Építési mûszaki ellenõr szakképzés

Pénzügyi ismeretek jegyzet

2001
1
2
A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Építési Hivatala köszönetét fejezi ki az Építési mûszaki
ellenõr szakképzés jegyzeteinek elkészítésében résztvevõknek.

ANTAL ÁKOS építészmérnök

ÁGOSTHÁZINÉ DR. EÖRDÖGH ÉVA f. tanár
BAKÓ TIBOR f. tanársegéd
DR. BALÁZS FERENC f. docens
DR. BÁLINT JULIANNA okl. építõmérnök
DR. BÁRSONY JÁNOS f. tanár
DR. CSANÁDI KÁROLY jogtanácsos
CSÉKY ISTVÁN okl. gépészmérnök
DULOVICS DEZSÕNÉ dr. f. tanár
DR. FÁTRAY GYÖRGY f. docens
DR. FODOR A. CSABA f. docens,
GRESKOVICS SÁNDOR okl. mérnök
DR. HORVÁTH ELEK f. tanár
DR. KAJTÁR LÁSZLÓ e. docens
KAKUK LAJOSNÉ okl. üzemgazdász, vezetõ fõtanácsos
KASSAI JÓZSEF f. docens
KISS GÁBOR f. docens
KITTKA PÉTER f. docens
KLUJBERT RÓBERT e. adjunktus
DR. KOPPÁNY ATTILA e. tanár
KOVÁCS SÁNDOR f. docens
DR. KUKAI TIBOR f. docens
LEHMANN JÁNOS
DR. LEHOCZKY JUDIT e. docens
DR. MÁLYUSZ LÍVIA f. docens
DR. METZING FERENC f. docens
DR. NAGY BÉLA PhD f. tanár
DR. NESZMÉLYI LÁSZLÓ okl. építõmérnök
DR. NOVOTHNY GYÖRGY PhD f. tanár
OSVÁTH MIKLÓS okl. villamosmérnök
DR. OSZTROLUCZKY MIKLÓS PhD f. tanár,
DR. PAPP PÉTER f. tanár, okl. közgazda
DR. POZSGAI LAJOS, f. tanár
DR. PREKÁCZKA JUDIT
SCHUBERT JÓZSEF f. adjunktus
SZABÓ ÉVA f. docens
DR. SZABÓ LÁSZLÓNÉ f. adjunktus
DR. SZABÓ TAMÁS PhD f. tanár
DR. SZAKÁCS GYÖRGY okl. építészmérnök
DR. TELEKES GÁBOR f. tanár
DR. TEMESVÁRY LÁSZLÓNÉ f. docens
TÓTH BARNA tud. fõmunkatárs
UTASSY SÁNDOR f. docens
DR. VAJDA JÓZSEF f. tanár
DR. VÁRDAY GYÖRGY okl. mérnök, szakmérnök, tenderszakértõ
DR. VARGA EMILNÉ f. docens
WIESNER GYÖRGY okl. építészmérnök
ZELENYÁNSZKY GYÖRGY épületgépész és épületvillamosítási mérnök

3
A kötet szerzõi:
Kakuk Lajosné okl. üzemgazdász, vezetõ fõtanácsos (1–2. fejezet)
Molnár Miklós okl. építészmérnök (4.1.–4.6. fejezet)
Dr. Neszmélyi László okl. építõmérnök (7. fejezet)
Dr. Papp Péter f. tanár, okl. közgazda (3., 4.7.–4.8., 5–6. fejezet)

© Kakuk Lajosné, Molnár Miklós, Dr. Neszmélyi László, Dr. Papp Péter, 2001
© Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, 2001

A Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által jóváhagyott

kézirat kiadását gondozta a TERC Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

Nyomdai elõkészítés: Inic Bt.

Mûszaki szerkesztõ: Wetzl Gabriella
A könyv formátuma: B5

Nyomás és kötés: Füti Print Kft.

Felelõs vezetõ: Hegyesi László ügyvezetõ igazgató

4
Tartalom

1. A GAZDÁLKODÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI .................................. 11

1.1. A piacgazdaság általános jellemzõi ......................................................... 11
1.1.1. Az állam szerepe a gazdaságban .................................................. 13
1.1.2. A helyi önkormányzatok szerepe a gazdaságban ......................... 14
1.1.3. A beruházások állami támogatási formái ..................................... 16
1.1.3.1. Széchenyi Terv ................................................................ 16
1.1.3.2. A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásai,
egyéb támogatások .......................................................... 17
1.1.3.3. Az Európai Unió támogatásai ......................................... 19
1.2. Befektetési kockázatok és biztosítási szabályok ..................................... 20
1.2.1. A vállalkozások jellemzõi ............................................................. 20
1.2.2. A vállalkozások eszközei és forrásai ............................................ 22
1.2.3. A befektetések kockázatai ............................................................. 25
1.2.3.1. A kockázat fogalma ......................................................... 25
1.2.3.2. A szisztematikus és nemszisztematikus kockázati
tényezõk jellemzése ......................................................... 26
1.2.4. A kockázatvállalás mint tudatos tevékenység felvállalása ........... 28
1.2.4.1. A vállalkozók magatartása a kockázattal szemben ......... 28
1.2.4.2. A kockázattal szembeni tudatos magatartás ................... 28
1.2.5. Biztosítási szabályok ..................................................................... 34
1.2.5.1. Általános ismeretek ......................................................... 34
1.2.5.2. Építés- és szerelésbiztosítás ............................................ 35
Kérdések .................................................................................................. 37

2. ADÓZÁSI SZABÁLYOK, A MÛSZAKI ELLENÕRI TEVÉKENYSÉG

DÍJAZÁSA ..................................................................................................... 38
2.1. Az adóztatás szerepe, funkciói és alapelvei ............................................ 38
2.1.1. Az adó fogalma ............................................................................. 38
2.1.2. Az adóalany ................................................................................... 40
2.1.3. Az adó tárgya ................................................................................ 41
2.1.4. Az adó alapja ................................................................................. 41

5
 2.1.5. Az adó mértéke ........................................................................... 41
2.1.6. Az adók csoportosítása ............................................................... 42
2.2. A személyi jövedelemadó rendszere ..................................................... 42
2.2.1. Az összevont adóalap alapján adózó jövedelmek ...................... 43
2.2.2. Az adóelõleg-fizetés fõ szabályai ................................................. 46
2.2.3. Különadózó jövedelmek ............................................................. 47
2.3. Az általános forgalmi adó ..................................................................... 52
2.4. A társasági adó és az osztalékadó ......................................................... 54
2.5. A helyi adók ..................................................................................... 60
2.5.1. A vagyoni típusú adók alanyai, az adómentesség,
az adókötelezettség keletkezése, az adó alapja és mértéke ........ 61
2.5.2. Kommunális jellegû adók alanyai, az adókötelezettség,
az adókötelezettség keletkezése, az adó alapja és mértéke ........ 62
2.5.3. A helyi iparûzési adó ................................................................... 63
2.6. A munkaadói és a munkavállalói járulék .............................................. 65
2.7. A kulturális járulék ................................................................................ 65
2.8. Az egészségügyi hozzájárulás ............................................................... 67
2.9. A társadalombiztosítás ........................................................................... 68
2.10. A mûszaki ellenõri tevékenység díjazása ........................................... 70
2.10.1. A díjazás módjai ....................................................................... 70
2.10.2. A díjazás mértéke ..................................................................... 72
2.10.3. A díj fizetésének feltételei, garanciái ....................................... 72
Kérdések .................................................................................................... 73

3. BERUHÁZÁSI ISMERETEK .................................................................. 74

3.1. A beruházások fogalma és csoportosítása ............................................. 74
3.1.1. A beruházások csoportosítása ..................................................... 75
3.1.2. A beruházási folyamat szereplõi és együttmûködése ................. 85
3.2. A beruházások megvalósíthatósági tanulmányának célja..................... 87
3.2.1. A beruházási alapokmány fogalma, tartalmi követelményei ..... 89
3.2.2. A beruházás megvalósításának részletes elõkészítési feladatai . 91
3.2.3. A beruházások vállalatba adása .................................................. 93
3.3. A beruházások idõtervezésének célja, formái ....................................... 96
3.3.1. Hálótervezési módszerek ............................................................ 96
3.3.2. A hálótervezés lényege ............................................................... 97
3.3.3. A hálótervi ütemterv hierarchiája ............................................... 98
3.3.4. A beruházási folyamatok hálóterv-típusai .................................. 100
3.4. A beruházások finanszírozása ............................................................... 102
3.5. A beruházások gazdasági vizsgálata ..................................................... 105
3.5.1. Statikus gazdaságossági módszerek ........................................... 106
3.5.2. Dinamikus gazdaságossági számítások ...................................... 107

6
 3.6. Az építési napló ..................................................................................... 108
3.6.1. A felmérési napló ........................................................................ 110
3.7. A pót- és többletmunkák fogalma ......................................................... 110
3.8. A beruházások elszámolása – számlázás .............................................. 110
3.9. A mûszaki átadás-átvételi eljárás .......................................................... 114
Kérdések ....................................................................................................... 116

4. A KÖLTSÉGEK TERVEZÉSÉNEK ÉS ELSZÁMOLÁSÁNAK

MÓDJA ........................................................................................................ 117
4.1. Ár, ártörvény, tisztességes verseny ....................................................... 117
4.1.1. Az ár értelmezése ........................................................................ 117
4.1.2. Az árra vonatkozó törvényi szabályozás .................................... 118
4.1.3. A tisztességes árverseny ............................................................. 119
4.2. Ajánlati ár, szerzõdéses ár, kifizetett ár ................................................. 119
4.3. Az ár összetevõ tényezõi ....................................................................... 120
4.3.1. Közvetlen költségek .................................................................... 121
4.3.2. Különköltségek ........................................................................... 125
4.3.3. Fedezet ....................................................................................... 127
4.4. A költségvetés fogalmai, a költségvetés összeállításának módjai ........ 128
4.5. A költségvetés készítésének menete ..................................................... 130
4.5.1. Mennyiségi számítások. A tételek, tételváltozatok kiírási
szövegének elkészítése ............................................................... 130
4.5.2. Helyszíni, organizációs bejárás lefolytatása ............................... 131
4.5.3. Az anyagok beszerzési árainak, árváltozásainak meghatározása131
4.5.4. A tételek, tételváltozatok anyagköltségének és díjának
kiszámítása, összegzése munkanemenként ................................ 131
4.5.5. A különköltségek meghatározása, a költségvetési összesítõk
elkészítése ................................................................................... 132
4.6. Költségvetési normatívák. A költségvetések készítéséhez használatos
szoftverek ............................................................................................... 132
4.6.1. Építõipari normagyûjtemények .................................................. 132
4.6.2. Költségvetések készítéséhez használatos szoftverek ................. 134
4.7. Költséggazdálkodás ............................................................................... 137
4.7.1. Csoportosítás költségnemek szerint ........................................... 138
4.7.2. A költségek vizsgálata a termelési volumenhez való viszony
szerint ....................................................................................... 139
4.7.3. A költségek elemzése, a költségfüggvények .............................. 141
4.7.4. Önköltségszámítás – fedezetvizsgálat ........................................ 145
4.7.4.1. Fedezetszámítás ............................................................. 145
4.7.4.2. Fedezet az építõiparban ................................................. 146
4.7.4.3. Határköltség-számítás ................................................... 146

7
 4.8. Az önköltségszámítás (utókalkuláció) szabályai .................................. 147
4.8.1. A beruházások utólagos értékelésének összeállítása .................. 148
Kérdések .................................................................................................... 149

5. SZÁMVITELI ALAPISMERETEK ........................................................ 150

5.1. A számviteli törvény fõbb alapelvei ..................................................... 150
5.1.1. A vállalkozások beszámolói ....................................................... 151
5.1.2. Könyvvezetés .............................................................................. 151
5.1.3. A számviteli törvény alapelveinek való megfelelés ................... 152
5.1.4. A számviteli politika elõírásai .................................................... 153
5.1.5. A számviteli bizonylat fogalma és követelményei ..................... 154
5.1.6. Az analitikus nyilvántartások rendszere ..................................... 157
Kérdések ....................................................................................................... 159

6. VÁLLALKOZÁSI SZERZÕDÉSEK ÉS PÉNZÜGYI

ELSZÁMOLÁSOK .................................................................................... 160
6.1. Szerzõdéstípusok ................................................................................... 160
6.1.1. A tradicionális típusú szerzõdés ................................................. 160
6.1.2. A kulcsrakész típusú szerzõdés................................................... 161
6.1.3. A menedzsment típusú szerzõdés ............................................... 162
6.2. Pénzügyi elszámolási módok ................................................................ 164
6.2.1. Árbázisú elszámolási módok ...................................................... 164
6.2.2. Költségbázisú elszámolási módok .............................................. 165
6.2.3. Célbázisú elszámolási módok ..................................................... 166
Kérdések .................................................................................................... 167

7. IDÕ- ÉS KÖLTSÉGTERVEZÉS .............................................................. 168

7.1. Az idõtervek ábrázolási módjai ............................................................. 168
7.1.1. Numerikus (táblázatos) ütemterv................................................ 169
7.1.2. Sávos ütemterv – (Gantt-) diagram ............................................ 169
7.1.3. Ciklogram .................................................................................... 170
7.1.4. Hálós ütemtervek ........................................................................ 170
7.2. Az idõtervezés lépései ........................................................................... 172
7.2.1. A folyamatok képzése ................................................................. 172
7.2.2. A folyamatok elemzése ............................................................... 174
7.2.3. A folyamatok összekapcsolása ................................................... 175
7.3. Az építésben alkalmazott ütemtervek fajtái .......................................... 176
7.3.1. Vázlatos ütemterv ....................................................................... 176
7.3.2. Generálütemterv .......................................................................... 177
7.3.3. Részletes ütemterv ...................................................................... 177

8
 7.4. Az építési munkák készültségének követése ........................................ 178
7.4.1. Az értékelés idõpontjában felmérhetõ, számítható munkahelyi
információk ................................................................................. 178
7.4.2. A munkafolyamatok elõrehaladását jellemzõ mutatók .............. 178
7.4.2.1. A tervezett teljesítések szempontjából homogén
folyamatok esetében ...................................................... 178
7.4.2.2. A tervezett teljesítések szempontjából heterogén
folyamatok esetében ...................................................... 179
7.4.3. A termelés követéséhez szükséges információk ........................ 179
7.5. Az építési idõtervvel kapcsolatos mûszaki ellenõri feladatok.............. 180
7.5.1. A mûszaki ellenõr teendõi az elõkészítõ fázisban ...................... 180
7.5.2. A mûszaki ellenõr idõtervezéssel kapcsolatos teendõi
a szerzõdéskötés idõszakában ..................................................... 181
7.5.3. A mûszaki ellenõri idõtervezéssel kapcsolatos
teendõi a kivitelezés idõszakában ............................................... 181
7.6. Az építés költségei és idõbeni alakulásuk, a részszámlázás problémái 181
Kérdések ..................................................................................................... 182

IRODALOM ..................................................................................................... 183

KAPCSOLÓDÓ JOGSZABÁLYOK ............................................................. 184

9
10
1. A gazdálkodás általános szabályai

A mûszaki ellenõri tevékenység iránti igény a kormány gazdaságpolitikájához tar-

tozik, mivel egyrészt meghatározza, hogy a beruházások mely területén és milyen
mértékben teremt piacot e tevékenység iránt, másrészt a tevékenység ellátásához
milyen gazdasági feltételeket biztosít. A mûszaki ellenõrnek tehát ismernie kell a
piacgazdaság jellemzõit, ezen belül az állam szerepét, különösen a fejlesztések,
beruházások támogatása területén. Rátekintése kell, hogy legyen az Európai Unió-
hoz való csatlakozás kapcsán a hazai beruházásokhoz kapcsolódó Európai Uniós
segítségnyújtás rendszerére is. A fejezetben megismerjük a piacgazdaság mûködé-
sének mechanizmusát, szereplõit, e szereplõk motivációit a termelés, a fogyasztás,
a befektetés tekintetében. Tudatosulhat, hogy modern piacgazdaság nem létezhet
állami beavatkozás nélkül. Az állam a társadalom egészét érintõ – másra át nem
ruházható – közfeladatokat lát el, és képes megteremteni a gazdaság hatékony mû-
ködési feltételeit. Áttekintjük az 1990-ben alakult helyi önkormányzatok szerepét
és feladatait a helyi közösségek életében. Beszélünk a Széchenyi Terv támogatási
elveirõl, a támogatott fejlesztési célokról és célcsoportokról, a támogatások nagy-
ságrendjérõl. A vállalkozás és a vállalkozás fejlesztései együttesen befektetések. A
befektetések során számolni kell a kockázatokkal, amelyek megismerésével és tu-
datos kezelésével azok elkerülhetõk, mérsékelhetõk.

1.1. A piacgazdaság általános jellemzõi

Gazdaság: egyrészt az anyagi és emberi erõforrásokat, azaz a fizikai és szelle-
mi javakat, másrészt a szolgáltatásokat, gazdasági tevékenységeket, illetve mind-
ezek szerteágazó, bonyolult kölcsönhatásban levõ rendszerét jelenti. Kapcsolatok
vannak a dolgok között, a tevékenységek között, a dolgok és a tevékenységek kö-
zött, a dolgok és az emberek között. A gazdaság – minden jelzõ nélkül – állapot és
folyamat, statikus és dinamikus egyszerre. Ha a gazdaságot egy ország földrajzi,
nemzeti határain belüli egységnek értelmezzük, akkor nemzetgazdaság a neve.
Piacgazdaság: az árutermelésben és a szolgáltatásban a termelés és a szükség-
letek kapcsolata a piaci kereslet és kínálat viszonyaként jelenik meg (vevõk, el-
adók). A piac az eladók és a vevõk közötti kapcsolatok, s az ezekre ható tényezõk

11
összessége; az árutermelési viszonyok gazdasági, szervezeti formája; a tömeges és
rendszeres árucsere területe, az eladások és vételek összessége. Így a piac az áru-
termelés résztvevõinek – különérdekeinek – ütközõpontja.
A gazdaságszervezésnek minden korban három kérdést kell megválaszolnia: a
MIT, HOGYAN, illetve KINEK termeljünk? E kérdések nyernek konkrét megha-
tározást a piaci mechanizmuson alapuló koordinációban.
A piacgazdaságban közgazdasági típus szerint 3 fõcsoport (szereplõ) van:
¨ a háztartások,
¨ a vállalatok,
¨ az állam.
A három szereplõt a piaci mechanizmusok kapcsolják össze.
A háztartások döntõen fogyasztógazdaságok. De részben – ha nem is fõ jel-
lemzõjükként – termelést és szolgáltatást végeznek. A háztartási szféra – alapvetõ-
en fogyasztó jellegébõl eredõen – minden szektor számára a munkaerõ „termelõ-
je” és eladója.
A háztartás olyan természetes személyek kis csoportja, akik
¨ együtt élnek, általában egy fedél alatt és családi közösségben (az egyszemé-
lyes háztartás is háztartás, noha nem család),
¨ jövedelmüket vagy annak egy részét együtt használják fel,
¨ vagyonukat egészben vagy részben közösen birtokolják és kezelik,
¨ fogyasztásuk egy részét (fõleg a lakás és a hozzá tartozó felszerelések hasz-
nálatát, valamint az élelmezést) közösen végzik, és
¨ több-kevesebb rendszerességgel jövedelmük egy részét megtakarítják és fel-
halmozzák különbözõ célból, de végsõ soron vagyongyarapítás érdekében.
A háztartások saját vállalkozásban végzett termelõi és szolgáltatói tevékenysé-
ge általában nem különül el élesen a fogyasztástól sem tulajdonosi, sem gazdasági,
sem jogi, sokszor még elszámolási szempontból sem. A háztartási szféra a gazda-
sági alanyok legnagyobb létszámú egységébõl álló csoportja.
A vállalatok (helyesebben: vállalkozók) a maguk sokrétûségével a profitszer-
zés és tõkevagyon-gyarapítás céljából termelést folytató és szolgáltatást nyújtó,
önálló gazdasági egységek.
Gazdasági egységnek vagy gazdasági alanynak olyan szervezeti, intézményi
egység tekinthetõ, amely saját nevében képes:
¨ eszközöket birtokolni, ezek forrásaihoz kapcsolódóan kötelezettségeket vál-
lalni,
¨ gazdasági tevékenységet végezni,
¨ más gazdasági egységekkel, gazdasági alanyokkal ügyleteket (tranzakció-
kat) létesíteni, amelyek képesek teljes körû könyvviteli elszámolásokat, ezen
belül vagyonmérleget készíteni.
Idetartoznak a profitérdekeltségû gazdasági társaságok, bankok, biztosítótársa-
ságok és egyéb pénzügyi szolgáltatást végzõ szervezetek. Idesorolhatók a nem pro-
fitérdekelt gazdasági szervezetek is.

12
 Az állam sok tekintetben különbözik a gazdasági alanyok többi csoportjától. Az
állam önmaga is a gazdálkodás alanya, gazdálkodásában elsõsorban nem a haszon,
hanem a közfeladatok maradéktalan és színvonalas ellátása a célja. Az állam másik
feladata gazdaság befolyásolása a piacgazdaság hatékony mûködésének elõsegítésére.
Az állam központi szervei az államháztartásról szóló, 1992. évi XXXVIII. tör-
vény alapján: a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi
önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszírozó
gazdálkodásának rendszere.

1.1.1. Az állam szerepe a gazdaságban

A modern gazdaság nem mûködik állami szabályzómechanizmusok nélkül. Ennek
megvalósítási formája, kerete az állami gazdaságpolitika. Az állami gazdaságpoli-
tika és szabályozóerõ a makrogazdasági folyamatokat részint a piacon keresztül,
részint amellett, illetve ahelyett megvalósuló tevékenysége révén érinti. Az állam
kettõs szerepében lép fel. Egyrészt mint a magángazdasági szféra befolyásoló-
ja, és az egész gazdasági mûködés feltételeinek biztosítója, másrészt mint önálló
gazdálkodó, a gazdaság egyik alanya.
Az állami gazdaságpolitika a makrogazdaság helyzetétõl függõen irányát te-
kintve két fõ formát ölthet. Az egyik a gazdasági életet serketõ, kiterjesztõ ún.
expanzív gazdaságpolitika, a másik a visszafogó, a gazdasági élet menetét mér-
séklõ ún. restriktív gazdaságpolitika. Ezek megvalósításához kétfajta eszköztár
áll rendelkezésére, amelyek elemei egymással meglehetõsen összefüggenek. Az
egyik a költségvetési politika, a másik a pénzügypolitika. Mindkettõ segítségével
az állam a piacot, a keresletet vagy a kínálatot igyekszik befolyásolni különbözõ
módon, az eszközök jellegének megfelelõen.
A költségvetési politika a költségvetés mindkét oldalával kapcsolatban érvé-
nyesül. A bevételi oldalon elsõsorban az adópolitikával. Az adó mérséklése vagy
növelése a különbözõ szférákban más-más hatású, de az egyik szférában keletkezõ
hatása átterjed a másik szférára is. A háztartási szféra jövedelmének adóztatása pl.
a fogyasztási cikkekre költhetõ jövedelmet csökkenti, vagy a megtakarításokból
egészítheti ki azt. Ez viszont szûkíti a beruházási szféra számára nyújtható hitelek
forrását, a beruházási javak piacán keresletcsökkenést okoz.
A kormányzati költségvetési kiadásoknak két fõ csoportja van. Az egyik a kor-
mányzati vásárlások, amelyek sok mindennel összefüggenek, pl. infrastrukturális
állami fejlesztésekkel, hadfelszerelési cikkek vásárlásaival, szociális és kulturális
kiadásokkal stb. A helyi önkormányzatok fejlesztéseinek címzett és céltámogatá-
saival. A másik a transzfer kiadások, ellenszolgáltatás nélküli jövedelmek a háztar-
tási szféra felé (pl. lakástámogatási rendszer).
A pénzügypolitika segítségével ugyancsak a kereslet befolyásolását célozza
meg az állam, hasonló hatásokat kiváltó szándékkal, mint a költségvetési politiká-
val, csak másfajta mechanizmuson keresztül. A makrokereslet a forgalomban lévõ

13
pénz mennyiségének változtatásán keresztül szabályozható. Ha a jegybank a for-
galomban lévõ pénz mennyiségét növeli, a megnövekedett pénzmennyiség a gaz-
daság szereplõinek mindegyikét érinti, és keresletet támaszt. Vagyis a forgalomba
kerülõ pénzmennyiség növekedése a pénzpiacon is fokozza a pénzkínálatot, ami-
hez a gazdaság egyéb szereplõi juthatnak, felhasználva azt a gazdaság élénkítésére
a kínálat növelésén keresztül. Nem teljesen veszélytelen módszer! Ha a forgalom-
ba kerülõ pénz mennyisége ugyanis gyorsabban növekszik, mint amennyi szüksé-
ges a megtermelt áruk realizálásához, óhatatlanul inflációhoz vezet. Mérsékelt üte-
mû infláció önmagában még nem jelent különös veszélyt, ha a gazdaságpolitika
hosszabb távra sikerrel kecsegtet. Ha azonban az infláció tartóssá és erõsödõ fo-
lyamattá válik, akkor a pénzügypolitika lehetõségeinek kihasználását fékezi, eset-
leg teljesen megakadályozza. Továbbá a gazdaságpolitika csak akkor remélhet si-
kert, ha a vállalkozók hasonlóan ítélik meg a várható kilátásokat a gazdaságban,
mint az állam, ill. a jegybank. Tehát azok a lépések, amit az állam, ill. jegybank
tesz, csak mint lehetõségek állnak fenn, amelyek kihasználása nagymértékben a
gazdálkodóegységeken múlik.
Ezek fogalmazódnak meg az államnak a pénzügyi folyamatokat szervezõ és
irányító funkcióiban:
¨ önfenntartó funkció: amely a közfeladatok meghatározására, az intézmény-
rendszerre valamint fenntartására és fejlesztésére irányul,
¨ érdekegyeztetõ magatartás: mindazon szabályok létrehozását jelenti, ame-
lyek lehetõvé teszik a gazdaság különbözõ szintjein az érdekek ütköztetésé-
nek és a közös megegyezésnek a formáját, fórumait,
¨ allokációs funkció: a gazdaság hatékonyabb mûködésének elõsegítésére, a
központi és helyi közfeladatok megosztására irányul,
¨ újraelosztási funkció: amely az adók, a kedvezmények, a támogatások út-
ján érvényesül,
¨ stabilizálási funkció: amely a pénzügypolitika útján az infláció befolyásolá-
sára irányul.
Idetartoznak továbbá a közpénzek kezelésének szabályai is, többi között a kor-
rupció elkerülésére: pl. a közbeszerzési eljárás; ellenõrzési rendszer keretében a
mérlegbeszámolók hites könyvszakértõk általi auditálásának elõírása; az Állami
Számvevõszék létrehozása; a Magyar Államkincstárról szóló törvényben a vagyon-
nyilvántartás jelentõsége.

1.1.2. A helyi önkormányzatok szerepe a gazdaságban

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény megalkotásával az Or-
szággyûlés elismeri és védi a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogát. A
helyi önkormányzás lehetõvé teszi, hogy a választópolgárok helyi közössége –
közvetlenül, illetõleg a választott helyi önkormányzata útján – önállóan és demok-
ratikusan intézze a helyi érdekû közügyeit. Megteremtette egyúttal az önkormány-

14
zatok gazdasági alapjait az önkormányzati tulajdon létrehozásával, és a tanácsi
kezelésben volt vagyon önkormányzati tulajdonba adásával.
A törvény az általános rendelkezések között három, kiemelkedõen fontos ön-
kormányzati jogot emel ki: az önállósághoz való jogot, a demokratikus helyi
hatalomgyakorlás jogát, valamint az önkormányzati jogok bírósági védelmé-
nek jogát. A helyi önállósághoz való jog jelenti azt, hogy a helyi önkormányzat
önállóan szabályozhatja, illetve egyedileg igazgathatja a helyi érdekû közügyeket.
Ez egyben a helyi szabadságot, az autonómiát adja.
Az önállósághoz való jog ugyanakkor nem jelenti az államtól való függetlensé-
get, a helyi önkormányzatok a jogállam részei. A törvényeket be kell tartaniuk,
döntéseik nem lehetnek jogszabállyal ellentétesek.
A helyi önkormányzáson tevékenységet értünk. Ennek a tevékenységnek a fõ tar-
talma a helyi érdekû közügyek önálló és demokratikus intézése. A helyi önkormány-
zatok alapjogai egyenlõek, feladataik azonban több okból különbözõk, eltérõk.
A helyi önkormányzatok egyik típusát alkotják a települési önkormányzatok,
idetartoznak a községek, a városok, a fõváros és kerületei. A helyi önkormányza-
tok másik típusa a megyei önkormányzat. A települési és a megyei önkormányza-
tok között nincs hierarchikus viszony, nincs alá-fölérendeltségi függõségi viszony.
Az önkormányzati célok megvalósítását szolgálja az önkormányzatok vagyo-
na. Az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megilletõ jogokat a helyi
képviselõtestület gyakorolja. Az önkormányzati vagyon két fõ csoportja: a törzs-
vagyon és az egyéb vagyon. A törzsvagyonba a forgalomképtelen és a korlátozot-
tan forgalomképes vagyontárgyak tartoznak. A szabályozás célja annak megaka-
dályozása, hogy az önkormányzatok tulajdonuk törzsvagyoni részét ne éljék fel.
Az egyéb vagyonnal az önkormányzat szabadon vállalkozhat.
A helyi önkormányzatok az államháztartás egyik legnagyobb beruházói.
Az önkormányzat a törvényben meghatározott feladatainak ellátását
¨ saját bevételeibõl (adók, illetékek, bírságok, egyéb bevételek),
¨ átengedett központi adókból,
¨ más gazdálkodószervezettõl átvett bevételekbõl,
¨ a központi költségvetés normatív hozzájárulásából (a települések lakosság-
számával, intézményei ellátottakkal arányosan és egyéb mutatók alapján),
valamint
¨ az Országgyûlés által társadalmilag kiemelt fejlesztési célokra céltámoga-
tásban, címzett támogatásban és egyéb támogatásokban részesíti.
Az önkormányzati önállóság kifejezésre jut a szervezet alakításában és mûkö-
désében. A helyi önkormányzat a törvény keretei között önállóan alakíthatja szer-
vezetét és mûködési rendjét, alapítványt hozhat létre, és közérdekû kötelezettség-
vállalást tehet. Hitelt vehet fel, és kötvényt bocsáthat ki, ennek fedezetéül az ön-
kormányzati törzsvagyon és a normatív állami hozzájárulás, az állami támogatás, a
személyi jövedelemadó, valamint az államháztartáson belülrõl mûködési célra át-
vett bevételei nem használhatók fel.

15
1.1.3. A beruházások állami támogatási formái
Az állam a piac minden résztvevõjének beruházását sokoldalúan támogatja, vissza
nem térítendõ támogatással, kedvezményes kölcsönnel.
A középtávú gazdaságfejlesztési program figyelembe veszi, hogy a Magyar-
országon az egy fõre jutó bruttó hazai termék (GDP) éves növekedési üteme
1992-tõl napjainkig 2,5%-ról 5,3%-ra növekedett, jóval meghaladva az Európai
Unió termelékenységnövekedésének éves ütemét, valamint a külföldi tõkeáram-
lást, a magyar gazdaság tulajdonosi szerkezetének átalakulását, a szolgáltató-
ágazatok térnyerését, a gazdaság húzóágazatait és a foglalkoztatás alakulását. E
tények ismerete alapján a gazdaságfejlesztési programok célja a megindult gaz-
dasági növekedés bázisának mélyítése, kiszélesítése, az újabb ágazatok, újabb
vállalkozói rétegek és újabb térségek bekapcsolása a gazdasági növekedésbe,
ezáltal a kitörési pontok megfogalmazásával a támogatások prioritásainak meg-
határozása.
E programok: a Széchenyi Terv, a helyi önkormányzatok címzett és céltámoga-
tási rendszere, és az egyéb fejlesztési célelõirányzatok.

1.1.3.1. Széchenyi Terv

A Széchenyi Terv középtávú gazdaságfejlesztési terv:
¨ a dinamikus és fenntartható gazdasági növekedés biztosításának,
¨ a növekedési bázis kiszélesítésének,
¨ a gazdasági kitörési pontoknak,
¨ az európai felzárkózásnak,
¨ a hazai és külföldi gazdasági erõforrások mozgósításának,
¨ a gazdasági esélyteremtésnek,
¨ a társadalmi felemelkedésnek, valamint
¨ az új gazdasági korszak kihívásaira adott válaszoknak a nemzeti programja.
A Széchenyi Terv állami társfinanszírozás, mivel a szûken értelmezett fiská-
lis eszközökön túlmutató erõforrásokra támaszkodik:
¨ a terv alapvetõ forrása az üzleti szektor szerepvállalása. Minden más forrás
csupán ehhez kapcsolódó társfinanszírozás,
¨ a terv másik forrását a költségvetés meghatározott célelõirányzatai adják,
¨ a terv harmadik forrása az Európai Uniós elõcsatlakozási alapok ilyen célra
pályázható forrásai,
¨ a terv negyedik forrásként a végrehajtásban az üzleti szektor modelljeihez
kapcsolódó, korszerû közigazgatási intézményrendszerrel és támogatási esz-
közökkel, a programfinanszírozás nemzetközi követelményeivel számol. Ez
a programokra szánt közpénzek korábbinál hatékonyabb felhasználását teszi
lehetõvé.
A Széchenyi Terv programjainak állami társfinanszírozására a központi költ-
ségvetésben 2001. évben 295,9 milliárd Ft, 2002. évben 330,8 milliárd Ft áll

16
rendelkezésre. A terv állami társfinanszírozása 2003-tól 2006-ig terjedõ idõszak-
ban a bruttó nemzeti termék éves növekményének meghatározott aránya, amely-
nek konkrét összegérõl az idõszakra vonatkozó központi költségvetés fog ren-
delkezni.
A Széchenyi Terv állami társfinanszírozása – támogatása – 2001–2002. évekre
a következõ programokat tartalmazza:
a) vállalkozáserõsítõ program,
b) lakásprogram,
c) turizmusfejlesztési program,
d) kutatási, fejlesztési és innovációs program,
e) információs társadalom- és gazdaságfejlesztési program,
f) autópálya-építési program és kapcsolódó infrastrukturális alprogramok,
g) regionális gazdasági program.
A mûszaki ellenõröket a programok egyrészt vállalkozóként érintik, míg másik
oldalról – a beruházások kapcsán – munkájuk iránt keresletet teremt, azaz munka-
lehetõséget, vállalkozási lehetõséget nyújt.
A mûszaki ellenõrök szempontjából az elõbbiek alapján a Széchenyi Terv 77
pályázati lehetõségbõl – nem teljeskörûen – a következõket ismertetjük:
a) Vállalkozásokat segítõ, vissza nem térítendõ támogatásban, pl. a kereskedel-
mi és szolgáltató kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgáló program
keretében vissza nem térítendõ támogatásban részesülhetnek az informatikai
fejlesztés, az eszközbeszerzés, az egységes arculatot célzó fejlesztés, amely-
hez a fejlesztés 30%-áig, de maximum 26 millió Ft-ig járul hozzá a program,
vagy a tõkeszegény kis- és középvállalkozások energiatakarékossági fejlesz-
téseinek támogatása keretében az energetikai korszerûsítéshez a beruházás
30%-áig lehet támogatást kapni.
b) A mûszaki ellenõrök foglakoztatását biztosító beruházási piaci területén a
beruházások (fejlesztések) lehetõségei lényegesen szélesebb körûek a támo-
gatás által, mivel: a helyi önkormányzatok és a lakosság energiafelhasználá-
sának és energiaköltségeinek mérséklésére; a távhõellátás korszerûsítésére;
az innovációorientált ipari parkok beruházás- és szolgáltatásfejlesztésére; a
logisztikai centrumok kialakítására és fejlesztésére; a turisztikai fejleszté-
sekre (pl. termálfürdõk és kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére, kastélyok
és várak turisztikai hasznosítására, a Balaton és egyéb kiemelt régiók turiz-
musát segítõ fejlesztésére); az önkormányzati bérlakásállomány növelésére;
a paneles lakóépületek (lakások) energiatakarékos felújítására és a tömbre-
habilitációkra irányulnak.

1.1.3.2. A helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásai,

egyéb támogatások
A helyi önkormányzatok fejlesztési tevékenységének legfõbb mozgatórugója a cím-
zett és céltámogatási rendszer, amely már tíz éve mûködik. Ez a támogatási for-

17
ma minden önkormányzat részére elérhetõ, amennyiben igényeik a rendszer mû-
ködésére vonatkozó törvényi feltételeknek megfelelnek. A támogatási forma társa-
dalmi szempontból kiemelkedõ fontosságú, nagy költségigényû infrastrukturális
beruházások megvalósítását jelenti. Ezáltal elõsegíti a területi egyenlõtlenségek
kompenzálását, az önkormányzatok közötti különbségek mérséklését.
A címzett és céltámogatásra felosztható keretszámok évente a költségvetési
törvényben határozandók meg. A támogatandó feladatok körét, a támogatási igé-
nyek benyújtásának, elbírálásának és finanszírozásának általános szabályait, a
támogatás maximális mértékét a címzett és céltámogatásra vonatkozó törvény
határozza meg.
A céltámogatás rendszerében a támogatható feladatok körét, a támogatható
célokat és a támogatás mértékét is törvény határozza meg. A céltámogatás az
önkormányzatoknak alanyi jogon jár, amennyiben a törvény (és a részletes sza-
bályokat tartalmazó kormányrendelet) feltételeinek megfelelõ igénybejelentést
nyújtanak be.
A támogatható célok köre az elmúlt idõszakban annak megfelelõen változott,
ahogy a rendszer induláskor meghatározott társadalompolitikai célok megvalósul-
tak, vagy prioritásuk változott:
¨ a vízgazdálkodási ágazatban változást az egészséges ivóvíz-ellátási program
megvalósulása jelentett, amely után a vízvezeték-hálózat fejlesztése került a
támogatási rendszerbe. A szennyvízelvezetés és -tisztítás napjainkig támoga-
tott feladat,
¨ az oktatási ágazatban az alsófokú oktatásban következtek be változások. Az
életveszélyessé vált általános iskolai tantermek pótlása az 1993. évtõl folya-
matosan tart, míg az 1–4. osztályosok helybeni oktatásához szükséges tante-
remépítés az 1995. évben befejezõdött,
¨ az egészségügyi ágazatban a mûködõ kórházak és szakrendelõk gép-mûszer
beszerzése kezdettõl támogatott,
¨ a szilárdhulladék-lerakó építésének 1991–1992. évi támogatása a környezet-
védelem fokozódó gondjainak megoldására 1996-tól ismét a támogatott fel-
adatok közé került,
¨ a pincerendszerek és természetes partfalak veszélyelhárítási munkálataiból
adódó feladatok támogatása a 2002. évtõl következik e támogatási rendszer
keretében.
A címzett támogatás csak a kiemelt fontosságú, 200 millió forintot meghaladó
összköltségû, és a céltámogatási körben nem támogatható vízgazdálkodási, egész-
ségügyi, oktatási, kulturális ellátás térségi funkciókat ellátó feladataihoz adható. A
támogatási körbe tartozó feladatokat a törvény csak ágazati szinten fogalmazza
meg. Az egyes ágazatokon belül támogatható feladatokat az ágazati minisztériu-
mok évente határozzák meg. A támogatásra vonatkozó döntés elõkészítése két ütem-
ben történik. Elsõ ütemben az önkormányzatok által készített megvalósíthatósági
tanulmány alapján a kormány állást foglal a támogatásra javasolt beruházások kö-

18
rérõl, majd a támogatásra javasolt beruházásokra elkészíthetõk a beruházási okmá-
nyok, a mûszaki tervek. A második ütemben ezek ismeretében az Országgyûlés
dönt a címzett támogatással megvalósuló beruházásokról.
A céltámogatással megvalósuló beruházásoknál a támogatás mértéke 40–50%,
a címzett támogatásoknál nem kötelezõ az önkormányzatoknak saját forrást bizto-
sítaniuk. A címzett és céltámogatással megvalósuló beruházásokhoz a támogatás
éves ütemezését is jóváhagyják. A folyamatban lévõ beruházásoknak az éves ütem
szerinti támogatását biztosítják.
A címzett és céltámogatással megvalósuló beruházásokhoz a támogatás össze-
ge a 2000. évben 52,9 milliárd Ft volt, 2001-ben pedig 58,9 milliárd Ft.
A fejlesztési támogatások másik nagy körét a megyei területfejlesztési tanácsok
döntési jogkörébe tartozó támogatások jelentik:
¨ a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás, a területfejlesz-
tés kedvezményezett, társadalmi-gazdasági, infrastrukturális szempontból el-
maradott és foglalkoztatási gondokkal küzdõ térségek településeinek infra-
strukturális kiépítettségében meglévõ területi különbségek mérséklésére igé-
nyelhetõ támogatás (2001-ben 10,6 milliárd Ft),
¨ a cél jellegû decentralizált támogatás, amely a felhalmozási támogatás ki-
zárólag az önkormányzatok tulajdonában lévõ (vagy tulajdonába kerülõ) tár-
gyi eszközök felhalmozási kiadásaira nyújtható (6,5 milliárd Ft a 2001. év-
ben).

