Professional Documents
Culture Documents
Holdfény Ének
Holdfény Ének
Két felejthetetlen nővér magával ragadó története - és egy büszke nép sorsa... A
büszkeség sorsa - és egy öröklött szerelem... Szürkefarkas és Szomorúfűz egybekelése békét
hoz az apacsok életébe. Fiuk házassága egyesíti a fehéreket és az indiánokat. Most azonban
újabb harcok - és új szenvedélyek - tombolnak a csodálatos, vad tájon...
Rayna és Meade: a férfi vissza akar vonulni a hadseregből és békés életet szeretne élni,
de Rayna vakmerő szelleme többet akar - érzéki szépsége arra csábítja a férfit, hogy mindent
hátrahagyva kövesse őt...
Skylar és Sun Hawk: a férfi, aki büszke, de keserű harcos, felkelti Skylarban a vágyat,
hogy megszerezze az örökségét, és őt. A két nővér különböző nép szülötte, de egyesíti őket a
szeretet. Hatalmas álmok, szenvedélyes vágyak története - és egy büszke nép sorsa
1
Constance Bennett Holdfény ének
2
Constance Bennett Holdfény ének
Constance Bennett
Holdfény ének
3
Constance Bennett Holdfény ének
4
Constance Bennett Holdfény ének
PROLÓGUS
5
Constance Bennett Holdfény ének
egyre közelebbről hallatszott, ezért Rayna megállt néhány lépésnyire a
félig nyitott ajtón át kiszűrődő fénysávtól. Lassan lopakodott közelebb,
miközben feszülten figyelt.
- De Collie, mi mást tehettem volna? - kérdezte Ray- Mond
Templeton. - Nézd meg szegényt! Még annyi idős sincs, mint a mi
Raynánk, és máris olyan szörnyűségeken ment keresztül, amelyekről
nekünk fogalmunk sincs.
- Ezt nem tudhatod - vélekedett Colleen.
- Dehogynem, és te is tudod. Azok az átkozott mexikói
rabszolga-kereskedők nemcsak úgy találták a hegyekben. Nem
megmentették, hanem elrabolták. Valószínűleg miután végignézte, hogyan
mészárolják le és skalpolják meg a szüleit. Egyszerűen nem hagyhattam
ott Sonorában. Isten tudja, mi történt volna vele.
- De Raymond, ő...
- Ő egy rémült kislány - mondta Raymond olyan hangon, amely elejét
vette minden további tiltakozásnak. - Mi más számít? Rayna úgyis mindig
egy kishúgért könyörgött.
- Ez nem tisztességes - válaszolta Collie csendesen, végtelenül
szomorú hangon. - Én próbáltam neked még egy gyereket szülni.
Súlyos léptek szelték át a szobát, és amikor Raymond újra megszólalt,
hangjában tiszta szerelem csengett.
- Tudom, Collie. És azt is tudom, hány éjszakán át tartottalak a
karomban, amíg sírtál, mert a hatalmas szeretetet, ami benned lángolt, nem
tudtad másnak, csak Raynának adni. De nézd meg ezt a kicsit, Collie, csak
pillants rá, és meglátod, milyen nagy szüksége van rád.
- Nem akarok ránézni.
- De csak azért, mert tudod, beleszeretnél, ahogy én is. Nézz rá, Collie!
Hosszú szünet következett, majd halk léptek indultak meg a
dolgozószobában.
Rayna átvetette hosszú, aranyszínű haját keskeny vállán, és
visszafojtott lélegzettel belesett az ajtón. Először apját pillantotta meg, s
bár nagyon szerette volna már üdvözölni, kíváncsisága az ajándék iránt,
melyet neki hozott, erősebbnek bizonyult. Egy testvér! Mi lehetne ennél
csodálatosabb?
6
Constance Bennett Holdfény ének
Rayna volt az egyetlen gyerek Rancho Verdében, ezért magányos volt.
De ezután már nem lesz egyedül. Lesz egy játszótársa és egy barátja,
valaki, akivel kedvére szaladgálhat, akivel elütik az olvasás és az
etikettórák unalmát, akivel megosztja a házimunkát, akivel álmodozhat és
beszélgethet.
Szíve megtelt reménnyel és várakozással. Beljebb hajolt az ajtón,
tekintete elsiklott anyja mellett, aki a kandalló felé tartott, végül megpihent
egy kis koszos, fekete hajból és szarvasbőrből álló csomagon, mely a
tűzhely előtt kuporgott. A sovány, piszkos arcáról hatalmas fekete szempár
nézett fel Collie Templetonra. De a piszok sem fedhette el az arc kilétét. A
haj, a magas pofacsontok, a szögletes áll, a rézszínű bőr mind azt
bizonyítja, döbbent meg Rayna, hogy új testvére egy apacs!
Collie sajnálkozó sóhajjal letérdelt a kandalló mellé, de amikor
kinyújtotta a kezét, a gyerek hirtelen elfutott, mint egy sarokba szorított
állat, mely a leendő foglyul ejtőjétől menekül. A vad szemű kis apacs
Raymond Templeton lábához rohant, szorosan átfogta lábszárát, hogy
megvédje magát a furcsa, fehér asszonytól. Collie követte, néhány lépésre
megállt a férjétől, és ránézett az urára.
- Ó, Raymond, annyira meg van rémülve. Hogy tudtad rávenni, hogy
veled menjen?
Raymond tekintete fáradt volt, és szomorú.
- Bárcsak azt mondhatnám, hogy nehéz volt, de ez nem igaz. Ezt a
szerencsétlent már jóval azelőtt meggyötörték, hogy én rátaláltam. Egy kis
meleg étel és néhány kedves szó elég volt ahhoz, hogy meggyőzzem,
nálam jobb sora lesz, mint a rabszolga-kereskedőknél.
Collie lenézett a szánalomra méltó kis árvára. - Gondoskodni fogok
rólad, kicsi! - mondta lágyan.
Raymond elmosolyodott. - Köszönöm, Collie.
Collie megrázta a fejét. - Nem lesz könnyű felnevelni egy apacsot.
Mennyit tudsz a származásáról?
- Nem sokat - vallotta be a férfi. - A kereskedő, akitől vettem, azt
mondta, hogy néhány társával együtt egy csapat renegát chiricahuától vette
meg. Az öltözete alapján úgy gondolják, talán a fehér-hegyi törzsből való.
7
Constance Bennett Holdfény ének
Collie elgondolkozva bólintott. - Gondolod, hogy megérti majd a
farmon élő mescalero apacsokat?
- Én is ebben reménykedem. Gatana biztosan tud majd segíteni.
- Mindenre szükségünk van, amit meg tudunk szerezni. - Collie
letérdelt, de a kis apacs ismét elszaladt, ezúttal minden kétséget kizáróan
az ajtó felé. Raymond egy halk, de határozott nemet kiáltott, mire a kislány
megdermedt, leguggolt, kezével szorosan átfogta a térdét, és a fejét
megadóan lehajtotta.
Rayna, aki még sohasem félt semmitől, alig hitt a szemének. A
reménytelenség és a félelem ilyen szembetűnő megnyilvánulása több volt,
mint amit el tudott viselni. Ugyanaz az ösztön vezérelte, mint amivel
egyedüli barátait, a vad állatokat szelídítette meg. Letérdelt, és
hálóingének alját egyik kezébe fogva bemászott a szobába, közben észre
sem vette ijedt szüleit.
- Rayna, ne! - kiáltott fel Collie riadtan, de Raymond egyik kezét a
karjára tette, és így szólt. - Hagyd!
Rayna azonban egyikükkel sem törődött. A törékeny apacs felemelte a
fejét, és tágra nyílt szemmel ránézett. Úgy tűnt, félelme lassan eltűnik, és
helyébe óvatos kíváncsiság lép. Térdét letette a földre, egyenesen ült,
mozdulatlanul, de ugrásra készen, miközben Rayna egyre közelebb ment
hozzá, amíg végül már csak néhány centiméterre volt tőle.
Hosszú pillanatokig vizsgálták egymást. Az apacs borzasztóan nézett
ki, illata öltözékénél is rosszabb volt, de Rayna nem figyelt a szagra,
tapasztalatból tudta, hogy egy jó forró fürdő csodákat tehet. A legnehezebb
dolog volt megnyerni a bizalmát, hogy utána rávegye, hogy másszon bele a
dézsába. Hatalmas kihívás volt ez az ötéves, kalandvágyó kislánynak, ő
pedig mindennél jobban szerette a kihívásokat.
- Az én nevem Rayna - mondta az egészséges, szőke hajú, kék szemű
gyerek, és kezét a mellkasára tette. - Rayna.
A komoly kis apacs figyelte a mozdulatot, de nem szólt.
Rayna elmosolyodott. - Én vagyok a testvéred.
A kislány csapzott fekete haja vállára esett, ahogy oldalra biccentette a
fejét. Félénken, mint aki attól fél, hogy megbüntetik. Kinyújtotta kezét, és
megérintette Rayna aranyszőke fürtjét. Ijedten nézett fel a közelben álló
8
Constance Bennett Holdfény ének
felnőttekre, de azok mozdulatlanul figyelték őt, mire bátrabb lett, és végül
kíváncsisága legyőzte félelmét. Rayna hajfürtjét markába szorította,
óvatosan meghúzta, és zavartnak tűnt, amikor semmi sem történt.
Tanácstalanul arcához emelte a hajat, és megszagolta.
Raynának előre kellett hajolnia, hogy az apacs lány nehogy kitépje a
haját, de békésen tűrte a vizsgálódást.
- Még nem látott szőke hajat, mama - mondta halkan anélkül, hogy
szüleire nézett volna.
- Rayna, légy óvatos! - figyelmeztette anyja.
- Ó, nem fog bántani - válaszolta magabiztosan. - Ugye, nem fogsz
bántani?
A kis apacs figyelmesen vizsgálta a haj fürtöt és a hozzá tartozó
kislányt. Végül elengedte, és saját haját fogta apró markába. Könnyek
gyűltek fekete szemébe, szája megremegett.
- Szép a hercegnő?
Collienak elakadt a lélegzete, és ránézett férjére, aki hasonlóképpen
meglepődött, de Rayna továbbra sem fordította el fejét a testvéréről. - A
hercegnő nagyon szép - Ezzel kinyújtotta felé a kezét. - Gyere!
A fekete szempár Raymondra nézett, és amikor az bólintott, a kis apacs
megfogta Rayna kezét.
Collie megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Raymond, küldj el Gatanáért,
addig én melegítek fürdővizet. Hosszú éjszakának nézünk elébe.
Jóslata jóval kevesebbet fedett a valóságból.
1. fejezet
9
Constance Bennett Holdfény ének
tehette meg, de Rayna ingerült volt, és halálosan kimerült. Azonkívül
széles karimájú nemezkalapjától le egészen bőrcsizmájának hegyéig por
lepte be a testét. Hajnal óta járta a környéket, azokat a borjúkat kereste,
melyek elszöktek a tavaszi összetereléskor. Most semmi másra nem
vágyott, csak egy kiadós étkezésre és egy forró fürdőre.
Előtte azonban el kellett haladnia a cowboyok mellett, akik csak azért
gyűltek össze a karámnál, hogy őt ugrassák.
- Megint sétálni indult, Miss Rayna? - kiáltotta oda Charlie McGinty,
és nem is próbálta elrejteni a viharvert arcán szétterülő vigyort.
- Úgy van, Charlie - felelte Rayna tréfásan -, ebben az évszakban olyan
éltető a levegő, egyszerűen nem tudok ellenállni.
Charlie megvakarta a fejét, nyilvánvalóan azt próbálta megfejteni, hogy
mit takarhat az „éltető" szó, de Flint Piper máris átvette a szót.
- Szedett virágot is, kisasszony?
Erre mindenki felröhögött, Rayna is csak nehezen tudta palástolni
mosolyát. Az olyan kecses időtöltés, mint a virágszedés, olyannyira idegen
volt számára, mint Charlie-nak az „éltető" kifejezés. - Nem, Flint, azt
hiszem, hogy a verbénának és az indián ecsetnek lejárt az ideje. Nem lesz
ma este virág a vacsoraasztalon.
- Milyen kár - vetette vissza Flint. - Miss Collie biztosan nagyon
csalódott lesz.
Rayna megállt, és szomorúságot színlelve így szólt. - Nem jobban, mint
én, Flint. Mindnyájan tudják, mennyire szeretem a szép virágcsokrokat.
Az emberek még mindig röhögtek, amikor valamelyik férfi felkiáltott,
és aggódva figyelmeztette Raynát, amiért napernyő nélkül sétál a napon.
Még hangosabb röhögés lett a jutalma, amiért olyan élethűen utánozta
Rayna anyját. Csipkelődéseik célpontja véget vetett a nevetésnek, mert
kalapját nadrágjához ütögetve porolta le, s a keletkező porfelhőben
Guillermo Rodríguez még mindig nevetve leugrott a karám kerítésének
tetejéről. - Rendben, cowboyok, a mulatságnak vége. A nap még magasan
áll, sok dolgunk van még.
- Legelőször is megpatkolni ezt a lovat - mondta Rayna a terület
főnökének, miközben a többiek szétszéledtek. - Valamit tenni kell ezzel az
új kováccsal, Gil. Tudtam, hogy túl szép volt, hogy igaz legyen, amikor
10
Constance Bennett Holdfény ének
megjelent itt a múlt héten azzal, hogy munkát keres. Nála még én is jobban
tudok lovat patkolni, és ez nem nagyképűség.
Rodríguez elvigyorodott. - Akarja maga a munkát, señorita? Biztos,
vagyok benne, hogy señorita Templeton boldog lenne, ha itt dolgozhatna
közel a házhoz, s nem mindennap ott kint lenni a legelőn.
Rayna felbőszült tekintetet vetett rá. - Ne kezdje újra a csipkelődést,
Gil!
- De az emberek imádják ugratni magát, señorita.
Rayna megveregette Sámson nyakát. - Azért, mert a mozgó célpontot
könnyű eltalálni.
Gil felnevetett, és kinyújtotta kezét a gyeplőért. - Gondom lesz rá is, és
a kovácsra is.
Bár máskor Rayna maga gondoskodott a lováról, most mégis hálásan
adta át Gilnek a gyeplőt.
- Köszönöm, Gíl! Ja, igen, ma reggel aranyra bukkantam.
Összetereltem tíz marhát, és lehajtottam őket a Diablo- kanyonbeli
karámba. Van ott két fiatal, megbélyegezetlen marha és egy egyéves borjú
is.
- Bueno! - felelte Gil, és arcán tisztelet tükröződött. Egy egyéves
borjúnak csak fülbélyege van, még nincs megbélyegezve - ami azt jelenti,
hogy az állat két éven át mindig elszökött a tavaszi tereléskor. Ez pedig
rendszerint azt bizonyítja, hogy a csorda meglehetősen vad, és egy ilyet
egyedül karámba zárni nem kis teljesítmény. - Kiküldöm Flint és Charlie-t,
hogy hozzák be megbélyegzésre.
- Köszönöm, Gil.
- Ma még kilovagol? - kérdezte a férfi.
- Nem, nem hiszem - válaszolta Rayna, miközben kihúzta puskáját a
tokjából. - Elég port nyeltem mára.
- Bueno.
Rayna átvetette nyeregtáskáját a vállán, megpaskolta Sámson hátsó
fertályát, és hagyta, hogy a terület főnöke az istállóba vezesse a lovat. A
ház az ellenkező irányban volt, és Rayna a legközelebbi bejárat felé
igyekezett.
11
Constance Bennett Holdfény ének
A pompás kétemeletes házat hatvan évvel ezelőtt építették spanyol
stílusban. Hosszú és színes története volt az épületnek. Átvészelte a
mexikóiak spanyolok elleni lázadását és az amerikai felkelést, mely végül
elvette a területet Mexikótól. De Raynának csak az számított, hogy ez volt
az otthona, az egyetlen otthona. Imádta a házat és az üde, zöld Rio
Grandé-völgyet, mely körbevette. A völgyön túli hegyeket és sivatagokat
is szerette. Kemény, szigorú vidék volt, mely tudott kegyetlen és
könyörtelen is lenni, de akkor is ez volt az otthona.
Anyja ragaszkodott hozzá, hogy ő és a húga, Skylar megfelelő nevelést
kapjanak, messze keleten, így Raynának volt alkalma más területeket is
megfigyelni - olyan helyeket, ahol soha nincs fogytán a víz, a szomszédok
gazdagok, és a legnagyobb életveszélyt az jelenti, hogy egy
megbokrosodott ló által húzott szekér elgázolja az embert a macskaköves
utcán. A civilizációval való találkozása semmit sem változtatott Rancho
Verdéről alkotott véleményén. Számára ez volt a föld leggyönyörűbb
helye.
A ház csendes volt, amikor átsuhant az árkádsoron, mely a kis belső
udvart kötötte össze az udvarral. A másik oldalon lévő ebédlő nyitott
ajtaján keresztül meglátta, hogy a szolgák vacsorához terítenek, és az
emeletről is hallott kiszűrődő hangokat. Átment az udvaron a
dolgozószoba felé, miközben már alig várta, hogy elmesélje apjának,
milyen „aranybányát" fedezett fel. Az íróasztalon nyitott könyvek
feküdtek, de Raymond Templeton nem volt a szobában.
Rayna csalódottan vette ki puskájából a töltényhüvelyeket, majd a
puskát az ajtó mellett álló polírozott fegyvertartó állványra, rejtett
lőszertartalékát pedig a fogas alatti fiókba tette. Úgy tette mindezt, mint
aki kellően járatos a fegyverismeretben, ami igaz is volt. Mióta az eszét
tudta, apja mellett dolgozott a birtokon, és csak a bolond jár ezen a vidéken
fegyvertelenül.
Ahogy befejezte ezt a műveletet, visszament az udvarra, és szokásos
fesztelenségével rohant fel a legközelebbi lépcsőn.
- Hacsak nem pánikszerűen menekülsz, azt ajánlom, lassíts egy kicsit,
drágám.
12
Constance Bennett Holdfény ének
Anyja csendes, figyelmeztető szavaira Rayna megállt és megfordult.
Collie Templeton hatalmas rakás friss vászonnal a karján közeledett a
lépcsőhöz. - Nem menekülök, mama, csak azt nézem meg, milyen gyorsan
tudok felmenni a szobámba, és megszabadulni poros ruháimtól.
Collie futó pillantást vetett a lányára, és elindult felfelé a lépcsőn.
- Ez esetben jogos a sietséged. Már megint Sámsonnal van valami baj?
- Honnan tudod?
Collie kék szemében, melyet lánya tőle örökölt, vidámság csillant fel.
- Marié látta, amikor besétáltál a kapun.
Rayna felmordult. - Marié és mindenki a birtokon. Már mondtam
Gilnek, hogy csináljon valamit ezzel az új kováccsal. Teljesen haszontalan
munkát végez - kinyújtotta karját. - Hadd segítsek!
- Csak miután megfürödtél, kisasszony - felelte anyja szigorúan, és
eltette a köteg ruhát Rayna elől. - Consuelo elevenen megnyúz, ha még
egyszer ki kell mosnia ezeket.
- Nem hiszem - vitatkozott természetéhez hűen Rayna -, már évek óta
ezzel fenyeget, és még egyszer sem kapott el.
- Isten látja lelked, sok okot adtál már rá - sáros csizmák, piszkos
köpenyek, gyalázatosan rongyos farmerek - hogy...
- Igen, igen, tudom - mondta Rayna, és egy puszit nyomott anyja
nyakára, hogy elhallgattassa. - Én egy rossz, pajkos lány vagyok, életed
nagy tragédiája és a legkifinomulatlanabb hölgy egész Új-Mexikóban.
Collie keserűen felsóhajtott. - Nem kellene erre olyan büszkének
lenned.
Rayna felkacagott, és lehúzta kesztyűjét. - Anya, huszonnégy éve
próbálsz megszelídíteni, de eddig még nem sikerült. Mikor látod már be
végre, hogy én nem vagyok más, mint a fiatok, akit olyan nagyon
szerettetek volna. Skylar a házias.
Collie azt kívánta, bárcsak ellenkezhetne. Mindkét gyermekét nagyon
szerette, de azok úgy különböztek egymástól, mint a nappal és az éjszaka.
Skylar csendes volt, és félénk. Mesterien elsajátította a háztartás
vezetésének tudományát, és minden tekintetben dolgos lánnyá serdült.
Rayna viszont makacs volt, keményfejű és akaratos. Apja üzleti érzékét
örökölte, leghőbb vágya az volt, hogy egy napon átveszi Rancho Verde
13
Constance Bennett Holdfény ének
irányítását. Ha Raymond Templeton egyáltalán lebeszélte valaha is lányát
erről a nem nőnek való feladatról, Collie nem volt a közelben, hogy hallja.
- Marié készíti a fürdővizedet, drágám - szólt, és belenyugodott, hogy
semmit nem tehet, amivel rábírhatná lányát, hogy változtasson
viselkedésén. - Lehet, hogy megszelídíteni már nem tudlak, de annyit még
el tudok érni, hogy ne úgy jelenj meg a vacsoránál, mint egy büdös
istállófiú.
- Köszönöm, anya. - Rayna meghúzta a nyersbőr szíjat, mely szőke
haját fogta szoros copfba, és benézett húga szobájába, ahol azonban senkit
sem talált. - Hol van Skylar?
Barázdák jelentek meg Collie homlokán, de hangja nem árult el
semmit. - Azt hiszem, kiment a mescalero táborba.
Raynát nem csapta be anyja nyugodt hangja. - Miért bánt ez téged?
Mindig szoros kötelék fűzte az apacsokhoz Rancho Verdében.
- Tudom, drágám. De az utóbbi időben egyre több időt tölt velük. Már
mindennap kimegy a táborba.
- Igazán? - állt meg Rayna a szobája ajtajában.
- Nem tudtad? - kérdezte Collie. Rendszerint Rayna a szüleinél sokkal
többet tudott arról, mit gondol vagy tesz a húga.
Mióta Raymond hazahozta Skylart, a lányok valósággal
elválaszthatatlanok voltak.
- Nem tudtam - felelte, és most az ő homlokán jelentek meg aggódó
ráncok. Nem volt jellemző Skylarra, hogy eltitkoljon előle valamit.
- Szerintem Gatana tanít neki valamilyen ceremóniát. Collie
hangjában szomorúság bujkált, és Rayna hirtelen rádöbbent, mi bántja
anyját. Úgy érezte, elárulták, mert félt, hogy mindaz a szeretet, amit
fogadott lányának adott, nem volt elegendő számára. Ahogy csak tudta,
szerette és óvta az elkerülhetetlen előítéletektől, melyekkel szembe kellett
néznie a lánynak. Gondja volt rá, hogy kitűnő neveltetést kapjon keleten,
ami oly széles látókört biztosított neki, mely felülmúlta a legtöbb fiatal
nőét Új-Mexikóban, legyen az fehér vagy indián.
Sajnos, az örökségéhez való kötődés volt az egyetlen dolog, amit Collie
nem tudott megadni lányának, pedig úgy tűnt, ez az, ami legjobban
hiányzik neki.
14
Constance Bennett Holdfény ének
Rayna gondolkozott valamin, amivel fel tudná vidítani anyját, de
hirtelen semmi nem jutott eszébe. Tudta, hogy Skylar szereti új családját,
de volt benne valami szomorúság, mely napról napra egyre csak
fokozódott. Rayna azt gondolta, megérti ezt, de tudta, szeretettel nevelte
fel, mint őt, saját hús-vér gyermekét.
- Ne aggódj emiatt, mama! - mondta Rayna, és próbált meggyőzőnek
hatni. - Biztosan csak valami változatosságot keres, hogy elűzze az
unalmát. Tudom, ha egész nap csak ágyvásznakat kellene cserélgetnem, és
díszpárnákat hímeznem, én is megbolondulnék.
- De te nem vagy Skylar - vágott vissza Collie, és kezével a levegőbe
suhintott, hogy elhessegesse a szavakat. - Sajnálom, kicsim. Olyan ostoba
vagyok.
- Igen, így van - értett egyet Rayna. - Azért, mert megtanul néhány
mescalero ceremóniát, még nem fognak megváltozni az érzései irántad. Te
vagy az anyja, és ő szeret téged.
- Tudom, drágám. - Collie kinyújtotta kezét, hogy megveregesse
Rayna karját, de eszébe jutott, hogy a lány milyen piszkos, s mivel ő tiszta
ruhákat tartott maga előtt, visszahúzta kezét. Olyan hirtelen mozdulat volt
ez, hogy mindketten felnevettek.
- Gyerünk, mama - ugratta Rayna -, nagyon szeretném látni, ahogy
Consuelo téged fenyeget azzal, hogy elevenen megnyúz.
- Collie! - Raymond mély hangja visszhangzott az udvaron, és
megijesztette a két nőt.
- Mi az, drágám? - Collie közelebb lépett az erkély korlátjához, és
lenézett férje kopaszodó fejére.
Raymond megfordult, és felpillantott. - Lovasok jönnek. Rayna is a
korláthoz lépett, s kibontott haja vállára hullott.
- Kik azok? - Ritkán jártak erre látogatók, ezért megjelenésük mindig
izgalmat keltett, hiszen egy kis színt hoztak a birtok egyhangú életébe.
- Azt hiszem, Ben Martínez és az a Hadley gyerek a Malaventura
újságtól. - Raymond rámosolygott lányára. - Hello, kisasszony. Úgy
hallom, megint baj volt Sámsonnal.
- Nem kellene olyan kárörvendőnek lenned, papa. Te vetted fel ezt az
útszéli csavargót, aki azt állította magáról, hogy kovács.
15
Constance Bennett Holdfény ének
- Amíg élünk, tanulunk, kicsim. Amíg élünk, tanulunk. Gil már
odaadta neki az elbocsátó levelet.
- Ha olyan lovon távozik, amit ő patkolt meg, éjszakára várhatjuk is
vissza.
Raymond szívből jövő nevetése visszhangzott a falakon, majd a férfi
elindult a bejárati részen lévő nappaliba. - Hölgyek, lejöttök üdvözölni a
vendégeket?
- Máris megyek, papa - felelte Rayna, és ledobta válláról a
nyeregtáskát és a kalapját a szobája ajtajánál álló székre, majd a lépcső felé
indult.
Collie azonban így szólt. - Csak miután megfürödtél, és rendes ruhába
öltöztél, ahogy egy fiatal hölgyhöz illik. Nem fogadhatod úgy a
látogatókat, mint egy közönséges cowboy.
- Ne butáskodj, mama - válaszolta Rayna anélkül, hogy megállt volna.
- Az utóbbi hat évben Ben Martinez mellett dolgoztam a terelésnél. Ha
másban látna, mint farmerban és csizmában, azt gondolná, elment az
eszem.
Ebben igaza volt. Ben volt a legközelebbi szomszédjuk, és pontosan
ismerte Rayna szokatlan hóbortjait. A másik férfi viszont teljesen más
dolog volt. - Lehet, hogy így van, de Mr. Hadley egy jóravaló úriember
Bostonból. Öt illendően kell fogadnod.
Amikor Rayna végre megértette, mire céloz anyja, megállt a lépcső
tetején, és rávillantotta leggonoszabb mosolyát. - Úgy érted, egy jóravaló,
nőtlen úriember Bostonból, és nekem úgy kellene viselkednem, mint egy
üde virágszálnak, holott mindketten tudjuk, hogy nem vagyok az.
Collie bosszankodva felsóhajtott. - Igenis, jól nevelt vagy, és jó a
modorod, és vannak alkalmak, amikor meg is kell mutatnod. Ez is egy
ilyen alkalom.
- Sajnálom, anya. Nincs kedvem ahhoz, hogy egy ilyen bostoni
piperkőc előtt villogtassam legjobb modoromat -felelte Rayna, és elindult
lefelé a lépcsőn. - Még a lovat sem tudja jól megülni.
- Más dolog is van az életben, mint a lovak!
- De nem az enyémben! - vágott vissza a lány.
16
Constance Bennett Holdfény ének
- Feladom - sóhajtotta Collie, és lesietett az erkélyről. Ő nevelte fel
Új-Mexikó két legcsinosabb teremtését, mégis úgy tűnt, szégyenszemre
vénlányok maradnak - Skylar születésének körülményei miatt, Rayna
pedig válogatóssága vagy talán a makacssága miatt - töprengett Collie.
A biztonság érdekében Rancho Verdét a völgy közepére építették, így
bármilyen irányból is érkeztek látogatók, jóval hamarabb észre lehetett
venni őket, mint ahogy a házhoz értek volna. Éppen ezért Collie-nak elég
ideje maradt, hogy eltegye az ágyvásznakat, és utasítsa Consuelo
Rodriguezt, a házvezetőnőt, hogy készítsen frissítőket a vendégek
számára. Aztán férje és lánya keresésére indult. A verandán találta őket, a
közeledő lovasokat figyelték. Rayna a megbélyegezetlen marhákról mesélt
apjának, melyeket aznap fedezett fel, és arról, hogyan terelte be őket a
karámba.
- Szerencsém volt, hogy Sámson csak a terelés után vesztette el a
patkóját.
- A kovács szerencséje volt - tette hozzá nevetve Raymond. - Nem
szívesen néztem volna végig, hogy mit csinálsz vele, ha kicsúszik a
markodból az az egyéves marha.
Rayna nem osztozott apja jókedvében. - Nyugodj meg, papa, ha így
történt volna, nem tudott volna hova menekülni előlem az a sarlatán.
- Elég ebből, Rayna! - mondta Collie, és szigorúan férjére nézett. -
Neked is elég legyen. Ne biztasd.
-Ó, Collie... - Raymond átkarolta felesége vállát. - Be kellene már
látnod, hogy bármit is mondunk, nem tántoríthatja el Raynát attól, hogy azt
mondja, amit gondol, vagy azt tegye, amit akar itt a birtokon - lányára
kacsintott. - Különben is olyan jól csinálja, hogy panaszra nem lehet okom,
ugye?
Rayna ugyan elmosolyodott apja szavain és azon, ahogy magához
húzta anyját, de a kettőjük közti apró nézeteltéréstől kényelmetlen érzése
támadt. Az igazi veszekedések, amelyeknek fültanúja volt, mind miatta
kezdődtek. Legkorábbi emléke apjáról az volt, amikor lovagolni tanította,
anyjáról pedig, hogy tiltakozott ellene, mivel Rayna még túl fiatal volt.
