SZAKDOLGOZAT

Fényszóráson alapuló optikai részecskeszámláló

berendezések alkalmazása a környezeti aeroszol
kutatásban

Mirk Mihály

Témavezető: Dr. Alföldy Bálint

KFKI-AEKI

Tanszéki konzulens: Dr. Richter Péter

Tanszékvezető, FI
Egyetemi tanár

BME
2009
2
 Fényszóráson alapuló optikai részecskeszámláló berendezések alkalmazása
a környezeti aeroszol kutatásban

A feladat részletezése, elvárás a szakdolgozóval szemben: A fényszóráson

alapuló részecskeszámláló berendezéseket széles körben használják a környezeti
(indoor/outdoor) aeroszol kutatásban. A mérési eljárás során a mintavételezett levegőt
lézernyalábon vezetik keresztül. A fény-részecske kölcsönhatás során keletkezett szórt
sugárzást photomultiplyer detektálja. Adott térfogatú levegőben detektált egyedi
felvillanások számából a részecske koncentráció, a detektált fényintenzitásból a
részecskék mérete határozható meg. Így az eljárás a részecskék méreteloszlásáról is
tájékoztat, mely igen fontos információ az aeroszol forrására, illetve egészségi és
klímahatására vonatkozóan. Az eljárás olyan részecskék detektálására használható,
melyek átmérője a fény hullámhosszával összemérhető, így általában 250-300 nm az
alsó detektálási küszöb. Az ennél a méretnél kisebb úgynevezett nanorészecskék
detektálására speciális eljárást alkalmaznak, melynek során a részecskéket
kondenzációs kamrán vezetik át. A kondenzáció során keletkezett víz vagy alkohol
cseppek átmérője már meghaladja a detektálási küszöböt, így optikai módon
detektálhatók. Az eljárás során azonban elvész a részecske átmérőre vonatkozó
információ. A hallgató megismerkedik az optikai részecskeszámláló berendezések
működési elvével, gyakorlatot szerez a berendezések működtetésében, a mért
eredmények kiértékelésében és értelmezésében. A munka során a jelölt részt vesz
atmoszférakutató mérési kampányokban, melyek során az optikai berendezések felelőse
lesz. Részt vesz a mérési koncepció kidolgozásában, valamint eljárást dolgoz ki az
információ vesztség minimalizálása, illetve az elveszett információ visszanyerése
érdekében (ld. detektálási küszöb, illetve átmérő adat vesztés kondenzációnál). A
kutatás a környezeti nanorészecskék mérhetőségére, illetve légköri koncentrációjuk
meghatározására fókuszál.

3
4
 Önállósági nyilatkozat

Alulírott Mirk Mihály, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója

kijelentem, hogy ezt a diplomatervet meg nem engedett segédeszközök nélkül, saját magam készítettem,
és a diplomatervben csak a megadott forrásokat használtam fel. Minden olyan részt, melyet szó szerint,
vagy azonos értelemben, de átfogalmazva más forrásból vettem, egyértelműen a forrás megadásával
megjelöltem.

Dátum aláírás

5
6
 Tartalomjegyzék

Bevezetés, irodalmi áttekintő............................................................................................9

Légköri aeroszol definíciója:........................................................................................9
Keletkezés:....................................................................................................................9
A légköri aeroszol ülepedése:.....................................................................................10
Méreteloszlása:...........................................................................................................11
Méret szerinti módusok..............................................................................................11
Hatásai .......................................................................................................................13
Éghajlati hatása:......................................................................................................13
Élettani hatása:........................................................................................................14
A munka célja:............................................................................................................15
Alkalmazott mérési módszerek.......................................................................................17
Optikai tulajdonságok:................................................................................................17
Egyrészecskés szórás-közelítés:.................................................................................18
Abszorpció: ................................................................................................................19
Abszorpció és szórás kis részecskéken ..................................................................21
Abszorpció, és szórás gömbi részecskéken:...........................................................23
Abszorpció, és szórás nem gömbi részecskéken:...................................................24
Fényelnyelő részecskék:.............................................................................................24
Fekete szén (BC):...................................................................................................24
Barna szén (BrC):...................................................................................................25
Ásványi por (MD):.................................................................................................26
Alkalmazott műszerek....................................................................................................28
Aethalometer:.............................................................................................................28
UVPM:....................................................................................................................32
Műszer működése:..................................................................................................33
Aethalometer korrekció:.........................................................................................34
Aeroszol spektrométer:...............................................................................................36
Méréseink eredménye.....................................................................................................38
Grimm aeroszol spektrométer:...................................................................................38
Aethalometer:.............................................................................................................41
Konklúzió.......................................................................................................................44
Felhasznált irodalom.......................................................................................................45

7
8
 Bevezetés, irodalmi áttekintő

A Föld lakosságának nagyobb, és nagyobb hányada él, és költözik városokba.

Így egyre jelentősebb kérdés a városok élhetőbbé tétele. Statisztikák igazolják, hogy a
légúti megbetegedések előfordulása a nagyvárosokban gyakoribbak, mint vidéken. A
légszennyezettség a városokban egyre nagyobb méreteket ölt. Budapesten idén
olyannyira megnőtt az aeroszol koncentráció, hogy január 11-én és 12-én szmog-riadót
kellett elrendelni. Ezen időszakban több vidéki nagyvárosban is vészesen megnőtt a
légköri aeroszol koncentráció. Az aeroszolok mesterséges forrásainak száma
folyamatosan gyarapszik, és ezért egyre inkább befolyásolja életünket. Így manapság,
egyre nagyobb gondot kell fordítanunk a légköri aeroszol keletkezésének, hatásának
tanulmányozására.

Légköri aeroszol definíciója:

A légköri aeroszol (PM, particulate matter) a levegőben lebegő szilárd és/vagy
cseppfolyós részecskék kolloid diszperz rendszere. A légköri aeroszol részecskék
mérete 2 nanométertől 100 mikrométerig terjedhet.

Keletkezés:
Az aeroszolok forrásuk alapján többféleképp csoportosíthatók. Ismerünk
elsődleges, vagy másodlagos, illetve mesterséges vagy természetes forrásokat.
Elsődleges légszennyezők közvetlenül kerülnek a levegőbe. Míg a légkörbe került
anyagok (gázok) kémiai reakciói útján létrejött aeroszol részecskék alkotják a
másodlagos részecskéket. Az antropogén, mesterséges, források közé tartoznak a
gyárkémények, télen a lakossági fűtés, és igencsak jelentős mértékű forrás a közlekedés
is. Természetes forrás pedig a kövek aprózódása, az autók/állatok/emberek által felvert
por, és a növényi pollen is.
Az 1 μm-nél kisebb részecskéket finom aeroszoloknak nevezzük. Ezek főleg
kondenzációval, és koagulácóval/akkumulációval keletkeznek. A különféle gőzök
nukleációja során a kevésbé rendezett fázisból a tér bizonyos pontjain rendezettebb
fázis alakul ki. Ez a folyamat lehet homogén, amikor csak a kondenzálandó gőzök
vesznek részt, és heterogén, amikor a kondenzáció kondenzációs magvakon megy
végbe. A kondenzáció révén létrejött részecskék többnyire gömbalakúak.

9
 A kicsi részecskék levegőmolekulákkal ütköznek, és az emiatt kialakult
véletlenszerű mozgásuk során egymással is ütköznek, és összetapadva nagyobb
egységet alkotnak. Ezt a jelenséget folyadékok esetén koagulációnak, szilárd
részecskék esetén akkumulációnak nevezzük.
Az 1 μm nagyobb, durva részecskék főleg a felszín aprózódásával
keletkezhetnek, alakjuk általában igen változatos, szabálytalan. Eredetüktől függően
lehetnek szárazföldi, illetve óceáni eredetűek.
A szárazföldi aeroszol a szél segítségével jön létre, ami kis részecskéket szakít
ki a talajból, sziklákból. Mivel a talaj közeli szélsebesség közelíti a nullát, ezért
valószínűleg turbulens áramlások juttatják a részecskéket a levegőbe.
Az óceáni aeroszol leginkább sót tartalmaz. Legvalószínűbb módja az aeroszol
képződésnek a tengerfelszínre érkező gázbuborékok szétrobbanása. A buborékok
növekedésével nő a légkörben képződő aeroszolok száma. De a hullámok tarajáról is
felkaphat vízcseppeket a szél. A szélsebesség növekedésével mindkét esetben nő az
aeroszolok száma.

A légköri aeroszol ülepedése:

Az aeroszolok stabilitását a rájuk ható külső erők szabályozzák. Legfőbb külső
erő a gravitáció. A tömegvonzás hatására a részecskék ülepednek. Ha az ülepedési
sebesség (vg) nagy, akkor a részecske hamar kikerül a légkörből. Egy gömb alakú
részecske állandó ülepedési sebességét kiszámíthatjuk, mivel a rá ható gravitációs erő
megegyezik a közegellenállásból rá ható erővel:
4 3
r πρ p g = 6rπµv g (1)
3
Ahol μ a dinamikus viszkozitási együttható, g a gravitációs állandó, r a gömb sugara, és
ρp a sűrűsége. Így:
2r 2 ρ p g
vg = (2)
9µ
Látható, hogy minél nagyobb a részecske sugara, annál gyorsabban ürül ki a
légkörből. Emiatt a levegőben 100 μm sugarú részecske már csak ritkán, csupán a
forrás környezetében található.