1.1.3.3. Az Európai Unió támogatásai

Az Európai Unió támogatásai közül a korábbi években a PHARE-támogatás vált
ismertté hazánkban. Jellemzõje, hogy éves támogatási rendszerként mûködik, az-
az a PHARE-támogatást 1 éven belül kell felhasználni. A támogatási forma jelen-
leg is fennmarad, a 2000–2002. években 3 régió (az észak-magyarországi, a dél-
alföldi és az észak-alföldi régió) évente kb. 23–30 millió euro összegû PHARE-
támogatásban részesül. A brüsszeli döntéshozók az elõzetes nemzeti terv által ja-
vasolt több felhasználási cél közül az infrastruktúra bõvítésére, a humán erõforrá-
sok fejlesztésére, valamint a kis- és középvállalkozások fejlesztésére vonatkozó
elképzeléseket támogatják.
Az Európai Unió kormányfõinek 1999. év tavaszán Berlinben megtartott csúcs-
értekezletén a csatlakozásra váró közép- és kelet-európai országok (Bulgária, Cseh-
ország, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Romá-
nia, Szlovákia és Szlovénia) számára jóváhagyták az ún. elõcsatlakozási segély-
programokat. E segélyprogramok 2000-ben indultak. A támogatás elõfeltétele, hogy
a beruházás összköltsége minimálisan elérje az 5 millió euro nagyságrendet. Ez
jelzi, hogy elsõsorban a nagyobb volumenû fejlesztések számíthatnak kedvezõ dön-
tésre, azon belül is azok az elképzelések, fejlesztések, amelyek a magyar lakosság
minél szélesebb körét érintik.

19
 Az elõcsatlakozási segélyprogramok közül Magyarországon az ISPA és a SA-
PARD program a 2000. éven indult be.
Az ISPA egyes – 5 millió euro feletti költségigényû – a környezetvédelmi és
közlekedési projektek megvalósítását szolgálja, amelyekhez Magyarország évente
80–100 millió euro támogatásban részesül. E program keretében valósul meg töb-
bek között Gyõr szennyvízprogramja, Debrecen és térsége szilárdhulladék-lerakó
programja, és a Magyar Államvasutak egyes vonalainak korszerûsítése.
A SAPARD-ként közismertté vált program – amelynek keretében Magyaror-
szág évente 38 millió euro támogatásban részesül – a mezõgazdaság és a vidék
fejlesztését tûzte ki célul. Megemlítendõ, hogy az Európai Unióban a vidékfejlesz-
tésen mást értenek, mint Magyarországon, egyrészt a mezõgazdasági termeléshez
kapcsolódó beruházási, struktúrafejlesztési támogatásokat, másrészt a mezõgaz-
dasági termelésen túlmutató, bizonyos szociális és egyéb tevékenységek fejleszté-
séhez kapcsolódó támogatásokat jelenti. A PHARE-támogatással és az ISPA-tá-
mogatással ellentétben, ahol a támogatások alanya általában a közszféra, a SA-
PARD-támogatásokat elsõsorban a termelõszféra, például a mezõgazdasági terme-
lõk, az élelmiszeripari feldolgozók vehetik igénybe. Az Európai Unió által a vidék
fejlesztésére meghatározott prioritások közül Magyarország a falvak megújítását
és fejlesztését, a vidéki értékek védelmét, az alternatív jövedelemszerzés érdeké-
ben a tevékenységek diverzifikálását (pl. agrárturizmus), valamint a vidéki infra-
struktúra fejlesztését és javítását választotta.

1.2. Befektetési kockázatok és biztosítási szabályok

A beruházásokkal kapcsolatos mûszaki feladatok ellátásának igénye létrehozza sa-
ját vállalkozási piacát, amelyben a mûszaki ellenõr tulajdonosként is tevékenyked-
het, önmaga is befektetõvé, beruházóvá válhat. Ezért a mûszaki ellenõrnek ismer-
nie kell a befektetések kockázatait és a kockázatkezelés módjait.

1.2.1. A vállalkozások jellemzõi

A vállalkozások termékeikkel, szolgáltatásaikkal fontos szerepet töltenek be a fi-
zetõképes kereslet kielégítésében, tevékenységükkel a munkaalkalom megterem-
tésében, összességében az ország vagyoni helyzetének a javításában. Az egyén
csak akkor kezd vállalkozásba, ha érdekelt a vagyona növelésében, ennek érdeké-
ben lehetõsége van önálló döntésekre, és a politika e vállalkozási tevékenységre
ösztönzõ gazdasági környezetet teremt.
Minden vállalkozás befektetés: a tõkének, a munkának és a pénzeszközöknek a
befektetése. A befektetés alapvetõ célja a nyereség- és vagyonszerzés, ami a fizetõ-
képes kereslet – a fogyasztói igény – kielégítésén keresztül valósul meg. A vállalko-
zó tõkebefektetést csak akkor eszközöl, ha a befektetett tõke haszna hosszabb távon

20
magasabb, mint a banki kamat, egyébként nem vállalná a tevékenységgel járó „ve-
szõdséget” és kockázatot. Ebbõl következõen a cél elérése szükségesség teszi annak
meghatározását, hogy a vállalkozás milyen fogyasztói csoport igényét milyen ter-
mékkel, illetve szolgáltatással, és milyen technológiával kívánja kielégíteni.
A vállalat küldetése tehát a vállalat alapvetõ céljainak konkrét értelmezését je-
lenti. Konkretizálja a kielégítendõ fogyasztói igényt és az igénykielégítés módját.
A vállalat mûködésének, illetve mûködõképességének legfontosabb feltételei
ezért:
¨ az önállóság,
¨ a hosszú távon nyereséges mûködés,
¨ a kockázat vállalása,
¨ a piaci megmérettetés.
Az önállóság azt feltételezi, hogy a vállalkozás nincs egyoldalú függésben sem
az államtól, sem más szervezetektõl vagy külsõ személyektõl. A vállalkozásnál
teljes önállóság valósulhat meg a körülmények mérlegelésében és az erre alapozott
döntésekben.
A hosszú távú nyereséges mûködés lehetõvé teszi a vállalkozás számára a
nyereséges tevékenység folytatásán túli egyéb szempontok mérlegelését, majd össze-
egyeztetését a további hosszú távú nyereséges mûködés érdekében.
A kockázat annak a veszélye, hogy a döntéshozó által meghatározott cselekvés
nem vezet az elérni kívánt eredményhez. A kockázatot azonban a vállalkozónak
vállalnia kell, mivel a saját tõkébõl mindig elõbb kell ráfordításokat eszközölni, és
csak késõbb derül ki, hogy a ráfordítás megtérült-e vagy sem.
A piaci megmérettetés azt jelenti, hogy a vállalkozás termékeinek ára, szolgál-
tatásának díja a piacon határozódik meg. A piaci megmérettetés a vállalkozóból
kikényszeríti, hogy tevékenységével az igényeket elégítse ki. Ezért a vállalkozó-
nak a fogyasztói igények kielégítése érdekében innovációs tevékenységet kell foly-
tatnia, hogy azt új és/vagy magasabb szinten láthassa el.
A vállalkozás mûködésének pozícióját meghatározzák azok az érintett szemé-
lyek, akik a vállalkozással lényeges, tartós és kölcsönös kapcsolatban állnak. A
társadalom érintettjei két csoportba oszthatók: a külsõ és belsõ érintettekre.
Külsõ érintettek a vállalkozásban közvetlenül részt nem vevõ, a vállalkozás
környezetébe tartozó személyek, akiken keresztül a társadalom több szervezõdé-
seivel áll fenn kapcsolat, tevékenységüket a vállalkozáson kívül végzik, de akik
tevékenysége alapvetõen visszahathat a vállalkozás eredményes mûködésére.
E körbe tartoznak:
¨ a vevõk, akik igényeinek kielégítésére törekszik a vállalkozás,
¨ a szállítók, akikkel a függõségi viszony kölcsönös,
¨ a versenytársak, akikkel osztozni kell a fizetõképes keresleten, illetve akik
ösztönzik a paci megmérettetést,
¨ az állami intézmények alkalmazottai, akik a különbözõ engedélyezési eljárá-
sok során kapcsolódnak a vállalkozáshoz,

21
 ¨ a helyi közigazgatás és társadalmi csoportosulások képviselõi, akik pl. kör-
nyezetvédelem, fogyasztói érdekvédelem stb. során kapcsolódnak a vállal-
kozáshoz.
Belsõ érintettek a vállalkozásban részt vevõ azon személyek csoportjai, akiket
a vállalkozás mûködése érint. E csoportok érdekjellemzõi a következõk:
¨ a tulajdonos a vállalkozás tõkebefektetõje, aki a vállalkozás mûködése során
minden más célt a tõkemegtérülés céljának rendel alá. Érdeke a vagyon vé-
delme, növelése;
¨ a menedzserek (vállalatvezetõk) a tulajdonosokat képviselik, de sajátos cél-
jaik vannak, minthogy döntéseikkel alapvetõen befolyásolják a vállalat éle-
tét, mûködését, jövõjét. A menedzseri célok a vállalat mûködéséhez, mûkö-
dõképességéhez is kötõdnek a vállalkozás nyereségén és a személyes jöve-
delem növelésén túl. Ehhez kapcsolódva vetõdik fel a képviseleti probléma,
amelynek lényeges, hogy a menedzserek jól képviselik-e a tulajdonosok ér-
dekeit. A kérdésfelvetés alapja az eltérõ információhalmaz (információs aszim-
metria), ugyanis a tulajdonosnak általában nincsenek pontos információi a
vállalat teljesítõképességérõl, mozgósítható tartalékairól, ugyanakkor a me-
nedzsereknek megvannak ezekrõl az információi;
¨ a munkavállalók (alkalmazottak) a szervezeti célokhoz kevésbé kötõdnek,
kevés a rálátásuk, és személyes céljaik eltérõek. A munkavállalói érdek az
egyre magasabb színvonalú egzisztenciális feltétel megteremtése. Amennyi-
ben érdeküket nem érik el, a vállalattól kiléphetnek. Ugyanakkor a mene-
dzserek és a tulajdonosok szempontjából profitcsökkentõ költség a kifizetett
bér.
Az érdekek egyeztetését szolgálja a munkavállalók szervezett kollektivizálódá-
sa. A vállalkozás érintettjeinek nemcsak a saját céljaikról, hanem a szervezeti cé-
lokról is van (tudatos vagy tudatalatti) elképzelésük, s szervezeti csatlakozásuk
oka, hogy a szervezeti célok megvalósítása saját céljaik megvalósulásához is hoz-
zájárul.
Az egyéni és a szervezeti célok tényleges és teljes körû összeegyeztethetõsége
jelenti a leghatékonyabb szervezeti mûködést, aminek alapja, hogy a belsõ érintet-
tek egyetértsenek a szervezet céljai tekintetében.

1.2.2. A vállalkozások eszközei és forrásai

A vállalkozás, azaz a gazdálkodószervezet gazdasági tevékenységét csak akkor
tudja ellátni, ha a munkaerõn kívül megfelelõ anyagi eszközei is vannak. A vállal-
kozói vagyon azon eszközök, illetve források összessége, amelyekkel a vállalko-
zás sajátjaként rendelkezik, s amelyek a számviteli törvény elõírásai szerint a vál-
lalkozás vagyonmérlegében szerepelnek.

22
 A mérleg tartalma és szerkezete:

Eszközök (aktívák) Források (passzívák)

A) Befektetett eszközök D) Saját tõke
I. Immateriális javak. I. Jegyzett tõke.
II. Tárgyi eszközök. II. Jegyzett, de még be nem fizetett tõke.
III. Befektetett pénzügyi eszközök. III. Tõketartalék.
IV. Eredménytartalék.
V. Lekötött tartalék.
VI. Értékelési tartalék.
VII. Mérleg szerinti eredmény.

B) Forgóeszközök E) Céltartalékok
I. Készletek. F) Kötelezettségek
II. Követelések. I. Hátrasorolt kötelezettségek.
III. Értékpapírok. II. Hosszú lejáratú kötelezettségek.
IV. Pénzeszközök. III. Rövid lejáratú kötelezettségek.
C) Aktív idõbeli elhatárolások G) Passzív idõbeli elhatárolások
Eszközök összesen Források összesen

A mérlegben eszközként kell kimutatni a vállalkozó rendelkezésére, használa-

tára bocsátott, a vállalkozó mûködését szolgáló befektetett eszközöket és forgó-
eszközöket. Az eszközöket rendeltetésük, használatuk alapján kell befektetett esz-
közök vagy a forgóeszközök közé sorolni.
Befektetett eszközök: azok, amelyek a tevékenységet, a mûködést tartósan,
legalább 1 éven túl szolgálják. A befektetett eszközök közé az immateriális javak,
a tárgyi eszközök, a befektetett pénzügyi eszközök tartoznak.
Immateriális javak: a nem anyagi eszközök, vagyis:
¨ a vagyoni értékû jogok (kivéve az ingatlanhoz tartozó vagyoni értékû jogo-
kat), ilyenek pl. a bérleti jog, használati jog, a koncessziós jog, a márkanév,
licencek,
¨ az alapítás-átszervezés aktivált értéke, idetartoznak a vállalkozás indításá-
val, megkezdésével, jelentõs bõvítésével, átalakításával, átszervezésével (a
különbözõ minõségbiztosítási, -irányítási rendszerek bevezetésével) kapcso-
latos költségek,
¨ a kísérleti fejlesztés aktivált értéke, idetartoznak a jövõben hasznosítható, a
kísérleti fejlesztés eredményének hasznosításakor az árbevételben megtérü-
lõ, a kísérleti fejlesztés eredménye érdekében felmerült kiadások,
¨ a szellemi termékek, pl. a találmány, az iparjogvédelemben részesülõ javak
közül a szabadalom és az ipari minta, a szerzõi jogvédelemben részesülõ
szoftvertermékek stb.,
¨ az üzleti vagy cégérték.

23
 A tárgyi eszközök közé tartoznak azok a rendeltetésszerûen használatba vett,
üzembe helyezett anyagi eszközök, amelyek tartósan – közvetlenül vagy közvetve –
szolgálják a vállalkozó tevékenységét. Tárgyi eszközök az ingatlanok; az ingatla-
nokhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogok; a mûszaki berendezések, gépek, jármû-
vek; az egyéb berendezések, felszerelések; tenyészállatok; a beruházások, a felújí-
tások.
Az ingatlanok között kell kimutatni a rendeltetésszerûen használatba vett föld-
területet és minden olyan anyagi eszközt, amelyet a földdel tartós kapcsolatban
létesítettek. Az ingatlanok körébe sorolandó: a földterület, a telek, a telkesítés, az
épület, az épületrész, az egyéb építmény, az üzemkörön kívüli ingatlan, illetve ezek
tulajdoni hányada. Az ingatlanok körébe sorolandó továbbá az ingatlanhoz kap-
csolódó vagyoni értékû jogok, pl. földhasználat, a haszonélvezet és használat, a
bérleti jog, a szolgalmi jog, a villamos, a gázelosztó vezetékre, a víz- és csatorna-
használatra vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulás.
A befektetett pénzügyi eszközök csoportjába tartoznak: a tartós részesedést je-
lentõ, tartósan befolyásolási, irányítási, ellenõrzési lehetõséget biztosító befekteté-
sek: a részvények, üzletrészek, vagyoni betétek. Idetartoznak továbbá a tartósan
adott kölcsönkapcsolat vállalkozásban, vagy egyéb részesedési jogviszonyban ál-
ló vállalkozás esetében, a tartós hitelviszonyt megtestesítõ értékpapírok.
A forgóeszközök csoportjába a vállalkozó tevékenységét nem tartósan – 1 évet
nem meghaladóan – szolgáló készletek, követelések, pénzeszközök tartoznak.
A készletek: az áruk, göngyölegek, anyagok, szerszámok, mûszerek, védõruha stb.
A követelések azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb
szerzõdésekbõl jogszerûen eredendõ fizetési igények, amelyeket a vállalkozó már
teljesített, a másik fél által elfogadott, de még nem folyt be az ellenérték. Idetartoz-
nak a váltókövetelések is.
A pénzeszközök alatt a készpénzt, az elektronikus pénzeszközöket és a csekket,
továbbá a bankbetéteket értjük.
Az aktív idõbeli elhatárolásként kell kimutatni a mérlegben az üzleti év fordu-
lónapja elõtt felmerült, elszámolt olyan összegeket, amelyek költségként, ráfordí-
tásként csak a mérleg fordulónapját követõ idõszakra számolhatók el, valamint az
olyan járó árbevételt, kamat- és egyéb bevételeket, amelyek csak a mérleg forduló-
napja után esedékesek, de a lezárt idõszakra számolandók el.
A vállalkozás forrásai: a saját tõke, a céltartalék, a kötelezettségek, és a passzív
idõbeli elhatárolások.
Saját tõkeként csak olyan tõkerész szerepelhet, amelyet a tulajdonos a vál-
lalkozó rendelkezésére bocsátott, illetve amelyet az adózott eredménybõl a vál-
lalkozónál hagyott. A saját tõke: jegyzett tõkébõl, tõketartalékból, eredménytar-
talékból, lekötött tartalékból, értékelési tartalékból és mérleg szerinti eredmény-
bõl áll.
A jegyzett tõke: a tulajdonosok, tagok által ilyen címen ténylegesen rendelke-
zésre bocsátott pénzeszközök és nem pénzbeli hozzájárulásként ténylegesen át-

24
adott eszközök együttesen. A részvénytársaságnál, korlátolt felelõsségû társaság-
nál a cégbíróságon – a létesítõ okiratban meghatározott összegben – bejegyezett
tõke.
A tõketartalék többi között: az alapítók által alapításkor, illetve tõkeemeléskor
tõketartalékként véglegesen átadott összeget, a jegyzett tõke tõketartalékkal szem-
beni leszállítását jelenti. A tõketartalékot csökkenti a jegyzett tõke – nem lekötött
tõketartalékból történõ – emelése, a veszteség miatti negatív eredménytartalék el-
lentételezése.
Az eredménytartalék többek között az elõzõ üzleti év eredményét (nyereségét,
a veszteség miatti negatív eredménytartalék ellentételezésére felhasznált tõketarta-
lékot) tartalmazza.
A céltartalékot az adózás elõtti eredmény terhére kell képezni, a múltbeli és a
folyamatban lévõ ügyletekbõl, szerzõdésekbõl származó, harmadik személyekkel
szembeni fizetési kötelezettségekre, pl. jogszabályban meghatározott garanciális
kötelezettségekre, környezetvédelmi kötelezettségekre.
A kötelezettségeket három csoport alkotja: a hátra sorolt, a hosszú lejáratú és
a rövid lejáratú kötelezettségek. Azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és
egyéb szerzõdésekbõl eredõ, pénz formában teljesítendõ elismert fizetések, ame-
lyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelezõ által már teljesített, a vállalko-
zó által elismert szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz kapcsolódnak. A hosszú lejáratú
kötelezettség – a hitelezõvel megkötött szerzõdés szerint – az 1 évnél hosszabb
lejáratra kapott kölcsönök és hitel. A rövid lejáratú kötelezettség az 1 évet meg
nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel.
A passzív idõbeli elhatárolás a mérleg fordulónapja elõtt befolyt, elszámolt
olyan bevétel, amely a mérleg fordulónapja utáni idõszak árbevételét, bevételét
képezi.

1.2.3. A befektetések kockázatai

A vállalkozás részére az olyan befektetés, amely egy idõben magas jövedelmet,
alacsony kockázatot és likviditást is nyújt, többnyire csak álom. Az a tapasztalat,
hogy a magasabb jövedelmezõségû befektetésnek nagyobb a kockázata, a likvidi-
tása viszont alacsonyabb a kívánatosnál.

1.2.3.1. A kockázat fogalma

A befektetési folyamat lényegi sajátossága a bizonytalanságok jelenléte a tevé-
kenységi folyamatban. A bizonytalanság esetenként azonos az információhiánnyal,
s a különféle eredetû bizonytalanságok sokszor valamilyen kockázat formájában
jelennek meg. Ily módon a kockázat nem létezik bizonytalanság nélkül. A bizony-
talanság azt jelenti, hogy adott esemény bekövetkezését (idejét, helyét, módját)
vagy be nem következését nem ismerjük pontosan.

25
 A kockázat többnyire a bizonytalanság számszerûsíthetõ negatív vagy pozitív
következményeit jelenti, miközben maga a bekövetkezés is bizonytalan, de azok
valószínûsége leírható.
A beruházási kockázati források csoportosításakor két szempontot érdemes vizs-
gálni:
¨ mire fejtik ki hatásukat, e tekintetben az elsõdleges projektcélokat érintõ koc-
kázatok lehetnek a tervezett határidõk, a költségek betarthatósága, a megva-
lósuló létesítmény valamely paraméterét érintõ kockázat
¨ a gazdasági döntéseket – forrásokat – milyen kockázatok terhelik. A gazda-
sági – forrásokat érintõ – döntés kritériumaiban megkülönböztethetünk pro-
jekten kívüli és belüli kockázatokat: az elsõ esetben ez pl. lehet a jogi szabá-
lyozás stabilizálása, árak; a második esetben pl. a tevékenységek idõtartama
és költsége.

1.2.3.2. A szisztematikus és nemszisztematikus kockázati tényezõk jellemzése

Minden vállalkozást érinthet a kockázati tényezõk két nagy csoportja, ezek a szisz-
tematikus és nemszisztematikus kockázati tényezõk.
a) A szisztematikus kockázati tényezõk a vállalattól független külsõ ténye-
zõk, amelyek gazdasági, politikai és természeti környezetbõl eredhetnek, eb-
bõl következõen jellemzõen makroszintûek.
aa) gazdasági külsõ kockázatok:
¨ az infláció alakulása (pl. az olajárrobbanás begyûrûzõ hatása),
¨ adózási rendszer változása,
¨ árfolyamváltozás,
¨ környezetvédelmi elõírások változása,
¨ jogi, kereskedelmi szabályok változása;
ab) politikai és természeti külsõ kockázatok:
¨ a háború (pl. a környezõ országban folyó háború, mint a délszláv
háború volt),
¨ a kormányváltás (amely politika gazdasági koncepcióját átértékelhe-
ti, módosíthatja),
¨ természeti katasztrófák (ilyen volt pl. az 1999. évi és 2000. évi ár- és
belvíz).
Mindegyik tartalmazhat piaci, vásárlóerõ-, kamatkockázatot.
b) Nemszisztematikus – a vállalkozástól függõ belsõ – kockázati tényezõk:
ba) menedzsmentkockázat:
¨ a beruházási célok pontos megfogalmazása,
¨ a szerzõdésstratégia és a pénzügyi elszámolási módok helyes meg-
választása,
¨ a kontrolling- és monitoringrendszer hatékony mûködtetése,
¨ a beruházónál rendelkezésre álló munkaerõ minõsége stb;

26
 bb) az ágazat életgörbéjébõl eredõ kockázati tényezõk. Az életgörbe-
modell abból indul ki, hogy iparágak, vállalatok és termékek egyaránt
átmennek egy olyan fejlõdési folyamaton, amely a piacra bevezetéstõl
a hanyatlásig tart. 4 szakasza van: bevezetés, növekedés, érettség, ha-
nyatlás.
Termék esetén a fejlõdést két tényezõ viszi elõre: a kereslet növekedése és a
tudás felhalmozása. A bevezetési szakaszban a termék még kevéssé ismert. Kevés
vállalat és csak néhány újdonságra kíváncsi vevõ vásárolja. A növekedési szakasz-
ban elterjed a termék, ismertté és keresetté válik. Az érettségi szakaszban a piac
telítõdik, a vásárlások inkább pótló jellegûek. Majd új, jobb, korszerûbb termékek
jelennek meg a piacon, a termék elveszíti piacát, azaz az életpálya hanyatló szaka-
szába kerül.
A vállalkozásokat érintõ kockázatok továbbá csoportosíthatók a piaci kapcso-
latok alapján:
¨ A vevõkkel és szállítókkal kapcsolatos kockázatokra. A vevõk: leginkább az
árakra érzékenyek. Az árak „megfizetése” vagy „meg nem fizetése” között
azonban csak akkor van választási lehetõségük, ha a piacon árverseny van,
tehát több termék-elõállító van, vagy ha vannak termékhelyettesítõ termé-
kek. Minél különlegesebb az áru, és minél kisebb a kínálat, annál kisebb a
vevõ alkuereje a gyártóval szemben. Végül a vevõ is képes bizonyos mérté-
kig „visszafelé integrációra”, pl. „csináld magad” megoldással. A mak-
rokörnyezettel is lehet gond, egyre tipikusabbá válnak a nem piackonform
magatartási formák pl. a versenytársak kizárása elvtelen megállapodásokkal,
korrupcióval, megvesztegetéssel. A szállítók: a kockázat függ a szállítóknak
a gyártóhoz képesti nagyságától. Az általuk kínált nyersanyag, félkész ter-
mék, alkatrész különlegességétõl, egyediségétõl (erõs pozícióban tárgyalnak);
a szállítók számától; a szállítók lehetõségeitõl az elõre történõ integrációval
(lehetõségeik vannak nyomást gyakorolni a gyártóra), az értékesítési csator-
nákhoz való hozzáféréssel.
¨ Áruval és a szolgáltatásokkal kapcsolatos kockázatok, amelyek a termék mi-
nõségével, szavatosságával kapcsolhatók össze. Fontos szerep jut e tekintet-
ben a termékminõsítésnek.
¨ Biztosítási kockázat (kötöttek e biztosítást vagy sem).
¨ Fizetési és finanszírozási kockázat: a vevõ/beruházó fizetõképessége, fizeté-
si készsége; a kezességek megléte, a szerzõdésben elõleg, rész-számlázás
lehetõsége.
¨ Szállítási kockázat: a szállítók részérõl a határidõk betartása.
Minden kockázattípus közös jellemzõje, hogy a kockázat hatása miatt elmarad
vagy részleges az ellenérték kifizetése.

27
1.2.4. A kockázatvállalás mint tudatos tevékenység felvállalása

1.2.4.1. A vállalkozók magatartása a kockázattal szemben

A kockázatokkal szembeni vállalkozói magatartások nagyon eltérõk lehetnek. Van-
nak:
a) Kockázatot kedvelõk. Motiváció lehet az elérendõ piaci pozíció: új piacok
megszerzése, új vevõkör meghódítása, technológiai pozíció (képes-e, vállal-
kozhat-e élenjáró pozícióra, ha igen, mely területeken, és mely területen nem)
az elérendõ gazdasági pozíció, ill. profit érdekében. Az új, induló vállalkozá-
sok jellemzõen ebbe a csoportba tartoznak.
b) Kockázatot elutasítók:
¨ A kockázat elkerülése mint a kockázatkezelés sajátos eszköze, viszony-
lag gyakori megoldás. A közremûködõk részérõl ez úgy jelentkezik, hogy
például a közremûködõ nem ad ajánlatot a számára túl nagy kockázatot
magában foglaló ajánlati felhívásra. A beruházó eláll az adott változat
megvalósításának szándékától. Bizonyos kockázatok elkerülhetõk a pro-
jektstratégia megfelelõ alakításával is: pl. kockázatmentesen tudja besze-
rezni az anyagokat.
¨ Kockázatok csökkentése: idõ- és költségtartalékok bevezetésével, alter-
natív megoldások révén, a megvalósítási helyszínre és a körülményekre
vonatkozó részletesebb információk beszerzésével törekednek a kocká-
zatok csökkentésére.
¨ A kockázatok áthárításával: a beruházótól a külsõ közremûködõkig, min-
den közremûködõtõl a kezesig, minden közremûködõtõl a biztosítóhoz.
A kezeshez történõ kockázatáthárítás a pénzügyi biztosítékok körébe tar-
toznak, ilyen pl. az ajánlati garancia, az elõleg-visszafizetési garancia, a
teljesítési garancia, a bankgarancia.
c) Kockázattal szemben semlegesek: elsõsorban a monopóliumok, illetve
mindazok, amelyek kevés számban uralják a piacot. Minél koncentráltabb a
piac, annál több esélye van a kevés számú szereplõnek arra, hogy az árakat
tetszés szerint alakítsa és a kisebb versenytársakat kizárja a piacról (a piacra
lépésnek nagyok a korlátai, vagy a termékdifferenciáltság változó, a kon-
centráció nagy).

1.2.4.2. A kockázattal szembeni tudatos magatartás

A kockázattal szembeni magatartás tudatos és megalapozottabb módja hosszabb
távra a stratégiai tervezés, éves szintre az üzleti terv elkészítése.

A stratégiai tervezés
A stratégai tervezés a vállalatirányítási rendszer része, célja a cél-eszköz-módszer
összehangolt meghatározása. A stratégiai tervezési rendszerben a különbözõ veze-

28
tési szinteken születnek döntések: a vállalati vezetés, az üzletági vezetés és az üz-
letágon belüli funkcionális szervek szintjén.
Vállalati szinten a stratégia kidolgozásának célja:
¨ összhangot teremtsen a profitszerzés lehetõségei között,
¨ több lábon állást irányozzon elõ,
¨ a vállalkozás kockázatát elfogadható mértékûvé mérsékelje,
¨ az üzletágak közötti erõforrás-elosztást szabályozza.
Üzletágak szinten olyan kérdéseket válaszoljon meg, mint pl.
¨ hogyan javítható az üzletág versenypozíciója,
¨ milyen üzleti területekre célszerû a jövõbeli fejlesztéseket koncentrálni,
¨ hogyan fejleszthetõk ki olyan tevékenységek, amelyek legjobban illeszked-
nek a meglévõkhöz és megfelelõ profitot eredményeznek.
Az üzletágon belüli funkcionális vezetés szintjén feladata, hogy a hatáskörükbe
tartozó stratégiai változók értékének helyes beállításával segítsék elõ a vállalkozá-
sok sikerét. A szokásos vállalati funkciók lehetnek: pénzügyek, anyaggazdálko-
dás, marketing, termelésirányítás, kutatás-és fejlesztés, munkaerõ-gazdálkodás, sze-
mélyzeti munka stb.

A stratégiai tervezés folyamatrendszere

A stratégiai tervezés folyamán sokrétû feladatot kell megoldani a környezet vizs-
gálata a lehetõségek és a fenyegetések felismerése céljából, ezek:
¨ a vállalat erõs és gyenge pontjainak felderítése,
¨ a célok kitûzése,
¨ a lehetséges cselekvési alternatívák körének szûkítése,
¨ a legjobb variáns megtalálása,
¨ a stratégiai terv megvalósításának figyelemmel kísérése.

A vállalat erõs és gyenge pontjainak felderítése

A stratégiai gondolkodás kiindulópontja választ keresni arra a kérdésre, hogyan
keresse meg egy vállalkozás a pozícióját a gazdasági versenyhelyzetben. Ezt segí-
tik elõ a portfoliómegközelítés módszerei. Közülük a gyakorlatban leginkább el-
terjedt és jól hasznosítható két eljárást ismertetünk:
A BCG-mátrix (Boston Consulting Group) az elért piaci részesedés és az
értékesítés növekedési üteme szerint elemzi a vállalkozások pozícióját. Alkalmas
az erõforrás áramlás követésére, a termék életútjának bemutatására. A mátrixban
elfoglalt pozíció alapján végzett elemzések segítik a vállalkozás stratégiájának ki-
dolgozását. A piaci vonzerõ-versenyképesség mátrix árnyaltabb megközelítést tesz
lehetõvé: a stratégiai pozícióértékeléshez számba vett tényezõk száma tetszés sze-
rint növelhetõ, súlyozással finomítható.
A BCG-mátrix lényege, hogy a termékeinket piaci keresletük, ill. relatív piaci
részesedésük alakulása függvényében elemezzük. Segítségével csoportosítható és
becsülhetõ a profittermelõ képességünk. Ez egyben segít a stratégiai irányok meg-
határozásában is.
29
 A függõleges tengelyen annak a piacnak a növekedési üteme jelenik meg, ame-
lyiken a vizsgált üzleti egység, termék jelen van. Dinamikusan fejlõdõ piacok ese-
tében az elõzõ évek trendje ad támpontot. Más esetben a makrogazdasági környe-
zet mozgása a meghatározó a piac növekedésére nézve.
A vízszintes tengely a relatív piaci részesedés mértékét ábrázolja. Itt az adott
termék értékesítési volumenét viszonyítjuk az adott piacon jelenlévõ legnagyobb
versenytárs értékesítéséhez. Ha a versenytárs jobb pozícióban van, akkor ez a mu-
tató 1-nél kisebb, ha a vállalat a vezetõ tényezõ a piacon, akkor értéke 1-nél na-
gyobb.
A sztártermékek azok, amelyek iránt a kereslet folyamatosan nõ, és a vállalat
erõs piaci helyzetben van, amit a magas piaci részesedés mutat. A javasolt straté-
gia: a beruházás.
A kérdõjeltermékek azok, amelyek iránt a kereslet nõ, a vállalat piaci helyze-
te, részesedése viszont gyenge. A javasolt stratégia: kiválasztani azokat a kérdõ-
jeltermékeket, amelyekkel a vállalatnak van esélye erõs piaci pozíció kiharcolásá-
ra, azokba beruházni, a többi termék gyártását elhagyni.
A fejõstehenek azok a termékek, amelyekkel a vállalat uralja a piacot, de a
keresletük növekedési üteme alacsony. Ezek a termékek az életgörbe lehajló ágán
vannak. A javasolt stratégia: kihasználni az elõnyös helyzetet, kivenni belõle an-
nyi pénzt, amennyit csak lehet. Esetleg kisebb beruházásokkal meghosszabbítani a
piaci dominancia állapotot.
A döglött kutya termékek azok, amelyek iránt a kereslet kicsi, és a vállalat
pozíciója is gyenge. A javasolt stratégia: a piacról való kivonulás.
A BCG-mátrix kiváló eszköz általános helyzetkép nyerésére. Nagy hibája vi-
szont, hogy a piaci sikert csak két tényezõ vizsgálatára szûkíti le, továbbá az, hogy
szemlélete statikus. A változások irányáról nem ad képet.
A mátrix továbbfejlesztett változatában a BCG két vizsgálati tényezõjét továb-
biakkal egészíti ki. A két fõ vizsgálati szempont a környezeti lehetõségek és a
versenyhelyzet. A környezeti lehetõségek jellemezhetõk a piac nagysága, a piaci
növekedés üteme, az elérhetõ nyereségszint, a kereslet ciklikussága, a technoló-
giaigényesség, a munkaerõhelyzet stb. alapján.

30
 A versenyhelyzet értékelhetõ a relatív piaci részesedés, vagy a különféle piaci
pozíciók, így a technológia korszerûsége, a termék/szolgáltatás minõsége, esetleg a
költségek nagysága, a relatív jövedelmezõség, a munkaerõ színvonala stb. alapján.

A célok kitûzése
A vállalkozó felméri a lehetõségeket: stratégiai célok kitûzése, azaz hová akarunk
eljutni (az általános jövõképhez kapcsolódó mérföldkövek, amelyet a célok eléré-
sét adott idõtartam alatt tervezi a vállalat)
¨ az elérendõ piaci pozíciókat (milyen szerepet kíván a vállalat az adott piaco-
kon, ill. azok szegmenseiben játszani a versenytársakhoz képest),
¨ a technológiai pozícióval milyen szerepet kíván a vállalat betölteni a techno-
lógiai pozíció szempontjából. Képes-e, vállalhat-e élenjáró pozícióra, ha igen,
mely területeken, és mely területeken nem,
¨ az elérendõ gazdasági/profit pozícióval, amelyeknek a keretében meg kell
fogalmazni a pénzügyi helyzettel, a különbözõ hatékonysági mutatók elérendõ
szintjével kapcsolatos célokat.
Vállalati szinten a célok vonatkozhatnak:
¨ a piaci részesedés nagyságára,
¨ a bevezetendõ új termékek/szolgáltatások számára,
¨ az adózás utáni nyereség maximálására,
¨ a különbözõ hatékonysági mutatók elérendõ szintjére,
¨ új piacok megszerzésére,
¨ új vevõkör meghódítására,
¨ kapacitáskihasználás javítására.