Ugyanez történt, amikor apja a puska és a revolver használatát tanította
neki.
17
Constance Bennett Holdfény ének
Raymond, amint megbizonyosodott róla, hogy lánya képes női
nyeregben meglovagolni egy póni lovat, engedte, hogy segítsen a
marhaterelésnél. Collie ez ellen is tiltakozott. Akkor is vitáztak, amikor
Rayna kijelentette, nem akarja, hogy elküldjék iskolába, és akkor is,
amikor Raymond a lánya mellé állt, mondván, hogy a kényelmetlen női
nyereg helyett kapjon egy sokkal praktikusabb férfinyerget. Collie csak
akkor egyezett bele a cserébe, amikor férje meggyőzte róla, hogy a női
nyereg nemcsak hogy nem praktikus, de rendkívül veszélyes is a
terelésnél. Collie azt is kifogásolta, hogy Rayna a férfiakkal együtt
dolgozik, mint egy közönséges tehénpásztor, de ebben a vitában is
alulmaradt, csakúgy, mint a többiben.
Valójában az oktatás kivételével Raymond és lánya majdnem az összes
többi csatát megnyerték. Rayna tudta, anyja soha nem fogja feladni a
harcot, hogy megpróbálja átformálni, de nem is bánta. Lehet, hogy
kifogásolja a viselkedését, de attól még ugyanúgy szereti. És ez számított
egyedül. Mégis zavarta, hogy miatta veszekednek a szülei.
Rayna tudta, a mai vita nem fog elhúzódni, mivel a látogatók már
bejöttek a kapun, és Collie sohasem szellőztetné a család belső vitáit a
vendégek előtt.
- Jó napot, Ben, Mr. Hadley - köszöntötte Raymond a két férfit, amint
azok közelebb értek. - Mi szél hozott ide titeket?
Bár az üdvözlés barátságos volt, a két látogató nem mutatta jelét, hogy
viszonozná az előzékeny fogadtatást. Kalapot emeltek a hölgyek előtt, de
arckifejezésük továbbra is borús maradt, ahogy leszálltak a lóról.
- Baj van, Raymond - mondta Ben Martinez.
- Ó! - csúszott ki Raymond száján, miközben egyik férfiről a másikra
nézett.
Sámuel Aloysius Hadley egyetértően bólintott. - Nagy baj, Mr.
Templeton.
- Ki vele, mi az! - sürgette őket Raymond.
Hadley nyugtalanul pillantott a hölgyekre, de aztán döntött.
- Geronimo megint harcra készül.
- És erre tart - tette hozzá Ben.
18
Constance Bennett Holdfény ének
Raymond gondterhelten sóhajtott fel. - Ördög és pokol! Gyertek be,
fiúk. Tervet kell készítenünk.
19
Constance Bennett Holdfény ének
rajtaütéseit. Rayna saját szemével látta mindazt a pusztítást, amit az
apacsok képesek véghezvinni.
- Mondd el neki a fejet! - biztatta Ben, ahogy egyre jobban
belemelegedett a történetbe.
Hadley kényelmetlenül nézett körbe. - Hát úgy beszélik, hogy... Ez
csak egy megalapozatlan pletyka, tudja... de úgy mondják, hogy egy
férfinak San Carlosban levágták a fejét, és a barbárok... azzal futballoztak.
- Jézusom! - mormolta Rayna, de abban a pillanatban már megbánta,
hogy megszólalt. Mögöttük ült, a férfiak már elfelejtették, hogy ott van,
különben nem beszéltek volna ilyen szabadon.
Hadley azonnal mentegetőzni kezdett. - Sajnálom, Miss Templeton,
nem kellett volna szóba hoznom.
- Jól van, Mr. Hadley, hallottam már szörnyűbbet is - biztosította a
férfit.
- Lehet, kisasszony, de az ilyen dolgok nem...
Egész életében hallgatnia kellett, ahogy a férfiak leereszkedően arról
papolnak neki, ami nem való a női érzékenységhez, ezért most nem akarta
újból végighallgatni. - Mennyire megbízható forrásból tudja, hogy
Geronimo errefelé tart? - kérdezte, és ezzel a férfiba fojtotta a szót.
Hadley megköszörülte a torkát. Soha nem volt biztos benne, hogy mit
gondoljon Rayna Templetonról, annyira más volt, mint a többi nő, akiket
ismert. Nem ájult el, amikor a fejet említette, és mivel apja sem mutatta
semmi jelét annak, hogy lánya jelenléte zavarja társaságukat, úgy döntött,
hogy folytatja.
- A körülményekhez képest megbízható. Lassan szivárognak ki a hírek
San Carlosból, mivel elvágták a távíróvezetéket, de a renegátok még öt
kocsist is megöltek Clifton közelében. Ez pedig azt jelenti, hogy
egyenesen keletnek tartanak a rezervátumból - a férfi egyik kezével
megtörölte puha, fehér arcát, miközben Rayna azon gondolkodott, vajon
nem bánta-e meg, hogy az országnak erre a vad, veszélyes tájára jött
gyakorolni újságírói pályáját.
- Ez nagy terület, Raymond - jegyezte meg Ben -, de nem vállalhatjuk
a kockázatot, hogy ezek a barbárok nem jönnek erre. jobb lesz, ha
nekiállunk készülődni. Én már szétküldtem néhány emberemet, hogy
20
Constance Bennett Holdfény ének
figyelmeztessék a környékbeli birtokosokat egészen le délig. Azt
reméltük, neked lesz majd embered, akiket északra és nyugatra küldenél.
- Megmondom Gilnek, hogy holnap első dolga legyen összeszedni
néhány férfit - felelte Raymond. Ben már éppen tiltakozni akart a
késedelem miatt, de vendéglátója elejét vette az ellenkezésnek. - Ben,
ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy Geronimónak legalább egy hétbe
telik, amíg ideér.
- Lehetséges, de mi van a mescalárokkal? - kérdezte Ben kihívóan. -
Ha meghallják, hogy Geronimo harcra készül, lehet, hogy csatlakoznak
majd hozzá, mint néhányan tavaly Nanához.
- A mescalero tábor jóval délebbre van innen. Nem hiszem, hogy
közvetlen veszély fenyegetne minket.
- Igaz, de nem ők az egyedüli mescalerók ezen a területen, Raymond -
jegyezte meg Ben jelentőségteljesen.
- Várjunk csak egy percet... - Rayna azonnal talpon volt, de apja egy
kézmozdulattal nyugalomra intette.
- Majd én, drágám. Azt hiszem, Ben is tudja, hogy ezúttal túl messzire
ment.
- Nem, Raymond. Te mentél túl messzire - vágott vissza Martinez. -
Közel húsz apacs dolgozik neked, és ez így nincs rendjén.
Raymond és lánya dühösen összenéztek. Megszámolni sem tudta,
hányszor vitáztak már ezen a szomszédaikkal. Amikor megvásárolta
Rancho Verdét, a birtokkal együtt a kis csoport mescalero is a tulajdonába
került. Hamar rájött, milyen előnyökkel jár, ha ő is pártfogolja őket, mint
elődje. Consaykának hívták a vezérüket, aki még gyerekkorában elszakadt
törzsétől, miután spanyol szerzetesek keresztény hitre térítették. Amikor
Rancho Verde mai területét Don Diego Sebastiannak adták át, a don
megengedte Consaykának és embereinek, hogy ott maradjanak és
dolgozzanak.
Consayka ma már öreg volt, és nagyon fontosnak tartotta, hogy a
mescalero ősök hagyományai tovább éljenek, de Raymondnak semmi
kétsége nem volt afelől, hogy a béke híve. Eszükbe sem jutna csatlakozni
Geronimo harcához.
21
Constance Bennett Holdfény ének
Sajnos, tapasztalatlan szomszédait nehéz feladat volt erről meggyőzni.
- Ben, Consayka emberei hatvan éve békében élnek. Legtöbbjük Rancho
Verdén született, és soha nem élt törzsben.
- Tagadod, hogy még mindig pogány ceremóniákat tartanak?
- Nem tagadom - felelte Raymond vonakodva -, de ez még nem jelenti
azt, hogy csatlakoznak testvéreikhez a harcban, még ha a mescalero tábor
fel is lázadna.
Rayna nem bírta tovább a hallgatást. - Ben, a mi apacsaink farmerek,
tehénpásztorok és háziszolgák. Biztos vagyok benne, hogy nem is
maradnának életben, ha saját társaikkal élnének.
- Akkor is hatalmas kockázatot vállaltok - figyelmeztette őket
Martinez.
- Attól tartok, egyet kell értenem Bennel - mondta Hadley
bocsánatkérő hangon, s közben hol Raynát, hol apját nézte. Rayna utálkozó
pillantást vetett rá, mire a fiatal újságíró sietve magyarázkodni kezdett. -
Nem mintha kételkednék az apacsok békés szándékában, Miss Templeton.
Biztosan helyes a feltételezése, de a Malaventuránál nem mindenki
gondolja így. Ellenségesen viszonyulnak az indiánokhoz.
- Mit hallottál? - kérdezte Raymond mogorván.
- Nem hangzottak el nyílt fenyegetések, de az emberek egyre inkább
nem nézik jó szemmel, hogy apacsok a rezervátumon kívül is élnek ezen a
vidéken. Ha egyszer elterjed Ceronimo pusztításának híre, attól tartok,
Új-Mexikó lakossága bosszút fog állni. A terület története is azt bizonyítja,
hogy az emberek nem fognak azzal törődni, hogy az apacsok, akiken
bosszút állnak, békés szándékúak avagy sem.
Rayna hátán jeges borzongás futott végig. Lehet, hogy Hadley vézna
termetű, puha arcú és rossz lovas, de ezúttal rátapintott a lényegre. Ha
egyszer kitör a pánik, egyetlen apacs sem lesz biztonságban. Évekkel
ezelőtt, Victorio rajtaütésekor az a hír terjedt el, hogy a Rancho Verdén élő
mescalerók titokban támogatták a felkelőket. A múlt évben, Nana
támadásakor ismét szárnyra kapott ez a pletyka.
Éppen emiatt a szomszédok - még a rendesebbek is, mint Ben Martinez
- évek óta azon fáradoznak, hogy eltávolítsák
22
Constance Bennett Holdfény ének
Rancho Verdéről a mescalerókat. Ez a mostani szökés pedig kétségtelenül
alátámasztja a megalapozatlan híreszteléseket. Hadley szerint a tűzvészhez
a gyújtóst már le is rakták.
Raymond élénk fejtegetésbe fogott arról, mennyire kötelességének érzi,
hogy megvédje az apacsokat a birtokon, majd rátért arra, hogy őrszemeket
kellene kiállítani a terület stratégiailag kulcsfontosságú pontjain. Hadley
és Martinez láthatóan úgy vélték, jobb, ha itt abbahagyják a vitát, és
miután megszületett a precíz terv, elmentek. Rayna és Raymond kikísérték
őket a lovaikhoz, és figyelték, ahogy ellovagolnak.
- Ez biztosan rosszul fog esni Skylarnek - jegyezte meg Rayna
csendesen, ahogy visszafordult a ház felé.
- Tudom - Raymond megrázta a fejét. - Mikor lesz már ennek vége?
Úgy érzem, mintha egész életemben az apacsok ellen harcolnék, de Isten
látja lelkem, nem tudom, hogy miért. Ez az ország elég nagy
mindannyiunk számára.
- Nem így van, apa. Az emberiség alapvetően kapzsi. Mindig azt
szeretnénk, ami nem a mienk, és csak a törvények és a civilizáció
kényszere tart minket vissza attól, hogy egymásra vadásszunk. Sajnos,
ezek a törvények megszűnnek létezni, ha az apacsok is szóba kerülnek, és
úgy tűnik, ők nem hajlandók elfogadni értéknek azt, amit mi annak tartunk
ebben a társadalomban.
- Ezt nagyon szépen mondtad, drágám - mondta Raymond, és
szemében vidámság bujkált, ahogy lánya vállát átkarolta. - És én még azt
hittem, hogy a húgod a filozófus ebben a családban.
- Ne viccelődj velem, papa - morgott Rayna, de karjával átkarolta apja
vastag derekát, miközben besétáltak a házba. - Mára elég volt a tréfákból.
- Rendben van. Milyen más nézetedet osztod meg velem még az
apacsokkal kapcsolatban?
- Semmilyet, mert később csak ugratnál miatta. Azt hiszem, inkább
kisétálok Consayka táborába, és hazahozom Skylart. Geronimo
szökésének híre már biztosan elterjedt az egész birtokon, szeretném, ha
tőlem hallaná először.
- Ez jó ötlet.
- Mondd meg anyának, hogy nemsokára jövök.
23
Constance Bennett Holdfény ének
Tízperces frissítő séta után Rayna megérkezett a ház mögött húzódó kis
táborba. Más apacs törzsektől eltérően a mescalerók magas, díszes
házakban éltek, hasonlóakban, mint az alföldi indiánok. A tizenegy otthon
véletlenszerűen volt összecsoportosítva, nem lehetett két egyformát látni.
Az egyetlen közös vonásuk az volt, hogy mind a napkelte felé nézett.
Ahogy Rayna közelebb ért, megpillantotta testvérét és két idősebb
asszonyt, akik egy szalmatető alatt ültek, melyet a háziszolgák az indián
asszonyok pihenőjének hívtak. Skylar fejét lehajtotta, ujjai az ölében fekvő
tárgyat babrálták. Rayna mindig irigyelte finom kezét és előkelő tartását.
Valójában sok mindent irigyelt tőle, leginkább azonban kecses tartását. Az
viszont soha nem jutott eszébe, hogy megpróbáljon illedelmes, nőies
testvéréhez hasonlítani, ami pedig szüleinek végtelen örömére szolgált
volna, de Rayna elképzelni sem tudta, hogyan lehetne más, mint önmaga.
A szalmatető alatt Consayka felesége, Gatana ült Skylarral szemben, és
elmélyülten koncentrált, miközben feszülten figyelte a fiatal nő minden
mozdulatát. A harmadik nő, Tsa'kata távolabb ült a másik kettőtől, és úgy
tűnt, nem is figyel rájuk, de Rayna tudta, hogy nem így van. Bár Tsa'kata
látásánál csak hallása volt rosszabb, nem történhetett olyan esemény a
birtokon, amiről ne tudott volna.
A birtokon élő összes apacs közül Tsa'kata volt az egyetlen, akit Rayna
nemigen ismert és nem is értett, mivel ő soha nem dolgozott
háziszolgaként, mint lánya, Gatana. Arca mély barázdák és ráncok
gyűjteménye volt, bőre petyhüdten lógott, mégsem tételezte volna fel róla
senki, hogy közel százéves. Csak annyit beszélt spanyolul, hogy
megértesse magát, ha nagyon szüksége volt rá, de angolul már nem volt
hajlandó megtanulni, legalábbis beszélni nem. Rayna mindig sejtette, hogy
többet ért a fehér ember nyelvéből, mint amennyit mutat.
Gyerekkorában a lány titokban félt az öregasszonytól, és még most is
azon kevesek közé tartozott, akik képesek voltak megrémiszteni.
Bár nyilvánvalóan látták, hogy jön, Rayna mégis lelassította lépteit. Ha
Gatana valamilyen rituális ceremóniát tanít Skylarnak, illetlenség lenne
félbeszakítani, különben sem akarta kihívni Tsa'kata dühét maga ellen.
Ezért inkább odament egy sziklatömbhöz, leült, és próbált úgy tenni, mint
aki szokásos sétája közben elfáradt, és csak leült pihenni.
24
Constance Bennett Holdfény ének
Titokban azért figyelte, mi az a tárgy a húga kezében, amíg végül
felismerte, hogy egyfajta nyaklánc. Apró, kecses keze óvatosan fonta a
gyöngyöket és a pázsitfűszálakat bonyolult melldísszé, melyet egy
gyöngyös gallér tartott. Rayna alig hallotta Gatana és Skylar beszédét,
hangjuk túl halk volt ahhoz, hogy megértse szavaikat. Bizonyára azért,
gondolta, mert kétségtelenül apacs nyelven beszélgettek, és Raynának
nagyon szegényes volt a tudása ezen a területen.
Amikor Skylar Rancho Verdébe került, Rayna vállalta, hogy megtanítja
új testvérét angolul, később Skylar megpróbálta ezt viszonozni, de ő
bizonyult a jobb tanítványnak.
Évek során Rayna keményen próbálkozott, de akárhányszor használta
minimális szókincsét az indiánok között, mindig kinevették, mert annyira
ügyetlen volt. Aztán végképp feladta, miután egyszer rosszul ejtett ki egy
kifejezést, mely így szörnyű sértést jelentett, amiért érthetetlen
szidásáradat zúdult rá
Tsa'kata szájából. Ezért hát meghagyta a nehéz apacs nyelvet Skylarnak.
Rayna szeme sarkából figyelte testvérét. Egyszerű, fehér ingblúza és
gyapjúszínű szoknyája éles ellentéte volt társai bő halászblúzának és
színes kartonszoknyájának. Azonban csak öltözéke és kora különböztette
meg tőlük. Haja, melyet rendszerint kontyba tűzve vagy fonott copfban
hordott, most ki volt engedve. Koromfeketén, kecses fürtökben hullott
vállára, és olyan elbűvölően szépséges arcot font keretbe, hogy bárki, aki
csak ránézett, úgy érezte, muszáj megdicsérnie báját. Egzotikus, érdekes
arca volt, legalábbis így tűnt a keletieknek, akikkel Skylar és Rayna
iskoláskoruk során találkoztak Bostonban. Senki nem félt a Templeton
nevű indiántól, külseje mégis elválasztotta őt a többi lánytól, kívül rekedt a
társaságukon.
Itt azonban Skylar szögletes álla, magas pofacsontja, mélyen ülő fekete
szeme, világos bronzbőre egyértelműen elárulta, hogy apacs. Semmilyen
kultúra, kecsesség vagy neveltetés, még Raymond Templeton jelentős
befolyása sem tudta elfeledtetni az emberekben az előítéleteket, így
Skylart sohasem fogadták be teljesen. Kívülálló maradt.
Csoda, hogy olyan szorosan kötődött a Rancho Verdén élő
apacsokhoz? Rayna ezen tűnődött, miközben visszaemlékezett, az előbb
25
Constance Bennett Holdfény ének
mekkora fájdalmat látott anyja szemében. Bármennyire is szerette Collie a
lányát, nem tudta megérteni, milyen nagy szüksége van arra, hogy a
múltjához kötődjön. De Rayna megértette. Skylar gyönyörű, fiatal
teremtés volt, aki két élet között csapdába esett. Az egyik életét homályos
emlékek jelentették indián korából, a másikat a mostani angol világ,
amiben felnőtt. A tragédia az volt, hogy igazán egyikhez sem tartozott.
Még a Rancho Verde-i mescalerók, akik elfogadták Skylart, és
magukhoz hasonlóvá formálták, sem voltak az igazi népe.
Egy csapat fehér-hegyi apacstól rabolták el, melyeknek kultúrája nagyban
különbözött a mescalerókétól. Idővel Skylar emlékei első családjáról
összeolvadtak a mescalero legendákkal és hiedelmekkel, melyeket
Consayka mesélt neki téli estéken a tűz mellett.
Raynának fájt az a szomorúság, amit oly gyakran látott húga szemében,
mégsem sajnálta őt. Skylar ezt sohasem viselte volna el, és Rayna sokkal
jobban szerette annál, hogy kapcsolatukat sajnálattá alacsonyítsa le.
Mivel Rayna nem volt az az ember, aki élvezi a semmittevést, hamar
belefáradt abba, hogy úgy tegyen, mint aki a tájat csodálja. Még ülve
maradt, próbált nyugodtnak látszani, de mire a ceremónia véget ért,
csekély türelme is elfogyott. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor
Skylar egy ruhába becsomagolta a nyakláncot, és néhány másik csomaggal
együtt egy gyöngyös szarvasbőr erszénybe helyezte. Miközben felállt,
még néhány szót váltott Gatanával és Tsa'katával, majd kijött a szalmatető
alól.
- Szia, testvérkém! Mi hozott ide a birtokra ilyen korán? Sámson
megint lerúgta a patkóját? - Fekete szemében huncut mosoly villant, s bár
Raynának fogalma sem volt arról, hogyan lehetséges, de úgy érezte,
testvére már tudja a választ.
Felállt, és kinyújtóztatta lábát. - Igen, és ha te is ezzel akarsz ugratni,
mehetsz egyedül vissza a házba.
Skylar megállt Rayna előtt. - Nehéz napod volt, ugye? - kérdezte
együttérzően.
- És ezzel még nem is mondtál semmit - felelte Rayna, és minden
tréfálkozó kedve elszállt. Az udvariasság kedvéért odament a szalmatetős
pihenőhöz, és beköszönt Gatanának és anyjának. Tsa'katának nem
26
Constance Bennett Holdfény ének
méltóztatott észrevenni őt, de Rayna beszélgetett egy percig a lányával, aki
hajlott kora miatt már régóta abbahagyta a munkát a házban.
- Mi hozott ide? - kérdezte Skylar, amikor végül együtt elindultak
hazafele.
Rayna félt elmondani Geronimo szökését, ezért megpróbált időt nyerni.
- Anya azt mondta, valamiféle ceremóniát tanulsz, én meg idejöttem
megnézni, hogy mi is az. Mit tanít neked Gatana?
Skylarnak felcsillant a szeme. - Nem fogod elhinni, Rayna! Megkértek,
hogy vegyek részt Mary Long Horn esküvői ceremóniáján! Gatana
megtanítja nekem a sons-ee-a- ray nyakláncának készítéséhez szükséges
rituális imát.
Rayna ferdén nézett rá. - Lefordítanád a kedvemért? Tudod, milyen
keveset tudok az apacsok nyelvén.
- Ez a reggeli csillag szimbóluma. Többek között ez is díszíteni fogja
majd Mary ruháját. Ha megtanultam az imát, el fogom készíteni az igazi
nyakláncot, melyet Mary viselni fog az esküvőjén. Amin ma gyakoroltam,
az csak egy másolat. Több különböző láncot használunk gyakorlásra, hogy
egyikbe se költözzön bele a Fehérre Festett Asszony szelleme.
Raynának nem volt szüksége további magyarázatra. A Fehérre Festett
Asszony az apacsok istene volt, akit úgy tiszteltek, mint népük anyját.
Nyilvánvalóan a reggeli csillag szimbóluma is hozzá tartozott. - Mikor lesz
az esküvő?
- Júliusban, holdtölte előtt négy nappal. Úgy 18-a körül.
- Hm... akkor már nincs sok időd, hogy megtanuld az imát, és
elkészítsd a nyakláncot.
- Tudom - válaszolta Skylar elgondolkozva. - De van más is, Rayna.
Megkértek, hogy látogassam meg Maryt a ceremónia mind a négy napján.
- Egy pillanatra elhallgatott. - Gondolod, anya haragudni fog?
Rayna képtelen volt hazudni. - Valószínű, de azért nem fogja
megtiltani, hogy elmenj.
- Tudom. Mégis olyan rossz, hogy fájdalmat okozok neki. Rayna
belekarolt testvérébe. így nehezebb volt menniük, mivel valamivel
magasabb volt húgánál, de Skylarnak szüksége volt vigasztalásra. - Felnőtt
nő vagy, Skylar. Azt kell tenned, amit a legjobbnak ítélsz.
27
Constance Bennett Holdfény ének
- Még akkor is, ha ezzel valakit megbántok, akit pedig szeretek?
- Anya meg fogja érteni.
Skylar megrázta a fejét. - Nem.
- Akkor majd találunk rá módot, hogy meggyőzzük, milyen fontos ez
neked.
Skylar felnézett nővérére, hálás volt a támogatásért. Amióta az eszét
tudta, testvére mindig megvédte őt a csalódástól, a kudarctól, bárkitől és
bármitől, ami bántani akarta.
Felrémlett benne néhány homályos emlék egy másik lánytestvérről, aki
ugyan idősebb volt, mint Rayna, de ugyanúgy vigyázott rá, mint ő - és aki
meghalt, miközben őt védelmezte az indiánoktól, akik végül is elrabolták.
Az emlék elszomorította, de nem tudta elképzelni, hogy abban a távoli
időben jobban szerette azt a testvérét, mint most Raynát.
- Igen, fontos nekem, de nem hiszem, hogy valakinek is meg tudnám
magyarázni, hogy miért. Még neked sem.
- Én megértem - mondta Rayna.
- Nem - felelte Skylar, és hirtelen megállt, tekintetét a kék égre emelte,
kelet felé a horizontra. Úgy tűnt, elréved a gondolataiban, mintha
olyasvalamit nézne, ami nincs is ott.
Rayna megállt előtte, és így szólt. - Akkor magyarázd meg nekem!
Skylar nem fordította el tekintetét a horizontról, úgy kezdett beszélni. -
A nyaklánc - mondta lágyan.
Most már Rayna valóban megértette. Legalábbis azt hitte, hogy
megértette. Évekkel ezelőtt Consayka mesélt Skylarnak egy legendát egy
indián harcosról, aki az ellenséges törzs tagjai közül vett feleségül egy
lányt. Házasságuk egyesítette a két törzset. A harcos ellenszegült a
szokásoknak, és menyasszonyának egy türkiz- és ezüstszínű nyakláncot
ajándékozott, melynek medáljába a Viharsas képe volt belevésve.
Consayka többször is elmesélte a történetet, de mindig másképpen.
Egyik változatban a harcos a jicarilla apacs törzsből való volt, a másikban
a fehér-hegyiből. Consayka hangulatától függően a jóképű harcosnak és
feleségének sok gyermeke volt, és érett idős kort értek meg, máskor
viszont tragikusan meghaltak egy chiricahua renegát keze által. Rayna már
28
Constance Bennett Holdfény ének
olyan sokféleképpen hallotta a történetet, hogy teljesen értelmetlenné vált
a számára.
Skylar azonban hitte, hogy mindez valóban megtörtént. Sőt mi több,
úgy gondolta, valahogyan ő is része a történetnek. Tizenöt éves korában el
is készítette a nyaklánc másolatát, az alapján, ahogy Consayka leírta.
Titokban tartotta, csak Rayna és néhány mescalero tudott a létezéséről.
- Ez a nyaklánc a Viharsas legendájára emlékeztetett, ugye? - kérdezte
húgát.
- Igen, de ez még nem minden - válaszolta Skylar, és ránézett
testvérére. - A sons-ee-a-ray!
- A reggeli csillag? Mi köze van ennek a legendához? - Lázasan
kutatott emlékei között, vajon hogy hívták a párt a történetben, de nem
jutott eszébe. - Hogy is hívták őket? - dünnyögte türelmetlenül.
- A férfi úgy j ár, mint a Szürkefarkas, a nő a Szomorúfűz alatt énekel -
mondta Skylar szinte áhítatos hangon.
- Igen. De mi köze a reggeli csillagnak ehhez?
Skylar gyámoltalanul megrázta a fejét, könnyek csillogtak a szemében.
- Nem tudom. Nem emlékszem. Egy emlék kínoz, olyan, mint egy délibáb
a sivatagban. Amikor kinyúlok érte, semmivé foszlik. Csak annyit tudok,
hogy sons-ee-a-ray valami fontosat jelent számomra.
Rayna nem tudta, hogy enyhítse húga fájdalmát, és ez volt a
legrosszabb érzés, tudta, hogy tehetetlen. - Talán egyszer majd előjönnek
az emlékek - biztatta erőtlenül, amit Skylar egy halvány mosollyal köszönt
meg.
- Tizenkilenc éve raboltak el a törzsemtől. Nem valószínű, hogy egy
reggel majd arra ébredek, hogy mindenre pontosan emlékszem. Régi
életemet örökre homály fedi, már megtanultam élni ezzel a gondolattal.
- Egyszer majd valami felidézi benned az emlékeket. - Skylar bólintott.
- Majd csak elmúlnak ezek az érzések.
- Gyere, mert anya nem tudja, hol maradunk ilyen sokáig. - Elindult a
ház felé, és Rayna némán követte. - Jól van, most már elmondhatod, hogy
valójában miért is jöttél értem.
Rayna felnevetett. - Soha nem tudlak félrevezetni.
29
Constance Bennett Holdfény ének
- Hát nem sokáig - felelte Skylar, és ő is osztozott nővére
vidámságában. - A szemed elárulja az érzéseidet. Mások nem mindig
látják meg, de én igen. Valami nagyon nyugtalanít, de nem akarod
elmondani.
Rayna mély lélegzetet vett. - Geronimo megszökött a San Carlos-i
rezervátumból, és azt beszélik, hogy erre tart.
- Értem - bár Skylar tovább folytatta útját, teste megmerevedett,
mintha bezárta volna, és egy függöny ereszkedett volna le arcának
vonásaira, mely után semmit nem lehetett róla leolvasni. Rayna már
ismerte ezt. Húga indián őseinek higgadtságát örökölte, és ha egyszer
bezárkózott magába, senki, még Rayna sem volt képes rá, hogy áthatoljon
a falakon.
Azonos hangszínnel tett fel kérdéseket, és megtudott nővérétől minden
részletet. Legtöbb csak találgatás volt, de ahhoz elég, hogy nyugtalanságát
felébressze. Ahol az apacsok is jelen voltak, mindenki a legrosszabbra
számított.
- Megint megpróbálta Mr. Martinez rávenni apát, hogy elküldje a
mescalerókat? - kérdezte Skylar csendesen.
Rayna tudta, húga nem hinne neki, ha hazudna. - Igen, megemlítette, de
apa kitartott. Semmi nem fog történni Consayka embereivel.
Skylar csak egy hosszú pillanat után szólalt meg. - Imádkozom, hogy
igazad legyen, testvér.
Némán sétáltak be a házba.
2. fejezet
30
Constance Bennett Holdfény ének
tehénbőgést a távolban és a prérifarkas vonítását valahol fent Windwalk
Mesán.
