Az orvosi képalkotás eszközei:

• - konvencionális/ hagyományos
képalkotás (röntgen)
• - digitális képalkotó eljárások ( CT, MR)
• - Ultrahang diagnosztika
• - Izotópdiagnosztika
• - (sugárvédelem)
• Bármely orvosi képalkotó módszer
alkalmazása, valamint az azokkal készült képek
megítélése csak akkor hatékony, ha a
felhasználó tisztában van a képalkotó folyamat
fizikai alapjaival és technikai tulajdonságaival.

• A különböző anatómiai struktúrák és

pathológiai eltérések megjelenítése nem csak
az alkalmazott képalkotó módszertől, hanem
annak beállítási paramétereitől is
nagymértékben függ.
1895-ban fedezte fel Röntgen, az első fizikai Nobel-díjat ezért adták. Ő maga
"Xsugárzásnak" nevezte, angolul ma is X-ray-nek hívják.

Röntgensugárzásnak nevezzük azt a

rövidhullámú elektromágneses
sugárzást, amelynek
hullámhossztartománya 10-8 m-
től - 10-12 m-ig terjed. Tehát egy
röntgen foton frekvenciája és ezzel
energiája sokkal nagyobb, mint
azon fotonoké, amelyből a látható
fény áll.
A röntgensugárzás leginkább akkor
keletkezik, amikor felgyorsított
elektronok nagyrendszámú fém
felületébe csapódnak. A
becsapódás során egy folytonos
spektrumú úgynevezett fékezési
sugárzás, valamint egy vonalas
szerkezetű karakterisztikus
sugárzás jön létre.
 A röntgensugárzás előállítása izzókatódos röntgencsővel történik. A gyorsító feszültség 10000–
100000 V. Az elektronok becsapódása során az energia nagy része az anód belső energiájává
alakul, és csak egy igen kis része (pl. 0,1%-a) távozik sugárzás formájában

Nagy gyorsító feszültség esetén

kemény (nagy áthatolóképességű)
röntgensugárzás keletkezik.

Kis gyorsító feszültség esetén lágy

röntgensugárzást kapunk, ennek
alkalmazása az
orvostudományban közismert.

Emellett a röntgent alkalmazzák még

kristályok szerkezetének – a
kristályt alkotó atomok
elrendeződése periodikus
rendjének – vizsgálatára is.
 A röntgensugár és anyag kölcsönhatása
Ha a röntgensugár anyagon halad át, intenzitása folyamatosan
gyengül, melyet folyamatos gyengítésnek, attenuációnak is
hívnak.
A gyengítés során a sugárnyalábban csökken a röntgen fotonok
száma, ezáltal a sugárzás intenzitása is folyamatosan csökken.
A gyengítés tehát a röntgen fotonok és az anyag
kölcsönhatásából ered.
Bizonyos fotonok az anyagon kölcsönhatás nélkül áthaladhatnak, a
kölcsönhatásba lépő fotonok ugyanakkor a foton energiájától
függően a teljes atommal, héj-elektronnal vagy az atommaggal
léphetnek kölcsönhatásba.
 A diagnosztikai fotonenergia tartományban a legáltalánosabb a
héj-elektronokkal történő interakció.
 A röntgenkép keletkezése
Alapvetően két módja van annak, hogy röntgensugárzás
segítségével képet alkossunk:

-Az egyik módszer az lenne, hogy a röntgensugárzás

keresztül halad a testen, illetve a test egy részén és
árnyékképet vetítünk egy megfelelő receptorra
(projekció)- a hagyományos radiográfia és a
fluoroszkópia alapjául szolgál

