Részecskefizika

Összeállította: Balogh Gábor 9.B

 Mi a részecskefizika?
A részecskefizika a fizika egyik ága, amely a világegyetemben
levő anyag legkisebb építőköveit (kvarkok és leptonok)
valamint a közöttük fellépő kölcsönhatásokat
tanulmányozza. Ezeket a vizsgálatokat hatalmas gyorsítókkal
végzik, amelyben közel fénysebességre felgyorsított
részecskéket ütköztetnek egymással. Az ütközés során
keletkező anyagok vizsgálatából tudnak következtetéseket
levonni az elemi részecskékre, illetve az erőkre. A
részecskefizika és a kozmológia szoros kapcsolatban vannak
egymással és napjainkban ez a két legalapvetőbb és
legizgalmasabb kutatási területe a fizikának.
 A részecskefizika története
Egészen 19. századig úgy gondolták, hogy az anyag alapvető építőköve
az atom, amelyet oszthatatlannak véltek innen is ered az atom
elnevezés. J. J. Thomson fizikus fedezte fel az elektront, amelyeket úgy
képzelt el, mint a mazsola a pudingban. Fizikustársa, Ernest Rutherford
1911-ben kimutatta, hogy az atom tömege egy apró magban
összpontosul, s az elektronok akörül keringenek. A következő nagy
lépés a maghasadás (Lise Meitner és Otto Hahn) és a magfúzió (Hans
Albrecht Bethe) felfedezése volt, mindkettő az 1939-es évhez kötődik.
Az 50-es és 60-as években rengeteg féle részecskét fedeztek fel. A 70-
es években megalkották a standard modellt, melynek segítségével
modellezni lehetett sok már ismert részecske felépítését. A
részecskefizikából több új tudományág vált ki, mint például az
atomfizika és az atommagfizika.
 Alapfogalmak
• Elemi részecskék családjai
Sokáig az atomokat tekintették a legkisebb részecskének, majd az elektront, a protont és a neutront.
Jelenleg tudjuk, hogy a neutron és a proton összetett részecskék, kvarkokból állnak. A proton két u és
egy d kvarkból, a neutron két d és egy u kvarkból. Néhány atommagbomlás során keletkezik még
neutrínó is. Mivel ezeknek a részecskéknek kicsi a tömegük a többihez képest, ezért a könnyű szó görög
megfelelője után leptonnak nevezték el ezeket.
• Alapvető kölcsönhatások
A standard modell szerint négyféle alapvető kölcsönhatás létezik. Ezek egyre csökkenő erősséggel:
1. erős kölcsönhatás: a kvarkok között hat, a hadronokat és az atommagokat tartja össze.
2. elektromágneses kölcsönhatás: az elektromos töltéssel rendelkező részecskék között hat,
3. gyenge kölcsönhatás: az atommagok radioaktivitása ennek következménye,
4. gravitáció: minden, energiával rendelkező fizikai tér között hat.
• Antirészecskék
Minden részecskének (az összes leptonnak, kvarknak és a kvarkokból felépülő részecskéknek) van olyan
párja, amelynek az összes töltésjellegű kvantumszáma (például elektromos töltése, barionszáma és
leptonszáma) ellentétes, de a tömege azonos a részecskéével. Ezeket hívjuk antirészecskéknek. Az
elektron anti-párja a pozitron. Vannak olyan részecskék is, amiknek a sajátmaguk antirészecskéi (például
foton, Z-bozon, semleges mezonok egy része), ezeket valódi semleges részecskéknek hívjuk.
 Alapfogalmak
• Kvantumszámok - töltések, spin, szín
A részecskéket úgynevezett kvantumszámok alapján rendszerezhetjük. A legismertebb ilyen
kvantumszám az elektromos töltés. A részecskék töltését az elemi töltésegység többszöröseként
szokás megadni.