10
Méreteloszlása:
Mint látható a gravitációs ülepedés, illetve a koagulácó/akkumuláció erőteljesen
befolyásolja a részecskék méret szerinti eloszlását. Így a méreteloszlás nem lesz
egyenletes.
N1 és N2 koncentrációjú r1 és r2 sugarú részecskék esetén a
koaguláció/akkumuláció miatti részecskeszám-csökkenés:
dN 1
− = K c N1 N 2 (3)
dt
ahol Kc (m3/s)a koagulációs együttható.
K c = 2π (r1 + r2 )( D1 + D2 ) (4)
D a diffúziós állandó, ami:
kT  Al 
D= ⋅ 1 +  (5)
6πµr  r 
ahol l az átlagos szabad úthossz,
 r
A = 1,25 + 0,4 ⋅ exp− 1,1  (6)
 l
Általában a sugár egy nagyságrenddel való növelésére a diffúziós állandó két
nagyságrenddel csökken. Vagyis Kc a sugár csökkenésére tetemes ütemben nő, tehát a
koaguláció/akkumuláció gyorsul. A koaguláció egy bizonyos méret fölött teljesen
elhanyagolható mértékű.
A gravitációs ülepedés és a koaguláció/akkumuláció miatt módosul a részecskék
méreteloszlása. A koaguláció/akkumuláció csökkenti a 0,1 μm alatti, míg az ülepedés
az 1 μm fölötti részecskék számát. Így a légköri tartózkodási időnek 0,1-1 μm között
maximuma van. Ezek a részecskék a csapadékkal együtt, nedves ülepedéssel hagyják el
a légkört.

Méret szerinti módusok

A méret szerinti eloszlás három módusból tevődik össze: a nukleációs (dp < 0,1
μm), akkumulációs (0,1 μm < dp < 2,0 μm) és durva(dp >2 μm) módusból. Ezt a három
módust az ábra szemlélteti:

11
 1. ábra: egy tipikus városi környezet méreteloszlás függvénye.
Jól látható, ahogy a 3 módus elkülönül.

A nukleációs módus a nukleációval keletkezett részecskékből áll. Számuk az

elsődleges forrástól való távolsággal csökken. A nagyobb koncentrációjú nukleációval
keletkezett részecskék gyorsan koagulálnak, és ha a forrás kifogyott, akkor
összegyűlnek a részecskék a 0,1-1 μm-es mérettartományban. Ez a mérettartomány már
az akkumulációs módusba tartozik. A durva módust a felszín aprózódásával keletkezett
részecskék alkotják. Relatív gyakoriságuk alacsony, mégis jelentős tömeget, térfogatot
képviselnek. Mivel a durva részecskék felülete kicsi a finom részecskékhez képest,
ezért a gőzök inkább a finom aeroszolokra kondenzálódnak. A durva részecskék szám
szerinti eloszlása kicsi, ezért nem is keverednek más módusokkal. Keletkezésüknél
fogva más a kémiai összetételük is.
Amint az a 2.ábrán látható, a mérések alkalmával nem mindegy, hogy a
részecskék milyen tulajdonságát vizsgáljuk. Amennyiben a részecskék darabszámát
mérjük, akkor leginkább a kisebb méretű részecskékről kapunk információt, mivel azok
darabszáma dominálja a méreteloszlást. Ellenben, a tömeg vagy térfogat mérésben a
nagyobb részecskéknek van meghatározó járuléka.

12
 2.ábra: a különféle mérések alkalmával a
különféle mennyiségek hogyan változnak a
részecske átmérőjével: a) darabszám, b)felület c)
térfogat

Hatásai
Az aeroszol hatással van az éghajlatra, az emberi egészségre, a látótávolságra,
valamint közvetett módon a vizek, illetve a talajfelszín tisztaságát is befolyásolja.

Éghajlati hatása:
Éghajlatunkat az aeroszol alapvetően kétféleképp befolyásolja, a napsugárzással
való kölcsönhatáson keresztül, valamint kondenzációs magként részt vesznek a
felhőképzésben. A sugárzással történő kölcsönhatás lehet fényszórás, avagy elnyelés.
A szórás során a részecskék a besugárzott elektromágneses
hullámokat (napfényt) változatlan hullámhosszon újra kisugározzák.
Ez a kisugárzás minden irányban jelentkezik irányonként más-más
intenzitással. A szórás akkor a legintenzívebb, mikor a részecske
mérete nagyjából a beérkező fény hullámhosszával azonos. Ez
leginkább a 0,1-1 μm-es tartományt jelenti, azaz, az infravörös és a látható
tartományt.

13
 Az elnyelés során az aeroszol a sugárzási energiáját más energiává, (pl:
hőenergiává, kémiai energiává) alakítja. Kérdéses, hogy ezen jelenség miként hat a
Föld klímájára. Mivel az aeroszol a felsőbb rétegekben elnyeli a napsugárzás egy
részét, ezért ott melegíti a légkört. Árnyékoló hatásának következtében viszont
csökkenti a talaj energiaelnyelését, ezen keresztül a felszín melegedését, tehát közvetve
hűti a légkört. A két folyamat eredőjének előjeléről a mai napig viták folynak. Az
elnyelésben kiemelt szerepe van a koromnak, hiszen fekete színe miatt mindenféle
sugárzást elnyel.
A felszálló meleg levegő hőmérséklete csökken a magassággal. Az alacsonyabb
hőmérsékletű levegő kevesebb vízgőzt képes megtartani, ezáltal egy magasság felett a
levegő túltelítetté válik, és a fölös vízgőz az aeroszolokon kondenzálódik. Minden
részecskéhez tartozik egy kritikus túltelítettség, amelyen aktívvá
válik, vagyis spontán növekedésnek indulhat. A kritikus túltelítettség
értéke a részecskék fizikai (pl. méret) és kémiai (higroszkóposság)
tulajdonságainak függvénye. Minél nagyobb a részecske sugara,
illetve minél inkább vízoldható, annál alacsonyabb a kritikus
túltelítettsége. Amennyiben sok aeroszol részecske van a levegőben
és ezek aktívvá is válnak, akkor több, de kisebb méretű felhőcsepp
keletkezik. Az ilyen szerkezetű felhők a nagyobb cseppekből álló
felhőkhöz képest hatékonyabban szórják vissza a világűrbe a földi
légkörbe beérkező napsugárzást és stabilitásuk is nagyobb, azaz
kisebb valószínűséggel képződik belőlük csapadék. Ez a jelenség a
légkört hűti, hisz a sugárzás az energiája kisebb hányadát tudja a
Földön leadni.

Élettani hatása:
Egészségünket is jelentősen befolyásolja az aeroszol, amely az emberi
szervezetbe leginkább légzés által jut be. Élettani hatásaikat a részecskék, valamint a
légzőszervek fiziológiai, fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak komplex
rendszere és kölcsönhatásaik mechanizmusa befolyásolja. Az aeroszol részecskék
koncentrációja, kémiai összetétele és mérete, valamint különböző egészségkárosodási
mutatók között közvetlen összefüggést találtak az elmúlt években. Kimutatható volt,
hogy városi környezetben egészségügyi szempontból talán a legfontosabb
légszennyező anyag az aeroszol. Az egészségkárosodás asztmát, krónikus légúti

14
megbetegedéseket (pl. légcsőgyulladást, emphysemát, tüdőhegesedést, COPD-
betegséget), daganatos légzőszervi betegségeket és koszorúér betegségeket foglal
magába, akut és krónikus egészségkárosító hatást egyaránt kifejthet. Feltételezzük,
hogy az aeroszol részecskékben található fémeknek, elsősorban az átmeneti fémeknek,
és szerves vegyületeknek különös jelentősége van, például az oxidatív stressz
létrehozásában. Egészségkárosító hatást mutattak ki az ultrafinom részecskékkel
és/vagy finom részecskékkel, továbbá a durva részecskékkel kapcsolatban is.
Az egészségügyi hatás mértékének és jelentőségének tudatosításában segíthet az
USA kilencven városára kiterjedő szisztematikus vizsgálat eredménye, amelyből

megállapítható, hogy a PM10 ( 2r ≤ 10 µm ) méretfrakciójú aeroszol

tömegkoncentrációjának 10 μg/m3 növekedése átlagosan mintegy 0,3–0,6%-kal növeli
meg a napi halálozások relatív kockázatát.
Hasonlóképpen, ha a PM2,5 ( 2r ≤ 2,5µm ) méretfrakciójú aeroszol
tömegkoncentrációja 10 μg/m3 értékkel megnövekszik, akkor ez átlagosan 4%
többletet eredményez a napi halálozások várható számát illetően. Az aeroszol
környezeti hatásainak közvetlen érzékszervi tapasztalása a levegőminőség romlása, a
látótávolság csökkenése és az épületek falait befeketítő réteg.
Az eddig leírtakból látható, hogy az aeroszol hatásának megfigyelésénél a
mennyiség mellett részecskék mérete is fontos. Mivel a légköri aeroszol
méreteloszlásának maximuma a 0,1-1 μm mérettartományban található ezért ezen
méretű részecskék vizsgálata különösen is indokolt.

A munka célja:
Az általunk végzett mérések fő célja hozzájárulni Budapest levegőminőségének
értékeléséhez. Ehhez a különféle légszennyező anyagok légköri koncentrációját
mértük, különös tekintettel az aeroszolra. Legfontosabb kérdéseink közé tartozik
Budapest és környékén a légköri aeroszolok vertikális, és horizontális eloszlása,
méreteloszlása, és a koromnak, mint kiemelt összetevőnek a koncentrációja. Ezt széles
körben használt mérési módszerek alkalmazásával valósítottuk meg. E mérési
módszerek elméleti hátterét, az általunk használt berendezések mérési elvét ismertetem
dolgozatomban. A mérési módszereket olyan szempontból értékelem, hogy milyen
mértékben használhatóak a kitűzött cél érdekében, vagyis a városi légszennyezés
vizsgálatában. Dolgozatomban példán keresztül mutatom be a légköri korom mérése
közben jelentkező mérési műtermék kiküszöbölésének módját, illetve extrapolációs

15
eljárást ismertetek, mellyel információt nyerhetünk az aeroszol spektrométer mérési
tartományán kívül eső részecskék méreteloszlásra vonatkozólag.