-A másik módszer, melyet a computer tomográfiában

alkalmaznak, egy computer segítségével a
röntgensugárzás penetrációs adatokból képet számol,
illetve rekonstruál 
Ahogy a röntgensugár nyaláb a páciens testéből „kijön”, valójában
már tartalmazza a képet az egyes területek közötti expozíció
különbségekben. Ennek a látens képnek egy fontos
tulajdonsága, hogy milyen mennyiségű kontrasztot tartalmaz.
A kontraszt egy kép pontjai közötti röntgensugár expozíció
különbségében rejlik, mely kontraszt függ az adott vizsgálat
során vizsgált testrész fizikai jellemzőitől és az alkalmazott
röntgensugárzás áthatoló képességétől
 Röntgensugár kontraszt
A röntgensugár kontraszt a vizsgált páciens testéből
kilépő még láthatatlan képben rejlő kontrasztot jelenti
 A röntgensugár kontraszt azért keletkezik, mert a
röntgensugár penetrációja különbözik egy tárgyon való
áthaladás esetén környezetéhez képest
Maximális (100%) kontraszt akkor jön létre, ha a tárgyon
a röntgensugárzás egyáltalán nem halad át
(pl. fémtárgyak)
Ahogy a röntgensugárzás penetrációja nő, úgy a
kontraszt is csökken
A röntgensugár kontrasztot a tárgy fizikai jellemzői
(rendszám, sűrűség, vastagság) és a röntgensugár
áthatoló képessége (foton energia) határozza meg
 Kép kontraszt
A kép kontraszt a látható képen megjelenő kontrasztot jelenti
A kontraszt a részletek láthatóságát határozza meg
A röntgenfilmen a kontraszt a kép egyes pontjai között fennálló
optikai denzitás különbséget jelent
A fluoroszkópiás kép kontrasztja a kép egyes pontjai között
fennálló fényességi arányokból származik, mely szintén függ a
receptorra érkező röntgensugár kontraszt mennyiségétől,
valamint a képerősítő egyes részeinek beállításától
 TERÜLET KONTRASZT
A legtöbb klinikai szituációban ugyanakkor
egyetlen kép számos képletet és anatómiai
struktúrát „tartalmaz”. Ez különösen akkor
jelent problémát, ha a különböző képletek a
test különböző vastagságú és sűrűségű
területein helyezkednek el. 
Pl. A tüdő és mediastinum között nagy
szövetsűrűség különbség áll fenn, ezért e két
terület közötti kontraszt is nagy lesz. Egy tipikus
röntgenfelvételen a mediastinumot
reprezentáló filmterület igen világos, míg a
tüdőké jóval sötétebb.
Bármely képlet, mely a mediastinalis területen
ábrázolódik, igen világos háttérrel és bármely
képlet, mely a tüdő területén ábrázolódik,
sötét háttérrel rendelkezik. A röntgenfilm
egyik jellemzője, hogy a tárgykontrasztot csak
korlátozott mértékben tudja ábrázolni akkor,
ha az egy nagyon világos (mediastinum) vagy
viszonylag sötét (tüdő) háttérrel rendelkezik
 A FLUOROSZKÓPIA
A fluoroszkópia dinamikus radiográfiai
vizsgálat, mely vizsgálat közben aktív
diagnosztikai folyamat zajlik. Ebből
kifolyólag a fluoroszkópiát elsősorban a
radiológus orvos végzi
Az alkalmazása mégis visszaszorult, mivel a
vizsgálatokat dokumentálni kellett és a
radiográfiai film nagyon jó
felbontóképességgel rendelkezett.
Egy másik fontos szempont volt a vizsgálatok
során használt dózis csökkentése.
Manapság fluoroszkópiát kizárólag
dinamikus fiziológiás funkciók vizsgálatára
használunk, úgy mint nyelési próba, a
gastrointestinális rendszer passzázs
vizsgálata, hemodinamika stb. A
fluoroszkópia nem használandó felvételi
beállítások ellenőrzésére, mivel ez a beteg
sugárexpozícióját fölöslegesen és jelentős
mértékben növelné.
Digitális röntgen
 A RÖNTGENSUGÁR TULAJDONSÁGAI

