Nagyböjt negyedik hete

2020
A húsvéti eseményeket tovább követve Jézus
főpapi imáját olvassuk, melyben Jézus
önmagáért, az apostolokért és mindazokért
imádkozik, akik hinni fognak bennük.
Figyelemreméltó, hogy Jézus tudja, hogy
közel van már a megváltás eseménye,
melynek célja visszaállítani, elmélyíteni a
teremtéskor meglévő harmóniát az Isten
és az ember között. Ezért imádkozik az
Atyához mintegy végső kérésként:
„Jézus égre emelte a tekintetét, és így imádkozott: <Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy
Fiad is megdicsőíthessen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak
örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél Jézus
Krisztust.” Jn 17,1-3
Az örök élet nem a halál utáni élet, ahogy gondolánk napjainkban. Az „örök élet” maga az élet, a valódi élet,
amelyet ma is élhetünk, s amelyet a fizikai halál már nem vehet el. Erről van szó: már most „az életet,” élni,
amelyet már semmi és senki nem pusztíthat el. Az Isten megdicsőülése a mi visszavonhatatlan igenünk erre
a meghívásra.
„ Én megdicsőítettelek
a földön: a feladatot,
amelynek az
elvégzését rám bíztad,
elvégeztem. Most te is
dicsőíts meg, Atyám,
magadnál: részesíts
abban a dicsőségben,
amelyben részem volt
nálad, mielőtt a világ
lett.” Jn 17,4-5
Jézus a feltámadás
utáni létről beszél,
amikor bepillanthatunk
az Atya és a Fiú
egységébe, melynek a
megváltás árán mi is
részesei lehetünk.
Vajon a jóság, az
önzetlenség és az
Isten akarata szerint
szabadon vállalt
helyettesítő
szenvedés valóban
dicsőséges és fontos
számunkra?
Majd az apostolokért könyörög Jézus. „A tieid voltak, s nekem adtad őket, és megtartották
tanításodat. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van.” Jn 17,6-8
Ha Jézus nem jön el, nem ismerhettük volna meg a Szentháromságot az Isten
felfoghatatlan titkát, a Szeretetet.
„Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a
tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém.” Jn 17,910a
A világ itt minazt a gonosz lehúzó erőt jelenti, ami akadályozza Isten műveinek a
megvalósulását.
„Szent Atyám, tartsd
meg őket a
nevedben, akiket
nekem adtál, hogy
egyek legyenek mint
mi….Nem azt kérem
tőled, hogy vedd ki
őket a világból,
hanem hogy óvd meg
őket a gonosztól.
Hiszen nem a
világból valók, amint
én sem vagyok a
világból való.
Szenteld meg őket
az igazságban, mert
hiszen a tanításod
igazság” Jn 17,11b.15-
17
A kérés, hogy egyek legyenek, „mint mi”, jelenti, hogy a Szentháromság szeretete legyen bennük. A
megszentelés, az Istennek való lefoglalást jelenti, a hétköznapiból való kivételt; templomszentelés,
oltárszentelés, papszentelés stb. A tárgy, a személy Isten tulajdonába kerül, de egyben feladatot is kap,
ahogy Jézus: most már általuk legyen jelenevaló az Isten dicsősége.
„De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem, legyenek
mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk,
hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” Jn 17, 20-21
A világ sóvárog az élő Isten után, bár legtöbbször nem tudja, hogy mi hiányzik az életéből, és ezért,
értelmetlen hadakozásban áll önmagával, a környezetével és sokszor az egész világgal. Jézus azokért
könyörög, akik az apostoloknak a szavára hinni fognak, vagyis az Egyházért. Az ő küldetésük csak akkor
hatékony, ha egyek lesznek, vagyis életükkel képesek láthatóvá tenni az Isten országát.
A főpapi ima a mai napig élő és eleven meghívás és küldetés minden igazságra éhező és szomjazó
embernek. Jézus ezzel azt mondja, hogy a világ általatok megláthatja, hogy az Úr Egyháza hordozza azt a
kincset, amit csak az Isten adhat meg az embernek. Az Egyház ti vagytok, akik követik a felszólítást, hogy
szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.
A nagyhét következő mozzanata az utolsó vacsora. Ez keresztény életünk egyik meghatározó és
sorsdöntő eseménye. Jézus összehívja a tanítványait, hogy utoljára együtt étkezzen velük húsvét előtt.
„Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. Így szólt hozzájuk: <vágyva
vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé
nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.>” Lk 22,14-16
Jézus szenvedélyes szeretetéről tesz
tanúságot: ”A vágyva vágytam, hogy
veletek elköltsem a húsvéti vacsorát”
kijelentése. Az óra közeledik, amikor el kell
válnia tanítványaitól, de tudja, hogy
mindez a szorongatottság elmúlik, amikor
beteljesedik mindaz, amiért közénk jött.
„Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a
szavakkal. <Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre>.
Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta: <Ez a kehely az új szövetség az
én véremben, amelyet értetek kiontanak.>” Lk 22, 19-20
Miért adott hálát Jézus? „A
meghallgatásért.” Zsid 5,7 Előre hálát
adott azért, hogy az Atya nem
hagyja a halál fogságában. A
feltámadás ajándékát köszönte
meg, s ebből kiindulva már most a
kenyérben és a borban odaadta a
testét és vérét, mint a föltámadás
és az örök élet zálogát.
Jézus legnagyobb tette az értünk vállalt kereszthalála és feltámadása, ez által sejthetjük meg a
szeretet isteni dimenzióját. A utolsó vacsorán nem tudja árván hagyni övéit, ezért számunkra
felfoghatatlan módon önmagát ajándékozza a kenyér és a bor színeiben az idők végezetéig.
Jézus Krisztus az idők végezetéig az Eucharisztiában /hálaadás/ jelen van közöttünk,
táplál, bátorít, erősít. Gyöngéd szeretettel hív és vár a vele való egyesülésre, melyben
megérthetjük az ő lelkületét, értünk feláldozott életét, hogy mi is hasonlóképpen
cselekedjünk.
A vele való közösség közösséget teremt, általa képesek leszünk kilépni önző világunkból és meglátni
mindazt a fájdalmat, szenvedést, melyet ő egész földi életében felvállalt és hordozott. Nekünk is szól,
amit Jézus mondott, hogy úgy küldelek benneteket, amint engem küldött az Atya, hogy elhiggye a világ,
hogy te küldtél engem..
Jézus mindannyiunkat hív művének
folytatására, hogy megmeneküljön ez
a világ, és egyre többen döbbenjenek
rá az élet igazi értelmére, mely nem
más, mint az örök élet kezdete a
földön a szeretet által.