Meade Ashford őrnagy tökéletesen tisztában volt a Longstreet-birtok
elszigeteltségével, ezért a tornác egyik oszlopának támaszkodva vékony
szivart húzott elő a zsebéből. A sötétben egy pillanatra fellobbant a gyufa
lángja, majd a férfi az égő szálat a kertbe hajította. Testvérének egyik
virágágyásában ért földet a gyufaszál, mire Meade megrezzent. Ha holnap
Libby észreveszi, lesz majd nemulass! Libby azóta próbálkozott a
kertészettel, amióta a férfi idehozta Arizonába nyolc évvel ezelőtt, és olyan
ádázul védelmezte kertjét, mint tulajdon két gyermekét.
Ami a virágokat illeti, Meade-nek be kellett vallania, hogy az első
lehangoló év után Fort Apache-ban nővére hatalmas eredményeket ért el.
Akkor még a kertben csak egy fadoboz állt, ami inkább hasonlított
öntözővályúhoz, mint virágládához. Libby a ládát a verandára tette, mely
összekötötte házukat a helyőrségi kórházzal, s bár az emberek azt
mondogatták neki, hogy virágok nem nőnek a forró arizoniai nap alatt, ő
elhatározta, hogy bebizonyítja nekik az ellenkezőjét.
A kudarc nem törte le, '74- ben, a következő évben újra próbálkozott itt
a birtokon... és a következőben ismét újra. Hosszú évek szorgalmas
munkája, öntözések és sokkal több vesződség árán, mint amennyit Meade
szerint megért, végül a rózsák virágba borultak.
Meade elmosolyodott a szánalmas kis rózsaágyás láttán, és hirtelen
rádöbbent, minden csúfolódása ellenére, melyekkel évekig bántotta
nővérét, mennyire fog neki hiányozni, ha nem láthatja a virágzást az idén.
Hiányozni fog neki a birtok csendes magánya... unokahúga és unokaöccse
is. Nagyon fognak hiányozni. Mondani sem kell, Libby mennyire fog majd
hiányozni, és ha őszinte akart lenni magához, be kell lelt vallania, hogy
sógora, Case Longstreet is.
Egy dologban biztos volt, Fort Apachért nem fog fájni a szíve. Nyolc
évig katonai sebészként dolgozni ezen az átkozott helyen hatalmas áldozat
volt a részéről. Idejött rögtőn azután, hogy elvégezte a Harvardon az orvosi
egyetemet, kalandra és kihívásokra éhesen. Ehelyett több szenvedést
kellett végignéznie, mint amit emberileg lehetségesnek tartott. Ha Libby
nem lett volna itt, már régen áthelyeztette volna magát valami kellemesebb
31
Constance Bennett Holdfény ének
éghajlatra, oda, ahol nem szennyezi be a kezét oly sok vérrel az apacsokkal
folytatott örökös harcok miatt.
De így is nemsokára elmegy innen. Négy napon belül áthelyezik Fort
Marcyba, Új-Mexikóba, majd hat hónap múlva megválik örökre a
hadseregtől. Bár nem lelkesedett az áthelyezésért, elismerte, hogy jobb
lesz neki, ha most egy ideig Santa Fee viszonylagos csendességét élvezi.
Gyönyörű, régi város volt, mely eléggé északon feküdt ahhoz - legalábbis
földrajzilag -, hogy kiessen az apacsokkal való állandó összeütközések
hatásköréből.
Azután visszatér ide a birtokra, melyet segített megvenni sógorának,
nem sokkal annak esküvője előtt. Bár még csak harminchat éves volt, úgy
érezte magát, mint egy öregember, aki megérdemelte a csendes nyugalmat,
s alig várta, hogy csak egyszerű birtokos lehessen. Titkos terve volt, hogy
egyszer egy kis orvosi rendelőt állít fel valahol, de egyelőre még szóba
sem jöhetett. Jelenlegi, választott foglalkozása egy átok volt.
- Meade? Mit csinálsz ott kint?
Libby halk kérdése megijesztette Meadet. - Jézusom, Lib, ne osonj
ilyen óvatosan az ember mögé,
- Ne haragudj. Azt hiszem, én is átvettem a férjem néhány képességét,
mint például a lopakodást.
- Többek között - mormogott Meade.
- Ne cáfold meg állandóan azt, amit mondok! - mondta lágyan Libby. -
Tudom, sose vallanád be, de te és Case jól összebarátkoztatok. Már meg
tudod állni, hogy ne nézz haragosan mindig, ha valami arra emlékeztet,
hogy ő egy apacs.
Meade kissé bosszúsan rántotta meg vállát, és megigazította kék
egyenruháját. - Drága Libertym, én nem nézek haragosan. Alkalmanként
valóban dühbe gurulok, volt már olyan is, hogy tajtékzottam a dühtől, de
hangsúlyozom, nem nézek haragosan. - Nővére felé fordította a profilját. -
Nem is állna jól.
A nő könnyű nevetése kihallatszott a rózsakertbe, majd Libby
testvérébe karolt. - Ó, Meade, annyira fogsz hiányozni! Senki sem tud úgy
megnevettetni, mint te.
32
Constance Bennett Holdfény ének
Meade lágyan homlokon csókolta, mely régi, vigasztaló gesztus volt
számukra. - Nekem is hiányozni fogsz, Libby.
- Akkor miért osontál ki a partyról? Minden szomszédunkat
meghívtam, hogy emlékezetes búcsúd legyen, erre te eltűnsz. Alig tudtam
visszatartani Drucilla Metcalfot attól, hogy személyesen induljon a
keresésedre. Szabályszerűen habzott a szája, amikor rájött, hogy kicsúsztál
a karmai közül.
- Mit gondolsz, miért tűntem el? - kérdezte Meade a veranda korlátján
ülve. - Ez a boszorkány az utóbbi két évben azon mesterkedik, hogy
házasságra csábítson, és úgy tűnik, azt hiszi, hogy ez az utolsó lehetősége.
- Meade zavarában megrázta a fejét. - Az isten szerelmére, miért akar
annyira engem? Egyszerűen nem értem. Kétszer annyi idős vagyok, mint
ő.
- Ez igaz, viszont őrült csinosan festesz az egyenruhádban.
Meade felnyögött. - Egy újabb jó ok arra, hogy sürgősen
otthagyjam a hadsereget.
- A céloddal egyetértek, de az indoklással nem - mondta Libby a
hajtókáját simogatva. - Lehet, hogy az egyenruhát leveted, de attól még
ugyanolyan észvesztőén jóképű maradsz. Ráadásul elismert orvos vagy, és
jó hírű földbirtokos. Ez elég ahhoz, hogy te legyél a legjobb parti ezen a
vidéken.
- Itt elég, ha csak lélegzel, Libby, máris jó partinak számítasz ezen az
isten háta mögötti helyen.
- Meade, már megint megcáfolsz - szidta gyengéden testvérét Libby,
bár aligha okolhatta őt viselkedéséért. Feltűnő hiány volt hajadon
lányokból ezen a területen, és a Fort Apache közelében élő nők mind
Meade-hez vonzódtak. Az évek során hódolóivá váltak a tisztek feleségei
is. Libby tudomása szerint
Meade-nek eddig még sikerült leszerelnie a szerelemre éhes asszonyokat,
és kisiklani a hajadonok karmai közül.
Libby mégsem vádolta a nőket amiatt, hogy Meade-hez vonzódtak.
Nemcsak udvarias és művelt úriember volt, de elképesztően jóképű is.
Ezen még kemény munkája sem tudott változtatni. Magas, karcsú
atlétatermete volt, de a fiatalos lágyság, mely megérkezésekor még arcán
33
Constance Bennett Holdfény ének
ült, mostanra teljesen eltűnt. Arca kemény lett, és mély barázdák
keretezték száját, ha mosolygott, vagy szemöldökét ráncolta. Szeme a
mogyorószín furcsa árnyalata, szúrósabb volt, mint valaha. Nem csillogott
benne gyengédség vagy vidámság, csak akkor, ha Libbyre nézett. A nap
kifakította sötétbarna haját, itt- Ott már néhány aranytincset lehetett
felfedezni benne. Mindaz, amit látott és átélt, egy-egy hajszálát ezüstösre
színezte.
Sok tekintetben ezek a változások csak még vonzóbbá tették. Már nem
volt az a kisfiús, helyes gyerek. Fort Apache mély érzésű, érett, markánsan
jóképű férfit faragott belőle. Sajnos, idealizmusát cinizmusba fordította át,
és Libby szomorúan figyelte, hogy válik testvére egyre keményebbé
minden kényszerű amputálás után, vagy miután szeme láttára pusztult el
egy-egy beteg visszataszító gyötrelmek közepette.
Bár Libby rettegett a gondolattól, hogy Meade Santa Fébe megy, mégis
alig várta, hogy leszereljen a hadseregtől. Belefáradt már a halálba, és csak
az idő volt képes rá, hogy meggyógyítsa felsebzett lelkét. Az idő... és talán
egy szerető asszony, bár Libby tudta, efelől sohasem tudja meggyőzni a
férfit.
- Jogom van a cáfolatra, ha Drucilláról is szó van - mondta Meade. -
Nagyon elszánt nőszemély.
- Akkor jobban tennéd, ha megadnád magad a bájainak. Meade
lenézett nővérére, és összeráncolta szemöldökét.
- Milyen bájainak? A fogai előreállnak, a szeme pedig kancsal, ha
nevet. És az a nevetés! Mint egy szamárbőgés.
- Meade! Ez tiszteletlenség, és nem is igaz - mondta Libby, és
gyengéden megütögette a karját. - Drucilla meglehetősen vonzó, és ezt te
is tudod. Lehet, hogy a nevetése egy kicsit... eltúlzott, de ez csak azt
bizonyítja, hogy maximálisan élvezi az életet.
Meade mogorván krákogott egyet, majd szivarját az udvarra dobta
vigyázva, hogy Libby rózsaágyását elkerülje.
- Mondd meg az igazat, Meade! Miért nem szereted Drucillát?
A férfi fáradtan sóhajtott. - Már megmondtam, olyan idős vagyok, hogy
akár az apja is lehetnék, és ha valóban az lennék, jól elfenekelném.
Féktelen, lármás és fontoskodó. Szinte mindig úgy öltözködik, mint egy
34
Constance Bennett Holdfény ének
férfi, és úgy is viselkedik. Őszintén szólva, a nőies nőket jobban szeretem,
és Drucilla Metcalfnak egyetlen porcikája sem nőies.
Meade felvonta szemöldökét. - Elegendő érvet sorakoztattam fel
számodra? Mert számomra igen.
- Meade...
- Elég már, Libby - vágott közbe a férfi, és átkarolta nővére vállát -,
már megbeszéltük ezt a témát, de te nem akarod tudomásul venni.
Túlságosan öreg vagyok, és megállapodott ahhoz, hogy megnősüljek.
- Harminchat évesen az ember még nem öreg! - győzködte Libby
makacsul.
- Nem a számok számítanak - felelte Meade, és hangjában szomorúság
bujkált. Felállt, tekintete a csendes völgybe révedt. - Úgy érzem, mintha
százéves lennék. Csak egy kis nyugalmat és békét akarok az életben.
Arca árnyékban volt, s így egy pillanatig olyan öregnek és fáradtnak
látszott, amilyennek érezte magát. Libby szíve összeszorult a látványtól,
de tudta, nem enyhítheti testvére fájdalmát. Karját a férfi dereka köré
fonta, fejét pedig vállára hajtotta. - Bárcsak ne kellene Fort Marcyba
menned.
- Én sem szívesen megyek, de nincs más választásom. A 140.
regimenthez osztottak be, és ahova ők mennek, oda megyek én is.
Vidáman mondta, de Libby tudta, hogy nem könnyelműen. Mivel
sebész volt, nem tartozott egy meghatározott egységhez sem, ezért ritkán
került rá sor, hogy kimenjen a katonákkal együtt, és ő is belekerüljön a
csatába. Az a néhány ilyen alkalom is pusztító hatással volt rá. Ez az új
beosztása a 140. regimenthez talán azt jelenti, hogy állandóan a csatatéren
lesz... állandó veszélyben. Libby belegondolni sem mert, mi történik akkor
vele.
- A gazember! - mormogta indulatosan. - Minden Geronimo hibája. Ha
az az átkozott chiricahua nem hőbörög, akkor semmi nem változik meg.
Nem tudom, miért nem akasztották fel '77- ben, amikor John Clum elfogta.
Most béke lenne, és te sem mennél el.
Meade meglepetten nézett Libbyre. Ha az apacsokról volt szó, nővére
lett az indiánok leghiggadtabb és legmegértőbb védelmezője. Persze ha
figyelembe vesszük, hogy a fehérhegyi törzs egyik tagja volt a férje, akkor
35
Constance Bennett Holdfény ének
ezen nem is volt mit csodálkozni. Ha valami baj volt, rendszerint a korrupt
indián képviselőket, a felvilágosulatlan hadtiszteket vagy a következetlen
kormánypolitikát okolta. Meade még sohasem hallotta ilyen
szenvedélyesen beszélni egy apacs ellen.
- Ezzel én is tökéletesen egyetértek, Libby, de nincs értelme a múlton
rágódni. A jelenlegi helyzettel kell törődni, ami nem más, mint felkészülni
egy hosszú és véres háborúra Geronimo ellen. Amikor a harcosai megölték
azt a két San Carlos-i rendőrt, a sorsa megpecsételődött. Nem adja meg
magát, mert tudja, ha megteszi, felakasztják.
- De olyan sok jó ember fog meghalni miatta. - Libby szemébe
könnyek gyűltek. - Nem akarom, hogy te is meghalj!
- Libby, értem ne aggódj, nem lesz semmi bajom. Esküszöm. Hat
hónap alatt letöltöm a szolgálatomat, aztán végre otthagyom a hadsereget.
Közben pedig vigyázok magamra.
De Libbyt nem tudta meggyőzni. - Remélem, megérte elvégezni azt a
tanfolyamot John Hopkinsnál - mondta feszülten. - Ha az nem lett volna,
bármikor visszavonulhattál volna.
- Megérte, Libby. Végre egy időre távol lehettem Fort Apache-tól, és
nagyon sok mindent megtanultam a nemrég bevezetett új sebészi
eljárásokról. Akkor úgy tűnt, előnyösebb dolog elvégezni azt a
tanfolyamot, mint újabb két évig szolgálni a hadseregben.
- Pedig nem volt előnyösebb.
- A te véleményed szerint.
Libby felnézett.
- Case nem mondta neked? Ebben a házban az én véleményem
számít egyedül.
Meade felnevetett, mert tudta, milyen távol áll ez az igazságtól.
Egymás iránt érzett kölcsönös szerelmüknek és tiszteletüknek
köszönhetően házasságukban harmónia és egyenlőség uralkodott.
Kezdetben Meade határozottan ellenezte nővére és a felderítő apacs
kapcsolatát. A férfit Jedidiah Longstreet, egy határszéli farmer nevelte fel
és tanította, miután Case szüleit megölték. Még azután is, hogy szerelmük
kiállta a legnagyobb próbatételt is, Meade-nek fenntartásai voltak.
36
Constance Bennett Holdfény ének
Az tagadhatatlan, hogy az előítéletek ellenére, melyekkel gyakran
szembesültek, boldogan éltek együtt. A legtöbb szomszéd tisztelte és
elfogadta Case-t, mert tudták, ezen a vidéken a békét neki köszönhetik,
amiért szoros barátságban állt a rezervátumbeli apacsokkal. Ekkortájt
ugyanis más birtokokon a tulajdonosok állandó rettegésben éltek, féltették
életüket és vagyonukat.
- Lehet, hogy kinevetsz, Meade, de addig nem lesz nyugalmam, amíg
vissza nem térsz októberben.
Meade lehiggadt, ahogy elnézte nővére aggódó arckifejezését.
Elgondolkozva megérintette a nő nyakában függő türkisz és ezüst
nyakláncot. A medálon négy sastoll függött, melyek Case-t, Libbyt és két
gyermeküket jelképezték. A medálba a Case-t vezérlő szellem, a Viharsas
képe volt bekarcolva. A szüleitől örökölt nyakláncot Case feleségének
ajándékozta, aki csak ünnepélyes alkalmakkor vette fel.
- Libby, van valami köze ehhez annak, hogy aggódsz értem? - kérdezte
Meade a láncra mutatva. - Case-nak látomása volt velem kapcsolatban?
A kérdés annyira meglepte Libbyt, hogy akaratlanul is elmosolyodott. -
Miért kérdezed? Azt hittem, nem hiszel Case látomásaiban.
- Nem is - felelte gyorsan a férfi, majd elbizonytalanodva folytatta. -
De el kell ismernem, néha tényleg van valami rejtélyes képessége, és képes
megmondani, hogy mi fog történni.
- Geronimo szökésére gondolsz? - kérdezte ravaszul Libby, és eszébe
jutott a férje és testvére közötti parázs vita, amikor Case azt állította, hogy
a chiricahua valami bajt kever.
- Hát azt... biztosan a keringő pletykák miatt sejtette, amiket a
rezervátumban hallott.
- Vagy a látomás miatt, amit a Viharsas küldött,
Meade felhúzta a szemöldökét, - Az előző magyarázat jobban tetszik.
Libby felnevetett. - Te vagy a legmakacsabb ember, akit valaha is
láttam, de akkor is szeretlek.
Várakozva nézett a férfira, mintha ártatlanul arra várna, hogy egy új
téma merüljön fel a beszélgetésben, de a csend kezdett hosszúra nyúlni,
mivel Meade a büszkeségével harcolt. Átkozott nőszemély! Rábír, hogy
magam kérdezzek rá!
37
Constance Bennett Holdfény ének
- Nos, volt Case-nak látomása velem kapcsolatban? - bökte ki végül, és
utálta magát, amiért ilyen kíváncsi és babonás.
- Nem - válaszolta Libby egy önelégült mosoly kíséretében.
- Megmondanád, ha lett volna?
Libby elgondolkozott. - Valószínűleg, bár kétlem, hogy Case
elmondaná, ha valami tragédiát látna az életedben, Sokkal valószínűbb,
hogy nyíltan figyelmeztetne.
- Hát erre kíváncsi vagyok - dünnyögte Meade.
- Mi az?
- Semmi - felelte halkan. - Semmi a világon.
Az ajtó szélesre tárult, és egy újabb fénysugár ömlött szét az árnyékos
verandán, Case állt az ajtóban. - Cida'ké? Sajnálom, hogy megzavartalak
benneteket, de a vendégek már kérdezősködnek felőled. - A magas, széles
vállú apacs rámosolygott sógorára. - És Miss Metcalf felderítősereget
toboroz, hogy kiderítse, hol vagy.
- Ez jellemző rá - motyogta maga elé Meade, és nézte, ahogy nővére
odamegy férjéhez, és átöleli a derekát.
- Sajnálom, hogy magadra hagytalak, szerelmem. Megnézem a
vendégeinket, addig ti beszélgessetek. - Csillogó barna szemével
testvérére nézett. - Meade-nek lesz egy kérdése hozzád. - Ezzel
lábujjhegyre állt, és futó csókot lehelt férje ajkára, mire Meade szívébe
apró nyilakat szúrt az irigység. Nem igazán hitt a romantikus szerelemben,
amit Libby és Case érzett egymás iránt, mégis az utóbbi időben többször
azon kapta magát, hogy egyre jobban irigyli kapcsolatukat.
Természetesen ésszerű szempontból fogta fel a dolgot, és meggyőzte
magát, hogy ez úgyis csak olyan nővel lehetséges, mint Libby. Ő igazi nő
volt - gyengéd, szerető, gondoskodó lélek, aki törékenynek tűnt erre a
világra, de bármilyen másikra is. Mégis a finomság alatt mintha vasból lett
volna, mert képes volt minden rosszat kivédeni, amit a világ ellene tett.
Case Longstreet nagyon szerencsés ember volt.
Meade gyakran töprengett azon, hogy ha találna egy olyan nőt, mint a
nővére, esetleg foglalkozna a házasság gondolatával is, annak ellenére,
hogy mennyire nem kedvelte ezt az intézményt. Bár ilyen még nem fordult
elő, és valószínűleg nem is fog, mivel Libby csak egy van.
38
Constance Bennett Holdfény ének
Libby bement a házba, becsukta maga mögött az ajtót, Case pedig
sógora mellé lépett. - Mit akartál kérdezni?
Ezúttal azonban harapófogóval sem tudta volna kihúzni senki
Meade-ből a kérdést a látomásról. - Semmit, Libby csak tréfált.
- Nagyon aggódik érted - jegyezte meg Case.
- Tudom. Az igazat megvallva én is aggódom érte. Biztos vagy benne,
hogy Libby és a gyerekek biztonságban lesznek itt? - kérdezte Meade
nyersen. - Nem kellene elküldeni őket Fort Apache-ba, amíg Geronimót
elfogják?
- Nem szükséges - felelte Case olyan magabiztossággal, mely
minduntalan felbőszítette Meade-et. Mindig olyan átkozottul biztos volt
magában. És ami legjobban bosszantotta Meade-et, legtöbb esetben igaza
is volt.
- Hogy lehetsz ebben ennyire biztos?
- Mert Geronimo nagyon sokáig nem fog erre jönni. - És azok a
pletykák, melyek szerint a chiricahua újra harcra készül, nem igazak? Ha
tényleg harc lesz, nagy bajba kerülünk.
Case fekete szeme Meade tekintetébe kapcsolódott. - Szavamat adom,
hogy Libbynek és a gyerekeknek semmi bántódásuk nem esik.
Meade nem látta értelmét vitába szállni sógorával. Ha valaki
beválthatja ezt az ígéretet, az csakis Case Longstreet. Felnézett a látóhatár
szélén ragyogó ezüstös holdra.
- Meg tudod mondani, mit hoz a jövő, Case?
A férfi elmosolyodott a sötétben. - Nem vagyok jövendőmondó,
Meade.
Meade ingerülten felsóhajtott. - Ez mit jelent, igen vagy nem?
Az apacs egy hosszú pillanatig hallgatott, és azon gondolkodott, milyen
keveset vagy milyen sokat mondjon el kételkedő sógorának. Az a tény,
hogy rákérdezett, már önmagában is figyelemre méltó dolog volt, de Case
tudta, Meade nem igazán hitte, hogy egy apacs szellem néha meglátogatja,
és homályos víziókat mutat neki a jövőről. Habozott, nem tudta,
beszéljen-e legutóbbi látomásáról. Nem mintha félt volna, hogy Meade
kineveti, egyszerűen még maga sem értette, és amíg meg nem értette,
senkinek, még Libbynek sem beszélt róla.
39
Constance Bennett Holdfény ének
Egy dologról azonban beszélhetett. - A Szürke Róka visszatér - mondta
végül.
Meade megdöbbenve fordult felé. - Crook tábornok visszatér? Mikor?
- Azt nem tudom - felelte Case -, de azt hiszem, nemsokára.
Meade nagyon szerette volna elhinni, de meglehetősen
nehezére esett. Nem azért, mert Case látomása volt, hanem mert nem
tételezte fel a hadseregről, hogy annyi eszük van, hogy visszavegyék a
tábornokot. George Crook volt az egyetlen katona, aki valaha is igazi békét
kötött az apacsokkal. Az indiánok bíztak benne, mert az 1870-es évek
közepén folytatott indiánüldözések során bebizonyította, hogy állja a
szavát. Ha meghagyták volna a helyén, Meade véleménye szerint minden
kétséget kizáróan az indiánok már régóta nem fenyegették volna a
fehéreket.
Sajnos, 1875-ben áthelyezték Platté egységéhez, hogy a sziúk ellen
harcoljon, és a korrupt indián csalók és köztudott tolvajok szép lassan
lerombolták az apacsoknak a fehér ember szavába vetett bizalmát.
- Őszintén remélem, hogy igazad van, Case. Ha Geronimo harcra
készül, akkor a hadsereg ez idáig tett legokosabb cselekedete volt az, hogy
visszavette Crook tábornokot. - Meade rámosolygott sógorára. -
Gondolod, hogy van annyi eszük?
Case megajándékozta Meade-et ritka nevetésével. A mély, dallamos
hang mélyen belsejében kezdődött, és kilebegett az éjszakába. - Őszintén
szólva, testvér, nem hiszem - szólt mosolyogva, miután abbahagyta a
nevetést. - De hiszek a látomásomban. Crook vissza fog térni.
- Ha így lesz, tudod, ugye, hogy eljön hozzád is - jegyezte meg Meade
komoly hangon.
Case arcáról eltűnt a mosoly. - Nem akarok többször felderítő lenni a
hadseregnek.
- Képes leszel visszautasítani a Szürke Rókát? Nagyon meggyőző tud
lenni, és benned fenntartás nélkül megbízik. Te is olyan jól tudod, mint én,
hogy először apacs felderítőket fog toborozni a Geronimo elleni harchoz,
és téged fog megkérni, hogy a vezérük légy.
- Én már birtokos vagyok, nem katona. - Majd nagyon halkan
hozzátette. - Néha már abban sem vagyok biztos, hogy még apacs vagyok.
40
Constance Bennett Holdfény ének
Meade szó nélkül hagyta a megjegyzést. Azt csodálta legjobban
sógorában, hogy olyan ügyesen megtalálta a középutat apacs származása
és a fehérek világa között, amit ő maga választott magának. Libby
kedvéért Meade nem is akart belegondolni, mi lenne, ha Case megbánná a
választását.
A házból kiszűrődő hegedűszó nagyon távolról hallatszott, miközben
barátságos csend telepedett a két férfi közé.
Meade egy újabb szivarra gyújtott, majd felajánlott egyet Case-nak is,
aki egy fejmozdulattal elutasította. Újból felhangzott a prérifarkas vonítása
Windwalk Mesán.
- Ideje visszatérni a partira - mondta Case, miután a szivar az udvarra
repült.
Meade bólintott. - Igen. Libby már biztosan egy székhez kötötte
Drucillát.
- Nem valószínű - felelte Case, miközben az ajtó felé indultak. - Libby
nem tud bánni a lasszóval.
Most Meaden-en volt a sor, hogy nevessen. Case csendes humora
mindig meglepte. De újabb meglepetés várta. Ahogy kinyitotta az ajtót,
Case a karjára tette a kezét, megállította, és így szólt.
- Ha ezen töprengenél, sértetlenül fogsz visszatérni hozzánk
októberben.
Meade nem próbálta tagadni, hogy ez foglalkoztatta. - Köszönöm...
testvér.
Case általában nyugodt arcán hirtelen ördögi mosoly tűnt fel. - De nem
egyedül.
Ezzel bement a házba, és otthagyta Meade-et, aki azon törte a fejét,
vajon mi az ördögöt jelenthetett ez a kijelentés. Case mindent tudó
mosolya jobban zavarta, mint maga a jóslat.
41
Constance Bennett Holdfény ének
Az öregek, akik már sok társuk pusztulását nézték végig, békét
ajánlottak. A fiatalok, akiket felbőszített a rezervátumba való bezártság,
csatlakozni akartak Geronimóhoz. A fiatalokat saját haragjuk tüzelte fel, s
így hangosabbak voltak, mint az öregek. Egy férfi azonban kivétel volt. A
fiatal Sun Hawk az összetűzés közepén ült, és figyelte, ahogy társai
tombolnak a dühtől. Arcán egykedvű kifejezés ült, de szeme éberen
figyelte apacs testvéreinek minden mozdulatát.
Egyszer szólalt meg, s most arra várt, hogy lecsillapodjanak, és ismét
szólni tudjon.
- Meddig fognak még gyermekeink éhezni, mert nincs elegendő
élelem? - kérdezte Tompa Kés szenvedélyesen. Az apacs nyelv
sajátossága, hogy sok benne a torokhang, amitől felkiáltása még
hatásosabbnak tűnt.
- Amikor Fehér Szem azt mondta nekünk, hogy csak ebben a völgyben
élhetünk, sehol máshol, hittünk neki, hogy ad majd takarókat, lovakat és
húst. Megfosztottak jogunktól, hogy etessük és ruházzuk magunkat, és ők
megtartották ígéretüket? Nem! Egyetlen ökröt adtak egy hónapra egy
húsztagú családnak!
- És Geronimo hány marhát fog adni? - kérdezte egy öreg.
- Eleget, hogy enni adjunk a családunknak, nagyapa! - válaszolta
Tompa Kés, bár az öreg nem volt a rokona. Csak jelképesen használta a
nagyapa szót, mivel sértésnek számított az apacs nevén hívni valakit
megszólításkor.
Klo'sen megrázta a fejét. - Én nem hiszem. A lovas katonák máris úgy
vadásznak rá, mint egy állatra. A hegyekbe fogják űzni őt és az embereit...
- De soha nem találják meg! - ragaszkodott véleményéhez Tompa Kés.
- Az lehet, de Geronimo sem talál marhákat a hegyekben. Az őz, amit
elejt, saját embereinek sem elég. Az asszonyok nem tudnak majd borókát
és meszkált gyűjteni. A gyerekek éhesek lesznek. És mindez miért?
- A szabadságért - kiáltotta Tompa Kés.
- De milyen áron?
A forrófejű harcos talpra ugrott, és lenézett az öregre. - De legalább
harcos volt, nem pedig vénasszony.
42
Constance Bennett Holdfény ének
Sun Hawk nem tudott tovább hallgatni. - Elég, testvér! - mondta
csendesen. Felállt, és szembenézett a leendő renegáttal. Magassága és
széles válla erőfölénybe emelte, Tompa Kés mégsem hátrált meg.
- Ne beszélj tiszteletlenül nagyapánkkal! Ő vezette azokat a csatákat,
amelyek dicsőséget hoztak népünknek. Jobb bánásmódot érdemelne tőled.
- Az már régen volt - felelte Tompa Kés. - Már elfelejtette...
- Semmit nem felejtett el - mondta Sun Hawk határozottan, de hangját
továbbra sem emelte fel. Amikor végignézett az arcokon, mindenki
elnémult, kivéve Tompa Kést. - Figyelj rám, és jól jegyezd meg, amit
mondok, barátom. Őrültség lenne követni Geronimót. Amikor még több
ezren voltunk, bölényre vadásztunk, és akkori barátainkkal, a sziúkkal
takarókat cseréltünk lovakra. Vadászterületünk nagyobb volt, mint amit
egy öregember egy év alatt be tud járni. De most - folytatta, és hangjába
szomorúság vegyült -, most csak néhány százan vagyunk, és a földünket
egy napkelte és napnyugta között be tudod járni.