1. Láthatatlan

2. Fénysebességű, egyenes vonalú terjedés

adott fókuszból gömbfelület mentén a tér
minden irányába

3. Elektromágneses tér nem téríti el

4. Testeken áthatol, közben gyengül és szóródik

A sugárvédelem szempontjából a sugárzásokat
feloszthatjuk úgynevezett ionizáló és nem ionizáló
sugárzásokra
• - Az ionizáló sugárzások a velük kölcsönhatásba kerülő
anyagokat úgy roncsolják, hogy abban elektromos
töltéssel rendelkező részeket keltenek. (A semleges
molekulákat, atomokat pozitív ionokra és negatív
elektronokra szakítják szét.) Ilyen a radioaktív és a
röntgensugárzás.
• - A nem ionizáló sugárzások energiája az előzőnél
kisebb, ezért ezek nem képesek ezt a hatást kiváltani.
Ezek közé tartoznak a rádió- és mikrohullámok, az
alacsony frekvenciájú elektromágneses terek.
Elektromos háztartási eszközeink többnyire ebbe a
csoportba tartozó sugárzást bocsátanak ki, talán
egyetlen kivétel a katódsugárcsöves TV, ahol a
képernyőhöz közel mérhető gyenge röntgensugárzás is.
 Sugárzással kapcsolatos mennyiségek és mértékegységek
DOZIMETRIA
A sugárzás mennyiségének jellemzésére különböző
mértékegységek születtek
A röntgensugárzással kapcsolatos mennyiségek két nagy
csoportba oszthatók. Az egyik csoport lenne a sugárzás teljes
mennyiségének meghatározása, míg a másik csoport a
sugárzás egy adott pontban mérhető koncentrációját jellemzi
A röntgensugárzás jellegzetes tulajdonsága, hogy a
sugárforrástól távolodva a sugárnyaláb széttartóvá válik és
ezért a sugárforrástól mért távolság függvényében egyre
nagyobb és nagyobb területet fed le
A sugárforrástól távolodva a sugárzás mennyisége nem
változik, de intenzitása vagyis a felületegységre jutó
teljesítménye csökken. Helyesen fogalmazva a sugárzás
intenzitása csökken
Az expozíció az a leggyakrabban alkalmazott mennyiség,
mely egy adott helyre érkező sugármennyiséget fejez
ki. Az expozíció hagyományos mértékegysége a röntgen
(R), az SI mértékegységben pedig a Coulomb/levegő-
kilogramm (C/kg):
1 R = 2.58 • 10-4 C/kg 1 C/kg = 3876 R
Mivel a R vagy C/kg mértékegységgel megadott expozíció
koncentrációt jelöl, ezért nem fejezi ki a testet (a
vizsgált beteget) ért teljes sugárzás mennyiségét
Az emberi test az őt ért sugárzási energia legnagyobb
részét elnyeli
• Az elnyelt dózis SI mértékegysége a gray (Gy), mely
megfelel 1 kg szövet által elnyelt 1 J sugárzási
energiának. A két mértékegység közötti összefüggés:
1 rad = 100 erg/g = 0.01 J/kg = 0.01 Gy 1 Gy = 100 rad
- az elnyelt dózis arányos a szövetet ért expozícióval
A dózis ekvivalens (H) az a mennyiség, mely a
foglalkozási vagy környezeti sugárzás expozíciónak
kitett személyben fejezi ki a sugárzás biológiai
hatását. A radiológiai osztályon dolgozó személyzet
sugárexpozícióját is dózis ekvivalensben határozzák
meg és rögzítik

A dózis ekvivalens hagyományos mértékegysége a

rem, az SI mértékegysége pedig a sievert (Sv).
A röntgenkép negatív kép:
- radiodenz (sugárfogó)- opacitate: „fehér”
- radiolucens (sugáráteresztő)- transparenţă: „fekete”

