MARIAN

KEYES
UTOLSÓ ESÉLY SZALON
 A fordítás alapjául szolgáló mű:
Marian Keyes: Last Chance Saloon

Fordította
MOLNÁR EDIT

Szerkesztette
MÜNZ ANDRÁS

Borítóterv
TABÁK MIKLÓS

www.ulpiushaz.hu
Copyright © Marian Keyes, 1999
Hungarian translation © Molnár Edit, 2004
© Ulpius-ház Könyvkiadó, 2004

Kate-nek
Mert a tegnap csak álom,
És a holnap csak látomás:
De a ma nyomán, ha örömteli,
Minden tegnap boldog álom,
És minden holnap reményteli látomás.

Becsüld meg, tehát, a jelent.

SZANSZKRIT KÖZMONDÁS
 1
A csupa króm és üveg camdeni étteremben a girhes
recepcióslány végigfuttatta lilásbordóra lakkozott körmét a
névsoron, miközben ezt motyogta az orra alatt:
– Casey, Casey, merre is lehet? Megvan, tizenkettes
asztal. Ön az…
– Első? – fejezte be a mondatot Katherine. Képtelen volt
leplezni a csalódottságát, mivel kifejezetten kényszerítette
magát, hogy öt percet késsen, hiába tiltakozott hevesen
minden idegszála.
– A Szűz jegyében született? – terelte asztrológiai síkra a
beszélgetést Bordókörmű.
Amikor Katherine bólintott, a lány így folytatta:
– A beteges pontosság az egyik fő jellemvonása. Nincs
mit tenni.
A Darius nevezetű pincér, aki Hepburn-szerű kontyba
fésülve hordta rasztafrizuráját, asztalhoz vezette Katherine-
t, ahol a lány keresztbe tette a lábát és lazán hátravetette
lépcsőzetesre vágott bubi frizuráját, remélve, hogy ettől
majd kellően higgadtnak és nemtörődömnek fog látszani.
Aztán úgy tett, mintha az étlapot tanulmányozná,
megátkozta magát, amiért nem dohányzik, és megesküdött,
hogy legközelebb megpróbál tíz percet késni.
Talán nem ártana megfogadnia Tara unos-untalan
ismételgetett tanácsát, és el kéne látogatnia a Névtelen
Pszichopaták Klubjába.
Nem sokkal ezután Tara is befutott, méghozzá meglepően
korán; végigcsettegett a halvány bükkfa padlón,
szalmasárga tincsei csak úgy röpködtek. Aszimmetrikus
szabású ruhát viselt, amelyről ordított, hogy vadonatúj,
méregdrága és – sajnos – kissé szűk. Az öltözékéhez
tartozó cipő azonban fantasztikusan nézett ki.
– Bocs, hogy nem késtem – mentegetőzött Tara. –
Tudom, hogy ez a te kiváltságod, de a közlekedés
keresztülhúzta a számításaimat.
– Most már úgyis mindegy – felelte Katherine komolyan.
– Csak ne csinálj belőle rendszert. Boldog szülinapot!
– Miről beszélsz? – kérdezte Tara bánatosan. – Te talán
boldog voltál a harmincegyedik születésnapodon?
– Tíz, nem sebészi úton végzendő arcfeszesítő
beavatkozásnak vetettem alá magam – ismerte el
Katherine. – De ne aggódj, senki sem mondaná meg rólad,
hogy már elmúltál harminc. Jó, azért biztosan akadna
valaki…
Darius szökellt oda az asztalhoz, hogy fölvegye Katherine
italrendelését. Ám amikor megpillantotta Tarát, halvány
riadalom ült ki az arcára. Már megint ez a nő, gondolta,
sztoikus nyugalommal könyvelve el magában, hogy a mai
nap ismét hosszúra fog nyúlni.
– Borocskát? – kérdezte Tara Katherine-től. – Vagy
valami erőset?
– Egy gin-tonikot.
– Kettőt kérünk. Na jó! – dörzsölte össze vidáman a
tenyerét Tara. – Hol a kifestőkönyvem meg a zsírkrétám?
Tara és Katherine négyéves koruk óta barátnők voltak, és
Tara nagy tiszteletben tartotta a hagyományokat.
Katherine egy színes csomagocskát csúsztatott az asztal
túlsó felére. Tara letépte róla a papírt.
– Aveda ajándékcsomag! – kiáltotta elbűvölve.
– Az Aveda termékek a kifestőkönyv és zsírkréta
megfelelői a harmincas nőknél – jegyezte meg Katherine.
– Azért néha – mondta Tara elmélázva – hiányzik a
kifestőkönyv meg a zsírkréta.
– Ne aggódj – nyugtatta meg Katherine. – Az anyám
úgyis azt vesz neked minden születésnapodra.
Tara reménykedve pillantott fel.
– Egy másik dimenzióban – tette hozzá Katherine
gyorsan.
– Jól nézel ki. – Tara cigarettára gyújtott, és némi
irigységgel tekintett végig Katherine borvörös Karen Miller-
nadrágkosztümjén.
– Te is.
– Francokat.
– Ugyan! Csini a ruhád.
– Megleptem magam a szülinapom alkalmából. Tudod,
mit? – Tara arca elsötétült. – Utálom azokat a boltokat, ahol
ferdén állítják fel a tükröket, hogy vékonynak és
nádszálkarcsúnak látszódj bennük. Én barom meg mindig
azt hiszem, hogy a ruhának jó a szabása, és megéri kiadni
érte egy dél-amerikai ország összes tartozásának megfelelő
összeget. – Tara elhallgatott, hogy óriási slukkot szívjon a
cigarettájából. – Aztán amikor otthon odaállsz a tükör elé,
ami nincs ferdén beállítva, úgy nézel ki, mint egy tehén.
– Nem is vagy tehén.
– Dehogynem. A boltban persze nem cserélik vissza a
ruhát, csak akkor, ha hibás. Mondtam nekik, hogy komoly
hibája van, úgy áll rajtam, mint tehénen a gatya. Azt
válaszolták, hogy az nem számít. Csak az, ha, például,
elromlik a cipzárja. Úgyhogy ha már teljesen lemerítettem a
hitelkeretemet, hogy megvehessem, akár hordhatom is.
– De hiszen már a múltkor lemerítetted a hitelkeretedet.
– Ugyan, dehogy! – magyarázta Tara komolyan. – Az
csak a hivatalos keret volt. Az igazi hitelkeretem kétszáz
fonttal magasabb, mint az, amit megállapítottak. Te is
tudod!
– Persze – válaszolta Katherine elhaló hangon.
Tara kézbe vette az étlapot.
– Jaj, ne! – kiáltott föl elgyötörten. – Csupa finomság!
Édes Istenem, adj erőt, hogy ellenálljak a csábításnak, és ne
rendeljek előételt. Kit érdekel, hogy olyan éhes vagyok,
hogy egy csecsemőt is fel tudnék falni a kiságyával együtt!
– Hogy halad a „Nincs tiltott étel” fogyókúrád? –
érdeklődött Katherine, bár előre tudta a választ.
– Abbahagytam — sóhajtotta Tara pironkodva.
– Kár! – nézett rá Katherine együtt érzőn.
– Hát igen. – Tara megkönnyebbült. – Kár bizony.
Thomas alig látott a pipától. Most mondd meg, micsoda diéta
az, amelyik azt próbálja elhitetni egy magamfajta
haspókkal, hogy semmi sem tilos. Csak rossz sülhet ki
belőle.
Katherine vigasztalóan hümmögött, mint az elmúlt
tizenöt év során mindig, amikor Tara koplalásra
kényszerült. Ő azt ehetett, amihez csak kedve volt,
méghozzá azért, mert nem akarta kihasználni ezt a
lehetőséget. Káprázatos külseje olyan nő benyomását
keltette, akinek semmiért sem kell erőfeszítést tennie. A
sima, barna frizura alatt megbúvó hűvös, szürke szempár
magabiztosan szemlélte a világot. Katherine tisztában volt
ezzel. Eleget gyakorolta, amikor egyedül volt otthon.
Ekkor megérkezett Fintan, akinek belépőjét a személyzet
és a vendégek túlnyomó része is nagy figyelemmel kísérte.
Magas, keménykötésű, jóképű férfi volt, sötét haját
hátranyalva hordta. Harsánylila öltönyének mindkét ujját
gomblyukak díszítették, amelyeken keresztül át-átsejlett
ingének élénkzöld színe. Zakójának hajtókáján egy
repülőgép is elfért volna. „Ki ez…?” „Biztosan valami
színész…” „Vagy modell…” – Mint őszi levelek zizegése
hangzott fel a diszkrét moraj, és az étterem péntek esti
vendégeit egyszeriben elborította a jókedv. Micsoda férfi,
gondolta magában mindenki. Fintan felfedezte Tarát és
Katherine-t, akik elnéző mosollyal bámultak felé, és
szélesen elvigyorodott. Mintha egyszeriben minden fény
kigyulladt volna.
– Ezt nevezem! – biccentett Katherine a férfi öltönye
felé.
– Sz’asztok, lyányok! – felelte Fintan, sikertelenül
próbálva utánozni a londoni tájszólást. Sehogy sem tudta
elleplezni tiszta Clare megyei akcentusát.
Nem mindig volt ez így. Amikor a férfi tizenkét évvel
korábban Londonba költözött, és még ott munkálkodtak
benne a kisvárosi emberek elfojtott vágyai, óriási
lelkesedéssel látott hozzá, hogy újrateremtse önmagát.
Fintan a beszédmodorán kezdte a kísérletezést. Tara és
Katherine arra kényszerült, hogy tehetetlenül nézze, amint
olyan groteszk fordulatokkal fűszerezi a mondandóját, mint
például: „Jesszusz, Máriusz!”, vagy: „Nyaúúú!”, és azt
ecseteli felhevülten, hogyan táncolt együtt Boy George-
dzsal a Tabooban.
Az utóbbi pár évben azonban Fintan visszatért az ír
akcentushoz. Némi módosítással. Az akcentust rém menő
dolognak tartották a szakmájában, a divatvilágban.
Elragadtatással beszéltek róla. De Fintan rájött, az sem
mellékes, hogy megértsék, amit az ember mond. Így hát
mostanában finomított ír akcentussal beszélt. Mindeközben
Taráé és Katherine-é egyre inkább érzékelhető
városiasodáson ment keresztül a tizenkét év során.
– Boldog szülinapot! – mondta Fintan Tarának. Puszit
nem adtak egymásnak. Noha Tara, Katherine és Fintan
szinte mindenkivel szíves örömest puszilkodott, akivel
összehozta a sors, egymással sosem tette meg ugyanezt.
Olyan városban nőttek fel, ahol nem szenteltek túlzott
figyelmet a fizikai érintkezésnek – a knockavoyi
családokban a férfi ezekkel a szavakkal intézte el az
előjátékot: „Na, essünk neki, Kismadaram!” Ez persze nem
tartotta vissza Fintant attól, hogy megpróbálja
meghonosítani a kontinentális puszit a Willesden Green-i
lakásban, nem sokkal azután, hogy Londonba költöztek.
Még arra is megpróbálta rávenni a többieket, hogy amikor
hazaérnek a munkából, puszival köszöntsék egymást. Ám a
férfi erős ellenállásba ütközött, ami alaposan a kedvét
szegte. Az összes újdonsült meleg haverja engedékeny
barátnőkkel büszkélkedhetett, miért pont az övéi
makacsolják meg magukat?
– Hogy vagy? – kérdezte a férfitól Tara. – Mintha fogytál
volna, te piszok mázlista! Hogy van a beriberid?
– Összevissza szórakozik velem, már teljesen kivagyok
tőle, most a nyakamra húzódott át – sóhajtott fel Fintan. –
És a te tífuszod?
 – Sikerült megszabadulnom tőle – felelte Tara. – Pár
napot ágyban töltöttem. Tegnap kitört rajtam a veszettség,
de már elmúlt.
– Közönséges dolog ilyesmivel viccelődni. – Katherine
undorodva vetette hátra a fejét.
– Tehetek róla, hogy állandóan beteg vagyok? – kérdezte
Fintan vérig sértődve.
– Igen – felelte Katherine egyszerűen. – Ha nem járnál
bulizni és nem ütnéd ki magad minden áldott este, sokkal
jobban volnál reggelente.
– Ha majd kiderítik rólam, hogy AIDS-es vagyok, furdalni
fog a lelkiismeret – dünnyögte Fintan komor arccal.
Katherine elsápadt. Még Tara is megborzongott.
– Örülnék, ha nem viccelődnél ilyesmivel.
– Ne haragudjatok – mondta Fintan meghunyászkodva. –
A rettegés elveszi az ember eszét. Tegnap este
összefutottam Sandro egyik régi haverjával. Úgy néz ki,
mint a saját öregapja. Nem is tudtam, hogy pozitív. A lista
csak növekszik, én meg teljesen be vagyok rezelve…
– Istenem! – mondta Tara halkan.
– De neked nincs mitől félned – vágott közbe Katherine
sietve. – Megteszed a szükséges óvintézkedéseket, és tartós
kapcsolatban élsz. Apropó, hogy van az olasz póni?
– Csod-dálatos, csod-dálatos fiú! – kiáltott fel Fintan
teátrálisan, mire a többi vendég ismét felé fordult, és
elégedetten nyugtázta, hogy tényleg egy híres színésszel
van dolga, ahogy azt elsőre gyanította.
– Sandro isteni fej! – folytatta Fintan, most már nyugodt
hangon. – Jobb már nem is lehetne. Ezzel a képeslappal
kíván minden jót… – adta át Fintan a kártyát – és kéri az
elnézéseteket, de most, miközben mi itt beszélgetünk, jade-
zöld taft estélyi ruhában táncol a „Show Me The Way to
Amarilló”-ra. Ő a nyoszolyólány Peter és Eric esküvőjén.
Fintan és Sandro már hosszú évek óta ismerte egymást.
Sandro olasz volt, de túl alacsony ahhoz, hogy kiérdemelje
a „csődör” nevet. Meg kellett elégednie a pónival. Építész
volt, és fényes pompában élt Fintannel Notting Hillben.
– Elárulnál valamit? – kérdezte Tara óvatosan. –
Szoktatok veszekedni a pónival?
– Veszekedni?! – Fintan alig kapott levegőt
döbbenetében. – Hogy szoktunk-e veszekedni? Micsoda
kérdés! Hiszen szerelmesek vagyunk.
– Bocs! – mormolta Tara.
– Egyfolytában egymáson lógunk – folytatta Fintan. –
Reggel, délben, este.
– Ezek szerint teljesen odavagytok egymásért -jegyezte
meg Tara lemondóan.
– Fogalmazzunk úgy – felelte Fintan –, hogy az az
ember, aki Sandrót csinálta, élete fő művét alkotta meg.
Egyébként miért érdekel, hogy veszekszünk-e ?
– Csak úgy. – Tara egy kis csomagot adott át a férfinak.
– Ezt vetted a szülinapomra. Jössz nekem húsz fonttal.
Fintan elvette a csomagot, aztán visszaadta Tarának, de
előtte megcsodálta a csomagolópapírt.
– Boldog szülinapot, drágaságom! Milyen hitelkártyát
fogadsz el?
Tara és Katherine annak idején egyezséget kötött
Fintannel, hogy mind a hárman maguk veszik meg a
születésnapi és karácsonyi ajándékukat. Erre a
megállapodásra Fintan huszonegyedik születésnapja után
került sor, amikor is a két lány majdnem csődbejutott,
miután megvette Fintannek Oscar Wilde teljes életművét
díszdobozban. A fiú sűrű hálálkodások közepette, mégis
furcsán kifejezéstelen arccal vette át az ajándékot. Néhány
óra múlva, amikor már kellőképpen felforrósodott a
hangulat, a lányok a konyhapadlón találtak rá a zokogó,
széttaposott chipsmaradványok és üres sörösdobozok között
kuporgó Fintanre.
– Könyvek! – bömbölte a fiú. – Kibaszott könyvek! Nem
akarok hálátlannak tűnni, de azt hittem, John Galliano-féle
gumitrikót kapok tőletek!
Ettől az estétől kezdve lépett életbe a jelenlegi rendszer.
 – Mit vettem neked? – kérdezte Fintan.
Tara letépte a csomagolópapírt, amely alól egy rúzs
bukkant elő.
– Ez nem közönséges rúzs ám! – magyarázta a lány
izgatottan. – Ez tényleg tartós. A csaj a boltban azt állította,
hogy még az atomtámadásnak is ellenáll. Vége a lázas
kutatómunkának.
– Éppen ideje volt – jegyezte meg Katherine. – Hány
vacakot tukmáltak rád idáig?
– Jóval többet a kelleténél – mondta Tara. – Elhitették
velem, hogy nem kenődnek el, és megtartják a színüket,
aztán a következő pillanatban ott találtam őket a poharam
szélén vagy a villámon, mint más közönséges rúzst.
Majdnem elbőgtem magam!
Ekkor megérkezett Liv, olyan Agnès b-kabátban, amiért
ölni lehetett volna. Liv márkaőrült volt, ami érthető
jellemvonás a divatszakmában dolgozóknál, egy
lakberendezőnél azonban már kevésbé. Liv svéd volt.
Magas, erős csontozató, hófehér fogú nő, derékig érő,
szögegyenes, platinaszőke hajjal. A férfiak rendszerint
pornószínésznőnek nézték.
Liv öt éve lépett be Tara és Katherine életébe, amikor
Fintan összeköltözött Sandróval. A lányok új lakótárs után
néztek, de nemigen sikerült kedvet csinálniuk a
jelentkezőknek a parányi szobához. Ahhoz sem fűztek sok
reményt, hogy a svéd nő beköltözik. Túl nagydarab volt. De
abban a pillanatban, amikor Liv megtudta, hogy a két lány
ír származású – pontosabban egy ír kisváros szülötte –,
felcsillant a szeme. A táskájába nyúlt, és azon nyomban
leperkálta az előleget.
– De – mondta Katherine meglepetten – még meg sem
kérdezted, van-e mosógépünk.
– Azzal ne is foglalkozz – vágott közbe Tara
megrendülten. – Viszont még azt sem tudod, milyen messze
van az éjjel-nappali.
– Nem baj – felelte Liv enyhe akcentussal. – Nem ez a
fontos.
– Ahogy gondolod… – Tarának már azon járt az esze,
vajon Livnek vannak-e svéd férfi barátai Londonban.
Bronzbarna, szőke óriások, akiket majd felhoz bemutatni.
De pár nappal azután, hogy Liv beköltözött, rögtön fény
derült rá, mi áll a lelkesedése hátterében. Tara és Katherine
legnagyobb rémületére és megrökönyödésére Liv
megkérdezte, elkísérheti-e őket misére vagy az esti
imádságra. Kiderült, hogy Liv az élete értelmét keresi.
Miután egy ideig a pszichoterápia rögös útját járta, minden
hitét a spirituális megvilágosodásba vetette, és remélte,
hogy a lányok katolicizmusa rá is átragad.
– Sajnálom, hogy csalódást kell okoznunk – magyarázta
Katherine kíméletesen –, de mi hitehagyott katolikusok
vagyunk.
– Még hogy hitehagyott katolikusok! – kiáltott fel Tara.
– Miket hablatyolsz itt össze?
Katherine meglepett arcot vágott. Semmi jelét nem látta,
hogy Tara hite újraéledt volna.
– A hitehagyott túl enyhe kifejezés! – nyögte ki végül
Tara. – A hitelehagyott jobban fedi a valóságot.
Liv végül úrrá lett a csalódásán. És bár aránytalanul sok
időt fordított arra, hogy egy szikh újságkihordóval
kitárgyalja a reinkarnáció mibenlétét, más vonatkozásban
teljesen normális életet élt. Fiúzott, néha őt is elővette a
másnaposság, fenyegető leveleket kapott a bankjától, és a
szekrénye tele volt különféle kiárusításokon beszerzett
ruhákkal, amiket aztán egyszer sem vett föl.
Három és fél évig lakott együtt Tarával és Katherine- nel,
amíg úgy nem döntött, azzal próbál véget vetni
egzisztenciális nyomorúságának, hogy saját lakást vesz. De
az újdonsült lakástulajdonos az első fél évben minden
estéjét Taráéknál töltötte, és azon sopánkodott, milyen
egyedül érzi magát lakótársak nélkül. Még ma is ezt tenné,
ha Katherine és Tara ki nem költözik az albérletből, hogy új
életet kezdjen.
 2
– Csak négyen leszünk? – kérdezte Fintan meglepetten.
Tara bólintott.
– Nem bírnék ki egy vad tivornyát. A legközelebbi
barátaim vigasztaló szavaira van szükségem ezen a
szomorú napon.
– Tulajdonképpen arra lettem volna kíváncsi, hol van
Thomas. – Fintan szemében harcias fény villant fel.
– Otthon maradt, mert pihenni akar – vallotta be Tara
pirulva.
A társaság felzúdult.
– De hiszen ma van a születésnapod! Ő pedig a barátod!
– Soha nem jön velünk sehova – panaszolta Fintan. –
Mocskos disznó, legalább a szülinapodon megerőltethette
volna magát!
– Engem nem zavar – bizonygatta Tara őszinte
meggyőződéssel. – Holnap úgyis moziba megyünk.
Szálljatok már le róla! Bevallom, nem könnyű eset, de nem
rosszindulatból teszi, amit tesz, csak sok csalódás érte…
– Igen, persze – vágott közbe Fintan. – Tudjuk. Hétéves
korában lelécelt az anyja, ezért nem az ő hibája, hogy ilyen
mocskos disznó lett belőle. De azért figyelmesebb is lehetne
hozzád. A legjobbat érdemled.
– Én jól megvagyok vele – kiáltotta Tara. – Esküszöm!
Neked túl… túl… – hadonászva keresgélt a megfelelő szó
után – nagyra törő elképzeléseid vannak velem
kapcsolatban. Olyan vagy, mint az az apa, aki agysebészt
akar nevelni a fiából, miközben a gyerek csak kukásnak
alkalmas. Szeretem Thomast.
Fintan némán fortyogott magában. A szerelem vak, ez
nem is kétséges. Tara esetében ráadásul süket, néma,
diszlexiás, formátlan a csípője és az Alzheimer-kór kezdeti
tünetei fedezhetők fel rajta.
– És Thomas is szeret engem – jelentette ki Tara
határozottan. – És mielőtt arról kezdenél papolni, hogy
sokkal jobbat érdemiek nála, hadd emlékeztesselek rá, hogy
az Utolsó Esély Szalon tagja lettem. Harmincegy éves
kripliként egyáltalán nem biztos, hogy be tudnék újítani
még egy pasit.
Liv átnyújtotta Tarának az üdvözlőkártyáját meg az
ajándékát. A kártyát kézzel festett selyem borította, az
ajándék pedig egy karcsú, csillogó, kobaltkék üvegváza volt.
– Csodálatos! Olyan jó ízlésed van, hogy az már fáj –
kiáltotta Tara, megpróbálva leplezni a csalódottságát, amiért
nem Clarins narancsbőr elleni szérumot kapott, amire
annyira fájt a foga. – Köszönöm!
– Sikerült választani? – Darius érkezett, tollal a kezében.
– Még nem egészen – dünnyögték az asztal körül ülők. –
Szóljon már valaki!
– Megvan! – nézett fel mosolyogva Tara az étlapról. – Én
rántott Mars szeletet kérek búzacsírakásával, utána pedig
paszternákos kapucsínót.
Darius rosszallóan meredt Tarára. Ez a nő már a múltkor
is ezt csinálta.
– Elnézést! – kuncogott Tara. – Olyan mulatságosak ezek
a hajmeresztő ízkombinációk.
Darius továbbra is merev arccal bámult le a lányra.
– Ne csináld a fesztivált, légy szíves! – súgta oda
Katherine a barátnőjének.
– Bocsánat! – Tara megköszörülte a torkát. – Kérek egy
marhapudingot korianderes pestóval, currys céklaropogóssal
és csokoládés krumplipürével.
– Tara! – fakadt ki Katherine.
– Nyugi! – csitítgatta sietve Fintan. – Ez tényleg rajta
van az étlapon.
Katherine odapillantott.
– Igazad van. Elnézést! Akkor én is ugyanezt kérem.
Miután kihozták az ételt – egyik fogás festőibb volt, mint
a másik –, a társalgás az életkort érintő kérdések felé
kanyarodott. Végtére is születésnapot ünnepeltek.
 – Az általános vélekedésekkel ellentétben – magyarázta
Katherine – engem nem a ráncok borzasztanak el. Hanem
az a tény, hogy az elmúlt tíz év során az egész arcom…
– Összeesett – vágta rá kórusban Tara és Liv. Nem
először játszották ezt a játékot.
– Tudom, miről beszélsz. – Tara olyan könnyedén vette át
a szót, mint futóváltó tagja a botot. – Ha megnézitek a
kilenc évvel ezelőtti igazolványképemet, a szájam még fönt
volt a homlokomnál, de mostanra akkora táskák nőttek a
szemem alatt, hogy egészen az államig lógnak. Most
biztosan azt gondoljátok magatokban, miféle állról beszél ez
itt? A homlokom pedig a derekamat verdesi.
– Még szerencse, hogy létezik plasztikai sebészet –
jegyezte meg Liv szenvedélyesen.
– Nem is tudom – mélázott el Fintan. – Szerintem
csodálatos dolog méltósággal megöregedni, és hagyni, hogy
a természet megtegye a magáét. Az érett arc sokkal
karakteresebb.
A három nő savanyú képpel bámult rá. Ez a pasi el sem
tudja képzelni, milyen az, ha szó szerint elhalványodnak a
vonásai. De mit is várhatnának tőle? Hiába meleg, attól még
férfi. Most, hogy csak úgy burjánzik a bőrében a kollagén,
valóságos Dorian Graynek hiszi magát. De nézzük csak meg
tíz év múlva, vajon akkor is a méltóságteljes öregedésről
fog papolni? Inkább bármit megadna, hogy a kés alá
feküdhessen, gondolta magában a három nő kárörvendően.
– Az érett arc sokkal karakteresebb – ismételte Tara
gunyorosan. – Ezt pont az mondja, akinek azért kellett
nagyobb lakásba költöznie, hogy el tudja helyezni a Clinique
piperegyűjteményét. Lassan gondnokot kell felvenned a
fürdőszobádba. Tényleg, miért nem nyitod meg a
nagyközönség előtt?
– Nyaúú! – nevetett Fintan. (Néhány kifejezésnek
sikerült túlélnie a változásokat.)
A beszélgetés ezek után óhatatlanul is a biológiai óra
ketyegésére terelődött.
 – Úgy szeretnék gyereket szülni! – mondta Liv
sóvárogva. – Szörnyű, hogy ellenőrzés alatt kell tartanom a
méhemet.
– Ne! – förmedt rá a barátnőjére Katherine. – Csak
pótcselekvésből tennéd, és pokollá változna az életed.
– Ne aggódj! Úgysem lesz belőle semmi – felelte
gyászosan Liv. – Legalábbis addig, amíg a barátom más
nővel él együtt. Svédországban.
– Neked legalább van barátod – mondta Fintan vidáman.
– Nem úgy, mit Katherine-nek. Mikor is buktál el utoljára,
Katherine? – Katherine csak titokzatosan mosolygott. Fintan
felsóhajtott. – Mit csináljunk veled? Nem hiszem el, hogy
nem dongnak körül a vonzó pasik.
Katherine ismét elmosolyodott, ezúttal egy kissé
erőltetettebben.
– Én is nagyon szeretnék gyereket – ismerte be Fintan. –
Egyedül emiatt sajnálom, hogy meleg vagyok.
– Az nem akadály – mondta Tara vidáman. – Keress egy
belevaló csajt, béreld ki a méhét, és máris meg van oldva a
dolog.
– Ez így túl kiábrándító. És veletek mi a helyzet?
Katherine?
– Nem – felelte Katherine röviden. – Én nem akarok
gyereket.
Katherine olyan undorodó képet vágott, hogy Fintan
elnevette magát.
– Egy derék ember szerelme majd megváltoztatja a
véleményedet. És te, Tara? Érzed a vibrálást a melledben,
készen állsz a gyerekkihordó akcióra?
– Igen, nem… nem is tudom – bizonytalankodott Tara.
– De nézzünk szembe a tényekkel: még saját magamat
sem tudom ellátni. Teljesen kikészülnék, ha valaki mást is
kéne mosdatnom, etetnem és öltöztetnem. Még éretlen
vagyok.
– Nézzétek csak meg, mi lett szegény Emmából –
helyeselt Katherine. Emma, egy régi barátnő, a vagány
csajok legvagányabbika volt, egészen addig, amíg gyors
egymásutánban két gyereket nem szült. – Annak idején
bombázó volt. Most úgy néz ki, mint egy ökoharcos.
– Kár érte – felelte Tara. – Nincs ideje hajat mosni, mert
a gyerekek fenekét kell kitörölnie. De boldog.
– Vagy vegyük Gerrit – emlékeztette a többieket
Katherine. Gerriben egy másik hajdanvolt szépséget kellett
tisztelni, aki később gyereket szült, és ezek után maga is
gyerekké változott. – Egy értelmes mondatot sem tud
kinyögni.
– De már szobatiszta, és el tud számolni tízig –jegyezte
meg Liv. – Ő is boldog.
– Aztán ott van Melanie – mondta Katherine sötéten. –
Annak idején nagy liberális volt. Most viszont jobboldali
fasiszta, aki legszívesebben az összes pénzét a Nemzeti
Frontnak adná. Ez a vége, ha valaki gyereket szül. Melanie
akkora buzgalommal irkálta alá az állítólagos pedofilok
elleni íveket, hogy közben elfelejtette, ki is valójában.
– Gondolj arra, milyen érzés lehet, amikor a saját
gyerekedet tartod a karodban – mondta Liv lágyan. –
Micsoda öröm! Micsoda boldogság!
– Nyálriadó! – kuncogott Tara. – Liv kezd nyálas lenni.
Állítsa meg valaki!
– Mit kaptál Thomastól a szülinapodra, Tara? – kérdezte
Katherine gondolkodás nélkül, mielőtt még Liv könnyekben
tört volna ki a meghatottságtól.
– Egy tízshillingest? – találgatott Fintan.
– Egy tízshillingest?! – kiáltott fel gúnyosan Tara. – Térj
észre! Soha nem verné magát ekkora költségbe – tette
hozzá. – Ha egy pennyt mondtál volna, az más. – Ököllel az
asztalra csapott. – Nem vagyok sóher, csak takarékos –
zengte erős yorkshire-i akcentussal. Tisztára olyan volt,
mint Thomas.
– Egy saját készítésű, színes celofánba csomagolt
virágcserepet, amibe kagylókat tűzködött? Egy használt
golyóstollat? – Fintan nem tágított.
 – Igazi Thomas Holmes-féle ajándékot kaptam tőle –
felelte Tara normális hangon. – Egy magnóliás kézkrémet és
egy ígéretet, hogy ha nyer a lottón, befizet ajakfeltöltésre.
– Hát nem fantasztikus?! – kiáltott fel Fintan.
– Új volt az a kézkrém? – Katherine megpróbált
kifejezéstelen hangon beszélni. – Vagy a női vécéből lopta a
cégnél?
– Na, de kérlek! – felelte Tara utálkozva. – Persze hogy
nem volt új. Még karácsonyra kaptam tőle. Behajítottam a
szekrény aljába, ő meg a jelek szerint megtalálta és
újrahasznosította.
– Micsoda szarevő! – csúszott ki Liv száján.
– Egyáltalán nem az – ellenkezett Tara.
Liv meglepődött. Rendszerint Tara szapulta
leghangosabban Thomast a fösvénysége miatt, és a
többieket is erre biztatta, hogy megmutassa, mennyire jó
fej.
– Faszari szarevő – jelentette ki Tara. – Gyerünk, Liv,
mondd utánam.
– Thomas faszari szarevő – ismételte Liv. – Köszi, Tara!
– Persze őt is meg lehet érteni – mondta Tara. – Az a sok
pénzzabáló ünnep! Karácsony, Valentin-nap, születésnap
meg a többi hiábavalóság. Bámulom Thomast, amiért nem
hagyja magát manipulálni. Nem számít, hogy nem vesz
nekem semmit. Pár hete, teljesen váratlanul, meglepett egy
aranyos szőrös meleg vizes palackkal, amikor nagyon
görcsölt a hasam.
– Mert ahhoz már sóher, hogy havonta egyszer vegyen
neked egy doboz fájdalomcsillapítót – mondta megvetően
Fintan.
– Jaj, ne csináld! – kiáltotta Tara félig nevetve. – Te ezt
nem érted.
– Mit kéne értenem?
– Tudom, hogy undorító alaknak tart játok, pedig nagyon
édes is tud lenni. Néha – mondta Tara bávatagon –
csodálatos esti meséket mesél egy Ernest nevű medvéről.
 – A farkát becézi így? – kérdezte Fintan gyanakvóan. –
Ez az Ernest sokat bujkál sötét barlangokban?
– Látom, hogy csak az időmet vesztegetem – kuncogott
Tara. – Nem tudsz valami jó kis pletykát? Gyerünk, mesélj
valami zaftos történetet a hírességek világából.
Fintan, Carmella Garcia, a kokainfüggő spanyol divat-
tervezőnő – akit egyszerre tartottak korszakalkotó zseninek
és kiállhatatlan hisztérikának – jobbkezeként mindenféle
meghökkentő értesüléssel tudott szolgálni a gazdagokról és
híresekről.
– Jó, de előbb rendeljünk még egy kört.
– Az a medve katolikus?
Jó sok idő és még több narancslikőrös kávé múlva
Katherine azt a kellemetlen felfedezést tette, hogy
Bordókörmű már nagyon szeretne összepakolni és
hazamenni. Vagy legalábbis összepakolni, és jól belőni
magát valahol.
– Fizessünk – kiabálta túl a részeg, rekedtes hahotázást.
– Majd én fizetek – ajánlkozott Fintan az elázott emberek
nagylelkűségével. – Ragaszkodom… hozzá.
– Szó sem lehet róla – felelte Katherine.
– Ne sérts meg! – csapta az asztalra Fintan a
hitelkártyáját. – Ne ellenkezz velem!
– Hogy akarod nyolc számjegyűre csökkenteni a hitel-
túllépésedet, ha mindig te állod a cechet? – korholta a férfit
Katherine.
– Ez igaz – helyeselt Tara buzgón. – A múltkor azt
mondtad, letartóztatnak, ha még jobban megterheled a
kártyádat. Azt mondtad, hogy egyenruhás férfiak törnek
rád, gumibottal és bilinccsel a kezükben…
– Állati! – kiáltotta Liv és Fintan, és vihogva bökdösni
kezdték egymás oldalát.
– …hogy elvigyenek, és soha többé nem látunk téged. Azt
kérted: „Állítsatok le, ha megint túl akarom költekezni
magam.” – Azzal Tara visszacsúsztatta a kártyát a férfi elé.
– Bagoly mondja verébnek – ágált Fintan.
 – Ne csinálj őrültséget!
– Mért vagyok csóró? – tudakolta Fintan. – Amikor
szépen keresek.
– Éppen ez az oka – vigasztalta a férfit Tara a részegek
logikájával. – Minél többet keresek, annál szegényebb
leszek. Ha megemelik a fizetésemet, megnőnek a
kiadásaim, hogy legyen helye a fölösleges pénznek, csak az
a baj, hogy ez a növekedés sokkal nagyobb mértékű, mint
korábban. Még hogy a fogyókúrától meghízik az ember?
Felejtsd el. A fizetésemelés elszegényít.
– Miért nem vagyok olyan, mint te, Katherine? –
mélázott el Fintan.
Katherine annak idején bevallotta, hogy amikor
fizetésemelést kapott, a levonások után maradó havi
pluszpénzt egy az egyben átutaltatta a takarékszámlájára,
abból a megfontolásból, hogy mivel addig nem állt
rendelkezésére ez az összeg, nem is fog hiányozni neki.
Katherine felnézett a számláról.
– Kellenek az olyan emberek, mint te vagy, hogy legyen
mire felvágnom.
A társaság végül fölkerekedett.
Darius, a pincér, vizsla szemekkel figyelte, amint
Katherine végiglejt a helyiségen. A nő nem tartozott az
esetei közé, mégis volt benne valami, ami fölkeltette az
érdeklődését. Katherine sokat ivott, mégsem tántorgott
hullarészegen, visítozva és a barátaiba kapaszkodva, mint a
többiek. Dariusra az is nagy hatást tett, ahogy Katherine az
érkezésekor viselkedett. Éppen elég nőt látott már, akik
idegesen közömbösséget színleltek várakozás közben, és
biztos volt benne, hogy Katherine higgadt nemtörődömsége
őszinte volt. Darius a megfelelő jelző után kutatott az
agyában. (DJ akart lenni, így a szókincs nem tartozott az
erősségei közé.) Rejtélyes – ezt a jelzőt kereste, ha ismerte
volna a szót.
– És most hova menjünk? – kérdezte Tara mohón,
miközben a társaság dideregve toporgott az étterem előtt.
Bár még csak október eleje volt, alaposan lehűlt az idő.
– Tudtok valami jó bulit?
– Ma este nem.
– Semmit? Igazán gondolhattak volna ránk.
– Menjünk el a Mundo bárba – javasolta Katherine.
Tara megrázta a fejét.
– Mivel szerda esténként járunk oda, a munka jut róla az
eszembe.
– Kék Kottafej?
– Már biztosan megtelt. Nem lesz szabad asztal.
– Boldog Sziget?
– A múltkor pocsék volt a zene.
– Alvilág?
– Kérlek!
– Ezt vegyem visszautasításnak? – Katherine már
majdnem az összes törzshelyet felsorolta.
– Mit szólnátok a Kínzókamrához? – vetette föl Fintan
vidáman. – Egy csomó jó pasi, vasra verve.
– Ugyan már! Nem emlékszel? – kérdezte Katherine a
férfitól. – A múltkor sem engedtek be minket, mert csajok
vagyunk.
– Hát ez volt a baj? – kiáltott fel Liv. – Én meg azt
hittem, az, hogy nincs leborotválva a fejünk.
– Semmi kedvem a klubokat járni – vallotta be Tara. –
Egyáltalán nincs bulizhatnékom. Jobban szeretnék pihenni,
leülni egy kényelmes székre egy olyan helyen, ahol nem
kell közelharcot vívnom egy pohár italért, ahol hallom, hogy
a másik mit mond… Jaj, Istenem! – Tara rémülten rándult
össze. – Na, tessék! Alig egy nap múlva betöltöm a
harmincegyet, és máris úgy viselkedem, mint egy vén kripli.
Most el kell mennem bulizni, hogy bebizonyítsam, még van
bennem spiritusz.
– Nekem sincs sok kedvem bulizni – mondta vigasztalóan
Liv. – De harmincegy és fél évesen már kezdek beletörődni
a dologba.
– Jaj! – kiáltotta Tara döbbenten. – Már az is elég nagy
baj, hogy nem akarsz menni, de hogy még kezdesz is
beletörődni! Nem bírom elviselni, hogy megöregedtem!
– A következő lépés az lesz, hogy szívesebben fekszel az
ágyban és nézed a tévét, ahelyett hogy valami mással
ütnéd agyon az időt. – Katherine-ből csak úgy sütött a
gonoszság. – Kifogásokat keresel, hogy miért nem
mozdulsz, ki otthonról. Orvosi neve is van a betegségnek –
begubózás. Kezdesz intim viszonyba kerülni a
távirányítóval.
– Én imádom az enyémet – közölte bizalmasan. – És a
Vouge helyett az Otthon, Édes Otthont kezded olvasni.
– Az egy lakberendezési magazin?
Katherine buzgón bólogatott.
– Juuuuj! – fintorgott Tara.
– Menjünk fel valamelyikünkhöz. – Fintan megpróbálta a
rendes medrébe visszaterelni az ünnepséget. – Majd úgy
teszünk, mintha valamelyik klubban lennénk.
– Menjünk hozzám – ajánlkozott Tara, miközben
Thomasra gondolt, és reménykedett benne, hogy a többiek
nemet mondanak. Részeg volt, de azért nem teljesen.
– Vagy hozzám – ajánlkozott Katherine, szintén
Thomasra gondolva.
– Menjünk Katherine-hez! – kiáltotta Liv és Fintan sietve,
szintén Thomasra gondolva.
– Van otthon pia? – kérdezte Tara.
– Persze hogy van – felelte Katherine sértődötten.
– Tényleg megöregedtünk – dünnyögte Tara ostobán.
Katherine leintett egy taxit, a fél méterre tőlük álló két
férfi legnagyobb bosszúságára, akik már jóval hosszabb
ideje ácsorogtak ott.
– Gospel Oak – mondta a sofőrnek.
– Gyalog nem tudtak menni? – morgolódott a férfi.
– Én biztos nem – felelte Tara vidáman. – Hullarészeg
vagyok.
– Emlékeztek – merengett el, miután mind a négyen
bepréselték magukat a taxiba –, hogy amikor együtt
laktunk, egy pillanat alatt felszlopáltuk az egész
alkoholkészlétünket? Amikor hazamentünk Írországba –
fordult Katherine és Fintan felé –, vagy amikor te
hazamentél Svédországba – mutatott Livre –, és jól
feltankoltunk hámmentes, akarom mondani, vámmentes
italokból, alig léptünk be az ajtón, már el is fogyott az
egész.
– A szegényességünk volt az oka – mondta Liv.
– A szegénységünk – helyesbített Tara szórakozottan. –
De nemcsak az. Fiatalok voltunk, és forrt a vérünk!
– Most viszont öregek vagyunk – jegyezte meg gyászos
hangon Liv.
– Ne! – fortyant föl Katherine. – Nem kéne ilyen hamar
összeomolnotok. Még van egy teljes órátok.
 3
Miközben Fintan és a lányok az étteremben mulattak,
kétpercnyire tőlük fergeteges buli zajlott. Persze
Londonban, Camden városrészben, péntek este nem ez volt
az egyetlen összejövetel. Ezen a bulin azonban Lorcan
Larkin is ott vendégeskedett.
Lorcan Larkin olyan ember volt, akinek minden sikerül.
Az egyetlen dolog, ami nem sikeredett túl fényesre, a neve
volt – igazi kontármunka. A férfihoz százkilencven
centiméter magasságú, széles mellkasú, lapos hasú, hosszú
lábú és keskeny csípőjű test tartozott, amelyet tulajdonosa
masszív evészettel, ivászattal és dohányzással tartott
karban. A férfinak vállig érő, lángvörös sörénye, pici
mogyoróbarna szeme volt, és ő büszkélkedhetett a
leggyönyörűbb érzéki ajkakkal Camden egész
vonzáskörzetében a huszadik század vége felé.
Nők ezrei kerültek komoly zavarba, amikor
megismerkedtek Lorcannel, és azonmód érzéki vágyakozást
kezdtek érezni iránta. „De hiszen nekem nem is tetszenek a
vörös hajú pasik – hangzott az unalomig ismételt panasz. –
Olyan ciki!”
Lorcan egészen különleges vörös hajú férfi volt. Utána
soha nem kiabálták az utcán, hogy: „Nézzétek a
stoplámpafejűt!” Ehelyett elragadtatott tekintetek követték
minden mozdulatát.
Azokban a kivételes esetekben, amikor valaki már-már
azon volt, hogy pimaszkodni kezdjen vele, Lorcan, ahelyett
hogy tettlegességhez folyamodott volna, bevetette a titkos
fegyverét. Az ír akcentusát. Ez nem az a megmosolyogtató
beszédmodor volt, amit az emberek akkor utánoztak,
amikor ki akarták figurázni az íreket. Lorcan fuvolázó
hangja lágy volt és lírai, de mindenekelőtt átlagon felüli
műveltségről árulkodott. A férfi attól sem riadt vissza, hogy
csak úgy mellékesen egy-egy idézettel vagy verssorral
fűszerezze a mondanivalóját, ha a helyzet megkívánta. A
nők egyenesen elolvadtak Lorcan hangjától. Mert ő
gondoskodott róla, hogy így legyen.
Abban a pillanatban, amikor Tara dupla adag desszertet
rendelt („Ma van a születésnapom, vagy mi!” – kiáltotta
kihívóan), Lorcan elhatározta, hogy átsegíti vendéglátója
tizenhat éves lányát, Kelly-t a tűzkeresztségen. A lány
szemmel láthatóan másra sem vágyott, egész este a férfi
nyakán lógott, jelentőségteljes pillantásokat vetett rá nagy
őzikeszemével, és valahányszor elment Lorcan mellett,
kemény mellét a férfi karjának dörzsölte. Angeline, az
anyuka persze dühös lesz, de nem ez volt az első és az
utolsó eset, hogy anya és lánya összetűzésbe keveredtek
Lorcan miatt. A férfi élvezettel legeltette a szemét Kellyn,
elégedetten vette szemügyre kamasz lányos bájait. Kelly
hosszú, karcsú lábakkal és feszes, kerek popsival
rendelkezett. Lorcan látta rajta, hogy hízásra hajlamos
típus. Pár év múlva undorító bányarém válik belőle, rengeni
fog rajta a háj. Akkor majd törheti a fejét, mit rontott el. De
most, ebben a pillanatban még tökéletes volt.
– Menjünk már, haver! – figyelmeztette Benjy Lorcant,
megpróbálva leplezni a hangjából kihallatszó idegességet.
Lorcannek már órák óta a barátnője, Amy bulijában kellett
volna lennie.
Lorcan elhessegette magától Benjyt.
– Még maradunk.
– De… – akadékoskodott Benjy.
– Szállj le rólam! – fortyant föl Lorcan.
Benjy Lorcan egykori lakótársa és nem hivatalos
magántitkára volt. Abban a reményben sertepertélt Lorcan
körül, hátha a sikeressége rá is átragad. Miután ebben a
tekintetben csalódnia kellett, azt remélte, hogy Lorcan
mellett maradva talán magához csábíthatja haverja levetett
szeretőit – százával hemzsegtek az ilyen nők és
felcsipegetheti a morzsákat – lehetőség szerint az ágyban.
Lorcan hanyag nemtörődömséggel kelt fel a kanapéról.
Sugárzó arccal Kelly felé indult, akinek lesütött szemében
néhány pillanattal korábban Benjy még győzedelmes fényt
látott felvillanni. Benjy nem hallotta, mit mond Lorcan
Kellynek, de volt pár tippje. Lorcan egyszer, merő
szívjóságból, megtanított neki néhány tuti mondatot.
– Hajolj egész közel a csaj füléhez, és suttogd bele:
„Félelmetes nő vagy, halálra gyötörsz a pillantásoddal” –
tanácsolta Lorcan. – Vagy (de ezt hebegve-habogva kell
előadnod, mintha remegnél az idegességtől): „Bocs, hogy
megzavarlak, csak azt akarom mondani, hogy neked van a
leggyönyörűbb szád, amit életemben láttam, még egyszer
bocs, hogy feltartottalak, most mennem kell.” Ez egyből
megszázszorozza az esélyeidet – ígérte a jó barát Benjynek.
De százszor nulla is csak nulla. És a tuti mondatokra,
amelyek olyan jól beváltak Lorcannél, Benjy esetében csak
üres pislogás vagy gúnyos mosoly volt a válasz. Egyszer
pedig egy arcba csapódó öv, amitől a férfinak három napig
csengett a jobb füle.
– Mit rontottam el? – kérdezte Benjy elkeseredetten,
amikor visszanyerte a hallását. Sokkal könnyebb dolga lett
volna, ha nem százhetven centi magas, köpcös, kese hajú,
kopaszodó alak, de Lorcan nem tért ki erre. Élvezte, hogy a
nyájas jótevő szerepében tetszeleghet.
– Fogadd meg a mester tanácsát – mondta vigyorogva. –
Van két lány, az egyik bomba nő, a másik nem annyira,
mint ahogy az általában lenni szokott. Becserkészed a
ronda nőt, ráakaszkodsz, mint egy kullancs, a csinosra meg
rá se bagózol. A ronda odalesz a gyönyörűségtől, hogy őt
választották a bombázó barátnője helyett. A csinos meg
teljesen kiakad, hogy észre sem veszik, és megpróbálja
magára vonni a figyelmedet. Innentől kezdve tied a pálya.
Benjyben feltámadt a remény. Lorcan érvelése teljesen
meggyőző volt.
– Van még ilyen tipped?
Lorcan elgondolkodott.
– Minden nőnek van egy olyan tulajdonsága, amit ő maga
is nagyra tart – magyarázta. – Minden nőben van valami
értékes. Csak találd ki, mi az (hidd el, haver, a legtöbbször
majdnem kiszúrja az ember szemét), aztán zengj ódákat
róla.
Benjy reménykedve bólintott.
– Még valami?
– Igen. A kövér nők jobban törik magukat.
Pár másodperccel azután, hogy Lorcan és Kelly eltűnt,
Angeline, egy vonzó nő, aki állandóan a hasa körmérete
miatt aggódott, rohant oda Benjyhez.
– Hova lett Lorcan? – kérdezte aggodalmaskodva. – És
hol van Kelly?
– Ööö, fogalmam sincs – hebegte Benjy. – De ne izguljon,
nem mehettek messzire – tette hozzá, és közben azon
töprengett, minek is töri magát.
A párocska tényleg nem ment messzire, Kelly rózsaszínű,
csupa pihe szobájában tanyázott, ahol az ágytakarót szinte
teljesen elborította a rádobált plüssállatok halma. Bár Kelly
külsőleg már kész nő volt, lelkileg még nem ért fel a
feladathoz.
Lorcan jelenlétében kissé felgyorsultak az események. A
lány csak egy csókot akart, hogy aztán diadalmasan az
anyja fejéhez vághassa: „Na, ugye, te hordóhasú vén
szatyor, megmondtam, hogy sokkal jobban nézek ki nálad!”
Kelly még nem döntötte el, megengedje-e Lorcannek, hogy
az megtapogassa a mellét – persze ruhán keresztül –, de
aztán úgy határozott, hogy inkább nem. Így hát amikor
Lorcan elkezdte kigombolni a farmerját, a lány teljesen
elborzadt. Amikor a férfi combközépig letolta a nadrágját és
Kelly szeme láttára simogatni kezdte hatalmas,
félelmetesen duzzadozó szerszámát, a lány majdnem
szívszélhűdést kapott.
– Menjünk vissza – mondta halálra rémülve.
– Még ne – felelte Lorcan hátborzongató mosollyal, és jó
erősen belemarkolt a Kelly tarkóját borító selymes
hajzuhatagba.

Benjy félig elismerően, félig irigy gyűlölettel nézett
Lorcanre, aki a tiszteletkörök lefutása után peckesen
belépett a szobába.
– Te rohadék! – diinnyögte Benjy.
– Nem bántottam a kiscsajt. – Lorcan teljesen meg volt
hatódva a saját jóságától. – Nem ejtettem foltot a
becsületén.
– Na persze! Egy ujjal sem nyúltál hozzá – horkant fel
Benjy. – És Amyvel mi lesz? Ma van a szülinapja.
– Nem tehetek róla – felelte vigyorogva Lorcan, olyan
hanyagul rándítva meg a vállát, hogy nem egy érett
asszony sikoltozva vetette volna magát a lába elé. –
Odavagyok a nőkért.
– Nem hiszem – motyogta Benjy az orra alatt. – Nekem
úgy tűnik, inkább gyűlölöd őket.
– Gyerünk! – adta ki a parancsot Lorcan. – Indulnunk
kell. Mozogj már, öreg, késésben vagyunk. – Azzal
kiviharzott a szobából, pillantásra sem méltatva a zokogó,
magába roskadt Kellyt, aki összegörnyedve kuporgott a
lépcső alján.
– Miért bánsz úgy minden nővel, mint a kapcaronggyal?
– tudakolta Benjy, amikor kiléptek a csípős októberi
éjszakába, és taxira várva megálltak a járdaszélen. – Mit
művelt veled az anyád? Túl sokáig szoptatott? Vagy túl
kevés ideig?
– Anyám jó fej volt – jelentette ki Lorcan. Lágy, fuvolázó
hangja éles kontrasztot képezett Benjy fejhangú
rikácsolásával. Miért keres mindenki freudi magyarázatot
arra a tulajdonságára, hogy csak rövid ideig bír egy nő
mellett megmaradni? Pedig egyszerű a válasz. – Ugye
ismered a mondást, Benjy?
– Miféle mondást? – csattant fel Benjy, és amikor Lorcan
nem felelt, követte barátja pillantását, és látta, hogy az a
közeli étterem előtt álldogáló három nőt és egy szem férfit
figyeli.
 – Miféle mondást? – ismételte meg a kérdést az őrjöngő
Benjy, és csak még jobban felment benne a pumpa, amikor
észrevette, hogy a négy ember bepréseli magát abba a
taxiba, amelyet ő az előbb már a magáénak könyvelt el.
– Miért nyalogatja a kutya a golyóit? – válaszolta Lorcan.
Benjy durcásan hallgatott.
– Mert megteheti – mondta Lorcan, csöppnyi
elcsigázottsággal a hangjában. – Mert megteheti.
 4
Liv, Tara, Fintan és Katherine gin-tonikot ivott és a Wham!
zenéjére táncolt, halálra bosszantva ezzel Rogert, Katherine
alsó szomszédját.
– Hát nem fantasztikus? – kérdezte Tara sugárzó arccal.
– Tizenöt éves korunkban is erre táncoltunk, emlékeztek?
Emlékszel, Fintan, emlékszel, Katherine?
– Persze – felelte Fintan kelletlenül. – De el ne kezdj
áradozni róla, Liv még azt hiszi, őt ki akarjuk hagyni a
buliból.
– Á, dehogy! – felelte Liv olyan jóságosan, ahogyan csak
tőle tellett. – Egyébként is mindig úgy érzem, hogy ki
akarnak hagyni a buliból.
– Kivéve, ha a legjobb barátaiddal vagy együtt –
emlékeztette a lányt Fintan gyengéden.
– Nem, velük kapcsolatban érzem a leginkább.
Végül, a szokott időpontban, Livet elborította a
melankólia, ezért a lány úgy döntött, hogy hazamegy.
– Biztos, hogy jól megleszel egyedül? – kérdezte
Katherine, amikor kikísérte Livet.
Az bánatosan bólintott.
– Befalok tizenkét csomag csipszet, alszom tizennyolc
órát, és utána remekül fogom érezni magam.
– Szegénykém! – sajnálkozott Tara együtt érzően,
amikor Liv elment. – Időnként engem is leterít a depresszió,
de az övéhez órát lehelne igazítani.
– Azt hiszem, én is megyek – szólalt meg Fintan.
– Micsoda? Még a végén megfosztanak a „Város
Legöregebb Szimulánsa” címtől – fenyegette meg a férfit
Tara.
– De olyan faradt vagyok – panaszkodott Fintan –,
ráadásul rettenetesen fáj a nyakam meg a májam helye.
Ezt követően, Roger legnagyobb örömére, végleg leült a
hangulat.
 – Azt hiszem, józanra táncoltam magam – állapította
meg Tara. A Wham!-et elhallgattatták, taxit hívtak Tarának,
és Katherine lefekvéshez kezdett készülődni.
– Te átlagon felüli nő! – mondta Tara, csodálattal vegyes
irigységgel a hangjában, amikor körülnézett Katherine
elegáns, illatos hálószobájában. A paplanhuzat ropogósra
vasalt és makulátlan volt, a növények smaragdzölden
burjánzottak, a por ritka vendégnek számított. A
fésülködőasztalon sorakozó számtalan kenceficés tubus
érintetlen és vadonatúj volt. Nyomát sem lehetett látni
elhasznált, összenyomorgatott flakonoknak, amelyeknek öt
éve már csak az alján lötyög egy borsónyi krém. És ha a
látogató vette a fáradságot, hogy bekukkantson a csillogó-
villogó fürdőszobába, azt találta, hogy a fésülködőasztalon
álló összes testápolóhoz tartozik egy illatban passzoló
szappan vagy tusfürdő.
Katherine imádta az összetartozó tárgyakat.
Önmagukban nemigen tudta élvezni a dolgokat. De abban a
pillanatban, hogy valami újdonság jelent meg a piacon, ő
azon nyomban beleszeretett. Ezért a sálhoz mindig
tartoznia kellett egy pár, stílusban és anyagban hozzá illő
kesztyűnek; a testpúdereket azonos illatú szappannal
kellett kiegészíteni; a kis dísztálka vajmi kevés örömet
szerzett, ha nem volt egy még kisebb, ám egyébként a
megszólalásig hasonló párja. Tara sokszor elsütötte azt a
viccet, hogy Katherine szerint az ideális férfi jóképű, kigyúrt
testű és van egy ikertestvére is.
Tara alaposan szemügyre vette a fürdőszobát.
– Melletted olyan stílustalannak érzem magam – jegyezte
meg szomorkásan. – Beágyaztál, pedig nem is tudhattad,
hogy vendégeid lesznek.
Már el is felejtette, Katherine micsoda pedáns nő, mert
egy éve nem laktak közös albérletben. Katherine lakást vett
magának, Thomas pedig beleegyezett, hogy Tara
odaköltözzön hozzá. És ha már ott van, fizesse a
lakástörlesztés felét.
 Tara képtelen volt uralkodni magán, és sorra
bekukkantott a fiókokba. A ruhadarabok katonás rendben,
illatosan, kivasalva, megkímélt állapotban sorakoztak
bennük. Katherine ritka szerzet volt; rendszeresen
selejtezést lartott a holmija között, és rövid úton
megszabadult a beszürkült, kinyúlt fehérneműitől.
– Részeg vagyok, azért látok duplán? – tudakolta Tara. –
Vagy tényleg kettő van mindegyik bugyidból?
– Jól látod – bólintott Katherine. – Kettő minden
melltartóhoz.
Tarának nem fért a fejébe a dolog. Ő nem sokat törődött
a fehérneműkkel. Csak azzal foglalkozott, ami kívülre
került, amit más is láthatott. Thomasnak persze el kellett
viselnie az özönvíz előtti bugyik és melltartók látványát, de
ők ketten már úgyis két éve ismerik egymást. Kimerítő
feladat három hónapnál tovább adni a titokzatost.
Egyébként pedig maga Thomas sem valami nagy durranás
alsónadrágfronton, gondolta magában Tara, és várta, hogy
elpárologjon a bűntudata.
Tara kihúzott egy másik fiókot, amelyben parányi
alvószettek hevertek. Bár inkább bájosak voltak, mint
csábítóak. Az átlátszó fekete poliészter bébidoll és a hozzá
illő tanga nem Katherine-nek való viselet volt.
– Bámulatos nő vagy – mondta Katherine –, a jelek
szerint egyfolytában a fehérneműboltokat járod.
– Mint mindenki.
– Lehet. De senki mást nem ismerek, aki a saját maga
kedvéért vásárol ilyen cuccokat.
Tara ledőlt az ágyra, és irigykedve méregette Katherine
lábát, amely feszes és izmos volt a sok dzsiggtől, és amely
éppen eltűnt egy kék-fehér pöttyös dzsörzésortban. Ezután
következett az ugyanolyan színű és anyagú trikó. Katherine
fordítva vette föl a trikót, a kezelési utasításokat tartalmazó
cédula ott fityegett az álla alatt, de ettől eltekintve senki
sem mondta volna meg róla, hogy hullarészeg.
– Szerezned kéne egy pasit, akit megörvendeztethetsz a
csodás fehérneműiddel – jegyezte meg Tara.
– Így is jól megvagyok.
– Itt ez a sok gyönyörű bugyi – mondta Tara –, és senki
sem láthatja őket. Ez szomorú.
– Én nem tartom szomorúnak – válaszolta Katherine. –
És különben is, ezek az én bugyijaim.
– Én akkor is el vagyok keseredve.
– Keress valakit, aki felvidít.
– Szükségtelen – felelte Tara, hálától kótyagos fejjel. –
Nekem van barátom.
– De mi lesz, ha szakítotok…? – szurkálódott Katherine
csöndes álnoksággal.
– Ne! – kiáltott fel Tara elborzadva. – Mi lenne velem? –
Ezen elgondolkodott. – Biztosan bediliznék.
– Már megint kezded? – sóhajtott föl Katherine.
Tara attól tartott, hogy a facér harmincas nők annál
bogarasabbak lesznek, minél hosszabb időt kénytelenek
magányosan tölteni. Egyre furcsább szokásokat vesznek föl,
és egyfolytában csak önmagukkal foglalkoznak. Aztán mire
végre felbukkan a „nagy ő”, vélte Tara, már annyira
elmerülnek az önimádatban, hogy képtelenek elfogadni
szabadítójuk kinyújtott kezét.
– Én is egyike lennék azoknak, akik mindent sajnálnak
kidobni – mondta Tara. – Akik a krumplihéjtól a tízéves
újságig mindenféle kacatot összegyűjtenek.
– Már most is jó úton haladsz efelé – jegyezte meg
Katherine.
– Nem engedném be a tisztiorvosi szolgálat embereit –
folytatta Tara, teljesen elmerülve az apokaliptikus
látomásban. – Már kilométerekről érezni lehetne a szagot.
Ez lenne belőlem férfi nélkül.
– Akkor szerencséd, hogy van valakid — mondta
Katherine.
Megszólalt, a csengő, jelezvén, hogy Tara taxija előállt.
– Jesszusom, ne haragudj, Katherine, ha véletlenül
megbántottalak! – Tarának hirtelen halálos rémület ült ki az
arcára. – Te vagy a legjobb barátnőm, szeretlek, és nem
arra akartam célozni, hogy előbb-utóbb te is becsavarodsz…
– Nem vettem magamra, most pedig indulás! Randim van
a távkapcsolóval. De előtte – tette hozzá Katherine –
ötvenszer megmosom a kezem és kivasalom az összes
harisnyámat. Mi, egyedülálló nők! A Kóros Megszállottság
Áldozatai vagyunk.
 5
Tara a taxiban ült, cigarettázott, üveges szemmel meredt a
távolba, és rosszul érezte magát. Nem elég, hogy alávaló,
férfifüggő, jellemtelen némber, még az is előfordulhat – bár
eléggé valószínűtlen –, hogy sikerült megbántania
Katherine-t. Katherine olyan kiegyensúlyozott és független
lélek volt, hogy Tara néha elfelejtette, neki is lehetnek
érzései.
Ám amikor a taxi befordult Alasdairék utcájába, Tara
nyomban megfeledkezett Katherine-ről. Kiegyenesedett, és
vizsla szemekkel figyelt. Nem tehetett róla. felnézett
Alasdair ablakára, hátha megpillantja a férfit. Az ablakok
sötétek voltak, és a taxi túl gyorsan haladt ahhoz, hogy
meg lehessen állapítani, vajon azért azok-e, mert Alasdair
meg a neje már lefeküdtek, vagy még javában tivornyáznak
valahol.
Tisztára megbuggyantam, gondolta magában Tara. Lehet,
hogy Alasdair már nem is lakik itt. Amint két ember
összeházasodik, nagy előszeretettel hagyják ott belvárosi
puccos lakásukat, a jó bárokat és éttermeket, hogy
beköltözzenek egy háromszobás, kertes ikerházba a
Heathrow repülőtér közelében.
Tara gyomra összerándult bosszúságában. Tara szerette
Thomast, de még mindig különös érdeklődést mutatott
Alasdair iránt. Fájdalmas volt elgondolnia, hogy a férfi az ő
tudta nélkül dönt az élet nagy dolgairól. Alasdair volt Tara
előző barátja. És alapvetően különbözött Thomastól.
Nagylelkű volt, spontán, vakmerő, szenvedélyes,
társaságkedvelő. Imádott étterembe járni, és, Thomasszal
ellentétben, egyszer sem kiáltott fel így az étlap láttán: „Tíz
font, tíz tetves font egy darab csirkéért! Tizenkét pennyért
megveszem a boltban.”
Tarának egy csomó komolytalan alakkal volt dolga,
mielőtt huszonhat éves korában megismerkedett volna
Alasdairrel. A lányt elbűvölte a férfi skót akcentusa, rövidre
nyírt fekete haja és kissé professzoros tekintete a
drótkeretes szemüveg mögött. Még a nevét is izgatónak
találta. Nem telt sok időbe, hogy Tara úgy határozzon, ez az
a férfi, akihez feleségül fog menni. Minden jel erre
mutatott.
Úgy gondolta, pont a megfelelő életkorban van ahhoz,
hogy megházasodjon. Mivel a férfi két évvel volt idősebb
nála, ő is. Mindkettejüknek jó állása volt, és mindketten
vidékről származtak. De ami a legfontosabb: mind a ketten
ugyanazt akarták az élettől — sokat nevetni és enni. Annak
ellenére, hogy mennyi étteremben fordultak meg, Tara
kevésbé gömbölyödött ki, mint várható lett volna.
A balzsamecet generációhoz tartoztak – két szép ember a
húszas évei közepén, aki vacsorapartikra jár, alaposan
kihasználja Alasdair kávéfőzőjét, keresztül-kasul kocsikázza
Londont a férfi piros MG-jével, legalább hetente egyszer
pezsgőt iszik, és szombat esténként luxusáruházakba jár
vásárolni. (Néha még vesz is valamit. Például egy pár zoknit
vagy egy nyakkendőtűt.)
Amikor Tara egyik nyáron egy hétre hazalátogatott
Írországba, Alasdair is vele ment. A lány hirtelen a férfi
szemével kezdte látni Knockavoyt. A fenségesen háborgó
Atlanti-óceánt, amely rögöket váj ki a sziklákból, az
érintetlen, végeláthatatlan, aranyló homokmezőket, a
levegőt, amely olyan puha és kristálytiszta, hogy szinte
látni lehet. Egészen addig fara gyűlölte a szülővárosát,
jelentéktelen porfészeknek tartotta, ahol soha nem történik
semmi, kivéve azt a néhány nyári hónapot, amikor turisták
lepik el a helyet.
Tara anyja odavolt Alasdairért. Az apja már kevésbé,
természetesen, de ő amúgy is mindent utált, ami Tarával
volt kapcsolatos, miért pont Alasdair lett volna kivétel? Ezt
követően Alasdair hazavitte Tarát Skye-ba, a saját
családjához, amit Tara mérhetetlenül megnyugtatónak
talált. Gyakran gyötörte az a kényszerképzet, hogy londoni
ismerősei nem az igazi énjüket mutatják neki. Hogy
bizonyos mértékig újrateremtették magukat. Egyszerűen
azért, mert megtehették – szinte alig akadt valaki, aki
ténylegesen Londonból származott, ezért nem is állt a
háttérben semmilyen rémséges család, hogy meghazudtolja
azt a képet, amelyet az illető mások előtt mutatott. És bár
Tarának egy hétbe telt, hogy kipihenje az Alasdair családja
által ráerőszakolt féktelen tivornyázás fáradalmait, legalább
megtudta, honnan származik a férfi.
Nem sokkal azután ünnepelték megismerkedésük
második évfordulóját, hogy hazatértek Skye-ból, és Tara
úgy vélte, ideje a házasság felé terelni a kapcsolatot. Vagy
legalábbis összeköltözni. A lány gyakorlatilag már úgyis
Alasdairnél lakott, és azt gondolta, a papír csak merő
formalitás.
Amikor azonban Alasdair elé terjesztette az ügyet,
meglepetten látta, hogy a férfi halálra rémül.
– De… – habogta Alasdair, miközben egyébként élénk
tekintete üvegessé változott. – De így is jól megvagyunk,
minek siettetni a dolgokat…
A mélyen megrendült és sértődöttségét leplezni próbáló
Tara visszakozni kezdett.
– Igazad van – mondta melegen. – Így is jól
megvagyunk, minek siettetni a dolgokat. – Azzal kivárásra
rendezkedett be. Türelem rózsát terem. Csak az volt a baj,
hogy huszonnyolc évesen nagyon is jól tudta: az idő olyan
kincs, amiben már nem sokáig fog dúskálni.
Azzal próbálta nyugtatgatni magát, hogy a férfi szereti
őt. Erre mérget mert volna venni. Úgy kapaszkodott ebbe a
meggyőződésbe, mintha az élete függne tőle.
Újabb fél év telt el, de látszólag semmi sem változott.
Attól eltekintve, hogy semmi sem maradt a régi. Alasdairt
az űzöttség levegője lengte körül, amely mindenhova
behatolt, mindent megmérgezett, megölte a jókedvet. Tara
pedig éber és ideges lett. Állandóan ott motoszkált a
fejében, hogy elmúlt huszonöt éves, hogy az összes
osztálytársnője, Katherine kivételével, férjhez ment és
gyerekeket szült, hogy kevesebb férfi áll rendelkezésre,
mint régebben, hogy rohamtempóban halad a harminc felé.
Rengeteg időt és reményt fektetett Alasdairbe – minden
idejét és reményét rá pazarolta –, de a gondolat, hogy egy
pipogya fráter miatt töri magát, elviselhetetlen volt.
Öreg vagyok már ahhoz, hogy mindent elölről kezdjek,
gondolta magában, amikor az éjszaka közepén arra riadt,
hogy iszonyatos szorongás rándítja görcsbe a gyomorszáját.
Nincs több időm. Ennek mindenáron sikerülnie kell.
Végül, mivel a türelem sosem volt az erőssége, ismét
fülön csípte Alasdairt, és nekiszegezte a kérdést: mik a
tervei a jövőre nézve. A lány jól tudta, hogy nem szabadna
ezt tennie. Mert ha a férfi elhatározza magát, úgyis szól
neki. Ha pedig Tara ki akarja erőszakolni az esküvőt, az
csak siettetné a végső választ, és olyan végkimenetellel
járna, amit a lány egyáltalán nem kívánt magának.
Igaza volt. A férfi, aki dühös volt Tarára, amiért az a
lehetetlen követelőzésével tönkretesz egy jó kapcsolatot,
nyersen kijelentette, hogy eszében sincs megnősülni.
Szereti Tarát, de még szórakozni akar, és nem villanyozza
fel az unalmas házasélet gondolata.
Tarának egyhetes szabadságot kellett kivennie, annyira
megrázták a történtek.
– Zárd le az ügyet – tanácsolta neki mindenki, amikor a
hitetlenségtől és a fájdalomtól félőrülten rájuk zúdította a
bánatát. – Sürgősen szakíts vele, ne tedd tönkre magad. –
De a lány képtelen volt erre. Nem tudott búcsút mondani
két és fél évnek. Magának sem vallotta be, hogy a jövőben
esetleg a férfi nélkül kell élnie.
Először próbálta menteni, ami menthető, úgy tett, mintha
a kérdés fel sem merült volna. Aztán amikor a kényszerű
visszafogottság már-már kikezdte az. idegeit, még egyszer
megpróbálta rábírni Alasdairt, hogy gondolja meg magát:
azzal fenyegetőzött, hogy végleg szakít a férfival. Hallott
már hasonló esetekről: amikor a férfi előtt felsejlik a
lehetőség, hogy esetleg a nő nélkül kell élnie, hirtelen
rájön, az a legokosabb, ha elkötelezi magát. De hiába
reménykedett. Alasdair szomorúan csak ennyit mondott:
– Menj, ha menned kell. Nem hibáztatlak érte.
– Már nem szeretsz? – kérdezte Tara elakadó lélegzettel,
rémülettől elvékonyodó hangon, amikor ráébredt, mekkorát
hibázott. – Nem is fogok hiányozni neked?
– De szeretlek – felelte a férfi gyengéden. – És
rettenetesen hiányozni fogsz. De nincs jogom magamhoz
láncolni, ha menni akarsz.
A porig sújtott Tara sietve lemondott arról, hogy még egy
szót szóljon a szakításról. A csel visszafelé sült el. Egy fürge
száznyolcvan fokos fordulattal sikerült visszanyernie a
status quót, és remélte, hogy a manőver észrevétlen
maradt. Ám a kapcsolat, amely egy évvel korábban még
csodálatosnak tetszett, mostanra már messze volt attól,
hogy varázslatosnak lehessen nevezni. Ez csak
szükségmegoldás, nem igazi szerelem, gondolta magában
Tara keserűen. De még mindig jobb, mint a semmi.
Ami azt illeti, nem volt jobb. Legalábbis Alasdairnek.
– Valami elromlott köztünk – közölte Tarával egy
hónappal később. A lány rémülten meredt a férfira, és az
addig annyit pocskondiázott, félmegoldásnak tűnő kapcsolat
most, hogy léte veszélybe került, hirtelen mindennél
kívánatosabb céllá lépett elő.
– De hiszen semmi sem változott – hebegte a lány
összezavarodva, mert erkölcsi szempontból nézve neki lett
volna alapja egy ilyen bejelentésre. Őt illette meg a jog,
hogy egyszer és mindenkorra végezzen a férfival, mert az
megbántotta őt. – Ne haragudj, hogy megint felhoztam az
esküvő kérdését, és ne haragudj, hogy olyan szörnyen
viselkedtem, felejtsük el az egészet, folytassuk onnan, ahol
abbahagytuk.
Alasdair azonban megrázta a fejét, és így szólt:
– Már nem lehet újrakezdeni.
– Dehogynem! – kötötte az ebet a karóhoz Tara
hisztérikus hangon, és közben az járt a fejében, miért üt be
mindig a mennykő, amikor az ember már amúgy is padlón
van.
– Nem – ismételte a férfi.
– Ezt meg hogy érted? – kérdezte a lány, aki már sejtelte
a választ, de makacsul elvetette a lehetőséget, hogy maga
mondja ki.
– Ideje elbúcsúznunk egymástól – felelte a férfi
csöndesen. Tara egy pillanatig süketnek tettette magát, nem
volt hajlandó átlépni a múltból a jelenbe.
– Ne! – kiáltotta kétségbeesetten. – Mi értelme lenne, jól
megvagyunk így.
– Nem igaz – válaszolta a férfi. – Te másmilyen embert
érdemelsz, olyasvalakit, aki megadja neked, amire vágysz.
Ugyan már, semmi értelme velem maradnod, csak az idődet
vesztegeted.
– Én nem akarok más férfit – fogadkozott a lány
kétségbeesetten. – Inkább veled élek, úgy, mint eddig, mint
hogy férjhez menjek valaki máshoz.
De Tara bármennyire is próbálta meggyőzni Alasdairt,
hogy meg van elégedve a dolgok állásával, a férfi nem hitte
el, és minél jobban elhúzódott a beszélgetés, ő annál
hajthatatlanabbá vált. Végül a lány ráébredt, hogy
lehetetlen meggyőzni Alasdairt, mindig is lehetetlen volt.
Már azelőtt döntött, hogy Tara egyáltalán megszólalt volna.
Tara majdnem megtébolyodott. Hetekig magánkívül volt.
A gyász annyira leterítette, hogy naphosszat csak feküdt és
vonított, mint egy sebesült állat. Olyan hangosan, hogy a
felső lakók egyik este kihívták a rendőrséget.
Bevitte a lemezjátszót a szobájába, és egyfolytában Roy
Orbison „Vége” című számát ordíttatta, miközben megállás
nélkül zokogott és nyöszörgött. Minden egyes alkalommal,
amikor az utolsó akkordok is elhaltak, még keservesebb
sírásra fakadt, és megnyomta az újrajátszó gombot. Egyik
este Liv és Katherine összeszámolta, hogy a dal
huszonkilencszer hangzott fel egymás után. Tara időnként,
félig üvöltve, együtt énekelt a cédével, különösen az a rész
hozott megkönnyebbülést a számára, ahol egy oktávval
feljebb vándorol a hang. „Vééééé-ééééé-geeee.” Aztán egy
oktávval feljebb: „VÉÉÉÉÉ-ÉÉÉÉÉ-GEEEE!” A felső lakók már
azon gondolkoztak, hogy megint kihívják a rendőrséget.
Tara kivett még egy hét szabadságot, és amikor
visszament dolgozni, a kollégái azt kívánták, bárcsak otthon
maradt volna. Minden program, amit a lánynak kellett
ellenőriznie, hibás volt, ennek következtében London-szerte
összeomlottak a számítógépes rendszerek. Az osztály
munkája néhány hónap alatt megduplázódott, a dolgozók
minden erejüket megfeszítve próbálták helyrehozni, amit
Tara elrontott. A lány alig három órát aludt éjszakánként,
fel-alá járkált a lakásban, egyik cigarettáról a másikra
gyújtott. Teljesen kivetkőzött magából. Elfelejtette kimosni
az öblítőt a hajából. Szombaton is bement dolgozni, és
nagyon csodálkozott, amikor zárva találta az épületet.
Kocsival ment munkába, hazafelé viszont már metróra
szállt, és másnap reggel, amikor nem találta az autóját a
ház előtt, azt hitte, ellopták. Lehúzta a joghurtról a
fedőfóliát, a poharat a szemétbe dobta, majd rámeredt a
fóliára, és megpróbált rájönni, mit csinált rosszul.
Nyugalmasabb perceiben – miközben olyan erősen
szorította ökölbe a kezét, hogy kifehéredtek az ujjpercei –
esti tanfolyamokról beszélt. Kerámia-, orosz- és
cukrászórákat emlegetett.
Minden héten egyszer, amikor a fájdalom már-már
elviselhetetlenné vált, felhívta Alasdairt, és könyörgött neki,
hogy találkozzanak. A férfi belement, és aznap éjjel
természetesen együtt aludtak. Eszeveszett, fájdalmas
szeretkezésekbe menekültek, letépték egymásról a ruhát,
szinte agyonnyomorgatták a másikat az ismerős test
látványa fölötti megkönnyebbülésükben.
Ez a forgatókönyv olyan gyakran ismétlődött, hogy Tara
kezdte azt hinni, talán van rá esély, hogy ők ketten újra
egymásra találjanak. Nyilvánvalónak tűnt, hogy Alasdairt
ugyanúgy feldúlta a szakítás, mint a lányt, s hogy még
mindig szereti őt.
Mígnem egyik este a férfi kijelentette, hogy Tara nem
mehet föl hozzá.
– Miért nem? – kérdezte a lány. Alasdair azelőtt mindig
roppant készséges volt.
Most mély lélegzetet vett, és a pillanatnyi szünetnek a
során, amely aközött telt el, hogy kifújta a levegőt és
beszélni kezdett, Tarának baljós előérzete támadt. Mindent
tudott, még mielőtt a férfi megszólalt volna.
– Megismerkedtem egy lánnyal.
Tara higgadtan letette a kagylót, beült a kocsijába,
elment Alasdairhez, bement a kulccsal, amit még nem adott
vissza, a konyhában rátalált Alasdairre, aki éppen teavizet
forralt, és akkorát vágott a férfi fejére, hogy annak lerepült
a szemüvege.
Mielőtt a férfi felocsúdhatott volna, Tara szaporán
ütlegelni kezdte a fejét meg az arcát.
– Te mocsok! – üvöltötte elfúló hangon. – Te mocskos
mocsok! – Ám a pofozkodás nem csillapította le elég
gyorsan a lányban dúló gyűlöletet és fájdalmat, ezért Tara
gyomorszájon vágta a férfit, és közben elcsodálkozott,
milyen erőtlen a karja.
De azért elég jól bírja a gyűrődést, gondolta magában
Tara szenvtelenül, a levegő után kapkodó, öklendező
Alasdairt figyelve.
– Ali! – hallatszott egy hang. Tara a konyhaajtó felé
fordult, ahol egy kövérkés, szőke lányt pillantott meg.
– Mi folyik itt? – kérdezte elfúló hangon a rémült lány,
amikor a szeme elé tárult a látvány.
Tara egyszerre kijózanodott. Egy erőteljes mozdulattal a
betolakodónak taszította Alasdairt, azzal távozott.
Amikor hazaért és elmesélte Katherine-nek meg Liv- nek,
mi történt, a lányok alig tudták leplezni a döbbenetüket.
Mivel már nem volt mit tenni, megpróbáltak lelket önteni a
barátnőjükbe.
 – Micsoda szemét! – mondták együtt érzően. – Úgy kell
neki. Remélem, eltörted pár bordáját.
– Hagyjátok abba! – könyörgött Tara. Miután felszállt a
fejéről a vörös köd, borzalmasan undorodni kezdett saját
magától. – Megvertem – nyöszörögte, előre-hátra hintázva,
tenyerébe temetett arccal. – Most már biztosan nem fogad
vissza.
– Azt hittem, soha életemben nem fogom nyomorultabbul
érezni magam, mint az elmúlt másfél hónap, négy nap és…
– itt az órájára pillantott – tizenhat és fél óra alatt, de
tévedtem.
– Lefekszem, és úgy fogok vonítani, mint egy kivert
kutya – közölte megtörten, azzal átment a szobájába.
Katherine és Liv lélekben felkészült Roy Orbisonra. De
legnagyobb meglepetésükre és megkönnyebbülésükre a
„Mást szeret” hangjai csendültek föl. Újra. Meg újra. Meg
újra. Meg újra. Meg újra. Meg újra.
Kisvártatva Tara megjelent az ajtóban.
– Felhívom – jelentette be ünnepélyesen.
– Meg ne merd tenni! – förmedt rá Katherine, azzal
lecsapott a telefonra, és magához szorította. – Csak még
jobban összekutyulnád a dolgokat.
– Ennél rosszabb már nem jöhet. Jehova! Jehova!
Jehova!
– Ez a Brian élete című filmből való – magyarázta
Katherine sietve a zavartan pislogó Livnek. – Nem, Tara,
megtiltom, hogy felhívd.
– Csak bocsánatot akarok kérni – esdekelt Tara. – Ha
nem engeded, megvárom, amíg elalszol. Ha éjnek évadján
hívom, az még rosszabb.
Katherine végül beadta a derekát.
– De ha üvöltözni vagy fenyegetőzni kezdesz, kihúzom a
zsinórt.
– Köszi – hálálkodott Tara meghunyászkodva, és
bepötyögte Alasdair számát.
– Halló! – szólt bele sietve a kagylóba. – Én vagyok az,
ne haragudj, ne tedd le, kérlek, nagyon szégyellem magam,
bocsánatot kérek.
Alasdair, ahelyett hogy lecsapta volna a kagylót, csak
ennyit mondott:
– Semmi baj, megértelek. – Alasdairnek tulajdonképpen
óriási kő gördült le a szívéről. Furdalta a lelkiismeret,
amiért összeszűrte a levet Caroline-nal, de az ő oldalára
billentette a mérleget minden egyes ütés, amit Tara mért
rá. Most már nem „szegény megcsalt Tará”-ról, hanem
„szegény agyonvert Alasdair”-ről szólt a történet.
– Tudod, hogy klassz a balegyenesed? – kérdezte a férfi,
kezdetleges nevetésfélét hallatva.
– Ne haragudj! – suttogta a lány. – Bocsáss meg, kérlek!
– Megbocsátok – felelte a férfi.
Ennek ellenére, amikor Alasdair hat héttel később
felhívta Tarát, hogy bejelentse neki, megnősül, már
elővigyázatosabb volt, és kicseréltette a zárat.
Tara ezen az estén találkozott Thomasszal.
Egy bulin voltak, amelyet Fintan titkárnője, Dolly
rendezett. Tara, aki úgy táncolt, mint egy eszelős,
szórakozottan kivette Thomas szájából a cigarettát, és
beledugta a sajátjába. Nem szándékosan akart provokatív
lenni – még csak észre sem vette Thomast. Egyszerűen
elepedt egy slukkért, a saját pakliját viszont sehol sem
találta. Mióta tudomást szerzett Alasdair küszöbönálló
nászáról, folyton elhagyott valamit.
Thomas, annak ellenére, hogy meglovasították a
cigarettáját, azonnal belehabarodott Tarába. A lány
őrjöngését életvidámságnak nézte, és azt gondolta
magában, ez a nyíltság annak a jele, hogy a nő minden
gátlástól mentes az ágyban. Tara karcsú alakja – amelyet a
lány a kidobott joghurtoknak köszönhetett – szintén nagy
hatást tett rá. Egy darabig még habozott, azon töprengett,
mivel szólítsa meg. De Thomas nem volt a szavak embere,
így hát rögtön a lényegre tért.
– Visszakaphatnám a cigimet? – Tara abbahagyta a vad
táncot. Hátrafordult, és egy mosolygó férfit pillantott meg
maga előtt. Nem is rossz. De annyira azért nem is jó. A
nyomába sem érhet Alasdairnek.
Ám amint Tara közelebbről is szemügyre vette a férfit,
látta, hogy az fényes barna hajjal és olyan megnyugtatóan
szilárd alkattal büszkélkedhet, hogy az embernek szinte
kedve támad a vállára borulni.
Thomas tovább mosolygott, szíve minden melegével és
csodálatával fürösztve meg Tarát.
– Te kis szarka! – szólalt meg, a félénkség és a
magabiztosság megkapó keverékével. – Nyugodtan tartsd
meg a cigit.
Tara normális esetben átszaladt volna az utca túlsó
oldalára, ha olyan férfiba botlik, aki madarakhoz
hasonlítgatja a nőket, de annyi mindenen ment már
keresztül. Thomas barna tekintete kíváncsian fonódott az
övébe, és Tarát elbűvölte a belőle áradó rajongás és
tisztelet. Azok után, amit Alasdair művelt vele, azt hitte
magáról, hogy fabatkát sem ér. Csodálkozva döbbent rá,
hogy ez az ember talán segíthetne megerősíteni az
önbizalmát.
Habár a férfi kicsit több barna színű holmit viselt, mint
amennyit Tara elfogadhatónak tartott (számára a barna
puszta jelenléte is több volt a kelleténél), a lány úgy érezte,
mintha mágnes vonzaná Thomashoz. Amikor rájött, hogy a
pasas a kegyeibe ajánlotta magát, szinte elkábította az
öröm.
– Táncoljunk! – mondta Tara pimaszul, és megfogta a
férfi kezét. Bár kívülről úgy tűnt, Thomas szürkésbarna
öltözéke egy helyben marad, miközben gazdájának többi
része megpróbál táncolni, Tara egyszeriben más színben
kezdte látni a világot. Lehet, hogy Alasdair megnősül, de
azért akadnak férfiak, akik érdeklődnek iránta. Akik sokkal
figyelmesebbek vele, mint a volt barátja. Akik végül talán
arra is hajlandóak lesznek, hogy feleségül vegyék. A lány
úgy érezte, hirtelen minden fájdalma elmúlt, méghozzá
örökre. Thomas volt a megmentője.
– Van egy kínai közmondás – mormolta Tara az orra
alatt. – Úgy szól, hogy aki megmenti az életed, annak a
szolgálataiba kell ajánlanod magad.
Thomas üres tekintettel bólintott, majd oldalba bökte a
haverját, Eddie-t.
– Ez a nő részegebb, mint hittem. Ma este enyém a
pálya.
A párocska péntek estétől hétfő reggelig Tara lakásában
tanyázott, az idejük nagy részét az ágyban töltötték, csak
néha-néha keltek föl tévét nézni. Tara egész testével
rácsavarodott Thomasra, és szenvedélyesen csókolózott a
férfival, miközben Katherine és Liv a Ballykissangeh nézte,
s megpróbálta figyelmen kívül hagyni a cuppogást.
– Olyan hangokat hallatnak, mint amikor a ló kihúzza a
patáját a sárból – mondta Katherine, amikor felhívta
Fintant, hogy kipanaszkodja magát.
Liv kikapta a kezéből a kagylót.
– Gondolj arra a fürdőszobai izére, aminek
tapadókorongjai vannak és a mosdókagylóra kell tenni.
Szappant tartanak benne – magyarázta Fintannek. –
Amikor a tapadókorong elengedi a mosdót, na, olyan hangot
hallatnak Taráék. Átmehetünk hozzád?
Tara viszont el volt bűvölve Thomastól.
– Megőrülök érte! – közölte mindenkivel.
– Hát nem is vagy normális – dünnyögte Katherine,
gyilkos tekintettel méregetve a tiszta barnában pompázó
Thomast.
– Tara teljesen kipirult – jegyezte meg Liv bölcsen.
– Talán kivirult – javította ki Katherine. – Egyébként
igazad van.
 6
Az érzések, amelyek Alasdair háza előtt elhaladva
kerítették hatalmukba Tarát, heves vágyat ébresztettek a
lányban Thomas iránt. Tara félig futva tette meg a taxitól a
bejárati ajtóig vezető utat, ám a túlfűtöttségnek és a
vérében áramló alkoholnak köszönhetően alig tudta bedugni
a kulcsot a zárba. Csak negyedszerre sikerült betántorognia
az előszobába. Kiegyenesedett, és elkiáltotta magát:
– Thomas!
A férfi a nappaliban tanyázott, a kanapé mellett négy
üres sörösüveg és egy vesepástétomos konzervdoboz hevert
a padlón.
– Már ideje volt, bazeg – zsörtölődött Thomas
kedélyesen.
– Hiányoztam? – kérdezte Tara reménykedve. Nagyon
örült, hogy viszontláthatja a férfit.
– Talán – felelte Thomas észveszejtő mosollyal. – Talán
nem. De Beryl elszórakoztatott.
Beryl Thomas macskája volt, a férfi minden figyelmét,
szereletét és csodálatát ennek az állatnak szentelte, Tara
őrülten féltékeny volt rájuk, főleg arra, ahogy ez az
alattomos, életunt, hálátlan dög Thomasszal bánt: az egyik
pillanatban még elvetette magát a férfi ölében, aztán a
másikban már levegőnek nézte.
– Jól érezted magad? – kérdezte Thomas.
– Igen. – Tara nem kezdett sajnálkozni, hogy a férfi nem
kísérte el. Thomas egyszerűen nem jött ki a barátaival, ami
nem egyedi eset, és csak akkor vált volna elkeserítővé, ha
szándékosan változtatni akarnak rajta. – Nem ettem
előételt, és nézd csak, miket kaptam! Hát nem gyönyörű ez
a rúzs?
– Nem rossz – vonta meg a vállát a férfi.
Tara észrevett valamit a dohányzóasztalon.
– Jaj, Thomas, kitöltötted a biztosítási papírjaimat? Köszi!
Tudod, mennyire utálok ilyesmikkel vacakolni.
– Nem mondhatod, hogy semmi hasznomat nem veszed –
vigyorgott a férfi. – És ha már itt tartunk, megvettem a
jegyeket holnap estére.
– Mit nézünk meg?
– Az a címe, hogy A ravasz, az agy és két füstölgő
puskacső. Gengszterekről szól. Szerintem jó lesz.
– Ó! – Tarának megnyúlt az arca. – A suttogó jobb lett
volna.
– Nem fogok nyálas limonádékat nézni, bazeg.
– De…
Thomas sértődött képet vágott, ám mielőtt még gyors
hangulatváltozáson ment volna keresztül, Tara sietve
megszólalt:
– Nem baj. Biztosan ez a film is jó lesz.
A férfi igazi mimózalélek volt. Minden azon a vasárnap
reggelen kezdődött, amikor a hétéves Thomas az
előszobában bukkant rá az anyjára, aki egy bőröndöt
szorongatott a kezében. Amikor a meglepődött kisfiú
megkérdezte tőle, hova megy, az asszony nevetve így
válaszolt:
– Ne add a hülyét. Jól tudod te azt.
Thomas váltig állította, hogy fogalma sincs róla, mire az
anyja keserűen odavetette neki:
– Elköltözöm apádtól.
Thomas, elmondása szerint, ekkor tudta meg, mi történt,
és még most, huszonöt év múlva is fájdalommal töltötte el a
tudat, hogy az anyja anélkül akart elmenni otthonról, hogy
elbúcsúzott volna tőle.
– Ha nem akarsz, ne gyere – mondta Thomas neheztelő
tekintettel. – Pedig mennyit vesződtem, hogy megvegyem a
jegyeket…
– Persze hogy megyek! – nyugtatta meg a férfit Tara. –
Megígérem. Köszönöm a sok fáradozást. Úgysem vagyok
kíváncsi Robert Redford szétesett arcára. – A lány észrevett
egy csomag mogyorót a fekvő Thomas hasa alatt. – Nyami!
 – Hé! – csapott rá a férfi Tara kezére.
– Ma van a szülinapom.
– Én vagyok a lelkiismereted – dörögte Thomas. –
Egyszer még hálás leszel nekem ezért.
– Lehetséges – felelte a lány szomorúan.
– Föl a fejjel, Tara! – mondta a férfi. – A saját
érdekedben csinálom.
– Igazad van. – A lány kotorászni kezdett a táskájában. –
Jaj, ne, elfogyott a cigim! Hogy lehet ez? Tudsz adni egyet?
A férfi némileg kelletlenül dobta oda Tarának a paklit.
Amikor a lány felé hajolt az öngyújtóval, így szólt:
– Le kell szoknunk, Tara.
– Muszáj.
– Egy valag pénzt költünk cigire, bazeg.
– Igen.
– Napi három fontot, bazeg. Fejenként.
– Tudom.
– Az huszonegy font hetente. Fejenként.
– Tudom.
– Az nyolcvan font havonta. Fejenként.
– Tudom.
Az ezer font évente. Fejenként. Gondold el, mi mindent
vehetnénk ennyi pénzből, Tara – gondolta magában Tara.
– Az ezer font évente. Fejenként – folytatta Thomas. –
Gondold el, mi mindent vehetnénk ennyi pénzből, Tara.
Neked persze könnyű. Te számítógépes analitikus vagy.
Kétszer annyit keresel, mint én.
– Nekem persze könnyű – szólalt meg a lány pimaszul. –
Én számítógépes analitikus vagyok. Kétszer annyit keresek,
mint te.
Feszült csönd lett, majd Thomas bánatosan
elmosolyodott.
– Ő a legzsugoribb ember, akit életemben láttam –
zsolozsmázta Tara komor, tévébemondós hangon.
– Mintha én tehetnék róla, bazeg! – csattant fel Thomas.
Thomas összes főiskolai évfolyamtársa mesésen fizető
állást kapott ki, gyakran a negyedévi jutalmuk több volt,
mini a férfi éves fizetése. De mivel Thomas túl nyámnyila
volt ahhoz, hogy elnyerje a leendő iparmogulok kegyeit,
végül földrajztanár lett egy nyugat-londoni középiskolában.
Éhbérért robotolt, és híres volt keserűségéről. De még
híresebb a fukarságáról.
– Miniszteri fizetést érdemelnék, tekintve, hogy a tanítás
a legtiszteletreméltóbb hivatás a világon – hangoztatta
lépten-nyomon. („Bocs, de otthon hagytam a pénztárcámat,
kisegítenél?” – hangzott a másik gyakori mondata.) Azt
terjesztették róla, hogy rövid a karja és mély a zsebe, hogy
lakatot tart a pénztárcáján, hogy elsőnek száll ki a taxiból,
de utolsónak ér oda a bárpulthoz, hogy addig veri a fogához
a garast, amíg az kegyelemért nem könyörög.
De Thomas sem könnyítette meg a saját helyzetét.
Ahelyett, hogy legalább látszólag megpróbált volna
nagyvonalú lenni, azzal növelte hírnevét, hogy az ő
zsebében nem csörgött aprópénz, mint más rendes
embernek.
Ő tárcában tartotta az érméket. Egy kicsi, barna,
régimódi műbőr női pénztárcában, amelyet kis csattal
lehetett összepattintani a tetején. Katherine-nek egyszer
sikerült kicibálnia a tárcát Thomas kezéből, és még mielőtt
a férfi visszaszerezhette volna, kinyitotta. Katherine
megesküdött rá, hogy egy molylepke repült ki a belsejéből.
– Én sem örülök neki, de össze kell húznunk a
nadrágszíjat, Tara – sápítozott Thomas. – Te két kézzel
szórod a pénzt, nekem meg nincs egy vasam se. Le kell
mondanunk a cigiről.
– A hó eleje a legjobb időpont a leszokásra – mondta
behízelgően Tara.
– Igazad van.
– De október elsejét már elpasszoltuk. Úgyhogy
november elsején mind a ketten abbahagyjuk a dohányzást.
– Helyes!
Aztán persze mind a ketten megfeledkeztek az egészről.
 – Lefekszem. – Thomas feltápászkodott a kanapéról, ahol
addig hevert, üres zacskókkal körülvéve. – Gyere, te
szülinapos, van egy meglepetésem.
Tarának felragyogott az arca. Amíg Thomas le nem
pillantott az ágyékára. Ja, hogy olyan meglepetés.
A lány szomorkásan gondolt vissza a két évvel ezelőtti
születésnapjára. Alig egy hónapja járt együtt Thomasszal,
és mivel a huszonkilencedik születésnapját ünnepelte, a
férfi huszonkilenc ajándékkal lepte meg. Persze némelyik
egészen apró volt – például egy doboz színes gyufa. A nagy
részük pedig csupa ócska bóvli – például egy üveg
neonrózsaszín körömlakk meg egy pár fülbevaló, amitől a
lánynak begyulladt a füle. De az idő, az ötlet és a fáradság,
amit a férfi az ajándékok beszerzésére és becsomagolására
fordított, a szíve mélyéig meghatotta Tarát.
A lány felsóhajtott. A kezdeti lángolás nem tart örökké.
Ezt mindenki jól tudja. Tara átölelte Thomast a sötétben, és
csendes ujjongással hozzásimult a férfi biztonságot jelentő
meleg testéhez. Így, egy ágyban a kedvesével,
megnyugtató, szeretetteljes légkör vette körül.
 7
Habár másnap szombat volt, Katherine-nek dolgoznia
kellett. Mielőtt munkába indult volna, felhívta a
nagymamáját, akinek aznap volt a kilencvenegyedik
születésnapja. A lány nem szívesen vette föl a kagylót.
Mindez nem az ünnepelt hibája volt – Katherine imádta a
nagymamáját. De amint bepötyögte a számot, és várta,
hogy az kicsöngjön Knockavoyban, mint mindig, most is
azon imádkozott magában, nehogy az anyja, Delia vegye föl
a kagylót.
– Halló! – zihálta bele a kagylóba Delia.
Katherine-t ismerős bosszúság kerítette hatalmába.
– Szervusz, anya! – nyögte ki nagy nehezen.
– Katherine! – kiáltotta Delia elfúló hangon. – Te jó ég!
Öt perccel ezelőtt pont téged emlegettelek. Ugye, Agnes?
– Nem – hallotta Katherine a háttérből a nagymamáját. –
Istenuccse, hogy nem. Hacsak nem magadban beszéltél,
amin egyáltalán nem lepődnék meg.
– Pedig igenis, hogy téged emlegettelek – bizonygatta
Delia rendíthetetlenül Katherine-nek. – Tudtam, hogy meg
fog szólalni a telefon, és tudtam, hogy te fogsz hívni
bennünket. Mindig megérzem az ilyesmit. Tehetségem van
hozzá.
– Na persze! – gúnyolódott Katherine. – Jól tudod, hogy
mindig felhívom a nagyit a születésnapján.
– Ne hívd nagyinak, Agnes a neve. A születésed napja
óta azt papolom neked, hogy engem se hívj anyának. Delia
vagyok.
Katherine nem hétköznapi családdal büszkélkedhetett.
Legalábbis knockavoyi mércével mérve. Delia, Katherine
anyja volt a család lelke, aki annak idején vadóc és
gyönyörű lány hírében állott. Nagyon előrelátóan
gondolkodott, és a hatvanas években azzal töltötte
kamaszéveit, hogy mindenkinek, aki hajlandó volt szóba
állni vele (ők jelentették a törpe kisebbséget
Knockavoyban), az Írországot teljesen a markában tartó
katolikus egyházat pocskondiázta. Nem félt semmitől.
Egy napon, tizenhét éves korában, belépett a konyhába,
a keze csupa sár, fekete haja még kócosabb, mint rendesen,
ezüstös fényű szeme alig leplezett jókedvtől sugárzott.
– Te meg mit műveltél? – Agnes, Delia édesanyja a
legrosszabbtól tartott.
– Tőzegdarabokkal dobáltam meg a káplánt, amikor
elhajtott előttem a biciklijén – hahotázott Delia.
Agnes az ablakhoz rohant, és a domb tövében
megpillantotta a vadul tekerő Crimmond atyát, akinek
hatalmas, fekete köpenyén még ott himbálódzott egy
tőzegdarabka.
– Szégyelld magad! Ebből még komoly bajunk lehet –
kiáltotta a rémült, ám ugyanakkor, eléggé el nem ítélhető
módon, nevetéstől pukkadozó Agnes.
– Pont erre van szükségünk – felelte Delia komoran. – A
baj a kiapadhatatlan öröm forrása.
Amikor fény derült a tőzegdobálásra, az egész város
felbolydult, két termetes matrónát egyenesen az ájulás
környékezett. Soha életükben nem hallottak ilyet.
Crimmond atya burkolt célzásokat tett az esetre a misén, és
arra buzdította a híveket, hogy imádkozzanak annak a
szegény nyomorultnak a lelki üdvéért, aki megtámadta őt.
– Nem megvetést érdemel, hanem sajnálatot – mondta
végül, óriási csalódást okozva ezzel a gyülekezetnek, amely
már alig várta, hogy megvetésével illethessen valakit.
Az egész egyházközség Delia nevétől volt hangos. Amikor
feltűnt az utcán, az emberek fejcsóválva jegyezték meg:
– Ez a Casey lány nem egészen épelméjű.
Vagy:
– Ez a Casey lány teljesen meghibbant.
Austin, Delia édesapja, veszélyesen birkatürelmű ember,
arra gyanakodott, hogy a lánya elcserélt gyermek. A
dörzsöltebbek egyszerűen azt állították, hogy Agnes annak
idején eltévelyedett.
Delia tovább lázadozott. De nem talált követőkre, mert
mindenki félt. Mivel egyedül nem sok élvezetet talált a
dologban, 1966-ban elhagyta Knockavoyt, és Londonba
Iöltözött, ahol rengeteg más módot talált arra, hogy
fölemelje szavát a fennálló rendszer ellen, mint hogy
tüzelőanyaggal dobáljon meg bicikliző egyházfiakat.
Lázadását főként a szex és a kábítószerezés útján fejezte
ki, mindkettőből alaposan kivéve a részét. Mielőtt bárki is
kételkedni kezdett volna az efféle lázadás őszinteségében,
Delia azzal nyugtatta meg őket, hogy gyorsan teherbe
esett. Sajnos a gyermek apja nős volt, és semmi
hajlandóságot nem mutatott arra, hogy elhagyja a
feleségét.
Delia, legnagyobb meglepetésére, hirtelen nagyon
megijedt. Fiatal volt, magára maradt és félt. Elátkozta a
napot, amikor elhagyta Írországot. Azt kívánta, bárcsak
sose hallott volna Londonról. Megvetéssel gondolt saját
zabolátlan természetére. Miért nem tudott ő is olyan lenni,
mint az osztálytársnői? Ötödük kolostorba vonult. Miért
nem rettegett ő is a pokol tüzétől meg az elkárhozástól,
mint a többiek?
Szegény apja! Annak idején kötelességének érezte, hogy
jól elnáspángolja; így követelte az illem. Gyűlölt verekedni,
mert érző lélek volt, de a szabály az szabály.
Austin végül megmenekült a további
megpróbáltatásoktól, mert egy héttel azután, hogy Delia
tudomást szerzett a terhességéről, meghalt. (Tőzeget
gyűjtött a kályhába. Agnes szerint a tőzeg csak bajt hozott
a Casey családra.)
A temetésre utaztában, a vonaton, Delia azon törte a
fejét, mit tudna felhozni a saját mentségére. „Új élet fogant
a régi helyett. Apa elment, de új ember születik a helyére.”
A lány ideges volt. A terhesség és a szakítás minden
életkedvét elvette. A szabadelvűség, amely Londonban még
olyan értékesnek és igaznak hatott, Knockavoy felé
közeledve egyre kevésbé tűnt meggyőzőnek.
A lánynak meg kellett várnia, amíg a gyászolók meg a
potyalesők elpusztítják a sonkás szendvicseket, az utolsó
cseppig kiürítik a söröshordót, majd távoznak – csak ezután
jelentette be az anyjának:
– Mama, gyerekem lesz.
– Gondolhattam volna – felelte Agnes. Nem is várt mást.
Jól tudta, miféle elvetemült dolgokkal szórakoztatják
magukat az emberek az olyan istentelen helyeken, mint
London, és sztoikus nyugalommal vállalta a
következményeket. Egyedül azt sajnálta, hogy ő maga nem
járt Londonban. Hosszú ideje eseménytelenül telt az élete.
Egyszer végiggondolta, hogy a polgárháború óta nem
történt vele semmi említésre méltó.
A gyermek 1967 augusztusában született meg. Mivel
azon a nyáron minden a szerelemről szólt, Delia olyan
neveket akart ráaggatni, mint például: Esőcsepp vagy
Holdsugár, de Agnes közbeavatkozott.
– Nagyvárosi fattyú ez – mutatott rá egykedvűen. – Nem
adnál neki valami rendes nevet, hogy ne rajta nevessen az
egész város?
Mindenki arra számított, hogy Delia visszatér Londonba,
de csalódniuk kellett. A lány Knockavoyban maradt, senki
sem értette, hogy miért, legkevésbé ő maga. Tudta, hogy
azzal a rettegéssel lehet összefüggésben a dolog, amelyet
akkor érzett, amikor kiderült, hogy terhes. Delia nem volt
hozzászokva a félelemhez, és nem igyekezett föleleveníteni
az. ismeretséget. Az anyjával élt, abban a házban, ahol ő
maga is felnőtt, és nevelte a gyerekét. Alkalmi munkákból
tartotta fenn magát. A nyári hónapokban kisegítőként
dolgozott a kocsmában, iskolabuszt vezetett
– a rendes sofőr az ital rabja volt –, és segített az anyjának
a tyúkoknál, a teheneknél meg a földeken, amelyek a kis
gazdaságukat jelentették.
Delia gyönyörű volt, de mivel még mindig túl sok
mendemonda keringett körülötte, egyetlen helyi férfi sem
akart szóba állni vele. Nem tudta levetkőzni szókimondását
és nehéz természetét, így még inkább kirekesztették, mint
régebben. Az isten háta mögött élve is radikális politikai
nézeteket vallott. Tömeges demonstrációt szervezett
Vietnam amerikai megszállása ellen, amely szombat délután
négy órakor vette volna kezdetét Tully vaskereskedése előtt
– Delia azért választotta ezt a helyet, mert Tully az ötvenes
években tizennyolc hónapig Bostonban élt. A
megmozduláson azonban csak két ember jelent meg: ő
maga és a kétéves Katherine. (Agnes azt mondta, szívesen
kifejezné a támogatását, de meg kell fejnie a teheneket.)
Öt óra előtt öt perccel, amikor Delia már éppen
befejezettnek nyilvánította volna az akciót, megpillantott
egy hat-hét főből álló csoportot, amely egyenesen felé
tartott. Az emberek, ahelyett hogy rosszindulatú
megjegyzéseket mormolva elhaladtak volna Delia mellett,
mint mindenki más tette a délután folyamán, megtorpantak.
Delia alig bírt magával. Amíg ki nem derült, a hét ember
azért jött, hogy segítsen létrát venni Padraig Croninnak.
Delia ezután petíciót kezdeményezett a faji
megkülönböztetés ellen, és a templom előtt próbálta
elcsípni a fél egyes misére igyekvőket, hogy írják alá az
ívet. Hét aláírást sikerült összegyűjtenie – a sajátját, az.
anyjáét, a lányáét, Loony Tommy Formanét, Mr. D. Kacsáét,
Mr. M. Egérét, és Mr. J. F. Kennedyét.
A hetvenes évek vége felé a sandinistákhoz csatlakozott,
és hogy összeszedjen nekik valamennyi pénzt, állásbörzét
szervezett. Amire négy ember jött el, két font tizenegy
pennys bevételhez juttatva a csoportot.
Delia arról álmodozott, hogy tanácsadóközpontot nyit.
Azt tervezte, segélyközpontot hoz létre a nemi erőszakon
átesett nők megsegítésére, noha több évtizede senkit sem
erőszakoltak meg a városkában.
A jógatanítással is megpróbálkozott, de senki sem ment
el az órájára. Ajándékboltot nyitott, de a kutyának sem
kellettek a portékái.
 Hosszú, bő ruhákat, klumpát és fa ékszereket kezdett
hordani, és azt állította magáról, hogy látnoki képességei
vannak. Megkövetelte Katherine-től, hogy az Deliának
szólítsa, azt mondta a kislánynak, hogy ha nem akar, nem
muszáj iskolába járnia, és természetesen templomba sem.
Katherine már azelőtt tisztában volt a szaporítószervek
működésének minden csínjával-bínjával, mielőtt a cipőkötés
minden csínját-bínját elsajátította volna.
Katherine persze fellázadt. Méghozzá úgy, hogy tiszta,
rendes, csöndes, tiszteleltudó, szorgalmas és jámbor kislány
vált belőle. Alázatos volt, semmit meg nem kérdőjelezett,
pontosan azt tette, amit a nővérek parancsoltak neki, oda-
vissza fújta a katekizmust (vissza érdekesebb), és lépten-
nyomon azt hangoztatta, hogy az elsőáldozás addigi élete
legboldogabb napja.
Delia teljesen maga alatt volt.
– Majd akkor nézzétek meg, amikor kamaszodni kezd –
pityergett reménykedve. – A géneket nem lehet kicselezni,
ő mégiscsak az anyja lánya.
De Katherine az apja lánya is volt.
Delia, liberális elveinek megfelelően, soha nem ámította
Katherine-t olyan dajkamesékkel, hogy az édesapja tragikus
körülmények között meghalt a háborúban vagy egy
karambolban vagy szántás közben (nem kívánt törlendő).
Katherine már kora gyerekkorától kezdve jól tudta, hogy az
apja, bizonyos Geoff Melody undorító, beszari kispolgár, aki
erős drogokkal és azzal a hamis ígérettel csalta ágyba
Deliát, hogy elválik a feleségétől.
Bár Delia és Geoff Melody nem tartották a kapcsolatot, a
nő rendszeresen biztosította róla Katherine-t, ha egyszer
szeretné megismerni az apját, ő mindent megtesz, hogy
teljesítse ezt a kívánságot. Ám lánya tizenkilencedik
születésnapjáig nem kellett beváltania ezt az ígéretét.
Katherine apátlansága persze gúnyolódások céltáblájává
tette őt az iskolában. Legalábbis azon kevés alkalommal,
amikor az anyáskodó Tara nem sertepertélt körülötte.
Katherine bámulatra méltó hidegvérrel tűrte, amikor az
osztálytársai – fél szemmel idegesen azt figyelve, mikor
bukkan fel Tara – rákezdték:
– Nincs apád, nincs apád!
– Ha valami soha nem volt, nem is hiányzik – felelte
Katherine higgadtan. Majd titokzatosan elmosolyodott, mire
a többiek zavartan meredtek rá, ajkukon elhaltak a
csúfondáros szavak. Miért nem sír ez a lány, amikor pedig
az lenne a természetes? Miért ők érzik magukat leforrázva?
És hol tanult meg Tara Butler verekedni?
Amikor Katherine végül – túlesve élete első nagy
csalódásán – közölte, hogy találkozni szeretne az apjával,
Delia készségesen odaadta neki a férfi régi lakcímét.
– Bár húsz évvel ezelőtt láttam utoljára a pasast,
valószínűleg még mindig itt lakik – mondta. Majd
önkéntelen rosszmájúsággal hozzátette: – Az a fajta.

Agnes átvette a kagylót, hogy néhány szót váltson
Katherine-nel. Elmesélte, hogy csodálatos születésnapja
van, majd megköszönte a lánynak a két egymáshoz illő
selyemsálat.
– Nagyon hasznos holmik – mondta. Ami meg is felelt a
valóságnak. Kifejezetten kapóra jöttek, amikor előző este
leszakadt a tyúkketrec ajtaja, és valamivel vissza kellett
kötözni a helyére. – Mi újság Londonban? – kérdezte
szomorkás sóvárgással a hangjában. – Még mindig olyan
istentelen hely?
– Az nem kifejezés, nagyikám – válaszolta Katherine
felvillanyozva. – Egyre rosszabb. Nem akarsz meglátogatni,
hogy a saját szemeddel lásd?
– Á, nem – felelte Agnes. – Lehet, hogy nem is olyan
szörnyű, mint ahogy mondod, akkor pedig nagyot
csalódnék. Nem, jobb, ha csak a képzeletemre
hagyatkozom.
 8
Katherine kiviharzott a vörös téglás, újjáalakított házból,
amelynek az első emeletén bérelt lakást, mire egy arra
haladó motoros majdnem kiterült a járdán, olyan meredt
szemekkel bámulta a lányt. Szürke kosztümjében Katherine
friss és üde látványt nyújtott, egyetlen hajtincse sem
mozdult el a helyéről – nem is mert volna. A lány megállt a
kapuban, és elégedetten legeltette a szemét élete
legnagyobb büszkeségén, a púderkék Karmann Ghián.
Katherine imádta a kocsiját, legszívesebben összevissza
csókolta volna, ha nem tart attól, hogy valamelyik korán
kelő szomszédja meglátja.
Az emberek általában meglepetéssel fogadták, hogy
Katherine-nek ilyen elegáns autója van. Nem jöttek rá,
hogy ő az a fajta nő, aki nem aprózza el a dolgokat. Ha már
egyszer rászánja magát valamire.
Az emberek azon is csodálkoztak, hogy Katherine-nek
ilyen megbízhatatlan autója van. A Karmann Ghia
megvásárlása volt az egyetlen vakmerő húzás a lány szinte
teljes egészében kiszámított életében. Bár a szíve és a
bankszámlája majdnem megszakadt, Katherine nem
engedett a vágyaiból. A lány annyit sertepertélt a VW-
garázs környékén, hogy a végén már azzal ugratta Lionelt,
a szerelőt, hogy róla fogja elnevezni a fiát. A férfi el volt
bűvölve, a lány pedig úgy gondolta, Lionelnek nem kell
feltétlenül tudnia, hogy neki eszében sincs gyereket szülni.
Katherine rendszerint nem kocsival járt dolgozni, de
mivel szombat volt, a forgalom pedig gyér, a lány az autó
mellett döntött. Legnagyobb ámulatára sikerült közvetlenül
a Breen Helmsford bejárata előtt leparkolnia, ennél a
reklámügynökségnél volt könyvelő.
– Köszönöm, Uram! – dünnyögte. – Ez aztán a csoda!
A kocsin kívül az emberek azt is meglepetéssel fogadták,
hogy Katherine a reklámszakmában dolgozik. Nem tartották
elég dinamikusnak és rámenősnek. Túl komoly és
visszafogott nő volt. A könyvelők munkaköri leírása
szerencsére nem tartalmazta azt a kitételt, hogy a
munkavállalónak mindig lelkesnek kell lennie, és olyan
mondatokkal kell dobálóznia, mint például: „Most húzzuk fel
a zászlórúdra, és nézzük meg, ráharap-e a macska.” Éppen
ellenkezőleg, ez a munka arról szólt, hogy Katherine előzze
meg a túlköltekezést, kellemetlenkedjen a kiadások miatt,
ragaszkodjon a taxiszámlákhoz, megkérdőjelezze, hogy egy
vidéki szállodában eltöltött kétszemélyes hétvége kilenc
üveg pezsgővel megfejelt költségét miért szükséges
visszaigényelni, rávilágítson, hogy egy éttermi számla és az
ugyanarról az étkezésről kiállított hitelkártya-bizonylat
benyújtása kétszeres visszaigénylésnek számít, és mint
ilyen, csak egy egész picikét gyanús. Annak ellenére, hogy
könyvelőként felül kellett volna emelkednie az efféle
alantas feladatokon, Katherine nem bízott benne, hogy a
munkatársai hatékonyan ki tudják szűrni a svindlereket.
– Jó reggelt, Katherine! – kiáltotta Desmond, a portás,
amikor a lány a lift felé indult. – Jó nagy kiszúrás, hogy
hétvégén is be kell jönni, mi?
Ám Katherine, ahelyett hogy a többi, korábban érkezett
alkalmazotthoz hasonlóan keserű panaszáradatot zúdított
volna a portás nyakába, szenvtelenül elmosolyodott, és így
szólt:
– Valakinek ezt is meg kell csinálnia.
Desmond elképedt.
– Fura egy nő – jegyezte meg magában. – Világos, hogy
senki sem várja otthon. Máskülönben miért örülne neki,
hogy szombaton is be kell jönnie dolgozni? Nem ilyen élet
való egy fiatal lánynak – gondolta nehéz sóhajjal.
A többi reklámügynökséghez képest a Breen Helmsford
kis cégnek számított, csupán hetven alkalmazottat
foglalkoztatott, akik két hatalmas, egy légterű irodában
dolgoztak, amelyekben csak elvétve lehetett látni néhány
üvegkalitkát – a fejesek szobáit.
 Amikor Katherine belépett az ajtón, már sokan
tartózkodtak az irodában. Katherine munkatársain, Bredán,
Charmaine-en és Henryn kívül ott nyüzsögtek még a
„kreatívok”, akik meg voltak győződve róla, hogy ők az igazi
munkatársak, nem pedig az a rengeteg akadékoskodó
bürokrata, aki minden különösebb ok nélkül megnyirbálja a
költségeket. A kreatívok – egy csapat műviesen trendi Új
Fiú, akik úgy festettek, mintha a Duffer of St George egész
kínálatát felvásárolták volna – az utolsó simításokat
végezték azon az anyagon, amelyet hétfőn készültek
bemutatni egy tampongyártó cégnek. A képeken sugárzóan
boldog lányok landolnak a Holdon meg egy sárgás felületen,
amely a Vénuszt volt hivatott jelképezni, miközben George
Michael a „Freedom”-ot énekli. Az ajánlott szlogenek a
következőképpen hangzottak: „Fogadok, hogy Carling Black
Labelt iszik”, valamint: „Az egyik legjobb női intimhigiénés
termék a világegyetemben.”
A tamponreklámok kapcsán két alapszabály létezik: a
termékre csak eufemisztikusan lehet utalni, és tilos piros
színt alkalmazni.
Amikor Katherine belépett, mindenki automatikusan
felkapta a fejét. Aztán amikor meglátták, ki érkezett,
rögvest el is fordultak. Katherine nem volt túl népszerű a
kollégái körében. Viszont népszerűtlennek sem lehetett
nevezni. De mivel nem rúgott be hetente többször és nem
feküdt le a férfi kollégáival, szinte nem is létezett.
A szex előkelő helyet foglalt el a Breen Helmsford
dolgozóinak kedvelt tevékenységei között. Mivel az állandó
munkatársak gyakran találták magukat abban a helyzetben,
hogy már az összes ellenkező nemű kollégát kipróbálták az
ágyban, egy új kisegítő megjelenése nagyobb izgalmat
váltott ki, mint egy új megbízás. Szerencsére a kreatívok
szédítő gyorsasággal váltották egymást a cégnél, így mindig
került friss hús a rendszerbe, mindig jött egy friss test,
amelyet ki lehetett próbálni.
Katherine-t Jégkirálynőnek hívták a többiek. A lány
tudott erről, és csupán az volt a kifogása, hogy egy
reklámügynökség munkatársai élénkebb fantáziával is
rendelkezhetnének.
A tamponprojekt vezetője, Joe Roth öt férfi gyűrűjében
állt, akik felhevülten dobálóztak az ötletekkel:
– Mindenki tudja, hogy tamponnal még bunjee
jumpingolhatsz is.
– A bunjee jumping lejárt lemez. Az űrutazás a menő!
A férfi feszült figyelemmel nézte, amint Katherine
odamegy az asztalához, és bekapcsolja a számítógépet.
– Szép munka, fiúk! – dicsérte meg a csapatot. – Az
igazat megvallva, én biztosan megvenném ezt a tampont.
Szinte sajnálom, hogy nem menstruálok. Most pedig, ha
megbocsátotok – mondta, le nem véve a szemét Katherine-
ről –, dolgom van.
Joe Roth halálosan szerelmes volt Katherine-be. Még csak
három hete dolgozott a Breen Helmsfordnál – más
munkahelyeken még zöldfülűnek számított volna, a
reklámszakmában azonban minden egyes hét egy évnek
számított. Három hét rendszerint elég hosszú idő volt
ahhoz, hogy az ember komoly megbízásokai kapjon, kétszer
előléptessék, a neve megjelenjen a Campaignben,
rajtakapják az ágyban az ügyvezető igazgató feleségével,
lecsússzon egy komoly megbízásról, és az utcán találja
magát. Joe természetesen úgy vélte, három hét elég hosszú
idő ahhoz, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön Katherine-
nel, de nem volt biztos benne, célt ér-e.
Az első napon Fred Franklin, az elhízott, negyvenes,
masszív alkoholista, Joe állítólagos főnöke, félrevonta az új
kollégát. Először is megkérdezte, Joe melyik focicsapatnak
szurkol – az Arsenalnak –, majd atyai jó tanácsokkal látta el
az új posztjával kapcsolatban. Elmondta, hol van a
kávéautomata, hogyan kell megfirkálni a kiadásokat, és ami
a legfontosabb, melyik nőt érdemes becserkészni.
– Az ott Martini – mutatott Joe egy magas, kapafogú,
vörös hajú nőre. – Vele úgy megy, mint a karikacsapás.
 – Azt hittem, Samanthának hívják – mondta Joe.
– Alapjában véve igen – ismerte el Fred –, de mi
elneveztük Martininek, mert bárhol, bármikor kapható a
dologra. Isteni nő! – áradozott Fred gyöngéd mosollyal. –
Bármit megcsinál. Bármit. És másokkal ellentétben semmi
hülyeséget nem kér cserébe.
– Úgy érted, virágot meg csokoládét?
– Nem! Nem várja el, hogy felhívd, hogy emlékezz a
nevére s a többi. Csak a szex érdekli. Még azt is megengedi,
hogy közben focimeccset nézz.
– Isteni nő! – ismételte Fred, majd kimondta azt, ami az
ő szájából a legnagyobb dicséretnek számított: – Olyan,
mint egy férfi dudákkal.
– Aztán ott van Flora – mutatott Fred egy szőke, göndör
hajú, alacsony nőre. – Csodákra képes egy flakon
babaolajjal meg egy darab hűvös flaneldarabbal, bár kicsit
nehéz eset, felhívta a feleségemet, és elmondta neki, hogy…
– Azt hittem, Connie-nak hívják – vágott közbe Joe.
– Így is van – bólogatott Fred. – De mi elneveztük
Florának, mert…
– …könnyen kenhető – fejezte be a mondatot Joe
szárazon.
Fred sugárzó mosollyal nézett Joe-ra.
– Elsőre eltaláltad! Azt hiszem, jól fogod magad érezni
nálunk, fiam.
Joe már kevésbé volt biztos ebben.
– És… ööö… Katherine, a könyvelő? – kérdezte amúgy
mellékesen.
– Ki?
– Tudod, az a csinos, vékony, kosztümös lány.
– Csinos? – kérdezte Fred zavartan. – Vékony? Lolóra
gondolsz? – Egy fekete hajú, csontsovány lányra mutatott,
akinek a lába majdnem olyan vékony volt, mint a karja. –
Nem szereti a kézimunkát. Kérd meg, hogy használjon
fogkrémet, amikor leszop. Bár előre figyelmeztetlek, hogy
nem fogja lenyelni. Fél, hogy elhízik.
 – Azt hittem, Deidre-nek hívják – mondta Joe.
– Így is van – helyeselt Fred. – Azonban mi elneveztük
Lolónak, mert mindig maga alatt van. Nyávogós liba. De ha
tele a szája, úgysem tud kibontakozni.
– Értem – mondta Joe. – Én viszont nem rá gondoltam,
hanem arra az ír lányra.
Fred alig tudott megszólalni döbbenetében.
– Micsoda! – nyögte ki nagy nehezen. – Arra a
besavanyodott vénlányra?
– Szerintem gyönyörű – felelte Joe meglepetten.
– Gyönyörű lenne, ha csinálna is valamit – vágott vissza
Fred. – De ez itt nem csinál semmit! Én a helyedben nem
pazarolnám rá az időmet. Amikor itt van ez a rengeteg
belevaló csaj. Az a gyanúm, hogy Katherine mama a
lányokat szereti.
– Visszautasított? – kérdezte Joe együtt érzően.
– Nemcsak engem – nyögött fel Fred. – Mindenkit. Csak a
levegőt rontja itt. És nézd meg a ruháit. Úgy néz ki, mint
egy redves apáca!
Katherine karcsúsított, elegáns vonalú kosztümben és
ropogósra vasalt hófehér blúzban járt dolgozni. Más nők is
hordtak kosztümöt a Breen Helmsfordnál, de ezek az
öltözékek vaskos paródiái voltak az eredetieknek. Az ő
kosztümjeik merész, élénk színű, divatos darabok voltak,
rövid szoknyával. Velük ellentétben Katherine nagyon
óvatos volt: a szoknyái kivétel nélkül a térde fölött
végződtek.
Joe azonban felfedezett néhány árulkodó jelet, amelyek
mind-mind Katherine női mivoltát bizonyították. Egy alig
észrevehető pántot a méretre készült szoknya alatt, ami azt
mutatta, hogy Katherine harisnyát és harisnyatartót visel az
unalmas harisnyanadrág helyett. A parányi bemélyedés
hiányát a lány hasán, ami csak tovább erősítette a férfi
gyanúját. Néha, amikor Katherine-nel szemben ült, aki
éppen azon zsörtölődött, a férfi miért nem tartotta meg az
éttermi számlákat, Joe valami csipkés holmit látott átsejleni
a lány makulátlan fehér blúza alól, és megfogadta magában,
hogy ezentúl még több számlát fog elveszteni. Így hát a
tizenegyedik munkanapon Joe odaténfergett Katherine-hez,
és lehuppant az íróasztala szélére.
Joe nagyon magas volt – úgy száznyolcvanöt centiméter
–, ráadásul sovány. De az általános vélemény szerint jól állt
neki a hórihorgasság. A ruhák lazán lógtak ösztövér
alakján, hanyagul elegáns külsőt kölcsönözve neki. A férfi
ma fekete nadrágot és fekete hosszú ujjú pólót viselt.
Ahhoz, hogy rendesen lássa Joe-t, Katherine-nek úgy hátra
kellett dőlnie a széken, hogy az arca majdnem párhuzamos
volt a mennyezettel.
– Helló, Katie! – mondta a férfi, és széles mosoly ült ki
vékony arcára. – Mit keresel itt szombaton?
Katherine egészen elképedt, hogy valaki Katie-nek merte
szólítani. Úgy vélte, okosabb, ha a munkahelyén
mindenkivel szemben megtartja a három lépés távolságot.
Senki sem becézte Kathynek, Kate-nek, Katie-nek, Kath-
nek, Kitnek vagy Kittynek. Ó mindenkinek Katherine volt.
Az igazat megvallva, jobban szerette volna, ha Ms.
Caseynek szólítják, de jól tudta, hogy ez csak hiú ábránd. A
Breen Helmsford túl laza hely volt ahhoz, hogy bárkit is
magázzanak. Még az ügyvezető igazgató, Mr. Denning is
ragaszkodott hozzá, hogy Johnnynak hívják. (Noha
valójában Norman volt a neve.)
Egyedül a takarítónőt szólították a vezetéknevén. Ezt a
szigorú arcú láncdohányost, akit száraz köhögés gyötört, és
aki mindig keserű szitokáradatban tört ki a szeméthegyek
láttán. Mindenki rettegett tőle, senki sem mert
bizalmaskodni vele. Lehet, hogy az asszony már Mrs.
Twyfordként született.
Katherine négyes fokozatú Fenyegető Pillantást vetett
Joe-ra. Rémisztő, ellenséges tekintet volt ez, amely
váratlan, borzalmas rettegéssel töltötte el a férfiakat. Csak
egypár fokozattal volt enyhébb a Medúzapillantásnál,
amelytől néha még maga Katherine is megijedt, amikor a
hálószobatükör előtt csiszolta és tökéletesítette a
technikáját.
De mielőtt a lány metsző hangon odavághatta volna a
férfinak, hogy senki sem szólíthatja őt beceneveken, Joe,
barátságos barna szemében huncut csillogással,
megkérdezte tőle:
– Juj, csak nem a fogad fáj? Szegénykém! Vagy a
szemedbe ment valami?
– Ööö, egyik sem – dünnyögte Katherine, elernyesztve
arcizmait, és abbahagyva a dühödt fogvicsorgatást.
– Hogyhogy ma is bent vagy? – kérdezte Joe.
– Hétvégén általában nem szoktam bejönni – nézett fel a
lány udvariasan a férfira –, de most év végi zárás van,
úgyhogy rengeteg a dolgom.
– Imádom az akcentusodat! – bókolt Joe sugárzó
mosollyal. – Egész nap elhallgatnám.
– Attól tartok, erre nem lesz lehetőséged – felelte
Katherine jeges mosollyal.
Joe kissé hátrahőkölt, majd rendületlenül így folytatta:
– Akkor nem is érdemes meghívnom téged ebédre?
– Nem – válaszolta Katherine kurtán. – Miért nem hagysz
békén?
– Hogy miért nem? – tűnődött el Joe. – Megmondom
neked. Amint azt egy nagyon bölcs ember annak idején
megjegyezte, váljunk csak, hogy is szól pontosan… ? –Joe
elgondolkodva bámult a távolba. – Megvan! – kiáltott fel. –
„Minden gondolatom te vagy.”
– Igazán? Nos, hogy az egyik kedvenc regény hősömet, a
nagy humanistát, Rhett Butlert idézzem… – vágott vissza
Katherine metsző hangon – „Őszintén szólva, drágám,
köpök rá.”
– Ah, micsoda kegyetlen nőszemély! – kapkodott levegő
után Joe, úgy támolyogva a lány asztala előtt, mintha
szíven szúrták volna.
Katherine mélységes megvetéssel nézett rá.
– Most pedig, ha megbocsátasz, rengeteg a dolgom –
mondta, azzal a számítógép képernyője felé fordult.
– Egy italra sem hívhatlak meg munka után? – kérdezte
a férfi vidáman.
– Mi nem érthető abban a szóban, hogy „nem”? Az N, az
E vagy az M?
– Összetörted a szívem.
– Remek.
A férfi csodálattal bámult a lányra.
– Te vagy a legérdekesebb nő, akivel valaha is
találkoztam.
– Még mindig itt vagy?
Joe, aki intelligens ember volt, mindig felismerte, mikor
vesztegeti fölöslegesen az idejét.
– Nincs több kérdésem – mondta szárazon, mint egy
fiatal, lelkes államügyész. Remélte, hogy ezzel sikerül
megnevettetnie Katherine-t. De csalódnia kellett. Úgy
döntött, távozik. – Mennem kell, megbeszélésem van egy
tamponos fickóval. De hogy a jeles tudóst és filozófust,
Arnold Schwarzeneggert idézzem… – a férfi hatásszünetet
tartott, egészen közel hajolt Katherine-hez, és rekedtes
hangon a fülébe súgta: – …még visszajövök…
Ragyogó mosollyal távozott. Igen, a nő szemmel
láthatóan kezd fölengedni. Sokkal közlékenyebb, mint
eddig, semmi kétség. Ha így haladnak, tíz év múlva már el
is mosolyodik.
Katherine a távozó férfi után nézett. Jól tudta, hogy
alaptalanul undokoskodott Joe-val. De amikor annyira
élvezte a dolgot! Bűntudatot érzett, és azt fontolgatta
magában, egy egészen rövid időre talán mégis beülhetne
Joe-val egy italra. Nem, szó sem lehet róla, gondolta végül.
Csak meg kell nézni, mi történt, amikor legutóbb elfogadott
egy hasonló meghívást. Meg azelőtt.
– Menj el vele, te szerencsétlen! – szólt oda Katherine-
nek Charmaine. – Olyan klassz pasi!
Katherine megfordult, hogy jól lehordja a hülye libát.
De Charmaine megelőzte.
 – Tudom. Fogd be a szád, és menj vissza követ törni a
többi rabszolgához.
Aznap estefelé Joe megpillantotta Katherine-t, amint
odamegy egy Karmann Ghiához, kinyitja az ajtaját, az
ülésre huppantja parányi fenekét és elhajt. A férfi
megkövülten bámult a lány után, csodálata egyenesen
megtízszereződött. Egy pazar testű nő igazi főnyeremény,
de egy pazar kocsijú nő, az aztán…
 9
– A piros ruhádat vedd föl – fűzte Tarát Thomas. – Abban
igazi bombázó vagy.
– Minek, amikor csak moziba megyünk? – Tara időtlen
idők óta nem viselte a ruhát, és erős volt benne a gyanú,
hogy azóta bizony felszedett pár kilót.
– Most mit kéreted magad?
– Majd vacsora után – ígérte Tara, remélve, hogy Thomas
megfeledkezik a dologról. – Tálalva van!
A gyertyafénnyel megvilágított asztalhoz vezette a férfit.
– Bárányvagdalt? – kérdezte Thomas gyanakvóan.
– Az benne a meglepetés – magyarázta Tara boldogan –,
hogy az enyémben 127 százalékkal kevesebb a zsír, mint a
te hagyományos, zsírtól caffogó adagodban.
– Haláli!
– Kapcsold ki a tévét, légy szíves.
– De a Gladiátorok megy.
– Valóban.
A pislákoló gyertyafény mellett tévét néztek, és néma
csöndben lapátolták magukba a vacsorát. Amikor Thomas
éppen nem dünnyögte az orra alatt sóvárogva:
– Nem semmi ez az Ulrika Johnson! –, Tara kedvére
áradozhatott:
– Milyen romantikus! Gyakrabban is csinálhatnánk ilyet.
A két szelet fekete ribizlis túrótorta elfogyasztása után
(Taráé kétszáztíz százalékkal csökkentett zsírtartalmú volt,
Thomasé hagyományos) Thomas ismét felszólította Tarát,
hogy vegye föl a piros ruháját. A lány rossz előérzettel
ment át a hálószobába, ahol arra a felfedezésre jutott, hogy
félelme nem volt alaptalan: mintha kissé kigömbölyödött
volna, mióta utoljára viselte a ruhát. Behúzott hassal,
visszafojtott lélegzettel odaállt Thomas elé.
– Hadd nézzelek! – mondta a férfi büszkén.
Thomas végigfuttatta a tekintetét Tarán, aki észrevette,
hogy a szeme mintha túl hosszan időzne a hasán.
Lepillantott, és látta, hogy a ruha pattanásig feszül az
úszógumiján. De hiába próbálta még jobban behúzni a
hasát. Kétségbeesetten imádkozott magában, nehogy
Thomas fejtegetni kezdje a méreteivel kapcsolatos
meglátásait. Tarát elkeserítette saját súlya, a férfit pedig
még jobban, és míg a jókedvű Thomas nem sok vizet
zavart, a rosszkedvű maga volt a pokol.
– Olyan furán nézel ki – jegyezte meg Thomas zavartan
és bosszúsan.
Két éve, amikor megismerkedett Tarával, nem győzött
hálát adni a sorsnak. Megőrült a lány szőke hajáért, kerek
popsijáért, karcsú derekáért, csípőjéért és combjáért. Mint a
legtöbb bulvárlapokon felnőtt férfinak, szigorú elvárásai
voltak az ideális barátnő paramétereit illetően.
Amint azonban Tara belekóstolt a páros élet örömeibe, az
Alasdairrel való szakítás borzalmai kezdtek feledésbe
merülni, és a lány ismét enni kezdett. Sokkal hamarabb
sikerült felszednie a kilókat, mint ahogyan leadta őket, és
Thomasnak keserűen csalódnia kellett. Miért vágják át
folyton a nők? Megkísérelvén visszahozni a boldog napokat,
időt és energiát nem kímélve próbálta áramvonalassá
faragni Tarát. Egyfolytában azt duruzsolta a lánynak, hogy
járjon kocogni, vegyen kondibérletet, és minden lenyelt
falat miatt bűntudatot ébresztett benne. Annak ellenére,
hogy ő maga sem volt kifejezetten nádszálvékony.
– Nézzétek csak! – böködték egymást a konyhás nénik az
iskolában. – Főleg csütörtökön nem bír magával.
Csütörtök volt a lekvárosgombóc-nap.
– Ha nem figyelnénk, mindent elenne a gyerekek elől.
Saját vaskos alkata ellenére Thomas kezdeti őrült
rajongása Tara iránt a lány súlygyarapodásával egyenes
arányban csökkent.
– Jaj, Tara! – dörmögte a férfi, miután minden szögből
megszemlélte a ruhát. – Úgy nézel ki, mint egy kötözött
sonka. Amikor megismerkedtünk, igazi bombázó voltál.
 – Azt azért nem mondanám – nevetett a lány.
– Pedig így volt, bazeg, de ahogy most kinézel, attól
elmegy az ember életkedve.
– Igazad van – felelte a lány könnyedén. – Nekem is
elmegy az életkedvem saját magamtól.
– Fél év sem telt el – biccentett a férfi Tara hasa felé –,
és nézd meg, mi lett belőled!
– Hét hónap – helyesbített a lány bűnbánó mosollyal.
Miután a férfi komoly maradt, Tara azzal próbálta meg
feldobni a hangulatot, hogy megkérdezte:
– Kész röhej lenne, ha kiderülne, hogy terhes vagyok.
Mihez kezdenénk?
Tara remélte, hogy ki tudja billenteni Thomast gyászos
hangulatából. Általában siker koronázta az erőfeszítéseit.
Arra azonban nem számított, hogy Thomas ezt fogja
kérdezni:
– Mihez kezdenénk? – mintha egy kukkot sem értene az
egészből. – Mihez kezd enénk ? – ismételte, ha lehet, még
jobban elképedve. – Mihez kezdenénk?
– Igen, mihez kezdenénk mi ketten? – Tara nevetve
forgatta a szemét ekkora együgyűség láttán. – Tudod, a két
érintett.
– Nekem semmi közöm az egészhez! – horkant fel
Thomas elutasítóan.
– Álmatlan éjszakák, kakis pelenkák – folytatta Tara
mókás fintorok kíséretében. – Kinek van kedve az
ilyesmihez? Szegény gyerek belehalna a szeretetlenségbe.
Tara remélte, hogy ezzel le is zárhatják a témát. De nem
így történt, mert Thomas egyre csak ezt ismételgette,
ugyanazon az ellenséges hangon:
– Nekem semmi közöm az egészhez!
A lány, noha érezte, hogy talán nem kéne feszegetnie a
dolgot, nem bírt uralkodni magán, és elhaló hangon
megkérdezte:
– Ezt meg hogy érted?
– Úgy, ahogy mondom. Nekem semmi közöm az
egészhez!
Tara szívét jeges félelem kezdte markolászni. Csak
poénkodott, de Thomas nem vette a lapot.
Ne feszegesd a dolgot, súgta neki egy hang. Elégedj meg
ennyivel. Ne indítsd el a lavinát. Thomas nem gondolja
komolyan. De ha mégis, te úgysem akarsz tudni róla.
– Úgy érted, nem akarsz… – Gyorsan elhallgatott, midőn
még kicsúszott volna a száján: „Feleségül venni?” –
Alasdairt is ezzel a kényszerképzetével üldözte el, és
megesküdött, hogy Thomasnál nem fogja elkövetni
ugyanezt a hibát. Úgyhogy csak ennyit kérdezett: – Úgy
érted, nem akarsz segíteni? – Majd némi késéssel törékeny,
nem túl meggyőző mosolyt erőltetett az arcára.
Thomas leült a kanapéra, és üveges tekintettel meredt a
lányra. Tara nem győzte szidni magát, amiért egyáltalán
kinyitotta a száját. Hatalmába kerítette a déjá vu, és
szörnyű balsejtelmei támadtak.
– Nem tudom – felelte a férfi színtelen hangon.
Tara szíve ólomsúlyúvá vált, szinte megbénult a jeges
rémülettől.
– De azért, ugye, velem maradsz, és egy család leszünk?
– kérdezte a lány kétségbeesetten. Tompán hallotta a saját
hangját, mintha bedugaszolták volna a fülét.
A férfi újra csak üveges tekintettel meredt rá.
– Nem hiszem, hogy lenne hozzá kedvem – mondta,
olyan arckifejezéssel, mintha hirtelen megvilágosodott
volna az elméje.
Mi mást várhattam volna? – gondolta magában Tara
elakadó lélegzettel. – Ugyan miért hinne Thomas a családi
életben? Azok után, ami a szüleivel történt.
Ez azonban sovány vigasz volt.
– De azért szeretsz? – kérdezte.
– Igen, de…
– Hajlandó vagy tartásdíjat fizetni a gyerek után? –
tudakolta Tara érdes hangon. Úgy kétségbe volt esve,
mintha tényleg gyereket várna.
 – Tara, kétszer annyit keresel, mint én – felelte Thomas
keserűen.
– Ja, tényleg! – ismerte el a lány szégyenkezve.
Néma csönd támadt, szinte tapintható volt a feszültség.
Tara fejében csak úgy kavarogtak a szörnyűséges
kérdések. Mit jelentsen ez? Most mi lesz velük?
– Ha nem vagy hajlandó… – szólalt meg Tara, aztán
hirtelen elhallgatott. Minek engedje ki a szellemet a
palackból? – Tiszta hülyeség ilyesmin vitatkozni, amikor
nem is vagyok terhes – kiáltott fel erőltetett mosollyal,
miközben őrült sebességgel próbálta lecsillapítani a
kedélyeket. Gyorsan, gyorsan, mielőtt Thomas rájön!
Gyorsan, gyorsan, mielőtt ő maga rájön! – Tény, hogy kövér
vagyok, de nem várok gyereket. Semmi ok az aggodalomra.
Thomas furcsán méregette a lányt. Szinte zavarodottan.
Mintha benne is felmerültek volna bizonyos kérdések.
Kinyitotta a száját, mondani akart valamit.
– Gyerünk! – adta ki az utasítást Tara, hogy a férfiba
fojtsa a szót. – Lekéssük a filmet.
Thomas még habozott egy pillanatig, nagy levegőt vett.
De a lélegzetvétel és a megszólalás között egyszer csak
kialudt szemében az ádáz fény.
– Jó – karolta át a lányt. – Menjünk.
Több szó nem is esett közöttük. Ám mozi után, ahelyett
hogy bulizni vagy diszkóba mentek volna, egyenesen
hazajöttek, néma csöndben tévéztek, cigarettáztak, és
megittak egy üveg bort. Amikor kiürült a borosüveg, Tara
kiment a konyhába, és titokban bedobott egy nagy adag
gin-tonikot. Aztán még egyet. Meg még egyet. Annyit ivott,
hogy attól még egy elefánt is fejre állt volna, mégsem
derült jobb kedvre.
Éjszaka, miközben Thomas békésen horkolt mellette,
részeg terveket szövögetett magában. Bár nem akarta
mélyreható elemzésnek alávetni a történteket, tudta, hogy
a mai este figyelmeztetés volt a számára. Meg kell
emberelnie magát, hogy boldoggá tegye ezt az
agyonkínzott, sebzett lelkű férfit.
Minden eszköze megvolt hozzá, hogy megvalósíthassa
tervét. Thomas a kezdet kezdetén szinte megőrült érte.
Megőrült érte. Tara mindent megadott volna, hogy újra
átélhesse azokat a csodálatos napokat, amikor a férfi
egyfolytában mosolygott, és azt hajtogatta, micsoda
bombázó a barátnője. Amikor éjjel-nappal szeretkeztek.
Amikor Thomas agyba-főbe dicsérte Tara csodálatos alakját.
Amikor a lány istennőnek, különös becsben álló személynek
és erősnek érezte magát.
Tara nem tudta megmondani, mikor siklottak félre a
dolgok. De ez csupán átmeneti állapot. A boldogság egy
karnyújtásnyira van tőlük. Csak össze kell szednie magát.
A lány összeszorította a fogát, és ünnepélyesen
megfogadta magában, hogy most már tényleg lefogy. És
mivel az extravagáns húzásaival az agyára megy
Thomasnak, nem fogja két kézzel szórni a pénzt. Rengeteg
csábos fehérneműt vesz. Olcsó csábos fehérneműt,
természetesen, ha már egyszer úgy döntött, hogy lefaragja
a kiadásait. Igazi vadmacskaként fog viselkedni, alighogy
belép az ajtón, a földre teperi Thomast, és az előszobában
fognak szeretkezni. Isteni ételeket fog főzni a kedvesének.
Magának pedig semmit.
A sötétbe bámult, és azon törte a fejét, miféle
különlegességgel lephetné még meg Thomast. Neki mi
jelentette a legemlékezetesebb meglepetést? A
legemlékezetesebb kilencéves korában érte. Hiába kérlelte
az anyját, hogy vegyen neki olyan farmerszoknyát meg
farmermellényt, amilyet a Jackie újságban látott, a
megrögzötten zsugori Fidelma Butlernek nem volt elég
pénze rá. Kárpótlásul elment Ennishez, és vett tőle
szabásmintát meg annyi kőmosott farmeranyagot,
amennyiből meg lehetett varrni a szoknyát meg a mellényt.
Amelyet kifejezetten Tara elképzelései szerint állított össze:
– A szélén narancssárga dupla tűzésnek kell lennie,
anyu. Úgy, hogy jól látható legyen.
 És bár Fidelma még a gondolattól is elborzadt, hogy
szabad szemmel látható tűzést varrjon egy ruhára, végül
beadta a derekát, és Tara kedvéért megvalósította az
ötletet. Ez volt életem legemlékezetesebb meglepetése,
gondolta most magában Tara. Semmi sem tudta elrontani az
örömet, amit a kamasz lány az új öltözék láttán érzett. Apja
megjegyzése sem. Ő éppen csak felpillantott az újságból, és
ennyit mondott gúnyos mosollyal:
– Hiába öltöztetsz selyemruhába egy kecskét, attól az
még kecske marad.
Tara ennek ellenére nem tudta elképzelni, hogy Thomas
kitörő lelkesedéssel fogadná, ha élete párjától kőmosott
farmerszoknyát és -mellényt kapna ajándékba. Azt a
gondolatot viszont csábítónak találta, hogy saját kezűleg
készített ruhadarabbal lepje meg a férfit, és hirtelen eszébe
is jutott, mit fog tenni. Mondjuk… mondjuk… mondjak… köt
neki egy pulóvert!
 10
Másnap reggel Tara feltűnően korán ébredt. Valami nem
stimmelt. Macskajaj. Öreg vagyok én már ehhez, gondolta
magában a lány, miközben lenyelt egy maréknyi
fájdalomcsillapítót. Vigyáznom kell magamra. És bár a
fájdalom csillapult, a fenyegető előérzet lidércfényként
pislákolt a szívében, és elkísérte őt a hálószobából a
fürdőszobába, a fürdőszobából a konyhába.
Hiába fogadta meg előző éjszaka, hogy fogyókúrába
kezd, Tara farkaséhes volt. A másnaposság utóhatása.
Egyesek olyan rosszul vannak, hogy rá sem bírnak nézni az
ételre. Ő viszont úgy érezte, mintha egész életében egy
falatot sem evett volna. Gyomorkorgató, kábító, szinte őstől
örökölt éhség volt ez. A lány majdnem elepedt egy kis
szénhidrátért. A pirítós gondolatára úgy elborította az
adrenalin, hogy majdnem fölemelkedett a padlóról.
Tara lopva becsukta a konyhaajtót, nehogy Thomas
szagot fogjon, és két szelet kenyeret tett a gépbe. Lázas
türelmetlenséggel bűvölte a kenyérpirítót, azt kívánva
magában, bárcsak gyorsabban dolgozna. Siess már,
sziszegte idegesen, mintha élnél! Ha most rögtön, ebben a
szent pillanatban nem ehet, a saját lábának fog nekiállni.
De a szekrényben csak száraztészta, paradicsomkonzerv és
macskaeledel árválkodott. Thomas idejekorán száműzte a
konyhából a kekszet meg a csipszet, önfeláldozó kísérletet
téve arra, hogy megóvja Tarát a kísértéstől.
A két kenyérszelet kipattant a gépből; a lánynak
remegett a keze, amikor az egyik pirítósra sajtkrémet, a
másikra pedig lekvárt kent. Miközben magába tömte az
ételt, még két szelet kenyeret tett a pirítóba. Aztán még
kettőt.
Kéjesen lubickolt a pirítósokban. Mogyoróvajas pirítós,
sajtos pirítós, lekváros pirítós, vajkrémes pirítós.
A morzsákkal borított Tara gyakorlatilag egészben kapta
be a szeleteket, miközben, háttal az ajtónak támaszkodva,
fél füllel azt figyelte, mit csinál Thomas.
Egy arc jelent meg az ajtóban. A lány riadtan ugrott
félre. Aztán észrevette, hogy csak Beryl jött be, zöld szeme
megvetően és rosszallóan világított elő fekete bundájából.
Tara beintett neki, majd az ablaktól ismét a pirítósok felé
fordult. Amikor újabb két szeletet akart bedugni a gépbe,
döbbenten állapította meg, hogy elfogyott a kenyér.
Te jó ég, képes volt fölfalni az egész veknit! Thomas
biztosan észreveszi, csodálkozni fog, hova lett a kenyér.
Tara pánikba esett, de aztán megnyugodott. Most mit
parázol, kérdezte magától. Tiszta hülye vagy. Azzal a
felkiáltással, hogy elmész újságért, fogod magad és veszel
egy másik csomaggal. Ha a pakisztáni csemegebolt még
nincs nyitva – bár ez eléggé elképzelhetetlen, tekintve,
hogy a tulajdonosok látástól vakulásig húzzák az igát –,
akkor elmész a benzinkúthoz, az éjjel-nappaliba. A lány
nesztelenül felöltözött – semmi szín alatt nem szerette
volna, hogy Thomas felébredjen –, majd Beryl gyanakvó
tekintetétől kísérve kilépett a nyálkás, ködös utcára. Ha ez
a tetves macska elárulja, kitekeri a nyakát.
A csemegebolt zárva volt, így hát Tara legyalogolt a
benzinkúthoz, ahol megvette a kenyeret meg az újságot.
Azon kapta magát, hogy három fánkot is a kosarába tesz –
egy csokisat és két cukormázasat, egyszerűen imádta a
cukormázat –, amelyeket hazafelé, a szándékosan hosszúra
nyújtott séta közben azonmód meg is evett, a szomszéd
kukájába hajítva a celofánburkolatot. Miután heves
mozdulatokkal lesöpörte magáról az árulkodó morzsákat és
végigfuttatta nyelvét a fogain, hogy az esetleges többi
bűnjelet is eltüntesse, összeszedte magát, és belépett a
házba.
Thomas még mindig aludt, ami azt jelentette, hogy Tara
szabadon garázdálkodhatott a konyhában. De az őrület már
alábbhagyott. Csak azért zabáltam össze ennyi mindent,
mert másnapos vagyok, vigasztalta magát, és cigarettára
gyújtott. Holnaptól fogyókúra, de már ma is visszafogom
magam. A lány a konyhaasztalnál ült, cigarettázott, és
megpróbált a vasárnapi újságra koncentrálni. Borzasztó
dolog korán kelni egy ilyen hideg, nyirkos októberi vasárnap
reggelen, gondolta magában. Legszívesebben visszabújt
volna az ágyba az újsággal, de félt, hogy felébreszti
Thomast. Úgyhogy, jobb híján, számba vette, milyen terhek
nyomják a vállát. Azaz, mit mondott neki Thomas előző
este.
Hirtelen furcsa érzés lett úrrá rajta, mintha az éhség
próbált volna meg keresztültörni a rengeteg ételen, de
végül hányinger lett belőle.
Tara a páni félelem szülte határozottsággal próbált lelket
önteni magába. Thomas nem akar gyereket? Na és? Ő sem
akar. Már a puszta gondolatától is rosszul van. Értelmetlen,
elméleti vitába bonyolódott Thomasszal. Nagy ügy!
Alasdairnél egészen más volt a helyzet. Tara együtt élt
Thomasszal. És nem ő, hanem a férfi volt az, aki össze
akart költözni vele. Ebből is látszik, hogy szereti – még
akkor is, ha Tara gyanúja szerint Thomas szemében annak
idején nem szerelmes fények, hanem fontjelek gyúltak föl.
Tara az elmúlt két évben annyira óvatos volt, nem
erőltette rá magát Thomasra, még csak föl sem vetette a
házasság ötletét, hogy a dolgoknak esélyük sem volt
elromlani, úgy, ahogy az Alasdairnél történt. Ha ugyanolyan
türelmesen várakozik, mint eddig, a végén elnyeri méltó
jutalmát. Semmi ok az aggodalomra, Thomas szereti őt, és
most az egyszer minden sikerülni fog. Kétszer ugyanoda
nem csap a villám.
Tara felhívta az anyját, mert beszélni akart valakivel, aki
szereti őt, de az apja vette föl a kagylót.
– Anyád nincs itthon – dünnyögte szokásos mogorva
stílusában.
– Hová ment ilyenkor? – kérdezte Tara.
– Mit gondolsz, hova, te istentelen? – felelte az apja.
A továbbra is vigasztalásra szomjazó Tara felhívta
Katherine-t. A barátnőjénél nem kellett attól tartani, hogy
misére ment.
– Bocs – mentegetőzött. – Remélem, nem ébresztettelek
fel.
– Semmi gond – felelte Katherine. – Úgyis be kell
mennem dolgozni.
– Vasárnap? Jaj, ti reklám-atyaúristenek!
– Év végi zárás van, kivételes eset.
– Pocsékul érzem magam – mondta Tara.
– C-vitamin és tempós séta.
– Úgy eszem az aszpirint, mintha cukorka lenne. Bárcsak
tényleg cukorka lenne! De most nem a macskajajról van
szó, akármennyire is hasogat a fejem.
– Akkor miről?
– Most nem tudom elmesélni, nem akarom, hogy elkéss a
munkából, csak egy kérdésemre válaszolj. Kétszer
ugyanoda nem csap a villám, ugye?
– Dehogynem – emlékeztette barátnőjét Katherine.
Azonban csak gyengéden, mert megérezte, hogy fontos
dologról van szó. – Emlékszel, hogy a villám felgyújtotta
Billy Qeally házán a zsúptetőt, aztán két évvel később a
pasas áramütést kapott a konyhájában, amikor vihar
közben sütött pirítóst?
– Nem szó szerint értettem – mondta Tara
elkámpicsorodva. – De azért kösz.
– Ne haragudj – felelte Katherine vigasztalón. – Mondd
el, mi bánt.
– Lehet, hogy semmi – válaszolta Tara sötéten.
– Gyere át ma este, ha hazaértem a munkából.
– Köszi, tündér vagy!