16
 Alkalmazott mérési módszerek
Az aeroszol koncentráció meghatározása történhet a részecskék tömegének
mérésével, vagy a részecske-fény kölcsönhatás alapján, optikai úton. Mivel célunk a
0,1-1 µm mérettartományba eső részecskék vizsgálata, melyek az előbbi fejezetben
elmondottak alapján főleg a számszerinti eloszlásban adnak járulékot, ezért az optikai
módszer mellett döntöttünk. Az optikai mérési elv alapulhat fényszóráson, illetve
elnyelésen.

Optikai tulajdonságok:
Az aeroszol optikai extincióját (fényintenzitás csökkenés) a fényszórás, és az
abszorpció okozza. Ha egy kis részecske - legyen szilárd, vagy folyékony - kerül egy
elektromágneses hullám (fény) útjába, akkor a beérkező fény elektromos terének
hatására a benne levő dipólusok oszcillálnak. A gyorsuló elektromos töltések
elektromágneses teret hoznak létre maguk körül, melyet minden irányban
kisugároznak. A gerjesztett elemi töltések továbbá átalakíthatják a beérkező
elektromágneses energiát más energiává. Ha a részecske a gerjesztési energiát átalakítja
(pl.: hőenergiává) akkor ezt elnyelésnek nevezzük. A szórás az anyag
inhomogenitásával van kapcsolatban mind a molekulán belül, mind több molekula által
alkotott halmazon belül.

3. ábra: a P pontban a szórt fény megegyezik a kis részek által

kisugárzott hullámok szuperpozíciójával

A fényszórás minden egyes részecskén egyenként megy végbe. A részecskék

anyaga, geometriája különböző lehet. Jelen esetben rugalmas szórást feltételezünk.

17
Vegyünk egy tetszőleges alakú részecskét és osszuk fel kis részekre, amint a 3. ábrán is
látható. Az alkalmazott oszcilláló tér (beérkező elektromágneses hullám) minden kis
részben gerjeszti az ottani dipólmomentumot. A dipólusok oszcillálnak a beérkező
hullám frekvenciájával, és emiatt minden irányban sugároznak. Egy adott P pontban a
teljes szórt fény megegyezik az adott pontban lévő szórt hullámok szuperpozíciójával,
ahol számításba vesszük a fáziskülönbségeket is. A dipóluson való szórás koherens. Ha
a részecske kicsi a megvilágító fény hullámhosszához képest, akkor a másodlagos
hullámok nagyjából azonos fázisban vannak. Ilyen részecskénél nem lesz nagyon
irányfüggő a szórt fény intenzitása. Ahogy növekszik a részecske mérete, úgy nő meg a
hullámok kioltásának, és erősítésének lehetőségeinek száma is. Így több csúcs, és völgy
lesz látható a szórási képben. A hullámocskák fáziskülönbségei geometriai adatoktól
függnek: megvilágítási irány, részecske mérete és alakja. A gerjesztett dipólmomentum
amplitúdója és fázisa adott frekvencián már anyagfüggő.

Egyrészecskés szórás-közelítés:
A természetben nincsenek egyedülálló részecskék, többnyire rengeteg
különböző részecskét találunk adott kis térfogatban. Ahhoz viszont, hogy teljesen
megértsük a fényszórás jelenségét, tudnunk kell, miként reagálnak nagymennyiségű
részecskék az oszcilláló elektromágneses térre. A részecskék egymással
kölcsönhatásban állnak. Minden egyes részecskét gerjeszti a külső fény, és a többi
részecskén szóródott fény is. Ezen felül a részecske körül kialakult elektromágneses
mezőt a saját, és az összes körülötte lévő részecske elektromágneses mezeje alakítja ki.
Ez egy igen bonyolultan összefüggő rendszer, mely nagymértékű egyszerűsítések
bevezetésével, megoldhatóvá válik.Így jutunk el az egyrészecskés szóráshoz (single
scattering). Ebben a közelítésben a részecskék száma elegendően alacsony, és a térbeli
elhatárolódásuk elegendően nagy ahhoz, hogy egy részecske körül a többi részecske
hatása elhanyagolhatóan kicsiny legyen, a külső elektromágneses tér hatásával
szemben. Ezen közelítés mellett a teljes szóródott elektromágneses mező megegyezik
az egyes részecskéken szóródott mezők összegével, ahol minden egyes szórást csak a
külső elektromágneses tér indukált.
Az egyrészecskés szórásnál a részecskék, és az elhelyezkedésük teljesen
véletlenszerű, ami inkoherens szórást feltételez. Vagyis nem tapasztalható semmiféle
rendezettség az egyéni szórt hullámok fázisai között. Így az összes részecskén való
szórás teljes intenzitása meg fog egyezni a külön-külön vett szórások intenzitásainak

18
összegével. De ha már a részecskék valamilyen oknál fogva nem véletlenszerűen
helyezkednek el, akkor a szórás a fény irányában koherens lesz.
A nehézséget már csak az okozza, hogy nem tudunk olyan megfelelően pontos,
általános feltételeket szabni ezen közelítéshez, amelyen teljesül az egyrészecskés
szórás. Laboratóriumokban általában van lehetőség elegendően kis részecskék
létrehozására. Ellenben a felhők leírására már nem használható az egyrészecskés
szórásmodell, ott már többrészecskés szórás (multiple scattering) figyelembevételére
van szükség.

Abszorpció:
Az abszorpció az abszorpciós hatáskeresztmetszettel σabs ( [σ abs ] = m ) és az
2

abszorpciós hatásfokkal Qabs jellemezhető. Az abszorpciós hatásfok az abszorpciós és a

geometriai hatáskeresztmetszet hányadosa. Gömb esetén a geometriai
hatáskeresztmetszet.
σ geom = r 2π (7)
Így:
σ abs σ
Qabs = = abs2 (8)
σ geom πr

1
Az abszorpciós együttható βabs ( [ β abs ] = ) n részecskére nem más, mint az egyéni
m
hatáskeresztmetszetek összege, adott térfogatra nézve. Azonos részecskék esetén ez
nem más, mint egy részecske hatáskeresztmetszetének és a részecskék térfogati

n 1
darabsűrűségének ( N = ; [ N ] = 3 ) hányadosa:
V m
n

∑σ abs _ i
(9)
β abs = i =1
= Nσ abs
V
A tömeg abszorpciós együttható Eabs az a tömegre vonatkoztatott összes abszorpció
hatáskeresztmetszet.
n

∑σ abs
β abs
E abs = i =1
= (10)
n
ρ
∑m
i =1
i

19
Az albedo (single scattering albedo SSA) ω, pedig a szórás aránya a teljes
elnyelődésben:
σ sca σ sca
ω= = (11)
σ ext σ sca + σ abs
ahol a teljes elnyelődés hatáskeresztmetszet a szórási, és az abszorpciós
hatáskeresztmetszetből tevődik össze. Ez felírható β -kal is:
β sca β sca
ω= = (13)
β ext β sca + β abs
Az albedo értéke 0 és 1 között mozoghat, 0 esetén csak abszorpció lép fel, ez a
tökéletesen fekete részecske, míg 1 esetén pusztán csak szórást tapasztalunk, ez a
tökéletesen fehér részecske.
Az aeroszol optikai tulajdonságainak (abszorpció, szórás, SSA) hullámhosszfüggését

egy hatványos kifejezéssel adhatjuk meg. Például β abs esetén:

β abs ( λ1 )  λ1 
− AAC

=  (14)
β abs ( λ 2 )  λ 2 
ahol AAC az abszorpciós Ångström tényező. A szórási Ångström tényezőt (SAC)
hasonlóképp kapjuk.
A részecskék fényelnyelését a térbeli komplex törésmutató-eloszlástól függ,
amely magába foglalja a részecske, és a részecske körüli törésmutató-eloszlás közti
kapcsolatot is. A legtöbb légköri alkalmazásnál a részecske körüli törésmutató
egységnyinek tekinthető. A komplex törésmutató, m, felírható a következőképp:
m = n + ik (15)
ahol n a valós, és k az imaginárius rész. Ha egy részecskének csak valós törésmutatója
van, akkor az csak szórja, de nem nyeli el a fényt. Egy anyag sokrészecskés
abszorpciós együtthatója βabs_sok a törésmutató képzetes részével függ össze:
4πk
β abs _ sok = (16)
λ
ahol λ a hullámhossz.
Optikai alkalmazásoknál a részecske relatív optikai sugarának a részecske
karakterisztikus méretének és a hullámhossznak az arányával jellemezzük, mert a
részecske optika skála invariáns, azaz ugyanúgy viselkedik a mm-es részecske a mm-es
hullámmal, mint a cm-es részecske a cm-es hullámmal. Gömb alakú részecskére a
karakterisztikus méret a kerülete. Így az x méretparaméter:

20
 2πr
x = (17)
λ
ahol r a sugár.
A részecskét kicsinek tekintjük a hullámhosszhoz képest, ha x<<1. Nem gömbi
részecskék esetében térfogatot, vagy felszínt is felhasználhatunk x kiszámításához.
A részecskék optikai tulajdonságait többféle technikával, és közelítéssel
számíthatjuk. Itt a kis részecskékre koncentrálunk. A homogén, gömbi részecskék
fényszórását közvetlenül Mie elmélettel lehet kiszámítani. Általában mindenféle
részecskét ezzel az elmélettel számítanak, mivel kényelmes használni. A Mie elméletet
kiterjesztették már ellipszoid, és rétegelt részecskékre, és léteznek még egyéb
közelítések fraktál-szerű láncra. A teljesen véletlenszerű alakú, és törésmutató eloszlású
részecskéket csak számításigényes módszerekkel számíthatjuk, úgy mint a T-mátrix, és
a diszkrét dipól technika.