Tompa Kés megdicsőülten elmosolyodott. - Mi más bizonyítaná
jobban, hogy Geronimóhoz kell csatlakoznunk?
- Semmin nem javítana, ha megtennénk - felelte Sun Hawk nyugodtan.
- Ha követjük a chiricahuát, nem leszünk többé mescalerók. Sok emberünk
meghalna, és azt a kis földet is elvennék tőlünk, ami most még a miénk.
Gyermekeink kedvéért nem szabad harcolnunk!
Tompa Kés Sun Hawk lába elé köpött a földre. - Mit tudsz te a
gyermekeinkről, lya'itsa? Téged nem ébreszt fel keserves sírásuk az
éjszaka közepén csak azért, mert éhesek. Nem bosszultad meg a
gyermekeid halálát.
Megdöbbent csend lett úrrá a tűz körül ülőkön, Sun Hawk arcán pedig
szomorúság árnyéka suhant át, mielőtt kővé dermedt volna. - Túl messzire
merészkedsz, testvér - mondta csendes hangon, de acélos éllel.
- Igaza van, Tompa Kés - helyeselt Klo'sen, szándékosan megsértve
azzal, hogy a nevén szólította. - A halottakról nem beszélünk, és az élőket
sem emlékeztetjük a fájdalomra. Hagyd el a tanácsot! Nem kívánjuk
tovább hallgatni a szavaidat.
43
Constance Bennett Holdfény ének
- Nem megyek el! - kiáltotta dühösen Tompa Kés, de amikor
segélykérően nézett végig a tanács tagjain, látta, hogy senki se viszonozza
pillantását. Még barátai sem néztek rá, akik pedig osztották véleményét.
Csak Naka'yen, a legidősebb és legnagyrabecsültebb mescalero főnök
állta kemény tekintetét, de a támogatásnak szikrája sem volt benne. - Eredj,
Tompa Kés! Térj vissza akkor, ha már forró véred nem ködösíti el az
agyad, és reménykedj, hogy testvéred megbocsát neked!
Szégyen és harag tombolt a fiatal harcos lelkében. Egy pillanat múlva
sarkon fordult, és eltűnt az éjszakában. Most, hogy a leghangosabb
rendbontó nem volt közöttük, a tanácskozás hamar befejeződött. Bár sokan
még úgy vélték, helyesebb lenne, ha Geronimóhoz csatlakoznának, végül
mindannyian elfogadták az öregek döntését.
Miután a tagok szétszéledtek, Naka'yen büszkén nézett legfiatalabb
gyermekére, aki azonban már nem volt gyerek. Nagy, gyógyító főnök volt,
aki minden valószínűség szerint átveszi népe vezetését, miután Naka'yen
az örök vadászmezőkre távozik. - Jól beszéltél, fiam. Büszke vagyok rád.
- Csak azt mondtam, ami a szívemben volt, apám - felelte Sun Hawk. -
Én sem bízom jobban a fehér ember ígéretében, mint Tompa Kés, de az, ha
Geronimót követjük, még nem segít népünkön - arcán ismét szomorúság
futott át -, és nem ad enni a gyermekeinknek sem - tette hozzá csendesen.
Naka'yen végtelenül sajnálta fiát és önmagát is. Az a fájdalom, amit
Sun Hawk érzett felesége és két fia elvesztése miatt, az ő lelkének is része
volt. - Jogod van felelősségre vonni Tompa Kést azért, amit neked mondott
- szólt az öreg lágyan. - Néhányan úgy vélik, egyenesen kötelességed.
Sun Hawk szeme olyan fekete volt, mint az éjszaka, amikor az öreg
főnökre nézett.
- Apám, ha az lesz a kötelességem, hogy egy apacs testvéremnek vérét
ontsam, már nem leszek többé apacs.
Elfordult a tűztől, és beleolvadt az éjszakába.
44
Constance Bennett Holdfény ének
3. fejezet
45
Constance Bennett Holdfény ének
- Már mindenhol kerestem, uram - mondta, miután Meade viszonozta a
tisztelgést. Alig kapott levegőt. - Nagy ez a kórház.
- Nagy bizony... Bascomb főhadnagy, ha nem tévedek.
- Úgy van, uram.
- Mit tehetek önért, ha már így megfuttattam?
A kipirult arcú tiszt egy összehajtogatott pergament húzott elő
kabarjából, és átnyújtotta Meade-nek. - Az ezredes kért meg rá, hogy ezt
átadjam önnek. Azt hiszem, új parancs.
Hát ennyit az előadásaimról, gondolta Meade, miközben kinyitotta a
papírt, melyben csak annyi állt, hogy az ezredes azonnal látni kívánja.
- Köszönöm, főhadnagy. Nem tudja esetleg, milyen parancsról van
szó? - kérdezte, bár gondolta, hogy az akkor sem mondaná meg, ha tudná.
- Nem, uram, és ha megbocsát, még más feladatom is van mára.
- Természetesen. Elmehet.
Bascomb elsietett, valószínűleg hogy átadjon egy üzenetet valakinek,
hasonlóan, mint ahogy Meade-nek tette.
Tudta, hiábavaló dolog lenne törni a fejét az új megbízatáson, ezért
inkább befordult a Grand Streetre, elhaladt a házak előtt és a tér mellett,
ahol a díszszemléket szokták tartani, majd a főhadiszállás felé vette útját.
Néhány perccel később bevezették Collingswood ezredes irodájába.
Az ezredes élénk, kicsit ostoba ember volt. Szürkés pofaszakállától
amúgy is széles arca még nagyobbnak hatott. Meade magában nagyképű
baromnak tartotta, de nyíltan soha ki nem mondta volna, viszont ismert
olyanokat, akik nem rejtették véka alá hasonló véleményüket.
A kötelező udvariassági formulák után az ezredes azonnal rátért a
lényegre.
- Őrnagy, készüljön össze, mert holnap hajnalban áthelyezik. Végre
megkaptuk a felhatalmazást, hogy fellépjünk a mescalerók ellen. A B
egységhez fog tartozni, és Greenleigh kapitánytól fogja kapni a
parancsokat.
.Meade minden akaraterejét összeszedte, hogy ne kiáltson fel. Ha
Collingswood egy vén, nagyképű barom, akkor Greenleigh ugyanaz, csak
fiatalabb kiadásban, ami Meade véleménye szerint sokkal rosszabb volt.
Collingswood legalább tapasztalt katona lévén harci tapasztalatát néha
46
Constance Bennett Holdfény ének
felhasználta, hogy ne hozzon ostoba döntéseket. De csak néha. Greenleigh
viszont egyszerűen csak arrogáns volt.
- Értettem, uram - mondta Meade, s közben megpróbálta nem
csikorgatni a fogát. - Lehetne egy kérdésem?
- Természetesen.
- Eddig azt hittem, hogy a mescalerók békésen élnek a rezervátumban.
Történt valami erőszakos cselekedet?
- Nem, dehogyis - felelte az ezredes ingerülten, miközben
pofaszakállát tépdeste. - Van néhány felbujtó a rezervátumban, de az öreg
Naka'yennek és fiainak eddig még sikerült embereiket kordában tartani.
- De akkor miért lépnek fel ellenük? Uram. - tette hozzá gyorsan
Meade.
- Nem a rezervátumbeli mescalerókról van szó, őrnagy. Évek óta
panaszkodnak a lakosok egy nagy csoport apacs miatt, akik egy
Albuquerque-től délre eső farmon élnek és dolgoznak. Whitlock tábornok
végre úgy döntött, hogy okos dolog lenne a rezervátumba zárni őket a
többi mescalero mellé.
Önelégült arckifejezéséből és abból, ahogy hangsúlyozta a „végre"
szót, Meade arra a következtetésre jutott, hogy az ezredes ezt már jó ideje
szerette volna megtenni. De Meade még mindig nem értette.
- Valami bajt csináltak?
- Apacsok, őrnagy. Ez már önmagában elég baj - felelte az ezredes, és
olyan lesújtó pillantást vetett Meade-re, amitől egy alacsonyabb rangú
katona már rohant is volna ki az irodából. - Természetesen az ön
perspektívája eltérő lehet, Ashford. Ha jól tudom, a nővére egy apacshoz
ment feleségül, igaz?
- Igaz, uram - felelte Meade nyugodtan, bár belül forrongott. - És
biztosan állíthatom, hogy a sógorom az egyik legjobb ember, akit valaha
ismertem.
Collingswoodot ez láthatóan nem hatotta meg. - Akkor ön nagyon
szerencsés. Van még valami kérdése?
- Nincs, uram.
- Rendben. Kísérje el Greenleigh kapitányt, és fékezzék meg a
mescalerókat. Ajánljon fel orvosi segítséget az ellenségnek, de ha
47
Constance Bennett Holdfény ének
összecsapásra kerülne sor, bízom benne, hogy a mi sebesültjeinket látja el
először.
A gúnyos megjegyzés Meade lelkébe szúrt. - Mivel már nyolc éve
szolgálok az apacs háború színházában, biztosíthatom, uram, tudom, mi a
kötelességem.
- Rendben. Távozhat.
Meade sietve szalutált, gyorsan kilépett az irodából, és közben azzal
vigasztalta magát, hogy három hónap múlva már semmilyen nagyképű
baromra nem kell mosolyognia, ameddig csak él.
Mivel Templetonék órák óta álltak már a tűző júliusi napon, a nyárfa
kínálta hűvös megváltásnak tűnt. Rayna az utolsó esküvői ceremónia alatt
már vágyakozva nézte, és rögtön azután, hogy Mary Long Horn bement a
kunyhóba pihenni, Rayna megpróbálta apját és anyját a fa alá vezetni.
Raymond lemaradt, mert beszélgetni kezdett Consaykával és néhány
másik mescaleróval, Rayna és anyja azonban egyenesen az árnyékba
sietett.
Még csak a ceremónia harmadik napjának felénél tartottak, s bár Rayna
alig csinált valamit, többnyire csak nézte az ünnepséget, mégis úgy érezte,
hogy nagyon kimerült. Skylar kedvéért napkeltétől napnyugtáig minden
szertartáson ott volt, és holnap is mindent megtesz, hogy ébren maradjon
az utolsó eseményen, a táncon, mely egész éjjel fog tartani. Volt már
máskor is esküvői ceremónián, de csak részletekben, mert azokon Skylar
nem játszott ilyen fontos szerepet. Mivel ez különleges alkalom volt
testvérének, Rayna úgy érezte, fontos, hogy ott legyen vele.
Mindennap legalább egyszer Collie is kiment megnézni az ünnepséget.
Az elmúlt két nap alatt ő és Rayna részletesen beszámoltak Raymondnak
arról, miben vesz részt Skylar, ezért Raymond eldöntötte, hogy ma ő is
kilátogat.
Ha nem lett volna ilyen forróság, biztosan nagyon jól érezték volna
magukat, de Rayna látta szülein, hogy már elfáradtak. Nem tudta
elképzelni, Skylar hogy bírja a megpróbáltatásokat, bár kívülről úgy
látszott, nagyon élvezi.
48
Constance Bennett Holdfény ének
- Meddig tart még ma, drágám? - kérdezte Collie, miután leültek egy
takaróra a nyárfa alá.
Rayna úgy terítette szét szoknyáját, hogy bokája kilátszott, majd
kihúzta a kalaptűket széles karimájú szalmakalapjából, és legyezni kezdte
magát. Egyik sem hűtötte le, még egy kicsit sem. - Ha jól emlékszem Sky
elmondására, akkor még van egy dal ma délután, azután napnyugtáig
ünnepi lakoma.
Collie mereven elmosolyodott, és összecsukta napernyőjét, majd maga
mellé fektette. - Gondolod, hogy Skylar megharagudna, ha apáddal
elmennénk a lakomáról? - Ránézett férjére, és a mosoly végleg eltűnt
arcáról. - Nem tetszik nekem apád, Rayna. Ő maga soha nem vallaná be, de
az utóbbi időben nem érzi jól magát. Azt hiszem, el kellene hoznom őt a
napról.
Bár Rayna mindig úgy tekintett apjára, mint aki sérthetetlen, egyet
kellett értenie anyjával. Egy ideje valóban rosszul nézett ki, és Rayna
kezdett aggódni. - Anya, ha most el akartok menni, biztos vagyok benne,
hogy Skylar meg fogja érteni. Nagyon sokat jelentett neki, hogy eljöttetek,
de azt nem akarná, hogy szenvedjetek.
- Azt hiszem, visszamegyünk a házhoz. Majd egy szolgával
visszaküldöm a kocsit.
- Ó, ne fáradj vele, én vissza tudok gyalogolni.
Collie anyáskodva megveregette lánya karját. - De nem ebben a
hőségben, drágám.
Raynának túl melege volt ahhoz, hogy vitázzon. Körülnézett, apját
kereste, és meglepődött, amikor Skylart pillantotta meg feléjük jönni. Bár
már harmadik napja látta húgát az ünnepi ruhájában, újra és újra
megcsodálta, milyen gyönyörűen fest benne. Mint Mary Long Horn
kísérője, az ünnepeltéhez hasonló szarvasbőr ruhát viselt. A derékig érő
blúz és a lábszárig érő szoknya először besötétedett, majd kifakult a napon,
míg végül hófehér nem lett. Fémtölcsérkékkel és gyöngyökkel díszített
rojtozat lógott a blúz aljáról és az ujjakról, a szoknya aljáról csüngő rojtok
pedig gyöngyös mokaszinját súrolták.
Ahogy lépkedett a lány, a rojtok lazán himbálóztak, és halkan suhogtak.
Skylar kibontott haja derekáig ért, benne csak egyetlen toll volt egy tincsbe
49
Constance Bennett Holdfény ének
fonva, mely jobb vállán feküdt. Legjobban az lepte meg Raynát, hogy húga
felvette a nyakláncot, amelyet évekkel ezelőtt csinált. A csont, az
ezüstgyöngyök és a türkizlánc pontosan illett nyakára, a viharsassal
díszített medál pedig enyhén libegett, ahogy ment.
Bármit is jelentett neki, és függetlenül attól, hogy igazi vagy sem,
kétségkívül csodálatos ékszer volt. Indián ruhájában Skylar
lélegzetelállítóan szép volt. És tökéletesen apacs.
Anyja feszült mosolyából Rayna látta, ő is ugyanazt gondolja. - Valami
baj van? - kérdezte Rayna, amikor Skylar letérdelt a takaróra velük
szemben. - Nem hiszem, hogy egyedül kellene hagynod Maryt.
- A Fehér Festett Asszony pihen - válaszolta Skylar, és vigyázott, hogy
ne szegje meg a tiltást, miszerint a ceremónia négy napja alatt Maryt csak
az általa képviselt istenség nevén lehetett szólítani. Skylar ránézett
anyjára. - Aggódom miattad és apa miatt. Tudom, hogy azért jöttetek ide,
hogy megmutassátok, mellettem álltok, és ez többet jelent nekem, mint
gondolnátok. De ne érezzétek úgy, hogy kötelességetek itt maradni. Túl
meleg van ahhoz, hogy egész délután a napon álljatok.
Collie kinyújtotta kezét, és egy tincset átvetett Skylar vállán. - Neked is
meleged van, drágám.
Sugárzó mosoly terült el Skylar arcán. - Én alig vettem észre a hőséget.
Nagyon leköt az a feladat, hogy a Fehér Festett Asszony kísérője vagyok.
És különben is - Egy magas ünnepi kunyhó felé mutatott, mely alul nyitott
volt, felül pedig jukkalevelekkel és szalmatetővel fedett - legtöbbször
árnyékban vagyok. Te és apa jobban szenvedtek, mint én.
- És velem mi van? - kérdezte Rayna, s viccelődve lebiggyesztette
ajkát. - Értem senki sem aggódik?
Skylar felnevetett, és megfogta nővére kezét. - Nem. Egy cseppet sem.
Ha nem itt lennél, akkor kint a legelőn terelnéd a csordát, és te sem éreznéd
a meleget. - Hálás tekintete elárulta Raynának, hogy megérti, miért van itt,
és nagyra értékeli az áldozatot.
- Valójában én is gondoltam rá, hogy a következő szertartás után
hazaviszem apádat - szólt Collie.
- Jó. Amúgy sem néz ki jól. - Skylar körülnézett. - Ha el tudod
szakítani Consaykától, azonnal vidd haza.
50
Constance Bennett Holdfény ének
- Köszönöm, drágám. Megpróbálom.
- Már ideje visszamennem - mondta Skylar. Felegyenesedett és
felvonta szemöldökét, amint a ház irányába pillantott, mely már alig
látszott a távolban. - Mi lehet az?
Collie megfordult, Rayna pedig felállt. Porfelhő szállt fel a mescalero
tábor és a ház közötti síkságból. A ceremónia színhelyén halk sugdolózás
indult meg, mely azt mutatta, hogy nemcsak a Templetonok vették észre a
jelenséget.
- Úgy látszik, társaságunk lesz - jelentette ki Raymond, miután
csatlakozott családja többi tagjához a nyárfa alatt. Egy pillanattal később
megerősítette a jóslatot, hogy két zászló emelkedett a magasba, jelezvén a
hatalmas lovascsapat jövetelét.
- Mi a fenét keresnek itt? - töprengett Rayna.
Collie összeszidta Raynát, amért ilyen csúnyán beszél. Skylar aggódva
nézett hátra a kunyhóknál összegyűlt mescalerókra. - Vissza kell mennem
a Fehér Festett Asszonyhoz. - Megfogta apja karját, hogy az ráfigyeljen. -
Ugye, nem engeded, hogy a ceremóniát félbeszakítsák?
Raymond átölelte lányát, és biztatóan magához szorította.
- Persze hogy nem engedem, hercegnőm. Egy percig se aggódj emiatt.
Biztosan csak engedélyt akarnak kérni, hogy a közelben
letáborozhassanak.
Skylar szerette volna hinni, hogy csak erről van szó. Elsietett, s ruháján
a fémtölcsérkék halkan csörögtek.
Ahogy a lovascsapat közelebb ért, Rayna Cil Rodrigezt pillantotta meg
a sor elején a tisztek mellett lovagolni. Hát persze, biztosan az ő feladata
volt üdvözölni a vendégeket, és felajánlotta, hogy elvezeti őket
Raymondhoz. De ha valóban csak arra kérnek engedélyt, hogy Rancho
Verde területén verjenek tábort, miért nemcsak a tisztek jöttek? Miért
hozták magukkal ezt a forró, poros csapatot?
Rayna nem tudta eldönteni, hogy csak a hőség miatt jöttek ilyen lassan,
vagy mert nem volt sietős a dolguk. Bárhogy is volt, egy
örökkévalóságnak tűnt, amíg odaérkeztek. Ahogy közelebb értek,
Raymond kilépett az árnyékből, hogy köszöntse őket. Collie hátralépett
néhány lépést, Rayna viszont ott állt szorosan apja mellett.
51
Constance Bennett Holdfény ének
Meade Ashford elborzadva nézett végig a helyszínen. Három napja,
mióta megkapta ezt a feladatot, gyűlölte a küldetését, és amit most látott,
attól érezte, még jobban megveti. Egy férfi lépett hozzájuk, oldalán egy
vonzó hölggyel, nem sokkal mögöttük pedig egy másik nő állt.
Mindhárman magasak voltak, szőkék, és olyan volt az arcuk, mely jobban
illett az északi télhez, mint a sivatagi nyárhoz. Úgy néztek ki, mint egy
kellemes család egy délutáni pikniken.
A tény, hogy megengedték, hogy az apacsok a földjükön éljenek és
dolgozzanak, arra utalt, hogy valami módon kötődtek hozzájuk. És ezeket
az indiánokat akarta a lovascsapat a rezervátumba zárni! Ezt a beszélgetést
valószínűleg senki nem fogja élvezni, Greenleigh kapitányt kivéve. Meade
úgy vélte, a kapitány túlságosan is kimutatta, mennyire kedvére való ez a
feladat. Köztudott volt, hogy gyűlölte az apacsokat, akár barát volt, akár
ellenség, és Meade biztos volt benne, hogy egy jottányit sem fog engedni a
feltételeiből.
52
Constance Bennett Holdfény ének
53
Constance Bennett Holdfény ének
54
Constance Bennett Holdfény ének
55
Constance Bennett Holdfény ének
56
Constance Bennett Holdfény ének
57
Constance Bennett Holdfény ének
- A fenébe, Róbert! Nem azt kérem, hogy szegd meg a parancsot, csak
azt, hogy légy egy kicsit rugalmas. Az ég szerelmére, nézz azokra az
emberekre! - mondta Meade a mescalerókra mutatva. - Ezek az öreg
férfiak és asszonyok nem jelentenek több veszélyt a környékre, mint én
magam.
- Apacsok - vitatkozott Greenleigh. - Vagy már elfelejtetted, hogy a
főnök, Nana majdnem kilencvenéves volt, amikor tavaly újra harcba
szállt? Ő és a harcosai tucatnyi ártatlan polgárt mészároltak le, ezért
maximálisan egyetértek Whitlock tábornokkal, amiért a rezervátumba
akarja záratni őket függetlenül attól, hogy milyen idősek. És azt sem
akarom, hogy engem pusztítsanak el.
- Légy észnél, Róbert!
- Észnél vagyok, uram - felelte olyan gúnyosan ejtve az „uram"-ot,
amilyen gúnyosan csak merte. - Maga az, aki itt kilóg a sorból. Mélységes
tisztelettel emlékeztetem, hogy ez az én akcióm, és magának nincs joga
beleavatkozni. Nem fogom visszatartani az embereimet, amíg Templeton
panaszt nem tesz a tábornoknál. És ezzel részemről befejezettnek tekintem
a vitát.
Egy gyors tisztelgés után megfordult, és visszament Templetonékhoz.
Meade követte, és közben pontosan olyan tehetetlennek érezte magát, mint
amilyennek Rayna tartotta.
- Nagyon sajnálom, uram - mondta Greenleigh Raymondnak -, de az a
parancs, amit kaptam, nem teszi lehetővé azt a rugalmasságot, amit maga
kér tőlem. Az indiánok egy órát kapnak tőlem, hogy összeszedjék a
holmijukat, és elkészüljenek az útra, mert ha nem, erőszakkal visszük el
őket. Uram, akarja ezt ön a tudomásukra hozni, vagy megtegyem én?
- Majd én - szólalt meg egypercnyi csönd után Raymond.
- Papa! - kiáltott Rayna, s ahogy felé fordult, megdöbbenve tapasztalta,
hogy apja egyetlen másodperc alatt tíz évet öregedett. Elszorult a szíve a
látványtól.
- Sajnálom, drágám - felelte a férfi csendesen, és kezét lánya vállára
tette. - Azonkívül, hogy az Egyesült Államok lovassága ellen harcolunk,
jelenleg az égvilágon semmit nem tehetünk. Az első vonattal Santa Fébe
58
Constance Bennett Holdfény ének
59
Constance Bennett Holdfény ének
60
Constance Bennett Holdfény ének
61
Constance Bennett Holdfény ének
62
Constance Bennett Holdfény ének
tűz szikrája lobbant fel, mely elárulta, mennyire gyűlöli a fehéreket, még
azokat is, akik között élete nagy részét töltötte.
Ahogy a megdöbbenés kezdett felengedni, és a határidő egyre
közeledett, a tábor ijesztő csendje hatalmas káosszá változott. A
mescalerók elkezdték a Greenleigh által kijelölt helyre hordani a dolgaikat.
Gil visszatért a szekerekkel, melyek közül az egyiket vászon borította be, a
másik tele volt élelemmel.
A kapitány úgy rendezte katonáit, hogy azok egy félkörívet alkossanak
a tábor egyik részén. Néhány közkatona „segített" az apacsoknak a
szekereknél. Minden háziszolgának saját lova volt, ezért rövid nézeteltérés
támadt amiatt, vajon elvihetik-e az állatokat magukkal. Meade unszolására
Greenleigh végül engedett ebben az egy kérdésben, és a szolgák szigorú
lovassági őrizet mellett a tábor mögötti karámba mentek, hogy kiválasszák
lovaikat.
A sátrakról leszedték a külső borítót, és mire lejárt a határidő, a
mescalero tábor úgy nézett ki, mintha a kopár völgyet itt-ott ősállatok
kifehéredett csontja borítaná. A katonák egyre türelmetlenebbek lettek a
„foglyok" lassúsága miatt, ezért elkezdték a csomagokat csak úgy
feldobálni a szekerekre. Amikor a szolgák immár lóháton visszatértek, a
katonák a nőket a lefedett szekérhez terelték.
Rayna túl dühös volt ahhoz, hogy sírjon, miközben segített Gatanának
felmászni a szekérre. Mellette Skylar hősiesen küzdött ingadozó
érzelmeivel. Mary Long Hornt kétfelől támogatták, ő nyíltan zokogott, s
majdnem ezek a könnyek okozták Skylar vesztét.
- Minden rendben lesz, Mary - ígérte Rayna, s közben a fiatal lány haját
simogatta. - Nemsokára visszajöttök.
- Nem hiszem - felelte Mary, és felemelte fejét Skylar válláról. -
Sohasem látom többé az otthonomat.
- Nem szabad ezt mondanod! - szólt rá Skylar szigorúan. - Erősnek kell
lenned! - Könnyedén átváltott apacs nyelvre, és elmondta Marynek, hogy ő
a felelős azért, hogy gondját viseljék az öregeknek.
Bár Rayna alig értett valamit abból, amit húga mondott, megdöbbent
azon az átváltozáson, ami Mary lelkében végbement, ahogy a lány
büszkesége legyőzte félelmét.
63
Constance Bennett Holdfény ének
64
Constance Bennett Holdfény ének
65
Constance Bennett Holdfény ének
66
Constance Bennett Holdfény ének
67
Constance Bennett Holdfény ének
68
Constance Bennett Holdfény ének
69
Constance Bennett Holdfény ének
70
Constance Bennett Holdfény ének
71
Constance Bennett Holdfény ének
- Még valami bajt fog okozni. Végezz vele! - mondta Skylar nővérére a
renegát, aki szülei holtteste felett állt, s kezében egy fényes nyaklánc
himbálózott. Skylarra mutatva pedig így szólt. - A másik velünk jön. -
Elfordult, miközben teljesítették parancsát, Skylar pedig csak sikoltozott
és sikoltozott, ahogy végignézte, hogy verik agyon nővérét.
Szorosan lehunyta szemét, próbálta elhessegetni magától a szörnyű
emléket, de nem sikerült. Amikor megint feltekintett és kinézett a
szekérből, Raynát már nem látta. Magára maradt.
Egész életében azon gondolkodott, milyen lett volna az élete, ha
Templetonék nem fogadják be. Ez most nemsokára kiderül...
Halálosan rémült volt.
72
Constance Bennett Holdfény ének
73
Constance Bennett Holdfény ének
74
Constance Bennett Holdfény ének
Ashford hibája minden, akkor nem lenne kin kitöltenie a dühét, mivel jelen
pillanatban nagyon megnyugtató volt egy konkrét személyt hibáztatni.
- Őrnagy, Greenleigh kapitány azt üzente, hogy bármikor csatlakozhat
a csapatához, miután egy másik orvost ide lehet hozatni, hogy
gondoskodjon apámról.
Meade kérdőn felvonta szemöldökét. - És?
Rayna habozott. - A legközelebbi orvos Alberqueque-ben van, és már
kiderült, hogy nem utazik a város határain túl.
- Ne aggódjon, Miss Templeton. Nem sietős visszatérnem a
regimentbe. Én is úgy terveztem, hogy itt töltöm az éjszakát.
Rayna bólintott, és egy mosolyhoz hasonló kifejezést varázsolt arcára. -
Köszönöm. Elkészíttetem az ön és Baker közlegény szobáját.
- Bakernek nem kell szoba - felelte Meade. - Miután megnéztem az
apját, egy telegramot küldök Fort Marcyba.
- Köszönöm, őrnagy.
- Örömmel teszem, Miss Templeton. - Újra elfordult, és bement az
ideiglenes kórterembe.
75
Constance Bennett Holdfény ének
76
Constance Bennett Holdfény ének
77
Constance Bennett Holdfény ének
78
Constance Bennett Holdfény ének
79
Constance Bennett Holdfény ének
80
Constance Bennett Holdfény ének
- Így igaz, Ashford őrnagy. Még soha nem volt olyan, hogy amibe
belefogott, ne sikerült volna - vagyis majdnem minden - mondta egy félénk
mosollyal.
Meade kíváncsian hajtotta oldalra a fejét. - Mi lehet az, ami nem
sikerült?
- Pocsék a hímzése - suttogta Skylar, mintha hatalmas titkot fedett
volna fel. - És a süteményét az öszvérek ették meg.
Meade felnevetett. - Miért nem találom ezt hihetetlennek?
Skylar mosolya elhalványult, mintha eszébe jutott volna a családja és
az, máris mennyire hiányoznak neki. - Rayna ereje másban tűnik ki,
őrnagy. Szerető, nemes szíve van, és ez többet ér a világ minden
kispárnájánál vagy süteményénél.
- De a húgának is hatalmas ereje van - mondta Meade, és gyengéden
Skylarra pillantott, amely kissé felvidította a lány szomorú hangulatát.
Az út alatt a doktor jelenléte végtelenül megnyugtató volt számára.
Szinte mindig kész volt elsimítani a súrlódásokat a katonák és az indiánok
között, és mindig küldött egy-egy bátorító szót vagy mosolyt, elsősorban
Skylarnak. A lány sokszor azon kapta magát, hogy a férfi tekintetét keresi.
Egyfajta talizmán lett számára, az egyetlen vékony szál, ami a családjához
kötötte.
Kétnapi utazás után a perzselő sivatagi forróságban végre elérték a
Capitan hegység lábát, és dél felé fordultak; egy napon belül megérkeztek
a rezervátumba. A teljes lovascsapat érkezése nagy felbolydulást okozott a
kis apacs táborokban, melyek mellett elhaladtak. így már jóval azelőtt,
hogy elérték volna a roskatag fák csoportját és a vályogházakat, ahol az
ügynökség tisztjeit szállásolták el, Buck Newsome, az indián képviselő
már értesült jöttükről.