Katherine sejtette, miről lehet szó. Nem gondolta volna,
hogy Thomas pár hétnél tovább húzza, ezért már jó ideje
hűvös nyugalommal várta, mikor szakítanak Taráék.
Az első találkozás óta idegenkedett Thomastól. Persze
örült, hogy Tarának új barátja van – kész gyötrelem volt
látni, hogyan szenved a barátnője, miután Alasdair végül
kitette a szűrét. Arról nem is beszélve, hogy egy olyan
emberrel lakni együtt, akinek nemrégiben törték össze a
szívét, a legnagyobb jóindulattal is fárasztó kötelességgé
válik a hisztéria és a bizarr viselkedés első hónapjait
követően.
Katherine ösztönei viszont azt súgták, hogy Tara számára
nem Thomas a Nagy Ő.
– Ez bepasizott – súgta oda Fintan Katherine-nek,
miközben Tara és Thomas vadul smárolt Dolly konyhájában,
teljesen megfeledkezve a külvilágról.
– Ühüm – mondta Katherine közömbösen.
– Mi baj? – kérdezte Fintan.
– Nem tudom. Talán a barna farmer az oka.
– A barna az új fekete.
– Akkor is ronda. Nézd csak! Az inge is barna.
– Ne légy barnista – tanácsolta Fintan. – Lehet, hogy tök
jó fej az ürge.
Később azonban, amikor Thomas egy taxiban jött haza
Tarával, Katherine-nel és Livvel, nem volt hajlandó kifizetni
a rá eső részt.
– Nem! – jelentette ki kerek perec. – Ha most nem
lennék itt, pontosan ugyanannyit fizetnétek, mint máskor.
Bunkóság kihasználni, hogy én is veletek jöttem. Én mindig
megmondom a frankót.
Katherine felkacagott. Lehet, hogy Thomas nem is olyan
hülye.
– „Én mindig megmondom a frankót”? Ez tetszik! Mi a
pálya? Pofa súlyba. Húzd le magad. Ezt kapd el, ne a
náthát. Nem osztottam lapot – folytatta csapnivaló vidékies
tájszólással. – Imádom a hülye beszólásokat. Tudsz még
párat?
Katherine döbbenten látta, hogy Tara, Thomas és Liv
karót nyelten áll. Abban a pillanatban, hogy Tara
odasziszegte neki:
– Katherine! Fogd be a lepcses pofád! –, Katherine rájött,
hogy Thomasnak eszében sem volt poénkodni.
Tara néma csöndben kifizette a taxisofőrt. Katherine
nézte, amint Thomas peckesen besétál a lakásba, majd
egyenesen Tara szobájába, és úgy érezte, felrobban ennyi
igazságtalanság láttán.
„Én mindig megmondom a frankót” – ez volt Thomas
szavajárása. Es egyszer sem hazudtolta meg magát.
Egy nappal azután, hogy megismerkedett Tarával, mind a
négyen lustán heverésztek a nappaliban, amikor is
Katherine úgy döntött, nem ártana kitakarítani, noha jól
tudta, hogy felvetése ellenállásba fog ütközni.
– Valami nagyon nyomja a bögyömet – szólalt meg.
– Ezt nevezed te bögynek? – vágott közbe Thomas.
Tara visítva fölnevetett, olyan fülrepesztő hangon, hogy
még Thomas is megijedt tőle. Aztán amikor Katherine
összeszedte magát és ki akarta kérni magának a
megjegyzést, a férfi hangosan ráförmedt a lányra:
– Nincs IGAZAM?
– Nem erről van szó – felelte Katherine hűvösen. –
Nagyon rossz neveltetésre vall…
– DE NINCS IGAZAM? – üvöltötte Thomas, ha lehet, még
hangosabban. – Befelé nőtt a csöcsöd. Ez a nagy helyzet, én
nem foglak áltatni.
– Senki sem volt kíváncsi a véleményedre – mondta
Katherine.
– Fáj az igazság, mi? – Thomas megvonta a vállát. –
Olyan vagy, mint a fos. Én mindig megmondom…
– …a frankót – fejezte be a mondatot Katherine. –
Tudom.
Néhány nap leforgása alatt Thomasnak sikerült
megbántania Tara összes barátját. Livet óriásnőnek
nevezte, és amikor a lány megnézte a kifejezést a
szótárban, roppant dühös lett. Amikor hivatalosan is
bemutatták Fintan-nek, Thomas azzal, hogy kissé
vonakodva nyújtott kezet és rögtön utána eszeveszett
gyorsasággal a nadrágja szárába kezdte törölgetni a kezét,
világossá tette, hogy nem rajong a homoszexuálisokért.
Amikor azonban Tarát pécézte ki magának, azzal a
ravasz szándékkal, hogy a maga javára fordítsa vissza az
erőviszonyokat, a többieknél végleg betelt a pohár. Addigra
viszont Tara már túlságosan beleélte magát a dologba.
Thomas megmentette őt, amikor ő már azt hitte,
negyvenöt évnyi hajadonlét vár rá. Nem tudott meglenni
Thomas imádata nélkül, és ha a férfi elejtett egy kritikus
megjegyzést, a lány mindent megtett, hogy kiköszörülje a
csorbát.
Egy hónapja járt Thomasszal, amikor először elkotyogta,
hogy a férfi nem nézi jó szemmel a súlygyarapodását.
– Nahát! – mondta Liv megütközve. – Úgy kellene
szeretnie, ahogy vagy.
– Csak azért piszkál, mert aggódik értem – bizonygatta
Tara. – Különben is, igaza van. Fölszedtem pár kilót. Amit
most rögtön le is fogok adni.
Liv tehetetlen dühvel kulcsolta össze a kezét.
– Alasdairnek hála, annyi önbecsülésed sincs, mint egy
bolgárnak.
– Úgy érted, bogárnak? – szólt közbe Katherine
udvariasan.
– Thomas egy zsarnok, ne alázkodj meg előtte – uszította
Liv Tarát.
– Ugyan már! – felelte Tara lágyan. – Tudom, hogy
haragszol rá, mert megjegyzést tett a magasságodra.
Tudom, hogy te is haragszol rá, Katherine, mert
megjegyzést tett a melledre. De csak őszinte akart lenni.
Hát nem felemelő olyasvalakinek a barátságát élvezni, aki
kertelés nélkül a szemedbe mondja, mihez tartsd magad?
Katherine akkor és ott elhatározta, hogy vesz egy saját
lakást és elköltözik.
– Tetszik, hogy mindenről határozott véleménye van –
vallotta be Tara ábrándosan. – Látszik, hogy ha egyszer
kimondott valamit, abból nem hajlandó engedni. Nem
gondoljátok, hogy a magabiztossága meg az
öntörvényűsége kifejezetten szexi? Ha már a szexnél
tartunk, olyan az ágyban, mint egy vadember, reggeltől
estig… Jól vagy, Katherine? Olyan vörös az arcod.
– Semmi bajom – dünnyögte Katherine. Ha még egyszer
végig kell hallgatnia, milyen Thomas az ágyban, sikoltozni
kezd.
– Különben is – kanyarodott vissza Tara az eredeti
témához –, ha Thomas néha-néha megsért valakit, az nem
az ő hibája.
Barátnői szkeptikus arckifejezését látva elmesélte,
hogyan lépett le otthonról Thomas anyja.
– Ha az anyánk ilyen döntő jelentőségű életkorban
hagyott volna faképnél bennünket, mi is mindig
megmondanánk a frankót.
Bár Fintan, és kisebb mértékben Liv is, megpróbálta jobb
belátásra bírni Tarát, csak falra hányt borsó volt minden
szavuk. A lágyszívű Tara azt a szent célt tűzte ki maga elé,
hogy még jobban szeretni fogja a férfit. A lány még
legkomiszabb időszakaiban is megbocsátott neki – pedig
Thomas hónapról hónapra kibírhatatlanabb lett, ahogy
apránként magához ragadta a hatalmat.
A cserbenhagyott kisgyereket látta a felnőtt Thomas-
ban. Csoda, hogy ezt az óriási csalódást követően időnként
elszalad vele a ló?
És persze ott volt a vigaszdíj. Thomas nagyon sokra
tartotta a lojalitást. Megkövetelte a hűséget, de ő is azt
esküdött.
 11
Amikor Tara elköszönt Katherine-től és visszamerészkedett
a konyhába, Thomas már ébren volt. Az álrusztikus
kenyértartóba bámult, amelyet 99 pennyért vett a King’s
Crescent piacon.
– A kenyér… tegnap este még meg volt bontva.
Mintha jeges kéz markolászta volna Tara szívét. A lány
cigarettáért nyúlt. Miért tette bele minden körültekintés
nélkül a kenyeret a kenyértartóba? Miért nem rendezte el
úgy, ahogy reggel találta?
– Új csomag? – kérdezte Thomas hitetlenkedve.
– Igen – felelte Tara. Arra sem volt ereje, hogy hazudjon
vagy elviccelje a dolgot.
– És hol a másik?
Tara mondhatta volna, hogy megpenészedett és ki kellett
dobni a szemétbe, de úgy el volt keseredve, hogy már
semmi sem érdekelte.
– Megettem.
A férfi kikerekedett szemmel, tátott szájjal meredt rá.
Úgy el volt hűlve, hogy alig bírt megszólalni.
– Majdnem egy egész vekni kenyeret? – dadogta. – De
miért?
Tara végre irgalmat nyert, és egy pillanatra visszatalált
bohókás énjéhez:
– Itt volt az asztalon, én pedig egyedül éreztem magam –
válaszolta csípősen.
– Ez egyáltalán nem vicces, Tara! – fortyant föl a férfi.
– Ugyan már! – vigyorgott Tara. – Mostantól kezdve
minden más lesz. Egy falatot sem eszem. És holnap munka
után elmegyek tornázni.
Egész nap nyomott hangulatban voltak. Mintha a nyálkás
szürke reggeli köd a lakásba is beszivárgott volna, hogy
rájuk telepedjen, és baljós hangulatot csempésszen a
levegőbe. Thomasból olyan elemi erővel sugárzott az
elégedetlenség, hogy Tara szinte látni vélte. A férfi olyan
volt, mint egy kémény, amely az undokság szürke
füstfelhőjét okádja magából.
A nappaliban – amely Thomas barna kanapéjának és
barna padlószőnyegének köszönhetően már önmagában is
lehangoló volt – egyre nyomasztóbb lett a hangulat. Mind a
ketten többet cigiztek a szokásosnál, és a bűz csak tovább
fokozta a fojtogató érzést. Tara kétségbeesetten próbálta
megtörni a jeget, egy könnyed bemondással mosolyt csalni
Thomas arcára, és mindent helyrehozni. De semmi sem
jutott az eszébe. Amikor felolvasott valamit az újságból a
férfinak, az csak az orra alatt dünnyögött, vagy a füle botját
sem mozdította.
Ki tudja, hány vasárnapot töltöttek el így, némán
üldögélve, és mindig jól érezték magukat. Amennyire Tara
meg tudta ítélni, semmi sem változott. Semmi ok erre a
görcsös… aggodalomra. Igen, ez a helyes kifejezés.
Aggodalom. Mitől tart tulajdonképpen?
– Nagyon szeretném megnézni azt a Woodstockról szóló
darabot – törte meg Tara az egyórás csöndet. Valójában
nem is volt kíváncsi a szóban forgó darabra, de tovább már
nem bírta volna elviselni a némaságot. Úgy érezte, ürügyre
van szüksége, hogy megszólítsa Thomast, intimitásra
vágyott, arra, hogy a férfi esetleg felajánlja, elkíséri.
Thomas ránézett az újság fölött.
– Akkor mért nem mész el megnézni azt a Woodstockról
szóló darabot? – vetette oda mogorván, mintha életében
nem hallott volna ekkora marhaságot. Majd gyengéden
megrázogatta az újságot, és ismét eltűnt mögötte, így nem
láthatta, milyen sértődött képet vág Tara.
Beryl trappolt be a szobába, megvető, fensőbbséges
mozdulattal hátat fordított Tarának – láttam, hogy
telezabáltad magad pirítóssal, te hájas tehén, üzenték a
gesztusai –, és Thomas ölébe ugrott.
– Hát idejöttél apucihoz? – gügyögte a férfi, és úgy
felragyogott az arca, mint a karácsonyfa. – Te gyönyörűség!
Te gyönyörűség!
Tara nézte, amint Thomas végigsimít Beryl felpúpozott
hátán és farkán, majd észrevette, hogy a macska önelégült
pofával Thomas ölébe kuporodik. A lány úgy érezte magát,
mintha egy szerelmi háromszögbe csöppent volna. Bármit
megadott volna, hogy a rohadék macska helyében lehessen.
Hogy legalább a tizedét megkapja annak az. imádatnak,
amivel a férfi elhalmozza az állatot.
Hogy megdögönyözzék a hasát. Hogy kaparófát vegyenek
neki. Hogy aszpikos nyúlfalatkákkal etessék.
Beryl csak addig időzött a társaságukban, amíg jólesett
neki, majd – azzal a „húzd meg, ereszd meg”-szerű
függetlenséggel, amelyet Tara hihetetlen elszántsággal
próbált meg felülmúlni – leugrott Thomas öléből, és kivonult
a szobából. Thomas azon nyomban ismét elkomorult.
– Lezuhanyozom – motyogta Tara, amikor a szoba falai
kezdtek egyre közelebb nyomulni hozzá. A sugárban ömlő
víz és a friss, tiszta illat valamelyest felvidította. De amikor
visszament a nappaliba Thomashoz, a nyugtalanság már az
ajtóban üdvözölte, és láthatatlan lepelként terült a vállára.
– Valami baj van? – kérdezte. Thomas ettől még bosszúsabb
lett. Tara nem sokáig bírta tovább. – Gyere – kiáltotta
vidáman –, csináljunk már valamit! Ahelyett, hogy itt
gubbasztunk, mint két bágyadt csiga, találjunk ki valami jó
programot.
– Például? – kérdezte gúnyos mosollyal a férfi.
– Nem tudom – felelte zavartan a lány, akinek
magabiztosságát erősen megtépázta a másik ellenséges
viselkedése. – Menjünk el valahova. Londonban élünk, az
isten szerelmére! Millió program közül választhatunk.
– Például? – kérdezte ismét a férfi.
– Ööö… – A lány lázasan törte a fejét, kétségbeesetten
kutatott érdekes ötletek után. – Elmehetnénk múzeumba.
Mondjuk, a Tate Galériába! Gyönyörű hely!
– T’od mikor! – fortyant fel Thomas. Tara magának is alig
merte bevallani, hogy megkönnyebbült. Bármennyire is
csapdába esettnek érezte magát a nappaliban, egy hülye
galériában őgyelegni ezerszer rémesebb lett volna. Nem
rajongott az ötletért, hogy több-busznyi lármás turistát meg
idegesítő „műértőt” kerülgessen, aztán egy órát álljon sorba
a kávézóban az elmaradhatatlan répatortáért.
– Akkor elmehetnénk vásárolni – javasolta. – Ez a
városlakók új hobbija.
Thomas gúnyosan elmosolyodott.
– Le vagy égve, mindegyik kártyáddal túllépted a
hitelkeretet, és annak ellenére, hogy az én munkám a
legfontosabb a világon, nekem sincs egy vasam se.
– Tudom már! – kiáltott fel Tara izgatottan. – Menjünk
kocsikázni!
– Kocsikázni? – Thomas háromszor bukott meg az
autóvezetőin, ezért úgy tekinteti a vezetésre, mint
valamiféle devianciára. – Hova?
Tara agya elsötétült.
– A tengerpartra! – kiáltotta kétségbeeséssel vegyes
lelkesedéssel.
A lány egészen felvillanyozódott az ötlettől. Az élénk,
friss tengeri szél majd kiűzi belőlük a tespedtséget. Egy kis
spontaneitás csak a hasznukra válhat.
– A tengerpartra? Október negyedikén? – Thomas olyan
szemeket meresztett, mintha Tara egyenesen meghibbant
volna.
– Miért ne? Majd jól felöltözünk.
– Nem bánom – adta be a derekát a férfi morcosan.
A pirítósos fiaskó után Tara nem mert ebédelni. Minek
köszönhetően egész úton füstölt, mint a gyárkémény, és
ételekről fantáziált. Minden, ami mellett elhaladtak, úgy
festett, mint valami ennivaló. A fák brokkolirózsákká
változtak. A szénabálák hatalmas búzapelyheknek, sőt
vastag méz- és porcukorréteg alatt roskadozó
baklavaszeleteknek látszottak. Amikor elhaladtak egy
birkákkal teli mező mellett, Tarának felgyorsult a lélegzete,
mert egy hatalmas csomag pattogatott kukorica jelent meg
lelki szemei előtt. A sziklába vájt mészkőbányák óriási
nugáttömbökre emlékeztették. Amikor egy zsírosan fénylő,
sáros szántóföld suhant el mellettük, a lánynak összefutott
a nyál a szájában. Kéthektáros karamelltorta, gondolta
magában, csokibevonattal a tetején. Az úton felbukkanó
járművek alaposan felkorbácsolták Tara kedélyét. Nemcsak
azért, mert a kerekeik a medvecukorra emlékeztettek.
Hanem mert ott voltak a csillogó metálfényű autók, amelyek
rögion a csokoládét juttatták az eszébe – mintha minden
egyes kocsi színes sztaniolpapírba és egy réteg celofánba
lett volna becsomagolva. Csupa négy keréken gördülő
ínyencfalat. Egy piros autó jött szembe. Eperbomba,
gondolta magában a lány. Aztán egy lila. Grillázs-Varázs.
Aztán egy sárga. Karamell Deluxe. Aztán egy zöld.
Mogyorós Ropogós. Aztán egy barna. Kávékrémes Csoda.
Gyakran megesett ez Tarával. Amikor Liv a zöld színű
kontaktlencséjét viselte, Tara nem tudott úgy ránézni, lrogy
ne rögtön a zöldcitromos gumicukorka jusson róla eszébe.
Amikor Olaszországban járt, és átrepült a barnás cserjékkel
borított fehér hegyek fölött, másra sem tudott gondolni,
csak a tiramisura. Egyszer meglátogatta az egyik barátját,
és a szoba túlsó végéből felfedezett egy tál cukorkát.
Gumicukor, döntötte el magában, és nyomban meg is
kérdezte a házigazdát, vehet-e egy szemet. A tálban
azonban nem gumicukorkák voltak. Hanem kristályok, és
Tarának a következő félórában mindet meg kellett
csodálnia.
– Ételanalógiában szenvedek – szólt oda halkan
Thomasnak, de a férfi teljesen belemerült a cigarettázásba,
és elmélázva bámult ki az anyósülés melletti ablakon. Tara
nem is akarta, hogy hallja a megjegyzését.
Egyórányi autókázás után Thomas kimutatott az ablakon,
egy gyorsétterem felé bökve az ujjával.
– Nézd!
Tarának meglódult a szíve örömében. Talán mégis ehet
valamit. De, mint kiderült, a férfi a felbukkanó tenger egyik
darabkájára mutatott. Whistable-ben megálltak, övék volt
az egész kavicsos strand. Ugyanolyan ködös, nyirkos idő
volt, mint kora reggel. A mozdulatlan tenger
meghatározhatatlan barnásszürke színben játszott, az
égbolt pedig olyan látványt nyújtott, mintha lebetonozták
volna. Az üresség és a szürkeség még inkább lehangolta
Tarát. Hiba volt kijönni ide. A két óra, amit összezárva
töltöttek a kocsiban, miközben vadul pöfékeltek, még
feszültségterhesebb volt, mint a nappaliban végigszenvedett
reggel. A barátságtalan időjárás ellenére Tara ragaszkodott
hozzá, hogy sétáljanak egyet, remélve, hogy a friss levegő
majd csodát tesz velük. Lehajtott fejjel vánszorogtak végig
a fövenyen, és amikor elérték a kikötőgátat, megálltak.
Leültek a nedves kavicsra, és a mozdulatlan tengert
bámulták. A víz olyan felemelő látványt nyújtott, mint egy
kikapcsolt televízió. A madarak hallgattak.
Tizenöt némaságban eltöltött perc múlva
visszavonszolták magukat a kocsihoz, és hazaindultak.
Londonba menet eleredt az eső.
 12
Fintan és Sandro vasárnapja jóval élvezetesebb volt, mint
Taráé és Thomasé. Vidám, kellemes hangulatú ebéden
vettek részt egy csomó barát társaságában, most pedig
otthon ültek, és a vasárnapi újságokat böngészték. Fintan
kinyúlva hevert az „olyan pöpec, hogy az már fáj” stílusú
cserzett bőr kanapén, lábát Sandro ölében nyugtatta.
Tökéletes összhangban lévén egymással, alig volt
szükségük szavakra.
– Olvastad…
– …Michael Bywatert?
– Mmmmm. Jópofa.
– Mmmmm.
Hosszú, jóleső csönd támadt.
– Mit szólnál…
– …egy gyapjúszőnyeghez? Nem rossz ötlet. Ha akarod…
– …jövő héten körülnézhetnénk. Rendben.
Ismét némaság telepedett rájuk.
Sandro összehajtogatta az Independent kulturális
mellékletét, és már nyitotta volna a száját, hogy elkérje
Fintantől a Való Élet mellékletet, de Fintan megelőzte, és
már nyújtotta is neki az újságot.

Fintan és Sandro hat éve ismerkedett meg egymással,
amikor Fintan még közös albérletben lakott Tarával és
Katherine-nel Kentish Townban.
Aznap, amikor Sandro belépett a ház kapuján, Fintan-
nek csak egy pillantást kellett vetnie a fiú kicsi, ruganyos
testére, manószerű arcára és kerek lencsés szemüvegére,
azonnal szerelmes lett. Elég érett volt már hozzá. Egy éven
keresztül egyfolytában csak panaszkodott:
– Elegem van a futó kalandokból. Meg akarok állapodni.
Igazi társra vágyom.
A levelekből derült ki, hogy az új fiú neve Sandro Cetti.
Ha véletlenül összefutott valamelyikükkel a lépcsőházban,
mindig mosolygott és barátságosan viselkedett, úgyhogy
egyik reggel Tara alaposan kifaggatta, megtudta, hogy
Sandro építész és Rómából származik.
– Egy olasz csődör – jegyezte meg Fintan később.
– A csődör azért túlzás – felelte Tara. – Az olasz póni
jobban fedné a valóságot.
Ez a név rajta is ragadt a fiún.
– Nem tudom eldönteni, meleg-e – agonizált Fintan. –
Semmi jelét nem látom.
– Én se – mondta Tara. – De arra se mernék megesküdni,
hogy a lányokat szereti.
– Lehet, hogy földönkívüli – hallották Katherine hangját a
fürdőszobából.
– Most megy el! Most megy el! – kiáltotta Tara, mire
Fintan az ablakhoz rohant, és lopva figyelte, amint a divatos
öltönyt és fényes cipőt viselő tipp-topp Sandro lendületes
léptekkel elindul az utcán.
– Hát nem cuki? – sóhajtott föl Fintan. – Meg kell
zabálni!
Ahogy teltek-múltak a hetek, minden, amit Sandro
mondott vagy tett, egyre jobban felcsigázta Fintant. Egyik
este baleset történt a ház előtt. Másnap reggel Sandro
izgatottságtól csillogó szemmel toporgott a kapunál.
– Békésen aluszok, amikor egyszer csak: BUMM! –
Mindkét karját felemelte, mintha egy zenekari vezényelne.
– Szörnyű, szörnyű zajt hallok, odafutok ablakhoz, és
látom, üveg van mindenhol.
Később Fintan szóról szóra elismételte, amit Sandro
mondott.
– „Látom, üveg van mindenhol.” Ki tudna ellenállni egy
ilyen szövegnek? „Békésen aluszok.” Ez a fiú egy angyal! –
Szerelemittasan felsóhajtolt. – Egyre nehezebben bírom.
Telt-múlt az idő, Fintan pedig tovább élte nagy
oktánszámú életét: kocsmákba, házibulikba, diszkókba járt,
de közben fél szemmel mindig azt ügyelte, hátha Sandro is
felbukkan valamelyik melegbárban. Mindhiába, minek
köszönhetően Fintan életereje egyre vészesebb sebességgel
apadt, mígnem egyik nap megjegyezte:
– Semmi sem olyan, mint régen.
A nagy fordulat aznap késő este következett be, amikor
Fintan fehér Katherine Hamnett bandázsnadrágjában
pompázva éppen hazafelé tartott. Tekintve, hogy a lába
össze volt kötözve, apró gésaléptekkel lekecmergett az
éjszakai buszról, amikor is egy csapat nehézfiúval találta
szembe magát, akikből sütött az előítélet meg az unalom.
Fintan menekülni próbált. Mivel futni nem bírt, eszeveszett
ugrándozásba kezdett, mintha zsákban futáson venne részt,
és közben megpróbálta kioldozni a zsinórokat. De nem volt
elég gyors, így agyba-főbe verték. Korábban is megesett
már vele ilyesmi, de sosem végződött ilyen súlyos
következményekkel.
Három nap múlva hazajött a kórházból, és ekkor került a
képbe Sandro. Felajánlotta, hogy vigyáz Fintanre, amíg a
lányok dolgoznak. Fintan úgy festett, mintha a vonat alá
feküdt volna, de úgy el volt keseredve a támadás miatt,
hogy még a hiúság sem gyötörte.
Sandro teát és levest főzött Fintannek, és hogy ne
terheljék fölöslegesen a beteg eltört állkapcsát, szívószálon
keresztül itatta meg vele. Aztán, mivel Fintan alig látott
monoklis, feldagadt szemével, Sandro megkérdezte tőle,
felolvasson-e neki.
– Igen, légy szíves. Válassz egy magazint abból a
kupacból.
Fintan oldalra mutatott, Sandro pedig óvatosan közelebb
lépett a toronyhoz. Vajon milyen magazinok lehetnek?
Utazási prospektusok voltak.
Fintan egyből jobb kedvre derült, hiszen édes gyötrelmek
közepette ott fekhetett vágyai tárgyának közvetlen
közelében, aki varázslatos szavakat duruzsolt a fülébe:
– …úszómedence koktélbárral, festői park,
légkondicionálás, tea- és kávékülönlegességek, ellenőrzött
játékterem.
 – Félpanzió?
– Csak szoba. De itt azt írja, három éttermük is van. „Az
egyszerű grillbüfé a strandon, a családbarát Harvey’s és az
elegáns Cochon Gros.”
– Nem mintha valaha is eljutnék ezekre a helyekre –
dünnyögte Fintan. – De olyan jó álmodozni. Mennyi az
átlagos középhőmérséklet ilyentájt?
Sandro megnézte a táblázatot a prospektus hátoldalán,
aztán minden átmenet nélkül a földre hajította a magazint.
– Olyan dühös vagyok, hogy azok az alakok, azok az
állatok ezt tették veled – fakadt ki.
– Komolyan… mondod? – kérdezte elcsukló hangon
Fintan.
– Dühös vagyok, hogy ezt tették egy meleggel, és dühös
vagyok, hogy ezt tették veled!
Mit jelentsen ez, töprengett el Fintan. Sandro
meggyőződéses liberális? Hetero meggyőződéses liberális?
Szerencsére nem erről volt szó. Kétség sem férhetett
hozzá, hogy Sandro meleg. (Fintan legnagyobb örömére.)
Némi rábeszélés után bevallotta, hogy a barátja két éve halt
meg AIDS-ben.
– Azóta rá se bírtam nézni senkire. De mióta időnként
összefutunk – Sandro zavartan behúzta a nyakát, nem
mintha bármi értelme lett volna, hiszen Fintan, minden
erőfeszítés ellenére, még mindig nem látott semmit –,
mindig arra gondolok, milyen… milyen jóképű ez a srác.
Aztán áthoztad a leveleimet meg a pizzareklámokat meg az
ablakpucoló céduláját, és nagyon megkedveltelek.
Végtelenül gyengéden, vigyázva, nehogy további
sérülések keletkezzenek Fintan törött állában, megcsókolták
egymást. Fintan olyan mérhetetlen örömet érzett, hogy
majdnem szétrepedt a szíve – akárcsak a verekedésben az
ajka. Attól a naptól kezdve Sandro és Fintan egy pár lettek.
Ez a szövetség az égben köttetett.
Megőrültek egymásért. Sandro úszott a boldogságban,
amiért újra szerelmes lehet, Fintan pedig végre rátalált a
Nagy Ő-re.
– Már értem, miért beszélnek az emberek a másik
felükről – vallotta be. – Sandróval tökéletesen kiegészítjük
egymást.
Mind a kettejükre súlyos csapást mért az élet – Fintant
megverték, Sandrónak meghalt a barátja –, ezért
gyengéden és figyelmesen bántak egymással. Ugyanakkor
mindkettejükben tombolt az energia, kiterjedt baráti körük
volt, és imádtak társaságba járni. Sandro angoltudása
ugrásszerűen megjavult. Csupán az volt a bökkenő, hogy
Sandro most ír akcentussal beszélt, és fura kifejezésekkel
fűszerezte a mondandóját.
Fél év elteltével a két férfi emeleti lakást vett Notting
Hillben, Sandro pedig az összes építészi tudását latba
vetette, hogy annyi mennyezetet és falat bontson ki és
annyi galériát, hajóablakot, valamint fényezett betonpadlót
tegyen be a helyükre, amennyit csak a Szép Házakban meg
az Elle Dekorációban látni.

– Talpra! – emelte le Fintan a lábát Sandro öléből. – Várnak
az emberek meg a látnivalók. Kicsit később átmegyünk
Katherine-hez?
Sandro lelkesen bólogatott. Ez volt a másik ok, amiért
Fintan és Sandro olyan jól kijött egymással. Fintan sülve-
főve együtt volt Tarával és Katherine-nel – ha szeretsz,
szeretned kell a barátaimat is –, és egyszer azért tett
lapátra egy lehetséges barátjelöltet, mert az így kelt ki
Katherine ellen:
– Olyan anális!
– Ha meglátogattuk Katherine-t, beülünk egy italra és
elmegyünk táncolni? – kérdezte Sandro.
– Persze. Úgyhogy jobb lenne, ha már most
összepakolnál a norwichi útra, mert reggel fáradt leszel
hozzá – buzgólkodott Fintan. Másnap Sandro Norwichba
utazott egy hétre, ahol egy házon kellett nagyobb
munkákat elvégeznie. – Add ide az ingeidet, kivasalom
őket.
– Tudod, hogy nem várom el tőled – ellenkezett Sandro.
– Én is megpróbálhatom.
– Á, szó sem lehet róla! Neked sosem sikerül olyan
szépre.
– Jó – mondta Sandro szégyellősen. – Köszi.
Fintan elővette a vasalódeszkát, Sandro pedig a kezébe
nyomott öt inget.
– Mit pakoljak be? – kiáltott ki Sandro a japán stílusú
bézs hálószobából. Bőröndje kinyitva hevert a magasított
franciaágyon.
– Öt alsógatyát, öt pár zoknit, fogkefét, dezodort, a
mobiltöltődet, emlékszel, a múltkor itthon hagytad…
– Elvihetem a farmerdzsekidet?
– Ha nem zavar, hogy nagy rád.
Miután Fintan szerelmesen minden ráncot eltüntetett
Sandro ingeiről, óvatosan a bőröndbe helyezte őket.
– Na, kész is vagy. Akkor most felhívom az anyámat.
Fintan kivétel nélkül minden vasárnap felhívta az anyját.
Egy hetvenes, ír katolikus anyához képest JaneAnn
kifejezetten laza felfogású asszony volt. Tudta, hogy Fintan
meleg, de nem csinált nagy ügyet a dologból. A porszemet a
gépezetben Fintan „lakótársa” jelentette. Fintan nem igazán
tudta, hogyan közölje az anyjával, hogy a barátjával él
együtt, és amint telt-múlt az idő, anélkül hogy bármiféle
utalás is esett volna Sandro személyére, egyre
nehezebbnek tűnt szóba hozni a témát. Fintan felvette a
kagylót, és hosszú percekig fecsegett az anyjával, bár
inkább JaneAnn vitte a prímet. Ahhoz képest, hogy milyen
kicsi város volt, Knockavoyban feltűnően sok drámai
esemény történt. Három üsző megszökött Clancy rétjéről,
és letiport egy bokrot a parókia kertjében, ezért a plébános
házvezetőnője most nem hajlandó szóba állni Francie
Clancyvel. Delia Casey jótékonysági megmozdulást szervez
Ruanda megsegítésére.
– Csak tudnám, mi a fityfene az a „jótékonysági
megmozdulás”. Olyan, mint az állásbörze?
És a legfrissebb hír – félkész tortalapok érkeztek a
Sparba.
Amikor Fintan letette a kagylót, Sandróhoz fordult:
– Nem jössz el velem Írországba karácsonykor?
Sandro idegesen kuncogott.
– Félek. Mi van, ha nem fogok tetszeni nekik? Az
anyádnak meg az öt bátyádnak.
– Tetszeni fogsz. Jaj, Sandro, öt év telt el, most már
igazán ideje volna megismerni egymás családját! Nincs
mese.
– Igazad van. Aztán szilveszterezzünk együtt a
családommal.
Fintan elsápadt.
– Vagy felejtsük el az egészet, és menjünk el Lanza-
grottyba.
– Már megint?
– Meglátjuk. Öltözzünk át, mindjárt indulnunk kell
Katherine-hez.
– Bevetted a vitaminkapszuláidat?
– Jaj, elfelejtettem! Most rögtön beveszem őket.
– Fintan, nem szabad ennyire szórakozottnak lenned.
Fontos, hogy bevedd a kapszulákat – bosszankodott Sandro.
– Bocs, anya!
 13
Este Tara szinte félt elmenni otthonról, nem szívesen
hagyta magára Thomast ebben a feszült és fura helyzetben.
Mintha beismerték volna, hogy kudarcot vallottak. De amint
a lány kilépett az ajtón és beült a kocsiba, csodálkozva
tapasztalta, hogy majd szétveti az öröm. Micsoda
megkönnyebbülés elmenni itthonról! Kiszakadni ebből a
klausztrofobikus, feszültségtől és félelemtől terhes
hangulatból.
– Jól vagy? – kérdezte Katherine, amikor ajtót nyitott.
Tara bólintott, és cigarettára gyújtott.
– Ne haragudj, hogy hajnalok hajnalán fölvertelek.
Másnapos voltam, és minden olyan… baljóslatúnak tűnt.
Most már legalább tudom, hogy nem szabad túl sok gint
innom.
– Semmi gond – felelte Katherine. Tara nem vallott –
egyelőre.
– Jaj, ne! – kiáltott fel Tara, Katherine orra alá nyomva a
cigarettáját, melynek végén jókora rúzsfolt virított. – Az új
tartós rúzsom nem is tartós! Pedig a csaj azt mondta, még
festékhígítóval sem lehet letörölni.
– Jellemző – húzta el a száját Katherine.
– Miért hazudik nekem mindenki? – kérdezte Tara
szomorúan. – Miért hagy mindenki cserben?
– Igyál valamit – biztatta vigasztaló hangon Katherine. –
Sört kérsz vagy bort?
– Sört. Pulóvert fogok kötni Thomasnak.
Katherine-nek egy pillanatra elakadt a szava. De aztán
gyorsan összeszedte magát, és lelkendezve így szólt:
– Klassz ötlet!
– Annak idején egész jól ment a kötés – mutatott rá
Tara. – Emlékszel arra a cuki kis rózsaszín sálra, amit
Cirminek, a macskának kötöttem?
– I-i-igen – felelte Katherine elhaló hangon. – De nem
gond, hogy ez huszonhat évvel ezelőtt történt, ötéves
korodban?
– Á, a kötés olyan, mint a biciklizés – legyintett Tara. –
Habár – tette hozzá hirtelen támadt nyugtalansággal,
egészen a lábujjáig szíva le a füstöt –, emlékszel, hogy
Cirmi addig cibálta a sálat, amíg végül sikerüli letépnie
magáról? Addig nem nyugodott, amíg meg nem szabadult
tőle.
– A macskák már csak ilyenek – mosolygott bátorítólag
Katherine.
– Igaz, a macskák már csak ilyenek – ismételte Tara
keserűen. – Hálátlan dögök. Bezzeg a kutyák! Egy kutya
egészen más tészta, melegszívű és hűséges. A macskák
ellenben szemrebbenés nélkül a fejedre tojnak, az utolsó
falat csokit is eleszik előled, merő passzióból átcseszik az
agyadat. A saját anyjukat is eladnák, ha hasznuk
származna belőle, besározzák a neved…
– Lehet, hogy Cirmi nem rajongott a rózsaszínért. –
Katherine úgy érezte, jobb, ha közbeszól.
Tara úgy bámult Katherine-re, mintha nem ismerné meg.
– Ööö, lehet – motyogta. Körülnézett, mintha nem tudná,
hol van. – Jaj, Katherine, miért vagyok én ilyen
szerencsétlen?
Katherine-nek már a nyelvén volt: Talán a hányadék
barátod miatt.
– Biztos a hormonjaim rendetlenkednek – válaszolta meg
a saját kérdését Tara. – Kicsit korán kezdik, de csak ezzel
tudom magyarázni a mai állapotomat. Már csak az hiányzott
volna, hogy lerobogjak a lépcsőn, és elverjem egyhavi
fizetésemet egy cuki kis sárga dugóhúzóra, és teljes a csőd.
Ahogy öregszel, egyre nehezebben viseled a PMT*-t, nem?
*premenstruális tünetegyüttes
Katherine bólintott.
– Azzal az aprócska módosítással, hogy most már
PMSZ*-nek hívják.
*premenstruális szindróma
 – Csak most jöttem rá, milyen szerencsés voltam
fiatalkoromban – ábrándozott el Tara. – Akkor csak havonta
tíz napig tartott az az áldatlan állapot, aminek során
felzabáltam huszonöt kiló édességet és már attól is
elbőgtem magam, ha valaki megkérdezte tőlem a pontos
időt, de most, harmincévesen már kész pszichopata vagyok.
Nyakamon a klimax.
– Nyugodj meg – felelte Katherine együtt érzően. – És ne
feledd, van egy szabad szobám, ha nincs hol aludnod…
Tarát megint szörnyű érzés kerítette hatalmába. Pedig
már éppen kezdett volna jobb kedvre derülni. Ez van.
– Felhívtam Fintant – mondta Katherine. – Megígérte,
hogy átjön a pónival.
Tara teljesen felvillanyozódott. Fintan mindig fel tudta
vidítani. A lány úgy érezte, a súlyos fekete felhő, amely
egész nap a sarkában volt, végre elvonul a feje fölül.
– Livet is felhívtam – mondta Katherine –, de Lars itt van
Londonban. Teljesen váratlanul toppant be.
Lars volt az a nős férfi, akivel Liv együtt járt. Jobban
mondva, akivel együtt kuksolt otthon. A férfi évente négy-
öt alkalommal jelent meg a városban, mindig pont annyi
szünetet hagyva két látogatás között, hogy Liv már-már
becsavarodjon a magánytól, de azért ne tudjon kiábrándulni
a szerelméből. Mivel Lars látogatásai meglehetősen rövidek
voltak, a pár szinte minden idejét az ágyban töltötte.
Megszólalt a csengő, jelezvén, hogy a fiúk megérkeztek.
Katherine megnyomta a kapunyitó gombot, majd kiállt a
küszöbre. Fintan felügetett a lépcsőn. Egy
megbotránkoztatóan drágának tűnő pisztáciazöld irhakabát
volt rajta. Vacogott a foga a hidegtől.
– Gyertek, gyertek! – utasította a többieket, és nem volt
hajlandó belépni az ajtón. – Mozogjatok, lányok! Majdnem
elájultam, olyan tuti pasit láttam a kapu előtt. Ő a legtutibb
az összes tuti közül! Olyan kemény a járása, mint egy
vikingnek. Sandro lenn maradt, hogy szemmel tartsa. –
Fintan elkapta Katherine karját, és megpróbálta levonszolni
a lányt a lépcsőn. – Akkora volt, mint egy óriás – hadarta –,
mint egy téglabudi, a haja pedig, tudom, ezt nehéz elhinni,
gyönyörű vörös! Vörös a haja! Most mondjátok meg! De
akkor is mesesz… mi bajod, Katherine? Olyan képet vágsz,
mintha citromba haraptál volna.
– Nincs semmi bajom.
– Akkor gyere, és nézd meg magadnak álmaid férfiját.
Mielőtt elmegy.
– De hát esik az eső.
– Akkor maradj magadnak, anyukám! Gyere, Tara!
– Most nincs kedvem, Josephine – felelte Tara. Imádta
Fintant, de semmi kedve nem volt kint ácsorogni a
hidegben, hogy megcsodáljon valami vörös hajú barmot. –
Higgadj le! Gyere be, hadd nézzük meg magunknak ezt a
gyönyörű kabátot.
– Et tu, Brute? Nem értem, mi van veletek, papírkutyák
– mondta panaszos hangon Fintan. Aztán eszébe jutott,
hogy a vikingje talán már látótávolságon kívülre került, így
hát két ujját a szájába dugva éleset füttyentett. Lábdobogás
hallatszott, majd Sandro jelent meg a lépcsőfordulóban.
– Megszökik az Adonisz – lihegte. – Ha nem sietünk…
– Felejtsd el, Sand – vágott közbe Fintan. – A lányokat
nem érdekli a dolog.
Sandro elborzadt, mire Fintan ezt dünnyögte az orra
alatt:
– Tudom.
Sandro égnek emelte a szemét, mire Fintan ezt
dünnyögte az orra alatt:
– Tudom.
– Lányok! – kiáltotta Sandro, mire Fintan ezt dünnyögte
az orra alatt:
– Tudom.
– Befáradnátok végre, hülyék? – csattant fel Katherine,
mire a két férfi riadtan rezzent össze.
Engedelmesen beléptek az ajtón.
– Hogy jut eszetekbe idegen férfiak után koslatni az
utcán, amikor gyakorlatilag házasok vagytok? – vonta
kérdőre Tara Sandrót és a még mindig kabátban parádézó
Fintant, miután helyet foglaltak a kanapén.
– Nézni szabad – vigyorgott Sandro. – Nem raboltuk el.
– De csak azért, mert otthon hagytuk a medvefogó
hálónkat – bökte oldalba Fintan Sandrót, mire mind a
ketten harsány, fülsértő hahotázásban törtek ki.
– Mázlisták! – sóhajtott fel Tara. – Ti sosem vagytok
féltékenyek egymásra?
A két férfi összenézett.
– Nem – vonták meg a vállukat.
– Hogy lehet az? – tudakolta Tara.
– Minek egyek hamburgert, ha otthon marhasültet is
kaphatok? – felelte Fintan éneklő hangon.
– De édes! – cincogta Tara, a könnyeivel küszködve.
Rózsaszínes fény öntötte el a szobát, de csak Katherine-ig
jutott. Ott az inába szállt a bátorsága, és hanyatt-homlok
elmenekült.
– Bár – törte meg a csöndet a pimasz képet vágó Sandro
– néha az embernek kedve szottyan egy hamburgerre.
– Mi van abban – bólintott Fintan óvatosan –, ha
megnézek valakit?
– Ha Thomas csinos nők után koslatna az utcán, biztosan
kiherélném – vallotta be Tara. – Tudom, hogy mind
utáljátok őt, de…
– Nem is utáljuk – szólt közbe Katherine.
– Én utálom – jegyezte meg Fintan kertelés nélkül.
– Én is – mondta Sandro. – És Liv is.
– Sőt én is – ismerte el Katherine. – Bocs, Tara, teljesen
igazad van, mindannyian utáljuk Thomast. Folytasd.
Tara komoran nézte, amint a barátai a térdüket
csapkodják nevettükben.
– Csak vicceltem – visszakozott Katherine sietve.
Fintannel ellentétben neki sikerült ellepleznie Thomas
iránt érzett ellenszenvét. Borotvaélen táncolt – miközben
kötelessége lett volna Tara tudomására hozni, hogy jobbat
érdemel Thomasnál, a lelki szemetesláda szerepét is neki
kellett betöltenie. Ha Tara rájönne, mennyire gyűlöli
Thomast, soha többé nem mondana el neki semmit, ami
csak tovább bonyolítaná a dolgokat. Legalábbis Tara
szempontjából. Katherine-nek persze megkönnyebbülést
jelentene – mindig az egekbe szökött a vérnyomása, amikot
értesült Thomas legújabb hőstetteiről.
– Tisztában vagyok azzal, hogy mind utáljátok őt –
ismételte Tara. – De ti nem tudjátok, amit én tudok.
– Na, persze – dünnyögte Fintan. Nem mert a többiekre
nézni, nehogy megint nevetésben törjenek ki.
– Tudom, hogy néha… nehéz vele. De csak azért ilyen,
mert az anyja elszökött otthonról. Szeret engem, és sosem
csalna meg – magyarázta Tara. – Ez sokat jelent nekem.
Főleg azután…
Mindenki feszülten várt.
Kívülről fújták a szöveget.
– Főleg azután… – Tara vészjóslóan csukladozni kezdett.
– Főleg azután…
– …hogy Alasdair elhagyott… – folytatta Fintan halkan.
– …és mást vett el feleségül… – fejezte be a mondatot
Katherine.
Tara gyanakodva méregette őket.
– Túl sokat témázom rajta?
– Á, dehogy! – felelte Fintan kedvesen. – Mi az a két év?
– Ha komolyan gondoljátok. – Tara felvidult.
– Hát persze – vágták rá a többiek kórusban.
Eljött az idő, hogy megcsodálják Fintan öltözékét.
– Megfoghatom a kabátodat? – kérdezte Tara
tisztelettudóan. – Tényleg a tiéd, vagy csak kölcsönbe
kaptad?
– A raktárból csórtam el. Carmella szétrúgja a tököm, ha
megtudja.
– Neked minden olyan jól áll! – sóhajtotta Tara irigyen. –
Főleg mióta leadtál pár kilót.
Fintan mindig egyénien öltözködött. Mivel a kabát a
Manchester-stílust idézte, kitérdesedett farmert, laza pólót
és kobaltkék katonai bakancsot viselt hozzá.
– Ma nosztalgikus hangulatban vagyok – jegyezte meg,
hátha valaki még azt gondolná, a Manchester-stílus még
mindig divatban van. Fintan ujját erőszakkal sem leheteti
volna lerobbantani a divat ütőeréről, és a férfi mindig
gondoskodott róla, hogy ezzel mások is tisztában legyenek.
– Úgy gondoltam, retrósítom magam. Felidézem 1997-et.
– Csak egyvalami hiányzik… – mondta Fintan lassan,
jelentőségteljesen méregetve Sandro szemüvegét.
Sandro védekezőállásba helyezkedett.
– Nem adom!
– Csak öt percről lenne szó – esedezett Fintan. –
Meztelennek érzem magam, ha nincs rajtam. A Manchester-
stílus szart sem ér John Lennon-szemüveg nélkül.
Légyszíííííííí!
– Na jó. – Sandro kelletlenül átnyújtotta kerek lencsés
szemüvegét. Fintan föltette.
– Így ni! – mondta. – Végre hiánytalan a toalettem.
Jesszusom, de erős! – A többiek felé fordult. – Hűha, ez
nagyon jó! Kár, hogy eddig nem jöttem rá. Mit nekem
hallucináció! Nem kellett volna drogra költenem, egy egész
vagyont spórolhattam volna meg.
– Add vissza! – könyörgött Sandro. – Semmit se látok.
– Úgyis minden szombat este eszméletlenre iszod magad
– mutatott rá Fintan. – Képzeld azt, hogy már részeg vagy.
Tara elhessegette Fintant, aki fel akarta vele próbáltatni
Sandro szemüvegét.
– Szemüvegben úgy nézek ki, mint egy bagoly.
– Bagoly-bögöly.
– Bögöly-bagoly – nevetett Tara.
– Akkor mit használsz? Kontaktlencsét?
– Aha – felelte Tara.
– Na és te? – kérdezte Fintan Katherine-től. – Neked
milyen a látásod?
– Mint a sasé – válaszolta a lány.
 Mindenki nevetésben tört ki, még maga Katherine is.
– Milyen is lenne? – kapkodott levegő után Tara. – Miss
Tökély.
– Néha még én is rosszul vagyok magamtól – kontrázott
Katherine, nevetéstől eltorzult arccal.
– Az Anonim Seggnyalók Klubja, az kéne neked –
tanácsolta Tara.
– Au! Au! – nyögött fel Fintan, és a füle tövéhez kapott.
– Ó, a francba! A fültőmirigyem! Mintha mázsás súly lenne
a nyakamon!
– Ne beszélj így Sandróról! – szólt rá a férfira Tara.
– Jaj, ne, ez egyáltalán nem vicces. Jaj, a nyakam, jaj, a
gyomrom, dögrováson vagyok! Ezek a francos bacik! Egész
nap nem volt semmi bajom, már azt hittem,
meggyógyultam.
Katherine már nyitotta volna a száját, hogy jól lehordja
Fintant, de látta, hogy Sandro aggodalmas pillantást vet a
barátjára.
Fintan Tarához fordult.
– Te hogy bírod ezt az időt? Ma mid fáj?
– Gyomorrontásom van – sóhajtott fel Tara. – Teljesen
íelpuffadtam a koplalástól. A betegségem igen előrehaladott
stádiumban van, már a combom, a fenekem és az összes
többi testrészem is felfúvódott.
– Apropó – szólt közbe Katherine csöndesen –, nem
rendelünk pizzát?
– Kaja? – kiáltott fel Fintan kényeskedve. – Egy ujjal se
vagyok hajlandó hozzányúlni! Mi, a divatvilág irányítói nem
szoktunk enni.
– Valamit azért enned kell.
– Nem szabad! – rikácsolta Fintan, és megnyomogatta a
hasát. – Múlt kedden is bevettem egy aszpirint, és híztam
egy grammot. Lassan huszonöt kiló leszek. Minden áldott
nap ezt hallom a munkahelyemen – mondta komoran. –
Hányni tudnék tőle. Na jó, kérek egy családi Négy évszak
pizzát dupla sajttal, paradicsommal, gombával, szalámival,
sonkával… – Mindenki azt várta, hogy Fintan ezzel folytatja:
– Csesszétek meg, legyen két Négy évszak, és essünk túl a
problémán! – ahogyan máskor szokta. De nem így történt,
és amikor Katherine rákérdezett a dologra, a férfi csak
ennyit mondott: – Nem vagyok éhes. Egy is elég lesz.
– Egy családi, vastag tésztás Quattro Formaggio rendel! –
mondta Sandro eltökélten. Ő is azok közé a cingár férfiak
közé tartozott, akik annyit zabáltak, mint egy disznó,
mégsem híztak el.
– Kopog a szemem az éhségtől – mondta Tara. – De nem
szabad ennem. Fogyókúrázom.
– Tudjátok – folytatta –, amikor fogyókúrázom, pontosan
ugyanannyit eszem, mint máskor, csupán annyi a
különbség, hogy egyfolytában a kajára gondolok. Habár
alapjáratban is ezt csinálom. Állandóan éhes vagyok.
Lépjetek a lábamra, és kinyílik a szám. – A lány hangja egy
oktávval feljebb csúszott. – Ha ideges vagyok, ennem kell.
Ha izgulok, ennem kell. Ha valami aggaszt, ennem kell. Ha
beteg vagyok, az evés az egyetlen dolog, ami lecsillapítja a
gyomromat. Kész RÉMÁLOM! – Az. utolsó mondatot szinte
sikítva kiáltotta világgá, szavait együtt érző csönd követte.
Aztán Katherine megszólalt:
– Akkor a szokásosat?
– Ne kérjünk sajtos-fokhagymás franciakenyeret is? –
vetette föl Tara.
Katherine lebonyolította a telefonhívást, aztán mind a
négyen letelepedtek a tévé elé, hogy megnézzék A
nagykövetet.
– Olyan jól érzem magam! – jegyezte meg Fintan,
amikor elkezdődön az első reklámdömping. – Ez egy igazi,
tiszta és hamisítatlan görbe este. Mint a régi szép időkben.
– Nem kellett volna ennyi kaját rendelnem – vágott
közbe Tara félhangosan, az orra alatt motyogva. – Nem,
hiba volt. – Egyre hangosabban beszélt. – Bárcsak ne
tettem volna! Jaj, istenem, bárcsak ne tettem volna!
– Nem muszáj megenned – tanácsolta Katherine kevés
meggyőződéssel.
– Nincs más választásom – szirénázta Tara, a kezdődő
hisztéria jeleit mutatva. – Nincs más választásom, hogy a
franc essen bele! Most, hogy már megrendeltem, nem fogok
tudni ellenállni neki. Egy csöppnyi akaraterő sincs bennem.
Pedig az egész jövőm az akaraterőn múlik. Jaj, istenem! –
süvöltötte levegő után kapkodva. – Mi lesz velem?
Azzal a kezébe temette az arcát, és rázkódni kezdett a
válla.
A pizzafutár pont ezt a pillanatot választotta ki arra,
hogy becsöngessen, úgyhogy míg Katherine és Sandro Tarát
vigasztalta, Fintan lement a kapuba, hogy átvegye és
kifizesse a pizzát. Nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy
ki ne kémleljen az utcára, hátha megpillantja a vikinget. De
Lorcannek hűlt helye volt.

Amint eleredt az eső, hazasietett. Lorcan nedves időben
nem szívesen tartózkodott az utcán, mert annak ellenére,
hogy hajkoronája gyönyörű és selymes volt, nedvességgel
érintkezve pillanatokon belül hatalmas, göndör gombóccá
ugrott össze. Lorcan méltóságán alulinak tartotta, hogy
futásnak eredjen, úgyhogy mire húsz perc elteltével
hazaért, Ronald McDonaldot is lepipálta volna. Hajat kellett
mosnia. Szerencsére amúgy is ezen az estén készült
mélykondicionáló pakolást tenni a frizurájára. Amikor
Fintan még egy utolsó bánatos pillantást vetett az utcára,
Lorcan éppen egy meleg, rózsaszín törülközőt: készült a
feje köré csavarni. A kondicionáló utolsó cseppjeit is
bedörzsölte a hajvégekbe. Mert megérdemlem, mondta
magában önelégülten, egy láthatatlan kamerába
vigyorogva. Mert megérdemlem.

Fintan visszament az emeletre.
– Ne haragudjatok – zokogta Tara. – Kicsit össze vagyok
zuhanva. Thomas miatt, a szülinapom miatt meg amiatt,
hogy egy hájas disznó vagyok, meg a pocsék tengerparti
séta miatt, meg amiatt, hogy a tartós rúzsom nem is tartós!
De minden rendbe jön, ha lefogyok és megkötöm
Thomasnak a pulóvert… Ne haragudjatok.
– Nem kell bocsánatot kérned – csitítgatta a lányt Fintan.
– Persze hogy nem – kontrázott Sandro.
– Előttünk nem kell szégyenkezned – tette hozzá
megnyugtató hangon Katherine.
– Barátok vagyunk! – mondták kórusban.
 14
Míg Tara és Katherine kisiskolás koruk óta barátnők voltak,
Fintan viszonylag új jövevénynek számított az életükben.
Tizennégy éves korukban kerültek közelebbi kapcsolatba az
akkor tizenöt éves fiúval. Persze már régebbről ismerték:
egy kisvárosban az ember jóformán mindent tud a
szomszédairól. Főleg mivel Fintan mindig is „más” volt, mint
a többi fiú. Az, hogy gyöngéd szeretet fűzte az anyjához,
rémes volt a mozgáskoordinációja és nem szívesen tépkedte
ki a békák lábait, már elég bizonyíték volt erre.
1981-re aztán, amikor is felfedezte magának a
neoromantikát, „különcsége” minden képzeletet felülmúlt.
(A neoromantika valamivel korábban hódított a civilizált
világ többi részén, de Knockavoy külön időzónába tartozott,
és mindig hat-kilenc hónapos lemaradással küszködött.)
Fintan egyszer csak fényes sárga kelmébe burkolózva
lépdelt végig Knockavoy két utcáján. (Már akkor is
kelmének nevezte a ruhaanyagokat, ami elég biztosíték volt
arra, hogy a divatvilág tárt karokkal fogadja.)
Aszimmetrikus gombafrizuráját selyem hajpánttal fogta
hátra, a száján bordó rúzs virított, a fülében pedig
fülbevalót viselt, amelyet a bátyja horgászfelszereléséből
elemelt, pirosra és kékre mázolt madártollakból eszkábált
össze.
– Fintan O’Grady kifúratta a fülét! – A hír futótűzként
terjedt el a városkában. Delia Casey őrült megnyilvánulása
óta nem történt olyan eset, amely ennyire felborzolta volna
a kedélyeket. Nagy volt az emberek csalódottsága, amikor
kiderült, hogy a fülbevaló csak egyszerű klipsz.
Ennek ellenére Fintan folyamatosan megbotránkoztatta a
városka lakóit.
– Nézzék csak! – dünnyögték a homályos, alacsony
mennyezetű kocsmákban, boltokban csoportosuló emberek.
– Úgy járkál fel-alá, mint egy páva. Nem JaneAnn O’Grady
ünnepi abrosza van rajta? Jeremiah O’Grady forog a
sírjában!
Fintan joggal számíthatott volna rá, hogy a kisváros
fiataljai péppé verik. Akik természetesen ellenségesen
figyelték minden mozdulatát. Amikor sáfrányszínű
klepetusában végigvonult az utcán, egy csapat utcagyerek
ezi kiabálta utána:
– Te, randa kokas! – Egyikük egyenesen arra ragadtatta
magát, hogy így kurjantson fel: – Te gané!
Ám Fintan így válaszolt:
– Jaj, Owen Lyons, múlt vasárnap Cronin tehénistállója
mögött még nem ezt mondtad. Te sem, Michael Kenny!
A fiúk erre rögtön abbahagyták a gúnyolódást. Owen
Lyons és Michael Kenny kétségbeesett tiltakozása ellenére –
„Fogalmam sincs, miről beszél ez a gané!” – feltámadt
bennük a gyanakvás és az egymástól való félelem.
Fintannek jól felvágták a nyelvét. Magas, keménykötésű
fiú volt. Négy bátyjával élt együtt, akik szintén magasak és
keménykötésűek voltak, és féltő gonddal óvták a
kisöccsüket. Egy szó, mint száz, a kisváros fiataljai
idegességükben úgy határoztak, jobb lesz, ha békén
hagyják Fintant.
Mivel a fiú a kívülálló szerepét választotta – vagy
kényszerült felvenni –, nem voltak barátai. Ami alaposan
megrendítette Tarát.
– Borzasztó! – súgta oda Katherine-nek, amikor Fintan,
vasvillatekintetektől és gúnyos megjegyzésektől kísérve,
végigvonult a főutcán. – Szörnyen magányos lehet.
Tara agyában hirtelen fény gyúlt fel.
– Tudom már! Majd mi a szárnyaink alá vesszük.
Katherine és Tara nemrégiben lábalt ki ádáz fiúgyűlölő
korszakából (amely hagyományosan a hetedik és
tizenkettedik év között jellemző a lányokra). Tizennégy
éves korukra már egészen engedékenyek lettek, Tara
legalábbis az volt, Katherine pedig nem emelt kifogást a
dolog ellen, bár Tara, a szó hagyományos értelmében véve,
nem tekintette fiúnak Fintant – azaz, nem is reménykedett
benne, hogy egyszer összejön vele.
– Miért akarod, hogy a szárnyaink alá vegyük? –
kérdezte halkan Katherine, és összerándult a gyomra a
féltékenységtől. – Azért, mert… – nem tudta, ki merje-e
mondani ezt a csúnya szót – buzi? Azért, mert a limericki
lányok tavaly nyáron kicsúfoltak a szandálod miatt?
Katherine hátsó szándékot sejtett Tara nagylelkűsége
mögött. Ezekben az időkben egy buzi fiú barát még
különleges újdonságnak számított. Egyértelmű volt, hogy
Fintan mint barát elkápráztatja majd a látogatóba érkező
limericki lányokat – sőt talán még a dubliniakat is. Jobban,
mint egy strasszkőből kirakott ruhaminta meg egy pár
gyönggyel és rojtokkal díszített fehér csizma együttvéve.
Tara vérig sértődött, amiért Katherine azt merte
feltételezni róla, hogy csak divatkelléknek akarja használni
Fintant.
– Nem. Azért, mert egy barátja sincs.
Katherine-t azonban nem lehetett meggyőzni.
– Persze! – Keserű ízt érzett a szájában. – Fintan nem is
buzi. Hogy lehetne az, amikor senki sincs Knockavoyban,
aki buziskodna vele?
Legnagyobb rémületére ez a megdöbbentő tény sem
tántorította el Tarát eredeti céljától. Beletelt pár hétbe,
amíg Katherine-nek sikerült összemelegednie Fintannel. A
félelemtől és szomorúságtól kába lány biztosra vette, abban
a pillanatban, amint Fintan és Tara hivatalosan is barátok
lesznek, azonnal lekoptatják őt. Torz mosollyal az arcán
megerősítést próbált szerezni Tarától, de fogalma sem volt,
hogyan hozakodjon elő a dologgal.
– Mi ketten mindig barátnők leszünk – Tara halványan
sejtette, miért lógatja az orrát Katherine –, de Fintant sem
hagyhatjuk cserben.
– Szegény Fintan, hogy oda ne rohanjak! – morogta az
orra alatt Katherine gúnyosan. Legnagyobb meglepetésére
azonban remekül kijött Fintannel. Olyan jól, hogy Tara
szinte kívülállónak érezte magát mellettük.
Katherine is, Fintan is apa nélkül nőtt fel – Fintan féléves
korában vesztette el a sajátját. Fintan ráadásul el volt
bűvölve Katherine-től, akiről első pillantásra mindenki azt
feltételezte, hogy kettőig sem tud számolni, mégis mindig
helyén volt a nyelve. Fintannek komoly tervei voltak a
lánnyal, olyan nőt akart faragni belőle, mint Holly Golithly
Az álom luxuskivitelben című filmben.
– Pont olyan helyes, filigrán csaj vagy, mint Audrey
Hepburn – magyarázta Katherine-nek. Tara megpróbálta
leplezni az irigységét.
Miközben Katherine kétkedve hallgatta a széles karimájú
kalapokról és Givenchy-ruhákról szóló kiselőadásokat, nagy
megkönnyebbüléssel töltötte el, hogy Fintan jó véleménnyel
van róla. Most már egyszerre két barátja is akadt!
Bár a nagyanyja nem nézte túl jó szemmel a dolgot.
– Kivel lófráltál? – szegezte neki a kérdést Agnes egy
kora tavaszi estén, amikor Katherine hidegtől pirosló arccal
rontott be az ajtón.
– Tarával és Fintan O’Gradyvel – felelte a lány, némi
büszkeséggel a hangjában.
– Fintan O’Gradyvel – ismételte Agnes. – Áruld el nekem,
miért jár az a fiú JaneAnn hálóköntösében?
– Mert homokos – vágta rá Katherine.
– Homokos! – csattant föl Agnes bosszúsan. – Ez aztán
több a soknál! Még hogy homokos!
Katherine és Delia elhűlve meredtek Agnesre, aki
alapjában véve belevaló öregasszony volt.
– Majd adok én neki olyan homokoskodást, hogy
megemlegeti! – fogadkozott dühösen.
Delia meg volt döbbenve, és a fejében már egy új
rendezvény részletei kezdtek körvonalazódni,
„Süteményvásár a homofóbia ellen” címmel.
– Anya… vagyis, Agnes, nem szabad ilyen vaskalaposnak
lenned. Fintannek joga van kifejezésre juttatni a szexuális
preferenciáit…
 – Én nem a szexuális preferenciáiról beszélek – fortyant
fel Agnes. – Teszek a szexuális preferenciáira. Felőlem
csinálja csak nyugodtan, bubolja a tyúkokat, váljék
egészségére. Legalább több tojásunk lesz. Én a „homokos”
szóról beszélek. Régen nyugodtan használhatta mindenki. –
Ábrándos kifejezés ült ki az arcára. – Amikor gyerekek
voltunk, istenem, a régi szép idők, egész nap az udvaron
játszottunk, és időnként rákiabáltunk egymásra: „Homokos
lettél! Csupa piszok a pöndölyöd.” Ami azt jelentette, hogy
összekoszoltuk magunkat. Ma bezzeg ezt se lehet mondani,
mert azon nyomban agyonlőnek!
Tara anyja, Fidelma viszont el volt bűvölve Fintantől.
Amikor a fiú Tara és Katherine társaságában megjött az
iskolából, leült a sezlonra, lányos szokás szerint maga alá
húzta a lábát, elefántcsont szipkán keresztül cigarettázott,
és filmekről beszélgetett az asszonnyal. Miközben Tara
három öccse, Michael, Gerard és Kieran az ajtó mögött
leselkedve kuncogott a fura, egzotikus külsejű teremtmény
láttán, Fidelma és Fintan mélyenszántó eszmecserébe
bonyolódott a Férfiak a szőkéket szeretik meg az Édes élet
című alkotásokról és a többi filmről, amelyet Fidelma még
akkor látott, amikor Limerickben dolgozott, azelőtt, hogy
férjhez ment volna Frankhez, és visszaköltözött volna
Knockavoyba.
Tara rendszerint elködösült aggyal hallgatta a
végeérhetetlen beszélgetéseket, de megérte jelen lennie,
mert így tanúja lehetett, hogyan szégyenül meg az apja.
Imádta, amikor az öreg belépett a szobába és mérgesen
odasziszegte Fidelmának:
– Mért füstöl ez a majom? JaneAnn O’Grady biztosan
nem engedi meg neki.
De ennél is jobban szerette, amikor Fidelma, szintén
harapós hangulatban, odavágta a férfinak:
– Szerintem kevés olyan dolog van, amit JaneAnn
O’Grady nem enged meg a fiának.
Frank Butler mogorva ember volt. Keménykezű és
fensőbbséges. Mindenki rettegett tőle. Sehogy sem lehetett
a kedvére tenni. A bátyjával dolgozott együtt,
tőzeggyűjtéssel és -eladással foglalkozott. Ennek az volt az
eredménye, hogy amikor enyhe tél köszöntött a városkára
és mindenki hálát adott az égnek ezen isteni kegy miatt,
Frank Butler magánkívül volt a dühtől.
– Gyönyörű napunk van! – füstölgött magában, amikor
véletlenül meghallotta, hogy a felesége a szokatlanul enyhe
időjárásról áradozik valakinek. – Gyönyörű napunk van!
Hogy gebednél meg! Egészen mást mondanál, ha belenéznél
az eladási könyvbe.
– De hát itt vannak a libák meg a pulykák – csitítgatta
Fidelma.
– Az a te pénzed – felelte a férfi zaklatottan. – Az a te
pénzed kellene hogy legyen. Vállaltál varrást?
– Egy keveset – felelte Fidelma szelíden.
– Mit? – tudakolta Frank. – Kinek? Nem ártana, ha
nagyobb munkákat vállalnál, például függönyvarrást a
szállodának.
– Majd megpróbálom – egyezett bele Fidelma. Nem
akarta Frank orrára kötni, hogy Fintan aznap egy vég
fényes bíborvörös lenvászonnal a hóna alatt állított be
hozzájuk, és megkérte az asszonyt, hogy varrjon neki egy
palástszerű klepetust, a fiú saját terveit használva alapul.
A férfi rendkívüli pokrócsága ellenére Katherine titokban
egyenesen istenítette Frank Butlert. Szabályszeretetével és
konokságával ő volt a lány álmainak netovábbja. Frank
Butler különösen a házi feladat kérdésében volt
hajthatatlan. Katherine leginkább azért tartott attól, hogy
elveszíti Tarát, mert így nem mehetett volna át Butlerékhez
iskola után, hogy magába szívja a feszültségterhes légkört.
Éjszakánként gyakran feküdt ébren az ágyában, olyan
apáról ábrándozva, aki leszidja, amiért nem írta meg a házi
feladatát. Olyan apáról, aki minden áldott este kikérdezi
tőle a leckét:
– Hány méter van egy kilométerben? Mikor kiáltották ki
Írország függetlenségét? Mi Lima fővárosa?
Bár Katherine nagyon kellemetlenül érezte magát,
amikor Tarának végre sikerült megértetnie Mr. Butlerrel,
hogy Limának nincs fővárosa, mert már maga is főváros.
Delia, Katherine anyja kereken elzárkózott attól, hogy
kikérdezze a leckét a lányától.
– Így nem lehet tanítani – hajtogatta. – Megfélemlítik a
gyerekeket, arra kényszerítik őket, hogy bemagolják az
anyagot. Ha a gyereket érdekli valami, úgyis megtanulja, ha
meg nem, akkor nincs értelme erőltetni.
Katherine imádkozott, hogy az anyja vizsgálja felül a
nézeteit.
 15
Lorcan Larkin felriadt mély álmából. Automatikusan azt
tette, ami minden reggel az első dolga volt ébredés után – a
péniszéhez kapott, hogy megbizonyosodjon róla, megvan-e
még.
Megvolt, mire a férfi ismerős megkönnyebbüléssel nyúlt
végig az ágyon.
A szoba koromsötét volt, és Lorcan teste azt súgta, még
éjszaka van. Mi ébreszthette föl?
Péntek este, amikor akkora késéssel jelent meg Amy
születésnapi buliján, hogy már majdnem az összes vendég
hazament, a lány hisztériás rohamot kapott. Lorcan csak
vigyorgott, és hanyagul megvonta a vállát.
– Éhen halok – mondta, azzal tökéletes szájába
gyömöszölte az egyik maradék, felkunkorodott sarkú
szendvicset. Legnagyobb meglepetésére Amy volt annyira
vakmerő, hogy rákiáltson, tegye le a szendvicset, Lorcan
többet nem fogja eljátszani a kisded játékait, még soha
senki nem alázta meg őt ennyire, és soha többé nem akarja
látni a férfit.
– Te pedig – visította a lány Benjy felé fordulva, aki egy
tálcányi sós sütemény maradványai között kutatott – vedd
le a mocskos kezed a kajámról, és tűnj el innen! – Benjy
megmerevedett, az egyik tízpennys nagyságú sajtos mini-
szendvics csupán öt centire volt a szájától. Megkockáztassa
a dolgot? Nem érdemes, határozta el magában, miután
alaposabban megfontolta. Amy nincs magánál, ki tudja,
mire ragadtatja magát.
– Ha ezt akarod. – Lorcan a lányra villantotta fehér
fogsorát. Remegett a dühtől, de eszében sem volt kimutatni,
hogy ideges. – Mehetünk? – kérdezte Benjytől, mintha ő
döntött volna úgy, hogy távozik. Benjy alig láthatóan
bólintott. Szerencsére helyesen tette.
– Gyerünk! – adta ki az utasítást Lorcan, azzal,
szerpentincafatokat taposva a szőnyegbe és összetöppedt
lufikat rugdosva félre az útból, átvágott a szobán. Benjy
pincsikutyaként lihegett a nyomában.
Amy persze hamar meggondolta magát, és amikor Lorcan
szombat reggel felébredt, a rögzítője tele volt a lány
kétségbeesettebbnél kétségbeesettebb üzeneteivel.
– Ne haragudj!
– Tényleg ne haragudj!
– Nagyon kérlek, hívj fel!
– Hol vagy?
– Könyörgöm, hívj fel!
– Ezt hallgasd meg! – szók oda Lorcan gúnyosan
Benjynek, aki a kanapén töltötte az éjszakát. – Hogy veri
magát a kislány!
Benjy, aki éjjel fél méterre feküdt a telefontól és az
üzenetrögzítőtől, kívülről fújta Amy összes üzenetét.
– Fölhívod? – kérdezte a haverjától, mivel teljesen
felzaklatta az Amy hangjából áradó kétségbeesés.
Lorcan olyan képet vágott, mintha Benjy arra kérte
volna, ugorjon kútba.
– Még kérdezed? Azok után, amit ez a nő művelt velem?
– Szülinapja volt – mutatott rá Benjy halkan. – Nagyon
sokat késtél.
– Ki a francnak a pártján állsz te? – kérdezte Lorcan
fagyosan, mire Benjy elhallgatott.
A következő harminchat órában egymást követték az
üzenetek, vasárnap este pedig, amikor Lorcan pakolást tett
a hajára, Amy folyamatosan zaklatta a hívásaival. Vagy
letette a kagylót, vagy üzenetet hagyott.
– Vedd föl, ha otthon vagy – esdekelt, megpróbálva úrrá
lenni a hisztériáján. – Mostanra már le kellett hallgatnod az
üzeneteimet. Ha mégsem, hol császkálsz?
Lorcan rettegést vélt felfedezni a lány hangjában, és
elégedetten bólintott. Amy most majd megtanulja, mikor
üvöltözzön vele mindenki füle hallatára. Mikor másszon rá,
és közölje vele, hogy köztük mindennek vége. Mikor
idegesítse fel annyira, hogy vasárnap délutánig ne engedje
haza Benjyt.
A hétvége során Lorcan egyre inkább meg volt győződve
a saját igazáról, és egyre dühösebben utasította el a
méltatlan vádakat. Vasárnap este abban a tudatban hajtotta
álomra a fejét, hogy még senkivel a világon nem bántak el
olyan cudarul, mint vele. Jó szorosan beburkolózva a
rózsaszín törülközőbe és az álszent önelégültségbe, olyan
mélyen aludt, mint a bunda.
Most viszont ébren volt.
Az órára nézett: tíz perccel múlt négy. Mi ébreszthette
föl? A háborgó lelkiismerete biztosan nem. Mert olyan nem
volt neki.
Miközben a péniszét markolászva feküdt a sötétben,
meglepődve hallotta, hogy csöngetnek. Ekkor rájött, hogy
pár perccel ezelőtt is ez történt. Hát ez ébresztette föl!
Ki lehet az? Lássuk csak, gondolta magában gúnyosan,
talán Amy? Tulajdonképpen miért is ne lehetne Amy? Nem
ez lenne az első eset, hogy egy félőrült, a végletekig
felzaklatott nő az éjszaka közepén beállít hozzá, mert nem
fogadta a telefonhívásait. Nem kell azonnal beengedni,
határozta el magában Lorcan. Minek enyhítsen Amy kínjain?
A lány azt mondta neki, hogy soha többé nem akarja látni.
Megsértette őt.
De valaki megint rátenyerelt a csengőre, és Lorcan már-
már hajlott rá, hogy kinyissa az ajtót. Amy szemmel
láthatóan megbánta, amit tett, és már éppen eleget
szenvedett. Az újabb csöngetésre Lorcan feltápászkodott.
Legnagyobb meglepetésére ismeretlen hangok szűrődtek
be az előszobába a lépcsőházból, az ajtaja elől. Hangok.
Nem egy hang. Legalább egy közülük férfitól származott,
tehát nem a fájdalomtól félőrült Amy beszélt magában.
Valaki mintha rádió adó-vevőn beszélt volna. Tálán egy
pizzafutár vagy egy taxisofőr? Aztán újabb hangok
hallatszottak, tompák és fémszerűek. Nagyon különös.
Lorcan ijedten rezzent össze, amikor teljes erőből
dörömbölni kezdtek az ajtaján. Türelmetlen, tekintélyt
parancsoló dörömbölés volt ez, nem egy megtört nő
alázatos kaparászása.
– Mr. Larkin! – kiáltotta egy határozott férfihang. – Hall
engem? Legyen szíves, nyissa ki az ajtót! – Megint a rádió
adó-vevő recsegése hallatszott.
– Nem válaszol – mondta a hang.
– Nyomjuk be az ajtót – javasolta egy női hang. Nem
Amyé.
Lorcan inkább kíváncsi volt, mint ideges. Egyáltalán nem
félt. Ha ezek ketten ki akarják rabolni, akkor a
diszkréciójuk, amely a jó betörő ismérve, bizony sok
kívánnivalót hagy maga után.
– Megpróbálom kivenni a zárat – mondta a férfihang.
A fene a pofádat, gondolta magában Lorcan rémülten.
A zárcsere egy vagyonba kerül. A férfi sietve szélesre
tárta az ajtót.
Nigel Dickson és Linda Miles közrendőr, legnagyobb
megrökönyödésére, egy nagyon magas, nagyon dühös és
nagyon meztelen férfival találta szemben magát, aki
rózsaszín turbánt viselt és egyik kezével a péniszét
markolászta.
– Ööö, ön Mr. Larkin? – kérdezte Dickson közrendőr,
miután visszanyerte lélekjelenlétét.
– Kihez van szerencsém? – kérdezett vissza Lorcan
gyanakvóan, és végigmérte a két termetes alakot, az
egyenruhájukat, a sapkájukat, a rádió adó-vevőjüket, a
hatalmas gumibotjukat, a fluoreszkáló dzsekijüket, ezt a
mindent ellepő pepitaságot.
– Lakossági bejelentés érkezett, miszerint eltűnt egy
bizonyos Mr. Larkin. A bejelentő neve Ms. Amy… Hogy is
hívják a nőt? – fordult a rendőr a társához.
De Linda Miles közrendőrnek egészen máshol járt az
esze. Nem bírta levenni a szemét Lorcanről. Még sosem
látott vörös ágyékszőrzetet. Habár, gondolta magában, ez
nem is vörös, hanem gyönyörű, aranybarna…
 – Ms. Amy Jones. – Nigelnek elő kellett vennie a
jegyzetfüzetét, miután világossá vált a számára, hogy
kolléganője képtelen elszakadni Lorcan ágyékától. –
Aggódott, mert ön nem vette fel a telefont, annak ellenére,
hogy a hölgy fényt látott az ablakban. Attól tartott, hogy
önt esetleg véletlen vagy… szándékos baleset érte. – A
rendőrnek elhalt a hangja, amikor meglátta Lorcan dühös
arcát.
– Hol van a nő? – sziszegte Lorcan, és elengedte a
péniszét.
– A járőrkocsiban. – Nigel idegesen nyelt egyet. Lehet,
hogy ez a szerszám is azok közé tartozik, amelyek duzzadt
állapotban sem sokkal nagyobbak, mint egyébként. – Úgy
egyeztünk meg, hogy leszólunk neki a rádión, ha sikerül
bejutnunk a lakásba.
– Mielőtt letartóztatnák őt, amiért fölöslegesen rabolta a
rendőrség idejét – közölte Lorcan fenyegető hangon –,
mondják meg neki, hogy holnap meghallgatásra megyek. Ha
nem kapom meg a szerepet, őt teszem felelőssé.
Amikor Lorcan becsapta az ajtót, Linda összevont
szemöldökkel Nigel felé fordult.
– A nyakamat tettem volna rá, hogy a nő csak
szórakozik.
– Tetszik a fickó, mi? – vetette oda Nigel féltékenyen.
– Jaj, Nige, dehogy! – kiáltotta a nő védekezőn.
– Dehogynem, láttam, hogy végig a farkát bámultad.
Gondolom, azt szeretnéd, ha az enyém is olyan nagy lenne,
mint az övé.
– Jaj, Nige, ez nem igaz!
Nigel Dickson és Linda Miles közrendőr négy és fél
hónapja járt együtt. Ez volt az első veszekedésük.
– Ráadásul ír a rohadék – duzzogott Nigel könnyes
szemmel. – Talán az IRA-ban is benne van.
– Juuuj, ez a pasi ír, Nige? – kérdezte Linda csalódottan.
– Nem szeretem az íreket.
Lorcan bevágta az ajtót, és visszabújt az ágyba. Nem is
volt olyan mérges, mint amilyennek látszott. Inkább
megkönnyebbült. Egy szörnyű pillanatig azt hitte, utolérte a
végzete, és le fogják tartóztatni. Azzal a nevetséges váddal,
hogy kiskorúval folytatott szexuális viszonyt.
Ehelyett egy nő végső kétségbeesésében a zsarukhoz
fordult, hogy Lorcan szóba álljon vele. Ez volt az első ilyen
eset, és Lorcannek el kellett ismernie, hogy meg van
döbbenve.
 16
Hétfőn reggel Tara arra ébredt, hogy majd kilyukad a
gyomra. De szilárdan eltökélte magában, hogy egy falatot
sem eszik. Az éhség a barátom, ismételgette magában az
ágyban fekve, a maradék feketekávét kortyolgatva. Az
éhség a legeslegjobb barátom.
Tara nem aludt túl jól, az éjszaka közepén felriadt
álmából, és iszonyatos félelem kerítette hatalmába. Mi lesz,
ha Thomas kiábrándul belőle, és lapátra teszi? Mi lesz, ha a
férfi egyik szombat este rádöbben, hogy már nem akar
együtt élni vele? Mi lesz akkor vele? Harmincegy évesen
már tényleg lehetetlenség újrakezdenie. Tara szörnyen
érezte magát, amikor Alasdair dobta. De akkor,
huszonkilenc évesen még csak nem is sejtette, mekkora
szerencséje volt. A független harmincas férfiak olyan ritkák,
mint a fehér holló – akár évekbe is beletelhet, amíg új
barátot talál magának. És ha talál is valakit, nem szabad
siettetnie a dolgokat, legalább egy évig úgy kell tennie,
mintha nem is érdekelné az egész. Ekkorra már legalább
harmincnégy vagy harmincöt éves lesz. Te jó ég! Vén tyúk!
Amikor Tara öltözködni kezdett, örült, hogy Thomas már
elment otthonról. Ha látná, hogyan préseli bele magát
barátnője a kihízott ruháiba, megint felkapná a vizet. Bár
csípős volt a reggel, Tarát kiverte a víz, izzadó tenyérrel
próbálta begombolni a szoknyáját.
Egy ideje negyvenkettes ruhákat hordott, de csak
átmenetileg, amíg megint negyvenes nem lesz. Igaz, a
negyvenes ruhákat is csak átmenetileg kezdte el viselni,
amíg le nem fogy, és vissza nem nyeri eredeti súlyát és
eredeti méretét, a harmincnyolcast. Most viszont, miközben
a szoknya derékpántja olyan mélyen vágott bele a hasába,
hogy szinte szétpasszírozta a belső szerveit, Tara
vonakodva arra gondolt, nem ártana vennie néhány
negyvennégyes holmit. Azokban talán levegőt is kapna.
Persze az egész csak átmeneti megoldás lenne. Amíg lefogy
kicsit, és visszatér a negyvenes mérethez.
Negyvennégyes, gondolta magában elborzadva. Hova
jutott! Negyvennégyes méretet kell hordania. Onnan már
csak egy ugrás a negyvenhatos meg a negyvennyolcas. Mi
lesz vele?
Mire Tara begombolta a kosztümkabátját, ömlött róla a
víz, és annyira kimerült, hogy legszívesebben azonnal
visszabújt volna az ágyba. Gyűlölte a testét, egyenesen
undorodott tőle. Az a sok dudorodó zsírpárna – mintha nem
is hozzá tartoztak volna.
Hát persze hogy nem tartoznak hozzám, emlékeztette
magát a lány. Hívatlan vendégek, akik kicsit tovább időznek
el nála a kelleténél. Meg vannak számlálva a napjaik.
Tara nagy nehezen rábírta magát, hogy indulás előtt
belenézzen a tükörbe. Szörnyen festek, állapította meg
magában elkeseredetten. A csinos kosztümkabát pattanásig
feszült a rekeszizma fölött, és ott, ahol a két csálé
kabátszárnynak kellett volna összeérnie, óriási hordóhas
kandikált ki a résen.
Kövér vagyok, döbbent rá a halálra rémült Tara. Most
már hivatalosan is kövér vagyok. Nem duci, nem molett,
nem dús idomú. Kövér. Nincs mese.
A lány érezte, hogy rohamléptekkel halad a kitaszítottság
felé. A buszon nem engednek föl az emeletre. A repülőn
pótdíjat kell fizetnem a fenekem miatt. A kisgyerekek kővel
fognak hajigálni. A vacsorapartikon összeszakad alattam a
szék. Elbocsátanak, mert közismert tény, hogy a kövérek
nem tudják olyan hatékonyan ellátni a feladatukat, mint a
soványak. Ha ki akarok szállni a kocsimból, darut kell hívni.
Mindenki azt fogja gondolni rólam, hogy kész csődtömeg
vagyok, mert a túlsúly a boldogtalanság biztos jele. Egész
nap feküdnöm kell, és a pajzsmirigyemre panaszkodni.
Nem vagyok méltó rá, hogy emberek közé menjek,
mondta magában. Rettenetesen szégyellem magam.
Ekkor megpillantotta a karcsú, kecses Berylt, aki pimasz
pofával nézett fel rá. „Bármit eszem, egy grammot se
hízom” – sugárzott a vonásairól. Tara legszívesebben
belerúgott volna. Majd, erősen vonakodva, kilépett az
utcára. Annyira gyűlölte magát, hogy a kocsija felé menet
szinte arra számított, az autósok rádudálnak és
odakiabálják neki: „Hájas tehén!” Zuhogott az eső. Tara
hálát adott az égnek. Az emberek nem nagyon nézegetik
egymást, ha esik. Tarának egy narancssárga, fülsértő
hangú, pufogós motorú, használt Volkswagenje volt. Négy
keréken gördülő lomtárnak is nevezhették volna, bűzlött a
cigarettafüsttől, padlóját elborították a kazetták meg a
kazettatartók. Az anyósülésen a térképek, régi újságok,
cukorkáspapírok, üres üdítősdobozok mellett egy
harisnyanadrág hevert, amelyet Tara akkor használt,
amikor bepárásodott az ablaküveg.
Az ablaktörlő eltörött, így Tarának minden pirosnál ki
kellett pattannia a kocsiból, hogy letörölje a szélvédőt egy
darab összeszáradt újságpapírral; közben elhessegette
maga mellől a rongydarabokkal és szappanos vízzel teli
vödrökkel felszerelkezett agresszív kamaszokat, akik
mindenáron le akarták mosni az üveget, hogy így
csikarjanak ki egy fontot sanyarú sorsuk jobbá tételéhez.
Egy örökkévalóságba telt, míg a lány a Holloway Roadról
eljutott Hammersmithig. Mire beért a munkahelyére, bőrig
ázott és cafatokban lógtak az idegei, mivel útközben
huszonnyolcszor kellett elismételnie a „Nem!”, tizenegyszer
pedig a „Hagyj békén, nincs apróm!” mondatokat.
Amikor belépett a kicsi, közös irodába, csak Ravit találta
ott. A férfi, mint mindig, most is evett.
– Jó reggelt, Tara! – harsogta rémes akcentusával. –
Kérsz egy kis dupla csokis túrótortát? Huszonhét gramm
zsír van egy szeletben. Állat!
– Hogy bírsz kora reggel sütit enni? – kérdezte Tara.
Szeretett úgy tenni, mintha pontosan ugyanakkora
étvágya lenne, mint más normális embernek.
– Ötkor keltem – üvöltötte a fiú. – Harminc kilométert
eveztem. Éhen halok, cseszd meg!
Ravi elképzelhetetlenül sokat edzett. Amellett, hogy
tagja volt egy evezőscsapatnak, hetente legalább négyszer
konditerembe járt, és addig nem volt hajlandó hazamenni,
amíg a komputerizált gépek azt nem közölték vele, hogy
sikerült elégetnie ezer kalóriát. Bámulatos teherbírását csak
bámulatos étvágya múlta fölül. Egy reggel sem telhetett el
anélkül, hogy Ravi ne Marks and Spencer finomságokkal
teletömött szatyrokkal jelent volna meg az irodában.
– Nem teszed el a dobozát, hogy később lenyalogasd róla
a maradékot? – A fiú egy háromszögletű műanyag dobozt
lengetett meg Tara orra előtt. A lány elfogadta az ajánlatot.
– Milyen az új rúzs, amit Fintantől kaptál? Bevált?
– Nem, Ravi, újabb csalódás.
– Ajaj! Ezek szerint nem ért véget a kutatómunka.
– De nem ám.
– Láttad a Real TV-t péntek este? A faszi felszállt a
hőlégballonjával, és egy fürdőszobában landolt. Eltörte a
lábát, és közben majdnem kinyiffant, cseszd meg. Áááállat!
– Hagyd már abba, légy szíves! Frissítetted a futball- liga
adatait? – Tara bekapcsolta a számítógépét.
– Naná – bólintott Ravi. Egy vastag, hollófekete hajfürt a
homlokába hullott. Úgy festett, mint Elvis indiai kiadásban.
A GK Softwaresnél Ravi bonyolította a futball-ligával
kapcsolatos ügyeket. A futballszezon kezdetén minden
alkalmazott megtippelte, hányadik helyen fognak végezni
az Első Liga csapatai. A hétvégét követően Ravi frissítette
az eredménytáblázatot, így mindenki nyomon követhette az
ideiglenes állást. Az a hír járta, hogy az alkalmazottak csak
emiatt voltak hajlandóak felkelni hétfő reggel.
Szállingózni kezdtek az emberek. Evelyn és Teddy lépett
be az ajtón. Házasok voltak. Együtt éltek, együtt jöttek
munkába, egymás melletti asztalnál dolgoztak, együtt
ebédeltek és együtt mentek haza.
– Jó reggelt! – köszöntek kórusban.
– Frissí… – fordult oda Ravihez Evelyn.
 – Persze – vigyorgott önelégülten a férfi.
Evelyn és Teddy izgatottan ütötte a gépet, amíg meg nem
találták a frissített táblázatot.
Vinnie, Tara főnöke is megérkezett. Jóságos, negyvenes
férfi volt, négy kisgyerekkel és egyre ritkuló hajkoronával.
Titokban azt remélte, egyszer sikerül dinamikus
üzletemberré válnia, aki ilyesmiket vet oda a
munkatársainak: „Itt most a lét a tét, fiúk” – de
akárhányszor is próbálkozott, mindenki csak nevetett, és
megpaskolta egyre golyószerűbb fejét.
– Jó reggelt, gyerekek! – kiáltotta. – Hogy telt a
hétvége?
– Pocsékul – vágta rá mindenki gépiesen.
– Frissítetted a… ? – kérdezte Vinnie nyugtalanul Ravitől,
majd amikor igenlő választ kapott, hanyatt-homlok a
gépéhez rohant és bekapcsolta.
Bár Tara kollégái számítógépes cégnél dolgoztak, egyikük
sem volt csodabogár. Teljesen hétköznapi emberek voltak,
akik munka közben javarészt a szabad időről és az evésről
cseréltek eszmét. Ahogy annak lennie kell.
Tara asztalán megszólalt a telefon. Thomas kereste. A
lánynak megdobbant a szíve a nyugtalanságtól meg az
örömtől. De Thomas, a kelleténél kissé nyersebben, közölte
vele, nem azért telefonált, hogy cseverésszen. Csak szólni
akart, hogy Tara ne felejtse el befizetni a kábeltévét. Ne
vedd a szívedre – nyugtatgatta magát a lány. – Ő már csak
ilyen.
Tara részlege hétfőnként mindig a közeli, tartalmas
kosztjáról híres olasz kávézóban ebédelt. A dolgozók így
rótták le kegyeletüket az elmúlt hétvége előtt,
feltételezvén, hogy mindenki másnaposságtól szenved. Fél
tizenegytől kezdve, amint a reggeli sonkás szendvicsek a
feledés homályába merültek, mindenki azt kezdte
tervezgetni, mit eszik majd ebédre.
– Bundás kenyér, rántotta, gomba, paradicsom, sült virsli,
egy KitKat és egy pohár kóla – jelentette be Teddy, fel sem
pillantva a képernyőről.
– Sült krumpli, két tükörtojás, szalonna, bab, egy szelet
vajas kenyér és egy ásványvíz – felelte Vinnie, szintén a
képernyőre szegezett tekintettel.
– Pirítós, két sült virsli, sajtos-hagymás omlett,
karamellás rúd és egy csésze tea három cukorral –
hallatszott Sovány Cheryl hangja a válaszfal mögül. Sovány
Cheryl egy évig Vinnie csoportjában dolgozott, és bár
áthelyezték Jessicához, még mindig Vinnie-hez húzott a
szíve.
– Négy sült virsli, négy tükörtojás, gomba, paradicsom,
szalonna, dupla adag sült krumpli, hat szelet vajas kenyér
és egy Lucozade – mondta Ravi.
Pontban fél egykor mindenki átadta a szolgálatot a
képernyővédőjének, kabátba bújt, és egy emberként
átmasírozott a Cafollába. Egyvalakinek azonban az irodában
kellett maradnia, hogy fogadja a hisztérikus ügyfelek
segélykérő hívásait, akiknél éppen ez idő alatt omlott össze
a számítógépes rendszer. Minden hétfőn más került sorra.
Ezúttal Szunyás Steve volt az áldozat. (Aki onnan kapta
becenevét, hogy munka után mindig berúgott, hazafelé
menet elaludt a vonaton, és csak a végállomáson,
Birminghamben ébredt föl.) Steve elhomályosult tekintettel
figyelte a kivonulást, és halkan megkérdezte, hoznának-e
neki egy szendvicset.
– Gyere már, Tara! – pattogott Ravi, mint egy huszár
őrmester. – Mindenki rád vár.
– Én nem megyek.
– Na, ne! – jajdult fel csalódottan Ravi. – Már megint az
a hülye fogyókúra? Tiszta baromság. Jól van, fiúk, menjetek
csak, én itt maradok Tarával.
Tarát furdalta a lelkiismeret. Lehet, hogy Ravi nem egy
észkombájn, de aranyból van a szíve. Nem érdemli meg,
hogy megfosszák a lukulluszi lakomájától.
Tara amúgy sem evett semmit reggel óta, és vacsorára is
csak egy nagy tál zöldséget kívánt elfogyasztani. Továbbá
arról se feledkezzünk meg, jutott az eszébe, hogy délután
step-aerobikra megyek, és ha nem eszem semmit, el fogok
ájulni.
– Na, jó – szólt oda a lány Ravinek. – Én is megyek.
Tarát mindig felvidította, ha egy műanyag bokszban
szoronghatott a többiekkel az összecsukható asztal mellett,
babos sült krumplit ehetett, és vastag kerámiacsészéből
ihatta az erős teát. Ma viszont más volt a helyzet. Thomas
hűvösen és türelmetlenül beszélt vele a telefonban, és a
lánynak ismét rossz előérzete támadt.
Ebéd után a férfiak rendszerint beugrottak a szomszédos
kocsmába egy pohár sörre, a nők pedig a kávézóban
maradtak egy kis édességre. Mr. Cafolla összeszedte a
zsírtól maszatos edényeket, és közben fölvette a rendelést.
Evelyn egy szelet almás lepényt kért.
– Almás a lepény! – kiáltotta be Mr. Cafolla a feleségének
a pult mögé.
Sovány Sheryl karamellás rudat rendelt.
– Karamellás a rúd – kiáltotta Mr. Cafolla.
– És magácskának, kisnaccsád – kérdezte Tarától, amikor
világossá vált, hogy a lány semmit sem akar rendelni –, mit
hozhatok? Egy kis vaníliás a pudingot?
Tara összerezzent. Ó, a szemét! Rátapintott a
leggyengébb pontjára. Nem szabad! Sosem fogy le, ha
vaníliás a pudinggal tömi tele magát. De sehogy sem bírt
ellenállni a kísértésnek.
Amikor lenézett az élénksárga halomra, amely olyan sűrű
volt, hogy szinte magától megállt a tányéron – melynek
csillogó felületét étvágygerjesztő szerecsendiószemek
pöttyözték –, és amely hívogatóan üldögélt a fóliarétegekkel
körülbástyázott vékony tésztafészekben, egy pillanatra
elöntötte az igazi boldogság. Néhány másodperc múlva,
amikor a pudingnak már csak az emléke maradt, Tarában
azonnal feltámadt a bűntudat. Gyűlölte magát, amiért
gyenge volt. Még az is átsuhant az agyán, hogy elkéri Mr.
Cafollától a mosdó kulcsát és kihányja az ebédet, de eddig
akárhányszor próbálkozott ezzel a csellel, mindig kudarcot
vallott. Nem éri meg a fáradságot. Tarának fogalma sem
volt, hogyan csinálják a bulimiások. Le a kalappal előttük.
Lehet, hogy létezik valami trükk, amiről ő még nem hallott.
 17
Amikor visszaért az irodába, Tara besurrant a női vécébe,
hogy gyorsan elszívjon egy cigit. A mosdóban Amy Jonesba
ütközött, aki egy emelettel följebb, a Beszerzésen dolgozott.
A két nő még csak köszönő viszonyban sem volt egymással,
egészen a múlt péntekig, amikor kiderült, hogy
mindkettejüknek születésnapja van. Egyformán a
kocsmában ünnepeltek, ki-ki a saját kollégái körében. És
bár a két társaság nem ismerte egymást elég jól ahhoz,
hogy egybevegyüljön, szívélyes mosolyokkal, biccentésekkel
és fölemelt poharakkal köszöntötték egymást és a véletlen
egybeesést.
Pénteken, négy gin-tonikkal a gyomrában, Tara még úgy
gondolta, Amy egész helyes lány. Most azonban, miközben
olyan erővel tüdőzte le a füstöt, hogy majdnem behorpadt a
feje, és Amyt figyelte, aki végighúzta a fésűjét hosszú,
vörösesszőke, csigákban göndörödő haján, úgy döntött,
hogy ki nem állhatja ezt a libát. Lehet, hogy áldott jó lélek,
de ezzel a pazar frizurával és karcsú, királynői termettel
semmi kellemetlenség nem élhette az életben. Hogy nézhet
ki két ember, aki ugyanazon a napon született, ennyire
különbözőképpen? Ezt magyarázza meg valaki!
– Jó volt a buli? – kérdezte Tara udvariasan Amytől. Úgy
gondolta, jobban teszi, ha megembereli magát,
máskülönben a lány esetleg rájön, hogy Tara gyűlöli őt,
amiért olyan vékony és amiért olyan tökéletesen göndörek
a fürtjei.
– Ööö, jó – felelte Amy bizonytalan mosollyal.
Szétesettnek tetszett, nyilvánvalóan szétbulizta az agyát a
hétvégén, gondolta magában Tara. – Csak – folytatta Amy
elvékonyodó hangon –, ööö… összevesztem a barátommal,
és a végén… izé… letartóztattak.
Könnycseppek gurultak végig Amy makulátlan fehér
bőrén, miközben előadta a szülinapi buli hiteles történetét;
beszélt a megalázottságról, amelyet a barátja
távolmaradása okozott, a férfi kései felbukkanásáról, a
szendvicsevésről, a kiebrudalásról, az azt követő pokoli
órákról, a kismillió telefonhívásról, a történelem
leghosszabb szombatjáról és vasárnapjáról, a hisztérikus
kétségbeesésről, a rendőrségi riasztásról… Tara megpróbált
uralkodni a vonásain, és az ilyenkor szokásos közhelyeket
ismételgette:
– Nem kell ekkora ügyet csinálni egy veszekedésből.
Meg:
– Tudod, milyenek a férfiak, várd ki, amíg lehiggad.
Meg:
– Ne keresd egy darabig.
Meg:
– Igen, tudom, milyen nehéz megtenni, én ne tudnám?
Meg:
– Egyszer majd nevetve fogtok visszagondolni erre a pár
napra.
Meg:
– Ez az eset talán közelebb hoz benneteket egymáshoz.
Meg:
– Férfiak, nem lehet kibírni őket!
Meg:
– Ööö, ne haragudj, hogy így rákérdezek, de mit is jelent
pontosan az óvadék? Csak kíváncsiságból érdekel.
Amikor Tara visszament az irodába, legszívesebben
azonnal felhívta volna Thomast. Rendszerint eszébe sem
jutott a munkahelyén keresni a férfit, főleg, hogy ez
esetben Thomasnak ki kellett volna jönnie óráról. Ráadásul,
mivel Tara egy irodában dolgozott a munkatársaival,
lehetetlen lett volna intim telefonbeszélgetéseket folytatni –
hogy mást ne mondjunk, Ravi óriási érdeklődéssel
viseltetett Tara magánélete iránt. De mivel Tara félt, hogy
valami nem stimmel közte és Thomas között, megerősítésre
vágyott. Mindenáron tudni akarta, vajon képzelődött-e,
amikor reggel ingerültnek hallotta Thomas hangját.
 Mire nagy nehezen rávette magát, hogy fölemelje a
kagylót, Lulu, az iskolatitkár nem volt hajlandó a telefonhoz
hívni Thomast. Mindig úgy viselkedett, mintha a férfi a
tulajdona volna.
– Megmondom Mr. Holmesnak, hogy kereste – hazudta.
– Hülye kurva! – dünnyögte maga elé Tara, amikor
letette a kagylót.
– Kicsoda? Lulu? – kérdezte Ravi ordítva.
– Ki más? – felelte Tara. Egy rövid ideig azzal vigasztalta
magát, hogy ő legalább egyszer sem küldte Thomas nyakára
a zsarukat. Még a gondolattól is libabőrös lett a háta.
Thomas soha nem bocsátaná meg neki. Még mindig
zaklatott hangulatban felhívta Livet, hogy jól kipanaszkodja
magát. Az üzenetrögzítő jelentkezett be, így Tara
feltárcsázta a lány mobilját.
– Halló! – szólt bele Liv.
– Én vagyok. Nem zavarlak?
– Hampshire-ben vagyok egy rémes banyánál, aki
mindent be akar aranyoztatni a házában – siránkozott Liv.
– Pfúj! Úgy érted, a fürdőszobai csapokat meg a
kilincseket?
– Nem. A konyhaszekrényeket meg a fáskamrát.
– Jaj, ne! Jut eszembe, hogy van Lars?
– Remekül. – Liv hangjából szokatlan optimizmus áradt.
– Azt mondja, most már tényleg otthagyja a feleségét.
– Hát ez csodálatos! – nyögte ki nagy nehezen Tara. Hiszi
a piszi! Nem kedvelte Larsot. Attól, hogy magas, szőke és
acélos testű, még nincs joga tizenöt hónapja azzal a süket
dumával etetni Livet, hogy elválik. – Mikor utazik haza? –
kérdezte Tara.
– Szombaton.
– Jó, akkor elkezdem edzeni magam a lelki
romeltakarításra.
– Le kell tennem – sziszegte Liv. – Midász asszony
visszatért.
– Na, a fickó otthagyta már a feleségét? – kérdezte Ravi,
amikor Tara letette a kagylót.
– Azt mondja, csak idő kérdése – felelte Tara. Mindketten
égnek emelték a tekintetüket. Aztán Tara feltárcsázta
Fintan számát. Vinnie metsző pillantást vetett a lányra. –
Ha nem hívhatom fel a barátaimat, e-mailezek nekik. – Tara
úgy gondolta, ezt nem árt megemlítenie a főnökének.
– Meg ne merd tenni! – tiltakozott Ravi. – Akkor honnan
fogom tudni a legfrissebb pletykákat?
– Szerencsétek, hogy jó munkaerők vagytok –
zsörtölődött Vinnie.
Fintan nem volt benn a munkahelyén. Állítólag beteget
jelentett. Tara jól tudta, honnan fúj a szél. Előző este, éjfél
körül, amikor hazament Katherine-től, Fintan és Sandro
bulizni indult. Úgy vélték, még fiatal az éjszaka.
– Hülyére fogom bogyózni magam – jelentette ki Fintan.
Tara feltárcsázta a férfi otthoni számát.
– Fintan kiütötte magát, mi? – érdeklődött Ravi.
– Ide a rozsdás bökőt – felelte Tara. A telefon hosszasan
kicsöngött, percekbe telt, mire Fintan végre beleszólt a
kagylóba. – Hogy vagy, te vén kujon? – kérdezte Tara
vidáman.
– Valami nem stimmel a nyakammal. Egy bazi nagy
dudor nőtt rajta.
– Jaj, te kis hiú! – sóhajtott fel Tara. – Mindenkit ki
szokott verni a ragya.
– Nem, Tara, ez nem pattanás. Hanem egy duzzanat, úgy
nézek ki tőle, mint az Elefántember.
– Nekem is alaposan meggyűlt a bajom a pestisemmel
ma reggel – mondta Tara együtt érző hangsúllyal. – Ezek a
kelések!
– Ne hülyéskedj, Tara! – kötötte az ebet a karóhoz
Fintan. – Komolyan beszélek. Egy dinnye méretű dudor van
a nyakamon.
– Ugyan már! Miféle dudor?
– Olyan dudorszerű!
– Azt azért nem hiszem, hogy akkora lenne, mint egy
dinnye. – Fintan aztán szeret színészkedni, állapította meg
magában Tara mosolyogva. – Nem szőlőszemet akartál
mondani?
– Nem, sokkal nagyobb. Tara, esküszöm neked, hogy
akkora, mint egy dinnye.
– Milyen dinnye? Cukor? Sárga? Görög?
– Jó, akkor nem dinnye. Legyen kivi, de ebből nem
engedek.
– Tegyél rá borogatást.
– Borogatást! Gyógyszerre van szükségem.
– Akkor menj el orvoshoz.
– Jaj, ne! – kiáltott fel Fintan gúnyosan. – Azt hittem,
elég, ha itt fekszem, és megvárom, amíg a nyakam saját
elhatározásból lelappad.
– Már bejelentkeztem ma estére – tette hozzá.
Olyan feldúlt volt a hangja, hogy Tara már-már megbánta
a vicces beszólást.
– Elkísérjelek? – hajolt közel a kagylóhoz. – Vinnie
hazaenged, ha azt mondom neki, hogy megjött a havim.
Ettől mindig zavarba jön. Van, hogy kétszer vagy háromszor
is rosszul leszek egy hónapban, de sosem mer rákérdezni.
– Á, nem kell, egyedül is megoldom.
– Hányra érsz haza?
– Nem tudom, mennyi ideig fog tartani, egyezzünk meg
nyolc órában, a biztonság kedvéért.
– Rendben, nyolckor rád csörgők. Egy kalappal, bár
szerintem vaklárma az egész.
– Mi történt Fintannel? – kérdezte Ravi
lélegzetvisszafojtva, amikor Tara letette a kagylót.
– Bedagadt a mandulája – vont vállat Tara. – Kész
hipochonder a fickó.
Tara ezek után Katherine-t hívta fel, de az még nem ért
vissza az ebédszünetről. Fél négykor? Ez nem Miss
Szorgalomra vall, gondolta magában Tara.
– Jól van, Vinnie, mindenkivel beszéltem.
Ám amikor Tara visszatért a munkájához, azon kapta
magát, hogy egyfolytában Fintanre gondol. Mi van, ha nem
is azért adta elő a nagyjelenetet, mert magára akarta vonni
a figyelmet? Mi van, ha tényleg beteg? Ha komolyan rosszul
van? Ez a baj, ha egy meleg barátunk beteg lesz. Rögtön
arra a négybetűs szóra gondolunk. Tara elszégyellte magát
– miért veszi készpénznek, hogy a melegek és az AIDS
különleges kapcsolatban állnak egymással?
A Fintan miatt érzett aggodalma lassanként utat engedett
a Thomasszal kapcsolatos félelmeinek. Mi ez a különös
feszélyezettség kettejük között? Lehet, hogy csak
képzelődik. De a gondolatai könyörtelenül vissza-
visszakanyarodtak ahhoz, amit Thomas mondott neki
szombat este, és a lány nem tudta eldönteni, remegjen-e az
idegességtől, vagy inkább ne is törődjön az egésszel, hátha
így sikerül megszabadulnia a kétségeitől.
Képtelen volt dolgozni, ezért négy órakor szedelőzködní
kezdett.
– Már ne is haragudj, de hová mész? – tudakolta Ravi
gyanakvóan.
– Úgy gondoltam, vásárlásba fojtom a bánatom.
– Ne! – Ravi azon nyomban megpróbálta elállni a lány
útját. – Nem szabad szórnod a pénzt.
– Köszönöm, Ravi! – Tara megpróbált elslisszolni a fiú
mellett. – Nagyra értékelem az éberségedet, de nem
szeretném, ha bárki is az utamba állna.
– Azt mondtad, ha térden állva kérsz, akkor se
könyörüljek meg rajtad – mondta Ravi, azzal bokszállásba
helyezkedett.
Tara az íróasztalához ugrott, és megpróbálta kipréselni
magát a résen, de a villámgyors Ravi azonnal ott termett
mellette. Dulakodni kezdtek.
– Vinnie, szólj már rá!
– Csak azt teszi, amire megkérted – vonta meg a vállát
Vinnie elcsigázottan. Nem csoda, hogy alig volt már haja.
A két ember farkasszemet nézett egymással – Ravi
roggyantott térddel, megfeszült izmokkal, akcióra készen,
keresztbe tett kézzel várta, hogy lecsaphasson. Tara már
bánta, hogy a férfi segítségét kérte.
– Nem kezdhetnénk holnap? – kérdezte behízelgő
hangon. – Légyszi!
Ravi csalódottan egyenesedett fel a kung-fu állásból.
– Na, menjél!
Így hát Tara bevásárlókörútra indult, és megpróbálta
elhitetni magával, hogy nem éhes. Őszintén remélte, hogy a
ruhanézegetés majd eltereli a gondolatait, de egyszerűen
nem bírta megemészteni, hogy negyvennégyes lett a
mérete. A ruhavásárlás olyan öröm volt, amely többé nem
adatott meg neki; az egész hajcihő egy „mentsük, ami
menthető” típusú ügyességi feladatra kezdett hasonlítani.
Rengeteg olyan holmi volt, amelyektől automatikusan el
kellett tiltania magát: ujjatlan topok, karcsúsított lakk-
kabátok, kötött ruhák, minden, ami dzsörzéből vagy
Lycrából készült, pliszírozott szoknyák, melltartó nélkül
hordandó felsőrészek. Tara nem tudta volna megmondani,
mikor viselt utoljára nadrágot.
A szexi, divatos cipők jelentették az egyetlen vigaszt a
számára. A cipő a kövér nők barátja. A cipő még akkor is jól
áll az emberen, ha minden más elveszett.
Tara a hajszínező spirált is remek ötletnek tartotta –
mindig is jó érzéke volt az elterelő hadműveletekhez. A
feltűnő ékszerek, a bohókás táskák és a szivárvány minden
színében pompázó smink mind-mind ennek a taktikának a
részét képezték. A kékre festett frufru tökéletesen megfelel
arra a célra, hogy elterelje az emberek figyelmét a
gömbölyű hasról.
Mire Tara megvette az eperillatú autószagtalanítót, a
fekete, magas sarkú pántos cipőt, a kék és a lila hajszínező
spirált meg a Thomas pulóveréhez való kötésmintát,
kötőtűket és gyapjúfonalat, lekéste az aerobikórát.
Úgy tett, mintha szörnyen bántaná a dolog. A köredzésre
még odaért volna, de ott mindig hemzsegtek a tagbaszakadt
hústornyok, akik egykezes fekvőtámaszokat végeznek és
egyfolytában dünnyögnek. Tara ezt még rózsaszínű
tornadresszben sem bírta volna elviselni. Majd holnap
elmegyek, esküdött meg magában.
 18
Hazafelé menet, egy hirtelen ötlettől vezérelve, Katherine
lakása felé kanyarodott. Egész délután hiába hívta a
barátnőjét, és már nagyon szeretett volna beszélni vele.
Nem volt szokása, hogy váratlanul toppanjon be
Katherine-hez. Ő is alkalmazkodott a londoni normákhoz,
melyek szerint igazi bunkóság bejelentés nélkül beállítani
valakihez. Az „Éppen erre jártam…” kezdetű mondat
ugyanolyan baklövésnek számított, mint az a megjegyzés:
„Mekkora orra van magának!” A londoniak legtöbbje, aki
már hozzászokott ahhoz, hogy az üzenetrögzítő
segítségével ellenőrizze a beérkező telefonhívásokat,
majdnem szívszélhűdést kapott egy váratlan csöngetéstől.
Egy ember! Hús-vér ember! És itt áll a küszöbön!
Ha biztosak voltak benne, hogy nem a postás keresi őket,
a londoniak egyszerűen ki sem mentek ajtót nyitni. Ehelyett
a falhoz lapulva próbáltak kikukucskálni az ablakon, mintha
a kommandó csapott volna le rájuk. Nem mintha bárkit is be
akartak volna engedni, csupán azt szerették volna
megtudni, ki lehet az a szociálisan deviáns látogató, akit
azonmód ki is húztak a karácsonyi üdvözlőkártyák
várományosainak listájáról.
Katherine éppen zuhanyozott, Tara azonban azt hitte,
szándékosan lett kívülmaradásra ítéltetve, mert nem
jelentkezett be előre. Elővette a mobilját, hogy felhívja
Katherine-t és kinyittassa vele az ajtót, de le volt merülve.
– Én vagyok az! – kiáltotta Tara, azzal hátralépett a
kaputelefontól, megállt a zsebkendőnyi előkertben, és
felnézett Katherine ablakára.
– Engedj be!
– Hé, picsafej! – üvöltötte tehetetlen dühében. – Tudom,
hogy itthon vagy, látom, hogy ég a villany.
– Jó estét! – mondta egy hang. – Katherine-t keresi?
Tara hátrafordult, és látta, hogy egy férfi, aki minden
bizonnyal szegény Roger lehetett, kulccsal a kezében
közeledik a bejárati ajtó felé.
– Igen. – Tara alig mert ránézni a férfira, mert eszébe
jutott, korábban milyen körülmények között kerültek
kapcsolatba egymással: Roger seprűnyéllel verte a plafont,
miközben Tara részegen ezt ordította le neki:
– Mit szívod magad, hülye vizesnyolcas!
– Köszönöm – rebegte Tara Rogernek, azzal felvágtatott
a lépcsőn. Ököllel dörömbölni kezdett az ajtón.
– Nyisd ki! – üvöltötte.
Katherine halálos nyugalommal kitárta az ajtót. Rövid,
fehér selyem hálóinget és hozzá illő, valamivel hosszabb
köntöst viselt, amely kissé szétnyílt, és felfedte a lány
karcsú, formás lábát. Katherine sugárzott az
elégedettségtől, de Tara túl zaklatott volt ahhoz, hogy
észrevegye ezt.
– Szia! – köszöntötte a barátnőjét Katherine széles
mosollyal. – Hogy jöttél be?
– Hőn szeretett Rogerünk engedett be.
– Szegény Roger! – mondta Katherine. – Egyszer már
illene bocsánatot kérnem tőle a rumli miatt. Mi ütött beléd?
Miért akartad betörni az ajtót?
– Azt hittem, nem akarsz beengedni.
– Hogy gondolhatsz rólam ilyet? – kérdezte Katherine,
újabb széles mosoly kíséretében. Katherine-nek gyönyörű
lábfeje volt. Kecses és finom, gyöngyházfényűre festett
körmökkel. Bár hogy miért vesződött azzal, hogy kifesse a
lábkörmeit, azt Tara sosem bírta megérteni. Őt aztán rá
nem lehetne venni ilyesmire, ha éppen nincs barátja.
Tulajdonképpen akkor sem, ha van!
Tara figyelte, amint Katherine csinos kis lábával
végigtipeg a süppedős szőnyegen, hogy bevezesse őt a
nappaliba, és különös élvezetet lelt a látványban. Katherine
megkérdezte Tarától, kér-e egy sajtos szendvicset.
– Távozz tőlem, sátán! – kiáltotta Tara. – Csak egy
csésze teát iszom. Annak ellenére, hogy egy apáca seggét is
fel bírnám falni a kolostor kapuján keresztül, nagyon kérlek,
ne kínálj étellel.
Katherine-nél biztonságban érezte magát. Nem kellett
attól tartania, hogy a barátnője kalóriadús, zsíros vacsorát
rittyent össze magának, amit neki is kötelező megkóstolnia.
Valahányszor megkérdezte Katherine-től, mit eszik
vacsorára, az könnyedén csak ennyit válaszolt:
– Nem is tudom, pirítóst vagy valami ilyesmit. – Míg Tara
már szerdán meg szokta tervezni a következő heti menüt.
– Fölteszem a teavizet – mondta Katherine.
Előző este óta egy zacskó sült krumplikarika hevert a
könyvespolcon a nappaliban. Tara halványan emlékezett rá,
hogy látta. Hogy bírta megállni Katherine, hogy egész
éjszaka egy ujjal se nyúljon hozzá ezekhez a fincsi
karikákhoz? Ő egy szemhunyásnyit sem bírt volna aludni.
Mindegy, most azon nyomban bekebelezi őket. Amint
szemtől szembe találta magát valami ehetővel, azonnal
megingott az elhatározása. Úgyis elpasszolta a tornaórát,
nincs mit tenni. Már éppen rávetette volna magát a
zacskóra, amikor Katherine belépett a szobába.
– Ne! – kiáltotta el magát. Tara összerezzent.
– Tegye! Le! A krumplikarikát! – üvöltötte Katherine a
szoba túlsó végéből. Tölcsért formált a kezéből. – Ismétlem!
Tegye! Le! A krumplikarikát!
Tara megmerevedett, teljesen megdöbbent, hogy kiabálni
hallja Katherine-t.
– Le! – dörögte Katherine. – A földre! Lassan! Csak
semmi trükk!
Tara óvatosan a földre helyezte a piros zacskót. Katherine
nem szokott ilyen lenni, gondolta magában zavartan.
– Jól van – mondta Katherine. – Tegye a kezét a
tarkójára!
Tara engedelmeskedett.
– Most rúgja ide nekem a zacskót!
A piros celofántasak végigszánkázott a szőnyegen.
Katherine széles vigyorral elkapta.
 – Kösz! – mondta Tara, mire mind a ketten nevetésben
törtek ki. Tara kacagásába némi hisztéria vegyült,
Katherine-éből viszont sugárzott az életöröm. – Ez meleg
helyzet volt.
– Nem szabadna ilyesmiket venned, ha aggódsz a súlyod
miatt – korholta Tarát Katherine vidáman.
– Nem is én hoztam. Itt találtam. Hogy lehet az, hogy
észre sem vetted? – siránkozott Tara. – Abban a
pillanatban, hogy beléptem ide, csillogni-villogni kezdett.
Mindenáron magára akarta vonni a figyelmemet. Itt kellette
magát előttem. Buján vonaglott. Ha lett volna rajta ruha,
biztos lehányta volna magáról…
Katherine felkacagott, és Tara megállapította magában,
hogy a barátnője fantasztikusan jól néz ki.
– Megvettem a fonalat Thomas pulóveréhez –jelentette
be ünnepélyesen.
– Ez aztán a jó hír!
– Az bizony. Végre ura leszek önmagamnak. Kötögetek,
fogyókúrázom és nem szórom a pénzt. Íme, az új énem! –
Tara gondolatban fátylat borított a kocsija hátsó ülésén
heverő harmincöt perces cipőre, amelyről szinte sütött,
hogy hirtelen felindulásból vásárolták meg. – Hol jártál ma
délután? Hívtalak fél négykor, de még nem értél vissza az
ebédszünetről.
Katherine nem válaszolt.
– Hol voltál? – ismételte Tara.
– Mi? – kérdezte Katherine ábrándosan.
Ebbe meg mi a franc ütött, tűnődött el Tara. Itt valami
nem stimmel. Csillogó szem, sokat sejtető mosoly az
ajkakon. Katherine szinte remegett a visszafojtott
izgalomtól.
– Hol voltál olyan sokáig ebédszünetben… ? – Tara
elhallgatott. – Figyelsz rám egyáltalán? – kérdezte akadozó
nyelvvel.
– Persze – felelte Katherine, nem túl meggyőzően.
Tara ismét szemügyre vette a barátnőjét. Katherine arca
olyan volt, mint a hamvas őszibarack, és a lány egész
lényét valami különös titokzatosság lengte körül. – Csak
nem… csak nem… Csak nem feküdtél le valakivel? –
faggatózott Tara.
– Nem!
– Valaminek akkor is nagyon örülsz. Szerelmes vagy?
– Nem!
– Akkor beléd szerelmes valaki?
– Nem! – felelte Katherine, de Tara egy egészen pici
bizonytalanságot vélt felfedezni a barátnője hangjában.
– Aha! – kiáltott fel diadalmasan. – Ahaaaaa! Valaki
koslat utánad, mi? Ki az? Tudni akarom.
– Nincs mit mondanom – jelentette ki Katherine hűvösen.
Tara alig bírt magával. Örült, hogy legalább az
egyiküknek jól mennek a dolgai.
– Fogadni mernék, hogy szívdöglesztő a pasi – nógatta
Katherine-t. – Te mindig kifogod.
Azon ritka alkalmakkor, amikor Katherine-nek sikerült
összejönnie valakivel, az a valaki elképesztően jóképű volt.
Valódi szívtipró. Kész főnyeremény. Egyáltalán nem Tara
súlycsoportja. Igaz, hogy nem sokáig húzták Katherine
mellett, de akkor is.
– Biztos valamelyik munkatársad – találgatott Tara. – Hol
máshol botlanál pasikba?
– Fogd vissza magad! – vakkantotta Katherine.
– Mi bajod? Mi rossz van abban, ha tetszik neked valaki?
– Senki sem tetszik.
– Akkor mi rossz van abban, ha tetszel valakinek?
Katherine nem válaszolt. De minden ragyogás megszűnt
körülötte, olyan képet vágott, hogy az még a Szaharát is
jégmezővé változtatta volna.
– Katherine – kezdte Tara gyengéden –, tudom, hogy már
korábban is voltak nézeteltéréseink emiatt, de
szerelmesnek lenni jó dolog. Tudom, hogy nem akarod
elveszíteni a híres önuralmadat, tudom, hogy nem szeretsz
kiszolgáltatottá válni, de időnként igazán elengedhetnéd
magad.
– A szerelem kínszenvedés, az elejétől a végéig –
jelentette ki Katherine fagyosan.
– Ez nem igaz! – vágott közbe Tara, és már nyitotta
volna a száját, hogy így folytassa: „Nézz csak meg minket
Thomasszal, semmi bajunk”, de még időben rájött, hogy ez
nem igazán felel meg a valóságnak.
– Egyedül is tökéletesen boldog vagyok – mondta
Katherine merev arccal. – Az, hogy valaki egyedül él, még
nem jelenti azt, hogy magányos.
– Nem vonhatod ki magad az életből! – kiáltotta Tara
elkeseredetten. – A szerelem is része az emberi
társasjátéknak. Nélküle nem élhetsz teljes életet.
Mindenkinek kell a társ, ez alapvető emberi szükséglet.
– Nem szükséglet – válaszolta Katherine. – Csak elvárás.
Nekem pedig nem az az elvárásom, hogy legyen valaki,
akivel összeveszhetek azon, ki szereti jobban a másikat,
hanem az, hogy fájdalom nélkül élhessek. A szerelem
sebezhetővé tesz, a kapcsolatok fájdalommal járnak.
– A kapcsolatok nem mindig járnak fájdalommal –
ellenkezett Tara, akit megrémített Katherine csökönyössége.
Úgy tetszett, a legutóbbi vitájuk óta még jobban
visszahúzódott a csigaházába.
– Szóval a kapcsolatok nem mindig járnak fájdalommal?
– replikázott Katherine. – Ezt pont te mondod? Nézd csak
meg, mennyit kínlódsz azzal a baromagyú Thomasszal!
– Nem is kínlódom – mondta Tara szilárd
meggyőződéssel.
Akármilyen dühös is volt Katherine, nem kerülte el a
figyelmét, hogy Tara nem cáfolta meg Thomas
baromagyúságát.
– Ha te ezt nevezed boldogságnak – közölte Tarával –,
akkor én, köszönöm szépen, nem kérek belőle.
A két nő farkasszemet nézett egymással, csak úgy
röpködtek a gyilkos pillantások.
– Még egyszer megkérdezem – szólalt meg Tara
fenyegető hangon.
– Mit? – sziszegte Katherine.
– Munkatársad?
Katherine-nek elborult a tekintete. Nagy levegőt vett,
hogy válogatott sértéseket vágjon a barátnője fejéhez,
némán mozgó szájjal próbálta megtalálni a megfelelő
szavakat.
– Igen – mondta végül.
 19
– Tudni akarom! – követelőzött Tara.
Tulajdonképpen, gondolta magában Katherine, nem sok
mindenről számolhat be. Azzal kezdődött a napja, hogy Joe
Roth odabaktatott az asztalához, ugyanúgy, ahogyan azt az
előző tizenkét munkanap során is tette. Talán a
tamponreklám bemutatója alkalmából viselt ingének jégzöld
színe tette, vagy az, ahogyan kobaltkék öltönye ráfeszült
nyúlánk, karcsú testére, hogy Katherine-nek el kellett
ismernie, a férfi aznap kifejezetten szemrevaló látványt
nyújt. A lány vonásai automatikusan még keményebbé, még
hivatalosabbá váltak.
– Jó reggelt, Katie! – köszönt Joe fülig érő vigyorral.
– Mr. Roth – mondta Katherine, hármas fokozatú
Fenyegető Pillantást vetve a férfira. Úgy gondolta,
szükségtelen négyes vagy ötös fokozattal próbálkoznia,
mert a hangszíne már önmagában is hatásos fegyvernek fog
bizonyulni. – Az én nevem Katherine, és nem hallgatok a
megcsonkított változataira.
Katherine arra számított, hogy a férfi fülét-farkát
behúzva sompolyog majd el. Amikor azonban Joe az
íróasztalnak dőlve hahotázni kezdett, a lányt a nem várt
katasztrófa szele legyintette meg. A férfi fogaira pillantott,
amelyek olyanok voltak, mint száradni kiakasztott fehér
zászlók, és borzasztóan sajnálni kezdte magát. Vigyázz,
nagyon vigyázz!
A férfi abbahagyta a nevetést.
– Mr. Roth – ismételte, és mintha mélységes csodálat
sugárzott volna barna szeméből. A lány közönyös arccal felé
fordult, egy roppant elfoglalt, de végtelenül udvarias nő
türelmét próbálva magára erőltetni. – Mr. Roth – ismételte a
férfi. – Fantasztikus! Tudod, Katherine, te aztán csodálatos
nő vagy! Egyszerűen csodálatos!
Amikor Katherine továbbra is merev arccal bámult rá,
hozzátette:
– Sajnálom, hogy megsértettelek a bizalmaskodásommal.
Mostantól kezdve Katherine-nek foglak szólítani. Hacsak
nem ragaszkodsz a Ms. Casey formulához.
A másodperc törtrésze, aminek elteltével Katherine
tiltakozni kezdett, túl hosszúnak bizonyult. Joe ismét
felnyerített.
– De még mennyire, hogy ragaszkodsz hozzá. Rendben,
legyen Ms. Casey.
– Nos, Ms. Casey – váltott át hirtelen hivatalos
hangnemre. – Mindenképpen beszélnünk kell a Noritaki
sörrel kapcsolatos pluszköltségekről. De nemsokára
megérkezik a Geetex igazgatótanácsa. Nincs ellenére, ha
egy ebéd keretében vitatjuk meg a témát?
– Ebéd keretében? – kérdezett vissza a lány hűvösen. –
És ki állja a számlát?
Katherine Caseyt nem lehetett megvesztegetni. Bár a
munkája során ritkán hívták meg drága, fényűző ebédekre
– a reklámszakmában a könyvelő amolyan Hamupipőke-
szerű figura –, nem volt hajlandó elájulni egy ingyen
kecskesajtsalátától. Éppen ellenkezőleg. A gondolattól, hogy
egy kampány a tervezettnél kisebb költséggel valósul meg,
sokkal inkább hajlamos volt úgy érezni, mintha hájjal
kenegetnék.
– Végtére is – folytatta –, ha pluszköltségek merültek föl,
nem lenne helyénvaló úgy tárgyalni róluk, hogy közben
még több pénzt dobunk ki az ablakon.
– Az ebédet a saját pénzemből fizetem – ígérte Joe.
Katherine felkacagott. Joe-ban nem keltett kellemes
érzéseket ez a nevetés.
– Ügyes próbálkozás volt, Joe – mondta a lány. – De
tudom, miket szokott visszaigényelni.
A vezető beosztásúak soha nem költöttek semmire.
Minden megvásárolt holmiról számlát kértek, és
megpróbálták visszaigényelni az árukat. Nemcsak az
éttermi és a szállodai szolgáltatásokat számoltatták el,
hanem a borotvahabtól kezdve (beszámolóm volt, a legjobb
formámat kellett nyújtanom) a nyakkendőn (dettó) és a
születésnapi üdvözlőlapokon keresztül a heti
nagybevásárlásig mindent. Egyszer egy Armani-öltöny
számláját adták le, máskor egy házi jacuzziét. Katherine
már semmin sem lepődött meg.
– Esküszöm! – kötötte az ebet a karóhoz a férfi. – Saját
zsebből fizetem az ebédet.
– Nem.
– Na! – kedélyeskedett a férfi. – Ebéd. Joe Rothszal. Ne
érje be mással.
– Nem.
A férfi elkomorult.
– Nem randevúra hívom. Tényleg beszélnem kell
magával a pluszköltségekről.
– Sajnálom – hazudta Katherine. – Nyakig vagyok az év
végi zárásban. – A munka zömét már előző nap sikerült
elvégeznie, de ezt nem akarta a férfi orrára kötni. –
Beszéljen az asszisztensemmel, Bredával — tanácsolta. — Ő
is tud segíteni, és biztosan örülne egy finom ebédnek.
– Jó – felelte Joe porig sújtva, azzal visszavonulót fújt.
Amit ezután tett, az nem volt jellemző rá, de teljesen
elkeserítette, hogy már negyedik hete csak
visszautasításban van része – bement Ered Franklinhez,
hogy a közbenjárását kérje. Ered a parányi
üvegkalitkájában tanyázott Mylesszal, egy fiatal és ígéretes
reklámszövegíró-palántával.
– Ered, tegyél meg nekem egy szívességet – vágott a
közepébe Joe kertelés nélkül.
Ered tudta, mit akar Joe, mert látta, hogy a férfi
Katherine-nel beszélget. Ered értett a visszautasítás
nemzetközi nyelvén. Tulajdonképpen folyékonyan beszélte,
mivel azelőtt, hogy harmincöt éves korában előléptették
volna, nem sok sikere volt a nőknél. Joe testbeszéde – az
esdeklő, kinyújtott kar, az őszinte arckifejezés – pedig
világosan elárulta, hogy a férfi óriásit koppant.
 – Te beteg vagy – mondta Fred.
– Tényleg? – érdeklődött Myles felélénkülve. – Mennyire?
Mi minden igényt ki tudunk elégíteni, haver. Ha egy kis
perverzióhoz van kedved, ajánlom Smaszit a nyomdából.
– Smacit?
– Nem Smacit. Smaszit. Ő majd kézbe veszi a dolgot.
– Mi az igazi neve? – kérdezte Joe elcsigázottan. Amióta
a Breem Helmsfordnál dolgozott, akaratlanul is a becenevén
szólított néhány nőt. Legtöbbjük nem is zavartatta magát,
Joe viszont igen.
– Pauline – felelte Myles. – Azért hívjuk Smaszinak,
mert… Nos, elég, ha annyit mondok: „bolyhos bilincsek”, és
máris tudod, miről van szó…
– Joe-nak az a frigid ír tetszik – szólta el magát Fred.
– Ki? A Jégkirálynő? – kérdezte Myles meghökkenve. –
Nem is tudtam, hogy mazochista vagy.
– Nem vagyok az.
– Ne kábíts, haver. Kész öngyilkosság, amit csinálsz.
Myles kedvelte Joe Rotht, jó fejnek tartotta, aki minden
buliban benne van. Most azonban úgy döntött, nem ártana
felülvizsgálnia az álláspontját.
– Mit szólnál Mayhez a postázóból? – kérdezte. Mindent
el akart követni, hogy megmentse Joe-t. – Ismered: akkora
a mellbimbója, hogy a kabátodat is felakaszthatod rá,
akkora a segge, hogy egy bicikli is elférne rajta. Kipróbálod?
Nem semmi a nő. Ne tartson vissza, hogy merő emberbaráti
szeretetből vettük ide. Kit érdekel, hogy szellemi
fogyatékos? Nagy ügy!
– Mi az igazi neve? – kérdezte szomorúan Joe.
– May – felelte Myles egyszerűen. – Pedig nincs benne
semmi mélység. Sötét, mint az éjszaka, de éppen ez a jó!
Fred és Myles harsány, macsós hahotában tört ki, Joe
pedig azon töprengett, vajon nem lenne-e érdemes állást
változtatnia. Vajon itt tényleg hevesebb a nőgyűlölet, mint
az előző munkahelyén, vagy csak ő öregedett meg?
– Mindentől eltekintve, komolyan meg kell beszélnem
Katherine-nel a Noritaki költségvetését. – A két férfinak
torkán akadt a nevetés.
– Azt hiszed, most jöttem le a falvédőről, fiam? –
gúnyolódott Fred. – Beszélj Kövér Bredával.
– Na! – kezdte noszogatni Joe-t, amikor az nem
válaszolt. – Kövér Bredának legalább van melle.
– Beszélj Katherine-nel – kérte Joe. – Örökké hálás
leszek neked.
Fred elgondolkodott. Joe jóképű fickó volt, a női
alkalmazottak gyakran emlegették egymás között. Ha
sikerül elérnie valamit a frigid írnél, azonnal kiábrándul
belőle. A nő viszont teljesen bele fog esni. Azt pedig
érdemes lesz megnézni.
– Rendben – dünnyögte Fred, azzal feltápászkodott a
bőrfoteléből.

Amikor Katherine meglátta, hogy Fred csoszog az asztala
felé, rögtön tudta, miről van szó. Kicsit megvetette Joe-t,
amiért az egyenesen a főnökhöz rohant. De bármilyen erős
is volt benne az ösztön, hogy megvédje önmagát, nagy
hatást tett rá, hogy Joe ilyen állhatatos. Bár akadtak más
állhatatos férfiak is a múltjában, de csak sírás lett a vége az
egésznek…
– Ide figyeljen! – vakkantotta oda Fred Katherine-nek.
Utált Katherine-nel beszélni. A lány mindig úgy nézett rá,
mintha akkor mászott volna elő egy kődarab alól. Három
éve volt ez így, azóta, hogy Katherine az első hetét töltötte
a Breen Helmsfordnál és Fred meghívta egy italra, mire ő
így felelt:
– Nem randevúzom nős férfiakkal.
Fred úgy tett, mintha megsértődött volna, és
méltatlankodva azt mondta:
– Csak kedves akartam lenni, hogy ne érezze egyedül
magát. – A lány gyilkos, jelentőségteljes pillantást vetett rá,
és amikor a férfi végül legyőzte magában a bűntudatot,
gyűlölete Katherine ellen fordult.
 – Ma elmegy ebédelni Joe Rothszal, hogy megtárgyalják
azt a kibaszott költségvetést.
– Ez parancs?
– Igen, azt hiszem.
– Ön nem a felettesem. – A lány elmosolyodott. Aztán
azt gondolta magában: tulajdonképpen nem is vagyunk egy
evolúciós szinten. Azzal még nyájasabb álmosolyt küldött a
férfi felé.
– Tudom, hogy nem én vagyok a közvetlen főnöke –
ismerte el Ered, rémesen kényelmetlenül érezve magát –,
de a fiú aggódik a pénzügyek miatt. Breda nagyszerű lány,
de Joe első kézből akar tájékozódni.
– Duplasoros fehér öltöny – mondta Katherine elmélázva
–, vállra vetett szőrmebunda, félrecsapott panamakalap és
mindkét karján egy szűk piros ruhába öltözött pipi.
– Mi van?
– Nem így néznek ki a kerítők?
– A kerítők?! – Fred elképedt. – Én nem vagyok kerítő!
Joe csupán meg akarja hívni magát ebédre.
A levegő csak úgy sistergett a gyűlölettől, és egy röpke
pillanatra Katherine is azt kívánta, bárcsak olyan lenne,
mint a többi ember. Miért nem képes társas lényként
viselkedni? Miért nem bírt randizni Fred Franklinnel? Vagy
akár lefeküdni vele? Egyáltalán nem halna bele, ha egy nős
férfival kezdene viszonyt. A karrierje is sokkal gyorsabban
ívelne fölfelé. Katherine tudta, hogy nem túl népszerű, és
néha komolyan bántotta a dolog. Mint például ma is.
– Csak egy ebédről van szó – ismételte Fred hangosan,
vérben forgó szemekkel. – Hogy megbeszéljék a kiadásokat.
Igaz is, csak egy ebédről van szó, gondolta magában
Katherine.
– Rendben – sóhajtott fel.
Fred győzedelmes léptekkel tántorgott vissza
akváriumszerű irodájába.
– Győzelem, fiam! – mondta, amikor meglátta Joe
aggodalmaskodó arcát. – Ne felejts el visszajönni és
mindenről beszámolni.
Megszólalt a telefon.
– Megjöttek a Geetex emberei – jelentette be Fred.
Joe, túláradó jókedvének köszönhetően, káprázatos
előadást tartott a Geetex küldöttségének. Olyan meggyőző
volt a beszéde, hogy szinte maguk a megrendelők is hinni
kezdtek a tampon nagyszerűségében.
– Azt hiszem, nyeregben vagyunk – mondta Myles, az
izgatott küldöttek után nézve.
A jól sikerült hadműveletek után a csapat általában
többfogásos, ivászattal egybekötött ebédre indult. Ezen a
napon azonban Joe nem csatlakozott a többiekhez. Ennek
ellenére biztatta őket, hogy csak menjenek nyugodtan,
áldása rájuk, de gondja volt rá, hogy jó előre kiderítse,
melyik éttermet készülnek lerohanni. Az volt a lényeg, hogy
Katherine és ő a lehető legtávolabb kerüljenek tőlük.