Abszorpció és szórás kis részecskéken

A Rayleigh tartománybeli részecskék (x<<1) optikai tulajdonságai fontosak,
hiszen ezek gravitációs ülepedése lassú, emiatt sokat tartózkodnak a légkörben. Ezen
tartományban az abszorpció leginkább a magas hőmérsékletű égésből származó
részecskéket érinti, amely nagymennyiségű fekete szenet (BC) tartalmaz.
Minden tetszőleges részecskét feloszthatunk kis részekre. Ha a fény egy kis
részecskére (x<<1) esik, a részecske minden kis részében az ottani dipólmomentumot
gerjeszti. A dipólusok oszcillálnak a beérkező hullám fázisával és frekvenciájával, ezért
azok minden irányban sugároznak.

A szórási hatáskeresztmetszet σsca a teljes részecskére a szórási amplitúdók ( σ sca _ i )

koherens összegzés miatt n darab azonos kis rész esetén V térfogatú részecskére:

2 2
 n  4 
σ sca =  ∑ σ sca _ i  = n 2σ sca _ i = ( NV ) σ sca _ i =  πN  r 6σ sca _ i
2
(18)
 i =1  3 

ahol σ sca _ i az i-dik kis rész szórási hatáskeresztmetszete, N a kis részek

darabsűrűsége. Az egyenlőség jobb oldalánál feltettük, hogy a részecske gömb alakú, és
r a gömb sugara. Ezen képletből látszik, hogy a részecskének a hatáskeresztmetszete
arányos a térfogatának négyzetével, ha gömb alakú, akkor sugarának hatodik
hatványával.

21
 Az abszorpció az oszcilláló dipólusok tompításának következménye, amikor az
elektromágneses energia átalakul hőenergiává. Emiatt a kis részek abszorpciós

hatáskeresztmetszeteinek σ abs _ i összegéből megkapjuk a teljes részecske

hatáskeresztmetszetét:
n
4 
σ abs = ∑σ abs _ i = nσ abs _ i = ( NV )σ abs _ i =  πN r 3σ abs _ i (19)
i =1 3 
Hasonlóan a szóráshoz itt is éltünk azon feltételezéssel, hogy minden kis rész
egyforma, és hogy a részecske gömb alakú.
A szórási és az abszorpciós hatásfok az előbbi feltételekkel:
2
4  6
 πN  r σ sca _ i
σ sca 16 N 2x4 4 (20)
= 
3
Qsca = = πN 2 4
r σ = λ σ sca _ i ( λ )
σ geom
sca _ i
r π
2
9 9π 3

4  3
 πN r σ abs _ i
σ abs 4 2 Nx
= 
3 (21)
Qabs = = Nrσ abs _ i = λσ abs _ i ( λ )
σ geom r π
2
3 3π

ahol az egyes kis részek szórási/abszorpciós hatáskeresztmetszetét a hullámhossztól

függőnek tekintettük. Habár ezt a függést akkor meg kell határozni. Mivel a képletben
már szerepel a λ változó külön is, célszerű lenne, ha a hullámhosszfüggés csak ebben a
változóban jelenne meg. Felhasználva a skála invarianciát, bevezethetjük:
λ4σ sca _ i = λ40σ sca _ 0 (22)

λσ abs _ i = λ0σ abs _ 0 (23)

Ezekből ha kifejezzük σ sca _ i -t, és σ abs _ i -t, akkor ezeket behelyettesíthetjük (18)-ba,
(19)-be, és végül megkapjuk a jól ismert λ-4-es függését a Rayleigh szórás abszorpciós
hatáskeresztmetszetének, vagy a kevésbé ismertebb λ-1-es függését a Rayleigh szórás
szórási hatáskeresztmetszetének:

 6 λ0 ⋅ σ sca _ 0
2 4
4
σ sca =  πN  r (24)
3  λ4

4  λ0 ⋅ σ abs _ 0
σ abs =  πN r 3 (25)
3  λ
A konstansok értékét az elektromágnesesség-tanból levezett szokásos egyenletekből
lehet számítani:

22
 2
m2 −1
N λ σ sca _ 0
2 4
0 = 24π3
(26)
m2 + 2

 m2 −1 
Nλ0σ abs _ 0 = 6π ⋅ Im 2  (27)
m + 2
ahol m a részecskék komplex törésmutatója.
Az is világos, hogy a Rayleigh szórás nem alkalmazható, amikor a relatív
optikai sugara összemérhető eggyel ( x ~ 1) . Abszorpció a nagyobb részecskékre (x>>1)
már nem korlátozódik koherens megfontolásokra, mint a Rayleigh esetben, de itt már
nem térfogati, hanem felületi elnyelődésről beszélünk, hiszen a sugárzási energiát csak
a felületen nyeli el.

Abszorpció, és szórás gömbi részecskéken:

A végtelen elektromágneses síkhullámok homogén, lineáris, izotróp, gömb
alakú részecskéken való szórásának Maxwell egyenleteinek teljes analitikai megoldását
Gustav Mie dolgozta ki. A Mie elmélet magja, a beérkező síkhullámok gömbi
harmonikus hullámokra való kiterjesztése, a Maxwell egyenletek megoldása a gömbi
határfeltételekkel, és végeredményben a részecskén belüli, és a szórt mező gömbi
vektorok harmonikusaival való kifejezése. Ezen elmélet használható a szórási és az
abszorpciós hatáskeresztmetszetek kiszámításához, és a szórás szögfüggésének
meghatározására tetszőleges méretű, és törésmutatójú gömb alakú részecskére. A
különböző méretű részecskéken való szórás szögfüggése a Mie elmélet szerint a képen
látható.

4. ábra: különböző méretű részecske esetén a

Mie szórás szögfüggése

A Mie elméletet kiterjesztették már ellipszoidra, réteges koncentrikus hengerre,

réteges koncentrikus gömbre, térbeli inhomogenitásokat tartalmazó gömbre, satöbbi. A

23
közelítések közül néhány igencsak jól leírja a valóságban tapasztalt részecske-hullám
kölcsönhatásokat.

Abszorpció, és szórás nem gömbi részecskéken:

Analitikus megoldás csak egyszerű alak esetén adható. Tetszőleges alakú
részecskén való szórás, és abszorpció már csak közelítésekkel, és fejlett numerikus
módszerekkel számítható. Homogén részecskéhez a T-mátrix módszert, a momentumok
módszerét (MoM), és az általánosított multipol technikát alkalmazzák (GMT). Ha a
részecske még csak nem is homogén, akkor térfogati módszereket használunk, mint
például: diszkrét dipól közelítés (DDA), páros dipól módszer (CDM), végeselem
módszer (FE).

Fényelnyelő részecskék:
Az ultrafinom részecskék fő összetevője városi környezetben a korom, mely az
üzemanyagból tökéletlen égés során képződik. A korom elsődleges forrású részecske.
Egyik legfontosabb emissziós forrásuk a dízel-üzemű gépjárművek, különösen a
tehergépjárművek és buszok kibocsátása.
Az aeroszolok elnyelését a rövidebb hullámhosszakon leginkább a fekete szén
(BC) dominálja. A fekete kormot mesterséges és természetes égési folyamatok
bocsátják ki. Ezen égési folyamatok organikus szenet (OC) is kibocsátanak, amik
fényelnyelő barnaszenet (BrC) tartalmazhatnak. Még nem tudni, hogy a barnaszén
mennyire erősen nyeli el a fényt. Ezenkívül még az ásványi por (mineral dust - MD) az
egyetlen globálisan releváns aeroszol részecske a légkörben. Mivel az összes
tömegkibocsátása az ásványi pornak sokkal nagyobb, mint a BC-nek, a tömegarányos
hatásfoka sokkal kisebb, mint a BC-é. A következőkben részletesebben ismertetem az
említett összetevőket.

Fekete szén (BC):

A BC széntartalmú anyag, erősen fekete színű, amit a törésmutató jelentős
nagyságú imaginárius része okoz ( k ≈ 0,79 ). Törésmutatója független a hullámhossztól
a látható, illetve a közel látható spektrális tartományban. Az állandó k érték azt
eredményezi, hogy az abszorpciós együttható fordítottan arányos lesz a λ
hullámhosszal - Abszorpciós Ångström tényező egységnyi (AAC=1) - mind a
nagymennyiségű mind a kis részecskék esetén a Rayleigh tartományban. BC-t tipikusan
az égéstermékek apró részecskéi között találhatunk. Ezen részecskék térfogati nyelők,

24
azaz az abszorpciós hatáskeresztmetszet arányos a részecske térfogatával. A térfogatát,
vagy tömegét számszerűsíthetjük az aeroszol abszorpciós együtthatójának mérésével.
A BC a magas hőmérsékleten történő széntartalmú gázok tökéletlen égéséből
származik. Legjelentősebb forrása a Diesel-motor, de a kazán, és az erdőtűz is forrásai
közé sorolható. Amellett, hogy a korom részecskék közül megkülönböztetjük a BC-t a
feketeségük alapján, más koromfajtákat is megkülönböztethetünk.
Megkülönböztethetünk továbbá elemi szenet (EC) a hőállóság alapján (termo-optikai
módszerekkel), grafitszerű szenet (GC) a grafit-szerű rácsszerkezete miatt (Raman
spektroszkópia, röntgenszórás), vagy a feloldhatalan szenet (poláros, apoláros
oldószerbeli oldhatatlanság aránya). Mivel a feketeség nem eléggé egzakt
meghatározás, ezért a BC-nek más meghatározása is született. A BC az aeroszolok azon
részhalmaza, mely feloldhatatlan mind poláros, és apoláros oldószerben; mely tiszta
oxigénben is stabil marad 350 oC-ig; melynek Raman-szórásbeli spektrumvonalai
karakterisztikusak mind a grafitra, mind a mikrokristályokra; és mely erősen
abszorbens a látható tartományban. A frissen kibocsátott BC általában hidrofób, de a
felületi oxidáció és/vagy bevonatképződés miatt átalakul hidrofillé nagyjából egy nap
alatt. Légkörben eltöltött ideje nagyságrendileg nyolc nap. Mind a száraz, mind a
nedves ülepedés jelentősen csökkenti a BC légköri koncentrációját. A BC éghajlati
hatása helyi viszonylatban lényegesebb, mint globálisan.
Az összetapadt BC részecskék alakja fraktál-szerű. Ezt az alakot összefüggésbe
hozni az optikai tulajdonsággal igazi kihívás volt, hiszen se Rayleigh, se Mie szórási
tulajdonságot nem mutatott. De különböző közelítésekkel fraktál matematikát
alkalmazva lehetővé tették, hogy kísérleti adatokból kiszámítsuk a BC komplex
törésmutatóját. Bond és Bergstrom 550 nm esetén 1,95+0,79i kapott a törésmutatóra, és

m2
a tömeg abszorpciós együttható 7,5 ± 1,2 volt [3].
g

Barna szén (BrC):