Nyilvánvalóan élelmiszerosztás napja volt, mert jelentős számú
mescalero gyűlt már össze az ügynökség előtt. Hosszú sorban álltak két
szekér előtt, és Skylar azon csodálkozott, hogy lehet elég két kis szekér
élelem ennyi ember számára.
A lovascsapat végül eltávolodott az ügynökség házaitól, a két szekér
azonban ott maradt. Valahol a menet elején Skylar meghallotta Greenleigh
hangját, de nem tudta kivenni, hogy mit mond. Gless közlegény viszont
81
Constance Bennett Holdfény ének
82
Constance Bennett Holdfény ének
83
Constance Bennett Holdfény ének
84
Constance Bennett Holdfény ének
85
Constance Bennett Holdfény ének
86
Constance Bennett Holdfény ének
87
Constance Bennett Holdfény ének
88
Constance Bennett Holdfény ének
89
Constance Bennett Holdfény ének
90
Constance Bennett Holdfény ének
szertartás kezdett már unalmassá válni, Rayna haragja, melyet Santa Fébe
is magával hozott, egy szikrányit sem csillapodott.
Az elmúlt két hét eseményei, ha lehet, még inkább fokozták dühét.
Az első napon, ahogy megérkezett, első útja Whitlock tábornokhoz
vezetett, de közölték vele, hogy aznap nem tartózkodik az irodájában. Egy
rövid üzenetet hagyott a tábornoknak, melyben kérte, hogy azonnal
fogadja, ahogy ráér. Másnap visszatért, de egy Bascomb nevű faragatlan
szárnysegédhez továbbították, aki Collingswood ezredeshez irányította.
Az ezredes volt Fort Marcy parancsnoka, és nemcsak hogy ellenszenves
volt, de egyenesen durva is.
Rayna elviselte volna a gorombaságát, ha lett volna rá valami esély,
hogy segíteni tud húga és a többi mescalero kiszabadításában, de még ha
akart is volna segíteni Collingswood, akkor sem volt annyi hatalma, hogy
felülbírálja Whitlock tábornok kiadott parancsát.
Miután egy újabb napot elvesztegetett, Rayna visszatért a minisztérium
központjába, és testi fenyítést helyezett kilátásba annak, aki legközelebb
megakadályozza, hogy találkozzon a tábornokkal. Fenyegetése
hiábavalónak bizonyult. Megtudta, hogy a tábornok elhagyta Fort Marcyt,
és senki sem tudja, mikor tér vissza.
Körülbelül egy hétbe telt, amíg kiderítette, hogy Whitlock néhány
magas rangú washingtoni személy társaságában üdül. Amíg Skylar ki tudja
milyen szörnyűségeken megy keresztül a rezervátumban, addig a tábornok
medvére vadászik a Sangre de Cristo hegységben.
Rayna első gondolata az volt, hogy követi a tábornok nyomát, és lecsap
rá a hegyekben, de hamar rájött, milyen ostobaság lenne ezt tenni.
Hamarabb találna meg egy tűt a szénakazalban, mint egy kis
vadászcsoportot a hegyekben. Egyet tehetett csak, várt, naponta
ellátogatott az irodába, és egyre dühösebb lett minden elvesztegetett nap
után.
Természetesen apja minden környékbeli barátját felhívta, még magát a
kormányzót is. Mindannyian megértőek voltak, de azon kívül, hogy egy
levelet írnak a tábornoknak Rayna érdekében, semmit nem tudtak tenni,
hogy visszavonják a parancsot.
91
Constance Bennett Holdfény ének
92
Constance Bennett Holdfény ének
Geronimo előjött volna a Sierra Madre-i erődjéből, vagy egy másik apacs
törzs kezdett harcolni?
A perzselő augusztusi hőség ellenére Rayna csontig fagyott a
gondolatra. Ha a mescalero rezervátumban történt valami, akkor Skylar
szörnyű veszélyben van, és nincs semmi, amit Rayna tehetne érte.
A félelemtől és a csalódottságtól mozdulni sem tudott, így csak állt a
rácsos kerítés mellett, és nézte a gyalogos hadtest gyakorlását a téren, ahol
a díszszemléket tartották, de gondolatai közben továbbra is a húga körül
forogtak.
6.fejezet
93
Constance Bennett Holdfény ének
94
Constance Bennett Holdfény ének
95
Constance Bennett Holdfény ének
96
Constance Bennett Holdfény ének
97
Constance Bennett Holdfény ének
98
Constance Bennett Holdfény ének
99
Constance Bennett Holdfény ének
100
Constance Bennett Holdfény ének
101
Constance Bennett Holdfény ének
102
Constance Bennett Holdfény ének
103
Constance Bennett Holdfény ének
104
Constance Bennett Holdfény ének
rá. - Maga egy csodabogár, Miss Templeton - mondta még mindig nevetve,
ahogy felegyenesedett.
- Egy mocskos szájú...
- Elég, elég, megadom magam! - kérlelte Meade, és felállt, majd a
karját nyújtotta a nő felé. - jöjjön, elviszem ebédelni a Palace Hotelbe, és
bocsánatot kérek.
Rayna lenézett a feléje nyújtott karra, majd ismét fel, a férfi szemébe. -
Nem kérek a bocsánatkéréséből, hacsak nem őszintén gondolja.
- Ebédet kér? - kérdezte felvonva sötét szemöldökét. Rayna egy
pillanatig tétovázott. - Igen.
- Akkor karoljon belém, és menjünk. Ha megállja, hogy ebéd közben
egyszer sem emlegeti senki felmenő rokonságát, akkor a desszertnél
őszintén bocsánatot fogok kérni.
- Figyelmeztetem, őrnagy, még soha nem vesztettem el a bátorságomat
- tájékoztatta Rayna a férfit, majd belekarolt, ahogy felállt a paciról. Az
ártatlan érintés hirtelen mindkettőjüknek túl bizalmasnak tűnt. Egymásra
néztek, mindketten a szokatlan érzést furcsállották. Meade csak néhány
másodperc elteltével nyerte vissza a lélekjelenlétét, és elengedte a nő
karját.
A Palace Hotel felé sétáltak, s közben egyikük sem tudott megszólalni.
6. fejezet
Skylar már hozzászokott a kemény munkához, de Rancho Verdén a
napi házimunka meg sem közelítette új életének szigorú valóságát. Miután
átadtak Naka'yennek egy apró ajándékot, az öreg indián főnök segített
nekik megfelelő helyet találni az állandó tábornak, és attól fogva a munka
nem állt meg. Skylar a többi asszonnyal megtisztította a terepet, és segített
felépíteni a masszív kunyhókat. Hajnaltól alkonyatig főzött, vizet hordott,
tűzifát gyűjtött, ellátta az állatokat... és szabad idejében ruhákat készített
magának régi ruhadarabokból és takarókból, amiket a barátai adtak neki.
Mivel olyan rövid idő alatt kellett felkészülniük az útra, senkinek nem volt
sok nélkülözhető ruhadarabja. Mary Long Horn nekiadta néhány
öltözékét, de az esküvői ruha, a kartonblúz és a halászing sem fog sokáig
105
Constance Bennett Holdfény ének
106
Constance Bennett Holdfény ének
107
Constance Bennett Holdfény ének
108
Constance Bennett Holdfény ének
109
Constance Bennett Holdfény ének
110
Constance Bennett Holdfény ének
111
Constance Bennett Holdfény ének
112
Constance Bennett Holdfény ének
113
Constance Bennett Holdfény ének
114
Constance Bennett Holdfény ének
115
Constance Bennett Holdfény ének
116
Constance Bennett Holdfény ének
117
Constance Bennett Holdfény ének
118
Constance Bennett Holdfény ének
119
Constance Bennett Holdfény ének
egy nagyképű tuskó még a jobb napjain is. Maga csak az igazat mondta
neki, de ha nem mondja, az sem változtatta volna meg a megbeszélés
kimenetelét.
Rayna halványan, de hálásan rámosolygott. - Csak azért mondja, hogy
megnyugtasson, de azért köszönöm.
Ha Meade azt gondolta volna, hogy Rayna hisz neki, tiltakozott volna.
Mivel azonban látta, hogy nem hisz, így nem vette a fáradságot. Egy
pillanatra Rayna minden küzdőszellemét elvesztette, de tudta, ez nem
marad így sokáig.
- Mikor indul? - kérdezte Meade. A hotel ott állt előttük, ő pedig máris
rettegett, hogy elválnak.
- Ma este. Van egy vonat Albuquerqube este hatkor. Ott maradok
éjszakára, és reggel indulok haza.
- Tudja a menetrendet?
Rayna bólintott. - Két hetem volt, hogy megtervezzem gyors és
dicsőséges hazatérésemet. Azt azonban nem gondoltam, hogy
legyőzöttként térek haza.
- Nem győzték le, Rayna. Csak elhalasztották a győzelmét. - Meade
előhúzta a zsebóráját. Majdnem két óra volt. - Ha este hatkor indul, akkor
még bőven van időm megírni Crooknak a levelet, és elhozni magának a
hotelbe. A kórházban még meg kell néznem egy beteget, de két órán belül
itt leszek. Megfelel magának?
- Természetesen - válaszolta Rayna, amikor megálltak a szálloda
bejáratánál.
- Akkor a közeli viszontlátásra.
- Rendben. Még egyszer köszönöm, őrnagy. - Rayna elindult.
- Rayna...
A nő megállt és ránézett. - Igen?
- Valóban nem a maga hibája volt, higgyen nekem!
A férfi szemében csillogó gyengédség majdnem több volt, mint amit
Rayna el tudott viselni. - Megpróbálok - felelte, és eltűnt a hotelben.
120
Constance Bennett Holdfény ének
7. fejezet
Mire eltelt a két óra, Rayna már összecsomagolt, és csak fel- alá járkált.
Gondolt rá, hogy táviratozik anyjának, de kegyetlenségnek tűnt egy ilyen
rossz hírt így tudatni. Ki kellett találni valami kíméletes módot arra, hogy
közöljék a hírt Raymonddal, mert miután visszatér, nem lehet tovább
színlelni.
Rayna nagyon szerette volna, ha Ashford őrnagy visszatér vele Rancho
Verdébe. Bár önmagának is azt hazudta, hogy kizárólag azért, mert
szerette volna, ha egy orvos is van a közelben, amikor apja megtudja a hírt,
mégis be kellett vallania, hogy más oka is volt. Az elmúlt két nap alatt az
őrnagy szinte el sem mozdult mellőle. Kedves volt, és segítőkész, de
legfőképpen elvonta figyelmét a gondokról. Felvidította rossz hangulatát,
és erősnek tűnt, amikor Raynának legjobban erőre volt szüksége.
Tudta, hogy mindezt csak Skylar kedvéért tette, nem pedig azért, mert
valamiféle érzelmek fűzik hozzá. Ezt már több alkalommal is világosan a
tudtára hozta, és bár furcsa módon valahogy mindig fel tudta dühíteni,
Rayna mégis úgy érezte, hogy hiányozni fog neki. Az állandó
csipkelődéseik ellenére úgy tűnt, mintha egy barátot veszítene el.
Meade nem sokkal négy után érkezett az ígért levéllel. Késett, de Rayna
biztos volt benne, hogy eljön. Behívta a szobába, és miután a férfi átadta a
levelet, megkérte, hogy üljön le. Meade azonban mást gondolt.
- Meghívom egy könnyű vacsorára - javasolta. - A vonaton nem fog
tudni enni.
- Köszönöm, de attól félek, egy falatot sem tudnék most lenyelni.
- Mégiscsak jobb, mint itt vagy az állomáson fel-alá járkálni az
indulásig - mondta Meade bölcsen.
- Azt hiszem, igaza van.
Meade elmosolyodott. - Nekem mindig igazam van, nem vette még
észre?
121
Constance Bennett Holdfény ének
Egy mosolyt próbált a nő arcára csalni, ami végül sikerült is. - Csak azt
vettem észre, hogy maga mindig azt hiszi, hogy igaza van. A kettő nem
ugyanaz.
- Miért nem vitatjuk ezt meg inkább vacsora közben?
Meade felajánlotta karját, Rayna pedig belefonta a kezét.
- Rendben, vezessen, MacDuff.
Meade felhúzta szemöldökét. - Ismeri Shakespeare-t?
- Művelt nő vagyok, nem emlékszik?
Átvonultak a hotel éttermébe, és egy könnyű vacsorát rendeltek,
amihez, Rayna tudta, alig fog hozzányúlni. Meade egy üveg bordeaux-i
bort rendelt, majd várták a vacsorát.
- A húga hazatérésére! - mondta Meade, és felemelte a poharát.
- Nemsokára - tette hozzá Rayna, és talpas poharát a férfiéhoz
érintette. Ittak, majd Rayna szórakozottan elkezdett játszani a pohár
szélével. - Őrnagy, milyen esélyem van arra, hogy Skylar megkap egy
csomagot, ha küldök neki?
- Hát, nem is tudom. Nem hinném, hogy elterjedt szokás, hogy az
apacsok küldeményt kapnak, ezért úgy gondolom, attól függ, milyen
nagylelkűnek akar Mr. Newsome látszani.
Rayna tudta, hogy Meade ezzel jellemezte Skylar viszonyát az indián
képviselőhöz. - És ha az ő nevére küldöm a csomagot egy levél
kíséretében, amiben könyörgök neki, juttassa el Skylarhoz?
Meade nem tudta elképzelni, hogy Rayna valamiért is könyörög, de
nem volt kétsége afelől, hogy a húgáért mindent megtenne, még
könyörögne is, ha erre lenne szükség. - A levél Newsome-nak jó ötlet. Bár
én nem tennék semmi olyat a csomagba, ami arra csábítaná, hogy
megtartsa magának.
- Arra gondoltam, hogy íróeszközt és papírt küldenék, hogy
levelezhessünk - mondta Rayna, és ismét elszomorodott. - De akkor
bélyegeket is kellene küldenem. Gondolja, őrnagy, hogy Newsome azokat
is elkobozná?
Meade kinyújtotta a karját, és megfogta Rayna kezét. - Próbálja meg, és
meglátja, mi történik. Esetleg küldhet Newsome-nak némi pénzt is, hogy
ellensúlyozza a kényelmetlenségeit, mivel Skylar nem hagyhatja el a
122
Constance Bennett Holdfény ének
123
Constance Bennett Holdfény ének
124
Constance Bennett Holdfény ének
125
Constance Bennett Holdfény ének
126
Constance Bennett Holdfény ének
127
Constance Bennett Holdfény ének
- De igen, és jogosan érzi így. Durva voltam. - Egy lépést tett a nő felé.
- Mondja, hogy megbocsát, és akkor jó barátokként válunk el az
állomáson.
Meade nyílt őszintesége lefegyverezte Raynát. A férfi valóban jó
barátjának tartotta őt. Valami különös oknál fogva ettől könnyek gyűltek a
szemébe. - Megbocsátok. Soha nem kellett volna a sértéseket szó szerint
vennem.
- Így már jobb - szólt Meade mosolyogva, és felemelte a nő állát, hogy
a szemébe nézzen. - Másképp el sem engedtem volna.
- Miért nem? Nem valószínű, hogy még viszontlátjuk egymást -
mondta Rayna, és beleszúrt a szomorúság, ahogy rádöbbent, mennyire
igaz, amit mondott.
Meade hirtelen alig kapott levegőt. - Pontosan ezért nem engedtem
volna el mérgesen. - Lehajtotta a fejét, hogy egy tökéletesen tisztességes,
atyai csókot adjon arcára, de amikor Rayna kérdően oldalra fordította a
fejét, és Meade meglátta szemében a könnyeket, minden atyai érzése
elszállt Ajka könnyedén a nőéhez ért, és érezte, elveszett. Mielőtt rájött
volna, mit tesz, karjába ölelte Raynát
Rayna meglepődött a férfi hirtelen kimutatott szeretetén, de semmi a
világon nem kényszeríthette volna, hogy elhúzódjon a csókja elől. Meade
hevesen csapott le az ajkaira, mire Rayna ugyanolyan hevesen válaszolt.
Lélegzetelállító sajgás áradt szét a testében, a férfihoz simult, karjával
átölelte széles vállát, mire a csók olyanná mélyült, amilyet Rayna még nem
tapasztalt életében. Érzéki volt, és csodálatos. Egész lényét megrázta, mire
még szomjasabban szorította a férfit. Halkan felsóhajtott, és a torkából
feltörő rekedt hang összekeveredett Meade hasonló nyögésével.
Aztán hirtelen vége volt. Meade szája már nem ért az övéhez, karja már
nem ölelte át. Hátralépett, Rayna pedig minden erejét összeszedte, hogy ne
rogyjon össze.
- Sajnálom - mondta sietve a férfi, és szégyellte viselkedését.
- Nagy vétek volt, Rayna, bocsásson meg.
A nőnek néhány pillanatra volt szüksége, hogy meg tudjon szólalni. -
Nem emlékszem, hogy tiltakoztam, Meade.
128
Constance Bennett Holdfény ének
129
Constance Bennett Holdfény ének
az ajtóban várta lányát. Mellette állt Collie, aki mindent megtett, hogy
visszacsábítsa a házba.
- Rayna drágám! - Raymond kitárta karját, Rayna pedig repült felé,
szorosan magához ölelte apját, fejét a mellkasába temette. Vékony volt, és
sápadt, de élt.
- Ó, apa, olyan jó megint itthon lenni! - Elengedte apját, hogy anyját is
megölelje, de a szemébe nézni nem tudott.
- Hol van Skylar? - kérdezte Raymond, amint Rayna egyik karjával
átölelte a derekát.
- Gyere be, apa - javasolta, és megpróbált mosolyogni. - Beszélnünk
kell, és nem akarom próbára tenni az erődet.
- Hol van Skylar? - ismételte meg kérdését Raymond, és lecövekelt
makacsul, mint egy öszvér, nem engedte, hogy Rayna bevezesse a házba.
- Apa...
- A fenébe is, Rayna Louise, beszélj!
- Fogok, apa, de előbb be kell jönnöd és lefeküdnöd.
- Igaza van, Raymond, kérlek! - könyörgött Collie. - Nem élném túl, ha
megint visszaesnél. Kérlek, gyere be.
Raymond feleségéről lányára nézett, majd a kedvükért engedett.
- Skylar nincs veled, ugye? - kérdezte, miközben hagyta, hogy a két nő
betámogassa a házba, mint egy béna öregembert. De körülbelül így is
érezte magát. - Nem is volt Santa Fében, ugye?
- Nem, apa - felelte Rayna.
- Az ördögbe - dünnyögte. - Tudtam, hogy valami nem stimmel,
amikor búcsú nélkül mentél el. Az a gazember Greenleigh elvitte őt is,
ugye?
- Igen.
A beszélgetés láthatóan kiszívta minden energiáját, és addig nem is
tudott újra megszólalni, amíg le nem fektették a földszinti szobában, mely
az utóbbi néhány hét alatt a börtöne lett. Miután a két nő leült mellé az
ágyra, Raymond követelőzve így szólt. - Most azonnal mondjátok meg, mi
folyik itt, de ki ne hagyjatok semmilyen apró részletet!
Rayna Collie segítségével elmesélte, hogy rabolták el Skylart, és hogy
biztonságban a mescalero rezervátumba szállították.
130
Constance Bennett Holdfény ének
131
Constance Bennett Holdfény ének
132
Constance Bennett Holdfény ének
valószínűleg azért, mert nem akarta tudni. Nem akart arra gondolni, hogy
Case esetleg elmehet.
Most azonban nem volt más választása, mint szembenézni a tényekkel.
Case órák óta beszélgetett már a tábornokkal. Libby, bár nem volt ott,
tudta, miről volt szó. Ha Crook el akarja fogni Geronimót, apacs
felderítőkre lesz szüksége, és nyolc évvel ezelőtt Case Longstreet volt a
legjobb Szürke Róka seregében. Crook bízott benne, és a fehér-hegyi
apacs is bízott a tábornokban. Ha Case beáll a hadseregbe, a többi harcos is
követni fogja példáját.
A gondolatra, hogy férje csatába készül, félelem nyilallt Libby szívébe.
Nehéz és veszélyes hadjárat lesz, mert Geronimo ezúttal nem fogja
egykönnyen megadni magát. Sok ember el fog pusztulni.
Természetesen nemcsak Geronimo okozott gondot Crooknak. Még
azok az apacsok is meglehetősen elégedetlenek voltak, akik nem lázadtak
fel. Kevés élelmük volt, és a fehér ember nagyon régóta nem tartotta meg
az ígéretét. Számos apacs törzs - melyek között gyakran ellenséges volt a
viszony - a fehérhegyi, San carlos-i és a Rio Altó-i rezervátumban
gyülekezett, ami még nagyobb veszélyt jelentett.
Az egész terület egy forrongó katlanhoz hasonlított, melyet
megbolygatott Geronimo szökése és brutális támadásai délen. Libby
hallott kósza híreket arról, hogy úgynevezett „polgári bizottságok"
alakultak Arizonában, számos városban. Korábban az ilyen bizottságok
voltak felelősek a legszörnyűbb mészárlásokért, melyek valaha is
megtörténtek ezen a vidéken. Az indián problémák megoldásának ürügyén
követték el mindazt, amit tettek, a sajtóban pedig hősökként emlegették
őket, miközben ezek az emberek többnyire csak kapzsi, részeges
cowboyok voltak, aki csak valamivel dicsekedni akartak.
Libby gyakran félt attól, hogy egy ilyen bizottság Eagle Creekre is
lecsap, hiszen Case számos rezervátumbeli apacsot alkalmazott
háziszolgaként a birtokon. Case-t tisztelték a szomszédai, de ahhoz, hogy
kitörjön a baj, elég lett volna egyetlen részeg, vakbuzgó alak, aki nem
tudja, mennyit tett Case azért, hogy fenntartsa a békét az apacsok és a
birtokosok között ezen a vidéken. Ha Case elmegy Crookkal...
133
Constance Bennett Holdfény ének
Libby nem akart erre gondolni. Túl fájdalmas lett volna. Mégis tudta,
egyszer szembe kell néznie a félelmével.
A fennsíkon pislákoló fény felé nézett újra, és azon gondolkozott, vajon
milyen tanácsot kap Case az apacs szellemtől, akihez imádkozik. Mit
mond majd neki: menjen vagy maradjon? Case ma még nem adott választ
Crooknak, majd holnap vagy holnapután ad, amikor ellovagol a tábornok
ideiglenes szálláshelyére Fort Apache-ba. Aznap este vagy hazajön, vagy
nagyon hosszú időre elmegy - ha egyáltalán még hazajön egyszer.
- Kérlek, istenem, ne engedd elmenni! - suttogta.
Összehúzta magán a kendőjét, hogy elűzze jeges félelmét,
leült a verandán lévő hintaszékbe, és várt, még jóval azután is, hogy a
fennsíkon kialudt a fény. Amikor Case végül előlépett a sötétből, egyikük
sem lepődött meg, hogy a másikat ott találja.
- Döntöttél? - kérdezte Libby csendesen, miközben férje a lépcsőn jött
lefelé.
Case leült a veranda szélére, hátával egy oszlopnak támaszkodott,
szembe feleségével. - Igen.
- Elmész? - kérdezte Libby lélegzetvisszafojtva.
- Igen.
Libby lenézett kezére, s próbálta visszatartani könnyeit. Ha Case
egyszer eldöntött valamit, akkor Libby bármit is mond, nem tudja rábírni
arra, hogy megváltoztassa döntését, ezért nem is akart lealacsonyodni
odáig, hogy megpróbálja. Amióta először meglátta Casét, úgy fogadta el,
ahogy volt, és ez az évek múltán sem változott. Műveltsége és a fehér
ember világáról szerzett ismeretei ellenére Case szíve mélyén még mindig
apacs volt. Bátor volt, büszke, erős, szerető férj és odaadó apa. Két világ
határán egyensúlyozott, és tudta, egyikhez sem tartozik igazán. Ők ketten
kialakítottak egy helyet maguknak, ami csak az övék volt, és ha férjének
egyszer mennie kell, Libby tudta, hogy alapos oka van rá, és neki nincs
joga kétségbe vonni döntése j ogosságát.
Case tizenkét éves korában lépett a bosszú mezejére, amikor brutálisan
megölték szüleit, és ez az út vezette a fehér ember világába. Jedidiah
Longstreet segítségével megtanult angolul - nemcsak beszélni, de írni és
134
Constance Bennett Holdfény ének
135
Constance Bennett Holdfény ének
eltűnt húga iránt. A lány életét egy sastoll jelképezte, mely a medálról
lógott.
- És most már hiszed, hogy életben van? - kérdezte Libby, és
imádkozott, hogy igaza legyen. Közel húsz éve, hogy Case utoljára látta
testvérét, de Libby tudta, azóta is bánkódik utána, hiszen sorsa oly sokáig
fájdalmas rejtély volt számukra.
- Igen, és ha Crookhoz beállok, az valahogyan elvezet hozzá, úgy,
ahogy hozzád is... és Gatóhoz is elvezetett nyolc évvel ezelőtt.
Libby megfogta Case kezét, és ujjait az övébe fonta. - Akkor nem
tehetsz mást, el kell menned Crookkal.
Case megszorította felesége kezét, és megcsókolta halántékát.
- Tudtam, hogy meg fogod érteni, szerelmem - suttogta.
- Mikor indulsz?
- Holnap elmegyek Crookhoz. Megígértem, hogy én leszek a tolmács,
ha a többi apaccsal beszél.
- Mikor kezdődik a hadjárat Geronimo ellen?
- Crook még nem tudja, de valószínű, nem a közeljövőben. Addig itt
maradok, amíg el nem kezdődik.
Libby megkönnyebbülten felsóhajtott. Lehet, hogy hónapokba telik,
amíg Crook felkészül.
Case átölelte feleségét. - Ha elmegyek, megkérem Jedidiahot, hogy
maradjon itt veled és a gyerekekkel.
- Jó. - Libby rámosolygott, és örült, hogy régi barátjuk itt lesz a
közelükben. Jedidiah kis háza nem volt messze tőlük, de a férfi az utóbbi
időben egyre több időt töltött a hegyekben. - De túl sokat van távol.
- Meade is nemsokára hazatér - Emlékeztette a nőt. - Nem leszel
egyedül, szerelmem, erről gondoskodom.
- Tudom.
Case kezébe fogta Libby állát, és az arcához emelte. - Te vagy az
életem, Libby - mondta gyengéden -, ha azt mondod, maradjak, maradok.
- Tudom, drágám - felelte. - Éppen ezért sose kérnélek rá. Case
szorosan átölelte, és egy hosszú, gyengéd csókban
eggyé vált szellemük, lelkük és életük.
136
Constance Bennett Holdfény ének
8. fejezet
Drága húgom!
írom neked ezt a levelet, de nem tudom, eljut-e majd hozzád.
Könyörgöm Newsome-nak, hogy adja át neked, és csak reménykedni
tudok, hogy megkönyörül rajtunk, és eljuttatja hozzád a levelet és a
csomagot, amit küldtem.
Apa él, és minden nappal egyre erősebb lesz. Tudom, hogy nagyon
aggódsz érte, de most már megnyugodhatsz. Szeretne újra olyan
tevékeny lenni, mint azelőtt, de úgy tűnik, beletörődött, hogy gyenge
szíve némi változást hoz majd életmódjában.
Természetesen szörnyen aggódik érted, és mi is mindannyian
kétségbeesve várunk arra, hogy valami hírt kapjunk felőled, hogy hogy
boldogulsz. Szeretünk és hiányzol, drága Skylar, mindent megteszünk,
hogy kiszabadítsunk onnan.
Bárcsak mondhatnám, hogy nemsokára, de úgy tűnik, elveszünk a
bürokratizmus útvesztőjében. Whitlock tábornok Santa Fében nem
tudott segíteni, ezért levelezést kell kezdenem...
137
Constance Bennett Holdfény ének
138
Constance Bennett Holdfény ének
139
Constance Bennett Holdfény ének
140
Constance Bennett Holdfény ének
141
Constance Bennett Holdfény ének
142
Constance Bennett Holdfény ének
hogy úgy bánjanak velük, mint a kutyákkal. Számukra dicsőbb dolog volt
harcosként meghalni, mint rabszolgaként.
Skylar tudta, ha a harcosok elmennek, akkor az emberek bánkódni
fognak értük, s ez nagyon elszomorította. Ráadásul ez az intézkedés
felesleges volt. Számára is nagy csapás volt, de próbált nem gondolni rá,
milyen bonyodalmat hozhat még ez az út. Ma reggel nagyon boldognak
érezte magát, mert végre volt egy szál, ami összekötötte családjával, de
most még ez a szál is elszakad. Nehéz feladatnak bizonyult kiszabadítani a
mescalero rezervátumból, hát még milyen nehéz lesz visszahozni őt
Arizonából, Rio Altóból, amikor több száz mérföld lesz majd közöttük.
Skylar megvárta, amíg minden barátja nyugovóra tért, és csak utána
kezdte el Raynának elmesélni az eseményeket egy levélben, amit rettegett
megírni. Newsome megígérte ugyan, hogy postára adja, de Skylar nem
volt biztos benne, hogy a jövőben a katonák vagy a Rio Altó-i ügynök is
megteszi ugyanezt a szívességet. Mivel tudta, talán ez lesz az utolsó levél,
amit családja tőle kap, igyekezett mindent megírni, ami vele történt, és
megnyugtatni őket, hogy jól van.
Kunyhója előtt ült a tűz mellett, és egyik oldalt a másik után írta tele.
Holnap egész nap a tábort fogják felszedni, mégsem tudta rászánni magát,
hogy befejezze a levelet.
Hosszan ecsetelte az embereket, akikkel találkozott, és a rezervátumi
körülményeket. Bevallotta, milyen nehézségei voltak, és tréfálkozott a
hibákon, amelyeket vétett.
- Azt hiszem, ma büszke lettél volna rám, Rayna - írta -, amikor
Newsome bejelentette, hogy hamarosan el kell mennünk, előreléptem az
indiánok főnökével, és kérdéseket tettem fel. Természetesen önérdek
keltette fel bátorságomat, mert csak arra gondoltam, milyen messzire
visznek el tőled, anyától és apától.