A lehetséges cselekvési alternatívák körének szûkítése

Azokat a feladatokat foglalja össze, amelyek a vállalkozások tevékenységének mó-
dosítását, átalakítását jelentik. A megmaradás, a növekedés, a siker feltétele a jó
stratégia. Manapság hazánkban az üzleti terv fontosságát hangsúlyozzák. Az üzleti
terv szükségességét nehéz lenne tagadni. Az üzleti terv legfontosabb feladata az,
hogy a vállalkozás ötletének valószínû sikerérõl a hitelezõket, befektetõket meg-
gyõzze. A stratégai ennél több. A stratégia a hosszabb távú jövõkép és célok, vala-
mint az azokhoz vezetõ utak és módszerek megkeresése, a versenytényezõk kiépí-
tése és megújítása a feladata.
Például: az induló vállalkozások stratégiájában arra kell választ adni, hogy
miben tudnak többet kínálni a vevõknek, mint a már piacon lévõ vállalatok. Né-
hány lehetõség:
¨ mást kínálnak (olyan terméket, szolgáltatást, ami még nincs a piacon);
¨ jobb minõségû, többet tudó, szebb változatú terméket kínálnak, mint ami a
piacon van;
¨ olcsóbban kínálják a terméket másokéhoz képest;
¨ speciális, szûkebb vevõkör igényeit kielégítõ terméket, szolgáltatást kínálnak.

31
 A versenyelõnyöket innovációval, termékdifferenciálással, hatékonyabb mûkö-
déssel vagy speciális piaci szegmensekre koncentrálva építhetik fel.

A megállapodott vállalatok stratégiájának közös vonásai általában:

¨ gazdaságos gyártási méretekre törekvés,
¨ nagy volumen, alacsony költség, tömegméretû, agresszív reklámtevékeny-
ség,
¨ szerteágazó értékesítési lánc,
¨ márkanevekre való törekvés,
¨ költségek csökkentése alacsony munkabér által,
¨ megcsontosodott, nehezen mozduló vállalati struktúrák, centralizált, hagyo-
mányos szemléletû vezetés,
¨ jó kapcsolat a politikusokkal, ami esetleg kivételes helyzetbe juttatja õket.
A tevékenységi köreikkel kapcsolatos stratégiák esetén is többféle választási
lehetõségük van: vezetõ pozícióra törekvés a szûkülõ piacon vagy annak megtartá-
sa; diverzifikáció: gyártott termék új piacokra bevezetése, vagy új termék meglévõ
és új piacokra bevezetése); meglévõ lehetõségeik maximális kihasználása (amed-
dig lehet); kivonulás egyes piacokról.

Az üzleti terv
Az üzleti terv a vállalkozó írásba foglalt üzleti elképzeléseit tartalmazza. A befekte-
tõk, a hitelezõk, az állami támogatásra pályázatot kiírók számon kérik a vállalkozó-
tól a szakértelmet, a szakmai felkészülést az elképzeléseikrõl készülõ dokumentáci-
óban. Az üzleti terv tartalmára és szerkezetére vonatkozóan nincs kötelezõ séma,
legfeljebb ajánlások léteznek. Egyes hitelintézetek elõre elkészített kérdésekkel és az
üzleti terv vázlatának meghatározásával segítik a vállalkozók tervezési munkáját.
Minden üzleti terv szöveges leírása az alábbiakat kell, hogy tartalmazza:
¨ A terv megvalósításáról szóló összefoglalás röviden mutassa be a vállalko-
zást, a tevékenységet, és az igényelt befektetés, illetve kölcsön jellegét. Bi-
zonyítsa be, hogy a vállalkozás megvalósítható és életképes.
¨ A célkitûzések leírása a lényegre koncentrálva ismertesse, mit kíván elérni a
vállalat, mi a vállalkozás stratégiája. Ha egy üzleti terv készítésénél például
az a cél, hogy a cég törzstõkéje bõvítéséhez befektetõt nyerjen meg magá-
nak, ezt egyértelmûen és félreérthetetlenül közölni kell. Az üzleti tervnek
fontos azt is leírnia, hogy milyen mértékû befektetésre lenne szüksége, a
hiteleket hogyan használják fel, és milyen mértékû megtérülésre számíthat a
potenciális befektetõ.
¨ Az üzlet- és iparági elemzés során alapos, tömör formában kell elemezni azt
az iparágat, amelyikben a vállalkozás érdekelt. Külön figyelmet kell fordíta-
ni azokra a szempontokra, amelyek az adott vállalkozást egyedülállóvá te-
szik a piacon, és amelyek tudatos kihasználásával sikeresebben veheti fel a
versenyt a konkurens cégekkel.

32
 ¨ A mennyiségi elemzés számszerûsítve mutassa be a vállalkozás múltját, és 3
évre elõre határozza meg a tervezett mérleget és a pénzforgalom alakulását.
Az üzleti terv sikerében ez a rész meghatározóan fontos, mivel egyértelmûen
tükrözi, hogy az üzletember képes arra, hogy valós számokban is kifejezze
vállalkozásának elképzelését, és a menedzser igazolja felkészültségét és szak-
mai ismereteit.
Példa egy hagyományos üzleti terv vázlatára:
1. Bevezetõoldal. Röviden összefoglalja, hogy mit tartalmaz az üzleti terv: a
vállalat neve, címe, telefonszáma; a vállalat bemutatása és üzleti jellege; a
szükséges finanszírozás összege; nyilatkozat a beszámoló titkosságáról, a
terv bizalmas kezelésére vonatkozó igény jelzése.
2. Összefoglaló fejezet. Röviden, tömören és meggyõzõen összefoglalja az üz-
leti terv fõbb pontjait, a vállalkozás természetét, a szükséges finanszírozást,
a piac teljesítõképességét, és annak indoklását, hogy miért számíthat sikerre
ez az üzlet. Ezen összefoglaló alapján a befektetõ eldönti, hogy érdemes-e
végigolvasni a teljes üzleti tervet.
3. Az iparág helyzetelemzése. Fontos, hogy a vállalkozást megfelelõ összefüg-
gésrendszerben szemléljük. Választ kell adni a trendekre és a kilátásokra, a
versenyhelyzet és a versenytársak elemzésére, a piac behatárolására, az ipar-
ági elõrejelzésekre.
4. A vállalkozás leírása. Az üzleti tervnek ez a része magát az új vállalkozást
jellemzi és mutatja be. A befektetõnek ez teszi lehetõvé, hogy megismerje a
terméket vagy szolgáltatást, a vállalkozás méretét és tevékenységi körét, az
irodát és az alkalmazottakat. A vállalkozó ebben a részben hasznosíthatja
korábbi termelési tapasztalatait.
5. Termelési terv. Ez a rész a teljes termelési folyamatot mutatja be, ismerteti a
telephelyet, a gépeket, a berendezéseket, a szállítók és alvállalkozók neveit.
6. Marketingterv. A marketingterv az üzleti elképzelés leírásának egyik legfon-
tosabb része. A menedzser itt vázolja fel, hogyan fogja a termékét, szolgálta-
tását forgalmazni és értékesíteni, hogyan alakítja az árat és milyen reklám-
eszközöket kíván használni. Tájékoztatja a befektetõt a termékforgalmazás
elõrejelzésérõl és az ellenõrzés módjáról.
7. Szerkezeti terv. Ez a rész a vállalkozás szervezeti felépítését, tulajdonformá-
ját írja le, érinti a hatásköröket és a felelõsségvállalás területeit is.
8. Kockázatbecslés. A vállalkozásnak szembe kell néznie az üzleti élet veszé-
lyeivel. Fontos, hogy felismerjék a kockázatot, és a menedzser dolgozzon ki
változatokat a kockázat kezelésére. Ezek a tervek és a stratégiák mutatják a
lehetséges befektetõk számára, hogy a vállalkozó érzékeny a kockázatra, és
felkészült a kivédésükre is.
9. Pénzügyi terv. Tartalmazza a nyitómérleget, a nyereség-veszteség számítást,
a pénzforgalomra vonatkozó becsléseket, az elsõ év végére tervezett záró-
mérleget, valamint a második és harmadik év végére tervezett mérleget.

33
 10. Függelék. Olyan háttéranyagokat tartalmaz, amelyeket nem szükséges a szö-
veg közben leírni, elég csak hivatkozni ezekre a dokumentumokra: levelek,
piackutatási anyagok, bérletek vagy szerzõdések, szállítók ajánlatai, a terv
döntéseit alátámasztó adatok, kutatási információk.

1.2.5. Biztosítási szabályok

1.2.5.1. Általános ismeretek

A vállalkozás tulajdonában, kezelésében lévõ ingó és ingatlan vagyon megóvása
jelentõs, és tervezhetõ költségeket igényel. A mindennapi élet kockázatai – egy
elõre nem látható esemény bekövetkezése – azonban elõre nem tervezhetõk, sok
esetben nem kigazdálkodható, csak többletköltségekkel helyreállítható károkat okoz-
hatnak.
A kockázatkezelés többet jelent, mint különbözõ biztosítások megvásárlását.
Jelenti mindazon szerteágazó cselekedeteknek, magatartásformáknak, kalkuláci-
óknak és tudományos elméletek alkalmazásának összességét, amelyek arra irá-
nyulnak, hogy a kockázatviselõk minél pontosabban mérjék fel a jövõ veszélyeit,
megfelelõ megoldásokat találjanak annak megelõzésére, vagy ha ez nem lehetsé-
ges kompenzációjukra.
A kockázatkezelés folyamata három részre osztható:
¨ kockázatelemzés,
¨ kockázatgazdálkodás,
¨ kockázatfinanszírozás.
A folyamat lényege, hogy a kockázatviselõ a mûködés kockázatainak elemzé-
sével meghatározott, jelentõsnek minõsített kockázataira – amelyeket a kockázat-
gazdálkodással nem tud elkerülni, illetve nem tud a számára elviselhetõ mérték alá
csökkenteni – kidolgozza a finanszírozás rendszerét.
A finanszírozásra alapvetõen két lehetõség adódik: a kockázat megtartása, a
kockázat áthárítása.
A kockázat áthárításának egyik lehetséges megoldása a biztosítás, ugyanis a
kockázatáthárítás „piacán” a kereslet és kínálat (kereslet a kockázatviselõ részérõl,
kínálat a biztosító részérõl) viszonya határozza meg, hogy az adott kockázat bizto-
sítható-e, vagy más megoldást kell találni. Átháríthatók azok a kockázatok, ame-
lyek a biztosítók termékeiben (feltételeiben) megvannak, vagy amelyeket egyedi
kockázatelbírálás alapján biztosítható kockázatnak minõsítenek.
A biztosító, amint elvállalta a kockázatot, maga is érdekeltté válik a kockázat
bekövetkezésének megelõzésében, illetve ha az már elháríthatatlan, akkor a károk
csökkentésében. Ennek megfelelõen a biztosítók igen szigorú szabályok szerint
alakítják ki biztosítási feltételeiket és kockázatvállalási rendszerüket.
A mûszaki ellenõr képzése kapcsán az építés- és szerelésbiztosítással foglalko-
zunk.

34
1.2.5.2. Építés- és szerelésbiztosítás
Az építés- és szerelésbiztosítás a beruházási folyamatban megvalósuló vagyontár-
gyak és tevékenységek kockázatainak fedezetére szolgál. A beruházási folyamat-
ban biztosítási szerzõdést köthetnek:
¨ az építtetõk: a beruházó, a beruházási megbízó, a beruházás lebonyolítója,
az üzemeltetõ,
¨ a kivitelezõ: a fõvállalkozó (generálvállalkozó), a vállalkozó, az alvállalko-
zó.
Az építés- és szerelésbiztosítás fedezete: a beruházás során létrehozott vagyon-
tárgyakra, valamint a megvalósításhoz szükséges munkagépekre, eszközökre és
anyagokra terjed ki.
A biztosítási kötvényfeltételek külön-külön tartalmazzák az építtetõ, illetve a
kivitelezõ által megkötésre kerülõ biztosításokkal biztosítható vagyontárgyakat.
A kötvényfeltételek alapján a kockázatviselés helye: Magyarország területén
lévõ építési, szerelési helyszín. E fogalomkörbe tartozik az épülõ objektum terüle-
te, továbbá a kivitelezõk felvonulási területe a hozzá tartozó ideiglenes melléképít-
ményekkel és deponálóhelyekkel. Nyomvonalas létesítményeknél a kockázatvise-
lés helye a tényleges munkaterület és annak közvetlen környezete, valamint a köz-
vetlen munkavégzéshez szükséges anyagellátó helyek és depóniák, felvonulási lé-
tesítmények (pl. lakókocsi, szerszámkamra).

A kockázatviselés köre, idõtartama, a biztosítás díja

Az építés-, szerelésbiztosítás az általános feltételek szerint fedezetet nyújt: a vélet-
len, váratlan események által okozott anyagi és felelõsség körében keletkezett,
meghatározott károkra, a kötvényfeltételekben tételesen felsorolt kizárások kivé-
telével.

Ennek keretében a biztosítás általában kiterjed:

a) Az anyagi károk megtérítésére, mint pl.:
¨ tûz, robbanás, árvíz, felhõszakadás, villámcsapás, viharkár,
¨ technikai károk, így pl. az épületekben, építményekben, valamint a mû-
ködtetett gépekben, berendezésekben, készülékekben, csõvezetéki rend-
szerekben, elektromos, hõ-, víz-, gáz-, anyagszállító vagy egyéb, energia
jellegû rendszerekben, illetve berendezéseket vezérlõ- vagy irányítóesz-
közökben váratlan, véletlen, elõre nem látható ok miatt kialakult károkra,
¨ a betöréses lopás, rablás vagy más jogtalan eltulajdonítás miatti károkra,
¨ az építési-szerelési hibákra, ügyetlenségre vagy hanyagságra, illetve más
emberi hiányosság okozta károkra,
¨ az építéshez, szereléshez használt állványok törésére, összeroskadására,
¨ az építési vagy szerelési tevékenységhez használt gépek és berendezések
fel- vagy leszerelése, illetve mûködtetése során elõálló véletlen esemé-
nyek káraira.

35
 b) Felelõsség körében okozott károk megtérítésére, mint pl.:
¨ a biztosított tevékenységi körével (építés- és szerelés, próbaüzem) össze-
függésben a személyi sérüléssel, a szerzõdésen kívül okozott tárgyrongá-
lással okozott károkra, amelyekért a biztosított építtetõi vagy kivitelezõi
minõségben a jogszabályok szerint kártérítési kötelezettséggel tartozik
(pl. az állványról lehulló anyag miatt a gépjármûben bekövetkezett kár,
az építési telek mellett lévõ meglévõ épületekben az építési munkával
összefüggésben keletkezett károk),
¨ a környezetszennyezéssel okozott károkra, amelyek az építés, szerelés
vagy próbaüzem során a szennyezés elhárítására szolgáló vagy a techno-
lógiai rendeltetésû berendezések véletlen vagy váratlan meghibásodásá-
ból erednek,
¨ a saját munkavállalónak okozott dologi károk esetében, pl. a munka-
helyen elhelyezett ruházatban és egyéb használati tárgyakban, ame-
lyek a biztosítási szerzõdéssel fedezett káresemények folytán követ-
kezetek be (a gépjármû, értékpapír, arany- és ékszertárgyak, készpénz
kivételével).
c) Próbaüzem során bekövetkezõ károkra. A próbaüzemi károk az olyan, bár-
mely okból bekövetkezõ véletlen vagy váratlan események miatt elõálló ron-
gálódások, amelyek a létesítési munkák befejezését követõen
¨ az építési munkáknál az átadás-átvételi eljárás során, de annak megkez-
dését követõen legfeljebb 30 napon belül,
¨ a technológiai vagy egyéb szerelési munkáknál az elõzetes mûszaki felül-
vizsgálatokat és az üzemi próbákat követõ próbaüzemi eljárás megkezdé-
sét követõen legfeljebb 30 napon belül
a biztosított építési-szerelési teljesítésekben és a vagyontárgyakban a szabályozott
anyagi kárként vagy a felelõsség körében okozott kárként keletkeznek.
A biztosító általában nem köteles a kár megtérítésére, ha azt a biztosított szán-
dékosan vagy gondatlan cselekedete, a vállalkozási szerzõdés megszegése és eb-
bõl eredõ veszteség, üzemi balesetnek minõsülõ személyi sérülés, nukleáris akció,
vagy radioaktív sugárzás, hibás tervezés, az anyagi és öntvény- vagy mûhelyhi-
bák, elveszés vagy egyéb ismeretlen hiány okozta.
A biztosító a szerzõdésben jellemzõen megköveteli a biztosítottól a meghatáro-
zott értékû önrész vállalását. A biztosító kockázatviselése nem terjed ki azokra a
káreseményekre, amelyek összege nem éri el a szerzõdésben meghatározott mérté-
ket (önrészt), kivéve a felelõsség körében bekövetkezett károkat.
A biztosító kockázatviselése határozott idõtartamú, általában az építési-szere-
lési helyen a munkák megkezdésétõl, illetve a biztosított vagyontárgyak helyszí-
nen történõ lerakodásával kezdõdik – amely 90 napnál nagyobb idõtartammal
nem elõzheti meg a munkakezdést –, és tart az építési szerelési munka befejezé-
séig, beleértve az átadás-átvételhez szükséges, legfeljebb 30 napos próbaüzemi
tevékenységet is.

36
 A biztosítási díj megállapításánál a díjszámítás alapja:
¨ beruházó esetében: a létesítési munkák tervezett, a beruházási engedély ok-
iratban az építési, gép- és egyéb rovaton beruházási teljesítésként elõirány-
zott, a beruházás megvalósításával aktiválásra kerülõ ráfordítás;
¨ kivitelezõk esetében: az idegen teljesítéseket is tartalmazó árbevétel;
¨ az építési-szerelési tevékenységhez szükséges munkagépek és egyéb vagyon-
tárgyak esetén a könyv szerinti bruttó érték, illetve nyilvántartási érték.

Kérdések
1. Mik a piacgazdaság jellemzõi?
2. Mi az állam szerepe a piacgazdaságban?
3. Mit kell tudni a helyi önkormányzatokról?
4. A fejlesztésekhez, beruházásokhoz milyen állami támogatási rendszerek vannak?
5. Mi a célja a Széchenyi Tervnek?
6. Az Európai Unió milyen támogatási programokat nyújt hazánknak?
7. Hogyan jellemezné a vállalkozásokat?
8. Hogyan határozhatók meg a vállalat eszközei?
9. A befektetésnek milyen kockázatai lehetnek?
10. Milyen kockázatkezelési módszereket ismer?
11. Mit kell tudni az építés- és szerelésbiztosításról?

37
2. Adózási szabályok, a mûszaki ellenõri
tevékenység díjazása

Az adózási rendszer a gazdaság minden területét és szereplõjét érinti. Az adók

fajtájával, mértékével és az adókedvezményekkel befolyásolják az egyén életkö-
rülményeit és befektetési lehetõségeit és a piac szereplõit egyaránt. Ezért az adó-
rendszerbõl következõ befektetési motivációkra, a befektetések áraira, a magán-
személyek munkabérére és a vállalkozás díjazására ható szabályokra tekintettel a
mûszaki ellenõrnek áttekintéssel kell rendelkeznie.
A vállalkozó mûszaki ellenõrnek tisztában kell lennie azzal, hogy a munkája
után megállapított személyi jövedelmét (juttatását) milyen jellegû és mértékû adók
terhelik, vagyis adózott jövedelemként milyen összeget fordíthat saját vagy csa-
ládja megélhetésére. Hasonló módon kell gondolkodnia – vállalkozási érdekei szem
elõtt tartásával – mások alkalmazásánál, az alkalmazás módjának (pl. munkavi-
szony, megbízási jogviszony) megválasztásánál.
A vállalkozó mûszaki ellenõrnek továbbá számba kell vennie, hogy a kifizetett
személyi jövedelmek (juttatások) után milyen adók terhelik. Adófizetési kötele-
zettségének fedezetét be kell építenie vállalkozási, megbízási díjába.
Ismernie kell a fentieken kívül magát a vállalkozási tevékenységet terhelõ adó-
kat és a mértékét, amelyekkel kapcsolatos adóterheit szintén be kell kalkulálnia
szolgáltatási díjába. A vállalkozónak azt is tudnia kell, hogy az adóhatósággal szem-
beni kötelezettségeit milyen határidõvel és módon kell teljesítenie, és mulasztás
esetén viselnie kell annak jogi és anyagi következményeit.
Fontos tudnia a kivitelezõi számlák kollaudálásánál, hogy az adott beruházás
kapcsán a kivitelezõt terheli-e kulturális járulék.

2.1. Az adóztatás szerepe, funkciói és alapelvei

2.1.1. Az adó fogalma

Az adó alapvetõen a közfeladatatok finanszírozásának eszköze. Az államok az adók
útján biztosítják a költségvetési bevételeket, és e bevételeket használják fel az ál-
lamháztartás kiadásaira. Az adó ezáltal a gazdaságban létrejött jövedelmek újrael-
osztására szolgál. A különbözõ fajtájú és mértékû adók és adókedvezmények az

38
adómentességek útján a gazdaságban termelésszabályozást és fogyasztást befolyá-
soló, valamint szociális funkciót is betöltenek.
Az állam az adó tárgyát és mértékét, és az adó fizetésére kötelezetteket törvény-
ben írja elõ, amelyeknek eleget kell tenni, amiért az adózó nem feltétlenül és köz-
vetlenül várhat, követelhet ellenszolgáltatást.
Az adó: az adózók részérõl kényszer jellegû, vissza nem térülõ, visszafizetési köte-
lezettség nélküli általános szolgáltatás, amelyet az állam jogszabály alapján hajt be.
Az adó pontosabb definíciója: az adó olyan egyszeri vagy folyamatos pénzügyi
szolgáltatás, amelyet az állam vagy más közjogi testület a közfeladatok ellátásához
szükséges bevétel szerzése céljából, egyoldalúan állapít meg, és általában külön
eseti ellenszolgáltatás nélkül követelhet mindenkitõl, akire a törvényben a szolgál-
tatási kötelezettség tekintetében a megállapított tényállás vonatkozik.
A különféle elnevezésû és mértékû adók együttesen alkotják az állam adó-
rendszerét. A különbözõ államok adórendszere más és más képet mutat aszerint,
hogy hányféle és milyen mértékû adót szednek be, kik vannak adófizetésre köte-
lezve, milyen adótárgyak, jövedelmek és keresetek esnek adózás alá, az adóteher
az adófizetésre kötelezettek egyes csoportjainál milyen mértékben érvényesül
stb.
A helyes adórendszert közgazdasági megfontolások alakítják ki. Ma már sehol
sem tekintik adópolitikai célkitûzésnek, hogy minél nagyobb legyen az államház-
tartás bevétele. Az adórendszerek a gazdaság fejlesztésével, a tõkemozgással össze-
függõ és más gazdaságpolitikai, szociálpolitikai célokat is szolgálnak (pl. népes-
ségpolitika, a létminimum biztosítása, szociális szempontok, a vállalkozási gaz-
dálkodás helyes irányítása a vállalkozás jövedelemszabályozása útján).

A fejlett országok adórendszerében megkülönböztetik az ún. angolszász típusú szabályozást, amely-

ben a jövedelemadónak van vezetõ szerepe (pl. Angliában), ezzel szemben az ún. kontinentális adó-
rendszernél inkább a hozadéki adók, forgalmi adók, valamint más közvetett adók vannak elõtérben.
Az Európai Unió államaiban cél, hogy az egyes államok adórendszerüket összhangba hozzák, mert
ez megkönnyíti a különbözõ országokban mûködõ gazdálkodószervek egymás közötti együttmûkö-
dését.

Az adóztatás alapelvei:
¨ az általánosság elve: az adózás minden természetes személyre és szervezet-
re kiterjed, amennyiben az adóalanyiság feltételei fennállnak,
¨ az egyenlõség elve: mindenki egyenlõ adózást vállaljon,
¨ az arányosság elve: a magasabb jövedelmûek többet fizessenek (az adó mér-
tékének az adózók teherviselõ képességéhez való alkalmazása, ideértve az
adózók szociális körülményeinek a figyelembevételét, ez jelentheti egyrészt
az alacsony jövedelmek mentesítését az adóztatás alól, másrészt a progresszi-
vitás érvényesítését a magasabb jövedelmûeknél),
¨ a fogyasztás elve: a fogyasztás igénybevételétõl függõen fizessenek adót,

39
 ¨ a viszontszolgáltatás elve: az adó az állam által biztosított szolgáltatások
ellenértéke,
¨ a kiszámíthatóság elve: garantálja az adóterhek hosszú távú változatlansá-
gát.
A nemzetközi gyakorlat ebbõl a szempontból vegyes. Mindig az érvényes gaz-
daságpolitika, illetve annak részeként az adópolitika dönt:
¨ lehetõleg ne torzítsa a termelési tényezõk hatékony felhasználását,
¨ reagáljon stabilizáló jelleggel a konjunktúrára,
¨ legyen egyértelmû és átlátható az adóalanyok számára,
¨ legyen betartható, betartatható és olcsó.
Az adórendszer a tevékenységnek a termelési tényezõk felhasználására gyako-
rolt negatív eltérítõhatása, a tulajdonosokhoz vagy gazdálkodási formához kötött
kedvezmények, mentességek esetén a pozitív hatás érvényesül.
Az adórendszer átláthatóbb, ha az adóbevételek jelentõs részét kevés számú
adó biztosítja. Javítja az átláthatóságot, ha a mindenképpen szükséges kedvezmé-
nyek csak egy adónemben jelentkeznek. A forgalmi, személyi jövedelem és a va-
gyonadók átláthatóbbak. A társasági és az iparûzési adó kevésbé átlátható, a költsé-
gelszámolási szabályok és az ezek mögött meghúzódó preferenciák miatt.
A stabilizáció szempontjából a progresszív jövedelemadó és a társasági adó ked-
vezõ forma, a fix összegû adók a gazdasági hullámzást erõsítik, ezért gyakori mó-
dosítást igénylenek.
Az adóbevétel az, ami befolyik. Csak olyan adószabály tekinthetõ elfogadható-
nak, amely korrekt módon kivethetõ és eredményesen behajtható. A legméltányta-
lanabb az az adó, amelyet sokan és jelentõsen kijátszanak, és ezzel az adóterheket
másokra hárítják.

A piacgazdaságra épülõ társadalomban a közgazdászok és a kormányzat igyekeztek tisztázni azokat a

lehetõségeket és elveket, amelyekkel az állam egyre növekvõ bevételei a társadalomnak a legkisebb káro-
kat okozva, az uralkodó világnézettel összhangban megteremthetõk. Bár a merkantilisták a bevételek
növekedését tekintették célnak, „tudatában voltak, hogy a birkát nem levágni, hanem nyírni kell, az adó-
zás ne vezessen csökkenésre a foglalkoztatás kárára”. Adam Smith fogalmazásában nagy hangsúly kapott,
hogy az adók a termelést ne fékezzék, és azokat akkor szedjék be, amikor a fedezet rendelkezésre áll.

Az adózás költségeinek egyre nagyobb jelentõséget kell kapnia az adórendszer

kialakításakor. A központi adók „olcsó adók”, a helyi adózás költségeirõl mindez
nem mondható el.

2.1.2. Az adóalany
Az adójogi viszonynak az adókivetésre jogosult állami szerv mellett másik szerep-
lõje az adófizetésre kötelezett természetes vagy jogi személy, vagyis az adóalany (l.
a 2.3. alfejezetben is).

40
 Az adóalany (más szóval: adókötelezett) fogalma nem azonos az adófizetõ fo-
galmával. Az adófizetõ az, aki ténylegesen az adót fizeti, de nem feltétlenül az
adókötelezett is egyben. A kettõ az esetek többségében – de nem minden esetben –
egy és ugyanaz a személy. Az „adófizetõ” szó inkább a ténylegességre utal. Példá-
ul jelenlegi adórendszerünkben a levonásos jövedelemadó vagy a társadalombiz-
tosítási járuléknak a dolgozó illetményét terhelõ része. Az adóalany a dolgozó, az
adófizetésre kötelezett a munkáltató vagy más kifizetõ.
Adóalany lehet az adóközösség is. Az adóközösségben való adózás nálunk is
ismert példája a társasház adóközössége. Az adóalanyok itt nem vitathatóan a tu-
lajdonostársak.
Egyetemleges adókötelezettségrõl beszélünk akkor, ha minden adóalany külön-
külön az egész szolgáltatásért felel, és egyik sem igényelheti, hogy az adóhatóság
a követelést a másik kötelezettel szemben érvényesítse. Az egyetemleges adótár-
sak egyikének teljesítése a többit is mentesíti. Egyetemlegesen kötelezett pl. a ha-
szonbérbe adó, a bérlõ terhére kivetett adó tekintetében.

2.1.3. Az adó tárgya

Az adó tárgya: az a tárgy vagy cselekmény, amely után az adózó adót tartozik
fizetni, vagyis az adó tárgya az adóügyi kötelem egyik konstrukciós tényezõje.
Az „adótárgy” és az „adó tárgya” fogalmat nem szabad egymással összetévesz-
teni. Az adó tárgya egyes esetekben lehet maga az adótárgy, de az adó tárgya ennél
tágabb fogalom: az a gazdasági vagy jogi tényállás, jogállapot vagy cselekmény,
amelyhez a jogszabály adóügyi következményt, adófizetési kötelezettséget kap-
csolt. Az adó tárgya tehát nem fizikai értelemben vett tárgy. Úgy is fogalmazható,
hogy az adó tárgya az az ok, amely miatt valaki adót fizet. Másként a követelés
jogcíme, jogalapja, amely meghatározza azt a kapcsolatot, amely az adóztató ha-
talmat az adóalannyal összeköti.

2.1.4. Az adó alapja

Az adóalap: az a pénzben kifejezett mennyiség (pénzösszeg), amelybõl az adó-
technika mérõeszközeivel – adókulcs, adótétel – kiszámítják az adó tárgyára fize-
tendõ adót. Röviden: ami után fizetik az adót.

2.1.5. Az adó mértéke

Az adó mértéke: az adóalapra vagy annak egységére jutó adó. Az adó mértéke,
vagyis az adószint az a hányad, amely az adótárgyak alaprendeltetésének sérelme
nélkül adó formájában elvonható. Az adó mértéke az adóerõ mérésének a kérdése.
Az adóalany adóerõ-képességét – sem a lakosságnál, sem a vállalkozások adóz-
tatásánál – nem lehet figyelem kívül hagyni, de az adó mennyiségének megállapí-

41
tásakor elsõdlegesen költségvetési szempontok, anyagi érdekeltségi, árpolitikai,
termelékenységi megfontolások játszanak szerepet. A lakosság adóinál különös
figyelemmel kell mérlegelni pl., hogy a lakás tulajdonosa milyen mértékû megter-
helést viselhet el az adóerõ sérelme nélkül.
Az adó mértéke, vagyis az adóösszeg meghatározása lehet az adóalaptól füg-
getlen, vagy azzal kapcsolatos. Független akkor, ha nincs pénzbeli alap, hanem
más, nem pénzben kifejezett egység után állapítják meg az adót. Ilyen lehet pl. az
építményadónál (helyi adók közé tartozik) az 1 m2-re vetített fix összeg.
Pénzértékû adóalapnál az adó megállapítása történhet adótétellel (tételes adó)
vagy pedig adókulccsal (százalékos adó). Régebben az adófajta elnevezése már
utalt is a mértékére, pl. tized, kilenced.
Az adókulcsok az adóalap pénzmértékének nagyságához képest emelkedhetnek
vagy csökkenhetnek, ezeket az adókulcsokat adótáblázat, adótarifa vagy adóskála
foglalja össze.

2.1.6. Az adók csoportosítása

Az adók osztályozásának két fõ csoportját különböztethetjük meg:
¨ az állami (központi) adókat, és
¨ a helyi önkormányzati adókat.
Az állami adókat törvény alapján vetik ki, és a központi költségvetés bevételét
képezik. A helyi önkormányzati adókat törvényes keretek között a helyi önkor-
mányzat képviselõtestülete rendeletben állapítja meg.
Az adók két nagy csoportját különböztethetjük meg:
¨ amely szolgáltatás anonim célokért történik, ilyenek a személyi jövedelem-
adó, az általános forgalmi adó, a társasági adó és osztalékadó, a fogyasztási
adó, a jövedéki adó,
¨ amely szolgáltatásért viszontszolgáltatás jár, ilyenek az illetékek, a társada-
lombiztosítási járulékok.
A két csoport azonban nem minden esetben felel meg a tartalmi különbségnek,
mivel egyes járulékok esetében a fizetési kötelezettség nem jár együtt konkrét vi-
szontszolgáltatással, mint pl. az egészségügyi hozzájárulás. A munkáltatói vagy a
munkavállalói járulék esetében adójellegû fizetési kötelezettségrõl beszélhetünk.

2.2. A személyi jövedelemadó rendszere

A magánszemélyek alkotmányos kötelezettsége, hogy a jövedelmükbõl a közter-
hekhez hozzájáruljanak.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján a belföldi illetõségû magán-
személyt az összes jövedelme után, a külföldi illetõségû magánszemélyt a belföld-
rõl származó jövedelme után adókötelezettség terheli.

42
 Fõ szabály, hogy a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettõl eltérõ
szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében csak törvény állapít-
hat meg.
A személyi jövedelemadóval a mûszaki ellenõr két minõségben kerül kapcsolatba:
¨ munkavállalóként, valamint
¨ vállalkozóként a magánszemélyek foglalkoztatása kapcsán.
A magánszemélyek jövedelmének két nagy csoportját különböztetjük meg:
1. az összevont adóalap alapján adózó jövedelmeket (nem önálló tevékenység-
bõl, és önálló tevékenységbõl származó jövedelmek);
2. a különadózó jövedelmeket.

2.2.1. Az összevont adóalap alapján adózó jövedelmek

Jelenleg a mûszaki ellenõrök nagy része valamely beruházó, lebonyolító gazdál-
kodószervezettel áll munkaviszonyban, a jövõben azonban elképzelhetõ, hogy a
mûszaki ellenõrök egy része a tevékenységét saját alapítású gazdasági társaságban
végzi, ezért kifizetõvé válik. Elõfordulhat továbbá, hogy a mûszaki ellenõr – fõál-
lása mellett – megbízási szerzõdéssel végez mûszaki ellenõrzést, pl. társasházak-
nak, lakásszövetkezeteknek. Amennyiben a mûszaki ellenõr a tevékenységét mun-
kaviszonyban végzi, akkor rá a munkaviszonyból származó jövedelemre vonatko-
zó szabályokat kell alkalmazni. A munkaviszonyból származó jövedelemre a tör-
vény alapján nem önálló tevékenységbõl származó jövedelemre vonatkozó rendel-
kezések vonatkoznak.
Nem önálló tevékenység bevételének számít minden olyan vagyoni érték, ame-
lyet a magánszemély a tevékenységgel összefüggésben pénzbeli formában vagy
természetbeni munkabérként rendszeresen vagy esetenként kap, ideértve a mun-
káltató által fizetett adóköteles biztosítási díjat, továbbá az önkéntes kölcsönös
biztosító pénztártag, magánszemély esetében a munkáltatói tag által az adóévben
befizetett munkáltatói hozzájárulást, valamint ideértve a nem önálló tevékenység-
gel összefüggésben költségtérítés címén kapott összeget. A nem önálló tevékeny-
ség bevételének nem része a természetbeni juttatás értéke, valamint a kamatked-
vezmény címén szerzett jövedelem.
Ha a munkaviszonyból származó, elõzõ naptári évre vonatkozó bevételt, a mun-
káltató által kifizetett társadalombiztosítási ellátást a következõ év január 15-éig
fizetik ki, azt az elõzõ naptári év utolsó napján megszerzett jövedelemnek kell
tekinteni. A munkaviszony megszûnésével összefüggõ végkielégítést azon a na-
pon kell megszerzettnek tekintetni, amely napon azt kifizették.
A nem önálló tevékenységbõl származó bevételbõl a jövedelem megállapítása
során levonható:
¨ az érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben befizetett, levont
tagdíj összege, ideértve a kamarai tagdíjat is, ha azt önálló tevékenység hiá-
nyában költségként nem tudja elszámolni,

43
 ¨ a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig elismert költség összege. Költ-
ségnek csak a bevételszerzõ tevékenységgel közvetlenül összefüggõ, kizáró-
lag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári év-
ben ténylegesen – számlával vagy számlát helyettesítõ okmánnyal igazolt –
tényleges kiadás minõsül.
A munkaviszonyhoz kapcsolódó jövedelmek jelentõs részét a rendszeres jöve-
delmek képezik. Idetartozik a munkabér, a munkadíj, a munkaviszony ideje alatt
kapott táppénz. Nem rendszeres jövedelemnek minõsül a jutalom, a prémium és a
szabadságmegváltás.
A munkáltató a magánszemély javára életbiztosítást köthet, a befizetés a ma-
gánszemélynél nem önálló tevékenységbõl származó bevételnek minõsül, és teljes
egészében adóalapot képez. A munkáltató által kötött biztosítási díj után az adókö-
telezettség akkor keletkezik, amikor a díjat a munkáltató kifizeti, függetlenül attól,
hogy a magánszemély megszerzi a biztosítás felett a rendelkezési jogot vagy sem.
Ez maga után vonja az adóelõleg-fizetési kötelezettséget is, az adóelõleg mértéke
20%, ha a díjat havi rendszerességgel fizetik.
Önálló tevékenység minden olyan tevékenység, amelynek eredményeként a ma-
gánszemély bevételhez jut, és amely a törvény szerint nem tartozik a „nem önálló
tevékenység” körébe. Idetartoznak a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló
egyéb jogviszony keretében, pl. megbízási szerzõdés alapján személyesen munkát
végzõ személyek.
Az önálló tevékenység bevételével szemben a jövedelem megállapításához költ-
ségek számolhatók el vagy tételes költségelszámolással, vagy %-os mértékû (10%)
költséghányaddal.
Az a magánszemély, aki bármely önálló tevékenységébõl származó bevételébõl
10%-os költséghányad levonásával állapítja meg a jövedelmét, akkor e döntésével
valamennyi önálló tevékenységére tekintettel döntött a jövedelem megállapításá-
nak módjában.
A magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló és nem önálló
tevékenységbõl származó, valamint egyéb jövedelmének összegét összevont adó-
alapnak tekinti a törvény.
Az összevont adóalap adójának mértéke a 2001–2001. évben – jövedelemsávok
szerint – a következõ:
¨ 0–480 000 Ft – 20%-a,
¨ 480 000–1 050 000 Ft – 96 000 Ft és a 480 000 Ft-on felüli rész 30%-a,
¨ 1 050 001 Ft-tól – 267 000 Ft és az 1 050 000 Ft-on felüli rész 40%-a.
Az összevont adóalap adóját a számított adóból a következõ tényezõk figye-
lembevételével kell meghatározni:
¨ a számított adót adójóváírás csökkenti, amely egyenlõ az adóévben megszer-
zett bér 10%-ával, de legfeljebb jogosultsági hónaponként 3000 Ft-tal, felté-
ve, ha a magánszemély adóbevallásában bevallott vagy az adóbevallást he-

44
 lyettesítõ elszámolásban elszámolt éves jövedelme az adótábla legmagasabb
kulcsú sávjának kezdõ összegét nem haladja meg,
¨ a számított adót csökkenti a társadalombiztosítás ellátására és a magánnyug-
díjra jogosultaktól – a szolgáltatások fedezetérõl szóló törvény alapján – a
nem megállapodás szerint fizetett nyugdíjjárulék, és a magánnyugdíjrend-
szer keretében fizetett tagdíj együttes összegének 25%-a,
¨ a számított adót csökkenti a nyugdíj és azzal azonosan adózó jövedelmek;
ilyen elsõsorban a nyugdíj (az öregségi, korkedvezményes, korengedményes
stb. nyugdíj); a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény
alapján kapott gyermeknevelési segély, gyermekgondozási támogatás, ápo-
lási díj, ösztöndíj; az egészségügyi és szociális intézmény keretében szociá-
lis gondozásért kapott díj, de legfeljebb évi 48 ezer Ft; a gyermekek védel-
mérõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján fizetett nevelõszülõi
díj összegének az adótábla szerint kiszámított adója. A számított adót – leg-
feljebb annak mértékéig – csökkenti a magánnyugdíjpénztár által szolgálta-
tásként kifizetett összeg adótábla szerinti legmagasabb adókulccsal megálla-
pított adójának 50%-a.