BrC egy fajta fényelnyelő széntartalmú anyag, amelynek a törésmutatójának k
képzetes része, BC-től eltérően, a rövidebb látható fény és az UV-fény hullámhossza
felé nő, ami miatt az AAC sokkal nagyobb lesz egynél, és ez adja a barnás-sárgás
megjelenését. A BrC az organikus szenek közé tartozik. A BrC hatásai iránt növekvő
kíváncsiság ellenére még mindig erős a bizonytalanság az összetételéről, és a
származásáról. Továbbá nem vagyunk tisztában a kibocsátásával, légkörben eltöltött

25
idejével sem. Ha a BrC főként vízben oldódó organikus szénből (WSOC) épül fel,
akkor inkább nedves ülepedéssel távozik a légkörből.
Újabb kutatások azt sugallják, hogy a BrC optikai tulajdonságai a WSOC és a
humin-szerű összetevők (HULIS) alakítják. A WSOC policiklikus-aromás, fenol, és
savas funkciós csoportokat tartalmaz. A HULIS-t a WSOC-ből való kivonási
folyamattal definiálják. A HULIS AAC-je eléri a 6-7 értéket is.
A kezdeti BrC megfigyelések a származását a biomassza parázsló égetésével
kötötte össze. Ez egy széles körben megfigyelt alacsony hőmérsékletű, lángmentes
oxidációja a szilárd üzemanyagnak, míg a lángoló égés egy magas hőmérsékletű
oxidációja a melegítés hatására elpárolgó gázoknak. Az izzás által kibocsátott aeroszol
merőben különbözik a lángolásból származótól. Gyengén párolgó organikus összetevők
(LVOC) túlnyomó részben a biomassza izzásából származnak. Majd gyorsan
kondenzálódnak a növekvő részecskékbe és polimetrizálódhatnak a vízcseppekben
található OH gyökökkel. Ez a folyamat akkumulációs módusú részecskéket
eredményez. Korábbi kutatások mást forrásokat, és kialakulást feltételeznek a BrC –
nek, úgy mint az elsődleges források közé tartozó szárazföldi és tengeri forrásokat,
illetve a másodlagos organikus aeroszol képződményeket, biogén anyagokat, ezek
oxidjaikat, és polimerjeiket.
Széles körben vizsgálják a BrC-t. Kutatások folynak a forrásokra, a gerjesztésük
során kisugárzott, illetve elnyelt fényre, ezek hullámhossz (energia) függésére. A
különböző forrásokból különféle AAC értékeket nyerhetünk. A nagy választék az AAC
értékében a BC és a BrC aeroszolok keveredésének következménye, ahol a BC AAC-je
egy. Erre a feltételezésre volt is kísérlet, mely szerint alacsony albedójú biomassza
égetés során az aeroszol AAC-je egy körüli, míg magasabb AAC-t csupán magas
albedójú részecskék esetén figyeltek meg, amelyek kevés BC-t tartalmaztak.

Ásványi por (MD):

Globálisan az MD-t bocsátják ki legnagyobb mértékben, legnagyobb az átlagos
légoszlop tömegterhelése, és az átlagos optikai mélysége. Míg a széntartalmú
aeroszolok globálisan dominálják az aeroszolok abszorpcióját az alacsony albedójuk
által, addig az MD részecskéknek is elegendően alacsony az albedójuk ahhoz, hogy
jelentős legyen az abszorpciójuk a Föld sugárzási mérlegében, és a regionális
csapadékképződésben. Nagyjából 62%-át a globális MD tömegterhelésnek Észak-
Afrika adja, míg Ázsia (≈15%) és az Arab Félsziget (≈11%) a 2. illetve a 3. helyre

26
került. Az MD részecskék hiába tartoznak a legnagyobb részecskék közé 0,1-től több
mint 100 μm átmérővel, csak azon részecskék képesek hosszasan a légkörben maradni,
és hosszú távú transzportfolyamatban részt venni, melyek átmérője kisebb, mint 10 μm.
A forráshoz közeli nagy MD részecskék lerakódásnál a gravitációs ülepedés uralkodik,
míg a finom MD részecskék között inkább a nedves ülepedésen van a hangsúly.
A hosszú távú transzportfolyamatokban résztvevő MD részecskék
törésmutatójának valós részét 1,43<n<1,56 –re és képzetes részét 0,001<k<0,0027-re
becsülték, míg ezen részecskék átmérőjének mediánja tipikusan 3,5 μm körül nagy
kilengéssel mozog, a mérési módszertől függően. MD részecskék alakja nem
gömbszerű, és nem is sorolható be egyszerűen, megnehezítve ezzel az optikai
tulajdonságainak számítását. Gyakran használnak gömbi, illetve ellipszoid közelítést.
Tömeg abszorpciós együtthatóját 550nm-en 0,02-0,1 m2/g-ra becsülték, bár nem
vagyunk tisztában avval, hogy mennyire reprezentatívak az elsődleges módszerekkel
(fotoakkusztika, elnyelés-mínusz-szórás) mért környezeti mérések, amelyek hosszú
távú transzportfolyamatban résztvevő MD-t mérnek.
MD egy összetett kifejezés, amely olyan aeroszolokra utal, amik széles körben
változó ásványok keverékét tartalmazza úgy, mint a kvarc, agyagszerű ásványok,
kalcitok, stb. . Ezek a részecskék képződményei (mérete 80- néhány 100 μm) gyakorta
jelen vannak a talajban. Az MD beépülése a légkörbe nagymértékben a szél eróziós
tevékenységéhez - amibe beleértjük a tenger mosta partot is-, és kisebb mértékben
egyéb mechanikus folyamatokhoz. A frissen beépült MD-nek a fő összetevői kezdetben
nagyon hasonlíthatnak az anyaföld összetevőire. Az ásványi por összetételében
változások mehetnek végbe a beépülés és a transzport során gravitációs ülepedéssel,
keveredéssel, rétegképződéssel. A természetes forrásokhoz hozzájön az emberi
tevékenységből származó antropogén MD. Ez az eredeti földfelszín módosítása
(mezőgazdaság, erdőirtás, épületek stb.) miatt jön létre. A mesterséges MD akár a teljes
légköri MD 50% is kiteheti.
Figyelembe véve, hogy számtalan ásványi anyag fordul elő a légkörben, nagy
kihívás az abszorpció mérése. A törésmutató széles tartományban változik anyagtól
függően, és az MD optikai tulajdonságát az egyes ásványok mennyisége, és ezek
keveredése határozza meg. Az igen változatos optikai karakterisztikák miatt, csupán a
főbb összetevők vizsgálatára helyezik a hangsúly. Ilyen összetevő a kvarc, hematit,
agyag, vas-oxid.

27
 Alkalmazott műszerek
Aethalometer:
Az Aethalometer real-time műszer, mely az átszívott légtérfogat
BC koncentrációját méri. A műszer folyamatosan üzemel: levegőt
szűr és optikai méréseket végez. A mérési eredményt már a
helyszínen megkaphatjuk. Egy beszívó csövön keresztül 2-6 liter/perc
sebességgel külső levegőt szív be, egy belső pumpa segítségével. A
szívás sebességét folyamatosan ellenőrzi, és elektronikusan az előre
beállított értékre szabályozza. Az Aethalometer egy kvarcrostos
szűrőtekercsen gyűjti a mintát, és közben különböző
hullámhosszakon folyamatosan méri az optikai transzmissziót. Ez
alatt a tekercs áll, nem mozdul. A tekercsen akkor léptet, amikor az
adott mintavételi helyen már túl sűrű a minta, vagyis a mintavételi
hely már túl fekete. A különböző Aethalometer modellek különféle
hullámhosszú fényekkel dolgoznak. A mintavételezési idő, és a
beszívási sebesség állítható. Gyors mintavételnél sok adatot
szerzünk, de sokkal zajosabb lesz, míg lassabb esetben simább
görbét kapunk, de kevesebb adatunk lesz. Nagy szívási sebességnél
simább görbét kapunk, de több szalagot fogyaszt, míg lassú szívásnál
tovább tart a szalag, de zajosabb az adatsor.
Az így végrehajtott feketeség-mérés csak a fent megnevezett
szenekre érzékeny. Nem érzékeny az organikus szénre, vagy egyéb
gyakori aeroszolra, amely jelentősen hozzájárul az aeroszol
össztömeghez, de optikailag nem abszorbeál. Az eddigi eredmények
azt mutatják, hogy a BC az egyetlen aeroszol, mely a teljes látható
tartományban abszorbeál. A mérési eredmény azonban nem lesz
hiteles, abban az esetben, amikor a részecskék közt nagyon sok az
ásványi por. Az ásványi pornak sokkal kisebb az abszorpciója mint a
BC-nek. De ha 100-szor, 1000-szer több por van, mint BC, akkor már
összevethetőek az abszorpciók. Ez esetben csak akkor lehet