Időközben Katherine nyakig merült a munkába. Teljesen
száműzte az agyából Joe Rotht. Ő nem az a típus volt, aki
hasonló váratlan helyzetben azzal a gyermeteg kifogással,
hogy ki kell ugrania a bankba/papírboltba/patikába,
hanyatt-homlok az Oxford Streetre rohan fogkeféért,
fogkrémért, új rúzsért, alapozóért, dezodorért,
selyemharisnyáért, tűsarkú cipőért és új, rövid szoknyás
kosztümért.
Katherine nem volt hajlandó felizgatni magát. A többévi
gyakorlásnak köszönhetően az érzelmek visszafojtása
pofonegyszerű feladatnak bizonyult.
A munka persze sokat segített. A számok remekbe
szabott világa, ahol nem voltak elvarratlan szálak. Ha
stimmelnek az adatok, tudjuk, hogy nem tévedtünk;
egyszerűen nem lehet helye a kételynek. Ha pedig nem
stimmelnek, újraszámoljuk az egészet, amíg rájövünk, hol
hibáztunk, és innentől kezdve minden rendben.
Katherine a kerék feltalálása mellett a kettős könyvvitelt
tartotta az emberiség egyik legnagyobb vívmányának. Azt
kívánta, bárcsak a világ is hasonló elvek szerint működne. A
tartozások a bal oldalon, a bevételek a jobb oldalon, és az
ember mindig tudja, hányadán áll. Csodálatos!
Egy órakor Joe félénken megjelent Katherine asztalánál.
Korábbi eufóriáját kínos feszélyezettség váltotta fel, amiért
erőszakkal cibálja magával a lányt.
– Ja, a megbeszélésebéd! – mondta Katherine
barátságtalanul, és hagyta, hogy a férfi zavartan tébláboljon
az asztalánál, amíg ő befejez egy számítást. Várhatott
volna, de minek?
Amikor kikapcsolta a számológépét, érezte, hogy
sürgősen vécére kell mennie, de nem mert szólni a férfinak.
Majd az étteremben kimegy a mosdóba. De miért ne
mehetne most? Hiszen Joe semmit sem jelent a számára. A
messzi, homályos múltban persze, amikor tetszett neki
valaki, még más volt a helyzet. Minden testfunkciót el
kellett felejtenie, meg kellett tagadnia, le kellett írnia. Joe
Rothnál azonban más a helyzet.
– Még el kell mennem vécére – mondta Katherine olyan
kihívóan, ahogy csak tőle telt. Szándékosan az íróasztalon
hagyta a táskáját, nehogy Joe azzal áltassa magát, hogy a
kedvéért megfésülködik vagy újrafesti a száját.
 20
Az étterem ugrásnyira volt az irodától. Katherine hálát
adott az égnek. Borsózott a háta a gondolattól, hogy esetleg
egy taxiban kell utaznia a férfival. Bár a gyaloglás sem
ígérkezett túl kellemesnek. A lány zavarban volt, nem mert
Joe-ra nézni. Más-más volt a tempójuk, és közben azon
törték a fejüket, vajon milyen lehet a másik természetes
járási sebessége. Mivel Joe nagyon magas volt, Katherine
úgy gondolta, valószínűleg öles léptekkel szokott haladni.
Nem akart lemaradni, ezért megszaporázta a lépteit. Aztán
eszébe jutott, hogy talán túl gyorsan megy, ezért drámaian
lelassított. Eközben a férfi, akinek feltűnt a hirtelen
sebességváltozás, dühös volt magára, mert azt hitte, ő
kényszerítette rá a lányt, hogy az kövesse hatalmas lépteit,
ezért majdnem megtorpant. Katherine észrevette, hogy a
másik szándékosan lelassított, és hogy a léptei
meglehetősen természetellenesnek hatnak, ezért újból
rohanni kezdett. Mire a férfi is felgyorsított, azt gondolván,
talán túl lassú iramot diktált. Ilyen szánalmas ugrándozások
közepette érkeztek meg a Sárga Paprikába.
Ez a drága, divatos, nyüzsgő étterem éppen
tiszavirágéletű népszerűségét élvezte. Lekerekített,
üvegtéglából épült homlokzati falával és halványsárga fa
berendezési tárgyaival alig különbözött attól a helytől, ahol
Katherine és Tara a szombat estét töltötte. Katherine-nek
meg sem kellett néznie az étlapot, előre tudta, mi áll rajta.
A nyakát tette volna rá, hogy mahi-mahit is kínálnak.
Joe, előrelátó módon, bokszot foglalt le kettejüknek.
Amikor leültek benne, a lárma elcsitult, és Katherine
kezdett fölengedni. Egészen addig, amíg a borrendelésre
nem került a sor.
– Ne nézzen így rám – mondta a lány lekezelően. –
Lehet, hogy kötelességtudónak tűnök, de én is csak ember
vagyok.
 – Nem nézek „úgy” – felelte a férfi, elővéve legragyogóbb
mosolyát. – Ha bort akar inni, igyon nyugodtan. A világért
se fogja vissza magát.
Olyan meleg elragadtatással bámult a lányra, hogy az
metsző hangon így szólt:
– Térjünk a tárgyra. Ami a Noritaki-kampányt illeti, az
eddigi kiadások a következők voltak…
– Katherine! – szakította félbe a férfi gyengéden. A
hangja hallatán, amelybe némi szomorúság vegyült, a lány
legszívesebben azonnal távozott volna. – Előbb talán
rendeljünk. – Mire Katherine hirtelen úgy döntött, hogy
elengedi magát és megpróbál kikapcsolódni, legalább egy
órácskára. Három hete játszotta ezt a macska-egér játékot,
és átmenetileg kifogyott belőle a lendület. A francba az
egésszel, gondolta magában. Én is csak ember vagyok.
Miért ne engedhetném, hogy egy férfi kedves legyen
hozzám? Egy óráig. És a mosoly, amelyet Joe-ra villantott,
most az egyszer minden gúnytól és megvetéstől mentes
volt.
– Milyen előételt kér? – érdeklődött Joe a csukott étlap
felé biccentve.
– Rókagombás rizottót szarvasgombaforgácsokkal –
felelte a lány, huncut csillogással a szemében. – Hát maga?
– Korianderes citromfűlevest. Hé! – kiáltott fel a férfi az
étlapra pillantva. – Itt nincs is rókagombás rizottó
szarvasgombaforgácsokkal.
– Pedig lennie kell. – A lány elmosolyodott. – Nézzen
csak körül. – Azzal a szándékosan göcsörtösre festett
citromsárga falak, a zsebkendőnyi Zen-kertek, a kerek,
süllyesztett fém mennyezeti lámpák felé intett. Amikor Joe
felkacagott, Katherine szinte sütkérezett a férfi elismerő
tekintetében. Ám abban a pillanatban, hogy felcsapta az
étlapot, így fakadt ki:
– Korianderes citromfűleves sincs!
– Pedig lennie kell – visszhangozta Joe. – Nézzen csak
körül.
 Ezúttal, Katherine legnagyobb bosszúságára, Joe
sütkérezett az ő elismerő tekintetében.
A férfi sehogy sem illett bele a Katherine által ismert
kategóriákba. A legtöbb hódolójának akkora önbizalma volt,
hogy alig fértek be tőle az ajtón. Szükségük is volt rá – ha a
legkisebb repedés támadt volna a vértezetükön, a lány
megvetése azonnal utat talált volna hozzájuk, és halálos
sebeket ejtett volna rajtuk. Viszont ha Joe nem bunkó
egoista, akkor vagy olyan sötét, mint az éjszaka, vagy olyan
naiv, mint Forrest Gump. Katherine egyik lehetőséget sem
találta helytállónak.
Egy pincérnő lépett az asztalukhoz.
– Hadd ajánljam önöknek a mai specialitásunkat –
mondta. – Az előétel rókagombás rizottó…
Több se kellett Katherine-nek. Széles mosolyt villantott
Joe-ra, aki – kissé meghökkenve a kedves gesztustól –
készségesen viszonozta azt. Katherine-nek csak most jutott
eszébe, mennyi szépséget tartogat ez a játék. Miközben a
férfi hosszú, érzékeny ujjait figyelte, amint a borospohár
szélén babrálnak, szinte teljesen elfeledett bizsergés támadt
a teste legbelsejében. Mintha egy vékony húr pendült volna
meg benne. Jaj, ne!
Keskenymetéltet rendelt. Csak semmi kecmec. Nem volt
hajlandó biztonságos, randevúhoz illő ételt kérni, amely
nem tartogat váratlan baleseteket. Kit érdekel, ha a tészta
rakoncátlan kötegekben lóg le a villájáról, amikor a
szájához emeli? Kit érdekel, ha az állához tapad,
márványsajtos gombaszósszal borítva be a bőrét? Ez is azt
mutatja, gondolta magában a lány, hogy fütyül a férfira.
Legszívesebben spenótot rendelt volna, hogy jól beragadjon
a fogai közé, de ez a fogás, sajnos, nem szerepelt az
étlapon.
Miközben az előétellel foglalatoskodtak, a beszélgetés
automatikusan az egyetlen közös pont, a munka felé
terelődött. De Joe olyan fesztelenül beszélt saját magáról,
hogy Katherine attól tartott, a férfi ugyanezt várja el tőle is.
Joe megemlítette, hogy néhány héttel azelőtt „otthon” járt.
Majd hozzátette:
– Júliusban múltam harminc, és az anyám a fejébe vette,
hogy mivel még mindig nem nősültem meg, csak buzi
lehetek. – De amikor a férfi nem hallgatott hosszasan, és
nem meresztett mohó szemeket Katherine-re, mint kutya a
velős csontra, a lány megnyugodott. Joe talán mégsem
akarja kiszedni belőle, hány éves és megkérték-e már a
kezét.
– Hová valósi? – kérdezte a lány.
– Devonba. Igazi falusi gyerek vagyok. – Mintha ez olyan
nagy érdem lenne, gondolta magában Katherine gúnyosan.
– Én is vidékről származom – csúszott ki mégis a száján.
És amikor a férfi kérdezgetni kezdte, röviden bemutatta
Knockavoyt. Legalábbis a környékét. Mesélt az Atlanti-
óceán hatalmas hullámairól, amelyek néha olyan magasra
csapnak, hogy a házak ablakait nyaldossák. A levegő pedig
olyan sűrű…
– A barátnőm, Tara szerint szinte harapni lehet. –
Szegény Tara, gondolta magában Katherine. Igaza van,
tényleg másra se tud gondolni, csak az evésre. – Ez úgy
hangzik, mint egy reklámszöveg. – A lány elmosolyodott.
– Biztosan nem szívesen jött el onnan.
– Á! Alig vártam, hogy megszabadulhassak – vallotta be
a lány. – Tetszik, hogy Londonban egy lehetek a sok közül.
– Ez itt egy urbánus szemétdomb – ellenkezett Joe –,
ahol mindenki fütyül a másikra.
– Lehet. De fantasztikusak az üzletek – vágott vissza
csípősen Katherine.
Joe elnevette magát, és leplezetlen csodálattal méregette
a lányt. Tényleg jóképű, gondolta magában Katherine. Ez
bosszantotta.
Kihozták a második fogást. Joe étele egy félelmetes
függőleges építmény volt.
– Ezt meg hogy csinálják? – kérdezte elismerően,
gondolatban darabjaira szedve az egészet. – Már látom. Egy
köteg paradicsomos pirítós, egy réteg csirkehús, egy réteg
bazsalikom, egy réteg aszalt paradicsom és egy réteg
mozzarella. A sor a végtelenségig ismételhető. Kedves
nézőink, otthon ne próbálják utánunk csinálni.
– Tud főzni? – Katherine maga sem tudta, miért tette föl
ezt a kérdést. Kit érdekel az ilyesmi?
– Igen. – A férfi egészen felélénkült. – Isteni zöld curryt
tudok készíteni. Kíváncsi rá, hogyan?
A lány a villájára csavart egy adag tésztát, és bólintott.
Kissé elkedvetlenedett. Joe most megpróbálja elkápráztatni
a szakácstudományával. Dögunalom!
– Először is beszerzem a hozzávalókat. Bármilyen Marks
and Spencer cucc megfelel. Odamegyek a hűtőpulthoz. Ez
nagyon fontos, Katherine – fenyegette meg a lányt a
mutatóujjával –, mert a legtöbben ott rontják el, hogy a
fagyasztópultot keresik fel. Ezután kiveszek belőle egy
doboz félkész zöld curryt. Otthon letépem róla a
kartonpapírt, a műanyag borítást négy helyen
megszurkálom egy villával. Csak négy helyen. – A férfi
hatásszünetet tartott, majd jelentőségteljes hangon
hozzátette: – De nem is kevesebben. Aztán (ez az én külön
bejáratú trükköm), bár a csomagoláson az áll, hogy négy
percre kell betenni a mikróba, én csak három és fél percig
melegítem. – Joe cinkosan Katherine-re kacsintott. – Aztán
lehúzom a műanyag borítást, és úgy is beteszem még fél
percre. Ahogy a hozzáértők szokták mondani, csodálatos
karamellbevonat képződik a tetején.
A férfi széles vigyorral fejezte be a mondókáját, a lány
pedig jókedvűen, megkönnyebbülten nevetett föl.
– Egy kicsit kemény lesz – vallotta be Joe –, de ez a
karamellizálás lényege. Rizzsel tálalom, amit az indiai
gyorsétteremből hozatok. Most maga jön, mondjon egy
receptet!
– Rendben – felelte a lány, lassan ráérezve a dolog ízére.
– Hadd gondolkodjam. Megvan, ez jó lesz. Ideális esetben
telefonkönyv kell hozzá, bár a postaládában talált
szórólapok is megteszik. Fölveszem a kagylót, bepötyögöm
a számot, rendelek egy vékony tésztás, normál tenger
gyümölcsei pizzát dupla paradicsomszósszal, aztán, és ez a
lényeg, bemondom a címemet. Ennyi az egész: fél órán
belül az asztalon gőzölög a finom vacsora. Persze csak
akkor, ha a pizzafutár is úgy akarja.
– Ezt jó tudni – jegyezte meg a férfi elgondolkodva. –
Valamelyik este a férjem főnöke jön vacsorára, akkor majd
kipróbálom.
– Szokott főzni egyáltalán? – Katherine úgy érezte, Joe
meg ő rokon lelkek.
– Nem. – A férfi barna szeméből őszinteség sugárzott. –
Soha. Hát maga?
– Maga is utálja azokat, akik óriási feneket kerítenek a
főzésnek?
– Azt nem mondanám. Csak nem értem őket.
– Tudom, mire gondol.
– Ha Isten úgy akarta volna, hogy süteményt süssünk,
minek teremtett cukrászdákat?
– Erről van szó.
Egyetértő arckifejezéssel fürkészték egymást.
– Kiadhatnánk egy szakácskönyvet – szólalt meg a férfi
hirtelen. – Azoknak, akik utálnak főzni.
– Nem is rossz ötlet. Egy csomó receptem van. –
Katherine arca felragyogott. – Tudok egy jót. Menjünk el a
boltba, vegyünk egy doboz humuszt, tépjük le róla a
kartonpapírt meg a celofánt, és már tálalhatjuk is!
– Fantasztikus! – Joe kápráztató mosolyt villantott a
lányra. – Hadd mondjak én is egyet. Hogyan készítsünk
könnyen és gyorsan marhasültet? Töltsük az anyánknál a
hétvégét.
– Beletehetnénk egy csomó színes fotót – mondta
Katherine felvillanyozva – mikrókról meg pizzafutárokról
meg műanyag dobozokból falatozó emberekről.
– A mi könyvünk más lenne, mint a szokásos gasztro-
pornó, – Joe arca ragyogott a boldogságtól. – Delia Smith*,
meg vannak számlálva a napjaid!
*népszerű brit televíziós szakácsnő
Katherine kénytelen volt elismerni, hogy Joe kedves
fickó. Vagy legalábbis annak látszik. Ettől még elmebeteg
baltás gyilkos is lehet. Általában így szokott lenni. Mind a
ketten elhallgattak, és csak ekkor vették észre, hogy
odakint eleredt az eső.
– Esik – sóhajtott fel Katherine.
– Én szeretem az esőt.
– Maga, úgy látszik, mindent szeret – Katherine-t
hirtelen elfogta a keserűség. – Létezik férfi Pollyanna? Mert
akkor maga az.
Joe felnevetett.
– Csupán arról van szó, hogy szerintem a legtöbb dolgot
a magunk hasznára tudjuk fordítani. Vegyük például az
esőt. Képzelje el a következő jelenetet – utasította
Katherine-t, kecses mozdulatot téve a kezével. – Kint zuhog
az eső, a cseppek dobolnak az ablaküvegen, de maga bent
heverészik a szobában, a kanapén, a kandalló mellett, jól
betakarózva, egy üveg vörösbor társaságában…
– Vastag zokniban és melegítőnadrágban – szólt közbe
Katherine, megdöbbenve saját lelkesedésétől.
Joe bólintott.
– Már megrendelte a kínai kaját…
– A tévében egy jó film megy…
Joe szeme izgatottan csillogott.
– Egy fekete-fehér film…
– Naná…
– A Philadelphiai történet… ?
– A Casablanca… ?
– Nem! – kiáltották egyszerre. – A Római vakáció!
Egymás szemébe néztek. Szikrázott körülöttük a levegő,
olyan közel érezték magukat egymáshoz, hogy Katherine
meg volt győződve róla, a férfi a veséjébe is belelát.
Mindent ki tud szedni belőle. Amikor a pincérnő ezt a
pillanatot választotta arra, hogy az asztalukhoz
pofátlankodjon és megkérdezze, elviheti-e a tányérokat,
Katherine legszívesebben megcsókolta volna, míg Joe-nak
kedve lett volna fejbe vágni egy bunkósbottal.
Hogy minél későbbre tolja azt az időpontot, amikor vissza
kell indulniuk az irodába, Joe mindenáron rá akarta beszélni
Katherine-t, rendeljen édességet.
– Egy triplacsokis puding? – kérdezte, az étlapba
mélyedve. – Vagy egy karamellás praliné?
Katherine összeszorította a száját. Mit képzel róla ez az
alak? Hogy nő?
– Maga kér még valamit? – kérdezte.
– Nem, de…
– Akkor maradjunk ennyiben – felelte a lány fagyosan. A
férfi pedig nem értette, mit rontott el. Eddig minden olyan
simán ment.
Katherine azonban az órájára pillantott, és látta, hogy
letelt az egy óra. Tulajdonképpen hosszabbra is nyúlt
valamennyivel. Haragudott magára, és a férfira is.
Újra álarcot viselt. Rendelt egy kávét, és sorolni kezdte a
Noritaki fix és változó költségeit. Csak hogy megmutassa
Joe-nak, a gyereknapnak vége, egy papírlapot húzott elő a
táskájából. Majd – merő kegyetlenségből – az asztalra
helyezte a zsebszámológépét.
– Egy italt? – kérdezte Joe, amikor végeztek. – Csak egy
pohárkával, és utána indulunk.
A lány merev arccal megrázta a fejét.
– Ugyan már! Egy nagyon bölcs ember egyszer azt
mondta: „Hosszú az éjszaka, ne menjen még haza.”
– A huszadik század egyik legzseniálisabb gondolkodója
pedig azt mondta – felelte Katherine hűvösen, táskájába
hajítva a zsebszámológépet –: „Ennyi volt, hapsikáim!”
Felállt.
Katherine, lelkiismeret-furdalását a földbe döngölve,
hagyta, hogy a férfi fizessen. Hiszen ő nem is akart eljönni.
De amikor Joe felállt, pajkosan odaszólt neki:
– Ne felejtsen el számlát kérni, hogy visszaigényelhesse
a pénzt.
Amikor a férfi ránézett – látszott rajta, hogy egyszerre
érez sértődöttséget és undort a kellemetlen megjegyzés
miatt Katherine már-már azt kívánta, bárcsak meg se
szólalt volna.
Majdnem négy óra volt, amikor visszaértek az irodába.
Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Többször nem is
fordul elő, fogadta meg magában Katherine. A hó végéig
úgyis kirúgják a pasast. A Breen Helmsford mércéjével
mérve már így is túl sokáig rontotta itt a levegőt. Az lesz
életem legszebb napja, gondolta magában Katherine,
amikor Joe végkielégítését számolhatom.
Csupán az volt a bökkenő, hogy a férfi jól végezte a
munkáját és mindenki kedvelte. Ez szinte elviselhetetlen
nyugtalanságot keltett a lányban.
De mire hazaért, rossz hangulatát valami forró hevület
váltotta fel, ami még csak fel sem tűnt neki. Amíg Tara
szóba nem hozta. Katherine egy csöppet sem volt
elragadtatva.
 21
Amikor Tara belökte a bejárati ajtót, háta mögött dugdosva
a szatyrait, Thomas már az előszobában állt. Beryl
féltékenyen tekergőzött a lába körül.
– Milyen volt a torna?
– A torna? Ja, kemény – hazudta a lány. – Húzós.
– Akkor jó – nyalta meg a szája szélét Thomas
elégedetten.
Talán az éhség tette, talán a visszafojtott harag, amit
Thomas szombati beszólása miatt érzett, de valami oknak
mindenképpen ott kellett lapulnia a háttérben, mert Tara
váratlanul és megmagyarázhatatlan módon így támadt
Thomasra:
– Akkor jó? Akkor jó? Kitüntetést is adsz érte? Vagy
leosztályozol? Mit érdemlek? Tízből nyolc pontot? Négyes
alát? Hármas fölét? Az isten áldjon meg!
Thomas csak a szemét meresztgette döbbenetében, és
hang nélkül ki- meg becsukta a száját.
– Úgy tátogsz, mint egy aranyhal – vágta oda neki Tara.
– Telefonálni mentem.
A lány becsörtetett a hálószobába, a padlóra hajította a
szerzeményeit, egyik kezével cigarettára gyújtott, a
másikkal pedig bepötyögte Fintan számát.
– Na, mit mondott az orvos?
– Nem mentem el – sóhajtotta Fintan. – Nem fogod
kitalálni, mi történt azután, hogy beszéltünk.
– Mi történt?
– Eltűnt a dudor – válaszolta nevetve Fintan. – Mintha
kiengedték volna a levegőt egy lufiból. Az egyik percben
még akkora volt, mint egy kivi, aztán akkora, mint egy
szőlőszem, aztán akkora, mint egy mazsola!
– Kicsit aggódtam miattad. – Tara pocsékul érezte magát.
– Nem akarsz mégis elmenni az orvoshoz? Legalább
megtudnád, mitől volt az egész.
 – Fölösleges – tiltakozott Fintan. – Elmúlt a veszély.
Porszem került a gépezetbe, de most már nem is érdemes
foglalkozni vele.
– Tényleg akkora volt, mint egy kivi?
– Majdnem.
– Az embernek nem duzzad fel a nyaka csak úgy –
kötötte az ebet a karóhoz Tara, és nagyot szívott a
cigarettájából. – Valami baj van, ki kéne deríteni, micsoda.
Mi lesz, ha megint előjön?
– Nem jön elő.
– De előjöhet.
– Nem!
– Sandro mit mond?
– Sandro nem mond semmit, vagy csak nagyon keveset,
mint tudod.
– Fintan, ne hülyéskedj!
– Miért ne?
Hosszú csönd támadt. Végül Tara kénytelen volt hangot
adni az aggodalmának.
– Fintan, kérdezhetek valamit? Semmi közöm hozzá, de
azért megkérdezem. Voltál mostanában AIDS-teszten?
– Tara, eltúlzod a dolgokat.
– Nézz a szemembe – vágott közbe a lány ellentmondást
nem tűrő hangon –, és felelj: voltál mostanában AIDS-
teszten?
– Nem tehetem.
– Azt akarod mondani, hogy nem voltál? – Tara hangja
elvékonyodott az idegességtől.
– Azt akarom mondani, hogy ez nem telefontéma.
– Tudod, mire akarok kilyukadni.
– Te voltál AIDS-teszten? – kérdezte hirtelen Fintan.
– Nem, de…
– De mi?
A lány elhallgatott. Hogyan fogalmazza meg?
– Mindig használtok óvszert Thomasszal? – vágott közbe
Fintan.
 Más körülmények között Tara elnevette volna magát,
mert eszébe jutott, micsoda patáliát csapott Thomas az első
együtt töltött éjszakán, amikor a lány megpróbálta rávenni,
hogy használjon óvszert.
– Mintha papirostul szopogatnám a cukorkát –
siránkozott. – Mintha zokniban mosnék lábat. – Tara többé
nem hozta elő a témát. Szerencsére az Alasdairrel való
szakítás után sem hagyta abba a tablettaszedést.
– Hát, nem mindig, de…
– És Thomas volt mostanában AIDS-teszten?
Na persze, gondolta magában Tara. Ő lenne az utolsó,
akit rá lehetne venni.
– Nem, de…
– Akkor fogd be a szád, légy szíves – mondta Fintan,
udvariasan, de keményen helyre téve a lányt. – Köszönöm,
hogy aggódsz miattam, de valószínűleg csak enyhe
myxomatosis volt. Vagy cukorbetegség. Hogy vannak a
nyavalyáid?
Tara azonban, akinek lángolt az arca a dühtől meg a
szégyentől, nem akart belemenni a játékba.
– Nem újult ki a veszettséged? – kérdezte a férfi.
A lány egy szót sem szólt, magában elátkozta
kellemetlen kotnyelességét. Lehet, hogy neki sokkal
nagyobb esélye van rá, hogy HIV-fertőzött legyen, mint
Fintan-nek.
– Vagy a maláriád? – érdeklődött a férfi udvariasan.
A lány csak hallgatott.
– Most hallottam, hogy egy nagy adag lépfene-baktérium
kószál szabadon, öltözz fel jól!
– Hát, ha biztos vagy benne, hogy jól érzed magad… –
mondta a lány meghunyászkodva. – Megyek vacsorázni.
Holnap hívlak.
– Egész héten nem leszek itthon – felelte a férfi. –
Brightonban van dolgom. Hélvégén találkozunk.
Thomas az ajtónál hallgatózott. Tara félretaszította, és
becsörtetett a konyhába. Haragudott magára, Fintan szavai
mély sebet ütöttek rajta, éhes volt, és azon igyekezett,
hogy mihamarabb semmissé tegye a fogyókúrával
kapcsolatos fogadalmait.
– Van itthon valami ennivaló? – Feltépte a
konyhaszekrény ajtaját, és undorodva tekintett végig a
polcokon árválkodó diétás levesporon, paradicsompürén,
száraztésztán és macskaeledelen. – Mintha éhség sújtotta
övezet lennénk. Ha nem vigyázunk, a WHO helikopterei
kukoricát és lisztet fognak ledobálni nekünk. Hozzunk létre
alapítványt, egy vagyont kereshetnénk vele.
Thomas megrökönyödve nézte a lányt. Tara még sosem
viselkedett így. A másik szekrényben Thomas hús- és
vesepástétomai tornyosultak.
– Egyél belőle nyugodtan – mondta készségesen a férfi,
és maga is meglepődött, mennyire remeg a hangja az
izgalomtól.
– Előbb eszem meg a saját vesémet – csattant fel a lány.
– Hány óra? Még nyitva van a bolt. Megyek, veszek
magamnak valami ennivalót.
– Várj! Veled megyek.
– Szó se lehet róla – felelte a lány, azzal felkapta a
kocsikulcsokat.
– Vegyél jó sok zöldséget – kiáltott utána a férfi.
Tara hátrafordult, Thomas elé lépett, és egészen közel
dugta az arcát a férfi arcához.
– Befognád végre? – kérdezte, azzal sarkon fordult,
faképnél hagyta a zavartan pislogó férfit, beszállt a kocsiba,
és nagy fékcsikorgások közepette elviharzott. A
nyúlszívűből, ím, hős lett. A nyúlszívű, ím, nem bír
magával.

Tara vagy egy tucat kőbe vésett szabály szerint élte az
életét. „Ne tedd mással, amit magadnak sem kívánsz” –
szólt az egyik. „Ne menj vásárolni üres gyomorral” –
hangzott a másik.
De ma szabályszegő hangulatban volt. Kocsi vagy kosár?
Kosár vagy kocsi? Mekkora pusztítást akar véghezvinni?
Kocsi, határozta el.
Villámgyorsan átverekedte magát a zöldség- és
gyümölcsrészlegen, lesújtó pillantásokat vetve jobbra és
balra. Egy szem friss árut sem hajlandó hazavinni ma este.
Megpillantott egy halom répát. A répa a barátom,
emlékeztette magát a lány. Sokszor előfordult, hogy a nyers
sárgarépa tartotta kordában az étvágyát. De nem ma.
Hacsak nem csokival van bevonva.
– Hogy rohadnátok meg, hülye répák! – dünnyögte Tara
az orra alatt.
Egy fiatal srác, aki két napja érkezett a cardiffi busszal,
meghallotta a megjegyzést. Ezek szerint igaz, amit az anyja
mondott: London tényleg tele van elmebetegekkel. Király!
Tara rajtakapta a fiút, aki le nem vette róla a szemét, és
különös gondolata támadt. Néhány londoni
bevásárlóközpont ismerkedési esteket szokott rendezni
egyedülállóknak. Lehet, hogy ő is egy ilyenbe csöppent
bele? Félénken felpillantott, és látta, hogy a fiú még mindig
mereven bámulja. Meglepődött, de nem volt ellenére a
dolog. Már majdnem rámosolygott a srácra, de aztán úgy
döntött, fölösleges törnie magát.
Kinek kellenek a férfiak, ha enni is lehet?
Ennivaló pedig van dögivel.
Tara bevásárlótúrái rendszerint szokatlanul hosszúra
nyúltak. Olyan volt az egész, mintha aknamezőn sétálna
végig. Minden döntést alaposan megfontolt és megrágott.
Kötelességtudóan végigtanulmányozta a csomagolás
hátoldalára írtakat, hogy lássa, mennyi kalóriát és zsírt
tartalmaz a termék. Ötszázalékos zsírtartalmon felül semmi
sem kerülhetett a kocsiba. „Nincs kegyelem!” – hangzott
Tara mottója.
Kivéve, ha Thomas nem figyelt.
A lány néha sóvárogva futtatta végig az ujját a tilalmi
listán lévő indiai készételek vagy gyorsfagyasztott pizzák
dobozán, azt kívánva, bárcsak másképp alakulnának a
dolgok. Arról viszont már régen leszokott, hogy
végigsétáljon a kekszespolcok között, mert túl nagy volt a
veszteségérzet. Csak szorosan az ajtó mellett.
Szenvedélyes szerelem volt, talán túl szenvedélyes is, és a
lány jól tudta, hogy soha nem lehetnek barátok. De néha
önkéntelenül is felidéződtek benne a szép emlékek.
Az emlékek gyönyörűek, és mégis… Egy rózsaszín
plüsskeretbe foglalt kép, amely őt ábrázolja, amint lassan
körbeforog a tengelye körül, kacag, a haja lobog a szélben,
kezében egy csomag zselés keksz. Vagy egy másik, amelyen
egy kukoricamezőn szalad lefelé egy csodaszép nyári napon,
kéz a kézben egy csomag narancsos Viscountsszal. Vagy egy
harmadik, amin boldog kacajjal szorítja oda az arcát egy
csokis-gyömbéres-mogyorós tallérhoz. Ó, azok a régi szép
idők…
De ma este minden másképpen alakult. Tara úgy
dübörgött végig a polcok között, mint egy Kuvait
megszállására indult iraki tank, most az egyszer nem volt
hajlandó visszafogni magát. Ma Mindent Szabad. Egyetlen
jól irányzott mozdulattal a kocsijába söpörte a csipszes polc
tartalmának zömét. Egy hangyányi lelkiismeret-furdalás
nélkül hajított melléjük néhány zsírtól csöpögő szendvicset,
nehogy megéhezzen hazafelé menet.
Nehéz volt megállnia, hogy meg ne kóstolja, amit a
kocsijába tett. Végül, remélve, hogy nem sokan látják, mit
csinál, feltépett egy hatalmas zacskó csipszet. Aztán egy
másikat. Aztán egy zacskó disznóhúspástétomot. Aztán a
kekszek következtek.
Nem bírván uralkodni magán, kézbe vett egy zacskó
csokis-mogyorós kekszet, és jól megnézte magának. Ezt
talán mégse, gondolta magában. De egy gonosz kis
hangocska azt suttogta a fülébe: Már miért ne?
Nem bírta elhatározni magát, remegett a vágytól és az
előtte álló lehetőségtől. Aztán zúgni kezdett a füle, és testét
elöntötte az adrenalin, magával sodorva minden gátat.
Reszkető ujjakkal tépte fel a csomagolást.
 Olyan volt az egész, mint egy kutyaviadal: az evés maga
homályos álomképnek tűnt csupán, miközben morzsák,
csokidarabkák, mogyorószemcsék és szétmarcangolt
celofándarabkák repültek szerteszét. Tara nem volt
magánál, szinte eksztázisba került, bár alig érezte az ízeket
– semmi sem időzött eleget a szájában ahhoz, hogy az
ízlelőbimbók lecsaphassanak rá. Szigorúan csak átmenő
forgalomról lehetett szó.
Egyszer csak vége volt. A józan ész visszavette az
irányítást, és vele együtt a szégyen is megérkezett. Tara,
bár a marcangoló izgatottságtól és éhségtől sikerült
megszabadulnia, nyomorultul érezte magát. A pénztárhoz
oldalgott, és majdnem a föld alá süllyedt szégyenében a
kocsijában tornyosuló üres zacskók miatt, porig sújtottan
nézte, amint a pénztárosnő sorban végighúzza őket a
leolvasón. De ha megpróbálja eltüntetni a bizonyítékokat és
elrejti a zacskókat, letartóztatnák bolti lopásért. Ő az a
fajta, aki sosem ússza meg.
Mit képzelt tulajdonképpen, gondolta magában
elkeseredetten. Elment az esze? Tízpercnyi ámokfutás alatt
egy egész napi tudatos koplalás eredménye veszett kárba.
Ki tudja, mennyi telített zsírsavat falt föl az előbb? És mi
lesz a fogyókúrával? Mi lesz a nemes elhatározásával? A sok
erőfeszítéssel? Hiszen már majdnem elment tornaórára, és
ez a rengeteg küszködés most kárba vész?
Észrevette, hogy a fiatal srác megint őt bámulja, és már
nem hitte azt, hogy azért, mert ki akar kezdeni vele. Aztán
eszébe jutott Thomas. És halálra rémült.
Összeveszett Thomasszal, és megszegte a diétát. Nem
elég, hogy kövér, még hárpia is. Mit tett? Most túl
képlékenyek a dolgok ahhoz, hogy azt vágja Thomas
fejéhez, úgy tátog, mint egy aranyhal. A rettegéstől és
túlzott cukorbeviteltől felajzott Tara hazahajtott. Annyi
narkotikum keringett a véráramában, hogy ha nyilvános
helyen vérengzeni kezdett volna, nincs az a bíróság,
amelyik elítéli.
 Thomas a konyhaasztalnál ült, és egyik cigarettáról a
másikra gyújtott, miközben Beryl a kosarában kuporgott
mellette. Amikor Tara belépett, a férfi idegesen pillantott
fel.
– Szia! – mondta nyájas, ideges mosollyal.
– Ne haragudj, hogy kiabáltam veled – mentegetőzött
Tara, aki már annyira hozzászokott Thomas uralmához,
liogy amikor az ő kezébe került a hatalom, azt hitte,
tévedés történt, és alig várta, hogy visszaszolgáltassa azt
jogos tulajdonosának, mintha egy pénztárca lenne, amit az
utcán talált. – Nem csodálom, ha dühös vagy rám.
Borzasztóan sajnálom, ami történt, és ígérem, hogy
holnaptól szigorú diétába kezdek.
Thomas szelídsége minden egyes bűnbánó szóval egyre
halványodott, hogy visszaadja helyét a felvágós
arroganciának. A férfi mellkasa láthatóan kidomborodott,
alázatos, bűnbánó képe pedig már a múlté volt. Mire Tara
beszámolt neki Fintan kivi nagyságú dudoráról, Thomas már
elég biztos volt magában ahhoz, hogy megjegyezze:
– Ahogyan viselkedik, még szerencse, hogy csak a nyaka
miatt kell aggódnia.
 22
Lorcan Larkin színész volt. Ezt a hivatást választotta
magának, és a magánéletét is e szerint alakította.
Húszas és korai harmincas éveiben óriási népszerűségnek
örvendett Írországban, igazi szupersztár volt. Két ír
darabban is szinte lángra gyújtotta a színpadot, messze
felülmúlva színésztársait. A kollégái kezdettől fogva
kellemetlen alaknak tartották, de ezek után egyenesen
gyűlölték.
Néhány évig egy ír szappanoperában is szerepelt, egy
megrögzött szoknyavadászt játszott benne. Ami nagy
előnyére szolgált, mert a civil életben azzal magyarázhatta
botrányos viselkedését, hogy nem bír elszakadni a
szerepeitől. A televízióban alakított öntörvényű figura
ellenére (amely csupán gyenge utánzata volt az eredetinek)
Lorcan igazi szexszimbólummá vált. Az emberek megőrültek
érte. Lorcan találkozott a közjogi méltóságokkal, és csak
nagy ritkán fordult elő, hogy a napi postája között nem
talált egy-egy női bugyit. A hisztéria még akkor sem
hagyott alább körülötte, amikor a bulvárlapok keserű
hangvételű cikket közöltek le a férfi volt feleségéről, aki
végig kitartott mellette a nyomorúságos években, és akit
Lorcan, miután befutott, azon nyomban faképnél hagyott.
Lorcan-nek azonban – mint mindig – ez sem volt elég.
Furcsának találta az írek rajongását. Mit tudják ezek,
gondolta magában. Persze az ír az egyik legkifinomultabb
ízlésű, legműveltebb nemzet a világon, de a férfi olyan
emberek csodálatára vágyott, akik igazán számítanak.
Így hát négy évvel ezelőtt, óriási médiafelhajtás
közepette, Lorcan búcsút intett Írországnak.
— Én sem leszek fiatalabb – viccelődött az
újságírókkal.
Ebből egy szó sem volt igaz: Lorcan mindig is azt
gondolta magáról, hogy halhatatlan.
 Meg sem állt Hollywoodig, hogy megmutassa az
ottaniaknak, mitől döglik a légy. Úgy vélte, csupán napok
kérdése, hogy saját azúrkék úszómedencéje mellett
üldögéljen, egy hatalmas forgatókönyvkupac alatt, bottal
hessegetve el magától a rendezőket.
Roppant kellemetlen meglepetés volt a számára, amikor
megtudta, hogy Hollywoodban már tele a padlás szexi ír
férfiakkal. Három éppen elég. Pierce Brosnan, Liam Neeson
és Gabriel Byrne megteszi a magáét, köszönjük szépen. Úgy
tűnt, abban a hónapban a skót színészek iránt lendült föl a
kereslet, Hollywood egyszerűen nem bírt belelni velük.
Lorcan már azt fontolgatta, hogy Ewanra változtatja a
keresztnevét.
Félelmet nem ismerve elfogadta egy homoszexuális
kibervámpír biciklista szerepét egy művészfilmben,
amelynek forgatásakor minden ajtócsukódásra összedőlt a
díszlet. És amiért egy vasat sem kapott, mivel félidőben
elfogyott a pénz. Az óriási sikernek köszönhetően
felajánlottak neki egy szerepet – ami tulajdonképpen a
főszerep volt – egy felnőtt filmben, amikor a rendező egy
nyilvános vécében felfedezte, hogy Lorcannek minden
adottsága megvan ahhoz, hogy jól teljesítse a feladatot.
Ezek után Lorcan már nem volt annyira rettenthetetlen.
Igazából nagyon is félt. Az azúrkék úszómedencék,
amelyeknek egyáltalán a közelébe merészkedhetett, azok
voltak, amelyeket a megélhetése érdekében takarított.
„Pihenésének” tizennegyedik havában végül elérkezett a
nap, amikor a férfi kénytelen volt elismerni, hogy nem
jöttek össze a dolgai – azt, hogy „kudarcot vallott”, még
magának sem volt hajlandó bevallani. Little Tijuanában
lakott, egy fullasztóan meleg, levegőtlen lyukban, amelynek
még rendes ablaka sem volt – csak egy lehúzott, téglalap
alakú műanyag redőny lógott a csupasz betonfal előtt.
Lorcannek az előző héten mályvacukros kukoricapehely volt
a reggelije, az ebédje és a vacsorája. A kocsiját
visszavették, így napi három órát kellett buszoznia, ha el
akart jutni a meghallgatásokra. Nem mintha sok
meghallgatásra hívták volna: a férfi annyira nemkívánatos
személy volt Hollywoodban, hogy még le sem tartóztathatta
volna magát.
Egészen idáig mágnesként vonzotta a sikert. Amikor
ráébredt, hogy többé nem terem neki babér, kínzó félelem
és bizonytalanság fogta el. Lorcan önbizalma olyan nagy,
ám ugyanakkor olyan ingatag volt, hogy folyton többel
akart elérni, mint mások, hogy mindenkit lepipálhasson.
Még több sikert, még több megbecsülést, még több pénzt,
még több nőt. Kétség sem fért hozzá, hogy el kell hagynia
azt a helyet, ahol semmibe veszik.
Volt még annyi pénze, hogy visszarepüljön Európába. De
semmiképpen sem térhetett haza Írországba. Azok után,
hogy hazudott az embereknek, azt állítva magáról, hogy
sztár, holott nem is volt az, szó sem lehetett róla. Ehelyett
Londonba ment, remélve, hogy a nagyváros forgatagában
megszabadulhat szégyenétől. Egy parányi, dohos szobát
vett ki Camdenben, ahol egy barátságos, köpcös fiú lett az
albérlőtársa, aki parkolási bírságok behajtásával kereste a
kenyerét.
Lorcan elkeseredettségében azzal próbálta meg
visszanyerni önbecsülését, hogy maró kritikával illette a
Hollywoodban készülő förmedvényeket.
– A színpad volt az első nagy szerelem az életemben –
bizonygatta a Guardiannek. A Camdeni Guardiannek, az
egyetlen sajtóterméknek, amely érdeklődést mutatott a
tény iránt, hogy Lorcan hazatért. (Ők is csak azért, mert a
színész az irodájuk mellett lakott.) – Komolyan mondom. –
Hollywood alaposan kikezdte Lorcan önbecsülését, de a férfi
felfogadott egy ügynököt, és meghallgatásokra kezdett
járni. A színészvilág azonban elképzelhetetlenül érzékeny,
és már messziről kiszúrja a balekokat. Lorcan hiába volt
bámulatosan jóképű, szinte félelmetesen szexi, nyoma sem
maradt korábbi tehetségének.
A rossz nyelvek egyenesen azt rebesgették, hogy az a
bizonyos korábbi tehetség nem is létezett.
Senki sem akar ilyen alakokkal kezdeni. A sikertelenség
ragályos. Így hát, miközben a szereplőválogatást intéző
lányok majd kiugrottak a bőrükből, hogy lefekhetnek
Lorcannel, arra már kevesebb hajlandóságot mutattak, hogy
szerepet biztosítsanak neki a készülő produkcióban. Lorcan
csak büszkeségből tartott ki. Büszkeségből, továbbá azért,
mert semmi máshoz nem értett. Nem volt más választása,
mint minden egyes pofon után felállni, és elölről kezdeni az
egészet.
A két év során, amit Londonban töltött, a Hamlet, a Lear
király, a Macbeth és az Othello meghallgatásain vett részt.
Tíz hónapnyi mellőzöttséget követően végre kapott egy
felkérést, A számla című darabban. Egy IRA-s bombagyárost
alakított, és mindössze ennyiből állt a szerepe: „Az istenit,
gyünnek! Futás, Mickey!”
Legnagyobb elkeseredésére a tour de force nem nyitott
meg előtte további ajtókat, és a férfi pimasz, arrogáns
külseje vívódó belsőt takart. Lorcant dühítette, hogy nem ő
a leghíresebb, legkeresettebb, legkapósabb színész. Persze
még nem volt minden veszve – lehet, hogy a szerepeknek,
a pénznek és a dicsőségnek híján volt, de a lányok
megmaradtak. Ez volt Lorcan életének egyetlen szelete,
amely továbbra is virágzott, ez a mikrokozmosz jelentette a
példát arra, a férfi milyennek képzeli a jövőjét.
A nők között Lorcan könnyedén fitogtathatta az erejét.
Persze nem jelentett nagy kihívást megríkatni egy-egy libát,
de ez is jobb volt, mint a semmi. Lorcan biztosan mozgott,
és mindig ő nyert. Hónapok teltek el újabb felkérés nélkül,
és a férfi komoly pénzszűkébe került. Az igazat megvallva,
egy árva fityingje sem maradt. Keserű szívvel, mintha a
fogát húzták volna, beállt pincérnek. Őt, a nagy Lorcan
Larkint arra kárhoztatták, hogy szénégető spagettit
szolgáljon fel a pórnépnek. Hová jutott a világ! Szerencsére
egy hét múlva kirúgták, mert gond volt a hozzáállásával.
(Az igazgató nem bírta megértetni vele, hogy ha valaki még
egy csésze kávét rendel, azt kell mondani: „Igen, uram,
máris hozom.” Nem pedig ezt: „Mit ugráltat? Nem vagyok a
csicskása.”)
Lorcannek nem volt más választása, új jövedelemforrás
után kellett néznie.
Felcsaphatott volna selyemfiúnak. Éppen elég gazdag
idős hölgy élt Londonban, aki biztosíthatta volna a számára
azt az életstílust, amelyhez olyan gyorsan sikerült
hozzászoknia. Míg ő, cserébe, szexuális szolgáltatásokat
nyújtott volna nekik. De felfordult a gyomra a gondolattól.
Semmi kifogása nem volt ellene, hogy idősebb nőkkel
feküdjön le, de ő akarta megszabni a feltételeket. Fél éve
azonban egy hét leforgása alatt három jó dolog is történt
vele. Először is, őt választották az Ír Turisztikai Bizottság
reklámhangjának, ami nem volt különösebben eget rengető
feladat, de legalább sör is került a hűtőbe. Másnap
Lorcannek sikerült szövetkezeti lakást szereznie a Chalk
Farmon – végre a maga ura lehetett. (Benjy
vigasztalhatatlan volt.)
Aztán megismerkedett Amyvel.
Egy bulin volt Benjyvel, amikor először találkozott a
lánnyal.
Benjy mindössze egyetlen pillantást vetett Amy hosszú,
kecses tagjaira, tiszta, ragyogó arcára, vörösesszőke
fürtjeire, és máris arra a véleményre jutott, hogy a világ
legszebb nőjét látja maga előtt.
– Nézd! – bökte oldalba Lorcant.
– Azt hittem, a bögyös nőket szereted. – Lorcan hangja
közömbösségről árulkodott.
– Rosszul hitted. Én minden nőt szeretek – felelte Benjy
bánatosan. – Akit megkaphatok.
– Hát akkor, az erő legyen veled. És ne feledd, mire
tanítottalak. Legyél félszeg. Szégyellős.
– Nem mehetek oda hozzá! – Benjy meg volt döbbenve.
– Miért nem? Ha egyszer bejön a csaj.
– Pontosan ezért.
 – Gyerünk, fiam! – türelmetlenkedett Lorcan, és hátulról
nagyot lökött Benjyn.
Benjy remegő lábakkal tántorgott keresztül a szobán,
hogy bedobja magát. Lorcan a falnak támaszkodott, és félig
lehunyt szemmel figyelte a lányt. Kinek a pap, kinek a…
másik pap.
Benjy feltűnően hamar visszatért. Lángolt az arca a
szégyentől. Kizárólag a bámulatosan jóképű férfiak
engedhetik meg maguknak, hogy félszegek legyenek. A
többiek csak hülyét csinálnak magukból.
– Na, hogy ment? – kérdezte leereszkedő hangon Lorcan.
– Megpaskolta a fejemet, és azt mondta, édes pofa
vagyok.
– Azt hiszem, abban mind a ketten egyetértünk, hogy
nem ez volt a megfelelő válasz – jegyezte meg Lorcan. – Jól
van, most nézd meg, hogy csinálják a nagyok. Figyelj és
okulj. Mert én vagyok a suttogó.
– Az meg mi a franc? – kérdezte Benjy morcosan, mert
attól tartott, Lorcan könnyedén elhalássza turcsi orra elől
Amyt.
– Az, akit a filmben is láttál, azzal a különbséggel, hogy
én nem a lovakat etetem a tenyeremből, hanem a nőket.
– Ez a nő senkinek a tenyeréből nem hajlandó enni –
fakadt ki Benjy felhevülten.
– Dehogynem. Ez a szép arc, ez a finom báj: alig várja a
kicsike, hogy felfigyeljenek rá – felelte Lorcan
elgondolkodva.
– Marhaság! – vágta oda Benjy keserűen.
Az időzítéstől függ minden. Így hát Lorcan megvárta,
amíg az összes jelenlévő kísérletet tesz a lánynál. Tudta,
hogy Amy kiszúrta magának. A férfi olyan magas volt, hogy
nehéz lett volna észrevétlennek maradnia, ráadásul látta,
hogy a lány egyszer-kétszer felé is pillant.
Nem lépett oda hozzá, hogy így hívja fel magára a
figyelmet – egy jóképű, arrogáns férfi csak elriasztja a
nőket. Egy jóképű, de sebezhető férfinak viszont egyből
nyert ügye van. Így hát Lorcan látszólag véletlenül
szólította meg a lányt, méghozzá azzal az ürüggyel, hogy
segít a házigazdának összeszedni a poharakat meg az üres
sörösdobozokat.
– Bocs, hogy megzavarlak, nem tudod, üres ez a doboz?
– kérdezte a férfi. Mogyoróbarna szeméből csak úgy
sugárzott a megjátszott gyámoltalanság.
Amikor a lány bólintott, Lorcan dadogni kezdett:
– Izé… azt szerettem volna mondani… biztos mindenki
ezzel jön… Nem, nem, semmi, bocs. Felejtsd el. – Azzal
sarkon fordult, de addigra a lány már bekapta a horgot.
– Ne, nyugodtan fejezd be, amit elkezdtél – mondta.
– Á, nem – játszotta meg a férfi a vonakodó balféket. –
Nem fontos.
– Nem hagyhatod félbe a mondatot csak úgy. – A lány
esdeklően nézett rá kék szemével.
Lorcan elfordította a tekintetét, nagyot nyelt, aztán nagy
nehezen kinyögte:
– Na jó. Biztosan ezerszer hallottad már, de szerintem
neked van a leggyönyörűbb hajad a világon. – A férfi
szerencsére akkor tudott elvörösödni, amikor csak akart.
– Köszönöm – felelte Amy, és ő is elpirult.
– Akkor… – Lorcan félszegen meglengette az üres
poharakat, és szégyellősen elmosolyodott – most kiviszem
ezeket a konyhába.
Tíz perc múlva, amikor Amy cigarettát dugott a szájába,
Lorcan eltúlzott ügyetlenséggel verekedte végig magát a
tömegen. Előhalászta az erre a célra rendszeresített
öngyújtóját, és a lány orra alá dugta. Amikor az öngyújtó –
a terv szerint – nem gyulladt fel, a férfi arca rémülten
rándult össze. Lorcan egyenesen Amy szemébe nézett, majd
kitört belőle a nevetés.
– Öt perccel ezelőtt még működött – lódította bánatos
arckifejezéssel. Az öngyújtó két éve használhatatlan volt.
– Nem hiszem el! – sóhajtotta. – Ezek a cuccok mindig
akkor mondanak csődöt, amikor a legjobban igyekszel. –
Majd vállat vont. – Bocs – mondta, azzal elkullogott,
miközben Amy tágra nyílt szemmel, vágyakozva bámult
utána. Kisvártatva követte a férfit, aki pontosan erre
számított. Hát ez is megvolt. Lorcanben szétáradt a jókedv.
Istenem, de jó is ez! Senki sem érhet a nyomába. Ő a
mester, az Isten!

Másnap Amy Rendkívüli Közgyűlésre hívta össze a
barátnőit.
– Úgy sajnáltam! – kiáltotta. – Az az arc! Még el is pirult.
Annyira szerette volna meggyújtani a cigimet. És a tetejébe
olyan jól néz ki, hogy az már szinte fáj, amikor meglátod, el
sem hiszed, milyen aranyos. Na, mit szóltok? Egy jóképű
pasi, aki ráadásul figyelmes és sebezhető. Tudom, hogy még
korai ilyet mondani, és nem is akarom elkiabálni a dolgot,
de komolyan azt gondolom, hogy ő… – itt elhallgatott, és
szaggatottan felsóhajtott – az Igazi.
Néhány nap múlva, amikor Benjy megtudta, hogy Lorcan
meghódította Amyt, teljesen összeomlott.
– Azt hittem, csak esettanulmánynak szánod – üvöltötte,
döbbenettől és irigységtől reszkető hangon. – Azt hittem,
csak azért feküdtél le vele, hogy megmutasd, hogyan
csinálják a nagyok.
– Ejnye, Benjy – cicergett Lorcan méltatlankodva –, hogy
mondhatsz ilyet? Így nem lehet bánni az emberekkel.
 23
Az első nyár, amelyet Fintan, Tara és Katherine együtt
töltött, varázslatos volt – bár Frank Butler lépten-nyomon
azt hangoztatta, hogy Fintan O’Grady rossz hatással van a
fiatalokra. O’Connell kocsmájában hosszasan ecsetelte a
dolgot mindenkinek, aki hajlandó volt meghallgatni. Nem
mintha maga mögé tudta volna állítani az embereket.
– Mit árthat az a gyerek? – kérdezte Tadhg Brennan,
maga elé idézve a denevérujjú ingbe és török bugyogóba
öltözött Fintan képét. – Legalább feldobja a hangulatot.
Különben is, ez csak egy átmeneti frázis lehet nála.
– És mire átesik ezen a frázison, AZAZ, fázison, teljesen
megrontja a lányomat.
Frank cimborái némán ültek. Igazságtalanság Fintan
O’Gradyt okolni mindenért. Tara Butler előbb vagy utóbb
úgyis elzüllik. Már tizennégy évesen lerítt róla.
A lány óriási népszerűségnek örvendett a falubéli
jampecok körében, akik reggeltől estig trapéznadrágban
virítva támasztották a falat a főutca sarkán – profi naplopók
voltak, akik talán még az önéletrajzukban is megemlítették
volna ezt a tényt.
– Vigyázat, dudaveszély! – bökdösték egymást, amikor
észrevették, hogy Tara közeleg feléjük.
– De jó bőr vagy, szivi! – kiáltották, amikor a csupa
domborulat lány, fejét fölszegve, elvonult előttük. –
Szívesen megtanulnám rajtad az anatómiát. Keressünk egy
nyugodt helyet.
– Románc knockavoyi módra – nevetett Katherine.
Azt senkinek sem jutott eszébe megjegyezni, hogy az
elöl deszka, hátul léc Katherine jó bőr lenne. Sőt, mi több, a
jampecok rendszerint ezt kiabálták utána:
– De randa lapos vagy! Előbb kapnék le egy botot.
Tara aggódott a barátnője miatt.
– Nem baj…?
 – Mi nem baj?
– Hogy rajtad nem akarják… – mondta Tara habozva –
megtanulni az anatómiát.
A pillantás, amelyet Katherine lövellt Tara felé, új
alapokra helyezte a megvetés fogalmát.
– Nem? Akkor jó – mormolta Tara idegesen.
A tizennégy éves Tara élénk érdeklődést mutatott a fiúk
iránt, de a helyieket nagy ívben elkerülte. A nyári
hónapokért élt, amikor a koplalást ha nem is pazar lakoma,
de mindenképpen kiadós falatozás váltotta föl, annak
köszönhetően, hogy minden héten friss fiúszállítmány
érkezett a lakókocsikempingbe. Tara és – kisebb mértékben
– Fintan is azon igyekezett, hogy mindegyikkel
összeismerkedjen.
– Innen senki sem mehet haza csalódottan – hajtogatta
élvezettel Fintan.
A végtelenre nyúló estéken Tara, Katherine és Fintan
órákat töltött a tengerparton, a rózsaszínes fényben
üldögélve, amíg a nap végre rászánta magát, hogy
lenyugodjon, messze, a nyílt tenger fölött.
– Arra van Amerika – mondogatták egymásnak. – A
következő állomás New York. – Azzal kimeresztették a
szemüket, és a horizontot kezdték kémlelni, hátha sikerül
megpillantaniuk a Szabadság-szobor körvonalait.
– Egy napon – sóhajtották –, egy napon eljutunk oda.
– Mit művelnek ezek? – kérdezte Frank Butler dühösen
Fidelmától. – Egész nap ott ücsörögnek a parton. Fél hatkor
elhajtottam mellettük, és amikor tízkor hazafelé jöttem,
még mindig ott voltak, egy tapodtat sem mozdultak.
Fidelma felsóhajtott. Jól tudta, milyen könnyű hosszú
órákat tölteni egy nedves falon üldögélve, elfeledkezve az
időről, légvárakat építeni, és azok minden zegzugát bejárni.
Felidézte magában, milyen fiatalnak lenni, amikor az ember,
mint egy bimbózó virág, még biztosra veszi, hogy csodálatos
jövő vár rá.
– Talán a panorámában gyönyörködnek – vetette föl.
 Frank felhorkant, méghozzá joggal. Tara, Katherine és
Fintan még csak föl sem figyelt az égbolt és a tenger
végtelenségére, kivéve, ha a szökésről fantaziáltak. Egyedül
azok a fiúk keltették föl az érdeklődésüket, akik majdnem
mindennap kiruccantak a védőgáthoz. Egyetlen este
folyamán akár húsz ember is összegyűlt. A fiúk látogatóba
jöttek Limerickből, Corkból, Dublinből, sőt még Belfastból is.
Tara legnagyobb bánatára a látogatók között elegáns,
divatos városi szerelésbe öltözött lányok is akadtak. Az sem
kedvetlenítette el őket, hogy Fintannel csak az idejüket
vesztegetik. De legalább egy helyi lakos sem mert a
közelükbe merészkedni. Néha egy-egy iskolai osztálytársnő
is feltűnt a háttérben, ám mivel senki sem engedte őket a
kiváltságot jelentő kemény mag közelébe, csalódottan
elkullogtak.
Éjszakánként csak úgy sistergett a levegő a kamaszok
vágyaitól, amelyek kifejezésére szigorúan meghatározott
udvarlási szabályok voltak érvényben. Az ember onnan
tudhatta, tetszik valakinek, hogy az illető megpróbálta
elgáncsolni, vagy megdobta egy medúzával. A kamaszok
föl-alá rohangáltak a fövenyre vezető lépcsőn, sorban
halászták ki a medúzákat a kezükben szorongatott
uszadékfával, majd szívük választottjához vágták az
állatokat.
Tarát több medúzával dobták meg, mint bárki mást.
Katherine-t egy tizenkét éves fiú bombázta, amíg meg nem
tudta, hogy a lány tizennégy éves. Utána nem győzött
bocsánatot kérni. Fintant senki sem hajigálta meg.
Végül leszállt az éj, és csuda dolgok kezdtek történni.
Ha az illető, akit megdobtak, így sikoltott fel:
– Juj, te szemét! Utállak! –, mindenki tudta, hogy a
megtámadottnak nincs ellenére a közeledés. De ha elfutott,
és öt perc múlva az apjával tért vissza, ezekkel a szavakkal
mutatva a támadójára:
– Ő az, apu. Ő akart megölni –, az illetőnek rá kellett
döbbennie, hogy alaposan félreértette a helyzetet.
 A gyengéd érzelmek kinyilvánításának másik
bombabiztos módszere az volt, ha az ember feltartott egy
darab hínárt, és így szólt:
– Találd ki, mi ez. A te hajad.
Ugyanígy, ha valaki egy ócska, rongyos bugyira bukkant
a hullámok között, és megkérdezte:
– Ez a tiéd? –, az ember tudta, hogy csodálója akadt.
Tara gyomra egész júniusban és július elején görcsbe
szorult az izgalomtól. Ez volt a lány életének legszebb
időszaka. Állandóan azt hajtogatta:
– Szerelmes vagyok!
Mire Katherine elnézően megkérdezte:
– Már megint? Most éppen kibe?
A legtöbb estén, amikor a nap végre lebukott a horizont
mögé, Tara elvonult a homokdűnék közé egy kis
etyepetyére az éppen aktuális lovagjával. Katherine a gát
letején várakozott, és a hoppon maradt hódolókkal
beszélgetett. Semmi kedve nem volt a homokdűnék mögött
smacizni.
A fiúk sem igazán érdeklődtek iránta. Katherine vézna
volt, és jellegtelen külsejű, nyoma sem volt rajta annak az
elegáns, titokzatos nőnek, aki végül lett belőle. A fiúk így
vélekedtek róla:
– Kedves lány. – Ami kamasznyelven annyit tesz: „Lapos,
mint a deszka.”
Tara minden péntek este könnyes búcsút vett a
távozóktól, megígérte, hogy írni fog, míg szombat délután
már az újonnan érkezőket mustrálgatta. A kempingbe
begördülő, az utasok meg a tetőre kötözött csomagok alatt
roskadozó kocsik alváza szinte az utat söpörte. Szebb nem
is lehetett volna az élet.
Fintan azonban többre vágyott a védőgátnál meg a
homokdűnéknél. Saját elképzelései voltak. Július közepe
felé azzal rémítette halálra Tarát és Katherine-t, hogy
könnyedén fölvetette:
– Menjünk el diszkóba. – Az elmúlt három év során
minden szombat este diszkót rendeztek a tizennyolc éven
felülieknek a közösségi házban, augusztusban pedig, amikor
a szerényen csordogáló turisták kicsit jobban kezdtek
csordogálni, szerdára is beiktattak egy bulit. A helyi klérus
vonakodva áldását adta a rendezvényre, abban a
reményben, hogy ezzel talán sikerül elcsábítani a turistákat
a két szomszédos húsosfazéktól, Kilkee-ből meg Lanichból.
Ezt is csak azután tették, hogy hiába próbáltak pénzt
összekoldulni egy új autóra.
A diszkó igazi bűntanya volt. Bár Neylon atya egy
hatalmas bottal járt körbe a lassú számok alatt,
gyóntatásnál egymás sarkát taposták a tisztátalan
gondolatokkal megfertőzött hívek. Nem szép dolog bűnre
csábítani az embereket. Kivéve, ha pénzt lehet keresni vele.
– Diszkóba! – Tara és Katherine nagyot nyelt. – De mi
még kicsik vagyunk.
– Na, ne mondd!
– De mondom – felelte Katherine. – A
keresztlevelünkben is benne van.
– A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket –
vigyorgott Fintan.
– Te már voltál ott? – kérdezte Tara.
– Ööö, hát persze – felelte Fintan fesztelenül. – Tavaly is
meg tavalyelőtt is.
– Beengednek minket? – kérdezte Tara, és kellemes,
félelemmel vegyes izgalom áradt szét a testében. Eddig
eszébe sem futott, hogy diszkóba menjen. Azt hitte,
legalább tizenhat évesnek kell lennie, hogy beengedjék. De
most hirtelen megvalósíthatónak tetszett az ötlet.
– Szerintem igen – válaszolta Fintan magabiztosan. –
Csak a cuccainkon meg a sminkünkön múlik az egész.
Bízzátok rám.
– Az apámnak igaza van – jegyezte meg Tara elbűvölve.
– Tényleg rossz hatással vagy rám. De nem is bánom.
Nézzünk szembe a tényekkel – fordult kedvesen Katherine-
hez –, ha arra várnék, hogy te vigyél kísértésbe, ítéletnapig
sem történne semmi.
A diszkóban töltendő estét lázas készülődés előzte meg.
Katherine pénzt vett ki a takarékbetétkönyvéből, és
kölcsönadta Tarának. Aki, Fintan kíséretében, autóstoppal
vitette magát Ennisbe, ahol beszerzett egy rózsaszín
sztreccs farmernadrágot, a leggyönyörűbb ruhadarabot,
amit valaha is látott. Megrendeltek egy tubus hajzselét a
knockavoyi patikusnál, aki megígérte, minden követ
megmozgat, hogy szombatig megérkezzen az áru. A Day-
Glo rózsaszín rúzs, amely a Csak 17 nyári különszámával
együtt érkezett, azonnal bevetésre került. Fintan úgy vélte,
az ingyenajándék pirosítóként és szemfestékként is
megállja a helyét.
– Nem készülődhetek otthon – mondta Tara
megszeppenve. – Ha az apám meglátja, hogy kifestettem
magam, megöl.
– Gyere át hozzánk – javasolta Katherine.
– Delia nem fog haragudni? Nem fog beárulni otthon?
– Az ég áldjon meg! – sóhajtott föl Katherine. – Egész
nyáron azzal nyúzott, hogy menjek el diszkóba. Csak azon
izgulok, nehogy ő is el akarjon jönni.
– Ezt nevezem! – kiáltott fel Tara. – Micsoda mázlista
vagy!
– Na, persze!
– És a te anyukád mit fog szólni? – fordult Tara Fintan-
hez. – Nem lesz mérges, ha megtudja?
– Ha az anyám meghallaná, hogy két csajjal megyek
diszkóba, ugrálna örömében – emlékeztette a lányokat
Fintan.
A nagy napon Tara vett négy citromot, ahogy a Csak 17
tanácsolta, a hajára csavarta a levüket, majd kiült a kertbe,
hogy hat órát töltsön a napon, várva, hogy seszínű haja
szőkévé váljon. Sajnos nemsokára beborult, és az eső is
eleredt, az akciónak tehát lőttek. Fintan pont akkor
érkezett, amikor Tara sört locsolt a hajára, hogy fényessé
varázsolja a fürtjeit. (Szintén a Csak 17 tippje.)
 – Te meg mit művelsz? – dühöngött Fintan. – Jól látom,
hogy sörrel locsolgatod a hajad?
– Miért, nem tesz jót a frizurámnak? – kérdezte Tara
nyugtalanul.
Fintan legszívesebben elkáromkodta volna magát, de
nem tette.
– Kit érdekel, hogy nem tesz jót a frizurádnak? A
józanságodnak nem tesz jót – fakadt ki. – Elpazarolsz egy
üveg finom sört!
– De azt akarom, hogy jól nézzek ki a diszkóban – felelte
Tara.
– Hidd el, sokkal jobban fogsz kinézni, ha megiszod azt a
sört – válaszolta Fintan. – Legalábbis te úgy fogod érezni.
Tara egy tömött szatyornyi ruhával és sminkszerrel,
továbbá két üveg barna sörrel – amit az apja
dugikészletéből csórt el – érkezett Katherine-ékhez. Delia
nem volt otthon, a kocsmában dolgozott. Az összegörnyedve
gubbasztó, hamuszürke, magára hagyott Agnes gyanakodva
nézett föl Delia feminista magazinjából, amikor Tara
eltipegett előtte.
Fintan Katherine szobájába terelte Tarát.
– Egyedül szeretnék lenni a vendéggel – mondta
fellengzősen, azzal becsapta Katherine orra előtt az ajtót. –
A mester alkot.
Amikor Tara előjött, Katherine szólni sem bírt az
ámulattól.
– Olyan… – most az egyszer nem talált szavakat –
öregnek nézel ki. – Elhallgatott, mert képtelen volt
szavakba önteni az érzéseit. – Legalább tizenhétnek látszol.
Mint az a lány a Bananaramából.
Tara a rózsaszín farmert viselte fehér, fodros blúzzal és
kék pólóval, amely majdnem szétrepedt asszonyos mellén.
A szeme kék ceruzával volt kihúzva, arcának többi részét
szinte teljes egészében Day-Glo rózsaszín rúzs borította,
hátrafésült haja pedig a megfelelő helyeken zselétől
csöpögő csimbókokban meredt az ég felé.
 – Na jó – fordult Fintan Katherine-hez. – Most te jössz.
– Én már kész vagyok.
Katherine bő szárú, nem testre simuló fekete
farmernadrágot viselt laza, fehér pólóval, és egy csepp
festék sem volt az arcán. Kizárólag akkor lett volna
hajlandó kisminkelni magát, ha tudja, hogy lesz, aki
lemosatja vele. Egy apára vágyott, aki így ordít rá:
– Szedd le azt a mocskot az arcodról! Nem engedem,
hogy a lányom úgy flangáljon a városban, mint egy kikent-
kifent utcalány! – ahogy Frank ordítana rá Tarára.
– De idősebbnek kell látszanunk, különben nem
engednek be bennünket – mondta Fintan idegesen. – A
melltartódat sem akarod kitömni?
– Már kitömtem – felelte Katherine alig hallhatóan.
Amikor Tara megjelent a konyhában, Agnes majdnem
szívszélhűdést kapott. – Jézus, Mária, Szent József és az
összes angyalok a mennyben! – kiáltott föl. – Azonnal
fésülködj meg, lányom! Hogyan gubancolódott össze ilyen
csúnyán a hajad?
– Direkt ilyen. Ez a divat.
– Olyan, mint a vécékefe.
– Akkor jó. – Fintan és Tara félénken egymásra
mosolygott.
– Már értem. – Agnes kezdett képbe kerülni. – Most ez a
frizura a menő, ugye?
– Igen.
– Nekem is jól állna?
Kínos csönd támadt, végül Fintan összeszedte magát.
– Agnes, egyszerűen csodálatosan! – Mire a Jóisten a
mennyben, akinek minden ember sorsára gondja volt,
elmosolyodott, és azt gondolta magában: ez a fiú még sokra
viszi a divatszakmában.
– De le kéne vágni a hajából – figyelmeztette az asszonyt
Fintan.
– Vágj csak le belőle nyugodtan!
Miközben Agnes leengedte ősz kontyát, a whiskysüveg
után nyúlt:
– Ti csak igyátok nyugodtan Frank Butler sörét, én
tisztességes piára vágyom.
Amikor Delia hazaért, az anyja ugyanazon a széken ült,
ahol egész nap, pocsolyarészeg volt, arcát neonrózsaszín
rúzs borította, hátrafésült ősz haja pedig ragadós tüskékben
meredezett az ég felé.
– Ide süss! – szólalt meg Agnes akadozó nyelvvel.
Csúcsmenő vagyok!
A jampecok nem fogadták osztatlan örömmel Tara
átváltozását.
– Hogy ki van kenve! – nézett a lány után Bobby Lyons.
– A haja meg olyan, mint a szénaboglya – panaszolta
Martin O’Driscoll.
– Mint a silóhalom – jegyezte meg Paul Early.
– A rózsaszín gatya viszont klafa – ismerte el Michael
Kenny.
– Aha – válaszolták a többiek kórusban. – A rózsaszín
gatya dögös.
A barna sör ellenére Tara, Katherine és Fintan kész
idegroncsként toporgott a közösségi ház bejárata előtt.
– Nehogy elfelejtsétek – mormolta Fintan –, mind a
ketten ezerkilencszázhatvanháromban születtetek.
De kár volt izgulni. Evans atyát csak az érdekelte, van-e
pénzük a beugróra.
Legalább százszor jártak már a közösségi házban, de
aznap este a poros deszkapadló, a parányi színpad, a
narancssárga műanyag székek, a hittanórához használt
poszterek, a Delia füstbe ment jógatanfolyamára invitáló
plakátok – a lótusz, a Smirnoff – mind-mind varázslatosan
újnak tűntek.
Bár még csak fél nyolc volt és világos, a levegő csak úgy
vibrált a feszültségtől. Egy furcsa szerkezet színes
buborékokat vetített a falra. A buborékok megduzzadtak,
majd kettéosztódtak, és kékeszöldből pirossá váltak.
Katherine-nek az iskolai biológiaórák jutottak az eszébe,
amikor mikroszkópon keresztül figyelték, hogyan osztódnak
szét és duzzadnak meg a sejtek. Ők érkeztek elsőnek.
Nyugtalanul kuporogtak a műanyag székeken, majdnem
szétrobbantak az idegességtől, miközben arra vártak, hogy
a többi vendég is betoppanjon. Csak várlak és vártak.
– Nem táncolunk? – kérdezte végül Katherine. Sütött
belőle a buzgalom.
– Várjunk még – felelte Fintan, aki idegesen pillantgatott
az ajtó felé, arra várva, hogy jöjjön végre valaki. Mind a két
lány előtt világossá vált, hogy Fintan is most van itt először.
Némán gubbasztottak, az ezüstös esti fényben porcicák
táncoltak.
– Kimegyek a mosdóba, megnézem, nem jött-e szét a
hajam – szólalt meg Tara kisvártatva.
– Nem jött szét – felelte Katherine.
Ismét csönd támadt.
– Akkor is kimegyek.
Fél tíz tájban, amikor már harmadszor játszották le
ugyanazokat a számokat, szállingózni kezdtek az emberek.
Majd amikor végre lement a nap, egyre többen érkeztek,
aztán még többen.
Tara, Katherine és Fintan némán, idegesen ült a székén,
és hitetlenkedve nézte, milyen lazán és magabiztosan
viselkednek a többiek, mennyire otthon érzik magukat ezen
a varázslatos helyen. Mikor lesznek ők is ilyen blazírtak?
Katherine fél szemmel az ajtót figyelte. Igaz, hogy az
anyja dolgozik, de azért sosem lehet tudni…
 24
Joe Roth figyelte, amint Katherine odalép az íróasztalához,
és felgyorsult a szívverése. Legalább húsz másik nő dolgozik
az irodában, miért pont ez az egy korbácsolja fel ennyire az
érzékeit? Az arca teszi? Az akcentusa? A magabiztossága? A
megközelíthetetlen-sége…?
A felemásan sikerült ebédet követően Joe megpróbálta
összeszedni a bátorságát, hogy vacsorára hívja a lányt. Ám
ezúttal nem kéri Fred Franklin segítségét, és nem
hivatkozik munkahelyi ügyekre. Joe nem szívesen élt a
megtévesztés és a manipuláció eszközével. Bár az ebéd
részben munkamegbeszélés volt, a férfi szégyellte magát,
amiért erőszakkal kényszerítette a lányt, hogy vele tartson.
De egyszerűen nem bírta türtőztetni magát.
Miközben Katherine gondosan a szék támlájára terítette a
kabátját, Joe azon töprengett, hová vigye a lányt. Olyan
helyre, ahol még meg sem száradt a festék a falakon? Vagy
egy ódon, patinás, külvárosi étterembe? Katherine melyiket
választaná?

Katherine leült, bekapcsolta a számítógépet, és megnyitott
egy fájlt. Majd bezárta, és egy másikat nyitott meg. Végül
azt is bezárta. Nem tudta eldönteni, hol kezdje a munkát.
Egyelőre nem is vette a fáradságot. Aztán amikor
észrevette, hogy Joe az íróasztala felé közeledik, ráébredt,
hogy a férfit várta. Joe elképesztően jól nézett ki. Már négy
napja egyfolytában. Gyönyörű, türkizkék csíkokkal szövött
tengerészöltönyt viselt, ingének halványzöldje még jobban
kiemelte sötét szemét és haját. A ruha teszi az embert,
jegyezte meg magában Katherine szigorúan. Az öltöny
szabása teszi ilyen elegánssá és vonzóvá Joe-t. Az öltöny
puha anyaga készteti őt arra, hogy megérintse a férfi
karját.
Joe megállt a lány előtt. Katherine ránézett a férfi
középső inggombjára, majd, legnagyobb meglepetésére, ezt
gondolta magában: akár ki is gombolhatnám, hogy
becsúsztassam a kezem a résbe. Amint elképzelte magában,
milyen tapintása lehet a férfi bőrének – feszes és bársonyos
a mellkasszőrzet alatt –, azonnal elöntötte a forróság. Joe
leült az íróasztal szélére, Katherine pedig azon kapta
magát, hogy a kitüremkedést bámulja a férfi sliccénél. Mi
lenne, ha lehúzná a cipzárt, és becsúsztatná a kezét a
nyílásba…? Megint bizseregni kezdtek az idegvégződései. A
megigézett lány Joe sliccéről nagy nehezen a férfi arcára
emelte a tekintetét. Félt. Aztán dühbe gurult. Joe, akár
minden reggel, ma is rámosolygott, de kicsit másképp, mint
eddig. Már nem a szája volt sokat sejtető, hanem a
tekintete. Kevesebb gyengédség, több feszültség. Kevesebb
melegség, több visszafojtott izgalom.
– Jó reggelt, Katherine!
– Jó reggelt! – felelte a lány kurtán.
A férfi elhallgatott, és megpróbálta elkapni Katherine
tekintetét.
– Köszönöm, hogy ma is bejött dolgozni. Boldoggá tett
egy öreg, beteg embert.
Katherine hűvösen húzta föl szemöldökét.
– Valóban?
– Igen. Egy nagyon bölcs ember egyszer azt mondta. –
Joe elhallgatott, elgondolkodva megdörzsölte az állát, majd
így folytatta: – Hogy is van? Ja, igen! „Te vagy a fény az
éjszakában.”
– Ez roppant érdekes – válaszolta Katherine lassan –,
mert egy másik nagyon bölcs ember, egy bíró, hogy egészen
pontos legyek, egyszer azt mondta: „A munkahelyi
szexuális zaklatás bűncselekménynek számít.”
A másodperc törtrészéig döbbent csönd támadt, majd Joe
úgy rándult össze, mintha gyomorszájon vágták volna.
Miközben az arcát elöntötte a pír, már le is ugrott az
íróasztalról. Kavargott a gyomra a megrázkódtatástól és a
hirtelen rátörő önutálattól.
Szexuális zaklatás! Katherine azt állítja, hogy
szexuálisan zaklatják. Ő! Joe Roth! Mindig azt hitte, hogy a
szexuális zaklatás a vén kecskék műfaja, akik szexuális
szolgáltatások kicsikarására használják befolyásos
pozíciójukat. Úgy, mint Fred Franklin. Joe álmában sem
gondolta volna, hogy heves udvarlása ilyen benyomást
kelthet Katherine-ben. Azt hitte, csak ártatlan flört az
egész. A férfi aljasnak és undorítónak érezte magát –
ráadásul kosarat kapott.
– Elnézést! – dadogta halálra vált arccal, és hátrálni
kezdett. – Nem akartam… meg sem fordult a fejemben…
rettentően sajnálom.
A keserű dicsőségét élvező Katherine az. asztalán heverő
kimutatásokra összpontosította a figyelmét. Az igazat
megvallva, gondolta magában, ez nem is nevezhető
zaklatásnak. A férfi egyszer sem próbálta meg „véletlenül-
direkt” megérinteni a mellét, amikor egy számlát nyújtott át
neki. Nem ajánlott fel fizetésemelést egy szerelmes
éjszakáért cserébe. Amikor Katherine a két és fél méter
széles folyosón fénymásolt, nem dörgölőzött neki hátulról,
gondoskodva róla, hogy a lány közvetlen közelről érezze
ágaskodó dorongját, és nem kiáltott fel: „Hoppá, elnézést,
szabad lesz? Olyan szűk ez a két és fél méteres folyosó” –
mint ahogyan azt Fred Franklin szokta eljátszani a többi
nővel.
De erőszakkal vonszolta el magával ebédelni. Igaz, hogy
munkaügyben. És állandóan bazsalyog, mint pék kutyája a
langyos kiflire, ennek viszont semmi köze a munkához.
Hogy a bölcs emberek mondásait már ne is említsük.
Idegtépő!
Katherine igyekezett megszabadulni attól a kínzó
balsejtelemtől, hogy a szexuális zaklatás valódi áldozatait
egyáltalán nem hatnák meg a vádjai. De legalább sikerült
megszabadulnia Joe-tól. Nagyon helyes! Es most munkára!
Joe visszatántorgott az íróasztalához, mire Myles, aki
végig szemtanúja volt az eseményeknek – az egész
bérosztállyal egyetemben –, együtt érzően megkérdezte
tőle:
– Földbe döngölt?
– Igen – felelte Joe tompa hangon.
Hirtelen mindenkinek sietős dolga akadt odakint, mivel a
férfi kollégák a lehető legnagyobb nyugalmat szerették
volna biztosítani Joe számára. Néha egy férfinak is szüksége
van az egyedüllétre, okoskodtak.
Ha egy lányt ér hasonló csapás, a kolléganői körbevették
volna, hogy csokoládéval meg vigasztaló szavakkal
halmozzák el.
– A rohadék! Menjen vissza a fára. Fogadok, hogy
miniatűr a micsodája.
De mivel Joe férfi volt, íróasztala azonnal parányi
tutajként kezdett hánykolódni a hatalmas tengeren. Aznap
délelőtt az iroda jobb felében dolgozó hímneműek, ha
beszélni szerettek volna az iroda bal felében dolgozó
társukkal, inkább hátrasurrantak a tűzlépcsőhöz, lementek
öt fokot, a kukák mellett kiosontak a hátsó kapun,
megkerülték az épületet, bementek a főbejáraton,
beszálltak a liftbe, beléptek az irodába, és így közelítették
meg azt a személyt, akivel dolguk akadt, nehogy érinteniük
kelljen Joe asztalát.
Fred Franklin jelentette az egyetlen kapcsot a
külvilággal, ő is csak azért, mert nem volt hajlandó öt fokot
lemenni a lépcsőn. Amint elhaladt Joe asztala előtt,
zavartan a férfi vállára helyezte a kezét, és bölcs,
atyáskodó hangon csak ennyit mondott:
– Dugj meg valaki mást, fiam.
Katherine semmit sem vett észre az egészből, mert
rengeteg dolga volt. Egyébként is arra számított, hogy Joe
visszatér a tett színhelyére. Ha visszajön, legalább tudni
fogom, hogy egy betegesen arrogáns barommal van dolgom.
Ha pedig nem jön vissza, nem kár érte. Bármi legyen is,
nem vesztek semmit.
Egyszer csak váratlan, kínzó veszteségérzet kerítette
hatalmába a lányt. Lehet, hogy Joe nem is olyan
kellemetlen alak. Á, nem, semmi értelme ezen rágódni.
Előbb-utóbb minden férfiról kiderül, hogy szemét.
Általában közvetlenül azután, hogy az ember lefekszik
velük.
Joe valahogy kihúzta a délelőttöt, és ha nem is tört meg
teljesen, csak árnyéka volt régi önmagának. Újra meg újra
végiggondolta, hogyan viselkedett az elmúlt három hétben,
és el kellett ismernie, hogy nagyon rámenős volt Katherine-
nel szemben. Mindig is gyakorlatiasan közelítette meg a
dolgokat. Ha megkívánsz valamit – vagy valakit –, tegyél
meg mindent, hogy megszerezhesd. De Joe-nak egyáltalán
nem állt szándékában tolakodónak lenni.
Vagy szexuálisan zaklatni Katherine-t.
Egy dologban szinte egészen biztos volt: nem követett el
semmi törvénybe ütközőt. Ami csak tovább rontott a
helyzetén. A lány a fejéhez vágott egy képtelen vádat, nem
azért, mert ez volt az igazság, hanem mert annyira gyűlöli
őt, hogy szüksége volt egy jó ürügyre, amivel
megszabadulhat tőle. A visszautasítás pokoli kínokat
okozott Joe-nak. Főleg azután, hogy azt hitte, sikerük
megolvasztania a lány szívét.
Ebédidőben Myles vigasztaló szavak után kutatott az
agyában. Valami komolyra, valami lélekemelőre van
szükség. Végül megtalálta.
Odament Joe-hoz, a vállára tette a kezét, és végtelen
együttérzéssel így szólt:
– Meghívhatlak egy sörre?
Joe tompa, üres tekintetében alig látható fény villant:
– Aha.
A két férfi még reklámipari mércével mérve is hosszasan
távol maradt. Más szóval, háromig hírüket sem lehetett
látni. Másnap délután háromig.
Az ötödik korsó után az összes szokásos beszédtémát
kimerítették – ezek: az Arsenal, a kocsik, az Arsenal, a női
mell, a sok seggfej ügyfél, az Arsenal, Anglia esélyei, hogy
elnyerje a 2006-os foci-világbajnokság rendezési jogát –, és
már eléggé ki voltak ütve ahhoz, hogy rátérjenek az
érzelmi életükre. Éppen Manchester tömegközlekedési
viszonyait elemezték, amikor Joe végre előhozakodott a
szexuális zaklatás témájával.
– Nem lett volna szabad erőszakkal rákényszerítenem,
hogy eljöjjön velem ebédelni – ismerte el szégyenkezve.
– Legalább megpróbáltad, haver – vigasztalta Myles, az
örök optimista.
– Túl rámenős voltam, Katherine nagyon érzékeny lány.
Myles azt dünnyögte az orra alatt, hogy Katherine
legalább olyan érzékeny, mint egy vastag páncélzatú tank.
– Te ezt nem érted. Katherine… – Joe ábrándosan a
levegőbe bámult – egészen aranyos is tud lenni.
– A nő szexuális zaklatással vádol, te meg azt állítod
róla, hogy aranyos. Nem vagy magadnál, haver!
– Most, hogy mondod, teljesen igazad van.
– Ha kijózanodtál, szarni fogsz az egészre.
– Nem.
– De igen. Mert a nő nem bírja a pofád, haver.
Joe-nak megvonaglott az arca.
– Holnap bocsánatot kérek tőle.
Mylesnak kiguvadt a szeme.
– Ez így nem karaj, cseszd meg!
Joe zavartan pislogott.
– Nem karaj, vagyis nem jó! – magyarázta Myles. –
Londoni szleng.
– Tudom – felelte Joe. – De te nem is vagy londoni.
– Nem. Surreyben születtem. Azért még mi is szegények
voltunk. Ide figyelj, haver, nehogy bocsánatot kérj tőle! Az
olyan, mintha beismernéd, hogy bűnös vagy. Azt akarod,
hogy kirúgjanak? Keményen húzod az igát, terveid vannak.
Hagyd a fenébe, haver!
– Nem hiszem, hogy Katherine komolyan gondolta, amit
mondott. Szerintem csak le akar koptatni…
– Akkor kopj le róla! – válaszolta Myles egyszerűen. –
Hallgass Myles bácsira. Neked most egy eszelősen bomba
nőre van szükséged. Attól majd helyrejössz.
– Nem. Még túl korai.
– Ráérsz hétvégén?
– Nem.
– Bocs, haver. Elfelejtettem, hogy meccsre mész.
– Nem, úgy értettem, a hétvége is túl korai.
– Képzeld azt, hogy vele vagy.
– Képtelen vagyok. Nem menne. Tudnám, hogy nem
Katherine az.
– Ki nézi a kandallót, mikor megpiszkálja a tüzet? –
vigyorgott diadalmasan Myles. Mindenre volt kész válasza.
– Myles, elkeserítesz – jegyezte meg Joe elcsigázottan.
– Föl a fejjel, haver! Biztos nem ez az első eset, hogy
lapátra tettek.
– Három évig jártam Lindsayvel, aztán elköltözött New
Yorkba…
– De ettől még más csajok is érdekelnek, nem? – vágott
közbe Myles.
– Azt hiszem. Beletelt egy kis időbe, mert bár már amúgy
is döglődött a kapcsolatunk, nem volt könnyű, és hiába
maradtunk barátok, azért…
– Megviselt a dolog – szólt közbe Myles. – Nagyon
érdekes. Nem. Én arra próbálok kilyukadni, hogy egyszer
fent, egyszer lent. Túl fogod élni.
Részeg bizakodás töltötte el Joe-t. Az alkoholgőztől
mámorosan egészen elképzelhetőnek tartotta, hogy sikerül
kiszeretnie Katherine-ből. Talán még egy másik lányt is
megismerhet. Máris jobban érezte magát.
– Igazad van! – bólintott. – Rövid az élet.
– Ez az – mondta biztatóan Myles. – És ki akar olyan
szekér után futni, amelyik nem veszi fel?
– Én aztán nem. Nem vagyok az a típus – vallotta be Joe.
– Mért nem, haver?
– Nem t'om. Nem vagyok elég megszállott.
– Az gáz. Na, ami ezt a Kathyt illeti…
– Katherine-nek hívják – szólt közbe Joe. – Semmilyen
becenévre nem hallgat.
– Jaaaaaaaaj, bocsánat! – bődült el Myles, azzal felkapta
a szomszédos asztalnál ülő nő retiküljét, és Joe-hoz vágta.
– Tessék, a retiküldíj!
Dühtől szikrázó szemmel nézett Joe-ra.
– Ne vedd ennyire komolyan, oké?
– Bocs! – felelte Joe, visszasüppedve az
elkeseredettségbe. – Azt hittem, végül csak sikerül
bevágódnom nála.
– Smároltatok?
– Á! – horkant fel Joe.
– Fogadd meg a tanácsomat, haver, semmire se mész egy
nőnél, ha még csak le se smárolod.
Joe felsóhajtott. A maga kegyetlen módján Mylesnak
tökéletesen igaza volt.
– Add vissza a nőnek a táskáját – mondta elcsigázottan.
 25
Tara degeszre tömött szatyrokkal a kezében tántorgott be
az irodába, majd az íróasztalára hajította őket.
– Nem tudom, mit értenek azon, hogy tiltott gyümölcs –
nyavalygott. – A gyümölcs az egyetlen étel, ami nem tilos.
Ravi, aki éppen akkor bontott ki egy Marks and Spencer
szendvicset, amely nem kevesebb mint harminchat gramm
zsírt tartalmazott, érdeklődéssel figyelte, amint Tara almát,
mandarint, körtét, nektarint, szilvát és szőlőt pakol ki a
szatyrokból, majd amulettként elrendezi őket az asztalon.
– Kérsz egy fél szendvicset? – kérdezte érdes
kamaszhangon.
Tara nemet intett a kezével.
– Dupla adag majonéz van benne – csábítgatta Ravi.
– Még csak az kéne. Vidd a szemem elől.
– Azért nem kell leharapni a fejem. – Ravi felpattant,
Tara fejére tette a kezét, és torkaszakadtából ordítani
kezdett: – Távozzatok, rossz szellemek, hagyjátok ezt a
szegény gyermeket!
– Ez isteni! – nyögdécselt Tara, miközben Ravi a
koponyáját masszírozta. – Imádom, amikor ki akarod űzni
belőlem az ördögöt. Ne hagyd abba! – könyörgött, amikor
Ravi visszaült az asztalához, hogy magába tömje a
nyolcszáz kalóriás szendvicset.
– Hiába minden – dünnyögte teli szájjal. – Egy jó kis
ördögűzés mindig meghozza az étvágyamat.
Az agyonhajszolt Vinnie viharzott be az irodába. A három
hónapos kisbabája jóvoltából ébren töltött éjszaka során
újabb hajszálaitól volt kénytelen megválni, és amikor
megpillantotta Tara íróasztalát, érezte, hogy a hajtöve
további három centivel húzódik hátrébb a fején. Miféle iroda
ez? Mi folyik itt? Mintha az Albert Square-t látná.
– Új vállalkozásba fogtál? – Teddy és Evelyn, az
elválaszthatatlan páros lépeit be az ajtón.
 – Gyümölcsboltot nyitottál? – érdeklődött Teddy.
– Jó ötlet! – lelkesedett Evelyn. – Banánt is árulsz?
– Banánról szó sem lehet – felelte Tara kimérten.
– Hizlal?
– Hizlal.
– A banán nem is hizlal. – Vinnie tisztában volt vele,
hogy az igazgatók hűvös távolságtartásával illene
szemlélnie a jelenetet, de nem bírt uralkodni magán.
– Nem hát. Semmi sem hizlal – helyeselt buzgón Teddy. –
Nézz csak meg engem. Azt és annyit eszem, amit és
amennyit csak akarok, mégis úgy nézek ki, mint egy
botsáska.
– A nők pontosan attól híznak meg, hogy állandóan a
kalóriák miatt nyavalyognak – jelentette ki Vinnie. –
Maguknak köszönhetik az egészet.
– Láttátok tegnap este azt a dokumentumfilmet az
Everest-expedícióról? – süvöltötte Ravi. – Majdnem
beszartak, olyan hideg volt. Az egyik fickónak teljesen
lefagyott a hüvelykujja. Nem ettek mást, csak havat…
– Ezt nekem is ki kéne próbálnom – szólt közbe Tara
elgondolkodva. – Az Everest-diéta. Na, jó, Ravi, Evelyn meg
a többiek, gyertek ide, hitelkártya-összevágó ceremónia
következik.
– Már megint? – szörnyülködött Vinnie. – Fél év sem telt
el a legutóbbi óta.
– Tudom, de ma reggel megkaptam az elszámolást.
Fogjatok vissza, mielőtt a tönk szélére kerülnék – mondta a
lány sötéten. – Ravi, ollót!
Ravi készségesen átnyújtotta az irodai ollót.
– Szemetest!
Ravi már a kezében szorongatta a papírkosarat: kívülről
fújta a rituálét. Tara elővette a pénztárcáját, magasra
emelte a Visa-kártyáját, és megforgatta a levegőben.
– Mindenki jól figyel? – Azzal, megpróbálva visszafojtani
a rátörő veszteségérzetet, belemélyesztette az ollót a rideg
plasztiklapba. Amikor, Vinnie-t kivéve, az egész iroda
tapsviharban tört ki, Tara ezt mormolta maga elé:
– Megtisztultam, tiszta vagyok. Most az Access-
kártyámat!
Mindenki tiszteletteljes némasággal nézte, amint Tara
precízen félbevágja az Access-kártyáját, majd ismét
feldübörgött a taps.
– Hát az Amex-kártyád? – kérdezte Ravi, mire Tara rövid
habozás után azt is elővette, és vonakodva kettévágta.
– A Sears-kártyád? – tudakolta azután Ravi, mire Tara
ingerülten így szólt:
– Valamire azért nekem is szükségem van. Mi lesz, ha
vészhelyzetbe kerülök?
– Még mindig ott van a bankkártyád meg a Switch-
kártyád.
– Na… jó – Tara szomorúan kettévágta és a szemetesbe
hajította a Sears-kártyáját.
– Fogadok, hogy egy hét múlva az összes bankot
felhívod, mondván, hogy ellopták a pénztárcádat, és új
kártyát szeretnél igényelni – sóhajtotta Vinnie. Talán ideje
lenne beiratkoznia egy újabb tanfolyamra, hogy megtanulja,
hogyan kell bánni a beosztottaival. – Méltóztatnátok végre
munkához látni? – pattogott. Kis késéssel ugyan, de
megpróbált úgy tenni, mintha ő volna a főnök.

A Tara gyümölcsboltjáról szóló híresztelések olyan
szédületes gyorsasággal terjedtek el, hogy még a többi
osztályról is érkeztek bámészkodók, hogy jókat
kuncogjanak rajta. Tara szégyellte magát, de hajlíthatatlan
maradt. Valamit tenni kell, különösen az előző esti
ámokfutás után. Ha csak gyümölccsel van körülvéve,
kénytelen azt enni.
De a gyümölcs sosem vált be igazán, bármennyit is
tömött magába belőle a lány. Megevett egy almát, egy
szilvát, pár szem mandarint, három nektarint, még egy
mandarint, még négy szilvát, egy maréknyi szőlőt, még egy
mandarint, de még mindig kopogott a szeme az éhségtől.
Beleharapott egy körtébe, mire majdnem kitört a foga.
Felsóhajtott. Jól tudta, milyenek a körték. Létezik egy
másfél perces időszak, amelynek során a körte fogyasztásra
alkalmas. Előtte olyan kemény, mint a kő. Utána rothadt
trutymó alakot vesz fel. Ha a másfél perces időszak alatt
csípjük nyakon, nagyon finom, de ennek az esélye
meglehetősen csekély.
Vinnie értekezletre hívta a kollégákat, mivel a cégnek új
játékprogramot kellett készítenie a MenChel-projekt
keretében. Nemrégiben kérték fel erre.
Vinnie föl-alá masírozott az irodában, folyamatábrákat
meg időkimutatásokat rajzolt föl a táblára, és idegesen
vakargatta gyérülő hajkoronáját.
– Itt most a lét a tét, fiúk – súgta oda Ravi Tarának,
miközben Vinnie lázasan szövegelt.
– Egy kétezer fő per napos projektről van szó, úgyhogy
mindenki szedje össze magát, mert a nyamvadt
minőségellenőrök már itt lihegnek a nyakunkban –
pattogott.
– Mi lehet az a folt Vinnie ingujján? – hajolt oda Ravi
Tarához.
– Büfi.
– Nagyon közel a határidő – szívta magát Vinnie –, nincs
idő lazsálásra, úgyhogy most az egyszer legyetek szívesek
rendesen összedolgozni, és… és honnan a francból jön ez a
fura, cuppogó hang?
Tíz ember fordult Tara felé.
– Tarától – felelte Teddy diadalmasan.
– Ez aztán a csapatszellem! – Tara vérig volt sértve. –
Szép dolog fúrni a másikat! Bocs, Vinnie, a gyomrom az.
Összekeveredtek benne a gyümölcssavak. Azt hiszem,
éppen buliznak.
Tara majd megveszett egy kis szénhidrátért, hogy
lecsillapítsa a gyomrát. Hogy megtöltse valamivel ezt a
nyálkás ürességet. Úgy érezte, a gyomra egy hatalmas
bálterem, tizenkét méter magas falakkal. Vagy egy óriási
konferenciaközpont, amely háromezer küldött befogadására
alkalmas. Végeláthatatlan és visszhangos, barlangszerű és
üres, üres, üres. De a lányban buzgott az akaraterő, nem
volt hajlandó feladni. Még akkor sem, amikor Szunyás
Steve kiszaladt egy fánkért, hogy megolajozza fejében a
fogaskerekeket.
Amint vége lett az értekezletnek, Tara rohant a
dohányzóba.
– Isten áldjon titeket, drágáim! – lengette meg a
cigisdobozát a maroknyi megátalkodott dohányos előtt, akik
egymás hegyén-hátán szorongtak a szűk, füstös
helyiségben. – Képzeljétek, mekkora lennék most, ha a
nikotin nem fogta volna vissza az étvágyamat annyi éven
keresztül. A tűzoltóknak láncfűrésszel kellene
kiszabadítaniuk a házamból.
Egy órával az ebédszünet kezdete előtt bárki is haladt el
Tara asztala előtt, az kivétel nélkül lecsípett pár szemet az
ott heverő szőlőfürtről.
– Mi bajod? – fürkészte Ravi a lány gyötrődő arcát.
– A szőlőm! – panaszolta Tara. – Mindenki azt hiszi, hogy
szabad préda. Pedig nem az. Az ebédem. Én sem veszem el
tőled csak úgy a szendvicsedet.
– Dehogynem – emlékeztette a lányt szelíden Ravi.
– Jó, lehet – ismerte el Tara. – De én kivétel vagyok.
Normális ember nem eszi el más elől az ebédjét.
Egy órakor Ravi Tara elé lépett.
– Nincs kedved eljönni velem a Hammersmithbe?
Megnézegetjük a kirakatokat, talán még egy-két kaparós
sorsjegyet is veszünk – mondta behízelgő hangon.
Gyakori időtöltésük volt ez, amikor Ravi nem ment
edzeni.
– Kösz, nem. – Tara előkapta a kötőtűket meg a fonalat.
– Kötésbe fojtom az éhségemet!
Ravinek kiguvadt a szeme.
– Ez meg mi?
– Pulóver Thomasnak.
 – Remélem, tudja, hogy megfogta az isten lábát.
– Ne aggódj. Majd rájön.
Ravi tanácstalanul téblábolt Tara mellett, nem akart
nélküle elmenni.
– Hozzak még gyümölcsöt?
– Ne fáradj, Ravi – felelte a lány. – A gyümölcstől csak
még éhesebb leszek. Azt hiszem, csak a teljes ételmegvonás
segít, mert abban a pillanatban, hogy eszem valamit,
megnyílnak a kapuk, és mindent fölfalok.
– Nem értem, miért sanyargatod magad – mondta Ravi.
Tara gúnyos pillantást vetett a férfira.
– Talán vak vagy?
– Szerintem jó nő vagy – jegyezte meg Ravi.
– És ezt el is higgyem? Most pedig menj innen. Kötnöm
kell magamnak egy boldog kapcsolatot.
– Jaj, ne csináld ezt, Tara! – hízelgett Ravi. – Nélküled
nem jó kirakatot nézegetni.
A lány felmutatta a kötését.
– Beugorhatnánk az újságoshoz, elolvashatnánk a
magazinokat – rágta tovább Tara fülét a férfi.
A lány megrázta a fejét.
– Lehet, hogy a Bootsban találunk olyan rúzst, ami
tényleg nem jön le – mondta gonoszul Ravi. – Új formula.
– Csinálj úgy, mint Elvis – adta be a derekát a lány –, és
gondolkodom az ajánlaton.
– Melyik dalt parancsolod?
– A Hitvány kutyát.
Ravi a homlokába húzott egy tincset, összecsücsörítette a
száját, égnek emelte a kezét, és vadul körözni kezdett a
csípőjével.
– Hitvány kutya vagy te, nem más, mért tagadnád –
énekelte.
– Látod? – kiáltotta Tara. – Tudtam, hogy nem tetszem
neked.
Tara szerencsésen túlélte a kirándulást, sikeresen
ellenállt a Hammersmith összes kísértésének, nem szegte
meg a fogadalmát. Először a Marks and Spencerbe mentek,
és nem túl lelkesen körülnéztek. Ravi ellenőrizte, nem
érkeztek-e újabb fajta péksütemények reggel óta. Tara vett
három csomag csípőszorítós harisnyanadrágot, mert
semmiképpen sem akart üres kézzel távozni. Utána
bementek a Bootsba, ahol Ravi szemügyre vette a
szendvicseket. Tara pedig végigpróbálta az összes úgymond
„tartós” rúzst, amelyekről, saját keserű tapasztalataiból
kiindulva, jól tudta, hogy még véletlenül sem azok. Minden
különösebb lelkesedés nélkül vett egy doboz arcápoló
kapszulát.
– Thalidomide? – kérdezte Ravi nyugtalanul.
– Biomide – javította ki a lány.
Ezek után átmentek az újságoshoz, ahol Ravi átnézte a
Padlógázt, Tara pedig a Fogyókúra Magazint. A délután
méltó befejezéseképpen mind a kelten vettek egy-egy
kaparós sorsjegyet. Ravi Tara kezébe nyomott egy
kétpennyst, és egyetértő csöndben dörzsölték le az
alumínium védőréteget. Egyikük sem nyert semmit.
– Mióta vagyunk itt? – kérdezte Tara.
– Háromnegyed órája.
– Asszem, vissza kéne mennünk – mondta a lány.
– Asszem.
Ebéd után látszólag mindenki az evésről csevegett,
legalábbis a Tarához eljutó beszédfoszlányok erre engedtek
következtetni.
Vinnie úgy írta le az új projektet Evelynnek, mint
maratoni feladatot, Tarának pedig azonnal a vastag
tejcsokiréteggel borított mogyorós-karamellás Maraton
szelet jutott az eszébe.
– Ne libáskodj! – piszkálódott valakivel Evelyn, és Tara
majdnem elalélt, amikor egy ropogósra sült libacomb jelent
meg lelki szemei előtt.
Ravi a barátnőjével, Danielle-lel beszélt telefonon.
– Nem piskóta! – kiáltott fel. Milyen piskóta, ábrándozott
el Tara. Szaftos, ragacsos banános? Vastag, sötétbarna
csokoládékrémmel töltött? Édes, ínycsiklandó répás? Sűrű
és nehéz püspökkenyér?
– Isten hozott a klubban! – nyerített bele Ravi a
telefonba, Tara pedig már látta is, amint lehántja a Klub
szeletről a sárga csomagolást meg az aranyszínű fóliát, és
beleharap a vastag csokoládéréteg alatt megbúvó
kekszdarabba. Micsoda gyötrelem!
– …ha megdobtak kővel, dobd vissza kenyérrel… – ütötte
meg egy újabb beszédfoszlány Tara fülét. Milyen kenyérrel?
Ciabattával? Focacciával? Bagettel? Cipóval? De a
bibliamagyarázókon kívül szokta használni még valaki ezt a
szólásmondást? – töprengett el Tara. Csak nem hall félre?
Csak nem kezdett hallucinálni az éhségtől?
Ebben a pillanatban egy fekete kosztümös, elegáns nő
jelent meg az ajtóban.
– Jó napot! – mondta. – Pearl vagyok a Fejlesztésről. –
Úgy hallottam, itt lehet narancsot venni.
Mindenki Tara felé fordult.
– Rosszul hallotta – vakkantotta oda a lány nyersen.
– Elnézést – mondta Pearl a Fejlesztésről, és hátrálni
kezdett. Sejtette, hogy alaposan beletenyerelt valamibe.
– A naranccsal annyi baj van – magyarázta Tara. –
Minden úszik a ragacstól, csak a narancsban nem marad egy
csöpp se. De adhatok helyette mandarint. Sokkal
kellemesebb gyümölcs.
Munka után Tara elment tornázni, és borzasztóan
elégedett volt magával, amikor az ájulás kezdte
környékezni. Negyedóráig kellett pihennie a padon, míg
térdremegés nélkül fel bírt állni. Amikor hazaért, Thomas
belecsípett a fenekébe, és vidáman megjegyezte:
– Ahhoz képest, hogy dagadt vagy, nem is nézel ki olyan
rosszul.
Amikor Tara lefeküdt, remegett az éhségtől meg a
kimerültségtől. Mindent egybevetve, klassz kis nap volt a
mai.
 26
Katherine érdeklődéssel tapasztalta, hogy aznap, amikor
szexuális zaklatással vádolta meg Joe-t, a férfi nem jött
vissza az irodába ebéd után. Nyilván a kocsmába ment, a
lány pedig halvány elégedettséggel nyugtázta, hogy sikerült
megbántania.
Másnap reggel kíváncsian ment munkába. Joe-nak elég
ideje volt, hogy megeméssze a hallottakat, vajon ma megint
visszatér az elbűvölő, bizalmaskodó stílusához? Vajon
továbbra is váltanak pár szót reggelente? Joe vajon
továbbra is felül az asztalra? Vajon folytatja a flörtölést meg
a puhítást?
Ő pedig vajon folytatja a gonoszkodást?
Katherine, legnagyobb meglepetésére, hajlott arra, hogy
felfüggessze a piszkálódást. Joe olyan kitartó, megérdemli a
pihenést. A lány azon morfondírozott, talán megihatnának
együtt valamit – persze ő úgy fog tenni, mintha a férfi
erőszakkal kényszerítette volna erre.
Egyfolytában az ajtót leste, nem mondhatni, hogy
izgatottan, de nem is halálos nyugalommal. Ám Joe nem
jött. Katherine beletemetkezett a munkába, de mire
elérkezett az ebédidő, rá kellett döbbennie, hogy titokban
egész délelőtt éberen várta, hogy megérkezzen.
Háromkor végre megjelent, Myles kíséretében, egy üveg
Lucozade-et lóbálva a kezében. Mind a két férfi sápadt és
feltűnően csöndes volt.
– Uraim! Örülök, hogy méltóztattak befáradni – kiáltotta
Fred Franklin szarkasztikusan.
Joe valami olyasmit motyogott, hogy egy reklámfilm
forgatásáról jönnek.
– Véletlenül nem a hálószobájukban zajlott az a bizonyos
forgatás? – gúnyolódott Fred.
– Nem – felelte védekezőn Joe. – A fürdőszobában –
tette hozzá bánatos mosollyal, azzal átvágott az irodán.
 Katherine azon nyomban nyugodt, rezzenéstelen
arckifejezést erőltetett magára. Lássuk a medvét!
Joe elindult felé, már majdnem odaért az asztalához –
aztán továbbment. A kávéautomatához. Néhány
másodperccel később, amikor a férfi visszafelé jött,
Katherine még egyszer felöltötte a higgadtság álarcát. Joe
azonban nagy ívben elkerülte a lányt. Még csak pillantásra
se méltatta.
Katherine megvárta, amíg Joe lehallgatja az üzeneteit és
elolvassa a leveleit; arra számított, hogy majd ezután fog
odajönni hozzá. De nem jött. Katherine várt még egy kicsit,
hátha a férfinak sürgős munkája akadt, de az asztal sarka
üres maradt. Joe-nak biztosan be kell hoznia a lemaradását
a huszonhat órás ebédszünet után. Katherine lopva feléje
sandított. Nem úgy nézett ki, mint aki teljesen el van
havazva.
Egy óra múlva a lány kénytelen volt beletörődni, hogy
Joe aznap már nem látogatja meg. Hogy a férfi feladta a
harcot. Katherine megkönnyebbülésébe csalódottság
keveredett. Micsoda tetű alak, gondolta magában. Egy igazi
férfi fel sem veszi, ha szexuális zaklatással vádolják.
Katherine valahogy rávette magát, hogy ismét a
munkájára összpontosítson, de el-elkalandoztak a
gondolatai. Kívülről egy számításaiba mélyedt nő
benyomását keltette, de valójában csak úgy nyüzsögtek a
fejében a felkiáltójelek. Nem hiszem el, hogy ezt tette
velem! Csak úgy! Tegnap még megőrült értem! Én voltam
neki a fény az éjszakában, ő maga mondta!
A lány időnként Joe-ra sandított. Hátha meggondolja
magát. Akkor is őt nézte, amikor a férfi, az iroda túlsó
végében, levette a zakóját, meglazította a nyakkendőjét és
feltűrte az ingujját. Katherine-nek akaratlanul is
kikerekedett a szeme. Végigpásztázta az alkarján meredező
szőrszálakat, az alattuk megbúvó bársonyos bőrt, a meg
feszülő és ellazuló izmokat, amikor a férfi felvette a telefont
vagy az egérrel kattintgatott. A krómacél karóra szorosan
fogta körbe a csuklóját. Semmi ernyedtség nem látszott a
karján.
Katherine nem győzött bosszankodni. Joe úgy állította be
magát, mint Mr. Főnyeremény, mint Mr. Túl Vékony Vagyok
Hogy Macsó Legyek. De bármennyire is vékony volt,
duzzadt az erőtől. Ez itt egy vonzó férfi karja… jaj, ne!
Helyetekre, zavarta vissza a rácsok mögé ellenszegülő
érzéseit Katherine.
Estefelé Joe meg a többiek megegyeztek, hogy sörözni
mennek. Kutyaharapást szőrével, mondogatták.
– Hé! – kiáltotta el magát Joe, mire Katherine felkapta a
fejét. Na, végre, hogy a fene essen beléd, gondolta
magában. Elhatározta, hogy nagyon nehezen fogja beadni a
derekát. Nem szabad túl könnyen odadobni mindent. Joe
tekintete azonban elsiklott a lány feje fölött, és az iroda
távolabbi végében állapodott meg. – Hé, Angie! – kiáltotta
ismét. – Meghívhatunk egy italra?
Katherine-nek összeszorult a gyomra. Angie
reklámszövegeket írt. Filigrán, sötét hajú, csinos lány volt,
és olyan rövid ideje dolgozott a cégnél, hogy még senki sem
keresztelte át, tekintettel a szexuális hajlandóságaira.
– Miért ne? – felelte mosolyogva Angie.
Katherine titkon azt remélte, hogy Joe őt is elhívja, de a
csönd mindennél beszédesebb volt.
A lány egy lemezt dugott a számítógépbe, hogy elmentse
a napi munkáját, és eltökélten, jeges örömmel
megkeményítette a szívét. Joe Roth egy vadbarom. Ha
elgondolom, hogy még sajnáltam is, amiért megbántottam,
gondolta magában Katherine. Hamar megvigasztalódott.
Világos, hogy az alacsony, vékony lányokat szereti, és most
a legújabb alacsony és vékony lányt szúrta ki magának.
Csak játszott Katherine-nel: abban a pillanatban, hogy a
lány komolyabb érdeklődést kezdett mutatni iránta,
visszavonult, feltépett sebeket hagyva maga után. Csak
azért kezdett ki Katherine-nel, mert ő megközelíthetetlen. A
férfiak olyan gyerekesek, az ő füvük mindig zöldebb.
 Katherine szerencsésen megmenekült.
Kivette a gépből a lemezt, és erőteljes mozdulattal a
fiókba hajította. Amikor kiment a lifthez, az egész társaság
ott tolongott. Joe éppen Angie benyögésén nevetett,
majdnem összeért a fejük. Katherine legszívesebben sarkon
fordult volna, ha nem fél attól, hogy ez csak tovább tetézi a
kínjait. Merev arccal csatlakozott a duhajokhoz, akik kivétel
nélkül azt hajtogatták, hogy porzik a veséjük.
– Gyere velünk – hívta Myles Katherine-t, hátha sikerül
felvidítania Joe-t. De rögtön meg is bánta. Mi lesz, ha a nő
őt is szexuális zaklatással fogja vádolni?
– Nem, köszönöm – dünnyögte a lány, arra várva, hogy
Joe talán bedobja magát és megpróbálja elcsalni. De a férfi
egy szót sem szólt, Katherine pedig remegett a dühtől.
Felszínes disznó! Amikor a lány kilépett a liftből, még
hátraszólt a válla fölött:
– Jó mulatást! – Nem értette, hogy bírt hangot kipréselni
a torkán.
Szerda esténként Katherine-nek rendszerint dzsiggórája
volt. Mindenről elfeledkezve, trapézsortban topogott a zene
ütemére, hat másik nő társaságában, és a boldog
gyerekkorról ábrándozott, miközben az aerobikórára
érkezők kuncogva lestek be a terembe.
Óra után gyakran jött össze Tarával, Livvel, sőt néha
még Fintannel és Sandróval is. Ma viszont egyenesen
hazament. Úgy le volt törve, hogy még a lelkiismerete sem
lázadozott. Bevetette magát az Oxford Circus-i
metróállomás felé igyekvő embertömegbe. De ezt sem bírta
elviselni. Leintett egy taxit, és azon imádkozott magában,
nehogy bőbeszédű sofőrt fogjon ki. De ma minden
összeesküdött ellene. Háromnegyed órán keresztül egy
Wayne nevű idegengyűlölő fasiszta süket dumáját kellett
hallgatnia, akinek három ronda, dagadt kölykét bárki
megcsodálhatta a műszerfalra erősített fotón, és aki a világ
összes nemzetét így jellemezte:
– Megmonggyam az őszintét, kisnaccsád? Mocskos
patkányok. – A franciák, a boszniaiak, a jamaicaiak, az
algériaiak, a görögök, a pakisztániak, és természetesen az
írek is mind-mind mocskos patkányok voltak, legalábbis
Wayne szerint. Miközben Katherine mindenkit
körbetelefonált, hogy otthon tölti az estét, a saját hangját is
alig hallotta.
Katherine végre hazaért, de ennek sem örülhetett sokáig.
Tiszta, csillogó-villogó lakása szomorúnak és sterilnek tűnt.
Túl makulátlannak. Riasztóan makulátlannak. Eszébe jutott,
hogy ennie kellene valamit, de a kisujját sem bírta
megmozdítani. Bekapcsolta a tévét, de semmi nézhetőt nem
talált benne. Az élete, amellyel általában borzasztóan
elégedett volt, megmagyarázhatatlanul unalmasnak
tetszett. Minden – a munkájától az otthonáig – unalmas,
sivár és élettelen volt. Katherine sorban kipukkasztgatta a
buborékokat egy darab buborékfólián, de még ez sem tudta
felvidítani.
Egyetlen aggasztó dologtól eltekintve – amely olyan
hatalmas volt, hogy a lány néha meg is feledkezett róla –
még pár nappal ezelőtt is tökéletesen elégedett volt az
életével.
Gyűlölte Joe-t, amiért ezt merte tenni vele. Katherine
elkövette azt a hibát, hogy a férfi szemével kezdte figyelni
magát, és nem volt ellenére a látvány. Most, hogy a férfi
csodálata elhamvadt, a lány kénytelen volt eldobni a
rózsaszín szemüveget, és visszavenni a régit – a sajátját.
Az átállás mindig fájdalmas volt.
Nem hívhatta fel Tarát, Fintant vagy Livet, hogy kiöntse a
lelkét és vigasztalást keressen. Ő sosem tett ilyet. Mindig
maga oldotta meg a problémáit. Tudta, ha elhagyná magát,
csak megijesztené a többieket. Mindenki kemény,
érzelemmentes nőnek tartotta.
Végül úgy döntött, ideje megvacsoráznia, de mint mindig,
most sem volt otthon semmi ehető. Kedvetlenül levonszolta
magát a sarki kisboltba, és kifejezéstelen arccal
összeszedett néhány dolgot. Ám amikor beállt a pénztárhoz,
önkéntelenül is alaposan szemügyre vette a kosara alján
árválkodó cikkeket. Egy doboz gyorsfagyasztott lasagne.
Egy személyre. Egy darab alma. A létező legkisebb
kiszerelésű tej. Szánalmas! Le sem tagadhatná, hogy
egyedül él. Hogy lenézheti a pénztáros.
Katherine dühösen felkapott egy zsák sáros krumplit, és
a kosarába vágta. Közben majdnem kificamodott a válla, a
karja pedig a kétszeresére nyúlt. Na! Most már senki sem
gondolhatja, hogy nincs senkije. Épeszű ember nem vesz
zsákos krumplit. Főleg olyat, ami csupa sár. Ez az anyák
kiváltsága – akik a mosogató fölé görnyedve, kisebesedett
ujjakkal, körömkefével súrolják le a piszkot a
krumpliszemekről, majd egy óriási fazékba borítják az
egészet, hogy legyen mivel betömni a sok éhes szájat.
A lángoló arcú Katherine kihívóan rámosolygott a
pénztárosra. Látod? Én is ember vagyok. De a férfi rá sem
hederített. A lány hazacipelte a krumplit. Fogalma sem volt,
mit csináljon vele.
Megette a lasagnét meg az almát, ivott egy csésze teát,
de az este hosszúra nyúlt, és Katherine rosszul volt a
tétlenségtől.
Vizet eresztett a kádba, és kiválasztotta a „Mindent
Tudok” feliratú habfürdőt, mert a címke az „önbecsülés, a
magabiztosság, a lelkierő és sikerélmény” ígéretével
kecsegtetett. Aztán lefeküdt, és – évek óta először –
rászakadt a magány.
Semmi vész, gondolta magában. Itt a tévé. Felkapta az
imádott távirányítót, mindenáron keresni akart valamit, ami
álomba ringatja. Kit érdekelnek a férfiak, amikor
mozicsatorna is van a világon?
De csak arra tudott gondolni, milyen lehet Joe az ágyban.
Hogy nézhet ki meztelenül. Milyen érzés végigsimítani a
selymes bőrét, érezni az izmai játékát. Kisfiús szertelensége
ellenére Joe igazán szexi, állapította meg magában
Katherine bánatosan. Amikor Joe még hevesen ostromolta,
a lánynak egyszer sem jutott eszébe, milyen vonzó hódolója
akadt. Csak most mert ábrándozni róla, amikor a férfi már
elérhetetlen távolságba került.
Katherine hajnali négykor arra riadt, hogy a távirányítót
ölelgeti. Rossz előérzete támadt, és beletelt néhány percbe,
amíg rájött, pontosan miért. Aztán beugrott. Joe bulizni
ment. Angie is. Katherine egy szempillantás alatt rádöbbent,
hogy Joe talán éppen most viszi ágyba Angie-t. Ebben a
pillanatban. Valahol a város másik végén Joe Roth egy
ágyban fekszik, és egy meztelen nőt ölel. Katherine
elkövette azt a hibát, hogy azt hitte, végül ő lesz ez a nő.
Hogy a férfi szenvedélye egyes-egyedül őt illeti meg.
A lány hanyatt fordult, és idegesen bámulta a plafont.
Régóta nem fordult már elő vele, hogy felriadt álmából, és
sehogy sem volt ínyére a dolog. Nagyon régi érzések
támadtak föl benne, az egész teste beleremegett a kínba.

Hirtelen újra tizenkilenc éves volt, száz sebből vérző
szívében élesebb fájdalom lüktetett, mint valaha. Annak
idején könyvelőgyakornokként dolgozott Limerickben, de a
történtek után nem bírt ott maradni, mert a hely az
elveszett szerelmet juttatta eszébe. Úgy érezte, megőrül,
ha nem utazhat el. így hát beadta a felmondását a Good &
Eldernél, ami óriási megrökönyödést keltett, hiszen a lány
remek munkaerőnek bizonyult. Habár a legutolsó időkben
nem ment minden simán, vélte a főnöke, amikor kicsit
utánagondolt a dolgoknak.
Katherine hazautazott Knockavoyba, abban a reményben,
hogy ott majd sikerül kihevernie a fájdalmat. Bejelentés
nélkül érkezeti a busszal egy szeptemberi délutánon.
Mindenki csodálkozva fogadta, mert egész nyáron nem járt
otthon. Még jobban csodálkoztak, amikor kiderült, hogy a
lány örökre haza akar költözni. Ő volt a ’85-ös évfolyam
legnagyobb üdvöskéje, az a lány, akinek sikerült elkerülnie
a városból. Most pedig hazajött, és nem volt hajlandó
elárulni, miért.
Tara és Fintan kezdeti öröme hamarosan rémületté
változott. Látták, hogy Katherine-t alaposan meggyötörte
limericki szerelme. Amikor egyikük vagy másikuk
bejelentette, hogy szerelmes egy fiúba, a fitymáló mosoly,
amellyel Katherine a hírt fogadta, mindent elárult.
– Mire mész vele? – kérdezte gúnyosan. – Először úgy
lesznek, mintha teljesen odalennének érted, de amint
sikerül behúzniuk a csőbe, olajra lépnek.
– Én nem bánnám, ha valaki behúzna a csőbe – vihogott
Fintan. Katherine vasvillaszemekkel méregette.
– Legjobb egyedül – bizonygatta fájdalomtól eltorzult
arccal.
Korábban mindig kedves és vidám volt. Ha ő maga nem is
bonyolódott fiúügyekbe, semmi kifogása nem volt ellene, ha
a többiek éppen az ellenkezőjét tették. Mi történt?
– Mondd már el! – kérlelték újra meg újra, egyre
kétségbeesettebben. – Megkönnyebbülsz, ha beszélsz róla.
Hidd el, tudjuk, milyen érzés.
De Katherine hajthatatlan volt. És az is maradt.
Közben, saját némaságának foglyaként, majdnem
belehalt a vágyakozásba. Amely sehogy sem akart
csillapodni.
Csupa nő között nevelkedett, nem voltak nagybátyjai,
komoly udvarlója sem akadt soha, és boldogan élt így. De
most, hogy az élete férfiak befolyása alá került, minden
megváltozott körülötte, és a vágyak mélységes mély
kínjában találta magát. Szerelemre és vigasztalásra
áhítozott – egy férfi szerelmére és vigasztalására. Bár
sehogy sem értette a dolgot, érezte, hogy csak egy férfi
tudja csillapítani azt a fájdalmat, amelyet egy másik férfi
okozott.
De mihez kezdjen? Már az újabb szerelem gondolatára is
kirázta a hideg. Különben sem jut túl soha ezen a szörnyű
csalódáson. Aztán az egyik éjszakán, két héttel azt
követően, hogy hazatért Limerickből, eszébe jutott Geoff
Melody, az apja. És minden a helyére került.
A vágy, hogy találkozhasson vele, heves és mindent
elsöprő volt. Katherine legszívesebben ott és akkor felkelt
volna az ágyból, hogy Angliába utazzon, és megkeresse a
férfit. Csak azt nem értette, hogyhogy nem szánta rá magát
előbb erre a lépésre. Hogyhogy nem érezte már korábban
ezt a borzalmas ürességet? Hogyan vesztegethetett el ennyi
időt?
Friss, édes reménység söpörte el a keserű fájdalmat, és
Katherine élete hirtelen új értelmet nyert. Már kezdte azt
hinni, hogy mindennek vége, soha senki sem fogja szeretni
őt, de most kapott még egy lehetőséget. Egy szempillantás
alatt az apja lett a megtestesítője minden álmának és
vágyának. Az apja meg fojtja érteni – biztosan hasonlóan
gondolkodik, mint ő. Ő lesz a megmentője, a lány erre
mérget mert volna venni. Mostantól kezdve minden rendben
lesz.
Vajon milyen ember az apja? Az anyját hiába kérdezi,
csak befeketítené előtte. Bár éppen az a szép az egészben,
hogy ha az anyja nem szereti a férfit, az annyit jelent, hogy
ő, Katherine biztosan szeretni fogja.
Katherine-nek meglódult a fantáziája, káprázatos, boldog
jövő bontakozott ki a szeme előtt. Angliában fog élni az
apjával. Mi szükség férjre vagy szeretőre, ha apja is van az
embernek? Más lesz a múlt, és más lesz jövő, és soha többé
nem követ el semmilyen hibát, mert egy férfi fogja
irányítani az életét.
A lány ébren feküdt az ágyban, és az apjáról
ábrándozott. Biztosra vette, hogy az apjának van
veteményeskertje. Egy bizonyos kor után minden angol
férfinak van veteményeskertje. Az apja rebarbarát fog
termeszteni a kedvéért. Katherine ott ül majd a kertben, és
az életéről mesél, miközben az apja félássa az ágyásokat,
és a férfi alig szólal meg, ám amit mond, az tele lesz
bölcsességgel. Férfibölcsességgel.
De az is lehet, hogy az apja életvidám, belevaló fickó, aki
londoni tájszólással beszél, csak úgy szórja a poénokat
(„Na, szíj egy slukkot, gyöngyöm!”), és mindenféle
ügyeskedéssel keresi a kenyerét. Törvényes ügyeskedéssel,
persze. Csak semmi svindli. Egy engedetlen állampolgár
éppen elég egy családban.
Az is lehet, hogy az apja előkelő nemesi család sarja.
Kedvesemnek fogja szólítani Katherine-t, de
szófukarságával sem tudja majd elleplezni a lánya iráni
táplált gyengéd érzelmeit. Talán több gyereke is van,
azonban egyikkel sem tartja a kapcsolatot, és szüksége lesz
valakire, aki átveszi a családi vállalkozást, Katherine pedig
pont a megfelelő pillanatban fog felbukkanni.
A lány fejében Geoff Melody egy kisember, egy komikus
és egy arisztokrata keveréke volt.
Katherine azt a lehetőséget számításba sem vette, hogy
Geoff Melody esetleg nem akarja megismerni. Heves
vágyakozásában el sem tudta képzelni, hogy az érzelmei
viszonzatlanok maradnak.
Sokáig tartott, míg megírta a levelet. Azt már
megtanulta, hogy a férfiakat nem szabad szembesíteni a
puszta tényekkel, ezért hétköznapi, minden érzelemtől
mentes hangnemben közölte Geoff Melodyval, hogy
szeretne találkozni vele. Jól tudta, hogy a férfi lesz a
megmentője, de szükségtelen lett volna azzal ijesztgetnie
az apját, hogy ezt meg is mondja neki.
„Semmit sem kérek tőled” – írta.
Tíz nappal azután, hogy feladta a levelet, Katherine- nek
angol bélyeges borítékot hozott a posta. Az apja válaszolt! A
drága krémszínű papír ridegségéből ítélve Geoff Melody
inkább hasonlított egy arisztokratára, mint egy kisemberre.
De a levél nem Katherine apjától érkezett, hanem Geoff
Melody végrendeletének végrehajtójától, aki közölte a
lánnyal, hogy az apja fél éve meghalt tüdőrákban.
Míg a szakítás úgy érintette Katherine-t, mintha egy
közeli hozzátartozója halt volna meg, egy közeli
hozzátartozójának a halála úgy érintette, mint egy szakítás.
 27
Reggel Katherine alig várta, hogy beérjen az irodába:
diszkréten szemügyre akarta venni Joe-t, hogy
megbizonyosodjon róla, vajon a férfi tényleg Angie-vel
hempergett-e egész éjjel. De mire beért a Breen
Helmsfordba, sikerült lecsillapodnia. Joe szemmel láthatóan
megőrült érte, és a lány nem volt meggyőződve róla, hogy
az érzés ilyen nyomtalanul elillanhat. Ráadásul Joe
tisztességes és illemtudó férfi – nem az a fajta, aki félig
vadidegen nőket cipel az ágyába.
Katherine nem érezte szükségét, hogy elgondolkodjon
rajta, ha a férfi ennyire tisztességes és illemtudó, miért
nem lehet elfogadni a vacsorameghívását.
Mire a lány beviharzott az irodába, minden
nyugtalansága szertefoszlott. Amikor meglátta Joe-t, aki a
kávéautomata mellett támasztotta a falat, önkéntelenül is
rámosolygott. Aztán feltűnt neki, hogy a férfi borostás,
kócos és nagyon nyúzott. Nem csak egy nappal látszott
öregebbnek a koránál.
A lány lopva végigmérte, és rémült zsibbadtság lett úrrá
rajta, amikor észrevette, hogy Joe ugyanazt a ruhát viseli,
mint előző nap. Vagy csak képzelődik? A lány nagy
erőfeszítések közepette ismét a férfira sandított. Te jó isten!
Ez pontosan ugyanaz az öltöny. Ez az a zakó, amit Joe
tegnap délután vett le. Ez az az ing, aminek feltűrte az
ujját. Ez az a nyakkendő, amit meglazított. Most már biztos,
hogy nem aludt otthon.
Katherine megmerevedett. A megrázkódtatás hatására
mintha megfagyott volna a vér az ereiben.
Joe nem viszonozta a lány gyorsan lehervadó mosolyát.
Barna kutyatekintete, amely rendszerint melegen
ragyogott, most jéghideg maradt. Mogorván odabiccentett
Katherine-nek, a szemetesbe hajította a műanyag poharát,
és elfordult.
 Katherine teljes kábulatban vetette le a kabátját. Lehet,
hogy Joe az egyik haverjánál töltötte az éjszakát, győzködte
magát. Nem biztos, hogy Angie-vel volt, bármennyire is
alacsony és vékony az a lány.
Amikor Katherine bekapcsolta a számítógépét és
rápillantott az íróasztalára, heves és váratlan undor fogta
el. Mi történhetett? Dühösen szemügyre vette az asztalt,
megpróbált rájönni, mi hiányzik róla. Aztán rájött: Joe nem
ült ott a sarkán.
Katherine, miközben úgy tett, mintha a papírjaival lenne
elfoglalva, egész délelőtt az észrevétlen szemmel tartás
technikáját tökéletesítette, és diszkréten azt figyelte, vajon
történik-e valami Joe és Angie között. Egyik sem ment oda
a másikhoz, de Katherine nagyon jól tudta, hogy ez semmit
sem jelent. Gyakran előfordul, hogyha két ember együtt
tölti az éjszakát, a legközelebbi találkozáskor úgy tesznek,
mintha mi sem történt volna. Tulajdonképpen minél
közömbösebbek egymás iránt, annál valószínűbb, hogy
titkolnak valamit.
Joe is, Angie is az íróasztalánál ült, és vadul írt, ám
Katherine-t ez sem vigasztalta meg – lehet, hogy erotikus
e-maileket küldözgetnek egymásnak.
Katherine újabb nyugtalanító jelre lett figyelmes. Ha
figyelmen kívül hagyjuk Joe Roth kisfiús dörgölőzését, mi
marad? Egy nyers, szexi férfi. Katherine még sosem látta
izgatóbbnak Joe-t, mint most, morcosan, borostásan, a
tegnapi ruháiban.
Fél füllel az irodai zsivajt hallgatta, mert kíváncsi volt rá,
vajon aggattak-e becenevet Angie-re? Valami vulgárisat,
ami azt jelzi, hogy a lány átesett a tűzkeresztségen. De
semmi ilyesmiről nem esett szó. A többiek mind rosszullétre
és másnaposságra panaszkodtak. Fogadkoztak, hogy soha
többé nem isznak egy kortyot sem. Közölték, hogy este tíz
óra óta semmire sem emlékeznek. Felidézték, hogyan
taccsolt ki Darren egy kapualjban, és hogyan zavarták ki
őket a Burger Kingből.
 Katherine megint szürkének és jelentéktelennek érezte
magát, aki nem tudja élvezni az életet, aki mindig kívülálló
marad.
– Elnézést, Jégkirálynő! – Katherine felkapta a fejét.
Angie állt előtte. Katherine egy őrült pillanatig azt hitte, a
lány azért jött, hogy elmondja, nem feküdt le Joe Rothszal.
De váljunk csak…
– Hogy szólítottál ?
– Jégkirálynő – felelte a lány kedvesen.
Amikor megpillantotta Katherine arckifejezését, Angie
elbizonytalanodott.
– Nem így hívnak? – Most már teljesen össze volt
zavarodva. – Pedig mindenki így emleget. Azt hittem,
korcsolyabajnok voltál. Az egyik unokatesóm focizik, és
Gólkirály a beceneve…
– A nevem Katherine, a drágalátos kollégáink pedig csak
azért hívnak Jégkirálynőnek, mert történetesen becsülöm
magam annyira, hogy nem fekszem le a munkatársaimmal
– vágta oda Katherine.
– Ó, ’sza meg! – Angie szörnyen zavarba jött, és kissé el
is szégyellte magát. Talán azért, mert ő nem becsülte magát
annyira, hogy ne feküdjön le a munkatársaival?
– Már értem! Jégkirálynő. Bocs! Csak a papírjaimat
szeretném leadni bérszámfejtéshez. – A lány az asztalra
hajította a paksamétát. – Nehogy megbüntessenek. – Azzal
elszelelt.
Katherine lepillantott az előtte heverő papírlapra.
Pofonegyszerű lenne elnézni valamit, és az érvényben lévő
legszigorúbb adótörvény hatálya alá vonni Angie-t, hogy a
lány nettó bevétele mínusz ezer font legyen. Persze a
következő hónapban korrigálni kellene a hibát, de mindent
megérne, ha az ember láthatná a lány halálra rémült arcát.
Profi vagyok, emlékeztette magát Katherine, mire
azonnal kitisztult a feje. Szép dolog az álmodozás, de tudni
kell, hol a határ. Alig hallhatóan felsóhajtott, és ismét
munkához látott. Túl fogja élni. Beletelik pár napba, míg
sikerül lehiggadnia, de túl fogja élni.
 28
Tarának nagyszerű hete volt. Mértékletes hete. Alig néhány
félrecsúszás. Hal sült krumplival szerdán délben és briós
péntek délután. (Ki ő, hogy szembeszálljon a
hagyományokkal?) Tara mégis annak örült a legjobban,
hogy a kitörési kísérlete nem járt súlyosabb
következményekkel. Nem torkollott megfékezhetetlen
falánkságba. A lánynak ezenkívül sikerült huszonnyolc sort
megkötnie Thomas pulóveréből és négyszer elmennie
tornázni.
Bár Tara körméretei szemmel láthatóan semmivel sem
lettek kisebbek, Thomas elégedetten nyugtázta barátnője
igyekezetét, és szokatlanul szenvedélyes volt.
Szerda este így szólt:
– Gyere ide, te vén szatyor! – és Tara kezét szorongatva
nézte végig a Real Madrid - Barcelona meccset. Csütörtök
este átkarolta a lányt álmában. Tara elégedetten feküdt
Thomas karjának súlya alatt, meg sem mert mozdulni,
nehogy a férfi felriadjon és elhúzódjon tőle.
Péntek reggel Thomas így szólt:
– Menj el fodrászhoz. Melíroztasd be a hajad. – Tara
pedig repeső szívvel indult munkába: izgatóan hatott rá ez
az északi, rendíthetetlenül macsós stílus, és örült, hogy a
férfi érdeklődést mutat a külseje iránt. Olyan érdeklődést,
amelynek most az egyszer semmi köze nem volt Tara
testméreteihez.
A lány hálát adott az égnek, hogy a baljós előérzet,
amely az előző hétvégén támadt benne, szinte teljesen
elpárolgott. Aztán átsuhant a fején, hogy talán csak
megszokottá vált.
Tara egész szombaton a haját melíroztatta, botor módon
azt képzelve, hogy az új frizura segít új életet kezdeni.
Amikor hazaért, Thomas pocsék hangulatban volt, mert a
Huddersfield kikapott a Bradfordtól, méghozzá otthon.
 – Három-nulla! – ordította a férfi, amikor Tara belépett
az ajtón. – Három-nulla, bazeg!
– Tetszik a frizurám? – kérdezte a lány ostobán.
– Olyan, mint a szénaboglya, bazeg – mennydörögte a
férfi. – Mennyivel vágtak meg?
Tara olyan dühös volt, hogy majdnem elbőgte magát.
Hiszen Thomas erősködött, hogy menjen el fodrászhoz –
szinte megparancsolta neki. Földhöz vágta a szatyrait, és
kiviharzott a szobából – a világért sem sírt volna Thomas
előtt. Legalábbis azóta, amióta a férfi így nyilatkozott a
legutolsó barátnőjéről, Belláról:
– Állandóan nyávergott, bazeg. – Bella, a jelek szerint,
nyomulós, túlérzékeny és követelőző perszóna volt, és
Claire, a Bellát megelőző lány sem lehetett különb. Amikor
Tara meghallotta, milyen megvetéssel beszél róluk Thomas,
megesküdött magában, hogy ő egészen másképp fog
viselkedni. Azzal szerez örömet Thomasnak, hogy sosem
lesz hisztériás és ingerült, hogy sokkal jobb és kevésbé
bosszantó barátnő válik belőle.
Miközben porig alázva őrjöngött a hálószobában, azt
mondogatta magában, hogy Thomas nem szándékosan
bunkózik vele. Csak haragszik a világra, és valakin ki kell
töltenie a mérgét. Nem kell mellre szívni a dolgot.
Thomas parancsba adta Tarának, hogy aznap este;
feltétlenül el kell kísérnie őt a haverja, Eddie bulijába. Mivel
a lány nem rajongott túlságosan Eddie-ért, felhívta Fintant,
hogy elcsalja magával, és erkölcsi támogatást kérjen tőle,
de csak az üzenetrögzítővel tudott beszélni. így hát felhívta
Fintan mobilját, amely azonnal hangpostára kapcsolt. Tara
hétfő este óta nem beszélt a férfival. Rendszerint naponta
felcsörögték egymást, de mivel Fintan az egész hetet
Brightonban töltötte, Tara pedig teljesen legyengült a
fogyókúrától, továbbá kissé sértve érezte és rettenetesen
szégyellte magát az AIDS-tesztről folytatott beszélgetés
miatt, erre most nem került sor.
Tara Katherine-t hívta fel következőnek. Egész héten
nem találkoztak.
– Nem – mondta Katherine udvariasan. – Ne haragudj,
de ki nem állhatom Eddie-t. Egy jókívánságot sem bírnék
kipréselni magamból.
Katherine egyszerűen és tömören Thomas jobban
eleresztett alteregójának tartotta Eddie-t.
– Hétfő óta nem is láttalak – jegyezte meg Tara
bánatosan. – Tudom, hogy nagyrészt az én hibám, mert
minden este tornázni mentem, de akkor is. Mit csinálsz ma
este? Meghitten összebújsz a távirányítóval?
– Úgy volt, hogy Emmával találkozom, de Leónak
torokgyulladása van.
– Most már tényleg meg kéne látogatnom Emmát…
– Aztán buliba mentem volna Dollyval, de leesett a
vadonatúj, tízcentis sarkú cipőjéről, és kificamodott a
bokája.
– Hűha! Ha Fintan titkárnője tűsarkút hord, akkor
biztosan ez lesz az új trend. Jobb, ha összekapom magam.
– Úgyhogy végül moziba megyek.
– Szombat este? Elég szomorú.
– Feleannyira sem szomorú, mint Eddie szülinapi bulija.
– Kivel mész?
– Egyedül.
– Úristen! – kiáltott fel Tara irigykedve. – Nem vagy
semmi.
– Mi van Fintannel? Nem tudom utolérni.
– Tőlem aztán ne kérdezd. Én sem tudtam beszélni vele.
Tara felhívta Livet.
– Bocs – mondta Liv –, de Lars hazautazik Svédországba,
én pedig arra vagyok kárhoztatva, hogy a kettes
terminálban toporogjak, és mind a kettőnket jól leégessem
azzal, hogy bömbölve könyörgök Larsnak, hagyja ott a
feleségét és költözzön hozzám.
Annak ellenére, hogy egész héten koplalt, Tara még
mindig kész gyötrelemként élte meg a bulira való
készülődést. Kövérsége miatt nem érezte magát teljes
értékű embernek, a társadalom peremére szorult, nem
talált lehetőséget, hogy kifejezésre juttassa nőies énjét.
Szívesen illegette volna magát magabiztosan egy falatnyi,
szűk, kacér ruhában, de a legtöbb, amiben
reménykedhetett, az volt, hogy egy terjedelmes, bő topban
– amely ápol és eltakar, továbbá vérben forgó szemű
szörnyeteggé változtatja Thomast – támaszthatja a falat.
Három órát ücsörgött végig a kocsmában,
elanyátlanodva, diétás kólát szopogatva, mohó szemekkel
méregetve a sós mogyorót, és azon imádkozva, hátha
egyszer feltalálják a csökkentett kalóriatartalmú sört.
Ezután az egész társaság átvonult Eddie claphami lakására,
hogy kezdetét vegye a buli. Amely, Tara őszinte
csalódására, nem is volt igazi buli. Csak húsz vendég gyűlt
össze, és mindegyiküket meghívták. Többen is lehettek
volna, csakhogy a sörözés után egy csomóan hazaindultak,
hogy leváltsák a bébicsőszt.
A zene olyan halkan szólt, hogy senkinek sem volt kedve
táncolni. Az emberek kis csoportokban ácsorogtak vagy
üldögéltek, és különböző lakáscsodákról, a lakberendezési
áruházak kínálatában szereplő kilincsekről, illetve a jó
kanapélelőhelyekről csevegtek – és felnőtt férfiak is voltak
köztük!
Tara Stephanie-t és Marcyt hallgatta fél füllel, akik,
amennyire meg lehetett állapítani, minden igyekezetükkel
azon voltak, hogy teherbe essenek. Rengeteg szó esett a
folsavról meg arról, milyen nagyszerű dolog harminchét
évesen szülni először.
– A párod mindenben melletted áll? – kérdezte Stephanie
Marcytól.
– Kicsoda?
– Ööö, a férfi, az apa…
– Ja! – nevetett föl idegesen Marcy. – Nem tudom. Nem
ismerem.
– Nem azt mondtad, hogy… gyereket akarsz?
– Spermabank.
 Tara sietve kimentette magát, és Mirához, Paul
barátnőjéhez lépett, aki rövid, fekete bőrszoknyát viselt –
nála nem kelleti attól tartani, hogy holmi kanapékról meg
folsavról fog fecsegni.
– Elég kicsi – sóhajtott fel boldogan –, de én imádom.
Ez meg miről beszél, gondolta magában Tara. A
tetoválásáról? Az orrkarikájáról? Paul péniszéről?
– Csak úgy vonzza a napfényt – áradozott Mira. – Nyáron
gyönyörűen virágoznak a rododendronok a hátsó kerítés
mellett. Mintha lángba borulnának a bokrok…
Jézus, Mária! Kertészkedés. Tarának émelygett a gyomra.
Kertészkedés, na ne!
Céltalanul kisétált a konyhába, ahol Thomas meg a
haverjai egyetlen nagy kört alkotva vedelték a sört és
sértegették egymást. Közben vigyorogtak, hogy mindenki
lássa, csak merő „jóindulatból” tesznek így. Eddie vihogva
pocskondiázta Thomas rosszul fizető állását, Thomas pedig
azzal vágott vissza Eddie-nek, hogy „felvágós köcsögnek”
nevezte. Thomas kigúnyolta Pault, amiért az egy
harmadosztályú focicsapatnak szurkol, mire Paul büszkén
odavágta, hogy ő legalább hűséges típus. Paul a térdét
csapkodta nevettében, amikor meghallotta, hogy Michaelt
lapátra tette a barátnője. Michaelhez majdnem mentőt
kellett hívni, amikor meghallotta, hogy Eddie autója
totálkáros lett a héten.
Miközben a fiúk a sörösdobozukat szorongatva gurultak a
nevetéstől, Tara elnyomott egy udvarias mosolyt. Amikor
Thomas nem figyelt, gyorsan rápillantott az órájára. Fél
kettő. Remélhetőleg nemsokára hazamennek. Micsoda
elfuserált szombat este! Még azzal is jobban járt volna, ha
moziba megy Katherine-nel.
Folytatódott a vigasság. A hahotázó Eddie megjegyezte,
hogy Thomas lakása pocsék befektetés volt, és a férfi élete
végéig mínuszban marad. A kicsattanóan jókedvű Thomas
közölte a többiekkel, hogy Paul volt barátnője szerint
Paulnak nem ártana kipróbálnia a Viagrát.
 A remekül szórakozó Paul szélesen rávigyorgoit
Thomasra:
– Az én anyám legalább nem lécelt le.
Tara idegesen állapította meg, hogy az ellenségeskedés
kezd elfajulni, amikor valaki szerencsére feltette a „One
Step Beyond” kazettáját. A nappalit hirtelen ellepték a
harmincas férfiak, akik először és utoljára perdültek táncra
az este folyamán.
 29
Tarát egész héten különös örömmel töltötte el, hogy
könnyűnek és üresnek érzi magát, továbbá kedvére
tetszeleghet az öntudatos és erkölcsileg felsőbbrendű nő
szerepében. De az érzés egyre halványodott. Így hát amikor
elérkezett a vasárnap, kitört rajta a péntek esti láz, és a
lány elérkezettnek látta az időt, hogy kirúgjon a hámból.
Attól tartott, a sok éhezéstől lelassul az anyagcseréje.
Ráadásul sikerült kibírnia, hogy öt napig visszafogja magát
és csak gyümölcsön éljen. Jutalmat érdemelt. Egy pillanatra
átsuhant a fején, hogy a végén mindig ide lyukad ki, de arra
azért nem jött rá, hogy talán változtatnia kellene a
szokásain. Valahol az agya legrejtettebb zugában egy
pompás, hosszú, alkoholgőzös, hatfogásos vacsora képe
lebegett.
Még a szerencse is melléállt – kiderült, hogy Thomas
majdnem egész vasárnap nem lesz otthon, mert focizni
megy.
Tara körbetelefonálta a barátait, de Katherine, sajnos,
dolgozott, az év eleji kezdéssel bíbelődött.
– Hiszen most fejezted be az év végi zárást! – mutatott
rá Tara csalódottan.
– Igen, de minden vég valaminek a kezdete is egyben –
felelte Katherine.
– Bölcs mondás – jegyezte meg Tara. – Érdemes
megjegyezni.
Tara ezek után Fintant próbálta meg utolérni – hiába.
Lehet, hogy Sandróval vidéken töltik a hétvégét. Igaz,
mindig közölni szokták vele meg Katherine-nel, ha
elutaznak valahova. Mindegy volt, hogy Marrakech vagy
Margate, a két férfi mindig óriási feneket kerített a
dolognak.
Tara cigarettára gyújtott, és felhívta Livet, aki, mivel
éppen Lars elutazását próbálta feldolgozni, azonnal
ráharapott az ötletre. Csupán az jelentette a bökkenőt,
hogy Liv teljesen maga alatt volt. Bár amikor fantasztikusan
jól mentek a dolgai, akkor sem viselkedett másképp.
Tara – Thomas füle hallatára – abban állapodott meg
Livvel, hogy vásárolni mennek. Persze úgy tervezte, a
lehető legrövidebb idő alatt lezavarják a vásárlást, hogy
utána egyenesen egy gyorsbüfé felé vegyék az irányt. A
lány tántoríthatatlan volt, fütyült rá, hogy pár óra leforgása
alatt ötnapnyi fogyókúra eredményét teheti semmissé.
– Már indulok is – ígérte Liv.