• 3 dimenziós test 2
dimenziós képe!!
• A vizsgált testrészről
egy szummációs
(összegzett) kép
keletkezik.
Szummációnak azért
nevezzük, mert a sugár
útjába eső valamennyi
szerv, szövet képe
megjelenik a filmen.
Kontrasztanyagok használata
• A kontrasztanyagok abszorpcióképessége elüt a lágy
szövetek abszorpcióképességétől (nagyobb vagy
kisebb), és ezért az általuk feltöltött testüregek alakja a
röntgenképen a kontrasztkülönbség alapján
megállapítható.
• A pozitív kontrasztanyagok nagy rendszámú atomokat
tartalmaznak (Ba,I).
• A negatív kontrasztanyagok kis sűrűségű közegeket
jelentenek (levegő, CO2 gáz), így a feltöltött tartomány
elnyelését csökkentik.
• A kontrasztanyaggal feltöltött térfogat elkülönül
környezetétől a röntgensugár gyengítési effektusa
során.
Rtg-kép kontrasztja függ a
- Sűrüségkülönbségektől -> negatív kontrasztanyagok
- rendszám-különbségektől -> pozitív kontrasztanyagok
A computer tomográfia (CT) negyedik évtizedébe lépett a klinikai
alkalmazásban és nagyon hasznosnak bizonyult számos klinikai
alkalmazás területén a rák diagnózistól a trauma vizsgálatáig. A CT volt
az első képalkotó modalitás, amely lehetővé tette a test mélyebb
struktúráinak szeletről szeletre történő vizsgálatát. A CT óriásit fejlődött
és technológiailag kifinomulttá vált
– A CT (computer assisted tomography) a 3. dimenziót tárja föl.
– Testtengelyre merőleges helyzetű réteg képe 2Dben, szürketónussal.
Vékony röntgennyaláb világítja át, alatta detektor mozog, érzékelve a
kilépő intenzitást.
– Mindkettő keskeny ólomkollimátorral van ellátva (feloldóképesség,
sugárterhelés csökkentése miatt).
– Ugyanazt a réteget több irányból világítja át – több ezer elem gyűlik
össze, majd kiszámolja az egyes pontok denzitását és megadja az
eredményt szürketónusos képben- HOUNSFELD- skla
– Az első CT (NaI(Tl) kristályos)
– 3. generációs - legyező alakú nyaláb, több 100 detektorral.
– A 4. generációs CTknél csak a sugárforrás fordul körbe, a detektorok
gyűrű alakban vannak.
• CAT:
– computer axial tomography, tengelyre merőleges rétegekről
készít képet, egymástól független réteg-képek készülnek.
A spirál CT jobb, mivel itt a rétegek átfedésben vannak.
• Spirál CT vagy helikalis:
– folyamatos rétegfelvétel, egymás után több körmozgás, a
beteg eltolódik testtengelyének irányába a felvétel közben.
Jobb minőségű, multiplanaris, 3D rekonstukciókat, az erek
kitünő ábrázolását teszi lehetővé

• Ablakozás:
– kis különbségek kimutatása a monitoron, a H megjelenítési
skálát széthúzzák a vizsgálandó tartományban.
• Hounsfield-skála:
– a gyengítési együtthatók skálázása, vízhez viszonyítás
módszerével.
Az indikációtól és vizsgált testtájéktól függően kontrasztanyag
alkalmazására lehet szükség:
- 50-70 %- ban i.v.
- a hasi szervek és retroperitoneum vizsgálatra majdnem 100%-ban per
os kontrasztanyagot adunk
 ULTRAHANG VIZSGÁLAT

A piezoelektromos kristályokkal létrehozott 2-10 MHz

frekvenciájú UH hullámok a vizsgált testbe bocsájtva
részben elnyelődnek, részben visszaverődnek az eltérő
akusztikus tulajdonságú határfelületekről
A visszavert hanghullám intenzitása -meghatározza a
képpont szürkeségét
Az érzékelő kristálydetektor valamint a detektálás között
eltelt idő alapján számítógép segítségével
keresztmetszeti képet rekonstruálhatunk
A transzducerek, melyek tartalmazzák a hanghullámokat
generáló és érzékelő kristályokat is, sec.-ként akár 24
képet is készíthetünk, így a vizsgálat- real time-, azaz
mozgások megjelenítésére alkalmas
 MÁGNESES REZONANCIA VIZSGÁLATOK

Az erős statikus mágneses térbe (0,3-1,5 T) helyezett

hidrogén atomok meghatározott frekvenciával rezgő
mozgást végeznek és képesek bizonyos frekvenciájú
rádióhullámok energiájának felvételére (gerjesztés),
majd a felvett energia rádióhullámok formájában
történő leadására (relaxáció)
A vizsgálóberendezés erős mágneses terébe helyezett,
rádióhullámú energiával gerjesztett emberi test a
gerjesztés megszüntetése után rádióhullámú
energiát bocsát ki, ez az ún. MR-jel vagy szignál.
A T1 vagy T2 súlyozott felvétel sokféle módon
készíthető és nem jelent mást mint hogy a
bonyolult relaxációs folyamatok egyik vagy másik
tipusát használjuk fel nagyobb mértékben
Különleges röntgenfelvételek