28
különválasztani a kétféle aeroszolt, ha a szűrőt kémiai vizsgálatoknak
vetjük alá.
Az abszorpciós, szűrős módszerek azon alapszanak, hogy a
részecskék lerakódnak egy szűrőn. Ezáltal a mérést erősen
befolyásolja a szűrő tulajdonságai. A szűrő abszorpciós
karakterisztikája esetlegesen megnövelheti az abszorpciót a mérés
folyamán a szűrő anyagon és a szűrő anyagon/anyagban lévő
részecskéken való többszörös szórás által. A szórás irányfüggő lesz,
és a részecskék alakjai is megváltozik az ülepedéssel.
Legyen a szívás térfogati áramlási sebessége F, míg a szűrő
felülete A. A minta térfogata Δt idő alatt F*Δt , és az áramlási
sebesség F/A. Ekkor a levegőoszlop
∆t ⋅ F
l= (28)
A
hosszan keresztezi a szűrőt. Ha a részecskék nem szórnák a fényt,
akkor az ülepedett részecskék együttes abszorpciós együtthatója βabs
egyszerű optikai transzmissziós méréssel kiszámítható lenne. Az
optikai transzmissziós mérés a P0 sugárzási teljesítmény mérése a
részecskementes szűrőn keresztül, és a P sugárzási teljesítmény
mérése a részecskével töltött szűrőn keresztül. A két mennyiséget a
Beer törvény kapcsolja össze:
F
− ( β abs + β sca ) ∆ t
− ( β abs + β sca ) l (29)
P = P0 e = P0 e A

Így βabs:
1 P  A P 
β abs = ln 0  − β sca = ln 0  − β sca (30)
l P ∆t ⋅ F  P 
A szűrőn gyűjtött részecskékhez tartozó előző két egyenlethez a
következő feltevéseket alkalmaztuk: a) az aeroszol szórása, és
abszorpciója nem változik, ha egy vékony rétegbe koncentráljuk a
részecskéket; b) a szűrőn történő szórás mértéke elhanyagolható,
vagy már benne van a βsca mennyiségben; c) a szűrőn/ben és a
részecskén/ben történő optikai jelenségek kölcsönhatása
elhanyagolható; d) a részecskék alakja a szűrőre kerülés után nem

29
változik meg, vagy ha mégis változik, ez nem befolyásolja az optikai
tulajdonságot. Amennyiben a részecskék nem szórnak, akkor βsca
ismert.
A mérés során a fény a rostos szűrőn gyűjtött mintán való
áthaladás utáni intenzitás gyengülést mérjük. Ez a mennyiség
egyenesen arányos lesz a szűrőn lerakódott BC mennyiséggel.
Legyen I0 a tiszta szűrőn áthaladó fény intenzitása, és I a már mintát
tartalmazó szűrőn áthaladó fényintenzitás. Ekkor az optikai
gyengülés (optical attenuation- ATN) definíciója:
I 
ATN = 100 ⋅ ln 0  (31)
 I 
Ahol a 100-as faktort önkényesen választották. Nélküle is leírná a
transzmissziós optikai sűrűséget, de így kényelmesebb, hiszen a
mérésnél is követhetőbb az eredmény helyessége. A fehér fényű
mérésnél ATN=1 esetben a kontraszt az üres és a töltött szűrő között
1%,vagyis alig észrevehető a különbség, míg az ATN=100 esetben
már egy sötétebb szürke folt jelenik meg a szűrőn.
A mérés kimenetét befolyásolja a felhasznált fény
hullámhossza, biztosítva, hogy a részecske mérete valamennyivel
kisebb legyen mint a fény hullámhossza. Egy széles sávban elnyelő
anyag –fekete szén- abszorpciója fordítottan arányos a felhasznált
fény hullámhosszával. Így egy adott [BC] tömegű feketeszén adott λ
hullámhosszú fénnyel való megvilágítása esetén:
1
ATN = σ abs   ⋅ [ BC ] (32)
λ 
1
ahol σ abs   az abszorpciós hatáskeresztmetszet, ami
λ
hullámhosszfüggő. Fajlagos gyengülésnek is szokták nevezni.
Az Aethalometer egy vagy több hullámhosszon üzemel, így
mérhetünk hullámhosszfüggő, és hullámhossztól független
fényintenzitásokat. Egy tiszta szűrőn átvilágítva az intenzitás:
I 0 ( λ ) = IL( λ ) ⋅ F ( λ ) ⋅ OC ( λ ) ⋅ D( λ ) (33)
ahol:

30
IL(λ): a fényforás kibocsátásának intenzitása
F(λ): a szűrőn áthaladó fény spektrális transzmissziófüggvénye
OC(λ): az összes optikai elemmen áthaladó fény spektrális transzmissziófüggvénye
D(λ): a detektor spektrális válaszfüggvénye
Ha ugyanezen berendezéssel, ugyanolyan, de már aeroszolt tartalmazó szűrővel
mérünk, akkor az intenzitás:

I = I 0 ( λ ) ⋅ e − A( λ ) (34)

ahol az elnyelődés:
1
A( λ ) = k   ⋅ [ BC ] (35)
λ
ahol [BC] a feketeszén mennyisége, melynek az abszorpciója
fordítottan arányos a hullámhosszal.
A (31)-ösbe behelyettesítve a (34)-ast, majd ebbe a (35)-est,
összevetve a (32)-ossal kapjuk a következő eredményt:
ATN 1 1
= 100 ⋅ k   = σ abs   (36)
[ BC ] λ λ
A fenti számítás alapvető feltételezése volt, hogy az abszorpció
egyenesen arányos az abszorbeáló anyag tömegével. Ez a közelítés a
valóságban a következő feltételek mellet érvényesülhet a
gyakorlatban:
a) a részecske jelentősen kisebb a hullám 2*π*λ méretparaméterénél,
b) a szűrőre ülepedett részecskék mennyisége nem olyan nagy, hogy
az abszorpció telítésbe megy
c) A részecskék optikailag szóró rostokba ágyazódnak be, azért, hogy
felszámoljuk a részecskéken való szóródás miatti
transzmissziócsökkenést, és hogy csak az abszorpcióra mutasson
érzékenységet.
Ezeknek a feltételeknek akkor teszünk eleget, mikor a
környezeti aeroszolt kvarcrostos szűrőtekercsen mintavételezzük, és
a mért optikai gyengülést (ATN) körülbelül 150 alatt tartjuk. Így lesz a

31
mért ATN egyenesen arányos a feketeszén mennyiségével, és az

1
arányossági tényező σ abs   .
λ

UVPM:
Ahogy csökken a hullámhossz, úgy nő az abszorpciós
hatáskeresztmetszet. 400nm alatt erősen UV-abszorbensé válnak az
organikus komponensek. Az organikus komponensek összetétele igen
változatos, az abszorpciós hatásfok molekulánként a nagysággal
változik. Ha egy minta egy keverék, akkor nem lehet meghatározni
egy adott anyag mennyiségét. A mért optikai gyengülésben lesz egy
BC általi gyengülés -mely λ-val fordítottan arányos- és ehhez
hozzáadódik az organikus komponensek karakterisztikájából adódó
tag. Így módosul a (35)-es egyenlet:
1
A( λ ') = k   ⋅ [ BC ] + ∑ [ Pi ( λ ') ⋅ C i ] (37)
λ i

ahol Pi(λ‘) az UV-abszorpció a λ‘ rövid hullámhosszon, Ci az i-edik komponens

mennyisége, és az összegzést az összes résztvevő komponense el kell végezni. Mivel
azonban nem tudjuk a keverék összetételét, ezek abszorpciós karakterisztikáit, ezért
nem tehetünk állítást az összetevők mennyiségére sem.
Ezért definiálunk egy optikai abszorpcióját tekintve BC-vel ekvivalens anyagot,
az UVMP-t a következőképp:

∑ [ P ( λ ') ⋅ C ]
i i
[UVMP] = i
(38)
1
k 
λ
Így a (31) a következőképp módosul:
1
A( λ ') = k   ⋅ { [ BC ] + [UVMP ]} (39)
λ
Az UVMP egy teljesen fiktív, kitalált anyag. Csupán a számítást

µg
könnyíti meg. Ha a [BC] koncentrációra 800nm-en 1,5 jön ki, és
m3

µg
350nm-en [BC]+[UVMP] koncentrációra 2 jön ki, akkor ez nem azt
m3

32
 µg
jelenti, hogy bármiféle organikus komponensből 0,5 van jelen.
m3
Hanem ez azt jelenti, hogy UV mérés egy más fajta abszorpciót is

µg
kimutatott, amelynek mértéke 0,5 BC abszorpciójával
m3
egyenértékű.

Műszer működése:
A műszer mér a fényforrás bekapcsolása előtt is, a kapott
értéket levonja a mért értékekből, hogy kiszűrje a háttérzajokat.
Egyszerre csak 1 fényforrás üzemel. Két detektor két különböző
ponton mér. Egyik a tiszta szűrő referenciajelét, míg a másik már a
mintával ellátott szűrőn áteresztett fényintenzitást méri, így
kiszűrhetőek az elektronikai fluktuációk.
Az ATN változás a BC változástól és a szigmától függ:
1
d ( ATN ) = σ abs   ⋅ d ( [ BC ] ) (40)
λ
ahol a BC változás megadható:
F ⋅ T ⋅ [ BC ]
d ( [ BC ] ) = (41)
A
Itt F a szívási sebesség, T 2 mérés közti idő, A a mérőfelület
nagysága, és [BC] a BC mennyisége.