Liv megpróbált úgy időzíteni, hogy Thomas már ne legyen
otthon, amikor megérkezik, de legnagyobb bánatára a férfi
még nem indult el. Nyersen odabiccentett a lánynak, amikor
az a konyha felé menet elhaladt előtte. Bár Thomas
elismerően vélekedett Liv hosszú szőke hajáról és feszes,
aranyló bőréről, bosszantotta, hogy a lány a teljes
összképet elrontja azzal, hogy egy fejjel magasabb mer
lenni nála.
Liv ki nem állhatta Thomas lakását: lehangolóan sötét
volt, és macskaszag terjengett benne. A lány
legszívesebben leszaggatta volna a barna vászontapétát,
hogy halványzöldre fesse a falakat, feltépte volna a
padlószőnyeget, hogy lelakkozza a parkettát, leszakította
volna a reluxákat, hogy lila organzát aggasson az ablakok
elé. De a konyha a legszörnyűbb, gondolta magában,
amikor szemügyre vette a mustársárga műanyag beépített
szekrényeket. Alig bírta türtőztetni magát, nehogy…
nehogy… felgyújtsa az egész vacak kócerájt.
Tarának igazán a sarkára kellene állnia. Nem tudja, hogy
a lakberendezés az önkifejezés legújabb formája?
Tara becsukta a konyhaajtót.
– Lars hazautazott? – kérdezte gyöngéden.
– Igen – bólintott Liv, fájdalomtól eltorzult arccal. Nagyon
rosszul vagyok. Nagyon rosszul.
– Te mindig rosszul vagy – próbálta felvidítani a
barátnőjét Tara. – Ha Lars elhagyná a feleségét és
összeházasodnátok, te akkor is pocsékul éreznéd magad.
– Nincs kedvem vásárolni menni – mentegetőzött Liv. –
Mi lesz, ha nem találok semmi normális cuccot? Nem
hiszem, hogy a jelenlegi labilis idegállapotomban túl tudnám
tenni magam a dolgon.
– Gondolj arra, mennyire fogsz örülni, amikor meglátsz
egy gyönyörű cipőt – próbált lelket önteni a lányba Tara.
Nem akarta, hogy Liv hazamenjen, mert akkor el kellett
volna kísérnie Thomast a meccsre.
– De mi lesz, ha nem kapni a méretemben? – vetette
ellen Liv. – Veszélyes dolgok ezek. Jung szerint…
– Jung aztán nagyon ért a cipőkhöz! – felelte Tara
megingathatatlanul. Semmi kedve nem volt hozzá, hogy Liv
rázúdítsa mindenre kiterjedő pszichoterápiás ismereteit. –
De ha Jung szerint nem szabad vásárolnod, mit szeretnél
csinálni?
Liv merőn Tarára nézett, tiszta kék szeméből csak úgy
sugárzott az őszinteség.
– Be akarok rúgni – felelte.
– Miért nem szóltál? – kiáltott fel Tara fülig érő mosollyal.
– Már azt hittem, haza akarsz menni. Gyerünk! Beülünk
egy kocsmába, leisszuk magunkat és… – itt lehalkította a
hangját, nehogy Thomas meghallja – eszünk egy szelet
marhasültet.
– Dupla adag pirított krumplival… – suttogta Liv
izgatottan.
– Barnamártással…
– Utána pedig almás pitét…
– Egy hektoliter vaníliasodóval…
– Várjuk meg, amíg Thomas elmegy – mondta Tara.
Tíz perc múlva megjött a kocsi Thomasért. Tara és Liv
várt néhány percet, hogy lássa, a férfi biztosan elment-e,
aztán vidáman oldalba bökték egymást.
– Indulás!
– Taxival megyünk? – kérdezte Liv, amikor kiléptek az
utcára.
– Van egy javaslatom – mondta Tara, színpadiasan
fürkészve a messzeséget. – Merész ötlet, de talán
kivitelezhető. Menjünk gyalog.
– Gyalog? Milyen messze van a kocsma?
– Csak ötven méterre.
– Oké. Fogjak egy taxit? – kérdezte Liv pléhpofával. –
Jaj! Ez vicc volt! Hallottad, Tara? Én is tudok viccelni!
– Ügyes kislány!
– Tilos betűs ünnep, ha eszembe jut egy vicc.
– Piros betűs.
Miközben A Róka és a Réce felé igyekeztek, Liv
megjegyezte:
– Nem sűrűn fordul elő velem ilyesmi.
– Micsoda? Hogy vasárnap este tintázol?
– Nem. Hogy gyalog megyek valahova.
A kocsmától háromháznyira egy kozmetikai szalon állt. A
kirakatban hatalmas tábla hirdette: „MASSZÁZSASZTAL!
PRÓBÁLJA KI INGYEN!” Tarának meglódult a szíve, amikor
rájött, hogy a mozgáson és az éhezésen kívül más
módszerekkel is el lehet érni az áhított karcsúságot. Jövő
szombaton beugrik ide, és megkérdezi, mennyibe kerül egy
kezelés.
A kocsmában nagy volt a zsúfoltság és a zaj, a vendégek
ettek, ittak és dartsoztak. Mindenkiből áradt a vidámság.
– Mit iszol? – kérdezte Tara. – Bort? Gin-tonikot?
– Nem – válaszolta Liv határozottan. – Egy korsó sört.
– Ááááá, ezt már szeretem! – Tara elkapta Liv vállát, és
teljes erőből megrázta. – Reménykedtem, hogy ezt mondod.
– Mikor együnk, most vagy kicsit később? – kérdezte Liv.
Tara nem tudta, mitévő legyen. A kaja természetesen
mindig jöhet, de alkoholt éhgyomorra a legjobb inni, ő pedig
mindenáron ki akarta ütni magát…
– Igazad van! – helyeselt Liv. – Csak akkor eszünk, ha
már sikerült beszívnunk.
Tara átverekedte magát a bárpult előtt csoportosuló
tömegen, és két csurig töltött korsóval tért vissza. Utána
megint eltűnt, de pillanatokon belül újabb két korsó sörrel
tért vissza.
– Ha lúd, legyen kövér. Komoly feladat áll előttünk.
Tara az asztalra tette a korsókat, és több csomag ízletes
rágcsálnivalót húzott elő a zsebeiből.
– Rágicsa nélkül nem sör a sör.
A két nő koccintott.
– Ettől a füled is ketté fog állni – mondta Tara. – Nem,
nem, nem szó szerint! – tette hozzá, amikor meglátta Liv
döbbent arckifejezését. Liv jobban beszélt angolul, mint
Tara, de ha szólásmondásokra került a sor, időnként csődöt
mondott a tudománya.
Mialatt felidézték az előző hét történéseit, beszélgetésük
automatikusan és előre kiszámíthatóan „Az én életem
sokkal elviselhetetlenebb, mint a tied” elnevezésű, két vagy
több személy által is játszható játékba torkollott.
– És már itt is vagyunk az Önsajnálat Sarokban, ahol
kövérebb vagyok nálad – közölte Tara.
– Nem, én vagyok a kövérebb – feleselt Liv.
– Én viszont szegényebb vagyok, mint te – kötötte az
ebet a karóhoz Tara.
– Nem, én vagyok a szegényebb – felelte Liv.
– Jó, de nekem nagyobb az adósságom, mint neked –
folytatta Tara.
– Nem, nekem nagyobb – ellenkezett Liv.
– Én több cigit szívok el, mint te.
– Nem, én szívok többet.
– Liv, te nem is dohányzol.
– Igaz, de ha dohányoznék, több cigit szívnék, mint te.
Mestere vagyok az önpusztításnak – tette hozzá Liv
büszkén.
– Ott a pont. Hol is tartottunk? Ja, igen. Az én
lakásomban nagyobb a kupi, mint a tiédben. – Tara
hajthatatlan volt.
– Nem, az én lakásom sokkal rendetlenebb – védte
magát vakmerően Liv.
– Az én pasim szemetebb, mint a tiéd – erősködött Tara.
– Nem, az én pasim… várjunk csak, igazad van, a te
pasid szemetebb, mint az enyém – bólintott Liv. – Ezt a
menetet te nyerted.
– Jaj! – Tara magánkívül volt. Csak azért találta ki az
egészet, hogy Liv meghazudtolja.
– Nagyon megbántottalak? – kérdezte Liv egészen
halkan.
– Jaj, Liv! – sóhajtott fel Tara, majd nagyot kortyolt a
söréből és rágyújtott. – Valami nem stimmel köztünk
Thomasszal.
Livnek már a nyelve hegyén volt: Ha nem mondod,
hülyén halok meg.
Bár félt nyíltan beszélni róla, mert ez még valóságosabbá
tette az egész helyzetet, Tara egyszer csak azon kapta
magát, hogy így szól:
– Múlt szombaton… ööö… beszélgettünk…
Itt elhallgatott. Liv egy szót sem szólt, sajnálkozó
tekintettel nézett rá.
– …és Thomas azt mondta, ha teherbe esnék, nem
tartana ki mellettem. Egyelőre nem szeretnék gyereket, de
megállt bennem az ütő. Minden erőmmel azon vagyok, hogy
ne gondoljak a dologra, és tudom, hogy Thomas szeret
engem. De egész héten az volt az érzésem, hogy valami
szörnyűség fog történni. – Reszkető kézzel a szájához
emelte a cigarettáját. – Nem mintha különösebben rossz
hetünk lett volna, sőt, Thomas többször is nagyon
aranyosan viselkedett, de nem bírtam szabadulni ettől a
rossz előérzettől. És olyan ingerült vagyok! Hétfő este kitört
rajtam a hiszti, és tegnap este is majdnem elszállt az
agyam, amikor hazaértem a fodrásztól. Egyszerűen nem
értem.
Liv millió okot tudott volna felsorolni, ami miatt egy nő
haragudhat Thomasra.
– Mit csináljak? – kérdezte Tara kétségbeesetten. –
Nagyon kérlek, hagyd most a személyes ellenérzéseidet.
Liv mély levegőt vett, és úgy döntött, mindent kockára
tesz.
– Szerintem hagyd ott.
– HA-HA-HA-HA-HA! – hahotázott Tara, majd gyorsan
újabb cigarettára gyújtott.
– Komolyan beszélek – mondta Liv. – Milyen jövőd lenne
mellette? Ha azt mondja, nem vállalja a felelősséget, ha
teherbe esel, nincsenek hosszú távú tervei.
– Gondoskodom róla, hogy ne essek teherbe – közölte
Tara zordan.
– Nem akarsz gyereket? Valamikor?
– Megleszek nélküle.
– Bárhogy is van, nem ez a lényeg. Te több
elkötelezettséget vársz Thomastól, mint amennyit ő
nyújtani tud neked. Néha gondolj magadra is.
Hol is hallotta Tara ezt a mondatot?
– Hogy a fenébe tudnám otthagyni? – kérdezte, és
hirtelen könnyek szöktek a szemébe.
– Egyszerűen, pakold össze a holmidat, és költözz
hozzám, Katherine-hez vagy Fin…
– Harmincegy éves vagyok! – Tara hangja éles volt és
hisztérikus. – Nem hagyhatom el Thomast, mert soha többé
nem lesz senkim. Fogy az idő…
– Baromság!
– …egyre kevésbé vonzom a férfiakat, a bőröm a padlót
súrolja, a fogamzóképes napok úgy peregnek ki az ujjaim
közül, mint a homok…
– Most mondtad, hogy nem érdekel, ha nem lesz
gyereked…
– Nincs egy normális hely, ahol ismerkedni lehet. – Tara
meg sem hallotta az előző megjegyzést. – Az a rémes buli,
ahol tegnap este voltam, minden életkedvemet elvette. De
ami még rosszabb, már kinőttem abból a korból, hogy
diszkóba járjak. – Tara döbbenten hallgatott el. – Ez
rettenetes, Liv! Én is az Utolsó Esély Szalon tagja lettem…
és azt akarom, hogy kapcsolják ki a zenét!
Liv kétségbeesett. Tarának olyan nehéz volt tanácsot
adni.
– Tehát mivel azt hiszed, hogy úgysem találsz jobbat,
együtt maradsz ezzel a borzalmas, önző alakkal?
– Nem ő tehet róla, hogy ilyen – magyarázta felhevülten
Tara. – És ha nincs ellene kifogásod, szerintem inkább sérült
és érzékeny lélek.
Liv érezte, nem bírna végighallgatni még egy minden
részletre kiterjedő kiselőadást Thomas gyerekkoráról, ezért
sietve közbevágott:
– Együtt maradsz ezzel a sérült, érzékeny lélekkel? –
Majd, inkább csak magának, hozzátette: – Aki borzalmasan
és önzően viselkedik?
– Persze, ha egyébként egyedül maradnék.
– Modern, felvilágosult nők vagyunk…
– Ne is folytasd – sziszegte Tara, újabb cigaretta után
nyúlva.
– Mit?
– Hogy nincs szükségünk férfiakra. Az egésznek semmi
köze a szükségletekhez.
– Na és az önbecsüléshez? – Liv nem állta meg, hogy föl
ne tegye ezt a kérdést.
– Az önbecsülés nem ölel át éjjel.
– Az önbecsülés nem viszi ki a szemetet.
– De Thomas sem.
– Most, hogy mondod, Lars sem.
Csönd támadt.
– Nekem is biztos helyem van az Utolsó Esély Szalonban
– jelentette ki Liv hősiesen.
– Nem, neked nem. Lars azt ígérte, elhagyja a feleségét
a kedvedért.
– Hazudik – vallotta be Liv.
– Igen, de legalább ki meri mondani. Az is lehet, hogy
egy napon mégiscsak rászánja magát.
– Kutyából nem lesz szalonna – jegyezte meg Liv
bánatosan.
– Miért ilyen nehéz a pasikkal? – kérdezte Tara.
Költői kérdés volt, de Liv úgy vélte, mindenre van
magyarázat.
– A gyerekkorba kell visszamenni – magyarázta
fellengzősen. – Már százszor megmondtam neked.
Katherine például azért nem jár senkivel, mert
serdülőkorában hiányzott az életéből az apafigura.
– Ha Katherine itt lenne, most agyonütne ezért. – Tara
jobbnak látta figyelmeztetni Livet.
Az azonban a füle botját sem mozdította.
– Nekünk, embereknek van egy közös jellemhibánk,
méghozzá az, hogy a megszokott dolgokhoz vonzódunk,
még akkor is, ha nem leljük örömünket bennük. Te is azért
vagy együtt ezzel a kiállhatatlan Thomasszal, mert az
apád… Hogy is mondjam? Vérmes ember volt.
– Vérmes disznó – helyesbített előzékenyen Tara. –
Mindig ezt mondod. – A második korsónál tartott, és,
csodálatos módon, már nem is volt annyira elkeseredve. –
De attól, hogy állítólag tisztában vagyok az okokkal, még
nem változik semmi – mondta savanyúan. – Ha érdekel a
véleményem, ez a pszichoterápia egy nagy kalap szamóca.
Mielőtt Liv belekezdhetett volna a szokásos hegyi
beszédébe, miszerint az önismeret semmit sem ér, ha nem
fejlesztik, Tara gyorsan megkérdezte:
– Na és te? Magyarázd el nekem, miért kezdtél ki egy
nős pasival.
– Az anyám évekig volt a szeretője egy nős embernek –
felelte Liv.
– Komolyan? – ámuldozott Tara. – Ti, svédek, olyan lazák
vagytok. Nem bírnám elképzelni az anyámról, hogy
ilyesmire vetemedjen. Még most sem bírom elhinni, hogy
valaha nemi életet élt. – Tara hirtelen elhallgatott.
– Várjunk csak egy percet! – szólalt meg hirtelen,
szokatlanul éles hangon. – Mindig azt mondtad, hogy a
szüleid voltak a legboldogabb házaspár egész
Svédországban! Akkor a mamádnak miért volt viszonya egy
nős emberrel?
– Csak — kötötte az ebet a karóhoz Liv.
– De azok, akik boldog házasságban élnek, nem lépnek
félre. Vagy ha mégis, automatikusan kikerülnek a boldog
házasságban élők köréből.
– Akkor is igaz. – Liv tántoríthatatlan maradt.
– Hááát, lehet, hogy csak egy rövid kaland volt a
házasságuk elején. – Tara hajlott rá, hogy
kompromisszumot kössön. – Mennyi ideig tartott?
– Lássuk csak. – Liv az ujjain számlálta az éveket, és
köztien magában motyorgott. – Ha ezerkilencszáz-
hatvanegyben házasodtak össze, most pedig
ezerkilencszázkilencvenkilenc van, akkor már harmincnyolc
éve vannak együtt.
Tarának hirtelen világosság gyúlt az agyában.
– Liv, az nem számít viszonynak – mutatott rá –, ha az a
bizonyos nős ember a férjed.
– Ááááá! – nyöszörögte Liv búskomoran. – Végre értem.
– Igyunk! – adta ki az utasítást Tara.
Mire a harmadik korsó is kiürült, Tara idegességét mintha
elfújták volna.
– Nincs tökéletes kapcsolat – vigasztalta magát, az
önigazolás és az éhgyomorra elfogyasztott tetemes
alkoholmennyiség meleg kábulatában. – Az alkalmazkodás a
lényeg. Tök jól kijövünk Thomasszal, én pedig teljesen
normális vagyok. Tudod, mit jelent, ha megcsókolsz egy
békát, aztán zokon veszed, amikor az nem változik
királyfivá? Éretlenséget! Ha elég felnőtt vagy, megcsókolsz
egy békát, és el tudod érni, hogy megkedveld a ronda
dögöt.
– Berúgtál már? – érdeklődött Liv.
– Vaszólínűleg, de azért még meginnék egy korsóval.
– Tessék?
– Mondom, valószínűleg, de azért még meginnék egy
korsóval. Süket vagy?!
 Három órára, mire a két nő végre úgy döntött, már
kellőképpen részeg, minden ennivaló elfogyott a
kocsmában.
– Jaj, ne! – Tara a szája elé kapta a kezét, és kuncogni
kezdett. – Most mit csináljunk?
– Én nagyon, de nagyon éhes vagyok – mondta
fenyegetően Liv.
– Oké, majd beugrunk egy gyorsbüfébe, rengeteg van a
környéken.
– Sült krumplit akarok! – jelentette ki Liv. – Ha nem
ehetek pirított krumplit, akkor sült krumpli kell!
Ragaszkodom hozzá.
Az üres korsójával verte az asztalt, és közben ezt
ordította:
– Krump-lit! Krump-lit! Krump-lit! Krump-lit!
Tőlük néhány méterre egy férfi éppen nyerésre állt a
dartsjátszmában. Pont akkor hajította el az utolsó
dárdácskát, amikor Liv üvölteni kezdett, és csak a
szerencsének köszönhette, hogy nem szegezte a falhoz
valamelyik nézelődő fülét.
A sült krumpli után kajtató Tara és Liv kitántorgott a
Holloway Roadra, ahol mély megrökönyödéssel tapasztalták,
hogy még világos van. Betértek a legközelebbi
gyorsétterembe, amelyben csak úgy nyüzsögtek az elvált
apukák, akik gyermekeik társaságában éppen a heti
láthatás örömeit élvezték. Fülsiketítő volt a ricsaj.
– Itt együk meg, vagy vigyük el? – kérdezte Tara.
Liv végignézett a papírcsákós gyerkőcök hadán.
– Vigyük el – felelte. – Vigyük el messzire. Vigyük el
nagyon messzire. Jaj, Tara, megint vicceset mondtam! Jó fej
vagyok?
Két degeszre tömött barna papírzacskóval fölszerelkezve
kiléptek az utcára.
– Olyan éhes vagyok, hogy egy pónilovat is meg bírnék
enni, két kenyérszállító autóval egyetemben – mondta Tara.
– Gyere, menjünk haza.
 – Nyugi! – szólt oda a halálra rémült Livnek. – Thomas
csak órák múlva ér vissza.
De amint elloholtak a szépségszalon előtt, nyitva találták
az ajtót. Tarának hirtelen eszébe jutott, milyen nagyszerű is
lenne azon nyomban bemenni és kipróbálni a
masszázsasztalokat. Amikor fölvetette az ötletet, Liv a
karjába csimpaszkodott, és felkiáltott:
– Isteni ötlet! Mindig is erre vágytam.
Becsörteuek az ajtón, és Deedee-nek, a szolgálatban lévő
kozmetikusnak csupán egyetlen pillantást kellett vetnie a
két nő kivörösödött arcára és eszelős tekintetére, máris
erős késztetést érzett arra, hogy bebújjon az asztal alá, és
láthatatlanná váljon.
– Zárva vagyunk – mondta nem túl meggyőzően.
– Ugyan, kérem! – vigyorgott Tara ördögien, sörszagú
leheletével teljesen elkábítva Deedee-t. – Ki szeretnénk
próbálni a masszázsasztalt.
– Nem hiszem, hogy ez a megfelelő időpont.
– Nincs hely? – kérdezte Tara.
– De van, csak…
– Azt akarja mondani, hogy részegek vagyunk? –
tudakolta Liv. Szeme égszínkéken világított elő makulátlan
arcából.
– Ööö, nem.
– Jó kuncsaftok vagyunk – erősködött Tara. – Itt szoktam
lábaztatni a gyantámat.
– Tessék?
– Itt szoktam gyantáztatni a lábamat. Hányszor mondjam
még?
Szegény Deedee tehetetlen volt. Vonakodva egy kis
helyiségbe vezette a két nőt, amelyben hat óriási rózsaszín
műanyag ágy sorakozott egymás mellett. Tara és Liv úgy el
volt bűvölve, ahogyan egy józan ember soha nem lett
volna. Alig győztek álmélkodni.
– Szóval így néz ki! — lelkendeztek, azzal, kezükben a
papírzacskóval, mindegyikük felugrott egy-egy ágyra. Ám
amikor Deedee leszíjazta a bokájukat, Liv kijelentette:
– Éhen halok! Meddig fog ez tartani?
Tara döbbenten meredt a barátnőjére.
– Hát… hát edd meg a kajádat! – mondta. – Nem ez volt
a terv? Én is ezt fogom tenni.
– Jaj, de jó! – kiáltott fel Liv, azzal beletúrt a zacskóba.
– Nagyon éhes vagyok.
– Nem hinném, hogy… – ellenkezett Deedee tehetetlenül.
– Vegyél egy krumplit – kínálgatta Liv.
– Most bekapcsolom az asztalt – felelte Deedee össze
szorított ajkakkal.
– Elindult – szólalt meg Tara, amikor az asztal vége
felemelkedett, magával rántva a lány lábát. – Hé! Ez aztán
a móka!
Tara lába föl-le rángatózott. Livé balra-jobbra kalimpált,
miközben mind a két nő mozdulatlanul feküdt, és vígan
majszolta a sült krumpliját meg a sajtburgerét.
– Csodálatos! – sóhajtotta Liv. – Olyan egészségesnek
érzem magam!
– Nagyon fontos, hogy karban tartsuk az alakunkat –
jegyezte meg Tara, egy maréknyi sült krumplit gyömöszölve
a szájába. Valami mást is mondott, de nem lehetett érteni a
krumpli miatt.
– Tessék?
– Mondom, megérdemeljük, hogy kényeztessenek
bennünket. Áááá, vége!
Deedee zord arckifejezéssel egy másik ágyhoz vezette
őket, és elölről kezdődött minden.
– Hé, mi történt a karommal? – kiáltott fel Tara. – Nézd,
integetek neked!
– Én meg felülök. Nem, lefekszem. Nem, várj csak, most
megint felülök és visszafekszem…
Amikor krumplimorzsákat és ketchupcseppeket söpörve
le a ruhájukról leszálltak az asztalokról, alaposan
szemügyre vették egymást, és kijelentették, hogy
mindkettejük alakja szemmel látható változásokon ment
keresztül.
Mosolyogva hagyták el a szalont, de előtte biztosították a
mogorva Deedee-t, hogy néhány napon belül mind a ketten
befizetnek egy teljes kezelésre. Majd víg ugrándozások
közepette hazamentek, és otthon felszlopálták Thomas
összes barna sörét.
 30
Hétfő reggel, amikor Tara íróasztalán megcsörrent a telefon,
a lány lélekben már felkészült rá, hogy Thomas lesz a vonal
túlsó végén, és felszólítja őt, pakolja össze a cuccát és
hordja el magát. A férfi előző este alig látott a pipától, de
Tara olyan részeg volt, hogy még most sem emlékezett
pontosan, miért. A barna sör és az egy üveg konyak miatt?
Vagy azért, mert amikor hazaért, Tara és Liv üres
pizzásdobozoktól körülvéve fetrengett a földön? Vagy a
hamburgeres papírok miatt, amelyeket a szemetesben
talált? Vagy azért, mert Tara és Liv a térdét csapkodta
nevettében, amikor megjelent előttük a sárfoltos, térdig érő
nejlonsortjában? Vagy azért, mert elfelejtették megetetni
Berylt?
Tara legszívesebben a föld alá bújt volna szégyenében.
Amikor reggel felébredt, Thomas már elment hazulról. A
lány tíz percen keresztül kiszáradt szájjal, tenyerébe
temetett arccal, nyögdécselve ült az ágyon. Aztán felhívta
Livet.
– Nem bírom elhinni – suttogta a kagylóba. – Mondd,
hogy nem igaz. Mondd, hogy csak álmodtam az egész
hamburgerezést. Nem hihetetlen, hogy hamburgert ettünk?
A masszázsasztalon? Micsoda szégyen, jaj, micsoda
szégyen…
– Rémesen viselkedtünk – felelte Liv fojtott hangon.
– Keresnem kell egy másik szalont, ahol
legyantáztathatom a lábam – nyögte ki nagy nehezen Tara.
– Soha többé nem mehetek vissza oda. Még át is kell
mennem a túloldalra, nehogy meglássanak a kirakaton
keresztül.
– Találd ki, mit csináltam, amikor hazamentem – mondta
Liv elcsukló hangon.
– Jaj, ne! Csak nem?
– Felhívtam Larsot. Mi mást tehettem volna? Részeg
voltam.
– És mit mondtál neki?
– A szokásosat, gondolom én. Nem emlékszem pontosan,
de azt hiszem, aljas szemétnek neveztem, és
megfenyegettem, hogy mindent kitálalok a feleségének.
– Mindegy, az a lényeg, hogy nem vallottál szerelmet
neki.
– Jaj, ne! – kapkodott levegő után Liv, amint Tara szavai
nyomán szörnyű, részeg emlékképek tolultak fel az
agyában. – De igen. Szerelmet vallottam neki. Most aztán
tényleg vissza kell hívnom, hogy bocsánatot kérjek tőle. Ha
rájön, hogy igazat mondtam, azonnal lapátra tesz.
Tara telefonja egyre csak csörgött. A lány félve emelte fel
a kagylót, de mivel a kollégái méltatlankodó, kíváncsi
pillantásokat lövelltek felé, nem volt más választása.
– Halló! – szólalt meg remegő hangon, reménykedve,
hogy téves kapcsolás történt.
– Tara? – Nem Thomas hívta, hanem Sandro.
– Szia! – üdvözölte a férfit Tara. Nagyon örült, hogy
végre hallhatja a hangját. – Ti meg hol császkáltatok egész
hétvégén? Már azt hittük, elraboltak titeket az ufók.
Abban a pillanatban, hogy Tara rádöbbent, bár ő meg
Sandro teljesen odavannak egymásért, eddig még soha nem
beszéltek telefonon, Sandro így szólt:
– Rossz hírem van.
Tara feje egy pillanat alatt kitisztult. Bár ült, megingott
alatta a föld.
– Mi történt?
– Fintan.
– Mi van vele?
– Beteg.
– Beteg? Mennyire? Náthás? – A lány jól tudta, hogy nem
erről van szó.
– Nem tudjuk biztosan, mi baja. – A még szócska
kimondatlanul is ott lebegett a levegőben.
– De mire gyanakodtok? Mik a tünetei? Hányás? Láz?
Gyomorfájás? – Vinnie, Teddy, Evelyn és Szunyás Steve
riadtan kapta fel a fejét. Ravi mozdulatlan maradt. Ő már
kezdettől fogva érdeklődéssel csüngött Tara minden szaván.
– Gyengeség, láz és hidegrázás – vallotta be Sandro.
– Gyengeség, láz és hidegrázás – suttogta maga elé Tara.
Egy másodperc sem kellett hozzá, hogy a szavak eljussanak
az agyáig.
A lány hirtelen úgy érezte, előre tudott mindent. Azóta,
hogy Fintan barátait HIV-pozitívnak nyilvánították,
egyfolytában ettől rettegett. Most, hogy bekövetkezett,
szörnyen nyilvánvalónak tűnt – hogyan is kérdőjelezhette
meg?
Eszébe jutott, hogyan poénkodott, amikor Fintan először
mesélt neki a nyakán lévő dudorról, és rémülten levegő
után kapkodott.
– És egészen lefogyott – mondta Sandro.
– Alig egy hete, hogy utoljára láttam. – Tarát
megmagyarázhatatlan düh fogta el. – Olyan sokat azért
nem fogyhatott.
– Sajnálom, Tara – felelte Sandro.
– Miért nem hívtatok fel? Egész hétvégén titeket
kerestelek. Egyfolytában a telefonon lógtam. – A lány
bolond módon azt képzelte, ha előbb értesül a történtekről,
talán minden megoldódott volna.
– Nem tudtam, hogy Fintan ennyire beteg – védekezett
Sandro. – Nem voltam itthon. Tegnapig Nonvichban
dolgoztam egy házon.
– És Fintan miért nem hívott fel?
– Tara, majdnem egész héten kórházban volt.
– KÓRHÁZBAN!
Vinnie kiborította a kávéját, Sovány Cheryl, Sandra és
Dave pedig átkukucskált az elválasztófal fölött, hogy lássa,
mire ez a nagy felfordulás. Tara semmit sem vett észre az
egészből. Mélyen megdöbbentette, hogy Fintan már kórházi
kezelésre szorul. Elpityeredett, de nem tudta, mérgében,
bánatában, félelemből vagy szánalomból sír-e.
 – Azt hittem, Brightonban van.
– Nekem is hazudott. Azt mondta, influenzás lett.
– Hogy engedhetted, hogy egyedül menjen kórházba? –
Tara arcán könnycseppek gördültek végig, a lány szinte nem
is vette észre, hogy Ravi egy Marks and Spencer szalvétát
dug a kezébe.
– Tara, semmiről sem tudtam! – őrjöngött Sandro. –
Fintan felhívott Norwichban, azt mondta, influenzás,
úgyhogy ne ijedjek meg, ha nem veszi fel a telefont,
biztosan aludni fog.
– Nem is aggódtál? – kérdezte Tara csípősen. Szinte
gúnyosan.
– Dehogynem – válaszolta Sandro. – Már régóta
aggódom.
Ez kemény volt. Tara haragja azonnal szertefoszlott.
Sandro nem hanyagolta el Fintant. Aggódott érte. Az egész
ügy sokkal komolyabb volt, mint amilyennek Tara képzelte.
– Lehet, hogy tényleg influenzás – mondta, és hirtelen
megmagyarázhatatlan remény töltötte el. – Az influenzások
is lázasak szoktak lenni, gyengének érzik magukat és
lefogynak. Kivéve, persze, engem. Valószínűleg én vagyok
az egyedüli ember a világon, aki meghízik, amikor beteg.
– Fintan kórházban van – emlékeztette Sandro a lányt. –
Nem influenzás.
Tara minél sürgősebben látni akarta Fintant. Hogy
megtudja, mennyire van rosszul, és hogy a jelenlétével is
elősegítse a gyógyulását.
– A kórházban vagyunk, Fintant most vizsgálja egy orvos
– mondta Sandro. – Nemsokára hazaengedik. Akkor majd
meglátogathatod.
– Gondolom… – Tara izzadságtól csatakos keze szorosan
rákulcsolódott a kagylóra – még Katherine-nek sem
szóltatok.
Nem szóltak.
Tara feltárcsázta Katherine számát. A rossz hírek gyakran
különös kajánságot váltanak ki az emberből. Még a
legőszintébb együttérzés mögött is ott bujkál valamféle
riadt káröröm. Hogy a letaglózó hír átadóját övező
hátborzongató dicsőségről már ne is beszéljünk.
Tara semmi ilyesmit nem érzett.
Életének egyik legszörnyűbb kötelessége volt közölni
Katherine-nel a hírt. Legalábbis ő, Tara bizalmas forrásból
úgy értesült, azt a figyelmeztetést kapta, hogy Fintan
kivinyakával kapcsolatban nincs minden rendjén. Katherine
számára azonban ez is ugyanolyan telefonhívás volt, mint a
többi.
– Katherine?
– Szia!
– Rossz hírem van – tért a lényegre Tara, gyorsan
kikerülve a szokásos hétfő reggeli beszédtémákat: ki mit
csinált szombat este, és milyen jó lenne, ha már péntek
lenne.
Katherine a tőle megszokott hidegvérrel várta a
folytatást. Eszében sem volt rémült kérdészáport zúdítani a
barátnőjére.
– Fintanről van szó – mondta Tara. – Beteg.
– Mi baja? – Katherine hangja hűvös, kimért, komoly
volt.
– Még nem tudni biztosan. De éjszakánként hidegrázása
van, lefogyott, nagyon gyenge…
Síri csönd támadt, majd furcsa hang szűrődött ki a
telefonkagylóból. Nyöszörgés és zokogás keveréke.
Katherine sírt.
Katherine sosem szokott sírni.

Délután Fintan megkérte Sandrót, adjon át egy üzenetet.
Tara és Katherine meglátogatnák-e őt munka után?
– Persze – dadogta Tara. – Rögtön indulok.
– Inkább kicsit később gyere – csitítgatta Sandro. –
Akkor már többet fogunk tudni.
– Úgy érted…? – kérdezte fojtott hangon Tara. – Híretek
van a számunkra?
 – Igen.
– Jó vagy rossz? – puhatolózott a lány.
– Jaj, Tara! – sóhajtotta Sandro, és nem válaszolt.
– De… – próbált meg ellenkezni Tara.
– Viszlát délután! – mondta a férfi határozottan.
Bár Tarának óriásit kellett kerülnie, ragaszkodott hozzá,
hogy elkanyarodjon Katherine elé, hogy együtt menjenek át
Fintanékhez Notting Hillbe.
Fél hétkor, amikor Katherine kilépett a Breen Helmsford
kapuján, Tara odaintegetett neki, majd hirtelen leengedte a
kezét. Nem illik integetni. Ma nem.
Katherine bemászott a szutykos bogárhátúba, ráült az
ablaktörlőnek használt bugyira, de észre sem vette.
Csöndben tették meg az utat. Hideg októberi este volt, és
bár a kocsiban nem működött a fűtés, mind a kettejükről
folyt a víz.
– Múlt héten földagadt a nyaka – szólalt meg Tara
halkan. Megborzongott szégyenében, amiért nem vette
komolyan Fintant. – Azt hiszem, nem most kezdődött a
dolog, Katherine. Bocs, ha megijesztettelek.
– Ki van itt megijedve? – csattant fel Katherine.
– Hogyhogy? – ámuldozott Tara. – Te tudtad?
– Persze hogy tudtam – felelte Katherine dühösen. –
Nem volt étvágya, lefogyott, fájt a hasa meg a gyomra meg
mindene. Az a sok hadova a veszettségről, a beriberiről meg
a lépfenéről…
– Egyedül én nem tudtam róla? – kérdezte Tara
döbbenten. – Egyedül én?
Amikor befordultak Fintanék utcájába, Tara még a
szokásosnál is pongyolábban parkolt le, és fürgén kipattant
az autóból. Alig várta, hogy végre láthassa Fintant.
– Gyere már! – kiáltotta a lépcső felé sietve. De mielőtt
becsöngetett volna, elfogta az iszony. Már egyáltalán nem
akart találkozni Fintannel. Legszívesebben elszaladt volna.
– Jaj, Tara! – Katherine elkapta a kezét, és egy pillanatra
megszorította. Amint egymáshoz préselték a tenyerüket,
érezték, hogyan száguldozik a vér az ereikben.
Hogy tud valaki ilyen gyorsan lefogyni?
Fintan arca egy hét alatt beesetté vált. Valami nem
stimmel, gondolta magában Katherine, aztán rájött, mi az.
Fintan fogai. Túl nagyok voltak az arcához képest. A férfi
úgy festett, mint egy öregember, akinek kilóg a műfogsor a
szájából.
Fintan füle alatt, akár egy jókora tojás, nagy, groteszk
halom dudorodott. Egy részét vastag fehér pólya takarta,
kétoldalt tépett szélű vattadarabok meredeztek ki alóla.
Tara rémülten meredt a dudorra.
– Azt mondtad, lelohadt. – Önkéntelenül is fel kellett
emelnie a hangját.
– Hazudtam – énekelte Fintan meglepő könnyedséggel.
Sandro némán sóhajtozott, mintha az összes oxigént ki
akarná szívni a szobából. Úgy viselkedett, mintha mérges
lenne. Fintan viszont szokatlanul jó hangulatban volt.
– Üljetek már le! – noszogatta a vendégeket. Szeme
fényesen csillogott halálfejszerű koponyáján. – Sandro majd
behozza az italokat. Nos, van egy jó hírem meg egy rossz.
Melyikkel kezdjem?
– A jóval – kérte Tara. A rosszat már hallották.
– Rendben. A jó hír az – közölte Fintan vidáman –, hogy
rengeteg vizsgálaton mentem keresztül, és holtbiztosan,
minden kétséget kizáróan, százszázalékosan HIV-negatív
vagyok.
Szavait néma csönd követte.
– Negatív? – nyögte ki végül Tara. – Negatív? Úgy érted…
nem vagy AIDS-es?
– Nem vagyok AIDS-es.
– És nem is leszel az?
– Nem, ha rajtam múlik.
– Istenem! – Tara testében gyöngyözni kezdett a
boldogság. – Ezt nem hiszem el! Megesküdtem volna, hogy
neked kampec. Ez csodálatos hír! – Felugrott, és átölelte
Fintant. – Nem fogsz meghalni!
 – A jó hírt már elmondtad – szólalt meg Katherine fojtott
hangon. – Mi a rossz?
Mindenki Fintan felé fordult.
– A rossz hír az – felelte hogy egy Hodgkin-kór nevű
érdekes betegségben szenvedek.
Katherine falfehér lett.
– Az meg mi a franc? – tudakolta Tara.
– Én tudom – mondta Katherine.
– A nyirokrendszeremet támadta meg – vágott közbe
Fintan.
– Rák – közölte Katherine elhaló hangon.
 31
Katherine szavait síri csönd követte.
– Tényleg az? – kérdezte Tara, Katherine-ről Fintanre,
majd Fintanről Sandróra nézve. – Tényleg az?
– Katherine-nek igaza van – bólintott Fintan.
Tara hirtelen gyűlölni kezdte Katherine-t. Miért nem
téved, legalább most az egyszer?
– Honnan tudják, ha még szövettanira sem küldtek el? –
tudakolta Tara, erőltetett lekicsinyléssel a hangjában. Nem
tudta, mit takar pontosan a szövettani vizsgálat, de minden
lehetőséget megragadott, hogy megkérdőjelezze a hírt.
– Tara, már voltam szövettanin – kuncogott Fintan. – Mit
gondolsz, hol bujkáltam múlt héten? Mit gondolsz, mit keres
ez a kötés a nyakamon?
– Azt hittem, megint megpróbáltad elvágni a nyakad –
mosolygott erőtlenül Tara. – Ezek szerint múlt héten
kórházban voltál, és egyedül csináltad végig az egészet? Ez
a legszomorúbb dolog, amit valaha is hallottam.
– Minden olyan gyorsan történt – vont vállat Fintan. – Az
egyik percben még a nyakamon nőtt kivit mutogattam egy
specialistának, a másikban pedig már útban voltam a műtő
felé, hogy elvégezzék rajtam a szövettanit. Mielőtt
felocsúdhattam volna, már a műtőasztalon feküdtem,
teljesen éberen, miközben az orvosok egy nyirokmirigyet
bányásztak elő a nyakamból. Aztán összevarrták a sebet, és
elküldték a mirigyet a laborba. Azt se tudtam, fiú vagyok-e
vagy lány, drágáim!
– Azt hiszem, sokkot kaptam – tette hozzá kábultan. –
Aztán tízezerszer vettek tőlem vért, mindenemet
összeszurkálták. Ma pedig visszarendeltek, és közölték
velem, hogy rákos vagyok.
Katherine most szólalt meg először a diagnózis óta.
– Mennyire súlyos? – Látszott rajta, hogy szándékosan
beszél hivatalos hangon. – Mennyire kiterjedt?
 – Nem tudom – rántotta meg Fintan a vállát. –
Rengetegféle HK létezik…
– HK? – kérdezte Tara.
– Hodgkin-kór.
Te jó Isten! Fintan már furcsa, kórházi nyelven beszélt.
– …azt már tudják, hogy a nyirokmirigyeimet támadta
meg, de további vizsgálatokra van szükség, hogy kiderüljön,
vannak-e áttétek.
– Hol? – kérdezte Tara.
– A mellkasban. A csontvelőben. A belső szervekben. Ha
csak a nyirokmirigyeim betegek, király vagyok. Egy kis
kemoterápia, és olyan leszek, mint új koromban.
– És ha áttétek is vannak? – tudakolta Tara, nem igazán
várva választ.
– Az is gyógyítható – szólt közbe Sandro. – Bármit is
találnak, minden gyógyítható.
– Akkor nem halsz meg? – tért a lényegre Tara.
– Egyszer mindannyian meghalunk – vigyorodott el
váratlanul Fintan. Katherine és Tara visszahőkölt a férfi vad
tekintetétől.
– Az orvos nagyon bizakodó volt – mondta Sandro
halkan.
Tara szíve összeszorult. Mindenki emlékezett rá, hogy
Sandro volt barátja meghalt – micsoda kínokat élhet most
át!
Miután a vendégek túljutottak az első ijedségen, és
mindenkire furcsa, émelyítő nyugalom telepedett,
következhettek a kérdések.
– Pontosan mi az a nyirokrendszer? – puhatolózott Tara.
– Csak annyit tudok az egészről, hogy a nyirokfolyadék
leszívása segít eltüntetni a narancsbőrt.
– Egyfajta keringési rendszer, ugye? – nézett Katherine
Fintanre, megerősítést várva. – Az immunrendszer része.
Tara Fintanhez fordult.
– Jól értem, hogy ha… az az izé csak a nyirokmirigyedet
támadta meg, akkor nincs semmi gáz?
 Fintan bólintott.
– És mi van, ha a mellkasodban vagy a csontvelődben is
megjelenik? Hova is terjedhet még át?
– A belső szervekre – mondta Katherine hűvösen.
– Ha a mellkasomban is találnak, az nem túl jó, ha a
csontvelőmben, az még rosszabb – felelte Fintan. – Ha
pedig a májamra vagy a vesémre terjed át, akár el is
kezdhetek imádkozni.
– Fáj a dudor?
Fintan megrázta a fejét.
– Mi lesz a következő lépés? – kérdezte Katherine.
– Holnap reggel bevonulok a kórházba két napra.
Mindenféléket csinálnak velem.
– Mit?
– Tudjátok – válaszolta Fintan könnyedén. – Mintát
vesznek a csontvelőmből. Elküldenek CT-re.
Megröntgeneznek. Nekünk, divatguruknak folyamatos
csillogás az életünk!
– Nem félsz? – kérdezte Katherine gyengéden.
– Nem – felelte F'intan. – Teljesen be vagyok tojva –
tette hozzá, és a térdét csapkodta neveltében. Hirtelen
elkomorult. – Vécére kell mennem.
Amikor becsukódott mögötte az ajtó, Sandro
megkérdezte:
– Tudjátok, hogyan vesznek mintát a csontvelőből? –
Tara és Katherine némán megrázta a fejét.
– A csípőcsontból. Adnak ugyan helyi érzéstelenítést,
hogy elzsibbasszák a bőrt meg az izmokat, de a csonttal
semmit sem tudnak csinálni – darálta a férfi gépies hangon.
– Amikor beszúrják a tűt, úgy érzed, mintha eltört volna a
csontod. Elviselhetetlen fájdalom.
Katherine szája kiszáradt, Tara szédült. Erre nem
számítottak. A vizsgálatok persze elkerülhetetlenek. De azt
nem gondolták volna, hogy fájdalommal is járnak.
– Azt hittem, elaltatják – suttogta Tara.
Sandro megrázta a fejét.
 – Csak a legszükségesebb esetekben altatnak.
– Ez iszonyú! – Katherine arca eltorzult. A gondolat,
hogy Fintannek elviselhetetlen fájdalmakat kell kiállnia,
rosszabb volt, mint az, hogy életveszélyes betegségben
szenved. – Nem tehetnénk valamit? Kérvényezzük, hogy
altassák el.
– Mindent megpróbáltunk. – Fintan visszajött a szobába.
– Kivertük a dilit. Még sírtunk is. Abban reménykedtünk,
hogy a doki zavarában beadja a derekát. De szerinte elég
szívós vagyok. Ami, persze, igaz is.
– Szívós, mint a kátrány – mondta Katherine.
– Mint az acél, ha nem haragszol – felelte Fintan
dölyfösen.
– Mikorra lesznek meg az eredmények? – kérdezte Tara.
– Ha minden jól megy, hétvégére.
Katherine-nek eszébe jutott valami.
– A mamádnak szóltál már? – tudakolta.
– Nem.
– És mikor szólsz neki?
– Mostanában nem.
– Fintan! – Katherine a férfi mellé lépett. – Meg kell
mondanod neki. Így tisztességes.
– Igen, Fintan – erősködött Tara. – Ragaszkodunk hozzá.
– Én is egyfolytában ezt papolom neki – füstölgött
Sandro.
– Nem lehet – mondta Fintan. – Nem tehetem.
Belebetegedne.
– Abba betegedne bele, ha kiderülne, hogy már túl… –
Tara rádöbbent, hogy tapintatlanul viselkedik.
– A mamád erősebb, mint gondolnád – sietett Tara
segítségére Katherine. – Meg kell mondanod neki.
– Képtelen vagyok. – Fintan kezébe temette az arcát.
– Mi lenne, ha mi, úgy értem, én meg Tara mondanánk
meg neki? – kérdezte Katherine óvatosan. Arra számított,
hogy a férfi megtorpedózza a javaslatot. Azt igazán nem
várta, hogy Fintan felemeli a fejét, ránéz, és reménykedve
megkérdezi:
– Megtennétek?
– Persze. Most azonnal felhívjuk – mondta Katherine.
Tara arcán páni félelem tükröződött.
– Nem baj, ha én nem hallgatom végig? – kérdezte
Fintan.
– A hálószobából fogunk telefonálni, egy szót sem fogsz
hallani. Gyere, Tara!
A két nő átment a hálószobába. Amikor becsukták az
ajtót maguk mögött, Katherine így szólt:
– Jól van, te gyáva nyúl, majd én elintézem.
– Megcsinálom, ha akarod.
– Nem kell, csak fogd meg a kezem. És mondd meg a
számot. Mi ütött belém? Még Írország hívószámára sem
emlékszem.
Amikor a kagylóban felhangzott JaneAnn gyanakvó
„Halló”-ja, Katherine reszketni kezdett.
– Halló, Mrs. O’Grady! Itt Katherine Casey. – Tara olyan
erővel szorította meg Katherine szabadon maradt kezét,
hogy megroppantak a csontok.
– Katherine Casey – mondta JaneAnn vidékies
lassúsággal. – Mi a csuda? Hogy vagy?
– Köszönöm, jól. Azért telefonálok, mert…
– És az édesanyád? És a családod?
– Ők is jól vannak. JaneAnn, azt szeretném mondani,
hogy…
– A múltkor láttam a nagyanyádat a „Segítsünk
Ruandának” jótékonysági esten. Szavamra, bámulatosan jól
tartja magát!
– Mrs. O’Grady, sajnálom, de rossz hírem van. Fintan
beteg – vágott közbe Katherine. Szeretett volna gyorsan
túlesni a kellemetlen kötelességen. Nem bírta kivárni, amíg
elérkezik a legalkalmasabb pillanat.
– Fintan beteg? Beteg? Súlyos?
– Igen, nagyon sajnálom, az a helyzet, hogy…
– AIDS-es – vágott a lány szavába JaneAnn. – Nem
vagyok meglepve. Olvastam róla az újságban.
– Nem, Mrs. O’Grady – Katherine alig bírta türtőztetni
magát –, Fintan nem AIDS-es.
– Mindent tudok az AIDS-ről – mondta az asszony
méltóságteljesen. – Azért, mert az isten háta mögött élek,
még senki se gondolja, hogy le vagyok maradva.
– Mrs. O’Grady, Fintan rákos.
– Az anyja vagyok. Az igazság fájdalmas, de mondjátok
csak ki bátran. Ne próbáljátok bemesélni nekem, hogy a
fiam rákos.
– Mrs. O’Grady, esküszöm, hogy Fintan tényleg rákos.
– Nem azért mondod, hogy megnyugtass? – kérdezte
JaneAnn gyanakodva. – Nem kímélni akarsz?
– Aligha – felelte Katherine, a könnyeivel küszködve.

Fintan a sárga földig leitta magát.
– Most már úgyis mindegy – mondta nevetve. – Lehet,
hogy ez az utolsó esélyem. – Egymás után szórta a durva,
keserű poénokat.
Tara, Katherine és Sandro szintén sokat ivott, hátha így
sikerül távol tartaniuk maguktól a rémisztő gondolatokat,
de nem bírtak berúgni.
– Jesszusom, ne görcsöljetek már! – siránkozott Fintan,
amikor három feszült, sápadt, bánatos arc nézett
farkasszemet vele. — Én fogok meghalni.
Az este időnként már-már kezdett visszatérni a rendes
kerékvágásba. Már-már, de nem egészen: minden kicsit
felemásra, kicsit rossz szájízűre sikeredett. A barátok egy
darabig csak a történtekre tudtak gondolni, majd felhagytak
az erőlködéssel, hogy megpróbálják feldolgozni őket.
Olyanok voltak, mint a világítás a lakótelepi
lépcsőházakban: egy ideig működtek, aztán egyszer csak
kikapcsoltak.
Éjfél körül Fintan bejelentette, hogy lefekszik.
– Holnap jelenésem van!
– Reggel találkozunk – ígérte Tara.
 – Egy gyönyörű pizsama társaságában – emlékeztette
Fintan. – Ha megoldható, Calvin Klein legyen.
– Bízd csak ide.
– Ha nem kapsz Calvin Kleint, hozz Josephet. Vagy
valami hordhatót. A karrieremre is gondolnom kell. Ha
meglátnak abban a rémes kórházi pizsamában, azonnal
kirúgnak.
– Mindent meg fogunk tenni – nyugtatgatta a férfit
Katherine.
– Nem baj? – kérdezte Fintan hirtelen támadt
idegességgel. – Képesek vagytok lógni miattam a melóból?
A két nő bosszúsan meredt a férfira.
– Szarok a melóra – közölte Katherine nemes
egyszerűséggel.
– Te jó ég! – dünnyögte Fintan. – Tényleg itt a világ
vége.
Tara és Katherine szó nélkül ment le a lépcsőn és ült be a
szutykos bogárhátúba.
– Bírsz vezetni? – kérdezte Katherine idegesen, amikor
Tara nagy fékcsikorgások közepette elindult.
– Sokkal jobban vezetek, ha van bennem egy kis nyomás
– bizonygatta Tara.
– Csak hiszed.
Nevetésben törtek ki, majd hirtelen elhallgattak.
– Fura – jegyezte meg Katherine elgondolkodva –, hogy
még ilyenkor is van kedvünk poénkodni.
– Igen – sóhajtott fel Tara. – Ma, amikor megerőltettük
magunkat, nagyon jól szórakoztunk. Néha… borzasztóan
szégyellem magam miatta… néha teljesen normálisnak tűnt
minden. De úgy éreztem, mintha kívülről nézném
magunkat.
– Lehet, hogy sokkot kaptunk.
– Előfordulhat. Nem könnyű ennyi mindent
megemészteni. Kár, hogy Liv nincs itt, ő biztosan meg tudná
mondani, mi történik velünk.
– Ó, te jó ég! – Amikor eszükbe jutott Liv, majdnem
szívszélhűdést kaptak.
– Ki közli vele a hírt? – kapkodott levegő után Tara.
Össze fog omlani, tudod, mennyire imádja Fintant.
Megtennéd? Te ügyesebben csinálod, mint én. Nem viszel
bele annyi érzelmet.
Aztán, mintha Katherine legalábbis nemet mondott volna,
így szólt:
– Még ma este felhívom. Biztosan fönt van. Nem bír
aludni szegénykém.
A két nő a gondolataiba mélyedt.
– Nem bírom kiverni a fejemből azt a csontvelős dolgot –
szólalt meg Katherine. – Micsoda barbarizmus! A holnap
délelőtt elviselhetetlenül hosszú lesz. Legfőképpen
Fintannek – tette hozzá sietve.
– Bárcsak holnap dél lenne! – mondta Tara. – Már régen
túl lennénk az egészen.
– Nem leszünk túl – felelte Katherine. – Csak utána jön a
java.
– Ne! – Tara erősen megmarkolta a kormányt. Felderült
az arca. – Nem szabad így gondolkodnunk. Bízzunk benne,
hogy Fintan meggyógyul.
Katherine eltöprengett.
– Bízzunk benne – mondta végül.
– Ez a beszéd!
 32
Másnap délután JaneAnn a maga százötven centis
valójában, magas, hallgatag fiai társaságában, Londonba
indult.
Egyikük sem utazott még repülőn. Az igazat megvallva,
Clare megye határát is alig-alig lépték át. Ormótlan,
régimódi „rendes” ruháikban úgy festettek a repülőtér
nyüzsgő forgatagában, mintha egy másik bolygóról
csöppentek volna oda.
Noha Tara és Katherine délig be sem ment dolgozni,
négykor már ismét útra kelt, hogy kimenjen a repülőtérre.
– Ott vannak – mutatott Tara JaneAnn, Milo és Timothy
felé, akik úgy állták körbe a bőröndjüket, mint a háborús
menekültek.
JaneAnn egy özönvíz előtti prémgalléros fekete kabátban
pompázott. Milo, a legidősebb fiú egy kölcsönbe kapott
barna zakót viselt a kertésznadrágja fölött, Timothy pedig
az egyetlen öltönyét vette föl – egy tengerészkék,
hajszálcsíkos, széles hajtókájú, trapéznadrágos együttest,
amelyet húsz évvel azelőtt csináltatott az esküvőjére. Olyan
régi volt, hogy már majdnem divatosnak számított. Timothy
kicsit meghízott, mióta utoljára viselte. Vagy a zakó alól
kitüremkedő vastag pulóver miatt látszott vaskosabbnak a
kelleténél.
Pórias megjelenésük ellenére O’Gradyéket nem ragadta
magával a Heathrow repülőtér zűrzavara. Ugyanolyan
ráérősen lépdeltek, mint Knockavoyban, és mélységesen
elcsodálkoztak, amikor egy fiatal üzletember a következő
szavakkal előzte meg őket:
– Micsoda emberek vannak!
– Biztosan életbe vágó ügy – jegyezte meg JaneAnn.
– Nem hiszem – mosolyodon el Milo. – A képire van írva,
hogy még annál is fontosabb dolga van.
Miután mindenki bepréselte magát Tara bogárhátújába,
egyenesen a kórházba hajtottak. Milo és Timothy a hátsó
ülésen szorongott Katherine-nel, mert bár mind a ketten jól
megtermett férfiak voltak, szemben a törékeny JaneAnnel,
az illendőség azt diktálta, hogy a Mami üljön előre.
Nagy volt a hangzavar. A vendégek előadták az otthoni
pletykákat, még az időnként fel-felharsanó nevetésbe is
bekapcsolódtak. Aztán Katherine-nek eszébe jutott, miért is
nyomorog ebben a szűk kocsiban Fintan rokonaival, és
rádöbbent, mennyire nem alkalmas az időpont a
kacarászásra.
Tara sem találta a helyét. Úgy viselkedett, mintha
O’Gradyék kirándulni jöttek volna Londonba.
– Az ott a Kensington-palota – mutatott ki az ablakon,
miközben a Kensington High Street forgalmában araszoltak
előre.
– És mit kell tudni róla? – kérdezte Milo udvariasan.
– Annak idején itt lakott Diana hercegnő – dadogta Tara.
– Kegyetlen fűtésszámlái lehettek – húzta el a száját
Milo, majd előrehajolt, hogy közelebbről is szemügyre vegye
az épületet.
Bár a kórház inkább nézett ki szállodának, mint a
betegek és a haldoklók elhelyezésére szolgáló
intézménynek, O’Gradyék egy szót sem szóltak. Arra sem
fecsérelték az időt, hogy édességet vagy újságokat
vegyenek Fintannek. Megtört a varázs, mindenki remegett
az idegességtől.
Ahogy beszálltak a liftbe, majd kiléptek a széles,
linóleummal borított folyosóra és elindultak a kórterem felé,
amelyben Fintanen kívül még öt másik beteg feküdt, egyre
feszültebbek lettek. A lengőajtó előtt JaneAnn elkapta
Katherine karját.
– Hogy néz ki?
– Jól – felelte a lány remegő gyomorral. – Kicsit
lefogyott, a nyaka pedig fel van dagadva, de amúgy kutya
baja.
Fölösleges lett volna megemlítenie, hogy Fintan nem volt
valami jó bőrben, amikor visszahozták a mintavételről.
Katherine lábában és talpában összerándultak az izmok,
amikor felidézte magában, amint a férfi hamuszürke arccal,
lehunyt szemmel azt suttogja:
– Szörnyen fájt. Csillagokat láttam.
Tara és Katherine a háttérbe húzódott, amikor O’Gradyék
megrohamozták Fintan elfüggönyözött, fehér vaságyát.
Sandro meghunyászkodva ült a székén.
– Adjisten mindenkinek! – köszönt Milo, a falkavezér.
– Klassz a zakód, Milo – mondta elhaló hangon Fintan,
aki új pávakék pizsamájában hanyatt feküdt az ágyon.
– Zabálnivaló vagyok, mi? – nevetett Milo
kényszeredetten.
– Szia, mami! – köszöntötte Fintan JaneAnnt.
– Te pernahajder! – sopánkodott az asszony könnyes
szemmel. – Így halálra rémiszteni bennünket!
– De azért meg kell hagyni, a legjobb időpontot
választottad – jegyezte meg Timothy.
– Szépen megvártad, amíg behordjuk a szénát –
magyarázta Milo –, és elkezdődik az elletés. Derék fickó
vagy.
Sandro kényszeredett szelídséggel figyelte a családi
összejövetelt. Nagyon ideges volt. Reggel az ágy mellett
ülve várta, hogy Fintan visszatérjen a mintavételről, és
miután gondoskodott róla, hogy barátja mindent
megkapjon, amit csak kíván, nyugtalanul megkérdezte tőle:
– Mi lesz, ha nem fogok tetszeni nekik?
– Kiknek? – krákogta Fintan fájdalomtól elködösült
aggyal.
– A családodnak. Hogyan viselkedjek velük? – Sandro
esdeklően érintette meg Fintan frissen összeszurkált
csípejét.
– Au, au, jesszusom, de fáj! – rándult össze Fintan. – A
rohadt életbe, nem lehetne óvatosabban? Szegény csípőm!
– Bocs! Bocs! Bocs! Ne haragudj, nem akartam. Szerinted
jó lesz ez az öltöny, vagy vegyek föl valami lezserebbet? –
Az elgyötört Fintan homályosan látta, amint Sandro egy
zakót tart maga elé.
– Fütyülök rá! – mondta elhaló hangon. – Pont ezen kell
most aggódnod?
– Hamutartókat fényezek a Titanicon – felelte Sandro.
Fintan most előhívta őt az árnyékból.
– Sandro – mondta ünnepélyesen, az ágyban fekve –ez
itt a mamikám, JaneAnn, a bátyám, Milo, és a másik
bátyám, Timothy.
Sandro idegesen emelte üdvözlésre a kezét.
– Ciao, jó napot, örülök, hogy megismerhettem önöket…
ööö…
– Sandro… – sokatmondó csönd – a barátom.
– Á, szóval együtt űzik az ipart! – kapcsolt JaneAnn.
Sandro elborzadt.
– Semmi közünk a kétes ügyletekhez – hazudta
sértődötten.
– Nem, nem, nem – magyarázta Fintan. – A mami úgy
érti, mi ketten együtt járunk.
– Ja! Ja, már értem! Igen, Mrs. O’Grady, együtt űzöm az
ipart Fintannel.
– Hová is valósi maga? – puhatolózott JaneAnn óvatosan.
– Olaszországba. Rómába.
– Rómába! Találkozott a pápával?
– Mami! – legyintette meg Fintan JaneAnn karját.
– Persze hogy találkoztam vele! – közölte Sandro,
barátja legnagyobb meglepetésére. – Igaz, nem egyedül
voltam, a Szent Péter téren hallgattam a misét az
édesanyámmal.
– Micsoda kiváltság! – bámult a férfira JaneAnn. – És
szép volt a mise?
– Gyönyörű! – áradozott Sandro, és közben azon
morfondírozott, elmesélje-e, milyen pazar lila palástot viselt
Őszentsége, de aztán úgy döntött, okosabb lesz, ha
csöndben marad. Eddig sokkal jobban alakultak a dolgok,
mint remélte, kár lett volna mindent elrontani.
 Milo az ügyeletes orvossal tárgyalt az irodában. Olyan
halkan beszélt, hogy dr. Singh alig bírta kivenni a szavait.
– Fintan legidősebb bátyja vagyok – magyarázta Milo
lesütött szemmel. – Szinte úgy tekint rám, mint apjára.
Mindent tudok az AIDS-ről. Csak mert bugris írek vagyunk,
ne gondolja rólunk, hogy semmihez sem értünk. Es ami a
legfontosabb, meg is tudunk birkózni a helyzettel.
Dr. Singh elfoglalt ember volt, aki már harminckét órája
látta el az ügyeletesi feladatokat. Nem bírt türelmet
erőltetni magára. Mire Milo visszatért a kórterembe, semmi
kétsége nem volt felőle, hogy Fintan nem AIDS-ben
szenved.
Fél nyolckor, amikor a hat látogató szedelőzködni
kezdett, hogy Fintan végre alhasson kicsit, rohanó léptek
zaja szűrődött be a folyosóról. Liv volt az, hosszú haja
lobogott, arca kipirult, szeme mélykéken csillogott. Úgy
festett, mint egy amazonkirálynő. Amikor meglátta a
csődületet Fintan ágya körül, riadtan megtorpant.
– Liv! – szólalt meg Fintan jóságosan. – Gyere csak be.
Ez itt az anyukám, Timothy, a bátyám, és Milo, a másik
bátyám.
– Jó estét! – mondta Liv nagyon kimérten, igazi svédhez
illően. – Örvendek. – Kezet rázott a családtagokkal, és
amikor Milóhoz ért, eltátotta a száját.
– Elnézést! – mentegetőzött. – Csak meglepődtem… Úgy
hasonlít Fintanre.
– Á, nem hinném, Fintan a szépfiú – vonogatta a vállát
Milo, és félénken elmosolyodott. – Én csak halvány utánzat
vagyok. Izé… hogy is mondják? Hasonmás.
– Nem igaz – krákogta Fintan lovagiasan. – Mindig is rád
szerettem volna hasonlítani.
Valóban észrevehető volt némi hasonlóság a fiúk között –
mindkettejüknek sötétkék szeme és fekete haja volt, bár
Milóé úgy festett, mintha végigment volna rajta a fűnyíró.
– Sikerült? – kérdezte Fintan Livtől.
– Igen. – A lány egy reklámszatyrot nyújtott át
Fintannek, aki két remekbe szabott talpas poharat húzott
elő belőle: az egyik zöldessárga, a másik türkizkék üvegből
készült.
– Hát ezek? – kérdezte Tara.
– Két órával ezelőtt itt jártam, és teljesen felhúztam
magam, amikor megláttam, milyen rondák a vizespoharak –
magyarázta Liv.
– Az Elle Dekorációban szúrtam ki ezeket – folytatta a
történetet Fintan. – Liv pedig, ez a jótét lélek elment a
Conran Shopba, hogy hozzon nekem belőlük.
– Sokat kellett kajtatni utánuk? – kérdezte Milo.
Liv elpirult.
– A Michelinben nem kaptam, úgyhogy taxival elmentem
a Marylebone High Streetre, ott sem jártam sikerrel. De,
mint ahogy azt már kitalálhatták, a Heal’s-nél volt még.
Milo, aki egész életében alig járt a Shannonon túl,
értelmesen bólogatott. Igen, sugallta a bólintása. Igen,
persze, a Heal’s jó választás volt, pontosan azt tetted, amit
kellett.
– Ideje indulnunk. – Tara felállt, és a többiekre nézett.
– Hova sietsz annyira? – csipkelődött Milo, és ülve
maradt.
– De hát az előbb már menni készültünk… – Tara végre
kapcsolt. O’Gradyék úgy vélték, udvariatlanság lenne
távozni rögtön az új látogató érkezése után.
Visszaült a székre, és Fintanhez fordult.
– Hánykor engednek ki holnap?
– Nem engednek ki – válaszolta Fintan nyersen.
– Miii? Mi van már megint?
– Nem nagy szám – felelte F'intan. – Elfertőződött a
nyakam, azon a helyen, ahonnan kivették a nyirokmirigyet.
Megfigyelés alatt akarnak tartani, amíg meg nem gyógyul.
– Oltári pipa leszek, ha nem gyógyul meg – siránkozott.
– Amputálni kell a nyakamat. Nem lesz nyakam, úgy fogok
kinézni, mint egy rögbijátékos!
– Meddig leszel bent? – kérdezte Katherine rekedtes
hangon. Amit hallott, semmi jóval nem kecsegtetett. A
kórházi ágyakat ritka, nehezen megszerezhető kincsekként
tartják számon. A beteg csak akkor jogosult a
használatukra, ha az orvosok nagyon aggódnak az
állapotáért.
– Öt-hat napig – vonta meg a vállát Fintan, látszólag
hanyagul. – Majd kiderül.
Fél óra múlva mindannyian elbúcsúztak Fintantől, és az
ajtó felé indultak.
– Katherine, Tara! – pisszegett a két lány után Fintan. –
Vigyázzatok Sandróra – dünnyögte. – Nem mintha ugyanaz
volna a helyzet, de azok után, ami a volt barátjával
történt… Aggódom miatta, és amíg ide vagyok kötve, nem
sokat tudok tenni érte.
Lenn a parkolóban Sandro félrevonta Katherine-t és
Tarát.
– Fel kell vidítanunk Fintant – mondta. –
Szórakoztatnunk kell, hogy ne rágja magát.

O’Gradyék Katherine-nél aludtak. Ez volt a legkézenfekvőbb
megoldás: egyedül a lánynak volt ugyanis parányi
vendégszobája, amelyben a két fiú, ha szűkösen is, de
elfért, és ő rendelkezett minden igényt kielégítő
hálószobával, amely éppen megfelelt egy ír anyának,
továbbá kényelmes kihúzható kanapéval, amely Katherine
saját szerény igényeit volt hivatott kielégíteni.
– Hozzám úgyse jönnének. Bűnben élek – mondta Tara.
Arról nem is beszélve, hogy Thomas nem volt hajlandó
elszállásolni a vendégeket.
Katherine lakása láttán JaneAnn összecsapta a kezét.
– Hát ez csudálatos! Olyan, mint egy filmsztár otthona.
– Á! – legyintett Katherine. – Látná csak Liv lakását. Az
övé tényleg olyan, mint egy filmsztáré.
– Kedves, takaros lány ez a Liv – mondta JaneAnn. –
Ráadásul svájci.
– Svéd – helyesbített Milo.
 – Akkor legyen svéd – adta meg magát JaneAnn. –
Szerinted is csinos, Milo?
– Szép, egészséges fogai vannak, és nagyon jól nevelt.
Hova tegyem ezeket?
Katherine megfordult, és legnagyobb meglepetésére az
egész konyhaasztal roskadozott az ennivalótól. Volt ott főtt
sonka, konyharuhába bugyolált barna kenyér, szalonna,
véres hurka, vaj, tea, pogácsa meg egy alufóliába csomagolt
sült csirkének látszó tárgy.
– Jaj, igazán nem kellett volna – siránkozott a lány.
Reggel egy teherautónyi ételt vásárolt össze a vendégek
tiszteletére. Mikorra fog elfogyni? Katherine
hűtőszekrényének még soha nem volt része ekkora
kalandban.
– Nem várhatjuk el tőled, hogy te etess bennünket –
mondta Milo.
– Igaza van. Nem várhatjuk el – szólalt meg Timothy is.
Szokásától eltérően.
– Kérsz egy szendvicset? – kérdezte JaneAnn.
– Nem, nem vagyok éhes – felelte Katherine.
– Muszáj enned. Csont és bőr vagy. Igaz, Timothy?
– Igaz bizony.
– Igaz, Milo?
– Hagyjátok már békén szegény Katherine-t.

A város túlsó végén Tara éppen ebben a percben ért haza.
– Szegény kicsikém! – hallotta Thomas hangját a
konyhából. – Gyere ide, hadd vigasztaljalak meg.
Tara szíve meglódult, mintha mázsás kő gördült volna le
róla. Thomas kedveskedni akar. Hála az égnek! A lány csak
most, hogy minden jóra fordult, merte bevallani magának,
milyen feszült és furcsa hangulat uralkodott kettejük között,
amióta – amióta sor került arra a borzalmas beszélgetésre a
gyerekvállalásról. Milyen kár, hogy egy krízis árán tudtak
csak rendeződni a dolgok.
A lány berontott a konyhába, így még láthatta, amint
Beryl Thomas mellkasához simul.
– Hol voltál? – kérdezte a férfi ridegen.
– A kórházban. – Tara teljesen össze volt zavarodva. Hol
marad a vigasztalás?
– Megkértelek, hogy reggel etesd meg Berylt, de
elfelejtetted – mondta vádlón Thomas. – Szegény kicsikém!
– dugta oda az arcát a macska pofájához. – Szegény éhező
kicsikém!
Tara összeszoruló szívvel döbbent rá, hogy Thomas egész
végig a rohadt macskához intézte a szavait.
– Bocsánat – mondta elcsigázottan –, máshol járt az
eszem.
Thomas felsóhajtott.
– Mi a véleményünk azokról a lányokról, akiknek
fontosabbak a barátaik, mint az, hogy megetessék Berylt? –
kérdezte a macskától. – Nem vagyunk elragadtatva, ugye?
Nem. – Megcsóválta a fejét, és Tara meg mert volna
esküdni, hogy Beryl is ugyanezt tette.
– Jaj, az isten szerelmére! – csattant fel Tara. Thomas,
ingatag önbizalmának köszönhetően, egyfolytában Tara
barátain köszörülte a nyelvét, de ez már túlment minden
határon. – Fintan rákos!
– Ó, igazán? – kérdezte Thomas hitetlenkedve.
– Igazán.
– Gondolkodj már, Tara, a nyirokrendszer az
immunrendszer része. Fintan immunhiányos betegségben
szenved. Még az is lehet, hogy szerzett immunhiányos
betegségben…
– Thomas, Fintan nem AIDS-es. HIV-negatív.
Thomas gúnyosan cicergett.
– Fintan rákos – hajtogatta Tara.
– Mégis mit várt? – kérdezte Thomas. –
Természetellenes, amit csinál, bazeg.
– Thomas, az anális szextől nem lesz rákos az ember.
A férfi csak pislogott, és Beryl fülére tapasztotta a kezét.
– Muszáj ilyen brutálisan fogalmaznod?
 Tara hosszan, némán, elgondolkodva mérte végig a férfit.
– És neked muszáj ilyen brutálisan viselkedned? –
csúszott ki a száján.
 33
Miközben a csontvelővizsgálat eredményére vártak, Fintant
pedig elárasztották a látogatók meg az üdvözlőkártyák, az
élet vette a bátorságot, és ment tovább.
Lorcannek óriási izgalmakat okozott az úgynevezett
karrierje. Azt az estét követően, hogy Amy ráküldte a
zsarukat, meghallgatáson vett részt, amelyen a Hamlethez
kerestek beugró színészt. Nem fapados produkcióról volt
szó, hanem igazi színdarabról, igazi színészekkel, igazi
fizető közönséggel és – ami a legfontosabb – igazi gázsival.
Lorcan, miközben egy teljes hetet várt arra, hogy
megtudja, megkapta-e a szerepet, egyfolytában ezt
hajtogatta magában:
– Ha nem kapom meg, öngyilkos leszek. Isten bizony,
öngyilkos leszek.
Úgy tűnt azonban, hogy az öngyilkossággal még várnia
kell kicsit. Hétfő este felhívta az ügynöke, és közölte vele,
visszahívták egy második meghallgatásra, és csak három
másik jelölt van rajta kívül.
Lorcan azóta sem beszélt Anryvel, noha a lány több mint
száz különböző hangvételű üzenetet hagyott a rögzítőjén.
Némelyikben vidám volt és feldobott.
– Szia! Amy vagyok. Azt hittem, otthon talállak. Mindegy,
semmi gond. Én megbízom benned. Nem iszunk meg együtt
valamit? Most leteszem – csiripelte. Ezek az üzenetek
rendszerint kora este érkeztek.
Később, kilenc óra tájban, már komorabbá vált a
hangulat.
– Itt Amy. Beszélnem kell veled. Tisztáznunk kéne pár
dolgot. Nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna.
Felelőtlenség lenne. Kötelességed beszélni velem. Hívj fel.
Aztán, úgy éjfél felé, elszabadult a pokol. Amy részeg,
sírástól remegő hangon szólt bele a kagylóba.
– Csá! – mondta nehezen forgó nyelvvel. – Csak azért h-
hívtalak, hogy megmondjam, nem h-hívlak többet. Egy cs-
csomó pasi pályázik rám, és tudod, mit? Örülök, örülök,
hogy már nem járunk együtt. Amíg együtt voltunk, teljesen
kikészítettél idegileg. Rohadt szadista vagy, de a
munkahelyemen találkoztam egy klassz pasival, aki szerint
f-fantasztikus nő vagyok, cs-csak azt szeretném, hogy tudd,
hogy nem kell aggódnod miattam, mert jól vagyok. JÓL.
Érted? Jól. J. Ó. L. L. Jobban már nem is lehetnék, ha
meggon – BIIIIIP. – Letelt az idő.
A lány néhány másodperc múlva újra telefonált.
– Szia! – mondta. – Kérlek, ne haragudj. Nem vagy
rohadt szadista, és semmilyen klassz pasival nem
találkoztam a munkahelyemen. Hívj fel minél előbb, mert
ezt már nem lehet kibírni! – A hátralévő időben Amy
zokogását lehetett hallani. Lorcan egyszer sem hívta vissza
a lányt.

Kedd reggel, amikor Lorcan felszállt a metróra, úgy érezte,
a szerelvény összes utasának látnia kell, milyen fontos útra
indul. Hiszen csak úgy süt róla, milyen jelentős
személyiség. Micsoda népség, gondolta magában
lesajnálóan. Hogy sietnek a pitiáner munkahelyükre. Lorcan
a szíve mélyén irigyelte őket, nagyszerű dolog lehet, ha az
embernek nem kell egyfolytában aggódnia. Óriási terhet
jelent fel nem fedezett zseninek lenni. De valamit
valamiért.
Amikor a férfi leszállt a metróról, alkut kötött magával.
Ha úgy el tud gyalogolni a metróállomástól a King’s Headig,
hogy egyszer sem lép repedésre a járdán, megkapja a
szerepet. És ha nem kapja meg a szerepet?
– Akkor öngyilkos leszek – suttogta maga elé rémülten.
– Nincs más választásom!
Lorcan volt a legutolsó a négy jelölt közül, és amint
figyelni kezdte a többiek produkcióját, majdnem kilehelte a
lelkét a bizonytalanságtól, irigység és félelem mardosta a
szívét, mert a többiek mind fiatalabbnak, magasabbnak,
izmosabbnak, gazdagabbnak, jobban képzettnek,
tapasztaltabbnak és felkapottabbnak tűntek nála.
Haragudott magára, amiért így érez. De, mint mindig,
Lorcan most is az arrogancia páncélja mögé rejtette
kishitűségét.
Végre ő következett. Egyedül állt a színpadon, csupán
egyetlen reflektor világította meg, és miközben Hamlet
monológját mondta, testét görcsbe rántotta a
határozatlanság, gyönyörű arca eltorzult a nyugtalanságtól.
– Jól érzékelteti a döntésképtelen hős gyötrelmeit –
dünnyögte Heidi, az ügyelő.
– Igen – bólogatott a rendező.
A monológ végén Lorcannek erőnek erejével össze kellett
szorítania a száját, nehogy könyörgőre fogja a dolgot:
– Nagyon kérem, mondják, hogy jó voltam! Nagyon
kérem, vegyenek be a produkcióba!
Nem tudhatta, hogy az a jelölt, akit eredetileg
választottak ki Hamlet szerepére, az Almeidába szerződött,
az Eljő a jeges főszerepére. Így hát amikor Heidi közölte
Lorcannel, hogy neki ítélték a szerepet, a férfi egy pillanatig
boldog hitetlenkedéssel meredt a nőre, de aztán azonnal
átesett a ló túlsó oldalára. Rögtön arra gondolt, csak azt
kapta, amit megérdemelt. Naná, hogy őt választották. Miért
is döntöttek volna másképp? Korábbi rettegése úgy olvadt
el, mint hó a napsütésben.
– Gratulálok! – mondta Heidi sugárzó mosollyal.
„Ugyan, kérem, szóra sem érdemes!” – sugallta Lorcan
vigyora.
– Tudom, hogy csak Frasier Tippett helyett kell beugrania
– mondta a nő –, de akkor is ügyesen csinálta.
– Még az is előfordulhat, hogy Frasier Tippett szörnyű
baleset áldozata lesz. A remény hal meg utoljára. – Lorcan
előkelően keresztet formált az ujjaiból, ellenállhatatlan
mosolyt villantott Heidire, azzal elslattyogott.
Heidi szája megremegett, majd egyenes vonallá
változott. Frasier Tippett a vőlegénye volt.
 Másnap Lorcan vajreklámot forgatott. Hat héttel
korábban vett részt a meghallgatáson, és kimondhatatlanul
hálás volt, amikor megkapta a szerepet. A tévéreklámokkal
óriási pénzeket lehetett kaszálni. Akár egy évig is
eléldegélhetett belőle az ember. Most azonban, hogy úgy
látszott, visszakerül oda, ahol igazán otthon érzi magát –
egy komoly színház reflektorfényébe –, kolosszális egója
ismét átvette az irányítást. Miért legyen hálás egy
vajreklámért? Kit érdekel, ha ezreket kereshet vele?
Örüljenek, hogy egyáltalán elvállalta a szerepet. Lorcan
minden igyekezetével azon volt, hogy ezzel a megrendelők
is tisztában legyenek.
A megbeszélt időpontban – illetve csekély negyvenperces
késéssel – megjelent a Chalk Fram-i jéghideg, ablaktalan,
átalakított raktárépületben, hogy elkezdje a forgatást. Egy
rakás hisztériázó alak fogadta – producerek, rendezők,
ügynökök, gyártásvezetők, reklámmenedzserek, a
Vajbizottság képviselői, sminkeslányok, öltöztetők,
fodrászok meg egy csomó ember, akik minden forgatáson
feltűnnek és békésen teázgatnak, miközben kulcsok meg
csipogók lógnak az övükről.
Mind a markomban vannak, gondolta magában Lorcan, a
legyőzhetetlenség mámorában égve. Visszaküzdöttem
magam. Csodálatos!
– Hol voltál? Próbáltunk hívni, de az ügynököd azt állítja,
hogy nincs mobilod! – hápogta Ffyon, a producer. – Ez csak
valami tévedés lehet.
– Nem tévedés – mosolygott Lorcan. Mélyen zengő
hangjával azonnal sikerült lecsillapítania Ffyont. – Nincs
mobilom.
– Hogyhogy nincs?
– Egy perc nyugtom se lenne mellette – hazudta Lorcan.
Holott csupán arról volt szó, hogy nem volt pénze rá.
Miután egy seregnyi narancsszínű kábelt lépett át, hogy
kezet fogjon a reklámügynökség meg a Vajbizottság
fejeseivel, Lorcant a sminkszobába terelték. Ezután fiatal
lány rohamozta meg egy fésűvel meg egy flakon hajlakkal,
de Lorcan teljes erőből lefogta a karját.
– Hozzá ne nyúljon a hajamhoz! – vakkantotta.
– De hát…
– Senki sem nyúlhat a hajamhoz az engedélyem nélkül.
Lorcan olyan féltő gondoskodással óvta a haját, mint egy
díjnyertes házi kedvencet. Kényeztette, babusgatta,
jutalomfalatkákkal ajándékozta meg, ha jól viselkedett, és
csak kivételes esetben bízta idegenekre.
Következett a ruhapróba. Számtalan átöltözés után a két
stylistnak el kellett ismernie, hogy a rengeteg
felsorakoztatott öltözék ellenére Lorcan a saját holmijaiban
– a koptatott famerjában és a szemét lilás fénybe vonó
türkizkék ingében – tűnik a legellenállhatatlanabbnak.
– Nem bánom, maradjunk ennél – adta be a derekát
Mandii.
– De mindenképpen ki kell vasalni – mondta sietve
Vanessa. Még egyszer utoljára zokniban és alsónadrágban
akarta látni Lorcant. Soha életében nem volt dolga ilyen
elmondhatatlanul gyönyörű férfival. A lába hosszú és izmos
volt, a csípője egészen keskeny, a háta széles, a mellkasa
kemény. A bőre pedig olyan sima, feszes és aranyló, hogy
szinte vonzotta a kezet.
Végül, két órával az érkezése után, Lorcan már majdnem
készen állt. Hogy föltegye a koronát a műre, hátrasimította
a haját gyönyörű homlokából. A fodrászfésűt tartó kéz
önkéntelenül is megremegett.
– Krémium Vaj, csapó egy! – kiáltotta el magát a
rendező. A csapó karja nagyot csattant, az operatőr pedig
mozgásba lendült.
A díszletekből összeállított álnappali szőnyeges,
reflektorfényben fürdő szigetként ült a padló
betontengerének közepén. A reklám úgy kezdődött, hogy
Lorcan egy bordó bársonykanapéra veti szikár, izmos testét,
és egy tányér pirítóssal az ölében keresztbe teszi a lábát. A
kamera végigpásztáz a férfin, mire az felpillant, felhúzza a
szemöldökét, elmosolyodik, és így szól:
– Valódi vaj? – Azzal jóízűt harap a pirítósból. Tettét
sejtelmes, izgató csönd követi. Majd Lorcan cinkos mosollyal
így folytatja: – Az ínyencek krémjének.
Lorcan parádés alakítást nyújtott a meghallgatáson.
Egyszerűen lenyűgöző volt. Ha a vajreklámozásért is járna
Oscar-díj, biztosan elnyerte volna. A szereplőválogatók nem
tudhatták, hogy a férfi egy napja nem evett, így
farkaséhsége nagyban hozzájárult meggyőző erejű
játékához.
Most azonban más volt a helyzet. Lorcan egy igazi
színdarabban kapott szerepet, komoly színésznek érezte
magát, és nem szerette volna, ha bárki is kételkedni mer
ebben. Így hát alaposan túljátszotta a szerepét, az előző
napi meghallgatáson bevetett dagályos, komoran
ünnepélyes shakespeare-i stílust erőltetve magára.
– Felvétel! Lorcan!
Lorcan teli tüdőből elüvöltötte magát:
– VALÓDI VAJ? – mintha Hamlet monológját mondaná. A
helyiség legtávolabbi csücskében tanyázó emberek riadtan
rezzentek össze, az operatőr majdnem megsüketült. Senki
sem lepődött volna meg, ha Lorcan így folytatja: – „Valódi
vaj? Az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Flora
minden nyűgét s nyilait…”
– Állj! Állj! – kiáltotta Mikhail, a rendező. – Jól van,
csapó kettő! Egy icipicit halkabban, ha lehetséges.
Abban a pillanatban, hogy a kamera bekapcsolt, Lorcan
elüvöltötte magát:
– Egy pillanat. Ezen a pirítóson vaj van?
– Igen – bólogatott Melissa, a pirítósfelelős.
– Pfuj! – jelentette ki Lorcan drámaian, azzal a kanapéra
hajította a tányért. – Pfuj! Pfuj! Pfuj! Meg akartok ölni? Ez a
vacak elzárja az artériáimat.
Mr. Jackson a Vajbizottságtól döbbenten pislogott.
– Hozzatok valami kalóriaszegény cuccot – rendelkezett
Lorcan. Így hát amíg Melissa elrohant a legközelebbi boltba,
Jeremy, a szereplőválogatásért felelős ügynök megpróbálta
lecsillapítani Mr. Jacksont, nyájasan biztosítva a képviselőt
arról, senki sem fogja megtudni, hogy nem vaj van a
pirítóson, Lorcan pedig nagyszerű színész, annak ellenére,
hogy nem elkötelezettje a terméknek. Ám a shakespeare-i
hangnem a többszörösen telítetlen zsírsavakban gazdag
vajkészítmény ellenére sem hagyott alább.
– Csapó tíz! Lorcan!
– VALÓDI VAJ? – szónokolta Lorcan, ezúttal olyan
hangon, mintha Macbeth nagymonológját akarná elszavalni.
Mindenki a következő mondatokat várta: „VALÓDI VAJ az,
amit ott látok? Vajkéssel kínálja magát. Jöjj, hadd kaplak el!
Nem, nem sikerül. Pedig itt ragyogsz!”
– Állj! Állj! Állj! – kiáltotta Mikhail. – Lorcan, légy
szíves…
– Ki ez a ripacs? – Mr. Jackson felkutatta a
reklámügynökség képviseletében jelen lévő fiatalembert, és
megkérte, vegye kezébe a dolgokat. – Beszéljen a fejével –
utasította a férfit. – Mikhail és Jeremy nem jut semmire.
Lorcan remekül érezte magát, és örömmel fedezte fel,
hogy Mr. Drága Öltöny a reklámügynökségtől egyenesen
felé tart. Újabb alkalom a szeszélyeskedésre.
– Mi lenne, ha kicsit hétköznapibbra venné a figurát? –
tanácsolta a férfi Lorcannek. – Kicsit lazábbra.
– Hogy is hívják magát? – kérdezte Lorcan türelmetlenül,
noha az érkezésekor bemutatták neki a férfit.
– A nevem Joe. Joe Roth.
– Rendben, Joe Joe Roth, mondok én magának valamit.
Több reklámot forgattam már életemben, mint amennyi
nővel magának valaha is dolga volt. Körülbelül ugyanannyit
ér el azzal, hogy megpróbál kioktatni, hogyan végezzem a
dolgomat, mintha a nagymamájának próbálná
megmagyarázni, hogyan kell szopni.
Joe alig hallhatóan felsóhajtott. Már csak ez hiányzott.
Azt se tudta, hol áll a feje, másnap, például, fontos előadást
kellett tartania egy gabonapelyheket gyártó cégnek. Semmi
kedve nem volt elkényeztetett csepűrágókat pátyolgatni.
Főleg, ha figyelembe veszi, hogy nem is ő válogatta a
szereplőket ehhez a reklámfilmhez – ezt még az elődjétől
örökölte, akit rövid úton eltávolítottak a Breen
Helmsfordtól. De bárhogy is történt, a felelősség az övé.
Lorcan kihívó pillantást vetett Joe-ra, viszketett az ökle
egy kis bunyóért. Pimasz mosollyal az arcán azon
töprengett, vajon meg tudná-e ríkatni Joe Joe Rotht – régen
nem adódott már ehhez hasonló lehetőség az életében.
Legnagyobb döbbenetére azonban Joe udvariasan újfent azt
tanácsolta neki, hogy barátságos, bizalomgerjesztő
hangnemben adja elő a mondanivalóját. Ez mélyen
megrendítette Lorcant. Ki ez a zsíros fizetésű, nyálasszájú,
szokatlanul öntudatos barom?
Joe Rotht keményebb fából faragták, amint azt Lorcan
képzelte. Komolyabb eszközökhöz kellett folyamodni. Hogy
törlesszen, Lorcan minden egyes felvétellel egyre
kezelhetetlenebbé vált. Végül, a huszonkettedik kísérletnél,
merő gonoszságból, pusztán azért, mert tisztában volt vele,
hogy neki mindent szabad, így nyüszített fel:
– Miért is vagyok itt?
– Egy csekk miatt? – nyögte be Joe pléhpofával, azzal a
falnak vetette a hátát és karba fonta a kezét. Már nem is
próbált udvarias lenni.
– Én művész, vagyok – jelentette ki Lorcan fennhéjázón.
– Talán éppen ez a baj – felelte Joe szárazon. – Mi
színészt kértünk.
Lorcan összevonta a szemöldökét.
Mandii és Vanessa oldalba bökte egymást, és végigmérte
Joe-t. Szexi.
– Jól van. Kezdjük elölről – kiáltotta a rendező. – Melissa,
hozz még pirítóst! Csapó huszonhárom! Lorcan!
– Valódi vaj? – kérdezte Lorcan, pont a megfelelő
hangnemben.
Végre, gondolta magában mindenki, halálosan
megkönnyebbülve.
 Lorcan nagyot harapott a pirítósból, ördögien
belevigyorgott a kamerába, és ugyanazon a bársonyos, telt
hangon így folytatta:
– Szívrohamot okoz.
 34
– Rendben van, Lorcan – lépett előre Joe megnyerő
mosollyal. – Most már világos, hogy nem akarja megcsinálni
ezt a reklámot. Hadd szabadítsam meg a gyötrelmeitől.
Ezennel ki van rúgva.
Lorcan már nyitotta volna a száját, de Joe fürgén
megelőzte.
– Természetesen nem kapja meg a gázsiját, és még az is
előfordulhat, hogy magának kell megtérítenie a mai délelőtt
során felmerült költségeket.
Miközben Lorcan levegő után kapkodott, Joe az
egybegyűltekhez fordult.
– Elnézést kérek, amiért fölöslegesen raboltuk az
idejüket. Kérem, legyenek türelemmel, amíg kerítünk egy
másik színészt. Jeremy, mit gondolsz? Frasier Tippett jó
lesz? – Joe Lorcan felé fordult, aki megrökönyödött
arckifejezéssel, sóbálvánnyá merevedve gunnyasztott a
kanapén. – Maga még mindig itt van? – kérdezte tőle. –
Megkérhetném, hogy távozzon? A biztosításunk nem terjed
ki azokra, akik csak megfigyelőként vannak jelen a
helyszínen.
Lorcan porig volt sújtva. Úgy tűnt, alaposan alábecsülte
Joe Joe Rotht. Hiába próbált blöffölni.
– Hé! – mondta, és bizonytalanul meglengette a kezét.
Teljesen berekedt. – Higgadj le, haver.
Joe a füle botját sem mozdította. Jeremy egy mobilt
nyomott a kezébe.
– Alicia, Frasier Tippett ügynöke – mondta.
Joe halkan beledünnyögött valamit a telefonba, majd
széles mosollyal így szólt:
– Jó hírem van, Frasier Tippett egy órán belül itt lesz.
Addig foglalják el magukat. Harapjanak valamit,
szellőztessék ki a fejüket.
Azzal Joe hátat fordított és eltűnt. Lorcan szólni sem bírt
döbbenetében. Még soha senki nem bánt így vele. Joe
persze viccelt, amikor azt mondta, hogy Frasier Tippett
elvállalta a munkát, de akkor is ügyes poén volt.
Lorcan mozdulatlanul ült a bordó kanapén, várta, hogy
Joe visszatérjen, és folytatódjon a forgatás. Ám legnagyobb
rémületére mindenki szedelőzködni kezdett. Az emberek
fogták a szatyraikat meg a kabátjukat, kettes-hármas
csoportokba verődve az ajtó felé indultak, és közben arról
beszélgettek, hogy beugranak a kocsmába egy pofa sörre
meg egy szendvicsre. Elsőnek az operatőr távozott
Mandiivel és Vanessával, aztán a gyártásvezető a
fodrásszal, végül Melissa Ffyonnal.
– Együnk egy melegszendvicset – javasolta Ffyon.
Melissa elsápadt.
– Rá se bírok nézni a kenyérre – mondta halkan.
Hamarosan mindenki elszállingózott. Nem mentek el
igaziból, nyugtatgatta magát Lorcan. Egy perc múlva
visszarohannak, és bedugják a fejüket az ajtón:
– Jól beugrattunk!
De nem így történt.
Lorcan továbbra is a kanapén kuporgott, elveszettnek és
becsapottnak érezte magát.
Nem volt más választása, mint rémülten fontolóra venni
az elképzelhetetlent – hogy ez az egész talán mégsem
beugratás. Aztán, legnagyobb megkönnyebbülésére,
megpillantotta Joe-t, aki Mr. Jackson társaságában éppen
akkor lépett ki a kis irodahelyiségből. Legalább
kiköszörülhetem a csorbát, gondolta magában Lorcan. De a
két férfi még csak pillantásra sem méltatta, Mr. Jackson
gyerekeiről cseverésztek.
Lorcan felpattant a kanapéról, és ide-oda csúszkálva, a
kábelek között bukdácsolva utánuk szaladt.
– Mi folyik itt? – kérdezte.
Joe őszinte meglepetéssel fordult Lorcan felé.
– Maga még mindig itt van? Mit akar?
– Ezt a menetet megnyerte – felelte Lorcan komoly
arccal. Nagy nehezen kicsikart magából egy mosolyt. –
Készen állok a munkára. Ennek a reklámnak el kell
készülnie.
– Ki van rúgva – közölte Joe.
– Elismerem, hogy rosszul viselkedtem – vigyorgott
Lorcan, azzal kinyújtotta a kezét, és rácsapott a csuklójára.
– Megkaptam a méltó büntetésemet. Most pedig munkára,
ne vesztegessük tovább az időt.
– Már szereztünk másik színészt.
– Minek? – nevetett föl Lorcan.
– Lorcan, én megértem, hogy az embereket, és főleg a
színészeket néha erőszakkal kell rákényszeríteni, hogy a
legjobb formájukat hozzák, de a maga viselkedése olyan
hányaveti volt, hogy világosan láttam, nem szívesen vesz
részt a munkában – mondta Joe. – Én nem vagyok a híve
annak, hogy olyasmit kényszerítsek rá az emberekre,
amihez nem fűlik a foguk. Nekem és magának is jobb lesz,
ha olyasvalakit szerződtetek, aki szívvel-lélekkel végzi el,
amit rábíznak.
Lorcan hirtelen rádöbbent, hogy Joe-ból nem a
rosszindulat beszél. A pszichéje közepén tátongó üresség
összefacsarodott, amint Joe Rothban megtalálta saját maga
szöges ellentétét: egy embert, aki szilárd erkölcsi normák
szerint él. Lorcan rémisztő bizonyossággal ébredt rá, hogy
ez a szemét nem merő rosszindulatból rúgta ki, hanem
azért, mert úgy vélte, mind a kettőjük szempontjából ez a
leghelyesebb, amit tehet. Milyen különös!
– Most pedig távozzon, legyen szíves – mondta Joe.
Lorcan rámeredt a férfira. Már semmi kétsége nem volt
afelől, hogy nincs visszaút.
– Most követte el szánalmas karrierjének legnagyobb
baklövését – mondta gúnyos mosollyal. – Akkor se
dolgoznék egy ilyen amatőrrel, ha megfizetnének érte. Itt
se vagyok.
Átverekedte magát a kábeleken, és az ajtó felé indult, de
még mindig ott pislákolt benne a remény, hogy Joe
utánaszól:
– Rendben van, nem bánom, jöjjön vissza, ez jó lecke
volt. – De semmi sem történt. Lorcan csak egy pillanatra állt
meg, hogy a válla fölött hátrakiáltsa:
– Gondoskodom róla, hogy soha többé ne kapjon munkát
ebben a városban – és máris az utcán találta magát. Soha
életében nem történt vele ilyesmi. Úgy meg volt döbbenve,
hogy még dühöngeni is elfelejtett.
A vajreklám ezreket hozhatott volna a konyhára.
Ezreket. Lorcan az alapgázsi mellett kiegészítő juttatásokat
is kaphatott volna, minden alkalommal, amikor levetítik a
filmet. De Joe Roth megtagadta tőle ezt a lehetőséget. Joe
Roth tulajdonképpen ellopta a pénzét. Lorcan bosszút
esküdött – Joe Roth segge a fű, és én vagyok a fűnyíró –,
de kuszák, zavarosak voltak a gondolatai.
Hogy engedhette, hogy mindez megtörténjen? Hogy
érthette félre ennyire a helyzetet? Máskor is borzalmasan
szokott viselkedni, de az emberek mindig kesztyűs kézzel
bántak vele. Lorcan 1992-ben egy mosóporreklámban
szerepelt Írországban, és hatvankilenc próbálkozásba
került, mire végre úgy döntött, hajlandó rendesen eljátszani
a szerepet. Akkor még csak halványan sem utaltak rá, hogy
esetleg mást kérnek föl helyette. Természetesnek vették,
hogy egy sztár így viselkedik. Sőt még szerették is érte!
Lorcan már kezdte azt hinni, a sztárvilág végre ismét
magába fogadja, és ezzel új fejezet kezdődik a karrierjében.
Annyira biztosra vette, vége a pangásnak, hogy megint
sztárallűröket vett fel. Ám ezúttal nem Dublinban volt a
kilencvenes évek elején, hanem Londonban az új évezred
küszöbén. Más világ, más szabályok, de Lorcant későn
figyelmeztették erre.
A gondolat, hogy minden hírnév és dicsőség kicsúszott a
markából, mielőtt egyáltalán megízlelhette volna,
felfoghatatlan volt. Az, hogy mindezért ő a felelős,
elviselhetetlen. Nincs más választása, mint hazamenni, és
nem válaszolni őrjöngő ügynöke telefonhívásaira. Amikor
hazaért, képtelen volt bármit is csinálni, csak a sminket
mosta le magáról, aztán magába roskadtan leült a
futonjára. Hosszú, sötét, önmarcangoló délután várt rá.
Harmincnyolc éves volt. Persze sokkal fiatalabbnak
nézett ki a koránál, és az önéletrajzában sem vallott be
többet harmincháromnál, de saját maga elől nem tudta
eltitkolni az igazságot. Mindjárt negyven leszek, döbbent rá,
és semmit sem tudok felmutatni. Csak egy rosszul sikerült
házasságot. Nincs pénzem, nincsenek barátaim, Írországon
kívül a kutya sem ismer. Sem Nagy-Britanniában, sem
Amerikában nem jegyzik a nevem. Még egy rendes ágyam
sincs. Az én koromban már nem kéne mocskos futonokon
fetrengenem.
A legjobban azt fájlalta, hogy egy vasa sincs. Bele sem
mert gondolni, mekkora vagyon folyt ki a keze közül aznap.
Kétségbeesetten keresgélt az agyában bizonyítékok után,
amelyek azt mutatják, hogy még ér valamit az élete.
De semmi sem jutott az eszébe. Az idő koloncként lógott
a nyakán. Nem volt semmi dolga, és nem volt senki, akivel
eljátszadozhatott volna. Aztán egyszer csak eszébe jutott
Amy. Rémülten döbbent rá, hogy a lány már – mennyi ideje
is? – négy napja nem jelentkezett. Lorcan négy napja nem
kapott tőle vidám, komor vagy részeg üzenetet. A férfi
észre sem vette. Kisebb gondja is nagyobb volt ennél. A
karrierjére kellett összpontosítania. De most, hogy minden
más elveszett, a lány hirtelen borzasztóan fontossá vált a
számára.
Ne adja isten, hogy Amy lemondjon róla, vagy
kiszeressen belőle. A férfi pánikba esett.
Ideje visszaszerezni a lányt.
Aztán jól meggyötörni, mint régen.
Lorcan az órájára pillantott. Ha most elindul, a munkaidő
végére még pont odaér Hammersmithbe. Duzzadozva a
tetterőtől, megnézte magát a tükörben – a haja még mindig
pazar, ha jól viseli magát, később kaphat egy kis
fénypakolást –, majd elrohant otthonról. A metró felé menet
rámosolygott egy nőre, és nézte, ahogy az áldozat elsápad.
Vagy csak képzelődött? Lehet, hogy nem érzi magát
ugyanolyan jól, mint régen? Lehet, hogy egyre nehezebben
fogja bírni az iramot?

Tizenegy nap telt el azóta, hogy Amy rászabadította
Lorcanre a rendőröket. A lány úgy érezte, ez volt élete
leghosszabb tizenegy napja. Maga a pokol. Amy teljesen
elvesztette az eszét, tudta, hogy vége az életének. Am az
elválás okozta gyötrelmek közepette is volt valami, ami
némi vigaszt nyújtott neki – egy különös megkönnyebbülés-
morzsácska. Lorcant nem volt könnyű megzabolázni.
Gyermeteg játszadozásai önmagából kivetkőzött,
elviselhetetlen hárpiává változtatták a lányt, aki abban
bízott, most legalább visszanyerheti a lelki egyensúlyát.
Mindezek ellenére meg kellett kérnie a testvérét, Cindyt,
hogy jöjjön át hozzá, és őrizze a telefont.
– Ígérd meg – könyörgött Amy –, hogy akkor sem,
ismétlem, akkor sem engedsz oda a telefonhoz, ha azt
mondom, hogy leszakadt a lábam és mentőt kell hívnom. –
És bár jó néhány késő esti birkózómeccsbe került, Cindynek
sikerült megtartania a szavát.
Amy már éppen indulófélben volt, és lélekben megpróbált
felkészülni az újabb eseménydús estére, amikor nem hívja
fel Lorcant, ám ekkor megpillantott valamit az
előcsarnokban, amitől forogni kezdett vele a világ. Lorcant.
A magas, daliás Lorcant, aki oldalát a falnak vetve, kezét a
tarkójára szorítva álldogált; szétnyitott dzsekije láttatni
engedte lapos hasát és széles mellkasát. Ó, micsoda édes
öröm áradt szét a lányban, amikor rájött, hogy még nincs
minden veszve.
Lorcan öt másodpercig tartotta ki a pózt, amíg a –
képzeletbeli – kamera végigpásztázta a testét. Aztán
minden mozdulatát tökéletesen időzítve – miközben az
egész nem létező képernyőt az ő arca töltötte be –
elmosolyodott, Amynek pedig elhomályosult a tekintete. Egy
ugrás, és a kettes kamera máris Amy karcsú hátát mutatta,
és szorosan a lány mögött maradt, amint az kábultan,
öntudatlanul a férfi felé indult. Semmi kétség nem férhetett
hozzá, hogy Amy nem bír ellenállni a kísértésnek. Hirtelen
változik a kép: Lorcan szerelmes pillantást vet Amy
zaklatott arcára. Mindjárt megszólal – de még ne, még ne,
figyelmeztet a nem létező filmrendező. Most!
– Hiányoztam, bébi? – kérdezi Lorcan, pontosan a
megfelelő mennyiségű gyengéd pajkosságot vegyítve a
hangjába. Amy némán bámul rá, mire a férfi szerelmesen
felkacag. A kamera távolodni kezd, látjuk, amint Lorcan
hatalmas kezével erősen átfogja és a mellkasára húzza a
lány fejét. Amy arca jelenik meg a képen: a lány szeme
lehunyva, vonásai elragadtatásról árulkodnak, amikor
beszívja a Lorcan antilopbőr dzsekijéből áradó illatot, és
érzi, amint a férfi kemény combja befurakodik a lába közé.
Lorcan kibontakozott az ölelésből, hogy az ujja hegyével
lassan, szinte csodálkozva végigsimítsa Amy ajkát.
Gyönyörű, gondolta magában. Gyönyörű mozdulat! Majd
még egyszer jó erősen magához szorította a lányt,
miközben édesbús dallam hangzott fel a fejében, a
képernyőn pedig megjelent a stáblista.
Tara, aki ebben a pillanatban sietett el mellettük,
egyszerre érzett meghatottságot és irigységet. Ez volt a
leggyönyörűbb jelenet, amit életében látott. Az erős, jóképű
férfi szívbe markoló gyengédséggel öleli magához a
törékeny szépséget.
Később így lelkendezett a Fintan ágya körül összegyűlt
tömegnek:
– Tisztára olyan volt, mint a filmeken!
 35
Fintan péntek délutánra várta a mellkasröntgen, a
csontvelő- meg a CT-vizsgálat eredményét. Péntek
délutánig Tara, Katherine, Sandro, Liv és az O’Grady család
arra volt kárhoztatva, hogy a kínok kínját állja ki, és semmi
másra ne tudjon gondolni. Úgy vélték, a világ péntek
délután megszűnik létezni. Utána már semmi említésre
méltó dolog nem történhet velük.
Valahogy sikerült meggyőzni magukat, hogy nem kell
különösebben aggódni a férfi rákos nyirokcsomói miatt. Ha
az elváltozás nem jelent meg a mellkasban, a csontvelőben
vagy a belső szervekben, Fintant gyógyultnak lehet
nyilvánítani.
Minden energiájukat abba ölték, hogy kivárják, mennyire
súlyos Fintan betegsége. Miközben a páni félelem és a
remény ádáz csatát vívott egymással, harcuk komoly
rombolást vitt véghez az alvás, az étvágy, a
koncentrálóképesség, a türelem, valamint a csirkés és
sajtos szendvicsek közötti döntés képességének a frontján.
A rendelkezésre álló idő alatt a barátok és hozzátartozók
mindent elolvastak, amit csak a Hodgkin-kórról találtak, és
felvásárolták az összes alternatív gyógyászatról szóló
könyvet.
Fintant annyi kollégája és barátja látogatta meg, hogy a
férfi egy elkeseredett pillanatában azt találta mondani:
– Csak azért jönnek, hogy megtudják, AIDS-es vagyok-e.
De hiába derült ki, hogy Fintan nem AIDS-es, esténként
továbbra is jókedvű látogatók tömege szállta meg őt. A
kemény mag, azaz Tara, Katherine, Liv, Fintan családja és
élettársa pedig gyakorlatilag vég nélküli vigíliát üit a férfi
ágya mellett; JaneAnn és Sandro még abban is
megállapodtak maguk között, hogy felváltva fogják Fintan
kezét.
Szerdán, O’Gradyék első Londonban töltött reggelén Tara
bevitte Katherine-t meg a családot a kórházba, ahol Sandro
és Liv várta őket.
– Jó reggelt! – csicseregte Tara eltökélt vidámsággal.
– Már miért lenne jó? – kérdezte Fintan mogorván,
sértődött arckifejezéssel heverve az ágyon.
A kollektív jó hangulat azonnal szertefoszlott, mindenki
idegesen toporgott Fintan ágya körül, és a szokásos
beteglátogatói kérdésekkel bombázta őt.
– Jól aludtál? – puhatolózott Katherine.
– Finom volt a reggeli? – tudakolta Tara.
– Kérsz egy fürt szőlőt? – kedveskedett Sandro.
– Mi baja a szomszédodnak? – kérdezte Milo.
– Egyáltalán nem aludtam jól, a reggelit kihánytam, a
szőlőt nyugodtan dugd fel a seggedbe, és ha az érdekel, mi
baja a szomszédomnak, menj és kérdezd meg tőle.
Mindenki kényszeredetten mosolygott, és kacifántos
kérdéseket tett fel egymásnak – hogy érzi magát Sandro,
hogy aludt JaneAnn az idegen ágyban, nem baj-e, hogy Tara
és Katherine nem ment be dolgozni, Milo és Timothy milyen
korán szokott felkelni otthon, vannak-e tehenek
Svédországban.
– Na tessék, már megint! – méltatlankodott Fintan
hangosan, amikor megpillantotta a felé közeledő ápolónőt,
aki az aznapi első véradagot jött levenni tőle. – Mi vagyok
én, tűpárna? Ötpercenként idejön valaki, hogy belém döfjön
egy fecskendőt. – Fintan kinyújtotta a karját, és az összes
jelenlévő hátrahőkölt, amikor meglátta a férfi kék, lila, zöld
és sárga színekben pompázó könyökhajlatát. Zúzódás
zúzódás hátán, és a sornak még korántsem volt vége.
Tara vérző szívvel azt kívánta magában, bárcsak magára
vállalhatná Fintan szenvedéseit, ám ugyanakkor mindent
elsöprő, mélységes megkönnyebbüléssel mondott hálát
Istennek, amiért nem ő fekszik az ágyban, élő tűpárnaként.
Még mielőtt a gondolat testet ölthetett volna, Tarát
elborította a szégyen. Mi ütött belé?
– Ha lehetséges, tizedszerre azért találja el a vénámat,
jó? – mondta Fintan gúnyosan a nővérnek.
– Viselkedj! – sziszegte JaneAnn. Fintan büntetlenül
pimaszkodhatott vele, szegény öreg anyjával, aki tizennyolc
órát vajúdott vele azokban az időkben, amikor a tudósok
még álmodni sem mertek volna a szakrális
érzéstelenítésről, de ez a nővér idegen volt. Méghozzá
angol idegen.
– Szép napunk van ma – csicseregte a nővér.
– A saját nevében beszéljen!
– A csípője miatt szomorkodik annyira?
– Nem. A diagnózis miatt, amit a mintából állapítanak
meg – válaszolta Fintan.
Tara előrehajolt, és megszorította a férfi kezét. Nem
csoda, hogy ilyen paprikás hangulatban van.
Fintan hangulata egész nap kiszámíthatatlan és labilis
maradt. Alig egy órával a goromba, barátságtalan
fogadtatás után észrevehetően jobb kedvre derült, aminek
köszönhetően a többiek is felvidultak. Olyannyira, hogy a
kórteremben szokatlan bulihangulat alakult ki. Akkora volt
a ricsaj, hogy a nővérnek meg kellett kérnie őket,
csendesebben vigadjanak, mert a végén még a többi
beteget is felvidítják.
A látogatók egyike-másika időnként rádöbbent, mennyire
nincs összhangban a mulatozás a helyzet komolyságával.
Furdalta őket a lelkiismeret, amiért nem szomorkodnak.
Egészen addig, amíg, bizarr módon, egykettőre ismét
felizzott a hangulat. De miközben egyenként mindannyian
meg-megkönnyebbültek egy pillanatra, testületileg nem
bírtak megszabadulni a rettegéstől. Katherine nézte, hogyan
cirkál a rémület a jelenlévők között. Miközben mindenki
élénken társalgott egymással, egyvalaki biztosan
sóbálvánnyá merevedve, szinte megrökönyödött
arckifejezéssel ült a székén. Mit keresek én itt? Azért jöttem
ide, mert Fintan beteg? Mert Fintan meg fog halni? De hát
ez nevetséges!
Aztán feltámadt bennük a reménység – minden rendben
lesz –, és a rémület szépen lassan valaki másnak a szívébe
költözött át.
Tizenegykor Fintan az ágya mellett álló kistelevízió felé
fordult.
– Mindjárt kezdődik a Bevásárlóroham. Ugye
megbocsátotok?
– Persze – dünnyögték a többiek, és magukban
felkészültek a legrosszabbra. De pár perc múlva, azon a
fura módon, ahogyan a valóság alkalmazkodik a
megváltozott körülményekhez, már mindenki úgy érezte
magát, mintha valamelyikük nappalijában nézné a tévét.
JaneAnn, például, egészen belefeledkezett a műsorba.
– Amarra, amarra! – kiabálta bosszúsan, ökölbe szorított
kézzel, amikor a szerencsés versenyző már harmadszor
ment el egy flakon öblítő mellett. – Vak vagy? Figyelj már,
ott van! – Talpra szökkent, és megkocogtatta a képernyőt,
ám ekkor hirtelen magához tért, és szégyenkezve visszaült
a helyére. – Nálunk nincs ilyen műsor – súgta oda a
nővérnek, aki ferde szemmel méregette.
Mire eljött az ebédidő, mindenki elment dolgozni, Milo és
Timothy pedig kisurrant, hogy elszívjon egy cigit. JaneAnn
egyedül maradt az alvó Fintannel. Az asszony mereven
bámulta a férfit, a legkisebbik fiát, a mindenét, és könny
gördült le pergamenszerű arcán. Kézbe vette a
rózsafüzérét, némán imádkozni kezdett, és közben azon
töprengett, vajon Isten miért pont egy ereje teljében lévő
fiatalemberre csapott le.
Amikor Milo és Timothy visszajött, kivettek egy-egy
sonkás szendvicset abból a halomból, amelyet JaneAnn
reggel hatkor készített, de egyiküknek sem volt étvágya.
– Járjunk egyet a friss levegőn – vetette föl Milo. –
Valahol csak találunk egy kis füvet. – De hideg volt, és egy
parkot sem találtak a közelben, így hát végigsétáltak a
Fulham Roadon, és az összes útjukba eső luxusbutik
személyzetét az őrületbe kergették.
– Nézzétek! – kiáltotta JaneAnn, azzal felmutatott egy
parányi, cirádás lakkdobozkát. – Tizenöt font egy ilyen kis
vacakért.
– Talán inkább ötszáz – mondta az eladónő
leereszkedően, és gyengéden elvette a dobozkát
JaneAnntől.
Megvető viselkedése azonban nem érte el a kívánt
hatást: Milo, Timothy és JaneAnn a térdét csapkodta
nevettében.
– Ötszáz font! Ezért a mütyürért! Ennyi pénzért földet
lehet venni!
– Jó, hogy eljöttünk ide – szólalt meg JaneAnn, amikor
kiléptek az utcára. – Már nem fáj annyira a szívem.
A következő antik bizsuüzletnek azonban zárva volt az
ajtaja, és O’Gradyék hiába nyomták meg a csengőt és
kukucskáltak be megnyerő mosollyal a kirakatüvegen, nem
engedték be őket.
– Lehet, hogy zárva vannak – jegyezte meg Timothy.
– Nem, én látom, hogy van bent valaki – felelte JaneAnn,
azzal megkocogtatta az üveget, és integetni kezdett a
boltban tartózkodó elegánsan öltözött nőnek, aki egy
aranyozott rokokó íróasztal mögött ült. – Hahó! – kiáltotta
JaneAnn. – Szeretnénk bemenni.
Yasmin Al-Shari elborzadva mérte végig a két
tagbaszakadt, loncsos hajú férfit meg az aprócska, ősz hajú
öregasszonyt, akik mindenáron bebocsátást akartak nyerni
pazar üzletébe.
– Sicc innen! – kiáltotta, és tehetetlenül hadonászni
kezdett.
– És a te lelkeddel – mondta automatikusan Milo,
Timothy és JaneAnn.
Yasmin utálkozva nézte a kompániát, és Milo hirtelen a
nő szemén keresztül kezdte látni saját magát, a testvérét
meg az édesanyját. Nemkívánatos személyek voltak itt.
Milyen elkeserítő, milyen megalázó! Ők hárman nem illenek
ebbe a városba, mégis itt kell lenniük.
– Azt hiszem, azt akarja mondani, hogy nemkívánatos
személyek vagyunk. – Milo ügyelt rá, hogy vidáman
csengjen a hangja.
– Még hogy mi? – képedt el JaneAnn. Tudomása szerint ő
volt a világ egyik legtiszteletreméltóbb embere!
Milo tölcsért formált a kezéből, és bekiabált a
kirakatüvegen:
– Különc milliomosok vagyunk. De maga megsértett
bennünket, úgyhogy máshol fogjuk elkölteni a pénzünket. –
Széles vigyort erőltetett az arcára, és a többiekhez fordult.
– Gyerünk! – adta ki az utasítást. – Menjünk át abba a
virágboltba, nézegessük meg a virágokat, és képzeljük azt,
hogy otthon vagyunk.
Yasmin Al-Shari nyugtalanul nézte, amint a kis csapat
továbbáll. Az az öregasszony tényleg nagyon hasonlított a
nagymamára a Beverly Hills-i diliből. Lehet, hogy most óriási
summától esett el?
– Nem vihetnénk haza Fintant? – mondta ki JaneAnn azt,
amire mindannyian gondoltak. – Haza, Clare megyébe?
Késő délután, amikor Tara és Katherine újra megjelent a
kórházban, Fintan megint borús hangulatban volt. A
kétségbeesett Tara előadta, hogyan békült ki Amy az
észveszejtően jóképű pasijával az előcsarnokban.
– Gyönyörű volt! – áradozott, miközben fél szemmel azt
figyelte, vajon Fintan jól szórakozik-e a történeten. – Mint a
filmeken.
Katherine és Liv is gyorsan előrukkolt saját könnyed
anekdotáival. Minden olyan napi történést elraktároztak az
agyukban, amely csak egy kicsit is érdekes vagy
szórakoztató volt, hátha Fintan rosszkedvű lesz. De Fintan
csak Sandro érkezésekor kapott új erőre, aki egy köteg
utazási prospektust lengetett a kezében.
– Luxusutak – közölte Sandro. – Most hirdették meg
őket. Tizennégy új úti cél Ázsiában és a Karib-szigeteken.
Este, amikor a családtagoknak és a barátoknak el kellett
hagyniuk a kórházat, hogy helyet adjanak az új látogatók
tömegének, senkinek sem volt kedve egyedül maradni,
ezért mindannyian fölmentek Katherine-hez, ahol pizzát
rendeltek, és folyamatosan, megállás nélkül azzal
nyugtatgatták magukat, hogy minden rendben lesz.
– Szerintetek hogy érezte ma magát Fintan? – tudakolta
JaneAnn nyugtalanul. – Ha megússza azzal, hogy csak a
nyirokmirigyeiben találnak valamit, nyert ügye van. Azt
olvastam, hogy az ilyesmi könnyen kezelhető, és nagy az
esély a gyógyulásra. Szerintetek hogy érezte ma magát
Fintan?
– Egy kicsit fáradt volt – kockáztatta meg Sandro.
– Kicsit fáradt? Igen, én is úgy láttam, de mindannyian
azok vagyunk. Ez még nem jelent semmi rosszat. Az nem jó
jel, hogy sokat alszik? Az alvás nagyon egészséges.
– És az ebédjét is megette – szólalt meg Timothy.
– Mit számít, hogy a vacsoráját otthagyta? – mondta
Milo.
– Mindenkivel előfordul egyszer-kétszer, hogy nincs
kedve vacsorázni – bólogatott JaneAnn.
– Hat órakor evett egy szem Smartiest – kockáztatta
meg hősiesen Liv.
– Kettőt – toldotta meg Sandro diadalmasan. – Egy kéket
meg egy narancssárgát.
– És majdnem egész nap remek formában volt – jegyezte
meg Tara.
– Eltekintve attól, amikor mérges volt ránk és olyan
csúnyán el akart kergetni bennünket – szomorkodott
JaneAnn.
– A szociális munkással is összeveszett – mondta
Timothy. – De nem is csoda. Az a nő csupa tolakodó kérdést
tett föl neki, pedig akkor látta először. Hogy érzi magát?
Dühös-e? Fél-e? Ha Fintan nem küldi el, én tettem volna
meg helyette.
Ez volt a leghosszabb megnyilvánulás, amit Timothy
valaha is megengedett magának.
– Az a jó, hogy Fintan sokat mérgelődik – csitítgatta
többieket Milo. – Ti nem aggódnátok, ha egyfolytában
mézédes lenne? Az ilyesmi nem normális dolog!
– A többi látogató majd fölvidítja. – JaneAnn a könnyekig
meghatódott, amikor Frederick, Geraint, Javier, Butch,
Harry, Didier, Neville és Geoff két kiló szőlővel, három
könyvvel, tizenkét magazinnal, két Barbie nyalókával, két
csomag csipsszel, négy szelet sárgabarackos lepénnyel, öt
liter ásványvízzel, egy üveg narancsos pezsgőkoktéllal és
egy Kinder tojással a hóna alatt hét órakor libasorban
betipegett a kórterembe.
– Jó érzés lehet neki, hogy ennyi látogatója van. Nem
sokan mondhatják el magukról, hogy egyszerre nyolc
fiatalember üli körül a betegágyukat – jegyezte meg
JaneAnn büszkén. – És mind a nyolcan kitettek magukért.
– Alaposan kitettek magukért – bólogatott Milo.
– Csak az a szörnyű ricsaj! – sóhajtotta JaneAnn. –
Olyan volt a fejem, mint a méhkas. Mit gondoltok, nem lett
kisebb a duzzanat?
– Most, hogy belegondolok, mintha tényleg lelappadt
volna – füllentette Tara.
– Fintan egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy
haldokló, ugye? – kérdezte JaneAnn kedélyesen.
– Mint egy haldokló? Ugyan már! – hangzott a gunyoros
válasz. – Egy haldokló nem morog összevissza.
Minden részletet, ami Fintannel volt kapcsolatos – jót,
rosszat, semlegeset –, olyan kedvező fényben próbáltak
feltüntetni, hogy az alátámassza saját elképzelésüket a
dolgok alakulásáról, azt, amely szerint Fintan meggyógyul.
De JaneAnn nem sokáig bírta tartani magát. A pozitív
gondolkodás kellős közepén könnyekben tört ki, és ezt
zokogta:
– Bárcsak én lennék a helyében! Rémes látni, ahogy ott
fekszik az ágyban, betegen és legyengülve. Olyan fiatal
még, én viszont fél lábbal már úgyis a sírban vagyok, a
másikkal pedig egy banánhéjon taposok.
– Tudjátok, mit mondok? – kérdezte dühösen. – Az egész
az én hibám. Nem lett volna szabad megengednem neki,
hogy Angliába költözzön. A négy bátyja otthon maradt, és
egyikük sem rákos.
Miközben mindenki vigasztalni próbálta az asszonyt,
meghozták a pizzákat. És amikor JaneAnn megtudta, hogy a
pizzát önmagában kell enni, krumpli és zöldség nélkül, még
jobban felháborodott.
– Ezt komolyan mondjátok? – kérdezte. – Ez nem
vacsora. Nem csoda, hogy Fintan megbetegedett, ha csak
ennyit evett esténként. Ha házi koszton él, megelőzhettük
volna a bajt.
Valamivel később JaneAnn hivatalos hangnemre váltott.
– Lányok, beszédem van veletek – mondta. – Mind a
ketten fontos állást töltötök be, nem venném a lelkemre, ha
azért bocsátanának el benneteket, mert állandóan minket
pátyolgattok. Nem kell autóval hurcolni bennünket, nekünk
az a vacak metró is jó lesz.
Tara és Katherine vadul tiltakozni kezdett. De akkor
lendültek csak bele igazán, amikor Timothy megszólalt:
– Azok a kórházi liftek csuda klasszak, igaz?
– Ööö, igen – felelte Katherine óvatosan.
– Tegnap utaztam először lifttel – nyögte ki nagy
nehezen Timothy.
– Én is – mondta JaneAnn. – Jó kis móka volt, igaz?
– Akár egész nap föl-le utazgathatnánk vele – bólogatott
Milo. – Majdnem olyan jól éreztem magam, mint a kilkee-i
búcsúban.
– Nem engedhetjük szabadjára őket a londoni metrón –
súgta oda Katherine Tarának. – Előtte leckéket kell
venniük. Egész nap föl-le utazgatnának a mozgólépcsőn,
eltörnék a jegykezelő automatát, beesnének a szerelvény
alá, beszorulnának az ajtóba, vagy mit tudom én. Előre
látom! Lehet, hogy még a híradóban is benne lennének.
 36
Valaki lefektette Angie-t.
Katherine a héten nem sok időt töltött az irodában – két
kórházi látogatás között gyorsan beszaladt, hogy dolgozzon
egy-két órát, és amikor bent volt, akkor is máshol járt az
esze –, ezért a szokásosnál hosszabb időbe telt, amíg
feltűnt neki, új becenév forog közszájon a férfiak között,
Gillette.
A Fintant ért csapások ellenére Katherine meglepetten
tapasztalta, hogy még mindig érez valamit Joe Roth iránt.
Annak a pár alkalomnak a során, amelyet a munkahelyén
töltött, elfogódottan kerülgette a férfit, és éberen figyelte,
felfedezhető-e szexuális kapcsolatra utaló jel közte és Angie
között. Katherine nagyon szégyellte a dolgot, de annyira
azért nem, hogy uralkodni tudjon magán. Torkában dobogó
szívvel, nyugtalanul hallgatta a férfiak beszélgetését, hogy
kiderítse, ki az a Gillette, és amikor a legrosszabb félelme
beigazolódni látszott, mert nyilvánvalóvá vált, hogy Angie-
ről van szó, tompa, kellemetlen nyomást érzett a
gyomrában, mintha nyers kenyértésztát evett volna.
Gillette – miért pont Gillette? Miféle rafinált szexuális
praktikákhoz folyamodott Angie, hogy egy borotválkozó-
szerszám nevét kapta az új keresztségben? Katherine-nek
elszabadult a fantáziája, amikor eszébe jutott az a történet,
amelyet az egyik ismerőse mesélt neki, aki részt vett egy
thaiföldi sztriptízműsoron, és a saját szemével látta, amint a
lányok állítólag zsilettpengéket húztak elő a hüvelyükből.
Lehetséges, hogy Angie is ezt csinálta? Hol leshette el a
trükköt? Vajon Joe-nak tetszett a produkció? Katherine-ben
csak úgy kavarogtak a különféle érzelmek – a féltékenység,
a nyugtalanság, de leginkább az önutálat, amiért ő olyan
unalmas az ágyban. Azt se tudná, mit kezdjen egy
zsilettpengével – félne, hogy megvágja magát. És, őszintén
megvallva, fogalma sincs, miért izgalmas az ilyesmi. A
harisnyatartó, a falatnyi bugyi meg a csukló- lekötözés már
smafu?
Lehet, hogy Angie azért kapta a Gillette nevet, mert
borotválja a szeméremszőrzetét. Ez elképzelhető. Katherine
azon morfondírozott magában, vajon Angie saját
elhatározásból szánta-e rá magát erre a lépésre. Vagy Joe
kérte meg rá? Esetleg segített is neki? Joe lekötözte a lányt,
és ragaszkodott hozzá, hogy ő végezhesse el a műveletet?
Katherine, akit a jelenet egyszerre töltött el féltékenységgel
és különös izgalommal, észre sem vette, hogy Darren
háromszor nyújtotta be ugyanazt az éttermi számlát a
költség-visszaigényléshez.
A továbbra is lázasan hallgatózó Katherine egyszer csak
rádöbbent, hogy már legalább tíz perce nem gondolt
Fintanre, és elvörösödött szégyenében. Hogy rágódhat ilyen
nehéz időkben Joe Roth és Angie ügyén? Micsoda barát az
ilyen?
De képtelen volt uralkodni magán. Amikor újabb
mondatfoszlányok jutottak el hozzá Gillette-ről, hegyezni
kezdte a fülét. Félbehagyta a számolást, így még hallhatta,
amint Myles ezt dudorássza maga elé:
– Gillette! Férfiasan tökélete-e-es!
Aha! Katherine mindent megértett. A becenév nem arra
utalt, hogy Angie borotválja a szeméremszőrzetét vagy
zsilettpengékkel zsonglőrködik. Azért kapta a Gillette nevet,
mert – a reklám szerint – férfiasan tökéletes. A férfi
kollégák újrakeresztelési szokásaitól eltérően a Gillette
kedves, hízelgő név volt. Katherine-t egyre hevesebben
mardosta az irigység. Angie férfiasan tökéletes. De melyik
férfi állapította meg ezt róla? Egyáltalán nem biztos, hogy
Joe. Katherine hiába tartott folyamatos őrszolgálatot, nem
találta egyértelmű jelét annak, hogy Angie-nek bármi köze
lenne Joe-hoz. Ráadásul egyszer sem kapta rajta a férfit,
hogy az Gillette-ként emlegette volna Angie-t. Katherine
azonban ettől még nem nyugodott meg. Mindig mindenkiről
a legrosszabbat feltételezte, hogy megkímélje magát a
csalódástól. Inkább meghalt volna, minthogy álmodozáson
kapják.
Csütörtök reggel Katherine úgy jelent meg az irodában,
mintha ruhástul aludt volna. Mindannyian nehéz napokat
éltek át, miközben a csontvelővizsgálat eredményére
vártak, a lánynak pedig sem kedve, sem energiája nem volt
ahhoz, hogy a szokásos gondossággal válogassa össze az
öltözékét. Bár O’Gradyék csak kedd este szállásolták be
magukat hozzá, úgy tűnt, mintha öröktől fogva nála laktak
volna. Mivel a fiúk hozzászoktak, hogy már pirkadatkor fel
kell kelniük a gazdaság miatt, Katherine-t minden áldott
reggel a tévé hangja ébresztette fél hatkor. Amikor pedig
elérkezett az idő, hogy a lány kivasalja a blúzát, a két fiú
teljesen eltorlaszolta a vasalódeszkához vezető utat, mert
szalonnát sütött a konyhában.
Katherine ráadásul a fekete utcai cipőjét sem találta.
Elnyelte a vendégek és a holmijaik keltette rendetlenség,
így a lány szürke kosztümben és barna cipőben volt
kénytelen munkába menni. Bár kába volt és kimerült,
legszívesebben a föld alá bújt volna szégyenében.
Amikor Katherine benyitott az irodába, feszültségtől
terhes hangulat csapta arcul. A levegő áporodott volt a
dohányfüsttől, a „kreatív” részlegben szanaszét hevertek az
üres kávéscsészék és ételdobozok, Joe és vagy négy-öt
beosztottja borzasan, hamuszürke arccal, kialvatlanul
kornyadozott az ötlettábla körül.
– Csak nem töltöttétek itt az egész éjszakát? – kérdezte
a lány. Normális esetben megjegyzésre se méltatta volna a
dolgot, de pár napja szokatlanul engedékeny hangulatban
volt, és átmenetileg megfeledkezett az elveiről.
– Ráhibáztál – felelte Darren elcsigázottan. – Ma reggel
bemutatót kell tartanunk a Magos Müzliről. Azok a
szemetek elfelejtettek tájékoztatni bennünket, hogy
csokidarabkákkal gazdagították a receptet, tegnap délután
ötkor derült ki. Át kellett írni az egész tervezetet.
Katherine önkéntelenül is Joe-ra pillantott – most, hogy a
férfi szóba sem állt vele, minden rezdülését éberen figyelte.
Joe borostás volt és rosszkedvűnek tetszett. Egy hűvös
pillanatig Katherine szemébe nézett, majd felállt, és
kinyújtózkodott. Katherine megbűvölten bámulta, amint a
férfi inge kiszabadul a nadrágból, egy röpke, lélegzetelállító
pillanatig közszemlére téve a Joe lapos hasát borító
gyöngyházfényű bőrt és a szőrcsíkot, amely kirojtosodott
zsinórként burjánzott elő a köldökéből. Joe leengedte a
karját, mire eltűnt a gyönyörű látomás. Katherine
vigasztalhatatlan volt.
– Elmegyek zuhanyozni – jelentette be a férfi, azzal
kivonult az irodából.
A Breen Helmsford férfimosdójában volt egy
zuhanykabin, állítólag az ilyen és ehhez hasonló esetekre –
bár a rossz nyelvek szerint az igazi ok a nagyfőnöknél,
„Nevezz csak Johnnynak” Denningnél volt keresendő: ő
ragaszkodott a zuhanyzó fölszereltetéséhez, hogy legyen
hol lemosnia magáról a munkahelyi szex nyomait, mielőtt
hazamenne a feleségéhez.
Katherine leült, és megpróbálta összeírni Breda aznapi
teendőit. De Tara megrendítő hétfői telefonhívása óta
képtelen volt a munkájára összpontosítani. Ezúttal azonban,
ahelyett hogy Fintan sorsán kesergett volna, Katherine arról
ábrándozott, mi történne, ha – pusztán csak elméletileg –
követné Joe-t a mosdóba. Szinte érezte a gőzt, a szappan
síkosságát, ahogy testével hozzádörgölőzik a férfi
combjához, hasához, ágyékához. Látta maga előtt, amint
mozdulatai nyomán Joe merev fütyköse keményen,
súlyosan bukdácsol jobbra-balra. Szinte érezte, amint a férfi
széles tenyerével végigsimít a derekán, a fenekén,
felhabosítja a szappant, és benyúl a… Szent isten! A lány
megborzongott, és nagyot sóhajtva megpróbálta
összeszedni magát. Ez itt egy munkahely. És ő azért van itt,
hogy dolgozzon.
Katherine-nek szörnyű gondolata támadt. Hol a fenében
van Angie? Visszafojtott lélegzettel körülnézett az irodában,
de legnagyobb megkönnyebbülésére Angie az asztalánál ült.
Helyes. Ha ő nem zuhanyozhat Joe Rothszal, Angie Hiller se
tegye.
Joe-t fanyar tisztaságillat lengte körül, amikor vissza jött
az irodába. Öltönyt viselt, sötét haja nedvesen simuli a
fejére. A nyakkendője viszont kibontva lógott a nyakában,
az inge pedig félig nyitva volt. Katherine megigézve
bámulta a résből előkandikáló szőrszálakat. Haragudott
magára. Mélyen megrendítette, hogy ilyen leplezetlen vágy
kerítette a hatalmába, méghozzá egy ilyen, a bujálkodásra
teljesen alkalmatlan helyen. És meg is rémült saját heves
érzelmeitől.
Elgyengülve nézte, amint Joe begombolja az ingét és
megragadja a nyakkendő két végét.
– Kéne egy tükör – kapott észbe a férfi, és már indult is
volna vissza a mosdóba, ám Angie, egy kis púderkompaktot
lengetve a kezében, azon nyomban ott termett az
asztalánál.
– Itt egy tükör. Majd én tartom neked – ajánlkozott.
Joe egy pillanatra zavarba jött, aztán elmosolyodott:
– Kösz! – Azzal – egy hajtás itt, egy csomózás ott –
fürgén hozzálátott, hogy megkösse a nyakkendőjét;
előrehajolva, erősen összpontosítva nézte magát a
tükörben.
Katherine rémülten rándult össze. Úgy vélte, Angie
túlságosan is intim testhelyzetben tartja a tükröt. De
közben vágytól elgyengülten nézte, amint Joe előre-hátra,
jobbra-balra ingatva a fejét, nagy, kövér csomót köt a
nyakkendőjére. Mi ebben az izgató? Az elmélyült
arckifejezés, amellyel a férfi a feladatára összpontosít? A
tudat, hogy ez afféle férfidolog? Vagy az önkielégítésre
emlékeztet?
Joe könnyedén szorosra húzta a csomót. Katherine- ben
újjáéledt a vágy. Amikor a férfi még egyszer utoljára
megigazította a csomót és széles tenyerével végigsimította
a nyakkendő lelógó végét, a lánynak kiszáradt a szája. Joe
ragyogóan festett. Gallérja hófehéren világított simára
borotvált álla alatt, nyakkendőjét kövér, tetszetős csomó
díszítette.
– Kösz! – mosolygott rá Angie-re.
– Nincs mit – viszonozta a lány Joe mosolyát, azzal
összecsukta a púderkompaktot. Idétlenül vigyorogva
illegette magát a férfi előtt. Katherine fémes ízt érzett a
szájában. A vak is láthatja, hogy ezek ketten bizalmas
viszonyban vannak egymással. Joe Roth a titokzatos férfi,
Mr. Gillette. Katherine szörnyen érezte magát. De ki a
hibás? Csakis ő. Ő szúrta el az egészet. Megszerezhette
volna a férfit, de elszalasztotta a lehetőséget.
Ekkor eszébe jutott Fintan, aki a kórházi ágyán fekve
még abban sem lehet biztos, hogy életben marad-e, és
várta, hogy a dolgok visszatérjenek a rendes kerékvágásba.
Legnagyobb döbbenetére nem tértek vissza. Joe és Angie
ügye továbbra is erősen bolygatta.
 37
A beteglátogatás olyan óraműpontossággal zajlott, hogy a
csütörtök nagyjából ugyanúgy telt, mint a szerda. Tara a
kórházban töltötte a délelőttöt, Katherine pedig a délutáni
műszakot vállalta magára.
Amikor Tara meg O’Gradyék reggel kilenckor beléptek a
kórterembe, Sandro már ott volt: összedugott fejjel
sutyorászott Fintannel. A két férfi olyan mély egyetértésben
beszélgetett, hogy senkinek sem akaródzott megzavarni
őket.
– Elnézést a zavarásért – szólalt meg JaneAnn, azon
morfondírozva magában, hogyhogy nem féltékeny
Sandróra.
– Semmi gond – mosolyodott el Sandro. – Már órák óta
itt vagyok.
– Nem bírt aludni – magyarázta Fintan.
– Üres az ágy nélküle – mondta Sandro, ám hirtelen
halálos rémület suhant át keskeny arcán. Csak nem
botránkoztatta meg JaneAnnt?
Bár az asszony kissé összerezzent, nem bírt haragudni a
fiúkra. Egyikükre sem. Nem ez a lényeg, bármit is gondol a
katolikus egyház erről a kérdésről…
Liv toppant be, aki csak rövid ideig tudott maradni, mert
Hampshire-ben volt dolga.
– Nem fogod látni a Bevásárlórohamot – ugratta Milo.
– Nézd meg helyettem is, aztán meséld el, milyen volt –
mosolyodott el a lány szégyellősen.
A Bevásárlóroham kihagyhatatlan délelőtti
programponttá vált, akárcsak délután a Tizenöt egy ellen.
Naponta kétszer fél órára a valóság megszűnt létezni.
Ilyenkor legalább nem a rettegés kapcsolta össze a
jelenlévőket.
– Próbáljuk normálissá tenni az abnormálist –
magyarázta Liv, a lélekbúvár. – Ez is egyfajta túlélési
technika.
– Azt hittem, azért nézem, mert szeretem Dale Wintont –
jegyezte meg Sandro.
– Ne butáskodj! – förmedt rá a férfira Liv. – Így próbálod
meg feldolgozni a borzalmas traumát.
Az előző nappal ellentétben Fintan teljes letargiába
süllyedt.
Hirtelen mindenkinek hiányozni kezdtek a férfi epés
megjegyzései, Fintan csupán egyetlenegyszer kapta fel a
vizet: amikor egy nővér lépett a kórterembe, és
automatikusan feltűrte a pizsamaujját. Fintan kezdi
megszokni a betegek különös világát, gondolta magában
Tara, aki már-már kirekesztettnek érezte magát, mert látta,
hogyan nő a fal kettejük között, közöttük, akik azelőtt olyan
közel álltak egymáshoz. Soha nem osztozhat teljesen Fintan
fájdalmában, és a nővérrel sem kerülhet olyan kapcsolatba,
mint a férfi. Már a másik oldalhoz tartozik.

Fél kettőkor, amikor Katherine az asztalánál ült, és képtelen
volt eldönteni, sajtos vagy csirkés szendvicset egyen-e
ebédre, megszólalt a telefon, félbeszakítva a dilemmát.
Sajtos! Sajtos szendvicset fog enni. Most már egészen
biztos benne. Hacsak nem dönt mégis a csirkés mellett…
Desmond, a portás volt a vonal túlsó végén, közölte a
lánnyal, hogy egy „úriember” várja őt az előcsarnokban. A
férfi hangját átható maró gúny arra a következtetésre
juttatta Katherine-t, hogy a látogatója minden, csak nem
úriember. Zavartan lement a földszintre, ahol az idétlenül
vigyorgó Milo várt rá. Egy London-térkép állt ki a
nadrágzsebéből.
– Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte Katherine
elképedve.
– A Piccadilly vonalon elmentem a Piccadilly Circusig –
felelte a férfi. Lágy Clare megyei akcentusa egyáltalán nem
illett ezekhez a szavakhoz. – Aztán a Bakerloo vonalon
elmentem az Oxford Circusig. Fintan alszik, JaneAnn
buzgón imádkozik, Timothy olvas, úgyhogy arra gondoltam,
kirándulok egy kicsit.
– Ismeri ezt az embert? – kérdezte Desmond, megvetően
méregetve Milo kusza frizuráját, kopott kertésznadrágját,
hatalmas csizmáját.
– Igen, Desmond, köszönöm.
Miközben Desmond hitetlenkedve csóválta a fejét – lassú
víz partot mos, lehetett kiolvasni eltúlzott gesztusaiból –,
Katherine ismét Milóhoz fordult.
– És egyszer sem tévedtél el? Ezt nevezem!
– Dehogynem. South Kensingtonnál pont az ellenkező
irányba indultam el, de Earl’s Courtnál leszálltam, és
megkérdeztem egy asszonyt, merre kell menni.
– És segített? – sóhajtott fel Katherine
megkönnyebbülten.
– Nem. Várjunk csak, mit is mondott pontosan? Ja, igen:
„Mi vagyok én, kispajtás, beszélő térkép?”
– Jaj, Milo! – Katherine vigasztalóan megsimogatta a férfi
karját, és közben észre sem vette, hogy Joe Roth és Bruce
vág át az előcsarnokon. – Nagyon sajnálom.
– Semmi probléma! – jelentette ki Milo. – Igazán
mulatságos volt. Kezdem megszokni ezt a Londont, itt
mindenki azt mondja, amit gondol. Kész felüdülés.
– Mi vagyok én, kispajtás, beszélő térkép? – vihorászott
magában Milo. – Beszélő térkép? Jó, mi? Ilyet még nem
pipáltam. Most pedig indulok Hammersmithbe Tarához. A
District vonalon kell menni a Piccadillyig. És, ööö, Livet is
meglátogatnám, ha tudnám, hol dolgozik.
Katherine elnéző mosollyal nézte Milót.
– Leugrott Hampshire-be.
– Az melyik vonalon van?

