt van néhány kép nagyapámról,

különböző életkoraiból.

Ha megkérnék egy angol nyelvűt,

hogy tegye ezeket időrendbe,

feltehetően így rendezné el,

balról jobbra.

Ez az írás iránya miatt van így.

Egy héber vagy arab nyelvű

az ellenkező irányba rendezné őket,

jobbról balra.

Hogyan oldanák meg a thaayorrék,

azok a bennszülöttek,
akikről az előbb beszéltem?

Nincs bal és jobb szó náluk.

Segítek egy kicsit.

Ha délre nézve ültetjük le őket,

balról jobbra rendezik el a képeket,

ha pedig északra néznek,

akkor jobbról balra.

Ha kelet felé ültetjük őket,

az idő a test felé közelít.

Mi a szabály?
Keletről nyugatra, nemde?

Számukra az időt nem testük zárja körül,

hanem a táj.

Ha én errefelé nézek,

időben erre haladok,

ha pedig erre, akkor az idő is erre megy.

Amerre fordulok, arra halad az idő.

Mekkora önzőség tőlem,

hogy az idő mindig körülöttem forog,

valahányszor megfordulok.

A thaayorréknál az idő a táj része.

Ez egy radikálisan eltérő időfelfogás.

Egy másik példa

az emberi fortélyosságra.

Megkérdezném, mennyi
pingvint látnak.

Lefogadom, tudom, miként oldanák meg

a feladatot, ha megoldanák.

"Egy, kettő, három, négy,

öt, hat, hét, nyolc" – ugye?

Megszámolnák.

Egy-egy számnevet adnának nekik,

és az utolsó szám jelentené,

hogy mennyi pingvin van.

Ezt a trükköt gyerekkorunkban

tanították meg nekünk.

Megtanultuk sorban a számokat,

és tudjuk, hogyan alkalmazzuk.

Kis nyelvi trükk.

Nem minden nyelven oldható így meg,

mert némelyikben nincsenek számnevek.

Vannak nyelvek, melyekből

hiányzik a hét szó,

vagy a nyolc.
Akik ezeket a nyelveket beszélik,
nem számolnak,

és nem képesek számon tartani

nagy mennyiségeket.

Ha például azt kérném,

hogy rakjanak a pingvinek mellé

ugyanannyi kacsát,

számolás útján meg tudnák oldani.

De vannak olyan népek,

ahol nincs ilyen nyelvi trükk.

A színskála felosztásában –
vagyis a képi világban

szintén különböznek a nyelvek.

Egyes nyelvekben sok szóval

fejezik ki a színeket,

máshol csak világos és sötét van.

A nyelvek eltérnek abban is,

hogy miként különítik el a színeket.

Például az angolban a kék magában foglalja

az összes színt, amit a képernyőn látnak,

az oroszban viszont több szó is van rájuk.

Az orosz nyelvűek különbséget tesznek

világoskék, goluboj,

és sötétkék, sinij között.

Az oroszok tehát egész

élettapasztalattal rendelkeznek

e színek nyelvi szétválasztása terén.

Ha teszteljük, hogyan különítik el

e színeket észlelés útján,

rájövünk, hogy az orosz nyelvűek

gyorsabban lépnek túl

ezen a nyelvi határon.

Hamarabb különbséget tudnak tenni

világos- és sötétkék között.

Ha belekukkantunk agyukba,
miközben nézik a színeket –

mondjuk, a világos- és sötétkék

közötti fokozatos átmenetet –,

látjuk, hogy akik különböző

szavakkal fejezik ki a kéket,

meglepve reagálnak,
amint a szín elsötétül,

mintha azt mondanák:

"Hű, valami határozottan megváltozott!"

Holott az angol nyelvűek agya például

nem tesz határozott különbséget,

elmarad a meglepődés,

mert nincs határozott váltás.

A nyelveket mindenféle
szerkezeti furcsaság jellemzi.

Ez az egyik kedvencem.

Sok nyelvben vannak nyelvtani nemek.

A főneveket többnyire hím-

és nőnemű osztályokba sorolják.

Ezek nyelvenként eltérnek.

Például a nap németül nőnemű,

spanyolul viszont hímnemű,

a hold pedig épp fordítva.

Van ennek valami jelentősége

gondolkodásunk szempontjából?

A német nyelvűek szerint

a nap inkább nőies,

a hold pedig férfias?

Pontosan erről van szó.

Ha német és spanyol nyelvűeket

megkérünk, hogy írják le

például ezt a hidat –

a híd tudniillik németül nőnemű,

spanyolul pedig hímnemű –,

a német nyelvűek azt mondják rá:

gyönyörű, kecses,

és egyéb tipikusan "női" szavakat.

A spanyol nyelvűek ugyanakkor

inkább azt mondják:

erős vagy hosszú,

amelyek "férfias" szavak.

(Nevetés)

A nyelvek eltérnek abban is,

hogyan írnak le történéseket, nemde?

Nézzünk meg egy ilyen történést: baleset.

Angolul mondhatjuk: "Eltörte a vázát."

Olyan nyelvben, mint a spanyol,

inkább azt mondanánk: "Eltört a váza",

vagy: "A váza összetörte magát."

Ha ez baleset, nem úgy fogalmaznánk,

hogy valaki elkövette.

Angolul, fura módon,

még ilyet is mondunk:

"Eltörtem a kezem."