Az összevont adóalap adóját csökkentõ kedvezmények:

¨ A magánszemély saját maga vagy más személy javára megállapodás alapján
társadalombiztosítási ellátásra kötött megállapodást, amelynek alapján nyug-
ellátásra jogosító szolgálati idõ, illetõleg nyugellátásra jogosító szolgálati
idõ és nyugdíjalapot képezõ jövedelem szerzése céljából pénz fizet be, az
igazolt összeg 25%-a számolható el kedvezményként.
¨ A magánszemély saját maga vagy más magánszemély javára magánnyugdíj-
pénztárral kötött megállapodás alapján teljesített befizetést, a befizetett összeg
után 25% adókedvezményt érvényesíthet.
¨ A magánszemély, ha magánnyugdíjpénztár tagja és saját tagdíjának kiegé-
szítésére is teljesít befizetést a pénztárhoz, akkor a pénztár által igazolt tagdíj-
kiegészítés 30%-át adókedvezményként érvényesítheti.
¨ Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a magánszemély tag által, illetõ-
leg a magánszemély tag javára a munkáltató által befizetett összeg után 30%,
de együttesen legfeljebb 100 ezer Ft kedvezmény vehetõ igénybe.
¨ A tandíj kedvezménye; a felsõoktatásról szóló törvény mellékletében felso-
rolt hitelesített iskolai rendszerû felsõoktatási intézményben elsõ alapkép-
zésben részt vevõ hallgató tandíja után a befizetett összeg 30%-a az adóból
levonható; a levonható összeg hallgatónként legfeljebb havi 6 ezer, éves szin-
ten 60 ezer Ft lehet; a levonási lehetõség az igazoláson befizetõként feltünte-
tettet illeti meg, aki lehet a hallgató vagy szülõje, esetleg más hozzátartozója.
¨ A lakáscélú adókedvezmények két formája lehetséges; lakáscélú megtakarí-
tás esetén a 90/1987. (XII.29.) PM rendelet szerint megkötött betétszerzõdés
alapján a megtakarító nevére elhelyezett, elkülönítetten kezelt betét, legfel-

45
 jebb évi 60 ezer Ft összegû adóévi megtakarítás 20%-a írható le kedvez-
ményként; a lakásépítéshez, -vásárláshoz, -bõvítéshez, vagy lakótelek vásár-
lásához felvett hitel esetében – ha a pénzintézettel 1993. december 31. után
kötötték meg a szerzõdést – a tõke és kamat törlesztésére fordított összeg
20%-át, legfeljebb azonban 35 ezer Ft-ot – a pénzintézet igazolása alapján –
levonhat az adóból.
¨ A személyi és családi adókedvezmény; a kedvezmény az összevont adóalap
adóját csökkenti, az eltartottak, gyermekek létszámától függõen lehet igény-
be venni, gyermekszámtól függõen növekvõ összegben:

Gyermekek száma 2000. évi 2001. évi 2002. évi

adótábla, és gyermekkedvezmény mellett, Ft
1 gyermek esetén 330 000 400 000 400 000
2 gyermek esetén 460 000 642 857 685 714
3 gyermek esetén 657 143 1 350 000 1 421 053

A háromnál több gyermeket nevelõ családok adó alól mentesített jövedelme gyer-
mekenként további 300-300 ezer Ft-tal emelkedik. A fentiekben meghatározott jöve-
delemösszeg mentessége akkor érvényesül, ha a magánszemély egész évben jogo-
sult a kedvezményre. Egyébként jogosultsági hónaponként a meghatározott jövede-
lemre esõ adó 1/12 része vonható le. Ez azt jelenti, hogy jogosultsági hónaponként
egy eltartott esetében 3000 Ft, két eltartott esetében 4000 Ft, három eltartott esetében
pedig 10 000 Ft összegû adó alól mentesül a kedvezményre jogosult.
Jogosultsági hónaponként azokat a hónapokat lehet figyelembe venni, amelyekre
a nevelési ellátás jár. A 2001. évben már a magzatok után is jár kedvezmény, a
fogantatásukat követõ 91. naptól kezdõdõen.
¨ Közcélú adományok kedvezménye.
¨ A biztosítások kedvezménye.
¨ Befektetési adóhitel.
Az adót csökkentõ tételek együttesen csak az összevont adóalap adójának össze-
géig terjedhetnek.

2.2.2. Az adóelõleg-fizetés fõ szabályai

Az adózás éves jövedelemre vonatkozik, ebbõl következõen csak az év végével
állapítható meg pontosan az adóköteles jövedelem. Az államnak folyamatosan biz-
tosítani kell a kiadásait fedezõ bevételeket, ezért kell adóelõleget fizetni.
Legegyszerûbb az adóelõleg kiszámítása, ha a munkavállaló kizárólag bérjöve-
delmet kap a munkáltatótól, mert ilyenkor a havonta fizetett bér 12-szerese után
megállapított várható adóösszeg 1/12 részét vonják le adóelõlegként.

46
 Az önálló tevékenységbõl származó jövedelembõl a kifizetõ köteles adóelõle-
get levonni. Ebben az esetben az adóelõleg mértéke nem a jövedelem nagyságától
progresszíven növekvõ, hanem egységesen 40%. Abban az esetben, ha a kifizetés
a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel történik, jövedelemként a kifi-
zetés összegébõl a magánszemély nyilatkozata szerinti költség levonásával számí-
tott összeget, de legalább a kifizetés teljes összegének 50%-át kell figyelembe ven-
ni. A költségekre vonatkozó nyilatkozat hiányában a kifizetõ a kifizetés teljes össze-
gének 90%-át tekinti jövedelemnek.
A jövedelmek és kedvezmények körébõl azokat ismertetjük, amelyek a mûsza-
ki ellenõrként foglalkoztatott magánszemélyek tekintetében jellemzõen felmerül-
hetnek.

2.2.3. Különadózó jövedelmek

Az egyes különadózó jövedelmek a következõk:
a) az egyéni vállalkozó adózása: vállalkozói jövedelem szerinti adózás, áta-
lányadózás;
b) vagyonátruházás: ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem és
ingatlan, vagyoni értékû jog átruházásából származó jövedelem után;
c) tartási, életjáradéki vagy öröklési szerzõdésbõl származó jövedelem;
d) tõkejövedelmek: kamatból származó jövedelem; osztalékból származó jöve-
delem; árfolyamnyereségbõl származó jövedelem; származott, összetett pénz-
és tõkepiaci ügyletek jövedelme;
e) a természetbeni juttatások;
f) kamatkedvezménybõl származó jövedelem;
g) a termõföld bérbeadásából származó jövedelem;
h) társasházi közös tulajdon hasznosításából származó jövedelem;
i) nyereménybõl származó jövedelem;
j) a privatizációs lízingbõl származó jövedelem.
a) Az egyéni vállalkozók adózásának általános szabálya az ún. vállalkozói jöve-
delem szerinti adózás, amelyet bármely egyéni vállalkozó és egyéni cég alkalmaz-
hat. Ekkor a vállalkozó a személyes munkavégzése címén elszámolt ún. vállalko-
zási kivét után a progresszív adótábla szerint megállapított adót, a vállalkozói adó-
alapja után lineáris adót (vállalkozói szja-t), és a vállalkozói osztalékalapja után az
osztalékból származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint megállapított adót
fizeti.
Az egyéni vállalkozó átalányadózásának feltétele, hogy az egyéni vállalkozó
bevétele ne haladja meg 4 millió Ft-ot (kiskereskedelmi tevékenység esetén a 18
millió Ft-ot), az egyéni vállalkozó nem állhat munkaviszonyban, és az áfatörvény
rendelkezései szerint alanyi és/vagy tárgyi adómentes tevékenységet folytat.
Az átalányadó alapját (jövedelmét) az egyéni vállalkozó a bevételébõl levont
(vélelmezett költséghányad) törvényben meghatározott százalékos mértékének le-

47
vonásával határozza meg. A levonható százalék általában 80%, a kiskereskedelmi
tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál 93%.
Az átalányadó összegét a következõk szerint kell kiszámítani: az adó mértéke a
jövedelem teljes összegére, ha az 53. § szerint számított évi jövedelem
¨ legfeljebb 200 ezer Ft, akkor 12,5%,
¨ 200 ezer Ft-nál több, de legfeljebb 600 ezer Ft, akkor 25%,
¨ 600 ezer Ft-nál több, de legfeljebb 800 ezer Ft, akkor 30%,
¨ 800 ezer Ft-nál több, akkor 35%.
b) Az ingó vagyontárgy átruházásából származó bevételnek az eladásról szóló
szerzõdésben rögzített összeget kell tekinteni. A jövedelem megállapításához a be-
vételbõl le kell vonni az átruházó személy költségeit: a megszerzésre fordított össze-
get, és az azzal összefüggõ kiadásokat, az értéknövelõ beruházásokat, az átruhá-
zással kapcsolatos kiadásokat. Amennyiben a megszerzésre fordított összeg nem
állapítható meg, akkor a bevétel 25%-a számít jövedelemnek. A jövedelem után az
adó mértéke 20%.
Az ingatlan (ingatlanrész) átruházásából származó jövedelem megállapításá-
nak szabályait a törvény 59–64. §-ai tartalmazzák, amelyek a következõk.
Az ingatlan átruházásából (pl. tetõtér eladásából) származó bevételnek az adás-
vételi szerzõdésben szereplõ összeget kell tekinteni. E bevételbõl le kell vonni az
átruházó magánszemélyt terhelõ igazolt költségeket: a megszerzésre fordított össze-
get, az értéknövelõ beruházásokat, az átruházással kapcsolatos kiadásokat. Nem
vonhatók le költségként azok a tételek, amelyeket valamely tevékenységbõl szár-
mazó bevételével szemben költségként elszámoltak.
A megszerzésre fordított összeg alatt az ingatlan(rész) megvásárlására vonatko-
zó szerzõdés szerinti vételárat kell érteni, amelyet az illeték kiszabásakor figye-
lembe vettek. Ha az ingatlan szerzéskori forgalmi értéke nem állapítható meg, ak-
kor a bevételt annak 75%-ával kell csökkenteni.
Az ingatlan(rész) átruházásából származó jövedelem – ha az átruházás a meg-
szerzés évében, vagy az azt követõ 5 éven belül történik – az elõbbiekben számított
összeg, vagyis az átruházáskori forgalmi érték 25%-a tekintendõ jövedelemnek.
Ezt követõen a jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a számított összeget csök-
kenteni kell, ha az átruházás (a megszerzés évét követõ évet elsõ évnek tekintve):
¨ a hatodik évben történik, a számított összeg 10%-ával,
¨ a hetedik évben történik, 20%-ával,
¨ a nyolcadik évben történik, 30%-ával,
¨ a kilencedik évben történik, 40%-ával,
¨ a tizedik évben történik, 50%-ával,
¨ a tizenegyedik évben történik, 60%-ával,
¨ a tizenkettedik évben történik, 70%-ával,
¨ a tizenharmadik évben történik, 80%-ával,
¨ a tizennegyedik évben történik, 90%-ával,
¨ a tizenötödik évben vagy késõbb történik, 100%-ával.

48
 A táblázat alapján tehát az 1984. évben szerzett ingatlan eladása után az adó-
szempontú jövedelem összege nulla.
A tulajdonos a megszerzett jövedelem után 20% jövedelemadót fizet. Az ingat-
lan-átruházásból származó jövedelem különadózik, a tulajdonosnak nem kell össze-
vonnia más jövedelmével.
Az adót a magánszemélynek az adóbevallásában kell megállapítania, és a be-
nyújtására elõírt határidõig kell befizetni. Az adóbevallást akkor is ki kell tölteni,
ha az ingatlan-átruházásból származó jövedelem nulla összegû.
A magánszemélynek a befizetett adóból visszajár (vagy nem kell megfizetnie)
az ingatlan-átruházásból származó jövedelem azon része utáni adó, amely össze-
get saját maga vagy lakást szerzõ hozzátartozója részére a jövedelem megszerzé-
sének idõpontját megelõzõ 6 hónapon, és az azt követõ 48 hónapon belül lakáscélú
felhasználására fordított (a lakásszerzési kedvezmény alapja) azzal, hogy a tör-
vény e rendelkezése alapján lakáscélú felhasználásnak minõsül belföldön a lakás
használati-, haszonélvezeti jogának, valamint a lakásbérleti jogviszonynak a meg-
vásárlása is. A lakótelek vásárlása csak akkor minõsül a törvény alapján lakáscélú
felhasználásnak, ha azon a magánszemély az elõzõekben említett idõszakban la-
kást épít. A magánszemély kérelmére az adóhatóság a 6 hónapot legfeljebb 12
hónapra, a 48 hónapot legfeljebb 60 hónapra módosíthatja.
A magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás
adóhatóságnak történõ bejelentésével egyidejûleg adó-visszaigényléssel, vagy ha
a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése elõtt történt, akkor annak elõzetes iga-
zolása alapján az adóbevallásban érvényesítheti.
A lakás vásárlását, haszonélvezeti jogának megszerzését a földhivatalhoz be-
nyújtott iktatott szerzõdés másolatának, a lakáshasználati jog és a lakásbérleti jog
megszerzését az errõl szóló szerzõdéssel, míg a lakásépítést, lakásbõvítést a hasz-
nálatbavételi vagy fennmaradási engedéllyel kell igazolni, az összeg felhasználá-
sának bizonyításával egyidejûleg. Ha a jövedelmet hozzátartozó részére használ-
ták fel, a rokonsági fokot is igazolni kell.
Ha a magánszemély a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követõ 5 éven
(60 hónapon) belül az ily módon szerzett lakás tulajdonjogát, haszonélvezeti jogát
vagy bérleti jogát átruházza, akkor a korábban érvényesített lakásszerzési kedvez-
ményt elveszíti, azaz vissza kell fizetnie.
c) Az ingó vagyontárgynak, ingatlannak, vagyoni értékû jognak tartási, életjá-
radéki vagy öröklési szerzõdés keretében történõ átruházásából származó jövede-
lem – ha az nem adómentes – után az adó mértéke 20%.
Az adót a szerzõdésben foglalt felek közül a tartást, a járadékfolyósítást vállaló
fél fizeti meg, az adózás rendjérõl szóló törvénynek a kifizetõ által levont jövede-
lemadó befizetésére vonatkozó rendelkezései szerint, a jövedelem keletkezési idõ-
pontját követõen.
Ellenszolgáltatatás (ellenérték) nélkül vállalt tartási szerzõdés esetében a ter-
mészetbeni juttatásokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azzal, hogy a ter-
mészetbeni juttatást havonta kell nyújtottnak tekinteni.
49
 d) Tõkejövedelmek. A kamatból származó jövedelem: a pénzintézetekben elhe-
lyezett pénz vagy értékpapírok kamata, vagy az árfolyamnyereség utáni bevétel
egy része, de a kamat értéke 0%. Az állam az adózás ilyen módjával kívánja ösztö-
nözni a lakossági megtakarításokat, és egyben azokat beruházások céljaira akarja
felhasználni.
Az osztalékból származó jövedelem: a társas vállalkozás adózott eredményébõl
a társas vállalkozás magánszemély tagja (részvényes, alapítója), tulajdonosa ré-
szesedése, ideértve az adózott eredménybõl a kamatozó részvény utáni kamatot is,
illetve a társas vállalkozás magánszemély tagja, tulajdonosa által a jegyzett tõke
emelésével értékpapír formájában vagy az értékpapír névértékének emelése révén
megszerzett vagyoni értéknek az a része, amely a társas vállalkozás jegyzett tõké-
jén felül saját vagyonából származik.
Az árfolyamnyereségbõl származó jövedelem: az értékpapír elidegenítéséért ka-
pott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított összeget meghaladó része.
Az így megállapított jövedelem után az adó mértéke 20%.
e) A természetbeni juttatások. Természetbeni juttatás a kifizetõ által a magán-
személynek – megjelenési formájától függetlenül – adott vagyoni érték (termék,
szolgáltatás stb.).
A jogszabály azt is tételesen felsorolja, hogy mi nem minõsül természetbeni
juttatásnak, ilyenek pl. a természetben adott munkabér (a Munka Törvénykönyv-
ében meghatározott munkabér részeként természetben adott juttatás, amelynek ér-
téke a munkaszerzõdésben meghatározott összeg, ennek hiányában a szokásos ér-
ték), az adóköteles tárgynyeremény, az ingatlan, ingó vagyontárgy és vagyoni érté-
kû jog átruházása során az ellenértékbe természetben beszámított vagyoni érték.
Az említett esetekben a megszerzett bevétel olyan jogcímen adóköteles, amelyre
tekintettel a magánszemély hozzájutott.
Legjellemzõbb természetbeni juttatás a cégautó magáncélra történõ használatára
tekintettel keletkezett jövedelem. A személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegy-
zett tulajdonos kifizetõ, amennyiben pedig a forgalmi engedélyben a tulajdonos mel-
lett az üzemben tartót is tartalmazza, az adó fizetésére az utóbbi kifizetõ kötelezett.
A cégautó magáncélú használata után a cégautóadó havonta fizetendõ mértékét
jogszabály írja elõ. A havonta fizetendõ adó mértéke függ a személygépkocsi be-
szerzési árától és a beszerzés évétõl.
g) A termõföld bérbeadásából származó jövedelem. A magánszemélyek, fõleg
az idõsek és a városlakók jelentõs számban, saját tulajdonú termõföldjeiket bérbe
adják. A bérbeadásból származó bevétel egésze jövedelem, mely után az adó mér-
téke 20%.
h) A társasház közös tulajdonának hasznosításából származó jövedelem. A tár-
sasház nem jogi személy, ezért gazdasági jogalanyként nem illeszkedik automati-
kusan az általános szabályozás kereteibe. Fõ funkciója a közös tulajdonnal kap-
csolatos felelõsség és mûködtetés biztosítása, amelyhez döntõen a tulajdonostár-
sak befizetéseibõl biztosítják a forrásokat. Emellett a társasházak többsége – bár

50
vállalkozási tevékenységet nem folytathat – jellemzõen a közös tulajdon hasznosí-
tása révén és egyéb formában jövedelemszerzést valósíthat meg.
2001. évtõl érvényesülõ szabályok értelmében a társasházak továbbra is kizáró-
lag a személyi jövedelemadó alanyaiként adókötelesek a kizárólag közös név alatt
megszerzett jövedelem után akkor is, ha a tulajdonostársak nem kizárólag magán-
személyek, de akkor is, ha magánszemély tulajdonos nincs is közöttük (ez nem
érinti az áfa-adóalanyiságot).
A különadózó jövedelmekre vonatkozó szabályok körébe tartozó, a társasház-
nál is elõforduló bevétel származhat:
¨ az ingó és ingatlan vagyon átruházásából,
¨ ingó és ingatlan vagyon bérbeadásából,
¨ a kamatból, osztalékból, árfolyamnyereségbõl, tõkepiaci mûveletekbõl,
¨ a természetbeni juttatásból, kamatkedvezménybõl,
¨ nyereménybõl.
Az ilyen jogcímeken keletkezett jövedelmek után az szja-törvény rendelkezései
szerint forrásadót kell fizetni (amely egyes esetekben 0%, de természetbeni jutta-
tás után 44% is lehet).
Amennyiben a társasháznak ezek a bevételei kifizetõtõl származnak, akkor az
adó megállapítása és levonása (kifizetése) a kifizetõ feladata. Ez esetben a társas-
háznak, illetve az adó levonása után fennmaradó jövedelem felosztása esetében a
tulajdonostársaknak további adókötelezettségük nincs.
Az említett bevételek közül az ingatlan- (rész) átruházásból származó bevéte-
lekrõl speciálisan rendelkezik a törvény. Választási lehetõséget biztosít a társasház
magánszemély tulajdonosainak.
Ha a közgyûlés úgy határoz, hogy a tulajdonosok az ebbõl származó bevételt a
közös tulajdoni hányaduk arányában megkapják, egyénileg kell eleget tenniük adó-
zási kötelezettségüknek. Ami azt jelenti, hogy lehetõségük van az ún. lakásszerzé-
si kedvezmény egyéni érvényesítésére is.
Ha ilyen közgyûlési határozat nincs, akkor az ingatlan- (rész) átruházásból szár-
mazó bevétel 25%-át kell a társasháznak jövedelemként figyelembe vennie, füg-
getlenül attól, hogy mennyi idõ telt el a szerzést követõen. Az átruházásból kelet-
kezett jövedelem után a társasháznak 20% adót kell fizetnie. Ugyanakkor a társas-
házat illeti meg a lakásszerzési kedvezmény, ha ezt a jövedelmet lakáscélú felhasz-
nálásra fordítja (pl. a közös tulajdonban lévõ gondnoki lakás bõvítésére használja
fel, vagy telekbõvítéssel, tetõtér-beépítéssel közös tulajdonban lévõ gondnoki la-
kást épít) [75. § (3) és (4) bekezdés].
Az elõzõekben említett bevételeken kívül megszerzett miden más bevétel (ide
nem értve a tulajdonostársak közös költségre történõ befizetéseit és a bevételnek
nem számító összegeket) teljes egészében jövedelemnek számít, amely után a tár-
sasháznak 20% adót kell fizetnie.
Ha a 20%-kal leadózott jövedelembõl fennmaradó összeget a társasház feloszt-
ja a tulajdonostársak között, akkor a magánszemély tulajdonosoknak emiatt továb-

51
bi adókötelezettségük keletkezik. Abban az esetben, ha az adózott jövedelem fel-
osztása a tulajdoni hányadok arányában történik, akkor a kifizetett összeg után a
magánszemélyeknek 35% adót kell fizetniük [75. § (8) bekezdés]. A magánsze-
mély tulajdonostársnak kifizetett rész után a 35% adót a társasháznak kell levonnia
és befizetnie, de a magánszemélynek ezt a bevételt nem kell bevallania.
Ha a felosztás nem a tulajdoni hányad arányában történik, akkor a magánsze-
mélynek olyan jogcímen kell adóznia, amilyen jogcímen a kifizetés történt. Ha ez
nem állapítható meg, akkor a kapott összeget egyéb jövedelemként kell figyelem-
be venni [28. § (1) bekezdés].
A társasháznak a nem kifizetõtõl (magánszemély, külföldi) származó adóköte-
les bevételbõl a 20% adót negyedévente kell befizetnie az adóhatóság számlájára,
a negyedévet követõ hó 12-éig.
i) Nyereménybõl származó jövedelem. A legismertebb formája a Totó-Lottó, és
az egyéb szerencsejátékokból származó nyeremények. A pénzbeli nyeremény ese-
tén az adó összege 20%, amelyet a magánszemélynek kifizetendõ nyereményösszeg-
bõl egy összegben kell a kifizetõnek levonnia és az adóhatóság számlájára befizet-
ni. Amennyiben a nyeremény más vagyoni érték, akkor az áfa nélküli szokásos
piaci értéket alapul véve, annak 25%-át kell adó címén a kifizetõnek megfizetnie.
j) Privatizációs lízingbõl származó jövedelem. Az állam tulajdonában lévõ vál-
lalkozói vagyon értékesítésérõl szóló törvényben meghatározott privatizációs lí-
zingszerzõdés alapján szerzett tulajdonrészbõl származó bevétel egésze jövede-
lem, amely után az adó mértéke 20%.

2.3. Az általános forgalmi adó

Az állami költségvetés feladatainak ellátásához szükséges állandó és értékálló be-
vétel biztosítása és az Európai Unióhoz való csatlakozásból fakadó követelmé-
nyek miatt 1988-tól a magánszemélyek jövedelemadójával együtt bevezetésre ke-
rült a forgalmi adóztatás rendszere.
Az általános forgalmi adó többfázisú adó, mivel a vállalkozások a termelés és
forgalmazás minden fázisában fizetik, számukra az áfa csak átmenõ tétel, mivel az
adó terhét a végsõ fogyasztó fizeti. A vállalkozások az áfát az általuk gyártott termé-
kek vagy szolgáltatásuk értékesítése után számolják fel, viszont abból levonhatják a
termék elõállításához felhasznált anyagok, szolgáltatások általa fizetett áfát, ezért
hozzáadott érték típusú adó. Általános, mert a fogyasztás széles területét érinti.
Az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján általános forgalmi adót kell
fizetni az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyúj-
tás, valamint a termékimport után.
Adóalany (l. a 2.1.2. pontot is) az a természetes személy, jogi személy, vala-
mint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat sze-
rezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékeny-

52
séget végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. A törvény 4. § (2) bekez-
dése szerint adóalanynak minõsül a közös tulajdon és közös használatban lévõ
ingó és ingatlan dolog tekintetében a tulajdonostársak közössége. Az adóalanyi-
sághoz fûzõdõ kötelezettségeket és jogokat a társasház-tulajdonosok közössége az
általa kijelölt képviselõ útján gyakorolja.
Az általonos forgalmi adó rendszerében adóköteles és adómentes tevékenységek
léteznek. Az adómentes tevékenység: tárgyi, illetve alanyi adómentességet jelent.
A törvény az adóköteles termékek és szolgáltatások áfájának mértékét a követ-
kezõképpen állapítja meg:
¨ a felszámítható adó mértéke az adó alapjának 25%-a; a fõ szabály alapján
idetartozik a legtöbb termék és szolgáltatás,
¨ a felszámítható adó mértéke az adó alapjának 12%-a; a törvény 1. sz. mel-
lékletének I. részében sorolja fel az e csoportba tartozó termékeket és szol-
gáltatásokat, idetartoznak a közüzemi szolgáltatások,
¨ a felszámítható adó mértéke az adó alapjának 0%-a; a törvény 1. sz. mellék-
letének II. részében felsorolt termékekre, szolgáltatásokra. Köre szûk, ide-
tartoznak pl. a humán célra alkalmazott gyógyszerek, diagnosztikai reagen-
sek, amelyek az emberi szervezetbe kerülnek.
Mentesek az általános forgalmi adó alól (tárgyi adómentesség) a törvény 2. sz.
mellékletében felsorolt termékek és szolgáltatások. Ilyen pl. a lakóingatlan értéke-
sítése, kivéve az építés befejezése elõtti értékesítést, valamint az építés befejezését
követõ elsõ értékesítés; Lakóingatlan – rendeltetéstõl független – bérbeadása, egyéb
módon történõ hasznosítása, a mûemlékvédelem.
A tárgyi adómentesség azt jelenti, hogy az adóalany az e körbe tartozó szolgál-
tatása után mentesül az adó alól, ezáltal adólevonási joga sincs.
Az áfa megállapítása szempontjából a törvény termékazonosító, illetve szolgál-
tatásazonosító rendszert alkalmaz. A termékazonosítás a Kereskedelmi Vámtarifa
kódrendszerén alapul. Az új Szolgáltatási Jegyzéket (SZJ) a KSH elnökének 9007/
1998. (SK. 12.) közleménye tartalmazza.
Az adóalanynak a tevékenység megkezdésétõl számított 15 napon belül be kell
jelentkeznie az adóhatósághoz, az e célra rendszeresített nyomtatványon Az adó-
alanynak az adóhatósághoz történõ bejelentkezéssel egyidejûleg döntenie – nyilat-
koznia – kell az általános forgalmi adó kötelezettsége teljesítésének módjáról:
¨ az adómegállapítás általános módját választja, vagy
¨ alanyi adómentességet választ, illetve
¨ kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végez.
Az adó fizetésére kötelezett adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendõ
adó összegébõl levonja azt az összeget, amelyet részére teljesített termékértékesítés
és szolgáltatásnyújtás során másik adóalany rá hárított. Nem vonható le az elõzete-
sen felszámított adó abban az esetben, ha az adóalany a terméket vagy szolgáltatást
nem az adóalanyiságot eredményezõ gazdasági tevékenységéhez használja fel. Az
adólevonási jogot az az adó fizetésére kötelezett adóalany gyakorolhatja, aki (amely)
nyilvántartását az egyszeres vagy a kettõs könyvvitel szabályai szerint vezeti.
53
 Az adóalany jogosult az adóév elején alanyi adómentességet választani, ha a
bejelentést megelõzõ adóévben a gazdasági tevékenységbõl származó tényleges
bevétele, valamint a bejelentés adóévében a gazdasági tevékenysége után ésszerû-
en várható bevétele idõarányosan nem haladja meg a 2 millió Ft összeghatárt, illet-
ve ha a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint átalányadózást vállaló egyéni
vállalkozó esetén nem haladja meg a 4 millió Ft-ot.
Az adóalany a bejelentkezéskor is választhatja az alanyi adómentességet. Az
alanyi adómentességet választó adóalanyt nem terheli adó-nyilvántartási, -megál-
lapítási, bevallási és elszámolási kötelezettség.
A nemzetközi támogatások adómentességérõl külön kell szólni. Gyakorlati meg-
fontolások alapján a nemzetközi segélyek és támogatások esetében az adó alóli men-
tesítés eddig utólagos visszatérítéssel történt. A gyakorlat most változott, vagyis a
PHARE-, az ISPA- és a SAPARD-források hatékonyabb hasznosítása érdekében ezen
elõcsatlakozási támogatással megvalósuló beszerzések a 2001. évtõl közvetlen adó-
mentességet élveznek. A beszállítók 0%-os adótartalmú számláit a projektek ellenõr-
zéséért felelõs szervek ellenõrzik, egyúttal a jogosultságot is igazolják.
Adóköteles tevékenység, valamint az adómentesség esetén is fennáll a számla-,
illetve nyugtaadási kötelezettség. A számlában feltüntetett adó minden esetben adó-
kötelezettséget von maga után. Az adó megfizetésére elsõsorban az az adóalany
kötelezett, aki a szolgáltatás teljesítésérõl kibocsátott számlában, számlát helyette-
sítõ okmányban adómértéket számított fel, adóösszeget hárított át, az egyszerûsí-
tett számlában az arra meghatározott százalékértéket feltüntette.
Adólevonási jog kizárólag az elõzetesen felszámított adó összegét hitelesen iga-
zoló dokumentum alapján gyakorolható. Az adólevonási jog a termékértékesítés és
szolgáltatásnyújtás teljesítésérõl kibocsátott számlában, egyszerûsített számlában és
számlát helyettesítõ okmányban a teljesítés idõpontjaként feltüntetett nap. Megegye-
zik az adófizetési kötelezettség idõpontjával. Az adóalany köteles a levonható és a le
nem vonható elõzetesen felszámított adó összegét nyilvántartásában egymástól el-
különítetten kimutatni (tételes elkülönítés). Gyakori, hogy az adóalany adólevonás-
jogosító és az adólevonásra nem jogosító tevékenységet egyaránt végez. Amennyi-
ben a termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó elõzetesen felszá-
mított adó összege maradéktalanul nem különíthetõ el, az el nem különített adó össze-
gét az arányosítás szabályai szerint kell megosztani levonható és le nem vonható
részre. Az arányosítás szabályait a törvény 3. sz. mellékletének I. része tartalmazza.

2.4. A társasági adó és az osztalékadó

A társasági adó a gazdálkodószervezetek eredményének adóztatását szolgálja, az
állami feladatok ellátásához szükséges bevételek biztosítása, a gazdasági feltéte-
lek egységes rendszerének megteremtése és a gazdasági fellendüléshez szükséges
befektetések elõsegítése érdekében.

54
 A társasági adó tárgya: a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt ered-
ményezõ gazdasági tevékenységbõl, azaz vállalkozási tevékenységbõl elért jöve-
delem.
A társasági adó alapelvei:
¨ a tartalmi megközelítés elve az, hogy a költséget, ráfordítást, mentességet,
kedvezményeket csak akkor lehet elszámolni az adózásnál, ha az alapjául
szolgáló jogügylet megvalósítja az adóelõny, illetõleg adózási szabály célját.
Az adóelõnyt annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll (bizonyítási
teher),
¨ a kedvezmények egyszeres figyelembevételének elve azt jelenti, hogy az adót
csökkentõ kedvezményekkel (pl. költségelszámolás, adóalap-kedvezmény)
ugyanazon tényállás alapján csak egyszer lehet élni, kivéve, ha a törvény
kifejezetten nem utal a halmozott igénybevétel lehetõségére,
¨ a nemzetközi szabályok társasági adót felülíró szabálya az, amikor a nem-
zetközi szerzõdés a társasági adó tárgyát képezõ vagy annak megfelelõ adó-
val eltérõ rendelkezést tartalmaz, ekkor arra a nemzetközi szerzõdés elõírá-
sai az irányadók.
A társasági adó alanya
¨ belföldi illetõségû személyek közül: a gazdasági társaság és az egyesülés, a
szövetkezet (a lakásszövetkezet kivételével), az állami vállalat, a tröszt, az
egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a leány-
vállalat, az ügyvédi iroda, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendel-
kezõ munkaközössége, az erdõbirtokossági társaság, a Munkavállalói Rész-
tulajdonosi Program szervezete, a közhasznú társaság, a vízitársulat, az ala-
pítvány, a közalapítvány, a társasági szervezet, a köztestület, az egyház, a
lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, a kockázati
tõkealap,
¨ külföldi illetõségû személyek közül: az, aki belföldi telephelyén végez vállal-
kozási tevékenységet, vagy a jövedelemszerzés helye alapján belföldrõl szár-
mazó, de nem belföldi telephelye utján megszerzett jövedelmet kap.

A társasági adóalap megállapítása

A társasági adóalapot a számviteli elszámolások alapján kimutatott adózás elõtti ered-
mény és az adótörvényben elõírt módosító tételek összesítésével kell meghatározni.
Az adózás elõtti eredmény a kettõs könyvvitelt vezetõ vállalkozónál az éves
beszámoló részét képezõ eredménykimutatásban szereplõ adat, az üzemi (üzleti)
tevékenység, a pénzügyi mûveletek és a rendkívüli eredmény összesítésével álla-
pítható meg.
Az egyszeres könyvvitelt vezetõknél is az eredménylevezetésben kimutatott adó-
zás elõtti eredményt kell figyelembe venni.
Az adózás elõtti eredményt korrigáló jogcímeket négy csoportba oszthatjuk:
a) általános szabályok,

55
 b) meghatározott szervezeti vagy gazdasági eseményhez kötõdõ különös ren-
delkezések (pl. jogutódlással történõ megszûnés, kapcsolt vállalkozások kö-
zötti árak),
c) speciális adóalanyok különös szabályai (pl. közhasznú társaság, alapítvány),
d) átmeneti rendelkezések, amelyek a törvény bevezetésének, illetve módosítá-
sának az idõbeli hatályához kapcsolódnak.
Az általános adóalap-korrekciós tényezõk is lehetnek
a) a rendszer mûködéséhez (az elszámolás technikájához) kapcsolódó szabá-
lyok,
b) adóalap-kedvezmények, illetve
c) az adóalap védelmét szolgáló, a költségek és ráfordítások elszámolását kor-
látozó elõírások.
Az adózás elõtti eredményt csökkentõ tényezõk
a) A korábbi adóévek elhatárolt veszteségei. A Tao. törvény alapján fõszabály
2001. január 1-jétõl, amennyiben az adóalap bármely évben negatív, az összeg-
gel az adózó döntése szerinti megosztásban csökkentheti az adózás elõtti
eredményét: jogelõd nélkül létrejött adózó a következõ három adóév (tehát
összesen az elsõ négy adóév) veszteségét korlátlan ideig határolhatja el. Nem
határolható el korlátlan ideig (de 5 évre igen) az alapítási, átszervezési költ-
ségekbõl eredõ veszteség, mivel ezeknek a veszteségkénti kimutatása a szám-
viteli törvényben biztosított aktiválással elkerülhetõ,
b) A céltartalék rendszere. A számvitelrõl szóló törvény szerint 2001-tõl a mér-
leg fordulónapján fennálló követelésekre – a vevõ és az adós minõsítése alap-
ján – nem céltartalékot, hanem értékvesztést kell elszámolni. Ugyanakkor a
múltbeli és a folyamatban lévõ ügyletekbõl, szerzõdésekbõl származó fize-
tési kötelezettségekre kötelezõ, míg az egyes jelentõs és idõszakonként is-
métlõdõ jövõbeni költségekre, amelyek a mérlegkészítés idõpontjáig rendel-
kezésre álló információk szerint feltételezhetõen vagy bizonyosan felmerül-
nek, lehetõvé válik a céltartalék képzése.
c) Az értékcsökkenési leírás. A társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény
III. sz. melléklete szerinti értékcsökkenési leírás és az eszközök kivezetése-
kor a számított nyilvántartási érték csökkenti az adózás elõtti eredményt.
d) A vállalkozási övezeti beruházás leírási kedvezménye. A cégbíróságon vagy
helyi önkormányzatnál bejelentett telephelyû adózó által a vállalkozási öve-
zetté nyilvánítást követõen, de legkésõbb 2002. december 31-éig a vállalko-
zás székhelyén, telephelyén üzembe helyezett és korábban használatba nem
vett
¨ épület, építmény bekerülési értékének adóévenkénti 10%-át,
¨ tárgyi eszköz – kivéve a közúti gépjármûvet, épületet, építményt – beke-
rülési értékét az üzembe helyezés évében teljes egészében,
veheti igénybe a kedvezményt, kivéve, ha nem veszi igénybe a beruházási
adókedvezményt, vagy a térségi és egyéb adókedvezményt.

