Nyugati médiarendszerek 2

Bajomi-Lázár Péter

1
 A polarizált pluralista modell
DANIEL C. HALLIN & PAOLO MANCINI:
Comparing Media Systems 2004

polarizált pluralista vagy mediterrán modell

Portugália (1976) Spanyolország (1975), Franciaország
(1969), Olaszország, Görögország (1973)
 és Közép- Kelet-Európa (1989–90)?
 a demokráciák „harmadik hulláma” (SAMUEL P.
HUNTINGTON 1991)
az egyes országok között vannak különbségek
sőt az egyes országokon belül is
(Észak- vs. Dél-Itália,
Baszkföld, Katalónia és Madrid környéke fejlettebb)

2
 A polarizált pluralista modell
2
később alakul ki a kapitalizmus és a liberális demokrácia
 erősebb ancien régime (a földbirtokos
arisztokrácia és a katolikus vagy az ortodox egyház)
hiányzott az erős polgárság  későn alakul ki konszenzus
a liberális demokrácia szükségességéről
 a modernizáció konfliktusos folyamat
 éles politikai ellentétek (polarizált pluralizmus, nincs
konszenzuskeresés, a pártok partikuláris értékeket
képviselnek)
 a média közvetlenül részt vesz pártpolitikai csatákban
 polarizált média  külső pluralizmus
 a sajtó még lehet szabad (bár nem feltétlenül az)
 viszonylag későn (többnyire a XIX. sz. első felében, de
aztán megint korlátozva) kiáltották ki a sajtó
szabadságát
3
A polarizált pluralista modell
3
hiányzott az erős polgárság
 az államra hárult a társadalom megszervezésének
feladata

gyenge piac
 az eredeti tőkefelhalmozást az állam valósította
meg
 erős állami szabályozói jelenlét a médiában is

COLIN SPARKS 2008: állam  kormány

 elfogult közszolgálati média

4
 A polarizált pluralista modell
4
I. politikai rendszer:

1. a partikuláris értékek képviselete

„affiliation voting” ( „issue voting”)
a politikai intézmények (az államigazgatás, az
igazságszolgáltatás) pártpolitikai alapon működnek
 patrónusok rendszere
 gyenge racionális-legális uralom

5
A polarizált pluralista modell
5
2. klientizmus:
az erőforrásokat patrónusok osztogatják
 támogatásért lojalitást  feudális örökség
 a politikai intézmények (az államigazgatás, az
igazságszolgáltatás) pártpolitikai alapon működnek 
patrónusok rendszere
 gyenge racionális-legális uralom
az információt is privát erőforrásnak tartják, nem osztják
meg az újságírókkal  hátráltatja az újságírás
fejlődését  a média integrálódása a pártpolitikába
a párbeszéd hiánya  polarizált (vagy fragmentált)
nyilvános szféra
az utolsó évtizedekben csökkent a pártrendszer és a média
polarizációja
„affiliation journalism”  „issue journalism”?
6
 A polarizált pluralista modell
6
ALINA MUNGIU-PIPPIDI 2013:

partikularizmus: hogy az emberekkel miként bánnak, attól

függ, milyen távolságra vannak a hatalom
képviselőitől  ezekben a társadalmakban az
egyenlőtlen bánásmód a norma
 a közérdek keveseket érdekel  az egyenlőtlenségek
kiegyenlítésének eszköze a megvesztegetés

univerzalizmus: mindenkit azonos – egyenlő – módon

kezelnek  ideáltípusok

7
A polarizált pluralista modell
7
II. médiarendszer:

1. a médiapiac:
Nyugat-Európa többi országához képest később alakult
ki a kapitalista iparosodás és a politikai
demokrácia  alacsony példányszámok
csekély a média kereskedelmi fejlettsége
 fenntartása az államra, a pártokra, az egyházakra
és a magánszemélyekre hárul
 jellemzően ma sincsenek bulvárlapok
(Spanyolország, Olaszország)
 helyettük sportnapilapok és pletykahetilapok
vannak