JaneAnn megállás nélkül imádkozott. Le nem tette volna a
rózsafüzérét, és nagy előszeretettel látogatta a kórház
kápolnáját. Sandro is gyakran elkísérte. Annak érdekében,
hogy elnyerje az asszony jóindulatát, Sandro körmönfont
hazugságokat agyait ki saját vallási élményeivel és
különböző katolikus kegyhelyeken tett látogatásaival
kapcsolatban. De csak akkor döbbent rá, mekkora fába is
vágta a fejszéjét, amikor félreérthetetlen célzásokkal
próbálta meggyőzni JaneAnnt, hogy időnként látomásai
vannak.
– Gyermekem! – kapkodott levegő után JaneAnn, és
lázasan belekapaszkodott Sandro gallérjába. – Feltétlenül
szólj a plébánosnak. Kötelességed. Nem hallgathatod el,
amit tudsz.
Sandro sietve visszakozni próbált, és végül sikerült
meggyőznie JaneAnnt, hogy a látomások alighanem a
mértéktelen italozásnak tudhatók be. Az asszony olyan
csalódott volt, hogy a férfi vigasztalásul még több időt
töltött vele a kórház kápolnájában.
– Annyit imádkoztok Fintanért – jegyezte meg Katherine
–, hogy most már semmi baj nem történhet.
– Ne hidd – szipogta JaneAnn. – Nem sokat érhetnek az
imáink, mert a kórházi kápolna nem katolikus.
– Nem mindegy, ha Istenből úgyis csak egy van? –
kérdezte Tara óvatlanul.
JaneAnn megsemmisítő pillantást vetett a lányra.
– Tanuld meg a katekizmust, gyermekem – dünnyögte. –
Sandro, mondd el neki.
Péntek reggel, amikor a kis csapat kilépett Katherine
lakásából, JaneAnn bedobta a nagy hírt.
– Alig várom, hogy vasárnap legyen – mondta mohón. –
Semmi sem fogható egy jó kis miséhez. Lehet, hogy többre
is elmegyek.
Katherine és Tara elborzadva meredtek egymásra. Mise?
Azt sem tudták, hol van a legközelebbi katolikus templom.
Napok óta most először nyugtalanította őket valami más is
Fintan leletein kívül. Az első adandó alkalommal kisurrantak
a kórterem elé, hogy kupaktanácsot tartsanak.
– Mondjuk meg neki, hogy fogalmunk sincs, hol van a
templom — javasolta Katherine.
 – Azt már nem! – makacskodott Tara. – Nem bírná
elviselni a megrázkódtatást. Most biztos fogódzókra van
szüksége. Ha rájön, hogy nem vagyunk szentfazekak,
összeroppan.
Liv lépdelt feléjük a folyosón, hosszú haja úszott a
levegőben. Amikor megpillantotta az idegesen sutyorgó
párost, megtorpant.
– Megvan az eredmény?
– Nem, ne aggódj. Elég, ha mi aggódunk. Vasárnapra fel
kell hajtanunk egy katolikus templomot. JaneAnn misére
akar menni.
Liv meglepetten nézett rájuk.
– Miért, mi bajotok a Szent Dominik-templommal? A
Maiden Roadon van, egy saroknyira Katherine lakásától.
Tara és Katherine szólni sem bírt döbbenetében. Honnan
tud ilyeneket Liv?
– Te buggyant! – sopánkodott Tara. – Még a végén
kiderül, hogy néha be is szoktál ugrani oda.
– Így igaz.
– De hát nem is vagy katolikus.
– Na és? Mivel a boldogságot keresem, gyakori látogatója
vagyok a zsinagógáknak, a mecseteknek, a kvéker
imaházaknak, a hindu templomoknak, a szamaritánusok
központi irodájának, a pszichiáterek rendelőinek és a
Harvey Nicholsnak*. És mindenhol nagy szeretettel
fogadnak. Kivéve talán a Harvey Nicholsot – tette hozzá.
*nemzetközi luxusáruházlánc
– Nehogy azt mondd, hogy a plébánost is személyesen
ismered – kockáztatta meg Katherine.
– Dehogynem. Gilligan atyának hívják. Mondjátok meg
neki, hogy üdvözlöm. Ki kell mennem a mosdóba. Mindjárt
jövök.
Amikor Liv visszatért, már az összes szék foglalt volt
Fintan ágya körül. Milo felpattant.
– Ülj le ide.
– Nem, köszönöm.
 Miközben Milo tovább erősködött, JaneAnn így szólt:
– Akkor ülj rá Milo térdére.
Liv arca céklavörössé változott.
– Túl nagy vagyok hozzá.
Milo remekül szórakozott.
– Én is nagy vagyok. Van itt hely bőven. – Azzal
megcsapkodta kertésznadrágba bújtatott térdét.
– Igazán nem akarok kellemetlenséget okozni.
– Gyerünk! – adta ki az utasítást Fintan reszketeg
hangon.
– Igen, Liv – kiáltotta kórusban Tara és Katherine. – Ne
kéresd magad.
Így hát Liv lángoló arccal elhelyezkedett Milo térdén,
miközben a többiek jelentőségteljesen oldalba böködték
egymást.
JaneAnn ezt motyogta maga elé:
– Ha Isten becsuk egy kaput, kinyit egy másikat. Látom,
hogy haszna is van ennek a látogatásnak, még ha ez
foglalkoztat is most a legkevésbé.
Ahogy közeledett a végső határidő, még a társaság
legelvetemültebb ateistái is – pedig volt belőlük épp elég –
vadul imádkozni kezdtek magukban.
Fintannek azt ígérték, hogy négy óra körül kapja meg a
leleteket. Kettőtől kezdve tehát minden szempár az ajtóra
szegeződött. Valahányszor egy fehér köpenyes alak lépett
be a kórterembe, a várakozók halványan, de azért
észrevehetően összerezzentek. A társalgás is ellaposodott.
Végül, tíz perccel négy óra előtt, amikor már
mindannyian a tűrőképességük határán voltak, dr. Singh
megjelent Fintan ágya mellett. Kissé hátrahőkölt, amikor
megpillantotta a falfehér arcokat.
– Négyszemközt szeretnék beszélni a beteggel.
– Nem, azt akarom, hogy ők is hallják – követelte Fintan
elhaló hangon.
Dr. Singh jóváhagyólag bólintott.
– Sajnálom, de rossz hírem van.
 Katherine szíve dörömbölni kezdett. A lány nem mert a
többiekre nézni.
– Mára nem lesz meg az eredmény. Nem győzik a
munkát a laborban – folytatta dr. Singh. – Hétfőig várniuk
kell.

 38
– Szerintem állást keres – mondta Bruce.
– Ugyan már, haver – méltatlankodott Myles. –
Szerintem beteg.
– Nem néz ki betegnek – mutatott rá Bruce.
– De nem is csattan ki az egészségtől – felelte Jason.
Katherine hiányzásai lázas találgatásokra késztették a
Breen Helmsford dolgozóit, mivel a lány három éve, amióta
a cégnél dolgozott, egyetlen nap szabadságot sem vett ki.
Darren azt állította, Katherine hétfő reggel sírva fakadt
telefonálás közben, de mindenki túlzásnak vélte a dolgot,
olyan valószínűtlennek tűnt az egész. Nem ez volt az első
eset, hogy Darren szemenszedett hazugságokkal állt elő.
Fred Franklin később azt az információt szivárogtatta ki,
hogy a lány kedd reggel bement „Nevezz csak Johnny-nak”
irodájába, hogy „személyes okok” miatt elkéredzkedjen tőle.
Amikor a hír eljutott az irodába, mindenki a térdét
csapkodta nevettében.
– Micsoda? Személyes okok miatt? Na, ne már! –
hahotázott Myles. – Az a nő egy robot!
– Biztos bedöglött a mosogatógépe – találgatott Bruce. –
Jégkirálynő ezt valódi tragédiaként élheti meg.
Péntek délben Joe csapata A Béka és az Őzben üldögélt,
és megpróbálta számba venni a lehetőségeket.
– Lehet, hogy férjhez megy – vetette föl Bruce. – A nők
óriási feneket tudnak keríteni az ilyesminek.
– Lehet, hogy megnagyobbíttatta a mellét – mondta
Jason reménykedve. – Olyankor sokat kell pihenni.
– Az is lehet, hogy válófélben van – jegyezte meg Myles.
– Eléggé össze van zuhanva, ordít róla, hogy nehéz időket
él át.
– Máskor úgy néz ki a csaj, mint akit skatulyából húztak
ki, de ezen a héten csupa gyűrött szar lógott rajta –
helyeselt Bruce.
 – Új mellel nehéz vasalni – emlékeztette a többieket
Jason. – Egy ideig minden mozdulat fáj.
– Szerintem nem sokat alszik mostanában – mondta
Bruce.
– Csak azért, mert hanyatt kell feküdnie, amíg be nem
gyógyulnak a vágások a cicijén – magyarázta Jason.
– Mi a francot brekegsz itt? – esett neki Myles magából
kikelve. – Szerinted nagyobb lett a melle? Na?
– Asszem, nem – ismerte el Jason durcásan.
– Szerinted mi baja a nőnek? – kérdezte Myles Joe-tól,
aki komoran hallgatta a találgatásokat.
A férfi vállat vont.
– Fogalmam sincs – felelte kurtán.
„Ennek meg mi baja?” – nézett össze Myles Bruce-szal és
Jasonnel. Joe Roth egyáltalán nem volt formában.
– Tegnap délben Joe meg én láttuk, amint egy fickóval
társalog – dobta be a nagy hírt Bruce. – Valami menő
popsztár lehet a csávó.
– Micsoda? Miért nem ezzel kezdted? – Myles és Jason
csupa fül volt. – Ez mindent megváltoztat. Ki az illető?
– A nevét nem tudom – vallotta be Bruce. – De szerintem
a Dexy’s Midnight Runnersben énekel. Igazi nagymenő,
valami redvás kertészgatya volt rajta, biztos szalonban
csináltatta. Úgy nézett ki a tag, mintha átment volna a
fején a fűnyíró.
– Csak popsztár lehet – bólogatott Myles. – Hol vannak
már azok az idők, amikor az énekeseink büszkék voltak a
jólöltözöttségükre!
– Aha. A mi Jégkirálynőnk feltűnően negédesen
cseverészett Dexyvel – mondta Bruce. – Ami csak tovább
erősíti a gyanúmat, hogy férjhez megy.
– Egek! – pislogott Myles döbbenten. – Lehet, hogy
igazad van. Semmi ízlése nincs a csajnak – sandított
idegesen Joe-ra.
Darren rontott be az ajtón, egy papírlapot lobogtatva a
kezében.
 – Ezt nézzétek meg! – kiáltotta. – A Jégkirálynő
elszámolta a költségeimet.
– Na és? Ez a dolga.
– De én háromszor adtam be ugyanazt a számlát. Kettő
közülük ordenáré fénymásolat volt. Csak azért tettem be a
többi közé, hogy felhúzzam a csajt. És mind a hármat
elfogadta!
– Te hazug disznó! – gúnyolódott Myles. – És sírt is
közben, mi?
– Alan Shearer életére esküszöm, hogy hétfő reggel
tényleg bőgött, plusz a fénymásolatokat is elfogadta –
bizonygatta Darren sértődötten. – Hajlandó vagyok
elismerni, hogy nem fektettem le egyszerre Martinit és
Florát, ám most az egyszer igazat mondok.
– De hát a Jégkirálynőt képtelenség átverni – mondta
Jason.
– Én is azt hittem – felelte Darren. – De isten az atyám,
a csaj kezd begolyózni. Nézzétek csak meg közelről.
A bizonyíték éppen ebben a pillanatban sétált el a
tamáskodók előtt. A tény tagadhatatlan volt.
– Lehet, hogy ideg-összeroppanást kapott – szólalt meg
Myles nyugtalanul.
– A szilikon hatása – magyarázta Jason. – Olyan puha
lesz tőle az agya, mint az új melle. Mmmmm, pont ilyen
nőci kell nekem!
– Ennél jobb dolog nem is történhetett volna velünk! –
mutatott rá Bruce.
Mindenki lázasan keresgélni kezdett a pénztárcájában:
számlák után kutattak, amelyekkel átvághatják Katherine-t.
Mindenki, kivéve Joe-t.
 39
– Mi az, hogy nem tudsz eljönni? – siránkozott Thomas.
– Értsd meg, hogy nem tudok – magyarázkodott Tara. –
Gondolnom kell a többiekre is, nem lőcsölhetek rá mindent
Katherine-re.
– Egész héten velük voltál. Szombat este van, és én azt
akarom, hogy találkozzunk Eddie-vel meg az új nőjével.
Vita lezárva.
– Thomas, nem hagyhatom cserben O’Gradyéket.
– És velem mi lesz? – biggyesztette le Thomas az ajkát,
mint egy durcás kisfiú. – Rám mikor lesz időd?
Tara megingott. Az utóbbi időben úgy kiéleződött a
helyzet közte és a férfi között, hogy a lány szinte
megkönnyebbült Thomas követelőzése láttán.
– Úgy érzem, kötelességem gondoskodni O’Gradyékről –
próbálkozott újra. De amikor Thomas arca elsötétült
mérgében, Tara beadta a derekát. – Jó, nem bánom. De
szégyellhetnéd magad – zsörtölődött nem túl nagy
meggyőződéssel.
A férfi kihúzta magát, és pimaszul rávigyorgott a lányra.
– Én már csak ilyen vagyok. Választhatsz: megszoksz
vagy megszöksz. – Egyszerre megint nyeregben érezte
magát, Tara pedig, megmagyarázhatatlan módon, izgatónak
találta ezt a zsarnoki viselkedést.
Tara öltözékét is Thomas állította össze, remélve, hogy
sikerül túllicitálnia Eddie-t meg az új barátnőjét.
– A fekete miniszoknyádat vedd föl, igen, azt a nagyon
rövidet, a legmagasabb sarkú cipődet meg azt a V kivágású
topot. És húzd be a hasad.
Tara különös gondot fordított a frizurájára, a sminkjére
meg a kiegészítőkre, de egy vödörnyi kék hajszínező festék
sem tudta elvonni Thomas figyelmét a lány körméreteiről. A
férfi savanyú képpel szemlélte a kész művet.
– Múlt hét óta még kövérebb lettél. Ez a vége, ha nem
jársz rendesen tornára – siránkozott. Tara egész héten nem
jutott el az edzőterembe, mert a kórházi látogatások
fenekestül felforgatták a napirendjét. – Fogadni mernék,
hogy a fogyókúrát is abbahagytad – vádaskodott Thomas.
Igaza volt. Túl sok ennivaló hevert szanaszéjjel Fintan
ágya körül ahhoz, hogy egy akaratgyenge nő vissza tudja
fogni magát. Mindenki csokoládéval, brióssal, csipsszel,
pattogatott kukoricával, édességekkel és szőlővel traktálta a
beteget, hátha sikerül felszednie néhány kilót. JaneAnn
jobban bízott a napi sonkásszendvics-adag
hatékonyságában, mint a napi gyógyszeradagéban. Fintan
azonban rá sem bírt nézni a körülötte tornyosuló
finomságokra, és másnak sem volt étvágya. Kivéve Tarát,
aki egyfolytában evett. Zaklatottan, megállás nélkül tömte
magába az ételt, így próbálva meg befoltozni a mardosó
félelem égette lyukat.
Tara reménykedett benne, hogy Thomas, a
megpróbáltatásokra való tekintettel, hajlandó lesz
engedményeket tenni, és különös kegyként beleegyezik,
hogy a lány felfüggessze a diétát, amíg az élet visszatér a
rendes kerékvágásba. De súlyosan – hogyan másként? –
csalódnia kellett.
– Nehéz hetem volt, Thomas – próbálkozott Tara.
– Mi lesz így belőled, Tara? – tudakolta Thomas
boszszúsan. – Nemsokára mutogatni fognak a cirkuszban.
Én csak segíteni szeretnék, de, az igazat megvallva, nagyon
hálátlanul viselkedsz.
– Sajnálom, és hálás vagyok.
– Gondolod, hogy szívesen játszom a szőrösszívűt? –
kérdezte Thomas.
Hát persze, gondolta magában Tara. Ám azonnal meg is
bánta. Thomas nehéz ember volt – néha egyenesen brutális
–, de a lány egyfolytában arra próbált gondolni, hogy
minden az ő érdekében történik.
Beryl vonult be a szobába. Thomas azonnal hozzá fordult.
– Hogy vagy, gyönyörűségem? – gügyögte. – Hogy vagy,
drágaságom?
Bárcsak velem is ilyen kedvesen bánna, gondolta
magában Tara sóvárogva. Egyszer talán ezt is megéri. Ha
sikerül összeszednie magát, és nem eszik annyit.
– Hívjak taxit? – kérdezte elcsigázottan.
– Azt hittem, kocsival megyünk.
– Nem, Thomas. Inni akarok.
– Inni? És ezzel mi lesz? – Thomas Tara hasára helyezte
a tenyerét, és amit megcsipkedett, az egyáltalán nem volt
vékonynak nevezhető.
– Csak most az egyszer, Thomas! – könyörgött Tara
kétségbeesetten. – Borzalmas hetem volt...
– Na, jó, most az egyszer – adta be a derekát a férfi. –
Tekintve, hogy a barátod haldoklik – tette hozzá.
Ekkora kegyetlenség hallatán Tara hirtelen rádöbbent,
hogy torkig van Thomasszal meg a rideg, lelketlen
viselkedésével. A könyörtelen, igazságtalan
kegyetlenségével. Azzal, hogy sosem az övé, Taráé az
utolsó szó. Azzal, hogy a férfi mindig megbántja és a földbe
döngöli. A nagy feloldozó erő, az őszinteség nevében.
– Téged nem is izgat az egész? – Tara hangja reszketett
a dühtől még a fájdalomtól. – Egy veled egykorú férfi súlyos
beteg, lehet, hogy meg fog halni.
– Nem, egyáltalán nem érdekel – felelte Thomas
meglepett, kissé bárgyú arckifejezéssel.
Tara átható pillantást vetett Thomasra, remélve, hogy a
férfi ettől elszégyelli magát.
– Nem ismerem olyan jól – magyarázta Thomas
zavartan, de továbbra sem jött ki a sodrából. – Ha a
barátom lenne, lehet, hogy másképp gondolkodnék.
Tara mereven bámulta a férfit. Várt valamire.
– Nem vagyunk barátok – védekezett Thomas, a
megszokottnál jóval alázatosabban.
– De azért meg tudod érteni, min megyek most
keresztül?
Valami felvillant a férfi szemében. Nem szánalom volt,
csak annak a kénytelen-kelletlen elismerése, hogy Tara
nehéz időket élhet át. Thomas zavartan vonogatta a vállát.
– Ne haragudj, nem tudok úgy tenni, mintha lerágnám a
körmömet izgalmamban. Én csak...
– Tudom – fejezte be a mondatot Tara, némi megvetéssel
a hangjában őszinte vagy.
A férfi bizonytalan pillantást vetett a lányra. Milyen furán
viselkedik ma Tara! Csak mert a haverja beteg. Ha tudná,
milyen az, ha az embert elhagyja az anyukája!
Mielőtt elindultak volna, Thomas zsebre vágta a kis barna
pénztárcáját. Tara döbbenten állapította meg, hogy
végtelenül szánalmasnak találja a jelenetet.
– Adj egy húszast, Tara – kuncsorgott a férfi.

Eddie új barátnője, Dawn vékony, mutatós teremtés volt,
hosszú, izmos, bronzbarna lábakkal és fekete, átható
szemekkel. Tara százkilós sütőtöknek érezte magát
mellette. Nyugtalanul figyelte, amint Thomas tekintete ide-
oda ugrál közte és Dawn között. A férfi jegyzeteket
készített, összehasonlításokat tett, és megállapította, hogy
Tara komoly fogyatékosságokkal küzd. Tara rajtakapta a
férfit, amint az a fenekét méregeti, amely úgy dudorodott ki
kétoldalt a szoknya alól, mint egy-egy jól megtermett
díványpárna. A lány egészen kimelegedett, szíve
összeszorult a félelemtől. Korábbi idegenkedését mintha
elfújták volna, rettegett, hogy elveszti Thomast.
Alaposan berúgott, olyan részeg volt, hogy kezdte jobban
érezni magát. A klubban, ahová beugrottak, részeg táncot
adott elő Dawnnal, és a mennyekben érezte magát. Úgy
döntött, kedveli Dawnt.
Később, hazafelé menet, a taxiban, a részeg és felajzott
Thomas megfogta a kezét, és cirógatni kezdte a haját.
– Miért szeretsz te engem? – kérdezte Tara ravaszkásan.
– Ki mondta, hogy szeretlek? – felelte a férfi széles
mosollyal, amiből a részeg, bizakodással teli Tara azt a
következtetést vonta le, hogy Thomas csak viccel.
 – Akkor miért vagy velem?
– Mert tele vagy pénzzel.
A férfi fölnevetett, és ezzel sikerült balzsamot
csöpögtetnie a sebre. Tara boldog volt – most éppen úgy
ugratják egymást, éppen úgy évődnek, mint a szerelmesek.
– Aha! – ment bele a játékba a lány. – Szóval azért vagy
velem, mert tele vagyok pénzzel. Hogy is nevezik az ilyen
alakokat?
– Selyemfiúnak! – nyögte ki végül, és megjátszva a
döbbentet, tágra nyílt szemmel meredt Thomasra. –
Prostituáltnak! Kitartalak téged.
A férfi azonban nem mosolyodott el, még csak nem is
válaszolt a játékos sértésre. Ehelyett elkomorult, és a
gondolataiba mélyedt. Nem volt hajlandó visszavágni. Jaj,
Istenem, gondolta magában Tara, miért romlik el mindig
minden, miért fajulnak el ennyire a dolgok? Az
összetartozás szívet melengető érzése darabjaira hullott.
Nem bírom tovább, gondolta magában Tara elcsigázottan.
A gyötrelmes hét után képtelen volt lenyelni a keserű
pirulát. Minden erő, jó szándék és remény elszállt belőle.
 40
– Milyen misét szokott tartani ez a Gilligan atya? – kérdezte
JaneAnn.
Katherine megnémult. Most mit mondjon?
– Szépet – kockáztatta meg.
– Hosszút?
Az a jó, ha hosszút? Elképzelhető.
– Nagyon hosszút.
– Helyes – biccentett JaneAnn elégedetten.
Csöngettek. Sandro állt az ajtóban, a legjobb öltönyét
viselte.
– Te meg mit keresel itt? – kérdezte Katherine
meglepetten.
– Elkísérem JaneAnnt a tizenegyes misére.
Katherine felkacagott, de amikor megpillantotta
JaneAnnt a háta mögött, ijedten elhallgatott.
– Csodálkozom rajtad, Katherine Casey, gúnyt űzöl egy
fiatalember hitéből?
– Bocsánat – suttogta a lány leforrázva.
Sandro meglepetten konstatálta, hogy Katherine mindig
makulátlanul tiszta, ízlésesen berendezett lakása az előző
este óta még siralmasabb állapotba került. Mintha
bombatalálat érte volna. Mindenütt ruhák, cipők, bőröndök
és ágyneműk hevertek. A tévé tetejéről egy pár zokni lógott
alá, az egyik cserépben egy felfordított teáscsésze pihent,
az előző estéről megmaradt borosés whiskysüvegek a földön
porosodtak, és bár a kihúzható kanapét helyre tolták, egy jó
tenyérnyi lepedődarab lógott ki belőle: olyan volt, mint egy
kinyújtott nyelv. A konyhából vad csörömpölés és sercegés
hallatszott, és égettzsír-szag terjengett a levegőben.
– Mintha húsz egyetemistával laknál egy fedél alatt –
sóhajtott fel a férfi, végignézve a rendetlenségen.
– Ugye? – nevetett Katherine keserűen.
– De te mindig olyan pedáns voltál – mondta számon
kérőén Sandro.
– Minek törjem magam? – tárta szét a karját a lány. – Ha
kitakarítok, öt perc múlva megint felforgatnak mindent.
– Jól érzed magad? – fürkészte Katherine arcát a férfi.
– Remekül! – kiáltotta a lány éles hangon. –
Nagyszerűen! Csak egy kívánságom van – folytatta még
vékonyabb, még élesebb hangon –, nem bánnám, ha
egyszeregyszer sikerülne bejutnom a fürdőszobámba.
Állandóan foglalt. Mit nekem, hogy JaneAnn a
luffakesztyűmmel sikálta föl a konyhapadlót, vagy hogy
Timothy úgy mosta el a tapadásmentes serpenyőmet, hogy
az egész teflonréteget levakarta róla, így most teljesen
használhatatlan az egész. De ma reggel, miután végre
sikerült bejutnom a saját fürdőszobámba, kissé elszállt az
agyam, amikor kiderült, hogy valaki, szerintem Milo,
elhasználta az egész flakon Kerastase hajkondicionálómat.
– Miből gondolod, hogy Milo volt a tettes?
– Nézd csak meg a haját! – süvöltötte Katherine. –
Szerinted mitől olyan rohadt fényes? – Pipacsvörös arccal
bámult Sandróra, aki azon nyomban letett róla, hogy
megpróbálja jobb belátásra téríteni a lányt. – Ne haragudj!
– nyüszített föl Katherine, és sírva fakadt. – Ne haragudj,
ne haragudj! – Patakokban folyt a könnye. – Önző dög
vagyok. Hogy akadhatok fönn ilyen hülyeségeken, amikor
Fintan betegen fekszik?
Ismét csöngettek. Ezúttal Liv állt az ajtóban, szolid
öltözékben.
– Ne is szólj – nevette el magát a szipogó Katherine. –
Ha jól sejtem, te is elkíséred JaneAnnt a tizenegyes misére.
Katherine képtelen volt rászánni magát, hogy elmenjen a
templomba, bár pontosan tudta, hogy kötelessége lenne. Túl
zaklatottnak érezte magát.
– Ha zaklatott vagy – mondta rosszallóan JaneAnn
mindenképpen a misén a helyed.
Milo sem ment el a templomba, ami nagyon
elszomorította JaneAnnt. Ám amikor két óra múlva hazaért,
csúcsformában volt, és még hevesebb imádattal csüngött
Liven, amiért az személyesen ismerte Gilligan atyát.
– Gyönyörű miséről maradtatok le – áradozott az
asszony. – A szentbeszéd pedig különösen szép volt. A
Tékozló fiúról szólt. Nem számít, mennyi időt töltöttél távol
a Jóistentől, ő mindig kész szó nélkül visszafogadni a
nyájába. – Itt jelentőségteljesen Milóra nézett.
Nem sokkal ezután Tara is megérkezett, ideje volt tehát
meglátogatni Fintant.
Amint Tara belépett a kórházba, minden ereje elhagyta.
Cefetül érezte magát, teljesen kimerítette a sok
idegeskedés, nem bírta elviselni a ruháiból meg a hajából
áradó orrfacsaró kórházszagot, fárasztotta, hogy kemény
székeken kell ücsörögnie, és igazi tortúrának tartotta, hogy
órákig nem gyújthat rá. Egész héten egy sort sem kötött,
nem tudott elmenni az edzőterembe, a munkáját
kínszenvedésnek találta, és nem bírta abbahagyni az evést.
Egy nyugodt estére vágyott, arra, hogy egyedül ülhessen
otthon, a tévé előtt, és senkihez se kelljen szólnia. Tara
Katherine-re sandított, és látta, hogy ő is hasonló cipőben
jár.
– Fura – mondta ki JaneAnn azt, amire mindannyian
gondoltak. – Mintha öt perce se lenne, hogy utoljára itt
jártunk. Mintha nem is aludtunk volna.
– Úgy érzem magam, mint egy alvajáró – nevetett Tara
elcsigázottan.
– Pedig még csak... ötödik napja, hogy ezt csináljuk –
osztott-szorzott Liv.
– Tudom – fejezte be a mondatot Milo. – Mégis úgy tűnik,
mintha már az egymilliomodik lenne.
– Talán holnap végre hazaengedik Fintant – bizakodott
JaneAnn.
– Talán – bólogattak a többiek, és most az egyszer nem
akarták áltatni magukat. Ha elmúlik a légi veszély, Fintan
akár járó betegként is kezeltetheti a nyirokmirigyeit.
Mintha a szerencse is melléjük állt volna: Fintan aznap
sokkal jobban érezte magát, mint azelőtt bármikor. Bár a
nyakán még mindig ott éktelenkedett a dudor, a férfi nem
látszott olyan kedvetlennek és sárgának, mint korábban,
ráadásul az étel is megmaradt benne. Felpezsdült a
hangulat. Úgy tetszett, minden rendben lesz.
– Thomas mikor jön be meglátogatni? – heccelődött
Fintan.
– Nem tudom. – Tara fülig vörösödött. – Nagyon sok a
dolga, a tanítás meg a foci minden idejét leköti...
– Mondd meg neki, hogy látni szeretném – vigyorgott
Fintan. – Sokat lendítene az állapotomon, ha bejönne.
– Megmondom.
– A te kedvedért biztosan megteszi – folytatta a férfi. –
Hiszen szeret.
– Jó – ígérte Tara zavartan. Már többször is szólt
Thomasnak, kísérje el a kórházba és ismerkedjen össze
O’Gradyékkel, de ő határozottan visszautasította a kérést.
„Nem stílusom a képmutatás” – jelentette ki, és ezzel
lezártnak tekintette a vitát.
Fintan meg miért erősködik ennyire? Hiszen ki nem
állhatja Thomast.
– Szép jó napot mindenkinek! – szakította félbe Tara
gondolatait egy érces kiáltás. Amikor a lány felpillantott,
Fintan haverjait, Fredericket, Claude-ot és Geraintt látta
maga előtt, amint finomságokkal megpakolva, izgatottan
benyomakodnak a kórterembe. Mindenki összébb húzta
magát. Csakhogy nemsokára betoppant Harry és Didier.
Aztán Butch és Javier.
Fintanhez annyi látogató járt, hogy egy részük gyakran
kiszorult a folyosóra, ahol élénk terefere, jókedvű
mulatozás és lázas pasizás folyt. Egy Davy nevű fickó,
Javier barátja, már együtt is aludt Harry barátjával,
Jimbobbal, akivel Fintan kórterme előtt találkozott.
– A tizenhetes kórterem – hahotázott Fintan – a
szerelem melegágya. – Nevetve mesélte, hogy a látogatók
némelyike be sem jön hozzá, annyira fergeteges buli zajlik
a folyosón. Sőt nem átallotta azt állítani, hogy a látogatóba
érkezők egy része még csak nem is ismeri őt.
Végül, hogy enyhítsen a zsúfoltságon, Liv, Tara és
Katherine kivonult a társalgóba, ahol Liv végre föltehette
azokat a kérdéseket, amelyek már régóta foglalkoztatták.
– Timothy nős, ugye? – tudakolta csak úgy mellékesen.
– Igen.
– És Ambrose? És Jerome?
– Ők is.
– Hogyhogy Milo nem nősült meg? Ő is meleg?
– Nem – felelte Tara. – De egyszer nagyot csalódott egy
lányban.
– Csalódott? – kiáltott fel Liv. – Ezt meg hogy értsem? Ez
is egyike a fura ír eufemizmusaitoknak?
– Azt jelenti, hogy dobták a pasit – magyarázta
Katherine. – Milo eljegyezte Eleanor Devine-t, mert állítólag
„jól megértették” egymást, de a lány lelépett.
– Miért?
– Nem akart gazdafeleség lenni. Elutazott San
Franciscóba, és felcsapott absztrakt festőnek.
– Hogy nézett ki? – kérdezte Liv felvillanyozva. – Ronda
volt? Kövér?
– Szerintem csinos volt – felelte Katherine.
– Mennyire volt csinos? – faggatózott tovább Liv. – Ha
egytől tízig kéne pontozni?
– Ötös.
– Inkább négyes, sőt hármas – bökte oldalba Tara
Katherine-t. – Mondd csak, Liv, miért érdekel ez téged
ennyire?
– Milo százkilencven centi magas – felelte Liv ábrándosan
–, olyan masszív, mint egy fagyasztószekrény, hosszú,
csillogó, fekete haja van...
Katherine megmerevedett.
– …kék a szeme és gyönyörű a mosolya. – Liv
felocsúdott. – Igazán semmi különös... – Mind a hárman
elnevették magukat.
 – Ugye, csak viccelsz? – kérdezte Tara.
– Nem én.
– De hát – mondta Tara nyugtalanul –, de hát te svéd
vagy, követed a divatot, lakberendezőként dolgozol, ő
meg... Ő meg Milo O’Grady.
– Kertésznadrágot hord – dobta be az adu ászt Katherine.
– Azt se tudja, ki az a Tricia Guild*.
*modern lakberendezési könyvek szerzője
– Te meg azt se tudod, mi az a májmétely. Mi sülne ki
ebből?
– Milo a vidék szülötte – mondta Liv csillogó szemmel.
– A két kezével teremt új életet, vet és arat. Hát van
ennél nemesebb hivatás?
– Agysebészet – vágta rá Katherine.
– Szociális munka – mondta Tara.
– Könyvelés.
– Cipőtervezés.
– Ő a két kezével keresi a kenyerét. A két nagy, erős,
férfias kezével. Hát nem értitek, milyen csodálatos ez?
– Nem – felelte Tara egyszerűen.
– Liv, túlságosan felizgattad magad – csitítgatta a
barátnőjét Katherine. – A mostani helyzetben egyikünk sem
tud világosan gondolkodni. Különben se feledkezz meg a
szerelmedről, Larsról.
– Arról a tetűről? – kérdezte Liv szórakozottan. Ám
hirtelen magához tért a kábulatból, és megsemmisülten
nyögött fel: – Hogy tehettem ezt? Hogy járhat férfiakon az
eszem, amikor ilyen nagy bajban vagyunk? Utálom magam.
– Erre semmi szükség – csitítgatta Tara. – Ne edd magad.
Nagyon furcsa helyzetbe csöppentünk. Ha ez megnyugtat,
én is aggódtam Thomas miatt, és azóta is halálosan
szégyellem magam. Olyan értelmetlen az egész!
Katherine-nek hatalmas kő esett le a szívéről.
– Hála az égnek, hogy ezt mondod, Tara. Ezen a héten
más is foglalkoztatott Fintan dolgán kívül, és már kezdtem
azt hinni, biztosan velem van a baj, amiért ilyen önző
vagyok. Gyűlöltem magam.
– Tényleg? Én is gyűlöltem magam – kiáltott fel Tara.
– Úgy örülök, hogy ezt mondjátok. Én is gyűlöltem
magam – ismerte el Liv.
A három nő félénk megkönnyebbüléssel bámult
egymásra: most, hogy fölfedték szégyenletes titkukat,
szinte súlytalannak érezték magukat.
– Vagy mind a hárman szívtelen dögök vagyunk –
jelentette ki Tara –, vagy teljesen normálisan viselkedünk.
– Azért sajnálom Fintant – mondta Katherine. – Vajon
hogy érzi magát? Ti hogy éreznétek magatokat, ha
egyfolytában az járna az eszetekben, már csak pár
hónapotok van hátra? Próbálok Fintan fejével gondolkodni.
– Én is – mondta Tara.
– Én is – mondta Liv.
– Képzeljétek el, hogy csak fél évetek van hátra –
vetette föl Tara. – Hogy jövő májusra meghaltok.
– Na? – kérdezte, amikor Katherine és Liv döbbenten
meredt rá.
Katherine vonakodva lehunyta a szemét. Milyen érzés
lenne? – próbálta beleképzelni magát a helyzetbe. Ez lenne
az utolsó karácsonya. A nyarat már nem érné meg.
Száznyolcvan nap, a helyett a sokezernyi helyett, amely
addig előtte állt, évek hosszú sorát alkotva, eljuttatva őt az
öregkorig.
A lány meglepetten tapasztalta, hogy valami
megváltozott benne. Egyetlen nap, amely egyébként –
mivel annyira magától értetődő – teljesen érdektelen,
amely nem számít semmit, mert még annyi hasonló követi,
hirtelen ott tündökölt Katherine szeme előtt. Ott tündökölt a
maga teljes valójában, úgy tárva fel minden egyes
pillanatát, hogy azok mindennél gyönyörűbbnek és
értékesebbnek hatottak. Olyan felbecsülhetetlennek, mint
egy drágakő, a reggeli várakozásteljes ébredéstől egészen
az alkonyi fényben való elpihenésig. A lány sürgető vágyat
érzett magában, hogy értelemmel töltse meg ezt a napot,
okosan használja fel, azt tegye, amire vágyik, ami igazán
fontos.
Minek viselkedjen felelősségteljesen, ha úgysem nyeri el
méltó jutalmát? De ami még fontosabb: minek legyen
óvatos, ha úgysem kell számolnia a következményekkel?
Katherine szinte pánikba esett, amikor számba vette, mi
mindent szeretne csinálni a hátralévő fél évben – isteni
csoda lenne, ha mindent bele tudna zsúfolni ilyen kevés
időbe.
A lány fojtogatónak érezte a saját maga által felállított
szabályokat és korlátokat. Nem is fojtogatónak, inkább
tébolyítónak. Minden vágya az volt, hogy belevethesse
magát az élet sűrűjébe. A tapasztalás a lényeg. Élvezd az
életet. Amennyire csak lehet. Szeretkezz. Joe Rothszal.
Atyaég! Katherine rémülten nyitotta ki a szemét. Tara is, Liv
is őt nézte.
– Félelmetes, ugye? – suttogta Tara, és megborzongott. –
Mondok én nektek valamit. Ha csak fél évem lenne hátra,
egy percig sem aggódnék, vajon Thomas elvesz-e feleségül,
hogy ne maradjak egyedül öreg napjaimra. Mert már nem
fenyegetne a magányos öregkor veszélye!
– Ti mihez kezdenétek? – kérdezte Katherine kíváncsian.
Örült, hogy végre nem magával kell foglalkoznia.
– Kirúgnám Larsot, és bedobnám magam Milónál – felelte
Liv.
– De hiszen amúgy is ezt fogod tenni – jegyezte meg
Tara. – Ehhez nem kell meghalnod. Ami engem illet, én
fölszednék egy pasit.
– Kit?
– Nem tudom. Valakit, akit vonzónak találnék, valakit,
aki vonzónak találna engem! Féktelen, szenvedélyes
viszonyt kezdenék vele, egy percre sem szállnánk ki az
ágyból, még az éjszaka közepén is arra ébrednénk, hogy
rettenetesen kívánjuk egymást. – Tara megborzongott az
elégedettségtől.
– Tehát egészen más élményekben lenne részed, mint
Thomasszal? – kérdezte Katherine szárazon.
– Tudod, hogy a harmadik hónap után teljesen
ellaposodik a szex – felelte Tara. – És ne nézz így rám.
Szeretem Thomast, ez csak játék.
– Most mondtad, hogy még csak nem is vonzódsz hozzá.
– Nem igaz! Csupán annyit mondtam, hogy ha
netalántán... Ne vedd ennyire komolyan, csak elszabadult a
fantáziám.
– Igazad van – kapott észbe Katherine. – Nekünk nem fél
évünk van hátra, mi nem fogunk meghalni, ez egy hülye és
szánalmas beszélgetés.
– Örömmel hallom – kiáltott fel Tara. – Éppen azon
gondolkoztam, mi lenne, ha faképnél hagynám Thomast,
összeállnék valaki mással, aztán a végén nem halnék meg.
A fejemet verném a falba!
 41
Hétfő reggel, nem sokkal tíz óra után, miközben az állandó
gyanúsítottak megint ott csoportosultak Fintan ágya körül,
dr. Singh lépett be az ajtón. Izgatott viselkedése arra
engedett következtetni, hogy fontos hírei vannak. A levegő
megtelt feszültséggel, a már így is túlterhelt idegek
pattanásig feszültek. Istenem, add, hogy ne legyen semmi
baj!
– Megkaptam a csontvelővizsgálat eredményét – nézett
az orvos Fintanre.
Mondd már, mondd már!
– Szeretné, ha négyszemközt közölném önnel?
– Nem – felelte Fintan. Reszketett a visszafojtott fe-
szültségtől. – Jobb, ha mindenki hallja. Legalább nem kell
fölösleges ismétlésekbe bonyolódnom.
Dr. Singh mély levegőt vett, de nem bírt megszólalni.
Nem volt egyszerű dolga.
– Attól tartok, rossz hírt kell közölnöm önökkel.
Egy pisszenést sem lehetett hallani. Nyolc krétafehér arc
fordult esdeklően az orvos felé, remélve, hogy az téved.
– A betegség megtámadta a csontvelőt – folytatta dr.
Singh nyugtalanul. Én csak közvetítem az üzenetet.
– Mennyire? – kérdezte rekedten Katherine.
– Attól tartok, a betegség meglehetősen előrehaladott
állapotban van.
Katherine Fintanre pillantott. A férfi szeme tágra nyílt és
sötéten csillogott, mint egy riadt gyereké.
– A CT-vizsgálat eredményei is megérkeztek – tette
hozzá dr. Singh bocsánatkérőleg.
Nyolc halálra rémült arc fordult felé.
– Amelyek szerint a betegség a hasnyálmirigyben is
kimutatható. Ezenkívül – dr. Singh azt sem tudta, hova
bújjon szégyenében – a mellkasröntgen eredményeit is
megkaptam.
 Az arckifejezése mindent elárult.
– A mellkast is megtámadta? – kérdezte Milo.
Az orvos bólintott.
– A létfontosságú szervekben, a májban, a vesében és a
tüdőben viszont nem mutatható ki – tette hozzá. – Az már
igazán súlyos lett volna.
Fintan most szólalt meg először.
– Meg fogok halni? – kérdezte érdes hangon.
– Azonnal megkezdjük a terápiát – engedte el a füle
mellett a kérdést dr. Singh. – Most, hogy már tudjuk, mivel
állunk szemben, azt is tudjuk, milyen terápiát
alkalmazzunk.
– Éppen ideje – szólalt meg Tara keserűen, mindenki
legnagyobb megrökönyödésére. Nem így szokás beszélni az
orvosokkal. – Fintan minden egyes nappal egyre roszszabb
állapotba került – mondta a lány vádlón. – Maguk pedig
fütyültek az egészre. Hagyták, hogy itt feküdjön, miközben
a tetves laborjuk arra sem volt képes, hogy időben
kiderítse, mi baja. Mi van, ha pont ezen a pár napon múlik,
hogy életben marad-e vagy… vagy… – A lány sírva fakadt,
szaggatott, panaszos zokogás rázta az egész testét. Fintan
felé fordult. – Fogadni mernék, hogy nem mostanában
fedezted föl magadon a tüneteket – zihálta, miközben
patakokban folyt a könny az arcán. – Hanem már
hónapokkal ezelőtt.
– Így van.
– Akkor miért nem mentél el orvoshoz? – Tara dühösen,
elkeseredve kapkodott levegő után. – Sandro miért nem
küldött el orvoshoz?
– Mert azt hittük, tudjuk, mi bajom. Néha úgy elkapott a
hidegrázás, hogy ki kellett cserélni a lepedőt. Megállás
nélkül fogytam. Egyfolytában hányingerem volt. Sandro
egyszer már átélte ugyanezt.
Iszonyatos volt elgondolni, amint Sandro és Fintan
némasági fogadalmat tesz egymásnak. Fintan egyre
betegebb, de a két férfi a kisujját sem mozdítja, mert azt
hiszik, tehetetlenek.
– Idióták! – borzongott meg Tara. – Címeres ökrök!
JaneAnn elkapta Tara karját, és elvonszolta a lányt az ágy
mellől.
– Most már aztán elég legyen, Tara Butler! – morogta
fenyegetően. – Fintan még nem halt meg.

Fintan gyógykezelése még aznap délelőtt megkezdődött. A
férfi a kórházban maradt, hogy öt napig célirányos
kemoterápiának vessék alá. Mindenkit hazaküldtek.
– Az anyja vagyok! – JaneAnn ellenállása kezdett
megtörni. – Itt kell maradnom.
– Gyere, mami! – vezette az ajtóhoz az asszonyt Milo. –
Majd este visszajövünk.

A csapat – JaneAnn, Milo, Timothy, Liv, Tara, Katherine és
Sandro – feloszlott. Ők, akik a várakozási idő alatt szinte
elválaszthatatlanok voltak, a megrendítő hír hatására
szerteszét futottak.
Különös elfogódottság lett úrrá rajtuk, egymásra és
önmagukra is nehezteltek. Mire mentek a görcsös,
mindenáron való bizakodással? Minek vesződtek azzal, hogy
lelket öntsenek magukba és Fintanbe, miközben
megingathatatlanul a legjobbakat remélték? Hiszen –
egészen a kezdetektől fogva – minden erőfeszítésük
teljesen hiábavaló volt.
Már nem látták értelmét, hogy két lábon járó
amulettként továbbra is ott üljenek Fintan ágya mellett, így
próbálva meg elűzni a balszerencsét. A férfi sorsa az erős
gyógyszerektől függött. Olyan mérgező anyagoktól, hogy a
nővéreknek, akik beadják őket, védőruhába kell bújniuk.
Olyan durva mellékhatásokat okozó szerektől, hogy Fintan
sokszor inkább a halált választaná majd, mint hogy
végigkínlódja a kúrát.
Mindannyian nekiveselkedtek a gigászi feladatnak, hogy
külön-külön, apránként feldolgozzák az egymásra torlódott
érzelmeket. JaneAnn bevette magát a Szent Dominik-
templomba, ahol megpróbált alkut kötni Istennel, és
felajánlotta, ha valakinek mindenáron meg kell halnia, ő
örömmel feláldozza magát Fintan helyett. Timothy
visszament Katherine-hez, ahol tévézett, egymás után
szívta a cigarettákat, és szanaszét hagyta a bakancsait a
padlón. Milo kiadós sétát tett, ellátogatott a Harvey
Nicholsba, a Történeti Múzeumba, a Victoria és Albert
Múzeumba, de egyéb jelentős épületeket és
turistalátványosságokat is megtekintett. A többiek dolgozni
mentek. Amíg Fintan felett őrködtek, szinte
kötelességüknek érezték, hogy elhanyagolják a
munkájukat. Aztán bekövetkezett a legrosszabb. És
ahelyett, hogy ettől még jelentéktelenebbnek érezték volna
a teendőiket, hirtelen mindennél fontosabbá vált a
számukra, hogy összeszedjék magukat.

Verőfényes, hideg októberi délelőtt volt, és amint Katherine
taxija végiggurult a Fulham Roadon, a lány egy vele
egykorú fiatal nőt pillantott meg a járdán andalogni. A nő
egy műanyag reklámtáskát lóbált a kezében, amelyből egy
doboz narancslé és egy üveg tej kandikált ki.
Katherine megigézve bámulta a jelenetet, még hátra is
fordult, hogy jobban szemügyre vehesse a lányt, aki nem
tűnt különösebben gondtalannak, inkább olyan képet
vágott, mint aki egyáltalán nem gondol semmire. Katherine
boldogan cserélt volna vele. Volt idő, amikor ő is így
andalgott az utcán, egy finomságokkal teli szatyrot lóbálva
a kezében. Több százszor része volt már hasonló
élményben, de sosem méltányolta ezt a kiváltságot, a
gyötrelmektől mentes élet kimondhatatlan boldogságát.
Amikor belépett az irodába, döbbenten nézte az általános
sürgés-forgást. Gyorsan, gyorsan, gyorsan. A kollégái saját
farkukat kergető marslakóknak tűntek a szemében. A lány a
szakadék szélén egyensúlyozott, ahonnan minden
érthetetlennek, torznak és különösnek tetszett. Mit számít
ez az egész?
Miközben kábán átvágott az irodán, a kollégák sorban
odabiccentettek neki. Amikor odaért az asztalához, meg
kellett állnia, hogy megbizonyosodjon róla, ez tényleg az ő
helye-e. Minden gondolatát és reakcióját hungarocell réteg
borította, amitől azok tompává, megfoghatatlanná váltak.
Még le sem ült, máris Joe Rotht kereste a szemével.
Tudta, hogy uralkodnia kellene magán, de, szokásától
eltérően, nem érzett magában elég akaraterőt, hogy
megtegye.
A férfi telefonált, hátradőlve ült a székén, és egy tollat
forgatott hosszú, kecses ujjai között. A telefonkagyló
egyenesen az arccsontjának nyomódott, amely olyan alakú
volt, mint a knockavoyi tengerpartot borító hosszúkás,
domború késhüvelykagylók.
Katherine kívánta Joe-t. Ez volt a lány egyetlen
kristálytiszta gondolata ebben a homályos, elérhetetlen
világban. Úgy vakított, mint világítótorony fénye a ködben.
Katherine szenvedélyesen, hevesen kívánta Joe Rotht.
Úrinőhöz nem illően. Hitetlenkedve csóválta meg a fejét.
Hogy tehetem ezt?
A lázas munkát, mint később kiderült, az váltotta ki,
hogy a hírek szerint a Magos Müzli átpártolt az egyik
konkurens reklámügynökséghez. Ez volt Joe Roth első
baklövése a Breen Helmsfordnál.
– Egyszer fent, egyszer lent – vonta meg a vállát Joe
méltóságteljesen, így próbálva meg fölvidítani a csapatát.
– Az üzleti életben nincs ilyen – felelte Fred Franklin
kegyetlenül. – Egyszer fent, és máskor is fent. Egyszer lent,
és lent találod magad a szarban.
Katherine akár örülhetett is volna, mivel Joe-t a
megbízás elvesztése miatt az elbocsátás veszélye
fenyegette, de ő inkább vigasztalgatni szerette volna a férfit
– az ölébe vonni a fejét, és beletúrni a hajába.
– Ez nem a te heted – vihogott Fred. – A hőn szeretett
Arsenalod is kikapott szombaton.
 Ideje munkához látni, határozta el magában Katherine.
Az előtte heverő adatokra tekintett, de azok akár urduul is
lehettek volna. A lány fejjel lefelé fordította a papírlapot,
hátha úgy jobban el tudja olvasni. Breda rémülten meredt
rá.
– Mindjárt megyek, Breda. – Katherine megpróbált úgy
tenni, mint aki tökéletesen tisztában van vele, mit csinál. –
Csak befejezem ezt. – Szedd már össze magad, dünnyögte
maga elé. Nem Joe Roth lesz az egyetlen, akit páros lábbal
rúgnak ki, ha így folytatod.
– Van egy kis ideje? – A lány felkapta a fejét, és Joe
Rotht pillantotta meg a feje fölött.
– Mire? – dadogta kalapáló szívvel.
– Számlákra.
– Már megint?
– Már megint – mosolygott kényszeredetten a férfi. –
Jobb, ha most adom le őket. Hátha délutánig megkérnek,
hogy ürítsem ki az íróasztalomat.
– Ugye csak viccel? – kérdezte a lány elborzadva.
– Ilyen a reklámipar. Ember embernek farkasa –
mosolygott a férfi.
– De hiszen most fordult elő először, hogy melléfogott –
tiltakozott Katherine. – Ez nem ér.
Joe a lány asztalára támaszkodott.
– Katherine – mondta csendes határozottsággal –,
higgadjon le. – Nevetés bujkált a szemében.
Katherine orrát megcsapta a férfi fanyar, friss, ápolt
illata. A lány szappanés citrusszagot érzett, de egy egészen
halvány nyers illatfoszlány is ott lengedezett a levegőben.
Joe fölegyenesedett, amitől Katherine becsapottnak és
elveszettnek érezte magát.
– Üljön le egy picit – nyögte ki nagy nehezen. Örült,
hogy ez a mondat jött a szájára. Lazának és egyszerűnek
hatott.
Joe leült elé a ropogósra vasalt fehér ingében. Simára
borotvált, beesett, fakó arccal. Miközben a lány
végigpörgette a kis köteg számlát, ujjai, a férfi jelenlétének
köszönhetően, eszeveszett táncot jártak a számológépen.
Katherine többször is a százalékvagy a négyzetgyökgombot
nyomta meg az összeadásgomb helyett.
– Hallottam, mi történt a Magos Müzlivel. Sajnálom.
Ha a férfi meg is lepődött a lány példátlan
szókimondásán, nem mutatta. Csak megrántotta a vállát.
– Ilyen az élet. – Joe jól adta a nyeglét, de Katherine
mindig is sejtette, hogy ez az állás nagyon sokat jelent
neki. – Nem történhet minden úgy, ahogy mi szeretnénk.
– Ezen a ponton mélyen a lány szemébe nézett.
Katherine csak képzelődött, amikor szándékosságot vélt
kiolvasni Joe arckifejezéséből? – Bár lehet, hogy magának
mások a tapasztalatai.
Katherine mindig megkapta, amit akart?
Joe átható pillantására Katherine-nek könnybe lábadt a
szeme, és a kis cseppecskék egyenes, rendezett sorokban
gurultak végig a lány sima arcán. Ez mindkettejüket
megdöbbentette.
– Elnézést – suttogta a lány, azzal lehajtotta a fejét, és a
kézfejével megtörölte az arcát. – Nagyon… rossz hírt
közöltek velem ma reggel.
– Ezt sajnálattal hallom. – A férfi hangja őszinteségről
árulkodott.
Katherine-nek ettől még inkább bőghetnékje támadt.
Minden vágya az volt, hogy odamehessen Joe-hoz, keskeny
hátán érezhesse a férfi acélos karját, odasimulhasson a
férfihoz, odaszoríthassa arcát a kasmírzakó hajtókájához, a
ropogós vászoningbe fúrhassa a fejét, és beszívhassa az
abból áradó illatot.
– Nincs kedve…? – Joe már majdnem megkérdezte a
lányt, nincs-e kedve meginni egy kávét, de aztán
meggondolta magát. Persze hogy nincs kedve.
Katherine arra lett figyelmes, hogy Angié sétál el
mellettük, lehetetlen szögben fordítva hátra a fejét.
Katherine rájött, hogy a lány Joe pillantását próbálja
elkapni. Most, hogy jobban belegondolt, homályosan
emlékezett rá, hogy Angie az utóbbi pár percben legalább
kétszer sétált el az asztala mellett. Ez meg mit jelentsen?
– Minden rendben – mutatott Katherine a számlákra
könnyes mosollyal. – Néhány napon belül átutaltatom a
pénzt.
Amikor Joe visszament az asztalához, felajzott küldöttség
állta az útját, élükön Mylesszal.
– Jól láttam, hogy a Jégkirálynő sírt? – kérdezte Myles
mohón.
– Nem – felelte Joe kurtán, és elfordult.
 42
Fintan megbuggyant. Nem volt más magyarázat a
viselkedésére. Odarendelte Tarát és Katherine-t a
betegágyához, mert mind a kettejüktől kérni akart valamit,
a lányok pedig, amikor meghallották, Fintan mit vár tőlük,
biztosra vették, hogy a rák már a férfi agyát is megtámadta.
Öt nap telt el a diagnózis felállítása óta, és Fintan
kemoterápiáját, a nagy megerőltetésre való tekintettel, egy
napra felfüggesztették. Az orvosságkoktél teljesen padlóra
küldte a férfit, óriási fekélyek keletkeztek a szájában, és a
haja is hullani kezdett.
– Jesszusom! – motyogta, amikor végre meg bírt szólalni.
– Inkább vinne el a rák.
A hagyományos orvoslásról alkotott véleménye hallatán
mindenki lázasan tanulmányozni kezdte az alternatív
gyógymódokról vásárolt könyveket.
– Normális esetben csak röhögnék az egészen – vallotta
be Katherine, felpillantva a könyvből, amelyik azt javasolta,
Fintan, a gyógyulás érdekében, képzelje azt, hogy sárga
fényben lubickol –, de nincs vesztenivalónk.
Fintan, amikor a többiek azt tanácsolták neki, képzelje
azt, hogy kristálytiszta, gyógyító, ezüstös fény áramlik a
testébe az orrán keresztül, illetve, hogy a rákos sejtek úgy
robbannak szét benne, mint a gonosz szörnyek a
videojátékokban, csak ennyit mondott:
– Csesszétek meg, halálos beteg vagyok!
Ma viszont, amikor csak sóoldat csöpögött belé – annak
ellenére, hogy olyan gyenge volt, mint a harmat, zörögtek a
csontjai, az arca pedig sárgászöld színben játszott –, sokkal
jobban érezte magát, mint napok óta bármikor.
– Gyertek közelebb! – parancsolta rekedtes hangon. A
férfi színpompás eleganciája már csak gyenge utánzata volt
a réginek. – Állandóan azt mondogatjátok, csak szóljak, ha
segíteni tudtok valamiben…
 Tara és Katherine buzgón bólogatott.
– Helyes. Megígéritek, hogy segítetek?
– Megígérjük.
– Egészen biztos?
A két lány égnek emelte a tekintetét – mintha nem
pontosan azt csinálnák mindig, amit Fintan akar!
– Egészen biztos.
– Jó, kezdjük veled, Tara.
A lány készségesen figyelt.
– El kell hagynod Thomast.
Tara arcáról továbbra sem olvadt le a mosoly, ám a fénye
kialudt. A lány tekintete riadtságot tükrözött.
– Hogyan? – nyögte ki végül. Azt hitte, Fintan új
pizsamát vetet majd vele, vagy, isten ne adja, megkéri,
járja végig a temetkezési vállalatokat, és gyűjtsön össze pár
prospektust, vagy a szavát veszi, hogy vigyáz Sandróra, ha
bekövetkezik a legrosszabb. De erre álmában sem gondolt
volna.
– Azt akarom, hogy hagyd el Thomast – ismételte a férfi.
Tara oldalba bökte Katherine-t.
– Legközelebb azt kéri, hogy másszam meg a Mount
Everestet – nevetett bizonytalanul –, és ha már úgyis
benne vagyok a svungban, egyenesítsem ki a pisai ferde
tornyot, vagy…
– Hagyd abba, Tara! – fojtotta a lányba a szót Fintan. –
Ez nem vicc.
Tara, akit egészen megrémített ez az ellentmondást nem
tűrő hang, döbbenten fürkészte a férfi beesett arcát. Amikor
látta, hogy Fintan komolyan beszél, hevesen kalapálni
kezdett a szíve.
– De miért? – kérdezte félénken.
– Mert azt akarom, hogy boldog légy. – A férfi hangja
erőtlen volt ugyan, de meglepően határozott.
– Én boldog vagyok. – A Thomas viselkedése nyomán fel-
felbukkanó megmagyarázhatatlan elégedetlenség abban a
pillanatban elpárolgott. – Nagyon boldogtalan lennék
nélküle. Nem igaz? – fordult a lány segélykérőén Katherine
felé.
– Katherine-t hiába is kérdezed – gúnyolódott Fintan
érdes hangon. – Ő is velem ért egyet.
– Mi közöd neked Thomashoz és hozzám? – próbált meg
védekezni Tara.
Fintan kinyitotta, aztán becsukta a száját. A pokrócára
pillantott, látszólag abból próbált ihletet meríteni, aztán így
szólt:
– Ha meghalok, sosem bocsátanám meg magamnak, hogy
hülyeségekre fecsérled el az életed.
Tara meghökkent, elszégyellte magát – és dühös lett.
Hogy merészel Fintan beleavatkozni a magánéletébe, csak
mert meg fog halni?
– Tudom, szemét vagyok – mondta ki Fintan vidáman a
lány gondolatait. Tara zavarba jött. – Szégyentelenül
visszaélek a helyzetemmel. De miért is ne próbálnám meg a
legtöbbet kihozni belőle? Isten a megmondhatója, milyen
kevés reményem maradt.
– Sajnálom, hogy nem kedveled Thomast.
– Csak azért nem kedvelem, mert rosszul bánik veled. –
Fintan csillogó tekintete Taráéba kulcsolódott. – Arra sem
vette a fáradságot, hogy bejöjjön hozzám, pedig már
majdnem két hete itt vagyok. Még Ravi is meglátogatott.
Tara gyanította, hogy Ravit ugyanazok az érzelmek
vezérelték, amikor bement a kórházba, mint azokat az
autósokat, akik kocsányon lógó szemmel lassítanak le, ha
balesetet látnak, de csak ennyit mondott:
– Thomas hozzád volt rossz, nem hozzám. Ha annyira
találkozni szeretnél vele, Fintan, elintézem neked.
– Örülök, ha nem látom. Jesszusom, már a puszta
jelenlététől súlyosan romlani kezdene az állapotom. Arra
próbálok kilyukadni, hogy Thomas nem tisztel téged.
– Fintan, bármit megteszek, amit kérsz tőlem – csattant
fel Tara –, de Thomast nem vagyok hajlandó elhagyni.
– Megígérted. – A férfi megjátszott sértődöttséggel
biggyesztette le kicserepesedett alsó ajkát. – Ide süss! –
nyújtotta ki a nyelvét. – Akarod látni a fekélyeket a
számban? Elragadóak.
– Fintan…
– Nézd meg ezeket, itt, a nyelvemen. Jó nagyok, mi?
Nézd! – parancsolt rá a lányra. – Nézd!
– Tényleg nagyok – felelte a lány színtelen hangon. –
Fintan, ne kérd tőlem, hogy hagyjam el Thomast. Nem
direkt bánik rosszul velem…
– Nem! – Fintan megpróbált felülni, de nem volt hozzá
ereje. – Nem akarjuk hallani, hogy Thomas merő jó
szándékból pocskondiáz téged, s ez nála a szeretet jele. És
azt sem akarjuk hallani, nem ő tehet róla, hogy ilyen
visszataszító alak lett belőle. Ha úgy bánt volna az anyjával,
mint ahogy veled bánik, ki szólta volna meg a nőt, amiért
megpattant? Azt mondtad, bármit megtennél értem. Akkor
tedd is meg.
– Bármit, csak ezt ne.
– Pedig mi sem egyszerűbb – kardoskodott Fintan
elgyengülve. Amint elcsitult benne a hév, újra
visszahanyatlott a párnájára. – Nem igaz, Katherine? Pakold
be a cuccaidat a kocsiba, és hajrá!
Tara most először képzelte maga elé a jelenetet, és
elfogta a pánik. Mintha arra szólították volna föl, hogy vesse
le magát egy szikláról.
Fintan oldalra fordította a fejét, egy vastag, fekete
hajcsomót hagyva a párnán. Észre sem vette, mi történt,
ami valahogy még elviselhetetlenebbé tette az egészet.
– De mi lenne velem Thomas nélkül? – nyöszörögte Tara,
akit teljesen elborzasztott a látvány. – Soha többé nem
lenne senkim, én pedig utálok egyedül lenni.
– Persze erre nem vagyok büszke – tette hozzá gyorsan.
– Hánynom kell – vágott hirtelen a lány szavába Fintan.
– Katherine, add ide azt a tálat!
A férfi egy darabig öklendezett, majd csapzottan és
kimerültén visszahanyatlott a párnára. Néma csönd támadt,
a két lány már éppen azon volt, hogy feláll és elmegy,
amikor Fintan megszólalt:
– Honnan tudod, hogy utálsz egyedül lenni, Tara?
Összesen egy hétig voltál facér, akkor, amikor tizenkét évvel
ezelőtt Londonba költöztél! Az egyik pasi jön, a másik megy.
Gyerünk, Tara – nógatta a férfi a lányt –, törj ki a félelem
fogságából!
Tara úgy vergődött, mint egy horogra akadt hal.
– Nem, Fintan. Harmincegy éves vagyok. Kutyából nem
lesz szalonna. Én is az Utolsó Esély Szalon tagja lettem,
és…
– Te meg az Utolsó Esély Szalon! – nevetett föl Fintan
keserűen. – Ha létezik valaki, aki az Utolsó Esély Szalon
tagjának mondhatja magát, az én vagyok.
Tara képtelen volt megszólalni. Harag, bűntudat és
félelem kavargott a szívében. Ez zsarolás!
– Úgy akarsz járni, mint az anyád? – kérdezte Fintan.
Tara felkapta a fejét. – Egy hibbant vénemberrel akarod
leélni az életedet? – tudakolta a férfi somolyogva. – Akinek,
ha a fejed tetejére állsz, akkor sem tudsz a kedvére tenni?
Hiszen már most is ez a helyzet!
Tara méregbe gurult. Igaz, hogy gyakran panaszkodott az
apjára, de azt nem tűrte, hogy valaki, legyen az akár egy
olyan közeli barát, mint Fintan, így beszéljen a családjáról.
Ő különben sem olyan, mint az anyja, aki kedves asszony
ugyan, de kétségtelenül akaratgyenge. Bár időnként
Thomasszal sem volt könnyű, Tara nem érezte magát
befolyásolhatónak. Ő modern, független nő, aki szabad
akarattal és kellő határozottsággal rendelkezik. Nem igaz?
– Nem tagadhatod meg tőlem ezt a kérést. Rákos vagyok.
– Fintan végül bedobta az adu ászt. – Ha nem hagyod el
Thomast – hunyorgott ravaszul –, bosszúból meghalok.
Tara legszívesebben megfojtotta volna a férfit. Egyszerre
volt dühös és bánatos. Zúgni kezdett a feje, de még
hallotta, amint Fintan így szól:
– Jól van, velem lehet tárgyalni. Kérdezd meg Thomastól,
hajlandó-e elvenni feleségül, és ha igent mond, akkor
áldásom rátok. De ha visszautasít, lapátra kell tenned. All
az alku?
– Esetleg – motyogta Tara, de közben ezt gondolta
magában: Szó sem lehet róla. Gebedjek meg, ha
megteszem. Nem ettem meszet.
– Helyes! – Fintan elégedett volt, már amennyire a
kimerültség és a gyomorgörcs engedte. Amíg rá nem
döbbent, hogy, bár ennek kicsi az esélye, Thomas akár igent
is mondhat. Jaj, ne!
– Most pedig te következel, Katherine – jelentette ki
Fintan. – Megkérem, kisasszony, ébredjen föl végre a
tetszhalálból.
Katherine udvarias arckifejezéssel figyelt, mintha el sem
tudná képzelni, miről van szó.
– Szerezz magadnak egy pasit – foglalta össze a lényeget
a férfi.
Tara dühösen csattant fel.
– Ő persze kellemes feladatot kap, én meg ássam el
magam!
– Nem hiszem, hogy Katherine is így gondolja. –
Katherine azon nyomban kényszeredett mosolyt erőltetett
magára. Olyan képet vágott, mint aki citromba harapott. –
Nem fedeztél fel valami törvényszerűséget a dolgaidban?
Mert én igen – mormolta Fintan. Lehunyta a szemét, és úgy
folytatta a mondókáját, mint aki magában beszél. – Évente
egyszer feltűnik melletted egy észveszejtően jóképű férfi.
Pár hétig veled van, aztán egyszer csak, bumm, eltűnik, te
pedig közlöd velünk, hogy nem akarsz beszélni a dologról.
Nem kéne olyan barátot választani magadnak, aki csak
átlagosan jóképű? Ne ítélj rögtön halálra minden
kapcsolatot, amibe csak belekezdesz. Ne hidd, hogy nem
tudom, miért teszed. – A férfi most már olyan halkan
beszélt, hogy a lányoknak egészen közel kellett hajolniuk
hozzá. – Olyan vagy, mint az anyád. Egyszer csalódtál egy
férfiban, és azóta csirkeként éled az életed. Pak-pak-pak-
pak-pak! – Fintan csukott szemmel behajlította a könyökét,
és erőtlenül csapkodni kezdett a karjával. – Csirkeként –
ismételte jelentőségteljesen, majd kinyitotta a szemét, és
egyenesen Katherine-re nézett.
– Semmiben sem hasonlítok az anyámra – mondta
Katherine, és nagyot nyelt.
– Szakasztott olyan vagy, mint ő! Úgy hajtod el magadtól
a férfiakat, mint egy nagy, erőszakos macska.
– Az anyám nem normális.
– Te sem végzed másként, ha így folytatod.
– Fintan – Katherine hangja nem árulkodott érzelmekről
–, nem törvényszerű, hogy az ember csak akkor lehet
boldog, ha van mellette valaki.
– Ó, a francba, a hányótálat!
A lányok mozdulatlanul ültek, fohászkodtak magukban,
bárcsak minél hamarabb megszabadulhatnának, miközben
Fintan, megint csak sikertelenül, hányni próbált.
– Ha sikerülne hánynom, sokkal jobban lennék –
dünynyögte a férfi, amikor másodszorra is felhagyott az
erőlködéssel.
Katherine és Tara a padlóra szegezte a tekintetét, és azt
kívánta, bárcsak álmodná az egészet.
– Nos, Katherine – törte meg a csöndet Fintan –,
egyetértek veled, hogy egyesek sokkal boldogabbak
egyedül. De te nem tartozol közéjük. Tara meséli, hogy van
valami pasi a munkahelyeden.
Katherine gyilkos pillantást vetett Tarára, minden
haragját, amelyet Fintanen nem tölthetett ki, a barátnőjére
zúdította.
– Már nincs – felelte kéjes örömmel.
– Felmondott?
– Nem, már nem érdeklem.
– Miért?
Katherine egy szót sem szólt.
– Légy szíves, mondd meg! – parancsolta a férfi. – Rákos
vagyok. Lehet, hogy meghalok!
 – Valószínűleg azért, mert amikor randira akart hívni,
szexuális zaklatással vádoltam meg – felelte bosszúsan
Katherine.
– Miért tetted?
– Nem akartam randizni vele.
– Miért nem? Rossz ember?
– Nem! Olyan kedves, hogy az már fárasztó!
– Aha! – Fintan felélénkült. – Ezek szerint ha síkbunkó
lenne, szívesen randiznál vele. Aztán szépen lapátra tenne,
te meg újra biztonságban érezhetnéd magad: facér
maradhatnál, és zavartalanul becsmérelhetnéd tovább a
férfinemet. Katherine, ezt aztán szépen kigondoltad!
A lány megszégyenülten vállat vont.
– Nős?
– Tudomásom szerint nem.
– Mennyire jóképű?
– Nagyon.
– Elképesztően? Eszveszejtően?
– Nem, csak nagyon.
– Véletlenül nem dolgozik modellként is?
– Nem.
– Helyes, máris megkedveltem a fickót. Tetszik neked?
Rövid csönd támadt, aztán Katherine bizonytalanul
bólintott.
– Mi a neve?
– Joe Roth.
– A te feladatod, Katherine Casey, már amennyiben meg
tudunk egyezni – és hidd el, neked is ez az érdeked, ha
még valaha is életben akarod látni Fintan O’Gradyt –, az
lesz, hogy cserkészd be ezt a Joe Rotht.
– Barátnője van – tiltakozott Katherine.
– Te szereted a kihívásokat!
A lány nem válaszolt.
– ígérd meg – könyörgött Fintan erőtlenül –, ígérd meg,
hogy megpróbálod.
– Még meggondolom.
 – Tudom, hogy most mind a ketten utáltok – vigyorgott a
lányokra Fintan de ha tudnátok, amit én tudok, nem
győznétek szörnyülködni, mire vesztegetitek el az
életeteket. A legválogatottabb borzalmakat is hajlandóak
vagytok elviselni, mert azt hiszitek, egyszer eljön egy pont,
amikor végre minden a helyére kerül.
– Most pedig menjetek haza, teljesen kifárasztottatok. És
ne feledd, Tara, minél előbb pakold össze a cuccaidat, te
pedig, Katherine, a legszebb bugyidat vedd föl hétfőn! De
ami a legfontosabb – pattogott, mint egy futballedző sipirc
innen, és éljetek, éljetek, éljetek!
A két nő hűvös búcsút vett Fintantől. Amikor
összeszedelődzködtek, Neville és Geoff lépett be az ajtón.
– Bocs, lányok! – nyöszörögte Fintan. – Most nem vagyok
abban az állapotban, hogy látogatókat fogadjak.
Tara és Katherine némán tette meg a kijárathoz vezető
utat, éppen csak odaintettek Harrynek, Didier-nek és
Willnek, akik virágcsokrokkal, magazinokkal és sörrel
föszerelkezve, óriási lármát csapva éppen Fintan kórterme
felé tartottak. A virágot és a magazinokat Fintannek hozták,
a sört maguknak.
Amint Tara bogárhátúja kikanyarodott a parkolóból, újabb
kocsi érkezett. Katherine átintegetett az utasainak – Javier-
nek és Butchnak.
– Kíváncsi vagyok, Didier összejön-e Butchcsal? –
merengett el.
– Én is.
Majdnem húsz percig egy szót sem szóltak egymáshoz.
Végül Tara így fakadt ki:
– Fintan teljesen bedilizett. – Kényszeredetten elnevette
magát. – Nincs magánál.
Katherine visszafojtott lélegzettel ült. Vajon tényleg
hiábavaló volt gúzsba kötnie magát?
– Gondolod, hogy csak viccelt?
Tara rosszalló pillantást vetett Katherine-re.
– Hát persze. Ki veszi komolyan ezt a sok baromságot?
Teljesen megbuggyant a pasi.
Katherine nyugtalanul nézett Tarára. Egyáltalán nem volt
biztos benne, hogy Fintan csak ugratni akarta őket. De
akkora megkönnyebbülést jelentett azt képzelni, hogy a
férfi…
– Megbuggyant – bólogatott Katherine hevesen. – Azt se
tudja, mit beszél.
A nevetés, amely ezután harsant fel, végre őszintének
hatott.
– Ha elgondolom…
– Mit képzel ez magáról…
– Teljesen begolyózott.
– Fintan meg az agyament ötletei!
– De mi sem vagyunk különbek nála, egy ideig még
komolyan is vettem, amit mondott – vallotta be Katherine.
– Láttam rajtad – felelte Tara. – Engem persze nem
tudott átverni.
Harsány hahotával nyugtázták Fintan bájosan átlátszó
ugratását.
 43
Lorcan egy két lábon járó heroinreklámmal feküdt az
ágyban: egy Adrienne nevű világosszőke, huszonhárom
éves, „méltatlanul mellőzött” színésznővel, aki előrehaladott
anorexiában szenvedett. A lány szentül hitte, hogy a
szellem úrrá tud lenni a testen – csak így volt képes
elviselni az állandó éhséget. Lorcant is ugyanígy rohanta le.
Minden meghallgatáson ott volt, és bár jól tudta, hogy a
férfinak barátnője van, nem tágított. Elképzelte magát
Lorcan mellett – ugyanúgy, ahogy képzeletben naponta
három főétkezést evett végig, a tízórairól és az uzsonnáról
sem feledkezve meg –, és az álomból végül valóság lett.
Adrienne meg volt győződve róla, csupán annyi a dolga,
hogy kellően hevesen kívánja a férfit, és eléri a célját.
A módszer bevált! Ami kellemes meglepetésként hatott,
mivel a lány ugyanezt a technikát alkalmazva próbált
munkát keresni, de olyan látványos kudarcot vallott, hogy a
végén kénytelen volt felcsapni kozmetikusnak, hogy a
felszínen tartsa magát.
A párocska szeretkezés utáni zsibbadtságba süppedve,
összegabalyodott végtagokkal hevert a kiszolgált futonon.
Semmiféle gömbölyded idom nem zavarta az
érintkezésüket.
Adrienne szinte dorombolt az elégedettségtől. Most, hogy
megszerezte Lorcant, el sem tudta képzelni, hogy valaha is
kételkedni mert az akció sikerében. Nem szerette volna, ha
a férfi port hint a szemébe. Aki a-t mond, mondjon b-t is.
A lány csontos könyökére támaszkodott: alultáplált
karizmai enyhén megremegtek, amikor a tenyerébe
támasztotta testéhez képest aránytalanul nagy fejét.
– Remélem, ez nem egyéjszakás kaland volt – mondta
évődve, és lenézett a férfira, aki teljes meztelen
pompájában feküdt alatta.
Lorcan a tarkójára kulcsolta a kezét, felfedve aranybarna
hónaljszőrzetét.
– Egyéjszakás kaland? – visszhangozta eltúlzott sér-
tettséggel. – Viccelsz?
Az önelégültség meleg ragyogásba vonta Adrienne-t. A
lány biztos volt benne, hogy sikerült célt érnie Lorcannél, de
azért sosem lehet tudni…
– Meg sem fordult a fejemben, hogy csak egy éjszakára
kellenél – folytatta Lorcan. – Nem hiszek az ilyesmiben.
Adrienne dagadt a büszkeségtől, és mély megvetéssel
gondolt azokra a nőkre, akik hagyják, hogy a férfiak
ágybetétnek használják őket. Ez vele sosem fordulhatna
elő. Nem bizony.
– Úgy értem – mondta Lorcan ragyogó mosollyal egy
egész éjszakára? Meghibbantál? Ki akar ennyire
elköteleződni?
Még mielőtt Adrienne aránytalanul nagy fejében
egyáltalán összekavarodhattak volna a gondolatok, Lorcan
kecsesen felkelt a futonról.
– Mit csinálsz? – pánikolt a lány.
– Felöltözöm.
– De miért? – Adrienne, aki képtelen volt elhinni, hogy
ekkora kudarc érte, megpróbált felülni.
– Így azért mégsem mehetek haza – nevetett kajánul a
férfi, nagy, meztelen testére mutatva.
– De hát hajnali egy óra van. Most nem mehetsz el –
dadogta Adrienne, miközben a férfi az alsónadrágja után
kutatott a padlón.
A lány túl fiatal és túl szép volt ahhoz, hogy mesterien
tudja leplezni a csalódottságát. Még nem volt gyakorlata a
dologban. Sebaj, idővel az is megjön.
– El kell mennem – bizonygatta Lorcan színlelt ártat-
lansággal.
– Miért?
– Azért – üvöltött fel a férfi, mintha még soha életében
nem hallott volna ilyen ostoba kérdést –, mert a barátnőm
már biztosan aggódik, hogy hol vagyok!
 – Nem is éltek együtt.
– Megígértem neki, hogy fölmegyek hozzá.
Adrienne szíve mélyén még ott pislákolt a remény, hogy
Lorcan esetleg viccel, de amikor a férfi észveszejtő
gyorsasággal magára kapkodta a farmerját meg a
bakancsát, a lány rádöbbent, hogy a helyzet véresen
komoly, őt pedig leírták. Több szempontból is. Sírás
markolászta a torkát.
– Csak sajnálni tudlak – vetette oda a hátat fordító
Lorcannek, aki már felöltözve illegette magát a tükör előtt.
– Miért? – A férfi hangja őszinte aggodalomról
árulkodott. – A hajam miatt?
Adrienne, akit a válasz egy pillanatra eltántorított a „te
aztán nagyon boldogtalan ember lehetsz, ha ilyen
kegyetlenségekre vagy képes” kezdetű hegyi beszédtől,
döbbenten meresztette ki a szemét.
– Nem – nyögte ki a lány nagy nehezen –, nem a hajad
miatt. Őszintén sajnállak, mert nagyon nehéz életed lehet,
ha ilyen… – Itt elhallgatott. Győzött a kíváncsiság.
– Mi van a hajaddal?
– Nézd csak meg – nevetett Lorcan elnézően, kezével
képzeletbeli glóriát vonva a feje köré. – Tisztára
összegubancolódott.
A hancúrozásnak köszönhetően a férfi frizurája
kétségtelenül rendezetlen benyomást keltett. Lorcan bal és
jobb halántékánál is felállt egy-egy fürt, amelyek a porig
alázott, döbbent Adrienne szemében már-már szarvaknak
tűntek. Lorcan örömmel fedezett fel egy kis tégely hajzselét
a lány fésülködőasztalán. Ő ugyan nem ezt a kevésbé
megbízható márkát szokta használni – emlékei szerint a
termék csak két csillagot kapott a lehetséges ötből a Profi
fodrászat című lap felmérésében –, de szükség törvényt
bont.
– Jó ez az izé? – mutatta oda Adrienne-nek a fukszialila
tégelyt. – Azt hallottam, hogy jó tartást ad, de ragadóssá
teszi a frizurát.
 – Hogy foglalkozhatsz most a hajaddal? Én a
kapcsolatunkról szeretnék beszélni!
Lorcan széles jókedvre derült.
– Hogy miről?
A lány nem felelt. Már bánta, hogy egyáltalán megszólalt.
– Egész életedben boldogtalan leszel – jelentette ki
Adrienne ostobán, ugyanazt szajkózva, amit Lorcan már
ezerszer hallhatott a többi faképnél hagyott áldozatától.
Lorcan vállat vont, majd, a használati utasításnak
megfelelően, fürgén szétdörzsölt egy mogyorónyi rózsaszín
zselét a tenyerében.
– Miért csinálod ezt? – kérdezte vádlón a lány.
Miért is? A férfi gyöngéd szeretettel szétoszlatta a zselét
a hajszálain. Tessék, kicsikéim, tessék, gyönyörűségeim!
– Nem hallod? – kiáltotta a lány tehetetlen dühvel. – Mit
vársz az élettől? Mit akarsz elérni? Mi a CÉLOD?
Lorcan egy hosszú pillanatig elgondolkodva bámulta saját
tükörképét.
– A világbéke.

Amikor Lorcan kilépett Adrienne lakásából, furcsa ürességet
érzett.
A Krémium Vaj-fiaskó óta eltelt három hétben semmilyen
munkát nem sikerült felhajtania. Arra sem volt lehetősége,
hogy kitörjön a beugró színész szerepköréből, és
Hamletként ámulatba ejtse az egész világot. Számtalan
imája közül, amelyekben azt kívánta, Frasier Tippett törje ki
a nyakát vagy kapja el az agyhártyagyulladást, egy sem
talált meghallgatásra. Miféle Isten az ilyen? – dühöngött
magában Lorcan. Miféle beteg világ ez? Hát nincs igazság a
földön?
Hogy befoltozza a magabiztosságán támadt lyukakat,
Lorcan folyton azt ismételgette magában, hogy
ellenállhatatlan hatást gyakorol a nőkre, akik, a többi
embertől eltérően, nagyon is fogékonyak ajátékára. De
amint hazafelé bandukolt Adrienne-től, nem égett
örömmámorban, és nem érezte úgy, hogy sikerült elégtételt
vennie. Inkább enyhe émelygés fogta el. Adrienne tett rá
ilyen hatást? Ki más? A férfi azonban ráébredt, hogy az
Adrienne iránt érzett megvetésének Amyhez is köze lehet.
Lorcan, miközben megpróbálta kideríteni, mi lehet a baj,
szokatlan érzésekkel találta szembe magát. Végül
megnyugodott: Adrienne-nek nagyobb tiszteletet kellett
volna mutatnia Amy iránt, döntötte el magában. Lorcan
nem találta túl tapintatos lépésnek, hogy Adrienne ezekkel
a szavakkal csúsztatta a combjára a kezét:
– Naponta száz medenceemelést szoktam csinálni.
Igen, cicergett magában az álszent Lorcan, így nem lehet
bánni Amyvel.
 44
Szombat este Liv és Milo hivatalosan is egy pár lett.
Kapcsolatuk indításaképpen szégyellősen bejelentették,
hogy moziba mennek, amit Timothy kitörő lelkesedéssel
fogadott.
– Frankó! Nézzünk meg egy jó kis cowboyos filmet.
Olyat, amiben Clint Eastwood szerepel.
Zavart csönd támadt, majd Liv elpirult.
– Az a helyzet, hogy kettesben szeretnénk menni Milóval
– motyogta.
JaneAnn magánkívül volt örömében.
– Minden zsák megtalálja a foltját – nyilvánította ki a
véleményét. – Tudtam, ha már nagyon szorul a hurok, Milo
csak megembereli magát. Derék gyerek a fiam, de
Knockavoyban nem talált kedvére való menyasszonyt. Igaza
volt annak, aki azt mondta, az utazás tágítja a látókört. Milo
megérdemli, hogy egy rendes lány legyen a párja. Főleg
azután, hogy – itt elhallgatott, úgy tűnt, mintha a
könnyeivel küszködne – akkorát csalódott Eleanor Devine-
ban. Én persze figyelmeztettem – folytatta. – Mondtam
neki, hogy egy percig se bízzon meg abban a quinardi
csürhében. Úgy ismerem őket, mint a tenyeremet. Nem
átallnák ellopni az ember tehenét, aztán másra kenni
egészet. De mindenki követhet el hibát – mosolyodon el
ábrándosán az asszony. – Liv nagyon jól fogja érezni magát
Knockavoyban.
Tara és Katherine döbbenten nézett egymásra. JaneAnn
legszívesebben azonnal megtartotta volna a lagzit.
– Annak örülök a legjobban, hogy Liv hithű katolikus –
mondta JaneAnn. Noha Liv, ha úgy adódott, hithű
buddhista, hindi, Jehova tanúja, zsidó és ateista is tudott
lenni, ahogy éppen a kedve tartotta. De senki sem akarta
kiábrándítani JaneAnnt.
Tara nem állta meg, hogy meg ne kérdezze:
 – Nem tetszik gondolni, hogy Liv nehezen fog megszokni
Knockavoyban, távol az otthonától?
– De hiszen már most is távol van az otthonától –
mutatott rá JaneAnn kikezdhetetlen logikával.
– És mit fog dolgozni?
– Milo éppen eleget keres ahhoz, hogy mindkettejüket
eltartsa. Liv semmiben sem fog hiányt szenvedni a fiam
mellett.
– Lehet, hogy Milo fog Londonba költözni – vetette föl
Katherine óvatosan.
JaneAnn harsány hahotában tört ki. Az oldalát fogta
nevettében.
– Légy észen, gyermekem! – mondta a szemét
törölgetve. – Légy észen! És mi lenne azzal a sok földdel?
Még hogy Milo Londonba költözik, micsoda badarság!

– Miért csinálja ezt velem, ó, Bölcsek Bölcse? – kérdezte
Tara Livtől. – Ó, te svéd zseni, mondd meg nekem, miért
akarja tönkretenni az életem? Hiszen állítólag a barátom.
Vasárnap délután volt. Tara, Katherine és Liv kiszökött a
kórházból, és beült egy közeli kocsmába.
A nagy riadalmat az okozta, hogy Fintan elölről kezdett
mindent – megint előállt a lehetetlen kívánságaival. Aztán,
hogy még tovább borzolja a kedélyeket, mindent elmondott
Sandrónak meg a családjának.
JaneAnn kétségbeesetten nézett Taráról Katherine-re.
– Lányok – dadogta –, azt kell tennetek, amit Fintan
mond. Másképp hogy tudnátok elszámolni a
lelkiismeretetekkel?
A két lány szövetségest keresve pillantott körbe, de csak
Milo, Timothy, Sandro, Liv és persze JaneAnn volt jelen,
akik mind úgy néztek rájuk, mintha anyagyilkosok
volnának.
– Fintan rádöbbent, hogy ő is halandó – magyarázta Liv
Tarának, szó szerint idézve éppen aktuális kedvenc ol-
vasmányából, a Tejó Istenből. – Mert ha időszűkében
vagyunk, hirtelen minden pillanat felbecsülhetetlen
értéknek tűnik. Nemcsak a mi életünkben, hanem
mindenkiében.
A három nőben feltámadt az együttérzés, de csak rövid
időre.
– Az a helyzet – szólalt meg Tara bizakodva –, hogy
Fintannek nincs alapja ilyeneket mondani, mert nem fog
meghalni. Intenzív kezelésnek vetik alá, és a Hodgkin-
kórból amúgy is ki lehet gyógyulni.
Liv ezt nem hagyhatta annyiban.
– A duzzanat Fintan nyakán nem lett kisebb, a
vizsgálatok pedig kimutatták, hogy a betegség nem reagál a
gyógyszerekre. Saját magadat is becsapod, nem vagy
hajlandó szembenézni a tényekkel.
– Pár nap, és minden rendben lesz – virgonckodott
Katherine. – Fintan nehéz időket él át. Nem csoda, hogy
becsavarodott.
Liv arca elsötétült.
– Egyáltalán nem csavarodott be. Szerintem igaza van.
Ha jót akarsz, elhagyod Thomast – biccentett a lány Tara
felé –, ami pedig téged illet – fordult Katherine-hez ordítva
–, jó lenne, ha ÖSSZEKAPNÁD MAGAD!
Az egész kocsma őket nézte. Mielőtt a gutaütés szélén
álló Tara és a halálra rémült Katherine elküldhette volna
Livet melegebb égtájakra, a lány már kiviharzott a
helyiségből.
– Ennek meg mi baja? – fortyant föl Tara.
– Honnan a francból tudjam? – felelte Katherine hevesen.
A két nő rosszkedvűen hallgatott, Tara cigarettázott,
Katherine pedig Tara kocsikulcsait babrálta.
– A kurva életbe, hagyd már abba! – csattant fel Tara, és
teljes erőből ráütött Katherine kezére. – Az agyamra mész!
Katherine sértődött képet vágott, de letette a
kulcscsomót.
– Vissza kéne mennünk a kórházba – szólalt meg végül
Tara.
 – Még ne.
– Jó, nekem sincs kedvem hozzá. Rettegek, hogy megint
nekünk esnek.
– Csesszék meg! – horkant föl Katherine.
– Mi lenne, ha te hagynád el Thomast – vetette föl Tara
–, és én feküdnék le Joe Rothszal?
A két nő idegesen felkacagott. Megenyhült a hangulat.
– Ugye te sem hiszed… – Tara elhallgatott. Tudta, hogy
óvatosan kell fogalmaznia. – Ugye te sem hiszed, hogy
Fintan azért találta ki ezt az egészet, mert elkeseríti, hogy
miközben ő nagyon beteg, mi egészségesek vagyunk? Ugye
te sem hiszed, hogy így akar bosszút állni rajtunk? Hogy így
akarja tönkretenni az életünket?
Ez már Katherine-nek is sok volt.
– Szerintem csak múló szeszélyről van szó – felelte
kimérten. – Fintan nehéz időket él át, egy kicsit
összezuhant.
– Őszintén remélem – mondta Tara fenyegetően –, mert
ha nem hajlandó összeszedni magát, nem fogom
meglátogatni.
– Ez kegyetlenség! – kiáltott fel Katherine, aki maga is
hasonló terveket dédelgetett magában.
– Könnyű neked – lendült támadásba Tara. – Te jól jártál.
Egy fantasztikus pasival kell ágyba bújnod, miközben
nekem megparancsolják, hogy hagyjam el a férfit, akit
szeretek.
– Nem úgy van, ahogy képzeled – felelte Katherine
boszszúsan. – Már a gondolat is irtóztató.
– Tényleg? Ne mondd!
– Tényleg! Tudod, hogy képtelen vagyok rá.
– Mire vagy képtelen? Zöld utat adni egy helyes pasinak,
aki már amúgy is teljesen odavan érted? Azt próbáld meg
elképzelni, milyen érzés feldúlni egy kétéves kapcsolatot, és
harmincegy éves vénasszonyként egyedül maradni. Ez az
irtóztató. Tulajdonképpen miért is nem akarsz kikezdeni
ezzel a Joe-val?
 Mielőtt Katherine megtagadhatta volna a válaszadást,
Tarát váratlanul elöntötte a pulykaméreg. Hirtelen pontosan
tudta, mit kell mondania.
– Őszinte leszek, Katherine – szólalt meg, és átható
pillantást vetett a barátnőjére. – Nem akartam szólni, de
muszáj. Fintannek igaza van. Jó lenne, ha belevetnéd
magad az életbe. A pasizásba. – Már nem tudott megálljt
parancsolni magának. Amikor dühösen felsóhajtott, egy
halom elfojtott érzelem szabadult föl benne. – Egyszerűen
nevetséges, ahogy élsz, gondolj csak a bugyijaidra, a kimért
viselkedésedre, a patyolattiszta lakásodra meg a nem létező
pasijaidra. Fintan egyáltalán nem zuhant össze, inkább
egyenesen a vesédbe lát! Szeret, és azt akarja, hogy boldog
légy!
Amint Katherine arca elsötétült, Tara izgatottan hadarni
kezdett.
– Bármi is történt annak idején Limerickben, nem
takarózhatsz vele örökké, nem mintha tudnám, min mentél
keresztül. Én vagyok a legjobb barátnőd, mégis sötétben
tapogatózom.
Katherine végre megtalálta a hangját.
– Igen? – üvöltötte magából kikelve. – Azt mondod, a
vesémbe lát? Te ostoba liba! Eddig nem akartam szólni, de
most már nem bírom tovább. Fintan csak a javadat akarja.
Te is tudod, hogy el kéne hagynod Thomast, ezért vagy
mérges Fintanre…
– Nem ezért vagyok mérges rá…
– És még te mondod, hogy nevetségesen élek? Nézd csak
meg magad! – ordította Katherine céklavörös arccal. –
Inkább hajlandó vagy együtt élni egy borzalmas alakkal,
mint hogy egyedül maradj. Szánalmas vagy! És nézd meg,
hogy meghíztál!
Tara összerezzent – valahol, nagyon mélyen, Katherine
is, de csak mondta tovább, feltartóztathatatlan volt, akár
egy expresszvonat.
– Azért eszel ennyit, mert Thomas megkeseríti az életed.
És ezek után még van pofád azt állítani, hogy Fintan tönkre
akar tenni, pedig mindenki látja, hogy csak segíteni próbál,
mert szeret téged.
– Hogy mondhatod, hogy szeret? – Az elmúlt
emberpróbáló hetek dühe szökőárként tört a felszínre. –
Amikor azt kéri tőlem, hogy hagyjam el a férfit, akit
szeretek?
– Nem tudok szebb dolgot elképzelni, mint hogy végre
szakítasz Thomasszal. – Katherine-ből csak úgy sütött a
mélységes rosszindulat. – Mit nem adnék érte, ha
láthatnám, hogy nyúlik meg a képe.
– Miért vagy ilyen gonosz vele? – süvöltötte Tara
vicsorogva.
– Még mindig megvan a kis barna pénztárcája? –
kérdezte Katherine utálkozva.
– Miért ne lenne meg?
– Erről beszélek.
– Megyek. – Tara felmarkolta a kocsikulcsait. – Nem
vagyok hajlandó végighallgatni, hogyan ócsárolsz és hogyan
sértegeted a barátomat.
– Nem is ócsároltalak.
– Ostoba libának neveztél. – Tara hangja megbicsaklott.
– És azt mondtad, meghíztam.
– Te kezdted – kiáltotta Tara után Katherine. – A
bugyijaimat szapultad.
De Tara már messze járt: a pokolba kívánva Katherine-t,
kiviharzott a kocsmából. Katherine egyedül maradt. Egész
testében reszketett. Mi történt? Ezekben a nehéz időkben
inkább össze kéne tartaniuk. Miért fordultak egymás ellen?
Amikor mindig jó barátnők voltak.
 45
Joe Roth azt hitte, hallucinál. Csütörtök reggel, amikor a
szokott időben belépett az irodába, Katherine „Szexuális
Zaklatás” Casey rámosolygott. Rámosolygott. Rá, Joe
Rothra. És a lány nem úgy viselkedett, mint akit a
rosszindulat vezérel. Nem is azt a hírt próbálta bevezetni
ezzel a mosollyal, hogy elkeverte Joe számláit, vagy hogy
föntről leszóltak neki, számolja ki a férfi végkielégítését.
Nem, egyszerűen Joe-ra villantotta apró, gyöngyházfényű
fogait, máskor szigorúan komoly tekintetében különös fény
villant, szeme egy hajszálnyival hosszabb ideig pihent meg
a férfin, mint amennyit az illendőség megkívánt volna, és –
barátságos hangon! – így szólt:
– Jó reggelt, Joe!
Mi folyik itt? Tíz nap telt el azóta, hogy a lány sírva
fakadt a férfi előtt, és bevallotta neki, rossz híreket kapott,
de rögtön ezután visszatért a már megszokott távolságtartó,
lekezelő stílusához. Ez a kora reggeli bizalmaskodás úgy
érte Joe-t, mint derült égből a villámcsapás.
Amint Katherine ringó léptekkel az asztalához vonult, a
férfi valami furcsát vett észre az öltözékén. Rövidebb lett a
ruhája? Vagy szűkebb? Bármi is történt, Joe el volt
ragadtatva. Ha nincs tisztában a helyzettel – márpedig ha
más nem, ő aztán tökéletesen tisztában volt vele –, még azt
hihette volna, a lány ki akar kezdeni vele.
Katherine, mire odaért az asztalához, egész testében
reszketett. Mi lesz, ha nem válik be a taktikája? Mi lesz, ha
kiderül, a férfi annak idején éppen a
megközelíthetetlensége miatt kedvelte meg? Lehet, hogy
teljesen fölöslegesen játssza itt a kedves, mindenre kész
nőt.
Nem érezte jól magát ebben a szerepben, de nem volt
más választása, mert mindig mindenről neki kellett
gondoskodnia. Örült, ha feláldozhatta magát. Senki másra
nem számíthatott. Mindig ő rendezte a számlákat, ő adott
kölcsön a barátainak, ő tartotta fejben a születésnapokat, ő
vezetett, amikor mindenki más a sárga földig leitta magát.
Most pedig meg kellett mentenie Fintan életét. Arra
várhatna, hogy az a megbízhatatlan, önző és sunyi Tara
Butler a kisujj át is megmozdítsa.
Amikor eszébe jutott Tara, háborogni kezdett a
lelkiismerete: a legelemibb szabályt hágta át, amikor a
barátnője képébe vágta, hogy kövér. Bár csak egy
nyilvánvaló tényt állapított meg, próbálta mentegetni magát
Katherine. Nem hazudott. Úristen, gondolta magában a
lány, kezdek olyan lenni, mint Thomas. Ami a szívemen, a
számon. Négy nap telt el a szörnyű veszekedés óta, és bár a
két lány Livvel már tisztázta a helyzetet, egymással nem
volt hajlandó kibékülni. De O’Gradyék jelenlétében hűvös
udvariasságot mutattak egymás iránt.
Bár Katherine jól tudta, egyszerűen nevetséges azt
állítani, hogy az életvitele befolyással lehet egy rákos beteg
gyógyulására, ha elég sokat mondogatnak valamit, azt
előbb-utóbb mindenki elhiszi. Az volt a rögeszméje, hogy
O’Gradyék, Sandro és Liv neheztelnek rá. Minden nappal
egyre jobban elhatalmasodott rajta a paranoia, úgy érezte,
az ápolónők megvető pillantásokkal sújtják, de nemcsak ők,
hanem a betegek, a látogatók, az egyszerű járókelők is…
Csak tovább bonyolította a helyzetet, hogy Katherine
túláradó szeretetet érzett Fintan iránt. Eszébe jutottak azok
az idők, amikor Fintan még boldogan élhette az életét –
amikor még egészséges és életerős volt, mint egy nemes
állat, a bőre ragyogott, a haja dús volt és fényes, a szeme
csillogott. Aztán ránézett az ágyban fekvő összeaszott,
homályos tekintetű, kedvetlen emberi roncsra, akinek
foltokban hullott a haja és egy hatalmas duzzanat
éktelenkedett a nyakán, és nem bírta elhessegetni magától
a gondolatot, hogy a férfi már soha nem fog meggyógyulni.
A rettegés és az elviselhetetlen szomorúság idején
Katherine bármit hajlandó lett volna megtenni Fintan
kedvéért. Bármit.
Máskor – viszonylag ritkábban – elfogta a „csak fél évem
van hátra” érzés: ilyenkor Fintan szemével látta a világot,
és maga előtt is őszintén elismerte, muszáj kiélveznie
minden egyes napot. Pezsgő szerelmi életet képzelt maga
elé, amelyben minden olyan gyönyörűségesen,
megnyugtatóan egyszerűnek tetszett. Naná, hogy bedobja
magát Joe Rothnál!
De a pillanat varázsa hamar elszállt, és Katherine
viszszasüllyedt a földhözragadtság mocsarába. Ugyanaz a
feladat, amely öt perccel korábban még a világ
legegyszerűbb dolgának tűnt, most elviselhetetlen
teherként nyomta a vállát.
Amíg újabb hangulatváltozáson nem ment keresztül, és
más szemszögből nem kezdte látni Fintan kérését. Fintan
szereti őt. Csak a legjobbat akarja, meg kell bízni benne.
De biztos ez?
Katherine-nek időnként sikerült erőt vennie magán, amíg
a meggyőződése végül ismét semmivé nem foszlott. Fejében
egyre hangosabban lármáztak a felbátorodott hangok.
Mindenki – néha még saját maga is – Joe Roth felé próbálta
terelni, és végül rájött, addig nem lesz nyugta, amíg
legalább egy kísérletet nem tesz.
Természetesen, mivel óvatos lány volt, napokig
viaskodott magában, mielőtt meghozta a végső döntést: a
„szó sem lehet róla” helyét lassan átvette a „nem is olyan
rossz ötlet”, majd a „nincs más vágyam”, aztán minden
kezdődött elölről.
A lány, a bűntudatra, a külső nyomásra, a félelemre és a
lelkiismeretességre való tekintettel, végül arra a
megállapításra jutott: egyszerűbb, ha beadja a derekát. De
volt még egy tényező. Az érzelmek kavalkádjának
legmélyén ott bujkált egy sejtelem, amelyet még
harapófogóval sem lehetett volna kihúzni Katherine-ből: az,
hogy kívánja Joe Rotht. Fintan, bármennyire szégyenletes is
ezt mondani, akaratán kívül szívességet tett neki.

Csütörtök reggel, mint akinek a fogát húzzák, Katherine,
minden bátorságát összeszedve, a „dögös” – ez eddig fel
sem tűnt neki – fekete, testre simuló miniszoknyáját vette
föl. Olyan magabiztos volt ebben az öltözékben, mintha
meztelen lett volna, és bár a bokáig érő télikabátját
kanyarította magára, alig mert kilépni az utcára. Biztosra
vette, hogy a Breen Helmsford összes férfi dolgozója
könnyedén rájön, mire megy ki a játék.
Katherine persze tisztában volt azzal, hogy az ő fogalmai
szerint rövid és szűk szoknya szűzies öltözék azokhoz a
pimasz textildarabokhoz képest, amelyek épphogy elfedték
egyes kolléganői fenekét, de mint minden, ez is relatív
megállapításnak számított.
Munkába menet a lány azon imádkozott, hogy Joe ne
legyen bent. Rúgják ki, essen ágynak, esetleg haljon meg.
De amint belépett az ajtón, az első ember, akit
megpillantott, Joe volt. Ott terpeszkedett a székén, a
beesett arcával meg a hórihorgas termetével. Katherine-t
páni félelem fogta el. Hogy flörtöljön ezzel az emberrel?
Alihoz túlságosan is tetszik neki. A lány egy pillanat alatt
megmásította a tervét. Nem csinál semmit, határozta el
magában, ugyanúgy fog viselkedni, mint máskor, és
levegőnek nézi Joe-t.
Ekkor eszébe jutott a kórházban fekvő Fintan, és úgy
érezte magát, mint John Malkovich a Veszedelmes
viszonyokban. Nem szegülhetek ellen, mondogatta magában
Katherine. Nem szegülhetek ellen. Nem volt visszaút.
Kezdetnek talán fölfedhetné pimasz kis szoknyáját a
kíváncsi tekinteteknek. Te jó ég! A lány egy őrült pillanatig
úgy gondolta, talán kabátban is elvégezhetné a napi
munkát, de aztán kelletlenül el kellett ismernie, hogy ez
csak még inkább fölkeltené a többiek érdeklődését.
Szenvedő arckifejezéssel kezdte lehámozni magáról a
kabátot, először az egyik ujját, aztán a másikat. Idegesen
tekingetett jobbra-balra, vajon a férfiak már most sikamlós
megjegyzések kíséretében böködik-e egymást, majd
lélekben felkészült rá, hogy megtegye az íróasztaláig vezető
utat.
Viseld méltósággal a sorsodat, biztatta magát a lány.
Gondolj a kivégzőosztag előtt álló Padraig Pearse-re, a
máglyán pörkölődő Jeanne d’Arcra. Miután összeszedte a
bátorságát, kihúzta magát, fölvetette a fejét, csírájában
elfojtotta magában a vágyat, hogy lejjebb ráncigálja a
szoknyáját, és elindult a férfi felé.
Szemkontaktust létesít! – pattogott magában, mint egy
tábornok.
A parancsot tett követte.
Mosolygáshoz felkészül!
Elmosolyodott.
Érzéssel!
Érzéssel.
Így marad…
Így maradt.
Megszólal! Hangosan!
Katherine, aki úgy érezte, mintha a nyelve a tízszeresére
dagadt volna, félénken megszólalt:
– Jó reggelt, Joe!
Ez minden? Hallatlan! Nem maradt más hátra, riszálja
meg a fenekét.
A lány mereven, karót nyelten ringatni kezdte a csípőjét,
míg végül, legnagyobb megkönnyebbülésére, elérte a székét
és megpihenhetett.
Egész testében reszketve leült az asztalhoz, és várta,
hogy erőfeszítései meghozzák a gyümölcsüket. Ledér
viselkedésével egyértelmű felhívást intézett a férfihoz. Joe
vajon veszi a lapot és elhívja randevúra? Még az is lehet,
hogy nem, ébredt rá a lány, ha Joe annak idején éppen az
elérhetetlensége miatt kedvelte meg őt olyan nagyon.
Aztán itt volt az Angie-tényező. Katherine még mindig
nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy Joe és Angie
találkozgat egymással, de ha igen, az rossz hír. Nemcsak
neki, Fintannek is.
Katherine egész délelőtt kétségek között őrlődött,
izgatottan várt, és közben lopva a férfit figyelte. A hosszú,
érzéki ujjakat nézte, amint eltűnnek Joe hajában, és azt
kívánta, bárcsak a testén érezhetné őket. Bizsergett a
vágytól, hogy a férfi keskeny csípője köré kulcsolhassa a
karját.
Joe ebédidőig sem szánta el magát, ezért a lány, minden
bátorságát összeszedve, ismét rámosolygott, és így szólt:
– Jó étvágyat az ebédhez! – Ne mondja senki, hogy
Katherine Casey elhanyagolja a kötelességét!
A lány egész délután izgatottan várta, hogy Joe
odamenjen hozzá. Lopva szemmel tartotta a férfit, aki az
íróasztalánál ült. Katherine-t elbátortalanította, mennyire
vonzónak találja Joe-t. Amikor az a székében hátradőlve
telefonál, és jóízűen nevet azon, amit a beszélgetőtársa
mond. Vagy amikor valamelyik beosztottjával tanácskozik,
és különféle érzelmek suhannak át az arcán. Vagy amikor
elgondolkodva, távolba meredő, töprengő tekintettel
rágcsálja a tolla végét. A lány meleg, izgatott, várakozó
morajt hallott a gyomra felől.
Joe azonban továbbra sem mutatkozott. Ezért Katherine
öt órakor ismét rámosolygott a férfira, így jelezvén, nem
lenne ellenére, ha munka után beülnének valahova. De
csupán annyit ért el, hogy Joe, félig – de nem teljesen –
fölfedve fehér fogsorát, óvatosan viszonozta a mosolyt, és
egy szót se szólt, mire Katherine, némi nehezteléssel,
kezdte úgy érezni, kettejük közül csak ő igyekszik. Joe-ról
egyáltalán nem lehet elmondani, hogy minden követ
megmozgat, gondolta magában a lány sértődötten. De még
azt sem, hogy csak a megfelelő pillanatra vár.
Amikor a különösen hosszúra nyúlt nap a végéhez kö-
zeledett, és Katherine összepakolta a holmiját, a teste ezt
az üzenetet sugározta a férfi felé: Indulok. De tényleg.
Utolsó lehetőség egy bizonyos Joe Rothnak, hogy meghívjon
egy bizonyos Katherine Caseyt egy italra. De hiába.
 Most mi legyen? – gondolta magában a lány. Teperjem le?
Gomboljam ki a blúzomat az egész iroda előtt?
Nem volt mit tenni. Katherine csalódott, de meg is
könnyebbült – és nem lepődött meg különösebben. Valahol
a szíve mélyén érezte, hogy Joe Roth kemény és makacs
ellenfél. Ha egyszer kereken elutasítják, nem közeledik
újból.
Legalább megpróbáltam, gondolta magában Katherine.
Ahogy jobban belegondolt, el kellett ismernie, hogy kicsit
félvállról vette a feladatát. Nem csoda, hogy nem érte el a
kívánt hatást. Viszont nem kell hazudnia Fintannek, amikor
azt mondja, mindent megtett az ügy érdekében.
Fintan remélhetőleg nem fogja szándékosan késleltetni a
gyógyulást, úgy, mint a kliensek szokták visszatartani
szándékosan az ügyvédi honoráriumot, ha elvesztenek egy
pert. Ha nem győzünk, nincs fizetség. Ha nem dugtok, nincs
gyógyulás.
 46

Amikor Katherine beért a kórházba, a barátok és rokonok
hadának kivételesen nyoma sem volt, Sandro és Fintan
pedig elmélyülten beszélgetett egymással. Összedugott
fejjel, kézen fogva ültek, és olyan meghittség áradt belőlük,
hogy a lány nem szívesen zavarta meg őket. Sandro
dünnyögött valamit, mire Fintan elmosolyodott. Amikor
Katherine közelebb lépett az ágyhoz, még sikerült elkapnia
a mondat végét.
– …hideg vizes úszómedence, állandó masszőr, díjnyertes
mesterszakács, esti szórakozási lehetőségek, kirándulások a
közeli dzsungelbe, ahol akár elefántháton is folytathatjuk az
utunkat.
– Sziasztok! – suttogta Katherine, és halkan az ágy mellé
húzott egy széket.
– Thaiföld – görbült mosolyra Fintan szája. – Az Orchid
Palace Chiang Maiban.
– Jól hangzik.
– Körbeutazzuk Thaiföldet – magyarázta Sandro.
– A következő állomás Phűket.
– Ötcsillagos szállodában töltjük az éjszakát.
– Vízisízünk is.
– Ha Fintan meggyógyul, igaziból is elmegyünk.
– A kenyai szafari után. Meg azután, hogy két hetet
töltöttünk a grenadai La Source-ban. Sandro, mutasd meg
Katherine-nek a prospektust.
Sandro keresgélni kezdett a széke mellett tornyosuló
utazási prospektusok között, majd előhúzta a La Source
brosúráját, amelyet Katherine udvariasan megcsodált.
Ezután Sandro elment innivalóért, Katherine pedig egyedül
maradt Fintannel.
– Jó hírem van a számodra – jelentette be ünnepélyesen
a lány. – Ráhajtottam Joe Rothra.
A „ráhajtottam” talán nem a legpontosabb megnevezése
volt három mosolynak és hét szónak, de Fintannek ezt nem
kellett tudnia.
– Szuper! – Fintan örömében megpróbált felülni, de
aztán rájött, hogy nem tud.
– Jól vagy? – kérdezte Katherine nyugtalanul. – Miért
vagy így legyengülve? Csak három napja kezdték el a
kemoterápiát.
– Teljesen tropára ment az immunrendszerem, az összes
fehérvérsejtem kinyúlt. – A férfi égnek emelte a tekintetét.
– A kemoterápia mellékhatása. Bár az orvosok mindenre ezt
mondják. Ha leesnék a létráról és eltörném a lábamat,
szerintük az is a kemoterápia mellékhatása lenne.
– Jaj, te szegény, akkor semmit sem javult az állapotod?
– Á, ne is beszéljünk róla! – A férfi az örömteli dolgokra
próbált összpontosítani. – Mesélj, mi van Joe Rothszal?
Jártok? Mikor találkoztok? Hova visz?
– Ööö, sehova. – Katherine pocsékul érezte magát,
amiért csalódást okoz Fintannek. – Nem hívott randira.
– De hát az előbb azt mondtad, jó híreid vannak a
számomra.
– Így igaz. – Katherine ragyogó mosolyt erőltetett az
arcára. – Megtettem, amire kértél. Erőt vettem magamon,
és megpróbáltam kedves lenni Joe-hoz. Tudom, hogy nem
értem el semmit, de ez egyáltalán nem az én hibám.
Fintan némán ült.
– Megtettem, amire kértél – ismételte a lány erőtlenül.
– Így nem leszünk jóban – jelentette ki Fintan
ellentmondást nem tűrő hangon. – Így nagyon nem leszünk
jóban.
Katherine-nek elállt a szívverése, és hirtelen eszébe
jutott, milyen lenne Fintan barátsága nélkül élni.
– Bocsánatot kértél tőle, amiért szexuális zaklatással
vádoltad meg? – kérdezte Fintan.
– Nem…
– Mégis milyen alapon várod el, hogy bármi is történjen
köztetek, ha nem tisztáztad vele az ügyet? – zsörtölődött
Fintan. – Kapd össze magad, Katherine Casey!
– Mit tehetnék így utólag? – kérdezte Katherine
csökönyösen. – Ami történt, megtörtént.
– Kérj bocsánatot tőle!
– Nem bírok! – Még hogy ő megalázkodjon Joe előtt! A
lány megborzongott.
– Nem bánhatsz így az emberekkel – mondta Fintan
komolyan. – Nagyon bunkón viselkedtél Joe-val.
– Talán ott voltál? – csattant fel Katherine ingerülten.
– A pasi egyfolytában nyomult, nem akart leszállni
rólam…
– Amit tett, kimerítette a szexuális zaklatás fogalmát? –
kérdezte Fintan. – Veszélybe került volna az állásod, ha
nem engedelmeskedsz neki?
– Nem, de…
– Fogdosott? Vagy kétértelmű célzásokat tett?
– Igen! – felelte Katherine határozottan, mert eszébe
jutott, hogyan áradozott Joe az akcentusáról és milyen
bókokkal halmozta el.
– Az udvarlás más tészta. – Néha úgy tűnt, Fintan
gondolatolvasó. – És nem ment el azonnal, ha megkérted
rá?
– De igen, addig viszont egyfolytában nyomult – felelte
Katherine makacsul. – Azt akarta, azt akarta, hogy…
beszélgessünk.
– Komolyan mondom, ez már kóros!
– És legalább négyszer hívott meg ebédelni.
– Egyre elképesztőbb, amit csinálsz. Ha így folytatod,
ugyanolyan ütődött leszel, mint az anyád. Pedig
pofonegyszerű a képlet: kérj bocsánatot a pasitól, aztán
hívd meg egy italra. Kit érdekel, ha nemet mond? Attól még
nem dől össze a világ. Gyerünk, tudom, hogy te is ezt
akarod – kacsintott rá a férfi Katherine-re ravaszkásan.
– Nem igaz – kötötte az ebet a karóhoz a lány.
– De igen. Ismerlek, olyan makacs vagy, mint az öszvér.
Ha tényleg nem tetszene neked a pasi, eszed ágában sem
lett volna, hogy kedves legyél hozzá. Én csak felgyorsítom
az eseményeket. Annak ellenére, hogy egyfolytában
panaszkodsz rám, nagyon jól jött neked a betegségem,
Katherine Casey.
A kínosan feszengő Katherine azon töprengett, vajon
Fintan komolyan beszél-e.
– Kész főnyeremény vagyok a szerelmi életed szem-
pontjából! – nevetett Fintan.
– Hogy mondhatsz ilyet? – tiltakozott Katherine hevesen.
– Teljesen el vagy tévedve. Csak azért voltam kedves Joe
Rothhoz, hogy végre leszáll] rólam.
– Rendben – felelte Fintan vidáman. – Ha így állunk,
vedd úgy, hogy még mindig a nyomodban lihegek.
Hát sosem lesz már vége? Katherine kétségbeesetten
próbált kimászni a csávából.
– Katherine – fogta könyörgőre a dolgot Fintan –, benned
van az utolsó reményem! Semmi esélyt nem látok rá, hogy
a tutyimutyi, nyúlszívű Butler otthagyja azt a rémes
Thomast. Ha akarsz valamit, szólj Katherine „Megbízható”
Caseynek: benne nem fogsz csalódni.
Katherine, akit egy pillanatra elöntött a büszkeség,
hirtelen rájött, hogy egyre jobban szorul körülötte a hurok.
– Megváltoztál – sóhajtott fel. – Követelőző lettél.
– Azért megpróbálod?
Mi mást mondhatnék? – gondolta magában Katherine.
– Meg.
– Most pedig nézz meg jól, Katherine – szólította fel a
lányt Fintan. – Egy léha aranyifjút látsz magad előtt.
A „léha aranyifjú” fogalma kellemes, urbánus képzeteket
keltett Katherine-ben: David Nieven-bajuszkák,
cigarettatárcák, martinispoharak, motorcsónakok,
sportkocsik jelentek meg lelki szemei előtt. Végignézett
Fintan halálfejszerű arcán, véreres szemén, percről percre
gyérebb haján. Te jó Isten!
– Hogyhogy?
– Kirúgtak!
 – Kicsoda?
– A főnököm, ki más. Talán dr. Singh? Vagy Dale Winton?
Vagy Richard és Judy? Vagy Rikki Lake*? Úristen –
csodálkozott el egy pillanatra a férfi –, hogy beszűkültem!
*brit televíziós műsorvezetők
– Úgy értem…
– Carmella. Személyesen. Szigorúan méretre szabott
ruhában, kokaintól elködösült aggyal.
– Azt akarod mondani, hogy bejött a kórházba, és itt a
kórteremben közölte veled a hírt? De miért? Egyáltalán ki
lehet rúgni egy beteg embert?
– Ezt figyeld: meg van győződve róla, hogy rossz hírét
kelteném a cégnek.
Katherine hirtelen mindent megértett.
– Azt hiszi, hogy HIV-pozitív vagy?
Fintan bólintott.
– Ez igazságtalanság! – háborgott Katherine. – És én
még azt hittem, hogy a divatvilág megértő a HIV-
fertőzöttekkel.
– Lehet, hogy Carmella azért tett lapátra, mert nem
vagyok HIV-pozitív – jegyezte meg Fintan fanyarul. – Ki
tudja? – A férfi szája szigorú vonallá változott. Arcáról
leolvadt a lázadó kifejezés, alsó ajka rángani kezdett, és
könnyek szöktek véreres szemébe. – Mi lesz velem? –
zokogta. – Mi lesz velem? Nemcsak a pénzről van szó. –
Katherine szólni sem bírt tehetetlenségében. – Nyolc évig
dolgoztam ennek a nőnek – mondta Fintan elkeseredetten.
– Azt hittem, a barátom. Azt mondta, sehol sem tartana
nélkülem, most meg elhajított, mint egy darab szemetet.
Nem én tehetek róla, hogy megkaptam ezt a szörnyű
betegséget, a munkámat is szeretem. Olyan egyedül
vagyok! Ha AIDS-es lennék, legalább összeismerkedhetnék
néhány emberrel, akik hasonló cipőben járnak, és
beszélgethetnék velük a T-limfocitákról, meg lelkizhetnék
kedvemre… és… még kézimunkaszakkörbe is járhatnék!
– A Hodgkin-kórban szenvedőknek is vannak önsegítő
csoportjaik – mondta Katherine. Amióta Fintannél először
diagnosztizálták a betegséget, Liv egyfolytában arra
próbálta meg rávenni a férfit, keressen olyan embereket,
akik hasonló problémával küszködnek. Sőt azt hangoztatta,
hogy mindnyájuknak részt kellene venniük valamilyen
csoportfoglalkozáson – legyen az akár a Rákbetegek Szülei,
a Rákbetegek Partnerei, a Rákbetegek Testvérei vagy a
Rákbetegek Barátai Klub.
– Katherine, tudom, hogy erősnek kell lennem, és azt is
tudom, hogy nem szabad sajnáltatnom magam, de muszáj
mondanom valamit – közölte Fintan.
– Mi az?
– Félek a fájdalomtól, rettegek, hogy embertelen kínok
között fogok meghalni, mert nem adnak majd elég
morfiumot.
– Ez sosem fog bekövetkezni – felelte Katherine
elerőtlenedve. – Ó, már itt is van Sandro!
Sandro csak egy pillantást vetett Fintanre, és máris
letette az italokat, felkapott egy prospektust, majd fürgén
olvasni kezdett:
– Sans Souci Lido, Jamaica. Ötcsillagos luxushotel,
magánstrand, vízi sportok, reflexológia, aromaterápia,
karibi és európai éttermek…
 47

– Thomas, elveszel feleségül?
Thomas csillogó szemmel nézett Tarára.
– Tara – búgta érzelmesen nem is tudom, mit mondjak.
– Csak annyit, hogy igen – felelte a lány fátyolos hangon.
– Ebben az esetben: igen! Örömömre szolgálna.
Megtiszteltetésnek venném.
Hatalmas kő gördült le Tara szívéről. Miközben a lány
Beryl tálkáját pakolta be a mosogatógépbe, a macska
elismerően rámosolygott. De várjunk csak egy percet –
nincs is mosogatógépünk, gondolta magában Tara. És Beryl
sosem mosolyogna rám, mivel gyűlöl.
Ebben a pillanatban Thomas felkiáltott:
– Egy pillanat, azt kérdezted, elveszlek-e feleségül? Azt
hittem, arra vagy kíváncsi, rám hagyhatod-e az összes
pénzed. Kicsit süket vagyok. – Tara kalapáló szívvel riadt
fel.
Az utóbbi időben állandóan rémálmok gyötörték, sokszor
napközben is. Mind arról szólt, hogy megkéri Thomas kezét.
Tara Fintant hibáztatta. És persze Katherine „Köpö-
nyegforgató” Caseyt. De legfőképpen a munkatársait.
Mindenekelőtt Ravit. Szerdán, ebédidőben, a szinte teljesen
kihalt irodában Ravi ezt harsogta oda a lánynak:
– Fel a fejjel! Nem akarod lenyalni a csokoládéhabos
doboz tetejét?
– Kösz! – Tara elcsigázottan nyúlt a kerek
alumíniumtetőért, és lagymatagon nyalogatni kezdte a belső
oldalát, miközben Ravi hátravetette a fejét, és az egész
doboz tartalmát a szájába zúdította, rutinos mozdulatokkal
terelgetve össze az állára tévedt renitens cseppeket.
Majd felbontott egy mézben pácolt sonkaszeletekkel
teletömött szendvicset.
– Megszagolod a papírt? – kérdezte tisztelettudóan.
A lány némán bólintott.
 A férfi, miután szempillantás alatt bekebelezte a
szendvicset, egy szelet csokit vett elő.
– Csoki! Tele van erőt adó tápanyaggal!
Tara irigykedve nézte, amint Ravi két harapással
eltünteti a finomságot.
– Hogy van Fintan? – csámcsogta a férfi teli szájjal.
Tara elgondolkodott. Jó kérdés. Tényleg, hogy van
Fintan? A kőkemény dudor a nyakán semmivel sem lett
kisebb. A hasnyálmirigyén sem húzódtak vissza a csomók,
amit bárki könnyedén ellenőrizhetett – nem mintha ki
akarták volna próbálni –, ha erősen megnyomogatta a férfi
bal oldalát. A lány azon töprengett, megemlítse-e, mennyire
felzaklatta magát, amikor megtudta, hogy a kemoterápia
meddőséget okoz. Megemlítse-e, az onkológus mennyire
félvállról vette a dolgot, lévén, hogy Fintan meleg.
– Szombaton kiengedik a kórházból – határozta el magát
Tara. Ez tűnt a legmegnyugtatóbb válasznak.
– Ezek szerint túl van a nehezén. Állat!
– Egyáltalán nincs túl a nehezén! – nézett föl Vinnie a
papírjaiból, és rendreutasító pillantást vetett Ravire. – Nem
a karját törte el vagy a benőtt körmét operáltatta ki. A
fickónak rákja van, az pedig nem múlik el két hét alatt.
Hónapokba telik, míg helyrejön! – A férfi idegesen
vakargatta meg kopaszodó feje búbját, majd ismét a
számítógép képernyője felé fordult.
Taráék összedugták a fejüket, és sutyorogni kezdtek.
– Vinnie-nek agyára ment a MelChel-projekt – állapította
meg Ravi. – Most, hogy tényleg a lét a tét, nem bír
megbirkózni a problémával.
– Ne is törődj vele – felelte Tara szelíden – Lehet, hogy
Fintan tényleg túl van a nehezén. Még nem tudhatjuk
biztosan. Előfordulhat, hogy kilenc hónapig kell kezelésre
járnia, míg kiderül, hatott-e a terápia.
– Akkor miért engedik haza?
– Nem szükséges bent maradnia. Mostantól fogva
havonta kétszer kell kemoterápiára mennie.
 – Havonta kétszer? – kérdezte Ravi szkeptikusan. – Az
nem elég. Ne aprózzátok el. Duplázzátok meg az adagot. Az
biztosan segít.
Tara kellemetlen nyomást érzett a gyomrában. Bárcsak
ilyen egyszerű lenne az egész! Ha Fintan ennél több
kezelést kapna, belehalna.
– Az anyja meg a testvérei kilenc hónapig itt lesznek?
– Nem, vasárnap hazamennek. Legalábbis JaneAnn meg
Timothy.
Ravi izgatottan rázta meg Tara vállát.
– Úgy érted…? Úgy érted, Milo pajtás itt marad?
– Nem is az a lényeg, hogy itt marad-e – bólintott Tara
jelentőségteljesen –, hanem az, hogy kinél.
Ravinek elakadt a szava.
– Csak nem Livnél? – cincogta. – Hát ez szuper!
– De csak pár hétre – tette hozzá Tara.
– És Lars? Liv elküldte már a búsba?
– Igen. Tegnap este.
– Úúú, kár, hogy nem hallhattam.
– Akár hallhattad is volna. Liv kihangosította a telefont,
amikor benyögte a hírt.
Ravi savanyú képet vágott.
– Miért nem szóltál? Én is szerettem volna ott lenni.
– Bocs! Bocs! Bocs! Olyan szétszórt vagyok mostaná-ban.
Biztosan neked is feltűnt. Különben nem volt túl
érdekfeszítő a dolog, mivel mind a ketten svédül beszéltek.
– Menj a francba!
– Ne haragudj, Ravi, komolyan sajnálom.
– Liv sírt?
Tara egy pillanatig habozott, aztán bólintott.
– Ó, a fenébe! Lars felajánlotta, hogy elválik, mire Liv azt
felelte, túl késő?
Ravi vádló tekintete láttán Tara behúzta a nyakát.
– Nem beszélek svédül, de azt hiszem, így történt –
ismerte el.
– Lars azt is mondta, hogy bármit megtesz, mire Liv azt
felelte, itt már nincs mit tenni?
Tara szégyenkezve hajtotta le a fejét.
– Az a legrosszabb, hogy még az ismétlést sem tudom
megnézni vasárnap délután -jegyezte meg Ravi keserűen.
Mind a ketten némaságba burkolóztak.
– Összevesztél Katherine-nel? – szólalt meg Ravi
hirtelen.
– Miért kérdezed?
– Mert az egy napra jutó telefonhívásaid mennyisége
tizenhét egész négy tized százalékkal esett vissza múlt
péntek óta. Teddy összeállított egy programot, azzal
számoltuk ki. Mi történt?
– Semmi.
– Nekem elmondhatod. Nem fogom megérteni.
Micsoda megkönnyebbülés egy olyan normális ember
társaságában lenni, mint Ravi! Tara hirtelen sürgető vágyat
érzett, hogy könnyítsen a lelkén. Kinyitotta a száját, és
ömleni kezdett belőle a szó. Fojtott hangon, de
szórakoztató, lebilincselő stílusban számolt be Ravinek a
felháborító ultimátumról, miszerint ha nem hagyja el
Thomast, vagy nem veszi rá a férfit, hogy házasodjanak
össze, Fintan bosszúból fogja magát és meghal. Elmesélte,
hogyan kapott hajba a barátnőjével – bár arról nem tett
említést, milyen sértést vágott a fejéhez Katherine.
Elmondta, hogy O’Gradyék úgy viselkednek vele, mintha
húsvágó bárddal támadt volna Fintanre. Egyre erősödő
gyanújának is hangot adott.
– Nem is kételkedem benne – vallotta be –, hogy Fintan
képes meghalni és kísérteiként visszajárni hozzám, ha nem
teszem meg, amit kér. Hát nem flúgos a pasi? – fejezte be
vidáman a mondókáját.
Ravi egy szót sem szólt. Arcán egymást követték az
érzelmek, mint ahogy a gyorsan vonuló felhők takarják el
és fedik fel a napot a hegyekben.
– Csak bólintanod kell, Ravi – mondta Tara nyugtalanul.
Ravi sima, kisfiús arca tanácstalanságot tükrözött.
 – De Fintan mégiscsak a haverod – szólalt meg
gyötrődve. – Nem valószínű, hogy át akarna vágni.
Tizennégy éves korotok óta ismeritek egymást, nem?
Tara kelletlenül bólintott.
– És most hány éves is vagy, huszonnyolc?
– Harmincegy, te, nagyon hülye!
– A szencsóját, tényleg? Olyan öreg?
– Igen, olyan öreg.
– Aha. Nos, ha ilyen hosszú ideje barátok vagy tok, csak
volt időtök kiismerni egymást – magyarázta Ravi
győzedelmes mosollyal. Sikerült kibogoznia a rejtélyt. Fura,
hogy Tara még mindig így el van kámpicsorodva.
– Ravi, azt hiszem, félreértettél – nyöszörögte
kétségbeesetten a lány. – Azt akarja, hogy hagyjam el
Thomast. Beteg, azt se tudja, mit beszél.
– Ezt nem venném olyan biztosra – felelte Ravi
elgondolkodva. – Egyszer láttam egy dokumentumfilmet egy
pasasról, aki viharba keveredett a csónakjával, hét hétig
volt a nyílt tengeren, lefagyott a füle, deszkát evett,
majdnem feldobta a prakkert! Egy halászhajó mentette
meg, megtért, megváltozott az élete. Mindenkihez kedves
volt, feladta a vállalkozását, élvezte az életet. Azt mondta,
mindenkinek ezt kéne tennie. Úgy látom, neked is ez a
problémád Fintannel. Újabb túsz az eltérített repülőgépről…
– Nem, Ravi, nem! – Tara vigasztalhatatlan volt. – Azt
akarom, hogy kisfiú legyél. Érzelmi analfabéta. Nem tetszik
nekem, hogy egyik pillanatról a másikra megvilágosodtál. Te
voltál az egyetlen fekete folt ebben az idegesítően tiszta,
csillogó-villogó világban.
– Bocsika!
– Azt kellett volna mondanod, hogy Fintan bedilizett, és
ne is törődjek vele.
– Kérésed parancs, Tara. Fintan bedilizett. Ne is törődj
vele.
– Már késő.
– Tudom. – Ravi használható ötletek után kutatott az
agyában. – Hazudhatnál is Fintannek. Mondd azt, hogy
elhagytad Thomast, nem muszáj, hogy igaz legyen.
– Erre már én is gondoltam. De Fintan is. Azt mondta,
úgyis rájön, ha hazudok. Megfenyegetett, hogy
szúrópróbaszerűen be fog csöngetni Thomashoz, kábeltévé-
szerelőnek adva ki magát. Közölte velem, hogy még egy
szerelőkocsit is fel fog hajtani.
– ’sza meg! – Ravi elgondolkodva szívogatta a fogát. –
Tudom már! Hagyd el Thomast, mondd meg Fintannek, várd
meg, amíg meggyógyul, aztán menj vissza Thomashoz.
– És ha Thomas nem vár meg?
– Akkor úgysem volt olyan nagy a szerelem – felelte Ravi
vidáman. Tejó ég, még előtte is nyilvánvaló!
Tara tompa, baljóslatú fájdalmat érzett a gyomrában.
Ravi végig ellentmondott neki. Hát már senkire sem
számíthat?
– Ha ez egy film lenne – mondta elcsigázottan –, minden
további nélkül elhagynám Thomast. Olyan világos lenne,
mint a nap. De a valóságban semmi sem világos. Szeretem
Fintant, és mindennél, mindennél jobban kívánom, hogy
gyógyuljon meg, és ha nem így lesz… De meg kell értened,
hogy Thomast is szeretem.
– Lehet, hogy mégsem kell elhagynod Thomast – állt elő
újabb ötlettel Ravi.
– Igazad van – felelte Tara agresszívan. – Senki sem
kötelezhet rá.
– Úgy értem, van még egy lehetőség. Kérd meg, hogy
vegyen feleségül, ahogy Fintan is javasolta. Ha Thomas
igent mond, nyeregben vagy.
Tara közönyösen megrántotta a vállát.
– Kérdezd meg Thomastól, mik a szándékai.
Tarának azonban esze ágában sem volt ezt tenni. Nagyon
is jól sejtette, mik lehetnek Thomas szándékai. Azt volt az
érzése, a férfinak nincs semmiféle szándéka. A
születésnapját követő este óta nem sok kétség maradt
benne afelől, hogy ez a helyzet. De amíg nem lát tisztán,
nem jelentheti ki, hogy igaza van.
Mégsem bírta elhessegetni magától a gondolatot, hogy az
összeomlás elkerülhetetlen. Hogy olyan görcsösen
kapaszkodik ebbe a kapcsolatba, mint bajba jutott a
szakadék szélébe. Milyen egyszerű is lenne lazítani a
fogáson, elengedni a peremet, lezuhanni a mélybe. A lány
elkeseredetten temette a kezébe az arcát.
– Ravi, nem hagyhatom el Thomast – suttogta. – Ennek a
kapcsolatnak működnie kell.
– De miért? – kérdezte Ravi pánikba esetten. A síró nők
látványa mindig halálra rémítette. Kétségbeesetten
igyekezett felvidítani Tarát. – Mi van, ha mégsem működik?
– kérdezte vigasztalóan. – Ez a fickó teljesen elveszi az
életkedvedet, Tara.
Amikor Tara elhűlve kapta fel a fejét, Ravi hirtelen
rátalált a legmegfelelőbb érvre.
– Emlékezz csak vissza – mondta mézesmázos hangon –,
milyen boldog voltál Alasdairrel.
Alasdair! AlascLair! Miközben Ravi nem győzte dicsérni
magát fürge észjárásáért, Tarát hirtelen megrohanták az
emlékek. Ő és Alasdair. Te jó isten!
– Alasdair jó fej volt – mondta Ravi melegen.
– Aztán lelépett, és összeállt egy ringyóval. – Tara álla
megfeszült.
– Nem győzte hangoztatni, milyen bomba nő vagy. Még
engem is folyton ezzel traktált. Amikor céges bulit
rendeztünk, mindig el kellett bújnom előle.
– Aztán lelépett, és összeállt egy ringyóval – ismételte
Tara színtelen hangon.
– Ő legalább eljött a céges bulikra. Ellentétben
egyesekkel.
– Aztán lelépett, és összeállt egy ringyóval.
– Amikor Alasdairrel jártál, egyáltalán nem érdekelt a
fogyókúra.
– De igen.
– Nem igaz. Állandóan étteremben ettetek. Nem
emlékszel? Minden áldott hétfő reggel azzal próbáltál
megríkatni, hogy elmesélted, melyik elit étteremben
ebédeltetek Alasdairrel.
– Aztán lelépett, és összeállt egy ringyóval –
zsolozsmázta Tara.
De hirtelen a múltban találta magát. A tündöklő,
csodálatos múltban. Az Alasdairrel töltött idő ragyogó
napsütésben fürdő virágos rétnek, míg a jelen ólomszürke
fellegektől beárnyékolt sivár pusztaságnak tetszett.
Rendben, Alasdair lelépett, és összeállt egy ringyóval, de
addig legalább jól szórakoztak. Alasdair bármit hajlandó lett
volna megtenni a kedvéért, bármit. Mielőtt lelépett, és
összeállt egy ringyóval. De ez akkor volt, most pedig most
van. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, aki lelép,
és összeáll egy ringyóval. Alasdair már régen a múlté, míg
Thomas még mindig jelen van.
– Ravi, ha ezzel segíteni szerettél volna, attól tartok,
nem sikerült.
– Én csak egy kisfiú vagyok – nyöszörgött a férfi két-
ségbeesetten. – Tudtam, hogy elszúrom.
– Nem is kérdéses, mit kell tenned – vágott a szavukba
egy dühös hang.
Tara és Ravi meglepetten nézett fel. A hang Vinnie-től
eredt, aki talpra ugrott, feltűrte vasalatlan ingujját, és fel-
alá kezdett járkálni.
– Az én meglátásom szerint – Vinnie, aki lázasan
keresgélte az ötleteket, egy golyóstollat pattogtatott az
ujjával – először is meg kell kérdezned Thomastól,
hajlandó-e elvenni feleségül.
– Hát már semmi sem szent? Ez egy bizalmas
beszélgetés.
– A MelChel óránként száz fonttal díjazza a
szakértelmemet – válaszolta Vinnie. – Örüljetek, hogy
ingyen a rendelkezésetekre állok. Hol is tartottunk?
Gondolkozzunk logikusan. – A férfi az irodai táblához
rohant, és egy csikorgó hegyű filctollal egy diagramot
rajzolt fel rá. – Ez itt a kiindulási pont – bökött rá egy csálé
piros téglalapra, majd egy kifelé mutató nyilat rajzolt az
oldalához. – Addig, amíg Thomas vissza nem utasít (ami
persze nem fog megtörténni), semmi probléma. Úgyhogy
meg kell kérned a kezét.
– Miért? Ha nem teszem meg, kirúgsz?
Vinnie meghökkent.
– Miért is ne? – dünnyögte maga elé Tara. – A barátom
megfenyegetett, hogy meghal, ha nem engedelmeskedem.
Már azon sem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy te
ugyanezért lapátra akarsz tenni.
– Ne haragudj. – Vinnie hirtelen ráébredt, hogy
tapintatlanul viselkedett. – Elkapott a hév. Nem szabadott
volna hallgatóznom. De olyan érdekes ez a helyzet… akkora
kihívás… Az az igazság, hogy nem sokat aludtam az éjjel, a
babának jön a foga…
– Igaza van – dünnyögte Ravi, amikor Vinnie, fejének
ékességét simogatva, visszaült az íróasztalához. – Nem
szívesen mondom ezt, de van valami abban, amit mond.
Kérd meg Thomast, hogy vegyen el feleségül. Nem is rossz
ötlet!
– De… – Tara nem tudta, hogyan magyarázza meg
Ravinek, rettenetesen fél, hogy ha beleavatkozik a dolgok
folyásába, az egész tákolmány összeomlik.
– Ideje munkához látni – jelentette ki Ravi az órájára
pillantva. – Kimegyek kezet mosni.
Abban a pillanatban, ahogy Ravi kitette a lábát az
irodából, Tara felkapta a telefonkagylót, és vadul tárcsázni
kezdett.
– Halló! A segítségüket szeretném kérni. Attól tartok,
ellopták a pénztárcámat, és a Visa-kártyám is benne volt.
Szeretnék új kártyát igényelni.
 48

A Katherine bensőjében kavargó érzelmek között ott volt az
a sejtelem is, hogy már nincs vesztenivaló. Az elmúlt hetek
szörnyű történései fenekestül felforgatták a lány életét, és a
biztos fogódzók is régen eltűntek mellőle.
Liv, Sandro és O’Gradyék haragudtak rá. Tara nem volt
hajlandó szóba állni vele. És, bizonyos szempontból, Fintan
is kezdett eltávolodni tőle. Egyedül maradt. Mit veszíthet
vele, ha bocsánatot kér Joe Rothtól? Lehet, hogy rémes
alak, de mit számít még egy ember?
Szokatlan vakmerőség támadt fel a lányban. Kalandvágy,
amit eddig mindig megtagadott, elfojtott, rejtegetett. Végül
is az anyja lánya volt, elkerülhetetlennek tűnt, hogy előbb-
utóbb az asszony nyomdokaiba lépjen.
Mindezek ellenére Katherine péntek reggel remegő
gyomorral ment dolgozni. Tegnap hitte azt, hogy fél? Hát
tévedett! A semmitmondó mosolyai meg a jól megválogatott
szavai csupán a nem túl meggyőző főpróbát jelentették.
Csak most jön a java. Ezúttal igazi töltények vannak a
fegyverekben. Lehet, hogy valaki meg is sebesül.
A lány szédelgett a félelemtől.
Joe ma szűk, sötétlila öltönyt viselt hófehér inggel.
Lélegzetelállítóan jóképű volt.
Katherine, felfokozott idegállapota ellenére, minél
hamarabb túl akart esni a feladaton. A várakozás még
idegölőbb, mint a cselekvés. A lány tehát attól a perctől
kezdve, hogy – nagy nehezen – levette a kabátját, azon
igyekezett, hogy négyszemközt beszélhessen Joe-val,
nehogy a fél Breen Helmsford szemés fültanúja legyen a
jelenetnek. Ez azonban lehetetlennek tűnt. Joe elfoglalt,
népszerű ember volt, aki állandóan megbeszélésekre járt,
több száz telefonhívást bonyolított és tömérdek kollégával
állt le beszélgetni. Minden egyes alkalommal, amikor a férfi
egyedül maradt, Katherine összeszedte magát, hogy óriási
erőfeszítések közepette fölemelkedjen a székéről. De még ki
sem egyenesítette a térdét, Joe-nak máris megcsörrent a
telefonja, vagy egy újabb kolléga lépett oda hozzá, és
Katherine, mivel emberfölötti erőfeszítései hiábavalónak
bizonyultak, kénytelen volt visszaereszkedni a székre. A
lány egész délelőtt nem csinált semmit: a végén már
sikítani tudott volna tehetetlen dühében, adrenalinszintje az
egekbe szökött.
Ebédidőben Joe az ügyfeleivel találkozott, Katherine
pedig arra használta ezt a néhány idegtépő órát, hogy,
szinte erőszakot téve magán, hű maradjon az
elhatározásához. Amikor a férfi háromkor visszatért az
irodába, a látogatók meg a telefonhívások ismét szédítő
gyorsasággal kezdték követni egymást.
A lány legszívesebben sírva fakadt volna. Tudta, hogy
hamarosan kifut az időből, és nem tudja teljesíteni Fintan
kérését. A fölösleges adrenalin kikezdte az idegeit,
reménytelennek és levertnek érezte magát.
Négy óra előtt húsz perccel azonban, amikor Katherine
kilépett a mosdóból, Joe-t pillantotta meg a kis
üvegkalitkában, amelyben a spirálozógép foglalt helyet. A
férfi egyedül volt. Most! Most! A lány lélekszakadva
végigsietett a folyosón, amely olyan végeláthatatlannak
tűnt, mint a Szerengeti-síkság, nehogy más is lecsapjon
Joe-ra. Minden jó, ha a vége jó. Senki más – csak Joe. De
nem! Katherine lépteket hallott a háta mögött. A
cipőkopogásból ítélve nő lehetett az illető. Ő is sietett.
Amikor Katherine az ajtóhoz ért, hátrafordult. Hát persze
hogy az a hülye Angie jött mögötte, egy köteg papírlappal a
kezében.
Joe érdektelen pillantást vetett Katherine-re.
– Már végeztem is – mutatott a gépre. – Parancsoljon.
Abban a pillanatban, hogy Katherine ráébredt, egy darab
papír sincs a kezében, amely azt bizonyítaná, hogy
használni szeretné a spirálozót, Joe és Angie is gyanút
fogott. A spirálozószobában pedig semmi mást nem lehetett
csinálni, csak spirálozni.
Joe is, Angie is Katherine üres kezére pillantott.
Tekintetük megmerevedett, mire a lány úgy érezte, a keze
nőni kezd és egyre nagyobb lesz, akkora, mint egy
péklapát.
– Bent felejtettem… – mondta Katherine elvékonyodó
hangon – bent felejtettem a jelentést.
Angie bólintott, és gyanakodva méregette Katherine-t.
– Aha.
– Menj csak előre – tessékelte előre Katherine Angie-t,
majd az ajtó felé indult.
– Ne aggódj – felelte Angie jelentőségteljesen. – Én is így
gondoltam. Joe, megmutatod, hogyan kell használni ezt a
szerkentyűt?
Amikor Joe visszaült az asztalához, csodával határos
módon sem telefonhívások, sem látogatók nem zaklatták.
De Katherine-t már ez sem érdekelte. Minek törjem
magam? – gondolta magában. Mire nagy nehezen
összeszedem a bátorságomat, jön valaki, és beleköp a
levesembe.
Ám amikor pár perc múlva ismét a férfi felé sandított, az
még mindig egyedül volt, és rosszkedvűen rendezgette a
papírjait.
Még mielőtt megálljt parancsolhatott volna magának,
Katherine talpra ugrott, és mintha egy rossz álom kellős
közepébe csöppent volna, tenyérnyi szoknyájában elindult
Joe felé. És már ott is állt a férfi asztala mellett. Egész
testében reszketve kinyitotta a száját, és így szólt:
– Beszélhetnék magával?
Joe gáláns mozdulattal egy székre mutatott. Kíváncsian
nézett a lányra. Szinte gyanakvóan. Katherine bódultán
leült, könyökével az asztalra támaszkodott, aztán hirtelen
beléhasított a felismerés. Jaj, istenem!
– Talán még emlékszik rá – kezdte vontatottan –, hogy
nemrégiben, ööö…
A férfi arca barátságtalan maradt. Segítőkész, sugárzó
mosolynak, biztató bólintásnak, meleg tekintetnek nyoma
sem volt rajta.
A lány taktikát változtatott.
– Pár héttel ezelőtt – kezdte amikor odajött az
asztalomhoz, ööö, mondtam magának valamit. Valamit,
aminek a hallatán talán azt hihette, hogy… – Hirtelen
elhallgatott. Még saját magának is az agyára ment. –
Szexuális zaklatással vádoltam meg – mondta ki kertelés
nélkül.
– Nem vád volt, inkább célozgatás – szegte le a fejét Joe.
– De emlékszem rá.
A férfi nem nevette el magát, és vicces megjegyzést sem
tett, pedig a lány titkon ebben reménykedett. Joe
mogorván, komoran ült, és Katherine hirtelen az ő
szemszögéből kezdte látni a történteket. Kevesebbért is
elbocsáthatják az embert.
– Bocsánatot szeretnék kérni – mondta a lány, és most
először érzett valódi megbánást. – Ne haragudjon.
Meggondolatlan voltam, nem szabadott volna ilyesmivel
vádolnom.
A férfi arca kifejezéstelen maradt.
– Bocsánatkérés elfogadva.
– Egyébként – folytatta Joe hideg tekintettel – én is
bocsánatkéréssel tartozom magának. Túl erőszakos voltam.
Elsőre bele kellett volna nyugodnom, hogy semmi esélyem.
Ez volt az utolsó dolog, amit a lány hallani akart!
– Nem, nem! – tiltakozott. Amikor a férfi kérdőn nézett
rá, Katherine-t egy hajszál választotta el attól, hogy
elveszítse a fejét és kitálaljon. A hangja egércincogásnak
hatott, amikor hirtelen így szólt: – Ha áll még az ajánlata,
szívesen megiszom magával valamit.
A lány majd elsüllyedt szégyenében. Gyűlöllek, Fintan
O’Grady!
Joe Katherine-re pillantott, kíváncsian fürkészte a lány
kipirult arcát. Katherine farkasszemet nézett vele, a férfi
arcvonásaiból próbálta kiolvasni, mi lapulhat a hideg
tekintet mögött, és várakozás közben százszor is elátkozta
magát, amiért ilyen sebezhető. Gyűlölte, ha más
kényekedvétől függött a sorsa. Főleg, ha férfi volt az illető.
De azt gyűlölte a legjobban, ha az illető férfihoz gyengéd
szálak fűzték.
Joe végre megszólalt.
– Még meggondolom – mondta. Fürkésző tekintete egy
pillanatra sem csusszant le a lány arcáról.
Katherine legszívesebben megfojtott volna valakit.
Bólintott, elvörösödött, kényszeredett mosolyt erőltetett az
arcára, majd remegő térdekkel felállt. Egész testében
reszketve a haragtól és a megrázkódtatástól,
visszatántorgott a helyére.
Nem bírt az irodában maradni. Elment a Hanover Square-
re, aztán az Oxford Streetre, és közben érzelgős hangon
újra meg újra ezt ismételgette magában:
– Még meggondolom. Még meggondolom.
Miközben az érzelmek vírusként lepték el a testét,
megesküdött magában, hogy Fintan O’Grady nem viszi el
szárazon.
Visszament az irodába, fogta a dzsiggruháját, amely
azóta nem volt rajta, hogy Fintan megbetegedett, és elment
a konditerembe. Általában hidegen hagyta a testépítés, de
ma sürgető vágyat érzett, hogy laposra püfölje a
bokszzsákot, mivel Joe Rothszal, jogi akadályok miatt, nem
tehette meg ugyanezt. És, ha már itt tartunk, Fintan
O’Gradyvel sem.
Az edző hiába magyarázta Katherine-nek, hogy a cipője
nem felel meg a célnak, a lány felfokozott idegállapota
valahogy nagyon meggyőzőnek tűnt. És amikor Katherine
nekiesett a bokszzsáknak, a karja úgy mozgott, mint a
cséphadaró. A lány céklavörös arccal, trapézszabású sortban
és lakkbőr tánccipőben, széles támadóállásban bokszolta ki
magából szörnyű haragját, amelyet Joe, Fintan, Tara és az a
személy keltett benne, aki a leginkább tehetett róla, hogy
idáig fajultak a dolgok.
 A vendégek, főleg a férfiak, kíváncsian állták körbe
Katherine-t. Ilyen pici lány, és mekkora erő van benne!
– Simán bevennék az olimpiai csapatba – jegyezte meg
csodálattal egy tagbaszakadt izompacsirta. Katherine
megmerevedett. Rendes körülmények között a hármas
(mélységes megvetés, némi durva ellenségességgel
spékelve) vagy a négyes (még mélységesebb megvetés,
még durvább ellenségességgel spékelve és kevés csendes
fogvicsorgatással megbolondítva) fokozat is megtette volna,
de a fenébe is, ez rendkívüli nap volt. így hát a lány ötös
fokozatú pillantással (amely a súlyos testi sértés
vérfagyasztó fenyegetését hordozta magában) sújtotta a
férfit, és még egy gúnyos mosolyt is megengedett magának,
amikor az elborzadva tántorodott hátra. Majd újra
belevetette magát a harcba, kiöklözve magából a
sebezhetőséget, a megalázkodás okozta dühöt. Mindent ki
akart adni magából, hátha sikerül visszatalálnia régi
énjéhez.
Hirtelen – az összeverődött kisebb tömeg legnagyobb
bánatára – megállt. Már tudta, mit kell tennie. El kell
mennie valakihez. Valakihez, aki talán jobb kedvre tudja
deríteni. Valakihez, aki mindenben segíteni fog neki.
Valakihez, aki eddig is, így vagy úgy, de mindig mindenben
segített neki. Tarához.
 49

Amikor Tara ajtót nyitott, Katherine majdnem elájult az
orrfacsaró bűztől, de még ez sem bírta eltántorítani a
céljától.
– Bocsánatot kérek! – mondta Katherine gyorsan, mielőtt
Tara bevághatta volna az ajtót az orra előtt. – Bocsánat,
hogy veszekedtem veled. Bocsánat, hogy olyan szörnyű
dolgokat vágtam a fejedhez. Rettenetesen sajnálom. –
Nagyot nyelt, mire a fájdalmasan lüktető gombóc eltűnt a
torkából. – Ez a tiéd. – Egy szedett-vedett virágcsokrot
nyomott Tara kezébe. Tara összevonta a szemöldökét. –
Bocs, hogy ilyen gagyi – Katherine hangja megremegett –,
de az összes virágüzlet zárva volt.
– Nekem tetszik. – Tara szeme könnyben úszott. – Én is
bocsánatot kérek mindenért, Katherine. Nem volt jogom
kioktatni téged.
– Minden okod megvolt rá – kiáltotta Katherine.
A túlcsorduló érzelmek hatására a két nő egymás karjába
borult, és zokogva összeölelkezett.
– Ne haragudj, ne haragudj.
– Jaj, Tara, mondj valami kedveset! – lehelte Katherine
Tara nyakába.
– Szívesen. Mi történt?
– Joe Roth szörnyen viselkedett. Annyira szégyellem
magam! Soha többé nem megyek be dolgozni.
-Jaj, istenem, csak nem… O, szegénykém!
Tara addig ölelgette és ringatta Katherine-t, amíg az már
nem bírta tovább.
– Tara! – szólalt meg halkan. – Mi ez a bűz?
Tara keserveset sóhajtott, tekintete a távolba meredt.
– Gyere be, és mindent elmesélek.
Katherine követte őt a barna barlangba.
– Olyasmit tettem, amit nem szabadott volna – vallotta
be Tara. – De teljesen el voltam keseredve.
 – Csak nem… ? – kérdezte Katherine rémülten. – Csak
nem…?
– Csak nem mi?
– Csak nem ölted meg Thomast?
Tara felkacagott.
– Még nem. Nem, a régi nóta. Azt hittem, létezik
csodaszer, amivel eltüntethetem ezt a rengeteg hajat.
Katherine legszívesebben a föld alá bújt volna
szégyenében.
– Ne haragudj, hogy a múltkor azt mondtam… ööö… nem
vagy vékony.
– De hiszen ez az igazság – felelte Tara szomorkásán.