56
 Vállalkozási övezetek pl. Záhony és Térsége Vállalkozási Övezet, Zempléni
Vállalkozási Övezet, Mohácsi Vállalkozási Övezet, Kunmadaras és Térsége
Vállalkozási Övezet, Békés megyei Vállalkozási Övezet, Zalai Regionális –
Lenti központú – Vállalkozási Övezet (összesen 11 vállalkozási övezet van).
e) A kapott osztalék és részesedés címén az adóévben elszámolt bevétel.
f) Az érték nélkül vagy megváltási áron nyilvántartott termõföld és erdõ érté-
kesítésébõl származó bevétel.
g) Az iskolai rendszerû szakképzésben közremûködõ adózónál tanulónként min-
den megkezdett hónap után havi 6000 Ft, ha a szakképzõiskolai tanuló gyakor-
lati képzését jogszabályban meghatározott tanulószerzõdés alapján végzi.
h) Sikeres szakmai vizsgát tett szakképzõiskolai tanuló után folyamatos tovább-
foglalkoztatás esetén, valamint korábban munkanélküli személy után a fog-
lalkoztatásának ideje alatt, de legfeljebb 12 hónapon át fizetett társadalom-
biztosítási járulék. A rendelkezés alapján munkanélkülinek számít, akit a fog-
lalkoztatást megelõzõen
¨ legalább 6 hónapig munkanélküliként regisztrált a munkaügyi központ, vagy
¨ munkanélküli ellátásban, munkanélküliek jövedelempótló ellátásában ré-
szesült, vagy
¨ a munkanélküli ellátását már kimerítette, de továbbra is együttmûködött
a munkanélküli központtal (idõszakonként megjelenik, nyilvántartják, és
mindezek alapján a munkaügyi központ igazolja, hogy az illetõ munka-
nélküli).
i) Visszafizetési kötelezettség nélkül kapott – pénzügyileg rendezett – támoga-
tás, juttatás, a véglegesen átvett pénzeszköz.
j) A képzõmûvészeti alkotások beszerzésére fordított összeg. 2001-tõl hatá-
lyos rendelkezések szerint az adóalap-csökkentési lehetõség felsõ korlátja az
adóévi beruházási érték 1%-a (a korábbi 0,2% helyett).
k) Szövetkezet által visszavásárolt saját üzletrész bevonásához kapcsolódó meg-
határozott nyereségrész.
l) Behajthatatlan követelés, korábban el nem ismert hitelezési veszteségére be-
folyt összeg. A követelésekhez kapcsolódóan az adós minõsítése alapján (ha
a követelés befolyása bizonytalan) értékvesztést kell elszámolni az eredmény
terhére. Az adózás elõtti eredmény csökkenthetõ: a követelésnek adóévben
elszámolt valamennyi értékvesztés együttes összegébõl az adótörvényben el-
ismert résszel.
m)A társasház tulajdonostársainak közössége által a közös név alatt megszer-
zett jövedelembõl való részesedés alapján az adózó által az adóévben bevé-
telként elszámolt összeg, amely jövedelemre vonatkozóan a társasház a sze-
mélyi jövedelemadóról szóló törvény alapján az adót megfizette.
n) Az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés adóévben fel-
merült közvetlen költségeként elszámolt, a kapott támogatással csökkentett
összegének 20%-a.

57
 o) 2001. évtõl az adóév utolsó napján a kis- és középvállalkozásokról, fejlõdésük
támogatásáról szóló törvény elõírása szerinti mikro- és kisvállalkozásoknál – ha
az adózó igénybe kívánja venni a kedvezményt – a korábban még használatba
nem vett ingatlan, tenyészállat, valamint mûszaki berendezések, gépek, jármû-
vek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi
beruházások értéke. A leírható kedvezmény nem haladhatja meg a vállalkozás
adóévi adózás elõtti eredményét, és nem lehet több 10 millió Ft-nál.
p) Az adomány, kivéve a Mûsorszolgáltatási Alapnak közérdekû kötelezettség-
vállalásként adott összeg, az adomány teljes összege az elsõ évben a köz-
hasznú szervezetnek történõ adományozás esetén, a következõ évtõl pedig
az adomány további 20%-a.

Az adóalap megállapításakor növelõ jogcímek

a) Céltartalék: a kettõs könyvvitelt vezetõ adózónál a várható kötelezettségek-
re, jövõbeni költségekre képzett céltartalék, céltartalékot növelõ összeg kö-
vetkeztében az évben elszámolt ráfordítás.
b) Az értékcsökkenési leírás.
Technikailag növelni kell az adóalapot azzal az összeggel, amelyet az adózó a számviteli törvény
rendelkezése szerint – az adózás elõtti eredmény terhére – költségként elszámolt.

c) A behajthatatlan követelések értékvesztése.

d) Mikro- és kisvállalkozások beruházási adóalap-kedvezménye.
Az adózás elõtti eredménybõl bármely adóévben az elõzõekben levont összeg adótartalma nem
feltétlenül tekinthetõ véglegesen „megnyertnek”, tekintettel arra, hogy a törvény több olyan esetet is
felsorol, amelyek bekövetkezése esetén a korábban igénybe vett adóalap-csökkentést az elszámolt
összeg kétszeresével meg kell növelni. Pl. amennyiben az adózó az adóalap csökkentésénél figye-
lembe vett beruházást az adózás elõtti eredmény mérséklésének adóévét követõ 4. évében nem he-
lyezi üzembe.

e) Az adóévben véglegesen átadott pénzeszköz, térítés nélküli eszköz.

2001-tõl az adózás elõtti eredményben figyelembe kell venni azt az átadott eszközt, amely az
általános forgalmi adóról szóló törvény elõírása szerint kis értékû ajándéknak minõsül, a szokásos
üzleti kapcsolatban mintakollekciónak számít, kivéve, ha az említett eszköz reprezentációnak mi-
nõsül.

f) A nem vállalkozás érdekében felmerült költség, ráfordítás.

Pl. az adózónál 1997. január 1-jétõl 6 millió Ft-ot meghaladó beszerzési áron használatba vett
gépkocsi javítási, karbantartási, biztosítási díjából – a kötelezõ gépjármû-biztosítás kivételével –,
terv szerinti értékcsökkentésébõl a 6 millió Ft-ot meghaladó rész arányában számított összeg.

g) Értékpapírügyletekbõl származó árfolyamnyereség.

58
 h) Adóhiány, bírság, adózási, társadalombiztosítási jogkövetkezmények (pl. bír-
ság, önellenõrzési pótlék).
i) Termõföld és erdõ értékesítése.
A megváltási áron nyilvántartott föld értékesítése esetén a nyilvántartott érték adóalapot növel,
összhangban az adóalap-csökkentési lehetõségével.

j) A reprezentáció költsége.
A reprezentáció költségét az árbevétel fél százalékáig ismeri el a társasági adó. Ha ennél maga-
sabb az elszámolt összeg, akkor az elõírt mérték feletti összeggel növelni kell az adóalapot.

Az MRP, a közhasznú társaság és a vízitársulat, valamint a külföldi vállalkozó,

szervezet adóalapját külön szabályozza az adótörvény.
A társasági adó mértéke: 18%.
Társasági adó alóli mentességek:
¨ Nem kell adót fizetnie a közhasznú szervezetnek, kiemelkedõen közhasznú
szervezetnek nem minõsülõ alapítványnak, közalapítványnak, társadalmi szer-
vezetnek, lakásszövetkezetnek, ha a vállalkozási tevékenységébõl elért be-
vétele legfeljebb 10 millió Ft, de nem haladja meg az adóévben elért összes
bevételének 10%-át.
¨ Az önkéntes, kölcsönös biztosítópénztárnak, amennyiben a pénztár kiegé-
szítõ vállalkozási tevékenységbõl származó bevétele nem haladja meg a pénz-
tár összes bevételének a 20%-át.
Adókedvezmények:
¨ Beruházási adókedvezmények. A kedvezmény határozott idõre szól, az öt-
éves kedvezményeket utoljára a 2002. év, a tízéveseket a 2011. év adójából
lehet igénybe venni. Az 1998. évtõl a kedvezményre jogosult adózó kedvez-
ményét elveszíti, ha egyesüléssel, beolvadással, részleges átalakulással szer-
vezeti formáját megváltoztatja.
¨ Térségi és egyéb adókedvezmények. A vállalkozónak, ha a kiemelt térség-
ben vagy vállalkozási övezetben székhelye vagy telephelye van:
· bármilyen nagyságrendû termék-elõállítást szolgáló beruházást hajt vég-
re, vagy kereskedelmi szálláshelyet létesít a kedvezményezett térségben,
és
· termék-elõállítású beruházás esetén az árbevételét a törvényben megha-
tározott minimumösszeggel (vállalkozási övezetben 1%-kal, kiemelt tér-
ségben a beruházási érték 5%-ával) emeli évente, akkor 5 éven át jogosult
adókedvezményre.
A kedvezmény kiemelt térségben újként üzembe helyezett meghatározott
gép értéke alapján a beruházási érték 6%-a, vállalkozási övezetben a gépek
és épület után 6% kedvezményben részesülhetnek az adózók.

59
 ¨ Kis- és középvállalkozások adókedvezménye. 2001-tõl megkötött hitelszer-
zõdés alapján tárgyi eszköz beszerzéséhez, elõállításához pénzügyi intézmény-
tõl felvett hitel kamata után adócsökkentés érvényesíthetõ. Az adókedvez-
mény az említett hitelre az adóévben fizetett kamat 40%-a, de nem lehet
több, mint 5 millió Ft. További korlátot jelent, hogy az adókedvezmény mér-
téke nem haladhatja meg a számított társasági adó 70%-át. Amennyiben a
tárgyi eszközt 3 éven belül elidegeníti az adózó, akkor a kamatkedvezményt
késedelmi kamattal együtt vissza kell fizetnie.
A 2001. évtõl alkalmazandó rendelkezés úgy szól, hogy amennyiben az adó-
alap-korrekciós tételekkel módosított adózás elõtti eredmény kisebb, mint az adó-
évben elszámolt költségek, ráfordítások együttes összegének 12%-a, az utóbbit
kell a társasági adó alapjának tekinteni.

Az osztalékadó
Alanya
¨ az osztalékban részesülõ belföldi személy a magánszemély kivételével, a bel-
földi jogszabály alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem ren-
delkezõ társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, valamint a szemé-
lyi jövedelemadóról szóló törvény szerint belföldi illetõségûnek minõsülõ
magánszemély;
¨ az osztalékban részesülõ külföldi személy, a külföldi jogszabályok alapján
létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezõ társas cég, sze-
mélyi egyesülés, egyéb szervezet.
Általános szabály tehát, hogy a magánszemélyre – akár belföldi, akár külföldi
illetõségû – nem terjed ki az adóalanyiság.
Az osztalékadó általános alanyai mellett a törvény az adókötelezettséget a kifi-
zetõre is kiterjeszti abban az esetben, ha az osztalékot a kifizetõ nem pénzben,
hanem természetben nyújtja.
Az osztalékadó mértéke: 20%.

2.5. A helyi adók

A települési önkormányzatok feladatainak a helyi sajátosságokhoz és igényekhez
igazítható ellátása elengedhetetlenné teszi az önkormányzatok önálló gazdálkodá-
si feltételeinek megteremtését. A gazdasági önállósulás egyik eszköze a helyi adók
rendszere. Ez a települési önkormányzat számára lehetõséget teremt a helyi szuve-
rén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika alakítására.

Az adómegállapítás joga és az adókötelezettség

A helyi adókról szóló, 1990. évi C. törvény alapján a települési önkormányzat kép-
viselõtestülete rendelettel az illetékességi területén helyi adókat vezethet be. Fõvá-

60
ros esetében a helyi adók bevezetését, valamint az egyes adók bevezetésére jogo-
sultak körét a fõvárosi közgyûlés rendeletben, a kerületi képviselõtestületek véle-
ménye kikérésével határozza meg.
Az önkormányzat adómegállapítási joga a törvényben meghatározott adóala-
nyokra és adótárgyakra terjedhet ki.
A törvény alkalmazásában adóalany:
a) a magánszemély,
b) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság,
c) magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkezõ személyi egyesülése.
Az adókötelezettség az önkormányzat illetékességi területén kiterjed:
a) az ingatlantulajdonra, ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogra,
b) munkaerõ foglalkoztatására,
c) nem állandó lakosként való tartózkodásra és
d) az e törvényben meghatározott gazdasági tevékenység gyakorlására (adó-
tárgy).
Az önkormányzat a rendeletével jogosult:
¨ vagyoni típusú adók,
¨ kommunális jellegû adók,
¨ helyi iparûzési adó bevezetésére.
Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza, hogy
¨ az adóalanyt egy meghatározott adótárgy esetében csak egyféle – az önkor-
mányzat döntése szerinti – adó fizetésére kötelezheti,
¨ a vagyoni típusú adók körében az adót egységesen határozhatja meg,
¨ az általa bevezetett adó mértékeként nem állapíthat meg többet az adómaxi-
mumnál.

2.5.1. A vagyoni típusú adók alanyai, az adómentesség,

az adókötelezettség keletkezése, az adó alapja és mértéke
Vagyoni típusú adók: az építményadó és a telekadó.
a) Építményadó. Építményadó-köteles az önkormányzat illetékességi területén
lévõ építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épület-
rész. Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény
rendeltetésszerû használatához szükséges földrészlet. Az adókötelezettség az
építmény valamennyi helyiségére kiterjed, annak rendeltetésétõl, hasznosí-
tásától függetlenül.
Az adó alanya: az építmény tulajdonosa, illetve az ingatlan-nyilvántartásba be-
jegyezett vagyoni értékû jog jogosultja. Társasház esetében a tulajdonosok önálló
adóalanyok, a közös használatú helyiségek után az adó alanya a közösség.
Mentes az adó alól: a szükséglakás; a gyógy- vagy üdülõhelynek nem minõsülõ
kistelepülésen fekvõ komfort nélküli lakásból 100 m2; a szociális, egészségügyi és
gyermekvédelmi, illetve nevelési-oktatási intézmények céljára szolgáló helyiség;

61
a költségvetési szerv, a közszolgáltató szervezet, az egyház tulajdonában álló épít-
mény; a lakás- és üdülõépülethez tartozó kiegészítõ helyiségek; az állattartást szol-
gáló épület, valamint növénytermesztéshez kapcsolódó tárolóépületek.
Adókötelezettség keletkezése: a használatbavételi, illetõleg fennmaradási en-
gedély kiadását követõ év elsõ napja.
Az adó alapja az önkormányzat döntésétõl függõen: az építmény m2-ben szá-
mított hasznos alapterülete, vagy az építmény korrigált forgalmi értéke (az illeté-
kekrõl szóló törvény alkalmazásával megállapított forgalmi érték 50%-a).
Az adó mértékének felsõ határa: 900 Ft/m2, vagy a korrigált forgalmi érték 3%-a.
b) Telekadó. A telekadó-fizetési kötelezettség az önkormányzat illetékességi te-
rületén lévõ beépítetlen földrészlet után keletkezik.
Az adó alanya: a telek tulajdonosa.
Mentes az adó alól:
¨ az építési tilalom alatt álló telek,
¨ a közhasználatú közlekedési tevékenységet végzõ adóalany az e célra hasz-
nált telek után,
¨ a teleknek a helyben szokásos földrészletet meg nem haladó része,
¨ az épülethez, az épületnek nem minõsülõ építményhez, nyomvonal jellegû
létesítményekhez tartozó – jogszabályban vagy más hatósági elõírásban meg-
állapított – védõ (biztonsági) terület,
¨ az erdõ mûvelési ágban nyilvántartott telek.
Az adó alapja: az önkormányzat döntésétõl függõen:
1. a telek m2-ben számított területe, vagy
2. a telek korrigált forgalmi értéke.
Az adó mértékének felsõ határa:
– az 1. pont szerinti adóalap-számításnál 200 Ft/m2,
– a 2. pont szerinti adóalap-számításnál a korrigált forgalmi érték 3%-a.

2.5.2. A kommunális jellegû adók alanyai, az adókötelezettség,

az adókötelezettség keletkezése, az adó alapja és mértéke
Kommunális adók:
1. magánszemély kommunális adója,
2. vállalkozók kommunális adója,
3. idegenforgalmi adó.
A magánszemély kommunális adója terheli az építmény, beépítetlen telek ma-
gánszemély tulajdonosát, továbbá azt a magánszemélyt, aki nem magánszemély
tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik. Az adó évi mértékének felsõ
határa adótárgyanként, illetve lakásbérleti jogonként legfeljebb 12 ezer Ft.
A vállalkozók kommunális adója terheli a vállalkozót – függetlenül a magán-
személyként jelentkezõ kommunális adókötelezettségétõl – az adóalany székhelye
vagy csupán telephelye szerinti önkormányzat illetékességi területén az általa fog-

62
lalkoztatottak korrigált átlagos statisztikai állományi létszáma után. Az adó évi
mértékének felsõ határa 2000 Ft/fõ.
Idegenforgalmi adófizetési kötelezettség terheli azt a magánszemélyt:
¨ aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább
egy vendégéjszakát eltölt,
¨ aki az önkormányzat illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkal-
mas épületnek a tulajdonosa, amely nem minõsül lakásnak.
Mentes az adó alól:
¨ a 18. életévét be nem töltött, továbbá a 70. életévét betöltött magánszemély,
¨ az egészségügyi, szociális intézményben ellátott magánszemély,
¨ az oktatási intézménynél tanulói vagy hallgatói jogviszony, a munkaviszony,
a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján, hatósági vagy bírósági
intézkedés folytán, szakmunkásképzés, szolgálati kötelezettség teljesítése,
vállalkozási tevékenység végzése céljából az önkormányzat illetékességi te-
rületén tartózkodó magánszemély,
¨ aki az önkormányzat illetékességi területén lévõ üdülõ tulajdonosa vagy bér-
lõje, továbbá a használati jogosultság idõtartamára a lakásszövetkezet tulaj-
donában álló üdülõ használati jogával rendelkezõ lakásszövetkezeti tag, il-
letve a tulajdonos.
Az adó alapja:
¨ a nem állandó lakosként vendégéjszakát eltöltõ magánszemély esetén a megkez-
dett vendégéjszakák száma, vagy a megkezdett vendégéjszakára esõ szállásdíj,
¨ az üdülésre, pihenésre alkalmas épületek esetén az építmény hasznos alapte-
rülete.
Az adó mértékének felsõ határa:
¨ személyenként és vendégéjszakánként 300 Ft,
¨ a szállásdíj 4%-a,
¨ épület után évente 900 Ft/m2.

2.5.3. A helyi iparûzési adó

Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jel-
leggel végzett vállalkozási tevékenység (iparûzési tevékenység).
Az adó alanya a vállalkozó.
Adóköteles iparûzési tevékenység: a vállalkozó e minõségben végzett nyere-
ség-, illetõleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.
a) Állandó jellegû iparûzési tevékenység utáni adókötelezettség:
Ha egy vállalkozónak adott önkormányzat illetékességi területén székhelye vagy
telephelye található, akkor mindenképpen keletkezik ún. állandó jellegû iparûzési
tevékenység utáni adókötelezettsége.
Az építõipari, valamint a nyomvonalas létesítményen végzett kivitelezési és
felújítási munkák, a szerelési, szervezési, lebonyolító, szaktanácsadó tevékenység

63
végzésének helye is telephelynek minõsül, ha annak idõtartama a 6 hónapot meg-
haladja.
A törvény rendelkezéseibõl következõen telephely minden ingatlan jellegû üz-
leti létesítmény, feltéve, ha azt gazdasági tevékenység céljára használják.
Az adókötelezettség az állandó jellegû iparûzési tevékenység kezdetekor,
vagyis valamely telephelynek minõsülõ üzleti létesítmény használatának kezdete-
kor keletkezik, és annak megszûnésekor szûnik meg.
b) Az ideiglenes jellegû iparûzési tevékenység utáni adókötelezettség:
A vállalkozónak amellett, hogy a székhelye, telephelye szerinti önkormányzat
területén terheli adókötelezettség, bizonyos gazdasági események esetében ezen
településeken kívül is fennállhat ún. ideiglenes jellegû iparûzési tevékenység utáni
adókötelezettsége. Ezen tevékenységi körbe tartoznak az építõipari, valamint a
nyomvonalas létesítményen végzett kivitelezési és felújítási munkák, az ezekkel
kapcsolatban végzett szerelési, szervezési, lebonyolító, tanácsadó, felügyeleti te-
vékenységek, természeti erõforrások feltárása, kutatása, de csak abban az esetben,
ha ezen tevékenységek idõtartama az adóéven belül folyamatosan vagy megszakí-
tásokkal az egy hónapot meghaladja, és a 6 hónapot nem éri el. Ide értendõ még –
idõkorlát nélkül – a piaci és vásározó kiskereskedelmi tevékenység is.
Az ideiglenes jelleggel végzett tevékenység utáni adókötelezettség nem érinti a
székhely és a telephely(ek) szerinti önkormányzatnál fennálló adókötelezettséget.
Az adótöbbszörözést a törvény úgy zárja ki, hogy lehetõséget ad az ideiglenes
jellegû iparûzési tevékenység után megfizetett adóalanynak a székhely, telephely
szerinti önkormányzathoz fizetendõ adóba történõ beszámítására.
Az adó alapja:
a) Állandó jelleggel végzett iparûzési tevékenység esetén az értékesített ter-
mék, illetve végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott ter-
mék beszerzési értékével és az alvállalkozói teljesítések értékével, valamint
az anyagköltséggel.
A személyi jövedelemadó törvény alapján átalányadózó egyéni vállalkozóknak, akik-
nek a tényleges bevétele a 4 millió Ft-ot nem haladja meg, lehetõségük nyílik 2001-tõl,
hogy az iparûzési adóalap egyszerûsített formáját válasszák. Döntése alapján, egysze-
rûsített módon a nettó árbevétel 80%-ában is megállapíthatja az adóalapját.
b) Ideiglenes jelleggel végzett iparûzési tevékenység esetén az adót a tevékeny-
ség végzésének naptári napjai alapján kell megállapítani. Minden megkez-
dett nap egy napnak számít.
Az adó mértéke:
a) állandó jelleggel végzett iparûzési tevékenység esetén az adó évi mértékének
felsõ határra az adóalap 2%-a;
b) ideiglenes jelleggel végzett iparûzési tevékenység esetén az adóátalány nap-
tári naponként legfeljebb 5 ezer Ft.
Az adóhatóság a fizetendõ adóelõleg mértékét az éves bevallás, illetve a várha-
tó adó bejelentése alapján fizetési meghagyásban közli.

64
2.6. A munkaadói és a munkavállalói járulék
A munkanélküli-ellátások és -foglalkoztatást elõsegítõ támogatások fedezetét mun-
kaadói és munkavállalói járulék szolgálja. Jelenleg a törvény alapján a munkaadó
a munkavállaló részére munkaviszonya alapján kifizetett és elszámolt bruttó mun-
kabér, illetmény (kereset), valamint végkielégítés, jubileumi jutalom, a betegsza-
badság idejére adott díjazás (maximum 15 nap), továbbá személyijövedelemadó-
köteles természetbeni juttatás, étkezési hozzájárulás, üdülési hozzájárulás után 3%
munkaadói járulékot köteles fizetni.
A munkavállaló járulékként a munkaviszonya(i) alapján a munkaadótól kapott
bruttó munkabér, illetmény (kereset) 1,5%-át köteles fizetni. Ez a rendelkezés nem
vonatkozik arra, aki öregségi, rokkantsági vagy baleseti nyugdíjban részesül, illet-
ve arra jogosulttá vált.
A munkaadói és munkavállalói járulék adó jellegû fizetési kötelezettség, beval-
lásának, befizetésének ellenõrzése az állami adóhatóság feladata. A munkaadói
járulékot a munkaadó állapítja meg, vallja be, és fizeti be közvetlenül az APEH
számlájára. A munkavállalói járulékot a munkaadó állapítja meg, vonja le a mun-
kavállaló keresetébõl, és fizeti meg, valamint saját bevallása keretében vallja be. A
két járulékot az elszámolt hónapot követõ hó 20-áig kell befizetni.

2.7. A kulturális járulék

A kulturális járulékról a Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló törvény intéz-
kedik, amelynek átfogó módosítása kapcsán, a törvény 2001. február 6-ai hatály-
balépését követõen megkötött építési szerzõdések alapján megvalósuló építmé-
nyek esetében kell alkalmazni.
A kulturális járulékfizetés az alábbi építmények kivitelezése esetén kötelezõ:
¨ szállodaépületek,
¨ hivatali épületek,
¨ nagy- és kiskereskedelmi épületek,
¨ közlekedési és hírközlési épületek, állomások, terminálok és kapcsolódó épületek,
¨ garázsépületek,
¨ ipari épületek,
¨ tárolók, silók és raktárak,
¨ távolsági távközlõhálózatok és mûtárgyaik,
¨ helyi (települési) távközlõ- és elektromos hálózatok,
amennyiben a bekerülési értékük eléri a 120 millió Ft értékhatárt.
A járulék alapja: az építmények létrehozásának bekerülési költsége, illetve az
építmény megvalósításának anyagköltségei és munkadíja.
A törvény az értelmezõ rendelkezések között meghatározza azt is, hogy mit kell
ezek alatt érteni:

65
 ¨ az építmény létrehozásának bekerülési költsége átalánydíjas szerzõdés alapján
végzett munkánál a kivitelezõ által számlázott – általános forgalmi adót nem
tartalmazó – összeg, szerzõdés alapján tételesen elszámolt munkánál az épít-
mény megvalósulása (megépítése) számlázott anyagköltségének és munkadíjá-
nak együttes összege, a számla – általános forgalmi adó nélküli – végösszege;
¨ az építmény megvalósításának anyagköltsége magában foglalja az építmény
megépítése során felhasznált vásárolt anyagok és saját elõállítású termékek
bekerülési (beszerzési, elõállítási) értékét, ezen anyagoknak, termékeknek a
felhasználás helyéig felmerült szállítási, rakodási költségeit, továbbá az egyéb
rakodási költségeket;
¨ az építmény megvalósításának munkadíja magában foglalja az építmény meg-
építéséhez igénybe vett munkaerõ bérköltségét és annak járulékait, az igény-
be vett gépek és szolgáltatások költségeit, az ezekre jutó általános költségek
hasznos fedezetét.
A járulék mértéke: 0,2 százalék.
A járulékfizetésre kötelezett: a kivitelezõ.
A törvény végrehajtási rendeletének hatálya kiterjed a járulékkörbe vont épít-
mények, épületek építtetõjére, beruházójára és kivitelezõjére.
Az építtetõ az építési-szerelési-kivitelezési szerzõdésben nyilatkozni köteles
a kivitelezõ részére, ha a tervezett építmény számviteli törvény szerinti bekerü-
lési értéke a szerzõdéskötéskor eléri a törvényben rögzített értékhatárt. Az építte-
tõ tájékoztatási kötelezettsége kiterjed arra az esetre is, ha a bekerülési költség a
késõbbiekben beálló változás hatására mégsem éri el, illetve eléri vagy megha-
ladja a járulékköteles értékhatárt. Ha ezek a tények az építmény megvalósítását
követõen válnak ismertté, az építtetõ haladéktalanul köteles írásban tájékoztatni
a kivitelezõt a járulékfizetési kötelezettség fennállásáról vagy megszûntérõl.
Amennyiben a bekerülési költség mégsem éri el a járulékköteles értékhatárt, a
járulékfizetésre kötelezett a már megfizetett járulékot az esedékes adóbevallás-
ban visszaigényelheti.
Ha a beruházás keretében több építményt építenek, a bekerülési értéket építmé-
nyenként kell megállapítani, vagyis nem adódnak össze az egyes építmények beke-
rülési költségei. Ugyanakkor a bekerülési értékek meghatározásakor valamennyi, az
építmény rendeltetésszerû használatához, illetve a funkció megvalósításához szük-
séges költséget számításba kell venni. Meglévõ építmény esetében értelemszerûen
csak a bõvítéssel, funkcióváltozással, átalakításával, élettartamának növelésével össze-
függõ költségeket kell figyelembe venni, a járulékköteles értékhatár erejéig.
A kivitelezõ feladata, hogy az építési szerzõdés alapján leszámlázza az épít-
mény megvalósításának költségeit, a kivitelezésbe általa bevont alvállalkozók és
más vállalkozók szolgáltatásaitól függetlenül.
A kivitelezõ maga állapítja meg, vallja be és fizeti meg a kulturális járulékot, az
áfa nélküli árbevétele után negyedévenként, a negyedévet követõ hó 20-áig. A kul-
turális járulékot az egyéb ráfordítások között számolhatja el.

66
2.8. Az egészségügyi hozzájárulás
Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény alapján 1999. évtõl az egészség-
ügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség adó jellegû közteherré vált. A törvény egész-
ségügyi hozzájárulás fizetésének: a százalékos és a tételes (fix összegû) formáját
határozta meg.
A százalékos (jövedelemarányos) egészségügyi hozzájárulás fizetését – az adó-
zás rendjérõl szóló törvény szerinti – kifizetõnek kötelessége fizetni.
Százalékos egészségügyi hozzájárulást kell fizetni:
¨ az összevont adóalapba tartozó jövedelmek közül azok után, amelyeket a
társadalombiztosítási szabályok szerint nem terhel járulék;
¨ a különadózó jövedelmek közül:
· a 35%-os adóterhet viselõ osztalék, vállalkozói osztalékalap,
· a társadalombiztosítási járulék alapjába nem beszámítható természetbeni
juttatások (ide nem értve az üzemanyag-többletfelhasználás címén kelet-
kezõ természetbeni juttatást), továbbá a természetbeni hozzájárulások után,
ha az, akinek e juttatást nyújtották, a társadalombiztosítási szabályok sze-
rint nem biztosított,
· a kamatkedvezménybõl származó jövedelmek,
· az egyösszegû járadékmegváltások (pl. csõd, felszámolás, végelszámolás
keretében a magánszemélyt megilletõ tartásdíj, életjáradék, kártérítési jára-
dék, és más hasonló jellegû követelés, valamint a magánszemélyt megille-
tõ, a jövedelmet helyettesítõ felelõsségbiztosítási kártérítés egy összegben
való megváltása esetében kifizetett jövedelmet kell figyelembe venni),
· a kis összegû kifizetések, ha a kifizetésben részesülõ természetes személy
a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, vagy nem mi-
nõsül alkalmi munkavállalónak.
A százalékos mértékû egészségügyi hozzájárulás: az alapját képezõ jövedelem
11%-a. Ez alóli kivétel többi között a cégautó magáncélú használata miatt keletke-
zõ jövedelem után a cégautó adóját fizetõnek az adó 25%-át kell egészségügyi
hozzájárulásként megfizetnie.
Ha a jövedelmet a magánszemély önálló tevékenységére tekintettel vagy költ-
ségtérítés címén kapja és az adóelõleg megállapításánál a magánszemély nyilatko-
zata alapján figyelembe vett költség magasabb a tényleges, adóbevallásban elszá-
molt, igazolt költségnél, akkor a magánszemély köteles a 11%-os egészségügyi
hozzájárulás megfizetésére.
A tételes egészségügyi hozzájárulás havi összege 2001. január 1-jétõl havi 4200
Ft és 2002. január 1-jétõl 4500 Ft. Ezt az összeget elsõ alkalommal február 15-éig
kellett megfizetni. Ha a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége
nem egész hónapra érvényes, a hozzájárulást a naptári napokra kell megfizetni.
A tételes egészségügyi hozzájárulás a kifizetõt terheli a következõ jogcímek
esetén:

67
 ¨ munkaviszony,
¨ bedolgozói, megbízási, vállalkozási jellegû szerzõdésen alapuló jogviszony
alapján, ha a jövedelem eléri a minimálbér 30%-át, illetve naptári napokra
számítva annak harmincad részét.
Ha a jövedelmet nem havonta, hanem ettõl eltérõ idõszakonként fizetik, pl. meg-
bízási díjat, tiszteletdíjat, akkor a tételes egészségügyi hozzájárulást arra az idõ-
szakra kell megfizetni, amelyre a jövedelmet fizették.
A legalább heti 36 órai munkavégzéssel járó jogviszonyon túli jogviszonyok
után nem kell tételes egészségügyi hozzájárulást fizetni.
Az egészségügyi hozzájárulás 1999-tõl adónak minõsül, a megfizetésére vonat-
kozó szabályok is változtak.
A tételes egészségügyi hozzájárulást a fizetésre kötelezett havonta állapítja
meg, és a tárgyhót követõ hónap 12. napjáig fizeti meg. A százalékos mértékû
egészségügyi hozzájárulást a kifizetõ havonta állapítja meg, és a jövedelemjutta-
tást követõ hónap 12. napjáig fizeti meg. A százalékos egészségügyi hozzájáru-
lás fizetésére kötelezett magánszemély a hozzájárulást negyedévente állapítja
meg, és a tárgynegyedévet követõ hónap 12. napjáig fizeti meg. Az egészségügyi
hozzájárulás fizetésére kötelezett magánszemély a hozzájárulásról a személyi
jövedelemadó bevallása részeként, megállapítási idõszakonkénti részletezésben
tesz bevallást.

2.9. A társadalombiztosítás
A társadalombiztosítási rendszerrel kapcsolatos elõírásokat 1998. január 1-jétõl
négy új törvény és a végrehajtására vonatkozó korányrendeletek tartalmazzák. A
törvény alapján biztosítottak azok a személyek, akik járulékfizetés mellett a társa-
dalombiztosítás valamennyi ellátására, illetve a magánnyugdíj szolgáltatásaira jo-
got szerezhetnek. Õket nevezhetjük teljes körû biztosítottaknak is.
Az egyes ellátások a következõk:
a) Egészségbiztosítási ellátások: egészségügyi szolgáltatás, pénzbeli ellátások
(terhességi-gyermekágyi segély, táppénz), baleseti ellátások (baleseti egész-
ségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz, baleseti járadék),
b) Társadalombiztosítási nyugellátás: öregségi nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, bal-
eseti rokkantsági nyugdíj, hozzátartozói nyugellátások (özvegyi nyugdíj, szü-
lõi nyugdíj, árvaellátás, baleseti hozzátartozói nyugellátás).
c) Magánnyugdíj keretében járó szolgáltatások: nyugdíjjárulék, egyösszegû szol-
gáltatás.
A biztosítási kötelezettség egyes esetekben automatikusan létrejön az alapul szol-
gáló jogviszony keletkezésével, ilyen jogviszony a munkaviszony. A munkavég-
zésre irányuló egyéb jogviszony esetében akkor keletkezik biztosítási kötelezett-
ség, ha a kapott juttatás a minimálbér 30%-ban meghatározott jövedelemszintet

68
eléri. A saját jogú nyugdíjasként biztosítottak csak baleseti ellátásra és egészség-
ügyi szolgáltatásra jogosultak.
Biztosított az a személy is, aki a foglalkoztatónak díjazás ellenében egyéb jog-
viszony keretében – megbízási, vállalkozási jellegû szerzõdéssel – személyesen
végez munkát, és díjazása eléri a tárgyhónapot megelõzõ hónap elsõ napján érvé-
nyes minimálbér havi összegének 30%-át. A 228/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet
alapján a minimálbér 2001. évtõl 40 000 Ft, illetve naptári napokra számítva annak
harmincadrésze.
A minimálbér harminc százalékát el nem érõ díjazásmentes a járulékok megfi-
zetése alól.
A foglalkoztató (munkáltató) a biztosítottak részére a biztosítási kötelezettség-
gel járó jogviszonyuk alapján kifizetett (elszámolt) járulékalapot képezõ jövede-
lem után 2001. évben 31%-os, 2002. évben 29%-os társadalombiztosítási járulé-
kot köteles fizetni, amibõl a nyugdíjjárulék 2001. évben 20%, 2002. évben 18%; a
2001–2002. években az egészségbiztosítási járulék pedig 11%.
A biztosított által fizetendõ nyugdíjjárulék mértéke:
¨ a kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíj hatálya alá tartozó személy eseté-
ben 2001. január 1-jétõl 8%,
¨ a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2%, (pénztári tagdíj 6%),
¨ az egészségbiztosítási járulék mértéke 3%.
A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személy nyugdíjjárulékot és egészségbiz-
tosítási járulékot nem fizet.
Az egyéni egészségbiztosítási járulék alapjának felsõ határa a 2001. évtõl meg-
szûnt. A nyugdíjbiztosítási járulék felsõ határa 2001. január 1-jétõl az egy naptári
napra jutó összeg 6020 Ft, 2002. évben pedig 6490 Ft.
A 8%-os nyugdíjjárulékot minden jogviszonyban meg kell fizetni mindaddig,
amíg a járulékköteles jövedelmek együttesen el nem érik az éves szintre számított
felsõ határt (2001-ben a 2 197 300 Ft-ot, 2002-ben a 2 368 850 Ft-ot).
A foglalkoztató a biztosított betegsége miatti keresõképtelensége, valamint a
kórházi (klinikai) ápolási idõtartamára folyósított táppénz egyharmadát hozzájáru-
lás címen fizeti meg. Amennyiben a foglalkoztató nem rendelkezik társadalombiz-
tosítási kifizetõhellyel, a foglalkoztatót terhelõ táppénz-hozzájárulás összegét a
foglalkoztatott táppénzének megállapítására illetékes MEP (Megyei, Fõvárosi
Egészségbiztosítási Pénztár) határozza meg. A fizetési meghagyással megállapí-
tott táppénz-hozzájárulást a jogerõre emelkedést követõen a foglalkoztató az ille-
tékes járulékigazgatóságnál vezetett járulék-folyószámlára fizeti be. A fizetési meg-
hagyás egy példányát – a jogerõre emelkedést követõen – a MEP az illetékes járu-
lékigazgatóság részére megküldi.
A foglalkoztató a nyugdíjjárulékot, a magánnyugdíjpénztárhoz a tagdíjat, az
egészségbiztosítási járulékot, a társadalombiztosítási járulékot, a baleseti járulékot
és a táppénz-hozzájárulást együtt, havonta köteles befizetni, és a járulékokról be-
vallást készíteni. A járulékról havi összesítõ bevallást kell készíteni, amelynek be-

69
nyújtási határideje a tárgyhót követõ hónap 12. napja, és eddig az idõpontig kell
gondoskodni a járulék befizetésérõl az APEH megfelelõ számlájára.
A járulék összegét a foglalkoztató köteles kiszámítani, és az egészségbiztosítás,
a nyugdíjjárulék, valamint a tagdíj Ft-ra kerekített összegét a biztosítottól levonni.
A foglalkoztató köteles a járulékot – külön felszólítás nélkül – a székhelye szerint
illetékes megyei (fõvárosi) járulékigazgatósághoz megfizetni. A tárgyhavi
jövedelemkifizetéssel együtt a foglalkoztató a biztosítottat írásban tájékoztatja az
utána fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról és egészségügyi
hozzájárulásról, valamint a tõle levont járulékról, illetve tagdíjról. Az összesítõ
bevallás, valamint a magánnyugdíjpénztárnak megküldendõ bevallás formanyom-
tatványon, vagy a járulékigazgatóság által a kötelezett rendelkezésére bocsátott
számítógépes program felhasználásával elektronikus adathordózón is benyújtható.

2.10. A mûszaki ellenõri tevékenység díjazása

A mûszaki ellenõrnek ismernie kell, hogy amikor megbízási szerzõdést köt, a díja-
zását szabadon, a féllel kötött megállapodás alapján határozhatja meg. A mûszaki
ellenõrnek a megbízása jellegét, nagyságát és idõtartamát figyelembe véve és a
megbízó személyének fizetõképessége és készsége ismerete alapján kreatívan és
önállóan kell döntenie díjazása összegében, a fizetés feltételeiben és a megállapo-
dott díj érvényesítésének garanciáiban.
Magyarországon a szolgáltatások díjszabásának két formája van: a hatósági ár
és a szabad ár. Amely szolgáltatások nem tartoznak az árak megállapításáról szóló
törvény hatálya alá, azok a szabad áras szolgáltatások. Ebbe a formába tartozik a
mûszaki ellenõri tevékenység díjazása is, ahol a két fél megállapodása dönti el a
díjazás összegét.