Az Aethalometer működése lépésenként:

1. a kikapcsolt lámpa mellett megméri a referenciajel
hátterét (RZ), és a jel hátterét (SZ)
2. felkapcsolja a lámpát, megvárja míg stabilizálódik a
rendszer
3. megméri a referencia jelet (RB), és a jelet (SZ)
SB − SZ
4. ATN = −100 ⋅ ln
RB − RZ
5. megméri a szívási sebességet (F)
6. előre beállítot ΔT idő múlva megismétli az 1-5 pontot

33
 ATN (T ) − ATN (0)
7. d ([ BC ]) =
σ abs
8. kiszámítja a szívott térfogatot V = F ⋅ T
9. kiszámítja az átlagos BC mennyiséget az időszak alatt:

[ BC ] = d ( [ BC ] ) ⋅ A
V
10.újrakezdi a kört, úgy, hogy ATN(T)-t a következő kör
ATN(0)-ának veszi

Aethalometer korrekció:
Mint láttuk a feketeszén mennyiségét a következőképp
határozhattuk meg:

[ BC ] = α abs =
A ⋅ ∆ATN
(42)
σ abs σ abs ⋅ F ⋅ T
Itt feltételezett, hogy az ATN és a BC között egyenes
arányosság van, pedig ismert tény, hogy a kapcsolat nem lineáris.
Ennek többek között az az oka, hogy mind szóró, mind abszorbeáló
részecskéket gyűjtünk a szűrőn, amik belső tükrözésekkel
megváltoztatják az aeroszol-szűrő kombináció abszorpcióját. Két fő
következménye lesz: 1) ahogy a sötétedik a szűrő – vagyis nő az ATN
-, a mért BC érték egyre jobban a valódi BC érték alá kerül; 2) a szóró
aeroszolt is BC-nek érzékeljük. Ezek közül az 1)-nek van nagyobb
jelentősége. Ezeket tapasztalati korrekciós függvényekkel szokták
figyelembe venni. Újabb műszereket úgy tervezik, hogy az aeroszol
szórását és abszorpcióját is figyelembe vegye.
Olyan korrekciós algoritmust találtunk, mely nem veszi
figyelembe a szórást, mivel nincs olyan műszerünk, mely a szórást is
méri. Az algoritmus alapja a Virkkula et al. [1] által PSAP-ra (Particle
Soot Absorption Photometer) kiszámolt tapasztalati korrekciós
formalizmus:
  I 
α abs ( korrigált ) =  k 0 + k1 ln  α 0 − sα SP (43)
  I0 

34
ahol k0, k1, és s tapasztalati konstansok, α0 a korrigálatlan abszorpciós
hányados, és αSP a szórási együttható. Felhasználva az ATN
definícióját:
α abs ( korrigált ) = ( k 0 − k1 ⋅ ATN )α 0 − sα SP (44)

I 
Az Aethalometer által mért adatoknál ATN = 100 ⋅ ln 0  az
 I 
egyszerűség miatt ezt használjuk a továbbiakban. Legyen a k0=1, és
s=0 mivel a szórást nem ismerjük. Így leegyszerűsödik a képlet:
α abs ( korrigált ) = (1 − k1 ⋅ ATN )α abs (korrigálatlan) (45)
Vagyis a BC korrigálva:
α abs (korrigált )
BC korrigált = = (1 − k ⋅ ATN ) BC0 (46)
σ abs
ahol BC0 az Aethalometer által kimért korrigálatlan adat. Mikor a
szűrő a mérés helyén olyan telítetté válik, hogy az ATN eléri az előre
beállított értéket, akkor a műszer léptet a szűrőszalagon, változtat a
mérés helyén. A k értékét minden egyes pontra ki kell számítani,
hogy BC értéke folytonos legyen:
BC korrigált (t i ,vég ) = BC korrigált (t i +1,kez det ) (47)
ahol ti,vég a léptetés előtti utolsó értékhez tartozó idő, míg ti,kezdet a
léptetés utáni első méréshez tartozó idő. A (40)-be behelyettesítjük a
(39)-et:
BC 0 (t i +1,kez det ) − BC 0 (t i ,vég )
ki = (48)
ATN (t i +1,kez det ) ⋅ BC 0 (t i +1,kez det ) − ATN (t i ,vég ) ⋅ BC 0 (t i ,vég )

Ez tovább egyszerűsíthető, ha feltételezzük, hogy a friss szűrőn való

első mérésre ATN≈0. Így:

1  BC 0 (t i ,kez det ) 
ki = ⋅ 1 −  (49)
ATN (t i ,vég )  BC 0 (t i ,vég ) 

A gyakorlatban ATN sose pontosan nulla, kivéve ha a BC koncentráció nulla. A BC

adatok is zajosak a műszer elektromos zajaitól, illetve a BC koncentráció tényleges
instabilitásától. Ezért a k faktor számításánál 1 perces mintavételezési idő mellett a
léptetés előtti és utáni 3 mérés eredményének átlagát vesszük figyelembe, míg 5 perces
mintavételezési idő mellett a léptetés előtti és utáni 2 mérés eredményének átlagát

35
vesszük figyelembe. Amennyiben az aeroszol jelentős mennyiségű
feketeszenet tartalmaz, akkor a közelítés nem használható, a léptetés
utáni ATN biztosan nagyobb, mint nulla. Ez esetben a (41) egyenletet
kell alkalmazni.
Kísérletek azt mutatták, hogy olyan helyen, ahol a koncentráció
gyorsan változik, érdemes a k értéket az összes k érték átlagának
venni. k gyakorta negatívvá is válhat, ekkor a mért adatok értékei
nagyobbak, mint a korrigált adatoké. Évszakonként is változik a k:
nyáron a k alacsony, gyakran negatív, és függ a hullámhossztól, míg
télen a k értéke magasabb a nyárinál, ritkán negatív, és nem
hullámhosszfüggő.[2]

Aeroszol spektrométer:

5.ábra: Grimm aeroszol spektrométer működési

elrendezése

A Grimm aeroszol spektrométer működési elrendezése a fenti

ábrán látható. Az átfolyó levegőt egy λ = 655 nm hullámhosszú lézerrel
világítja meg, melynek maximális teljesítménye Pmax = 40 mW. A levegőben lévő
részecskéken a fény szóródik. Egy homorú tükör segítségével a megvilágításra
merőleges irányban szórt fényt a detektorba juttatja. A detektor a méri a fény
intenzitását, és egy táblázatban tárolt, előre kiszámolt értékekkel összeveti, és
megkeresi a leginkább rá hasonlítót. Vagyis a táblázatbeli csoportok számától, az ott
kiszámított értékek számától függ, hány darab mérettartomány van, illetve mekkorák
ezek. Modernebb műszer esetében (pl. DWOPS) a részecskét több irányból,
más-más hullámhosszú fényekkel világíthatjuk meg, és több
detektorral több szögből vizsgálhatjuk a szórást. A több irány és több

36
hullámhossz miatt pontosíthatóak a táblázatok is, és könnyebb
meglelni a leginkább hasonló értéket.
A műszer adatbázisában található értékeket Mie szórás alapján számították ki,
gömbi részecskéket feltételezve. Mivel a Mie szórt fény intenzitásának szögfüggése a
mérettel változik, ezért egy adott pont körül mért intenzitásból következtethetünk az
átfolyó részecske méretére. A következő ábrán látszik, hogy a kisebb részecskék
leginkább 0o és 180o-ban szór. Növelve a részecske méretét a többi szögben is nő az
intenzitás. A különböző méretű részecskék számából meghatározható a részecskék
méret szerinti eloszlása.

6.ábra: különböző méretű részecske esetén a Mie szórás

szögfüggése

37
 Méréseink eredménye

Grimm aeroszol spektrométer:

Az aeroszol méreteloszlását harminc csatornás Grimm aeroszol
spektrométerrel határoztuk meg. Egy ilyen mérés kiértékelését
ismertetném. Ezen mérésből az adatokat log-log skálán ábrázoltuk:

1000000

100000

10000
gyakoriság (db)

1000

100 7.ábra: részecskék diszkrét méreteloszlása log-log skálán

10

1
1 10 100 1000 10000 100000
0
átmérő (nm)

Ezek diszkrét érték. Folytonossá úgy tehetjük, hogy az részecskék számát

elosztjuk a hozzátartozó logaritmikus mérettartománnyal. Ha D az adott
mérettartomány szélessége, és N darab részecske van ezen mérettartományban, akkor
az eloszlásfüggvényt a következőképp kaphatjuk meg:

38
 dN
f =
d log D
(49)
A függvényt ábrázolhatjuk:

10000000

1000000

100000
gyakoriság (db)

10000

1000
8.ábra: részecskék folytonos méreteloszlás-függvénye
100

10

1
1 10 100 1000 10000 100000
átmérő (nm)

Ez a függvény -logaritmikus mérettartomány-szélességgel- elvileg, az

egymástól független események előfordulása miatt a valószínűség-számításból Gauss
függvény alakú. Ezen a grafikonon az aeroszol általános méreteloszlása alapján két
Gauss függvény összege látható (finom+durva méretfrakció). A mért pontokra így két
Gauss függvény összegét illeszthetjük. A Gauss függvénynek 3 paramétere van:
függvény alatti terület, a maximumának helye, és a félértékszélessége. Láthatjuk, hogy
250 nm alatti részecskéket nem tudtuk mérni a műszerrel a Rayleigh-szórás
hatáskeresztmetszetének mérettel való gyors csökkenése miatt. Így az egyik Gauss
függvényről csupán hiányos információink vannak.