8
A polarizált pluralista modell
8
magasabb az analfabéták száma is, különösen a nők nem
olvasnak politikai sajtót  alacsony példányszámok
 gyenge protestantizmus, erős az ellenreformáció
késő polgárosodás  az első újságok az
arisztokráciához kötődtek
a tömegsajtó későn alakult ki  mire elterjedt volna,
megjelent és elfoglalta a helyét a rádió és a
televízió  bulvárműsorok
a lapok nem tényközlésre, hanem vélemény-
nyilvánításra szakosodtak
 nem válnak szét világosan a tény- és a
véleményközlő írások
a politikusok is írtak cikkeket
 erős pártsajtó (+ egyházi sajtó)
9
 A polarizált pluralista modell
9
a sajtó a politika iránt érdeklődő, szűk körű
értelmiségi elitnek szólt
 az elitek írnak egymásnak
a média ideológiák szószólója
 nem a tájékoztatás, hanem a mozgósítás eszköze
a média inkább a politikai és az irodalmi élet, mint a
piac részeként alakult ki
ez ma változik  globalizáció + kommmercializálódás

10
A polarizált pluralista modell 10
2. politikai párhuzamosság:
az újságok különböző politika irányultságokat
képviselnek – ez tükröződik olvasóközönségükben is
szoros a kapcsolat az újságírók és a pártok között
az újságírók nagy része fontosnak tartja az értékek és
eszmények képviseletét
nagy az átjárás a politikusi és az újságírói pálya között
(vö. MUSSOLINI)
„az újságírás inkább önkifejező, mint megfigyelő jellegű”
(PIERRE ALBERT 1983): a New York Times-ban 90 %, a Le
Monde-ban csak több mint 70 % a tudósítások aránya
a cél a közvélemény alakítása (nem a tájékoztatás)
 vezércikk a címlapon

11
A polarizált pluralista modell 11
a politikai párhuzamosság megjelenik a közmédiában is

Olaszország 1991-ig:

 RAI 1: kereszténydemokraták
 RAI 2: világi pártok
 RAI 3: kommunisták  „lottizzazione”

Franciaország de Gaulle alatt, Görögországban,

Portugáliában és Spanyolországban a politikai
többségnek ma is erős befolyása van a közmédiára

a pártos hagyomány újabban kezd a háttérbe szorulni

12
A polarizált pluralista modell 12

3. újságírói professzionalizáció:

az újságírás a politika és az irodalom

meghosszabbításaként alakult ki
fejletlen médiapiac  a lapok nem önfenntartóak
a diktatúrák idején az állami beavatkozás még jobban
korlátozta az újságírók autonómiáját
alacsony professzionalizáció: nincs kidolgozott szakmai
követelményrendszer, sem konszenzusos szakmai
normák, gyengék az újságíró-szervezetek
 későn alakult ki az intézményes újságíró-képzés
ugyanakkor magas az újságírás presztízse: írók,
filmrendezők rendszeresen írnak
13
A polarizált pluralista modell 13

szűk, de képzett olvasóközönséghez szólnak

az újságírás nem áll az autonóm intézményesülés magas
fokán, hanem külső tényezők: a politikai és az üzleti
élet befolyása alatt áll
gazdasági vállalkozók gyakran kizárólag a politikai
érdekérvényesítés érdekében alapítottak lapokat
az újságírás instrumentalizációja (politikai és
gazdasági eszközként való felhasználása)

 SILVIO BERLUSCONI (volt miniszterelnök) vagy

ROBERT HERSANT (francia, majd európai parlamenti
képviselő)

14
A polarizált pluralista modell 14

3. állami beavatkozás:
Dél-Európában az állam hagyományosan fontos szerepet
játszik a társadalom életében – így a médiában is
az állam történetileg cenzorként jelent meg
 nyomokban ma is megvan (DE GAULLE alatt 350-szer
alkalmazták „az államfő megsértését” tiltó törvényt) 
vö. tekintélyelvű sajtóelmélet
az elektronikus média sokáig állami monopólium
(Olaszországban 1976-ig, Franciaországban 1982-ig
 az Egyesült Királyságban csak 1955-ig!)
a hírügynökségek is állami kézben
sajtótámogatás (összege Európában Franciaországban és
Olaszországban a legmagasabb)
 az állam tilt és támogat
szigorúan korlátozzák a gyűlöletbeszédet
15
A polarizált pluralista modell 15
de: a klientizmus és a partikularizmus aláássa a hatékony
szabályozásra tett kísérleteket
az elmúlt évtizedekben meggyengült a politikai pártok
iránti lojalitás

a gondok:
1. a nyomtatott sajtó alacsony olvasottsága
(a média elitista jellege)
2. a tekintélyelvű kultúra maradványaként korlátozott a
nyilvános információk hozzáférhetősége
3. a hivatalok nyomást gyakorolnak a kritikus orgánumokra
4. erős a hajlam a média instrumentalizációjára
(a politikai és a gazdasági érdekcsoportok részéről)
5. a média a pártok harcáról, nem a par excellence
közügyekről tudósít