2.10.1. A díjazás módjai

Bár a mûszaki ellenõri tevékenység díjazása szabad megállapodás tárgya, e piac
területén is kialakultak díjszabási formák és mértékek. A Magyar Mérnöki Kamara
és a Magyar Tanácsadó Mérnökök és Építészek Szövetsége ezek ismeretében adta
közzé 2001-ben a Mérnöki és Építészeti Díjszabás (MÉDI 2001) jelenlegi díjsza-
bási ajánlásait.
A MÉDI 2001. figyelembevételével a díjszabás a szolgáltatások ajánlott díját
szakágazatonként állapítja meg, az alábbi változatokban:
a) Az építési költség – a díjalap – százalékában.
b) A szolgáltatás tárgyát jellemzõ természetes mértékegységek (m, m2, m3 stb.)
alapján.
c) A szolgáltatás elvégzésére fordított idõ és a mérnöki idõdíj alapján (mérnök-
óra, mérnöknap).

70
 d) Fix összegben, hasonló szolgáltatás ajánlott díjához való viszonyítással.

ad a) Attól függõen, hogy a beruházás egy éven belül valósul-e meg, vagy több
évre húzódik el, a mûszaki ellenõrzés díjának megállapítása történhet az építési
költség (áfa nélküli) százalékában kifejezett szolgáltatás nagyságával arányosan
(lineárisan) növekvõen. Több évre elhúzódó beruházás esetében az inflációt ará-
nyosan követi a díjszabás; de lehet a szolgáltatás nagyságával csökkenõ (degresszív)
arányban növekvõ díjszabás.
A díjszabás mértéke függhet a beruházás bonyolultságától. A beruházás bonyo-
lultságát a MÉDI ajánlás I–V. osztályba sorolja. Eszerint például:
¨ I. díjosztályba tartoznak az egyszerû építési feladatok, díjosztályi szorzója
0,6; idesorolandók az egyszerû építmények.
¨ II. díjosztályba tartoznak a kevésbé igényes építmények: díjosztályi szorzója
0,8; idesorolandók: a mezõ- és erdõgazdasági épületek; ipari, üzemi épüle-
tek; föld alatti építmények raktározási, honvédelmi és polgári védelmi célok-
ra; erõmûvek; termelõüzemek; színek, barakkok, silók, bunkerek, tárolók;
parkolók, közlekedési területek, ideiglenes jármû- és gyalogos-aluljárók,
alagutak, aknák, földalatti vasút, hidak, repülõterek stb.
¨ III. díjosztályba tartoznak a átlagos bonyolultságú építési feladatok, a közepes
igényû építmények: díjosztályi szorzó 1,0; idesorolandók: a lakó- és szállás
jellegû épületek, a nevelési-oktatási épületek; a vízellátási szállítóvezetékek,
víz- és szennyvíztározók, medencék, tartályok, mélykutak; légsátor-csarnokok,
szabadon álló lefedések; gyalogosátjárók, mélygarázsok, magasparkolók, több-
nyílású és ívelt hidak; olaj- és gázvezetékek, folyadéktartályok; szivattyúk,
vízkiemelõk, kis vízmûvek, gyûjtõmedencék; kalorikus erõmûvek stb.
¨ IV. díjosztályba tartoznak a magas igényszintû építmények: díjszabályi szor-
zó 1,2; idesorolandók: a kereskedelmi, szolgáltató, vendéglátó, közösségi és
kulturális, egészségügyi, sport célú, közlekedési épületek; többszintes vagy
gépesített raktárak, hûtõházak; drótkötélpályák stb.
¨ V. díjosztályba tartoznak a kiemelten bonyolult feladatok, különleges igényû
építmények: díjszabályi szorzó 1,4; idesorolandók a különleges építési mó-
dok, különleges viszonyok, illetve feltételek, mint pl. új technológai, szerke-
zeti rendszer bevezetése, meglévõ építményrészen végzendõ ráépítés, hoz-
záépítés.
ad b) A természetes mértékegységek alapján számított ajánlott díj elve az a)
pontban foglaltak szerint mûködik. A különbség az, hogy a nagy tapasztalat, jelen-
tõs merítési arány alapján állapítható meg a díjtétel.
ad c) Az idõ-ráfordításos ajánlott díj azt jelenti, hogy a mûszaki ellenõr mér-
nökórában vagy mérnöknapban számolja el tevékenységét. Ehhez csatlakozóan
határozza meg nemcsak a személyi kiadásait, hanem az egyéb dologi kiadásait: pl.
a jármûhasználat költségeit, és egyéb rezsiköltségeit. Az idõráfordítás igazolása
részletes és folyamatos adminisztrációt igényel a mûszaki ellenõrtõl.

71
 ad d) A fixáras szerzõdés jellemzõen az egy éven belüli építés-szerelési munkák
mûszaki ellenõrzésére vonatkoznak. Ezeken belül is a fix mûszaki ellenõri díj iránt
legjellemzõbben a lakossági piacon a lakossági körben – pl. társasházak, lakás-
szövetkezetek lakóépület felújítása területén – jelentkezik.

2.10.2. A díjazás mértéke

A vállalkozónak a díjszabás kialakításakor kalkulációt kell készítenie. A kalkulá-
ció során a következõket kell figyelembe vennie, áfa nélkül:
¨ a szolgáltatást végzõk bruttó munkadíját és a munkavállalót terhelõ járulé-
kokat,
¨ az általános rezsiköltségeket: irodaköltség, helyi közlekedés, adminisztrá-
ció, kommunikációs, felelõsségbiztosítási költségek, sokszorosítási költsé-
gek, postázási költségek,
¨ a szolgáltatással kapcsolatos tárgyalások költségeit,
¨ pályázati költségeket,
¨ a külföldi közremûködéssel, szakfordítással kapcsolatos költségeket,
¨ a dokumentálással és megõrzésével járó költségeket,
¨ a munka elvégzésével kapcsolatos, nem helyi közlekedés költségeit,
¨ a helyi adókat, illetékeket,
¨ a vállalkozás nyereségét.

2.10.3. A díj fizetésének feltételei, garanciái

A mûszaki ellenõrzésre vonatkozó megbízási szerzõdésben a díj összegében tör-
tént megállapodás mellett célszerû a fizetési feltételekben és a garanciákban is
megállapodni.
A fizetési feltételként szerepelhet többi között:
¨ a részszámlázás kikötése, különösen olyan esetekben, amikor a beruházás
hosszabb ideig, esetleg évekig elhúzódik. A részszámlázás valamilyen mun-
karész befejezéséhez kapcsolódhat,
¨ a havi számlázásban történõ megállapodás. Ez a megoldás javasolható a mér-
nökidõ alapján való számlázás esetében.
Fizetési garanciák lehetnek:
¨ a megbízó fizetõképességének igazolása,
¨ a megbízási díj letétbe helyezése,
¨ a késedelmi kamat kikötése.

72
Kérdések
1. Mit kell tudni az adóztatás szerepérõl, funkcióiról és alapelveirõl?
2. Az adók milyen csoportosítását ismeri?
3. Sorolja fel, hogy milyen adókat kell fizetni a munkavállalónak!
4. Sorolja fel, hogy milyen adókat kell fizetni a munkaadónak a munkajövedel-
mek után!
5. Ismertesse a személyi jövedelemadó szerint különadózó jövedelmeket!
6. Mit kell tudni az általános forgalmi adóról?
7. Kik választhatnak alanyi adómentességet az általános forgalmi adó alól?
8. Mi a társasági adó és osztalékadó alapja, mértéke?
9. Kik a kulturális járulék fizetésére kötelezettek, és mi a járulékfizetés alapja és
mértéke?
10. Mit kell tudni a helyi adókról?
11. A mûszaki ellenõr megbízási díja milyen árformába tartozik?
12. A mûszaki ellenõri díj megállapítása során milyen módokat kell alkalmazni?
13. A mûszaki ellenõri díj kifizetéséhez a megbízási szerzõdésében milyen feltéte-
leket, garanciákat lehet kikötni?

73
3. Beruházási ismeretek

A fejezet a mûszaki ellenõr tevékenységeihez kapcsolódó alapvetõ kategóriákat,

fogalmakat, ismereteket tartalmazza. A beruházások csoportosítása, szereplõi, és a
beruházásokban együttmûködõk szerepeinek ismerete, valamint a beruházási alap-
okmányok ismerete nélkülözhetetlen a sikeres munkájához. Ismernie kell a beru-
házási tevékenység megvalósításának részletes feltételeit, a munkahely átadásá-
nak, kivitelezésének szervezési, finanszírozási és gazdasági vizsgálata módszereit.
Tudnia kell kezelni az építéshelyi dokumentumokat, pl. az építési naplót, a felmé-
rési naplót, a számlázást, a mûszaki átadás-átvételi eljárásokat, technikákat.

3.1. A beruházások fogalma és csoportosítása

A beruházás közgazdasági értelemben állóalapok bõvítését, pótlását jelenti. A be-
ruházás alapvetõen nem választható el az építész- és építõmérnöki szakmai tevé-
kenységtõl, aminek lényege valamely építmény létesítése, átalakítása vagy felújí-
tása. Ebbõl a szempontból a beruházás úgy is felfogható, mint pénzeszköz-befek-
tetés, amelynek célja új építmény létrehozása, vagy meglévõ építmény átalakítása,
értéknövelõ fejlesztése.
Szabatosan megfogalmazva – összhangban a törvényi meghatározással – a be-
ruházás új tárgyi eszközök elõállítása, vagy meglévõk bõvítése, pótlása. Eszerint a
beruházás immateriális javak megszerzése, tárgyi eszközök beszerzése, elõállítá-
sa, a meglévõ eszközök bõvítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, va-
lamint az üzembe helyezésig, a raktárba történõ beszállításig felmerült mindazon
tevékenység, amely az adott eszközhöz hozzákapcsolható. Egy beruházási folya-
matban sokféle szakmai tevékenység ötvözõdik, pl. tervezõmérnöki, kivitelezõi,
közgazdasági stb.
A piacgazdaságban a beruházás az vállalkozás, amely kockázattal jár, s amely-
nek eredménye lehet új termék, esetleg újfajta szolgáltatás, illetve új piac teremté-
se. A beruházás mint vállalkozás új haszon – profit – reményében történõ ráfordí-
tás, amelynek sikere függ a beruházás szakmai megalapozottságától. A jól mûködõ
piacgazdaságban a beruházás kezdeményezésének és megítélésének alapvetõ indí-
téka a jövedelmezõség, de természetesen nagy számban léteznek nem profitorien-

74
tált beruházások is. Ezek szakmai elõkészítése, megalapozása ugyanúgy fontos,
mint a profitorientált fejlesztéseké. Sõt, a közpénzbõl fedezett beruházásoknál szi-
gorúbbak a mûszaki és pénzügyi elõkészítés, a finanszírozás és a számvitel szabá-
lyai. Ez utóbbi beruházások esetében – infrastrukturális fejlesztések – pl. a beruhá-
zások közvetlen megtérülését hagyományos módszerekkel nem lehet számszerûsí-
teni, a vasutak korszerûsítésének hatása közvetett módon nemzetgazdaságilag ér-
telmezhetõ. Nyilvánvaló, hogy a beruházás tágabb értelmezésében igen összetett
folyamat, az építõipari folyamatok (beleértve a gépészeti és elektromos szerelési
munkákat is) mellett a teljes beruházás számos egyéb feladat elvégzését jelenti.

3.1.1. A beruházások csoportosítása

A beruházások sokféle szempont szerint csoportosíthatók, az elvégzett fejleszté-
sek pedig kategóriákba sorolhatók.
A beruházás lehet:
¨ állománynövelõ, ha a nyilvántartott eszközök leltári nyilvántartási egységé-
nek számát növeli;
¨ állománybõvítõ, ha a nyilvántartott eszköz nagyságát (hosszát, terjedelmét,
funkcióját, tartozékait, teljesítõképességét) növeli, de új leltározási egységet
nem hoz létre;
¨ eszközpótló beruházás, ami selejtezett tárgyi eszköz pótlására szolgál, tehát
sem az eszközállomány leltározási egységének számát, sem azok nagyságát
nem növeli;
¨ felújítás, a rendszeres használat következtében szükségessé váló, a tárgyi esz-
köz értékéhez képest jelentõs költséggel járó, a tárgyi eszköz egészére, illetve
egy vagy több fõdarabjára kiterjedõ, egyfolytában végrehajtott, a szakszerû
ellenõrzést is magában foglaló, teljes szét-, illetve összeszereléssel járó általá-
nos javítás (generáljavítás, fõjavítás, nagyjavítás), amely a tárgyi eszköz ere-
deti mûszaki állapotát megközelítõen vagy teljes egészében visszaállítja;
¨ rekonstrukció a meglévõ tárgyi eszközökön egyidejûleg végzett beruházási és
felújítási tevékenység, amelynek során az elhasználódott tárgyi eszközök ere-
deti állapotát megközelítõ és teljes helyreállításán túl, a beruházással a tárgyi
eszköz kapacitása, funkciója, az eszközzel elvégezhetõ feladatok köre bõvül.
A beruházásokat osztályozhatjuk a beruházó személye alapján:
¨ Állami beruházások, ezen belül
· kormányzati beruházás, amely egészében vagy részben költségvetési for-
rásból megvalósuló fejlesztés, alapokmány-tervezetét a költségvetési fe-
jezet felügyeletét ellátó szerv vezetõje jóváhagyásra elõterjeszti vagy en-
gedélyezi a rendelkezésre álló elõirányzatból,
· kiemelt jelentõségû kormányzati beruházás, amelynek megvalósítását az
országgyûlés engedélyezi a miniszter által kidolgozott beruházási javas-
lat alapján,

75
 · beruházási célprogramban összefoglalt kormányzati beruházások, ame-
lyek megvalósítandó célját (nevesítve) az országgyûlés az éves költség-
vetési törvényben hagyja jóvá, a konkrét anyagi-mûszaki tartalmat az il-
letékes miniszter határozza meg,
· intézményi beruházás, amelynek megvalósítandó célját a költségvetési
felügyeletet ellátó intézmény vezetõje határozza meg.
· Nem állami forrásból megvalósult beruházás, ez a jogi személyek, vállal-
kozások és a természetes személyek forrásaiból megvalósuló beruházá-
sokat jelenti, idesorolható egy család lakásépítése, egy külföldi vagy ha-
zai vállalati tõkébõl megvalósuló beruházás egyaránt.
A beruházások célja szerint a beruházásokat vizsgálhatjuk aszerint, hogy a lét-
rehozandó beruházás milyen funkciót szolgál. Ebbõl a szempontból a beruházás
termelõ vagy nemtermelõ jellegû lehet.
A beruházások funkcionális besorolása szerint azt vizsgáljuk, hogy a beruházás
melyik népgazdasági ágat szolgálja, pl. lehet:
¨ ipari,
¨ közlekedési,
¨ egészségügyi, szociális,
¨ kulturális, oktatási,
¨ mezõgazdasági,
¨ vendéglátási, szórakozási,
¨ kereskedelmi stb.
Funkcionális szempontból még osztályozhatók a beruházások abból a szem-
pontból is, hogy új létesítményrõl, átalakításról, fejlesztésrõl vagy más célú beru-
házásokról van szó.

A beruházások csoportosítása a rendeltetés és cél szerint

Nemzetgazdasági beruházás: az a beruházás, amely a nemzetgazdaság tárgyi esz-
közállományát bõvíti, illetve a nemzetgazdaság tárgyi eszközállományát pótolja.
Üzemgazdasági beruházás: az a beruházás, amelynél a beruházó (üzemeltetõ)
tárgyi eszközállományának olyan bõvülése, illetve pótlása következik be, amely a
nemzetgazdaság tárgyi eszközállományát nem növeli.
Építési beruházás: minden olyan tevékenység, amelynek célja új építmények
létrehozása, építmények terjedelmének (hasznos alapterületének vagy légterének)
növelése, építmények kiegészítése korábban meg nem levõ épületgépészeti beren-
dezésekkel, építmények részleges vagy teljes újraépítése, a teljes építmény rendel-
tetésének megváltozása, az építmény korszerûsítése és átalakítása, amelynek során
az építmény feladatának ellátására alkalmasabbá válik, funkciója bõvül, az épít-
mény felújítása eredeti állagának helyreállítása. Az építmény – valamely beruhá-
zás érdekében való – lebontása teljesen vagy az alapokig, a gépek alapozása.
Építmény: mindazon végleges vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított lé-
tesítmény, amely általában a talajjal való egybeépítés (az alapozás) révén vagy a

76
talaj természetes állapotának, természetes geológiai alakulatának megváltoztatása
révén jöhet létre, a talajtól csak anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján tá-
volítható el úgy, hogy ezáltal az eredeti rendeltetésnek megfelelõ használatra al-
kalmatlanná válik. Az építményhez tartoznak azok a víz-, villany-, gáz- és csator-
názási vezetékek, fûtési, szellõzõ-, légüdítõ berendezések és felvonók, amelyek az
építmény szerkezetébe beépítve a használhatóságát és ellátását biztosítják. Az ilyen
vezetékek és szerelvények akkor is az építményhez tartoznak, ha azok az építmény
használhatóságának biztosítása, illetve ellátása mellett technológiai célokat is szol-
gálnak, vagy már a meglévõ építménybe késõbb kerülnek beépítésre.
Épület: az olyan szerkezetileg önálló építmény, amely a környezõ külsõ tér-
tõl épületszerkezetekkel részben vagy egészben elválasztott teret alkot. Alkal-
mas:
¨ állandó, idõszakos vagy idényjellegû tartózkodásra,
¨ üzemi termelésre,
¨ az anyag gyártása és tárolása.
Egyéb építmény: minden, épületnek nem minõsülõ építmény (például út, vasút,
kerítés).
A gépberuházás körébe tartoznak: a gépek és technológiai berendezések, jár-
mûvek, mûszerek beszerzése (beleértve a rendeltetésszerû használat feltételeként
elõírt tartalék alkatrészek és tartozékok beszerzését is), a technológiai szerelési
munkák költségei, valamint a gépberuházásokkal kapcsolatos egyéb hasznos beru-
házási tevékenység költségei (szállítási költség, vám-, vámkezelési költség, im-
port forgalmi adó, bizományosi jutalék). Gépberuházásnak tekintendõ a gépek,
technológiai berendezések, jármûvek, mûszerek kiegészítése vagy bõvítése tarto-
zékokkal, továbbá minden olyan átalakítás, amely rendelteltetésük megváltoztatá-
sát vagy kapacitásuk növelését eredményezi, és minden felújítás.
Technológiai szerelési munka: az építmények fogalmába nem tartozó, az épít-
mények állagától függetlenül fel- és leszerelhetõ elmozdítható olyan gépek, beren-
dezések, felszerelések stb. elhelyezésével és bekövetkezésével kapcsolatos szere-
lési munka, amelyeket az építményekbe nem használhatóságuk, hanem elsõsorban
üzemeltetési (termelési) célokból helyeznek el. Idetartozik az épületen kívüli gé-
pek, berendezések, felszerelések szerelése is. (A gépeket és gépi berendezéseket
gyártó/szállító vállalat által végzett helyszíni összeszerelési munka nem tekinthetõ
technológia szerelésnek, ha az gép beszerzési költségében megjelenik.)
Egyéb beruházások:
¨ gazdasági-mûszaki tervezés,
¨ berendezési és felszerelési tárgyak beruházásai,
¨ erdõsítési, fásítási beruházások,
¨ ültetvényberuházások,
¨ szellemi termékek megszerzése,
¨ egyéb (eddig még fel nem sorolt, illetve nem építési vagy gépberuházásnak
minõsülõ) értéknövelõ tevékenység.

77
A beruházások osztályozása nagyságrend szerint
A beruházások fontos osztályozása a nagyságrend szerinti felosztás. A beruházá-
sok megvalósítása módszereinek, elõírásainak nagyságrendi megítélése attól függ,
hogy a közbeszerzési törvény hatálya alá tartoznak-e vagy sem. Vannak
¨ mikroberuházások: az 1 millió Ft alattiak,
¨ kisberuházások: az 1 millió Ft és 10 millió Ft közöttiek,
¨ közepes beruházások: a 10 millió Ft és 50 millió Ft közöttiek,
¨ nagyberuházások: az 50 millió Ft és 300 millió Ft közöttiek,
¨ kiemelt beruházások: a 300 millió Ft felettiek.
E nagyságrendek nemcsak az elõírásokban jelentenek eltéréseket, hanem más-
más beruházási folyamatszervezési feladatokat és szervezeti megoldásokat igé-
nyelnek.

A beruházási folyamatok „végtermékei” szempontjából történõ vizsgálat

Elõbbiekben már meghatároztuk, hogy a beruházások alapvetõ célja termelõ és
nemtermelõ állóalapok létrehozása. A számviteli elõírásokkal összhangban a beru-
házási tevékenység eredményeként létrejött „végterméket” a gazdálkodási folya-
matban a tevékenységhez való viszony szempontjából is értelmezhetjük. Ez a cso-
portosítás azért is fontos, mert eszerint történik a beruházások megtérítésének szá-
mítása, a beruházási eszközök termelési folyamatban történõ költségelszámolása.
A beruházásokkal létrehozott állóalapokat az elszámolási technikák szerint befek-
tetett tárgyi eszközöknek nevezzük. E felfogás szerint a beruházás: tárgyi eszkö-
zök beszerzése, elõállítása, meglévõ tárgyi eszköz bõvítése, rendeltetésének meg-
változtatása, átalakítása, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (ka-
pacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka.

A beruházások csoportosítása a folyamatkészültség alapján

Befejezetlen beruházásnak kell tekinteni a kivitelezõk, szállítók által végzett és
beruházó vagy az általa megbízott beruházási lebonyolító által átvett, számlázott
vagy még nem számlázott idegen teljesítmények, illetve a saját vállalkozásban meg-
valósított teljesítmények értékét, a beszerzett, de még használatba nem vett anyagi
eszközök értékét – beleértve a rendeltetésszerûen használatba nem vett 50 ezer Ft
értékhatár alatti tárgyi eszközöket is –, valamint az egyéb hasznos tevékenységek
ráfordításait, amelyeket még nem helyeztek üzembe, illetve még nem történt meg
a kivitelezésük.
A befejezetlen beruházások állománya a befejezetlen beruházások egy adott
idõpontban rendelkezésre álló összege.
Szüntelen beruházásnak minõsül, ha a beruházás megvalósításának munkáit az
üzembe helyezését megelõzõen valamilyen okból (például pénzhiány miatt) félbe-
szakítják, de késõbb – az akadályozó tényezõk megszûntével – folytatják.
Leállított beruházás megvalósításának munkáit olyan okok miatt kell beszün-
tetni, amelyek a beruházás folytatását szükségtelenné teszik.

78
A beruházások csoportosítása a tevékenység alapján
A tárgyi eszközökkel kapcsolatban a beruházás, felújítás, karbantartás fogalmát a
számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvény határozza meg. Eszerint:
¨ Beruházás: a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban törté-
nõ elõállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerû
használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerû hasz-
nálatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapo-
zás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz
beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az elkészítést, a lebo-
nyolítást, a hiteligénybevételt, a biztosítást is); beruházás a meglévõ tárgyi
eszköz bõvítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamá-
nak, teljesítõképességének közvetlen növelését eredményezõ tevékenység is,
az elõbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevé-
kenységekkel együtt.
¨ Felújítás: az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontos-
sága) helyreállítását szolgáló, idõsszakonként visszatérõ olyan tevékenység,
amely mindenképpen azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama megnövek-
szik, eredeti mûszaki állapota, teljesítõképessége megközelítõen vagy telje-
sen visszaáll, az elõállított termékek minõsége vagy az adott eszköz haszná-
lata jelentõsen javul és így a felújítás pótlólagos ráfordításából a jövõben
gazdasági elõnyök származnak; felújítás a korszerûsítés is, ha az a korszerû
technika alkalmazásával a tárgyi eszköz egyes részeinek az eredetitõl eltérõ
megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesí-
tõképességét, használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli; a tárgyi esz-
közt akkor kell felújítani, amikor a folyamatosan, rendszeresen elvégzett kar-
bantartás mellett a tárgyi eszköz oly mértékben elhasználódott (szerkezeti
elemei elöregedtek), amely elhasználódottság már a rendeltetésszerû hasz-
nálatot veszélyezteti; nem felújítás az elmaradt és felhalmozódó karbantartás
egy idõben való elvégzése, függetlenül a költségek nagyságától.
¨ Karbantartás: a használatban lévõ tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biz-
tonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási tevékenység, ideértve
a tervszerû megelõzõ karbantartást, a hosszabb idõszakonként, de rendszere-
sen visszatérõ nagyjavítást, és mindazon javítási, karbantartási tevékenysé-
get, amelyet a rendeltetésszerû használat érdekében el kell végezni, amely a
folyamatos elhasználódás rendszeres helyreállítását eredményezi.
A számviteli törvény határozza meg azt is, hogy a tárgyi eszközök bekerülési
(beszerzési és elõállítási) értékeként milyen költségek, kiadások vehetõk számba.
Az eszköz bekerülési (beszerzési, elõállítási) értéke az eszköz megszerzése, léte-
sítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történõ beszál-
lításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege.
A bekerülési (beszerzési) érték az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt
vételárat, továbbá az eszköz beszerzésével, üzembe helyezésével, raktárba történt

79
beszállításával kapcsolatban felmerült szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzem-
be helyezési, közvetítõi tevékenység ellenértékét, díjait (ezen tevékenységeknek sa-
ját vállalkozásban történt végzése esetén a közvetlen önköltség aktivált értékét), a
bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat (a beszerzéskor fizetett fogyasz-
tási adót, jövedéki adót), a vámterheket foglalja magában.
A bekerülési (beszerzési) érték része – az elõbbiekben felsoroltakon túl – az
eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó:
a) illeték [vagyonszerzés (ajándék, öröklés, adásvétel, csere után járó) illetéke],
b) az elõzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó,
c) a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási szolgáltatási díj,
d) az egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási eljárási díj (környezetvédelmi ter-
mékdíj, szakértõi díj),
e) a vásárolt vételi opció díja.
A bekerülési (beszerzési) értéknek nem része a levonható elõzetesen felszámí-
tott általános forgalmi adó, továbbá az általános forgalmi adóról szóló törvény
szerint ellenérték arányában megosztott elõzetesen felszámított általános forgalmi
adó le nem vonható hányada. A beruházáshoz kapcsolódó, véglegesen kapott tá-
mogatás összege nem csökkenti az eszköz bekerülési (beszerzési) értékét.
A bekerülési (beszerzési) érték része továbbá:
a) az eszköz beszerzéséhez, elõállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe
vett hitel, kölcsön
aa) felvétele elõtt fizetett – a hitel, a kölcsön feltételeként elõírt – bankga-
rancia díja,
ab) szerzõdésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt fizetett kezelé-
si díj, folyósítási jutalék, a hitel igénybevételénél felszámított rendelke-
zésre tartási jutalék,
ac) szerzõdés közjegyzõi hitelesítésének díja,
ad) felvétele után az eszköz üzembe helyezéséig, raktárba történõ beszállí-
tásáig terjedõ idõszakra elszámolt (idõszakot terhelõ) kamat;
b) a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó – az eszköz üzembe helyezéséig ter-
jedõ idõszakra elszámolt (idõszakot terhelõ) – biztosítási díj; továbbá
c) a beruházáshoz, a vagyoni értékû joghoz közvetlenül kapcsolódó devizahi-
telnek – az eszköz üzembe helyezéséig terjedõ idõszakra elszámolt (idõsza-
kot terhelõ) – árfolyamkülönbözete, amennyiben a 60. § (3) bekezdése sze-
rint a különbözet árfolyamveszteség, legfeljebb annak összegéig; valamint
d) a beruházástervezés, a beruházás-elõkészítés, a beruházás-lebonyolítás, az
új technológia elsajátításának (a betanítás) díjai, közvetlen költségei.
Építési telek (földterület) és rajta lévõ épület, építmény egyidejû beszerzése
esetén, amennyiben az épületet, az építményt rendeltetésszerûen nem veszik hasz-
nálatba (az épület, építmény rendeltetésszerûen nem hasznosítható), akkor az épü-
let, építmény beszerzési, bontási költségeit, továbbá a vásárolt telek építkezésre
alkalmassá tétele érdekében végzett munkák költségeit, ráfordításait a telek (a föld-

80
terület) értékét növelõ beszerzési költségként kell elszámolni a telek (a földterület)
bontás utáni (az üres telek) piaci értékének megfelelõ összegig, az ezt meghaladó
költségeket, ráfordításokat a megvalósuló beruházás (az épület, az építmény) be-
kerülési (beszerzési) értékeként kell figyelembe venni.
Egy adott beruházás miatt lebontott és újraépített épület, építmény bontásának
költségeit az adott beruházás bekerülési (beszerzési) értékébe be kell számítani.
Az újraépítés költsége az újraépített eszköz bekerülési (beszerzési) értékének
minõsül.
A tárgyi eszköz biztonságos üzemeltetéséhez, rendeltetésszerû használatához
szükséges – és a tárgyi eszköz beszerzésével egy idõben vagy annak üzembe he-
lyezéséig beszerzett – tartozékok, tartalék alkatrészek beszerzési értéke – függetle-
nül attól, hogy az a tárgyi eszköz számlázott értékében vagy külön számlában jele-
nik meg – a tárgyi eszköz bekerülési (beszerzési) értéke részének tekintendõ.
A bekerülési (beszerzési) értéket csökkenti a próbaüzemeltetés során elõállított,
raktárra vett, értékesített termék, teljesített szolgáltatás elõállítási költsége, ennek
hiányában az állománybavételkori piaci értéke, illetve a még várhatóan felmerülõ
költségekkel csökkentett eladási ára, várható eladási ára, valamint a bekerülési
(beszerzési) értékben elszámolt kamat összegét csökkenti a beruházásra adott elõ-
leg után, annak elszámolásáig, a beruházásra elkülönített pénzeszköz után, annak
felhasználásáig kapott kamat összege.
A bekerülési (beszerzési) érték részét képezõ – elõbbiekben felsorolt – tételeket
a felmerüléskor, a gazdasági esemény megtörténtekor (legkésõbb az üzembe he-
lyezéskor) kell számításba venni a számlázott, a kivetett összegben.
Amennyiben az üzembe helyezésig, a raktárba történõ beszállításig a számla, a
megfelelõ bizonylat nem érkezett meg, a fizetendõ összeget az illetékes hatóság
nem állapította meg, akkor az adott eszköz értékét a rendelkezésre álló dokumen-
tumok (szerzõdés, piaci információ, jogszabályi elõírás) alapján kell meghatároz-
ni. Az így meghatározott érték és a ténylegesen számlázott vagy késõbb módosított
fizetendõ (kivetett) összeg közötti különbözettel a beszerzési értéket a végleges
bizonylatok kézhezvétele idõpontjában akkor kell módosítani, ha a különbözet
összege az adott eszköz értékét jelentõsen módosítja.
A tárgyi eszköznél értéket növelõ bekerülési (beszerzési) értékként kell fi-
gyelembe venni a meglevõ tárgyi eszköz bõvítésével, rendeltetésének megvál-
toztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével összefüggõ munka,
továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) hely-
reállítását szolgáló felújítási munka ellenértékét (saját vállalkozásban történt meg-
valósítása esetén a közvetlen önköltség aktivált értékét is).
A tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló ja-
vítási, karbantartási munka, továbbá az erdõnevelési, az erdõfenntartási, az er-
dõfelújítási munka ellenértékét, illetve saját vállalkozásban végzett megvalósítá-
sa esetén a felmerült és a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó költségek érté-
két nem lehet a tárgyi eszköz bekerülési (beszerzési) értékében figyelembe venni.

81
 Az eszköz értékét növelõ bekerülési (beszerzési) értékként kell figyelembe ven-
ni az eszköz használati értékét növelõ munkafolyamatok, illetve megmunkálás el-
lenértékét jelentõ bérmunkadíjat.
Az eszköz értékét növelõ bekerülési (beszerzési) értékként kell figyelembe ven-
ni ingatlan beszerzése esetén az ingatlan értékébe – szerzõdés alapján – beszámí-
tott, korábban a bérleti jog megvásárlása címén fizetett, bérleti jogként kimutatott
(még le nem írt) összeget.
Importbeszerzésként kell elszámolni az eszköznek a külkereskedelmi áruforga-
lomban külföldrõl történõ beszerzését (termékimport), továbbá azt a belföldön,
illetve külföldön igénybe vett, külföldiek által nyújtott szolgáltatást, amelynél a
szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephe-
lye, ezek hiányában lakóhelye, szokásos tartózkodási helye külföldön van (szol-
gáltatásimport), függetlenül attól, hogy az ellenértéket devizában, valutában, ex-
portáruval, exportszolgáltatással vagy külkereskedelmi szerzõdésben meghatáro-
zott forintszámláról forintban egyenlítik ki. Az importbeszerzés elszámolása szem-
pontjából külföld a Magyar Köztársaság államhatárán kívüli terület. A köz- és ma-
gánvámraktárból történõ beszerzés a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vám-
igazgatásról szóló törvényben rögzített feltételek szerint minõsül importbeszerzés-
nek.
Nem minõsül importbeszerzésnek az exportértékesítéshez kapcsolódóan a ma-
gyar határállomás és a külföldi rendeltetési hely közötti útszakaszra jutó – egyéb-
ként szolgáltatásimportnak tekintendõ –, devizában, valutában vagy forintban szám-
lázott, fizetett szállítási és rakodási-raktározási díj. Nem minõsül importbeszerzés-
nek a vámszabad és a tranzitterületen levõ vállalkozótól történõ közvetlen beszer-
zés sem.
Csere útján beszerzett eszköz bekerülési (beszerzési) értéke az eszköz csere-
szerzõdés szerinti értéke, a cserébe adott eszköz eladási ára.
A terítés nélkül (a visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszköz bekerülési
(beszerzési) értéke az átadónál kimutatott nyilvántartás szerinti (legfeljebb forgal-
mi, piaci) érték, illetve az ajándékként, hagyatékként kapott eszköz, továbbá a több-
letként fellelt (a nem adminisztrációs hibából származó többlet-) eszköz esetében
az eszköznek az állománybavétel idõpontjában ismert piaci értéke.

Befektetett tárgyi eszközök

Tárgyi eszközök azok a vállalkozási tevékenységet közvetlenül vagy közvetetten
szolgáló rendeltésszerûen használatba vett tárgyiasult (dologi) eszközök, amelyek
a vállalkozási tevékenységet rendszeres használat mellett tartósan, legalább egy
éven túl szolgálják.
A tárgyi eszközök között azokat az anyagi eszközöket (földterület, telek, telke-
sítés, erdõ, jármû, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés) kell kimutatni,
amelyek tartósan közvetlenül vagy közvetett módon szolgálják a vállalkozási te-
vékenységet, függetlenül attól, hogy üzembe helyezésre kerültek-e vagy sem.

82
 Azokat az anyagi eszközöket (szerszám, mûszer, berendezés, felszerelés, mun-
karuha, egyenruha, védõruha), amelyek a vállalkozási tevékenységet egy évnél
rövidebb ideig szolgálják, használatbavételükig nem a tárgyi eszközök, hanem kész-
letenként a forgóeszközök között kell kimutatni.
Tehát befektetett eszközként olyan eszközt szabad kimutatni, amelynek az a
rendeltetése, hogy a vállalkozási tevékenységet tartósan – legalább egy éven túl –
szolgálja. A törvény megengedi, hogy az 50 000 Ft egyedi beszerzési, elõállítási
érték alatti tárgyi eszközök beszerzési vagy elõállítása költsége – a vállalkozó dön-
tésétõl függõen – a használatbavételkor értékcsökkenési leírásként egy összegben
elszámolható.

A tárgyi eszközök csoportosítása

Ingatlanok
Ingatlan a föld és minden anyagi eszköz, amelyet a földdel tartós kapcsolatban
létesítettek. A föld a rendeltetését tekintve lehet:
a) termõföld,
b) építmény elhelyezésére szolgáló föld,
c) különleges rendeltetésû föld,
d) hasznosításra alkalmatlan föld.
Az ingatlanok további csoportja: építmények, ültetvények, telkek, erdõ.
Építmény: mindazon véglegesen vagy ideiglenes rendeltetéssel megvalósított,
ingatlan jellegû mûszaki alkotás, épület, egyéb építmény, amely általában a talajjal
való egybeépítés (alapozás) révén jöhet létre (válhat ingatlanná), a talajtól csak
anyagaira, szerkezeteire való szétbontás útján távolítható el.
Az építmény fogalmába tartoznak azok a víz-, villany-, gáz- és csatornázási
vezetékek, központi fûtési, szellõzési berendezések és felvonók, amelyek az
építmény szerkezeteibe beépítve annak használhatóságát és ellátását biztosít-
ják.

Mûszaki berendezések, gépek, jármûvek

Ezek a vállalkozási tevékenységet tartósan és közvetlenül szolgáló:
¨ gépek, erõgépek, erõmûvi berendezések,
¨ mûszerek,
¨ szerszámok,
¨ szállítóeszközök, hírközlõ berendezések,
¨ számítástechnikai eszközök,
¨ jármûvek.

Egyéb berendezések, felszerelések, jármûvek

Ezek a vállalkozási tevékenységet tartósan, de közvetett módon szolgáló:
¨ irodai berendezések,
¨ számítástechnikai eszközök,

83
 ¨ jármûvek,
¨ konyhai, berendezések, felszerelések stb.
A számviteli törvény értelmében beruházásként kell kimutatni azt a beszerzett,
elõállított (az elõállítás folyamatában lévõ) tárgyi eszközt, amely még nem került
aktiválásra, üzembe helyezésre. (Aktiváláson a beruházás beszerzését, elõállítását
követõen, az üzembe helyezés után történt nyilvántartásba vételt értjük.)

Beruházásokra adott elõlegek

A beruházásokra adott elõlegeket a tárgyi eszközök között kell kimutatni mindad-
dig, amíg azzal kedvezményezett (szállító, importõr stb.) el nem számolt. Beruhá-
zásokra adott elõlegként tehát a beruházási szállítónak, importbeszerzésekre az
importálást végzõ vállalkozónak ilyen címen átutalt összegeket kell kimutatni.