A spin a részecske tulajdonságait leíró hullámfüggvény (vagy állapotfüggvény) térbeli forgatásokkal
szembeni transzformációs tulajdonságait írja le. Az egész spinű részecskéket bozonoknak nevezzük,
ilyen például a foton és a mezonok. A feles spinű részecskéket fermionoknak nevezzük. Ilyen az
elektron, a neutron és a proton, a leptonok és a kvarkok.
A kvantum-színdinamika az erős kölcsönhatás, azaz a hadronok (proton, neutron, mezonok) közötti
alapvető vonzóerő kvantumelmélete. Ez a vonzóerő tartja össze az atommagot. A kvantum-
színdinamika egy kvantumtérelmélet, amely szerint háromféle töltés, úgynevezett színtöltés létezik, a
vörös, a zöld és a kék színtöltések, de ezek csak elnevezésükben függenek össze a látható színekkel.
• Kötött kvarkállapotok
A kvarkok szabadon nem létezhetnek, csak úgynevezett színsemleges állapotokban , a hadronok
belsejében. Tehát vagy mindegyik színnek kell szerepelnie a részecskében, vagy egy színnek és egy
anti-színnek. Kétféle hadron létezik, a barionok, ezeket három kvark alkotja, valamint a mezonok,
ezeket egy kvark és egy antikvark alkotja. Barion például a proton és a neutron, mezon például a pion.
 Standard modell
Készítette: MissMJ. Hungarian version: Arpad Horvath - Wikimedia, CC BY 3.0,
https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=6892593
A részecskefizika standard modellje (gyakran
magyarban is nagy kezdőbetűkkel írják: Standard
Modell (SM)) az elektromágneses, a gyenge és
erős kölcsönhatást, valamint az alapvető elemi
részecskéket leíró kvantumelmélet. Összhangban
van a kvantummechanikával és a speciális
relativitáselmélettel. Majdnem minden kísérleti
teszt igazolja jóslatait, a korábbi kivételek
legjelentősebbikét, a Higgs-bozon létezését már
igazolták. A modell közvetlen előzményei és
részei az elektrogyenge kölcsönhatások Glashow–
Weinberg–Salam-modellje és az erős
kölcsönhatások elmélete, a kvantum-
színdinamika (QCD). A Standard Modell két
fajtára osztja a részecskéket, az anyagot alkotó
részecskékre, illetve az erőhordozó részecskékre.
Sikeresen írja le a három részecskecsaládot és a
három kölcsönhatást ( gyenge, elektromágneses,
erős ) a közvetítő bozonok segítségével.
 Eszközök
• Részecskegyorsító
A részecskegyorsítók elektromos energia segítségével részecskéket: leptonokat (elektron,
pozitron), hadronokat (proton, antiproton), atommagokat, ionokat, molekulákat gyorsítanak
fel nagy energiára. Az egyenfeszültséggel működő gyorsítókat egyenáramú gyorsítóknak
nevezzük, míg a váltófeszültséggel működőket pulzált gyorsítóknak nevezzük. A pulzált
gyorsítókat (más néven rezonanciagyorsítók )a részecskepálya alapján tovább csoportosítjuk
lineáris gyorsítókra, melyekben a részecskék pályája egyenes, és körkörös (más néven
orbitális vagy ciklikus) gyorsítókra. A betatron tulajdonképpen egy külön csoportot alkot,
hiszen abban a mágneses indukcióvektor változása hozza létre a részecskét gyorsító
elektromos teret, több jelenség azonban a körkörös gyorsítókhoz hasonlóan tárgyalható.
• Részecskedetektor
A részecskefizika területén részecskedetektoroknak vagy egyszerűen detektoroknak nevezzük
a kozmikus sugárzásból, atommagátalakulásból, vagy nagy részecskegyorsítókból származó
részecskék tulajdonságait (lendület, pálya, energia, sebesség, tömeg) vizsgáló eszközöket.