39
 A hiányzó információt kiegészítő méréssel szereztük meg. Nevezetesen mértük
a részecskék teljes darabszámát a 5 nm – 1000 nm tartományban. E mérés
kondenzációs részecskeszámlálóval történt (Condensation Particle Counter, CPC),
mely a beszívott levegőt telített alkoholgőzön vezeti keresztül. Az alkohol
lekondenzálódik a kis részecskéken, és így az alkohol megnöveli az adott részecske
méretét. Ezáltal az eddig túl kicsinek számító részecskék számát is mérhetővé teszi, de
így a méretre vonatkozó információ elveszett számunkra. A CPC-vel megtudhatjuk a
két Gauss függvény területeinek összegét, és így már elég információval rendelkezünk,
hogy két Gauss függvényt illesszünk a pontokra:

Illesztés

Mért érték

9.ábra: A mért adatokra illesztett Gauss-függvények kiadják a módusokat

Itt az illesztett két Gauss-függvény paraméterei a következőek:

N 7826226 1200
M 124,9925 1300
sD 0,202053 0,27
ahol N a Gauss-függvény alatti terület, m a maximumhely, és sD pedig a
félértékszélesség. Az illesztést a legkisebb négyzetek módszerével számítottuk,

∑ (x − x számított ) kifejezés
2
vagyis a paramétereket úgy módosítgattuk, hogy a mért

minimumát megtaláljuk.
Mint látható, ezen módszerrel a két illesztett Gauss-függvény a részecskék
méreteloszlásnál használt módusokra hasonlít. Így a részecskék három módusa közül
kettőt most ki is mutattunk. Ki tudtuk mutatni, hogy az adott módusban mennyi

40
részecske van, és az adott módusban mekkora méretűek a leggyakoribb részecskék, és
ennek szórását.

Aethalometer:
Az Aethalometer által mért adatokon a korábban már bevezetett közelítést
alkalmaztam. A mért adatok ez esetben városi háttérből, a KFKI telephelyről
származtak. Az adatsor 2009 május 4-én lett rögzítve, 2 perces mintavételezési idővel.
Itt csak az általunk mért legrövidebb hullámhosszon, 370nm-en mért adatokat mutatom
be szemléltetésként.

9000
8000
7000
koncetráció (ng/m^3)

6000
5000
4000
3000
2000
1000
0
1 51 101 151 201 251 301 351 401 451 501 551 601 651 701
mérési pont (db)

10.ábra: 370 nm-es mérés esetén a BC koncentráció

ng
A grafikon y tengelyén a BC koncentrációja található mértékegységgel,
m3
míg az x tengelyen a mérés sorszáma található. Ha a sorszámot megszorozzuk kettővel,
visszakaphatjuk, hogy hányadik percben történt az esemény. Az ábrán láthatóak
szakadások a BC koncentrációban, ezek a szalag léptetésénél fordulnak elő. Minden
szakadás 4 mérőpontnyi, azaz 8 perc hosszú.
Az ábrán jól megfigyelhető az a jelenség, hogy a szakadás –szalagléptetés-
előtti illetve utáni adatsor nem tűnnek egymás folytatásának, a grafikon meredeksége
szakadás baloldalán, illetve a jobboldalán nem egyezik. Kinagyítva a szakadásokat ez
látható:

41
 9000

8000

7000
BC koncentráció (ng/m^3)

6000

5000

4000

3000

2000

1000

0
1 41 81 121 161
mérési pont (db)

11.ábra: a léptetések kinagyítása

Ha megfigyeljük a nagyított ábrán a 140-dik pontnál lévő szakadás elötti és

utáni állapotot, akkor jól látható egy gyakorta előforduló furcsaság: a szakadás előtt, és
után csökkenő tendenciát mutat a koncentráció, viszont a koncentráció a szakadás után

ng
egy nagyot (4500-->7500 ) ugrott. A szakadás mérete csupán 4 pont, nem
m3
valószínű, hogy a BC koncentráció 8 perc alatt ennyit változott volna. Vagyis ez nagy
valószínűséggel a műszer hibája, hiszen rendszeresen előforduló jelenségről van szó. A
műszer feltételezi, hogy az ATN és a BC között egyenes arányosság
van, pedig ismert tény, hogy a kapcsolat nem lineáris. Ennek többek
között az az oka, hogy mind szóró, mind abszorbeáló részecskéket
gyűjtünk a szűrőn, amik belső tükrözésekkel megváltoztatják az
aeroszol-szűrő kombináció abszorpcióját. Belejátszhat még az is eme
jelenségbe, hogy párolgó anyagok is fennakadtak a szűrőn, amik a
két léptetés közötti időben (az ábrán az első mérési szakasz ~4, a
második ~2 órás) bizony elpárolognak. Ezt a nem linearitást próbálja
meg kiküszöbölni a már közölt korrekció. A mérési szakaszokhoz
kiszámítottam a k értékeket a (48)-as egyenlet alapján. A k

42
értékekhez kiszámítottam a korrigált BC értékeket a (45)-ös egyenlet
alapján. Az eredmény a 12.ábrán látható.

14000
370nm
12000 BC korrigált
koncentráció (ng/m^3)

10000

8000

6000

4000

2000

0
1 51 101 151 201 251 301 351 401 451 501 551 601 651 701
mérési pont (db)

12.ábra: mért, korrigált adatok összevetése

Látható, hogy a korrigált koncentráció értékek csak a léptetés utáni 10-20

mérési pontban marad a mért értékkel azonos, majd –amíg a k-ra pozitív jön ki- a mért
érték felett helyezkedik el. Látható, hogy ahol a szadás elött, és után a BC értéke
magasabb, ott a k értéke is magyobb lesz, és ott várhatóan nagyobb lesz a különbség a
korrigált és a mért erdemény között. Ez a módszer nem használható olyan környezetben
mért adatokon, ahol a mért BC értéke nagyon gyorsan változik, mivel így a k értéke az
adott módszerrel nem lesz megfelelő.

43
 Konklúzió

A szakdolgozatomban ismertettem a részecskék fényszórásának, illetve az

abszorbciójának jelenséget. Bemutattam szóráson és elnyelésen alapuló műszereket: az
aeroszol spektrométert, és az Aethalometert. Ezeknek ismertettem a belső működését,
belső fizikáját. Majd egy-egy szemléletes példán bemutattam az adatok kiértékelésének
módját. Az aeroszol spektrométerrel a különféle aeroszol módusok méreteloszlását
tudhatjuk meg, míg az Aethalometer a feketeszén mennyiségének meghatározására
használatos. Mindkét műszernél akadnak hiányosságok, problémák, amelyet meg kell
oldani.
Az aeroszol spektrométernél fizikai problémába ütköztünk, ugyanis a műszer a
kis méretű részecskéket nem tudta mérni, a Rayleigh-szórás hatáskeresztmetszetének
mérettel való gyors csökkenése miatt. Ezen problémát egy másik aeroszol számláló
berendezés (CPC) alkalmazásával hidaltuk át, mely kondenzáció révén megnövelte a
részecskék méretét, így tájékoztatást nyújtott a teljes részecskeszámról. A CPC
méréssel együtt már elegendő adat állt rendelkezésre, hogy az aeroszol spektrométer
által mért pontokra két Gauss függvény összegét illesszük.
Az Aethalométernél a nagyobb betöltöttségű szűrő esetében fellépő többszörös
szórások, belső tükrözések, és párolgások okoztak problémát. Erre egy matematikai
korrekciót alkalmaztunk, mellyel kiküszöböltük a hibákat és korrigáltuk a mérési
adatsort.
Habár mindkét esetben láthatóan vannak hiányosságok és problémák, a
megfelelő fizikai és matematikai korrekciókat alkalmazva, ezen módszerek kiválóan
alkalmazhatóak a városi légszennyezettség vizsgálatában. A mérések eredményei
nagyban hozzájárulnak a környezetvédelmi, meteorológiai, és az egészségügyi
elemzésekhez.

44
 Felhasznált irodalom

[1] Modification, calibration and a field test of an instrument for

measuring light absorption; Virkkula, A.; Ahlquist, N. C.; Covert, D.S.;
Arnott, W.P.; Sheridan, P.J.; Quinn, P.K.; Coffman, D.J Aerosol Sci.
Technol. 2005, 39, 40-51
[2] A simple procedure for correcting loading effects of
aethalometer data; Aki Virkkula, Timo Mäkelä, Risto Hillamo, Tarja Yli-
tuomi, Anne Hirsikko, Kaarle Hämeri, Ismo K. Koponen, ISSN: 1047-
3289 ; Doi: 10.3155/1047-3289.57.10.1214 ; J. Air& waste manage
Assoc. 57:1214-122, 2007
[3] Light absorption by carboneous particles: an investigative
review; Bond T, Bergstrom R, Aerosol Sci. Tech. 2006, 40:27-67
[4] Aerosol light absorption and its measurement: a review; H.
Moosmüller, R.K.Chakrabarty, W.P. Arnott ; Journal of Quantitative
Spectroscopy & Radiative Transfer; doi:10.1016/j.jqsrt.2009.02.035 ;
PII: S0022-4073(09)00087-9 ; Reference: JQSRT 3246
[5] Absorption and Scattering of Light by Small Particles; Craig
F. Bohren, Donald R. Huffman; A Wiley-Interscience publication ; ISBN:
0-471-05772-X;
[6] Principles of Optics: Electromagnetic theory of propagation
interference and diffraction of light ; Max Born, Emil Wolf ; Cambridge
University Press; ISBN: 0 521 63921 2 paperback
[7] Mészáros Ernő: Levegőkémia ; Veszprémi egyetemi kiadó VE
32/1997
[8] hivatalos Aethalometer felhasználói kézikönyv,
megszerezhető innen:
http://www.mageesci.com/support/downloads/Aethalometer_book_20
05.07.03.pdf
[9] Grimm spektrométer datasheet, megszerezhető innen:
http://grimm-aerosol.com/Indoor-Air-Quality/1109-
research.html

45
 [10] Numerical and experimental study of the performance of
the dual wavelength optical particle spectrometer (DWOPS); A.
Nagy,W.W. Szymanski, P. Gál, A. Golczewski, A. Czitrovszky;
Received 21 August 2006; received in revised form 1 February 2007; accepted 14 February 2007 ;

46