- Most éppen Newsome tolmácsa vagyok, miután az előző tolmács
kisebbfajta pánikot keltett azzal, hogy pontatlanul fordította le az ügynök
egyik mondatát. A tragédiát hajszál híján sikerült elkerülni, és most, ahogy
visszagondolok rá, meglepődöm magamon. Nem az én stílusom, hogy
összetűzésbe keveredjem. Ez mindig a te erősséged volt, én megelégedtem
143
Constance Bennett Holdfény ének
144
Constance Bennett Holdfény ének
145
Constance Bennett Holdfény ének
beteg lett. Amikor most megtudtam, hogy nem halt meg, örömömben sírni
kezdtem.
Sun Hawk látta a lány arcán a boldogságot, de furcsa módon nem örült
neki. Ez a nő olyan szálakkal kötődik a fehérek világához, amik soha nem
szakadnak el.
- Akkor az apád hamarosan érted jön?
Skylar mosolya elhalványult. - Nem. Whitlock tábornok, a parancsnok
nem enged szabadon. Csak Crook tábornok tudja ezt megtenni, és a
nővérem most az ő válaszát várja.
Sun Hawk mindkét nevet ismerte, de meglepődött, hogy ez utóbbit is
hallja. - A Szürke Róka visszatért?
- Igen. Ismered őt?
- Még nem találkoztam vele, de már sok jót hallottam róla. Azt
beszélik, hogy sohasem hazudik, és mindig megtartja az ígéretét, akkor is,
ha egy apacsnak tette.
- Én is ezt hallottam róla.
Sun Hawk jóképű arcán barázdák jelentek meg. - A Szürke Róka
mondta, hogy embereinknek menniük kell?
Skylar belegondolt, és rájött, hogy ez nem valószínű. - Nem hiszem.
Newsome azt mondta, hogy az Indián Hivatal, és Szürke Rókának afelett
nincs hatalma. El kell fogadnia a döntésüket, mint ahogy nekünk is. -
Örült, hogy a férfi arca meglágyult erre. Láthatóan nem akart rosszat
gondolni a tábornokról, és érthető volt, hogy miért. Ilyen kétségbeejtő
helyzetben jó, ha van legalább egy ember, akiben bízni lehet.
- Úgy hallottam, hogy ma éjjel békét ajánlottál a tanácsban - jegyezte
meg Skylar, és remélte, hogy így valamivel többet tud majd meg a férfi
viselkedéséről. Úgy harmincévesnek gondolta Sun Hawkot, és csodálta,
hogy ilyen fiatalon már ilyen bölcs. - Jó cselekedet volt.
Sun Hawk a tűzbe nézett. A dicséret jólesett neki, mégsem volt benne
biztos, hogy a lánynak igaza van. - Akkor is ezt mondod, ha embereink
meghalnak Rio Altoban? - kérdezte csendesen.
Skylar fájdalmat és zavartságot látott megcsillanni Sun Hawk
szemében, és ez mélyen megérintette.
146
Constance Bennett Holdfény ének
147
Constance Bennett Holdfény ének
148
Constance Bennett Holdfény ének
Nem azért, mert úgy érezte, ezzel elárulja feleségét, hiszen túl volt már a
gyász időszakán, de ezek helytelen érzések voltak.
- Akkor kívánok neked hosszú életet - mondta feszülten, és felállt.
Skylarnak nem volt ideje válaszolni, mert a férfi máris beleolvadt a
sötétségbe.
149
Constance Bennett Holdfény ének
150
Constance Bennett Holdfény ének
151
Constance Bennett Holdfény ének
152
Constance Bennett Holdfény ének
érkezett, a lány először érezte, hogy igazán fél. Nem az ismeretlentől való
tartás vagy apja iránt érzett aggódás volt az, de nem is az az érzés, amit az
utóbbi hónapokba félelemnek nevezett. Látta közeledni ezt a férfit és a
társát; látta, hogy néznek rá. Amit érzett, az a halálfélelem volt.
Hatalmas erőfeszítésébe került, hogy hangja nyugodt maradjon, amikor
megszólalt. - Igen, uram. Beszélek angolul. Mr. Long Hornnak igaza volt,
amikor azt állította, hogy a szekerek és a lovak mind a mi tulajdonunk.
Talbot ismét felnyerített. - Hallod, pajtás? Hát nem bájos? Mr. Long
Horn, la-di-da. Akkor, ha nem tévedek, maga Miss Skylar.
- Az vagyok - felelte Skylar halkan.
- Akkor mondja meg ennek az indiánnak, hogy állítsa meg a szekeret,
mer' Norris meg én át fogjuk vizsgálni.
- Miért? - kérdezte Skylar, de Joe megállította a menetet, és odasúgta. -
Tegyük azt, amit mond, Miss. Hadd vizsgáljon át, amit akar, hogy aztán
mehessen a dolgára.
- Másszanak le onnan! - parancsolta Talbot, miközben a szekér hátsó
részéhez ment. - És ezeknek az öregasszonyoknak is mondják meg, hogy
szálljanak le.
Fordítani szükségtelen volt, mivel mindenki elkezdett lemászni a
szekérről. Talbot utasította Norrist, hogy szálljon fel, és vizsgálja át a
csomagokat, amíg ő futólag átnézi az asszonyokat.
- Nincs itt semmi, csak élelem és ruhák - mondta Norris, ahogy
belenézett a csomagokba.
153
Constance Bennett Holdfény ének
154
Constance Bennett Holdfény ének
155
Constance Bennett Holdfény ének
156
Constance Bennett Holdfény ének
157
Constance Bennett Holdfény ének
158
Constance Bennett Holdfény ének
159
Constance Bennett Holdfény ének
160
Constance Bennett Holdfény ének
161
Constance Bennett Holdfény ének
162
Constance Bennett Holdfény ének
163
Constance Bennett Holdfény ének
164
Constance Bennett Holdfény ének
165
Constance Bennett Holdfény ének
hogy ne menjen utána, annak ellenére, hogy egy másik súlyos gond is a
vállára nehezedett.
Hacké'tisan felesége megbetegedett, és a férfi azt kérte, hogy
imádkozzanak a nőért. Sun Hawk nem tudta visszautasítani a kérést, de
erősen kételkedett benne, hogy a dal használni fog, amit azért énekelt el,
hogy elűzze a lázt a nő testéből. Már ismerte ezt a lázt, ez ölte meg a
feleségét, két gyerekét és még sok mindenkit. Ha igaza lesz, és a láz tovább
terjed a táborban, több százan meg fognak halni, még mielőtt Rio Altóba
érnének.
Lelkében harcot vívott aggodalma Hacké'tisan feleségéért és Skylar
biztonságáért. De ez őrültség volt! A lány még csak nem is az ő törzsük
tagja! Ilyenkor nem kellene vele törődnie. Elküldte Klo'sent a fehérek
orvosáért, és tudta, hogy a katonáknak fel kell kutatniuk azokat, akik
esetleg elkaphatták a lázt. Nem volt ideje megkeresni egy olyan nőt, aki
nem is az övé, és akinek az élete és hogyléte nem az ő gondja. Ez azonban
nem tartotta vissza attól, hogy az ösvényen lesiessen a folyóhoz.
Már félúton volt, amikor az első csapat katona megjelent felette, akik
Skylart hozták. Csuklója össze volt kötözve, arcát könnyek mosták, ruhája
véres volt. Néhány lépéssel mögötte egy másik csapat katona Talbot
holttestét cipelte.
Skylar kétségbeesetten magyarázott valamit foglyul ejtőinek, amit Sun
Hawk nem értett, még akkor sem, amikor már elég közel volt hozzájuk.
Nem is volt szükség rá, hogy értse szavait. Biztosra vette, hogy azt mondja
el, hogy Talbot megtámadta, ő pedig megvédte magát. De Talbot barátja is
ott volt, és vádló szavai túlkiabálták a lányt.
Ha Skylar és a lovas katona története nem egyezik, Sun Hawk tudta,
hogy a katonának fognak hinni.
Mivel látta, hogy nem tud már Skylaron segíteni, eltűnt a fák és a
sziklák között, és visszatért a táborba. Agya őrülten zaklatott volt, vére
forrt a dühtől.
Skylar apacs volt. Megölt egy katonát. Sun Hawk nem kételkedett
benne, hogy a fehérek ezért az életét veszik.
És ő adta neki a kést.
166
Constance Bennett Holdfény ének
10. fejezet
167
Constance Bennett Holdfény ének
168
Constance Bennett Holdfény ének
169
Constance Bennett Holdfény ének
170
Constance Bennett Holdfény ének
171
Constance Bennett Holdfény ének
172
Constance Bennett Holdfény ének
- Senki sem adta, hogy úgy mondjam - felelte Skylar tétován, és úgy
érezte, menten összecsuklik a térde. - Másnap reggel, hogy Talbot
megtámadott az ügynökségen, reggel felkelve ott találtam magam mellett a
földön.
- Hazudsz!
- Bizonyítsa be! - vágott vissza azonnal.
A katona úgy ütötte pofon Skylart, hogy hallatszott a csattanás is, mire a
lány a földre zuhant.
Haggarty felpattant. - Állítsák fel! - parancsolta, és kijött az asztal
mögül. A katonák durván felhúzták és addig támogatták, amíg a lány le
nem rázta magáról a kezeket. A kapitány pontosan előtte állt meg, és
lenézett rá. - Megölted az egyik emberemet, és mielőtt elérjük Fort
Stanfordot, be fogod ismerni a tettedet. Nem érdekel, mibe kerül.
- Én nem öltem meg őt! - kiáltotta Skylar kétségbeesetten. - Miért
tettem volna?
- Mert sértett az, ahogy átvizsgált az ügynökségen - felelte Haggarty,
és úgy tűnt, tökéletesen meg van róla győződve, hogy a következtetése
helyes. - Nem tetszett neked a módszere, ezért bosszút álltál. Amikor
megláttad egyedül a folyónál, tudtad, ez a megfelelő alkalom.
Skylarnak hányingere volt, de uralkodott magán. - Ez is egy
magyarázat, de nekem van egy másik is.
- Alig várom, hogy meghalljam!
- Azt hiszem, nem tenne jót a maga karrierjének, ha egyik katonáját
szándékos erőszakolással vádolnák meg.
Skylar látta, ahogy elborul a kapitány tekintete, de mielőtt reagálni
tudott volna, a férfi visszakézből állon vágta. Ezúttal a katonák kapták el,
mielőtt összeesett volna. - Tüntessétek el innen azonnal ezt a némbert!
Verjétek vasra, és ne adjatok neki se élelmet, se vizet. Napi huszonnégy
órás őrséget állítsatok mellé. Megértettétek?
- Igen, uram - felelte Zaranski hadnagy, és előlépett a helyéről a sátor
bejárata mellől. - Gyerünk, emberek! Vigyük vissza a szekérhez.
Skylar csuklóját már kikezdte a bilincs, mégis örült, hogy elviszik. Feje
még mindig szédült az ütéstől, saját vérét érezte a szájában, de büszkén
kihúzta magát, ahogy elvonult a katonák között. Miután ledobták a földre,
173
Constance Bennett Holdfény ének
174
Constance Bennett Holdfény ének
175
Constance Bennett Holdfény ének
176
Constance Bennett Holdfény ének
177
Constance Bennett Holdfény ének
11. fejezet
178
Constance Bennett Holdfény ének
179
Constance Bennett Holdfény ének
- Egy hölgy? - kérdezte Meade, s fogalma sem volt, hogy ki lehet az. -
Megmondta a nevét, vagy adott névjegykártyát?
- Nem, uram - mondta Engberg tétován. - Elfelejtettem megkérdezni. -
Már éppen hozzá akarta tenni, hogy a hölgy rendkívül szép, de nem hitte,
hogy az őrnagy is osztaná a véleményét.
- Rendben van, ezredes. Térjen vissza a munkájához. Megnézem.
Miközben lement, begombolta az ingét, és arra gondolt, hogy a
titokzatos látogató biztos annak a katonának a felesége, akit most kezelt.
Egy élelmiszert szállító szekér, mely Fort Waringból jött, az úton felborult,
és maga alá temette a férfit. Mire a kórházba szállították, már üszkösödni
kezdett a lába, ezért Meade-nek le kellett őt szerelnie a hadseregből.
Elküldtek a feleségéért, így valószínű, hogy ő érkezett meg.
Biztosra vette, hogy így van, ezért nem csoda, hogy hátratántorodott,
amikor az ajtón belépve Raynát pillantott meg az ablaknál. A beömlő
reggeli fény aranygyűrűt font Rayna alakja köré, s a látványtól Meade alig
kapott levegőt.
Az ördögbe, miért van rám ekkora hatással? - gondolta bosszúsan, de
már adódott a következő kérdés: Mi az ördögöt keresett itt? Néhány nap
múlva végleg itt hagyja Új-Mexikót, több száz mérföld lesz közte és Rayna
Templeton között, amiből logikusan következik, hogy nincs más
választása, mint elfelejteni őt. Most pedig itt volt, valószínűleg azért, mert
eszébe jutott, hogy ő nemsokára elutazik, ezért idejött, hogy még utoljára
gonoszul felkavarja lelki nyugalmát.
Amikor Rayna hátrafordult az ajtónyitásra, Meade rögtön látta, hogy
valami baj van. Odasietett hozzá, és kívánta, bárcsak meg tudná fejteni a
furcsa kifejezést az arcán.
- Rayna, történt valami? Mit keres itt? - kérdezte.
Rayna nem erre a fogadtatásra számított, de elég jól ismerte már
Meade-et ahhoz, hogy ne sértődjön meg nyers modorán. A férfi
viselkedése segített legyőznie magában a vágyat, hogy odaszaladjon
hozzá, és a karjába vesse magát. - Az a fiatal ezredes biztosan
összetévesztett egy hölggyel, és ideküldött, hogy várjak, amíg magát
megkeresi.
180
Constance Bennett Holdfény ének
181
Constance Bennett Holdfény ének
182
Constance Bennett Holdfény ének
183
Constance Bennett Holdfény ének
- Rayna?
A nő megállt és visszafordult. - Tessék?
- Már akkor elhatározta, hogy Fort Apache-ba megy, mielőtt Santa
Fébe jött. Akkor miért vette a fáradságot, hogy eljöjjön hozzám?
Raynán a megalázottság hullámzott végig. Miért kell megkérdeznie? -
Azt hittem, érdekli, hogy mi történt. Mi más okom lett volna rá?
- Feltételezem, hogy semmi - felelte Meade, és már megbánta, hogy
feltette a kérdést.
Egy gondolat ötlött fel Raynában, mire homlokát ráncolta. - Fogalmam
sem volt, hogy pénteken elutazik, ha erre céloz. Nem azért jöttem, hogy a
nyakába varrjam magam.
- Nem, nem - tiltakozott sietve Meade. - Ez eszembe se jutott.
- Akkor jó. - Rayna az ajtó felé indult. - Jó napot, Meade. Viszlát
pénteken.
- Igen.
Megfordult, megragadta a kilincset, majd újra megállt. Nem nézett a
férfira, úgy kérdezte meg. - Tényleg elment volna Új- Mexikóból anélkül,
hogy... - „újra látott volna engem", akarta mondani, de gyorsan észbe
kapott, és inkább így fejezte be - Skylar felől érdeklődött volna?
Meade-et nem tévesztette meg a csere, de nem látta értelmét, hogy
elárulja, hányszor beszélte le magát arról, hogy hazafelé megáll Rancho
Verdén. - Írni akartam az apjának, miután hazaértem Eagle Creekbe.
Hát ez világosan elárulta, milyen érzéseket táplál iránta, gondolta
Rayna. Újra elköszönt, miközben nem nézett Meade- re, majd elment.
184
Constance Bennett Holdfény ének
Sun Hawk nem nézett rá. - Nem olyan jól, mint egyesek, de ismerem.
Mielőtt megjelentek a fehérek, embereimmel ott vadásztunk, ahol
akartunk. Ezekben a hegyekben is voltam már.
- Akkor jó.
- Pihenj! Ne beszélj! - tanácsolta Sun Hawk. - Hamarosan indulnunk
kell - felállt, de Skylar megragadta a kezét.
- Hová megyünk?
Amikor Sun Hawk lenézett, pánikot látott a nő szemében. De ez várható
is volt, gondolta. - Ennivalóra van szükséged, nekem pedig át kell
vizsgálnom a terepet. Itt biztonságban leszel egy ideig.
Azt kellett tennie, ami mindkettőjük számára jó volt, ezért Skylar
vonakodva elengedte a kezét. Sun Hawk egy pillanatig a nő arcát vizsgálta,
majd a derekára erősített revolverhez nyúlt. Átnyújtotta Skylarnak,
miközben tekintetük összekapcsolódott, és mindketten visszaemlékeztek
arra, amikor a férfi azt az ajándékot adta neki.
Skylar keze remegett, amikor elvette a fegyvert. Sun Hawk elfordult, és
könnyedén átugrott a patakon.
- Miért tetted? - A kérdés elhangzott, mielőtt Skylar rádöbbent, hogy
meg akarja kérdezni.
Sun Hawk megállt és ránézett. - A katonák megöltek volna.
- És ez miért számít neked?
A férfi jóképű arca elfelhősödött. - Túl sokat kérdezel, még nő létedre
is. Megtörtént, már nem lehet visszacsinálni. - Hirtelen megfordult és
eltűnt a sziklák mögött.
185
Constance Bennett Holdfény ének
186
Constance Bennett Holdfény ének
187
Constance Bennett Holdfény ének
188
Constance Bennett Holdfény ének
189
Constance Bennett Holdfény ének
190
Constance Bennett Holdfény ének
letáboroznak ott. Biztos volt benne, hogy senki sem követte őket és a völgy
bejáratából impozáns látványt nyújtott a terület, amin előzőleg átkeltek.
Senki sem közelíthette meg észrevétlenül a szálláshelyüket és elég friss víz
volt egy kis medencében, melyet egy patak és az esővíz töltött fel. Sun
Hawk elvezette Skylart egy barlanghoz az egyik sziklafalban, és otthagyta,
de megígérte, hogy amint talál élelmet, visszatér.
Skylar még ha akarta, se tudta volna megkérdőjelezni a férfi akaratát,
annyira kimerült volt. Ehelyett inkább lefeküdt és azonnal elaludt. Amikor
másnap reggel felébredt, Sun Hawk még mindig oda volt, és semmi jel
nem utalt arra, hogy visszatért volna az előző délután vagy este folyamán.
Bár a gondolat, hogy teljesen egyedül van, megrémisztette, mégsem hitte,
magára maradt. Sun Hawk nem azért kockáztatott mindent, hogy itt hagyja
őt meghalni a hegyekben, ahhoz pedig túl ügyes volt, hogy foglyul ejtsék.
Mivel Skylar biztos volt benne, hogy a férfi hamarosan visszatér,
lemászott a barlangból, és azon gondolkodott, hogy mit kellene tennie.
Nagyon nehéz volt döntést hoznia még a legkisebb dolgokban is. Napok
óta Sun Hawk mondta meg neki, hogy mit csináljon, és az egyetlen világos
és ésszerű gondolata a szökés volt. Minden más kiesett az agyából.
Próbálta elképzelni, vajon Sun Hawk mit tenne a helyében, és rájött,
hogy a legfontosabb először is, hogy meggyőződjön róla, hogy a völgy
még mindig biztonságos, másodszor, hogy megtudjon mindent a helyről,
amit érdemes tudni. Gyorsan visszasietett a völgy szájához, és tekintetével
átfésülte a göröngyös területet, amin előző nap átkeltek. Sokáig maradt ott,
minden lehetséges utat átvizsgált, ami hozzájuk vezetett, de nem talált
semmi gyanúsat.
Miután meggyőződött róla, hogy még mindig biztonságban van,
visszatért a völgyhöz, és megpróbált a sziklán minden rést és hasadékot
emlékezetébe vésni. Felfedezett néhány búvóhelyet és egy újabb kiutat.
Annyi ennivalót gyűjtött össze, amennyit csak tudott, de ez nem volt sok,
mivel ő közel sem tudta olyan ügyesen megállapítani, mi az ehető és mi
nem.
Már dél felé járt az idő, mire végzett, Sun Hawknak azonban még
nyoma sem volt, ezért lement a medencéhez, és levette a blúzát. Próbálta
elfelejteni, hogy mitől lett véres, csak letérdelt, és elkezdte kidörzsölni a
191
Constance Bennett Holdfény ének
192
Constance Bennett Holdfény ének
Skylar nem értette, miért, de egy dologban biztos volt. Bármit is dönt a
jövőjéről, arra is gondolnia kell, hogy Sun Hawknak mi lenne a legjobb.
Az életét köszönhette neki, és ezt az adósságot csak a saját életével
fizetheti meg neki, ha úgy hozza a sors.
Arra is rádöbbent hirtelen, hogy szerelmes belé. Gyermekes érzelmei
mély tiszteletté nőttek a férfi iránt és elkötelezettsége iránt, ami népéhez
fűzte. Skylar nem tudta, mikor fordult szerelembe ez a tisztelet, de biztos
volt benne, hogy sokkal azelőtt, hogy kioldozta bilincseit, melyek a
szekérhez láncolták. Ez a tett eltéphetetlen szálakkal kapcsolta őket
egymáshoz.
Skylar lebegett a vízben, s közben nem tudott dönteni, mert Sun Hawk
nélkül nem is dönthetett. Amíg nem tudja, hogy a férfi mit akar, vagy mit
tervez, ő nem tehet mást, csak folytatja, ahogy eddig tették, túlélni, ahogy
csak tudnak.
Bár jövője olyan üres volt, mint a levélpapír, amit Rayna küldött,
Skylar nem esett kétségbe. Lehet, hogy szíve mélyén inkább apacs volt,
mint fehér. Máról holnapra éltek, mindig alkalmazkodva az újabb
körülményekhez. És Skylar képes volt folytatni ezt addig, amíg Sun Hawk
mellette volt, hogy ereje segítse.
Kinyitotta a szemét, és megriadt, amikor meglátta a férfit az egyik
szikla tetején, a medence egyik oldalán. Nem tudta, mióta volt ott, de
hirtelen kiegyenesedett, és taposni kezdte a vizet, miközben kezével
evezett, hogy felszínen tartsa magát. Úgy megmerevedett, mint egy
szobor, ahogy érezte, hogy a férfi őt nézi kemény, megfejthetetlen
arckifejezéssel. Lába előtt néhány zsák hevert, de Skylar agya túlságosan
tompa volt, hogy azon gondolkozzon, mi lehet bennük, vagy, hogy a férfi
honnan szerezte őket. Érzékeit elhomályosította a levegőben szikrázó
feszültség és az az édes, érzéki sajgás, mely végighullámzott a testén.
Nem jutott semmi az eszébe, amit Sun Hawknak mondhatott volna.
Valójában egyáltalán semmire nem tudott gondolni.
A férfi megmozdult. Lemászott a szikláról a medencéhez, puskáját a
víz mellé fektette. Szemét egyszer sem vette le Skylarról, miközben
levetkőzött, és meztelenül megállt a víz szélénél.
193
Constance Bennett Holdfény ének
194
Constance Bennett Holdfény ének
A férfi tudta, hogy a nő ott van, de nem fordult hátra még akkor sem,
amikor azt kérdezte. - Honnan vetted az élelmiszereket?
- Egy kis birtokról sok mérföldre nyugatra innen.
Skylar letérdelt mellé, és már előre félt a választól, amit a következő
kérdésére kapott. - De nem... - tétovázott, majd végül hidegen élettelen
tekintettel Sun Hawkra nézett.
- Nem öltem, hogy megszerezzem az ennivalót, ha ezt akarod tudni.
Nem volt rá szükség.
Skylar megkönnyebbülése azt is elfelejtette vele, hogy kétségei
megbántották a férfit.
- Sajnálom. Csak nem szeretném, hogy valaki más is meghaljon
miattam. - mondta és kinyújtotta kezét, hogy megérintse Sun Hawk karját,
de az elrántotta előle.
- Megteszem, amit kell, hogy életben tartsalak - mondta keményen.
- De én inkább meghalok, mint hogy egy újabb ártatlan ember halálát
okozzam.
Sun Hawk folytatta a tűzrakást. - Szóval azt gondolod, hogy a katona
ártatlan volt? - kérdezte kereken.
- Bizonyos szempontból igen - felelte Skylar. - De tudom, ha nem
hallgattattad volna el örökre, én már halott lennék.
- Akkor amit tettem, helyes volt.
Skylar nem tudott vitába szállni a dolog erkölcsi vonatkozásában, de
nem is akart. Már megtörtént, és nem lehetett visszafordítani. -
Megmentetted az életemet, és ezért hálás vagyok neked.
- Nem a háládat akarom - csattant fel Sun Hawk.
- Akkor mit akarsz? - A férfi nem szólt, és Skylar előtt megjelent a kép,
ahogy meztelenül állt a medence szélén. - Mindent feladtál értem, de nem
értem, hogy miért. Egyszer világosan megmondtad, hogy nem vagyok
megfelelő arra, hogy egy apacs harcos felesége legyek.
Sun Hawk megállt a munkájában. - Ez így igaz.
Skylar nagyot nyelt, és minden bátorságát összeszedve folytatta. -
Akkor miért jöttél oda hozzám a medencénél?
Sun Hawk ekkor ránézett, szeméből eltűnt a hideg kifejezés. Gyengéd
tekintete mindent elárult, amit Skylar tudni akart. Kinyújtotta kezét, és
195
Constance Bennett Holdfény ének
196
Constance Bennett Holdfény ének
Case nem tudta elképzelni, miért hívatta Crook tábornok ismét olyan
hamar, de belovagolt Fort Apache-ba. Csak tegnap tért vissza Case és egy
lovasegység a tábornok vezetésével egy egy hónapos hadjáratról. Egy
csapat chiricahuát üldöztek, akik San Carlosból szöktek el, hogy
Geronimóhoz csatlakozzanak. Szerencséjük volt, mert a csapat egy részét
sikerült elfogniuk, de a többiek elszöktek, és azóta már biztos Mexikóban
voltak. Geronimo követőinek a száma egyre nőtt, Crook a harcosokkal,
asszonyokkal, gyerekekkel együtt összesen százra becsülte.
197
Constance Bennett Holdfény ének
198
Constance Bennett Holdfény ének
199
Constance Bennett Holdfény ének
200
Constance Bennett Holdfény ének
201
Constance Bennett Holdfény ének
soha nem ígért meg olyasmit, amit nem tudott biztosan betartani. Ezért
bíztak meg ennyire benne az apacsok és Case. - Minden tőlem telhetőt
megteszek, uram - felelte tiszteletteljesen.
- Tudtam, hogy így lesz. Itt vannak - átadta Haggarty jelentését is. -
Nézze meg, mit tud kiböngészni belőle. Jöjjön vissza holnap reggel,
mielőtt útnak indul, akkor megkapja a papírokat. Hallottam, hogy számos
városban ismét megalakultak a „polgári bizottságok", és nem akarom,
hogy valaki „ellenségnek" nézze.
Ez olyan probléma volt, amivel Case túl sokszor szembekerült ahhoz,
hogy könnyedén foghassa fel. - Én sem, uram.
- Szeretne néhány felderítőt is magával vinni?
Case elgondolkozott ezen. - Igen, a bácsikámat, Dühös Prérifarkast és a
fiát.
- Rendben van. Szóljon nekik, én pedig elintézem számukra is a
papírokat. Aztán írok a Templeton családnak is és elmondom, mi történt -
tette hozzá Crook egy zavart fejmozdulattal.
Mivel Case is két világ határán nevelkedett, pontosan tudta, min mehet
keresztül Skylar Templeton, és mit szenvedhet a családja. - Nem irigylem
önt, uram.
- Nem is hittem, barátom. - Crook felállt, és kezet nyújtott Case-nek. -
Sok szerencsét.
- Köszönöm, uram.
Case elment. A papírokat, melyeket Crooktól kapott, az inge alá
rejtette. Nagyon szerette volna átnézni őket, hátha talál valami apró
információt arról, hogy Skylar Templeton valóban a húga-e, de előbb haza
kellett mennie, hogy minél előbb elmondhassa Libbynek, mi történt.
Haragudni fog, hogy ilyen hamar ismét elmegy, de nem fogja megpróbálni
lebeszélni. Szíve biztosan vérezni fog szegény Skylar nehéz helyzete
miatt, de ha ő mégsem Sons-ee-a-ray, akkor is azt fogja kívánni, hogy
minél előbb találják meg.
Miután Case hazaérkezett, elmagyarázta Libbynek a helyzetet, amire a
nő pontosan úgy reagált, ahogy Case feltételezte.
- Ó, Case, mennyit szenvedhet szegény! - mondta halkan Haggarty
jelentését olvasva, miközben férje Skylar testvérének leveleit
202
Constance Bennett Holdfény ének
13. fejezet
203
Constance Bennett Holdfény ének
204
Constance Bennett Holdfény ének
tudni azon a nyelven is, amit mindketten beszélünk, hogy éjszaka azt
suttogjam a füledbe.
Skylar testén ugyanaz a vágy hullámzott végig, amit a medencében
érzett, ezért visszatért a varráshoz, és képtelen volt bármit is felelni.
- Még mindig hiányzik a fehér családod? - kérdezte a férfi.
Skylar nem tudott felnézni. - Igen, és mindig is fog, úgy,
ahogyan neked az a családod, akit elhagytál.
- Sajnálom, hogy sohasem látod őket újra.
- Én is sajnálom - felnézett, és tekintetük összekapcsolódott -
mindkettőnket -. Ismét csend telepedett közéjük, ahogy egyre jobban
beesteledett a völgyben. - Mit csinálunk akkor, amikor már nem
maradhatunk itt?
Ez idáig Sun Hawk ösztönösen cselekedett, nem volt különösebb terve.
Másnak talán nem vallotta volna ezt be, nehogy gyengének gondolják, de
tudta, feleségéhez őszintének kell lennie. - Nem tudom biztosan,
szerelmem.
Skylar mélyen szívébe zárta a becézést. - Csatlakozunk Geronimóhoz?