Mármost a legtöbb nyelvben

csak akkor használnánk ezt a szerkezetet,

ha bolondok lennénk,

ha nekiállnánk eltörni a kezünket –,

(Nevetés)

és sikerülne is.

Ha baleset lenne,
más szerkezetet használnánk.

Ez következményekkel jár.

Akik különböző nyelveken beszélnek,

különböző dolgokra figyelnek oda,

attól függően, hogy nyelvük

általában mit vár el tőlük.

Mutassuk meg angol és spanyol

nyelvűeknek ugyanazt a balesetet,
az angolul beszélők
emlékezni fognak rá, ki tette,

mert az angol nyelv elvárja,

hogy azt mondjuk: "Ő volt. Ő törte el."

A spanyol nyelvűek valószínűleg

kevésbé emlékeznek arra, ki tette,

ha baleset volt,

arra viszont jobban emlékeznek,

hogy baleset volt.

Inkább a szándék marad meg bennük.

Két ember ugyanazt az eseményt látja,

ugyanazt a bűncselekményt,

de mindkettőben másképp marad meg.

Ez persze befolyásolja
a szemtanúk vallomásait is.

Kihat a vétkesség és a büntetés

megállapítására is.

Ha angol nyelvűekkel
folytatott kísérlet során

azt mutatjuk nekik,

hogy valaki eltör egy vázát,

és azt mondom: "Ő eltörte a vázát",

nem azt, hogy: "A váza eltört,"

még ha szemtanúi is,

látják a videofelvételt,

a vázával szemben elkövetett rongálást,

jobban meg fognak büntetni valakit,

jobban fogják hibáztatni,

ha azt mondom: "Ő törte el",

mintha csak azt: "Eltört."

A nyelv meghatározza, miként

értelmezzük az eseményeket.

Néhány példát hoztam fel önöknek

a nyelv mély gondolatformáló hatásairól

és ennek számos módjáról.

A nyelv befolyása nagy,

láttuk a tér és idő kapcsán,

hogy mennyire eltérő

vonatkoztatási rendszerekbe

rendezik az emberek.

A nyelv nagyon mélyen is befolyásolhat,

ahogy azt a számok esetében láttuk.

A nyelvben lévő számok,

számnevek birtokában

a matematika egész világa feltárul.

Ha nem számolunk, nincs algebra,

nincs semmi olyan,

amivel képesek lennénk

megépíteni egy ilyen termet,

vagy ezt az előadást közvetíteni, nemde?

Ez a kis trükk a számnevekkel

egy egész kognitív birodalom

kapuit nyitja meg számunkra.

A nyelvnek nagyon korai

hatásai is lehetnek,

ahogy azt a színek esetében láttuk.

Ezek igazán egyszerű,

alapvető, állandó döntések.

Ezreket hozunk meg belőlük nap mint nap,

és lám, a nyelv ide is elér,

még ezekbe a kis jelentéktelen, állandó

döntések meghozatalába is beleszól.

A nyelv nagyon átfogóan befolyásolhat.

A nyelvtani nemek esete

talán komolytalannak tűnik,

de ugyanakkor a nyelvtani nemek

az összes főnévre vonatkoznak.

A nyelv tehát képes alakítani

a gondolkodásunkat
mindarról, ami főnévvel megnevezhető.

Ez rengeteg minden.

Végül pedig hoztam példát arra,

hogyan befolyásolhatja a nyelv azt,

aminek súlya van ránk nézve –

a vád és büntetés gondolatát,

vagy a szemtanúk emlékezőtehetségét.

Ezek fontosak mindennapjainkban.

A nyelvi sokféleség szépsége

feltárja számunkra,

mennyire zseniális
és képlékeny az ember elme.

Az emberi elme nem egy, hanem 7000

kognitív univerzumot alkotott meg –

ennyi nyelvet beszélnek szerte a világban.

De sokkal többet is teremthetünk.

A nyelvek, persze, élő dolgok,

melyeket csiszolhatunk, formálhatunk,

hogy igényeinket kielégítsék.

A legszomorúbb az, hogy ebből

a nyelvi sokféleségből nap mint nap

rengeteget veszítünk.

Hetente egy nyelvet veszítünk el,

és egyes becslések szerint

a világ nyelveinek a fele el fog tűnni

a következő száz évben.

Ami pedig még ennél is ijesztőbb,

hogy ma szinte minden,

amit az elméről, az agyról tudunk,

átlag amerikai angol nyelvű alapszakos

egyetemistákon végzett

kutatásokon alapul.

Ez szinte az összes embert kizárja, igaz?

Amit az emberi elméről tudunk,

hihetetlenül szűkkörű és elfogult,
és tudományunk tehetne ez ellen.

Egy zárógondolattal
búcsúznék el önöktől.

Már meséltem arról, ahány nyelv,

annyiféle a gondolkodás,

de persze nem arról van szó,

hogy máshol hogyan gondolkodnak,

hanem hogy önök hogyan teszik.

Hogy a nyelv, amit beszélnek,

hogyan alakítja gondolkodásukat.

Itt merülhet fel a kérdés önökben:

"Miért gondolom azt, amit?"

"Hogy gondolkodhatnék másképp?"

Illetve:

"Milyen gondolatokat hozzak létre?"

Köszönöm szépen.

(Taps)