16
 A demokratikus korporatista modell

demokratikus korporatista vagy észak-közép-európai

modell:

Ausztria, Dánia, Finnország, Norvégia, Hollandia,

Németország, Svédország

Belgium és Svájc(!)
a németet és a némettel rokon nyelveket beszélik
Németország kivételével kis méretű és kis népességű
országok

Magyarország a szerzők szerint számos közös vonást

mutat ezekkel  inkább dél-európai?
17
A demokratikus korporatista modell 2

I. politikai rendszer:

1. a katolikus egyház és a földbirtokos arisztokrácia

politikai hatása kisebb volt, mint Dél-Európában
de a parasztság földtulajdonos volt
 a gyenge arisztokrácia is kénytelen volt
kereskedésre adni a fejét
 közel került a polgársághoz

2. erős reformáció és az ellenreformáció (és az ezeket

kísérő első vallási propagandaháború)
 vallási pamfletek százai + különböző szubkultúrák)
 sokan tudnak olvasni
18
A demokratikus korporatista modell 3

3. korporativizmus (corporatio = testület):

az egyes társadalmi csoportok (korporációk) nem
ellenségesen viszonyulnak egymáshoz
[ észak-atlanti individuális pluralizmus]
konfliktusaikat nem pl. sztrájkkal, hanem tárgyalás útján
rendezik
konszenzusra törekednek
 az ellentétes célok önkéntes és informális koordinációja
 a pragmatikus együttműködés és az ideológiai
különbségek nem összeegyeztethetetlenek
 a partnerség + a kompromisszum + a hatalommegosztás
eszménye
önkéntes egyeztetés a különböző érdekcsoportok között, az
érdekek tárgyalás és alku útján való érvényesítése  a
párbeszéd fontos terepe a média

19
A demokratikus korporatista modell 4

4. erős racionális-legális uralom

a klientizmus sosem honosodott meg (Ausztria kivételével)
 a sajtó sem a partikuláris érdekek képviseletének
eszköze
 az újságírók is inkább a közjót, mintsem a partikuláris
érdekeket képviselik

5. többnyire sokpártrendszer
 jellemzőek a bal- és a jobboldalt egyaránt felölelő
nagykoalíciók
gyökerek: 1930-as évek: így igyekeztek kezelni a válságot
és elkerülni a fasizálódást (a demokrácia összeomlását)
 megkönnyítette a viszonylag gyenge és megosztott
jobboldal

20
A demokratikus korporatista modell 5

6. erős a civil társadalom

 részt vesznek a médiapolitika formálásában, a
médiafelügyeleti szervekben
7. fejlett piacgazdaság + a 20. sz. elején erős jóléti állam
(más néven szociális állam) alakult ki
(szociáldemokrácia, magas adók, jóléti kiadások)
8. a gyenge ancien régime és az erős liberalizmus támogatta
a szabad sajtó kialakulását (kivétel: Németország és az
Osztrák-Magyar Monarchia: az arisztokrácia és az
abszolutista monarchia sokáig erős tudott maradni)
korán kikiáltották a sajtószabadságot:
 Svédországban 1766-ban, Norvégiában 1814-ben,
Hollandiában 1815-ben, Dániában 1848-ban
 Ausztria-Magyarországon csak 1867-ben,
Németországban csak 1874-ben

21
A demokratikus korporatista modell 6

II. a médiarendszer:

1. a médiapiac fejlődése:
a lapoknak magas példányszámuk van, mégis erős volt a
politikai pártokkal és más szervezetekkel való
párhuzamosság (amely az utóbbi évtizedekben csökkent)
korai polgárosodás  a kereskedőknek információkra volt
szükségük  a 17. sz. elejétől rendszeresen jelentek
meg újságok  a konzervatív hatalmaknak nem volt elég
erejük a lappiac korlátozására
polgárosodás + vallásháborúk  a média egyszerre piaci
tényező és politikai célok közvetítője  a sajtó
egyszerre a tájékoztatás és a mozgósítás eszköze
protestáns etika  a racionális nyilvános vita, az érvelés
és a mérlegelés kultusza
22
A demokratikus korporatista modell 7

nagy létszámú olvasóközönség, mert:

 korán tömegessé vált az írás-olvasás

 a protestantizmus hangsúlyozta, hogy mindenki
köteles „megtanulni Isten igéit és parancsolatait a
Szent Bibliában a saját szemével olvasni” (svéd
egyházügyi törvény 1686)
+ Németország egyes vidékein már a 17. században
kötelező volt az oktatás