Immateriális javak
Az immateriális javak közé a vagyoni értéket megtestesítõ, forgalomképes jogok,
értékek tartoznak. Az ebbe a csoportba tartozó eszközök nem tárgyiasultak, legfel-
jebb dokumentációkból határozható meg az aktiválandó érték.
Immateriális javak:
¨ a vagyoni értékû jogok,
¨ az üzleti vagy cégérték,
¨ a szellemi termékek,
¨ a kísérleti fejlesztés aktivált értéke,
¨ az alapítás-átszervezés értéke.
A vagyoni értékû jogok
A vagyoni értékû jogok általában az ingatlanhoz kapcsolódó, de nem a tulaj-
donból származó jogokat testesítik meg, ilyenek pl.:
¨ a bérleti jog,
¨ a szolgalmi jog,
¨ a koncessziós jog,
¨ a védjegy,
¨ a földhasználat,
¨ a haszonélvezeti jog.
Az üzleti vagy cégérték
Üzleti vagy cégérték beszerzési árán megvásárolt társaságért fizetett ellenérték,
és a megvásárolt társaság, vállalat eszközeinek értékéért fizetett ellenérték.
Az üzleti vagy cégérték olyan értékkategória, amelyet valamely vállalkozás be-
vezetettségének állapota, üzleti pozíciója, hírneve jövedelmezõségének és forgal-
mazott termékeinek színvonala, pénzügyi stabilitása és egyéb tényezõk határoz-
nak meg.
A szellemi termékek
Ebbe az eszközcsoportba tartoznak a vásárolt vagy saját elõállítású szellemi
alkotások, mint pl.:

84
 ¨ a találmány,
¨ az iparjogvédelemben részesülõ javak közül a szabadalom és az ipari minta,
¨ a védjegy,
¨ a szerzõi jogvédelemben részesülõ javak,
¨ a szoftvertermékek,
¨ a know-how és a gyártási eljárások.
A kísérleti fejlesztés aktivált értéke
Ez az eszközkategória a jövõben hasznosítható, de az elszámolás idõszakában
még befejezetlen jövõbeni szellemi értéket fejez ki.
A kutatás, kísérleti fejlesztés fogalmi körébe tartozónak tekinthetõ:
¨ az alapkutatás,
¨ az alkalmazott kutatás,
¨ a kísérleti fejlesztés,
¨ a gyártmány-termék kutatás, szolgáltatásfejlesztés, a prototípus elõállítása,
kipróbálása,
¨ a külsõ és belföldi szabadalom, licenc, know-how, szolgálati találmány meg-
vásárlása.
Az alapítás-átszervezés aktivált értéke
Alapítás-átszervezés aktivált értékeként a vállalkozási tevékenység indításával,
megkezdésével, jelentõs bõvítésével, átalakításával, átszervezésével kapcsolatos
költségek mutathatók ki.

3.1.2. A beruházási folyamat szereplõi és együttmûködése

A beruházás kezdeményezésében, a beruházás, fejlesztés céljának megfogalmazá-
sában, elõkészítésében és megvalósításában mindig többen vesznek részt. Tevé-
kenységüket az határozza meg, hogy milyen szerepet töltenek be a folyamatban, és
ez határozza meg kapcsolataikat is. Elmondható, hogy minden beruházásra és an-
nak kivitelezésére az egyediség jellemzõ, így a megvalósítási folyamatban részt
vevõk feladata és érdeke is esetenként változó. Az is elõfordul, hogy egy-egy köz-
remûködõ több területen is tevékenykedik, ilyenkor érdeke is árnyaltabb.
A beruházás fõszereplõje az építtetõ, õ az, aki saját kezdeményezésére vagy társa-
dalmi igények kielégítésére (esetleg piacszerzés céljából) a fejlesztésrõl dönt, a pénz-
eszközzel rendelkezik, a tervezést megrendeli, a kivitelezést vállalásba adja, a megva-
lósításra versenyt hirdetet(tet) és a beruházás eredményével rendelkezik. Mindezek
után meglehetõsen nehéz mindenre kiterjedõen meghatározni azokat a tevékenysége-
ket, amelyek egy nagyobb beruházás elõkészítése és a beruházás megvalósítása során
az építtetõre hárulnak. A teljesség igénye nélkül ismertetünk néhány alapvetõ feladatot
(ami érzékelteti a közremûködõk, építészek bevonásának indokoltságát):
¨ az építési terület kiválasztása, vagy ha ez adott, akkor
¨ az építési terület igénybevételéhez hatósági, mûszaki és pénzügyi feltételek
feltárása, engedélyek beszerzése,

85
 ¨ versenyfelhívási dokumentáció elkészítése, kiadása (ajánlati dokumentáció),
¨ a kivitelezõi versenyegyeztetés lebonyolítása, az ajánlatok elbírálása és a dön-
tés,
¨ a szükséges tõke megszerzése,
¨ a közremûködõ partnerek – mûszaki ellenõr – kiválasztása,
¨ a beruházásban részt vevõk tevékenységének ellenõrzése, az eredmény átvé-
tele, a szerzõdés teljesítésének elbírálása,
¨ a beüzemelés és a garancián belül és azon túl jelentkezõ mûszaki problémák
megoldása.
Az építtetõ feladatai az elõkészítés és a megvalósítás folyamán változhatnak, ha
a lebonyolítással erre szakosodott céget bíz meg, vagy ha komplex vállalkozásba
adja a kivitelezést.
Az állami és nagyobb önkormányzati építtetõnek általában megvan a megfelelõ
szakapparátusa, vagy térítés ellenében igénybe veszi szakcégek munkáját a fej-
lesztés elõkészítése és sikeres lebonyolítása érdekében.
A beruházásban részt vevõ lehetséges fõbb közremûködõk:
¨ építtetõ, beruházó,
¨ tanácsadó-konzulens,
¨ lebonyolító,
¨ tervezõ,
¨ kivitelezõ-vállalkozó,
¨ mûszaki ellenõr,
¨ üzemeltetõ,
¨ hatóság,
¨ szakhatóság,
¨ pénzintézet stb.
A tanácsadó-konzulens esetében – de a többi közremûködõ esetében is – köve-
telmény, hogy hasonló beruházás folyamatában korábbi részvételt, gyakorlati ta-
pasztalatot tudjon igazolni. Fontos a gyakorlatban szerzett tapasztalat, mert a beru-
házás folyamán számos rendkívüli esemény vagy konfliktushelyzet adódik, ami-
kor a közremûködõk részérõl határozottság, gyors döntéshozatali képesség vagy
éppen a feszültség oldására való képesség szükséges.
A lebonyolító feladata a beruházó képviseletében a helyszínen folyó tevékeny-
ség koordinálása, ellenõrzése. A beruházót a lebonyolító általában mûszaki ellen-
õrei által képviseli, akik a vonatkozó jogszabályok szerint ellenõrzik a helyszínen
folyó tevékenységeket, a beérkezõ és beszerelésre kerülõ berendezéseket, techno-
lógiákat.
A vállalkozó a beruházóval (építtetõvel), annak képviseletében eljáró szerve-
zettel, a fõvállalkozóval, vagy másik vállalkozóval köt szerzõdést az általa nyúj-
tandó telepítésre vonatkozóan. Felelõssége az általa vállalt teljesítés szerzõdéssze-
rû teljesítésére, azaz meghatározott mûszaki tartalommal és minõségben, elfoga-
dott költségkereten belül és a rögzített határidõre történõ befejezésre terjed ki.

86
3.2. A beruházások megvalósíthatósági
tanulmányának célja
A megvalósíthatósági tanulmány – vagy itthon is használatos angol eredetû nevén
„pheasibility study” – célja a beruházás indítása elõtt a várható költségek és az
elkészülõ beruházás által hajtható haszon arányának, a beruházás megtérülésé-
nek, valamint a tervezett forrásoknak és a tervezett ütemezésnek az ismertetése,
elemzése a döntéshozatal elõkészítése érdekében.
A tanulmány elkészülhet abban a stádiumban is, amikor még nincs meghatározott
beruházó, hanem valamely személynek, csoportnak, cégnek kialakul egy üzleti el-
képzelése valamely haszonszerzõ tevékenységgel kapcsolatban, amelyhez valami-
képpen beruházási folyamat kapcsolódik. Ez esetben a beruházás lehetõségének „el-
adása” elsõsorban a megvalósíthatósági tanulmány célja, tehát a finanszírozáshoz
forrásokkal nem vagy nem teljes körben rendelkezõ ötletgazda elkészíti a várható
költségek elemzését, elvégzi a megtérülési számítást, végiggondolja a szükséges in-
tézkedéseket, és a lehetséges, illetve kívánatos ütemezést. Természetesen az ilyen
típusú, finanszírozót keresõ tanulmányok esetében célszerû több alternatívát felvá-
zolni, amelyek az elérendõ célt és folyamatot akár ütemezetten, akár minõségi vagy
mennyiségi tekintetben különbözõ szintekben dolgozzák fel, több változatban.
Ennek jelentõsége akkor érthetõ, ha például valaki egy sok tízmilliárd Ft értékû,
komplex és bonyolult projekthez keres finanszírozót. Ha a teljes nagyságrendet
egyszerre kívánja finanszíroztatni, feltehetõleg nem fog találni épeszû partnert, aki
a teljes összeget a rendelkezésére bocsátja. Ha azonban továbbfejleszthetõ üte-
mekben gondolkodik, például az elsõ ütem megvalósítása után a keletkezõ bevé-
telbõl a további ütemek finanszírozhatók, biztosabb, hogy a ténylegesen megala-
pozott és elfogadható kockázattal járó beruházás esetén kisebb-nagyobb erõfeszí-
téssel a pénzt adó partnerek megtalálhatók. Ilyen jellegû, finanszírozót keresõ meg-
valósíthatósági tanulmányokat készíttetnek a nagyobb építõipari vállalkozások is
az alkalmas projektekre, azzal a feltétellel, hogy ha a finanszírozást sikerül meg-
szervezniük, természetesen a projekt kivitelezési munkáit verseny nélkül az adott
cég végezheti.
Amikor már maga a beruházó készít vagy készíttet ilyen tanulmányt, annak
célja nem a finanszírozó megkeresése, hanem a rendelkezésre álló forrásból a meg-
célzott haszontermelõ beruházás megtérülésének és egyáltalán – mint a tanulmány
neve is mutatja – megvalósíthatóságának bizonyítása, vagy esetenként a realitá-
sokból kiindulva a beruházás célszerûségének megcáfolása.
A megvalósíthatósági tanulmány céljából következik, hogy milyen munkaré-
szeket kell tartalmazzon ahhoz, hogy a kitûzött célt elérje. Természetesen a tanul-
mány jellegébõl és sajátosságaiból következõen a szokásos tartalomra kötelezõ
érvényû elõírások, általános szabályozás nem létezik, ennek ellenére általános-
ságban jól körülírhatók a beruházás mérlegre tétele érdekében szükséges és cél-
szerû fejezetek.

87
 Mindenekelõtt fel kell sorolni az elõzményeket, lényegretörõen azokat, amelyek a
beruházási elképzelés megszüntetéséhez vezettek, és mintegy elõzetesen összefoglal-
va be kell mutatni a beruházás lényegét, fõ mutatóit. Ezt kell, kövesse a beruházási
környezet közvetlen és közvetett körülményeinek ismertetése. A közvetlen környeze-
ten az adott telekingatlan jellemzõi értendõk, mint a nagyság, a beépítettség, a meg-
lévõ közmûellátottság stb. A közvetett körülmények közé a telek, illetve a beruházás
értékét növelõ vagy csökkentõ adottságok, mint a környezõ utak állapota, a közleke-
dési kapcsolatok (bizonyos beruházások esetén meghatározó lehet a vasúti iparvá-
gány-kapcsolat, az autópálya vagy éppen a repülõtér közelsége, más esetekben a
folyóvíz melletti fekvés lehet meghatározó szempont.), hírközlési lehetõségek, vagy
akár a közelben található, szabad kapacitással rendelkezõ szociális ellátó intézmé-
nyek, amelyek alkalmasak a leendõ beruházás munkatársainak ellátására.
A következõ lényeges fejezet a beruházás mûszaki megoldásának ismertetése,
a fõ mûszaki paraméterek bemutatása, az éppen megfelelõ mélységben. Természe-
tesen itt kell ábrázolni a tervezett állapotot elõzetes, tanulmány szintû rajzokkal, és
az „eladás” érdekében célszerûen megfelelõ tálalásban. Fõként a bonyolultabb ese-
tekben fontos lehet az alaprajzok, metszetek és homlokzatok mellett a térbeli lát-
vány érzékeltetése, amihez hasznos segítséget nyújthatnak a ma már egyre széle-
sebb körben terjedõ CAD-programok. Fontos a tervezés menetére, javasolt rend-
szerére kitérni, beleértve az adott terület és a beruházás sajátos kérdéseit is. Mondjuk
egy hulladékégetõ mû esetében például az érintett lakossággal való egyeztetési
mechanizmus illetve a környezeti hatástanulmány kérdése meghatározó jelentõsé-
gû, akár még a mûszaki megvalósítás kérdéseinél is nagyobb jelentõségû lehet. Be
kell mutatni természetesen a beruházás megvalósítsa során vagy azt követõen al-
kalmazni szándékozott technológiát, vagy ismertetni kell azt a tevékenységet, amely-
nek eredményeként a beruházás befejezése után a befektetett költségek megtérülé-
se és a megcélzott haszon elérhetõ.
A beruházás végállapotának bemutatása után ki kell térni a megvalósítás kö-
rülményeire, feladataira, a beruházói oldalról szükséges szervezeti rendszerre, a
versenyeztetés szisztémájára, a megvalósítás technológiai kérdéseire vázlatosan,
fõként a speciális nehézségeket jelentõ feladatrészek esetében (a döntéshozók meg-
nyugtatása érdekében).
Természetesen a megvalósítás elbírálásának egyik kulcsfontosságú része a ter-
vezett, illetve a lehetséges ütemezés kérdéseinek elemzése, ami nem csupán a meg-
valósításra, de az elõkészítés idõigényére is kiterjed.
Ha a mûszaki és idõbeli kérdések feltárása kellõ részletességgel megtörtént,
nem marad más, mint maga a lényeg, azaz a pénzügyi kérdések. A mûszaki megol-
dás és ehhez kapcsolódó feladatok ismeretében meg kell határozni a megvalósítás
költségeit, célszerûen csoportosítva, lehetõség szerint illeszkedve a megvalósítás
szakaszaihoz, illetve az egyes szakaszokon belül a végzendõ feladatcsoportokhoz.
A várható becsülhetõ költségek ezáltal bekerülnek a mérleg egyik serpenyõjé-
be, ezt követõen a másik serpenyõt is fel kell tölteni legalább azonos értékekkel.

88
Ide kerülnek a beruházó forrásai, a finanszírozást biztosító pénzeszközök, kezdve
a saját eszközöktõl a bevonni szándékozott társfinanszírozók pénzéig, természete-
sen külön szerepeltetve azon eszközöket, amelyeknek különféle terhei vannak. Hi-
telfedezet esetén – értelemszerûen a törlesztési idõ függvényében is változó – ka-
matterhei a mérleg másik serpenyõjébe kerüljenek, hiszen azok nem finanszíroz-
nak, hanem a forrásokat csökkentik.
A költségek és a források ismertetése nyomán el kell végezni a megtérülés elem-
zését, amelyhez a tervezett haszontermelõ tevékenység adott idõszakra tervezett
költségvetés/bevétel számait külön kibontva kell csatolni.
Végezetül szükséges az összefoglaló javaslat, ami kiterjed a pozitív döntés ese-
tén követendõ eljárásra vonatkozó intézkedési programra is.
Mindezek a beruházás nagyságrendjétõl függõen rendkívül nagy feladatot je-
lenhetnek, ezért kiemelten fontos a tárgyszerûség, a célratörõ és jól átgondolt össze-
állítás. Fõként nagybefektetõk megcélzása esetén kifejezetten fontos a tanulmány
megfelelõ külleme, a színes ábrák, grafikonok, tervlapok, és a ma már nélkülözhe-
tetlen számítógépes háttér.

3.2.1. A beruházási alapokmány fogalma, tartalmi követelményei

A beruházás megvalósításának legfontosabb dokumentuma a beruházási alapok-
mány, amely a beruházás végrehajtási szakaszának az alapja. A beruházási terv
elkészítésének az a célja, hogy meghatározza a beruházás tartalmát és kereteit, és
megerõsítse a döntéshozókat a tervezett beruházás jövedelmezõségérõl vagy fon-
tosságáról. E dokumentum alapos megismerése után hozhatja meg végsõ döntését
a tulajdonos, illetve a vállalat menedzsmentje a beruházás megvalósítására.
A beruházási alapokmány – fogalmi meghatározása szerint – a beruházás meg-
valósítását engedélyezõ alapdokumentum, amely a beruházási feladatok lényeges
mûszaki, pénzügyi, beruházásszervezési, idõütemezési adatainak összefoglalása.
A beruházási alapokmányt a teljes beruházási feladatra kell elkészíteni. Több
évet érintõ beruházás esetén aktualizálni kell minden, a megvalósítást érintõ évre.
Az aktualizált beruházási alapokmány a tényszámokat és az aktuális tervszámokat
tartalmazza.
A beruházási alapokmányt a beruházó készíti. Ha a beruházó a beruházás lebo-
nyolításával más szervezetet (szervet) bíz meg, a beruházási alapokmányt elkészít-
tetheti a beruházási lebonyolítóval is.
A beruházási alapokmány alapja az elfogadott megvalósíthatósági tanulmány.
A döntés-elõkészítési fázis során megfogalmazott adatok és összefüggések fel-
dolgozásával a beruházó bemutatja az elõtte álló beruházási feladatot, áttekinti
tartalmi, szervezési és pénzügyi vonatkozásait, kijelöli a beruházás végrehajtásáért
felelõsöket.
A beruházó számára a beruházási alapokmány segítséget nyújt a beruházások
során közremûködõ külsõ szállítók, vállalkozók és az adott vállalaton/vállalkozá-

89
son belüli közremûködõk munkájának megszervezéséhez, koordinálásához és fi-
gyelemmel kíséréséhez.
A beruházási alapokmányt, amennyiben a megvalósítási idõtartam lehetõvé te-
szi, a kiviteli tervek, valamint a szállítói és kivitelezõi ajánlatok birtokában célsze-
rû elkészíteni. Ez esetben a beruházási alapokmány pontosabb megvalósítási költ-
séget tartalmazhat.
A beruházási alapokmánynak a beruházás teljes tartalmát, elõirányzatát, határ-
idõit kell bemutatnia, függetlenül attól, hogy a megvalósítás egy naptári évben
befejezõdik-e vagy több évet vesz igénybe. A beruházás jóváhagyása a beruházás
teljes tartamára vonatkozik, ezért a folyamatban lévõ, áthúzódó beruházás beruhá-
zási alapokmánya nem új jóváhagyást jelent, hanem arra szolgál, hogy a beruházó
bemutassa a megelõzõ év végéig történt mûszaki-pénzügyi elõrehaladást és a tárgy-
évben esedékes beruházási munkákat.
A beruházási alapokmány általános tartalmi követelményei a következõk:
¨ Mûszaki terjedelem, technológia, fõ mûszaki paraméterek.
¨ Fõbb berendezések ismertetése, azok mûszaki jellemzõi.
¨ A megvalósítás fõ logikai összefüggései, fõ tervezési, kivitelezési ütemter-
vek.
¨ Költségtervek, a ráfordítások idõbeni üteme, pénzszükségletek.
¨ Az üzemeltetés költsége, és a befektetés megtérülésének kimunkálásai.
¨ A szervezést, lebonyolítást végzõ szervezet felépítése, felelõsségük megosz-
lása.
¨ Szerzõdésstratégiai terv, a kivitelezésre vonatkozó fõbb szerzõdések tartal-
ma.
A beruházási alapokmány elkészítésére vonatkozó döntés meghozatala után el
kell kezdeni a mûszaki tervezést, naturáliák kimunkálását, hogy megfelelõ beme-
nõ adatok álljanak rendelkezésre a költségbecsléshez és a határidõtervezéshez.
A mûszaki terveket olyan mélységig célszerû kidolgozni, hogy kellõ alapot nyújt-
sanak késõbb a kiviteli tervek elkészítéséhez, a fõbb berendezések megrendeléséhez.
A beruházási alapokmányban magas szintû (mérföldkõ) hálótervet kell kidol-
gozni áttekinthetõ számú tevékenységgel, ami a felsõ szintû vezetés irányítási há-
lóterve lesz.
A költségvetés lehetõleg korábbi, hasonló beruházás tapasztalatain alapuljon.
Az üzemeltetési költségek becslésére számításokat kell végezni, és a beruházás
megtérülését is ki kell mutatni. Célszerû kiszámítani, mikortól várható, hogy a
termelés nyereséget hoz, és mikorra térül meg a beruházás.
Be kell mutatni a beruházási alapokmányban a beruházás szervezését és lebo-
nyolítását végzõ szervezet vázlatát, le kell írni a feladatok elosztását, a szervezetek
közötti felelõsségek megoszlását, a szervezetek várható létszámát, a szakemberek
képzettsége szerint. Erre alapozottan kell elkészíteni a mûködési szabályzatot és a
tevékenységek eljárásgyûjteményét.
Ki kell dolgozni azt a szerzõdésstratégiát, amelynek alapján a lehetõ legkedve-

90
zõbb módon lehet kézben tartani a beruházás lebonyolítását. Ennek során figye-
lembe kell venni többek között:
¨ a rendelkezésre álló erõforrások összetételét és nagyságát,
¨ a kivitelezésre fordítandó szervezési költség gazdaságos felhasználását,
¨ a végrehajtás során igényelt változások lehetõségét és gyakoriságát,
¨ az idõben történõ beavatkozás lehetõségének megteremtését,
¨ a kockázatok viselésének megosztását,
¨ a versenybõl származó elõnyök kihasználását.
A beruházási alapokmányt a jóváhagyásra való elõterjesztése elõtt tartalmilag
egyeztetni kell:
¨ a beruházásban közremûködõ adott vállalaton/vállalkozáson belüli szerve-
zetekkel (szervezeti egységekkel),
¨ megbízott beruházó (beruházási lebonyolító) esetén a megbízó beruházóval,
¨ a beszerzési szervezettel,
¨ a beruházásban létrehozandó tárgyi eszköz(ök) leendõ üzemeltetõivel.
Ha a beruházás megvalósítása összefügg más beruházás megvalósításával (kap-
csolandó beruházás), a beruházási alapokmány készítése során – a beruházások
összhangjának biztosítása érdekében – a beruházási alapokmány készítõjének egyez-
tetnie kell a kapcsolódó beruházás beruházási lebonyolítójával, valamint a beruhá-
zásban érintett valamennyi szervezeti egységgel is.
A beruházás jóváhagyása érdekében a beruházási alapokmányt egyeztetõ tár-
gyalást kell összehívni, majd az ott rögzítettek alapján, azok figyelembevételével
vagy át kell dolgozni az anyagot, vagy kiadható az alapokmány.
Az egyeztetéseket jegyzõkönyvben kell dokumentálni, ami tartalmazza az egyes
szervezetek jóváhagyó nyilatkozatait is.
Végül a beruházószerv vezetõjének az alapokmányt alá kell írnia.
A beruházási alapokmány jóváhagyása – több év alatt megvalósuló beruházás
esetében is – a beruházás teljes tartamára vonatkozik.

3.2.2. A beruházás megvalósításának részletes elõkészítési feladatai

A részletes elõkészítés a beruházási alapokmány elfogadásától a kivitelezés tény-
leges megkezdéséig elvégzendõ feladatokat foglalja magában.
A sikeres beruházás lebonyolításának kritériumai a következõkben leírt vala-
mennyi lépést átalakítják:
¨ a tulajdonosok, illetve a menedzsment elkötelezettsége,
¨ a megvalósításhoz szükséges források rendelkezésre állása,
¨ reális és szilárd ütemtervek,
¨ egyértelmû döntési hatáskörök,
¨ rugalmas beruházásirányítási eszközök,
¨ csoportmunka, egyéni elkötelezettség,
¨ a kivitelezés elõtt járó tervezés,

91
 ¨ korai üzemi próbák,
¨ szervezeti rugalmasság,
¨ a beruházás folyamatos elemzése és értékelése,
A részletes elõkészítés feladatai:
¨ a mûködés folyamatainak, eljárásainak, szabályainak kidolgozása,
¨ a minõségbiztosítási program elkészítése,
¨ a szerzõdések elkészítésére vonatkozó eljárások kidolgozása.
Az egyes feladatok legfontosabb jellemzõi: A mûködési eljárásoknak kell sza-
bályoznia és ezzel a beruházás megvalósításában részt vevõ összes közremûködõ
számára egyértelmûvé tennie a feladatok végrehajtását, a kapcsolatokat, az infor-
mációáramlást. A minõségbiztosítás megköveteli az ilyen eljárások kidolgozását.
Az eljárások szerinti munkavégzés szervezettebb, kevesebb élõmunka-ráfordítást
igényel, és a munka igen nagy valószínûsséggel jó minõségû, azaz hibamentes
lesz.
Egy nagyobb beruházás lebonyolításához a következõ területeken célszerû mû-
ködési eljárásokat kidolgozni:
¨ a minõségbiztosítás,
¨ a mérnöki munkák (mûszaki tervezés),
¨ a kivitelezés,
¨ a költségvetés- és határidõ-tervezés,
¨ az ellenõrzés,
¨ a szerzõdések elkészítése és a beszerzések,
¨ az adminisztráció (utazás, szolgáltatás stb.) területén.
Az eljárásrendek szerint kell mûködnie a beruházásban részt vevõ valamennyi
szervezetnek. A minõséget a részletes, összehangoltan kidolgozott eljárások, sza-
bályok és pontos végrehajtásuk garantálja.
Nagyon fontos beosztás szerint rögzíteni mindazok egyéni felelõsségét, akik-
nek közvetlen felelõssége van az eljárásrendben leírt követelmények tekinteté-
ben.
A minõségbiztosítási program átfogó terv, amely felöleli a beruházásirányítás
teljes folyamatát, tevékenységét. E terv elkészítése garantálja, hogy a beruházás
irányítása nagy valószínûséggel sikeres és hibamentes lesz.
A minõségbiztosítási politikát az adott vállalat/vállalkozás menedzsmentjének
kell meghatároznia, amely stratégiai jelentõségû elkötelezettséget tartalmaz. A mi-
nõségbiztosítási politika oktatásáról is gondoskodni kell!
A minõségbiztosítási program az alábbi területeket fedje le:
¨ szervezés,
¨ dokumentumirányítás,
¨ beszerzésirányítás,
¨ anyaggazdálkodás,
¨ folyamatok szabályozása (eljárások),
¨ helyszíni ellenõrzések, üzemi próbák,

92
 ¨ eltérések és változások irányítása,
¨ korrekciós tevékenységek,
¨ ellenõrzések, jelentések, felülvizsgálatok.
A jól felépített és kidolgozott minõségbiztosítási rendszernek a következõ elõ-
nyei vannak:
¨ felszínre kerülnek és megszüntethetõk a mûködési hiányosságok,
¨ a vezetõk mentesülnek a rutinfeladatoktól,
¨ tiszták és világosak a felelõsségek és hatáskörök,
¨ piaci elõnyök érhetõk el a minõség emelkedése révén,
¨ biztos alapok állnak rendelkezésre a továbbfejlõdés terén.
A beruházási alapokmány, valamint a szerzõdésterv elfogadása kiindulási alap
a szerzõdéskötések számára. A szerzõdésterv tartalmilag három kérdésre irányul:
¨ a feladat vállalása,
¨ a határidõ,
¨ a vállalási díj mértéke.
E dokumentumokból már a beruházás kezdeti szakaszában igen pontosan meg-
határozható, mennyi és milyen terjedelmû szerzõdést kell majd megkötni, ezáltal
jól becsülhetõ az elõkészítés élõmunka-szükséglete.
A szerzõdéskötések elsõ feladata, hogy kidolgozzák azokat a módszereket, eljárá-
sokat, amelyeket követve a beszerzések tipizáltak, a szerzõdések egységes arculatú-
ak, és a dokumentációk elkészítése a szükségesnél több ráfordítást nem igényel.
A szerzõdések megfelelõ kidolgozása
¨ csökkenti a bekerülési költséget,
¨ segít elkerülni a váratlan és indokolatlan kiadásokat,
¨ idõt és ezzel pénzt takarít meg a szerzõdéskötések terén,
¨ szabványosított munkamódszerként hatékonyabb kommunikációt teremt,
¨ elõsegíti a költség- és határidõtervek betartását,
¨ kiküszöböli a felesleges átfedéseket, párhuzamosságokat,
¨ segít elkerülni a vitát a végrehajtás, illetve a végelszámolás során.
Mindezek nem azonosak és nem is helyettesítik az építészeti-mûszaki tervdo-
kumentációkat, illetve azok tartalmi követelményeit. Ezeket a 45/1997. (XII. 29.)
KTM rendelet részletesen tartalmazza.

3.2.3. A beruházások vállalatba adása

A beruházási folyamat sikere érdekében rendkívül fontos feladat a beruházási fo-
lyamatban részt vevõk, a közremûködõ cégek megfelelõ kiválasztása. Megkülön-
böztetett pontossággal kell eljárni a közpénzekbõl megvalósított fejlesztések ese-
tében; a közbeszerzési eljárások alkalmazása általában kötelezõ. Nagyobb építési
beruházások esetében a vállalkozók kiválasztása versenyeztetési eljárás keretében
történik, és ahhoz kapcsolható az elõminõsítési eljárás. Meghatározó követelmé-
nyek, hogy a versenyeztetés elindítása, a meghirdetés feltételeként:

93
 ¨ az ajánlatkérõnek meglegyenek a szerzõdés megkötéséhez szükséges enge-
délyei, és
¨ a szerzõdés teljesítését biztosító anyagi fedezete.
Az elõminõsítés a potenciális közremûködõk ajánlatadását megelõzõ minõsíté-
se elõre rögzített feltételrendszer szerint, amelynek végsõ célja az, hogy a beruhá-
zó ki tudja választani a beruházási folyamat megvalósítására a feltételrendszer alap-
ján alkalmas közremûködõk körét.
Az elõminõsítésnek arra kell irányulnia, hogy a közremûködõ alkalmassági kri-
tériumai megfeleljenek a beruházás, illetve az építtetõ követelményeinek.
Az ajánlatkérésnek, az ajánlat kidolgozásának és benyújtásának, illetve az elbírá-
lásnak és a szerzõdéses megállapodásnak megvannak a kialakult, törvényben meg-
határozott szabályai. Ajánlatot lehet versenytárgyalások kívül is kérni és adni, ez
esetben is mindkét fél érdeke az egyértelmû feladatmeghatározás és a feltételek vilá-
gos körülhatárolása, egyébként ezt a versenytárgyalás szabályai meg is követelik.
Természetesen lehet nyilvános vagy zárt körû versenyeztetést hirdetni.
Elõfordul, hogy az elõminõsítés a prekvalifikáció, az elsõ ütem, és utána követ-
kezik a meghívott vállalkozók versenyeztetése. Ez a vállalkozó érdekeit is védi,
megerõsíti a jó hírnevét és mindkét fél korrekt, elõrelátó piaci magatartását helyezi
elõtérbe. A versenyfelhívásra adott ajánlataikban a vállalkozók a kivitelezés rész-
letes feltételeirõl, a határidõkrõl és nem utolsó sorban a vállalkozási árról nyilat-
koznak.
A beruházó, építtetõ a benyújtott ajánlatokat véleményezi, értékeli; az ár, a ha-
táridõ, a kivitelezõ mûszaki megbízhatósága, stabilitása, piaci helyzete alapján. Az
építtetõ az értékelés alapján a kivitelezõ kiválasztásában saját kockázatára dönt.
A kivitelezõ kiválasztásával, a szerzõdések megkötésével, illetve a megrende-
lések feladásával lezárul a beruházás megvalósításának elõkészítése és ezt követõ-
en megkezdõdhet a megvalósítás. A kivitelezésre vállalkozó feladata, hogy meg-
valósítsa a megépítésre elvállalt létesítményt az építtetõvel kötött szerzõdésben
rögzített feltételekkel és eredménnyel.
A kivitelezõcégek alapvetõen háromféle vállalkozási, illetve felelõsségi körrel
tevékenykedhetnek:
¨ fõvállalkozóként, amikor a beruházás megvalósítási szakaszát teljeskörûen
(tehát az építési és a technológiai munkák összességét), a beruházás sikeré-
nek garantálásával vállalja a kivitelezõ,
¨ generálkivitelezõként, amikor valamennyi építési munka kivitelezését vál-
lalja – azok teljes körû felelõsségével,
¨ alvállalkozóként, amikor az építési vagy technológiai szerelési munkák kö-
rül csak egy-egy (általában szakmailag elkülöníthetõ) munkanemre vállal-
kozik, részfelelõsséggel.
A kivitelezés vállalási feltételeit dokumentációk rögzítik. Ezek alapján kell a
kivitelezést, az építési-szerelési folyamatot megtervezni. Ez a tevékenység magá-
ban foglalja

94
 ¨ az idõbeli és térbeli szervezést (organizáció),
¨ a közremûködõk együttmûködésének feltételeit,
¨ a gazdálkodási, pénzügyi kérdések elemzését.

A munkahely átadása a kivitelezõ részére

A beruházó–beruházást lebonyolító, eltérõ megállapodás hiányában a teljes mun-
kahelyet – építési területet – köteles munkavégzésre alkalmas állapotban a kivite-
lezõ részére átadni. A munkahely az építési-szerelési munka végzésére akkor al-
kalmas, ha állapota a szerzõdés teljesítését nem gátolja, továbbá a kitûzött alap-
pontokat és azok jegyzékét átadták.
A beruházó felelõs azért, hogy a kivitelezõ részére átadott munkahelyre harma-
dik személy ne érvényesíthessen olyan igényt, amely az építési-szerelési munka
végzését akadályozza.
A munkahely átadásáról jegyzõkönyvet kell felvenni, amelyet az építési napló
mellékleteként kell megõrizni. Egyszerûbb esetekben az átadás-átvételt az építési
naplóban is rögzíteni lehet, jegyzõkönyv felvétele nélkül.
Az átadás-átvétellel kapcsolatban a következõket kell rögzíteni:
¨ az átadás-átvétel helyét, idejét, a megrendelõ, valamint a kivitelezõ képvise-
lõinek nevét, beosztását, címét, telefonszámát,
¨ a munkahelynek a munkavégzésre való alkalmasságára utaló nyilatkozatot,
¨ a kivitelezõ rendelkezésére bocsátott helyiségek, berendezések, anyagok meg-
nevezését és állapotát,
¨ a kivitelezõ részére rendelkezésre bocsátott kitûzések és vizsgálatok adatait,
illetve bizonylatait.
A munkahely elõírt elkerítésérõl, elzárásáról, a munkahelyen a kötelezõ figyel-
meztetõjelzések elhelyezésérõl és a munkahely õrzésérõl a kivitelezõnek kell gon-
doskodnia. A munkahelyre vonatkozó közlekedési és tûzrendészeti határozatok vég-
rehajtása a kivitelezõ feladata. A kivitelezõ feladata, hogy a munkahelyen lévõ
tûzvédelmi berendezések állapota, elõírásoknak megfelelõ megóvása, ellenõrzése,
karbantartása rendszeresen megtörténjen.
Útjáró felbontása elõtt a kivitelezõ köteles az út kezelõjének engedélyét meg-
szerezni, majd – villamosított vonalakon – a felsõ vezeték üzembe helyezésekor az
út kezelõjét errõl értesíteni.
Szerelési munkák esetében, ha a megrendelõnek a beruházás helyszínén saját
telephelye vagy üzemrésze van, és rendelkezik a teljesítéshez szükséges eszközök-
kel (energia, víz, helyiség stb.), eltérõ megállapodás hiányában köteles azokat dí-
jazás ellenében a szerelést végzõ kivitelezõ rendelkezésére bocsátani.
Amennyiben a munkaterületen egy idõben több kivitelezõ is dolgozik, akkor
külön kell szabályozni a munkavégzés rendjét.
Ismeretes, hogy a beruházásokhoz szükséges felvonulási, ideiglenes létesítmény-
és hálózatépítési feladatok a beruházás megkezdése elõtt és annak folyamán, majd
a levonulás idõszakában egyaránt megtalálhatók a helyszínen. Az ilyen feladatok a

95
költséggazdálkodás szempontjából kevésbé jelentõsnek tûnnek, pedig hiányuk ko-
moly problémát okozhat, ami a beruházás egészének ráfordításait növelheti (pl.
megfelelõ felvonulási-közlekedési út hiányában az épület elõre gyártott vasbeton
gerendáit szállító tréler az építési hely bejáratánál elakad).

3.3. A beruházások idõtervezésének célja, formái

A beruházási folyamat leginkább problematikus, ugyanakkor alapvetõ jelentõségû
– a legtöbb hatékonysági lehetõséget jelentõ – feladata a beruházások szakszerû,
idõbeli szervezése (ütemezése), amelynek célja:
a beruházás egészét vagy annak meghatározott részét képezõ folyamatok idõ-
rendjének (idõtartamának, sorrendjének, valamint a közöttük fennálló össze-
függéseknek) meghatározása, továbbá
a megvalósítás, elsõsorban a helyszíni kivitelezés mûveleteihez szükséges
(létszám, anyag, gép, energia, pénzügy stb.) igények meghatározása és üte-
mezése.
A fentiek szerint tehát idõbeli szervezésen elsõsorban
¨ a tevékenységek elvégzésének idõtartamát és meghatározott sorrendjét, va-
lamint
¨ a tevékenységek között fennálló összefüggéseket kell érteni.
Eszerint meg kell különböztetni
a) a tevékenységek ellátásához szükséges idõtartamot:
¨ 5 fõs átlaglétszámmal szükséges 20 munkanap vagy
¨ 20 fõ átlaglétszámmal szükséges 5 munkanap;
b) a feladat ellátásához szükséges összes munkamennyiséget (100 fõ × nap).

3.3.1. Hálótervezési módszerek

A hálótechnika a beruházások kivitelezése idõbeli szervezésének, programozásá-
nak hatékony módszere. Lehetõvé teszi összetett, bonyolult feladatok idõrendi prog-
ramozását, az összefüggésük, kapcsolatuk megjelenítését, a szükséges erõforrások
számszerûsítését, a beruházási folyamat adatainak számítógépes feldolgozását, elem-
zését, ezáltal a kivitelezési folyamat optimalizálását.
A hálótervezés nélkülözhetetlen segítség a beruházás megvalósítói számára, mi-
vel felhasználása nélkül nem volna lehetséges rendszeresen áttekinteni a beruhá-
zási folyamatot. A hálótervezésrõl elmondható, hogy jelentõs vezetéstechnikai esz-
köz a menedzsment kezében, s lehetõvé teszi a kivételek elvének gyakorlatát a
beruházási folyamat irányításában.
A tervezési munka hatékonyságát növelõ megoldások közül az egyik legismer-
tebb és legeredményesebb a hálótervi tipizálás. Ennek alapgondolata, hogy azokra
a feladatokra, amelyek közel azonos módon ismétlõdnek, típushálókat kell kidol-

96
gozni. A típushálótervek által a tervezõk mentesülnek az ismétlõdõ munkák soro-
zatos elvégzése alól. A típushálóterv adaptálása után a konkrét feladat idõ- és esz-
közértékeit bevisszük a módosított hálótervre, majd elvégezzük a szokásos számí-
tásokat. Számítógép segítségével a folyamatkapcsolatok és idõadatok bevitelével
megszerkesztett hálótervet és Gantt-diagramot kapunk. A számítógépes hálóterv
és a Gantt-diagram gépi megrajzolása a manuális rajzolási munkától kíméli meg a
tervezõket. Néhány óra alatt az idõ- és folyamatkapcsolatok nagyságának változta-
tásával a hálótervi változatokat ki tudjuk nyomtatni, és elemzésükkel a legelõnyö-
sebbet kiválasztani.