Az elmúlt három hét alatt, amióta Fintan beteg volt, Tara
annyira meghízott, hogy péntek reggel, amikor belenézett a
tükörbe, ismerős félelem fogta el. Most már igazán tennie
kell valamit. Állandóan rosszul érezte magát, minden feszült
rajta, a blúzok rátapadtak a testére, a kosztümkabátjai
olyan kicsik voltak, hogy a karját sem bírta fölemelni
bennük, a derékpántok mélyen belevágtak a húsába, és
egyfolytában dőlt róla a víz. A ruhák az ellenségeivé váltak.
Egy csomó embernek sikerült már nagy súlyfeleslegtől
megszabadulnia, vigasztalta magát a lány. Vegyük csak
Oprah Winfreyt. Nem ördöngösség, de gyors eredményt kell
elérni. Tara a masszázsasztal-fiaskó után egy darabig
elkerülte a kígyóolajjal házaló ügynököket. De radikális
beavatkozásra volt szükség. Ismét.
– Ha diszkontáron hirdetnének zsírleszívást, már
rohannék is – vallotta be a lány.
Ám ekkor eszébe jutott, hogy nem messze a
munkahelyétől van egy szépségszalon, amelynek bejárata
előtt hatalmas tábla hirdeti: „Izzadja le magáról a fölösleges
centikét iszappakolás segítségével.” Tara úgy
megkönnyebbült, hogy majdnem sírva fakadt. Hallott már
az iszappakolásról, és jó véleménnyel volt róla. A gondolat,
hogy nyaktól lefelé meleg, sűrű, csokoládészerű anyagot
kennek az emberre, amíg eleven Bounty szelet nem lesz
belőle, majd az összes zsír erőfeszítés nélkül kiolvad a
testéből, és szinte varázsütésre felszívódik a vastag,
krémszerű iszaprétegben, több volt, mint kecsegtető.
Fogyás és kényeztetés egyben. Mi kell még?
Tara, amint beért a munkahelyére, azonnal felhívta a
szépségszalont, ahol közölték vele, legalább húszcentis
körméretcsökkenést garantálnak. Húsz centi! A csillogó
szemű Tara, aki szinte már látta is maga előtt, amint a hasa
tíz, a két combja pedig egyenként öt-öt centivel zsugorodik
össze, még aznap délre bejelentkezett. Ha minden jól
alakul, hétfőn megint elmegy, és újabb húsz centitől
szabadul meg, aztán másnap elölről kezdi az egészet.
Egészen addig, amíg olyan vékony lesz, mint újdonsült
barátnője, Amy.
– Egy régi közmondás jut az eszembe – szólalt meg Ravi
komoran, amikor a lány letette a kagylót. – A sikert nem
adják ingyen.
– Törődj a magad dolgával. Olyan ez az iroda, mint egy
akvárium.
– Azt akartam kérdezni, nincs-e kedved megszagolni a
szendvicsem papírját, de most már nem lényeges.
Letérdeltél már Thomas előtt, hogy megkérd a kezét?
– Abban reménykedtem, ha sikerül lefogynom, 8 kéri
meg az enyémet. – Tara elnevette magát, nehogy
szánalmasnak tűnjön.
Fél egykor Tara tánclépésben indult a Poppy’s szépség-
szalonba. Ahol egy Adrienne nevű, agárkutya soványságú,
fehér köpenyes kozmetikus fogadta, akinek olyan erős
smink borította az arcát, hogy ha valaki jól tarkón vágja, az
alapozója papírmasé maszkként hullott volna le a fejéről.
– Mi a foglalkozása? – kérdezte Adrienne ridegen, miután
bevezette Tarát egy kopár, jéghideg helyiségbe.
– Programozó vagyok – felelte Tara.
– Nekem nem ez a főfoglalkozásom. – Adrienne remegett
a dühtől, amiért ilyen méltatlan helyen kénytelen dolgozni.
– Igazság szerint színésznő vagyok. Ha volna igazság a
földön – mint ahogy nincs, nekem elhiheti –, nem kéne itt
robotolnom. – A lány keserű szavai hallatán Tara is
elkedvetlenedett. De csak akkor kedvetlenedett el igazán,
amikor Adrienne ráparancsolt, hogy vetkőzzön le
meztelenre. Micsoda megaláztatás!
– Meg akar motozni? – jegyezte meg Tara halk, ideges
kacajjal, és közben megpróbálta elterelni a figyelmet rengő
hordóhasáról. Adrienne-nek a szeme se rebbent, alig
palástolt megvetéssel erősen marokra fogta a mérőszalag
két végét. Azért tanult három évet a színiakadémián, hogy
most itt szenvedjen?
Következett a méretvétel.
– Muszáj ezt? – tudakolta Tara nyugtalanul. Micsoda
szégyen, hogy ez a nő megtudja a méreteit.
– Másképp honnan találjam ki, hány centimétert fogyott?
– kérdezett vissza Adrienne. A hülye!
– Jó, de ne árulja el, mekkora a fenekem. Meg a hasam –
könyörgött Tara kétségbeesetten. – Meg a combom. Meg a
felkarom. Meg a…
– Nem mondok semmit – vágott közbe Adrienne. Az járt
a fejében, vajon körbeéri-e a centiméter Tara csípőjét. Miért
ilyen lusták a kövér nők? Csak egy kis akaraterőre volna
szükségük. Egyheti koplalás még senkinek sem ártott meg.
A kínos csöndben Tarát vagy negyven helyen mérték meg
– csak a karját négyszer. A lány rémülten ébredt rá, ha
minden megmért pontja fél centivel lesz kisebb, nagyon
könnyen összejön a garantált húsz centi, az összkép
azonban mit sem változik. Ó, jaj!
Amikor minden méret lejegyzésre került – ez beletelt
néhány percbe –, Adrienne egy műanyag flakont fogott a
kezébe, olyat, amilyennel Katherine szokta permetezni a
virágait, és vizet spriccelt Tarára. Tara fájdalmasan rándúlt
össze. A lány már régen abbahagyta a mozgolódást, amikor
a hája még javában rengett.
– Nincs meleg víz – pillantott le Adrienne kárörömmel a
vacogó Tarára. Úristen, gondolta magában undorral, ennek
a nőnek annyi is elég, hogy libabőrös legyen, már akkor úgy
rázkódik a teste, mint Stevie Wonder feje!
– Hozom az iszapot.
Tara, valahányszor az iszappakolásról hallott, mindig úgy
képzelte el a jelenetet, hogy sűrű, csillogó krémmel borítják
be a testét, amelyben aztán kedvére dagonyázhat, akár egy
vidám kismalac. Ehelyett azonban, miközben dideregve állt
a helyiség közepén, egy keverőtálat meg egy fakanalat
pillantott meg Adrienne kezében.
– Tortát sütünk? – poénkodott Tara.
Adrienne lesajnáló pillantást vetett a lányra, majd meleg,
orrfacsaró szagú keveréket kotort ki a tálból, amelyet aztán
Tara combjára halmozott és a fakanállal elsimított.
Találomra vakolt, amíg – egy büdös trutymócsík ide, egy
büdös trutymócsík oda – kiürült a tál.
Tara végignézett magán: fehérborét egyenetlen, kusza
barna csíkok borították. Úgy nézek ki, mint egy
környezetvédelmi aktivista, gondolta magában a lány.
– Most jön a fáslizás – mondta Adrienne.
– De még nem vagyok mindenhol bekenve – cincogta
Tara.
– Nem baj.
A „fásli” hat szakadozott, lazacrózsaszín sebkötöző pólya
volt, az a fajta, amelyet Tara anyja használt, amikor az
elsősegélynyújtást gyakorolta. Adrienne betekerte Tara
hasát, combját és kaiját, majd egy-egy nagy biztosítótűvel
rögzítette a végeket. Tara el sem merte képzelni, hogy
nézhet ki.
– Most pedig – adta ki az utasítást Adrienne – feladok
magára egy speciális gumiruhát, amely felmelegíti az
iszapot, és így elősegíti a méreganyagok távozását. – Tara
szíve kétségbeesett bizakodással telt meg, mert a
kozmetikus szavai tudományosnak és hihetőnek hatottak.
Sokkai tudományosabbnak és hihetőbbnek, mint a műanyag
virágpermetező vagy a sebkötöző pólya. Tara legnagyobb
bánatára azonban a speciális gumiruha egyáltalán nem az
volt, aminek lennie kellett volna. Csak egy ócska műszálas
melegítő, amit tizenkét éves lányok szoktak viselni, amikor
lopni mennek a városba. Tarának sírás markolászta a torkát.
Adrienne közölte, hogy a zsírégető folyamatok körülbelül
egy óra alatt indulnak be. Azzal kiment, Tara pedig magára
hagyatva feküdt a sivár helyiségben, és hallgatta, hogyan
tépik le a gyantacsíkokat egy másik vendég lábáról a
gipszkarton fal túlsó oldalán: még egy ócska női magazint
sem talált, amelynek a segítségével megfeledkezhetett
volna megalázó helyzetéről. Egy ponton elszunyókált, de
nemsokára saját fülsértő horkolására riadt.
Kezdtek elfajulni a dolgok. Egy idő után a fáslik kihűltek,
és nyirkosán bújtak meg a melegítő alatt. Az átázott,
nedves alsónemű az óvodai évekre emlékeztette Tarát,
amikor folyton bepisilt, de úgy tett, mintha mi sem történt
volna.
Egy óra múlva Adrienne visszajött, leparancsolta a
lányról a melegítőt, lehámozta a fáslikat, és újból megmérte
Tarát, ezúttal fullasztóan szorosra húzva a mérőszalagot.
– Igen – mondogatta, teljesen elszorítva Tara
vérkeringését. – Most már sokkal kevesebb. – Miután
összeadta a számokat, ünnepélyesen bejelentette: –
Huszonnyolc centimétert fogyott.
– Na persze – suttogta Tara. Lehet, hogy kövér vagyok,
de hülye azért nem, gondolta magában. – Hol találom a
zuhanyozót?
– Nincs zuhanyozó – felelte Adrienne gyorsan.
– De hát csupa kosz vagyok! – A ragacsos kutyulmány
időközben rászáradt Tara bőrére, és a legkisebb mozdulatra
is apró darabokban pergett alá.
– Oöö… az iszap még huszonnégy óráig méregteleníti a
szervezetet – győzködte a lányt Adrienne.
Jé, tényleg? – sugallta Tara arckifejezése. – Az egésznek
semmi köze ahhoz, hogy nincs meleg víz?
De miután negyven fontot fizetett a kezelésért, a
legteljesebb mértékben ki akarta használni a benne rejlő
előnyöket. Az iszap tehát maradt, ő pedig felöltözött.
Természetesen busás borravalót adott Adrienne-nek, mivel
rettenetesen szégyellte, hogy jóval kövérebb a lánynál.
Amikor elhagyta a szalont, önbecsülése és a szép jövőbe
vetett hite romokban hevert.
Abban a pillanatban, hogy belépett az irodába, a kollégái
riadtan szimatolni kezdtek.
– Mi ez a bűz? – kérdezte Ravi.
Tara csöndben lapított az asztalánál, megpróbált
mozdulatlanul ülni, mert minden rezdülésére száraz
sárdarabok peregtek le a bőréről.
– Valaki kutyagumiba lépett – mondta Vinnie. – Nézzétek
meg a cipőtöket.
Mindenki feltápászkodott, és megvizsgálta a cipője talpát.
– Te is, Tara – mondta szigorúan Ravi.
Tara lassan, óvatosan megmozdította a lábát, de mégsem
vigyázott eléggé, mert hirtelen porfelhő csapott fel a
ruhájából, és mindenki elől eltakarta a kilátást.
– Mi folyik itt? – tudakolta Ravi. – Most exhumáltak? – A
lány mellé lépett. – Pfúúúj! – kiáltott fel, és drámai
mozdulattal befogta az orrát. – Mindenki üljön vissza –
jelentette be ünnepélyesen. – Tara zsírleszíváson volt.
– Nem zsírleszíváson! – ágált dühösen Tara, majd kihúzta
magát, mire még több száraz sárdarabka potyogott le róla.
– Hanem iszappakoláson. Jót tesz a bőrnek.
Ne adja isten, hogy a többiek megtudják, mire képes,
hogy lefogyjon.
Ravi tüntetőleg hátrébb húzta az íróasztalát.
– Kénytelen vagyok. Nem tudok koncentrálni a szagtól –
jelentette ki.
Végül, közkívánatra, Tara a szokásosnál korábban ment
haza, barna porcsíkot hagyva maga után, mintha oszlásnak
indult volna a teste.
– Addig ne is gyere vissza, amíg rendesen meg nem
mosakodtál – mondta Vinnie elcsigázottan. Éppen elég baja
volt a saját négy gyerekével…
Tara hazament. Eredetileg föl kellett volna ugrania
Katherine-hez, hogy elvigye O’Gradyéket a kórházba. De
túlságosan levert volt – és büdös. Egyedül, pityeregve
gubbasztott Thomas sötét lakásában, és Louise L. Hay
Gyógyítsd meg a tested című könyvét próbálta olvasni,
amely egyike volt annak a tömérdek alternatív
gyógyászatról szóló műnek, amelyet az elmúlt néhány
hétben vásároltak össze. De máshol jártak a gondolatai.
Ahelyett, hogy azt képzelte volna maga elé, hogyan
foszlanak semmivé Fintan rákos sejtjei, azon töprengett,
milyen érzés lenne elhagyni Thomast. Túl sokan rágták a
fülét ahhoz, hogy továbbra is a homokba dugja a fejét.
Szerette Fintant. Nagyon is. A férfi beteg, lehet, hogy
meg fog halni, és arra kéri őt, hagyja el Thomast.
Tara kelletlenül elismerte, sejti, milyennek láthatja a
helyzetet Fintan. A kapcsolata Thomasszal, összehasonlítva
azzal az időszakkal, amelyet Alasdairrel töltött, érzelmi
menetgyakorlatnak tűnt. Legalábbis a kívülállók szemében.
Tara körülnézett a nappaliban, elképzelte, amint
öszszepakolja a képeit, a könyveit, a négy cédéjét, még
egyszer utoljára becsukja maga mögött a bejárati ajtót, és
támasz nélkül kilép a hideg, kegyetlen világba. A lány
megborzongott. Újból feltámadt benne a félelem. Képtelen
megtenni. Az tartotta benne a lelket, hogy Thomas talán
mégis elveszi feleségül. Csak meg kell kérnie rá. De most
még nem…
Kár, hogy Katherine nincs itt. Tarának hiányzott a
barátnője, és valamilyen oknál fogva a harag, amit eleinte
érzett iránta, már régen elpárolgott. Ekkor megszólalt a
csengő, és mintha Tara gondolatai keltek volna életre, a
küszöbön ott állt Katherine, egy viharvert virágcsokorral a
kezében, szokatlanul zaklatott idegállapotban.
 50

Szombat délután Tara és Sandro hazavitte Fintant. A férfi
majdnem három hetet töltött kórházban.
Fintan pocsékul nézett ki, és olyan gyenge volt, hogy
csak az ápolóra és Sandróra támaszkodva bírt kibotorkálni a
kocsihoz. Szó, ami szó, a maga százhatvanöt centis
magasságával Sandro inkább hátráltatta, mint
előrelendítette a dolgokat, de ragaszkodott hozzá, hogy
segíthessen. Az érzelmek pedig annyira a tetőfokukra
hágtak, hogy nem lehetett visszautasítani egy ilyen kérést.
Tarát mélységesen megrendítette, hogy a kinti világban
látja Fintant. Rájött, a kórházban még el lehet siklani
afölött, ha valaki úgy fest, mint egy haldokló: a beteg
beleolvad a környezetébe. A való világ azonban, ahol az
emberek nagy többsége egészséges, már más tészta.
Egyvalamit azért Tara is örömtelinek talált. Fintan azt a
pisztáciazöld irhakabátot viselte, amit annak idején a
raktárból csórt el.
– Gondolom, ezt már nem viszed vissza – szólalt meg a
lány kacsintva.
– A végkielégítésem – felelte Fintan komoran.
Tara és Sandro elcsigázott pillantást vetett egymásra.
Amikor beléptek az üres Notting Hill-i lakásba,
meglepetten tapasztalták, hogy amíg nem voltak otthon,
JaneAnn alapos nagytakarítást csapott Fintan hazajövetele
tiszteletére. A konyhában akár uzsonnázni is lehetett volna
a műpadlóról. JaneAnn, a lázas porszívózásnak
köszönhetően, majdnem kikoptatta a Purves and Purves
szőnyegeket, és majdnem ledörzsölte a laminált
járólapokról a védőborítást. Kész szerencse, hogy az
alabástromkeretes tükrök nem repedtek meg az erélyes
suvickolástól.
A nappali rozsdamentes acélból készült ajtaja fölött egy
hatalmas, rózsaszínű, repedezett tábla függött. „Isten
hozott itthon!” – állt rajta. Az olajfestményeket, a japán
lámpákat és az ipari jellegű fiókos szekrényt
ragasztószalaggal felerősített léggömbök és
papírszerpentinek borították. A Philippe Starck polcokon
üdvözlőkártyák sorakoztak. Minden szobát friss virágok
díszítettek.
Fintan kábultan lerogyott a cserzett bőr kanapéra,
amelyet annak idején külön megrendelésre hozattak New
Yorkból, miközben Sandro úgy sertepertélt körülötte, mint
egy öregasszony: a virágokat rendezgette, felrázta a
bőrpárnákat, megigazította az eredeti, hetvenes évekből
származó műanyag dohányzóasztalt. Majd elővett egy skót
kockás takarót, amelyet mindenáron Fintan térdére akart
teríteni.
– Ezt külön neked vettem. Az édesanyád azt mondta, a
skót kockás takaró jó hatással van a betegekre.
– Szedd le rólam! – Fintan ingerülten lerántotta magáról
a pokrócot, és a sarokba hajította.
– Jaj! Pedig JaneAnn állította, hogy tetszeni fog neked.
– Harminckét éves vagyok. Nem nyolcvankettő. Meg sem
fogom érni azt a kort – tette hozzá a férfi keserűen.
– Ööö, lehallgatom az üzeneteket. – Sandro kihátrált a
szobából.
– Nem is örülsz, hogy végre itthon lehetsz? – kérdezte
Tara nyugtalanul.
– Minek örüljek? És vidd ki innen ezeket az undorító
gazokat. Úgy érzem magam, mintha még mindig a
kórházban lennék.
– Ööö, Katherine-nek fontos híre van a számodra. –
Eredetileg Katherine-nek kellett volna beszámolnia róla,
hogyan kért bocsánatot Joe Rothtól, de Tara minden
igyekezetével azon volt, hogy feldobja a hangulatot. –
Tegnap bocsánatot kért Joe Rothtól!
Elutasító ajakbiggyesztés.
Sandro jött vissza, és büszkén sorolni kezdte:
– Ethan, Frederick, Claude, Didier, Neville, Julia és
Stephanie keresett telefonon. Mindenki fel akar jönni, de
megmondtam nekik, hogy legyenek türelemmel. Fintan
majd szól, ha már jobban érzi magát.
– Carmella Garcia nem keresett, hogy visszavenne a
céghez?
Sandro sértődött képet vágott.
– Ő az egyetlen ember, akire kíváncsi vagyok. Tudjátok,
mit szeretnék?
– Mit? – Sandro azonnal készenlétbe helyezkedett.
– Le akarom inni magam a sárga földig.
– Ezt nem teheted! – Tara alig talált szavakat
döbbenetében. – Beteg vagy. Meg kell gyógyulnod.
– Úgysem fogok meggyógyulni.
– Dehogynem. Csak gondolkodj pozitívan – mondta
rábeszélőleg Tara. Az ápolónők is folyton ezt sulykolták
beléjük. Az optimista életszemléletű betegeknek nagyobb
esélyük van a gyógyulásra.
– Gondolkodjak pozitívan? – nevetett föl Fintan
keserűen. – Nincs hozzá erőm.
– Egy csomó finomságot vettem neked – csábítgatta a
férfit Sandro. – A kedvenceidet. Epret.
Disznóhúspástétomot. Gyümölcsös túrókrémet. Mézes
kukoricapelyhet. Karamellás kekszet.
– Nem kérek semmit.
– De, bambino, muszáj enned.
– Nem kérek semmit! – üvöltötte Fintan. – Már ezerszer
megmondtam, hogy mindennek ocsmány íze van. És
tudhatnád, hogy csak nyerskosztot ehetek!
Sandro felzokogott, és drámaian kirohant a konyhába.
Tara feldúltan követte a férfit, aki az izlandi lávakőből
készült pultra borulva sírt a (használaton kívüli)
halványzöld Alessi gyümölcscentrifuga mellett.
– Mindent elrontok.
– Fintan nincs jól. Nem tehet róla. Ha semmit sem
csinálnál, azon is felkapná a vizet.
– Nem ismerek rá, egyfolytában csak morog, mint a
bolhás kutya. Mintha nem is Fintant látnám.
– Nehéz időket él át – felelte vigasztalólag Tara.
– Ezt én is elmondhatom magamról.
– Gyere! – terelte vissza Tara a férfit a nappaliba, ahol
kínos hallgatásba burkolózva várták, hogy Katherine
megjöjjön a bevásárlókörútról, ahova JaneAnnt és Timothyt
kísérte el.
– Elmegyek zuhanyozni. Hetek óta erre várok –
jelentette be Fintan.
– De hiszen alig állsz a lábadon.
– Majd megoldom valahogy – felelte a férfi, gyilkos
pillantást vetve a többiekre.
Sandro és Tara görcsbe rándult gyomorral ült a
nappaliban: azon töprengtek, hová tűnhetett a Fintan
hazajövetele fölött érzett örömük.
Hirtelen furcsa nyüszítést hallottak a fürdőszoba felől. A
másodperc törtrészéig zavartan meredtek egymásra, majd
talpra ugrottak és az ajtóhoz rohantak.
Fintan a zuhanykabin mellett kuporgott, meztelen,
csontsovány testéről víz csurgott a fürdőszobakőre.
Érthetetlenül motyogott magában, arckifejezése mélységes
undorról tanúskodott.
Itt valami nem stimmel, gondolta magában Tara. Mintha
nem is Fintant látta volna maga előtt.
Aztán rájött, mi zavarja.
A férfi kopasz volt.
Vállára és mellkasára hajtincsek tapadtak. De a fején egy
sem volt.
Sandro és Tara arra nézett, amerre Fintan mutatott az
ujjával. A zuhanykabin aljára. Három habos tusfürdőcsík
vezetett a lefolyóig. Amely el volt dugulva.
A hajtincsektől.
Rengeteg volt belőlük. Feketék voltak, vastagok, és
vizesen csillogtak. Szivárványszínben tündököltek a
sampontól, amit Fintan már nem tudott lemosni, mielőtt a
hajszálai elváltak volna a fejétől.
 – A hajam! – nyögte ki nagy nehezen a férfi.
Tara bőgni tudott volna.
– A hajad – bólintott.
– Kopasz lettem.
– Majd visszanő, ha meggyógyultál. – Sandro hangja
remegett a döbbenettől.
– Nem mondták a kórházban, hogy ez is benne van a
pakliban? – kérdezte Tara gyengéden.
– De igen, csakhogy eszembe sem jutott, hogy velem is
megtörténhet… Nem gondoltam volna, hogy idáig jutok… az
összes hajam – dadogta Fintan. – Nézzétek csak meg. Kész
horror!
– Gyerünk innen! – Sandro egy óriási fürdőlepedőt
akasztott le a fogasról, és gyengéd mozdulatokkal törölgetni
kezdte Fintant, mint anya a gyermekét. A kezét, a karját, a
hónalját, a mellkasát.
– Emeld föl a lábad. – Sandro a padlón térdelt, és Fintan
lábujjait szárítgatta, miközben Fintan reszketve lapult a
falhoz. – Most a másikat.
Tara sajgó szívvel szedegette össze a nedves
hajtincseket. Ez már a vég. A szomorú vég.
Fintan turbánt kanyarított a feje köré, majd a
hálószobába ment, levetette magát az ágyra, és sírva
fakadt. Fél órán keresztül úgy üvöltött, mint egy csecsemő,
miközben Tara és Sandro tehetetlenül tördelte a kezét.
– Szörnyen nézek ki – zokogta Fintan el-elcsukló
hangon. – Ször. Nyen. Né. Zek. Ki.
– Ugyan már!
– De igen. – A férfit ismét elfogta a kétségbeesés. – Ször.
Nyen. Né. Zek. Ki. Ször. Nyen. Né. Zek. Ki.
– Majd visszanő, ha meggyógyultál.
– Soha nem fogok meggyógyulni.
Kisvártatva Fintan felkelt, és a tükörhöz lépett. Kínzó
lassúsággal lehámozta a fejéről a törülközőt, és
kényszerítette magát, hogy – először profilból – alaposan
szemügyre vegye új képmását.
 – Te jó isten! – vonaglott meg az arca, amikor végül
szemből is megnézte magát. – Mindjárt megőrülök! –
Keserű, csillapíthatatlan kétségbeeséssel simított végig
tükörsima koponyáján. – A fejem ékessége. Eltűnt. Eltűnt.
Olyan ronda vagyok nélküle, mint a bűn.
– Ugyan már, ugyan már!
– Jézus, Mária! – Fintan észrevett valamit, majd a
kezébe temette az arcát. – Az egyik fülem magasabban van,
mint a másik.
– Ugyan már!
– De igen. Nézzétek csak meg.
A férfinak igaza volt.
– Nem is tudtam, hogy ilyen göcsörtös a fejem. Tejó
isten, milyen ronda vagyok! És ez még csak a kezdet. A
következő a szempillám lesz. Meg a szemöldököm. Meg a
„tudjátok micsodám”.
– Szerzünk neked parókát. – Tara le volt sújtva. – A
„tudjátok micsodádra” nem fogunk kapni, de a fejedre
biztosan.
– Hé! – kiáltott fel a lány erőltetett vidámsággal. –
Végtére is meleg vagy. Szégyen, gyalázat, hogy még
parókád sincs!
– Most, hogy mondod – vidult fel Fintan –, valahol lennie
kell egy Pamela Anderson-parókának.
– Nem kellett volna zuhanyoznod – siránkozott Sandro. –
Lehet, hogy akkor nem hullott volna ki a hajad.
– Már úgyis csak a szentlélek tartotta – vallotta be
Fintan. – Kívülről úgy látszott, mintha volna hajam, pedig
valójában már régen hullani kezdett. Csak idő kérdése volt,
mikor kopaszodom meg teljesen. Egyszerűen nem bírtam
szembenézni a ténnyel.
Mire is emlékeztette ez Tarát?

Időközben Katherine is nehéz perceket élt át. A barátok
abban állapodtak meg, nem lenne okos rögtön a
hazaérkezése után túlterhelni Fintant, ezért Katherine
kapta azt a feladatot, hogy egy darabig foglalja le JaneAnnt
és Timothyt. Milo is szívesen segített volna, de sajnos nem
tudott elszabadulni.
Szó szerint.
Liv igazi boszorkány volt.
Mivel JaneAnn és Timothy másnap készültek hazamenni,
és ajándékot akartak venni Ambrose-nak, Jerome-nak meg
az összes szomszédnak, aki gondját viselte a gazdaságnak,
amíg ők nem voltak otthon, Katherine bevásárlókőrútra
vitte őket. A lány a Harrods áruház mellett döntött, mert ez
volt a turisták kedvenc helye, de alaposan melléfogott.
JaneAnn megállás nélkül azt kántálta, milyen drága
minden, és mekkora erkölcstelenség ilyen borsos árakat
megállapítani, Katherine pedig nem volt abban az
állapotban, hogy lecsillapítsa az asszonyt, mivel
egyfolytában azon járt az esze, hogyan menjen be hétfőn az
irodába, és hogyan nézzen ezután Joe Roth szemébe.
Micsoda szégyen! Miközben JaneAnn fennhangon azon
morfondírozott, mi kerül huszonöt fontba egy kenyérvágó
késen, amikor biztosan tudja, hogy Knockavoyban, a Fő
utcán, Tully vasáruboltjában négy ötvenért gyönyörű
késeket lehet kapni, Katherine éppen azon rágódott, mi
lesz, ha Joe, miután „meggondolja” a dolgot, úgy dönt, hogy
nem akar beülni vele egy italra.
– És ha kicsorbul, Curly Tully ingyen megfeni – hallotta
távolról JaneAnn hangját. – Úgy látom, Katherine, ez itt
nem szokás. Szólok is annak a lánynak – mutatott JaneAnn
a pénztárosnőre –, hogy beszéljen az apjával.
– Fölösleges – felelte Katherine elcsigázottan. – Az a lány
csak alkalmazott. Nem hiszem, hogy rokonságban áll
Harrodsékkal.
Timothy mindenáron ajándékot akart venni a
feleségének, Esthernek.
– Foglald le JaneAnnt – súgta oda Katherine-nek –, én
addig körülnézek a fehérneműosztályon.
Timothy negyedóra múlva tért vissza, egy piros-fekete
fehérneműszettet dugdosva a háta mögött, amelyet Esther
a békesség kedvéért egyszer magára erőltet, aztán úgy
tesz, mintha ellopták volna.
Amikor kiléptek a Harrodsból, JaneAnn odament egy
utcai árushoz, és vett tőle két „Az anyám Londonban járt,
de csak ezt a ronda pólót kaptam tőle”, három „Az anyósom
Londonban járt, de csak ezt a ronda pólót kaptam tőle” és
hét „A szomszédom Londonban járt, de csak ezt a ronda
pólót kaptam tőle” feliratú pólót. Sikerült rávennie az árust,
hogy hatvan fontért adja a tizenkét pólót, amelynek darabja
hét font ötven volt. Miután elköszöntek az összezavarodott
férfitól, akiben erős volt a gyanú, hogy ráfizetéssel adta el
az áruját, taxiba ültek és Fintan lakására hajtattak.
Ott egy furcsa szerzet köszöntötte őket, aki a
megszólalásig hasonlított Fintanre, de derékig érő szőke
haja volt.

Vasárnap reggel mindannyian kivonultak a repülőtérre,
hogy útjára bocsássák JaneAnnt és Timothyt. JaneAnn csak
a magas színvonalú egészségügyi ellátás miatt volt hajlandó
beleegyezni, hogy Fintan Londonban maradjon.
Volt idő, amikor az asszony még megvetéssel beszélt a
gyógyszerekről, és egyedül az ima erejében hitt, különösen,
amikor valaki más betegedett meg, nem a közeli
hozzátartozója. Számtalanszor megtörtént, hogy ezeket a
varázslatos szavakat motyogta maga elé Knockavoy
főutcáján:
– Az orvosok hiába tesznek meg minden tőlük telhetőt,
az igazi gyógyulás a hit erejében rejlik. A hit ereje csodákra
képes!
Most azonban semmit sem bízott a véletlenre. Megkérte
Sandrót, vigye el Fintant Lourdes-ba (vagy Knockavoyba, ha
nem telik franciaországi utazásra), de azt is a férfi lelkére
kötötte, hogy Fintan próbálja ki az összes létező gyógyszert.
JaneAnn hosszasan köszöngette Katherine-nek a szíves
vendéglátást.
 – Adok neked valamit. – Észrevétlenül egy pici, nehéz
csomagot nyomott Katherine kezébe. – A Prágai Kis Jézus
szobra. Ne ijedj meg, ha leesik a feje. Szerencsét hoz. – Az
asszony egészen közel hajolt Katherine-hez. – Vigyázz
Fintanre. És hívj fel gyakran. Karácsonykor várunk
benneteket. – Még közelebb nyomakodott Katherine-hez. –
És minél előbb próbálj meg összemelegedni azzal a
fiatalemberrel – utasította a lányt. – Szerelem nélkül nincs
élet. Nézd csak meg, milyen boldog Milo Livvel.
– Megteszem, ami tőlem telik – dünnyögte Katherine.
JaneAnn Tarához lépett, és megeskette a lányt, hogy az
élete árán is megvédi Fintant.
– És mondd meg annak a fiatalembernek, sajnáljuk, hogy
nem ismerhettük meg személyesen.
Hirtelen éles fájdalom hasított Tara szívébe. Mélységesen
szégyellte magát Thomas tapintatlansága miatt.
– Nagyon sok a dolga.
– Hát persze hogy sok, hiszen tanár. Nagyon
felelősségteljes munkát lát el. Remélem, karácsonykor el
tudod hozni magaddal. Hacsak – tette hozzá az asszony
kedvesen – meg nem teszed, amire Fintan kér. Akkor
biztosan nem találkozunk.
Tara elkeseredetten állt egyik lábáról a másikra. Jól
tudta, bármi történik is, JaneAnn nem fog találkozni
Thomasszal.
 51

Hétfő reggel Katherine torkában dobogó szívvel,
megsemmisülten lopakodott be az irodába. Hogy nézzen Joe
Roth szemébe? És ami még rosszabb: mi lesz, ha a férfi
szóra sem méltatja az átlátszó meghívást? Akkor megölöm
magam, gondolta magában a lány.
Katherine-nek még az is megfordult a fejében, hogy
beteget jelent. Már-már meghaladta az erejét a feladat,
hogy eldöntse, erősen kifesse-e magát, hogy az arca hetyke
nemtörődömséget sugalljon, vagy egyáltalán ne viseljen
sminket, abban a reményben, hátha sápatag arcával sikerül
beleolvadnia a környezetébe. Megpróbált pozitívan
gondolkodni. Miután hazaért a repülőtérről, végre megint
összebújhatott a távkapcsolójával. Fintant pedig kiengedték
a kórházból. Csupa jó hír. Még akkor is, ha Fintan savanyú
és rosszkedvű volt – amikor a lány szomorúan elmesélte
neki, hogyan alázkodott meg Joe Roth előtt, csak egy kurta
horkantásra méltatta.
Katherine hiába fogadta meg magában, hogy nem néz
Joe-ra, amikor levette a kabátját, egy pillanatra összevillant
a tekintetük. A lány villámgyorsan lehajtotta a fejét. De
nem kerülte el a figyelmét, hogy a férfi mosolyog.
Mosolyog? – kérdezte egy paranoid hang. Vagy nevet?
Katherine egész hétvégén és most is azon imádkozott,
bárcsak az egész megalázó helyzetet egyszer és
mindenkorra semmissé tenné a férfi azzal, hogy randevúra
hívja őt. Maga elé képzelte, amint Joe könnyedén odalépdel
hozzá, felül az asztalra, és cinkosan, jelentőségteljesen így
szól:
– Mi legyen a projekttel, amiről pénteken volt szó? Nem
beszélhetnénk meg egy ebéd mellett?
De semmi ilyesmi nem történt. A férfi makacsul a helyén
maradt, és ahogy telt-múlt az idő, a lány kezdte lejjebb adni
az igényeit. Nem muszáj együtt ebédelniük. Egy ital is
megteszi. Aztán arra gondolt, hogy az ital sem lényeges.
Egy egyszerű, frissítőktől mentes séta is elegendő. És az
sem fontos, hogy a férfi személyesen hívja meg. Egy
telefonhívás is megfelel a célnak. Vagy egy e-mail. Vagy egy
cetli. Egy órakor már bárminek örült volna. Mondjuk, egy
papírrepülőnek, amelyen az áll: „Nincs kedved lefeküdni
velem?”
De hiába reménykedett. Joe délután sem mutatkozott,
miközben Katherine lázasan próbált mentséget találni a férfi
viselkedésére. Lehet, hogy Angie-vel találkozik – bár ez
nem tűnt túl valószínűnek. Ebben az esetben Joe azt
mondta volna: „Barátnőm van”, nem pedig azt: „Még
meggondolom.” De ha nem Angie jelenti az akadályt, akkor
csak egy magyarázat marad: a férfi egyszerűen fütyül
Katherine-re, ami elég rémisztő gondolat. így hát a lány
villámgyorsan ismét azon kezdett morfondírozni, vajon
Angie lehet-e az oka mindennek. De akkor Joe miért nem
említette, hogy barátnője van? Katherine egyfolytában ezen
törte a fejét, mintha mókuskerékbe szorultak volna a
gondolatai, amíg le nem telt a munkaidő. Megvan a ma-gam
élete, nem szorulok mások könyörületére – próbálta
sugallni a testtartásával, amikor elhagyta az irodát.
Kedden fölkelt, és elölről kezdte az egészet, amíg egy óra
múlva Tara föl nem hívta, hogy a nem létező fejlemények
felől érdeklődjön.
– Még mindig undok veled? – kérdezte.
– Nem, elég barátságos, amikor sikerül elkapnom a
pillantását. Ami nem fordul elő túl gyakran – vallotta be
Katherine. – Föl se merem emelni a fejem.
– Ha barátságos, az jó jel – vigasztalta a lányt Tara.
– Nem a barátságára vágyom. Éppen elég barátom van!
Szerdán Katherine végre maga előtt is hajlandó volt
elismerni, hogy minden hiába. Éppen elég időt adott Joe-
nak, a végsőkig kitartott. Az utolsó csepp reménye is
elpárolgott. A férfi kikosarazta – méghozzá végérvényesen.
Meggondolta a dolgot, és arra az elhatározásra jutott,
hogy nincs kedve az egészhez.
Katherine már várta, mikor zuhan vissza a
kétségbeesésbe. Amikor csalódás érte, mindig egy lépéssel
közelebb került a halálhoz. Egy kicsivel haloványabb lett az
életkedve. Ezúttal azonban, furcsa módon, nem érzett
keserűséget. Vajon miért nem? – morfondírozott magában.
Mert máshol jár az esze, nevezetesen Fintannél? De hiszen
a Fintan miatt érzett aggodalma sem akadályozta meg
abban, hogy felajánlkozzon Joe Rothnak.
Bármi is történt, a lány, furcsa módon, biztos volt benne,
hogy az élet megy tovább, ő pedig nem fog összeomlani.
Tudta, hogy ígéretes jövő vár rá. Joe Roth kikosarazta
ugyan, de amíg él, minden lehetőség nyitva áll előtte.
Aznap este hat hét óta először ment dzsiggórára, utána
pedig Tarával, Liwel és Milóval találkozott az All Bar One-
ban – Sandróék kettesben akarták tölteni az estét.
Amikor a bárban körbeülték az asztalt, Katherine
meglepődve tapasztalta, hogy kitörő öröm fogja el. Boldog
volt, hogy nem kell otthon gubbasztania, alig várta, hogy
kiereszthesse a gőzt. Nemcsak a Joe Roth-ügy okozta
görcsös nyugtalansága foszlott semmivé, hanem a Fintan
miatt érzett aggodalma is – amely hetek óta súlyos
teherként nyomta a vállát.
Milo a felismerhetetlenségig megváltozott: már nem az a
falusi surmó volt, aki kevesebb mint egy hónappal azelőtt
Londonba érkezett. A frizuráját szépen formára igazították,
aminek köszönhetően az végre nem úgy festett, mint amit
láncfűrésszel nyírtak le. A férfi ráadásul vadonatúj
szerelésben feszített, amelynek minden öltése a trendi,
divatbolond Liv keze nyomát viselte magán. Milo
elképesztően jóképű volt: dús, göndör, fekete haja és
tengerészkék szeme mindenkit megbabonázott.
– Ezt nézzétek meg! – mutatott nevetve extravagáns,
aszimmetrikus cipőjére. – A leggázosabb cipő, amit valaha
is láttam. Valami hülye helyről való. Mi is a neve: Tilos
Balos? – A férfi segélykérőén nézett Livre.
 – Tilos a Piros – dünnyögte a lány. Kivételesen ő volt az,
aki kijavította a másikat, nem fordítva. Nagyon élvezte a
helyzetet.
Milóék a szerelem kezdeti, antiszociális szakaszában
jártak, és miközben kelletlenül beszélgetést próbáltak
kezdeményezni Tarával és Katherine-nel, egyfolytában
öszszebújva sutyorásztak és vihogtak, egymás ujjaival
babráltak, vagy futó csókokat leheltek egymás ajkára. Milo
odasúgott valamit Livnek, mire a lány lesütötte a szemét,
szélesen elmosolyodott, megböködte Milo Diesel-ingbe
bújtatott oldalát, és tettetett felháborodással így szólt:
– Hagyd abba!
Milo tovább dünnyögött. Nagyon pimasz ajánlatot
tehetett, mert Livnek még szélesebb mosolyra húzódott a
szája.
– Hagyd már abba! – suttogta a lány kuncogva, és
megint oldalba bökte a férfit.
Amikor Milo ismét Liv füléhez hajolt, és Liv jó erősen
megszorította a férfi Carhartt-nadrágba bújtatott térdét,
Tara és Katherine döbbenten nézett össze.
– Az isten szerelmére! – fakadt ki Tara.
– Mit kértek inni? – kérdezte Katherine Milótól. A férfi a
füle botját sem mozdította: továbbra is Liv hajába fúrta az
orrát, úgy sutyorgott.
– Mit kértek inni? – kérdezte Katherine, valamivel
hangosabban.
A negyedik próbálkozásra Milo kábultan felé fordult.
– Jaj, bocs, kérdeztél valamit?
– Úgy tűnik, okosabb, ha magunk gondoskodunk a
szórakozásunkról – jegyezte meg Tara.
Amikor kihozták a bort, Tara lázas faggatózásba kezdett.
– Még mindig magad alatt vagy Joe miatt?
– Nem, egész jól érzem magam – felelte Katherine.
– Úgysem vallanád be az ellenkezőjét – jegyezte meg
Tara szomorkásan. – Sosem szoktad.
– Nem, komolyan beszélek. – Katherine arcáról sugárzott
az őszinteség. – Jól vagyok. Nagyon fáj, hogy Joe
kikosarazott, de azért nyertem is az üggyel. Bátor voltam,
és mertem kockáztatni.
– Csak azért mondod, hogy rávegyél, hagyjam el
Thomast. – Tara akkorát slukkolt a cigarettájából, mintha
mérget szívna ki egy sebből. – Ordít rólad, hogy meg vagy
elégedve magaddal. Engedelmeskedtél Fintannek, és most
az orrom alá akarod dörgölni, micsoda gyáva nyúl vagyok.
– Ugyan már! – legyintett Katherine. – Várj csak,
megpróbálom elmagyarázni. Emlékszel arra, amikor
igyekeztünk elképzelni, mihez kezdenénk, ha csak fél évünk
lenne hátra?
Tara összeráncolta a homlokát.
– Amikor azt mondtuk, az élet arra való, hogy élvezzük?
– folytatta Katherine. – Amikor azt mondtuk, minden
pillanatot ki kell használni? Emlékszel?
– Az élet nem főpróba. Éppen eleget fekszünk majd a
sírban. Minden pillanatot ki kell élvezni. – Tara hangjából
csak úgy áradt a gúny.
– Pontosan!
– Nem veszed észre, hogy gúnyolódom? – kérdezte Tara
nyugtalanul.
– Jaj, tényleg? Észre se vettem. Mindegy, én akkor is úgy
érzem, hogy újjászülettem. És boldog vagyok – felelte
Katherine egyszerűen.
– De hát te mindig olyan cinikus voltál – kiáltott fel Tara
gyámoltalanul –, ráadásul kosarat kaptál egy jó pasitól.
Minden normális nő ki lenne akadva.
– Ki tudja – felelte Katherine ravaszkásan –, lehet, hogy
nemsokára megismerkedem valakivel.
– De… – Tarának zúgott a feje. Katherine nem szokott így
beszélni.
– Például vele – bökte oldalba Tarát Katherine, és a
bárpultnak támaszkodó jóképű, szőke férfi felé intett a
szemével.
Amikor Tara odanézett, a férfi egyenesen Katherine-re
mosolygott. Tara Katherine felé fordult, aki ahelyett, hogy
egyes (hűvös megvetés) vagy kettes (hűvös megvetés,
némi ellenségességgel vegyítve) fokozatú pillantással
sújtotta volna a fickót, viszonozta a mosolyt. Nem ért fülig a
szája, de kétségtelenül mosolygott.
Ebben a pillanatban Tara rájött a megdöbbentő igazságra.
Katherine nem viszonozta a szőke férfi mosolyát. Ő
kezdeményezett.
Mi folyik itt? Katherine-t szokatlan, kissé frivol hangulat
lengte körül. A lány nem úgy viselkedett, mint máskor, ami
valahonnan ismerős volt Tarának. Kire is emlékeztet
Katherine? Egy távoli ismerősre. Aha! Hirtelen minden a
helyére került. Milyen különös! Az anyjára, Deliára.

Csütörtökön Katherine kissé másnaposan ment dolgozni, és
továbbra sem bánkódott túlságosan, hogy Joe Roth nélkül
kénytelen leélni az életét. Csalódott ugyan, mégis meg volt
győződve arról, hogy minden rendben lesz.
A munka segített elterelni a gondolatait. De a fix aktívák
számolása közben hirtelen ellenállhatatlan vágyat érzett,
hogy Joe felé pillantson. Minden idegszálával a képernyőre
összpontosított, megpróbált ellenállni. És ellenállni. De a
vágyakozás olyan erővel gyötörte, hogy végül megadta
magát. Észrevétlenül oldalra fordította a fejét, és a szeme
legcsücskéből egészen röpke pillantást vetett a férfira.
Lángba borult az arca, amikor meglátta, hogy a férfi is őt
figyeli. Lopva, suttyomban, de teljes intenzitással. Aztán,
amikor egymásba fonódott a tekintetük, Joe elmosolyodott.
Szélesen, cinkosan, jelentőségteljesen.
Ez meg min vigyorog?
A lány újra a számítógép felé fordult. A képernyő bal
felső sarkában egy kis boríték villogott. Új üzenete érkezett.
Katherine rákattintott az egérrel, és kinyitotta. Egy e-mail
volt.
Joe-tól.
 52

A bocsánatkérés napján Joe Roth azt ígérte Katherinenek,
még meggondolja a dolgot. És Joe Roth állni szokta a
szavát. így hát meggondolta a dolgot.
Gyakorlatias ember lévén, amikor Katherine szexuális
zaklatással vádolta meg, azon nyomban elfojtotta magában
a lány iránti érzéseit. De nem öntötte nyakon őket keserű
epével, hogy azok felismerhetetlen undormánnyá
bomoljanak szét. így hát, bár alaposan elhalványultak,
tökéletes épségben maradtak fönn, és bármelyik pillanatban
készek voltak a megújulásra.
Joe nem pusztán randevúra akarta hívni Katherine-t:
valami elképesztően különleges helyre szerette volna vinni
a lányt.
Olyan helyre, amelynek varázsa van. Olyan helyre,
amely kivételes jelentőséggel bír. Olyan helyre, amely
kifejezi, mennyire nem közömbös neki a lány. De hová? Egy
osztályon felüli étterembe? Hőlégballonozni? Hosszú
hétvégére? Egy vidéki panzióba? Rejkjavikba? Vagy
Barcelonába?
Csak a legeslegjobb jöhet számításba.
A férfi hiába törte a fejét egész hétvégén. Hétfőn és
kedden is elkerülte az ihlet.
Szerdán azonban végre világosság gyúlt az agyában.
Nagyszerű ötlete támadt. Pontosan az a fajta program volt,
amely megfelel egy Katherine-kaliberű nőnek.
De mikorra tudja kivitelezni? Jövő szombatra? Az ilyesmi
rendszerint hónapokba szokott telni – még a várakozólistán
lévőknek is nyolc hetet kell várniuk.
A férfi rájött, hogy a haveija, Rob segítségére lesz
szüksége, másképp semmire sem megy. Magától nem tudja
elintézni a dolgot. Még aznap este felugrott Robhoz, mert
egy ilyen óriási kérés személyes látogatást kívánt.
– Megismerkedtem egy lánnyal – bocsátotta előre Joe.
 – Tudom.
– Nem, most egy másikról van szó.
– Ejha!
– Katherine-nek hívják, és egészen különleges nő.
– Örülj neki, haver.
– Egy óriási szívességre szeretnélek kérni.
Rob szemhéja idegesen rebbent meg.
– Miről van szó?
– A szombatról…
– A szombatról! – kiáltott fel Rob. – Ugye nem azt akarod
mondani, hogy…
– De igen – felelte Joe jelentőségteljesen.
– Azt már nem, haver – üvöltötte Rob, és hátrálni
kezdett. – Szó se lehet róla. Nem vagyok hajlandó
megtenni, ne is próbálj rábeszélni. Tudom, hogy fájdalmas a
visszautasítás, de…
– Egy balegyenes még fájdalmasabb.
– Á, szóval így állunk.
– Csak mert mindenre el vagyok szánva.
– Te vagy a legjobb haverom. Nem gondoltam volna,
hogy egyszer ilyesmire vetemedsz.
– Bocs, haver, de ez van. Nincs más választásom.
– Ki ez a nő? Pamela Anderson?
– Még nála is tutibb. Na, mit döntöttél? Igen? Vagy igen?
– Nem akarod inkább máshova vinni?
– Nem. Katherine a legjobbat érdemli. Gyerünk, Rob.
Nem leszek hálátlan. Bármennyit hajlandó vagyok fizetni.
– Sokra megyek a pénzeddel. Vérig sértettél.
– Ezt vegyem igennek?
– Még meggondolom.
– Nem, most azonnal tudni akarom.
Rob elképedve bámult Joe-ra.
– Ejha! Te aztán rendesen bepörögtél.
– Lehet.
– De én is – vakkantotta oda Rob agresszívan Joe-nak.
– Az baj. Ne csináld már! Kétszáz rongy?
 Rob felsóhajtott. Ez nem az ő napja.
– Na jó. Kétszázötven, és kvittek vagyunk.

Csütörtök délután Tara íróasztalán megcsörrent a telefon.
Katherine volt a vonal túlsó végén, a hangja szomorúan
csengett.
– Mi baj? – kérdezte Tara visszafojtott lélegzettel, és
fegyelmezetten várta a Fintannel kapcsolatos rossz híreket.
– Kaptam egy e-mailt az emberünktől.
– És?
– Szombaton találkozni akar velem.
Tara majdnem szívszélhűdést kapott.
– Ezt nem hiszem el! A múltkor még azt mondtad, a pasi
szörnyen bunkó volt, és egész héten levegőnek nézett. Most
meg közlöd velem, hogy szombat este randiztok! Szép kis
barátnő vagy!
– Nem szombat este. Szombaton.
– Párizsi kiruccanás?
Katherine nevetésébe különös keserűség vegyült.
– Ó! Ebéd? Valami elit helyen?
– Nem.
– Akkor mi? Az állatkert kilőve. November van.
– Nem, ööö… – Katherine alig bírt megszólalni, anynyira
szégyellte magát.
– Hová mentek?
– Hát… izé, ööö… izé…
– Mondd már!
– Focimeccsre – nyögte ki nagy nehezen Katherine,
émelygő gyomorral. Nehezen tűrte a nyilvános
megaláztatást.
– A foci nagyon menő mostanában – jegyezte meg Tara
óvatosan.
– Ne strapáid magad.
– Ki játszik? – Minden ezen múlott. Vajon Katherine egy
felázott külvárosi pálya szélén fog ácsorogni
harmadmagával, hogy szemtanúja legyen, amint két
névtelen csapat mindenkit halálra untat a játékával? Vagy
egy hatalmas, szexi stadionban – ahol van minden: ülőhely,
hamburger, műsorfüzet és csapatjelvényes bugyi – izgul
végig egy első ligás mérkőzést, amelyre többe kerül a jegy,
mint egy színházi premierre a West Enden?
– Nem is tudom. Az Arsenal meg még valaki.
– Az Arsenal!
– Tudom. Jaj, Tara, bárcsak soha ne keveredtem volna
bele ebbe az egészbe! Legszívesebben a föld alá bújnék
szégyenemben. Micsoda pofátlan alak! Ha nem Fintanről
lenne szó…
– De hát az Arsenal meccseire egy vagyonba kerül a
jegy!
– Tényleg? – Katherine kezdte jobban érezni magát.
– Az Arsenal meccsére nehezebb jegyet szerezni, mint
engem belepréselni egy 36-os farmerba.
– Honnan tudod?
– Ravi is az Ágyúsoknak szurkol.
– Kiknek?
– Az Ágyúsoknak. Az Arsenalnak. Úristen, rengeteget kell
még tanulnod. Jobb lesz, ha elvégzel egy gyorstalpalót
Ravinél.
Ravi elhúzta az ujját a torka előtt, és rémülten forgatta a
szemét. Rettegett Katherine-től. Nem hatotta meg a lány
titokzatossága, inkább borsózott tőle a háta.
– Mióta vagy ilyen tájékozott fociügyben? – kérdezte
Katherine.
– Amióta Ravi lett a totófelelős. Mit ír Joe az e-mailben?
– Tara izgatottan markolászta a telefonkagylót. – Szóról
szóra akarom hallani.
Katherine lopva körülpillantott az irodában, és még
jobban lehalkította a hangját.
– Olvasom: „Szombat délután, Highbury. Egy pofa sör, az
Arsenal-Everton meccs és te. Mit szólsz hozzá? ígérem,
utána elmagyarázom a lesszabályt és elviszlek vacsorázni.”
Tara alig bírt megszólalni, úgy meghatódott.
 – Gyönyörű! – szipogta. – És még vacsorázni is elvisz!
Ezt nevezem!
– Hááát… – Katherine szívét elöntötte a büszkeség.
– Hát bizony!
– Azt szeretném kérni tőled – mondta Katherine
ravaszkásan –, hogy szombatig még ne hagyd el Thomast.
Lehet, hogy szükségem lesz a lakásra.
– A fene egye meg! – siránkozott Tara. – Pedig pont ma
este akartam szakítani vele.
– Na, persze!
– Mit veszel föl? – kérdezte Tara virgoncán. — Vegyél
farmert! Bárcsak én is megtehetném! Szigorúan
megparancsolom, hogy farmert vegyél föl. Jó? Cipzáras
csípőfazont. Négyszeresen megparancsolom. Ötszörösen
megparancsolom.
– De mi van, ha…?
– Ha?
– Ha, tegyük fel… tudod, izé, összejövünk?
– Katherine Casey! Az első randin? Meg vagyok
döbbenve!
– Az egész lábam meg hasam csíkos lesz. Ami nem túl
izgató látvány. És milyen fehérneműt vegyek? – kérdezte
Katherine pimaszul.
Tara elképedt ennyi nyíltságon.
– A harisnyatartóra meg a többi cuccra célzol?
– Ühüm.
– Támogatom az ötletet. Éppen ideje, hogy végre
férfiszem is lássa őket. De igazad van, nem farmer alá
valók. Miért nem szerzel egy „Highburyben lőttem kapura”
feliratú bugyit? Joe-nak biztosan tetszene. Vagy tudod mit?
Ne is vegyél bugyit. Ha még a punciszőrödet is leborotválod,
a pasi el lesz ragadtatva. Ha-ha-ha-ha!
Katherine már bánta, hogy annak idején megosztotta
Tarával a Gillette-incidenssel kapcsolatos aggályait.
– Fintan odalesz a gyönyörűségtől – mondta Tara éneklő
hangon, és közben szinte repdesett örömében. Minél
közelebb kerül egymáshoz Katherine és Joe, Fintan figyelme
annál kevésbé fog rá összpontosulni. Bár, ha jobban
meggondolja, a férfi éppen a minap hozta elő újra a témát.
De az már majdnem egy hete volt. Nem mintha ettől bárki
is nyugodtan ülhetne a babérjain.
 53

– Nahát! – kiáltott fel Ravi, amikor Tara letette a kagylót.
– Nahát – helyeselt Tara.
– Szóval sikerült összehoznia a randit azzal a fickóval.
– Sikerült bizony.
– És a csákó az Arsenalnak szurkol. Máris megkedveltem.
De ami a nőket illeti, nincs túl jó ízlése.
– Ravi! – Tara egy pillanatra felfüggesztette a
zsörtölődést, és a hasára szorította a kezét. – Jaj, Ravi…
– Mi van már megint?
– Mandulaillatot érzek. Manduláskeksz-illatot.
Tara ismét csökkentett fejadagon élt. Már nemcsak a
képek és a hangok emlékeztették őt az evésre, hanem a
szagok is kísértették.
Az egész reggel kezdődött, amikor az eperillatú
autóillatosító a gumicukorka édeskés aromáját juttatta a
lány eszébe. Tara sürgető vágyat érzett arra, hogy
lefékezzen egy újságosbódé előtt, és fölvásárolja az egész
készletet. Amikor kiért a Westwayre, minden megváltozott:
ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy végignyalja
magát, ínycsiklandó, édes Bountyés kókuszfagyiillatot
érzett. Egészen addig nem bírt magával, amíg rá nem jött,
hogy a testápoló, amivel a reggeli zuhanyozás után kente
be magát, kókuszillatú volt. Amikor a lány beért az irodába,
majdnem elepedt egy kis citromos túrótortáért. Az egész
épületben érezni lehetett az illatát. Tara már attól félt, kezd
becsavarodni, amikor Ravi felvilágosította, hogy a
takarítónők citromillatú tisztítószerrel mosták fel a folyosót.
– Hol érzed a mandulás kekszet? – kérdezte Ravi.
Tara Teddy és Evelyn felé mutatott, mire Ravi felállt,
hogy körbeszaglássza őket.
– Mit csinálsz? – tudakolta Teddy.
– Tarának segítek. Használ valamelyikőtök mandulás
parfümöt? Vagy mandulás szappant?
 – Igen – felelte Evelyn döbbent hangon –, ma reggel
mandulás samponnal mostam hajat.
– Megkérhetlek, hogy használj más márkát, amíg Tara
helyre nem jön? – kérdezte Ravi. – Valami nem ehetőt.
– Persze. – Evelyn szánakozva méregette Tarát. – Az
eukaliptusz megfelel?
– Bocs – dünnyögte Tara megsemmisülten. – Ne is figyelj
rá…
Tarát egész nap üldözték az ennivalók. Amikor Ravivel
együtt kimentek a Hammersmithbe, hogy ismét céltalan
ődöngéssel üssék el az ebédidőt, a lány átmenetileg egy
újfajta tartós Clinique rúzsra lett figyelmes. Olyannyira,
hogy rögtön kettőt is vett belőle. Am amikor kiléptek az
utcára, a jelzőlámpa zöld, sárga és piros fényei olyan
kísértetiesen emlékeztettek egy-egy óriási gumicukorra,
hogy Ravinek szinte erőszakkal kellett visszatartania a
lányt, nehogy felkússzon a rúdon, és nyalogatni kezdje az
üvegköröket.
– Veszek neked egy kis sült krumplit – ajánlotta fel a
férfi.
Tara megrázta a fejét.
– Tegnap este az egész heti kalóriakeretemet
kimerítettem. Milo O’Grady az oka. Az ivászatután elcipelt
minket egy vietnami étterembe. Mindent ki akar próbálni,
amit csak London nyújthat.
– Muszáj enned – mondta Ravi, tőle szokatlan
bölcsességgel. – Most, hogy Fintan beteg, nem egy habos
torta az életed.
– Az élet megy tovább.
– Nagyon kemény vagy.
– Egyáltalán nem. Teljesen felőrlődöm Thomas és Fintan
között.
– Hogy állnak a dolgok Thomasszal?
– Szörnyen! Nem tudom, miért, de feltűnően udvariasak
vagyunk egymáshoz. Egyfolytában attól rettegek, hogy
valami borzalmas dolog fog történni.
 – Lehet, hogy csak Fintan miatt aggódsz.
– Nem – felelte a lány. – Illetve, nem egészen. Ami csak
tovább súlyosbítja a helyzetet. Hogyan görcsölhetek a
kedvesem miatt, amikor az egyik legjobb barátom beteg?
De az a helyzet – tette hozzá gyorsan Tara –, hogy bár
Fintan pocsékul néz ki, még nyolc hónapig kezelésre fog
járni, tehát rengeteg ideje van, hogy meggyógyuljon. És
mivel szemmel láthatóan nem romlott az állapota, minden
olyan, mint… nos, azt azért nem mondanám, hogy mint
régen – dünnyögte Tara –, de kezdem megszokni a
helyzetet. Katherine ugyanígy érez. Liv szerint ez is egy
túlélési technika, mivel az ember nem bírja elviselni az
állandó rettegést. így válik az abnormálisból normális.
– Jaj, ezek a nők! Miért kell mindent túlbonyolítani?
– Te jó ég! Most bevillant! – Tara hirtelen megtorpant,
útját állva ezzel a karácsonyi vásárlók első hullámának,
akik már nyitották volna a szájukat, hogy az ünnep
hangulatához illő válogatott sértésekkel illessék a lányt, de
aztán megpillantották az arcán tükröződő mély döbbenetet.
– Lehet, hogy Fintan nem fog meggyógyulni. Még elképzelni
is pokoli. Egyszerűen… rémes.
– Igyunk valamit! – Ravi karon fogta a lányt, bevezette a
legközelebbi kocsmába, leültette, és hozott neki egy
gintonikot. – Fintan jobban van, amióta kiengedték a
kórházból?
– Á, dehogy! – Tara belekortyolt az italba, és
megkönnyebbülten rázkódott össze. – Kösz, Ravi,
megmentetted az életemet. Fintan nagyon rosszkedvű.
Biztosan hallottál már olyan emberekről, akik a halál
torkában egyenesen kivirulnak. Nos, Fintan nem tartozik
közéjük. Attól a pillanattól kezdve, hogy hazajött,
mindenkinek az idegeire megy: undok, követelőző,
zsémbes. Persze nem tehet róla, majdnem öngyilkos lett,
amikor kihullott a haja. – A lány bosszús grimaszt vágott. –
Rosszul fejeztem ki magam.
Fintan pocsékul érzi magát – folytatta mert a
fehérvérsejtjei teljesen tropára mentek az erős dózisú
kemoterápiától. Dühös és fél. De nem könnyű egyfolytában
kedvesnek lenni hozzá.
Tara könnyes szemmel fordult Ravihez.
– Néha fel tudnám pofozni, mert én is dühös vagyok, és
félek. És furdal a lelkiismeret!
Ravi zavartan megcirógatta Tara kezét.
– Biztos, hogy ez a normális. – Valójában fogalma sem
volt róla, igaz-e, amit mond, de mindenáron segíteni akart.
– Még egyet? – kérdezte reménykedve, bár Tara pohara
még majdnem tele volt. – És abban is biztos vagyok, hogy
Fintan nagyon fog örülni, ha meghallja, hogy Katherine
becserkészte azt a fickót.
– Nagyon remélem. Én sosem leszek képes megtenni,
amire kér. Részben ezért is vagyok mérges.
– Csak akkor tudod meg, mire vagy képes, ha kipróbálod
magad.
– Én igenis tudom, mire vagyok képes. Még soha
semmiben nem voltam ennyire biztos. Nem bírom elhagyni
Thomast, kész, vége.
– De hát az előbb mondtad, hogy nem jöttök ki
egymással.
– Igen, de… ez csak átmeneti állapot. Thomas féltékeny
Fintanre, és ettől én is ingerültebb vagyok, de… Ne aggódj,
minden rendbe jön. Nemsokára.
– Ha te mondod – felelte Ravi melegen. – Edd meg, amit
főztél.
– Főzés – mondta Tara vágyakozva. – Evés. Másra se
bírok gondolni.
– Lazíts egy kicsit.
– Olyan aranyos vagy! – Tara hálásan a férfi vállára
hajtotta a fejét. Ravi idegesen karolta át a lányt.
– Mmmm! – Tara a férfihoz simult. – De jó illa… – A lány
riadtan hőkölt hátra. – Főzött krém! Főzöttkrémillatod van.
Vaníliarúd, karamella. Milyen arcszeszt használsz?
– JPG-t. Danielle-től kaptam. Most jut eszembe, hogy
Danielle szerint a fejjegyében vanília van, bár fogalmam
sincs, mi az a fejjegy.

Munka után Tara meglátogatta Fintant, elvitt neki egy kínai
természetgyógyászról szóló újságcikket, amelyet Vinnie-től
kapott.
Sandro megállította az ajtónál.
– Fintan éjjel-nappal a TV-shopot nézi – suttogta a férfi.
– Már vett egy hasizomfejlesztő gépet, egy countrywestern
albumot, amit lemezboltban nem lehet kapni, egy borzalmas
aranyláncot karkötővel meg egy sífutógépet. Állandóan a
telefonon lóg, és a kártyaszámunkat diktálja be!
Fintan morcos képpel trónolt a kanapén, Diana Vreeland-
turbánnal a fején. Amióta kiengedték a kórházból, savanyú
volt, mint a romlott tej. Éppen csak rápillantott Vinnie
cikkére, és már dobta is el.
– Tara, valahányszor eljössz hozzánk, mindig újabb és
újabb baromságokat akarsz kipróbáltatni velem. A
homeopátiát, az akupunktúrát, a nyerskosztot, a masszázst,
a színterápiát, a meditációt, most meg a kínai
természetgyógyászatot.
– De Fintan – mondta Tara elkeseredetten –, mit
veszítesz vele, ha kipróbálod valamelyiket? Ártani nem árt.
– Kapcsold be a tévét! – vágott közbe Fintan
udvariatlanul. – Nézzük, milyen szórakoztató marhaságot
kínálnak mára. Az unalmasakkal ellentétben.
– Fintan – tördelte a kezét Sandro könnyes szemmel –,
nagyon kérlek, ne csináld ezt. A végén egy barátod se
marad, mindenkit vérig sértesz…
– Tara miatt nem aggódom – felelte Fintan pimaszul.
– Minél kegyetlenebből bánnak vele a férfiak, ő annál
inkább ragaszkodik hozzájuk.
Tara úgy rezzent össze, mintha arcul csapták volna,
Fintan azonban, aki észre sem vette, mekkora fájdalmat
okozott, buzgón nyomogatta a távirányítót. A tévé villódzó
fényénél Tara némán ült a székén, arca lángolt a
szégyentől. Gyűlölte, ha mások szánalmukban rajta
köszörülték a nyelvüket. De mit tud tenni?
Katherine is megérkezett – szokatlan módon csak kilenc
után – a számológépével fölszerelkezve, hogy segítsen
Fintannek és Sandrónak pénzügyi tervet összeállítani, amíg
Fintan meg nem kapja a végkielégítését meg a betegágyi
segélyt.
– Nem szabad többet költened – könyörgött Sandro, mire
Fintan vasvillaszemekkel nézett rá.
– Jut eszembe! – Katherine a táskájába nyúlt, és egy
újságlapot húzott elő belőle. – Találtam egy cikket a mai
Independentben a csakragyógyászatról. Nem lenne butaság
kipróbálni…
Fintan hősiesen – bár keserűen – mosolygott.
Remélve, hogy Katherine szenzációs hírei Joe e-mailjéről
átbillentik Fintant a mélyponton, ahol megragadt, Tara
hazarohant Thomashoz.
Amikor befordult a Holloway Roadra, és parkolóhelyet
keresve elkezdett körözni a háztömb körül, váratlan
gondolat sejlett föl benne. Ha elköltöznék innen, olyan
helyet választanék, ahol minden lakáshoz tartozik parkoló.
Döbbenten ocsúdott fel. Amikor Fintan először kérte meg,
hagyja el Thomast, automatikusan nemet mondott. De a
férfinak sikerült bogarat ültetnie a fülébe.
Aztán arra gondolt, milyen lenne egyedül, és jeges
rémület töltötte el.
Belépett a lakásba. Miután hazaért, mindig az volt az első
dolga, hogy kiszimatolja, Thomas aznap milyen hangulatban
van. A férfi ma egy csomag dolgozat fölött görnyedt,
könyörtelen piros tolla minden egyes papírlapot véres
mezővé varázsolt.
– Hol voltál?
– Fintannél.
– Khhhmmm.
– Hogy van Fintan, Tara? – hallotta Tara a saját, gúnytói
csöpögő hangját. – Nem túl jól, Thomas, de azért köszi,
hogy megkérdezted.
– És velem mi lesz? – kérdezte Thomas. – Rám mikor
óhajtasz időt szakítani?
Thomas egyre jobban neheztelt Tarára, amiért az annyi
időt és figyelmet pazarol Fintanre. Mert bizonytalan volt
saját magában. Tara azonban belefáradt, hogy kifogásokat
keressen – pontosan azok is, döbbent rá a lány rémülten,
kifogások.
– Gondoltam, elmehetnénk valahova ma este – mondta
Thomas. – Bekaphatnánk egy curryt a sarkon.
– Én nem ehetek.
Thomas óriási dilemma előtt állt.
– Nagyon helyes, Tara. – Viszont nem volt kedve egyedül
vacsorázni. – De ma estére fölmentelek a fogyókúra alól.
A lány határozottan megrázta a fejét.
– Bezzeg amikor annál a hülye Fintannél voltál a
kórházban, bazeg, minden este telezabáltad magad!
Szereznem kell egy teherautót, gondolta magában a lány.
A kocsiba nem férnek be a cuccaim. De amint arra gondolt,
hogy egyedül marad, elsötétült a kép.
Tara bekapcsolta a tévét, ahol, érdekes módon, éppen
olyan nőkről volt szó, akik többévnyi megaláztatás után
meggyilkolták a társukat.
– Én is így fogom végezni – nevetett Tara, és kíváncsian
figyelte Thomas reakcióját.
– Talán inkább én – vágott vissza a férfi magabiztosan.
Miközben a férfi piros aláhúzásokkal látta el a kamaszok
dolgozatait, Tara hirtelen rádöbbent, hogy amióta Fintan
megbetegedett, egyre jobban irtózik Thomastól. Szokásos
felindultsága megmagyarázhatatlan módon elpárolgott,
amitől vakmerőnek és gátlástalannak érezte magát. Elég
vakmerőnek és gátlástalannak ahhoz, hogy – furcsa módon
– eszébe jusson, talán ez a megfelelő pillanat, hogy föltegye
azt a kérdést.
Amikor kinyitotta a száját, a szíve úgy zakatolt, mint egy
gőzmozdony.
 Tara sokáig gondolkodott, hogyan öntse szavakba a
mondandóját.
– Thomas! – szólalt meg. A hangja idegesen remegett,
amitől egyáltalán nem volt elragadtatva.
– Na! – A férfi még csak föl sem nézett a dolgozatokból.
– Semmi.
Ismét hallgatásba burkolóztak. Ám az érzelmek újabb
próbálkozásra sarkallták a lányt.
– Thomas!
– Na!
– Nem házasodunk össze?
A férfi, aki továbbra is lehajtott fejjel ült, fölnevetett.
– Ne beszélj hülyeségeket.
– Ó!
– Ez jó! – kuncogott magában a férfi. – Még hogy
összeházasodni!
A barna földszinti nappalira súlyos, szomorú csönd borult.
Tarát, különös módon, elkerülték az érzelmek – nem észlelt
magán sem kiábrándultságot, sem csalódottságot, sem
meglepődést — semmit. Korábban azt hitte,
vigasztalhatatlan lesz.
– Miért? – kérdezte Thomas kisvártatva. – Bekaptad a
legyet?
– Azt erősen kétlem. – Tara születésnapja óta, több mint
egy hónapja nem voltak együtt.
Újabb tíz perc telt el néma csöndben.
– Pedig úgy nézel ki – szólalt meg a férfi.
– A kurva életbe, te sem vagy egy Kate Moss! – vágott
vissza Tara.
Thomas felnézett a dolgozatokból, pillantása döbbenetről
és sértődöttségről árulkodott.
– Ez nem volt szép tőled – mondta meglepetten.
– Most már legalább tudod, mit érzek.
– Én csak a javadat akarom.
– Én is.
Thomas a lányra nézett, és a rá jellemző gyors, száz-
nyolcvan fokos hangulatváltozás hatására, sokat sejtetően
elvigyorodott.
– Nagy test, nagy élvezet. – A lány felé fordította az
ágyékát, az arcáról sugárzó kéjvágy mindent elárult.
Tara zavartan meredt a férfira, úgy ráncolta a homlokát,
mintha apró betűs szöveget kellene elolvasnia. Miért fest
úgy Thomas, mint egy gnóm?
Tara nem akart lefeküdni a férfival. Ebben az egy
dologban egészen biztos volt.
– Amikor megkérdezem, összeházasodunk-e, kiröhögsz,
aztán elvárod, hogy lefeküdjek veled. Nem látsz ebben
semmi furcsát?
Thomas őszintén meghökkent.
– Jaj, Tara, most miért csinálod ezt? – siránkozott. –
Teljesen rád vagyok kattanva. Nem lehetsz ilyen szemét!
– Ha problémád van, oldd meg magad. – Azzal a lány
felállt, és kivonult a szobából.
Nem volt ideges. Maga sem tudta, mit érez. Az éhségen
kívül.
De már az étel puszta gondolatára is émelygés fogta el.
Régen, amikor nem bírt elaludni az éhségtől, két szem
altatóval szokta kiütni magát. Ez a módszer, mint mindig,
most is bevált. Tara, mielőtt kábult álomba merült volna –
kivételesen –, nem arra gondolt: Úgy megennék egy
sonkás szendvicset! Hanem arra: Kíváncsi vagyok, mi van
Alasdairrel.
 54

Pénteken Tara rosszkedvűen ébredt, sajgott az állkapcsa,
olyan erősen csikorgatta a fogát álmában.
Megalázónak tartotta Thomas csúfondáros szavait. Mi
olyan vicces abban, hogy férjhez akar menni? Már két éve
együtt van a férfival. Néha megesik, hogy egy pár
összeházasodik, kár gúnyolódni rajta. A lány szenvedett a
visszautasítástól, még ha Thomas nem is sejtette, milyen
hatást váltanak ki meggondolatlan szavai.
Bár Tara, nem sok meggyőződéssel, azt hajtogatta
magában, hogy igazából o sem akar férjhez menni –
végtére is egész kamaszkorában azt hangoztatta, milyen
kispolgári intézmény a házasság –, látni akarta, hogy
Thomas komolyan veszi a kapcsolatukat.
Munkába menet idegesen találgatta, mi lesz a következő
lépés. Semmiképpen sem hagyhatja ennyiben a dolgot.
Vagy igen? Az a nyugtalanító gondolata támadt, hogy a
saját érdekében muszáj tennie valamit, muszáj kiállnia az
igaza mellett. Már egy hónappal ezelőtt ezt kellett volna
tennie.
De semmi kedve nem volt hozzá. Legszívesebben
lábujjhegyen osont volna végig az életén, mintha egy
lebontásra ítélt házban járna. Félt, ha rossz helyre lép, egy
korhadt parkettadarabra téved, vagy egy ingatag
gerendának támaszkodik, és az egész épület összeomlik.
Régebben jól érezte magát Thomas mellett. Minden
csodálatos volt. Lehet, hogy fölöslegesen aggódom,
győzködte magát a lány hirtelen támadt bizakodással. Nem
is robbant szét a kapcsolatunk. Alapvetően semmi sem
változott, az alapok továbbra is szilárdan állnak.
A szilárdan talán nem a legmegfelelőbb kifejezés, ismerte
el magában. De minden olyannak tűnt, mint régen. Attól
függően, mit értünk mindenen.

– Milyen az új rúzs? – ordított fel Ravi, amikor Tara belépett
az irodába. – Csókálló?
– Azt sosem fogom megtudni.
– Szeretnéd kipróbálni, hogy fánkálló-e? – A férfi egy
porcukorral megszórt karikát lengetett meg a lány orra
előtt. – Kávét?
Ravi egy bögre kávét nyújtott át Tarának, Vinnie, Teddy,
Evelyn, Sovány Cheryl és Szunyás Steve pedig
önkéntelenül is félbehagyta a munkát, hogy szemtanúja
lehessen, mi történik, amikor a lány ajka közvetlen
érintkezésbe kerül az edény peremével. Tara a szájához
emelte a bögrét, aprót kortyintott a kávéból, majd
feltartotta a bögrét, hogy mindenki jól lássa. A többiek
csalódottan sóhajtottak fel, amikor megpillantották a sárga
mázon éktelenkedő fáradt rózsaszín ajaklenyomatot.
– Azt mondták, tartós – szólalt meg Ravi vigasztalóan.
– Nem azt, hogy letörölhetetlen.
Tara felsóhajtott.
– Azt hiszem, ez volt az utolsó próbálkozásom.
Szélmalomharc az egész.
Munka után a lány elkísérte Ravit meg a többieket a
közeli kocsmába, ahol egy szó sem esett Thomasról,
Fintanről vagy más kellemetlen dolgokról. De Tarának, aki
képtelen volt megszabadulni a meghatározhatatlan, mégis
állandóan jelen lévő rettegéstől, folyton elkalandoztak a
gondolatai.
Így hát hazament, és abban a pillanatban, ahogy
meglátta Thomast, még a korábbinál is elviselhetetlenebb
megalázottságot érzett. Végül erőt vett magán, és
könnyedén így szólt:
– Képzeld, mi történt! Katherine holnap randira megy.
A férfi felhorkant.
– Mi a szösz: hajlandó levenni az erényövét?
A lány összeszorította a száját. Nem engedhette meg
magának azt a luxust, hogy kijöjjön a sodrából. De akarata
ellenére is kívülről kezdte látni önmagukat, és azt gondolta
magában, milyen furcsa, hogy két ember, aki állítólag
szereti egymást, így viselkedik.
Micsoda bizarr élet! Micsoda időpocsékolás!
Bár Tara nem tudta volna megmondani, mikor lépték át a
bűvös határt, érezte, hogy régen minden másképp volt.
Hullafáradt lett. Már eddig is éppen elég sorscsapással
kellett megküzdenie.
– Hozz valamit inni – kérte. – Egy pohár fehérbort.
A férfi meghökkent, de engedelmeskedett.
Tara úgy érezte, valami visszavonhatatlan dolog áll a
változások mögött. Csak még nem tudta, mi az. És nem volt
biztos benne, elég erős-e ahhoz, hogy kiderítse az
igazságot.
 55

Tara már régen megtanulta, hogyan függetlenítse egymástól
az élete különböző szeleteit – Thomas ugyanis nem volt
hajlandó szóba állni a barátaival. így hát amikor a lány
szombat reggel átment Katherine-hez, hogy felkészítse őt a
délutáni randevúra, könnyedén meg tudott feledkezni a
Thomas okozta megalázottságról és rettegésről.
Könnyedébben, mint hitte. Az élete barátságtalan hely volt,
ahol nem tudott mit kezdeni magával. Örömmel szakadt ki
belőle egy rövid időre.
Izgatottan csöngetett be Katherine-hez.
Katherine melltartót és szűk farmert viselt, amelynek
cipzáras eleje kihangsúlyozta a lány lapos hasát és kiálló
csípőcsontját.
– Ugye azért vettél farmert, mert tudod, mennyire
irigyellek érte? – kérdezte Tara vidáman. – Merő
jóindulatból.
– Azért vettem farmert, mert fekete miniruhában
mégsem mehetek focimeccsre – válaszolta Katherine.
– Á, csak örömet akartál szerezni dagadt barátnődnek,
hogy ha ő maga nem is viselhet farmert, legalább hadd
gyönyörködjön a látványban. Bárcsak olyan lennék, mint te
– mondta Tara sóvárogva lapos fenekű, vékony combú.
Szerencséd, hogy a barátnőm vagy, máskülönben már régen
kikapartam volna a szemed.
Tara körülnézett a lakásban. Valami nem stimmelt. Még
mindig óriási volt a rendetlenség, pedig O’Gradyék már kis
híján egy hete elutaztak. A szőnyegre ráfért volna egy
alapos porszívózás, a berendezési tárgyak, amelyeken
vastagon állt a por, szanaszét hevertek a szobában, és a
nyitott konyhaajtón keresztül látni lehetett, hogy a
mosogatóban hegyekben áll a szennyes edény.
– Igen – legyintett szórakozottan Katherine. – Tudom.
Úgy terveztem, ha O’Gradyék hazautaznak, nagytakarítást
csapok, de… – A lány hangja elhalt. – Mindegy. Ez is
megteszi. Rendetlen, de legalább tiszta.
Ebben spéciéi nem volt igaza. Tara nyugtalanul nyelt
egyet, de egy szót sem szólt.
– Képzeld, hiányoznak – vallotta be Katherine. – Már úgy
megszoktam őket.
– De hát az idegeidre mentek – kiáltott fel Tara. – Milo
elhasználta az összes Coco Chanel testápolódat.
– Nem biztos, hogy ő volt – mondta Katherine
védekezőn. -JaneAnn vagy Timothy is lehetett.
– Minden szag Milóra utalt. Azt hiszem, a fickó nagyra
értékeli a minőségi cuccokat.
– Úgy csapott le Liv életmódjára, mint gyöngy tyúk a
takonyra – helyeselt Katherine.
Tara beleszimatolt a levegőbe.
– Mi ez az égett szag? – Újra szaglászni kezdett. –
Besütötted a hajad?
Katherine zavart képet vágott.
– Túl sokáig hagytam benne a hajkiegyenesítőben.
– Te jó isten, látom, teljesen ráálltál a Joe Roth-
projektre. De mi lesz, ha összejöttök? Nem zavar, hogy egy
kicsit… – a lány habozni látszott – rendetlen a lakásod?
– Vettem néhány vadonatúj, méregdrága fehérneműt –
vallotta be Katherine. – Éppen eleget kísértettem a sorsot.
– Fehérneműt? Már megint? – kapkodott levegő után
Tara. – Ha mostantól kezdve a halálodig mindennap másik
bugyit vennél föl, akkor is maradna két fölösleges darab!
– Na, tessék, már megint azt képzeled, hogy örökké
fogunk élni – felelte Katherine könnyedén.
Tara azon nyomban elsápadt.
– Akárhányszor jut eszembe, mindig ugyanazt a
rettegést énem, mint legelőször. Fintan meg fog gyógyulni,
ugye?
– Talán. Remélhetőleg.
Halálváró hangulat telepedett rájuk, míg végül Katherine
ezekkel a szavakkal törte meg a csöndet:
 – Hé, nem ezért hívtalak ide, légy szíves, segíts
felöltözködni.
A történtek ellenére Tara önkéntelenül is
felvillanyozódott.
– Melyik felsőmet vegyem föl? – töprengett Katherine.
Tara végignézte Katherine tökéletes ruhatárát.
– Te meg a mintaszerű szekrényeid! – dünnyögte tanító
nénis hangon. – Semleges színű ruhákat vásároljunk,
győződjünk meg róla, hogy a kiválasztott darab illik-e a
többi holminkhoz, szezon elején válasszunk ki néhány
alapdarabot: egy szürke nadrágkosztümöt, egy sötétkék
kosztümöt, egy fekete ceruzanadrágot meg egy fekete
szoknyát, és ezekre építsük fel a ruhatárunkat. – Tara már
az összes akasztót végignézte. – Sajnálom, Katherine. Itt
egy szexi felsőt se látok. Fehér blúzt mégsem vehetsz a
farmerodhoz. – A lány tanácstalanul tette csípőre a kezét. –
Gondolom, nem melltartóban akarsz menni.
Legnagyobb meglepetésére Katherine egy reklámszatyrot
húzott elő az ágy alól.
– Az a helyzet, hogy ma elmentem vásárolni… – mondta
feszengve – és ezt vettem. De nem nagyon illik hozzám –
tette hozzá bocsánatkérőleg. – Kész időzített bomba.
Tara zavartan pislogott.
– Úgyhogy vissza is cserélem – magyarázta Katherine.
– Hadd nézzem! – Katherine egy parányi, málnavörös
felsőrészt húzott elő a szatyorból. – Vedd föl! – parancsolta
Tara. – Most rögtön!
– De…
– Egy-kettő!
Katherine feszengve állt meg Tara előtt. Gyönyörű volt. A
sötétvörös szín olyan ragyogó fénybe vonta az arcát, mintha
reflektorokkal világították volna meg. A selyemszerű anyag
szorosan tapadt a karjára, mellkasára, és éppen elég rövid
volt ahhoz, hogy kivillantsa izgatóan homorú hasát. Tara
arra gondolt, bárcsak időben eszébe jutott volna rávenni a
barátnőjét, tetessen karikát a köldökébe – ő maga is
kacérkodott a gondolattal, de félt, ahhoz, hogy sikerüljön
átlyukasztatni a hasán csúfoskodó hájréteget, legalább
akkora szerszámokra volna szükség, mint amilyenekkel
annak idején a Csalagutat vájták ki, a karikának pedig
olyan kerületűnek kellene lennie, mint egy lapostányérnak.
– Ezt vedd föl! – Tara alig bírt magával.
– Nem lehet! – ellenkezett Katherine. – Túl kihívó. És túl
fiatalos.
– Kérlek! – esdekelt Tara. – Szexi vagy és ennivaló. A
pasi eddig úgyis csak az illedelmes kosztümjeidben látott,
állig begombolkozva, nem is sejti, hogy kifogta Amerikát.
– De november van. Megfázom.
– A megfázást vírusok okozzák. Különben is, kabát lesz
rajtad. Melyiket akarod fölvenni?
Kínos csönd támadt, Katherine arcáról ordított a
bűntudat.
– Amikor vásárolni voltam, megláttam ezt – vallotta be
töredelmesen, újabb reklámszatyrot húzva elő az ágy alól.
– De nem kellett volna megvennem. Hétfőn vissza is
viszem. Csak átmenetileg élvezheti a vendégszeretetemet.
Nem is tudom, mi ütött belém…
Tara kikapta a szatyrot Katherine kezéből, és egy
háromnegyedes, petrolkék, selyempapírba csomagolt,
pehelykönnyű tolldzsekit húzott elő belőle.
– Jesszusom! Mit rejtegetsz még előlem? – Tara úgy
vetette le magát a földre, mint egy túsz bankrablás idején.
– Semmit – felelte Katherine sietve. – Csak egy csizmát.
Meg néhány ékszert. Meg egy kis arcfestéket. Ja, és pár
darab fehérneműt. De egyik sem az én stílusom, sikerült
hülyét csinálnom magamból.
– A-a-i-a! – Tara az ágy alatt hasalt, a hangja fojtott volt,
de elragadtatott.
Katherine ebből azt a következtetést vonta le, hogy
barátnője megtalálta a Prada-csizmát.
– Gyere elő, légy szíves!
Tara kidugta a fejét az ágy alól.
 – Szóval ezért késtél el Fintanéktől csütörtökön.
Vásárolni voltál!
Áliítattal széthajtogatta a kabátot.
– Úristen, nem hiszem el! – kiáltott fel, amikor meglátta
a címkét. – Dolce és Gab…
– Egy szót se! – vágott közbe Katherine határozottan.
– Azóta is furdal a lelkiismeret.
Tara megkönnyebbült. Katherine alaposan kivetkőzött
magából, ha ilyen fölösleges, drága holmikra szórta el a
pénzét, de legalább volt benne annyi méltóság, hogy
röstellje magát miatta.
Katherine végül elkészült: új felső, dzseki, csizma, sál,
fülbevaló, tangabugyi, csipkés melltartó, rúzs, szemfesték
és egy csepp Boudoir a nyakán, a csuklóján meg a szolid
dekoltázsán. Még azt is megengedte, hogy Tara varkocsba
fogja a haját.
– Úgy nézel ki, mint egy tizennégy éves – mondta Tara. –
Menj és vétkezz, gyermekem!
– Arra mérget vehetsz.
– Ne hülyéskedj! Az első randin?
– Úgy jó az élet, ha zajlik! – feleselt Katherine. – Lehet,
hogy holnap meghalunk.
Látszott, komolyan is gondolja, amit mond, mire Tarát
ismét elfogta a nyugtalanság. Már csak az hiányzik, hogy
Katherine is begolyózzon!
Amikor kiléptek az ajtón, Tara lopva körülnézett.
– Vársz valakit?
– Ravit. Kitelik tőle, hogy leüt, ellopja a ruháidat, és a te
nevedben elmegy a meccsre.
– Ilyen komoly az ügy? – Katherine-nel madarat lehetett
volna fogatni.
Katherine Fintant is meghívta magához, hogy segítsen az
előkészületekben, de a férfi kereken visszautasította a
javaslatot. A lányok ezért, remélve, hogy ezzel sikerül
felvidítaniuk a barátjukat, úgy döntöttek, megmutatják neki
munkájuk gyümölcsét, mielőtt Katherine elmegy a
randevúra.
Sandro nyitott ajtót, sápadt volt és feszült, és csak úgy
sugárzott belőle az elnyomottság. Szó nélkül, összeszorított
szájjal a nappali felé intett a fejével.
Fintan a kanapén hevert, Diana Ross és a Supremes
méhkasparókával a fején. Az első pillantás, a férfi
hamuszürke arcának a látványa mindig sokkoló volt. Noha
Fintan kinézetét a kemoterápia utóhatásainak, illetve a
fehérvérsejtek megfogyatkozásának lehetett betudni, a két
lány nem bírta elhessegetni magától a gondolatot, hogy
személyesen a halált látja maga előtt. De hamar sikerült
túltenniük magukat az első sokkhatáson – tudták, a férfi
minél rosszabb állapotba kerül, annál látványosabb lesz a
gyógyulása.
– Hogy vagy? – kérdezte Tara.
– Szarul! – jelentette ki Fintan.
– De, remélem, nem érzed magad rosszabbul –
aggodalmaskodott Katherine.
– Nem – vakkantotta a férfi rosszkedvűen.
A lányok alig néhány hete még fél órát szenteltek annak,
hogy megvitassák Fintan egészségi állapotát, de miután
meggyőződtek róla, hogy nem jelentkezett újabb tumor,
duzzanat vagy titokzatos eredetű fájdalom, szinte úgy
érezték, mintha minden visszazökkent volna a rendes
kerékvágásba.
– Kényelmesen ülsz? – tudakolta Tara, drámai
feszültséget keltve a kérdésével.
– Nem. Már nincs is seggem.
– Látod, hogy dicsekszik? Készen vagy, Katherine?
A lány bólintott, mire Tara felkiáltott:
– Ta-dam! íme, Katherine Casey, az überbébi, a bombázó,
a Joe Roth-rajongó! Kétségtelenül ígéretes tehetség.
Katherine a szoba közepére szaladt, és rövid táncot
rögtönzött: bemutatta az új öltözékét, szétnyitotta a
dzsekijét, és jobbra-balra riszálta a csípőjét.
– Mindig is szarul táncoltál – jegyezte meg Fintan,
sóbálvánnyá meresztve a döbbent, megbántott Katherine-t.
Ekkor Tara egy doboz sört pillantott meg a férfi előtt az
asztalon. Ijedtében meghűlt benne a vér. Katherine-re
nézett. Ő is észrevette a sört.
– Katherine ma randizik Joe Rothszal. – Tara akaratlanul
is azon a lassú, anyáskodó hangon beszélt, amelyet az
elmeháborodottaknak vagy a betegeknek tartogatnak az
emberek.
– Miattam igazán ne fáradj, drágaságom – undokoskodott
Fintan.
– Nem is örülsz? – Tara elbizonytalanodott, Katherine
pedig némán állt. – Nem is izgulsz? Hiszen te találtad ki az
egészet. Mármint…
– Azt hiszem, összekevertek engem azzal a rákos
faszival, aki szarik az egész alkotmányra.
– De hát Katherine mindent a te kedvedért tett. – Tara
majd elepedt egy cigiért.
– Egy frászt! – vágott vissza Fintan. – Kizárólag a saját
szórakoztatására csinálta.
– Tényleg a te kedvedért tettem – bizonygatta az igazát
Katherine rekedtes hangon.
– Most már abbahagyhatod.
– Túl késő.
– Ugyan már! Jobb későn, mint soha. Leszállhatsz a
pasiról. Nem akarom, hogy találkozz vele, megparancsolom,
hogy hagyd békén – forgatta meg a kést Katherine szívében
Fintan.
– Ezt nem teheted! – nyüszített fel Tara. – Dolce és
Gabbana-dzseki van rajta. Meg Agent Provocateur
fehérnemű. Meg Prada-csizma. Mutasd meg neki a
csizmádat, Katherine, húzd fel a farmerod szárát, nézd ezt a
tűsarkot, Fintan! Igaz, hogy a pulcsi csak a French
Connectionből való, de…
Amint Katherine engedelmesen felhúzta a farmerja
szárát, az arca rémült, esdeklő kifejezést öltött magára.
Elviselhetetlen csalódás lenne, ha nem randizhatna Joe-val.
 – Látod? – Fintan szája keserű mosolyra torzult. – Ugye,
hogy találkozni szeretnél vele? Az egésznek semmi köze
hozzám. Én csak felpörgettem az eseményeket.
Katherine-t elfogta a kétségbeesés. Ő nem is akart
öszszejönni Joe-val. Jó, gondolkozott rajta, de semmit sem
tett az ügy érdekében. És őszintén aggódott, hogy Fintan
állapota romlani fog, ha nem teljesíti a kérését. De most
maga előtt is kénytelen volt elismerni, hogy a szíve mélyén
örömmel csapott le a kínálkozó lehetőségre, amelynek a
leple alatt rávethette magát Joe-ra. És most már nem is
akart visszavonulót fújni. Érezte, hogy Fintannek már
semmi köze az egészhez.
Meglehet, azon kívül, hogy a betegségével felgyorsította
az eseményeket, soha nem is volt.
Katherine kínosan feszengett, és hirtelen rájött, mit
érezhetett Tara, amikor Fintan arra kérte, hagyja el
Thomast.
– Minek kérsz tőlem ilyeneket, ha a végén meggondolod
magad? – suttogta a lány.
– Rákos vagyok, drágám. Azt teszem, amire kedvem
szottyan. – Fintan hangja hirtelen elcsigázottá vált. – Pár
hete még jó ötletnek tűnt, Katherine. Komolyan. Úgy
gondoltam, ha ti meg Liv kihasználjátok, amit az élet kínál,
meggyógyulok. Liv szerint a betegségre adható válaszok
harmadik stádiumában voltam: alkudoztam.
– Mi az első kettő? – kérdezte Tara.
– Tagadás és depresszió.
– És most melyik stádiumban vagy?
– A negyedikben dagonyázom.
– És az mi?
– Önsajnálat. Nem egyértelmű?
– Ha jól tudom, nem önsajnálat – Liv Katherine-t is
kiokította. – Inkább düh.
– Hívd, aminek akarod.
– Van ötödik stádium is? – kérdezte Tara óvatosan. Nem
árt tudni, mire számíthatnak.
 – Igen. A beletörődés. De addigra már régen halott
leszek.
Tara már nyitotta volna a száját, hogy automatikusan
tiltakozni kezdjen, de Fintan leintette.
– Ne! Rettentően idegesít, ha hülyének néznek. Nézz
csak rám: a kivinyakam az embertelen, megkopaszító
kemoterápia ellenére sem tűnt el. Két lábon járó tumor
vagyok, miben bízhatnék? – A férfi Katherine felé fordult, és
félig bocsánatkérően így szólt: – Menj csak nyugodtan.
Találkozz Joe-val, és érezd jól magad.
A lány habozott, nem szívesen vallotta volna be, hogy
azért randevúzik Joe Rothszal, mert randevúzni akar vele.
Mindenáron örömet akart szerezni Fintannek, ezért így
felelt:
– Ha jól alakulnak a dolgok, bemutatom neked.
– Ne fáradj.
– Ööö, akkor megyek is – mondta Katherine. – Különben
elkések.
Elindult a metróállomás felé, szapora léptekkel haladt a
tízcentis sarkú csizmában, így próbálva lerázni magáról a
zavart és a dühöt.

Tara egyedül maradt Fintannel. Feszélyezve érezte magát a
férfi mellett, ahogy Sandro is, aki be sem jött a nappaliba.
Fintan élete régen csordultig volt mámoros örömmel. Most
kicsi, elszomorító, jelentéktelen valamivé zsugorodott
össze. Tara rettegett, hogy Fintan esetleg szóba hozza
Thomast. Bár a férfi Katherine-t futni hagyta – annak
ellenére, hogy undok viselkedése miatt a tette egyáltalán
nem tűnt feloldozásnak –, Tara nem volt biztos benne,
vajon ő is egérutat nyerhet-e. Elképzelhetőnek tartotta,
hogy ezek után minden teher az ő vállára kerül majd, ezért
nem is mert rákérdezni a dologra.
– A tiéd az a sör? – intett a fejével az alumíniumdoboz
felé.
– Miért? Kérsz belőle? Kicsit korán van még az
ivászathoz, nem gondolod?
– Ezt én is kérdezhetném tőled.
– Igaz, de én rákos vagyok.
Tara alig hallhatóan felsóhajtott.
– Akkor pláne. – Minden bátorságát összeszedve a férfi
felé fordult. – Nincs kedved egy vizualizációs gyakorlathoz?
– Mihez?
– Egy vizualizációs gyakorlathoz. A könyvből. Tudod,
amikor elképzeljük, hogy az egész testünk – a lánynak
elcsuklott a hangja, amikor Fintan villámló tekintettel
nézett rá – megtelik jósággal, tisztasággal, fénnyel satöbbi
satöbbi.
– Hogy van Thomas? – szegezte neki a kérdést a férfi. A
rettegett kérdést.
– Ööö, beszéltem vele, és úgy látom, ami a házasságot
illeti, nincs változás, de nem felejtettem el, hogy azt kérted
tőlem, hagyjam el, ööö, gondolkodom is rajta, már nekem is
többször megfordult a fejemben, ami azt illeti…
Legnagyobb meglepetésére a férfi közbevágott, és
ugyanazt felelte, amit nem sokkal korábban Katherinenek
is.
– Miattam igazán ne fáradj, drágaságom.
– Ezt meg hogy érted?
– Magasról tojok rá, mit csinálsz. Felőlem akár egész
életedben vele maradhatsz.
– Nem akarod, hogy elhagyjam?
– Nem, Tara. Fütyülök rátok. Menj hozzá feleségül, ha
akarsz. Maradj vele, legyél továbbra is a csicskása. A te
életed, nem az enyém, azt kezdesz vele, amit akarsz.
Pazarold el hülyeségekre: úgyis mindenki ezt csinálja.
– Értem.
– Az élet – mondta Fintan lassan – egy nagy
időpocsékolás.
– Akkor elmúlt a veszély? – puhatolózott Tara.
– Szabad a pálya.
– Hát, ööö, akkor jó – mosolyodott el kényszeredetten a
lány. – Nem tudtam, csak Katherine-nel kapcsolatban
gondoltad-e meg magad. De… azért koszi.
Tara várta, hogy a hatalmas kő végre legördüljön a
szívéről, várta, hogy végre könnyűnek, gondtalannak,
felszabadultnak érezze magát. Minden rendben. Nem kell
elhagynia Thomast. Fintan az áldását adta rájuk, addig
maradhatnak együtt, ameddig csak akarnak.
Juhé! – ujjongott magában Tara. Örökre együtt maradhat
Thomasszal. Örökre együtt maradhat Thomasszal.
Miért tűnt ez hirtelen fenyegetésnek, beteljesült álom
helyett?
 56

Joe a megbeszélt helyen, a Finsbury Park-i metróállomáson,
a jegypénztárak előtt várta Katherine-t. Annyi Arsenal-
mezbe öltözött szurkoló tolongott a csarnokban, hogy a lány
először észre sem vette a férfit. Végül megpillantotta:
zsebre dugott kézzel támaszkodott a falnak. Koptatott
farmert, ormótlan bakancsot és méretes bőrdzsekit viselt.
Egy sötét hajtincs a homlokába lógott, barna szeme a
távolba révedt. Amikor a lány idegesen elindult Joe felé, a
férfi arca rezzenéstelen, szinte szoborszerű maradt.
Katherine kezdte megbánni, hogy eljött.
Már egészen közel voltak egymáshoz, amikor Joe
elutasító arckifejezése hirtelen megváltozott.
– Katherine! – Joe ellökte magát a faltól, és
fölegyenesedett: így már jóval magasabb volt, mint a lány.
– Alig ismertelek meg.
– Alig ismertelek meg – ismételte, miközben leplezetlen
élvezettel mustrálgatta Katherine frizuráját, dzsekijét,
farmerját, csizmáját. Hitetlenkedve csóválta meg a fejét,
hatalmas sóhajtására meglebbent a homlokába lógó tincs.
– Ejha!
A lány félszegen izgett-mozgott.
– Annyira azért nem változhattam meg.
– Nem, de… – A férfi egyre szélesebben vigyorgott,
mintha nem is próbálná leplezni elégedettségét.
A lány Joe-ra mosolygott, de zavarában és örömében
megint el kellett fordítania a tekintetét.
– Elnézést a késésért – mondta.
A férfi ciceregve pillantott az órájára.
– Három és fél perc, Katherine. Már halálra aggódtam
magam. – Ez tulajdonképpen igaz is volt. – De az a fő, hogy
itt vagy. Erre! – Joe kivezette a lányt az utcára. A stadion
felé menet egy ujjal sem ért hozzá. Még a kezét vagy a
könyökét sem fogta meg. De szorosan Katherine mellett
maradt, élő pajzsként védelmezve őt. Pontosan ugyanolyan
kedves volt, mint a régi szép időkben, de Katherine már
nem gondolta úgy, hogy emiatt gonoszul vagy lekezelően
kellene bánnia vele.
A stadion hatalmas volt. Miután bemutatták a jegyüket,
gyorsan beugrottak a büfébe. Majdnem tíz percbe telt, amíg
a járdákon meg a lépcsőkön lökdösődő tömeggel együtt
kiverekedték magukat a szabad ég alá, a hidegbe, ahol
közel és távol minden énekszótól volt hangos.
A jegyek számozottak voltak, és Katherine-éket hatalmas
tető védte az időjárás viszontagságai ellen. Minden nagyon
kulturáltnak tetszett. Nem kellett zuhogó esőben hadakozni
a lelátón ajobb ülőhelyekért, mint ahogyan azt a lány
eredetileg képzelte.
Ráadásul rengeteg nő ült a nézőtéren – egész sereg.
Katherine nem volt egyedül! Joe-val együtt végigverekedték
magukat a műanyag székek tengerén. Amikor megtalálták a
helyüket, leültek, combjuk majdnem – de csak majdnem –
összeért, karjuk egymáshoz préselődött. Joe széles fekete
válla Katherine kecses kék háta fölé tornyosult. A lány
elképedve bámulta a sűrű tömeget. Több ezer ember vette
körül. Ha maga elé nézett, a fejek hosszú sora egészen a
pálya széléig ért. Ha hátrafordult, a többhektárnyi torzó
szinte függőleges vonalban kúszott a fém-mennyezet felé.
Ha előrehajolt, jobbra is, balra is seregnyi térd sorakozott
egymás mellett, kilométereken keresztül. A másik három
szektor is tömve volt: az emberek olyan messze ültek, hogy
összehangolt mozgásukkal vízben hajladozó vörös
hínárcsomóknak tűntek. Félelmetes látványt nyújtottak.
A stadion fémtetejéről visszaverődő taps és dübörgés
fülsiketítő és magával ragadó volt. Erőteljes és nagyon
férfias. Katherine szíve a mennydörgő dobogás ütemére
vert. Még a gyomra is beleremegett.
Joe a lány felé fordult.
– Jól vagy? – kérdezte súgva.
– Jól – bólintott a lány, icike-picike mosollyal az arcán.
 – Meleg a kabátod?
Katherine másodszor is biccentett.
– Jól látsz?
Újabb bólintás.
– Nem mintha lenne mit – tette hozzá a férfi.
– Kérsz egy hamburgert? – kérdezte kisvártatva. – Vagy
odaadjam a műsorfüzetet?
Joe kissé aggódott, hogy a lány talán nem is élvezi
anynyira a randevút, mint ő.
A férfi nyugtalanságából önbizalmat merítő Katherine így
szólt:
– Nem hittem volna, hogy ilyen lesz…
Joe aggodalmaskodva nézett rá.
– Milyen?
– Ilyen izgi – vallotta be a lány.
A férfi bensőjének minden zugát hála és öröm töltötte el.
Végig igaza volt Katherine-nel kapcsolatban! A hűvös külső
elfojtott tüzet és szenvedélyt takart.
– Azt mondod? – vigyorodott el Joe. – Ha tudnád, mi lesz
később!
A lány döbbenten meregette a szemét. Micsoda beképzelt
alak!
– Úgy értem, a kezdőrúgás után – dadogta a férfi.
A körülöttük ülők nótára gyújtottak.
Az apám
Azt mondta, szurkolj az Evertonnak, komám,
Mire én azt mondtam: „Kapd be a faszom, te…”

Joe, szerencsére, nem énekelt. Katherine nem tudta
biztosan, mit tett volna ebben az esetben. De a
csordaszellem elsöprő erejű, nagyon férfias és szexi hatást
keltett. Bár hideg volt, senkin sem látszott, hogy fázna.
– Régóta jársz meccsre? – kérdezte a lány félénken.
– Aha. Jóval azelőtt kezdtem el, hogy Nick Hornby a
középosztály körében is felkapottá tette volna a focit.
Négyéves korom óta a Torquay United rendíthetetlen
szurkolója vagyok.
Katherine elképzelte Joe-t négyévesen, és
összefacsarodott a szíve a vágyakozástól.
– Az jó csapat?
– A! – vigyorodott el a férfi, és hevesen megrázta a fejét.
— Inkább… Hogy is fogalmazzak? Siker terén kihívásokkal
küszködő. Jobban mondva, tehetség terén kihívásokkal
küszködő. A harmadik osztályban játszanak.
– Akkor miért szurkolsz nekik? Szolidaritásból?
Joe ismét megrázta a fejét.
– Nem. Inkább azzal van összefüggésben, hol születsz és
hol nősz fel. Én torquayi vagyok, tehát nincs más
választásom.
– Erre rendelt a sors. – Katherine végre képben volt.
– Így van. – Micsoda nő! – A végzet. A fátum. – Joe
eddigi nőismerősei, függetlenül attól, honnan származtak,
mind a Manchester Unitednek szurkoltak, és őt is erre
próbálták buzdítani. Joe cinkosan Katherine-re mosolygott.
Valahányszor találkozott a pillantásuk, a lány gyomra
ideges várakozással rándult össze.
– Akkor hogyhogy az Arsenal meccseire jársz? – kérdezte
Katherine.
– Mert amikor Londonba költöztem, nem tudtam volna
minden hétvégén hazautazni Devonba. És történetesen száz
méterre laktam az Arsenal-pályától. Ez is jobb, mint a
semmi…
– Értem – felelte Katherine komoran. – Ezek szerint nem
azért, mert szereted az Arsenalt.
– Most már szeretem – sietett megnyugtatni a lányt Joe.
– De akkoriban még ide-oda sodródtam – mondta kacsintva.
– Miért is ne tettem volna: fiatal voltam, szinte kölyök. Nem
érdekelt a hűség.
– És azóta sikerült megkomolyodnod? – viszonozta a férfi
mosolyát Katherine.
– Ó, nagyon.
– Ezt örömmel hallom – felelte a lány komolyan.
 – Nehezen jött össze, de a végén csak sikerült
megismernem a szerelmet. – Joe nagyot nyelt, majd sietve
hozzátette. – Mármint az Arsenal oldalán.
A szemük előtt ott nyújtózkodott a hatalmas,
smaragdzöld, fehér csíkokkal szabdalt és egyelőre üres
pálya.
– Lassan kezdhetnék – jegyezte meg Joe. Azzal oldalra
fordult, lazán fölemelte a lány karját, és megnézte rajta az
órát. Jelentéktelen mozdulat volt, amit bárki bármikor
megengedhet magának. De ez volt a legbizalmasabb,
legbensőségesebb pillanat, amit Katherine valaha is
átélhetett a férfi mellett. Elakadt a lélegzete, amikor Joe
hideg ujjai körülzárták a csuklóját.
– Köszönöm – mondta a férfi, azzal gyengéden elengedte
Katherine kezét, és a varázslat szertefoszlott. Beletelt némi
időbe, amíg a lány légzése lecsillapodott.
Hirtelen felpezsdült a hangulat.
– Kezdődik – súgta oda a lánynak Joe, amint a stadion
közönsége, óriási üdvrivalgás közepette, egy emberként
felpattant a helyéről. A jelek szerint az Arsenal csapata
szaladt be a pályára, de Katherine csak tarkókat és hátakat
látott maga előtt. Majd, a pfújolást és a fütyülést hallva,
arra a következtetésre jutott, hogy az Everton csapata is
felsorakozott.
A közönség leült, és attól a pillanattól kezdve, hogy
megkezdődött a játék, az egész szektorban felizzott a
hangulat, a levegő feszült várakozással volt teli. Az eddig
szunnyadó agresszió a felszínre került, a Katherine bőre
alatt cikázó elektromosság a félelemre emlékeztetett, de
sokkal kellemesebb volt annál.
– A piros-fehér mezesek a mieink – súgta oda Joe a
lánynak.
– Tudom! – Tara átadta Katherine-nek a legalapvetőbb
ismereteket.
– Akkor jó – örvendezett Joe. Egyre ígéretesebb a
helyzet.
 A Katherine másik oldalán ülő férfi nem fért a bőrébe:
szemmel láthatóan személyes ellenérzéseket táplált az
Everton csapata ellen. Percenként felugrált a helyéről, és
így ordítozott:
– Ide gyertek, ha olyan tökös gyerekek vagytok!
Amikor az Everton rögtön a meccs elején kihagyott egy
helyzetet, a pasas kárörvendő, érces hangon elüvöltötte
magát:
– Kétballábas köcsögök! – harsogta. – Kétballábas
köcsögök!
Majd, Katherine legnagyobb rémületére, oldalba bökte a
lányt, és így szólt:
– Hé, kislány, kiabálj te is! Mocskos Everton! Kétballábas
köcsögök…
– Fáj a torkom – dünnyögte a lány. – Nem tudok.
Joe nem kiabált, de feszült figyelemmel, őszinte
érdeklődéssel követte a játékot. Katherine úgy érezte, akár
meg is sértődhetne – minek hozta ide a férfi, ha nem is
foglalkozik vele? –, de nem tudott haragudni rá. A férfi
szeme összeszűkült, tekintete éberen követte a labda útját.
Joe a meccset nézte, Katherine pedig Joe-t: késmarkolat
keménységű pofacsontját, érintésre csábító bőrét,
szokatlanul borzas haját. Joe időről időre meggyőződött
róla, Katherine jól érzi-e magát. Aggódott, hogy a lány
megfázik, de, bár Katherine arca kipirult a hidegtől, ez nem
jelentett különösebb problémát.
Húsz perc telt el a meccsből, amikor a férfi szorosan a
lány mellé húzódott. Ügyetlenül mozgott a bőrkabátjában.
– Jól vagy? – kérdezte, ki tudja, hányadszor.
– Igen. – Katherine csábosan elővillantotta parányi
fogait.
– Nem hallom – mondta Joe halkan, és a lány felé hajolt.
– Gyere közelebb.
Katherine azt hitte, az éneklés zavarja Joe-t, ezért
közelebb hajolt a férfihoz.
– Azt mondtam, igen – felelte másodszor is.
 – Még mindig nem hallak – ismételte a férfi elsötétült
tekintettel. – Gyere közelebb.
Katherine, akit zavarba hozott, hogy Joe betört az
intimszférájába, még közelebb húzódott a férfihoz.
– Igen, jól vagyok – mondta.
Olyan közel voltak egymáshoz, hogy a lány egészen Joe
bőre alá látott, ahol a borostakezdemények maszkszerűen
vonták körbe az állát és száját.
– Még mindig nem hallak – ismételte a férfi. Most már
szinte hangtalanul beszélt, Katherine-nek a szájáról kellett
leolvasnia a szavakat.
A lány zavartan még közelebb nyomakodott Joe-hoz, már
az arcán érezte a férfi leheletét.
– Jól vagyok – mondta.
– Még mindig nem hallak – tátogta a férfi.
Tíz centire voltak egymástól, Joe meleg, almaillatú
lehelete lágyan csiklandozta a lány hideg arcát. Katherine
ennél közelebb már nem is lehetett volna hozzá. Egymásba
fonódott a tekintetük: a férfié heves vágyat, a lányé zavart
tükrözött. Katherine hirtelen mindent megértett…
Valahol, egy másik dimenzióban, az Everton újabb
nyilvánvaló helyzetet hagyott ki, és miközben a lány
fülében harmincezer Arsenal-szurkoló énekelte hamisan:
– Szarok vagytok, és tudjátok is! – Joe Roth még egy
picivel előrébb hajolt, eltakarva a kilátást Katherine elől.
Aztán megcsókolta a lányt.
 57

Rob sírva fakadt volna, ha látja, a széke bitorlója arra
pazarolja az értékes jegyet, hogy az egész meccset
végigsmárolja. Szerencsére, a pár csak egy csókot váltott.
De az, amint azt Katherine is megjegyezte magában,
nem akármilyen csók volt.
A lány lehunyt szemmel ült, kezét Joe arcán nyugtatta,
miközben a serkenő szőrszálak gombostűként szurkálták az
ujjbegyét. Különleges, citromosán savanykás, tiszta férfiillat
csapta meg az orrát, és kábultan arra gondolt, milyen
kemény és száraz Joe szája. A férfi közelebb vonta magához
Katherine-t, kezét a lány selymes tarkójára csúsztatta. A
csók egyre vadabbá és szenvedélyesebbé vált, tüzelő ajkuk
éles kontrasztot képezett hideg arcukkal, még
bensőségesebbé és édesebbé téve a pillanatot.
De hamarosan ennek is vége szakadt. Vonakodva ki-
nyitották a szemüket, és a túlcsorduló szenvedély határán
egyensúlyozva elhúzódtak egymástól. Ismét a valóságé lett
a főszerep.
– Ne haragudj, nem kellett volna… Ez nem a megfelelő
hely – dünnyögte Joe, elhomályosult, kába tekintettel.
– Igazad van – helyeselt a lány bódultán. Zavartan vette
tudomásul, hogy nem egyedül vannak a világon.
A meccs hátralévő részét gyötrelmes várakozástól
elködösült aggyal nézték végig.
Majd taxiba szálltak, és Katherine lakására hajtattak.
Amikor megérkeztek, Katherine pánikba esett. Fél hatra
járt az idő, korán volt még a hancúrozáshoz. Hibát követtek
el.
Joe jelenléte az egész lakásban érezhető volt, és a lány
mindenáron meg akart szabadulni a férfitól. Magának sem
szívesen vallotta be, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét,
túlbecsülte a saját képességeit.
– Ez itt a nappali – mutatott körbe, miközben majdnem
elájult az idegességtől. – Ülj le, teszek föl teavizet…
Amikor Joe bedugta az ujját Katherine farmerjának
övtartójába, a lánynak torkán akadt a szó.
– Gyere ide – suttogta a férfi lágyan, és magához vonta a
lányt. Katherine érezte a rántást, érezte, amint a lába
elindul Joe felé, érezte, amint a teste a férfi testéhez ér.
Amikor Joe fölé hajolt, némán fürkészte a férfi bensőséges,
sokatmondó arckifejezését. Bőrén érezte édes leheletének
melegét, és a férfi szája máris az övére tapadt.
Amikor Katherine lehunyta a szemét, a teste úgy nyílt ki,
mint egy virág. Még korai, mondta magában, és
kényszerítette magát, hogy kibontakozzon az ölelésből. Még
korai, mindjárt abba is hagyom.
De végül Joe volt az, aki elhúzódott tőle. A férfi,
miközben azon igyekezett, hogy visszanyerje a lélegzetét,
bánatosan elmosolyodott.
– Tudnod kell, hogy senkivel sem fekszem le az első
randevún.
– Én sem – felelte a lány gőgösen.
– Kész szerencse, hogy ma este újból találkozunk –
vigyorgott Joe.
– Egy percig se gondold, hogy…
– Nem gondolok semmit – vágott közbe a férfi sietve,
bűnbánóan. – Akár hiszed, akár nem, csak vicceltem.
– Ó, tehát mégis létezik olyan nő, akit már az első randin
lefektetsz.
– Nem… Á, már értem, ez is vicc volt. – Egymásra
mosolyogtak.
– Mi a helyzet a második randival? – kérdezte a lány
közömbösen.
– Azt ígértem, elviszlek vacsorázni.
– És?
– Úgy gondoltam, elmehetnénk valahova. Benne vagy?
– Hova akarsz menni?
– Ööö… az Ivyba – felelte a férfi, és elpirult szégyenében.
De Katherine csak ennyit mondott:
 – Rendben. Ugye nem haragszol, ha ott találkozunk?
A gondolat, hogy Joe egész végig a lakásban lesz, amíg ő
készülődik, olyan bensőséges kapcsolatot feltételezett,
amilyenre a lány még nem volt felkészülve.
A férfi csalódottnak tetszett, de csak ennyit válaszolt:
– Nyolcra foglaltattam asztalt. Viszlát este!
Arcon csókolta a lányt, aki abban a pillanatban, hogy
becsukta az ajtót Joe mögött, a Katherine-re egyáltalán
nem jellemző táncot lejtett az előszobában. Tudta, milyen
nehéz asztalt szerezni az Ivyban.
Átrohant a hálószobába, újabb reklámszatyrot húzott elő
az ágy alól, és egy fekete, szűkített ujjú ruhát vett elő
belőle. A ruha nem volt kifejezetten rövid, de Katherine
annak tartotta. Tisztesség ne essék, Joe mégiscsak az Ivyba
viszi vacsorázni.
Katherine izgatottságában azonnal kiszakította az első
pár fekete selyemharisnyát. Szerencsére az a fajta nő volt,
akinek mindig van tartalék harisnyája a fiókban. Ezek után
elfogta a bizonytalanság, nem tudta eldönteni, a magas
sarkú fekete szatén bokacsizmáját vegye-e föl vagy a fekete
lakkszandálját, de végül a csizma mellett határozott, mert a
szandál túl törékennyé tette az alakját. Aztán magára
kanyarította a meseszép Jil Sander-kabátját, amelyet a
januári leárazáskor vett, és máris indulásra készen állt.
Nem bírta megállni, hogy föl ne hívja Tarát. Tudta, hogy a
barátnője tűkön ülve várja a jelentkezését. De amikor a
túloldalon fölvették a kagylót, Katherine azt hitte, rossz
számot tárcsázott. Alig ismerte meg a rekedtes,
összefüggéstelenül dadogó, ziháló hangot.
– Halló!
– Tara? – kérdezte Katherine bizonytalanul.
– Jaj, Katherine! – A hang elhalt.
Katherine ekkor ráébredt, hogy mégis Tara van a vonal
végén, és alig bír megszólalni, úgy rázza a zokogás.
– Mi a baj? Fintannal történt valami?
– Nem, nincs semmi.
 – Azt azért nem hiszem.
– Á, csak Thomas! Az a rohadék!
– Mit művelt? – Katherine halálra rémült. Nem tartotta
lehetetlennek, hogy Thomas esetleg viszonyt kezdett
valakivel.
– Hülye barom!
– Jó, de… – Katherine nem tudta, mit mondjon. Thomas
természetesen hülye barom. Ez nem újdonság. Valami más
is történhetett. – Ugye, nem azt akarod mondani, hogy
barátnője van?
– Miért? Gondolod, van még egy olyan buta liba a
világon, mint én? Jaj, most jut eszembe – kiáltotta Tara
könnyáztatta hangon –, neked randid van. Nagyon kérlek,
ne szomoríts el mésr jobban. Minden a terv szerint halad?
– Most ne ezzel törődj. Mondd el, mi történt.
– Majd holnap. Katherine, légy szíves, komolyan tudni
szeretném, minden jól megy-e.
– Kétszer megcsókolt, és az Ivyba visz vacsorázni.
– Az Ivyba! De örülök! Ezek szerint nagyon nyomul a
pasi. – Tarának minden erejét össze kellett szednie, hogy
vidámnak tűnjön a hangja. – Gondolj rám, amikor a dupla
csokoládékrémet eszed.
– Nem akarod, hogy átmenjek? – Katherine megfeszítette
az ujjait, a karját, a lábát, még a lábujjait is, majd lehunyta
a szemét, és buzgón imádkozni kezdett.
Még Tara is elnevette magát.
– Ne szórakozz már!
– Biztos, hogy nem lesz semmi baj?
– Persze hogy nem. Ne haragudj, ha elrontottam a
kedvedet. Erezd nagyon jól magad ma este, és ragaszkodj a
házastársi jogaidhoz.
– Ha tényleg így akarod…
– A nagyim életére esküszöm.
Amikor Katherine kiszállt a taxiból az Ivy előtt, alig múlt
nyolc óra, így hát a lány kénytelen-kelletlen úgy döntött,
sétál egyet. Ha Tarával vacsorázna, szívesen várakozna az
étteremben, de most más a helyzet. Minden akaraterejét
latba vetve, sikerült tíz percet késnie. Nem kifejezetten
szupermodellekre jellemző lazaság, de neki akkor is úttörő
kezdeményezés.
– Mr. Rothszal vacsorázom – közölte a lány a főpincérrel.
A férfi kétszer is végigfutotta a listát.
– Sajnálom, de ilyen névre nem foglaltattak asztalt.
Katherine gyomra idegesen rándult össze. A lány két-
ségbeesetten nézett körül a helyiségben, és legnagyobb
megkönnyebbülésére az egyik válaszfal mögötti asztalnál
Joe-t pillantotta meg. A férfi is ebben a pillanatban vette
észre, sietve talpra ugrott.
– Ó, már itt is van – biccentett Katherine mosolyogva Joe
felé.
– Ő Mr. Stallone – közölte vele a főpincér
kifürkészhetetlen arckifejezéssel.
– Igazán…?
Joe a lány mellé lépett.
– A vendége megérkezett, Mr. Stallone – mondta a
főpincér udvariasan.
– Ööö, igen, köszönöm. Erre parancsolj.
– Mr. Stallone? – suttogta Katherine, amikor Joe kihúzta
neki a széket.
– Csak így tudtam asztalt foglalni ilyen rövid idő alatt
– dünnyögte a férfi.
Rövid, döbbent csönd támadt, majd a lányból kirobbant a
nevetés.
– Mr. Stallone! – Katherine alig bírta abbahagyni a
kacagást, az asztalra támaszkodott, és közben potyogtak a
könnyei. A férfi türelmes, elnéző mosollyal figyelte a
jelenetet. – Te jó ég! – lihegte a lány, a szeme alját
törölgetve. – Régen nem nevettem ilyen jót.
– Reméltem, hogy nem derül ki a turpisság. Fél szemmel
a bejáratot figyeltem, de ez a bazi nagy válaszfal teljesen
eltakarta a kilátást.
– Én örülök, hogy kiderült. – Katherine áthajolt az asztal
fölött, az arcáról sugárzott az őszinteség. – Esküszöm az élő
Istenre.
Kihozták az étlapot. Katherine és Joe leadta a rendelést.
Bár alig ismerték egymást, szinte egész idő alatt az
ételről beszélgettek. A férfi elmesélte, milyen a rántott Brie,
a lány pedig a lehető legérzékletesebben próbálta bemutatni
a sonkasalátát, amelyet rendelt. Mintha Tarával vagy
Fintannel beszélgetnék, gondolta magában a lány
meglepetten. Inkább Tarával.
Kezdte jól érezni magát.
Amikor kihozták a főfogást, Katherine őszinte
érdeklődéssel kérdezte meg Joe-tól:
– Finom a nyelvhal?
– Igen – felelte Joe. – Megkóstolod? – És már emelte is a
villáját.
– Ööö… nem – feszengett a lány lángoló arccal.
– Na! – duruzsolta a férfi behízelgő hangon. – Izleni fog.
– Ez a legelcsépeltebb mondat, amit valaha hallottam –
jegyezte meg Katherine. Zavarában meg akarta sérteni
Joe-t. De nem járt sikerrel.
– Na! – ismételte a férfi.
Katherine, akit egészen izgalomba hozott Joe hangja meg
a bensőséges gesztus, előrehajolt, és hagyta, hogy a férfi a
szájába dugja a villát.
– Finom? – kérdezte Joe jelentőségteljesen.
– Finom – bólintott a lány félénken.
A férfi éberen figyelte Katherine minden mozdulatát,
nézte, a lány hogyan kapja be a falatot, perzselő tekintettel
bámulta a száját, miközben rágott. Katherine egyszerre volt
zavart és izgatott, a főfogás után ki kellett menekülnie a
mosdóba, hogy egy rövid időre megszabaduljon a
vacsoraasztalt körüllengő szexuális vibrálástól.
Amikor eljött a desszert ideje, a lány, Tarára való
tekintettel, dupla csokoládékrémet rendelt. Miközben egy
kanálnyi fehér és sötétbarna csokoládémasszát lapátolt be a
szájába, felnézett, és látta, hogy Joe meredten figyeli. A
nyelvén szétolvadó csokoládétól és a férfi tekintetéből áradó
ígérettől olyan heves bizsergést érzett a testében, mintha
miniorgazmust élt volna át.
Úgy pezsgett a vére, hogy szinte megijedt saját magától.
Lehet, hogy ma este megtörténik. Egészen elképzelhető.
 58
Vacsora után tanácstalanul álldogáltak a hideg
éjszakában.
Most mi legyen?
– Eljössz hozzám egy kávéra? – kérdezte Joe.
– Battersea-be? – kérdezett vissza a lány. A hangjából
érezni lehetett, hogy nevetségesnek tartja a felvetést.
Sikerült visszavedlenie tanító nénivé.
– Miért ne? – vonta meg a vállát a férfi, akit szemmel
láthatóan nem hozott zavarba a lány gúnyos megjegyzése.
Várj még, győzködte magát Katherine. Várj még. Ne add
meg magad ilyen könnyen.
– Nem – jelentette ki.
Amikor meglátta, hogyan olvad le a várakozó mosoly Joe
ajkáról, jóleső öröm töltötte el.
– Menjünk inkább hozzám – mondta.
A taxiban némán szorongatták egymás kezét. Katherine
szó nélkül engedte be Joe-t a lakásba, majd óvatosan
becsukta az ajtót. Lelkiekben felkészült az érzéki élményre,
amelyben két év óta először fog részesülni.
Úgy estek egymásnak, mint két vadember. Még le sem
vették a kabátjukat, máris egymás karjában találták
magukat, hevesen, eszeveszetten csókolóztak a bejárati
ajtóban. A lány homályosan érezte, hogy Joe fürgén
lehámozza róla a kabátot, amely gombócba gyűrve hullott
az előszoba padlójára, majd a nappaliba, a kanapéhoz
vezeti őt. A férfi, csókok közepette, gyengéden
ránehezedett Katherine vállára, és a kanapéra fektette a
lányt. Aztán hosszú percekig csókolta. Valahányszor
Katherine megpróbált felülni vagy mondani valamit, a férfi
visszanyomta a kanapéra, és elölről kezdte az egészet.
Teljesen átadta magát a pillanatnak, a lánynak. A
csókolózás igazi művészet, gondolta kábultan Katherine.
Nem csupán a nagy esemény bevezetése.
 Lehunyta a szemét, szinte transzba esett. Gondolatban
tarka rétek és csillagmezők fölött lebegett. Kinek kellenek a
drogok?
Régóta nem csókolták már így. Jobban mondva, régóta
nem csókolták már sem így, sem máshogy. Hogy is volt
képes lemondani az érzésről?
Katherine alig tudott magáról, és amikor kinyitotta a
szemét, meglepetten nézett körbe a sivárnak tűnő
nappaliban.
Joe csókolózás közben lassú, őrjítő mozdulatokkal si-
mogatta a lányt. Hosszú, érzékeny ujjaival pehelykönnyű
köröket írt Katherine bőrére, arcára, nyakára, karjára. A
ruhán keresztül végigsimított a lány hasán, majd ujjaival
lassan felkúszott a bordákig. Aztán még följebb
merészkedett, már majdnem a lány mellénél járt. Katherine
mellbimbói megkeményedtek a csipkés melltartó alatt.
Feszülten várták a férfi érintését, de Joe először a lány
melle alatt futtatta végig az ujjait, aztán a keblek puha
bőrrel borított oldalán, majd a dekoltázs bemélyedésén. Joe
keze egyre kisebb köröket írt le, és lassan elindult befelé,
míg végül elérte a lány jobb mellének halmát. Idegtépő
lassúsággal egyre beljebb araszolt a szűk ruha alatt. Amikor
a férfi végre megérintette és a mutatóujjával gyengéden
megcirógatta Katherine mellbimbóját, a lány úgy érezte,
mindjárt elélvez.
Joe félig Katherine-en feküdt, kemény pénisze a lány
csípőcsontjába fúródott. Fájdalmasan gyönyörű érzés volt.
Amikor a férfi Katherine lábára tette a kezét, benyúlt a
szoknya alá, és meggyőződhetett róla, hogy a lány –
reményeinek megfelelően – nem harisnyanadrágot, hanem
harisnyát visel, kis híján elvesztette az önuralmát.
Körkörös mozdulatokkal Katherine combját kezdte
simogatni. Először az elülső, majd az oldalsó részét, aztán a
belső comb puha, szűzies bőrét, végül ismét az elülső felét.
– Nem! – mondta határozottan, amikor Katherine
fölemelte a csípőjét, azzal a lány szeméremcsontjára
tapasztotta a tenyerét, és visszanyomta őt a kanapéra. A
lány testében édes gyönyörűség áradt szét.
Katherine alig várta, hogy megérinthesse Joe-t,
szétterpesztett ujjaival végigsimíthasson a férfi mellkasán,
hüvelykujjával megcirógathassa a hasát, érezze a
combjában megfeszülő izmokat. Reszkető kézzel kigombolta
Joe ingét, majd felült, és a férfi göndör szőrrel borított
mellkasára helyezte a tenyerét. Olyan erővel lökte meg Joe-
t, hogy az, legnagyobb meglepetésére, hátradőlt a kanapén.
Katherine föléje hajolt.
Némán, bódultán egymásra mosolyogtak.
Joe teljesen kigombolta az ingét. A lapos hasa és a
farmerja korca között támadt rés olyan hívogató volt, hogy
Katherine azonnal belecsúsztatta a kezét. Tenyerét a
zsinórszerűen tekergő szőrcsíkra tapasztotta, majd körkörös
mozdulatokkal lejjebb csúsztatta az ujját. Aztán még
lejjebb. Amíg elérte Joe ágyékszőrzetét.
– Katherine… – nyögött fel a férfi.
Amikor Katherine-re nézett, nyomát sem látta rajta
annak a szolid lánynak, akit az irodából ismert. Ez itt egy
tüzes vadmacska.
Újból Katherine szájához hajolt, és a lány fölé
hemperedett. Katherine nem bírta tovább.
– Kérlek! – lehelte esdeklő hangon, azzal megragadta a
szoknyáját, és megpróbálta felhúzni a dereka fölé. Joe
felállt, gyorsan kioldotta az övét, majd leráncigálta magáról
a farmerját, az alsónadrágját meg a zokniját. Bőre, mely
olyan sápadt fénnyel derengett, mint a holdkő, éles
kontrasztot képezett fekete ágyékszőrzetével. A dereka
vékony volt, a hasa lapos és feszes, mintha alig érné körül a
bőr, a combja hosszú és sovány, a csípője olyan keskeny,
mint Katherine-é, meredező pénisze kemény és remegő.
Gyönyörű látványt nyújtott.
Lesegítette a lányról a ruháját, de az alsóneműjét, ki
nem mondott, közös megegyezéssel, rajta hagyta. Joe
Katherine lába közé térdelt, felráncigálta az óvszert, majd
félrehúzta a lány csipkés bugyiját. Amikor Katherine-re
nehezedett és beléhatolt, a lány azt hitte, meghalt és a
mennyországba jutott.
Utána Joe alig győzött csodálkozni.
– Sosem gondoltam volna, hogy valaha is eljutunk idáig
– nézett le a lányra.
– Nem? – kérdezte Katherine semleges hangon.
– Annyira kívántalak. Még most sem bírom elhinni…
Némán feküdtek egymás karjában. Kis idő múlva
Katherine érezte, hogy a férfi keze ismét vándorútra
indul. Joe gyengéden kikapcsolta a lány melltartóját,
lecsatolta a harisnyáját, lehúzta a harisnyatartóját meg a
bugyiját. Szétdobált ruháikat a nappaliban hagyva, amely
már amúgy is úgy festett, mintha orkán söpört volna végig
rajta, átmentek a hálószobába, ahol ismét ágyba bújtak.
Utána Joe-nak esze ágában sem volt aludni, Katherine
legnagyobb örömére.
– Gyere! – bökte oldalba a férfit.
– Hová?
– A fürdőszobába. Zuhanyozni akarok.
– Miért? Haza kell menned a feleségedhez?
– Gyere már!
Kuncogva átbotorkáltak a fürdőszobába, és bemásztak a
kádba, ahol Katherine egy szivacsot meg egy flakon
tusfürdőt nyomott a férfi kezébe.
– Mosdass meg!
– Jó – méregette Joe a lány karcsú alakját, majd a
szivacsot. – De először benedvesítelek.
Megnyitotta a meleg vizes csapot, és a zuhanyrózsa alá
állította Katherine-t. A néma, fürkésző tekintetből,
amelylyel Joe a lány testét, a melle gömbölyű ívén, a
mellbimbója hegyén lecsurgó vizet mustrálgatta, és a sokat
ígérő mozdulatból, amellyel szétdörzsölte a tusfürdőt a
szivacson, fülledt érzékiség áradt.
– Mocskos vagy – mondta Joe szigorúan.
– Tudom. – A lány alig bírt megszólalni.
 A férfi lassan Katherine nedvesen csillogó testéhez
érintette a szivacsot, körkörös mozdulattal végigsimított a
lány hasán, karján, lábán. Majd a mellkasán: addig
szappanozta, amíg teljesen síkos nem lett.
– Itt különösen koszos vagy – jegyezte meg.
– Tudom – kapkodott levegő után Katherine.
Joe a lány lába közé csúsztatta a szivacsot. Katherine
megremegett a vágytól.
– Maradj nyugton! – parancsolt rá a férfi.
A lány megpróbált engedelmeskedni, de az erőteljes,
lankadatlan masszázs ellenállhatatlan volt. A forró víz, a
férfi nedves teste, a lány olajosan csillogó bőre
mindkettejüket felcsigázta.
Katherine a hideg csempének vetette a hátát, lábát Joe
dereka köré kulcsolta, és hagyta, hogy a férfi újra
beléhatoljon. Néhány csodálatos pillanatig vágytól
összeszorított foggal tapadtak egymáshoz, miközben Joe
ritmikusan mozgott. Amíg meg nem csúszott a vizes
fürdőkádban, minek köszönhetően mindketten a padlóra
zuhantak, ahol kiterülve, összegabalyodott végtagokkal,
még mindig szorosan egymáshoz simulva percekig
fetrengtek a röhögéstől.