- Azt hiszem, nincs más választásunk - felelte Sun Hawk szomorúan. -
Még északra megyünk, amíg a katonák nem adják fel a keresést, de ha
leesik a hó, délre kell fordulnunk. Csak Geronimo és az emberei vannak
délen, és mi egymagunkban nem tudunk életben maradni.
- Geronimo támadásai során sok olyan embert is megöltek, akik semmi
rosszat nem tettek neki - emlékeztette Skylar a férfit. - Képes lennél ölni,
ha ő azt mondaná?
- Mindent megteszek, amit kell, hogy téged biztonságban és életben
tartsalak - felelte Sun Hawk.
- Geronimo mellett nem leszünk biztonságban.
- Akkor majd találunk egy biztonságos helyet magunknak - ígérte
Skylarnak, bár tudta, ezt ígéretét soha nem tudja betartani.
Skylar is tudta, de ez most nem számított.
Túl sötét volt már ahhoz, hogy meglássa a repedéseket és szakadásokat
a nadrágon, amit varrt, ezért amikor Sun Hawk kezdte leteríteni a pokrócot
a tűz mellé, Skylar is letette a varrást. Félelem és várakozás szorította el a
torkát, de lenyelte a gombócot.
205
Constance Bennett Holdfény ének
206
Constance Bennett Holdfény ének
magasba, ahol nem volt más, csak égető hőség, vakító fény és a szerelem
szétszakíthatatlan szálai.
207
Constance Bennett Holdfény ének
Nem telt több időbe lovat találni az útra, mint ahogy előzőleg Meade
gondolta. A béristálló tulajdonosa talált számára egy alkalmasnak tűnő
málháslovat, de nem tudott a hosszú nehéz útra megfelelő felszerelést adni.
Raynának és Meade-nek így végül egy nyolcmérföldnyire lévő birtokra
kellett elmennie, ahol találtak egy izmos, biztos járású, Chicory nevű pejt.
Délben már úton is voltak dél felé. A Little Colorado folyó mentén
lovagoltak. Kitűnően haladtak a magas fennsíkon, de Rayna nem
mondhatta, hogy Meade a legszórakoztatóbb útitárs, akivel valaha is
utazott. A férfi alig szólalt meg, és mire megérkeztek éjszakai
táborhelyükre, a feszültség olyan vastagon lógott a levegőben, mint a
mocsári szúnyogok csapata - és legalább olyan bosszantó is volt.
Miután ettek, közösen elvégezték a tábori munkákat, majd Meade
kiterítette pokrócát, mondott egy kurta „jó éjszakát", és hátat fordítva
útitársának, lefeküdt aludni. Rayna követte példáját, de hosszú időbe telt,
amíg végül ő is el tudott aludni.
208
Constance Bennett Holdfény ének
209
Constance Bennett Holdfény ének
Meade nem vette a fáradságot, hogy ránézzen. - Mit várt? Az apám húsz
évig volt lovastiszt, én magam majdnem feleannyi ideig szolgáltam
ugyanolyan minőségben.
Rayna megpróbált nem megsértődni goromba hangnemén. - Igen, de
egyszer azt mondta, hogy idejének nagy részét helyőrségi orvosként
töltötte le, és nem vett részt sok hadjáraton. Nincs szüksége nagy
lovaglótudományra ahhoz, hogy egy helyőrségi kórházat vezessen.
Meade bosszúsan nézett rá. - Jobban szerette volna, ha lépten-nyomon
leesem Chicoryról?
Raynának elakadt a lélegzete. - A fenébe is. Csak próbálok beszélgetést
kezdeményezni, és ha nem vette volna észre, bókot mondtam magának.
- Nagyon köszönöm, de az úgynevezett bókja az sejtette, hogy
zöldfülűnek gondolt.
Meade eltalálta. - Igaza van, aggódtam egy kicsit, de tévedtem. Én
legalább nem vagyok olyan neveletlen, hogy ne valljam be, ha hibáztam -
mondta Rayna olyan hangsúllyal, ami inkább hangzott vádnak, mint egy
tévedés beismerésének.
Meade ránézett. - És én milyen hibát követtem el?
- Bajkeverő, gyilkos lónak nevezte a lovamat, de tévedett. Triton egy
valóságos angyal.
- Idáig - vallotta be a férfi kelletlenül. - De ha nem bánja, megtartom az
ítéletemet addig, amíg kiérünk innen. Ez még a könnyű szakasz.
Könnyű? Ha ez könnyű volt, Rayna nem akart arra gondolni, mi vár
még rájuk, mint ahogy nem akart Meade gorombaságán töprengeni.
Elhallgatott, és egy kemény marhaszeletet rágcsált addig, amíg a férfi be
nem jelentette, hogy ideje ismét lóra szállniuk.
A férfi vezetésével egy újabb szűk szerpentinen ügettek felfelé, és
ahogy a csúcs felé közeledtek, és úgy tűnt, az ösvény belevész a felhőkbe,
Meade hátraszólt. - Kapaszkodjon!
- Miért?
- Majd meglátja - felelte, és felért a csúcsra. Málháslovát kantáránál
fogva vezetve eltűnt egy éles kanyar mögött.
Rayna természetesen hallott már a Caldero hegységről, de Új-Mexikó
egyetlen göröngyös tája sem készítette fel őt az ijesztően meredek
210
Constance Bennett Holdfény ének
211
Constance Bennett Holdfény ének
Rayna olyan jól értett minden máshoz, hogy Meade nem is lepődött
meg azon, hogy ez is feltűnt neki. - Azt is észrevette, hogy időnként
megállnak, és néha az egyikük visszafordult?
Rayna felhúzta a szemöldökét. - Nem, ezt nem vettem észre. - Felállt,
hogy ő is megnézze, és rájött, hogy a férfinak igaza van. A szurdok
bejáratánál a hasadt patájú ló három sorban hagyott nyomokat. - Nem
sietős nekik túlzottan.
- Vagy csak várnak valakire - találgatott Meade elgondolkozva.
- Úgy érti, ránk? - kérdezte Rayna.
Meade a nő arckifejezését vizsgálta, de csak aggodalmat látott rajta,
félelmet nem. - Lehetséges. De az is lehet, hogy csak a sógoromtól vettem
át bizonyos ösztönöket. De itt valami nincs rendben. - Visszaindult a
lovakhoz. Rayna követte.
- Milyen földön jöttünk fel? - kérdezte a nő. - Olyanon, amin most nem
szívesen mennék keresztül - válaszolta Meade, és kívánta, hogy múljon el
a bizsergés a tarkóján. - Ez a szurdok egy vagy némileg több mint egy
mérföldön át kígyózik így, majd elkeskenyedik, amit Denning-átjárónak
hívnak, ami nem más, mint egy szekérnél alig szélesebb kanyon.
Rayna mély lélegzetet vett, és csak lassan fújta ki a levegőt. - Hatalmas,
rejtélyes vidék, ugye?
- Pontosan. Az apacs háborúk kezdeti éveiben az a hely több rejtély
színhelye volt, mint amennyit meg tudok számolni. A nevét is egy csapat
helyi lakóról kapta, akiket itt mészároltak le. Az utazó ügynökök is hasznát
vették - tette hozzá mosolyogva.
- Van más kijárat is?
Meade Raynára nézett. - Nincs.
A nő elgondolkozva felnézett a meredek falon. - Ha valaki meg akarna
támadni bennünket, akkor fel kellene másznia a sziklán. Nem hinném,
hogy lenne más választásunk, mint továbbmenni addig, amíg el nem
veszítjük a nyomukat.
Sajnálatos módon Meade sem látott más megoldást. - Egy ideig gyalog
vezessük a lovakat - javasolta.
- Egyetértek. - Rayna előhúzta a nyeregből a winchestert, mire Meade
is követte a példáját. Óvatosan haladtak, egyikük mindig szemmel tartotta
212
Constance Bennett Holdfény ének
213
Constance Bennett Holdfény ének
214
Constance Bennett Holdfény ének
215
Constance Bennett Holdfény ének
216
Constance Bennett Holdfény ének
etikai kérdéssel még soha nem kellett szembenéznie. Mindig úgy képzelte,
hogy ha egyszer eljön az idő, amikor magát vagy szerelmesét kell
megvédenie, gondolkodás nélkül képes lesz ölni.
De az elv egészen más volt a valóságban, döbbent rá.
Kövek csattogása visszhangzott hangosan a sziklán, mire Rayna szíve a
torkában dobogott, ahogy Meade-et kereste a tekintetével. Biztos talajon
állt a Gyík felett, de túl nagy volt a kockázat. A Gyík feltérdepelt,
felemelte puskáját, és kétségbeesetten kereste a zajforrást, Szürkekalap
pedig óvatosan kipislogott a szikla mögül.
- Dobja a puskát a szurdokba! - kiáltotta Meade, és revolverét az alatta
levő férfira fogta.
- Figyeljen ide... - kezdte a Gyík felháborodva, de Meade elhallgattatta.
- Tegye, amit mondtam, vagy meghal!
- Jól van, jól van. - A Gyík kelletlenül kitartotta a szakadék felé a
puskát, majd elengedte. A fegyver végigcsattogott a sziklán, majd
elnémult.
- Most pedig a töltényövet - utasította Meade.
- Figyeljen, miszter, magának nincs...
- Csinálja azonnal! - üvöltött rá Meade.
A körülményeket figyelembe véve a Gyík tiltakozása szórakoztató volt,
Rayna mégsem nevetett. Ahogy Meade megszólalt, Szürkekelap eltűnt.
Rayna feltételezte, hogy megkerül egy csoport sziklát, hogy jobban
megcélozhassa a férfit, ezért ő visszamászott oda, ahonnan jött, miközben
kétségbeesetten szerette volna megpillantani a haramiát.
Hallotta, ahogy Meade megparancsolja a Gyíknak, hogy tegye le a
töltényövét, de már nem volt ideje megnézni, hogy ez megtette-e, mivel ezt
a pillanatot használta ki Szürkekalap arra, hogy előbújjon rejtekéből.
Felemelkedett annyira, hogy pontosan célba vehesse Meade-t, mire Rayna
rájött, hogy eljött az idő.
Nyugodtan becélozta pisztolyával, majd elkiáltotta magát.
- Ne! Ide lőjön! - Remélte, hogy megijeszti, és igaza is lett,
Szürkekalap ösztönösen a hang irányába fordította a fegyverét, és leadott
egy kétségbeesett lövést, mely nagyot durrant a kanyonban. Mielőtt újra
217
Constance Bennett Holdfény ének
218
Constance Bennett Holdfény ének
hogy Rayna megölt egy embert, az sem, ha tudják, mi a neve, honnan jött,
és volt-e családja.
A mai nap nagyon kifárasztotta a nőt, tudta, aludnia kellene. Pokróca
már le volt terítve a tűz mellé, de nem tudta elképzelni, hogy képes pihenni
addig, amíg Szürkekalap szelleme őt figyeli a tábor körül.
- Igya meg ezt - nyújtott át neki Meade egy csésze kávét, amibe tett
némi whiskyt is.
Rayna felett állt. A nő felnézett rá, és elvette a csészét. - Köszönöm. -
Belekortyolt az italba, és nem talált rá okot, hogy panaszkodjon, bár
jobban szerette volna csak tisztán a whiskyt.
Megint a lovak felé nézett, mire Meade leült mellé a fatönkre. - Azt
tette, amit tennie kellett, Rayna - mondta csendesen. - Nem maga
kényszerítette őket, hogy megtámadjanak. Feltételezem, hogy nem először
csinálták. Túl jól ismerték a sziklákat ahhoz, hogy véletlen esetnek tűnjön.
Rayna bólintott, és kényszerítette magát, hogy elforduljon az
árnyékban lévő holttestektől.
- Lehet, hogy igaza van, de ettől nem lett könnyebb elviselni a
gondolatot, hogy megöltem őt.
- Ha nem tette volna meg, én már halott lennék - emlékeztette a nőt.
Rayna szomorúan rámosolygott. - A fene egye meg! Úgy érti, hogy
nem éltem a tökéletes lehetőséggel, hogy megszabaduljak goromba
útitársamtól?
Ez már jobb, gondolta Meade. Kezd visszatérni a humora és a harci
szelleme. Egész éjjel a nőt figyelte, és képtelen volt elviselni kísérteties
szomorúságát, bár nagyon is megértette. - Egy emberevő óriás voltam,
ugye?
- Igen.
- Sajnálom - mondta Meade őszintén.
Gyengéd pillantása csak még jobban összezavarta Rayna kavargó
érzéseit. Nem akarta, hogy a férfi sajnálja őt, se azt, hogy vigasztaló
szavakat mondjon neki, és gyengéd pillantásokat vessen rá. Azt kívánta,
bárcsak más lenne köztük a viszony. A tűzbe bámult, hogy elkerülje lágy,
mogyorószínű szemét. - Miért utál engem annyira, Meade? Tudom, hogy
219
Constance Bennett Holdfény ének
220
Constance Bennett Holdfény ének
221
Constance Bennett Holdfény ének
222
Constance Bennett Holdfény ének
Valahol agya hátsó sötét zugában egy hang azt mondta Meade-nek,
hogy helytelen az, amit csinál, de ő nem hallotta meg. Túlságosan régóta
kívánta már Raynát, és vágya is túl nagy volt. A nő átférkőzött a
szenvedélyét kordában tartó sorompón, és ledöntötte falait abban a
pillanatban, amikor megcsókolta. Már túl késő volt ahhoz, hogy Meade
újra felépítse, még akkor is, ha valóban akarta volna.
Éhesen levetkőztették egymást, minden érintéssel egyre fokozva a
szenvedélyt, amíg Meade meztelenül feküdt Raynán. Rayna ösztönösen
lábait a férfi csípője köré kulcsolta, ívben megfeszítette testét, és egy gyors
lökéssel magába húzta a férfit. Meade szája tüzesen az övére tapadt, és
elnyelte a fájdalom és a gyönyör kiáltását.
Raynát hatalmába kerítette a szédítő érzés, amit Meade okozott, és
minden lökést éhesen fogadott. Ahogy a gyönyörérzés egyre fokozódott,
úgy tűnt, örökké tart, és egyre feljebb repíti a magasba. Aztán a tűz, ami
minden porcikáját bejárta, kitört egy vakító, fehér villanásban. Meade
Rayna szájába temette ajkait, ahogy a nő újra és újra a nevét kiáltotta, majd
a gyönyör rekedt kiáltásával végül ő is kielégült. Teste megfeszült, aztán a
nőre hanyatlott. Túl kimerült és kábult volt ahhoz, hogy megszólaljon vagy
egyáltalán gondolkozzon.
- Ó, Meade... - suttogta Rayna, és kezével végigsimogatta a férfi hátán
a feszült izmokat. - Úgy érzem...
- Csitt! - Meade erőtlen, de szédítő csókja elnémította Raynát. - Csitt,
drágám.
Karjába zárta a nőt, arcát selymes hajába temette, és hagyta, hogy
megnyugtató szívverése álomba ringassa.
Amikor az első fénysugár áttört a felhőkön, Meade hirtelen felébredt, és
ott találta Raynát a karjaiban, meztelen testét meghitten hozzá tapadva.
Mindenhol érezte a nő illatát, még saját bőrén is, dús aranyhaja pedig úgy
omlott szét feje körül, mint egy lélegzetelállító napfelkelte. Minden
érzésük, érintésük, sóhajuk emléke felrémlett benne, és felkorbácsolta
szenvedélyét, de már nem volt többé éjszaka. Meade nem veszett el
vágyaiban, és Rayna nem volt az a sebezhető lény, aki olyan szomorúnak
és gyönyörűnek látszott a tűz fényében.
223
Constance Bennett Holdfény ének
224
Constance Bennett Holdfény ének
225
Constance Bennett Holdfény ének
Útjuk második fele, ha lehet, még feszültebb hangulatban telt el, mint
az előző. Akkor Rayna nagyon szeretett volna beszélgetni, hogy elűzze az
utazás unalmát, most azonban szerette volna Meade-et egészben lenyelni.
Az saját szerencsétlensége volt, hogy éppen egy olyan férfiba szeretett
bele, aki letagadta iránta érzett gyengéd érzelmeit, csak mert Rayna nem
elég nőies neki. Feleségül akarta venni, de csak bűntudata és a becsület
miatt, ami sokkal jobban fájt neki, mintha csak lovagiasan elvette volna a
szüzességét, és búcsú nélkül távozott volna.
226
Constance Bennett Holdfény ének
227
Constance Bennett Holdfény ének
228
Constance Bennett Holdfény ének
229
Constance Bennett Holdfény ének
230
Constance Bennett Holdfény ének
231
Constance Bennett Holdfény ének
232
Constance Bennett Holdfény ének
233
Constance Bennett Holdfény ének
234
Constance Bennett Holdfény ének
235
Constance Bennett Holdfény ének
236
Constance Bennett Holdfény ének
237
Constance Bennett Holdfény ének
238
Constance Bennett Holdfény ének
- Ez Skylaré?
- Igen - felelte az öreg. - Kislány korában csinálta évekkel ezelőtt. Téli
estéken történeteket meséltem a tűz mellett, és Señorita Skylar mindig
kiszökött a házból, és hallgatta. Szomorúfűz és Szürke Farkas története
volt a kedvence. Ismeri?
Case alig kapott levegőt. - Igen, ismerem - nyögte ki végül.
- Ez a nyaklánc azt jelképezi, amit Szürke Farkas adott a
menyasszonyának. Sokat jelentett Skylarnak.
- Emlékezett - suttogta Case, és kezével szinte összepréselte a
nyakláncot, majd a szívéhez szorította.
Consayka figyelte heves reakcióját. - Maga is ugyanazt a jelképet viseli
- mondta, ahogy a Case mellkasán lévő egyszerű medálra pillantott.
Case mindkét nyakláncot egyik kezébe fogta. - A húgomért viselem ezt,
Szomorúfűz és Szürke Farkas lányáért, akit elraboltak tőlem, amikor
megölték a szüleinket. - Consayka szemébe nézett. - Húsz éve keresem őt,
és most már tudom, hogy életben van. Mondjanak el mindent, amit a
húgomról tudnak... kérem.
Consayka úgy tett, ahogy Case kérte.
239
Constance Bennett Holdfény ének
Két óra fárasztó lovaglás után érkeztek meg az Eagle Creek birtokra, és
Rayna minden egyes mérföld után látta, hogy nő Meade izgatottsága.
Amikor végre elérték a dombot, aminek tetejéről már látszott a völgyben a
ház, Meade megállt, és egy pillanatig szeme beitta a látványt.
- Nem nagyon hasonlít a többi birtokra, ugye? - kérdezte, de széles
mosolya elárulta büszkeségét.
- Szerintem gyönyörű - felelte Rayna. És valóban az is volt. Bár alig
hasonlított Rancho Verdére, Rayna máris heves honvágyat érzett a láttán.
Meade mosolya kiszélesedett, amikor két gyerek rohant ki a pajtából, és
a ház felé futott. - Ez Jenny és Lucas - mondta boldogan, és elindította a
lovát. Leszáguldott a dombon, és Triton, aki hozzá volt szokva, hogy
követi Chicoryt, ugyanolyan nyaktörő sebességgel próbált utána indulni,
amint Rayna megrántotta a kantárt. Ahogy közeledtek a házhoz, Rayna
lelassított, hogy Meade előbb érkezzen meg. A család, akihez betolakodik,
annyit legalább megérdemel, hogy egy percig egyedül üdvözölje
Meade-et.
A gyerekek már jóval azelőtt észrevették a lovasokat, hogy azok elérték
a házat, és mire Meade bevágtatott az udvarra, Libby Jedidiah
Longstreettel az oldalán már a verandán állt. Jenny és Lucas azon
versenyeztek, hogy ki ér előbb Meade bácsihoz, de a hétéves fiú hosszú
lábával legyőzte a nagyon határozott ötéves húgát.
A távolból Rayna meglepetten figyelte, ahogy Meade szinte ledobja
magát a lóról sietségében, hogy üdvözölhesse a két gyereket. Magához
ölelte a fiút, és a következő pillanatban majdnem felborult, ahogy a kislány
a karjába vetette magát, és szorosan átkarolta a nyakát. Mindkettőjüket
hangosan megpuszilta, majd felállt, mert húga szaladt felé, illedelmesen
ugyan, de ugyanakkora lelkesedéssel, mint lánya.
Mire Rayna odaért, a verandán álló férfi már lejött, és éppen kezet
rázott Meade-del, boldogan mosolyogva, majd elmondta, mennyire örül,
hogy Meade újra itthon van.
Rayna szomorúan arra gondolt, ő mikor viheti végre haza Skylart, hogy
ugyanilyen melegen és szeretettel üdvözöljék.
- Libby, szeretném, ha megismernél valakit - mondta Meade, mert
eszébe jutott, hogy egy vendéget is hozott. Libby még fél kézzel átfogva
240
Constance Bennett Holdfény ének
testvére derekát, felnézett a látogatóra, akit eddig nagy izgalma miatt észre
sem vett. Ahogy Rayna leszállt a lóról, hosszú szőke copfja átesett vállán,
és Libby megdöbbenve látta, hogy a bátyja egy nőt hozott haza! Milyen
csodálatos! A külsejéből ítélve nem olyan típusú nő volt, akit feleségének
elképzelt, de öltözéke ellenére is látszott, hogy kivételesen szép.
- Ő Miss Rayna Templeton - mondta. - Rayna, ez a nővérem, Libby
Longstreet, a gyerekei, Jenny és Lucas és jó barátunk, Jedidiah Longstreet.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem magukat - felelte Rayna egy
visszafojtott mosollyal, miközben a gyerekek kíváncsian méregették, és
Jedidiah egy halk jó napot köszönt.
Libbynek azonnal ismerős volt a név, és rájött, hogy valószínűleg
elhamarkodottan ítélt. Azonban nem volt csalódott.
- Te ugye Skylar Templeton nővére vagy? - kérdezte, és elengedte öccsét,
hogy megfelelően üdvözölhesse a látogatót.
- Igen - felelte Rayna.
Libby Raynáról óvatosan Meade-re nézett. - Voltatok már Fort
Apache-ban?
Meade bólintott. - Igen, tudjuk, mi történt. - A kis Jenny türelmetlenül
húzta meg Meade nadrágját, mire az lehajolt, hogy felvegye a kislányt.
- Az öcséd nagyon sokat segített nekem Skylar kiszabadítása
érdekében folytatott küzdelmemben - mondta Rayna Libbynek.
- És most attól félek, hogy még jobban belerángatom a családot. Meade
felajánlotta, hogy maradjak itt, amíg más helyet nem találok.
- Ez csodálatos! Persze hogy velünk maradsz, amíg Case meg nem
találja Skylart. Nem is engedném, hogy elmenj - felelte Libby, azzal
megragadta Rayna karját, és a ház felé vezette. Nagyon sok mindent
szeretett volna kérdezni Skylarról és arról, hogyan ismerte meg Meade
Miss Templetont, de addig várhattak a kérdések, amíg a vendéget
kényelembe nem helyezte.
Jedidiah közel sem volt ilyen türelmes. Szomorúfűz és Szürke Farkas
brutális meggyilkolása után a határon élő férfi és Case bejárták az egész
délnyugati részt, keresték a kislányt, akit a támadás hevében elraboltak
tőlük. Reggeli Csillag mindig különleges helyet foglalt el Jedidiah
szívében, és soha nem adta fel a reményt, hogy egyszer megtalálja. -
241
Constance Bennett Holdfény ének
242
Constance Bennett Holdfény ének
Ezalatt Tessa, Case unokahúga, aki ott élt velük a birtokon, és Libbynek
segített a háztartásban, fürdővizet engedett Raynának a konyhában.
Rayna élénken tiltakozott, hogy Libby túl sokat fárad miatta, miközben
Meade végtelen örömmel hallgatta, hogy Rayna végül alulmaradt a
vitában. Lehet, hogy Rayna szilaj, de ha Liberty Ashford Longstreet
egyszer valamit a fejébe vett, akkor senki nem állíthatta meg.
Csak vacsora után nyugodott le a Longstreet-ház. Jenny nem volt
hajlandó olyan sokáig várni az ajándékra, ezért a porcelánarcú baba
különleges helyet foglalt el az asztalon, miközben ettek. Vacsora alatt
Meade elmesélte, hogyan ismerkedett meg Raynával, ő pedig elmondta,
milyen lépéseket tett Skylar kiszabadítása érdekében.
Miközben beszéltek, Libby észrevette azt a furcsa, feszült
udvariasságot, amivel egymás iránt viseltettek. Ritkán néztek egymásra, és
ha igen, egyikük vagy mindkettőjük azonnal elfordult. Még az alkalmi
ismerősök között is barátságosabb a viszony, mint kettőjük között. Libby
nem tudta mire vélni a dolgot addig, amíg egyszer el nem kapta Meade
pillantását, amint Raynára és Jennyre nézett, amikor a kislány századjára
mutatta meg Raynának új babáját. Miközben Rayna türelmesen gügyögött
a Matildának elkeresztelt babának, és fehér keményített alsószoknyáját
csodálta, Meade teljesen elárulta érzéseit, mert olyan éhesen nézett a nőre,
hogy Libby megdöbbent: nem hitte, hogy öccse képes ilyen heves
érzelmekre.
Nyilvánvalóan nem volt téves eredeti feltételezése Meade- ről és a
nőről, akit hazahozott, de tudta, hogy öccse még nagyon messze van attól,
hogy bevallja, végül ő is szerelmes lett. És mi a helyzet a kérdéses
hölggyel? - gondolta Libby. Nem ismerte még annyira, hogy igazán
szeresse, vagy, hogy megállapítsa, viszonozza-e Meade érzéseit, amit
viszont a férfi láthatóan megpróbált elrejteni.
Egyet biztosan tudott: sokkal több rejtőzik még a kapcsolatuk mögött,
mint amennyit vacsora közben elmondtak.
Libby végül megszabadította Raynát Jennytől, és lefektette a két
gyereket. Jedidiah, aki a szokásosnál is hallgatagabb volt,
megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor meghallotta Libbyt egy
fadobozzal a kezében lejönni a lépcsőn. Türelmetlenül nézett rá.
243
Constance Bennett Holdfény ének
244
Constance Bennett Holdfény ének
245
Constance Bennett Holdfény ének
246
Constance Bennett Holdfény ének
247
Constance Bennett Holdfény ének
248
Constance Bennett Holdfény ének
249
Constance Bennett Holdfény ének
250
Constance Bennett Holdfény ének
251
Constance Bennett Holdfény ének
252
Constance Bennett Holdfény ének
munkától, hogy este korán lefeküdtek, gyakran úgy, hogy egy egész napig
nem szóltak egymáshoz.
Raynát nagyon lefoglalta a munka, mégis elég ideje maradt azon
izgulni, hogy Rancho Verdében hogy boldogulnak nélküle a terelésnél, és
még több ideje volt arra, hogy Skylar miatt aggódjon. Minden nap, amely
anélkül telt el, hogy Case Longstreetről hírt hallottak volna, újabb szöget
vert a félelem koporsójába, mely börtönbe zárta Raynát. Meade-del való
viszonya sem könnyítette meg a helyzetét. A férfi olyan feltűnően mutatta
ki rosszallását iránta, mintha jelvényként viselné, amit bárki láthat, és
minden gyengéd érzelmét páncél alá rejtette, amin semmi sem tudott
áthatolni.
Kimerültsége ellenére Rayna egyre nehezebben tudott aludni.
Belefáradt abba, hogy harcoljon Meade-del, és neheztelt rá, mert a férfi
nem látta, hogy neki az erejére van szüksége, nem pedig a rosszallására. A
szerelmét akarta, nem konok ellenséges magatartását.
Úgy tűnt, csak Libby érti meg, Rayna min megy keresztül. Meade
testvére kedves volt, és bátorító. Rayna néha elkapta egy-egy pillantását,
amikor a férjéért aggódott, de vállalkozásának végső sikerében
rendíthetetlenül hitt. Raynának kétségbeesetten szüksége volt rá, hogy
elhiggye, minden jól fog végződni, s bár nem volt róla olyan szilárdan
meggyőződve, mint Libby, új barátnőjének hite mégis tartotta benne a
lelket.
Két héttel azután, hogy Eagle Creekre érkezett, Rayna az ágyában
feküdt, miközben kínzó emlékek gyötörték a Meade- del töltött éjszakáról,
és félelmetes képzelgések arról, hogy Skylar mit szenvedhetett. Mindenki
már régen lefeküdt, és a néma ház beborította csendjével. Végül feladta,
hogy úgy tesz, mintha aludna, felvette köntösét, és lement a földszintre.
Abban a pillanatban, ahogy kinyitotta az ajtót, rájött, hogy tévedett:
nem mindenki tért nyugovóra. Megérezte Meade szivarjának gyenge
illatát, és első gondolata az volt, becsukja az ajtót, és visszatér a szobájába,
mielőtt még a férfi észreveszi. De arra gondolt, hogy még egy órát kell
forgolódva az ágyban feküdnie, ezért inkább meggondolta magát.
Meglátta a holdfényben kirajzolódó alakját, amint a veranda lépcsőjének
pillérére támaszkodott.
253
Constance Bennett Holdfény ének
254
Constance Bennett Holdfény ének
255
Constance Bennett Holdfény ének
256
Constance Bennett Holdfény ének
257
Constance Bennett Holdfény ének
17. fejezet
Mire Meade lement reggelizni másnap reggel, Rayna már kilovagolt
Jedidiahhal. Lucas a pajtában volt, végezte a kis feladatait, Jenny pedig ott
lábatlankodott körülötte, és mindent megtett, hogy zaklassa bátyját.
- Szörnyen nézel ki - mondta Libby csipás szemű öccsének, miközben
egy tányér palacsintát tett elé az asztalra.
- Nem aludtam jól - mondta Meade.
Libby bölcsen bólintott. - Úgy látszik, ez ragályos. Rayna sem aludt jól.
Meade nővérére nézett. Egyre inkább az volt az érzése, hogy testvére
tud valamit, amit ő nem, és ez bosszantotta. - Raynának sok minden
kavarog a fejében - Emlékeztette Libbyt. - Csakúgy, mint neked.