 lokálpatriotizmus (a polgárok aktív részvétele a

helyi közügyekben): a polgárok a legkisebb
városkában is saját helyi lapot akartak
 a progresszív város és a hagyományőrző vidék közt
kisebb volt a különbség, mint Európa más régióiban
23
A demokratikus korporatista modell 8
2. politikai párhuzamosság:
felvilágosodás (gyors térnyerése összefüggött a
protestantizmussal)
 racionális és kritikus vita  a diskurzus átterjedt a
vallásiból a szekuláris nyilvánosságba
a vallási megosztottság politikai megosztottság is (+
helyenként nyelvi és etnikai különbségek, ld. Belgium
és Svájc)  egymás mellett élő szubkultúrák és
intézményrendszerek  szegmentált pluralizmus (vö.
Hollandia: protestáns, katolikus és szocialista
szubkultúrák)
az alternatív közösségeknek saját intézményeik vannak
 a sajtó a társadalmi csoportokon belüli önszerveződés
(és a csoportok közötti párbeszéd) egyik legfontosabb
eszköze + csoporton belüli szocializáció

24
A demokratikus korporatista modell 9
a lapok az 1990-es évekig szorosan összefonódtak a
pártokkal, a szakszervezetekkel, az egyházakkal
 az újságolvasók is a hagyományos választóvonalak
mentén oszlanak meg
az újságíró-társadalmat is ideológiai választóvonalak
osztják meg
a lapok egy idő után csak a pártlapok rovására tudtak új
olvasókat megnyerni
 tartózkodtak a politikai állásfoglalástól
a pártosság mértéke csökken
 ma már megengedett a „saját oldal” bírálata is
 az 1970-es évektől eltolódás az angolszász újságírói
normák felé
 SVENNIK HØYER 1998: kezdete „Dániában 1905-re,
Svédországban 1908-ra, Norvégiában körülbelül 1925-re”
tehető

25
A demokratikus korporatista modell 10

lappiaci koncentráció
 megnőtt a szolgáltatási orientáció
 nem nevelni, hanem kiszolgálni
ma háromféle lap van: független + pártos + bulvár
 ma már a kereskedelmi sajtó a domináns
a helyi lapok inkább gyűjtőlapok (kerülik a nyílt
állásfoglalást)
de az országos lapokban tovább él a külső pluralizmus
 összefügg a pilléres társadalom lassú
megszűnésével
ma már nem annyira a kommentárokban, mint a hírek
szelekciójában és hangsúlyaiban érhető tetten az
elfogultság

26
A demokratikus korporatista modell 11
3. újságírói professzionalizáció:
korán kialakult sajtópiac  magas bevételek  magas
újságírói jövedelmek + főállású alkalmazás + stabil
munkaviszony
 nagyfokú szakmai autonómia
 az első újságíró-szövetség már 1883-ban létrejött
Norvégiában
 szakmaként való közös fellépés
 nagy létszámú szervezetek
konszenzus alakul ki arról, hogy a média nem pusztán
kereskedelmi vállalkozás, hanem társadalmi intézmény  a
társadalomnak felelős, a társadalmi fejlődés szolgálatában
áll, a közérdeket képviseli
erős, az államtól független önszabályozó sajtótanácsok 
közös vagy külön etikai kódexek alapján működnek
kezdetben politikailag megosztottak voltak, de később
összekovácsolódtak