Másnap reggel Katherine korán ébredt. Oldalra pillantott, és
ott találta őt. Joe-t. Joe Rotht. Joe Rotht az irodából.
Ruhátlanul. Az ágyában. A férfi aludt, és gyönyörű látványt
nyújtott: a szempillája sűrű volt, az állán már kiütközött a
borosta, az egész szobát körüllengte a mássága.
Katherine olyan földöntúli örömet érzett, mint az a
kisgyerek, aki karácsony reggelén arra ébred, hogy éjszaka
nála járt a Mikulás.
Most nem fogom elrontani, most nem fogom elrontani,
most nem… fogadkozott magában a lány.
Tudta, hogy ez a legkényesebb pillanat. Tara biztosította
róla, hogy mindenki egyformán szenved a súlya alatt.
Katherine azonban úgy érezte, ő különösen nehéz
helyzetben van, hiszen neki a tartózkodó viselkedése a
legfőbb vonzereje. Amely nyomban szertefoszlik, amint
lefekszik valakivel – szeretkezés közben elég nehéz
megközelíthetetlennek és fagyosnak maradni. Már ha
élvezni is szeretnénk az együttlétet. Mégis, gyakran
előfordult, hogy azok a férfiak, akik heteken, hónapokon
keresztül üldözték Katherine-t, akiket megőrjített a lány
elérhetetlensége, a sorsdöntő éjszaka után elveszítették az
érdeklődésüket. Katherine-ről leolvadt a titokzatosság
máza, és hirtelen ő is egy lett a sok közül. Lezuhant a
talapzatáról, és ugyanúgy küzdött a választottja kegyeiért,
mint a többi nő.
De ami még rosszabb: a történtek rég elfeledett
érzéseket lobbantottak fel Katherine-ben. A lány
kétségtelenül kényes helyzetben volt.
Joe kinyitotta a szemét, és ernyedt szemhéja alól
jelentőségteljes pillantást vetett Katherine-re.
– Szia! – mondta rekedtes hangon.
– Szia! – suttogta a lány.
– Milyen jó ilyen szép látványra ébredni. – A férfi ki-
nyújtotta a kezét, és a paplan alatt magához vonta
Katherine-t. A lánynak megdobbant a szíve, amikor
megérezte Joe testének melegét. Mellkasa a férfi
mellkasához ért, a Joe lábát borító szőr finoman
csiklandozta bársonyos bőrét. Katherine lehunyta a szemét,
hogy még jobban kiélvezhesse a férfi bágyadt, kora reggeli
cirógatásait, és amikor egymáshoz bújtak, szeretkezésük
jóval ráérősebb és érzékibb volt, mint előző este.
Utána Joe kiment a fürdőszobába, miközben Katherine
kétségbeesetten próbálta lesimítani a frizuráját, majd
mutatóujjával végigtapogatta a szeme alját, hogy eltávolítsa
róla a rátapadt szempillafesték-csomócskákat. Amikor a férfi
visszajött a szobába, tanácstalannak tűnt. Elgondolkodva
dörzsölgette a száját, pattanásig feszítette a bőrt, aztán
elengedte.
– Azt hiszem, mennem kell – mondta bizonytalanul.
 – Ahogy gondolod – felelte Katherine sugárzó mosollyal.
De belül mélységesen csalódott volt. Mi lesz a
rongyoskiflivel, a frissen facsart narancslével meg a fehér
damasztszalvétával leterített aranyozott tálcával, amit a
reklámokban látni? Abban a világban ő pizsamafelsőt
viselne, Joe pedig pizsamaalsót. Abban a világban most
visszahanyatlana a tükörsima párnára, Joe pedig fölé
hajolna, hogy joghurtot kanalazzon a szájába. Aztán a férfi
joghurtpöttyöt tenne az orra hegyére, mire mind a ketten
jóízű nevetésben törnének ki.
Abban a világban reggeli után sétálni mennének, kézen
fogva andalognának, kacsákat etetnének, szerelemittas
kacagásuk betöltené az egész parkot. Abban a világban
Katherine beledugná a lábujját a vízbe, és mókás kalapot
viselne, amely csak úgy maradna a fején, ha az egyik
kezével jó erősen leszorítaná.
Joe kiment a szobából, és felöltözve jött vissza. Katherine
szívbe markoló ürességet érzett.
– Majd hívlak – ígérte a férfi.
– Igen? – mosolygott kifürkészhetetlenül Katherine. Arra
törekedett, hogy semmi se ejthessen csorbát az
önbecsülésén, hogy világossá tegye Joe előtt, ha nem akarja
hívni, ő úgyis rájön. Ha pedig mégis hívni akarja, azt a
titokzatos Katherine-t lássa maga előtt, akit annyira kedvel.
Jaj, de fárasztó!
– Az irodában találkozunk – mondta a férfi.
– Efelől semmi kétségem – felelte a lány könnyedén.
– Köszönöm a csodálatos estét. És napot – tette hozzá
Joe.
– Nincs mit – biccentett leereszkedően Katherine.
Az ajtócsapódás zajára egyszeriben elviselhetetlen
sivárság költözött a lány szívébe. Hát ennyi volt?
De legalább sikerült kordában tartania túláradó érzéseit.
Ügyes volt. Ügyesebb, mint legutóbb. Lehet, hogy végre
sikerült kinőnie a túlzott ragaszkodásból. Ha sikerült,
állapította meg magában Katherine bánatosan, tizenkét
hosszú évbe telt.
 59

Az első pofon a legnagyobb. És Katherine igazán nagy
pofont kapott. Tizenkilenc évesen törték össze először a
szívét – elég későn; talán ez is közrejátszott a dologban. A
lány nem egészen egy hónappal később levelet írt az
apjának, és megtudta, hogy a férfi meghalt. Ez csak tovább
tetézte a kínjait.
Így hát egy hét múlva, amikor Tara közölte vele:
– Fintannel sikerült annyi pénzt összespórolnunk, hogy
elköltözhessünk Knockavoyból. Gyere velünk –, a lány úgy
érezte, megmenekült. Addig szentül hitte, mivel úgyis
zátonyra futott az élete, teljesen mindegy, hol tengeti a
napjait. De a menekülés lehetősége roppant csábító volt.
– Hova mentek? – tudakolta.
– Nagyon messzire – felelte sokat sejtetően Tara.
– Csak nem Limerickbe? -csuklott el Katherine hangja.
– Jesszusom, dehogy! Sokkal messzebbre.
– Csak nem… csak nem New Yorkba? – Katherine alig
tudta palástolni az izgalmát.
– Ööö… nem… nem New Yorkba – válaszolta pirulva Tara.
– Mit szólnál Londonhoz?
Katherine jobban szerette volna, ha messzebbre mennek.
Los Angelesbe, például. Vagy Wellingtonba. Vagy a holdra.
De azért Londonnal is kiegyezett.
1986. október 3-án kora reggel a három barát
megérkezett a Euston pályaudvarra, vett egy Evening
Standardot, és egy Willesden Green-i lakásban kötött ki.
A következő héten Tara állást kapott egy számítógépes
cégnél, Fintan egy exkluzív férfiruházati áruház boltjában
nyert elhelyezést, Katherine pedig könyvelőgyakornok lett,
és ezzel új fejezet kezdődött az életében.
Rengeteg férfi élt Londonban. Egész sereg. Tara és Fintan
nagykanállal habzsolta őket, Katherine viszont mindig
megtartotta a három lépés távolságot. Nem kellett
erőszakot tennie magán. Az érdektelensége azonban nem
mindig nyerte el méltó jutalmát. Bár nem kellett késsel
vakargatnia magáról a férfiakat, olykor-olykor megesett,
hogy valaki randevúra hívta. Ő pedig minden esetben
gondolkodás nélkül nemet mondott, méghozzá olyan
udvariatlanul, ahogyan csak tőle tellett. Senki sem
próbálkozott nála másodszor.
Egészen addig, amíg egy péntek este, tizennégy hónappal
az érkezésüket követően, Katherine kocsmázni nem ment
Tara kollégáival. Sok embernek bemutatták, többek között
egy Simon Armstrong nevű férfinak is, akiről később
kiderült, ő az iroda ügyeletes szívtiprója. A magabiztos,
elbűvölő modorú, keménykötésű, jóképű, szőke Simon nagy
népszerűségnek örvendett a nők körében. Katherine
azonban levegőnek nézte. Mintha szemellenzőt viselt volna.
Finom antennáinak köszönhetően Simon azonnal rájött,
hogy a lány érdektelensége szívből jön – ilyesmit lehetetlen
színlelni. Bármelyik jelen lévő nőt megszerezhette volna, ő
viszont egyedül Katherine-t akarta, felcsigázta és
megőrjítette a lány távolságtartó viselkedése, valami azt
súgta neki, ő lesz – ő kell hogy legyen – az a férfi, aki
megismerheti Katherine igazi arcát.
Katherine nem volt olyan káprázatosán gyönyörű, mint
az eddigi barátnői, de Simon ettől valahogy még
fontosabbnak érezte, hogy meghódítsa. Pincsikutyaként
lihegett Katherine nyomában, majd elállta a lány útját, és
vigyorogva így szólt:
– Nincs menekvés.
A többi lány hitetlenkedve figyelte a jelenetet, és gúnyos
megjegyzéseket tett Katherine hátrafésült hajára, szolid,
minden feltűnéstől mentes megjelenésére.
– Lehet, hogy az anyjára emlékezteti – vonták le a
következtetést.
Simon elkérte Katherine munkahelyi számát Tarától,
majd telefonon randevúra hívta a lányt. Katherine nemet
mondott. A férfi újra próbálkozott. Katherine másodszor is
nemet mondott. Simon közölte a lánnyal, ezt a szót nem
ismeri.
Katherine először megrémült a férfi erőszakosságától.
Aztán felébredt benne a hiúság. Aztán felvillanyozódott.
Simonnak heves ostrommal sikerült ledöntenie a falakat és
felszínre csalni a rég elfeledett érzéseket. Katherine nagyon
vágyott arra, hogy szeressék. És ha szerencséje lesz,
gondolta, Simon Armstrong mellett az élete végre
visszatalálhat a rendes kerékvágásba. Minden jó, ha a vége
jó.
Így hát elfogadta a férfi meghívását. És nem csak
egyszer. Három hét múlva lefeküdt Simonnal. Mielőtt
hazament volna, a férfi megígérte neki, még aznap este
felhívja, de nem tartotta meg a szavát. Másnap korán reggel
– talán túl korán is – Katherine feltárcsázta a férfit. És,
megpróbálva nyugalmat erőltetni magára, fölvetette,
találkozzanak aznap este. Amikor Simon kitérő választ
adott, szorosan lehunyt szemmel könyörögni kezdett.
– Nagyon kérlek, ne tedd ezt velem! – Amitől persze
Simon legszívesebben kiszaladt volna a világból.
Már amúgy is kiábrándult Katherine-ből. A lány túl fiatal
és tapasztalatlan volt, hiányzott belőle a keménység, ő
pedig amúgy is csak a skalpvadászat kedvéért bocsátkozott
ebbe a kalandba. Katherine-t a megközelíthetetlensége
tette vonzóvá a szemében, amely, miután lefeküdtek
egymással, nyomtalanul eltűnt. Bár a lány karcsú és bájos
volt, nem lehetett bombázónak nevezni, Simon Armstrong
pedig élt-halt a bombázókért. Arról nem is beszélve, hogy
Katherine túlságosan ragaszkodó fajtának tűnt, ami
nyugtalansággal töltötte el a férfit.
Messziről megismerte a piócákat.
A következő hetekben és hónapokban Katherine teljesen
visszahúzódott a csigaházába. Nem bírta megemészteni,
hogy megint lapátra tették. Úgy tűnt, egyre kevésbé tud
bánni a férfiakkal – ha egyáltalán tudott bánni velük –,
ezért még nyomorultabbul érezte magát, mint addig.
 Ez volt az utolsó eset, hogy engedtem egy férfinak,
fogadkozott magában. Le kell vonni a tanulságot.
A következő néhány év során lassanként sikerült magára
találnia. Éjt nappallá téve dolgozott, letette a könyvelői
vizsgákat, Fintannel és Tarával lakott egy lakásban, keserű
mosollyal figyelte barátai romantikus kalandjait, de ő maga
sohasem bonyolódott szerelmi ügyekbe. Nem mintha
teljesen leszámolt volna a szerelemmel: továbbra is —
féligmeddig – divatos ruhákban járt, rengeteg pénzt költött
a frizurájára, könnyed, távolságtartó beszélgetéseket
folytatott a férfi ismerőseivel, és mindig elkísérte a
lakótársait bulizni. Csak annyi volt a különbség közte meg a
többiek között, hogy ő mindig egyedül ment haza.
Amíg meg nem ismerkedett Alex Holsttal.
Ekkor már majdnem négy éve éltek Londonban. Fintan
ebben az időben került Carmella Garcia mellé. Alex
modellként dolgozott a cégnél. Borostás arca, tökéletes
fogsora, hollófekete haja és elbűvölő, huncut mosolya volt.
Legnagyobb döbbenetére azonban, amikor bemutatták
Katherine-nek, a lány tekintetében nem gyúltak kéjsóvár
lángocskák. Katherine udvarias volt, de el-elkalandozott a
figyelme, ami roppantmód bosszantotta a férfit. Mindig
megerősítésre vágyó önbizalma a lány csodálatára
szomjazott.
Alex módfelett bizonytalan volt magában, mivel egész
gyerekkorát kövér hájpacniként élte le. A súlyzózás és a
bulimia hathatós kombinációjának köszönhetően
felnőttkorára karcsú és szép lett, de nem bírt
megszabadulni a régi beidegződésektől. Ő továbbra is
undorító zsírhegynek tartotta magát, akit körberöhögnek és
mindenhonnan kiközösítenek. Amikor Katherine ellépett
Alex mellől, a férfi fejében felhangzott a gúnyos rikácsolás:
„Hájgombóc! Hájgombóc!”
Alex udvariasabb volt, mint Simon, de ugyanolyan
kitartó. Állandóan telefonhívásokkal bombázta Katherine-t,
virágcsokrot küldött a lány munkahelyére, még verset is írt,
amelyben az állt, Katherine a legérdekesebb és legizgatóbb
nő, akivel valaha is találkozott.
Katherine ezúttal sokkal tovább tartotta magát, mint
Simon esetében. Amikor Alex közölte vele, még egy nőt
sem üldözött ilyen elszántan, a lány gúnyosan
elmosolyodott.
– Fogadni mernék, hogy mindenkinek ezt mondod.
Amikor a férfi megesküdött neki, hogy nem hajszolja a
nőket, Katherine gonosz kacajt hallatott, és így szólt:
— Teljesen hülyének nézel?
Amikor Alex egyik este azzal lepte meg Katherine-t, hogy
megvárta a munkahelye előtt, a lány hűvösen közölte vele,
a zaklatás törvénybe ütköző cselekedet.
A férfi azonban nem adta föl, Katherine pedig egyre
engedékenyebbé vált. Nem tehetett róla. Alex igyekezete
fölöttébb megnyerő volt, és a lány kezdte elhinni, a férfi
nem ok nélkül bizonygatja ennyire hevesen az érzelmeit.
Mert ezt akarta hinni. Aztán egyik este Alex feltárta előtte
szégyenletes múltját, és a mély megrendülés az utolsó
akadályokat is eltávolította az útból.
Alex, Simonhoz hasonlóan, újabb lehetőséget adott a
lánynak, hogy az kiköszörülje a csorbát. Katherine végül –
miután mindenre elszántan, megacélozott akarattal,
összeszorított fogakkal, sűrű esküdözések közepette
elhatározta magában, hogy semmilyen körülmények között
sem akaszkodik rá a férfira – elfogadta Alex meghívását.
Ez a kapcsolat valamivel tovább tartott, mint a Simon-
féle románc, de a lány egy idő után úgy érezte, Alex kezdi
elveszíteni az érdeklődését. Amikor kérdőre vonta a férfit,
az tagadta, hogy lanyhult volna a lelkesedése, de Katherine
nem hitt neki. Tehetetlenül figyelte, hogyan válik az egykori
hetyke, magabiztos lányból elkeseredett, gyanakvó,
bizonytalan idegroncs. És sehogy sem bírta megfékezni
magát. Azzal vádolta Alexet, hogy az más nők után koslat
és nem törődik vele eleget. A férfi, nem túl meggyőzően,
azzal védekezett, hogy igenis törődik vele, aztán három
napig nem jelentkezett. És amikor végre kegyeskedett
telefonálni, közölte Katherine-nel, hogy új barátnője van.
Felszakadtak a régi sebek. Ismét heves önutálat és kínzó
veszteségérzet kerítette hatalmába a lányt. Katherine
mélységesen megvetette önmagát. A fájdalom
elviselhetetlen volt. Úgy érezte, kész csődtömeg az élete.
Ha nehezen is, de sikerült talpra állnia. És megesküdött
magában, hogy soha többé nem kezd férfiakkal, de nem volt
túlzottan elszánt. Kétszer is megszegte a fogadalmát.
Állandóan attól rettegett, hogy cserbenhagyja az
akaratereje.
Amikor éppen nem volt senkije, kellemesen folydogált az
élete. Okleveles könyvelő lett belőle, megvette a hőn
áhított autót, és nagy nehezen lakást is szerzett magának.
Ahogy egyre magabiztosabbá vált a szakmájában, a piros
arcú falusi kislány fokozatosan vonzó, fiatal bestiává nőtte
ki magát.
De a vágy, hogy szeressék, nem csillapodott. Úgy tért
vissza hozzá, mint a bumeráng. Időről időre újra
felbukkant, rendszerint akkor, amikor egy vonzó férfi
legyeskedett körülötte.
– Jobb lenne, ha nem bájgúnárokkal kezdenél –
célozgatott Tara óvatosan. – Az ilyenek annyira el vannak
telve maguktól, hogy másra már nem jut energiájuk.
– Nem akarok erről beszélni – csattant föl Katherine.
– Tudom – sóhajtotta Tara.
Katherine sosem kezdett hétköznapi férfiakkal. Nem is
tehette. Nem álltak szóba vele.
Joe előtt hat férfival feküdt le. A leghosszabb „románc”
másfél hónapig tartott, és mind a hat férfi szakított vele. A
lány egyszer sem érte el, amit akart – azt, hogy nyerő
pozícióba kerüljön.
Végül, attól való félelmében, hogy megint dobják,
kétségbeesett erőfeszítésekbe kezdett, hogy megelőzze a
bajt. Nem bírta volna elviselni, hogy ölbe tett kézzel várja,
amíg a férfi szép fokozatosan kiábrándul belőle, miután
észreveszi, hogy ő is csak egy hétköznapi nő, nem pedig az
a titokzatos tünemény, akinek kezdetben mutatta magát.
Katherine tehát felpörgette az eseményeket. Úgy
viselkedett, mint egy fúria. Jobb minél hamarabb
szembenézni az elkerülhetetlennel. Fásultan élte az életét,
a hoszszú önmegtartóztatást időnként kurta románcok
szakították meg, amelyeket elhúzódó sebnyalogatás
követett. Valahányszor egy férfi elvesztette az érdeklődését
Katherine iránt, és ezzel azt sugallta, a lány nem elég
értékes, régi fájdalmak lavináját indította el.
Katherine józanabb pillanataiban hajlandó volt belátni,
hogy túlságosan konokul ragaszkodik a múltjához, ami nem
egészséges. Csak négy évvel ezelőtt, huszonhét éves
korában töprengett el azon, vajon nem az küldte-e padlóra,
hogy az első szerelmi csalódása után túl hamar értesült
apja halálhíréről. Hiszen nincs olyan ember, akit ne
dobnának legalább egyszer az élete során. Csak az igazán
elvetemültek nem bírják túltenni magukat az efféle
nehézségeken. De a dupla pofon bebetonozta, elszigetelte
Katherine-t. Tizenkét év telt el, és a lánynak fogalma sem
volt, mivel töltötte ezt a rengeteg időt.
Aztán két hónappal ezelőtt elérkezett a nap, amikor
Katherine-t bemutatták az új pénzügyi igazgatónak, Joe
Rothnak, aki félelmetesen ismerős módon kezdte
ostromolni.
 60

Most az egyszer sikerült uralkodnom magamon, állapította
meg magában Katherine büszkén, miközben szemügyre
vette a feldúlt ágyat. Az üresség, amelyet Joe távozása
keltett benne, nyomtalanul elpárolgott, a lány elégedetten,
lázas izgalommal gondolt vissza az előző éjszakára.
Felkapott egy párnát, az arcához szorította, és beszívta a
belőle áradó halvány férfiillatot. Hirtelen elborították az
emlékek, és jókedvre derült. Mindenáron a világ tudtára
akarta adni, mi történt vele. Majdnem dél volt – vajon
felhívhatja ilyenkor Tarát?
Te jó ég – Tara! Mi történhetett vele tegnap este?
Katherine felkapta a telefonkagylót, de csak Tara
üzenetrögzítőjével tudott beszélni. Felhívta a mobilját, de
az hangpostára volt állítva. Ezek után Livnél próbálkozott,
őt sem érte utol. Üzenetet hagyott a rögzítőjén, majd
feltárcsázta Fintan számát.
– Halló! – vakkantotta a férfi.
– Én vagyok. Atmehetek?
– Most nem. Gyere este.
– Értem. Ha meggondolnád magad, a mobilomon
megtalálsz.
Katherine nem tudott mit kezdeni magával. Hosszú idő
óta ez volt az első vasárnap, hogy nem élvezhette az
O’Grady család társaságát. Nem volt hozzászokva a
tétlenséghez. Főleg amikor a nap fénypontját már a háta
mögött tudhatta.
Ha nagyon akarja, kívül-belül tisztára sikálhatta volna a
lakást, de túlságosan zaklatottnak érezte magát ahhoz,
hogy unalmas feladatokkal bíbelődjön. Vagy elnyúlhatott
volna az ágyon, hogy megnézze az ismétléseket a tévében.
De az a kényszerképzete támadt, hogy a távirányító
szemrehányó pillantásokat vet rá. Ráadásul ellenállhatatlan
vágyat érzett arra, hogy kiengesztelje és olthatatlan
szerelméről biztosítsa a szerkentyűt. így hát bement a
városba, a Selfridges áruházba, de ahelyett, hogy a
ruhaosztály felé vette volna az irányt, a férfiillatszerek
között találta magát. Szórakozottan felkapott egy
arcszeszes üveget, megszagolta, majd visszatette a helyére.
És már nyúlt is a következőért. Azután a következőért.
Kábultan haladt egyik polctól a másikig, végül felkapott egy
üveget, megszagolta, és majdnem elájult. Hirtelen
feltámadt benne az előző éjszaka minden öröme és
vágyakozása. Mélyen beszívta az illatot, és ábrándosán
lehunyta a szemét. Isteni! Harmadszor is mélyet szippantott
az üvegből. Érezte a férfi bőrének tapintását, újra átélte az
izgalmat, amely úgy fickándozott a testében, mint egy
megvadult csikó, a férfi imádatát és becézéseit. Katherine
kinyitotta a szemét, és megnézte az üveget. Davidoff For
Men. Tehát ezt használja Joe Roth. A lány egy pillanatig
eljátszadozott a gondolattal, hogy megveszi az üveget, de
végül sikerült lebeszélnie magát a dologról. Csak a
buggyantak vetemednek ilyesmire. A szagolgatás még
hagyján, de megvenni a parfümöt már szánalmas.

– Egy bukott nőt láttok magatok előtt – jelentette ki
Katherine, szerelmes ragyogással.
– Nem érdekel – fanyalgott Fintan.
– Engem viszont igen – kardoskodott Tara, aki
szokatlanul sápadt és nyúzott volt.
– Minket is – vágta rá Liv és Milo kórusban.
– Engem is – vallotta be szegény elnyomott Sandro.
Vasárnap délután volt, a barátok Fintanéknél gyűltek össze,
már a pizzákat is megrendelték.
Katherine, annak ellenére, hogy nem sokat aludt és
állandóan azon aggódott, vajon Joe felhívja-e, alig bírt
magával örömében. Égett a vágytól, hogy az összes
varázslatos részletet a barátai elé tárhassa.
Miközben sorra vette a történteket – a focimeccset, a
csókot, a vacsorát az Ivyban, a Mr. Stallone-epizódot a
többiek egyfolytában keresztkérdésekkel bombázták.
– Milyen volt Joe illata? – kérdezte Tara.
– Milyen érzés volt együtt lenni vele? – tudakolta Milo.
– Ki tette meg az első lépést? – faggatózott Sandro.
– Érezted, hogy meg fog csókolni? – firtatta Liv.
– Megkóstoltad a csokoládékrémet? – érdeklődött Tara.
– Akkor fizetett, amikor kimentéi vécére? – tudakolta Liv.
– Nem izgultál? – kíváncsiskodott Sandro.
– Megcsodálta a bugyidat? – kérdezte Tara.
– Megvan az Agent Provocateur címe? – érdeklődött Milo.
A barátok minden egyes részlet hallatán levegő után
kapkodtak és megborzongtak a gyönyörűségtől, miközben
Katherine sugárzott az elégedettségtől.
– Ez majdnem olyan jó, mint a szex – nyüszített föl Tara,
majd kis időre szomorú némaságba burkolózott. Nem volt
hajlandó elárulni Katherine-nek, min izgatta fel magát előző
este.
– Nem akarok beszélni róla. Úristen – tette hozzá
döbbenten –, kezdek olyan lenni, mint te.
Katherine meséje közben a Mary Quant-parókát viselő
Fintan merev, durcásan közönyös arckifejezéssel feküdt a
kanapén. De a pikánsabb részeknél vonakodva ő is hegyezni
kezdte a fülét (az alulsót). Majd felült, előrehajolt,
álmélkodva hallgatta Katherine-t, végül önkéntelenül így
szólt:
– És te hagytad, hogy a Jil Sander-kabátod egész éjjel az
előszobapadlón heverjen?
Katherine büszkén bólintott.
– Egész éjjel?
Újabb önelégült biccentés.
– Nem osontál ki két menet között, hogy felrakd a
speciális akasztójára?
Katherine diadalmasan rázta meg a fejét.
– Igaz, tavalyi modell – mondta Fintan. – De akkor is.
Mindenki hüledezve hallgatta Katherine beszámolóját.
Amikor a lány ahhoz a részhez ért, hogy Joe, a szoba
közepén állva, az összes ruháját ledobálta magáról, a
többiek megszorították egymás kezét, és így sikoltottak fel:
– ÚRISTEN!
– Mindjárt elélvezek! – rikoltotta Tara.
– Mindjárt magamhoz nyúlok! – süvöltötte Liv.
Csöngettek. Meghozták a pizzákat. Sandro majdnem
megpukkadt mérgében.
– Pont a legjobbkor – zsörtölődött. – Egy szót sem
szólhatsz, amíg vissza nem jövök – parancsolt rá
Katherinere, majd dúlva-fúlva kirohant ajtót nyitni. Amikor
visszatért, az arcát szinte teljesen eltakarták az egymásra
tornyozott pizzásdobozok. – Lemaradtam valamiről? –
tudakolta fojtott hangon.
– Nem, de mindjárt kezdődik a Ballykissangel –
fontoskodott Liv.
– Dugulj már el! – förmedtek rá kórusban a többiek. – Ez
sokkal érdekesebb. Folytathatod, Katherine. Tehát Joe
kidagadó erekkel szívta magát a nappali közepén…
– Igen, szívás is volt – csilingelte a lány.
– Húúúúú! Barátom!
Katherine még az éjszakai zuhanyozást is elfecsegte.
– Zuhanyozás! Szűzanyám! – kapkodtak levegő után a
többiek.
Milo és Liv tüzes pillantást vetett egymásra.
– Nem is szabadna erről beszélnem – vallotta be
Katherine. – Lehet, hogy soha többé nem hív fel. Nem ez
lenne az első eset.
– Ha ő nem hív téged, majd te felhívod őt – szónokolt
Tara.
– Nem hinném, hogy…
Milo és Liv már-már udvariatlanságnak ható sietséggel
kapkodta össze a holmiját. Gyorsan elbúcsúztak
mindenkitől, majd távoztak.
– Legalább egy órára hajlandóak voltak felfüggeszteni a
szexet – jegyezte meg Tara.
– Egy egész órára? – vigyorodott el Fintan. – Akkor
szerintem ellobbant a láng és kihűlőfélben van a
kapcsolatuk.
Mindenki észrevette, de a világért sem mutatta volna:
Fintan elmosolyodott!
– Csak a gyerekek miatt maradnak együtt – nevetett
Katherine.
– Vagy az ágynemű miatt – szólt közbe Tara. – Tegnap új
paplanhuzatot vettek. Azt hiszem, nagyon elszántak.
– Ugye, most már örülsz, hogy annyit piszkáltalak? –
kérdezte Fintan pimaszul Katherine-től. – Nekem
köszönheted ezt a szenvedélyes éjszakát.
– Azt hittem, nem érdekel, mit csinálok.
– Nem is. Illetve, eddig nem érdekelt, de tekintve, hogy
ilyen sikeresen zárult az akció, megint hajlandó vagyok
beszállni a buliba.
– Ki beszél itt sikerről? Lehet, hogy Joe csak egyéjszakás
kalandnak szánta az egészet, ami nagy gáz, mert egy
irodában dolgozom vele.
– Mire hazaérsz, ott lesz az üzenet a rögzítődön –
kiáltotta Fintan. – Lehet, hogy Joe ebben a pillanatban
próbál hívni. Megadtad neki a mobilszámodat?
A lány megrázta a fejét, de közben alig bírt magával.
Lehet, hogy Joe ma este felhívja. Legnagyobb
elkeseredésére azonban, amikor hazaért, a rögzítőjén
található üzenetek száma egy nagy kövér nulla volt.
 61

– Ravi, hol lehet teherautót bérelni? – kérdezte Tara.
– Teherautót? Költözködéshez?
– Igen, egy kisebb teherautót költözködéshez.
– Nem t’om. Kérdezzük meg a nagyokat – intett a fejével
a férfi Vinnie, Teddy és Evelyn felé.
Amikor Ravi ráébredt a kérdés jelentőségére, idegesen
rándult össze.
– Miért? Mi történt?
– Előbb elszívok egy cigit.
– Irány a dohányzó!
Tara a parányi sárga szoba közepén ült, és bőszen füstölt.
Ravi, aki meggyőződésből ellenezte a dohányzást, kivéve,
ha Taráról volt szó, csöndben nézte a lányt.
– Elhagyod Thomast? – kérdezte hitetlenkedve.
– Azt hiszem.
– De miért?
Tara fanyar félmosolyt erőltetett az arcára.
– Jaj, Ravi! Hiszen még te is azt mondtad, Thomas
teljesen ki fog készíteni, pedig te gyerek vagy!
– Igen, de te mindig ki tudtad magyarázni magad.
Tara összerezzent.
– Istenem, azok a kifogások…
– Azért hagyod el, mert Fintan megparancsolta neked?
– Nem, éppen azért, mert Fintan nem parancsolta meg.
Meggondolta magát, és fütyül rám. Én meg azt hittem, meg
fogok könnyebbülni. De nem így történt. Teljesen letörtem,
becsapottnak éreztem magam.
Ravi alig hallhatóan felsóhajtott. A nőkön nem lehet
kiigazodni.
– Aztán amikor szombat délután hazamentem, kiborult a
bili.
Tara nagyot szívott a cigarettájából, és lelki szemei előtt
felidéződött a jelenet. Alighogy belépett az ajtón, Thomas
üvöltve esett neki.
– Az, hogy egy buzi seggfej összeszedett valami undorító
betegséget, bazeg, még nem jogosít fel arra, hogy
megszegd a diétádat, Tara!
A férfi egy Turkish Delight feliratú csomagolópapírt
lobogtatott a kezében, amelyet a lány tornafelszerelése
között talált. Tarát azon nyomban elöntötte a pulykaméreg.
Mi köze neki ehhez az őrülthöz?
– Tessék? – sziszegte.
– Mondom – kezdte elölről Thomas –, az, hogy egy buzi
seggfej…
Egyre bicskanyitogatóbb és lekezelőbb hangot ütött meg,
és ezzel végleg elvetette a sulykot.
– Hogy merészelsz így beszélni a barátomról? – kérdezte
Tara vészjóslóan.
– De hát …
– Hagyd abba, jó?
– Jogom van hozzá, hogy kinyilvánítsam a véleményemet
– hepciáskodott a férfi. – Nem gondolod?
– Nem! Gonosz vagy, Fintan betegsége pedig nem
undorító. Úgy viselkedsz, mintha ő tehetne az egészről.
– Jogom van hozzá, hogy kinyilvánítsam a véleményemet
vagy sem?
– De…
– JOGOM VAN HOZZÁ – üvöltötte a férfi – VAGY SEM?
Igen vagy nem?
– Ez nem vélemény kérdése – emelte föl a hangját
válaszul Tara is.
– Ide figyelj! Fintan egy buzi seggfej. Ez az igazság.
– Undorító, szemellenzős alak vagy – felelte Tara
megtévesztően halkan. – Kőkorszaki, begyöpösödött,
vaskalapos macsókirály.
A lány legnagyobb meglepetésére Thomas elnevette
magát.
– Igen, az vagyok. Ez jó, ismételd meg!
Tara nagyot nyelt, torkára forrt a szó döbbenetében.
Hirtelen arra gondolt: ilyen barát mellett kinek van
szüksége ellenségekre?
– Na! – noszogatta a férfi vidáman. – Ismételd meg!
– Nem bóknak szántam – mondta a lány előreszeeett
állal.
– Nem? Pedig úgy hangzott. Kőkorszaki, begyöpösödött
macsókirály vagyok. – A férfi ismét elnevette magát,
láthatóan remekül szórakozott. – De te pont ilyennek
szeretsz.
Ez az, amiben tévedsz.
Minden egyes alkalommal, amikor Tarában feltámadt a
gyanú, valami nem stimmel közte meg Thomas között, a
lány minden erejével azon volt, hogy a szőnyeg alá söpörje
a problémát, és a legkisebb áruló jelet is eltüntesse. A
tomboló harag azonban szétoszlatta fejében a homályt;
nem volt más választása, szembe kellett néznie a
valósággal. És annak köszönhetően, amit látott, nemcsak
Thomast, hanem saját magát is megutálta. Mindig is
gyűlölte a véresszájú mocskolódókat, most pedig egy fedél
alatt él az egyikükkel! Hová lettek az elvei?
Félresöpörtettek, mert a szeretet utáni vágy sokkal erősebb
volt náluk.
A dominók egymás után dőltek föl, Tara pedig végre
tisztán és világosan látta, milyen megbocsáthatatlan bűnt
követett el a férfi, amikor nem volt hajlandó találkozni
O’Gradyékkel. Amikor nem látogatta meg Fintant, amikor
gyomorforgató célzásokat tett Fintan betegségére, amikor
fittyet hányt kettejük közös jövőjére, amikor árgus
szemekkel figyelte, mennyit hízik Tara, amikor csípős
megjegyzéseket tett a lány alakjára, és ezzel szép lassan
aláásta barátnője önbecsülését, amikor folytonosan pénzt
kért kölcsön, amikor kijátszotta Tarát Beryl ellenében. De a
legborzasztóbbak azok a kifogások voltak, amelyekkel a
lány próbálta mentegetni a helyzetet.
Tara mindig megvédte Fintant, amikor Thomasra rájött az
ötperc. Saját magát sohasem védte meg. Megpróbálta
bebeszélni magának, hogy minden az ő érdekében történik.
De tévedett, s most mérhetetlen önutálat és harag támadt
fel a lelkében.
Azon kapta magát, hogy sír. Szégyenében, dühében,
bánatában.
– Most miért bőgsz? – tudakolta Thomas. – Érik a
paradicsom?
– Micsoda?
– Megjött a havid?
– Nem. – A lány szívet tépően zokogott.
– Jaj, Tara, ne bőgj már, bazeg! Kérsz egy teát?
– Nem. Hagyj békén!
Thomas vasvillatekintettel meredt a lányra. Mit nem
merészel ez a liba? Nem tudja, mennyire érzékeny vagyok?
– Jól van – mondta sértődötten. – Békén hagylak.
Azzal kiviharzott a lakásból. Tara egyre csak sírt. Siratta
az elfecsérelt éveket, az elvesztett illúziókat, Fintant, akit
annyi sérelem ért, a szégyenletes szemfényvesztést,
amelylyel saját magát is becsapta, a boldog életet, amely
után hiába sóvárgott, a sivár életet, amely ezután vár rá.
Amikor Katherine rátelefonált, alig tudott beszélni, mert
még mindig gombóc volt a torkában.
Tara cigarettára gyújtott, és a távolba meredve azon
kezdett tűnődni, miért nem volt soha szerencséje az
életben. Miért pont én? Miért nem élhetek boldog
párkapcsolatban? Miért maradok mindig egyedül?
Idáig mindig sikerült egy lépéssel a végső felismerés előtt
járnia, amely egyre szembeszökőbbé vált, különösen amióta
Fintan megbetegedett. De most már olyan nyilvánvaló volt,
hogy Tara hiába próbálta félresöpörni.
Vajon Thomas mindig ilyen volt? Vagy a hátrányára
változott? Vagy ő nem vette észre, mi történt? Nem akarta
észrevenni?
Tara le volt sújtva. Nem bírta megemészteni a
történteket. A teste így próbált védekezni: lassanként
adagolta az információkat. A lány azzal próbálta
nyugtatgatni magát, hogy nincs nagy baj. Hiszen Thomas
még azt is felajánlotta, főz neki egy csésze teát. Lehet,
hogy mégsem olyan rossz ember. De Tara nem tudta meg
nem történtté tenni a dolgokat, bármennyire is szerette
volna. A megvilágosodás óriási terhet rakott a vállára;
érezte, lépnie kell, még akkor is, ha ez azt jelenti, az egész
addigi életével le kell számolnia.
Néhány órával később Thomas hazajött, és mintha mi
sem történt volna, megpróbálta rávenni Tarát, hogy
menjenek el valahova.
– Nem – mondta a falfehér arcú lány kérlelhetetlenül.
– Menj egyedül.
Egész szombat este a kanapén ült, és megpróbálta
rászánni magát, hogy elköltözzön. Megpróbálta áthidalni a
tényleges teendője és a hajlandósága között tátongó óriási
szakadékot.
A vasárnapot Fintanéknél töltötte, ahol egy szóval sem
említette, mekkora lelki válságon megy keresztül. Nem
azért, mert nem akarta megemlíteni – egyszerűen képtelen
volt rá. Nem tudta szavakba önteni, milyen emberpróbáló
feladatra készül, amely úgy lebeg fölötte, mint Damoklész
kardja.
Ehelyett kedvesen mosolygott Milóra meg Livre,
végighallgatta Katherine káprázatos meséjét, és közben azt
gondolta magában: Ennek így kell lennie.
– Nos, Ravi – mosolyodott el Tara kényszeredetten –,
most már tudod, minek kell nekem teherautó.
– Azonnal utánanézek a Szaknévsorban – ígérte a férfi.
– Ugye, szerinted is el kell hagynom Thomast? – ragadta
meg Ravi gallérját a lány nyugtalanul.
– De hát az előbb mondtad, hogy…
– Reméltem, hogy azt válaszolod, csak én nagyítom fel a
dolgot.
– Csakhogy nem így van – felelte a férfi szomorúan.
– Úgy félek! – Tara cigarettát dugott a szájába. Ravi
tüzet adott neki. – Félek, hogy egyedül maradok. Hogy
megöregszem és besavanyodom. Senkinek sem kellek majd.
– Egyáltalán nem…
– Honnan tudod? Egy ilyen hájas tehén ne ugráljon. Jaj,
Ravi, látnod kellett volna Katherine-t szombaton! Az az
izgatottság, az a reménykedés. Gyönyörű volt, mintha
megint visszavedlettem volna csitrivé.
– Igen, de az őrült lángolás nem tart sokáig – jegyezte
meg a férfi nyugtalanul. – Nézz csak meg minket
Daniellelel…
– Lényeg a lényeg — vágott közbe a lány –, ha két ember
együtt él, nem árt, ha legalább kedvelik egymást.
– Te nem kedveled Thomast?
– Nem. És ő se engem. Ha kedvelne, nem mondogatná
állandóan, hogy hájas tehén vagyok. Te nem furcsállod,
hogy mindenáron meg akar változtatni?
– De igen. Rohadtul igazad van. Már akartam is mondani.
Tara töprengő képet vágott.
– Tudtam, és mégsem tudtam. Érted, amit mondok?
– Tudtad, de nem akartad tudni.
A lány életét megörökítő fekete-fehér némafilm hirtelen
színes, szélesvásznú hangosfilmmé változott.
Tara sikeresen túljutott az első megrázkódtatáson, a
szomorúsága is csillapodott, most már csak dühös volt.
De nagyon.
 62

Amikor Katherine hétfő reggel belépett az irodába, Joe már
ott volt, de még csak föl sem nézett. Ilyen az én formám,
gondolta magában a lány mérhetetlen szomorúsággal.
Elrontottam. Már megint.
Gépiesen felakasztotta a kabátját, és az asztalához
vánszorgott. Amelynek a közepén egy csomag hevert. Mivel
kék-arany papír borította, nyilvánvalóan nem az új
adótáblákat tartalmazta.
– Ez meg mi? – kérdezte a lány Charmaine-től.
– Gőzöm sincs, már itt volt, amikor megjöttem.
Katherine kézbe vette a csomagot, és megtapogatta.
Puha, hajlékony tárgy bújt meg a papír alatt.
– Bontsd ki! – mondta Charmaine.
– Jó… – felelte a lány lassan, azon morfondírozva
magában, vajon most izgatottnak kellene-e lennie. Ki más
küldene neki ajándékot Joe-n kívül?
Katherine óvatos mozdulatokkal, nehogy elszakítsa a
papírt, megpróbálta lehúzni a ragasztószalagot.
– Tépd le! – türelmetlenkedett Charmaine. – Ne bénázz
már annyit!
A lány engedelmeskedett. Egy fehér műanyag micsoda
bújt elő a papír alól.
– Hát ez meg mi a…? – kiáltott fel Charmaine.
Katherine jó alaposan szemügyre vette a tárgyat, majd
széles mosolyra húzódott a szája.
– Mi ez? – Charmaine majdnem megőrült a
kíváncsiságtól.
– Műanyag alátét, a fürdőkádba kell tenni – felelte
vigyorogva Katherine. – Nehogy elcsússz.
Leeresztett szempillája alól lapos oldalpillantást vetett
Joe-ra, de az minden idegszálával a számítógépe
képernyőjére koncentrált. Minden idegszálával. Katherine
szinte látni vélte, hogyan rángatóznak a férfi nyakizmai a
kényszerű erőfeszítéstől.
– Ki küldte? – kérdezte Charmaine gyanakvóan.
– Fogalmam sincs.
– Üzenet?
– Nincs.
– Megáll az eszem!
Amikor Katherine bekapcsolta a számítógépét, látta, hogy
új levele érkezett. Ez állt benne: „Hogy legközelebb ne
csússzunk el.”
A lány villámgyorsan begépelte: „Mikor nem akarsz
legközelebb elcsúszni?” Megnyomta az „Elküld” gombot, és
várt. Aztán eszébe jutott, hogy talán túl frivol volt.
Gyerünk, türelmetlenkedett magában. Válaszolj már!
Három perc múlva látta, hogy a férfi az egeréhez nyúl.
Igen, most nyitja ki a levelet, most olvassa el! Joe, aki
továbbra is rezzenéstelen arckifejezéssel ült, gyorsan
gépelni kezdett valamit.
Katherine türelmetlenül dobolt az ujjaival, alig várta,
hogy felvillanjon az „Új üzenet” felirat. Amikor megérkezett
a levél, a lánynak kalimpálni kezdett a szíve. „Már alig
várom, hogy ne csússzak el. Üzend meg, mikor érsz rá.”
A lány lázasan osztott-szorzott, majd ezt írta vissza: „A
szerda este megfelel?” – Úgy gondolta, ez kellőképpen
könnyed válasz.
Alig néhány másodperc múlva új üzenete érkezett.
„Nagyon félek, hogy el fogok csúszni. A szerda este túl
messze van.”
„Megértem az aggodalmadat. Holnap este?” – válaszolta
a lány.
„Nagyon félek, hogy el fogok csúszni. A holnap este túl
messze van” – állt az újabb levélben.
Katherine reszkető ujjakkal kalapálta be: „Megértem az
aggodalmadat. Ebben az esetben a ma este tűnik a
legkézenfekvőbbnek.”
Mindeközben egy pillantást sem vetettek a másikra.
Egész nap feltűnően udvariasan viselkedtek egymással.
Egyszer összetalálkoztak az ajtóban, és amikor Joe
hátralépett, hogy elengedje a lányt, mind a ketten kínosan
ügyeltek arra, hogy még véletlenül se érjenek egymáshoz.
– Elnézést! – mormolta Katherine az orra alatt.
– Tessék csak!
– Köszönöm.
– Igazán nincs mit.

Katherine időnként alig bírta türtőztetni magát, úgy érezte,
szétreped a bőre a visszafojtott izgalomtól. Össze kellett
dörzsölnie a lábát az asztal alatt, hogy megszabaduljon a
hirtelen rátörő vágytól. Néha, amikor a magas, komoly,
öltönyös Joe-ra pillantott, ellenállhatatlan késztetést érzett,
hogy felpattanjon és világgá kürtölje:
– Láttam Joe Rotht pucéran. Úgy ismerem a testét, mint
a saját tenyeremet. Észbontó a pasi!
Délután megcsörrent Katherine telefonja.
Tara volt a vonal túlsó végén.
– Kérhetek tőled egy szívességet?
– Hát persze – felelte Katherine könnyedén. Ma semmi
sem állhat az útjába.
– Odaköltözhetek hozzád?
– Jaj! Te jó isten!
– Bocs, bocs, ne haragudj! – mondta Tara nyomott
hangon. – Tudom, hogy pont a legjobbkor abajgatlak. Végre
sikerült összejönnöd a pasival, együtt akarsz lenni vele,
ráadásul két évig nem volt senkid, én meg bármikor
elhagyhattam volna Thomast, de persze pont most szánom
rá magam.
– Ezek szerint… elhagytad… Thomast?
– Még nem. Majd munka után. Ma csak egy doboznyi
cuccot vinnék át, de Ravi még a héten bérel egy teherautót
a többi holmimnak.
– Nem hiszek a fülemnek. Nagyon örülök, hogy így
alakult – lelkendezett Katherine. Persze hogy örül, de az
időzítés…
 Egy óra múlva Katherine levelet kapott Joe-tól: „Hogy
még élvezetesebbé tegyük a nem elcsúszást, nincs kedved
eljönni velem vacsorázni, kocsmázni, moziba, színházba,
hamburgerezni, videotékába, éjszakai bárba, tekézni,
jacuzzizni vagy a lakásomra? A döntés a tiéd.”
Katherine viszont ezt volt kénytelen válaszolni: „Attól
tartok, változott a program. A barátnőm, Tara élete komoly
válságba került…”


Katherine kínosan ügyelt arra, hogy az irodában senki se
tudjon kettejük kapcsolatáról, ezért Joe csak fél órával
azután mehetett föl hozzá, hogy ő már hazaért. Amikor
Katherine ajtót nyitott, a férfi széles, bensőséges mosolya
éles kontrasztot képezett azzal a hűvös távolságtartással,
amellyel napközben kerülgették egymást.
Joe a kabátja két szárnya alá vonta a lányt, és vad
megkönnyebbüléssel csókolta.
– Remélem, nem követtek – mondta Katherine szigorúan.
– De igen, csakhogy beszaladtam egy kínai mosodába, és
megléptem a hátsó kijáraton keresztül.
– És egy kartondobozokkal teli udvarra jutottál?
– Tyúkok is voltak. Aztán felkapaszkodtam a tűzlépcsőn,
és bemásztam egy ablakon.
– Ahol egy férfi meg egy nő feküdt az ágyban?
– Azt hiszem, két férfi volt. Úgyhogy udvariasan
megemeltem a kalapom, és csak annyit mondtam: „Pardon!”
– Mire az egyik férfi így szólt: „Láttad ezt?” A másik meg
így felelt: „Mit?”
– De addigra már eltűntem!
Elnevették magukat, örültek, hogy egy hullámhosszon
vannak.
– Köszönöm az alátétet – mondta a lány szégyellősen.
– Mikor próbáljuk ki?
Katherine megrázta a fejét.
– Ma este vissza kell fognunk magunkat, mert Tara
bármelyik percben betoppanhat a cuccaival. Ne haragudj.
Biztosan másra számítottál.
– Akkor marad a hamburger meg a videotéka –
válaszolta a férfi pajkosan. – Nincs minden veszve.
– Igen, de… – A lány úgy vélte, korai még a videó előtt
tespedni egy zacskó gyorskajával. Alihoz legalább három
hétig kell együtt járni. – Mi lenne, ha összeütnék valamit? –
kérdezte bizonytalanul.
– Inkább ne.
– Na!
– Annak idején te magad vallottad be, Katherine, hogy
nem tudsz főzni.
– Egy csésze teát azért elfogadsz tőlem?
– Nekem jobb ötletem van. – A férfi egy üveg bort húzott
elő a télikabátja zsebéből. – Ta-dam! A legfinomabb
Oddbins’.
– Hogy telt a tegnapi napod? – kiáltott ki a konyhából a
lány, miközben a dugóhúzót kereste.
– Eleinte jól – felelte a férfi megfontoltan. – De tizenegy
után vészesen romlani kezdett a hangulatom. Az egyetlen
említésre méltó esemény a Homebase*-be tett
kiruccanásom volt. Ott vettem az alátétet.
*brit lakberendezési és barkácsáruház
– Miért nem maradtál itt? – kérdezte incselkedve
Katherine.
– Ezt komolyan kérdezed? – A férfi hangja meglepetésről
árulkodott. – Nagyon szerettem volna, de nem akartam
visszaélni a vendégszereteteddel.
Amikor a lány visszatért a konyhából, csak remélni tudta,
hogy nem rí le róla, mennyire megkönnyebbült. Leugrottak
a közeli gyorsbüfébe. Eleredt az eső.
– Két napja sincs, hogy az Ivyban voltunk, és most itt
kötünk ki – jegyezte meg Katherine szárazon, amikor
belökte az ajtót.
– Mit kérsz? – kérdezte a férfi, a műanyag táblára
pillantva. – Virslit pongyolában? Sült csirkeszárnyat?
Sajtburgert?
– Attól függ, te mit eszel.
– Két szafaládét meg egy sült krumplit. Veszünk közösen
egy adag hagymakarikát?
– Ha megfelezem veled a füstölt tőkehalamat – osztott-
szorzott a lány –, adsz egy harapást a szafaládédból?
– Annyit kapsz a szafaládémból, amennyit csak akarsz –
mondta a férfi gyöngéden.
Hirtelen elsüllyedt körülöttük a világ, csak ketten
maradtak. Mozdulatlanná merevedve, néma egyetértésben
bámulták egymást. Az üveggel ötvözött műanyag pult
mögött sürgölődő Erno egy pillanatra megállt, és
elérzékenyülten nézte a párt. Fiatal szerelmesek! Mindig
megdobogtatják az ember szívét.
Katherine és Joe két doboz üdítőt is rendelt a vacsora
mellé. Erno, merő jóindulatból, négy csomag ketchupöt meg
egy savanyú tojást is beledobott a zacskóba. így akart sok
boldogságot kívánni a párnak.
Ezután átmentek a videotékába, ahol Joe gondolkodás
nélkül a Római vakációi emelte le a polcról.
– Emlékszel még arra a napra, amikor együtt
ebédeltünk? – A férfi zavartan elhallgatott. – Amikor
rákényszerítettelek, hogy gyere el velem ebédelni?
Most a lány jött zavarba.
– Nem kényszerítettél semmire.
– Akkor beszélgettünk az esős délutánokról meg a
fekete-fehér filmekről, és mind a ketten a Római vakációt
említettük. Emlékszel?
Katherine persze nagyon is jól emlékezett, de hangosan
csak ennyit mondott:
– Tényleg? Érdekes.
Fél tízkor véget ért a film, Tarának azonban még
hírehamva sem volt. Katherine és Joe egyre nehezebben
tudta türtőztetni magát.
– Nem szabad – szakított félbe kelletlenül Katherine egy
szenvedélyes csókjelenetet. – Tara biztosan a legroszszabb
pillanatban toppanna be!
– Rendben – suttogta Joe kalapáló szívvel. Amikor
viszszanyerte a hangját, megkérdezte: – Miért is akarja
elhagyni a barátját?
Apránként adagolva a legfontosabb tudnivalókat,
Katherine a férfi elé tárta Thomas viselt dolgait. Aztán Joe
mesélt Lindsayről Katherine-nek, arról a lányról, akivel
három évig járt.
– Ki hozta meg a végső döntést? – kérdezte Katherine
közömbösnek szánt hangon.
– A Saatchi és Saatchi* – nevetett Joe. – Lindsay remek
állást kapott New Yorkban – magyarázta. – De már amúgy
is kezdtünk eltávolodni egymástól. *nemzetközi reklámcéghálózat

– Nem érezted úgy, hogy… – a lány habozni látszott –
cserbenhagytak?
– Dehogynem. De ismered a mondást.
– Miféle mondást?
– Az idő minden sebet begyógyít.
Aztán Katherine elmesélte Joe-nak, hogy Fintan rákos.
– Egyik nap elpityeregted magad az irodában – mondta
Joe feszengve. – A költségelszámolást csináltad, és azt
mondtad, nagyon rossz hírt közöltek veled. Akkor tudtad
meg, mi történt Fintannel?
– Valószínűleg – felelte a lány szórakozottan. Nem akarta
a férfi orrára kötni, hogy minden beszélgetésükre szó
szerint emlékszik.
Aztán Milo, JaneAnn ésTimothy londoni kalandjairól
mesélt a férfinak. Elmondta, hogy Milo és Liv egymásba
szeretett, annak ellenére, hogy Liv igazi divatbolond, míg
Milo ruhatára egészen a közelmúltig egy ócska
kertésznadrágból állt.
– Kertésznadrág! – kiáltott fel Joe. Lehet, hogy a fickó,
akivel annak idején együtt látta Katherine-t, csak Fintan
testvére volt?
– Igen, kertésznadrág – felelte Katherine döbbenten.
 – Nem hinném, hogy csak Írországban ismerik. Kék
kezeslábas kicsatolható mellrésszel.
– Tudom – vigyorgott Joe. – És mivel foglalkozik ez a
Milo?
– Gazdálkodó. – Micsoda hülye kérdés!
– Nem játszik zenekarban?
– Ki, Milo? Szórakozol velem?
Tizenegykor megszólalt a telefon. Katherine legnagyobb
meglepetésére Tara volt a vonal túlsó végén.
– Hol vagy?
– Még itthon. Betojtam – felelte Tara elkeseredetten. –
Ne haragudj, hogy elrontottam az estédet.
– Nem rontottad el, Tara. Jól szórakozunk. Ne aggódj.
– Holnapra talán sikerül összeszednem magam.
– Meglátjuk.
Katherine lecsapta a kagylót. Vége a gyötrelmeknek!
– Nem jön. Irány a fürdőszoba!
 63

Kedd este hét órakor Tara a nappali közepén állt, a lábánál
dobozok és szatyrok hevertek.
Korábban eljött az irodából. Mindent össze akart
csomagolni, hogy miután előadta a mondókáját, azonnal
távozhasson.
Előző este hiába próbálta átugrani az utolsó akadályt,
nem tudott megbirkózni a hatalmas feladattal, úgy érezte,
képtelen elhagyni a barátját, és magányos
vénkisasszonylétre kárhoztatni magát. Sokkal
egyszerűbbnek tűnt maradni és nyelni. Mi számít az önérzet
a szerelemhez képest?
Thomas természetesen nagyon rendesen viselkedett,
mintha megsejtett volna valamit. Azt mondta, úgy látja,
mintha Tara fogyott volna néhány kilót. Felajánlotta, hogy
megfőzi a vacsorát. A lány hiába próbálta rászánni magát,
hogy bejelentse a hírt, minden egyes alkalommal elborzadt
a helyzet képtelenségén, és az egész ötlet őrültségnek tűnt
a szemében.
De a folyamatos „kettőt előre, egyet hátra” ellenére Tara
végül elhatározta magát. Túl sokáig söpörte a szőnyeg alá a
problémákat ahhoz, hogy továbbra is folytassa ezt a
hagyományt. Miután fölfegyverkezett – felidézve magában
azokat az eseteket, amikor a férfi porig alázta készen állt a
csatára. Egymás után bukkantak elő az emlékek, friss, ádáz
eltökéltséggel vértezve föl a lányt. Tara vérig akarta
sérteni, a földbe akarta döngölni Thomast, ahogy a férfi
tette vele. Mert megtehette.
Kulcszörgés hallatszott a bejárati ajtó felől. Tara szája
kiszáradt. A férfi, akit teljesen kimerített, hogy egész nap
kamaszok fejét kellett leordítania, föl sem nézett, amikor a
(barna) kanapéra hajította (barna) táskáját.
Aztán feltűnt neki, hogy valami nincs rendben. Fura
hangulat uralkodott a lakásban. És miért áll Tara a szoba
közepén? Miért nem ül le? És hová lettek a könyvek?
Betörtek hozzájuk?
– Thomas!
– Na?
– Mondanom kell valamit.
– Tessék.
– Elmegyek.
– Bazeg, Tara, mi van veled mostanában? – mordult föl a
férfi. – Szörnyű napom volt, semmi kedvem a
premenstruális nyavalygásaidat hallgatni!
– Azt hiszem, félreértettél. Nincs mit megbeszélni.
Elmegyek. Most.
Thomas úgy tátogott, mint egy aranyhal. Kimeresztette a
szemét.
– Miért? – Csak ennyit bírt kinyögni.
– Lássuk csak – felelte a lány elgondolkozva. – Talán
azért, mert minden ok nélkül terrorizálsz engem? Vagy
azért, mert betegesen sóher vagy? Vagy azért, mert
mindenáron basáskodni akarsz fölöttem? Vagy azért, mert
rémes alaknak tartalak és undorodom tőled? Nehéz
megmondani, Thomas. Csak annyit tudok, nagy hülye
voltam, hogy az elmúlt két év során kitartottam melletted.
A férfi arca minden egyes mondattal sápadtabb lett.
– De… – akadékoskodott Thomas, akit a váratlan támadás
hatására elfogott a remegés – én ilyen vagyok. Mindig
megmondom a véleményemet, de szeretlek, és csak a te
javadat akarom.
– Tudod – felelte a lány, hirtelen ötlettől vezérelve –,
szerintem nem ártana, ha felkeresnél egy pszichológust.
Teljesen téves elképzeléseid vannak a nőkről.
– Baromság! – kiáltotta Thomas gúnyosan. Fura módon
nem Tara volt az első nő, aki ezt a tanácsot adta neki.
– Még csak nem is kedvelsz – mondta Tara.
– Dehogynem.
– Hazudsz. Ha kedvelnél, teljesen másképp viselkednél.
Thomas csak most vette észre a Tara lábánál heverő
dobozokat meg szatyrokat, és arra a következtetésre jutott,
ezek meg az üres polcok valamiképpen kapcsolatban állnak
egymással. Az összes könyv, videó és CD eltűnt. A férfi
komolyan megrémült.
– Azok ott – mutatott a földre – mind a te cuccaid?
– Csak egy részük. Még a héten visszajövök a többiért.
– Ezt nem hiszem el!
Tarának el kellett ismernie, Thomas úgy viselkedik, mint
akit fejbe kólintottak.
– Hova mennél?
– Katherine-hez megyek – felelte a lány nyomatékkai.
– Katherine-hez?
– Egy darabig nála fogok lakni – mondta Tara könnyedén.
– Aztán veszek magamnak egy lakást.
– Egy lakást?
– Visszhangosdit játszunk? – kérdezte gúnyosan a lány.
– Beszéljük meg – javasolta hősiesen Thomas. Most,
hogy úgy tűnt, Tara tényleg elmegy, a férfi hirtelen
mindennél jobban szerette volna, ha marad. Újra
visszavedlett hétéves kisfiúvá.
– Már megbeszéltük.
– Mikor?
– A születésnapomon, például. Amikor közölted velem,
ha teherbe esem, fel is út, le is út.
– Ja, akkor!
– És múlt pénteken, amikor fölvetettem, hogy
házasodjunk össze.
– Azt hittem, csak hülyéskedsz – dünnyögte a férfi.
– Hát ez az!
– Tara, ne menj el! – Thomas elhallgatott. – Édesem! –
tette hozzá bizonytalanul.
Tara megingott. A férfi eddig sosem szólította „édesem”-
nek.
– Elismerem, hogy néha rossz voltam hozzád – mondta
esdeklő hangon Thomas.
– Ezt ismételd meg, légy szíves!
 – Elismerem, hogy néha rossz voltam hozzád – ismételte
a férfi kissé durcásan.
– Ez jó! – nevetett fel gúnyosan a lány. – Néha rossz
voltál hozzám. így is lehet fogalmazni.
– Hé! Senki sem kényszerített rá, hogy velem maradj.
– Tudom – vigyorodott el Tara. – Ciki, ugye? Ha hiszed,
ha nem, magamra sokkal jobban haragszom, mint rád.
– Hogy tehetted ezt velem? – Thomas teljesen
összeomlott.
– Hányszor mondjam még el? Mert rémes alak vagy.
– De tudod, miért. Elmondtam, miért. Azóta, hogy az
anyukám elhagyott, nem tudok megbízni a nőkben. Megint
ugyanaz történt, mint azon a vasárnap reggelen. Bejöttem,
és megláttam a dobozokat. Szörnyű érzés volt, Tara.
– Ezt a lemezt már ismerem.
Thomas nem hitt a fülének. Ilyen lefitymáló hangon
beszélni a sebéről, amelyet olyan féltő gonddal ápolgatott,
védelmezett, öntözgetett, táplálgatott! E felbecsülhetetlen
értékű kincs segítségével tudta elérni, hogy az emberek úgy
táncoljanak, ahogy ő fütyül. Mit képzel magáról ez a hájas
tehén…!
– Á, már értem! – kiáltotta dühösen. – Biztosan
megismerkedtél valakivel. Innen fúj a szél.
– Tévedsz. Itt nem egy másik férfiról szól a történet.
Csak rólad. És, sajnálatos módon, rólam.
– Ravi. Fogadok, hogy vele szűrted össze a levet.
– Senkivel sem szűrtem össze a levet.
Thomas keserű pillantást vetett a lányra.
– Igaz is. Ki a fenének kellenél?
– Végre magadra találtál. Hát akkor, isten veled! – Tara
magára kapta a kabátját. – Vége. Bármennyire hihetetlen
is.
A férfi sóbálvánnyá merevedve nézte, ahogyan Tara
felnyalábolja a szatyrokat meg a dobozokat, és a kocsihoz
viszi őket. Amikor a lány visszajött a második adagért,
Thomas rémülten vonta össze a szemöldökét.
 – Hé! El a kezekkel a dohányzóasztalomtól, bazeg!
– Kinek a dohányzóasztalától?
– Az enyémtől.
– Ki vette?
A férfi nem válaszolt.
– Én. Úgyhogy, Thomas – mondta a lány győzedelmesen
–, ez az én dohányzóasztalom, bazeg.
 64

– Juhé! – Fintan lekapta Marylin Monroe-parókáját, és
megpörgette a feje fölött. – Még mindig nem bírom elhinni,
hogy megtette! Hát te, Katherine?
Katherine Tarára gondolt, aki az elmúlt negyvennyolc
órában megállás nélkül itatta az egereket.
– Én igen – dünnyögte.
– Mindent tudni akarok. Thomas padlót fogott?
– Azt hiszem, eléggé odavolt.
– Húúúú! – Fintan ökölbe szorította a kezét. – Bárcsak
ott lehettem volna! Kár, hogy Tara nem vette videóra a
jelenetet. Hogy van a barátnőnk?
– Teljesen összeomlott, hogy őszinte legyek.
– Roy Orbison?
– Nincs – mosolygott titokzatosan Katherine. Roy Orbison
átmenetileg a ruhásszekrény tetején, négy fényképalbum
alatt, egy cipősdoboz alján kuksolt. Ez volt Katherine első
dolga, amikor Tara beállított hozzá, mert nem bírta volna
elviselni, ha újabb két hónapig dübörög a fülébe a
„Vééééééé-ége!”
– Tara azt is mondta, hogy leszbikus lesz, mert soha
többé nem bír fölszedni egy pasit sem?
– Igen, mint a régi szép időkben.
– Esti tanfolyamok?
– Eddig csak mozaik-, portugálés bendzsókurzusról esett
szó. Már most figyelmeztetlek, hogy téged is be akar
szervezni.
– Szent isten! Bendzsókurzus! Kész szerencse, hogy
holnap vonulok be kemoterápiára, és még arra sem lesz
erőm, hogy egyáltalán ránézzek egy bendzsóra.
– Mázlista!
– Ugye Tara nem fog visszamenni Thomashoz?
– Thomas már telefonált neki, és azt kérte, maradjanak
barátok.
 – Értem. Viszketett a dákója. És mi történt?
– Tara azt válaszolta neki (hallanod kellett volna,
Fintan): „Barátok? Hogyan maradhatnánk barátok, amikor
soha nem voltunk azok?”
– Fantasztikus! Túl fogja élni. De semmiképpen sem
hagyhatjuk, hogy meggondolja magát. Emlékezzetek csak
vissza, mi történt Alasdairnél.
– Egyetértek. Mi az a doboz a sarokban?
– A hasizomfejlesztő gépem. Ne izgulj, visszaküldöm.
Hogy vagy?
– Remekül – vigyorgott Katherine, mint a tejbetök. –
Istenien.
– Még mindig három órát alszol éjszakánként?
– Nagyjából.
– Nézzenek oda! Teljesen kivirultál. Mikor ismerhetem
meg a lovagodat?
– Amikor akarod.
– Várjuk meg, amíg befejeződik a kemoterápia. Nem
akarom már az első találkozáskor leokádni a pasit. Rosszul
venné ki magát. – Megszólalt a telefon. – Fölvennéd
helyettem? – kérdezte Fintan. – Te közelebb ülsz az
asztalhoz. Ki lehet az? Jaj, biztosan az a hibbant szociális
munkás!
– Halló! – szólt bele a kagylóba Katherine. – Jó estét,
Mrs. O’Grady! Nem, nem tudtam. Nem, fogalmam sem volt
róla. Esküszöm az élő istenre. Értem, igen, ér… persze, ér…
Tessék csak várni! Mielőtt gyilkossággal tetszene
fenyegetőzni, kérdezze meg az illetékest.
Katherine átnyújtotta a kagylót Fintannek.
– Az édesanyád az. Tudsz róla, hogy Milo eladja a farmját
és végleg Londonba költözik?

Tara kimászott az ágyból, és első dolga volt, hogy újabb
pipát húzzon a Katherine-től kapott naptárba. Tíz.
Sorrendben ez volt a tizedik éjszaka, amelyet Thomas
nélkül töltött. Tíz végtelenre nyúlt, álmatlan éjszaka, amely
– a tetemes mennyiségű alkoholnak köszönhetően, amit
Tara azért fogyasztott el, hogy így csillapítsa az álmosítóan
sivár jövője miatt érzett fájdalmat és aggodalmat –
fenekestül felforgatta a lány bioritmusát.
Mire Tara megérkezett Katherine-hez, már régen elszállt
belőle a tetterő. Majdnem visszafordult. De tudta, azzal,
hogy porig alázta Thomast, minden hidat fölégetett maga
után. Mindenki azzal vigasztalta, hogy idővel elfelejti a
férfit, de Tara érezte, hogy zsákutcábajutott az élete.
Eszébe jutottak azok a mámorító, gondtalan napok, amikor,
huszonévesként, még rengeteg ideje volt. Persze amikor
Alasdair otthagyta, azt hitte, örökre lehúzhatja a rolót. De
most már, két év után, tényleg vége mindennek.
A lány már nem tudott olyan ruganyosan visszapattanni
a falról, mint régen. Ez volt az utolsó esélye, és ezt is
elszúrta.
A gondolat, hogy visszamegy Thomashoz, veszélyesen
csábító volt. Most, hogy különváltak, a férfi nem is tűnt
annyira elvetemültnek. Az ingerlékenysége nem jelentett
túl nagy árat a biztonságért cserébe. Bár Tara és Thomas
sokszor összezördült, mind a ketten jól ismerték egymást.
Megnyugtató volt ez a kedélyes pörlekedés. Még mindig
jobb, ha van kivel veszekedni, mint ha nincs. A lány,
őszintébb pillanataiban, még azt is hajlandó volt elismerni,
hogy bár elsősorban Thomas hiányzik neki, azt is fájlalja,
hogy senki nem áll mellette. Egyedül meztelennek és
jelentéktelennek érezte magát.
Magányossága ellenére Tara mégis mélyen meg volt
győződve arról, ostobaság lenne visszamenni Thomashoz.
Hacsak a férfi nem hajlandó megváltozni. A lány a világért
sem akart volna még egyszer úgy megalázkodni, mint
annak idején Alasdair előtt. Istenem, segíts, hogy ne hívjam
fel Thomast! – imádkozott Tara napjában ezerszer. – Adj
erőt, Istenem! Istenem, add, hogy Thomas felhívjon! Add,
hogy azt mondja, más ember lett belőle!
Katherine a konyhában volt, kávét főzött magának meg
Joe-nak.
– Szia! – csilingelte. Alig aludt valamicskét, mégis
tombolt benne az energia. A tetszhalál és a lanyha
ábrándosság állapotát friss tetterő váltotta föl.
Katherine megváltozott, és ez mindenkinek szemet szúrt.
Egyik nap az irodában Fred Franklin, látván, hogy egy
feszes fenék ring el az üvegkalitkája előtt, ezekkel a
szavakkal bökte oldalba Mylest:
– Micsoda gyönyörű segg! Bárcsak megtapogathatnám!
Fred ebben a pillanatban sóbálvánnyá merevedett.
– Kié ez a segg? Nem létezik, hogy a Jégkirálynőé! Ó,
hogy az a magasságos, mégis az övé! Megáll az eszem!
A konyhában Tara kényszeredett mosolyt villantott
Katherine-re.
– Tara! – mondta Katherine lassan.
– Mi van?
– Nézd csak! – Katherine becsúsztatta az ujját Tara
derékpántjába, és jó erősen meghúzta az anyagot. Tátongó
rés támadt.
– Ó! – hűlt el Tara.
– Eszel rendesen?
– Mindig ez a vége. Ha szakítasz a pasiddal, egy falat
sem megy le a torkodon, szépen lesoványodsz, és
összetalálkozol egy másik pasival. Természet Ősanyánk így
akar kárpótolni bennünket a szenvedésekért – mondta
halvány mosollyal Tara.
– Tara, muszáj enned.
– Nincs kedvem.
– Ne hagyd el magad – makacskodott Katherine. – Az
egész nem ér meg annyit.
– Thomas nem is volt olyan rémes alak -jegyezte meg
Tara. – Néha egészen kedves is tudott lenni.
– Mondj egy példát.
Tara elgondolkodott.
– Mindig ő töltötte ki helyettem az űrlapokat. A biz-
tosításhoz meg az adóbevalláshoz. Tudta, hogy gyűlölöm az
ilyesmit.
– Ez volt a legkevesebb, amit megtehetett érted,
tekintve, hogy te fuvaroztad mindenhova. Mondj egy másik
példát.
– Lovagias volt. Kinyitotta előttem az ajtót, kihúzta
nekem a széket.
– Régimódi szexista trükk.
Tara nagyot sóhajtott.
– Ügyes keze volt. Amikor összegabalyodott az
ezüstláncom, órákig bogozgatta, anélkül hogy elszakította
volna. Nekem nem lett volna hozzá türelmem.
Katherine harákolni kezdett, alig bírta visszafojtani a
nevetését Thomas, az ezermester hőstettei hallatán.
– Együtt cigiztünk, együtt próbáltunk leszokni, együtt
szoktunk vissza – sóhajtott fel Tara bánatosan. – O
meggyújtotta az én cigimet, én meggyújtottam az övét.
Nagyon bensőséges érzés volt. Soha nem maradtam cigi
nélkül, mert nála mindig akadt pár fölösleges szál.
– Azt akarod mondani, hogy ingyen odaadta neked a
cigijét?
– Természetesen fizetnem kellett érte – felelte Tara
halvány mosollyal. – De soha nem fosztott meg az
élvezettől.
– Fel a fejjel, örülj, hogy megszabadultál tőle. Azt talán
te is hajlandó vagy elismerni, hogy nem ez volt a világ
legszenvedélyesebb szerelmi kapcsolata – gúnyolódott
Katherine.
Katherine-nek igaza van, gondolta magában Tara. Nem
volt sem elég tragikus, sem elég romantikus. De azért az ő
kapcsolata volt.
– Nézd – hajtotta le a fejét a lány –, tudom, hogy
Thomas egy zsarnok, azt is tudom, hogy zsugori, és abban
is egyetértek veled, jobb, hogy megszabadultam tőle. De ha
az embernek levágják az üszkös lábát, attól még érez némi
fájdalmat.
Katherine mulatságosnak találta, hogy Tara üszkös
lábhoz hasonlította Thomast. Ez jókora sértésnek számított
az üszkös lábakra nézvést, de azért nem volt rossz.
– Egyébként köszönöm, hogy tegnap este segítettetek –
dünnyögte Tara.
– Nincs mit. Bocs, hogy elszakítottam a pulóveredet.
– Megérdemeltem. Hülyét csináltam magamból.
Előző este, Katherine legnagyobb rémületére, Tara
elővette a pulóvert, amelyet Thomasnak kötött, és így szólt:
– Befejezem és odaadom neki. Kár lenne elpocsékolni a
fonalat.
– Nem! – Katherine felugrott, kitépte Tara kezéből a
kötőtűket, lerántotta róluk az egyik félig kész ujjat, és
őrjöngve nekiesett a fonalnak, sorról sorra bontva le a
szemeket. – Ez csak ürügy, hogy találkozhass vele.
Ugyanúgy, mint a pénz, amivel tartozik neked, meg a
zuhanyfüggöny, amit elfelejtettél áthozni, meg az, hogy
elfelejtetted seggbe rúgni Berylt, mielőtt eljöttél. Nem, Tara,
nem!
Tara döbbenten pislogott.
– Jól van – suttogta.
Katherine levetette magát Joe mellé, és odasúgta neki:
– Bocs a közjátékért.
– Félek! – nyöszörögte a férfi, mire mindenki elnevette
magát, és ezzel megenyhült a hangulat.
Istenem, gondolta magában Tara, micsoda klassz pasi! És
olyan megértő. Tara gyanította, Katherine-ék azért töltik
vele az idejük nagy részét, ahelyett hogy kettesben
turbékolnának Joe-nál, hogy szemmel tartsák őt. Katherine
még a telefont is átvitte a nappaliból a hálószobába,
továbbá elkobozta Tara mobilját.
– Napközben nem tudlak megakadályozni abban, hogy
felhívd – mondta –, de legalább este, amikor hullarészegen
hazabotorkálsz, rajtad tarthatom a szemem.
Joe-nak és Katherine-nek egyik este erőszakkal kellett
megfékeznie a részeg Tarát, aki éjféli kocsikázásra akart
indulni.
 – Eszemben sincs beugrani Thomashoz – magyarázkodott
Tara dühösen. – Csak elhajtok a háza előtt.
– Kizárólag abban az esetben engednélek el, ha azért
hajtanál el a háza előtt, hogy lelődd – válaszolta Katherine.
– Mars vissza az ágyba!

Tara kikecmergett az ágyból, és újabb pipát húzott a
naptárba. Húsz nap. Kis híján három hét. Három hét, azaz
kis híján egy hónap.
Eddig sikerült megállnia, hogy felhívja Thomast. De ezt
az emberfölötti eredményt csakis herkulesi erőfeszítéseinek
köszönhette. Minden egyes nap ezer kilométeres erőltetett
menetnek tűnt, amelynek során egymás után adódtak a
lehetőségek, amikor a lány fölvehette volna a kagylót. Néha
szó szerint kiverte a víz, olyan erősen kellett uralkodnia
magán.
Hétvégenként, amikor a munka nem tudta elvonni a
figyelmét, megszázszorozódtak a gyötrelmei.
Miután a kezdeti kínok valamelyest enyhültek, Tara
ráébredt, nemcsak Thomas hiányzik neki, hanem mindaz,
amit a férfi megtestesített: az elfogadás, a támogatás, a
társ, akivel terveket lehet szövögetni, akinek mindenről be
lehet számolni. A lány roppant hálás volt a barátainak, de a
megkérdőjelezhetetlen összeszokottság nélkül, amely csakis
a szerelmesekre jellemző, gyökértelenül lézengett a
világban.
Korábban nem jelentett nagy élvezetet a számára közölni
Thomasszal, hogy későn ér haza. Ez csak most, amikor
abból sem lett volna semmi baj, ha a lány nem otthon tölti
az éjszakát, tűnt különleges kiváltságnak. És noha Tara
soha nem ment nyaralni Thomasszal, most csak
reménykedni tudott benne, hogy valamelyik pár – Milo és
Liv vagy Katherine és Joe – megszánja, és elviszi magával.
A lány, hiába tudta jól, mennyire méltatlanok hozzá ezek az
érzések, nem lelt megnyugvásra. Bűnösnek és
magányosnak érezte magát.
 Olyan mérhetetlen nosztalgiával gondolt vissza előző
életére, hogy szinte hiányzott neki a rémes, barna,
odúszerű lakás. Amely, bár Thomas tulajdonát képezte, az ő
otthona is volt egyben. Most pedig menekültként húzta meg
magát egy idegen lakás parányi szobájában, miközben
folyton attól rettegett, hogy a házigazdái terhére van, és
ettől képtelen volt elengedni magát. Aggódott, hogy túl sok
időt tölt a fürdőszobában, azt gondolta, semmi joga
beleszólni, mit nézzenek a tévében, furdalta a lelkiismeret,
amiért túl sok áramot fogyaszt, és kínosan ügyelt arra, hogy
a legkisebb porszemet is azonnal feltakarítsa maga után.
Egyfolytában arról fantáziáit, hogy Thomas betoppan, és
térden állva könyörög neki, térjen vissza hozzá. De attól az
egy telefonhívástól eltekintve, amelyben arra kérte,
maradjanak barátok, a férfi nem adott életjelt magáról.
Őszintébb pillanataiban Tara készséggel elismerte, hogy
nem is fog. A férfi megrögzött macsó volt, és
szégyenletesnek tartotta, ha valaki gyengének vagy
kiszolgáltatottnak mutatkozik. Ha belehal, akkor sem tett
volna semmit.
Tara, miközben összeszorított foggal próbálta élni Thomas
nélküli életét, szinte teljesen fölemésztette magát Fintan
miatt. A férfi három kemoterápiás kezelésen volt túl, de
még nem mutatta jelét a gyógyulásnak. A vérvizsgálatok
szerint semmi sem változott, és első pillantásra meg
lehetett állapítani, hogy Fintan kivinyaka továbbra sem
hajlandó eltűnni.
Az onkológusok váltig állították, hogy a gyógyuláshoz idő
kell, Fintannek meg kell járnia a poklot, mielőtt felépülne,
de Tara nem nyugodott meg, és továbbra is óriási
érdeklődést mutatott mindenféle alternatív gyógyászati
módszer iránt.

– Ma van a huszadik nap! – Katherine és Joe heves
üdvrivalgásban tört ki, amikor Tara belépett a konyhába.
Tara elfintorította az arcát.
 – Hétfő reggel van. Minek örültök ennyire?
– Halljuk a mai sirámodat! – mondta sugárzó mosolylyal
Katherine.
– Köszönöm. A mai panaszom az, hogy nincs senki,
akivel megnézhetném A suttogól.
– De Thomas úgysem ment volna el veled.
– Nagyon kérlek titeket, engedjétek meg, hogy rózsás
színben lássam a múltamat! – felelte Tara méltóságteljesen.
– Mi nem akarjuk megnézni A suttogót – mondta
Katherine.
– Melyik este nem nézzük meg? – Joe káprázatos
mosolyt villantott Katherine-re.
A pár hosszú másodpercekig bárgyún vigyorgott
egymásra.
– Jövő kedden – nyögte ki végül a lány.
– Nektek fölösleges megnéznetek – mutatott rá Tara. – A
ti szerelmi életetek így is éppen elég romantikus. Na jó.
Elmentem dolgozni.
– Sok sikert a huszonegyedik Thomas-mentes napodhoz!
– Későn jövök haza. – A lány elhallgatott, hátha a másik
kettő megpróbálja rábeszélni, jöjjön haza korán, de mivel
nem ez történt, így folytatta: – Tornázni megyek, utána
pedig bulizni.
– Kivel?
– Bárkivel, akit meg tudok fűzni: Ravivel, egy hajlék-
talannal, tökmindegy. Kocsmázom, táncolok, leiszom
magam. Tudom, kicsit sablonosán hangzik.
– De legalább abban sikerült eltérned a hagyományoktól,
hogy nem keveredtél egy éj szakás kalandba – felelte
Katherine együtt érzőén.
– Egy olyan emberrel, akit egyébként messziről
elkerülnél – tette hozzá Joe megértő mosollyal.
– Várjátok ki a végét. Még nem énekeltem.
Amikor Tara becsukta maga mögött az ajtót, hirtelen arra
gondolt – nem először –, milyen igazságtalan az élet. Miért
más ajtaját nyitogatja-csukogatja, amikor pár
kilométernyire ott van a saját bejárati ajtaja?
Valahol arrafelé. A lány megállt az utca közepén, hogy
szemügyre vegye azt a sok-sok házat, lakást, boltot és
irodát, amely közte és az igazi otthona, az igazi élete között
húzódik.
Haza akarok menni.
Nem lehet, hurrogta le saját magát. Nagy nehezen
továbbindult, és odavánszorgott a kocsihoz.
– Jó reggelt, Tara! – harsogott rá Ravi, amikor belépett
az irodába. – Szenzációs hírem van! Azt olvastam az ES-
ben, hogy a Max Factor új rúzst dobott piacra. Ugyan nem
letörölhetetlen, de azt állítják róla, hogy színmegújító, ami,
nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem tökéletesen
megfelel a célnak. Érzem, hogy nemsokára indulunk a
Bootsba!
– Tényleg? – örvendezett Tara. – Mit írnak róla, Ravi?
– Állítólag csak fel kell kenni, és amikor kezded úgy
érezni, hogy elhalványodott a színe, csak összedörzsölöd az
ajkaidat… – Ravi, a szemléletesség kedvéért, vadul
összepréselte a száját – és kész! Ugyanolyan friss lesz, mint
amikor föltetted.
Tara íróasztalán megcsörrent a telefon. Liv volt a vonal
túlsó végén.
– Mi baj? – tudakolta Tara. – JaneAnn csinált valamit?
Liv felsóhajtott.
– Az a nő egy bosszúálló angyal. De nem róla van szó.
Nincs nálad anyag?
– Tessék?
– Hasis.
– Pillanatnyilag nem szolgálhatok vele. Mi történt?
– Fintanről van szó. Még mindig szörnyen érzi magát a
kemoterápiától, és valaki azt mondta neki, a hasistól
elmúlik az émelygése. De fogalmam sincs, honnan
szerezzek hasist. Végtére is lakberendező vagyok! A kokain
az egyetlen narkotikum, amit valaha is meg akartak
kóstoltatni velem.
 65

– Első osztályú vörös libanonit szereztem neked – mondta
Tara megjátszott szakértelemmel, egy parányi barna
lapocskát lóbálva a kezében. – Vagy marokkói feketét? Nem
tudom megkülönböztetni őket. Hogy mi mennyit
szervezkedtünk Ravivel, amíg sikerült nyélbe ütni az
üzletet! Egy hammersmithi biliárdszalonban találkoztunk
Ravi barátjának a barátjának a barátjának a nővérének a
vőlegényének a kollégájával, tőle vettük a cuccot. Hé, mi ez
az isteni illat? Süti?
Fintan a konyhába terelte a lányt, ahol egy darab
sütemény árválkodott a pulton heverő tepsiben.
– Hasiskocka – magyarázta a férfi. – Bocs, Tara.
Sandrónak ma délután sikerült szereznie egy kis anyagot.
Nem kellett volna fáradnotok – tette hozzá.
– O, miattunk ne aggódj, jól szórakoztunk. Evek óta nem
csináltam ilyet. És a süti elmulasztotta a hányingeredet?
– Csak most ettem belőle. De nagyon remélem, hogy
segít. Unom már, hogy állandóan émelyeg a gyomrom.
– Szorítok neked! Mi legyen a ma esti program? –
kérdezte Tara. – Mi lenne, ha belőnénk magunkat, aztán
elbotorkálnánk a benzinkúthoz és felvásárolnánk az összes
raktáron lévő cső ki golyót…
– …miközben meg sem bírnánk szólalni, mert minden
hülyeségtől röhögőgörcsöt kapnánk.
– Persze, szem előtt kell tartanunk, hogy a cucc pusztán
orvosi célokat szolgál, és nem szabad visszaélni vele. De
azért jó lenne kiütni magunkat. Már nem is emlékszem,
milyen az.
– Csupán az a bökkenő – jegyezte meg Fintan –, hogy
elmegyek itthonról.
– Elmész itthonról? Hova?
– Sandróék karácsonyi bulijára.
– Most? December elsején?
 – Csak ma estére tudtak asztalt foglaltatni a Nobuban.
Gondoltad volna, hogy január negyedikéig minden hely
betelt?
– Biztos, hogy bírni fogod?
– Nincs lehetetlen, csak tehetetlen ember – nevetett a
férfi. – Ki akarok rúgni a hámból. Enni, inni, mulatni
szeretnék.
– Jól meggondoltad? Beteg vagy…
– Ó, csöngettek, megjött a taxi. – Amikor Fintan
feltápászkodott, Tara olyasmit pillantott meg, amitől azon
nyomban elszorult a torka.
– Jelmezbál is lesz?
– Nem.
– Akkor minek neked az a mankó?
– Ja, ez? A nagy izgalmak közepette el is felejtettem
mondani.
– Mit?
– A legutolsó kemoterápia kinyiffantotta az
idegvégződéseket a lábamban.
– Hogyhogy kinyiffantotta? – kérdezte a lány, és elfogta a
rettegés. Kezdenek elfajulni a dolgok.
– Bizsereg a lábam, és ha ráállok, fáj, de a mankó
megoldja a problémát. – Amikor Fintan megpillantotta Tara
arckifejezését, elnevette magát. – Jaj, Tara, ne nézz ilyen
kétségbeesetten, ez csak átmenetileg van így. Helyre fog
jönni, amint véget ér a kemoterápia. Nem ferde a parókám?
Tara nézte, amint a Tina Turner-parókás vézna alak az
ajtóhoz vonszolja magát, és azt gondolta magában: Csak
egy évvel idősebb nálam.
– Holnap este feljöhetek? – kérdezte, a férfi nyomában
tipegve, aki sorra lekapcsolgatta a lámpákat.
– Nem, bulizni megyek a huszonhét legközelebbi
barátommal, de nyugodtan gyere el velünk.
– Micsoda? Bulizni mész?
– Úgy van, Tara. Bulizni – felelte Fintan éles hangon.
– Ember, küzdj, és bízva bízzál! Tehát küzdők, és bízva
bízom.
Tarának idegesen dobbant meg a szíve, amikor rájött,
hogy Fintan nem is olyan higgadt, mint amilyennek
gondolta.
– Mérges vagy?
– Nem kifejezetten. Pillanatnyilag nem. De ha már én is
az Utolsó Esély Szalon tagja lettem, próbálom a legjobbat
kihozni a helyzetből.
Tara mukkanni sem bírt, elnémította a szégyen és a
csodálat furcsa keveréke.
– Megyek, és belevetem magam a harcba – fogadkozott a
férfi. – Vagy ha más nem, a táncba. Amíg egy leheletnyi
erőt érzek magamban és a Sister Sledge üvölt a
hangszórókból, élni fogok.
 66

– Munka – sóhajtotta Tara, amikor cigaretta és alkoholbűzt
árasztva magából betántorgott az ajtón. – Elegem van
belőle.
– Nagy a hajtás? – kérdezte Katherine együtt érzőén.
– Ne is mondd! – kiáltott fel Tara. – Tegnap este
projektvacsora, tegnap délben csoportebéd, tegnapelőtt
irodai ebéd, ma emeleti összejövetel, holnap osztályebéd,
holnap délután forralt borozás a marketingesekkel,
holnapután este pedig vállalati buli. Utálom a karácsonyt,
teljesen tönkremegyek bele. A májam kegyelemért
könyörög.
– Tudom, miről beszélsz – sajnálkozott Katherine. Annak
ellenére, hogy a Breen Helmsfordnál az ünnepek előtti
partikavalkádot szabad szemmel alig lehetett
megkülönböztetni az év többi napjára eső partikavalkádtól.
Tara szempontjából nem is jöhetett volna jobbkor a
karácsonyi buliszezon. Az alkohol meg a mulatozás távol
tartotta tőle a sötét gondolatokat.
– Úgy érzem magam, mint egy két lábon járó fejlődő
ország – mondta Tara. – Teljesen le vagyok égve!
– Te mindig le vagy égve – emlékeztette a lányt
Katherine.
– De most kilátástalan a helyzetem. Az a sok ital meg
taxi meg… ital meg taxi. Meg ruha. A végén megint
kénytelen leszek szétvagdosni a hitelkártyáimat. – Tara
nem bírt ellenállni a ruháknak. Bár sovány vigaszt jelentett
a számára, most azok a holmik is rámentek, amelyeket
másfél hónapja még messze elkerült. – Még néhány hét
szenvedés – fmtorgott, hogy aztán kényszeredett mosolyt
erőltessen az arcára –, és farmert is hordhatok. Nézd,
milyen cuki szoknyát vettem a holnapi ebédre!
– Gyönyörű! – felelte áhítattal Katherine. – Hova
mentek? Valami jó helyre?
 – Azt nem mondhatnám.
Az illetékesek úgy döntöttek, házon belül bonyolítják le
az ebédet, mivel a közeli éttermekben lehetetlen volt
asztalt szerezni. Vagy már minden hely foglalt volt náluk,
vagy hallottak egyet s mást a GK Software dolgozóinak
előző évi viselt dolgairól, amikor is a karácsonyi ebéd
alaposan elhúzódott, felborítva ezzel az esti asztalfoglalások
rendjét, de a nyolc-kilenc fős kemény mag még ekkor sem
volt hajlandó távozni.
Az egyik közeli lengyel étterem dolgozója még most, egy
év elteltével is inkább keresztet vetett és átment az utca
túlsó oldalára, mint hogy elmenjen a GK Software
civilizálatlan dolgozóinak helyet adó irodaház előtt.

Az idei ebéd nyugalmasan indult. Fél tizenegykor az összes
nő felállt az asztalától, hogy rendbe szedje magát, noha az
összejövetel csak egykor kezdődött. Az izgatottságra
hivatkozva egész délelőtt nem dolgozott senki.
Izgatottságról persze szó sem volt, de a dolgozók minden
alkalmat megragadtak a lógásra.
– Szerinted milyen, Ravi? – illegette magát Tara az új
szoknyájában.
– Micsoda? A ruhád vagy a rúzsod?
– Még hogy a rúzsom! Attól tartok, az a színmegújító
csoda még nem a végső megoldás. Már megint lejött.
– Most jut eszembe, Tara, hoztam neked valamit. – Ravi
kotorászni kezdett az asztalfiókban. – Ez minden
problémádra megoldás lehet. Tessék. – A férfi egy
újságkivágást dugott Tara orra alá. – Sminktetoválás. Van
egy hely Kaliforniában, ahol tartósan be tudják festeni a
szádat. Rohadtul fájhat, de legalább nem kell többet a
rúzsod miatt aggódnod.
– Kösz, Ravi, de nem érdekel. – Tara mélyen
meghatódott. – Nagyon aranyos vagy, hogy ennyit törődsz
velem, de mi van, ha, mondjuk, egy új színt szeretnék
kipróbálni?
 – Bocs. Azt hittem, örülni fogsz.
– Örülök is!
Egy órakor harminc ember csődült be a tárgyalóba, ahol
már várta őket a sherry meg az újramelegített pulyka.
Mindenki nyakló nélkül vedelt. Mint mindig, Tara és Ravi
most is egymás mellé ült, és csak úgy ontotta magából a
csipkelődő megjegyzéseket.
– Nézd Vinnie-t! – hahotázott Tara kipirult arccal. –
Teljesen elázott. Még a kopasz feje is vörös.
– Nem sokat jár társaságba, úgyhogy nem ismer
mértéket.
– Önts nekünk még egy pohár sherryt, Ravi, nemes
lovag!
– Csak egy kortyot – affektált a férfi nyávogó hangon,
majd félénken koccintottak.
Kis idő múlva a megbízhatóbb emberek, mint például
Vinnie, visszamentek dolgozni, de néhányan, beleértve a
vígan mulatozó Tarát és Ravit is, egy tapodtat sem voltak
hajlandók mozdulni.
Fél öt tájban azonban Tara – aki már hetek óta nem evett
rendesen, és akinek több alkohol keringett az ereiben, mint
vér – kezdte elveszíteni az önuralmát. Először Fintant
siratta meg, aztán Thomast, végül megint Fintant.
– Sz-szörnyű! – zokogta. – R-rettenetes! Mi lesz, ha
meghal? N-ne mongyátok, hogy n-em fog, mer’ n-nem tudni
előre. Mintha kést döftek volna a szívembe. Rosszabb, mint
amikor szakítottam Thomasszal, ezerszer rosszabb. – A lány
esdeklő pillantást vetett Ravire. – Ravi, asszem…
– Mindenki fedezékbe! – üvöltötte el magát a férfi, majd
kivonszolta Tarát a mosdóba. – Elnézést! – szólt oda három
döbbent lánynak, akik, a bérszámfejtés vacsorájára ké-
szülődve, éppen a sminkjüket igazgatták a tükör előtt. –
Vészhelyzet van.
– Azt látjuk – felelték a lányok, azzal fürgén
félreugrottak Tara útjából.
– Egy óra múlva mi is így fogunk kinézni – jegyezte meg
az egyikük reménykedve, és Ravit figyelte, aki, miközben
Tara sietős búcsút vett a sherryjétől, hátulról fogta a lány
fejét.
– Lécci, Ravi, m-menjünk haza! – könyörgött sírós
hangon Tara, miután mindent kiadott magából. – Elviszel?
– Persze. Maradj itt, hívok egy taxit. Tartsátok rajta a
szemeteket – szólt oda a férfi a három lánynak.
Amint Ravi kitette a lábát, az egyik lány egy tubus
fogkrémet varázsolt elő a táskájából, és ráparancsolt Tarára,
hogy mossa ki a száját.
– Hagyjál! – hessegette el magától Tara lagymatagon.
– Aranyos fiú – jegyezte meg a lány.
– N-nem aranyos. R-ravi.
A fogmosás teljesen fölösleges erőfeszítésnek bizonyult,
mert Tara kisvártatva másodszorra is kidobta a tacscsot.
Aztán harmadszorra is.
Amikor megérkezett a taxi, Szunyás Steve bekopogott a
mosdó ajtaján.
– Mielőtt elindulunk, nem akarsz… izé… ? – kérdezte Ravi
diszkréten. De nem, Tara már mindent kiadott magából,
legalábbis átmenetileg. Viszont ismét zokogásban tört ki.
Nyílt az ajtó, és a sudár, meseszép Amy lépett be rajta.
– Tara – kiáltott föl elhűlve –, mi történt veled? Miért
sírsz?
Bár már hetek óta nem találkoztak, Amy nem felejtette
el, milyen rendes volt vele Tara, amikor rászabadította a
zsarukat Lorcanre.
– A b-barátom h-haldoklik, és a k-kedvesemmel is
szszakítottam.
A lesújtó hír hallatán Amy azonnal sopánkodni kezdett.
– Jaj, ne! Ez borzasztó! Szakítottál a barátoddal? Ó, te
szegény! – A lánynak hirtelen remek ötlete támadt. –
Tudom már! A barátomnak van egy nagyon aranyos
haverja. Pont hozzád való. Benjynek hívják. Januárban
összehozhatnánk egy közös randit.
– Ez jól hangzik – felelte Tara sírástól remegő hangon. –
Ugye, Ravi?
– Aha.
– Csak nehogy belezúgjál Lorcanbe – vihogott Amy
idegesen.
– Cs-csak nehogy.
Ravi letámogatta az előcsarnokba a zokogó, romokban
heverő Tarát, ahol egy csapatnyi öltönyös férfi a bérszám-
fejtésről éppen indulni készült, hogy elfogyassza karácsonyi
vacsoráját. Amikor megpillantották a kisírt szemű Tarát,
leesett az álluk.
– Gyomorrontás – közölte velük Ravi ellentmondást nem
tűrő hangon.
De miután Ravi letámogatta Tarát az előcsarnoktól a
kijáratig vezető lépcsősoron, a lány ismét öklendezni
kezdett.
– Egy pillanat… – kapkodott levegő után Ravi, és két-
ségbeesetten nézett körül, mit tarthatna Tara szája elé. –
Még ne…
De elkésett, mert Tara már be is terítette az alacsony fém
lépcsőkorlátot a sherry maradékával.
– Bocs, Ravi! – mondta a lány lassan forgó nyelvvel. – G-
gusztustalan vagyok.
– Semmi baj, drágaságom – csitítgatta a férfi, és
magában azon imádkozott, nehogy a taxis megtagadja a
fuvart. — Feltakarítaná ezt valaki? – szólt hátra a válla
fölött. De persze senki sem mozdult. A bérszámfejtés
dolgozói nem merték vállalni a kockázatot, hogy
hányásfoltos legyen a szép ünneplőruhájuk. Az egyetlen
hányásfolt, amelyet hajlandóak elviselni, saját maguktól
kell hogy származzon.
Ebben a pillanatban Alvin Honeycomb, a GK Software
ügyvezető igazgatója vágtatott ki a liftből, és a kijárat felé
indult. A magas, tisztességben megöregedett (azaz: ősz),
jóképű férfi tengerészkék kasmírfelöltőben, kezében
aktatáskával, fontoskodó arckifejezéssel vágott keresztül az
előcsarnokon.
 – Jó éjt mindenkinek! – kiáltotta mély, zengő hangon, a
kijárat felé igyekezve. Büszke volt magára, amiért ilyen
udvariasan bánik az alkalmazottaival. Megvárta, míg
felharsan a kórus:
– Jó éjt, Mr. Honeycomb!
A férfi mindig könnyed eleganciával szaladt le a
kijárathoz vezető rövid lépcsősoron. A puha olasz
papucscipőben megtett libbenő lépteknek köszönhetően Mr.
Honeycomb mindig éppen időben ért ki az utcára ahhoz,
hogy leinthessen egy arra járó szabad taxit. Ma este
azonban, amint a lépcsőkorlát felé nyúlt, hogy kihussanjon
az utcára, keze közvetlen érintkezésbe került Tara frissen
felöklendezett sherryjével. Mr. Honeycomb karja,
tulajdonosának legnagyobb rémületére, megcsúszott a
hányásrétegen, és egyenesen a korlát végéig siklott,
magával rántva a férfit, aki gyors csukafejessel követte
testének többi részét. Az igazgató hiába kalimpált a lábával,
egy szempillantás alatt lehengerbucskázott a hét
lépcsőfokon, és kigurult az utcára, aminek köszönhetően
lehorzsolódott a válla és csúnyán felrepedt az álla. Az
aktatáskája végigszánkázott a jeges járdán. Mr. Honeycomb,
aki túl kábult volt ahhoz, hogy fölkeljen, néhány pillanatig
kiterülve feküdt a betonon: álla a földre nyomódott, feneke
az égnek meredt. Egy jól öltözött pár haladt el mellette.
– Szégyen, gyalázat, hogy egyesek így túlzásba viszik a
karácsonyozást. Minek iszik, aki nem bírja?

Tara kipihenten ébredt. Kicsit zúgott a feje és nem érezte a
lábát, de gond nélkül fölkelt, lezuhanyozott, felöltözött, és
kikészítette az új fekete ruháját meg a fekete körömcipőjét
az esti bulira.
Úgy ment be dolgozni, mintha köd ereszkedett volna a
fejére. Amikor belépett az épületbe, a lépcsőnél
összetalálkozott Mr. Honeycombbal. Mi az a hosszú vágás a
pasas állán? – morfondírozott magában a lány. Lehet, hogy
az öreg berúgott és pofára esett? Jó példát mutat a
beosztottjainak!
Tara a vállát vonogatva, mosolyogva hárította el a
többiek aggodalmaskodó kérdéseit.
– Kösz! – súgta oda Ravinek, és hálát adott a sorsnak,
amiért könnyedén meg tud birkózni a bűntudattal meg a
szégyennel. Szerencsére teljesen érzéketlen maradt.
Amíg meg nem tudta, hogy valaki – feltehetőleg Vinnie –
tíz órára találkozót beszélt meg a nevében két morcos
seggfejjel. Már meg is érkeztek, és komor arccal járkáltak
fel-alá. Még szerencse, hogy sikerült bejönnöm, gondolta
magában a lány, és nem fetrengek egész nap az ágyban,
lavórt követelve, amint az várható lett volna.
De amikor Tara bevezette a két vendéget a tárgyalóba,
hirtelen ráébredt, hogy még mindig hullarészeg. Ráadásul a
beszéde is szaggatott.
– Mr. F-forde, Mr. Ransome, örvendek a sz-szerencsének.
Tara alig bírta lefeszegetni óriásira duzzadt nyelvét a
szájpadlásáról. Félelmében kiverte a víz.
– Igen, t-teljesen megértem a sz-szolgáltatásunkkal
kkapcsolatos panaszukat – mondta kétségbeesetten.
Ébren vagyok, vagy álmodom, kérdezte magától.
Nem tudta megvédeni az álláspontját. Semmi sem jutott
az eszébe. A központi idegrendszere romokban hevert, az
ingerületek, amelyek normális esetben szélsebesen cikáztak
az agyát behálózó idegvégződések között, most valami
sűrű, ragadós anyagban vergődtek.
A szűk helyiségben fullasztó volt a meleg.
És akkor Tara megérezte. Az illatot, amelynek semmi
keresnivalója nem volt a tárgyalóban, pláne délelőtt negyed
tizenegykor.
Alkohol. Alkoholszagot érzett. Nehéz, tömény alkohol-
szagot. Amely az ő félelemtől kitágult pórusaiból áradt.
Elég, határozta el magában a lány ott és akkor. Ebből elég
volt. Eddig kedvére lubickolt a szinte kötelező, szakítás
utáni, ivászattal és bulizással egybekötött, önsorsrontó
tivornyában. De most már ideje összeszednie magát.
 67

Valahányszor Frank Butler kiment a lánya elé a Shannon
repülőtérre, mindig ez volt az első kérdése:
– Mikor mész vissza?
De most, szakítva a hagyományokkal, amikor a
karácsonyt megelőző szerdán kiment Tara és Katherine elé
a repülőtérre, ez csak a második kérdése volt. Az első így
hangzott:
– Igaz, hogy Fintan O’Grady AIDS-es?
– Nem, apa, tévedsz. Fintan rákos.
– Ha! Rákos a te fejed! Ezek teljesen hülyének néznek
minket. Gyertek, ott állok. – Miközben átverekedte magát
az érkezési csarnokban hömpölygő tömegen, így dörmögött
az orra alatt: – Azt hiszik, nem olvasunk újságot, nem
nézünk tévét?
– Higgyen nekünk, Mr. Butler-vágott közbe Katherine,
kellőképpen alázatos, ám ugyanakkor ellentmondást nem
tűrő hangon. – Fintan nem AIDS-es.
Frank megingott. Katherine Casey nem szokott hazudni.
Jól nevelt lány. Bár mintha kicsit megváltozott volna. Olyan
hetyke kis nő lett belőle.
– Mikor mentek vissza? – vakkantotta oda Tarának.
– Újév napján.
– Gondolom, ki kell hozzalak benneteket a repülőtérre.
– Jól gondolod.
Aztán Frank Butlernek eszébe jutott valami, amitől
azonnal felderült. Ezúttal teljesen biztos volt a dolgában.
– Hallom, Milo O’Gradynek sikerült összemelegednie
valami svájci elvált asszonnyal, aki rá akaija venni, hogy
adja el a farmot.
– Az a lány nem svájci!
– És nem is elvált, Mr. Butler.
– És nem akarja rávenni Milót, hogy adja el a farmot.
Milo saját maga döntött így.
 – De, ha ez megnyugtatja, Mr. Butler, tényleg sikerült
összemelegedniük.
Frank komor némaságba burkolózva tört tovább utat a
tömegben. Rosszkedvűen behajigálta a bőröndöket a
Cortina csomagtartójába, majd elismerő pillantást vetett
Tarára. – De girhes vagy!
– Kösz, apa!
– A múltkor még akkora voltál, mint egy víziló. Olyan
volt az arcod, mint telihold a ködben, ha-ha-ha!
Déjá vu, gondolta magában Tara elhűlve. Thomas is
pontosan így szokott beszélni velem. Hogy tűrhettem ezt?
És most először biztosan érezte: inkább magányosan éli le
az életét, mint hogy még egyszer hasonló helyzetbe
kerüljön.

Katherine és Tara tíz napra ment haza. Mivel a Londonból
Írországba közlekedő járatokra karácsony környékén már
nem lehetett jegyet kapni, a két barátnő még márciusban
lefoglalta a helyét. Akkor Katherine gratulált magának bölcs
előrelátásáért. Most alig győzött szomorkodni. Még
elgondolni is szörnyű volt, hogy tíz napra el kell szakadnia
Joe-tól.
Fintan Londonban maradt, mert újabb kezelésre
rendelték be. Ragaszkodott hozzá, hogy Tara és Katherine
hazautazzon Írországba.
– Nyüzsögni fognak körülöttem az emberek – panaszolta.
– Sandro, Milo és Liv Londonban marad. Harry, Didier,
Neville, Geoff, Will, Andrew, Claude, Geraint és Stephanie
ragaszkodik hozzá, hogy átjöhessen karácsonykor. JaneAnn
és Ambrose is átruccan hozzánk Írországból.
– Juj! – húzta a száját Tara. – JaneAnn és Liv! JaneAnn
már megbocsátott Livnek, amiért elcsábította Milót
Knockavoyból?
– Azt nem mondhatnám. De uralkodnia kell magán.

– Anyu hol van? – kérdezte Tara az apjától, amikor
hazaértek.
– Itt! – rohant be Fidelma a szobába. Sugárzott a
boldogságtól. Az egész testét tollak borították, és „A
szomszédom Londonban járt, de csak ezt a ronda pólót
kaptam tőle” feliratú pólót viselt. – Nem maradhatok –
magyarázta. – Éppen csak beköszöntem. Pulykát kopasztok
a nyári konyhában. Annyi a toll, hogy a végén még
megtanulok repülni!
– Te jó ég, micsoda girhes macska lett belőled! – jegyezte
meg. – A barátod miatt fogytál le?
Tara bólintott, majd rángatózni kezdett az arca, és
könynyekben tört ki. De jólesett sírnia. Az anyja közelében
volt.
– És biztosan Fintan miatt is. – Fidelma maga is alig bírta
visszatartani a könnyeit, de nem hagyhatta el magát. – Ne
is gondolj rájuk – mondta vigasztalóan, azzal átölelte Tarát.
– Mi majd a gondodat viseljük. Nem is akarsz majd
visszamenni.
Tara szorosan anyja puha, meleg testéhez simult, és
megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor megérezte az anyai
szeretet gyógyító erejét. Végre elengedhette magát, mert
az anyukája egy időre levette a válláról a mázsás terhet.
Hosszú idő óta először biztonságban érezte magát.

Tara karácsonya csodálatosan telt. A lány örült, hogy otthon
lehet, és örült, hogy viszontláthatja három öccsét, Michaelt,
Gerardot és Kierant, akik arról voltak nevezetesek, hogy
még mindig olyan idétlenül viselkedtek, mint a kamaszok,
pedig már a huszonharmadik, a huszonnegyedik, illetve a
huszonnyolcadik életévüket is betöltötték.
Katherine viszont számolta a napokat, alig várta, hogy
visszatérhessen Londonba. Órákig beszélt telefonon Joe-val,
aki Devonban töltötte az ünnepeket. Egyikük sem bírta
letenni a kagylót.
– Most már tedd le.
– Tedd le te.
 – Tedd le te.
– Háromig számolunk, és letesszük.
– Jó.
– Egy…
– …kettő…
– …három!
– Joe!
– Igen?
– Nem is tetted le.
– Tudom. Ne haragudj. De te sem.
Karácsony napjának reggelén Ágnes megkérdezte:
– Kaptál ajándékot attól a fiatalembertől?
– Igen, nagyi – dorombolta Katherine. – Egy csillagot.
– Hogyhogy egy csillagot?
– Új csillagot nevezett el rólam. Valahol fönn az égen –
tekintett a mennyezetre a lány – van egy csillag, amit úgy
hívnak, Katherine Casey csillag. Joe azt mondta, igazi csillag
vagyok, érted? – magyarázta félénken. – így hát
kézenfekvőnek tűnt, hogy rólam nevezzen el egyet.
– A mi időnkben örültünk, ha egy gyöngyöt kaptunk a
szerencsehozó karkötőnkhöz – dünnyögte Agnes. A fiatal
Katherine, ha megkésve is, de egyre kísértetiesebben
kezdett hasonlítani Deliához.
Nem Frank Butler és Agnes volt az egyetlen, aki arra a
megállapításra jutott, hogy Katherine megváltozott.
– Nem tudom, mi van vele, egyre jobban hasonlít az
anyjára – sápítozott a knockavoyi boltok és kocsmák
törzsközönsége.
– De legalább nem ócska leplekben jár.
– Nem! Nagyon takaros ruhái vannak. Nézzétek csak
meg!
A Forman’s férfi vendégei egymás sarkát taposták a
bárpult előtt, hogy egy pillantást vethessenek a lakkbőr
miniszoknyában és rövid, feszes kardigánban pompázó
Katherine-re.
– Mindenki téged néz – dünnyögte Tara.
 Katherine felpillantott: egy egész sor krumpliorrú arc
nézett farkasszemet vele. Tara már várta, Katherine szeme
mikor kezd villámokat szórni a bárpult fölött,
megfagyasztva a vért a bámészkodók ereiben. De a lány
kedvesen mosolygott. Tara felsóhajtott. Már el is felejtette,
hogy egy új, átalakult Katherine Caseyvel áll szemben.
A bárpult előtt a férfiak elismerően dünnyögték:
– A szeme csillogása teszi.
– …hét, hat, öt, négy, három, kettő, egy. BOLDOG ÚJ
ÉVET!
Tara rápillantott a kezében füstölgő, félig elszívott
cigarettára.
– Ha elkezdtem, be is tudom fejezni – mormolta. Azzal
ünnepélyesen kettétörte és a Forman’s egyik hamutartójába
morzsolta a maradék tizenhat szál cigarettát.
– Hű! – vonaglott meg Timothy O’Grady arca. – Ez
biztosan fájt.
– Á! – hazudta Tara könnyedén. – Számomra ezennel
megkezdődött a böjt. Semmi étel, semmi alkohol és,
természetesen, semmi cigaretta.
Tizennégy órával később Katherine és Tara a Shannon
repülőtér nemdohányzó szakaszában várta a gépét, hogy az
visszarepítse őket a Heathrow-ra.
– Tizennégy órája nem dohányzom – jelentette be
büszkén Tara. – Tizennégy órája.
– Ebből tizenegyet átaludtál – felelte Katherine szárazon.
– Nézd azt a pasit! – mutatott Tara egy férfira a
dohányzószakaszban, aki úgy szívta a cigarettáját, mintha
az élete függene tőle. – Hát nem undorító? Hogy bánhat így
saját magával? Hogy teheti kockára a saját életét?
Tíz perc múlva Tara kibontott egy csomag nikotinos
rágógumit.
– Ennyi az egész – mondta, hevesen kérődzve. – Kell a
fenének az a büdös bagó. – Húsz perc múlva Tara már a
dohányzószakaszban ücsörgött, és még mindig a rágógumit
rágta, miközben nagyokat slukkolt abból a cigarettából,
amit a pasastól lejmolt.
– Dohányos vagyok – magyarázta szomorúan a férfinak.
– Okosabb lesz, ha megpróbálok megbarátkozni a
gondolattal.
 68

Tara beiratkozott néhány esti tanfolyamra. Most, hogy nem
itta le magát a sárga földig a hét minden napján – csak
minden második vagy harmadik napon –, valahogy agyon
kellett ütnie az időt, és a torna meg a Fintannél tett
látogatások nem tudták kellőképpen elterelni a figyelmét.
De a bendzsótanfolyamra csak egyszer ment el.
– Nagyon nehéz volt – panaszolta. – És van fogalmatok
arról, mennyibe kerül egy bendzsó? Kész rablás!
A mozaikkészítő tanfolyam sem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket.
– Annyit kell szöszmötölni vele. Az agyamra ment az a
sok kis kődarab.
Ami pedig a portugáltanfolyamot illette:
– Egy csomó hülye egy rakáson. De nem baj – mondta
Tara vidáman –, a meditációs, a batikkészítő és a
kenutanfolyamon még vannak üres helyek. Valamelyik csak
jó lesz.
Egyik sem volt az.
– Meditáció! Dögunalom! Olyan csend volt, mint egy
rosszul sikerült fogadáson, teljesen kikészültem tőle.
A batikkészítő óra után Tara csak ennyit kérdezett:
– Úgy nézek ki, mint egy hippi?
A kenutanfolyamot már szóra sem méltatta. Csak
leverten, csapzott hajjal bebicegett a szobába.
– Milyen volt? – kérdezte Joe.
– Nem túl jó. Felfordították a kenumat, azt hittem,
megfulladok. Beütöttem a térdemet, és a frizurám is
tönkrement.
A lány aznap feltűnően nyomott hangulatban volt, és
nagyon egyedül érezte magát. Szeretetre és vigasztalásra
vágyott, arra, hogy valaki átölelje, és elfeledtesse vele,
hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül belökték a
hideg vízbe, arra, hogy valaki megpuszilgassa szegény fájós
térdecskéjét.
Elég volt az esti tanfolyamokból, határozta el magában.
Szerette a bizakodást, amely a tanfolyamok előtt támadt föl
benne, az izgatott várakozást, amellyel az új tevékenység
elé nézett. De hiába erőlködött. Az új időtöltések sem
tudták feledtetni vele a magányát.
Tarának csak egyetlen hobbija maradt: a Nem Hívjuk Fel
Thomast, amely még mindig emberfölötti erőfeszítéseket
kívánt tőle. Egy nap sem telhetett el anélkül, hogy
ébredéskor ne a férfi lett volna Tara első gondolata.
Katherine azonban váltig állította, hogy a kezdet kezdetén,
tíz héttel azelőtt sokkal kilátástalanabb volt a helyzet.
– Emlékezz csak vissza – mondta –, alig aludtál, és nem
ettél. Tudom, hogy még most is pocsékul érzed magad, de
sokat fejlődtél. Karácsony óta nem kell erőszakkal
megakadályoznom, hogy meglátogasd Thomast.
– Azt hiszem – felelte Tara lassan –, jó, hogy nem hívtam
föl. Mert nagyon gyenge vagyok, annyi önbecsülésem sincs,
mint egy bogárnak.
– Nagyszerűen viselkedtél. Sokkal hamarabb elfelejted
Thomast, ha nem tartod vele a kapcsolatot. Ha apránként
próbálsz eltávolodni tőle, csak meghosszabbítod a
szenvedést. Olyan ez, mint amikor lehúzol egy ragtapaszt.
Ha brutálisan csinálod, először nagyon fáj, de hosszú távon
sokkal kellemesebb.
Katherine szavai megvigasztalták, ugyanakkor el is
bátortalanították Tarát. A lány el akarta felejteni Thomast,
de amikor arra gondolt, hogy a férfi már a múltjához
tartozik, bármennyire is bizarrnak és paradoxnak találta a
viselkedését, elszomorodott.
Tara örömtelenül élte az életét. Néha elgondolkodott, ki
is ő valójában. Egy harmincas nő, akinek jó állása van –
még ha olyan szegény is, mint a templom egere, az nem a
munkájának tudható be –, aki keményen dolgozik, naponta
jár tornázni, szép ruhákra költi a pénzét, egy valamirevaló
pasival sem bír összejönni, és aki a barátai és a fehérbor
segítségével próbálja elütni az idejét. A lány úgy érezte,
ennél közhelyesebb és szánalmasabb már nem is lehetne az
élete.
Visszasírta azokat az időket, amikor még olyan duci volt,
hogy meg sem vette a Vogue-ot, mert összefacsarodott a
szíve annak a sok szép ruhának a láttán, amelyekbe ő nem
fért bele – akkor legalább volt barátja.

A Fintannél tett látogatások automatikusan beépültek Fara,
Katherine, Milo és Liv napirendjébe, olyan reflexszerűvé
váltak, mint a reggeli fogmosás. A napi egy látogatás
annyira megszokottá vált a számukra, hogy egyenesen
rosszul érezték magukat, ha nem találkozhattak a
barátjukkal.
A szélsőséges érzelmek, amelyek a betegség első
napjaiban támadtak bennük, lassanként elcsitultak. Noha
továbbra is feszült, csillapíthatatlan várakozásban éltek,
Untán testének minden egyes rezdülése heves izgalmakat
váltott ki, ám a rettegés nem volt annyira kézzelfogható,
mint korábban. A kétségbeesés fokozatosan alábbhagyott,
az abnormális a normális élet részévé vált. Nem is
történhetett volna másként, magyarázta Liv.
– Az ember lassanként hozzászokik, hogy óriási terhet
cipel a vállán. Továbbra is gyötrődik, de felszabadul a
kezdeti rémisztő nyomás alól.
A remény is elpárolgott – Fintanen a négy kemoterápiás
kezelés ellenére sem mutatkoztak a gyógyulás jelei.
Még a beteg dühe, elkeseredése és bizakodása sem öltött
szélsőséges méreteket. A maga módján minden teljesen
hétköznapinak tetszett.
Csak időnként mutatkozott meg a helyzet bizarr
felfoghatatlansága. Például aznap este, amikor Katherine,
Joe és Fintan színházba ment, és hazafelé Fintan nem
kapott taxit.
– Micsoda hülyeség, hogy nem tudlak hazavinni –
mérgelődött Katherine, miközben a járdán ácsorogtak, és a
sorra elsuhanó foglalt taxikat figyelték. – Ez a baj a
kétszemélyes kocsikkal.
– És ha Joe ölébe ülnék? – vetette föl Fintan.
Katherine elnevette magát, és már nyitotta volna a
száját, hogy jól lehordja Fintant, amiért az folyamatosan
Joe körül sündörög, de rájött, hogy a férfi komolyan beszél.
Még tovább nőtt a nyugtalansága, amikor ráébredt, hogy az
ötlet nem is kivitelezhetetlen. Fintan éppen elég vézna és
töpörödött volt.
A lány némán vezetett, miközben a valaha egészséges,
életerős Fintan úgy ült Joe térdén, a férfi védelmező
ölelésében, mint egy hasbeszélőművész bábuja.

Milo meghirdette a farmot, és bejelentette, hogy felcsap
tájkertésznek.
– Imádom Londont, de hiányzik a természet – mondta. –
Szeretném az ujjaim között érezni a földet. Mindenkinek
megvan a maga vesszőparipája.
Liv majdnem elolvadt gyönyörűségében.
– Boldog vagy, Liv? – tudakolta Tara ellágyulva.
– Hogy boldog vagyok-e? – kérdezett vissza barátnője
bizonytalanul. – Általában nem. De leszoktam a
nyugtátokról, az orbáncfűteáról, az estikeolajról, a B-
vitaminról, a fényterápiáról, és már régóta nem volt
öngyilkos gondolatom.
– De boldogok vagytok Milóval?
Liv felderült.
– Ó, Milo nagyszerű ember! Nem győzök hálát adni érte a
sorsnak. Teljesen megváltoztatta az életszemléletemet.
Amikor elered az eső, ahelyett hogy azon aggódna, elázik a
frizurája, vagy észre sem veszi, hogy esik, vagy ilyeneket
mond, hogy: „Jó kis csendes eső, ez kell a vetésnek.” De –
tette hozzá Liv sietve, nehogy azt a látszatot keltse, hogy
csupa móka és kacagás az élete – ne felejtsd el, hogy Fintan
betegsége hozott össze bennünket. Bizonyos szempontból
közel kerültünk egymáshoz, más szempontból viszont…
Félünk és bűntudatunk van. Ráadásul magamra
haragítottam JaneAnnt. Semmi sem tökéletes.
– Így igaz. – Tara elnyomott egy mosolyt.
– De azért – tette hozzá az illendőség kedvéért Liv –
nincs okom panaszra.

Február közepén kiderült, hogy Thomasnak új barátnője
van. Marcy, az a nő, aki Eddie születésnapi buliján azzal
szórakoztatta Tarát, hogy spermabankban próbál apát
keresni a gyerekének.
– Na, szép! – mondta Tara bátran. – Az a nő nagyon
elszánt lehet. – Bár a barátai egy pillanatra sem hagyták
magára, komolyan megrendítette a hír. – Megőrülök a
féltékenységtől – vallotta be a lány. Sápadt és feszült volt
az arca. – Egyfolytában arra gondolok, milyen kedves volt
hozzám Thomas.
– Thomas sosem volt kedves hozzád – próbálta
helyretenni a barátnőjét Katherine.
– De igen, Katherine. Az elején legalábbis. Megőrült
értem, és úgy tett, mintha bombázó lennék. Mit gondoltok,
miért jöttem össze vele? Mért tartottam ki mellette olyan
sokáig?
– Nem tudjuk.
– Azért, mert azt akartam, hogy minden olyan legyen,
mint a legelején. Tudom, hogy már semmi közöm
Thomashoz, de én még mindig úgy érzem, hogy ő hozzám
tartozik. Most pedig azt a nőt ajnározza, nem engem.
– Tönkre fogja tenni.
– Ez engem nem vigasztal. Thomasnak az én életemet
kellene tönkretennie. – Tara a kezébe temette az arcát. –
Úgy unom már ezt az egészet! – nyöszörögte. – És ami még
ennél is rosszabb, az a lány vékony.
– Néztél mostanában tükörbe? – mérte végig Katherine
Tara sovány, izmosra formált testét.
– De ő mindig karcsú – suttogta Tara. – Olyan típus. Én
csak egy ravasz szélhámos vagyok, és nemsokára megint
kövér leszek. – Aztán összeszedte magát. – íme, az újabb
akadály – mondta bátran. – Ha ezen is sikerül túljutnom,
sokkal jobban fogom érezni magam. Csak az a baj – tette
hozzá szomorúan –, hogy innen már nincs visszaút.
– De, ugye, te nem akartál visszatáncolni? – kérdezte
Sandro rémülten.
– Nem, de… Ha az expasid becsajozik, az új dimenzióba
helyezi a szakítást – magyarázta a lány halvány mosollyal.
– Nehéz felfogni. És nem túl kellemes érzés arra gondolni,
hogy Thomas nélkülem is jól megvan.
– De hiszen te is jól megvagy nélküle – mondta
vigasztalóan Liv.
– Á! Nekem nincs senkim. Dühítő, hogy a pasik egy
pillanat alatt fel tudnak csípni egy másik nőt. Thomasnak
három hónapba se telt. Ez igazságtalanság!
– Ha annyira akarnád, te is találnál magadnak valakit –
mutatott rá Fintan. – A múlt hónapban két pasival is
lefeküdtél.
Tara megborzongott.
– Alkoholgőzös egyéjszakás kalandok az északi félteke
két legundorítóbb pasijával. Az Elefántemberrel meg az
Elefántember bűnronda testvérével. Csak azért feküdtem le
velük, mert kedvességre vágytam.
– Ez a világ rendje – heherészett Fintan. – A nők azért
fekszenek le a férfiakkal, mert kedvességre vágynak, a
férfiak pedig azért kedvesek a nőkhöz, hogy lefektethessék
őket.
– Az egyéjszakás kalandoktól csak még pocsékabbul
érzem magam. Nem érik meg a fáradságot – bizonygatta
Tara.
– És mi van a drága Ravivel? – kérdezte Fintan ártatlan
képpel.
– Ravivel? Ravivel az irodából? Azzal a Ravivel, aki
három évvel fiatalabb nálam? Azzal a Ravivel, aki a
Nintendo előtt tölti az éjszakát? Azzal a Ravivel, aki egy
darabig azt hitte, a Die Hard dokumentumfilm? Azzal a
Ravivel? Semmi különös, Fintan. Miért kérdezed?
– Merő udvariasságból – somolygott a férfi. – Még mindig
Danielle-lel jár?
– Nem, karácsonykor szakítottak.
– Ez igaz? – vigyorodott el Fintan, és oldalba bökte
Sandrót. – Ez igaz? Tehát facér a pasi. Nem kéne
ráhajtanod?
Tara sötét pillantást vetett Fintanre.
– Ha ilyesmire vetemednék, lőjetek agyon.

Másnap Tara Amybe botlott az előcsarnokban.
– Szia! – mondta Amy sugárzó mosollyal. – Hogy vagy?
Karácsony óta nem láttalak.
– Ó, te jó ég! – Tara a kezébe temette az arcát. – Már
emlékszem. Azon a rémes napon találkoztunk utoljára,
amikor istentelenül bepiáltam és mindent összeokádtam. De
ciki!
– Ne aggódj. Aznap este alkoholmérgezést kaptam, és
injekciót kellett beadni a fenekembe, hogy abbahagyjam a
hányást.
Tara megkönnyebbülten kacagott fel. Félelemmel vegyes
tisztelettel csodálta Amy angyali szépségét, és most
örömmel hallotta, hogy ez a lány is csak ember.
– Most már igazán összejöhetnénk valamikor – mondta
Amy. – Feltéve, ha közben nem békültél ki a barátoddal.
Tara szomorúan ingatta a fejét.
– Nem tudom, említettem-e már, hogy a barátomnak van
egy nagyon aranyos haverja, Benjy. Szerintem nagyon jól
kijönnétek egymással. Nincs kedved egy közös randihoz?
– De igen – felelte Tara, egyre növekvő érdeklődéssel.
Talán tűrhető a pasi. – Mikor?
– Szombat este?
– Nem érek rá. Jövő szombaton?
– Rendben.
– Jóképű gyerek ez a Barney?
– Benjy. Nagyon.
 – Ha csak egy kicsit hasonlít a te barátodhoz, már akkor
is szívdöglesztő lehet – áradozott Tara. Azzal elsietett, így
már nem láthatta, hogy Amy porcelánfehér arca idegesen
rándul meg.
 69

– Történetének harmincegyedik évében A Legjobb
Molekulagyűjtemény-díj nyertese Katherine Casey –
mosolygott le Joe Katherine-re, aki meztelenül és
bágyadtan hevert az ágyon. – És ez nemcsak a Föld
bolygóra érvényes – tette hozzá a férfi fontoskodó hangon.
– Hanem az egész világegyetemre.
– Föl kell kelnünk, mert elkésünk az irodából – mondta a
lány, nem túl sok meggyőződéssel.
– Itt marad, hölgyem! – felelte Joe szigorúan. – Nem
mehet sehova, amíg a doktor bácsi meg nem vizsgálta.
Katherine kacarászni kezdett, de a szíve hevesen
kalapált. Ez a játék akkor az igazi, ha az ember fel van
öltözve, de ne legyünk telhetetlenek, gondolta magában.
– Mi a panasza? – kérdezte Joe rideg arckifejezéssel.
– Fáj.
– Hol?
A lány habozott, majd a hasára mutatott.
– Itt.
– Tessék megmutatni – parancsolt rá a férfi szigorúan.
– Kérem, én elfoglalt ember vagyok, mutassa meg,
pontosan hol érez fájdalmat.
– Itt – érintette meg magát a lány könnyedén.
Zavarában és izgalmában fészkelődni kezdett.
Joe Katherine szeméremcsontjára helyezte hűvös,
szakértő tenyerét, majd a hüvelykujjával lassan cirógatni
kezdte a lányt.
– Itt?
– Kicsit lejjebb.
– Ms. Casey, szépen kérem, mutassa meg, pontosan hol!
Katherine lehunyt szemmel megfogta a férfi kezét, és a
megfelelő helyre irányította.
– Itt? – tudakolta Joe.
– Kicsit beljebb – lehelte a lány.
 – Itt?
– Igen.
– Most már tényleg föl kell kelnünk – hallatszott kis idő
múlva Katherine fojtott hangja Joe alól.
A lány a fürdőszobába menet majdnem elbotlott a
szanaszét heverő kézi súlyzókban, amelyek az ajtó mellett
porosodtak. Majd belépett a fürdőszobába, ahol egy régen
elszáradt virág kornyadozott az ablakpárkányon, az
egyetlen föllelhető sampon Head ’n’ Shoulders márkájú volt,
hajkondicionálót pedig hiába keresett volna bárki is.
Joe lakása tipikus agglegény tanya volt. De már nem
sokáig. Katherine szilárdan eltökélte, hogy kézbe veszi a
dolgokat.
A kopott, bézs fürdőlepedőbe burkolózott lány fürgén
visszaszaladt a hálószobába.
– El fogok késni. Még a blúzomat is ki kell vasalnom.
Joe megpróbálta lerántani Katherine-ről a fürdőlepedőt,
de a lány ráparancsolt:
– Ne! Hagyj békén, és indíts zuhanyozni, mert te is el
fogsz késni.
– Igenis, kapitány!
A férfi leverten kullogott ki a fürdőszobába.
Mire visszatért, Katherine már felöltözött. Joe szemügyre
vette a lány karcsúsított halványkék kosztümjét.
– Most már majdnem biztos, hogy te vagy a
leggyönyörűbb nő a világon – jegyezte meg lágyan.
– Fogadjunk, hogy Carling Black Labelt iszol – felelte
Katherine, mereven bámulva a férfi ágyékát. – Öltözz fel.
– Jó – sóhajtotta Joe.
Katherine megszárította a haját, kisminkelte magát, majd
kotorászni kezdett a pénztárcájában.
– Jaj, Joe, nincs egy kis apród? Metrójegyre kéne.
– Szolgáld ki magad. – A férfi szétnyitotta a zakóját, és
előreszegte a csípőjét.
– Nem – kuncogott a lány. – Nem nyúlok be a
nadrágzsebedbe.
 – Ha metrójegyet akarsz venni – vigyorgott Joe pimaszul
kénytelen leszel.
Katherine egy pillanatig zavartan állt, majd becsúsztatta
a tenyerét a férfi zsebének titkos barlangjába, végigsimított
a csúszós, hűvös bélésen, Joe kiugró csípőcsontján, majd
benyomakodott a legeldugottabb zugba, ahol a pénzérmék
tanyáztak. De azonnal el is feledkezett a pénzről, mert
valami furcsát tapintott a kezével. Egy buja, mereven
duzzadozó halmot. Amely egyre feltűnőbben nőtt és
mocorgott, bomladozott és keményedett, szinte külön életre
kelt a lány érintése nyomán. Katherine keze vándorútra
indult, egyre gyorsabban mozgott…
– Nem! – kiáltott fel a lány. – így sosem érünk be az
irodába!
Kivett egy maréknyi aprót, kiválogatta a megfelelő
érméket, a többit pedig visszapottyantotta a férfi zsebébe.
– Ne haragudj – mondta félénken. – Később mindent
bepótolunk.
– Helyes – mosolygott Joe. – Mit szólnál egy gyors
menethez a férfimosdóban?
– Nem.
– Ó!
– Azt a születésnapodra tartogatom. Most elrontottad a
meglepetést.
– Komolyan mondod? – kérdezte a férfi kíváncsian.
Sosem tudta, hányadán áll Katherine-nel, a lányban olyan
furcsán keveredett a prűdség meg a feslettség.
– Júliusban kiderül. – A lány összeszedte a holmiját. – A
francba, ez a telefon legalább egy tonna.
Katherine magával hozta az otthoni készülékét, hátha
Tara a távollétükben arra vetemedik, hogy felhívja Thomast.
– Az irodában találkozunk. – Szájon csókolta Joe-t. – Tíz
perccel utánam gyere be.
– Nem kell minden reggel a számba rágnod, Katherine –
felelte a férfi szelíden. – Tudom. De miért kell titkolóznunk
az egész iroda előtt? Szégyellsz engem? – Joe ugyan
elnevette magát, de a kérdésének komoly éle volt.
– Nem – tiltakozott hevesen a lány. – Egyáltalán nem
szégyellek. Csak nem szeretem, ha mindenki belelát a
dolgaimba. Meg kell őriznem a tekintélyemet, de ha a
többiek rájönnek, hogy veled kavarok, még azt hinnék,
hogy én is emberből vagyok. Innen már csak egy lépés,
hogy felturbózzák a költségszámláikat, és vad költekezésbe
kezdjenek… – Katherine egy pillanatra elgondolkodott.
Lehet, hogy túl vaskalapos? Minek vergődik ennyit? – Jó,
nem bánom, de azért ne érkezzünk egyszerre.
Katherine már kis híján öt hónapja járt együtt Joe-val, és
ami őt illette, minden egyes napot újabb csodaként élt meg.
Bárcsak már novemberben tudta volna, hogy áprilisban még
mindig együtt lesznek! Egy gyengébb idegzetű férfi
sikoltozva menekült volna a Katherine életében zajló
drámák láttán, de Joe csak feltűrte az ingujját, és bátran
szembeszállt a nehézségekkel. Közvetlen közelről
élvezhette Tara szakítás utáni egyszemélyes műsorát,
lelkiisme-retesen végighallgatta a lány sirámait, és még a
döntőbíró szerepét is magára vállalta az egyik késő esti
csatározásban, amikor Tara megpróbálta kicsavarni
Katherine kezéből a telefont.
De ami még ennél is fontosabb, a férfi Fintant illetően is
roppant megértően viselkedett. Soha nem hánytorgatta fel
Katherine-nek, az miért tölt együtt annyi időt a barátjával,
sőt a beteg kedvéért ő maga is boldogan feláldozta a szabad
idejét. Még akkor sem tiltakozott, amikor Fintan az első
találkozásukkor szemérmetlenül flörtölni kezdett vele.
– Köszönöm – mondta Katherine, amikor beültek a
kocsiba.
– Mit?
– Hogy nem jöttél zavarba, amikor rád szállt.
– Mit kell ezen köszöngetni? – csodálkozott Joe. – Egy
jóképű férfi hajlandó kikezdeni velem? Hízik a májam.
– Jobban tennéd, ha komolyabban vennéd a dolgot. Azt
hiszem, Fintan kedvel téged.
 Az érzelmek és az események úgy összesűrűsödtek, hogy
Katherine-nek és Joe-nak nagyon hamar sikerült
összemelegednie. A lánynak még soha életében nem volt
ilyen hosszú kapcsolata. És már régen nem bízott meg
ennyire egy férfiban sem, mint most Joe-ban. Nem mintha
túlzásba vitte volna a dolgot.
– De annyira azért bízom benned, hogy be merem
vallani, nem bízom benned – magyarázta Katherine
nevetve.
– Köszönöm – felelte Joe komolyan. – Ne siess el semmit.
Ráérünk, és egy csomó ember van, aki megbízik bennem.
Noha Katherine úgy dédelgette a múltját, mint egy
felbecsülhetetlen értékű kincset, egy idő után úgy érezte,
talán nem kellene annyira óvatosnak lennie a családi
hátterét illetően. Joe már mindent elmesélt neki a saját
családjáról, és a lány jelentőségteljes hallgatása, amikor a
szülőkről esett szó, komoly túlzásnak tűnt. így hát
Katherine egyik nap leültette a férfit, és mindent elmondott
neki az őrült anyjáról meg a nem létező apjáról.
– Én meg már azt hittem, hogy megöltél valakit! –
kiáltott fel Joe, amikor a drámai bevezetést követően a lány
végre hajlandó volt kibökni az igazságot. – Miért teszel úgy,
mintha bármit is szégyellned kellene?
– Szerinted nincs mit szégyellnem?
– Persze hogy nincs.
– De hát törvénytelen gyerek vagyok.
– Te Katherine Casey vagy – válaszolta a férfi.
Bár a kimerítő vallomás után le kellett dőlnie néhány
órára, Katherine, ha kis lépésekkel is, de egyre közelebb
jutott a félelmektől mentes élethez. Miközben Joe végre
rájött, tulajdonképpen mi is bántja a lányt.
 70

– Furcsa dolog történt velem – mondta Tara Katherinenek.
– Micsoda?
– Azt hiszem, sikerült túltennem magam Thomason.
– Nagyszerű! Előbb-utóbb lecsillapodnak a kedélyek.
Hogy Joe-t idézzem: „Az idő minden sebet begyógyít.”
– Nem, most nem csak arról van szó, hogy
megkönynyebbültem – magyarázta Tara felhevülten. –
Amikor ma reggel felébredtem, semmit sem éreztem.
Ez a reggel semmiben sem hasonlított azokhoz,
amelyeken a félelem, miután az ébredés utáni első kábult
pillanatokban észrevétlenül bújt meg a háttérben, hirtelen
egyre élesebbé vált, mint az előhívó folyadékba mártott
fénykép, amíg a kínzó gyötrelem, a maga teljes valójában,
újra megjelent a színen.
– Eltűnt, mint a kámfor – mondta Tara. – Mintha nem is
én éltem volna együtt ezzel az emberrel. Ráadásul teljesen
ésszerűnek tűnik, hogy kiábrándultam belőle, mert nem
érdemelt meg engem.
– Engem nem kell meggyőznöd.
– Most már csak sajnálni tudom Thomast.
– Ne is törődj vele.
– De, Katherine, Thomas sosem lesz boldog.
– Remek. Egy rendes pasival ez nem történhetne meg.
– Teljesen mindegy lett volna, mit csinálok, úgysem
tudtam volna a kedvére tenni. Ha lefogytam volna, akkor
valami mással kezd nyaggatni. Mert nem bennem volt a
hiba. Hanem benne.
– Ugye ezt így is gondolod? – kérdezte Katherine
gyanakvóan.
– Igen! Hát nem csodálatos? A múltkor még el akartam
sétálni a háza előtt, hogy megmutassam neki, milyen
vékony lettem, de most már az sem érdekel, ha soha többé
nem lát. És Marcyra is fütyülök. Teljesen igazad volt,
Thomas tönkre fogja tenni azt a nőt. Biztosan azzal eteti,
hogy mindig ingerült voltam vele, mint ahogy nekem is ezt
mesélte a korábbi barátnőiről. így akarja elérni, hogy a
lány, velem ellentétben, soha egy rossz szót ne szóljon rá.
De mit foglalkozom ezzel? Sikerült kimásznom a gödörből,
és végre jól érzem magam!
A két lány összekapaszkodott, és rövid örömtáncot
lejtett.
– Nem mondom, hogy mindenáron gyereket szeretnék,
de nekem legalább van választásom, nem úgy, mint szegény
Marcynak. Egy hurkatöltővel sokkal jobban járt volna –
mélázott el Tara. – Mindent köszönök, Katherine.
Köszönöm, hogy elszállásoltál – még ezen a hétvégén
elkezdek lakást keresni és köszönöm, hogy tartottad ben-
nem a lelket. De mindenekelőtt szeretnék köszönetét
mondani, amiért nem engedted, hogy felvegyem a
kapcsolatot Thomasszal.
– Sokkal jobban jártál így – helyeselt Katherine. –
Különben csak meghosszabbítottad volna a szenvedést, és
hiú ábrándokba kergetted volna magad.
– Még most sem bírom elhinni – álmélkodott Tara. – Öt
hónapja sincs, hogy szakítottam Thomasszal. Mindig azt
hittem, a szerelmi csalódás hosszú évekre tönkreteszi az
embert, amíg fel nem tűnik egy újabb pasi. Idáig mindig így
történt – tette hozzá.
– Tudom. – Katherine tíz éven keresztül volt szemtanúja,
hogyan követik egymást a férfiak Tara életében. – Nincs
ebben semmi különös. Régebben a melegváltás híve voltál.
Alighogy szakítottál az egyik pasival, már jött is a
következő.
– Ennyire hülye lettem volna?
– Ó, igen.
– Amióta elhagytam Thomast, egyfolytában arra várok,
hogy végre összejöjjek valakivel – vallotta be Tara. –
Elmondhatatlanul magányos vagyok. És, az igazat
megvallva, több egyéjszakás kalandom is volt. – Az emlékek
hatására megborzongott.
– De legalább nem ragaszkodtál a folytatáshoz. Egyikkel
sem kezdtél el randizgatni.
– Mert mindegyik suttyó volt, és nekem már untig
elegem van a suttyókból. Nincs kedvem hozzájuk.
– Még most sem érted? – kérdezte Katherine izgatottan.
– Korábban nem ilyen voltál. Inkább jártál volna egy
suttyóval, mint hogy egyedül maradj. Megváltoztál.
– Te is.
– Mint mindenki. Liv is megváltozott. Te is megváltoztál.
Azt hiszem, még én is megváltoztam. Miért?
– Talán Fintan miatt?
Katherine lázasan keresgélte a szavakat.
– Talán amiatt, hogy megbetegedett. Tudom, sokan azt
mondják, nem lehet mindig a mának élni, nem könnyű
mindig minden pillanatot kiélvezni – vallotta be a lány
bűntudatosan. – Néha olyan könnyen megfeledkezünk az
egészről, mindent magától értetődőnek veszünk.
– De néha, amikor Fintanre nézek – vágott közbe Tara –,
eszembe jut, milyen fiatal, és mégis, mennyivel közelebb
jár a halálhoz, mint én. Ilyenkor arra gondolok, mihez
kezdenék, ha én lennék az ő helyében, és ettől úgy érzem…
– A lány elhallgatott, majd felragyogott az arca.
– Ettől úgy érzem, tartalmas életet kell élnem.
– Pontosan! – kiáltotta Katherine sugárzó arccal. – Ettől
úgy érzem, tartalmas életet kell élnem – ismételte.
– Ha visszamegyek Thomashoz, nem élhettem volna
tartalmas életet – mondta Tara. – És akkor sem, ha
összeállók egy suttyóval. Ha viszont beleszeretek Joe
Rothba, az már egészen más.
– Már ne is hara…
– Bocs, semmi közöm hozzá. Annyira azért nem változtál
meg – mondta Tara bánatosan. – Tudod, mire jöttem még
rá?
– Mire?
– Nem vagyok biztos benne, hogy valaha is szerelmes
voltam Thomasba.
– Ez nem is tűnik olyan elképzelhetetlennek.
– És tudod, miért nem szerettem?
– Miért?
– Mert a mai napig nem sikerült túltennem magam
Alasdairen. Sokat gondolkodtam, és tudod, mire jutottam?
– Mire?
– Felhívom Alasdairt.
Katherine elszomorodott. Sejtette ő, hogy ez az egész túl
szép ahhoz, hogy igaz legyen. Már éppen azon volt, hogy
visszaadja Tarának a mobilját. Szerencse, hogy nem tette
meg.
– De hát Alasdair nős ember – próbálta jobb belátásra
téríteni a barátnőjét. – Évek óta nem beszéltetek
egymással.
– Jaj, nehogy azt hidd, hogy vissza akarok menni hozzá –
mondta Tara könnyedén. – Csak egyszer és mindenkorra
tisztázni akarom a dolgot. Mikor tegyem, ha nem most,
amikor 38-as a méretem?
Katherine gondterhelt képet vágott.
– Ne izgulj – nyugtatgatta Tara. – Még ha mindenáron
össze is akarnék jönni valakivel – ami egyébként nem felel
meg a valóságnak –, szombat este randira megyek. A
múltkor már meséltem neked arról a lányról, akit az
irodából ismerek: az ő barátjának a haverjáról van szó.
– Hiszen már hónapok óta erre az estére készültök!
– Igen, de a lány influenzás lett, aztán elutazott, aztán
én nem értem rá, de most szombaton, ha törik, ha szakad,
találkozni fogunk.