– Egyszerű detektorok
– Összetett detektorok
 Érdekességek
• Szuper-Kamiokande
Super-Kamiokande egy neutrínóobszervatórium Japánban. A
napneutrínók, a légköri neutrínók és a protonbomlás
tanulmányozására építették, de alkalmas a Tejútrendszeren
belüli szupernóvákból származó neutrínók észlelésére is.
 Érdekességek
• LHC – a Nagy Hadronütköztető
Ez egy óriási méretű tudományos kutatóeszköz: minden
idők legnagyobb teljesítményű részecskegyorsítója,
afféle nukleáris „fúvócső”. A létesítmény hivatott
megfejteni az anyagi világ titkát, s kideríteni, hogy miből
is áll a Világegyetem, keresi a választ arra, hogy mi
történt az Univerzum keletkezésénél, amely a Nagy
Bumm után kezdődött.
Érdekességek
• ESRF
Az Európai Szinkrotronsugárzási Központ (ESRF -
Grenoble, Franciaország egy hagyományos
részecskegyorsító. Az ESRF-ben végzett kutatások
azonban nem a mag- és részecskefizikához
tartoznak, mivel nem a gyorsított részecskét,
hanem a részecske által kibocsátott "fényt", a
létrehozott fotonokat hasznosítják. Az ESRF a
legnagyobb energiájú szinkrotronok közé tartozik.
Kerülete 844 méter, melyben a fénysebességet
megközelítő sebességre felgyorsított, de
elektromágnesekkel zárt pályára kényszerített
elektronok az eltérítő mágneseken, illetve
különlegesen kialakított mágneses terű,
sugárzáskeltő eszközökön (wigglereken és
undulátorokon) történő áthaladásuk során
elektromágneses sugárzást, vagyis fotonokat
bocsátanak ki.
 Érdekességek
• Az Univerzum sötét oldala

Amire például a Standard Modell nem tud magyarázatot adni: a legújabb megfigyelésekből arra
következtethetünk, hogy minden, amit ‘látunk’ az Univerzumban (csillagok, bolygók, por), az összes
tömegnek és energiának (sugárzás és vákuum-mezők, pl. a Higgs-tér) mindössze 4 %-a. Az Univerzum
nagy részét tehát olyan láthatatlan anyag alkotja, amely nem bocsát ki elektromágneses sugárzást –
vagyis nem tudjuk közvetlenül észlelni távcsővel vagy hasonló eszközökkel. Ezek az anyagok a
‘közönséges’ anyaggal csupán gravitációs kölcsönhatásba lépnek, a másik három alapvető erő nem lép
fel közöttük. Ezért csak a gravitációs hatásuk alapján tudjuk őket észlelni és ez nagyon nehézzé teszi a
tanulmányozásukat. Ezeket a titokzatos anyagokat sötét anyagnak és sötét energiának nevezzük. A
legújabb megfigyelések alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Világegyetemnek körülbelül a 26
%-a sötét anyag.
 Érdekességek
• Vákuumenergia
A modern fizika szerint a vákuumban állandóan keletkeznek és megsemmisülnek
részecskék, a vákuum energiát hordoz. A vákuumenergia viszont a számítások szerint
túl nagy, mintegy 100 nagyságrenddel (!) nagyobb annál, mint amennyi a sötét
energia megfigyelt hatásának magyarázatához szükséges lenne. Ha csak ez az óriási
vákuumenergia hatna, akkor Világegyetemünk egy szempillantás alatt szétrepülne.
Talán a természet valamilyen, rejtett szimmetriáján alapuló, ma még ismeretlen
hatása kompenzálja a vákuum-energiát? Felmerült egy ötödik fajta kölcsönhatás
létezésének lehetősége is. Elvileg nagyon különböző kiinduló alapokról el lehet jutni
ugyanahhoz a matematikai eredményhez, a gyorsuló tágulás leírásához.
Vasember 2 részecskegyorsító
Működő LEGO részecskegyorsító