27
A demokratikus korporatista modell 12

nagyfokú szakmai autonómia + kis mértékű politikai és

gazdasági nyomás

de nem válik olyan élesen szét a riporter és a publicista

szerepköre, mint a liberális országokban

külső és belső sajtószabadság

már nem elképzelhetetlen, hogy egy újságíró a saját

pártját a nyilvánosság előtt kritizálja

28
A demokratikus korporatista modell 13

4. állami szerepvállalás:
demokratikus korporativizmus: az államnak minden polgára
számára biztosítania kell a társadalmi életben való
részvétel lehetőségét és a jólétet
 állami felelősségvállalás
 a médiát elsősorban társadalmi (csak másodsorban piaci)
intézménynek tekintik
közkeletű felfogás: az államnak aktív szerepet kell vállalnia
abban, hogy:
 az újságírók hozzáférjenek az információkhoz
+ terjeszthessék azokat
 a sajtó sokszínű és hozzáférhető legyen
 univerzalisztikus társadalmak
ugyanakkor az állam beavatkozási szabadságát erősen
korlátozzák
 belső fékek és ellensúlyok
29
 A demokratikus korporatista modell 14
sajtótámogatások (kivéve Németország és Svájc)
 világos szabályok mentén, konszenzusra törekedve:
 kizárja a politikai befolyást
 lassítja a piaci koncentrációt
 megőrzi a pluralizmust
 megőrzi a magas példányszámokat
 elősegíti a tényfeltáró újságírást
a gyűlöletbeszéd szigorú szabályozása (holokauszttagadás)
az 1980-as, 1990-es évekig monopólium a közszolgálati
média
 a felügyeleti szervekbe igyekeztek minél több társadalmi
szervezetet bevonni
 a kuratóriumokban különböző csoportok egymást is
ellenőrzik
 a közmédia független a mindenkori politikai többségtől
 nagy szakmai autonómia, a társadalom egészét
szolgálja 30
A demokratikus korporatista modell 15

összegzés:

különböző érdekcsoportok egyidejűleg és erőteljesen vannak

jelen a nyilvános szférában
 de valamennyi elfogadja a közös játékszabályokat
 a közjó, a kompromisszum megteremtésére törekednek
1. fejlett médiapiac
2. magas politikai párhuzamosság (de a pártos lapok mellett
egyre több független újság)
3. magas újságírói professzionalizáció (konszenzus a
szakmai normákról, a közérdek iránti elkötelezettség, az
újságírás nagy autonómiája)
4. magas állami beavatkozás (de együtt jár az erős
önkormányzatisággal)
31
 H&M kritikái
1. DENIS McQUAIL: „A legtöbb országban a média nem alkot
egyetlen, azonos célokra vagy filozófiára épülő
»rendszert«.”
 ám a szerzők jelzik, hogy egyes országok „hibridek”
(például Franciaország)
2. nem statikus, hanem dinamikusan változó rendszerekről
van szó
 ám a szerzők jelzik, hogy folyamatos kölcsönhatásban
álló rendszerekről van szó, amelyek konvergálnak
egymással (például a pártsajtó a háttérbe szorult)
3. nem foglalkoznak az új médiával – például azzal a
kérdéssel, hogy a régi médiában megmutatkozó
sajátosságok az új médiában is tovább élnek-e
4. nem foglalkozik a világ többi országával
 ám a szerzők a „hasonlót a hasonlóval” elvét követik

32
 H&M kritikái 2
5. nem lehet egy napon említeni az Egyesült Államokat
és az Egyesült Királyságot
6. a polarizált pluralista modell catch-all modell:
K-Európától D-Amerikáig szinte minden ország
belefér, pedig másként nézve ezek nagyon is
különböznek egymástól
7. más változók mentén részben más mintát kaptak volna
 pl. sajtószabadság v. kommercializálódás
8. nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy a közönség
médiafogyasztási mintázatai miként változnak (ha
változnak)

33
 H&M kritikái 3
9. COLIN SPARKS 2008: különbséget kell tenni állami és
kormányzati beavatkozás között
 az egyik legitim, a másik nem feltétlenül az

10. beszélhetünk-e újságírói autonómiáról (külső

hatásoktól való függetlenségről) akkor, amikor
egyes újságírók/szerkesztőségek maguk keresik a
kapcsolatot gazdasági és politikai
érdekcsoportokkal?

11. beszélhetünk-e a médiapiac fejlettségéről (magas

példányszámokról) akkor, amikor az állam dotálja
egyes sajtótermékeke előállítását vagy
terjesztését?

34
 H&M kritikái 3
10. MICHAEL BRÜGGEMANN ET AL. 2014:
kvalitatív vizsgálat  kérdés, hogy egy kvantitatív vizsgálat
is alátámasztaná-e a tipológiát?
az állami beavatkozás mint indikátor nem konzisztens:
Németországban pl. erős közszolgálati média van, de nincs
sajtóalap  ez inkább több különböző indikátor
empirikus vizsgálat:
 észak-európai (Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország –
vannak sajtóalapok),
 dél-európai (azonos a mediterránnal, de Portugália túl
liberális),
 nyugat-európai (azonos a liberálissal, de az Egyesült
Királyság nélkül: Egyesült Államok, Belgium, Hollandia,
Portugália)
 közép-európai (Ausztria, Németország, Svájc, Egyesült
Királyság, Írország – nincsenek sajtóalapok)

35
Köszönöm!

36