- Csodálkozol? A terelést mindjárt befejezzük, és Case még nem tért
haza. Jedidiah holnap vagy holnapután elindul a csordával Prescottba az
ezredtörzshöz, és nekem kell döntenem, hogy vele tartok, vagy itt maradok
veletek. Nem lesz könnyű döntés. Jedidiahnak minden segítségre szüksége
van, de azt sem akarom, hogy én elmegyek, te pedig itt maradsz egyedül a
két gyerekkel.
Libby megpróbálta elrejteni mosolyát. - Megértem, hogy emiatt
álmatlan éjszakáid vannak - mondta együttérzően.
Meade nehezen sóhajtott. - A fenébe, Libby, ha mondani akarsz
valamit, akkor ki vele. Még soha nem láttalak ilyen kétszínűnek, mint
mostanában.
258
Constance Bennett Holdfény ének
259
Constance Bennett Holdfény ének
260
Constance Bennett Holdfény ének
261
Constance Bennett Holdfény ének
újra fiatalnak érezte magát, és olyan szenvedély kelt életre benne, amiről
nem is hitte, hogy létezik.
Vele vagy nélküle, élete úgyis pokol lesz. De ha éjszakai szeretkezésük
jelentett valamit, úgy tűnt, néha a mennyország is megnyílik majd előttük.
Csak erről Raynát is meg kellett győznie.
Estére úgy érezte, majdnem kész a feladatra. Csalódott, amikor
visszatérve a birtokra azt találta, hogy Rayna még nem tért haza. Jedidiah
az ideiglenes szállásába ment, ahol Meade hazatérte óta lakott, Meade
pedig besétált a házba, rt3és felkészült rá, hogy elmondja Libbynek, igaza
volt a Rayna iránti érzelmeivel kapcsolatban. Testvére annyira biztosnak
tűnt abban, hogy Rayna szereti őt, és ez a kis biztatás kellett neki, hogy
felbátorítsa.
Libbyt a szobában találta, ahol éppen befejezte Jennynek és Lucasnak
tartott óráját. Amikor kiküldte játszani a gyerekeket, Meade rögtön látta,
hogy valami zavarja. Mindig megérezte minden hangulatváltozását, és
most is tudta, hogy valami baj van.
- Libby, mi történt? Case-ről hallottál valamit? - kérdezte, amikor a
gyerekek már hallótávolságon kívül voltak.
- Nem, semmi ilyesmiről nincs szó - majd szomorkásán hozzátette -,
bárcsak lenne.
- Akkor mi a baj?
Libby homlokát ráncolta, amint összeszedte Lucas olvasókönyvét és
palatábláját. - Nem tudom pontosan. Nagyon furcsa látogatást tett itt ma
kora délután Fekete Kötél. Meade nem tudta hova tenni a fehér-hegyi
apacsot. - Ő nem Case távoli unokaöccse vagy nagybátyja, vagy ilyesmi?
- Nem, csak anyja klánjának egyik tagja. Soha nem voltak
különösebben jó viszonyban Case-szel. Azt hiszem, valamiért haragban
állt Szürke Farkassal, még mielőtt Case megszületett. Sohasem jött még
ide.
- Senki nem tud úgy haragot tartani, mint egy apacs - mondta Meade
egy vigyorral, amire Libby nem tudott mit felelni. - Mit akart Fekete
Kötél?
- Azt nem mondta meg. Keveset beszélek apacs nyelven, de annyit
megértettem, hogy csakis Case-szel hajlandó beszélni, senki mással.
262
Constance Bennett Holdfény ének
Amikor azt mondtam neki, hogy Case nincs itthon, elment. Egy óra múlva
Lucas kilovagolt, és látta, hogy Fekete Kötél a háztól egy mérföldnyire
keletre tábort vert.
- Lehet, hogy munkát keres.
- Talán, de azt tudj a, hogy Case hetekre elment. Mivel Case
családjából sokan élnek még a rezervátumban, az ilyen hírt ott mindenki
meghallja.
- Akarod, hogy kilovagoljak és beszéljek vele? - kérdezte Meade.
Libby furcsán nézett rá. - Meade, három szót tudsz apacs nyelven, de
azokat sem lehet felismerni, ha kimondod. Nem hiszem, hogy sokat tudnál
segíteni. Különben is Fekete Kötél nem valami barátságos.
- Talán az érkezése jó jel - találgatott Meade.
- Mire gondolsz?
- Talán Fekete Kötél valamiféle hírt hozott, hogy Case hamarosan
hazatér.
Libby felnevetett. - Meade, a végén még te is hinni fogsz ezekben a
dolgokban.
- Ne kezdd megint, Libby! - figyelmeztette Meade szelíden. - Csak
próbálom azt csinálni, amit te. Mindig mindennek a jó oldalát nézni.
- Ebben az esetben remélem, igazad lesz - felelte Libby.
- Csodálatos lenne, ha ma este Case belovagolna Skylarral az udvarra.
Meade egyetértett, azonban amikor Case nem sokkal napnyugta előtt
valóban megérkezett, egyedül volt.
Libby és Meade éppen Raynát várták a vacsorához, amikor az egyik
szolga kirohant a pajtából, és elkiáltotta magát.
- Lovas közeleg! - Libby a verandára futott, és felismerte férjét a
távolban. Átrohant az udvaron, mire a lovas megsarkantyúzta a lovát, majd
leugrott róla, és a karjába zárta feleségét. Alig volt ideje megcsókolni
asszonyát, mert Jenny és Lucas is odaértek. Case átölelte őket is, és együtt
indultak a ház felé, ahol Meade várta őket a verandán.
- Isten hozott itthon, Meade - üdvözölte sógorát Case, amikor kezet
fogtak.
- Téged is - felelte Meade. - Már nagyon vártunk.
263
Constance Bennett Holdfény ének
264
Constance Bennett Holdfény ének
265
Constance Bennett Holdfény ének
Skylar életét. Ha önként megadja magát, nem hiszem, hogy néhány napnál
többet fog fogdában ülni.
Mire Case befejezte az elbeszélését, koromsötét lett, és Libby
felgyújtotta a lámpákat, Rayna azonban még mindig nem tért vissza.
Meade percről percre egyre idegesebb lett, végül már nem bírta tovább.
- Ne haragudj Case - mondta és felállt. - Azt hiszem, megkérdezem a
szolgáktól, nem tudja-e valaki, mi tartja fel Raynát ilyen sokáig.
Miután elment, Case kíváncsian nézett feleségére. - Mi van vele?
- Érdekes dolgok történtek itt, amíg te odavoltál, kedvesem - felelte
Libby. - Rayna Templeton nem egy átlagos nő, és az öcsém végre
szerelmes lett.
Case szép arcán igazi meglepetés tükröződött. - Ez ugyanaz az ember,
aki annyiszor emlegette, hogy nem hiszi, hogy létezik szerelem?
- Pontosan ugyanaz.
Case lassan elmosolyodott. - Azt hiszem, jobban fogom élvezni a
találkozást Miss Rayna Templetonnal, mint ahogy képzeltem.
266
Constance Bennett Holdfény ének
267
Constance Bennett Holdfény ének
- Hívom máris. - Libby tudta, hogy az indián akkor sem jönne be, ha
hívná, ezért nyitva hagyta az ajtót, és felszaladt az emeletre, hogy
megmondja Case-nek, látogatója van.
Case-t ugyanúgy meglepte Fekete Kötél megjelenése, mint Libbyt.
Elnézést kért Raynától, és kisietett a verandára.
- Mindig szívesen látunk - mondta az indián harcosnak
üdvözlésképpen. Fekete Kötél válasza teljesen más hangnemben szólalt
meg. - Nem akartam idejönni.
- Akkor miért vagy mégis itt? - kérdezte Case értetlenül. Nem akart
udvariatlan lenni, de Fekete Kötél nem volt sem barátja, sem rokona, és
nagyon szeretett volna már visszamenni Libbyhez és különleges
vendégükhöz. Még sok mindent szeretett volna megtudni Reggeli
Csillagról Rayna Templetontól.
Azonban Fekete Kötél mondanivalója bőven kárpótolta a
kényelmetlenségéért.
- Mit akart? - kérdezte Libby néhány perc múlva, amikor Case
visszatért.
Case Raynára nézett, és egypillanatnyi hallgatás után így szólt. - Eljött,
hogy megmondja, hol van Skylar.
18. fejezet
268
Constance Bennett Holdfény ének
269
Constance Bennett Holdfény ének
- Igen.
Rayna kihúzta magát, és felkészült a harcra. - Én is veled megyek.
Case homlokát ráncolta, miközben végiggondolta. - Ez nem bölcs
dolog. Egyedül gyorsabban tudok haladni.
- Én nem hátráltatlak - vitázott Rayna.
- Lehet, de ha Sun Hawk olyan ügyes volt, hogy észrevette, hogy
Fekete Kötél a közelben van, rögtön kereket old, ha a legkisebb jel is arra
mutat, hogy követik.
- Eggyel több ok arra, hogy én is menjek. Skylar nem ismer téged. Azt
fogják hinni, hogy te is ellenség vagy. De ha engem meglát, Skylar tudni
fogja, hogy biztonságban van.
Ha a helyzet nem lett volna ennyire komoly, Meade elmosolyodott
volna. Rayna, amióta sógorával vitatkozni kezdett, egyszer sem mondta
azt, hogy „a pokolba" vagy „az ördögbe". - Raynának igaza van, Case.
Skylar nem futna el Rayna elől, és azért sem kell aggódnod, hogy
hátráltatni fog. Hidd el, én már csak tudom. - Felállt, szembenézett
sógorával. - Mindketten veled megyünk.
Rayna Meade felé fordult. Nem tudta mire vélni a férfi ajánlatát és azt,
hogy megvédte Case-szel szemben. - Nincs rá szükség, Meade.
- De én menni akarok. Ott voltam az elejénél, és most már végig veled
akarok lenni. Ez így tisztességes, nem gondolod?
Olyan furcsán... gyengéden nézett Raynára, hogy az nem bírta a
tekintetét. - Lehet, hogy igazad van.
Meade ismét Case-re nézett. - Akkor megegyeztünk?
Case tudta, hogy még visszautasíthatja az ajánlatot. Ha más nem, akkor
elszökik éjszaka, és őket itt hagyja. Ez mindenesetre leegyszerűsítené a
dolgát, és csökkentené a kockázatot, hogy észreveszik.
De ekkor megérintette a nyakában lógó medált, és furcsa nyugalom
szállta meg. Úgy érezte, mintha szelleme, a sas szólt volna hozzá, és
megmondta volna, mit tegyen. - Megegyeztünk - felelte egy fejbólintással.
- Együtt indulunk hajnalban.
270
Constance Bennett Holdfény ének
elég biztonságosnak ítélte a helyet, hogy egy időre ott maradjanak, Skylar
pedig épített egy kis kunyhót kettőjüknek. Víz bőségesen volt, és Sun
Hawk elegendő vadat tudott elejteni ahhoz, hogy élelmük legyen, és
ellássa őket szarvasbőrrel, amire már égető szüksége volt. Türelmesen
tanítgatta Skylart, hogy kell lekaparni és kicserzeni a bőrt, hogy aztán
mokaszinokat és meleg ruhákat készíthessenek belőle, mely megvédte
őket a hegyek őszi hidegétől.
Mindketten keményen dolgoztak, de bőven jutott idejük a szórakozásra
is. Apró kunyhójukban minden este szerették egymást ugyanolyan
szenvedélyesen, mint először, amikor Sun Hawk feleségül vette Skylart.
Sun Hawk mindennap valami olyan aprósággal bizonyította be szerelmét,
amiről Skylar eddig nem is hitte, hogy fontos.
Bár a férfi megpróbálta eltitkolni előle jövőjük miatt érzett aggodalmát,
Skylar tudta, hogy sokat gondol rá. Furcsa módon Skylart az jobban
aggasztotta, hogy Sun Hawkot zavarta a Templeton család iránt érzett
szeretete. Azonnal megérezte, amikor Skylar Raynára vagy szüleire
gondolt.
Mindig szomorúságot látott meg szemében, ami nagyon feldühítette -
legalábbis Skylar először így gondolta.
Egy kis időbe telt, amíg rájött, hogy amit Sun Hawk érez, az nem düh,
hanem félelem. A férfi annyira szerette volna, hogy Skylar szíve csak vele
legyen, és sehol máshol, mert félt, hogy egyszer elveszíti, hogy a fehérek
világa, ahol felnőtt, egyszer elveszi tőle. Skylar megpróbálta meggyőzni
arról, hogy ez nem fordulhat elő, mert az ő helye most már mellette van, de
érezte, hogy nem tudta eloszlatni a férfi kétségeit.
Egyik nap a másikba folyt, így az idő elvesztette jelentőségét Skylar
számára. A rezervátumban gondosan számolta a napokat, mindennap
lapozott egyet képzeletbeli naptárján, mert visszaszámlált addig a napig,
amikor majd visszatérhet Rancho Verdébe. Most azonban nem volt más
dolga, csak az, hogy életben maradjon, és megtanulja, milyen egy jó apacs
feleség. Jövője nem volt, a múlt pedig csak egy emlék lett, ami minden
nappal egyre halványult. Csak a jelen maradt számára, és mindennap
élvezte azokat az apró örömöket, amiket Sun Hawk hozott az életébe.
271
Constance Bennett Holdfény ének
Azonban tudta, hogy ez az idill nem tarthat örökké. Nehéz idők vártak
rájuk. A tél vészesen közelgett, és miután leesett az első hó, már nem
maradhattak a hegyekben. Nemsokára vagy fel kell adniuk magukat, vagy
Geronimó-hoz csatlakozni a Sierra Madrében. Egyik megoldás sem
tartogatott sok jót, és Skylar elhatározta, hogy egyelőre nem gondol rájuk.
Inkább emlékezetébe vésett minden értékes pillanatot, amit Sun Hawkkal
töltött, mert tudta, ha egyszer vége szakad a boldog, békés időknek, talán
soha nem jönnek el újra.
Ezért sajnálta annyira, hogy el kellett hagyniuk a Nagoya- völgyet.
Amikor Sun Hawk észrevette a hegyekben vadászó fehér-hegységbeli
indián harcost, felszedték a táborukat, és nyom nélkül eltűntek. De amíg
eddig észak felé mentek, Sun Hawk ezúttal délnek vette az irányt. A harcos
követni próbálta őket, de ők gondosan ügyeltek arra, hogy ne hagyjanak
nyomot;
Sun Hawk türelmes tanítgatásának köszönhetően Skylar ezt nagyon jól
megtanulta.
Két napig mentek, majd letáboroztak, de Skylar tudta, nem maradnak
ott soká. Egyáltalán nem volt biztos, hogy a harcos, aki észrevette őket,
magában tartja az információt, és ha egy helyben maradnának, akkor
nagyobb lenne az esély, hogy felfedezik őket.
Minden este, bárhol is voltak, Sun Hawk gondosan felderítette a
terepet, mielőtt lefeküdtek. Aznap este tovább maradt távol, mint máskor,
és amikor visszatért, Skylar aggodalmasan nézett rá. Néha nagyon nehéz
volt megfejtenie arckifejezését, és a nő sokszor nem is tudta biztosan, hogy
a férfi mire gondol.
-Valami baj van, szerelmem? - kérdezte, amikor Sun Hawk leült mellé.
- Eloltsam a tüzet? - Skylar remélte, hogy nem mond igent. Mióta
elhagyták a Nagoyát, most gyújtottak először tüzet, és az éj szakák egyre
hidegebbek lettek.
Sun Hawk megrázta a fejét. - Nem, nincs itt senki. Biztonságban
vagyunk ma éjjel.
- Akkor miért vagy olyan komoly?
Sun Hawk ránézett, majd a tűzbe fordította a tekintetét, és tudta, hogy
Skylar nem fog egyetérteni a döntésével. - A holnapra gondoltam.
272
Constance Bennett Holdfény ének
- Továbbmegyünk?
- Nem.
Skylar türelmesen sóhajtott, és kezébe fogta a férfi arcát, amivel
kényszerítette, hogy ránézzen. - Akkor mi a baj? Ha nem osztod meg
velem a gondolataidat, megijedek.
Sun Hawk karjába vonta Skylart, ő pedig mellkasára hajtotta a fejét. -
Van egy birtok messze nyugatra. Holnap odamegyek, és ha besötétedik,
két lovat elveszek. Miután visszatérek, lovon folytatjuk utunkat dél felé.
Skylar magától is tudta, hogy ez mit jelent. - Csatlakozunk
Geronimóhoz - mondta halkan.
Sun Hawk egy ideig hallgatott, és amikor végül megszólalt, hangjából
sajnálkozás hallatszott. - Nincs más választásunk. Ne haragudj.
Skylar felemelte a fejét, és a férfi szemébe nézett. - Amikor feleségül
vettél, megígérted, hogy mindent megteszel, hogy biztonságban tarthass.
Ha te úgy gondolod, hogy ez a legjobb megoldás, én követlek, bárhová is
mész.
Sun Hawknak nagyon jólestek ezek a szavak. Skylar szemébe nézett,
majd szívébe zárta mindazt a szerelmet, amit benne látott. Skylar
mosolyogva fogadta az élet nehézségeit. Amikor férje magára hagyta, nem
panaszkodott. A legegyszerűbb dolgokban is örömöt talált, és olyan
boldogságot nyújtott neki, amilyet még soha nem érzett. Sun Hawk, ha
tehette volna, az egész földet becsomagolta volna, és Skylarnak
ajándékozta volna.
Természetesen ezt nem tehette meg. Az a föld, amely egykor az
indiánoké volt, ma már nem volt több, mint néhány szánalmas kis darab, és
még ezeket sem tudta kedvesének adni. Tudta, mi vár rájuk, és ez
megrémítette.
De mégsem annyira, mint az a gondolat, hogy elveszítheti Skylart. Ha
az egyetlen mód, hogy megtartsa, az volt, hogy Geronimo harcához
csatlakoznak, akkor ő mindent megtesz, amit kell, és imádkozik, hogy
szerelme bocsásson meg neki érte.
273
Constance Bennett Holdfény ének
274
Constance Bennett Holdfény ének
275
Constance Bennett Holdfény ének
276
Constance Bennett Holdfény ének
277
Constance Bennett Holdfény ének
278
Constance Bennett Holdfény ének
Először csak ösztöne súgta meg Sun Hawknak, hogy követik. Amikor
az érzés csak nem múlt el, megállt és keresett egy biztonságos helyet,
ahová elbújtathatta Skylart. Felmászott egy hegyfokra, hogy belássa azt a
területet, amin éppen most jöttek keresztül, és várt. Két napja szerezte a
lovakat, és jó irányban haladtak a hegyeken át, annak ellenére, hogy
elővigyázatosságból elfedte a nyomokat, de nem volt elég alapos.
A távolban végül megpillantott három vagy négy lovast, bár még
messze voltak ahhoz, hogy tisztán lássa őket. Alig fél nappal voltak csak
mögöttük. Meglehet, hogy csak utazók vagy rezervátumbeli apacsok, akik
nyugatra mentek vadászni, de Sun Hawk nem becsülte le a veszélyt, amit
jelentettek.
Amikor visszatért, Skylar rögtön tudta, hogy valami baj van.
- Mit láttál, szerelmem?
279
Constance Bennett Holdfény ének
Sun Hawk egy hegycsúcs tetejéről figyelte a furcsa társaságot, akik lent
a völgyben vertek tábort. Hárman voltak, és Sun Hawk már biztos volt,
hogy az ő nyomukat követik. Látta, hogy jelek után kutatnak, és amikor
letáboroztak, nem gyújtottak tüzet, pedig dermesztő hideg volt. Ez csak
egyet jelenthetett: nem akarták, hogy észrevegyék őket.
Sun Hawk nem tudta, kik voltak, és miért keresték őt és Skylart.
Mielőtt ellopta volna a lovakat, gondosan megvizsgálta a birtokot és az ott
lakókat, de nem látott mást, csak egy idős tulajdonost és a feleségét. A
három személy egyike sem volt a farmon, ebben biztos volt, és amúgy is
nagyon különösen viselkedtek.
A két magas közül az egyik katonai sapkát és nehéz köpenyt viselt, de
nem tűnt úgy, mintha a vezérük lett volna, a másik az előző kettőnél
280
Constance Bennett Holdfény ének
281
Constance Bennett Holdfény ének
282
Constance Bennett Holdfény ének
283
Constance Bennett Holdfény ének
284
Constance Bennett Holdfény ének
Case-nek már nem volt szüksége arra, hogy Sun Hawk és Reggeli
Csillag nyomát kövesse. A szökevények a hegységből kivezető
legkönnyebb utat választották, amit Case-nek ugyanolyan könnyű volt
követni.
Húsz éve a sas vezérelte útjain. Ez vezette el Gatóhoz, aki megölte a
szüleit, és ez adta vissza neki a nyakláncot, amit Gato rabolt el az anyjától.
A sas figyelmeztette a veszélyre, és látomásokat mutatott neki, amik
mindig valósággá váltak. Még Libbyt, a legnagyobb ajándékot is ő adta.
Most pedig Reggeli Csillaghoz vezette, és Case még sohasem látta
tisztábban az utat, mint ezen az éjszakán.
285
Constance Bennett Holdfény ének
286
Constance Bennett Holdfény ének
287
Constance Bennett Holdfény ének
288
Constance Bennett Holdfény ének
289
Constance Bennett Holdfény ének
több kárt tenne vele, mint jót. A Sun Hawk és Skylar számára kiállított
engedély csak azért készült, ha esetleg valamelyik katona esetleg kétségbe
vonná Case jogát, és csak az állt bennük, hogy Case-nek le kell tartóztatnia
őket, és Crooknak átadni. Skylar esetleg azt gondolná, hogy csupán
letartóztatási papírok.
- Csak a szavamat tudom adni - szólalt meg végül Case -, de tudok
bizonyítékot hozni.
- Mit? - kérdezte Sun Hawk gyanakvóan.
- Az egyik személy, aki tegnap estig velem volt, a Skylar nevű nő fehér
nővére. - Case nehezen tudott eligazodni Sun Hawk reakcióin, de amikor
látta, hogy a fiatal harcos arca kővé dermed, tudta, hogy nagy hibát
követett el.
- Nem láttam nőt köztetek, amikor megvizsgáltam a táborotokat -
mondta vádlóan.
Case nem lepődött meg, hogy Sun Hawk olyan közel volt hozzájuk,
hogy meg tudta őket figyelni. - Úgy öltözik, mint egy férfi, de nő. Sokat
utazott és sokat kockáztatott, hogy lássa a testvérét - ahogy én is, tette
hozzá gondolatban. De még nem jött el az idő, hogy ilyen bonyolult
dolgokat felfedjen. - Ha engeded, hogy találkozzanak, Rayna Templeton
elmondja Skylarnak, hogy minden, amit mondtam, igaz. Rayna nem árulná
el a testvérét.
Amíg Sun Hawk az ajánlatán gondolkozott, Case óvatosan az
erszényébe nyúlt, és elővette a nyakláncot, amit Skylar csinált. Átnyújtotta
Sun Hawknak. - Ez Skylaré. A verdék adták nekem, mert tudták, hogy
megbízhatnak bennem.
Sun Hawk vigyázva kinyújtotta a kezét a nyakláncért, és megvizsgálta.
A rezervátumban nagyon sokszor látta Skylar nyakában, amit a nő most
apacs szüleinél hagyott. Ha más nem, ez bizonyította, hogy ellenfele
valóban beszélt apjával, és a verdék bíztak benne annyira, hogy nekiadtak
valamit, ami olyan értékes volt Skylarnak.
Sun Hawk lassan bólintott. - Odaadom a feleségemnek. Tudom, hogy
nagyon sokat jelent neki.
- És megengeded, hogy találkozzon a testvérével? Sun Hawk arcáról
semmit sem lehetett leolvasni.
290
Constance Bennett Holdfény ének
- Hol van?
- Körülbelül fél nappal mögöttünk.
Sun Hawk egy pillanatig hallgatott, majd így szólt. - Hozd ide
napnyugtakor. Case bólintott. - Rendben van, itt fogunk várni.
Egy darabig óvatosan figyelték egymást, majd Sun Hawk elfordult és
elkezdett kimászni a szakadékból. Case addig követte tekintetével, amíg el
nem tűnt a csúcson, majd ő is elindult lefelé.
Miközben ment, nem jutott eszébe, hogy Sun Hawk nem azt ígérte meg,
hogy Skylart hozza el, csak azt, hogy Rayna testvérét.
20. fejezet
Sun Hawknak minden ösztöne azt súgta, hogy használja ki az időt, amit
nyert, és vigye el Skylart minél messzebb. Az indián már nem követte
őket, valószínűleg azért, hogy Skylar nővéréért menjen. Lehet, hogy a
harcos csapdát állított neki, ezért Sun Hawk nagyon szerette volna
eltüntetni a nyakláncot, visszamenni Skylarhoz, és egy szót sem szólni az
egészről, aztán elvágtatni minta szél, minél messzebbre. Csak így tarthatta
meg Skylart. Csapda vagy sem, mindig látta felesége szemében a
szomorúságot, amikor fehér családjára gondolt. Fájt a szíve értük, és ha a
nővére valóban itt volt, hogy hazavigye, ő bele fog menni. Tudta, hogy a
nő szereti, de ő olyan keveset tudott nyújtani, és amúgy is túl sokáig élt a
fehérek között. El kell vinnie, különben elveszti.
Természetesen nem tehette ezt meg. Ha volt rá egy kis esély is, ha
Skylar felhagyhat a szökött indiánok életével, meg kellett neki adnia ezt a
lehetőséget. Minden más iránta érzett szerelmének csúfos elárulása lett
volna.
Úgy tért vissza a helyre, ahol Skylart hagyta, hogy tudta, el fogja
veszíteni a nőt, akit az életénél is jobban szeretett.
Skylar aludt, amikor megérkezett, de a férfi nem látta azt a helyet, ahol
addig járkált fel-alá, amíg a kimerültségtől el nem dőlt. Letérdelt mellé és
emlékezetébe véste arcának minden egyes tökéletes vonását. Felidézett
minden szót, minden érintést, amivel egymás testét illették. Emlékezett,
291
Constance Bennett Holdfény ének
292
Constance Bennett Holdfény ének
293
Constance Bennett Holdfény ének
294
Constance Bennett Holdfény ének
295
Constance Bennett Holdfény ének
- Biztos vagy benne, hogy ott lesznek? - kérdezte Rayna Case-től már
vagy legalább századjára.
- Biztos - felelte Case anélkül, hogy a nőre nézett volna. Hárman
egymás mellett lovagoltak, és Case-nek úgy tűnt, hogy ahányszor Rayna
megkérdezett valamit, a tempójuk egyre gyorsult. Ha a nő nem győzi le
idegességét, a végén teljes vágtában fognak a szakadék bejáratához
érkezni.
- De ha így zajlott le a beszélgetésed Sun Hawkkal, ahogy elmondtad,
ő nem ígérte meg pontosan, hogy Skylart hozza el - emlékeztette Rayna
idegesen. - Lehet, hogy csak trükk az egész, hogy időt nyerjenek, és
elszökhessenek.
- Nem trükk - felelte Case.
296
Constance Bennett Holdfény ének
- De...
- Rayna! Elég legyen! - parancsolta neki Meade, és dühösen
rápillantott. - Ha Case azt mondja, hogy Sun Hawk ott lesz Skylarral,
akkor neki elhiheted.
- Akkor hiszem, ha látom - válaszolta Rayna csípősen, majd
elhallgatott, és próbálta nem azon törni a fejét, hogy mi nem sikerülhet.
Amikor aznap délben Case megérkezett, és elmondta, mi történt, az egész
túl valószínűtlennek tűnt. Rayna nagyon félt attól, hogy megint szörnyű
csalódás vár rá, ezért nem tudott semmit teljes mértékben elhinni
Case-nek. Hibákat keresett a tervében, és megpróbálta rajta kitölteni a
mérgét, amiért hagyta, hogy Sun Hawk elmenjen.
Kényszerítenie kellett volna rá, hogy elvezesse Skylarhoz akár úgy,
hogy ráfogja a puskáját, nem pedig fegyvertelenül elé állni. Case azt
mondta, azért engedte el Sun Hawkot, hogy megnyerje a harcos bizalmát,
de ez Rayna szemében csupán nevetséges férfias hősködés volt. Ha Case
döntése miatt elveszti az utolsó esélyt is, hogy megtalálja Skylart, gondja
lesz rá, hogy a férfi megfizessen érte.
Meade kísérlete, hogy megnyugtassa Raynát, hiábavalónak bizonyult,
ráadásul a nő rajta töltötte ki a maradék mérgét. Előző éjjel szeretkeztek,
hol lélegzetelállítóan gyengéden, hol lélegzetelállítóan szenvedélyesen. A
férfi megtartotta a szavát, és másnap reggel nem bánta meg, amit tett, de a
reggel elsuttogott édes szavak nem változtatták meg azt, amit Rayna
délután érzett.
Ahogy közeledtek a hegygerinchez, Rayna észrevette, hogy Meade
egyre sűrűbben tekint rá, de nem vett róla tudomást. Ha ránézett volna, a
férfi biztos gyengéd megértéssel szemében viszonozta volna tekintetét,
ami teljesen lefegyverezte volna, ő viszont még nem volt felkészülve rá,
hogy lefegyverezzék. Szüksége volt a dühére, ha túl akarta élni a
következő csalódást is.
Elérték a gerinc lábát, és mielőtt felfele indultak volna, Case megállt és
leszállt a lováról.
- Mit csinálsz? - kérdezte Rayna.
- A lovaknak pihenésre van szükségük - mondta neki. Rayna éppen
tiltakozni akart, miközben megveregette Triton
297
Constance Bennett Holdfény ének
298
Constance Bennett Holdfény ének
299
Constance Bennett Holdfény ének
300
Constance Bennett Holdfény ének
301
Constance Bennett Holdfény ének
302
Constance Bennett Holdfény ének
303
Constance Bennett Holdfény ének
304
Constance Bennett Holdfény ének
305
Constance Bennett Holdfény ének
306
Constance Bennett Holdfény ének
Epilógus
307
Constance Bennett Holdfény ének
308
Constance Bennett Holdfény ének
309
Constance Bennett Holdfény ének
VÉGE
***
310