Katherine nagyon szerette volna, ha Tara lemond a tervéről,
vagy nem tudja utolérni Alasdairt. De legnagyobb
rémületére barátnője bejelentette, hogy beszélt a férfival,
aki még mindig ugyanott dolgozik, mint régen, és
csütörtökön beülnek egy italra munka után.
Csütörtök este fél tízkor Joe és Katherine a tévé előtt ült,
bort szopogatva, amikor egyszer csak Tara rontott be a
szobába.
– Na?
– Kövér, kopaszodik és úszik a boldogságban. Van egy
kisfiúk, és a felesége augusztusra várja a második babát.
– Értem.
– Hazudnék, ha azt mondanám, nem reménykedtem
semmiben.
– Ebben nem is kételkedtem.
– De erre csak akkor jöttem rá, amikor megpillantottam
Alasdairt.
– Helyben vagyunk.
– És választ akartam kapni néhány kérdésre. Hogy lehet
az, hogy évekig járunk együtt, aztán ő fogja magát, és mást
vesz el feleségül, méghozzá ripsz-ropsz? Azt válaszolta,
hogy ezt ő sem tudja megmagyarázni. Azt mondta, amikor
megismerkedett azzal a hogyishívjákkal, minden a helyére
került. Tudta, hogy eljött a pillanat.
Katherine és Joe nem mert egymásra nézni.
– De ha láttátok volna, hogy néz ki! – sápítozott Tara. –
Alig ismertem meg. Teljesen megöregedett. Pocakot
növesztett! Emlékeztek, régen milyen vékony volt? Bocs,
Joe, elfelejtettem, hogy te nem ismered Alasdairt, de nekem
igazán elhiheted: olyan sovány volt, hogy zörögtek a
csontjai. Azóta sikerült úszógumikat növesztenie. Azt
hiszem, a boldogság teszi. Ha már itt tartunk, ti is
fölszedtetek pár kilót.
A pár kényelmetlenül feszengett a kanapén.
– Azt mondta, jól nézek ki.
– Igazat mondott.
– De látszott rajta, hogy nem érdeklem.
– Ó!
– Ennyit a világmegváltó terveimről.
– Nagyszerű!
 71

– Ha már minden kötél szakad, tegyél úgy, mintha buzi
lennél – szónokolta Lorcan –, vagy mintha kétségeid
volnának a szexuális hovatartozásodat illetően.
– Miért? – kérdezte Benjy. Vajon tényleg ez az utolsó
lehetőség, ha az ember le akar fektetni egy nőt?
– Azért – sóhajtott fel Lorcan, Benjy nehéz felfogása
láttán –, mert a nők imádják, ha azt hihetik magukról, ők
gyógyítottak ki egy férfit a homoszexualitásból. Kihívásnak
veszik, és egyből megnő az önbecsülésük. A csaj bevonszol
az ágyba, azt kérdezgeti: „Jó így, jó úgy?”, és ha megdugod,
ahelyett hogy bemocskolva érezné magát, azt gondolja,
megnyerte a csatát.
– Ha te mondod. – Benjy nem volt biztos a dolgában.
Lorcan tippjei soha nem szoktak bejönni. Soha. Még mindig
éles fájdalom hasított a szívébe, ha eszébe jutott a múlt
szombati buli, amikor is Lorcan kölcsönadta neki a nem
működő varázsöngyújtóját. Amikor az öngyújtó nem
gyulladt meg, a lány ahelyett, hogy elérzékenyült volna
Benjy szolgálatkész ügyetlenkedése, aprólékosan
kidolgozott megalázkodása láttán, fintorogva így szólt:
– Balfácán –, azzal sarkon fordult és eltűnt.
Lorcan kihajolt az előszobába, és bekiáltott Amyhez:
– Mesélj valamit erről a Taráról. Ha jól emlékszem, azt
mondtad, kicsit duci.
– Igen, de már nem annyira, mint régen. Sőt most, hogy
belegondolok, egyáltalán nem az. Nagyon csinos…
– Igen, persze – vágott közbe Lorcan türelmetlenül, azzal
behúzta maga mögött a nappali ajtaját. Nem akarta, hogy
Amy fültanúja legyen annak, amit mond.
– Jó, ezek szerint dagadt.
– De hát Amy most mondta, hogy nem az.
– Nem akart udvariatlan lenni, megpróbálta fölkelteni az
érdeklődésedet. Nagy mázlista vagy, Benjy pajtás.
 – Tényleg? – Benjy semmi örömtelit nem látott abban,
hogy egy kövér nővel kell együtt töltenie az estét.
– Igen, tudok egy remek módszert, én magam
fejlesztettem ki. Figyelj rám, Benjy, megmondom, mit kell
tenned. Nehogy Tara képébe vágd: „Hű, de dagadt vagy!
Nem baj, azért szánalomból hajlandó vagyok lefeküdni
veled.” Mert a nő jól tudja magáról, hogy kövér, és te is
tudod róla, hogy kövér. Meg ne említsd neki, hogy nem
ártana leadnia pár kilót, inkább kezdj el siránkozni, hogy
minden nő csontsovány akar lenni. Vágod?
Benjy óvatosan bólintott.
– Teljesen hétköznapi hangon azt mondod neki, mintha
észre sem vennéd, hogy majdnem szétreped rajta a ruha,
szóval azt mondod neki, az csak legenda, hogy a férfiak a
vékony nőkre buknak. Aztán azzal folytatod, még egyetlen
férfitól sem hallottad a következőt: „Micsoda bombázó az a
nő, olyan vékony, hogy kilátszik az összes bordája, úgy néz
ki, mint egy csontváz, vagy mint egy afrikai éhező,
majdnem kettévágott a csípőcsontjával, már a puszta
látványtól is feszülni kezdett a farkam.” Megjegyezted?
Benjy bólintott.
– Ezután, csak úgy mellékesen, a modelleket kezded
szapulni. Közlöd a nővel, hogy egyetlen egészséges férfi
sem vágyik olyan barátnőre, aki úgy néz ki, mint egy
anorexiás tinédzser. Említsd meg Jody Kiddet. Persze mind a
ketten tudjuk, hogy egy Jody Kiddel töltött éjszaka minden
férfi vágyainak netovábbja, de ezt nem kell Dagadt Tara
orrára kötni. Mert mielőtt még felocsúdnál, Dagadt Tara
röpdösni fog a boldogságtól, és bármit hajlandó lesz
megtenni a kedvedért.
– Jesszusom, ez elképesztő! Micsoda gátlástalan fazon
vagy!
– Kösz – rántotta meg a vállát Lorcan, majd szerényen
így szólt: – Figyelj, öreg, nem kell hálálkodni. Mire valók a
barátok?
– Csak egy gond van – vallotta be Benjy pirulva. –
Nekem nem nagyon jönnek be a kövér nők.
– A kövér nőknek is megvan a maguk előnye. Mit papolok
neked mindig?
– Hogy kérdezzem meg a csajtól, milyen sampont
használ.
– Ezenkívül?
Benjy bambán nézett.
– Hát nem azt pofázom neked mindig, hogy a kövér nők
jobban törik magukat? – fakadt ki Lorcan.
– Ja, persze!
– Kezdem úgy érezni, csak az időmet vesztegetem,
Benjy.
– Bocs.
– Figyelsz te egyáltalán arra, amit mondok?
– Persze. Persze. Ne haragudj.
– Á, mindegy! Legalább igyekszel. íme, egy újabb
gyöngyszem, amit meg szeretnék osztani veled. Nem sokan
tudják, de a kövér nők nagyon jók az ágyban.
– Te lefeküdnél egy kövér nővel? – kérdezte Benjy
reménykedve. Ha Lorcan, a mester hajlandó ilyesmire,
akkor neki sem lehet kifogása a dolog ellen.
– Hát persze – jelentette ki Lorcan nagylelkűen. – Hát
persze. Bár – tette hozzá – nyilvános helyen nem szívesen
mutatkoznék egy ilyennel. De otthon, meghitt körülmények
között szívesen játszanék vele papás-mamást.
– Király! Még az is lehet, hogy Tara tényleg csinos. –
Benjy nem adta föl a reményt.
– Ja – ráncolta a homlokát Lorcan. – Lehet, hogy az.

Lorcan bement a fürdőszobába, hogy átöltözzön.
Szokatlanul levertnek érezte magát. Mi történt vele? Az
elmúlt fél évben új, aggasztó gondolatai támadtak, és Benjy
kiokítása sem okozott neki akkora örömet, mint régebben.
Sem energiája, sem gyomra nem volt hozzá. Amy mellett
továbbra is a megszokott formáját hozta: azzal kergette
őrületbe a lányt, hogy levegőnek nézte, vagy más nőkkel
flörtölt a jelenlétében. De már ez sem villanyozta fel igazán.
Régebben nevethetnékje támadt, ha a nősülésre vagy – ami
még ennél is rosszabb – a családalapításra gondolt, de
mostanában furcsa elérzékenyültség lett úrrá rajta, amikor
elképzelte, milyen lenne az élete, ha volna egy kisfia. Vagy
egy kislánya. Ki tudja?
Maholnap negyvenéves lesz. Felsóhajtott. Kapuzárási
pánik.
Széles mozdulatokkal végighúzta Amy keféjét sűrű,
selymes hajkoronáján, és máris jobb kedvre derült. A haja
mindig fel tudta vidítani. Lorcan egy darabig az egyik
kedvenc játékát játszotta, amely abból állt, hogy
végigfuttatta a kefét a sörényén, egészen a hajvégekig,
olyan erősen cibálva meg a tincseket, ahogyan csak az
erejéből telt, majd hirtelen mozdulattal félrerántotta a
kefét, és nézte, amint a haja ruganyosán visszaugrik
eredeti helyzetébe. A férfi sosem tudta volna megunni ezt a
látványt.
Hosszasan szórakoztatta magát: felborzolta és
lesimítgatta, átfésülte és formára igazgatta, az ujjára
csavarta és helyrehúzogatta a tincseit, majd ismét a keféért
nyúlt – ám ekkor megpillantott valamit, amitől meghűlt
benne a vér. A kefe sortéi között hajszálak virítottak.
Rengeteg hajszál. Vörös hajszálak. Az ő hajszálai.
Lorcan ernyedt kezéből kiesett a kefe, és a férfi nekiállt,
hogy tüzetesen szemügyre vegye fejének ékességét.
Mindenkinek hullik a haja, de a kefe sortéi közé ragadt
szálak vajon nem tekinthetők-e baljós előjelnek? Lorcan
szőrszálhasogató alapossággal tapogatta végig a fejbőrét, és
legnagyobb rémületére a feje búbján mintha vékonyabbak
lettek volna a hajszálai, mint régebben. Kopaszodik! A férfi
rémülettől kikerekedett szeme előtt fekete karikák
táncoltak. Az nem lehet, hogy – még a gondolattól is elállt a
lélegzete – megkopaszodjon. Szüksége van a hajára.
Legfőképpen a munkája miatt. De most úgy tetszett,
mindennek vége – még mielőtt bármi is elkezdődhetett
volna.
Lorcan az apjára gondolt, és még jobban elfogta a
kétségbeesés. Az öreg már fiatalon megkopaszodott, ami
egy postás szempontjából nem túl nagy megrázkódtatás.
Lorcan azonban nemzetközi hírű színész volt. A külsejétől
függött a megélhetése. Mihez kezdjen, tette föl magának a
kérdést elkeseredetten. Amikor a feje búbja már sima és
csupasz lesz, továbbra is ragaszkodjon a hosszú hajhoz, á la
Michael Bolton? Vagy borotváltassa le az egészet, hogy
teljesen kopasz legyen, mint Grant Mitchell?
A porig sújtott, könnyeivel küszködő férfi belenézett a
tükörbe. És elcsodálkozott magán, amiért így kétségbeesett.
Hiszen még mindig rengeteg haja van. Egy egész csomó.
Sűrű, sima, sugárzó, selymes. Térfogatnövelő sampon.
Csupán erre van szüksége. Egy kis tupírozás a homloka
fölött. És ott van a folyékony haj a Wellától, most legalább
kipróbálhatja. Itt a vissza nem térő alkalom.
Lorcan a tükörképére mutatott az ujjával, kacsintott,
csettintett egyet a nyelvével, és meleg, elismerő mosollyal
így szólt:
– Nehogy megváltozz!

– Hogy nézek ki? – pördült meg Katherine és Joe előtt a
kacér, szexi fekete overallban pompázó Tara.
– Állati jól, Tara.
– Hátha ez a Benjy tényleg helyes pasi – mosolygott
ábrándosan a lány.
– Tara, mondanom kell valamit. Sandro telefonált,
mialatt zuhanyoztál.
– Úristen! – kapkodott levegő után Tara, és egy székre
rogyott.
– Ne félj, jó híreink vannak.
A falfehér Tara reménykedve kukucskált ki az ujjai
mögül.
– Nagyon jó híreink. Sandro azt mondta, az elmúlt pár
napban a tumor szemmel láthatólag zsugorodni kezdett.
 Tara mozdulni sem bírt, az ujjai félig még mindig
eltakarták az arcát.
– A Fintan nyakán lévő dudor feleakkorára ment össze, a
hasnyálmirigyén pedig alig lehet kitapintani a többit.
– Hála az égnek! – nevetett Tara könnyes szemmel. –
Már éppen ideje volt. Mi a helyzet a csontvelővel meg a
mellkassal?
– Még el kell végezni néhány vizsgálatot, de ha a
nyirokcsomók rendben vannak, reménykedhetünk benne,
hogy máshol is javult a helyzet.
– Ezt nem hiszem el! – lihegte Tara sírástól remegő
hangon. – Ezt nem hiszem el! Ezt nem hiszem el! Olyan
régóta nem történt semmi biztató, már kezdtem azt hinni,
hogy, izé, hogy nincs, khm, izé, túl sok remény.
– Tudom.
– Már kezdtem beletörődni, jó, ez így nem teljesen igaz –
tette hozzá a lány sietve –, de az sem lepett volna meg
különösebben, ha Fintan nem gyógyul meg. Értitek?
Katherine bólintott.
– Nagyon örülök! – kiáltotta Tara könnyes szemmel.
– Szerintem ne igyunk előre a medve bőrére – intett
óvatosságra Katherine. – A rák teljesen kiszámíthatatlan
betegség.
– Jaj, ne csináld már, legalább egy kicsit örülhetnél.
Átmegyünk Fintanhez?
– Nem. – Katherine alig bírta leplezni a türelmetlenségét.
– Majd holnap meglátogatjuk. Menj és érezd jól magad.
Katherine örült, hogy végre megszabadulhat Tarától,
mert már egy napja nyugtalanította valami, amit
mindenképpen meg akart beszélni Joe-val.
– Jó. Majd jövök.
– Jó mulatást! Szia!
Becsapódott az ajtó.
 72
– Joe!
– Hmmm?
– Történt valami közted és Angie között?
Joe megmerevedett, mintha megfagyott volna benne a
vér, majd megmozdult, és felült a kanapén. A lányra nézett.
Az arca szomorúságot tükrözött.
– Nem muszáj elmondanod – hazudta Katherine gyorsan.
– Semmi közöm hozzá, de Angie tegnap reggel látta, hogy
együtt jövünk be a kapun, és megkérdezte tőlem, járunk-e.
Azt mondtam neki, hogy nem, de még így is feldúltnak tűnt.
Úgyhogy… arra gondoltam, talán történt köztetek valami.
Jól hiszem?
Joe végtelen gyengédséggel pillantott a lányra, majd
fájdalmas fintort vágott. Kinyitotta a száját. Katherine
meredten nézte a férfit, azt kívánta, bárcsak tévedne.
– Igen – felelte Joe, mire a lánynak óriási kő gördült le a
szívéről. Ne kapd föl a vizet, mondogatta magában
Katherine. Ne viselkedj úgy, mint egy fúria.
– Mióta? – kérdezte kalapáló szívvel. – Úgy értem, mi
tört… Úgy értem, sokáig jártatok együtt? Szerettétek
egymást?
– Nem – felelte a férfi elcsigázottan. – Semmi ilyesmiről
nem volt szó. Csak egy éjszakát töltöttünk együtt.
Egy éjszaka is éppen elég, gondolta magában a lány, és
mardosni kezdte a féltékenység. Maga elé képzelte Angie
hibátlan alakját, és legszívesebben megfojtotta volna Joe-t.
Ráadásul az a szörnyű sejtése támadt, tudja is, melyik
lehetett az a bizonyos éjszaka. Ez volt a legszörnyűbb az
egészben. Aznap, amikor szexuális zaklatással vádolta meg
Joe-t, a férfi meghívta Angie-t egy italra, és másnap
ugyanabban a ruhában jött be dolgozni, amelyet előző nap
viselt. Katherine már akkor rosszat sejtett, de most, ha
lehet, még pocsékabbul érezte magát. Az elmúlt öt hónap
során többször is meg akarta kérdezni Joe-tól, mi is történt
pontosan, de nem volt hozzá bátorsága, hátha a válasz,
amit hallani fog, nem lesz kedvére való. De miután a saját
szemével látta, milyen állapotba került Angie, nem volt más
választása.
– Nem kellett volna megtennem – mondta Joe
elkeseredetten. – Nem sűrűn szoktam ilyesmire vetemedni.
De ember vagyok, én is követhetek el hibákat.
– Biztos vagyok benne, hogy Angie Hiller nagyon meg
lenne sértve, ha hallaná, hogy csak egyszerű hibaként
emlegeted – felelte Katherine kimérten.
– Tudod, hogy nem rá értettem. Hanem arra, hogy
viszonyba keveredtem vele.
– Viszonyba keveredtél vele? Azt hittem, csak egy
éjszakát töltöttetek együtt.
– Így is van.
– Nagyon emlékezetes éjszaka lehetett, ha – a lány mély
levegőt vett, mielőtt a férfi arcába vágta volna –
viszonyként emlegeted.
– Miért lovagolunk a szavakon? Rosszul fogalmaztam.
Katherine visszafojtott lélegzettel ült, várta, hogy a férfi
azt mondja, csak megcsókolta Angie-t, vagy a kanapén
aludt, vagy túl részeg volt ahhoz, hogy említésre méltó
teljesítményt nyújtson. De Joe hallgatott, ezért a lánynak
kellett szóra bírnia.
– Lefeküdtél vele?
– Igen.
– Úgy értem, szeretkeztetek? – Katherine attól félt,
mindjárt elhányja magát.
– Igen – bólintott a férfi.
A lány gyomra egyre hevesebben kavargott.
– Aztán körbejártál az irodában, és mindenkivel közölted,
hogy Angie-t ezentúl Gillette-nek kell szólítani. Érett
emberre valló cselekedet.
– Nem igaz. – A férfi arckifejezése ijedségről és undorról
árulkodott. – Azt se tudom, ki kezdte el ezt a marhaságot,
talán Myles, de nekem semmi közöm az egészhez.
– De azért körbejártál, és mindenkinek elmesélted, hogy
megdugtad Angie-t. Szép dolog, mondhatom!
– Én nem mondtam el senkinek. Angie szólta el magát
Myles előtt, ha tudni akarod.
– Tehát többször is találkoztatok.
– De nem úgy. Másnap reggel mindent megbeszéltünk.
Elmagyaráztam Angie-nek, hogy sajnálom, ami történt, és
többször nem fog előfordulni.
– És szerinted hogy érezte magát Angie? – Katherinenek
elborult az agya féktelen haragjában. – Az ágyadba
csábítod, megdugod, aztán közlöd vele, hogy ennyi volt.
Milyen lovagias cselekedet!
– Sajnálom – felelte a férfi.
– Mit sajnálsz? – kérdezte a lány fagyosan. – Szabad
ember vagy.
– Nagyon kérlek, ne legyél ilyen – mondta Joe szelíden.
– Milyen?
– Miért dühöngsz? Akkor még nem jártunk együtt.
Történetesen pont azután történt az egész, hogy szexuális
zaklatással vádoltál meg…
Tudom, visított fel magában a lány.
– …azt hittem, fütyülsz rám. És, hogy őszinte legyek,
Katherine, teljesen magam alatt voltam…
– És úgy gondoltad, azzal orvosolhatod legkönnyebben a
problémát, ha lefektetsz egy másik nőt. Milyen férfias
cselekedet!
– Nem kellett volna megtennem – ismételte Joe. –
Sajnálom, hogy így alakult. Nem akarom azzal mentegetni
magam, hogy részeg voltam és elkeseredett. Nem tudtam,
mit teszek, tévedtem, hibáztam. Előfordul az ilyesmi.
Katherine szája egyetlen merev, vékony vonal volt.
– Mindenkinek van múltja – mondta a férfi gyengéden. –
Senki sem kezd tiszta lappal egy kapcsolatot.
A lány még most sem volt hajlandó megszólalni. Végül
mégis megtörte a csöndet.
 – Miért nem mondtad el? – mordult rá a férfira.
– Én próbáltam. De te közölted velem, hogy nem akarod
kitárgyalni a volt szerelmeinket, emlékszel?
– Igen, de… én a saját szerelmeimre gondoltam. A tieid
nagyon is érdekeltek volna.
A férfi felsóhajtott.
– Ez nem túl igazságos eljárás, Katherine.
– Lindseyt is sokat emlegetted – mondta vádlón a lány,
így próbálva taktikát változtatni. – Ha róla meséltél, Angie-
ről miért nem?
– Én próbáltam elmondani – kiáltotta a férfi. – De te
közölted velem, hogy időre van szükséged, mert még nem
bízol meg bennem. Én pedig tiszteletben tartottam a
kérésedet. Semmit sem akartam erőltetni vagy siettetni…
– Mit gondolsz, hogy érzem most magam? – vágott közbe
a lány. – Minden áldott nap meg kellett jelennem az
irodában, most pedig kiderül, hogy Angie Hiller végig rajtam
röhögött, mert sikerült ágyba csábítania a barátomat.
– Nem is tudott rólunk. És miért röhögne ki? Te vagy a
barátnőm, nem Angie.
– Én vagyok a szerencsés kiválasztott, ugye? –
mosolygott gúnyosan Katherine.
Tudta, hogy sikerült elvesztenie az önuralmát, tudta, ha
nem vigyáz, a végén még mindent tönkretesz, de nem bírt
magával. Hallotta az ajkairól áradó keserű, bántó szavakat,
érezte, hogyan pukkannak szét és égnek el a levegőben, de
nem bírt megálljt parancsolni magának.
– Katherine – duruzsolta a férfi –, ha attól félsz, hogy
máskor is lefekszem Angie-vel, vagy megcsallak, nagyon
tévedsz. Nemcsak azért mondom ezt, mert haragszol rám,
hanem azért is, mert amit irántad érzek – Joe elhallgatott.
Mintha kulcs fordult volna a zárban. Néhány pillanat múlva
Tara rontott be a szobába, egy kisebb hadsereggel a
nyomában. A férfinak összeszorult a szíve. Minél hamarabb
talál magának saját lakást Tara, annál jobb.
Miközben Joe megpróbált jó képet vágni a vendégekhez,
Tara vidáman csacsogott, és a mögötte sorakozó három
emberre mutatott.
– Csak egy percre ugrottunk fel, gondoltam, talán
szeretnétek megismerni egymást, mert már mindenki
anynyit hallott a másikról. Ő Amy, a kolléganőm, ő Benjy…
– itt elhallgatott. „Ő az” – tátogta vadul, Katherine és Joe
felé fordulva, majd észrevétlenül a gyomorszájára szorította
a kezét és égnek emelte a tekintetét, így jelezvén, hogy
mindjárt elhányja magát. Majd folytatta a bemutatást. – Ő
pedig…
Joe majdnem szívszélhűdést kapott. Azonnal felismerte a
harmadik személyt. Őt lehetetlen is lett volna elfelejteni.
Széles vállával, magas termetével és hosszú, vörös hajával
majdnem az egész szobát betöltötte. A faksznis színész a
vajreklámból, Lorcan Izé.
A jelek szerint Lorcan is felismerte Joe-t, mert ezzel a
meglepett csatakiáltással szakította félbe a bemutatást:
– Hé, én ismerlek téged!
Joe felsóhajtott, és lélekben felkészült a rá váró
kellemetlen beszélgetésre. Amíg megmagyarázhatatlan
félelem nem lett úrrá rajta. Követte ugyanis Lorcan
pillantását, és látta, hogy a férfi nem hozzá beszél. Hanem
Katherine-hez.
 73

Katherine falfehér volt.
– Szia! – mondta elhaló hangon.
– Szia! – vigyorgott Lorcan, és csettintgetve próbált
visszaemlékezni a lány nevére. Nem tudta, honnan ismeri a
nőt, de gyanította, hogy valamikor a múltban lefeküdt vele.
Micsoda helyzet!
Tarának azonnal a torkára forrt a szó, amikor rájött, hogy
rajta kívül álló erők vették át az irányítást, és már nem ő
szövögeti a szálakat.
– Ti ismeritek egymást? – kiáltott fel, meglepetten nézve
először Katherine-re, majd Lorcanre.
– Úgy tűnik. – Lorcan cinkosan rámosolygott Katherine-
re. – Igaz?
A lány bólintott.
Ezen a ponton, látszólag minden különösebb ok nélkül,
hirtelen megváltozott a hangulat. Joe mereven, ijedt arccal
ült a kanapén. Benjy, Amy és Tara némán, fancsali képpel
ácsorgott a szoba közepén. Katherine baljós,
megfoghatatlan érzelmeket sugárzott magából.
– Nem ismertelek meg ruhában – kiáltott fel Tara
vidáman, kétségbeesetten próbálva meg eloszlatni a
vészterhes, komor hangulatot. De ezzel csak még tovább
borzolta a kedélyeket. Tarának hátra sem kellett fordulnia,
anélkül is tudta, hogy Amy fél. Rájött a szagból.
– Te vagy… ööö… hmmm… – Lorcan minden igyekezetével
azon volt, hogy felidézze a lány nevét. Jessica? Inez? Mary?
Tejó ég, most mi lesz? A „bébi” gyűjtőnév már sokszor húzta
ki Lorcant a csávából, főleg azokon a reggeleken, amikor a
férfi arra ébredt, nem emlékszik, hogy hívják a mellette
fekvő nőt, de ezt a trükköt itt nem tudta bevetni. És honnan
a fenéből ismeri ezt a lányt? – Pocsék a memóriám –
mosolygott le Lorcan bűnbánó arccal a kábultan pislogó
Katherine-re. Aranyos kis nyuszika, nem ártana
felfrissítenem a memóriámat, gondolta magában a férfi.
A megrázkódtatás ellenére Katherine fortyogott a dühtől.
Hányszor imádkozott magában, hogy eljöjjön ez a pillanat,
hogy végre viszontláthassa a férfit, és úgy tehessen, mintha
fogalma sem volna, ki áll előtte? Hány éven keresztül
gyakorolta, hogyan változtasson meglett férfiakat ijedt
óvodásokká tökéletes ívű szemöldökének egyetlen
rándításával, hogy amikor eljön az idő, a férfin is
kipróbálhassa a tudományát? Most pedig a fejét sem bírja
fölemelni.
Még a fizikai gyengeségénél is szégyenletesebb volt az a
tény: mindennél jobban szerette volna, hogy a férfi
emlékezzen rá. Reszketve figyelte Lorcant, és azon
imádkozott magában, a férfi legalább a nevét találja el. De
igaz, ami igaz, régóta nem találkoztak…
– Katherine – suttogta a lány.
Lorcan sugárzó mosollyal csapott a homlokára.
– Hát persze! Katherine. Most már emlékszem.
– Katherine, K-val – mondta a lány lassan és
jelentőségteljesen.
Lorcan elnéző mosollyal ismételte:
– Úgy van, Katherine… – Hirtelen elhallgatott, és minden
vér kiszaladt az arcából. Csak most jött rá, kivel áll
szemben. Úristen! A férfi hirtelen azt is megbánta, hogy
egyáltalán kinyitotta a száját. – Megváltoztál – nyögte ki
nagy nehezen.
– Régen találkoztunk.
– Igen, nagyon régen. Lássuk csak, legalább hét éve.
– Van az tizenkét és fél is. – Katherine most már végképp
elszégyellte magát. Hogy lehet ennyire ostoba?
– Ennyire számon tartod? – nevetett Lorcan idegesen.
Most már igazán mehetnékje volt, de amikor elindult az ajtó
felé, egy férfit vett észre Katherine K-val mellett a kanapén.
Szent ég, mibe keveredett! Ez itt a nyálasszájú mama
kedvence, aki elvette tőle a vajreklámot! Lorcan, akinek
hirtelen jeges félelem kezdte markolászni a szívét, azon
töprengett, vajon nem szándékosan csalták-e ide. Talán így
akarják megbüntetni, így akarják szembesíteni a múltjával?
Hát végül mégis utolérte a végzete? Lehet, hogy egy egész
sereg bosszúéhes nő és volt kolléga lapul a hálószobában, a
végszóra várva? Lorcan leintette magát. Véletlen
egybeesés. Csupán erről van szó. — Hé – kérdezte érdes,
lekicsinylő kacajjal, így próbálva leplezni, mennyire ideges
–, csak nem Joe Joe Rothhoz van szerencsém?
– Lockery Liggery! – biccentett Joe kimért
udvariassággal. – Micsoda meglepetés!
– A nevem Lorcan.
– Nem ezt mondtam? – Joe ártatlan hangja senkit sem
tévesztett meg.
Lorcan szeme villámokat szórt. Nem felejtette el a
megaláztatást, amelyet a forgatás napján kellett
elszenvednie, a szegénységet, amelyben azóta élt, illetve
azt, hogy derékba tört a karrierje.
– Ti…? – mutatott Katherine-re és Joe-ra.
– Mi van velünk? – kérdezte Joe.
– Jártok?
– Mi közöd hozzá? – kérdezte Joe udvariasan.
– Ne is folytasd, férj és feleség vagytok! – hahotázott
Lorcan.
– Nem vagyunk házasok – szólt közbe Katherine halk,
távoli hangon.
– Nagyszerű! – kiáltotta Lorcan jókedvűen. Majd,
mindenki legnagyobb megdöbbenésére, leült Katherine
mellé a kanapéra, és szándékos lassúsággal arcon csókolta
a lányt. – Akkor még nekem is van egy kis esélyem.
Amy kétségbeesetten nyögött fel.
– Egy pill… – csattant fel mérgesen Joe.
Ám ekkor a döbbenettől halálra dermedt jelenlévőknek
azt kellett látniuk, hogy Katherine hátat fordít Joe-nak, és
úgy fordul Lorcanhez, mint virág az éltető napsugarak felé.
 74

Soha életében nem tudott ellenállni a férfinak, és most sem
bírt.
Majdnem tizenkilenc éves volt, és egy limericki bárban
beszélgetett az egyik kolléganőjével, amikor Lorcan
megpillantotta. A férfi unatkozott és morcos volt, mint a
macska, amelyik elszalasztotta az egeret, de hirtelen
felélénkült.
– Nézd azt a helyes lányt! – bökte oldalba a barátját,
Jacket.
– Nem is a te eseted – válaszolta Jack meglepetten.
– Lány – mutatott rá Lorcan. – Tehát az esetem. Fedezz,
légy szíves. Bemegyek.
Amikor Dolores, Katherine beszélgetőtársa elment
cigarettáért, a lány meleg, édeskés hangra lett figyelmes a
háta mögött.
– Fájt?
Katherine ijedten fordult hátra. És a leggyönyörűbb
férfival találta szembe magát, akit – kétségkívül
eseménytelen – életében látott. A férfi hanyag eleganciával
támaszkodott a bárpultnak, és mosolyogva, leplezetlen
csodálattal fürkészte a lány arcát.
– Tessék?
A férfi hatásszünetet tartott, és mogyoróbarna szemével
átható pillantást vetett Katherine-re.
– Fájt, amikor idepottyantál a mennyből?
A lány elpirult, és azon morfondírozott magában, vajon
„meg akarják-e dumálni”. Ha igen, ez volt az első alkalom.
– Én nem a mennyből jöttem, hanem Knockavoyból. –
Katherine mindig is tudta magáról, hogy nem vág valami
élesen az esze, de még így is mérhetetlenül elégedetlen volt
a válaszával.
Lorcan azonban elnevette magát.
– Ez jó! „Nem a mennyből jöttem, hanem Knockavoyból.”
Haláli!
Katherine szívében ismeretlen melegség támadt.
– Mi a neved? – kérdezte Lorcan lágyan.
– Katherine. Katherine K-val – tette hozzá a lány
elbűvölő komolysággal.
– Én Lorcan vagyok. Lorcan L-lel.
A lány kuncogni kezdett, tetszett neki a válasz.
– Nehezen lehetnél Lorcan K-val. Kivéve – mondta
elgondolkodva –, kivéve, ha a K néma.
Megint elnevette magát. Lorcan szemügyre vette
Katherine apró fehér fogait, hamvas, festetlen arcát,
egyenes, csillogó haját, kislányos termetét, és feltámadt
benne a harci szellem. Tudta, hogy kényes feladat előtt áll,
mert a lány szűzies volt és romlatlan. Nemcsak a külseje
utalt erre, hanem a viselkedése is: nem rebegtette kacéran
a szempilláit, nem tett kétértelmű megjegyzéseket, nem
biggyesztette le kihívóan az ajkát. Lorcant mágnesként
vonzotta ez a tisztaság. Mert be akarta szennyezni.
– Mondd csak, Katherine K-val, mit keresel Limerickben?
– Könyvelőgyakornok vagyok – felelte a lány büszkén.
A férfinak sikerült úgy tennie, mintha élénken
érdeklődne Katherine dolgai iránt, és nemsokára teljes
bepillantást nyerhetett a lány életébe. Megtudta, hogy
Katherine kiváló eredménnyel tette le az érettségit, kilenc
hónapja él Limerickben, olyan szerencsés volt, hogy a Good
és Eldernél kapott állást, egy kényelmes garzonban lakik a
teáskannájával, nagyon sajnálja, hogy el kellett válnia a két
legjobb barátjától, Tarától és Fintantől, de időnként azért fel
tudja hívni őket az irodából, és minden második hétvégén
hazautazik Knockavoyba.
– Miért nem költöznek ők is Limerickbe? – kérdezte
Lorcan.
– Mert otthon dolgoznak a szállodában. Külföldi utazásra
gyűjtenek. 
– Remélem, azért néha meglátogatnak.
– Nem mondhatnám – magyarázta a lány zavartan. –
Sokszor szombat este is szolgálatban vannak, én viszont
nappal dolgozom, este pedig tanulok, úgyhogy nem sok
értelme lenne…
– És a kollégáid milyenek? Rendesek?
– Igen. – Katherine sietve körbepillantott. – Csak egy
kicsit öregek – suttogta összeesküvésszerű hangon.
– Ezek szerint nincs túl sok barátod.
– Nincs.
Mindez nem gátolta meg Katherine-t abban, hogy
bemutassa Lorcant a társaságában lévő vén
kriptaszökevényeknek, akik mindenáron el akartak
beszélgetni a férfival. Amikor Lorcan már nem bírta tovább,
a lány füléhez hajolt:
– Nem lépünk le? – suttogta. – Elmehetnénk valahova,
ahol nyugodtan tudunk beszélgetni. – Amikor kiléptek az
utcára, Lorcan könnyedén így szólt: – Menjünk fel hozzád.
Katherine megtorpant. Minek nézi ez az alak: buta falusi
libának?
– Nem – felelte határozottan. – Beülünk egy másik
bárba.
Lorcan elnevette magát.
– Téged aztán nem lehet átverni, Katherine K-val. Szép
dolog, hogy óvatos vagy, de bennem megbízhatsz.
– Mondod te!
– Úgy nézek ki, mint egy kéjgyilkos? – kiáltott fel a férfi
sértett ártatlansággal, és esdekelve tárta szét a karját.
– Honnan tudjam, hogy néz ki egy kéjgyilkos? – kérdezte
a lány fanyarul.
Lorcan megtorpant, Katherine törékeny vállára helyezte
hatalmas tenyerét, és magához vonta a lányt.
– Egy ujjal sem nyúlok hozzád – ígérte mély, dallamos
hangon. – Esküszöm.
Katherine-t annyira meghatotta a férfi őszintesége, hogy
egy hang sem jött ki a torkán. Mindent elhitt. Borzasztóan
örült, hogy magán érezheti Lorcan sugárzó férfiasságát; úgy
tűnt, mintha mindig is erre várt volna. Életének utolsó
mozaikkockája is a helyére került.
– Jó – cincogta. – Feljöhetsz hozzám egy csésze teára, de
semmi trükk, rendben? – Szigorúan megfenyegette Lorcant,
aki játékos fogcsattogtatások és morgások kíséretében
mindenáron meg akarta harapni az ujját. Katherine dőlt a
nevetéstől.
– Gyerünk! – Lorcan átkarolta Katherine derekát, és
türelmetlenül rángatni kezdte a lányt.
– Vigyázz! – nézett a férfi szemébe Katherine, miközben
végigsiettek az utcán. – Csak semmi trükk!
– Semmi – rázta meg a fejét Lorcan hevesen.
De trükk volt bőven.
Miután hazaértek, Katherine alighogy átnyújtotta
Lorcannek a teáját, az egy tankönyvhalom tetejére helyezte
a csészét. Majd határozottan kivette a lány kezéből a másik
csészét, és azt is félretette.
– Mit csinálsz? – kérdezte rekedtes hangon Katherine.
– Nem akarom, hogy kilötyköld a teát.
– Nem fogom kilötykölni.
– Sosem tudhatod. Nagyon nehéz egyszerre teát inni és
csókolózni.
A lány halálra rémült. Hát mégis kéjgyilkossal van dolga!
Kiáltani próbált, de a férfi magához vonta, és hatalmas
karjával erősen átfogta a hátát. Majd lehajtotta gyönyörű
fejét, Katherine szájára tapasztotta kívánatos száját, és
megcsókolta a lányt.
Katherine egy pillanatra hátrahőkölt, de mielőtt
ellökhette volna magától a férfit, hatalmába kerítette a
varázslat. Nem ez volt élete első csókja, de még sosem
érzett ehhez foghatót, és egészen csalódott volt, amikor
Lorcan elhúzódott tőle. Amikor vonakodva felnyitotta a
szemét, arra ocsúdott, hogy egész testével a férfihoz simul.
– Holnap is találkozunk, Katherine K-val?
– Igen – pihegte a lány.
Régen, amikor az apácák megparancsolták nekik, soha ne
viseljenek szoknyához lakkcipőt, nehogy a férfiak
meglássák a bugyijuk tükörképét, még Katherine is
gúnyosan húzta el a száját. Ennek ellenére a katolikus
egyház bizonyos tanításai mélyen beivódtak a leikébe. Tara
és Fintan életébe soha nem szólt bele, ő viszont szűzen
akart férjhez menni. Szilárdan elhatározta, hogy nem adja
oda magát Lorcannek – ehhez az egyhez ragaszkodott. De a
csókokat örömmel fogadta. És azokban nem volt hiány.
Minden estéjüket együtt töltötték, néha a férfi lakásán,
de többnyire a lány garzonjában. Összebújtak az
egyszemélyes rekamién – miközben Katherine tankönyvei a
parányi íróasztalon porosodtak –, és órákig csókolóztak.
Hosszú, forró, követelőző csókokat váltottak, a férfi félig
Katherine-en feküdt, testének súlya egyszerre volt ijesztő
és kellemes, lábát a lány combja köré kulcsolta, kezével
lágyan cirógatta a szorosan hozzásimuló Katherine karcsú
derekát.
Az a Lorcan dzsekijéből áradó dohányés férfiillat, az a
selymes haj, az a nyöszörgés, amelyet a férfi akkor
hallatott, amikor Katherine a nyakszirtjét csókolgatta, az az
ajak, amely forrón, izgatóan tapadt a lány ajkához! De
amikor Lorcan Katherine melltartójával kezdett babrálni, a
lány elborzadt: egyfelől a férfi arcátlanságán, másfelől saját
magán, amiért mindennél jobban kívánja a folytatást.
Kibontakozott az ölelésből, eltolta magától Lorcant, felült az
ágyon, és közölte a férfival, ő nem az a fajta lány, ezért
többé ne is próbálkozzon semmi hasonlóval. Lorcan nem
győzött bocsánatot kérni.
Legközelebb azonban újra megfeledkezett magáról.
Katherine, akárcsak egy bosszúálló angyal, ráparancsolt a
férfira:
– Azonnal menj haza!
Lorcan kétségbeesett. Még sírt is, és esküdözött, hogy
soha többé nem tesz ilyet. De a lány csak ennyit mondott:
– Menj haza!
Amikor a férfi távozott, Katherine sírva fakadt, és
magában megállapította, hogy mindennek vége. Bár csak
két hete ismerte Lorcant, még sosem érezte magát ennyire
becsapottnak és magányosnak.
Másnap reggel hétkor azonban dörömbölésre ébredt, és
amikor kinyitotta az ajtót, Lorcan állt a küszöbön, sápadtan
és támolyogva az álmatlanul töltött éjszakától – maga volt a
megtestesült bűnbánat. Némán borultak egymás karjába,
majd a lány bevezette Lorcant a szobába, és kérte, feküdjön
mellé az ágyba. Amikor a férfi kigombolta Katherine
hálóingét, megfogta a mellét és a fogaival forró, kemény
göbökké változtatta a rózsaszín mellbimbókat, a lány nem
tiltakozott.
Noha tudta, hogy vétkezik, élvezte a helyzetet. A
szégyenérzet összekeveredett a piszkos, vad vágyakkal, és
Katherine, amikor együtt volt Lorcannel, hiába próbálta
megkérni a férfit, hogy hagyja békén. Végül azzal
csillapította le háborgó lelkiismeretét, hogy úgy határozott,
derékon fölül mindent szabad. Hiszen mindenki így
gondolkodik – Tara már tizennégy éves korától megengedte
a fiúknak, hogy megfogják a mellét. És amíg Lorcan nem
csinál semmit „ott lenn”, minden rendben. Ráadásul a férfi
majd megőrült Katherine-ért. Kedvesebben már nem is
viselkedhetett volna. A lány minden porcikáját imádta.
Egy bizalmas beszélgetés során, amelyre két forró
csókcsata között került sor, Katherine megnyugodva
állapította meg magában, hogy nem mindennapi
kapcsolatban van része. Lorcan jelentőségteljes pillantást
vetett rá félig leeresztett szempillái alól, és így szólt:
– Fogadok, hogy legalább száz fiúd volt már.
– Á! – A lány túl tapasztalatlan volt ahhoz, hogy
hazugságra vetemedjen. – Nem volt túl sok. Csak kettő.
– Teljesen féltékennyé tettél – húzta fel az orrát a férfi.
És ezúttal nem színészkedett.
– Ne butáskodj! – kiáltott fel a lány. – Azok a srácok csak
a nyári vakációjukat töltötték Knockavoyban. Egyikük sem
volt olyan, mint… te.
– Akkor érdemes volt várni rám? – nevetett a férfi.
 – Igen. – Katherine is pontosan erre gondolt: Lorcan volt
a jutalma, amiért rendesen viselkedett. Türelem rózsát
terem. – És neked – kérdezte a lány félénken – sok
barátnőd volt már? – Rögtön meg is acélozta magát, mert
biztos volt benne, hogy a válasz igenlő lesz. Főleg, hogy a
férfi hét évvel idősebb volt nála. És elképesztően jóképű.
– Egy vagy kettő – felelte Lorcan szórakozottan. –
Semmi különös.
Katherine suttogós telefonbeszélgetésekben közölte
Tarával és Fintannel, hogy megismerkedett valakivel. A lány
bizalmasan elmesélte a barátainak, hogy a férfi
„csodálatos”, és mind a ketten „megőrülnek egymásért”. Mi
az a legkorábbi időpont, amikor Taráék le tudnának ugrani
Limerickbe, hogy a lány bemutathassa nekik Lorcant?
De sem Tara, sem Fintan nem ért rá, mert egész
hónapban éjszakások voltak.
– Kár! – Katherine borzasztóan csalódott.
– Ne haragudj. Ha rajtunk múlna, azonnal mennénk –
mondta Tara. – Alig várjuk, hogy megismerhessük a fiúdat.
Mennyire jóképű? Van olyan szép, mint Danny Hartigan?
Katherine gúnyosan felkacagott. Danny Hartigan két
hétig volt Tara barátja az előző előtti nyáron, és a lány
számára ő jelentette az etalont: minden fiút hozzá
hasonlítgatott. De Lorcanhez képest Danny falusi suttyó
volt. – Sokkal szebb, mint Danny Hartigan. Úgy néz ki, mint
egy filmsztár, amúgy pedig színész.
– Szép Szűzanyám! – Tara alig bírta leplezni az
irigységét. – Színész! Ezt nevezem!
Katherine távolról hallotta, amint Tara odakiáltja
Fintannek: – Színész! – Majd ismét normális hangon szólt
bele a kagylóba. – Mi is ismerjük? – kérdezte izgatottan. –
Láthattuk valamiben?
– Igen. – Katherine-t elöntötte a büszkeség. –
Emlékeztek arra az öblítőreklámra? Amikor focimeccs van
és…
– Ezt-nem-hiszem-el! – ájuldozott Tara. – Csak nem a
bíró, aki ráparancsol a játékosokra, hogy vegyék le a
mezüket? Az egy CUKIPOFA!
– Cukipofa! – sikoltott fel a háttérben Fintan.
– Nem, nem a bíró – vallotta be Katherine. – Hanem az
egyik játékos, a pálya túlsó végében, a jobb sarokban.
– Nyugi! – szólt hátra Tara Fintannek. – Nem a bíró.
– El sem lehet téveszteni – mondta Katherine. – Az
ellenkező irányba fut, ezért a kamera végig a hátát
mutatja… Emlékeztek rá?
– Talán – felelte Tara, nem túl sok meggyőződéssel.
– Vörös haja van, és nagyon magas.
– Vörös haja van? Ezt eddig nem is mondtad. És nagyon
magas? Biztos, hogy jóképű? Szerintem inkább úgy nézhet
ki, mint Beaker a Muppet Show-ból!
– Egyáltalán nem – felelte Katherine sértődötten.
– Bocs, nem akartam belegázolni a lelkedbe. És komoly
az ügy?
– Igen, nagyon komoly – vágta rá a lány magabiztosan.
– Szent ég! Kérj tőle fényképet, és péntek este azonnal
gyere át a hotelba, amint leszálltál a buszról.
– Nem lehet – magyarázta Katherine sietve. – Úgy
gondoltam, erre a hétvégére itt maradok. Vele akarok lenni.
– Már megint?

Lorcan ellenállhatatlan vágyat ébresztett Katherine-ben.
Amikor csókolóztak, a lányt elöntötte a forróság, amikor a
férfi a szájába vette Katherine mellbimbóját, a lány úgy
érezte, mindjárt szétrobban a gyönyörűségtől. Néha, amikor
egyedül volt, Katherine simogatni kezdte magát a bugyiján
keresztül, és elmerült a forró élvezetben. Bár már régóta
nem járt gyónni, kíváncsi lett volna, mikor merészkedik újra
a templom közelébe.
Egyik nap, amikor szokás szerint az ágyon feküdtek és
hevesen csókolóztak, Katherine hallotta, hogy Lorcan
lehúzza a cipzárját és babrálni kezd a sliccével. Aztán
farmerés vászonsuhogást hallott, és mire felocsúdott,
Lorcan már a nadrágját hámozta le magáról.
– Mit csinálsz? – kérdezte a lány rémülten.
– Nem akarok semmit – suttogta a férfi rekedtes hangon,
a szerszámát simogatva. – Csak érintsd meg.
Egyetlenegyszer.
– Nem!
– Kérlek! Meglátod, jó lesz.
– Nem szabad.
– Miért nem? Szeretjük egymást.
Katherine most először hallotta ezt az érvet, és el volt
bűvölve tőle. De még ez sem tudta megváltoztatni az
elhatározását.
– Tényleg nem szabad…
– De szabad. Szeretjük egymást.
Katherine egész testében reszketett, s hagyta, hogy a
férfi meredező péniszéhez vezesse a kezét. A lány szorosan
lehunyta a szemét, és panaszosan felkiáltott, amikor ujjai
hozzáértek a meglepően selymes bőrhöz. Azt már nem
engedélyezte magának, hogy felmérje a szerszám
keménységét vagy nagyságát.
– Tessék – tolta el magától a lány kezét Lorcan. –
Remélem, boldog vagy. Megígérem, hogy soha többé nem
teszek ilyet.
Katherine igyekezett uralkodni magán, de Lorcan a
következő alkalommal megint kicipzárazta a sliccét. Aztán
ahelyett, hogy éppen csak hozzáérintette volna, erősen a
pénisze köré kulcsolta a lány ujjait. Majd fel-alá kezdte
rángatni Katherine kezét.
– Ne! – nyöszörgött a lány.
– Erősebben! – mormolta Lorcan. – Gyorsabban!
Szeretlek! Gyorsabban!
A keskeny ágy hangosan nyikorgott. Lorcan érdesen
lihegett Katherine fülébe, a lány pedig hitetlenkedve
bámulta a férfi kéjtől eltorzult, kivörösödött arcát. Úgy
érezte, bemocskolták és elárulták, és amikor valami meleg
folyadék lövellt a tenyerébe, majdnem elájult az undortól.
 De miután Lorcan hazament, ő pedig egyedül maradt és
visszagondolt a történtekre, izgatottan rándult össze a
gyomra – és az alfele. Alig bírta elhinni, hogy ilyen heves
érzelmeket váltott ki a férfiból. Hódító, kívánatos,
veszélyes, érett nőnek érezte magát, és újból át akarta élni
a történteket. Ijedten tette fel magának a kérdést, vajon
most már hivatalosan is a bűnösök közé soroltatik-e. Ha
meghalna, vajon ő is arra lenne kárhoztatva, hogy a pokol
tüzében égjen el? Bár az eszével sejtette, hogy a pokol csak
ostoba babona, a szíve félelemmel és nyugtalansággal volt
tele. Sosem lehet tudni. Mi van, ha az alvilág mégis létezik?
Persze bármikor elmehetett volna gyónni, hogy
feloldozást nyerjen és tiszta lelkiismerettel állhasson a bírái
elé, ha váratlanul meghal. De jól tudta, a pap felszólítaná,
hogy azonnal hagyja abba ezeket a bűnös játékokat, sőt
lehet, hogy azt is megparancsolná neki, szakítson
Lorcannel.
Erre pedig képtelen lett volna. Teljesen elvarázsolta
mindaz, ami az ágyán történt, és el sem tudta képzelni,
hogy többé ne találkozzon a férfival. Ezért, igyekezve nem
észrevenni, mennyivel lejjebb adta az igényeit, úgy döntött,
az, hogy Lorcannel szeretik egymást, okafogyottá teszi a
halálos bűn kérdését. Katherine állandóan azt ismételgette
magában, nem számít, mit enged meg a férfinak, Odáig
úgysem megy el vele. Hiszen Odáig még Tara sem ment el!
De ahogy múltak a hetek, Lorcannek olyannyira sikerült
megtörnie Katherine ellenállását, hogy a férfi már térdig
letolt nadrággal, a lány pedig combközépig lehúzott
bugyival feküdt az ágyon, és Lorcan engedélyt nyert, hogy
Katherine hüvelybemenetéhez szorítsa meredező
fütykösének hegyét.
– Ennél tovább már nem megyünk, jó? – suttogta a lány.
– Jó – suttogta vissza a férfi.
De néha előfordult, hogy Lorcan bedugta a szerszámát a
nyílásba, és ez mindkettejüknek olyan elmondhatatlan
élvezetet okozott, hogy a férfi egyre beljebb nyomakodott.
 – Ugye nem teszed be teljesen? – suttogta a lány.
– Nem teszem be – suttogta a férfi. – Csak egy kicsit
megmozgatom… így. Jó érzés?
Katherine bólintott. Még soha életében nem érzett ehhez
fogható gyönyörűséget. És amíg Lorcan nem nyomakodik
beljebb, biztonságban van.
– Megengeded, hogy egy kicsit beljebb menjek? –
dünnyögte a férfi.
– Jó, de ne tedd be teljesen.
– Nem teszem be teljesen.
Kisvártatva Katherine riadtan szólalt meg:
– Biztos, hogy nem tetted be?
– Biztos – felelte Lorcan rekedtes hangon, miközben
apró, lökésszerű mozdulatokat végzett a csípőjével. – Kívül
vagyok, és csak…
A lökések azonban egyre nagyobbak, erőteljesebbek és
gyorsabbak lettek, és rögtön azután, hogy Katherine
rémülten tapasztalta, éles fájdalom rántja görcsbe a
medencéjét, Lorcan diadalmasan felkiáltott:
– Most már bent van!
Katherine sírva fakadt. A férfi a karjába vette a lányt, a
haját simogatta, és közben ezt duruzsolta a fülébe:
– Semmi baj, bébi, semmi baj.
A lány Lorcan felé fordította könnyáztatta arcát.
– Ez volt az utolsó alkalom – mondta durcásan. – Ne is
próbálj lebeszélni, mert nem fog sikerülni. Ez a legnagyobb
bűn, amit valaha is elkövettem. Ha most meghalnék, a
pokolra jutnék.
De másodszor is megtették. Természetesen utoljára.
Aztán harmadszor is. Amikor azonban Lorcan felajánlotta,
hogy „elrendezi” Katherine-t, az csípősen azt felelte, hogy
erre nincs szükség, mert nem lesz következő alkalom.
De persze volt. Nem azért, mert Lorcan megfenyegette a
lányt, szakít vele, ha nem akar belemenni a játékba. A
férfinak a kisujját sem kellett megmozdítania. Katherine
hűtlen teste volt az, ami a malmára hajtotta a vizet – a lány
nem bírt ellenállni neki.
A szégyen és az önutálat óráiban Katherine azzal
vigasztalta magát, hogy a férfi szereti őt. Ha
összeházasodnak, az visszamenőleg törvényesíti minden
cselekedetüket.
Nem mintha Lorcan említette volna a házasságot, de
minden jel arra utalt, hogy hamarosan elérkezik a pillanat.
A férfi felcsillanó tekintete, amikor meglátta Katherine-t,
hangjának melege, amikor a lány fülébe súgta, szereti.
 75

Benjy törte meg elsőként a Katherine nappalijában honoló
síri csöndet.
– Ööö – hebegte zavartan, miközben az járt a fejében,
miért mindig neki kell kirángatnia Lorcant a szószból –,
ezek szerint tényleg igaz, hogy csak tizenhárom ember él a
földön, a többit pedig tükrökkel vetítik közéjük. De most
már mennünk kell. Amy! Tara! Lorcan!
– Igen, mennünk kell – mondta fojtott hangon Amy.
Lorcan a füle botját sem mozdította.
– Lorcan! – ismételte Benjy jelentőségteljesen.
– Olyan jól ülök itt – felelte Lorcan lágyan, gonoszul.
Majd rámosolygott Katherine-re, aki ernyedt tagokkal
kuporgott közte és Joe között. A mosolya azt súgta: Még
visszajövök.
A többiek türelmetlenül várták, hogy a hanyag
eleganciájú Lorcan végre feltápászkodjon a kanapéról.
– Jó éjt! – mondta vontatottan, azzal az ajtó felé indult.
– Jó éjt! – cincogta Tara és Benjy, egymás sarkát taposva
nagy sietségében.
Amy kinyitotta a száját, hogy elköszönjön, de csak
enynyit tudott mondani:
– Aaarrr!
Amikor becsapódott az ajtó, beszédes csönd támadt, és
bár a szoba majdnem üres volt, szinte tapintani lehetett a
feszültséget.
– Honnan ismered Lorcant? – kérdezte Katherine Jóétól
tompa hangon. Kerülte a férfi tekintetét.
– Egy reklámfilmben dolgoztunk együtt. Vagyis, nem
dolgoztunk.
– Hogy érted ezt?
– Olyan értékes munkaerő volt, hogy másik színészt
kellett hívnunk.
– Nem vagyok meglepve. Lorcan már csak ilyen. Igazi
sztár. – Joe nem tudta eldönteni, vajon a lány komolyan
beszél-e.
– Te honnan ismered?
– Ő vette el a szüzességemet, és még mást is – felelte a
lány síri hangon.
Joe-t jeges rémület fogta el. Megpróbálta átkarolni
Katherine-t, de az elhúzódott tőle.
– Ne!
– Ne?
– Légy szíves, menj el! – mondta a lány fagyosan.
– Ne tedd ezt velem! – könyörgött a férfi.
– Légy szíves, menj el!
Joe semmit sem értett. Csak annyit fogott fel, hogy
valami végérvényesen megváltozott; hogy elvesztette
Katherine-t. Lehet, hogy a lány túlságosan felkapta a vizet
Angie miatt? Vagy Lorcan a hunyó? Joe gyanította, hogy
inkább Lorcan áll a dolgok mögött, mint Angie. Amíg Lorcan
a szobában volt, Joe úgy érezte, mintha nem is létezne.
– Menj már! – förmedt rá Katherine.
A férfi kétségbeesetten próbálta jobb belátásra téríteni a
lányt, de az levegőnek nézte.
– Holnap hívlak – ígérte Joe, azzal kénytelen-kelletlen
távozott.
Amikor Tara egy óra múlva hazaért, azt sem tudta, hova
legyen szégyenében.
– Katherine, rettenetesen sajnálom. Micsoda kellemetlen
egybeesés! Ha tudtam, ha legalább sejtettem volna, hogy
ismered Lorcant, még a környéket is elkerüljük.
– Korán hazaértél – szólalt meg Katherine nehézkesen.
– Igen… – Miután Taráék távoztak Katherine lakásáról, a
hangulat meredeken zuhanni kezdett, Lorcan és Amy között
olyan kézzelfogható volt a feszültség. – Jól sejtem, hogy
Lorcan nem más, mint Beaker a Muppet Show-ból? Ő volt a
barátod, amikor Limerickben éltél?
Katherine lassan biccentett.
– És lapátra tett?
 – Igen. Lapátra tett.
– Fintannel gyanítottuk, hogy csúnyán elbánt veled.
– De én nem akartam beszélni róla.
– Vettük észre – felelte Tara szárazon.
– Bocs!
– Nagyon jóképű – jegyezte meg Tara. – Nem csoda,
hogy annyira fel voltál dúlva, amikor hazajöttél
Knockavoyba. De különben egy undorító seggfej. Azt hiszi, ő
fingta a passzátszelet. Volt pofája a barátnője szeme láttára
flörtölni veled.
– Igen, Lorcan már csak ilyen.
Az elcsigázott nyöszörgés, amely beszéd helyett hagyta
el Katherine száját, komolyan megrémítette Tarát. A lány
ijedten mérte végig Katherine-t.
– Füveztél?
– Nem.
– Ittál?
– Nem.
– Jól vagy?
– Remekül.
– Úgy festesz, mint aki… nincs teljesen itt. Bánt valami?
Nagy megrázkódtatás volt újra találkozni Lorcannel?
– Miért lett volna az?
– Én nem tudhatom. – Tara gondterhelten fürkészte
Katherine arcát. Hirtelen feltűnt neki valami.
– Hol van Joe?
– Joe bassza meg!
Tara elhűlt.
– Hogyhogy?
– Joe lefektetett egy nőt az irodából.
– Jaj, ne! Jaj, ne! Ugye, csak viccelsz?
– Egyáltalán nem.
– Ezt nem gondoltam volna róla. Azt hittem, teljesen
odavan érted. Ezek a férfiak mind egyformák, kivétel
nélkül. És végig csalt téged?
Katherine kinyitotta a száját, de nem bírt megszólalni. Ó,
a francba, nincs mese, meg kell mondania az igazat!
– Még azelőtt történt, hogy összejöttünk volna. De ez
semmit sem változtat a dolgon. Egy szót sem szólt nekem
az egészről, nekem meg végig egy levegőt kellett szívnom
a…
– Hé, várjunk csak egy percet! Mondhatnék valamit?
Katherine, te teljesen megbuggyantál? Azért vered magad,
mert Joe lefeküdt egy nővel, még mielőtt összejöttetek
volna? Azt hitted, szűz és neked tartogatja magát?
– Nem, de…
– Te is lefeküdtél más férfiakkal. Beakerrel a Muppet
Show-ból, példának okáért. Semmi jogod felhánytorgatni
Joe-nak, hogy ő is ugyanezt tette. Úristen! Mutass nekem
egy embert, akinek nincs múltja, és máris megmondom
róla, hogy unalmas fráter.
Katherine közömbösen rántotta meg a vállát.
– Nem lehet, hogy ez az egész Lorcannel van össze-
függésben? – Tarát elfogta a rémület. – Ugye nem akarod,
izé, újrakezdeni vele? Mert az kész öngyilkosság lenne,
Katherine.
– Tudom.
– Tizenkét és fél év telt el. Egy örökkévalóság. Neki
barátnője van, neked meg itt van Joe.
– Ha Joe telefonál – mondta Katherine hideg
eltökéltséggel –, nem akarok beszélni vele, megértetted?
– Meddig?
– Azt én döntöm el.
– De…
– Ez itt az én lakásom.
És ezzel véget is ért a beszélgetés.
Joe másnap délelőtt többször is telefonált, és minden
egyes alkalommal üzenetet hagyott a rögzítőn.
– Miért nem állsz szóba velem, Katherine? – kérdezte, és
még az udvariassága sem tudta elleplezni a kétségbeesését.
Tarának a szíve szakadt meg.
– Gyere! – mondta kettőkor. – Átmegyünk Fintanhez.
 – Micsoda? – rezzent össze Katherine. – Én nem megyek.
– De hát… Miért nem? Nem akarod megnézni a dudort?
Vagyis a dudor helyét?
– Ma nem.
– De, Katherine, fél éve arra várunk, hogy Fintan jobban
legyen. Most végre eljött a pillanat. Nem is érdekel?
– Érdekel. De ma nincs kedvem átmenni. Ne haragudj.
– Nagyon sajnálom – tette hozzá Katherine, őszintének
tűnő arckifejezéssel.
– Katherine, miért nem engeded, hogy segítsek? –
könyörgött Tara. – Olyan furcsán viselkedsz. Mondd el, mi
liánt.
– Egyedül is odatalálsz. Csókoltatom Fintant. A napokban
meglátogatom.
Tara, akit komor balsejtelmek gyötörtek, nagy nehezen
elment, Katherine pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Örült, hogy egyedül lehet. Noha tudta, hogy furcsán
viselkedik, úgy érezte, mintha kívülről figyelné saját magát,
és hiába próbálna közbeavatkozni; mintha egy felhúzható
játék babát látna maga előtt, amely vaktában cikázik ide-
oda, veszélyérzet nélkül megy neki ajtónak, falnak. Olyan
sokat fantáziáit Lorcanről, hogy alig bírta elhinni, a férfi
egyszer csak az ölébe pottyant. Összekuszálódtak a
gondolatai a megrázkódtatástól. Bár több mint egy évtized
telt el, a lány azóta sem bírta elfogadni, hogy Lorcan
szakított vele. A férfi elvarratlan szál volt az életében, és
mivel a múlt határozta meg a jelent, Katherine számára a
múlt sokkal fontosabb volt a jelennél.
Az évek során több száz fantáziakép játszódott le a lány
fejében. Ezek legtöbbjében Lorcan térden állva esedezett
Katherine bocsánatáért, a lány pedig hagyta, a férfi hadd
főjön a saját levében, majd nagy nehezen megbocsátott
neki. A másik változatban Lorcan, a maga beképzelt
módján, azt hitte, mindent ott folytathat, ahol abbahagyott,
Katherine viszont, egy sereg aprólékosan kidolgozott
megsemmisítő pillantás és elmés megjegyzés segítségével,
a földbe döngölte a férfit.
Katherine elhatározta, amikor Lorcan meglátogatja –
mert biztosan tudta, hogy a férfi néhány napon belül
felkeresi –, ő fogja kézben tartani a szálakat. Új befejezést
kanyarít a történet végére, ezúttal a saját szája íze szerint.
Még akkor is, ha egyelőre maga sem volt biztos benne,
melyik befejezést fogja választani: azt, amelyikben
kegyetlenül visszautasítja Lorcant, vagy azt, amelyikben a
lenyugvó nap fényében kézen fogva elindul a férfival a
messzeség felé. Ha lehet, mindkettőt.
Egy dologban azonban biztos volt: a jelenlegi befejezés
nem nyerte meg a tetszését. Megrohanták az utolsó
találkozás emlékei: még most is fájdalmasan rándult össze
az arca, amikor eszébe jutott az a rémes jelenet.

– El kell venned feleségül. – Katherine mereven bámulta
Lorcant.
– Miért?
A lány habozott, majd gyorsan körbepillantott a
kocsmában. Úgy gondolta, egy nyilvános helyen
könnyebben elő tudja adni a mondanivalóját, de most már
nem volt biztos a dolgában.
– Azért, mert – nagyot nyelt, alig bírta befejezni a
mondatot –, azért, mert gyerekem lesz. – Bár tudta, Lorcan
soha nem hagyná cserben, önkéntelenül is összeszorult a
gyomra, mert a közfelfogás szerint a férfiak ilyen kényes
helyzetben azonnal felveszik a nyúlcipőt. De Katherine
azzal nyugtatgatta magát, csak a buta, felelőtlen lányokat
hagyják faképnél, ő viszont nagyon is előrelátó volt. – Szólj
már valamit! – nógatta a férfit nyugtalanul. – Haragszol
rám? Ha igen, nincs jogod hozzá, mert kettőn áll a vásár…
Lorcan nem tűnt mérgesnek, csak halálosan fáradtnak.
– Nem vehetlek feleségül – mondta szánakozó,
elkeseredett hangon.
– Miért nem? – kérdezte a lány élesen. Szeme mint két
akna tátongott ijedt arcának fehér mezejében.
 – Azért – sóhajtotta a férfi bosszúsan –, mert már nős
vagyok.
Katherine majdnem elájult. A kocsma, fülsiketítő ricsaj
közepette, eltűnt, és a pokol egyik bugyrává változott.
Lorcan ismerős, megnyerő arca a sátán vonásait öltötte
magára. A férfi telt ajka pengeéles vonallá vékonyodott,
tökéletes orra hegyes csákánnyá vált, mogyoróbarna szeme
helyén izzó széndarabok világítottak.
– Nem értem – mondta Katherine, mert tényleg nem
értett semmit.
– Már nős vagyok – vakkantotta a férfi, akit ingerültté
tett a bűntudat. – Nem vehetlek feleségül, mert már nős
vagyok.
– Nem lehetsz nős – kötötte az ebet a karóhoz a lány, így
próbálva elhessegetni magától a rémisztő gondolatokat. –
Soha nem mondtad.
– Ugyan, ne kábíts! Tudnod kellett.
– Nem tudtam. Akkor soha nem… akkor nem…
– A, már értem, azért estél teherbe, hogy megfogj ma-
gadnak – mondta vádlón Lorcan, aki mindenáron szabadulni
akart szorult helyzetéből.
– Nem igaz! – védekezett a lány vékony, szaggatott
hangon. – De azt hittem, ha már, ööö, ha már –
kényszerítenie kellett magát, hogy kimondja, amit gondol –,
ha már lefeküdtem veled, feleségül veszel.
– Rosszul hitted. Nem tehetem – tette hozzá a férfi
valamivel gyengédebben.
– Nem bírom elhinni, nem bírom elhinni! – hajtogatta a
lány, kezébe temetett arccal. Katherine Caseyt nem ejthette
teherbe egy olyan férfi, akinek esze ágában sincs elvenni
őt. Ez egyszerűen nem fér bele a tervbe.
A lány előreszegte az állát.
– Összeköltözünk. Méghozzá azonnal. – Korántsem ez a
legideálisabb megoldás, szégyenletes dolog ilyesmire
vetemedni, de ez is jobb, mint a semmi. – Gondolom –
mondta Katherine –, külön élsz a feleségedtől.
 Lorcan nagyot sóhajtott.
– Rosszul gondolod.
A lány szeme előtt megint elsötétült a világ.
– Nem törvényes különélésre céloztam. – Katherine a
legutolsó szalmaszálat is meg akarta ragadni. – De
hétköznapi értelemben, ugye, nem vagytok együtt?
– Együtt élünk, ha erre vagy kíváncsi. – Lorcan az ajtó
felé pillantott, azon töprengett, hogyan tudna meglépni.
– Mit mondasz? – sikoltott fel a lány. – Többször is jártam
nálad. Sehol sem láttam a feleségedet.
– Elutazott.
– Elutazott? – kérdezte Katherine kábultan. Eszébe
jutottak a cserepes növények, a fűszertartó állványok, az
illatos szárított virágokkal töltött tálkák, amelyeket a férfi
lakásán látott. Akkor még azt hitte, Lorcan keze nyomát
dicsérik.
– Igen, amikor feljöttél, mindig vidéken volt –
magyarázta Lorcan elcsigázottan.
Katherine elnémult, még lélegzetet venni is alig bírt,
amikor ráébredt a helyzet súlyosságára. Szerető vagy.
Szerető! Hogy a fenébe lehettél ilyen hülye!
Lorcan az ehhez hasonló esetekben mindig azt kívánta
magában, bárcsak féken tudta volna tartani a fütykösét. Jól
érezte magát Katherine-nel, tetszett neki a lány. És nem
győzött csodálkozni saját ördögi képességein, amelyeknek a
segítségével pont a megfelelő tempóban sikerült elnyernie
Katherine kegyeit, de most már nem volt biztos benne, hogy
megérte a sok fáradozás. A lány ráadásul teherbe esett – te
jó ég, micsoda pech! A férfi csak arra vágyott, hogy minél
hamarabb leléphessen.
Katherine-nek a mindent elhomályosító jeges borzalom
közepette is akadt még mentőötlete.
– Azonnal el kell válnod a feleségedtől. – Minden
bátorságát összeszedve ráparancsolt a férfira: – Gyere,
mondjunk el neki mindent! Most rögtön.
Amikor Lorcan látta, hogy a lány már fogja is a táskáját
meg a kabátját, pánikba esett. Katherine néha szokatlanul
erőszakos, sőt kifejezetten rámenős is tudott lenni, ha a
saját szája ízének megfelelően szerette volna alakítani a
történéseket. Lorcan nem akart elválni a feleségétől, még
nem. Az alkalmankénti félrelépései ellenére nagyon erősen
ragaszkodott Fionához. Összeillő pár voltak. Arról nem is
beszélve, hogy a felesége pénzelte.
A férfi el sem tudta képzelni, hogy Katherine-nel és – te
magasságos úristen! – a közös gyermekükkel éljen.
Katherine a város peremére száműzné őt, ahol nyírhatná a
füvet, járhatna a templomba, cserélhetné a pelenkákat,
építgethetné a garázst, festegethetné a hálószobát, a többi
borzalomról már nem is beszélve, miközben a lány kávézni
járna, kertészeti prospektusokat nézegetne, és sorban
megfúrná a szomszédok átépítési kérelmeit. Azok a
tulajdonságok, amelyek korábban olyan vonzóvá tették
Katherine-t, most hirtelen halálra rémítették a férfit.
Ráadásul Lorcan már régen megkapta, amit akart. A
vadászat izgalma elpárolgott, nem maradt más, csak a
rettegés.
– Nem – mondta a férfi ellentmondást nem tűrő hangon.
– Te csak hagyd békén Fionát.
Amikor Katherine meghallotta, Lorcan milyen hevesen
védelmezi azt a másik nőt, elviselhetetlen fájdalom hasított
a szívébe. Nem is sejtette, hogy létezik ekkora gyötrelem.
– Ugye nem azt akarod mondani, hogy szereted? –
kérdezte elfúló hangon.
A férfiban ugyan nem merült fel ez a lehetőség, de kapva
kapott az ötleten.
– Persze hogy szeretem, hiszen a feleségem.
– Nem szeretheted őt, amikor engem szeretsz.
Amikor Lorcan egy szót sem szólt, Katherine
nekiszegezte a kérdést:
– Ugye szeretsz? Hiszen te magad mondtad.
– Tudom, de… ne haragudj. Nézd, nagyon sokat jelentesz
nekem, vonzó lány vagy… – feszengett a férfi. Katherine
mindent félreértett. – Ne haragudj – ismételte.
– Megint szemét voltam, de…
– Megint? Úgy érted, máskor is történt már veled
ilyesmi? Nem én vagyok az első?
Lorcan alig észrevehetően megrázta a fejét. Nem
Katherine volt az első.
– De én más vagyok, mint a többi, igaz? – A férfi nem is
találhatott volna jobb alkalmat arra, hogy kiköszörülje a
csorbát.
Azonban csak ennyit mondott.
– Helyes lány vagy. Ne haragudj.
Mielőtt Katherine egyáltalán felfoghatta volna, milyen
kínos következményekkel jár ez a kellemetlen értesülés,
újabb iszonytató gondolat villant fel az agyában. Olyan sok
szerencsétlenség érte, hogy azt sem tudta, melyikkel
foglalkozzon először.
– De hát gyerekem lesz! – kiáltotta hisztérikus hangon.
Úristen, micsoda káosz, gondolta magában Lorcan fe-
szengve. Még csak fel sem ajánlhatta a lánynak, hogy
menjen el abortuszra, mert nem tudta volna fedezni a
költségeket.
– Most mihez kezdünk? – kérdezte a kétségbeesett
Katherine esdeklő hangon.
– Nem én vagyok terhes. – Lorcan undorodva húzta el a
száját: haragudott a lányra, amiért az ilyen kellemetlen
helyzetbe hozta.
– Micsoda?
– Te kaptad be a legyet. Nem én kértelek rá. Mondtam,
hogy én mindent elrendezek, de te hallani sem akartál róla.
Úgyhogy azt csinálsz a gyerekkel, amit akarsz. Tartsd meg.
Vetesd el. A te dolgod.
– Miről beszélsz? – Katherine-nek volt néhány tippje, de
az utolsó pillanatig abban reménykedett, hogy téved.
– Szerintem az lesz a legjobb, ha én nem folyók bele
ebbe az ügybe – mondta a férfi. Büszke volt magára, amiért
ilyen kíméletesen közölte a hírt.
 – Pedig muszáj belefolynod – kiáltotta a lány. –
Elkerülhetetlen. El kell válnod a feleségedtől, és…
– Katherine, még egyszer mondom…
– Az én nevem nem Katherine – vágott közbe a lány
dúltan. Lorcan zavart pillantására őrjöngeni kezdett: –
Hanem Katherine K-val. Mindig így neveztél. Most is nevezz
így.
– Katherine – emelte fel a hangját a férfi –, azt hiszem,
az lesz a legjobb, ha nem találkozunk többet.
– NE! Ne hagyj el!
– Ez a legjobb megoldás.
– Lehet, hogy neked az, de én mihez kezdjek?
– Minden rendben lesz – felelte a férfi sietve, és
elfordította a fejét. – Minden rendben lesz, ne félj.
– Kérlek! – zihálta a lány. Majd így folytatta: –
Könyörgöm!
De, mintha egy rossz álom közepébe csöppent volna, ahol
minden kétszeres lassúsággal történik, Katherine azt látta,
hogy Lorcan szedelődzködni kezd. A férfi felállt, és a kijárat
felé indult. A lány tudta, ha Lorcan elmegy, mindennek
vége, soha többé nem látják viszont egymást.
Lorcan el akart lépni az asztaltól, de Katherine bele-
csimpaszkodott a karjába, és akkor sem tágított, amikor a
férfi az ajtó felé indult. Feldőlt egy szék, Lorcan pedig
kétségbeesetten próbálta lefejteni magáról a lány görcsösen
kapaszkodó ujjait. Katherine beütötte a csípőjét, beleakadt
egy asztallábba, de nem érzett fájdalmat. Az emberek
döbbenten pillantottak fel a poharukból, mire a férfi kiabálni
kezdett vele. Kemény szavakat vágott a fejéhez. Gonosz
szavakat. Menj innen. Hagyj békén. Felborult egy
söröskorsó, habos tartalma hangtalanul folyt szét a fényes
faburkolaton. A csapos feléjük indult.
– Már nem szeretsz? – visította Katherine.
– Nem – felelte Lorcan.
Nem.
 76

Tara úgy tapogatta végig Fintant, mintha a drogkommandó
nyomozója lett volna. Újra meg újra végigfuttatta a kezét a
férfi testén, nem bírta elhinni, hogy eltűntek a dudorok.
– Tudod, mit érzek? – kérdezte, Fintan oldalát simogatva.
– Mit?
– SEMMIT! – rikoltott fel a lány jókedvűen. — Semmit!
– Hátralépett, és végigmérte a férfit: ezt a kopasz,
csontsovány, botra támaszkodó alakot. De a duzzanat a
nyakán már csak szőlőszem nagyságú volt. –
Fantasztikusan nézel ki – lelkendezett Tara. – Enni való
vagy. Hogy érzed magad?
– Remekül. Tele vagyok energiával, és az étvágyam is
megjött. Rózsaszínben látom a jövőt. De hol van Katherine
meg a mi drága Joe-nk?
– Kapaszkodjatok meg. Ilyet még nem pipáltatok. – Azzal
Tara beszámolt Fintannek és Sandrónak az előző nap
drámai történéseiről.
– Beaker a Muppet Show-ból – ismételgette Fintan,
miközben hitetlenkedve csóválta a fejét. – Ennyi év után ki
tűnik fel váratlanul? Nem más, mint Beaker a Muppet
Show-ból!
Amikor Tara elmesélte, mi történt Joe-val, a két férfi
döbbenten meredt rá.
– Ezt nem teheti Joe-val! – nyüszítettek föl,
segélykérően fordulva egymás felé. – Mi ütött ebbe a nőbe?
– Rettenetesen aggódom érte – vallotta be Tara. – Nem
szívesen hagytam egyedül. Úgy viselkedik, mint egy
holdkóros.
– Ugye nem azért dobta ki Joe-t, mert megint beleesett
Beakerbe? – kérdezte Fintan.
– Nem! – kiáltott fel Sandro elhűlve. – Hogyan lehetne
szerelmes egy olyan alakba, aki összetörte a kicsi bambina
szívét?
 – Lehet, hogy törleszteni akar. Mit gondolsz, Tara? –
mondta Fintan. – Lehet, hogy ágyba akar bújni a pasival,
hogy aztán az utolsó pillanatban elrántsa az orra elől a
mézes bödönt, és közölje vele, mikroszkóppal sem lehetne
meglátni a fütyijét.
– Én már semmit sem tudok – kesergett Tara. –
Fogalmam sincs, mi járhat Katherine fejében.
– Mindenki eljátszadozik a gondolattal, mi lenne, ha
bosszút állna azon a szemét alakon, aki lapátra tette –
merengett el Fintan. – Csak semmi pánik, Sandro! Minden
rendben lesz. Beakernek barátnője van, ami máris megoldja
a problémát.
Tara nem vett volna mérget rá, hogy Amy különösebb
akadályt jelentene Lorcan szexuális kalandozásai szem-
pontjából.
– Joe majd elrendezi a dolgot. – Amióta Joe elintézte,
hogy Fintan találkozhasson Dale Wintonnal, Fintan szentül
meg volt győződve arról, hogy Joe mindenható.
Tara felderült.
– Katherine nagy megrázkódtatáson ment keresztül, de
előbb-utóbb úgyis rendbejön.
– Milyen volt a randi, Tara?
– Juuuuuuuj, borzalmas a pasi! Alacsony, kövér és
kopaszodik.
– Legalább aranyos?
– Fogjuk rá, de én már nem érem be akármivel.
Legközelebb csak olyan pasival vagyok hajlandó randizni,
aki minden tekintetben megüti a mércét. Nem pazarolom az
időmet suttyókra. Akkor inkább egyedül maradok.
– Szent isten! – kiáltott fel Fintan. – Megváltoztál. Mi lett
az Utolsó Esély Szalonnal, Tara?
– Igen! – kérdezte Sandro kíváncsian. – Hova tűnt Tara
„Nem bírok férfi nélkül élni” Butler?
– Tara „Inkább járok egy baromarccal, aki egyfolytábán
azzal csesztet, hogy kövér vagyok, mint hogy egyedül
maradjak” Butler? – kotyogott közbe Fintan.
 – Szánalmas! – fintorgott a lány. – Utolsó Esély Szalon?
Ugyan, kérem! Előttem az élet.
– A számból vetted ki a szót – nevetett Fintan
jókedvűen.
– Fogalmam sincs, mi történt velem – vallotta be Tara.
– Csak annyit tudok, hogy amíg Thomasszal éltem, szinte
nem is volt önbizalmam. Azt hittem, nem bírnám ki nélküle,
de most rájöttem, hogy miatta nem bíztam önmagamban.
Fantasztikus, hogy végre nem félek.
– Mitől?
– Attól, hogy egyedül maradok. Azt hittem, ez a leg-
rosszabb, ami velem történhet, de most, hogy
bekövetkezett, nem is érzem olyan rosszul magam. Sőt
boldog vagyok.
– Boldog? – húzta föl a szemöldökét Fintan. – Csak
semmi túlzás.
– Jó, azért nem mindig – ismerte el Tara. – Nem
mondhatnám, hogy néha nem érzem magam egyedül. Úgy
vágyom már egy klassz pasira! De amíg Thomasszal éltem,
sokkal magányosabb voltam. Most legalább van rá esélyem,
hogy megismerkedjek valakivel. És ez nem hiú ábránd.
Nézzétek csak meg Katherine-t. Ő is megfogta az isten
lábát, pedig idősebb nálam.
– Hat héttel. De tetszik a hozzáállásod. Az élet egy nagy
kaland. És mi van Ravivel?
– Jaj, Fintan! Ravi a haverom.
– Aha. Szerintem nagyon örülne, ha nem csak a haverod
lehetne – kacsintott a lányra Sandro jelentőségteljesen.
– Az egy Mars szelet ott a zsebedben, vagy ennyire
örülsz, hogy láthatsz? – jegyezte meg Fintan, nem minden
hátsó gondolat nélkül.
– Maradjunk inkább a Mars szeletnél.
– De azt te is elismered, hogy Ravi odavan érted?
Tara elpirult.
– Talán. Soha nem mond semmit, de… igen, lehet…
Bár szerintem kövéren jobban tetszettem neki. Mázlija
van. Erősen közelítek a 40-es méret felé. Ez a baj azzal, ha
az embernek nincs semmi baja. Az elégedettség hizlal.
– Most leszel jó – vigasztalta a lányt Fintan. – Néhány
hete még borzalmasan néztél ki, tiszta csont és bőr voltál.
Igen, igen, tudom, én sem indulhatnék a
Duciszépségversenyen. De most ragyogóan nézel ki. Izmos
vagy és vékony. Te is úgy gondolod – fordult Fintan
Sandróhoz –, hogy Tara és Ravi összeillő pár lenne?
– Ravinek észbontó a teste – bólogatott Sandro.
– Jaj, ne! Annyira szeretem Ravit. De még nem vagyok
felkészülve. – Tara lázasan keresgélte a szavakat. – Előbb ki
akarom tombolni magam – kiáltotta. – Olyan sokáig éltem
rabságban, még nem akarom feladni a függetlenségemet.
– Ravi nem fog megvárni.
– Fütyülök rá, Fintan! Fütyülök rá!
– Fantasztikus! – kapkodott levegő után a férfi. –
Egyszerűen fantasztikus!


Öt kilométernyire innen, London túlsó felében ádáz
veszekedés zajlott. Amy fejhangon ordibált Lorcannel. A
lány már torkig volt a folyamatos megaláztatásokkal; az
utolsó cseppet a pohárban a szombat este jelentette, amikor
a férfi vérlázító módon kikezdett Tara lakótársnőjével.
A parázs vita az éjszakába nyúlt, és a hajnal első
sugaraival újra felizzott.
– Hogy alázhattál meg ennyire? – Amy könnyfoltos,
gyönyörű arca eltorzult a dühtől.
– Hogy? – felelte vontatottan Lorcan. – Könnyen. Nem
vetted észre? Csak nyilvánosan flörtöltem kicsit egy másik
lánnyal.
– De miért? – sivította Amy. – Nem értem. Minek vagy
velem, ha mást se tudsz, csak bántani?
A lány hangja egyre élesebbé vált, végül fülrepesztő
visítássá fajult.
– Miért csinálod ezt? Mit vársz az élettől? Mi a célod?
 Lorcan legalább ezerszer hallotta már ezt a kérdést.
Úgy tett, mintha komolyan fontolóra venné a választ.
Végül gonosz mosollyal csak ennyit mondott:
– Az AIDS-ellenes vakcina. – Legutóbb, úgy két hete,
amikor egy Colleen nevű elkeseredett gyógyszerésznő tette
föl neki ugyanezt a kérdést, a következőt válaszolta: –
Hogy mit várok az élettől? Hogy megszülessen az a nő, aki
úgy kefél, mint egy nyúl, aztán hajnali kettőkor pizzává
változik.
Lorcan szakmányban gyártotta az elmés bemondásokat.
A nőknek persze nem volt lehetőségük az
összehasonlításra, de a férfi becsületbeli ügynek tartotta,
hogy kétszer ne süsse el ugyanazt a választ. Ez a
megjegyzés azonban túl sok volt Amynek.
– Kifelé! – Teljes magasságában kihúzta magát, és
egyenesen az ajtóra mutatott. – Tűnj el!
Lorcan elnézően fölnevetett.
– Gyönyörű vagy, amikor haragszol. – Szemenszedett
hazugság volt. Amy úgy nézett ki, mint a mosott szar.
– Kifelé! — ismételte a lány.
– Részesedésed van a British Telecomnál?
A lány haragos arcán kíváncsiság tükröződött.
– Mert – magyarázta a férfi hahotázva – a BT-részvények
árai az egekbe fognak szökni, ha megint hozod a formádat,
és telefonon próbálod visszakönyörögni magad.
– Kifelé!
Lorcan az ajtó felé indult, de mielőtt végleg távozott
volna, még hátraszólt:
– Kábé fél óra, míg hazaérek, előbb ne is keress.
A férfi ráérősen ballagott a metró felé, és magában
nagyokat kacagott saját szellemes benyögésén. De
kisvártatva furcsa, macskajaj szerű érzés fogta el. Túláradó
jókedve szárnyát szegve pottyant vissza a földre, vidám
hangulatát kellemetlen érzések mérgezték meg. Mindig ez
történt. Ha a rosszfiú szerepét kellett eljátszania, soha nem
bírta visszafogni magát. De amint az utolsó csepp izgalom is
elpárolgott belőle, kénytelen volt fontolóra venni, vajon
nem lenne-e tisztességesebb útjára bocsátania Amyt;
abbahagyni a piszkálódást, és megszabadítani a lányt a
szenvedéstől. Lorcan minél többet gondolkozott ezen, annál
biztosabban érezte, már régen tovább kellett volna állnia –
ezúttal azért, hogy boldoggá tegyen valakit. Lehet, hogy
már találkozott is ezzel a valakivel…
Eljött az ideje, hogy Lorcan Larkin komolyan és alaposan
végiggondolja az életét.
– Hé! – nevetgélt magában. – Még a végén felnövök!

Amy felemelte a kagylót, és tárcsázott. De nem Lorcan
számát hívta.
 77

Katherine hétfőn nem ment be dolgozni. Tarát kérte meg,
hogy telefonáljon be az irodába.
– Miért? Beteg vagy?
– Egy kicsit.
– Nem látszik rajtad.
– Megteszed, amire kérlek, vagy sem?
– Miért nem mész be? Még sosem csináltál ilyet.
– Nem bírnék Joe szemébe nézni.
– Miért nem beszélsz vele? Úgy szeret téged.
– Kérlek, Tara!
– És miért gubbasztasz a négy fal között? Szombat este
óta ki sem mozdultál itthonról.
– Jaj, Tara, szépen kérlek! – Katherine olyan
kétségbeesetten könyörgött, hogy Tara komolyan
megrémült.
Tarának fogalma sem volt róla, mi történhetett
Katherine-nel, de rettenetesen félt. Barátnője sápadt arca
kívülről nézve teljesen kifejezéstelennek látszott, de a
felszín alatt teljes erőből dúlt az égszakadás-földindulás.
Tara nem szívesen hagyta egyedül őt. Hátha történik
valami. Bár nem volt oka ezt feltételezni, kicsit attól is
tartott, hogy Katherine esetleg öngyilkosságot kísérel meg.
Valami szörnyűség lappangott a háttérben. Az egész
szombaton kezdődött, de nem Joe-tól eredtek a bajok. Ő
csak ártatlan szemtanúja volt az eseményeknek.
– Kérlek, Tara!
– Na, jó. – A tehetetlenség idegölő volt.
Aznap Tara legalább annyiszor próbálta hívni Katherine-t,
ahányszor Joe. Amikor a lány hazaért a munkából,
Katherine felöltözve, kisminkelve ült a szobában.
– Mész valahova? – kérdezte Tara, azt remélve, hogy
Katherine talán Joe-val találkozik.
– Nem.
 – Ó! Szép tőled, hogy ennyit fáradtál miattam.
– Ha-ha!
– Te csak ne nevess!
Különös, feszült estéjük volt, fél szemmel a tévét nézték,
és úgy tettek, mintha nem is hallanák a félóránként
telefonáló Joe üzeneteit.
Tara időnként lopva Katherine-re sandított. A feszült,
várakozásteli hangulat, továbbá a tökéletes frizura és smink
mindent elárult. Amikor véget ért a Panoráma, a felismerés
olyan puhán ereszkedett le, mint az őszi falevél, és Tarának
hirtelen világosság gyűlt az agyában.
– Őt várod, ugye?
Katherine összerezzent, és Tarára nézett. Ijedt volt a
tekintete.
– Hmmmm? – kérdezte idegesen.
– Lorcant várod, ugye? Ezért nem mész el itthonról. A
telefonszámodat nem tudja, csak a címedet, és félsz, hogy
esetleg nem talál itthon.
Katherine nem válaszolt, de Tara tudta, hogy rátapintott
a lényegre. Barátnője lehetetlen viselkedése teljesen
felőrölte az idegeit. Felugrott a fotelból, és Katherine elé
ült.
– Ide figyelj! – mondta komolyan. – Jaj, Katherine, nézz
már rám!
Katherine lassan felemelte a fejét. Ellenséges pillantást
vetett Tarára.
– Beszélni akarok veled – folytatta Tara erélyesen. –
Lorcan volt az első szerelmed. Mi, lányok, soha nem
felejtjük el az elsőt. Nagyon fiatal voltál, és egy kicsit naiv.
Lorcan pedig elképesztően jóképű, ami nem könnyíti meg a
dolgunkat. Kész vagyok elismerni, hogy nagy
megrázkódtatás lehetett viszontlátni szombat este, és biztos
vagyok benne, hogy most egy kicsit furcsán érzed magad.
Mindenkivel előfordul az ilyesmi. Ha most összefutnék
Thomasszal, biztos, hogy én is fel lennék dúlva, jogom
lenne hozzá, hogy így érezzek. De csak egy rövid ideig,
mert az élet megy tovább. A te esetedben pedig különösen,
hiszen itt van Joe.
Joe nevének hallatán Katherine-nek megvonaglott az
arca, de aztán újra durcás kifejezést öltött.
– Az ég áldjon meg, Katherine, annyi év telt el azóta!
Szedd össze magad, és felejtsd el, ami történt. Ez a
legokosabb megoldás. Még én is túl tudtam tenni magam
Thomason. Ha én képes vagyok rá, akkor mindenki!
– Te nem estél teherbe Thomastól. – Katherine ajkai alig
mozdultak. Tara megvárta, amíg az utolsó hang is elhal. Azt
sem tudta, hova legyen döbbenetében. – És Thomas nem
volt nős – tette hozzá Katherine tompa hangon.
– Azt akarod mondani…? – dadogta Tara, amikor
Katherine szavai eljutottak az agyáig. – Teherbe estél
Lorcantől? Aki nős volt? Tizenkilenc éves korodban?
Katherine üres, elcsigázott tekintete mindent elárult.
– Te jó isten, Katherine! Miért nem szóltál?
Katherine, aki kétségbeesetten kereste a szavakat -
bármilyen szót, amely kifejezhetné az érzéseit –, némán
bámult Tarára. Hogyan is írhatná le a rettegést, amelyet a
fiatalsága, a magánya, a terhessége miatt érzett? A földi
poklot, amelybe belekényszerült? A gyötrelmet, amelyet
Lorcan elvesztése okozott?
És a legborzalmasabb igazságot, amely csak pár nap
múlva tudatosult benne: azt, hogy mivel egyedül volt és
egy nős férfitól várt gyereket, ugyanolyan lett, mint az
anyja. Az anyja, akinek egész életében a szöges ellentéte
próbált lenni.
Tizenkilenc évnyi jámborság, szorgalom, vasalt ruha,
megírt házi feladat, pontosság és tisztaság ment pocsékba.
Ráadásul majdnem ugyanakkor történt a malőr. Az anyja
húszévesen esett teherbe.
– Mesélj el mindent – győzködte a halálra rémült Tara
Katherine-t. – Tudom, nem könnyű.
– Könnyebb, mint az akkori életem volt. – Katherine
összeszorította a fogait. – El sem tudod képzelni, menynyire
irtóztam a saját terhességemtől. Feküdtem az ágyon,
lenéztem a hasamra, és üvölteni tudtam volna. Szó szerint
úgy éreztem, Tara, szét tudnám üvölteni a fejem.
– Miért? – Tara alig bírt megszólalni.
– Mert valahol mélyen ott rejtőzött bennem egy parányi
lény, az életem tönkretevője. Egy aprócska idegen
növekedett a hasamban. Még soha nem éreztem magam
ennyire becsapottnak. Mintha börtönbe kerültem volna: a
saját testem foglya lettem. Nem volt menekvés.
Tara szomorúan bólintott.
– Mindenáron meg akartam szabadulni a hasamtól. Azt
kívántam, bárcsak én volnék az a lány a cirkuszból, akit
háromba fűrészelnek, és akinek a törzsét egy szép
faládikóban kitolják a kulisszák mögé. Azt akartam, hogy az
összes bűnös részt távolítsák el belőlem.
Katherine kétségbeesetten Tarára pillantott, majd azt
kezdte ecsetelni, végső elkeseredésében hányszor kívánta
magában, bárcsak lenyúzhatná magáról a bőrt, hogy a
tiszta, az igazi Katherine maradjon meg belőle.
– Megcsináltattad az abortuszt? — kérdezte Tara végtelen
gyengédséggel.
Az abortuszt.
– Tudod jól, hogy én nem hiszek, vagy legalábbis nem
hittem az abortuszban. – Katherine nem bírt Tarára nézni.
Eszébe jutott, az iskolában milyen fensőbbségesen
hangoztatta – az apácákkal együtt hogy az abortusz
gyilkosság, és senkinek sincs joga elvenni egy meg nem
született gyermek életét. De a szörnyű rettegés minden
addigi érzelmet kisöpört belőle. Attól a pillanattól kezdve,
hogy Lorcan faképnél hagyta, el akarta vetetni a gyereket.
Nem látott más kiutat. Tudta, hogy a pokolban fog
elkárhozni, de ez sem érdekelte. Már így is pokol volt az
élete.
Ha sikerül megszabadulnia a gyerektől, új életet kezd, és
ő lesz a legjámborabb ember a világon. Minden
igyekezetével azon lesz, hogy rendezett, istenfélő életet
éljen.
Tudta, más lányokkal is előfordul, hogy terhesek lesznek,
és aztán megszülik a gyereküket, akit mindennél jobban
szeretnek. De ő, Katherine Casey más eset volt. Valahol,
nem is olyan mélyen, úgy érezte, hogy a terhesség az
erkölcstelen, fehérmájú lányok büntetése. Mivel ő mindig
kifogástalanul viselkedett, azt hitte, ez a legutolsó dolog,
ami megtörténhet vele. A legutolsó dolog, amit
megérdemel.
– Katherine… – duruzsolta Tara. – Figyelsz rám,
Katherine?
– Nem mondhattam el senkinek – nyüszítette a lány.
Sírás markolászta a torkát. – Soha életemben nem éreztem
magam ilyen egyedül.
– Nekem és Fintannek nyugodtan elmondhattad volna.
– Nem bírtam, Tara, nem bírtam. Ha nektek bevallom,
magamnak is be kellett volna vallanom. Túl akartam lenni
az egészen, és sokkal könnyebb volt rázárni az ajtót a
múltra, úgy, hogy csak én tudtam, mi történt.
– Jesszusom, ez iszonyú! – Tara falfehér volt. – Tehát
egyedül próbáltad átvészelni az egészet. – Hirtelen eszébe
jutott valami. – Az anyukádnak igazán elmondhattad volna,
ő nem ítélt volna el.
– Nem – helyeselt Katherine, félig sajnálkozva. – Va-
lószínűleg odalett volna a gyönyörűségtől. A végére járt
volna a dolognak, talán még próbapert is kezdeményezett
volna.
Katherine azonban soha nem nyerhette volna vissza
elvesztett becsületét. Éppen elég büntetés volt neki, hogy
ugyanarra a sorsra jutott, mint az anyja – ha ráadásul Delia
is megtudja, mi történt…
– Mit csináltál? — tudakolta Tara szelíden. Meg volt
győződve róla, most az a legfontosabb, hogy Katherine
könnyíthessen a lelkén.
Katherine elcsigázottan felsóhajtott, és lélekben
felkészült rá, hogy időutazást tegyen a pokolba.
 – Fogalmam sem volt, hogyan szervezhetném meg – még
ennyi idő elteltével is nehezen mondta ki a szót – az
abortuszt. Csak annyit tudtam, hogy Írországban illegális,
tehát Angliába kell mennem.
Tara együtt érzően bólintott, remélte, hogy nem rí le róla
túlságosan a szomorúság. Katherine mindent elmesélt.
Elmesélte, hogyan utazott el Dublinba – émelygő
gyomorral, reszkető lábakkal, kétszáz fonttal a zsebében –,
ahol talált egy szervezetet, amely segíteni tudott rajta.
Elmesélte, mennyire nem bírta felfogni a helyzet
súlyosságát, illetve azt, mire is készül. Elmesélte, milyen
szilárd eltökéltséggel próbált a jövőre gondolni, amikor
véget ért a rémálom.
Piruló arccal vonult be a központba, biztos volt benne,
hogy előbb-utóbb összetalálkozik egy ismerőssel. De
mindenki nagyon kedves és megértő volt vele. Az orvos
megvizsgálta, és megállapította, hogy a lány nyolchetes
terhes, aztán Katherine-nek el kellett beszélgetnie egy
pszichológussal, aki felvázolta előtte a lehetőségeket.
– Nem érdekelnek a lehetőségek – mondta a lány elhaló
hangon. – Én csak… Én minél előbb meg akarok szabadulni
tőle.
A pszichológus bólintott. Nem ez volt az első eset a
praxisában: halálra rémült fiatal lányok, akik annyira félnek
attól, ami történni fog velük, hogy nem is tudnak józanul
gondolkodni.
– Biztos benne, hogy ezt szeretné?
Amikor Katherine bólintott, a pszichológus így szólt:
– Rendben, tudok egy klinikát Liverpoolban. Felhívom
őket. Mikor tudna odamenni?
– Akár most is. – A lány megpróbált fegyelmezettséget
erőltetni a hangjára. – Amilyen hamar csak lehet.
A pszichológus egyedül hagyta a lányt, aki ijedten
gubbasztott a parányi helyiségben. Negyedóra múlva a nő
visszajött: széles mosoly ült az arcán, amelyről jól tudta,
nem fogja megolvasztani a jeget Katherine gyomrában.
 – Mindent elintéztem – mondta a pszichológus
csöndesen. – Ezen a papírlapon minden tudnivalót megtalál.
A komp ma este nyolckor indul. Ez annyit jelent…
Katherine távolról hallotta a hangokat. Vonatok,
térképek, taxi a klinikára, visszaút, terápiás beszélgetés.
– Köszönöm – mondta, oda sem figyelve.
A nap hátralévő részében céltalanul kóborolt Dublin
utcáin, de később egyetlenegy részletre sem emlékezett.
Mivel semmi dolga nem volt, jóval a komp indulása előtt ért
ki a kikötőbe. Miközben a fészerszerű váróteremben
ácsorgott, hirtelen valami meleg nedvességet érzett.
Felkapta a kistáskáját, és lélekszakadva a női mosdóba
rohant, ahol látta, hogy vérzik. Csak ekkor nyilallt belé a
fájdalom.
A komp nélküle futott ki a tengerre. Másnap reggel a már
nem terhes Katherine felszállt a Limerickbe induló vonatra,
de még mindig úgy viselkedett, mint egy holdkóros.
– Ezek szerint az abortuszra már nem került sor –
jegyezte meg Tara tettetett jókedvvel.
– Nem, de ez nem az én érdemem – felelte Katherine
tompa hangon. – Olyan, mintha megtettem volna.
– Nem.
– Én úgy érzem.
– Aztán hazajöttél Knockavoyba, és egy szót sem szóltál
az egészről – elevenítette fel az emlékeket Tara. – Teljesen
el voltál keseredve. Most már legalább tudom, miért.
– Aztán levelet írtam az apámnak – vallotta be
Katherine. Aki a-t mond, mondjon b-t is.
– És mit válaszolt? – Tara megpróbált nyugalmat
erőltetni magára. Ha a férfi közvetlenül a Lorcan-ügy után
visszautasította a lányát, nem csoda, hogy Katherine
feltűnően zaklatott volt.
– Már nem élt – felelte Katherine egyszerűen. – Hat
hónapja és hat napja halt meg.
– Hogy fogadtad a hírt?
Katherine habozott, nehezen talált rá a megfelelő
szavakra.
– Én is meg akartam halni.
Tara elborzadva kapkodott levegő után.
– Aztán ideköltöztünk Londonba, én pedig egyik ka-
tasztrofális kapcsolatból a másikba sodródtam, és most itt
állok megfürödve – állapította meg Katherine erőtlen
mosollyal.
– De hiszen én is egyik katasztrofális kapcsolatból a
másikba sodródtam – bizonygatta Tara.
– Nálad más volt a helyzet.
Tara kénytelen volt egyetérteni.
– Azzal lehetett a gond, hogy túl hamar értesültél apád
halálhíréről, közvetlenül a Lorcan-féle szemétség után.
– Előfordulhat.
– Hála istennek, hogy végre elmondtad, mi bánt. Lorcan
nem véletlenül keveredett ide szombat este. – Katherine
szeme felvillant. Tara megrémült. – így legalább napvilágra
került a múltad – tette hozzá gyorsan. – Végre elfelejtheted
az egészet.
– Értem.
– Igazam volt? Azért kuksoltál itthon, mert vártad, hogy
Lorcan meglátogasson?
– Kérlek, Tara, próbálj megérteni. Soha nem éreztem
úgy, hogy vége. Kísértett a múlt.
– Miből gondoltad, hogy Lorcan meglátogat?
– Megérzés.
Tara ravasz tekintettel fürkészte Katherine-t.
– Inkább hiú ábránd. De ha mégis feljött volna ide, mi
hasznod lett volna belőle? Ugye nem akarsz mindent elölről
kezdeni vele?
Tara elborzadt, amikor Katherine nem kezdett azonnal
tiltakozni.
– Fogalmam sincs, mit szeretnék – kesergett Katherine
őszinte kétségbeeséssel. – Egyszerűen nem akarok így
érezni az életemmel és a múltammal kapcsolatban.
– És azt képzelted, ezt úgy érheted el a legkönnyebben,
ha megint összejössz Lorcannel? Azok után, hogy olyan
csúnyán elbánt veled, ez igazi extra, hiperszuper baromság
lett volna!
– Még bármi megtörténhet.
Tarát már ettől is elfogta a nyugtalanság. Lorcan túl
jóképű, túl megnyerő, túl szexi, túl veszélyes férfi volt.
Minden helyzetből ő került ki győztesen. De még ennél is
ijesztőbb volt az a megkérdőjelezhetetlen bizonyosság,
amellyel Katherine beszélt – mintha Lorcan bármelyik
pillanatban megjelenhetne az ajtó előtt.
– Mi volt a terved?
Katherine a fantáziaképekre gondolt, és szórakozottan
így válaszolt:
– Nincs konkrét tervem. Minden a körülményektől függ.
– Ez az eshetőség úgysem fog bekövetkezni – mondta
Tara vigasztalóan. – Ennek ellenére el fogod felejteni, ami
történt. Kerítünk neked egy pszichológust. Én mindenben
melletted állok, és természetesen Joe is. Liv pedig órákig
tud beszélni ezekről a dolgokról. Bár, ha jobban
belegondolsz, már most is sínen van az életed, vegyük csak
Joe-t…
Csöngettek. A két nő összerezzent.
– Ki a…? – mordult föl Tara. – Tíz perc múlva éjfél.
Katherine elvörösödött.
– Azt hiszem, hozzám jöttek – mondta elhaló hangon.
– Ki az? Joe?
Lorcan állt a kapuban.
 78

– Ezt nem hiszem el! – lehelte Tara, amikor Katherine
megnyomta a kapunyitó gombot.
Ezt a pofátlanságot! Katherine nem lehet ennyire hülye.
Katherine ajtót nyitott. Amint megpillantotta Lorcant, aki
a maga kemény, férfias valójában állt a küszöbön, remegni
kezdett a térde. A férfi sötét, fürkésző tekintete
visszarepítette őt a múltba. Lorcan ugyanolyan arrogáns
mozdulattal dobta hátra oroszlánsörényét, mint régen.
– Gyere be! – A lány kétségbeesetten próbálta felszítani
magában a bosszúvágyat, mielőtt a férfi delejes szépsége
teljesen elhamvasztotta volna azt. Katherine újra
tizenkilenc évesnek érezte magát, és nem győzött
csodálkozni, hogy Lorcan eljött hozzá.
A férfi bevágtatott a nappaliba, ahol Tara várt rá, merev
arckifejezéssel.
– Szép jó estét! – mondta Tara hűvösen. – Nem vártunk
vendéget.
– De Katherine igen. – Lorcan jelentőségteljes,
sajnálkozó mosolya azt volt hivatott közvetíteni, ha a férfit
nem Tara lakótársnőjéhez fűznék gyengéd szálak, azonnal
ráhajtana a lányra.
– Honnan szerezted meg Katherine telefonszámát? –
kérdezte Tara rezzenéstelen arccal. Lorcan észrevehetné
végre, hogy ő már nem dől be az efféle cseleknek.
– Nem hívtam fel – magyarázta a férfi, újabb „ó, te jó ég,
hogy te milyen gyönyörű vagy” mosolyt villantva a lányra.
– Aha.
– Tara, megkérhetnélek, hogy…? — Katherine megpróbált
udvarias lenni.
Tara kiviharzott a szobából. Maga is megdöbbent,
mennyire ideges. Lorcan egy seggfej, efelől nem lehet
kétség. Tara csak most döbbent rá, milyen kínokat élhettek
át a barátai, amikor arra érdemtelen férfiak után futott.

Amikor bevágódott a nappali ajtaja, Katherine és Lorcan
leült: a férfi a kanapéra, a lány egy székre, a férfival
szemben.
– Hát, igen – szólalt meg Lorcan.
– Hát, igen – bólintott a lány remegő ajkakkal. A
homloka mögött félelmetes sötétség, nyugtalanító üresség
támadt. Katherine szinte fel sem tudta fogni, hogy a férfi ott
ül vele szemben.
– Miért jöttél el? – kérdezte. Nagy erőfeszítést jelentett a
számára, hogy metsző gúnyt vegyítsen a hangjába. Az első
számú fantáziakép szerint, amely olyan komoly vigaszt
jelentett az évek során, Lorcan ajkát a következő
szenvedélyes szavaknak kellett volna elhagyniuk: „Soha
nem tudtalak elfelejteni, akkor követtem el életem
legnagyobb hibáját, amikor hagytalak elmenni, borítsunk
fátylat az elmúlt tizenkét és fél évre, így is annyi idő
veszett már kárba…” Ami elegendő indokot szolgáltatott
volna Katherine-nek, hogy közölje a férfival, kinyalhatja.
Lorcan azonban csak ennyit mondott, magabiztos
könynyedséggel:
– Hé, tök jó, hogy így összefutottunk. Feleleveníthetjük a
régi emlékeket. – Aztán, saját maga legnagyobb
megdöbbenésére, így folytatta: – És azt is tudni
szeretném… – Itt elhallgatott, és Katherine-re szegezte
mogyoróbarna tekintetét. – Tudni szeretném, mi történt a
gyerekkel.
A harag mint csúszós angolna siklott ki a lány keze közül.
Katherine-nek igazság szerint őrjöngenie kellett volna
dühében, amiért a férfi csak most hajlandó érdeklődni a
gyerek felől, de ő, furcsa módon, inkább megnyugodott.
– Mi történt vele? – faggatózott Lorcan. – Megtartottad?
Láthatom valamikor?
A lány megrázta a fejét.
– Elvetetted? – kérdezte a férfi.
Katherine habozott, majd így felelt:
 – Nem.
– Nem?
– Elvetéltem.
– De el akartad vetetni?
A lány szégyenkezve bólintott.
Tehát nincs gyerek. Lorcan megkönnyebbült. Nem is
értette, mi ütött belé, minek vetette föl a témát –
valószínűleg kezdte beleélni magát a gondolatba, hogy
létezik valahol egy helyes kiskölyök, aki az ő véréből való.
De most őszintén: kinek hiányzik a felelősség?
– Tehát így állunk. – Lorcan készséggel nézett a
történések elébe. Semmi sem úgy alakult, ahogy Katherine
azt a több millió fantáziaképben megálmodta. A férfi nem
mutatott megbánást, és nem is pimaszkodott. A lány azt
tervezte, Lorcan bármivel is próbálja mentegetni magát, az
úgy fog leperegni róla, mint egy maréknyi kavics. Arra az
esetre pedig, ha Lorcan megpróbálna kikezdeni vele, annyi
rosszindulatú, borotvaéles megjegyzés van a tarsolyában,
hogy azzal könnyedén porig tudja alázni a férfit. (A „Ki
mondta, hogy hozzám érhetsz?”-től „A szexuális zaklatás
törvénybe ütköző cselekedet” kezdetű régi slágerig.) De
Katherine most úgy érezte, még egy papírzacskóból sem
tudná kiverekedni magát a megjegyzéseivel. Lorcan
jelenléte teljesen megbénította a lányt, aki a férfi minden
szavát, minden pillantását mély hitetlenkedéssel fogadta.
Katherine-nek komoly erőfeszítésébe telt, hogy
uralkodjon magán.
– Régebben, amikor Írországban nyaraltam, néha láttalak
a tévében, a Briar’s Wayben. – A lány ravaszkás mosolyt
erőltetett az arcára. – Nem hazudtoltad meg magad.
– Ha-ha-ha! – A férfi egy elvetemült nőcsábászt alakított
a sorozatban. – Igyekszik az ember.
– Már nem szerepelsz benne, ugye?
– Nem, meguntam. – Lorcan ijedten gondolt arra, vajon
Katherine tudja-e, az elmúlt években mennyire leáldozott a
karrierje.
 – Hamar meg szoktad unni a dolgokat – jegyezte meg a
lány gúnyos mosollyal. – Mi van a feleségeddel?
– Elváltak az útjaink. – Még akkoriban, amikor Lorcan
kezdett megtollasodni, de a férfi ezt nem akarta Katherine
orrára kötni.
– Miért?
– Hé! C’est la vie. Egyszer fent, egyszer lent.
– De miért? Miért váltak el az útjaitok?
Lorcan kényelmetlenül mocorgott a kanapén. Miért nem
fogja már be ez a nő? A férfi még ennyi idő elteltével is jól
emlékezett, Katherine mennyire makacs tud lenni. Ha
egyszer a fejébe vesz valamit, nehéz eltántorítani.
– Meguntuk egymást – próbálkozott újra Lorcan.
– Milyen kár, hogy ez nem akkor következett be, amikor
teherbe ejtettél – csattant fel Katherine.
– Van ez így. De figyelj csak – mondta a férfi sietve
szeretném, ha tudnád, hogy teljesen kivirultál. Mindig is
helyes csaj voltál, de most igazi bombázó lett belőled.
Katherine már éppen meg akarta kérdezni Lorcantől,
hogy van a barátnője, amikor a férfi hirtelen előrehajolt, és
megérintette a lány arcát. Mintha elektromos áram
csiklandozta volna Katherine bőrét. Minden idegvégződése
bizseregni kezdett, és a józan gondolatok egy távoli
mellékvágányra száműzettek.
– Gyönyörű vagy – suttogta Lorcan rekedtes hangon.
Tenyerével végigsimított Katherine arcán, egészen a haj
vonaláig, miközben a lány mereven, lehunyt szemmel ült,
akár egy szobor. Tudta, most szalasztja el a vissza nem térő
lehetőséget, hogy végre megvalósítsa a kettes számú fan-
táziaképet, amelyben könyökkel jól állón vágja az öntelt
férfit. De annyira elvarázsolta az időutazás, hogy moccanni
sem bírt.
– Ülj ide mellém – paskolta meg Lorcan a kanapét.
A lány megrázta a fejét.
– Na! – mondta a férfi ördögi vigyorral. Olyan sokáig
kellett előrehajolva ülnie, hogy megfájdult a háta.
Mostanában elég sokat fájogat, nem ártana megnézetni…
Lorcan nem is sejtette, hogy ekkora ellenállással fog
találkozni. Úgy érezte, Katherine szombat este bárhova
követte volna. De a lányban időközben feléledtek a
fájdalmas emlékek, elérkezett hát az idő, hogy a férfi
bevesse a nehéztüzérséget.
– Mondjak valami érdekeset, Katherine K-val? –
kérdezte, és mélyen a lány szemébe nézett. – Soha nem
tudtalak elfelejteni.
– Hazudsz.
– Ez az igazság.
De Katherine csak a fejét rázta.
– Esküszöm, hogy ez az igazság! – ismételte a férfi. –
Nagyon szerettelek, és ha nem lettem volna nős… – A
Lorcan tekintetéből sugárzó őszinteség kezdte meglágyítani
Katherine szívét. – Hajlandó vagy végre ideülni mellém? –
noszogatta gyengéden a lányt.
Katherine pedig nem bírt uralkodni magán. Gépiesen
felállt a székből, és átült Lorcan mellé. Nem tudta, mi
hajtja. Az agyában teljes volt a káosz: a bosszúvágy
szorosan összefonódott a többi érzelemmel – a vággyal,
amelyet Katherine tizenkilenc éves korában érzett először,
és az eltökéltséggel, hogy sínre teszi az életét.
Alighogy leült, Lorcan két hatalmas, erős keze közé vette
kicsike arcát, mintha meg akarná csókolni. Katherine
érezte, hogy jól vesén kéne rúgnia a férfit, vagy tíz
körömmel végigkarmolni az arcát, de az összes előre
gyártott fantáziakép darabokra szaggatva hevert a
vágószoba padlóján. A lány dühe és bosszúvágya
végérvényesen elpárolgott. Helyüket átvette a remény,
hogy Lorcan még mindig kész balzsamot csöpögtetni a régi
sebre.
De Katherine érezte, hogy valamit még meg kell tudnia…
Mit is?
Aztán eszébe jutott.
– Mi van a barátnőddel?
 – Ne is törődj vele – nevetett föl Lorcan, „te vagy a
legkülönlegesebb nő az egész világon” pillantást vetve a
lányra. – Szakítottunk. – Azzal felkészült, hogy előadja
Lorcan Larkin bűvészmutatványát. A csókot, amely az
őrületbe kergeti a nőket: amely gyengéd, mégis határozott,
édes, mégis férfias, erőszakos, mégis incselkedő, izgató,
mégis megnyugtató.
A sóbálvánnyá merevedett Katherine megigézve nézte,
amint Lorcan olyan közel hajol hozzá, hogy már nem is
lehet kivenni az arcvonásait. Mielőtt a férfi lecsapott volna,
szórakozottan megjegyezte:
– Nem is szerettem igazán.
Nem is szerettem igazán.
Nem is szerettem igazán.
A szavak sokáig visszhangoztak Katherine fülében. Bár
nem szívesen gondolt erre, hirtelen ráébredt, mit mondott
volna róla Lorcan, ha a felesége rájön az igazságra:
– Kicsoda? Katherine? Ne aggódj, csak futó kaland volt,
nem is szerettem igazán.
Hirtelen Joe jutott a lány eszébe. Joe sosem tenne ilyet.
Sem vele, sem mással.
Lorcan egészen közel húzódott Katherine-hez, és a lány
szájára tapasztotta az ajkát. Katherine kétségbeesetten
kapkodott levegő után, és kitépte magát az ölelésből.
– Ki kell mennem – zihálta.
Legnagyobb meglepetésére Lorcan nem is tiltakozott. Ám
ekkor feltűnt neki a férfi elnéző arckifejezése, és rájött,
Lorcan azt hiszi, csak fogat akar mosni a nagy összeborulás
előtt.
A lány remegő térdekkel az ajtó felé botorkált. Alighogy
kilépett a folyosóra, Tara rögvest mellette termett, és
betaszigálta a fürdőszobába.
– Mit művelsz? — suttogta Tara hisztérikus hangon.
Katherine arca kétségbeesetten vonaglott meg.
– Nem tudom.
– Hadd emlékeztesselek, hogy szombat este még a
nevedet sem tudta. A vezetéknevedre pedig mind a mai
napig nem emlékezik, különben ki tudta volna nézni a
számodat a telefonkönyvből. És mit keres itt éjnek évadján?
Hol volt eddig? Nehogy azt mondd, hogy dolgozott, Amy-től
tudom, hogy nem igaz. – Tara az elmúlt húsz percben a
kínok kínját állta ki, és most minden elkeseredését ki akarta
adni magából. – És ha már Amynél tartunk…
– Szakítottak – mormolta Katherine. – Lorcan most
mondta.
– És te hittél neki? Te jó ég, ez a fickó aztán tudja,
hogyan kell bocsánatot kérni.
Katherine a másodperc törtrészéig habozni látszott, de
Tarának ez is elég volt.
– Jaj, ne! – kapkodott levegő után. – Ezek szerint még
csak bocsánatot sem kért? Ébredj már fel!
Katherine falfehér volt.
– Én… azt hittem… – De bárhonnan is nézte a dolgot,
nem tudta megvédeni a férfit. Tarának igaza van.
Lorcan nem kért bocsánatot; Katherine pedig szó nélkül
hagyta volna, hogy megcsókolja. Hova tette az eszét? Neki
kellett volna diktálnia, nem Lorcannek. De ugyanolyan
tehetetlen és alázatos volt, mint amikor tizenkét évvel
ezelőtt a férfi kisétált a kocsmából. Lorcan, megnyerő
külsejével és gyönyörű vonásaival, úgy elhomályosította
Katherine érzéseit, hogy a lánynak egy ép gondolata sem
maradt – pontosan úgy, mint annak idején.
– Ne haragudj, hogy ilyen kegyetlen vagyok, de te is
ugyanezt tennéd a helyemben. Mint ahogy ugyanezt is
tetted, amikor nem engedted, hogy visszamenjek
Thomashoz.
– A kettőt nem lehet összehasonlítani – mondta
Katherine, nem túl meggyőzően. Kikerülve Lorcan
bűvköréből, tisztulni kezdett a feje: legszívesebben a föld
alá bújt volna szégyenében, amikor arra gondolt, milyen
könnyen beadta volna a derekát.
– Lorcan Larkin egy szemétláda – kardoskodott Tara. –
Elég csak megnézni, hogy bánik a barátnőivel. És,
Katherine, kérve kérlek, gondolj bele, mit művelt veled.
Újra meg fogja tenni. Ez az ember volt életed legnagyobb
baklövése.
– De a legkedvesebb is.
– Mocskos strici. Nem is értem, hogy engedhetted be a
házba. Elismerem, hogy nagyon jóképű, és azt is elhiszem,
hogy még mindig tetszik neked, de azok után, amit veled
tett…
– Azt hittem, ha beszélek vele, sikerül lezárnom a
múltamat. — Katherine egyre nehezebben tudta
megindokolni a lépéseit. – Kész csődtömeg az életem, és ezt
Lorcannek köszönhetem. Azt hittem, ha kedves lesz
hozzám, vagy ha én bunkó leszek vele, minden rendbejön.
– Az életed nem kész csődtömeg! – kiáltotta Tara
felhevülten. – A múltad lezárult, csak te nem veszed észre.
Ugyanúgy gondolkodsz, mint amikor Lorcan faképnél
hagyott, de én kívülről látok mindent. Mindened megvan: jó
állásod, menő kocsid, jó fej barátaid, de ami a legfontosabb,
van egy működőképes kapcsolatod. Joe és te összeilletek!
Öt hónapja jártok. A pasi teljesen odavan érted. Te is
odavagy érte. Minden klappol. Kész sikertörténet!
– Joe előbb-utóbb úgyis kiábrándul belőlem – mondta
Katherine szomorúan. – Mindig ez a vége.
– Nem. Azon a ponton már túl vagytok. Joe kiismert.
– Miért más ez a kapcsolat, mint a többi?
Tara lázasan törte a fejét.
– Talán Fintan miatt – magyarázta hevesen. – Annyira
aggódtál miatta, hogy nem volt időd a saját bajaiddal
foglalkozni.
Tara csak találomra húzta elő ezt az érvet, de,
legnagyobb meglepetésére, Katherine lassan bólintott.
– Jesszusom, igazad van! – Óvatosan leült a fürdőkád
szélére. – Tejó ég, azt hiszem, igazad van!
– Ha nem kapod össze magad villámgyorsan, és nem
küldöd el Lorcant a búsba, elveszíted Joe-t.
 – Elveszítem Joe-t – ismételte Katherine. Amikor
elképzelte, milyen lenne az élete a férfi nélkül, majdnem
leszédült a kád széléről. Nem bírná elviselni.
Emlékképek peregtek le a szeme előtt. Eszébe jutott az
este, amikor Joe-val a semmiből próbáltak vacsorát
összeütni, és majdnem felgyújtották a konyhát; eszébe
jutott, Joe mennyi időt volt hajlandó Fintanre áldozni,
anélkül hogy akár egyszer is panaszkodott volna; eszébe
jutottak a szkandermeccsek, amelyekben a férfi mindig
szándékosan maradt alul; eszébe jutott, hogy Joe külön
kérés nélkül videóra vette az Ally McBealt; hogy majdnem a
megfelelő árnyalatú rúzzsal ajándékozta még; hogy
mindenáron ő akarta megjavítani a kocsit, amikor az már ki
tudja, hányadik alkalommal robbant le; hogy szó nélkül
tudomásul vette a helyzetet, amikor ő végre rászánta
magát, és mindent elmesélt az apjáról. Mennyi apróságból
áll össze a teljes kép! És a dolog kölcsönös volt. Katherine-
nek eszébe jutott, milyen együttérzéssel vigasztalta Joe-t,
amikor az Arsenal öt-nullra kikapott a Chelsea-től; eszébe
jutottak az új Wallace és Gromit zoknik, amelyeket ő vett a
férfinak, mert a régiek már kilyukadtak; eszébe jutott a
kesudióvaj, amelyből mindig volt egy üveggel a
konyhaszekrényben, mert Joe egyszer megemlítette,
mennyire szereti; eszébe jutott, mennyi időt és erőfeszítést
ölt abba, hogy megtanulja az Első Liga felépítését, csak
hogy örömet szerezzen a férfinak; eszébe jutott, mennyire
hidegen hagyta, amikor Joe végül mégsem tudta
megjavítani a kocsit, és Lionelhez, az autószerelőhöz kellett
fordulni, aki közölte vele, Joe csak tovább rontott az autó
állapotán.
Mielőtt Katherine megismerte volna Joe-t, az élete hűvös,
fehér papírlap volt, amely most varázslatos, lélegzetelállító
színekben pompázott. A lány tudta, nem térhet vissza a
múltba, mert abba belehalna. Hirtelen kristálytisztán látta
maga előtt, milyen volt és milyen lett, és döbbenten
állapította meg, mennyit fejlődött, mennyit változott,
mennyire kiteljesedett és színes a jelene.
Ha elgondolja, hogy mindezt kész lett volna feláldozni
egy olyan férfiért, aki minden lelkifurdalás nélkül
tönkretette volna az életét!
Mintha mély álomból ébredt volna. Mély álomból,
amelyben a legelképesztőbb dolgok is teljesen ésszerűnek
tűntek. De amelyekről az ébredés pillanatában kiderült,
hogy valójában ordítóan logikátlanok és nevetségesek.
– Lehetek őszinte, Tara? – szólalt meg csodálkozva
Katherine. – Azt hiszem, igazad van. Joe meg én
összeillünk, ugye? Nem képzelődöm, ugye? Működőképes a
kapcsolatunk. Joe szeret. Tara, most azonnal felhívom!
– Khm! – intett a fejével Tara udvariasan a nappali felé.
– Odabent egy vörös hajú emberke vár a sorára.
– Mit csináljak vele? Nem vennéd kezelésbe?
– Örülök, hogy nem látom. Mondd meg neki, hogy
takarodjon innen.
– Hagynád, hogy ilyen simán megússza? Azok után, hogy
teherbe ejtett és faképnél hagyott? Nem bosszanthatnám
fel? Csak egy picit – nevetett felszabadultan Katherine.
Tara vonakodva vette fontolóra az ötletet.
– Jó, nem bánom, de légy nagyon óvatos. Ha túl közeli
kapcsolatba kerülsz ezzel a fickóval, teljesen megkergülsz.
Ha öt perc múlva nem vagy itt, bemegyek érted.
Katherine-nek nem is kellett gondolkodnia, mit mondjon.
Már legalább kilencmilliószor elpróbálta a jelenetet. Kacér
csípőriszálások közepette visszament a nappaliba.
– Hol is hagytuk abba? – kérdezte Lorcantől doromboló
hangon.
– Valahol itt. – A férfi hatalmas, meleg tenyerével
végigsimított Katherine haján, és egészen közel húzta
magához a lány fejét.
Majd Katherine szájára tapasztotta az ajkát, de mielőtt a
csók elcsattanhatott volna, a lány kibontakozott az
ölelésből.
– Ne! – húzódott hátra Katherine.
 – Ne? – bömbölte Lorcan.
– Bocs – sóhajtott fel a lány sajnálkozva –, de nem
tetszel.
– Micso…
– Már nem az vagy, aki régen voltál. Lehetek őszinte? –
Katherine a férfira nézett, és látta, hogy nem is jár messze
az igazságtól. – Kezdesz kopaszodni.
Lorcan krétafehér lett.
– Ez a drágalátos barátnőd műve, ugye? – csattant fel
dühösen. – Mielőtt kimentéi volna a fürdőszobába, még
teljesen be voltál zsongva.
– Tévedsz, és a dolognak semmi máshoz nincs köze, csak
a te megkopott vonzerődhöz – mosolygott a lány bájosan. –
Bocsika!
– Te hazug ringyó!
– Ne merj így beszélni velem! – Katherine hangja
azonnal fagyossá vált. – Mit képzelsz?
Hármas fokozatú pillantást vetett Lorcanre, mire az
hátrahőkölt a hirtelen megrázkódtatástól. Ez a nő egy állat!
– Hogy merészelsz úgy bánni velem, mint annak idején?
– Katherine négyes fokozatú pillantást lövellt Lorcan felé. A
férfinak elállt a lélegzete. Ez a nő egy vadállat! Egy őrült!
Egy veszett macska!
– Hogy merészelsz idejönni, és úgy tenni, mintha mi sem
történt volna? Mit képzelsz?
A lány mély levegőt vett, és őszintén remélte, hogy nem
hagyják cserben a képességei – az utóbbi időben kissé kijött
a gyakorlatból. Összeszorította a fogát, és hatalmas
erőfeszítések közepette Medúza-pillantással sújtotta
Lorcant. A férfi arcára kiülő mély rettenet nem hagyott
kétséget afelől, hogy Katherine sikerrel teljesítette a
feladatot.
Lorcan reszketett a félelemtől. Ez a nő borzalmas.
Borzalmas.
– Megyek – szólalt meg a férfi.
– Micsoda megkönnyebbülés!
 – Ringyó! – szitkozódott a férfi.
Elviharzott Tara mellett, aki ugrásra készen ült az
előszobában.
– Ringyó! – ismételte Lorcan.
– Strici! – felelte Tara vidáman.
Roger, az alsó lakó majdnem szívszélhűdést kapott,
amikor Lorcan bevágta maga mögött az ajtót.
Tara és Katherine egymásra nézett. Katherine nem tudta,
sírjon-e vagy nevessen. Amikor Tara harsány hahotában
tört ki, ő is felkacagott.
– Úgy örülök – nevetett Katherine, a hasát fogva hogy
kipróbálhattam rajta a Medúza-pillantást. Eddig csak fejben
gyakoroltam.
– Én is örülök. Felhívod Joe-t, vagy inkább megkéred,
hogy jöjjön át?
– Szerinted megbocsássam neki az Angie-ügyet?
– Katherine!
– Jó, jó, már meg is bocsátottam.
 79
Lorcan, háborgó önérzetétől vezérelve, dühösen vágtatott
végig a hideg, sötét utcán. Mit képzel magáról ez a nő?
Hogy nem sül le a bőr a pofájáról! Ő csak azért látogatta
meg, mert elégtételt akart venni a nyálasszájú Joe Rothon,
és mert unatkozott. Különben egy másodpercet sem
vesztegetett volna erre a ribancra.
Egy pillanatig sem gondolta komolyan, hogy Katherine
Amy helyébe léphet. Hát persze hogy nem. Jó, kétségtelen,
hogy a nő jól néz ki, egy gyors numerát azért le lehetett
volna zavarni vele, és Lorcan arra is kíváncsi volt, mi
történt a gyerekkel. De annyira azért nem. És milyen nő az,
aki képes arra, hogy elvetesse a saját gyerekét?
Pontosabban: milyen nő az, aki képes arra, hogy elvetesse
az ő gyerekét? Biztos, hogy nem normális.
Lorcan nagyvonalúan megfeledkezett arról a tényről,
hogy ő is a „csak azután reteszeljük be az istállóajtót, hogy
a ló már megszökött” fogamzásgátlási iskola híve, és öntelt
mosollyal menetelt tovább az éjszakában.
Arra ocsúdott, hogy egy púderkék Karmann Ghia robog el
mellette. Lorcan, mint mindenki, imádta a jó kocsikat. A
férfi Katherine-t pillantotta meg a volán mögött, aki
vigyorogva beintett neki!
Mi folyik itt?
Hová jutott a világ!
Lorcan fáradhatatlanul nyargalt tovább: a visszautasítás
miatt érzett döbbenet újult erővel támadt föl benne. Még
soha életében nem történt vele ilyesmi. Nem vicc: soha
életében. Harminckilenc éves volt, és ha nem csal az
emlékezete, még egyetlen nő sem bírt ellenállni neki.
Elképedve, tétován túrt a hajába, így próbálva lecsillapítani
az idegeit. Ám amikor az utcai lámpa fényénél
megpillantotta az ujjaira tekeredett vörös hajcsomókat,
rémülten torpant meg. Te jó ég! És még egyszer: te jó ég!
 Egy nő éppen az előbb koptatta le. Hullik a haja. Nincs
munkája. Hirtelen minden dühe elszállt, és kétségbeejtően
öregnek érezte magát. Öregnek, kiégettnek, és mindennek,
ami ezzel jár. Elgyötörtnek, kimerültnek, levertnek.
Ekkor eszébe jutott Amy. A drága Amy. A türelmes,
béketűrő, hűséges Amy. Ő biztosan nem hagyja cserben.
Tárt karokkal fogja várni, megvigasztalja, jobb kedvre
deríti. Hogyan is fordulhatott meg a fejemben, hogy ideje
visszaadni Amynek a szabadságát, gondolta magában
Lorcan. Elment az eszem!
A férfi a lehető leghamarabb Amynél akart lenni.
Őrültség volt kikezdenie Katherine-nel. Meg azzal a Deedee
nevű lánnyal, akivel a ma estét töltötte. Amy sokkal szebb
náluk. Most, hogy belegondol, lehet, hogy… lehet, hogy…
lehet, hogy szerelmes Amybe.
Lorcan megszaporázta a lépteit, bosszankodott, amiért
nincs nála annyi pénz, hogy taxiba üljön. Életbe vágóan
fontos volt, hogy azonnal beszélhessen Amyvel, hogy a lány
elé tárhassa az érzéseit. Eddig azt hitte, nem akar
újranősülni. De most minden vágya az volt, hogy barátságos
fészket rakjon Amyvel, ahova lehajthatja (kopaszodó) fejét.
Talán még néhány kölyök is belefér a képbe. Felhagy a
színészettel – komolytalan egy szakma, tele felszínes
exhibicionistákkal. Rendes állást szerez magának.
Tisztességes állást, tisztességes fizetéssel.
Egy szabad taxi bukkant fel a kihalt utcában. Lorcan
boldogan leintette. Amy majd kifizeti a viteldíjat.
Amikor a taxi megállt Amy háza előtt, Lorcan odaszólt a
sofőrnek:
– Egy pillanat. Fölmegyek pénzért a barátnőmhöz.
– Hagyja itt a dzsekijét zálognak.
– Egy perc az egész.
– A dzseki marad.
– Jó, rendben.
Amy csak a harmadik csöngetésre nyitott ajtót. Egy szál
fürdőlepedőben volt, és látszott rajta, hogy már aludt.
 – Szia! – mondta színtelen hangon.
– Szia! – Lorcan ragyogó mosolyt villantott a lányra. Nem
bírta abbahagyni a vigyorgást, annyira örült, hogy
viszontláthatja a drágaságát, az angyalkáját, a szerelmét.
Amy nem mozdult a küszöbről, így hát a férfi, továbbra is
sugárzó arccal, megkérdezte:
– Bemehetek?
– Nem.
– Jaj, bébi, ne haragudj! A múltkoriért meg azért a
Katherine nevű lányért. Nem gondoltam komolyan, csak
flörtöltem egy kicsit. Tudod, milyen vagyok – mondta Lorcan
bűnbánó, „nem tehetek róla” vigyorral.
– Igen, pontosan tudom, milyen vagy – bólintott a lány.
— Benjy mindenről felvilágosított. – Benjy jelent meg Amy
háta mögött.
– Sz’asz, Benjy pajtás! – köszönt oda neki Lorcan
szórakozottan, majd ismét Amy felé fordult. – Beszélnünk
kell – jelentette ki sokat ígérő mosollyal. – Ahogy mondani
szokás, jó hírem van a számodra. – A férfi bosszúsan
állapította meg, hogy Benjy még mindig ott táblából az
előszobában, úgyhogy neheztelő „kopj le, ne rontsd itt a
levegőt” pillantást vetett a barátjára. – Négyszemközt
szeretnénk beszélgetni Amyvel – mondta
jelentőségteljesen.
Amikor Benjy egy tapodtat sem mozdult, Lorcan újból
összevonta a szemöldökét.
– Haver, lennél olyan szíves?
Lorcan csak ekkor vette észre, hogy valami nem stimmel.
Hajnali két óra múlt. Mit keres Benjy Amynél? Miért vannak
mind a ketten egy szál fürdőlepedőben? Mi folyik itt?
– Szeretjük egymást – jelentette ki Benjy ünnepélyesen.
Lorcan keserű kacajt hallatott.
– Azt tudom, hogy te szereted Amyt – gúnyolódott. –
Mindig is odavoltál érte. De ő az enyém.
– Tévedés – szólalt meg a lány. – Benjyé vagyok.
Lorcan arcizmai úgy rángatóztak föl-le, ide-oda, mint egy
tangóharmonika. Nem tudta, nevessen-e, ordítson,
gúnyosan mosolyogjon vagy faggatózni kezdjen.
– De én szeretlek téged, Amy – mondta ki végül kereken.
– Én viszont Benjyt szeretem – felelte a lány egyszerűen.
Ez nem volt teljesen igaz. Amy gyengéd érzelmekkel
viseltetett Benjy iránt, és remélte, hogy idővel talán
megszereti a férfit. Lorcanből teljesen kiábrándult, a férfi
annyi sebet ejtett már a lelkén. Nyugodt életre vágyott egy
olyan ember oldalán, aki még a lába nyomát is megcsókolja.
Benjy azt ígérte, örökké szeretni fogja, és hűséges lesz
hozzá.
– Nem minden férfi szemétláda – bizonygatta Amynek. –
Én például nem vagyok az.
A lány egy percig sem kételkedett. Benjy nem volt elég
jóképű ahhoz, hogy szemét legyen.
– Csak nem…? – kérdezte Lorcan elfúló hangon, Benjyről
Amyre nézve. – Csak nem tettétek meg?
– De igen – bólintott a pár magabiztosan.
– Nem hiszem el. – Lorcan csak ennyit tudott kinyögni.
– Nem baj – felelte a lány. – Idővel majd elhiszed.
– Szép kis barát vagy! – esett neki Lorcan Benjynek. –
Azok után, amit érted tettem. Ez a hála, amiért
kitanítottalak, hogyan kell nőket felszedni? Te rohadék!
– Sokra mentem a tanácsaiddal. De nem is volt
szükségem rájuk – felelte Benjy önelégült mosollyal. – Az
Amy iránt érzett igaz szerelmem megtette a hatását.
Amy már csukta is az ajtót. Lorcan rémülten döbbent rá,
hogy újabb probléma vár megoldásra.
– Hé! – kiáltotta kétségbeesetten. – Nem tudsz
kölcsönadni egy ötöst taxira?
– Nem.
Azzal az ajtó becsukódott Lorcan orra előtt.
A taxisofőrt már többször is kirabolták, ezért, a hasonló
esetek elkerülése érdekében, egy jókora pajszert tartott az
első ülés alatt. Nem volt rest használni.
Lorcan Larkin pecsenyéjét nemcsak megsütötték, hanem
fel is tálalták, megették, a maradékát pedig betették a
hűtőbe, hogy másnap szendvicset, a harmadik napon
becsináltat, a negyedik napon curryt készítsenek belőle,
aztán a csontokból levest főzzenek a hétvégére.

Egy battersea-i lakásban Joe Roth kinyitotta az ajtót, és
Katherine-t találta a küszöbön.
– Szia! – mondta a lány. – Tudom, hogy késő van, de
elmesélhetek egy történetet?
 Epilógus

A csupa króm és üveg camdeni étteremben a girhes
recepciós lány végigfuttatta türkizkékre lakkozott körmét a
névsoron, miközben ezt motyogta az orra alatt:
– Casey, Casey, merre is lehet? Megvan, tizenkettes
asztal. Ön az…
– Első? – fejezte be a mondatot Katherine.
– Nem, azt akartam mondani, hogy ön az, aki az ablak
melletti asztalnál ül. A barátai már itt vannak.
Joe és Katherine átvágott a helyiségen. Tara, Liv és Milo
már várt rájuk.
– Bocsánat a késésért – mentegetőzött Katherine. —
Frizuragondok. Boldog szülinapot, Tara!
– Miről beszélsz? – vigyorgott Tara. – Te talán boldog
voltál a harminckettedik születésnapodon?
– Rettenetesen – mosolygott Katherine hamiskásan Joe-
ra.
– Én is – kontrázott Liv.
– Én már nem is emlékszem a sajátomra, olyan régen
volt – mondta Milo. – De állítólag nem panaszkodtam.
– Hogy van a boldog kismama? – kérdezte Katherine.
– Jól – felelte Milo büszkén. – Minden reggel úgy hány,
mint a lakodalmas kutya, de ebédidőre azért sikerül
összeszednie magát.
Liv üdvözült földanyamosolyt villantott a többiekre, és
anyás mozdulattal kulcsolta össze a kezét a rekeszizma
tájékán, bár még csak kilenchetes terhes volt, és olyan
lapos volt a hasa, mint a deszka. Csendes hullámokban
áradt belőle az elégedettség.
– Jól ülsz? – kérdezte tőle Milo aggodalmaskodva. – Ne
tegyek párnát a hátad mögé? Már nem kívánod az
újságpapírt?
– Az újságpapírt?
– Tegnap este megettem a tévéműsort — vallotta be Liv
szégyellősen. – Milo szörnyen haragudott.
– Ne mondj ilyeneket – korholta a lányt Milo gyengéden.
– Nem is haragudtam. Csak annyit mondtam: „Legközelebb
inkább a gazdasági híreket edd meg…” Á, megjött Fintan és
Sandro!
Az asztal körül ülők feszülten egyenesedtek ki. Fintannél
három hónapja fejeződött be a kemoterápia, és az
onkológus aznap délutánra rendelte be a férfit vizsgálatra.
Mindenki abban reménykedett, hogy az eredmény negatív
lesz.
Fintan belépőjét a személyzet és a vendégek túlnyomó
része is nagy figyelemmel kísérte. A magas, cingár férfi
botra támaszkodott, feje búbját áttetsző, halványszőke
pihecsomók borították. Bébihaj – JaneAnn szerint Fintan
kisbabakorában szőke volt.
– AIDS – suttogták az étterem péntek esti vendégei, és
közben izgatottan bólogattak. – Biztosan AIDS.
– Vagy kóros kopaszság.
– Á! Nézzétek csak, milyen sovány. A nyakamat rá, hogy
az ott a fiúja. Egy tízesben fogadok, hogy AIDS.
Sandro szorosan Fintan mellett állt. Mind a ketten
mosolyogtak. Ezek szerint jó híreket hoztak?
– Boldog szülinapot! – borultak Tara nyakába. – Tudjuk,
hogy csak holnap esedékes, de azért boldog szülinapot!
– Á, ne is törődjetek velem! Inkább meséljetek. Mit
mondott az onkológus? – kíváncsiskodott Tara.
– Talán még kihúzom reggelig.
– Ne hülyéskedj már! Mi a hosszú távú diagnózis?
– A nagyon hosszú távú diagnózis szerint meg fogok
halni. – Fintan végignézett az elképedt arcokon, majd
elnevette magát. – Egyszer mindannyian meghalunk. – Ám
a nevetése vidáman csengett, nem keserűen.
– De sikerült, izé, megállítani a rákot? – kérdezte Milo
nyugtalanul.
– Egyelőre jól viselkedik. Meghúzta magát. Nem ad
életjelet. Az orvosok azonban nem győzik hangsúlyozni,
hogy bármikor feléledhet. Nem biztos, hogy így lesz, de ez
is benne van a pakliban.
– Egyáltalán nem biztos, hogy így lesz – szólt közbe
jelentőségteljesen Sandro.
– Meglátjuk – bólintott Fintan. — Azt hiszem, még nem
hagyhatom el az Utolsó Esély Szalont, ám azért nem
panaszkodom.
Tara Fintanhez fordult.
– Nem zavar, hogy bizonytalanságban kell élned? –
csúszott ki a száján.
Mire rájött, mit is tett, a kérdés már elhangzott; a lány
legszívesebben felpofozta volna magát, amiért ilyen
tapintatlan volt. Fintan azonban elmosolyodott: a mosolya
fényt, életkedvet és boldogságot sugárzott magából.
– Nem. – Majd váratlanul visszakérdezett: – És téged?
– Mi van velem?
– Téged nem zavar, hogy bizonytalanságban kell élned?
Tara már nyitotta volna a száját, hogy felháborodottan
közölje a férfival, az ő várható élettartama felől nincs
kétség, de aztán bűnbánóan harapott az ajkába. Milyen
könnyen megfeledkezett mindarról, amit az elmúlt egy év
során tanult!
– Nem – vigyorodott el. – Inkább örülök neki. Ne
nevessetek ki, de ha eszembe jut, minden sokkal
értékesebbnek tűnik.
– Ki nevet ki?
– Erre iszunk! – jelentette ki Joe. – Pezsgőt!
– Most pedig, Tara, halljuk – mondta Fintan izgatottan –,
hogy sikerült a randid azzal a hogyishívjákkal. Talán
Garethszel? Már alig bírok lépést tartani veled.
– Igen, Garethnek hívják. Fogalmazzunk úgy: egy
darabig még várhattok a nászajándékkal.
– Nagyon gáz a pasi?
– Annyira azért nem. De nincs sok humorérzéke.
– Hogyhogy?
– Gareth – sóhajtott fel Tara – az a fajta ember, aki azért
visz el a dzsungelbe, hogy kimutathasson az ablakon, és azt
mondhassa: „Ott a dzsungel.” Értitek?
– Nagy a jóisten állatkertje – jegyezte meg vigasztalóan
Katherine.
– Milyen igaz! Az én állatkertem egyenesen óriási.
– Az a lényeg, hogy jól vagy.
– Jól vagyok.
– Ha pedig kitomboltad magad, megnyugvásra lelhetsz a
szerető Ravid mellett.
– Jézus, Mária, Szent József, hagyjátok már abba! Ne
merjetek Ravivel szekálni!
A többiek megszeppenve húzták be a nyakukat. Végül
Milo törte meg a csöndet:
– Asszem, túl sokat tiltakozik.
– Asszem, igazad van – bólintott Joe.
– Asszem, jól látod a dolgot – helyeselt Katherine.
– Beszéljetek normálisan! – könyörgött Liv.
– Jól van, jól van, jól van! – adta meg magát Tara. –
Legyen, ahogy akarjátok. Megőrülök Raviért, és össze
fogunk házasodni.
– Nem lep meg a hír – felelte Fintan higgadtan.
– Abbahagynád végre? Kérem az ajándékaimat, Mr. De
Miile. Remélem, mindenki szem előtt tartotta, hogy most
rendezem be a lakásomat, és már unom, hogy lábasban kell
vizet melegítenem és egy özönvíz előtti kihúzhatós kanapén
kell aludnom.
– Mást se hallottunk az elmúlt egy hónapban.
– Nagyszerű! Melyikőtök vette az ágyat?
– Én? – kérdezte Fintan nyugtalanul. – Csak egy hónap
múlva kapok rendes fizetést, ráadásul félállásban vagyok,
úgyhogy nem dúskálok a pénzben.
Tara egy csomagot tolt Fintan elé.
– Nem, tőled ezt kaptam. Eljön majd a nap – mondta
ábrándosán amikor Carmella Garcia térden állva fog
könyörögni, hogy menj vissza hozzá.
– Nem érdekel – felelte Fintan, azzal letépte a
csomagolópapírt. – Sok szerencsét kívánok neki. Mi ez?
Cápamintás terítő?
– Zuhanyfüggöny.
– Nagyon szép. Boldog szülinapot, kicsikém! Vajjegyet is
elfogadsz?
Miután Tara megcsodálta az új teáskannát, az
elnyűhetetlen puffot, a zsiráf alakú cédétartót, az Aero
vásárlási utalványt meg a zuhanyfüggönyt, Fintan
megkérdezte tőle:
– Bocs, hogy ennyit kíváncsiskodom, de Ravitől is kaptál
ajándékot?
Tara zavartan pislogott, majd így szólt:
– Igen.
– Megkérdezhetem, hogy mit?
A lelkesedés végül felülkerekedett Tara elfogódottságán.
– Ezt a gyönyörűséget. Tudjátok, milyen régóta kutatok
tartós rúzs után.
A többiek kissé elgyötörtén bólintottak.
– Ravi szerzett egy Lipcote elnevezésű cuccot, amit a
rúzs fólé kell kenni. Színtelen folyadék, egy perc alatt
megszárad, és utána bombával sem lehet lerobbantani a
szádról. És tudjátok, mi a legjobb az egészben? Tényleg
hatásos! Baromira hatásos! Nézzétek csak! – A lány fogta a
gin-tonikját, és így szólt: – Figyeljetek, most nekinyomom a
számat a pohárnak. Mintha smárolnék. Látjátok? Nincs rajta
rúzsfolt… na, jó, csak egy egészen halvány. Hát nem
elképesztő a pasi?
– De. Elképesztő.
Kihozták a pezsgőt. Joe kihúzta a dugót, Fintan és
Sandro pedig vihogva bökte oldalba egymást, amikor a
fehér hab kibuggyant a palack száján.
– Bocs, Liv, ebből most nem kaphatsz – mondta
Katherine, miközben teletöltötte a hat poharat.
– Mondjunk köszöntőt.
– Fintan egészségére – kardoskodott Tara.
– Nem, inkább Taráéra, neki van születésnapja – felelte
Fintan nagylelkűen.
– Nem, inkább valami nemesebb dologra – tiltakozott
Tara.
– Mire?
– Az életre – emelte föl a tejjel teli poharát Liv.
– Ez jó – helyeseltek a többiek hangosan, azzal
felemelték a pezsgőspoharukat.
– Meg a nagy dákójú pasikra – szólalt meg Fintan.
– Még jobb!
– Az életre! – Hét pohár koccant össze az asztal fölött,
miközben hét hang zengte kórusban: – Meg a nagy dákójú
pasikra!