3.3.2. A hálótervezés lényege

A hálótervezés módszertani ismertetését széleskörûen tárgyalja a hazai szakiroda-
lom. Az elvek helyett a beruházásiprojekt-vezetés gyakorlatára, a mindennapi ter-
vezõmunka elõsegítésére adunk hasznosítható ismereteket.
A hálótervezési módszerek lényege:
¨ A beruházási projekt megvalósításával kapcsolatos összes, a kivitelezési idõ
nagyságát befolyásoló, termelõ- és nemtermelõ folyamatokat részfolyama-
tokra bontjuk. Kivételt képeznek a precedencia-hálótervek, ahol egy tevé-
kenységként szerepeltetjük a folyamatot.
¨ A rendelkezésre álló kapacitások egyenletes kihasználásával, valamint a be-
ruházás megvalósításában részt vevõ szervezetek közötti koordinációs kap-
csolatok figyelembevételével meghatározzuk a folyamatok idõértékadatait.
¨ A folyamatok közötti logikai, technológiai és idõbeni összefüggések alapján
megszerkesztjük a hálótervi ábrát.
¨ A hálódiagram alapján számítással meghatározzuk a beruházási projekt meg-
valósításához szükséges átfutási idõ nagyságát, amelyet a számított útvona-
lak közül a leghosszabb idõtartamú útvonal, a kritikus útvonal határoz meg.
¨ A hálódiagram segítségével kiszámítjuk az egyes folyamatok lehetséges leg-
korábbi és megengedhetõ legkésõbbi kezdési, illetve befejezési idõpontjait,
továbbá a keletkezett tartalékidõket.
¨ Megrajzoljuk a hálótervbõl származtatható legkülönbözõbb ütemterveket
(Gannt-diagram, erõforrás-, pénzügyi, anyagszállítási stb. ütemterv). A ka-
pacitások idõbeni elosztását a tartalékidõk határain belül változtathatjuk.
¨ Alternatív hálótervek készítésével kiválaszthatjuk a jobbakat, és megközelít-
hetjük az optimális idõ- és erõforrás-változatot.
A számítógépek és hálótervi programcsomagok felhasználásával, a folyamat-
kapcsolatok, a folyamatokhoz tartozó idõ- és kapacitásadatok betáplálásával a szá-
mítógép végzi el a feladatsort. A számítógép megrajzolja a hálótervet, a hálótervi
Gantt-diagramot, kinyomtatja az idõfüggõ adatokat, vastag vonallal kiemeli a kri-
tikus útvonalra esõ folyamatokat, erõforrás-allokációt végez, majd kirajzolja a kí-
vánt származékos ütemterveket. Mindezen mûveletsort néhány óra alatt.

97
 Alternatív hálótervek kidolgozása esetén a projektirányító kiválaszthatja a meg-
valósítási idõben még jó és az erõforrások szempontjából legkedvezõbb változatot.
A hálótervezési módszerbõl eredõen a tevékenységi halmaz elemi folyamatai
között fennálló logikai, technológiai, idõbeni összefüggéseket grafikusan is ábrá-
zolhatjuk. A hálódiagram a beruházás folyamatainak grafikus ábrázolási eszköze.
A folyamatok között fennálló összefüggéseket más típusú grafikonokkal, tábláza-
tokkal, matematikai formulákkal is kifejezhetjük, de a hálódiagramok elõnye ezekkel
szemben, hogy szemléletesen fejezik ki a szervezési elképzeléseket. A hálóterv
vizuális, könnyen és gyorsan áttekinthetõ képet ad a beruházási projekt egészérõl,
feltünteti a kapcsolatokat és a függõségi viszonyokat.
A hálótechnikai alapfogalmak ismertetését most mellõzzük, mert a szakirodalom-
ban terjedelmes helyet foglalnak el, helyette a hálószerkesztés gyakorlatát mutatjuk be.
Hagyományos (konvencionális) hálóterv szerkesztése. A hálóterv szerkesztése
a végrehajtandó valamennyi tevékenység azonosítása után kezdõdik a logikai és
technológiai összefüggések meghatározásával. Az így megszerkesztett hálótervet
logikai ábrának nevezzük. A logikai ábra elfogadása után végezzük el külön lépés-
ként a folyamatok idõtartamainak tervezését és beírását.
Idõtengelyes hálótervek szerkesztése. A koordinátatengelyen ábrázoljuk a tevé-
kenységeket. A vízszintes tengelyen az idõ, a függõleges tengelyen a beruházási
projekt létesítményei szerepelnek. A tevékenységek ábrázolása, felrajzolása és a
tevékenységekhez rendelt idõértékek meghatározása nem különülnek el egymás-
tól, mindez egy lépésben történik.
Az idõtengelyes hálótervet készítõ szervezõnek nagy szakmai és hálószerkesz-
tési gyakorlata kell, hogy legyen, hiszen a folyamatok logikai, technológiai és idõ-
tervezését a kapacitások teljes ismeretében kell elvégeznie.
Az idõtengelyes hálóterv a legvizuálisabb, ugyanis rajta egy adott idõpontban
látható, mely tevékenység végzése van folyamatban, vagy a teljesítése idõarányo-
san halad-e elõre.
Precedencia típusú hálótervek szerkesztése. A tipizált folyamatok Merklin-ele-
meit rakjuk egymáshoz, és a szerkesztés minden szabálya nélkül feltüntetjük a
technológiai összefüggések kapcsolatait. A tevékenységeket összekötõ kapcsolati
vonalaknak idõértéket adunk, majd a tevékenységekhez szükséges idõértéket is
jelöljük a tevékenységi kockákban.
E hálótervekben is elválik egymástól a tevékenységi kapcsolat ábrázolása és a
tevékenység elvégzéséhez szükséges idõérték számítása.
Kombinatív hálótervi eljárások. A hagyományosan szerkesztett hálóterveket, idõ-
kapcsolati távolságok feltüntetésével, kombináljuk a precedencia típusú hálótervekkel.

3.3.3. A hálótervi ütemterv hierarchiája

A hierarchia a különbözõ irányítói és funkcionális szintek számára különbözõ rész-
letezettségû, információtartalmú és rendeltetésû határidõterveket nyújt. A rendszer tükrözi

98
 ¨ a felsõ szintû mérföldkõ- (generálorganizációs, durva) hálótervet;
¨ a középvezetõi szintû (irányítási, koordinációs) hálótervet;
¨ a helyszíni vezetõi szintû (operatív) hálótervet.

A felsõ szintû mérföldkõ-hálóterv

A mérföldkõ-hálóterv összefoglalóan, a teljes beruházásra tartalmazza a megvalósí-
tás fõ tevékenységeit, azok kapcsolatrendszerét, a határidõs elvárásokat, a mérföld-
kõ-idõpontokat, amelyek alapvetõen meghatározzák a beruházás teljes menetét, il-
letve változásuk hatással lehet a beruházás megvalósítására. A hálóterv a vezetés, a
menedzsment számára nyújt hatékony eszközt a beruházás elõrehaladásának, min-
denkori állapotának felülvizsgálatában, illetve a döntések megalapozásában.
A mérföldkõ-hálóterv a további határidõtervek kidolgozásának alapja, ezért
alaphálótervnek is nevezzük.
A mérföldkõ-hálótervet a beruházás kezdeti szakaszában a beruházó állítja össze
a meglévõ referenciaadatok, a mûszaki vagy más rendelkezésre álló tervdokumentá-
ciók, a beszerzett adatszolgáltatások, esetleges technikai vagy pénzügyi korlátozá-
sok, a vállalat vezetése által támasztott határidõs elvárások és – szükség esetén –
mûszaki becslés alapján. (Ezt tartalmazza a beruházási alapokmány, illetve az orga-
nizációs terv, amelynek bemenõadatait a megvalósíthatósági tanulmány foglalja össze.)
A mérföldkõ-hálótervet a beruházó menedzsmentje hagyja jóvá.
A hálóterv aktualizálása, azaz a megváltozott helyzethez igazítása, módosítása
nagyobb határidõs vagy mûszaki változások esetén mindenkor a beruházást vezetõ
irányításával és a véghatáridõt érintõ esetben a vállalati menedzsment felügyeleté-
vel és jóváhagyásával történhet.

A középvezetõi szintû irányítási, koordinációs hálóterv

Az irányítási hálóterv a teljes megvalósítás idõtartamát áttekintve, a mérföldkõter-
vezés lebontásával készül. Elsõsorban a beruházás irányítási eszköze a megvalósí-
tási részfolyamatok mûszaki és logikai kapcsolatainak, részhatáridejének tervezé-
sére és ellenõrzésére, a különbözõ jellegû és különbözõ kivitelezõk (beszállítók)
teljesítései számonkérésének segítésére, továbbá a mérföldkõ-hálótervben megfo-
galmazott követelmények hatékony biztosíthatóságára.
Az irányítási hálóterv alapja a vállalkozói szerzõdésekbe építendõ kötelezett-
ségvállalási ütemterveknek, illetve segítséget nyújt a beruházónak az általa irányí-
tott szakterület munkái határidõs követelményrendszerének kialakításához.
A hálótervet három szekcióban dolgozzák ki, külön orientálódva a tervezési és
engedélyezési, a beszerzési és gyártási, valamint a kivitelezési és üzembe helyezé-
si tevékenységek körére, logikai, mûszaki és határidõs kapcsolatot teremtve a há-
lótervi egységek között a felsõbb szintû ütemezés követelményeinek betartása ér-
dekében.
Az irányítási hálótervet a beruházó (beruházási lebonyolító) dolgozza ki. Az
ütemezés elkészítésének alapjául elsõsorban a mérföldkõ-hálóterv és a rendelke-

99
zésre álló mûszaki dokumentációk vagy becslések szolgálnak, továbbá figyelembe
veendõk a rendelkezésre álló kivitelezõi (beszállítói) adatszolgáltatások, mûszaki
és organizációs szempontok, esetleges pénzügyi szükségszerûségek.
Az irányítási hálótervet a beruházás vezetõje hagyja jóvá.
A hálóterv állapotmeghatározása havi rendszerességû, a mûszaki szakemberek-
nek az elõrehaladásra vonatkozó adatszolgáltatása alapján.
Változások esetén a hálóterv aktualizálása is havi rendszerességû. Az irányítási
hálóterv aktualizálása a mérföldkõ-hálóterv módosításának alapja lehet.

A helyszíni vezetõi szintû (operatív) hálóterv

Az operatív hálóterv a kivitelezõ(k) irányítói számára biztosítja a feladatok rövid
távú, naprakész tervét és a nyomon követés alapját, és a beruházó és a kivitelezõ(k)
közötti munkatervezési és szervezési kommunikáció eszköze.
Biztosítja a beruházási mûszaki vezetõk (mûszaki ellenõrök) számára a részfo-
lyamatok és a kivitelezõk közötti kapcsolódások áttekintését, elõsegíti a különbö-
zõ kivitelezõk közötti hatékonyabb koordinációt, a kivitelezõk számára a napi fel-
adatok, eszközök, anyagok és dolgozói létszám pontos tervezésének alapja, a munka
kijelölésének forrása.
Az operatív szintû elemzés lehetõvé teszi az irányítási szintû hálóterv megvaló-
sulására vonatkozó vizsgálatok, elõrejelzések, illetve a szükséges ütemezési kor-
rekciók és a mûszaki vagy munkaszervezési intézkedések idõben történõ megté-
telét.
A hálótervet a kivitelezõvállalatok helyszíni építés-, illetve szerelésvezetõi ké-
szítik kéthetes idõszakokra, havi rendszerességgel újratervezve, ún. görgetéses mód-
szerrel. Az önálló kidolgozást követõen, a beruházási projekt által hetente tartandó
koordinációs értekezleteken a kivitelezõk és a beruházó képviselõi elvégzik a há-
lótervek felülvizsgálatát és esetleges véglegesítését, az organizációs és koordináci-
ós szempontok és követelmények összehangolásával. Az operatív hálóterv hatá-
rozza meg a napi feladatokat.
A hálótervek egyeztetésekor vizsgálják az ütemezett feladatok elvégezhetõsé-
géhez szükséges kiviteli terveket, anyagokat, organizációs eszközöket és más fel-
tételek rendelkezésre állását.
A hálóterv állapotmeghatározása a koordinációs értekezleteken történik a kivi-
telezõi beszámolók, illetve a mûszaki ellenõrzés eredménye alapján, közös hely-
zetértékeléssel.
Az operációs hálóterv aktualizálására külön nincs szükség, a heti újratervezés
az átfedési idõszakra ezt is elvégzi.

3.3.4. A beruházási folyamatok hálóterv-típusai

A hálótervezési módszerek a tervezési és irányítási rendszerek fejlõdésében nagy
elõrelépést jelentettek, mert a statikus állapottervek helyett dinamikus, az élethez

100
jobban igazodó ütemterveket lehetett készíteni. Tekintsük át a fontosabb hálótervi
modellcsoportokat és azok módszertani jellemzõit, a csoportok nevét adó standard
modellekhez általában több tucat eljárás tartozik. A neveket csupán gyûjtõnévként
használjuk.
A CPM (Critical Path Method = kritikus út módszere) típusú módszerek jel-
lemzõi:
¨ Mindig tevékenység beállítottságú, azaz a gráf éle jelenti a konkrét munka-
végzést.
¨ Határozott idõtartamú, determinisztikus modellek.
¨ A logikai, technológiai és idõtervezésen túl a költségoptimálásra is alkalmas.
¨ Manuálisan is könnyen kezelhetõ, a több száz tevékenységes hálódiagramok
idõfüggõ adatait is könnyen ki lehet számítani.
A PERT- (Program Evaluation and Rewiev Technique) módszerek jellemzõi:
¨ Lehet esemény vagy tevékenység beállítottságú. Esemény beállítottságú eset-
ben a gráf csúcsai jelentik a konkrét munkavégzést.
¨ Határozatlan idõtartamú, sztochasztikus modell, de olyan formában is meg-
adhatjuk a tevékenységek idõtartamát, hogy azok egy része becsült, egyetlen
idõadat.
¨ Feladatorientált hálók (egy hálódiagram egy feladatot ábrázol).
¨ Alkalmas költségtervezésre (PERT-COST), de költségoptimálásra közvetle-
nül nem használható.
¨ Manuális számítással az idõfüggõ adatok meghatározása már kisebb hálóter-
vek esetében is nehézkes (a számításokhoz bõven áll rendelkezésre számító-
gépes program).
Az allokációs (RAMPS) típusú módszerek jellemzõi:
¨ Határozott idõtartamú, tehát determinisztikus modellek.
¨ A terhelés és kapacitás összehangolására (kapacitástervezésre) közvetlenül
felhasználhatók.
¨ Jellegüknél fogva nem feladatorientált, hanem több, párhuzamos terv mun-
káinak együttes ütemezésére is alkalmasak.
¨ Számítógépes modellek, még viszonylag kisebb számítógépes feladatokhoz
is csupán számítógéppel lehet elvégezni a tervszámításokat.
¨ A potenciál (MPM/Metra Potential Method) típusú módszerek jellemzõi:
¨ A tevékenységek egymás után következésének funkciója helyett azok átla-
polt vagy késleltetett kapcsolatait is képes figyelembe venni a tervszámítá-
sok során.
¨ A többféle folyamatkapcsolódáson túl négyfajta idõkapcsolati változatot, ne-
gatív idõkapcsolati visszajelzést is szolgáltat.
¨ A folyamat- és idõkapcsolati variációk figyelembevételével 24 variációs le-
hetõséget biztosít.
¨ Esemény beállítottságú hálóterv, tehát a gráf csúcsai jelentik a konkrét mun-
kavégzést.

101
 ¨ Az eseménybe sûrített konkrét munkafeladatokat, a logikai és technológiai
hálószerkesztés következményeként kapcsolati idõtávolsággal látjuk el.
¨ A hálóterv-tevékenységi idõértéken túl a kapcsolati vonalakat is idõegység-
gel jelöljük.
¨ Határozott idõtartamú tervezési módszer.
¨ Több hálóterv figyelembevételével a kapacitástervezésre is alkalmas.
¨ Kifejezetten számítógépes modell.
¨ A kritikus út számításánál a tevékenységek idõtartamai és a tevékenységkap-
csolatok idõértékei is meghatározó jellegûek.
¨ Jellemzõ tulajdonsága a nagyfokú rugalmasság, ami a tervfelülvizsgálatok
és tervmódosítások esetében is érvényesül.
¨ Egyetlen hálótervi modell, amelynél a projekt átfutási idejét, a kritikus út hosszát
a tevékenységek elvégzéséhez számított idõértékek megváltoztatása nélkül, a
folyamatok közötti kapcsolati idõtávolságok csökkentésével, az átlapolások
növelésével, csupán szervezõi eszközökkel is le tudjuk csökkenteni.
¨ Vizualitását a számítógépen kinyomtatott hálótervi Gantt-diagram biztosítja.
¨ Tipizált hálótervi modell, a Merklin-elemek felhasználásával épül fel a háló-
terv, amelyet a számítógép nyomtat ki.
A kombinatív hálótervi modellek (CPM-MPM kombináció) jellemzõi:
¨ A hálószerkesztés a CPM grafikus ábrázolás szabályait követi, így a vizua-
litás megmarad.
¨ Az idõ- és folyamatkapcsolatok az MPM-modell felhasználásával adják a
többletet a CPM-hálótervekhez képest.
¨ A számítás teljes menete az MPM programcsomag algoritmusa szerinti, és
biztosítja a rugalmasabb felhasználást.

3.4. A beruházások finanszírozása

A beruházás forrásszükségletét a megvalósíthatósági tanulmány anyagi-, mûszaki
összetevõinek Ft-ban mért összegzése határozza meg. Természetesen már mûködõ
vállalkozások esetén az elsõ lépés meghatározni a beruházás megvalósításának
egyes szakaszait, amennyiben lehet, meglévõ saját forrásból. A beruházás megva-
lósítási költséginek – ráfordításainak – számításakor figyelembe kell venni a fel-
tárható és elérhetõ külsõ – idegen – forráslehetõségeket, hosszabb átfutású beruhá-
zás esetén az infláció alakulását, a devizák árfolyamváltozásait stb.
A fentieket figyelembe vevõ beruházás tõkeigénye – termelõ beruházás esetén
– akkor tekinthetõ optimálisnak, ha a beruházás ráfordítása a beruházás hozamá-
ból 3–5 éven belül megtérül.
A beruházások finanszírozása három, jól elkülöníthetõ módon képzelhetõ el:
¨ teljes egészében saját forrásból, amelynek alapja az adózott nyereség és amor-
tizáció,

102
 ¨ saját és idegen forrásból,
¨ egyéb módon (pl. haszonbérlet, lízingelés).
A gyakorlatban nagyobb beruházás esetén elõfordul mindezek kombinációja is.
Amennyiben a fejlesztésekhez idegen források bevonására is szükség van, ele-
mezni kell, hogy milyen lehetõségek állnak rendelkezésre. A figyelembe vehetõ
lehetõségek körül a kereskedelmi bankok által nyújtott hitelfelvétel, illetve a lízin-
gelés a leggyakoribb.
A gazdaság dinamizálása szempontjából legjellemzõbb hitelezõ pénzintézetek:
¨ Világbankcsoport,
¨ Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank (EBRD),
¨ állami pénzalapok, Széchenyi Terv,
¨ PHARE Program.
Az idegen források bevonásának sajátos formája a kötvények kibocsátása. A
kötvény hitelviszonyt jelentõ, középlejáratú értékpapír, futamideje általában 2–5
év. Fõbb jellemzõi:
¨ általában kötött címletekben kerül kibocsátásra, és határozott idõtartamra szól,
¨ fix kamatozású,
¨ az értékpapír-kibocsátás névre szóló, vagy bemutatóra szóló változatban is
elõfordulhat.
A kötvények megvásárlása viszonylag kockázatos befektetés, mivel visszafize-
tésükre a piacgazdasági körülmények között nincs állami garancia.
Az idegen forrás teremtésének egy sajátos módja a vegyesvállalat alapítása.
Ebben az esetben nem az idegen forrás visszafizetésérõl van szó, hanem a felek az
alapításhoz szükséges szerzõdés megkötésekor arra vállalnak kötelezettséget, hogy
a tervezett beruházást közös forrásból valósítják meg. Majd az új létesítményt kö-
zösen üzemeltetik, és a gazdasági tevékenység jövedelmét az alaptõkéhez történõ
hozzájárulás arányában szétosztják.
Speciális forrás a tulajdonosi hitel, amikor a vállalkozás tulajdonosai finanszí-
rozzák a fejlesztést. A tõkeemelés szintén a fejlesztés finanszírozásának forrása.
Ilyenkor a részvénytársaság részvényeket bocsát ki, illetve értékesít, a kft. pedig
törzsbetétet emel. A tõkeemelés a vegyesvállalat alapításától abban különbözik,
hogy a tervezett beruházás a megvalósítást követõen a vállalkozás keretén belül
marad, ugyanakkor a részvények útján finanszírozott beruházás kevésbé fontos a
részvénytulajdonosoknak, sokkal inkább a részvények után fizetendõ magasabb
osztalék.

Forfetírozás
A forfetírozás a nemzetközi kereskedelemben elterjed finanszírozási, kockázatke-
zelési forma, amely a nagy értékû berendezések valamint szolgáltatások közép- és
hosszúlejáratú finanszírozási eszköze. Ez egy késõbbi idõpontban esedékes, több-
nyire gépek és beruházási eszközök szállításából adódó közép- és hosszúlejáratú
követeléssorozatok visszkereset nélküli megvásárlását jelenti. A forfetõr magára

103
vállalja a bármely okból történõ esetleges nemfizetés teljes kockázatát. A követe-
lés eladója általában az exportõr, aki jövõbeni fizetést fogadott el áruszállítás elle-
nében, és szeretné ezt a követelést visszkereset kizárásával azonnal készpénzzé
tenni.

Faktoring
Jellemzõje, hogy a pénzintézet a lejárat elõtt megvásárolja ügyfelének követelése-
it. Az áru eladója rövidlejáratú hitel eladásainak ellenértékét átruházza a faktorra,
aki garantálja annak behajtását az adóstól, és magára vállalja a behajtás sikertelen-
ségének kockázatát.

Lízing
A lízingügylet alapvetõen eltér a hiteltõl megvalósított beruházástól, mivel a beru-
házó (lízingbevevõ) a lízingszerzõdés futamideje alatt csak a tárgyi eszköz haszná-
lati jogát szerzi meg, a tulajdonjogát nem. A beruházó tulajdonába a tárgyi eszköz
csak a lízingszerzõdés futamidejének lejárta után, a maradványérték kifizetésével
száll át (pénzügyi lízing esetén).
A lízing tehát olyan bérbevételi, illetve bérbeadási tevékenység, amelynek so-
rán a bérlõ valamely tárgyi eszközt a lízingtársaságtól használat céljából, elõre
meghatározott idõtartamra bérbe vesz. A lízingbevevõ rendszeres, a szerzõdésben
elõírt lízingdíj fizetésére köteles.
Ma már több lízingfajtát ismerünk.
Pénzügyi lízing. A pénzügyi lízing áll legközelebb a klasszikus finanszírozási
ügyletekhez, és hazánkban is ez a legelterjedtebb. E konstrukcióban a lízingbe vett
tárgyi eszköz a szerzõdés lejáratakor általában átmegy a lízingbevevõ tulajdonába,
a lízingdíj nagyságától függõ maradványértéken. Arról van szó, hogy az adott vál-
lalkozás a kedvezõbb adózási feltételek miatt választhatja a pénzügyi lízinget a
beruházási hitel felvétele helyett. A lízingtársaság pénzügyi lízing esetén ugyan-
úgy felméri a lízingbevevõ üzleti tevékenységét – hitelképességét –, mint egy bank,
amely hosszúlejáratú hitelt ad ügyfelének.
Operatív lízing. Ebben az esetben a lízingbevevõ nem akar tulajdonjogot sze-
rezni, csak használati jogot. (Szoros kapcsolatban van a haszonbérleti ügylettel.) A
tárgyi eszközt nem a teljes amortizációs idõszakra adják lízingbe. Ilyen esetben a
lízingtársaság költségei több, egymást követõ lízingügylet során térülnek meg.
Szervizlízing. A szervizlízing pénzügyi vagy operatív lízing, amelyhez szerviz-
szolgáltatás is kapcsolódik. Szervizlízinget azok a lízingtársaságok szolgáltatnak,
amelyek szorosan kapcsolódnak az adott tárgyi eszközt gyártó vállalathoz, illetve
egy bizonyos lízingtárgy bérbeadására szakosodtak.
A visszlízing. Lényege, hogy a vállalatok saját befektetési eszközeiket eladják a
lízingtársaságnak, majd azonnal visszalízingelik azokat. E helyzet jellemzõje, hogy a
tárgyi eszköz nem mozdul el eredeti helyérõl, a tulajdonjog azonban átszáll a lízingtár-
saságra, aki lízingszerzõdéssel a vállalat használatába adja az adott tárgyi eszközt.

104
 A lízinges finanszírozás elõnye elsõsorban az, hogy a lízingdíj költségként el-
számolható (csökkenti az adóalapot). Tervezhetõvé, ütemezhetõvé teszi a pénz-
áramlást a lízingbevevõnél, nem köti le a tõkéjét, bizonyos védelmet jelent az inf-
lációval szemben. A lízingbevevõnél 1997. január 1-jétõl lízingelt tárgyi eszköz
után értékcsökkenés számolható el, ezáltal forrás képzõdhet új fejlesztésekre, illet-
ve új lízing lebonyolításához (csak pénzügyi lízing esetén).

3.5. A beruházások gazdasági vizsgálata

A különbözõ beruházások fõ jellemzõje, hogy megvalósításuk és mûködtetésük
hosszabb idõtartamot jelent. Minden beruházás eltérõ mértékben, de gépi kapaci-
tás, anyagok és élõmunka felhasználásával valósul meg. Jellemzõ továbbá, hogy
minden fejlesztés, beruházás idõben – idõfaktor – kerül kivitelezésre, az idõ és a
ráfordítások egymással szoros összefüggésben vannak. A gazdaságossági számítá-
sok aszerint változnak, illetve aszerint végezhetõk, hogy az idõfaktort mint gazda-
sági tényezõt figyelembe vesszük-e vagy sem.
Az idõtényezõ – idõfaktor – alatt azokat a szorzótényezõket értjük, amelyek a
pénz idõértékének hatását összevontan kifejezik. Leggyakrabban az idõtényezõk
következõ három konstrukciójával találkozhatunk. A gazdaságossági számítások
módszertana is ezekre épül.

1. Kamatfaktor:
Kt =(1+i)t,
ahol t a figyelembe vett évek száma.

2. Diszkontfaktor:
1
Dt =
(1 + i )t .
3. Törlesztõfaktor:
1
q=
i (+ i )
n
n
1
∑ (1 + i )
t =1
t
vagy q =
(1 + i )n − 1
,

ahol n a teljes idõtartam, illetve élettartam.

A formailag azonos idõtényezõknek is széles skálája lehet, a pénz idõértékének

konkrét értelmezési módjától függõen.

105
 Legalapvetõbbek:
¨ az idõpreferencia,
¨ a kalkulatív kamatláb,
¨ a banki kamatláb,
¨ valamely tetszõleges hitelkamatláb.
A gazdaságossági számításokhoz használatos idõtényezõk formailag teljesen
azonosak a bankok és más pénzintézetek által a hitel- és kölcsönügyleteknél alkal-
mazott számítási technikákkal. Tartalmilag eltérést az jelenthet, hogy a gazdasá-
gossági számítások keretében használatos idõtényezõk esetében nem a kamatláb
szerepel, hanem a kalkulatív kamatláb.

3.5.1. Statikus gazdaságossági módszerek

A statikus gazdaságossági számítási módszerek körébe azok a számítási eljárások
tartoznak, amelyekben az idõtényezõ (vagyis kamatfaktor, diszkontfaktor és tör-
lesztõfaktor) nem szerepel. E számítási módszer tehát csak a beruházás anyagi-
pénzügyi-elõmunka pénzben kifejezett ráfordításai és a beruházással létrehozott
eredmény viszonyát vizsgálja, idõbeliségtõl függetlenül.
Mutatói:
1. Egységnyi beruházási ráfordításra esõ évi nyereségnövekmény vagy jöve-
delmezõségi mutató:

f =
∑ Ny ,
∑ Bk
ahol Ny az éves nyereség összege, FL /év; Bk a beruházási ráfordítások összege, FL.

2. Megtérülési mutató:
Bk
M= , év,
Ny
ahol a Bk és Ny ugyanaz, mint az elõzõ összefüggésben.

A statikus módszerek abban az esetben alkalmazhatók, ha

¨ a beruházás kivitelezési ideje nem hosszú,
¨ az üzemeltetési költség viszonylag állandó,
¨ az amortizációt a költségek között elszámoljuk, és abból a beruházás az el-
használódás után újra pótolható.
A statikus számítási módszerek elterjedtek, és egyszerûségük miatt közkedvel-
tek. Alkalmazásuk nem igényel komolyabb matematikai felkészültséget, a muta-
tók eredménye jól áttekinthetõ és könnyen értelmezhetõ.

106
3.5.2. Dinamikus gazdaságossági számítások
A beruházás-gazdaságossági számítások mindazon eljárásai, amelyek az idõténye-
zõt is figyelembe veszik, a dinamikus módszerek csoportjába tartoznak.
A dinamikus beruházás-gazdaságossági vizsgálatok feltételrendszerei:
1. A bevételek és kiadások az egyes idõszakok elején, illetve végén keletkeznek.
2. Az egységnyi befektetéstõl idõegység alatt megkövetelt nyereség, vagyis a
kalkulatív kamatláb a beruházás teljes élettartama alatt állandó.
3. A mindenkori befektetési értéktõl a kamatos kamatszámítás (mértani halad-
vány) szerinti növekedésnek megfelelõ megtérülést várunk el.
A dinamikus gazdaságossági számítások módszereit három nagy csoportba soroljuk.
1. Nettó jelenérték-számítás (régebbi elnevezéssel diszkontált hozadékszámítás).
2. Belsõ kamatlábkeresés.
3. Annuitásszámítás.

Nettó jelenérték-számítás
Lényege, hogy a beruházás eredményeként kapott hozadékokat diszkontáljuk és
összegezzük. (A hozadék a bevételek és a kiadások különbsége.)
A bevétel és a kiadás különbségeként értelmezhetõ hozadék képletszerûen:
H t = Pt − (K t + Et ).
ahol: Ht a t-edik évi hozadék; Pt a t-edik évi bevétel; Kt a t-edik évi, nem befektetés
jellegû kiadás; Et a t-edik évi, befektetés jellegû kiadás.
A dinamikus számítás általában a kezdeti (nulladik) idõpontra – amit nullamí-
nusz idõpontnak is nevezünk – történik:
n−1
Pt − (K t + Et )
NJE = ∑
t =0 (1 + i )t ,

vagy n−1
NJE = ∑ (P − ( K
t =0
t t + Et )D t ,

ahol NJE a nettó jelenérték.

E módszer szerint a beruházás akkor tekinthetõ gazdaságosnak, ha a nettó jelen-
érték nem kisebb nullánál. Vagyis
NJE ≥ 0 .
A belsõ kamatlábkeresés módszere
A belsõ kamatláb a tipikus beruházások esetében a beruházás valódi jövedelmezõ-
ségét fejezi ki. Belsõ megtérülési rátának is nevezik. Azt mutatja meg, hogy a
vizsgált beruházásba történt befektetés a teljes élettartamot figyelembe véve átla-
gosan hány százalékos jövedelmezõséggel mûködik.

107
 A belsõ kamatláb mellett a bevételi és a kiadási sor egymással egyenlõvé válik:
n−1 n−1
 1  1
∑
t =0
Pt 
 (1 + r )
t
=


∑ (K
t =0
t + Et )
(1 + r )t
,

ahol r a belsõ kamatláb.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a belsõ kamatlábbal számszerûsített nettó jelenér-
ték-formula értéke éppen nulla.
Eszerint a belsõ kamatláb oly módon is számszerûsíthetõ, hogy megkeressük
azt a kamatlábat, amely a nettó jelenérték-formulát nullára megoldja:
n−1
Pt − (K t + Et )
∑
t =0 (1 + r )t
=0.

A belsõ kamatlábkeresés módszere szerint a beruházás akkor gazdaságos, ha a

valódi jövedelmezõség nem kisebb a kalkulatív kamatláb szerintinél.

Annuitásszámítás
Az annuitásszámítással meghatározható az a minimális éves nyereség, amely fede-
zi az évente folyamatos tõketerheket:

Nymin ≤ (K t + Et ) i(1 + i ) .
n

(1 + i )n − 1
Az eljárás során kiszámítható, hogy milyen kamatterhek, bérleti, illetve lízing-
díjak vállalhatók a beruházás folyamatos likviditásának megõrzéséhez.

3.6. Az építési napló

A kivitelezés helyszíne mint munkahely sok szempontból veszélyes üzemnek is
tekinthetõ, ugyanis gépekkel, szerszámokkal, anyagokkal, rendszerint kis helyen
és nagy számban dolgoznak emberek. Mindezekre tekintettel jogi és mûszaki szem-
pontból rendkívül fontos a tevékenység pontos és általánosan elfogadott rendszer-
ben történõ dokumentálása. Erre szolgálnak az építés helyszínén folyamatosan
vezetendõ naplók. Közülük a legfontosabb az ún. építési napló, amelynek fontos-
ságát külön jogszabályok is hangsúlyozzák. Az építési napló minden esetben alap-
vetõen két szerzõdõ fél közötti hivatalos kapcsolattartási dokumentum, tehát külön
építési naplót kell egy összetett konstrukcióban megvalósuló beruházás esetében
felállítani a lebonyolító és fõvállalkozó, a fõvállalkozó és pl. az építési generálvál-
lalkozó és alvállalkozói, sõt az alvállalkozó és szubalvállalkozója között.

108
 Az építési napló vezetése kötelezõ minden 50 000 Ft feletti építési-szerelési
munka esetén, sõt ezen összeghatár alatt is, amennyiben a munka az építmény állé-
konyságát befolyásoló szerkezetet vagy szerkezeti részt érint. Az építési naplóban fel
kell tüntetni az építési munka lényeges adatait, a munka menetére vagy az elszámo-
lásra vonatkozó jelentõs tényeket. Minden munkanapon rögzíteni kell a dátumot,
létszámot, és a jellemzõ idõjárási körülményeket. Utóbbira például a szerkezetek
esetleges károsodásának esetében lehet szükség, amikor esetleg egy szakértõi vizs-
gálatnak kell kiderítenie egy szerkezeti rész tönkremenetelének okát. Egy –10 °C
hõmérséklet alatt végzett betonozás, vagy tartósan erõs napsugárzásnak kitett szer-
kezeti beton az idõjárás szélsõségei miatt akár tönkremenetelig károsodhat.
Fontos, hogy az építési naplóban a szerzõdést érintõ kérdések csak utalás szintjén
rögzíthetõk, mivel a szerzõdés módosítását, vagy új szerzõdés megkötését csak meg-
határozott jogszabályok szerint lehet végezni, amire az építési napló nem alkalmas,
ráadásul a szerzõdésmódosítás csak cégszerûen történhet, aminek feltételei a napló
esetében általában nem állnak fenn. A napló elsõ oldalán kell rögzíteni az építési
munkák felelõs irányítóit, bejegyzési jogkörüket. A felek közötti érintkezések során
a naplóban általában a mûszaki ellenõrök joga a bejegyzés. A napló egyébként leg-
alább háromlapos, a három lap közül kettõ a szerzõdõ felek példánya, a harmadik
pedig az ellenõrzésre jogosultak számára megmaradó példány. Az építési naplót –
jellegébõl adódóan – folyamatosan az építési helyszínen kell tartani. A naplóba beje-
gyezhet a tervezõ, és köteles bejegyezni a szerzõdés szempontjából vállalkozónak
minõsülõ fél. A másik, megrendelõnek minõsülõ fél naplóbejegyzésének elmaradása
vagy késedelme esetén meghatározott idõ után a vállalkozó által tett bejegyzés tudo-
másul vettnek tekinthetõ. Normál esetben a beruházónak legkésõbb 15 naponként
ellenõrzési kötelezettsége van a naplóra vonatkozóan.
Az építési naplóban rögzítendõ az elvégzett munka. Az eltakarásra kerülõ mun-
karészeket az eltakarás elõtt legalább 15 nappal korábban tartozik eltérõ megálla-
podás hiányban az építésvezetõ a mûszaki ellenõr részére bejelenteni, az ellenõr-
zés érdekében. Ugyancsak a naplóban kell rögzíteni a mûszaki feladat teljesítésé-
hez szükséges, de például a költségvetésben nem szereplõ ún. pót- vagy többlet-
munkákat, valamit az idõarányos gépköltség-elszámolás érdekében az adott gép
használati idõtartamát. Ugyancsak rögzíteni kell a naplóban a különleges idõjárási
körülményeket is, amelyek esetleg a kivitelezési munkákat befolyásolják, vagy a
rendkívüli eseményeket, az ezekkel kapcsolatos intézkedéseket és döntéseket, to-
vábbá a megrendelõ különbözõ szolgáltatásokra vonatkozó adatait is.
Az építési naplóhoz mellékletként kell csatolni minden olyan dokumentumot,
amelyekre az építési munkák folytatásához a helyszínen szükség lehet. Ilyenek
lehetnek például hatósági engedélyek, vagy tervezõi részlettervek. Az építési nap-
ló mellékleteként kezelhetõk, illetve kezelendõk bizonyos egyéb naplók is, mint
például a munkabiztonsági napló vagy a minõségbiztosítási napló.

109
3.6.1. A felmérési napló
Az építési napló egyik fontos melléklete lehet a tételes elszámolások esetében el-
sõsorban a felmérési napló. Ennek célja az elvégzett munkák folyamatos rögzíté-
se abban az esetben, ha az adott munkák egyszeri felméréssel, vagy az építési nap-
ló bejegyzéseibõl megfelelõen nem állapíthatók meg. Nem kell felmérési naplót
vezetni, ha az a kivitelezési dokumentáció idom- és méretjegyzékével helyettesít-
hetõ.

3.7. A pót- és többletmunkák fogalma

A vállalkozási szerzõdés teljesítése során gyakorta fordul elõ, hogy olyan munká-
kat kell elvégezni, amelyek a szerzõdéskötéskor nem, vagy nem teljes mértékben
voltak ismertek, vagy különbözõ okok miatt nem kerültek bele a szerzõdésbe. Az
ilyen jellegû munkák alapvetõen két csoportba sorolhatók.
A többletmunkák a kivitelezési tervdokumentációban szereplõ, de a költ-
ségvetésben egyáltalán nem, vagy nem kellõ mértékben elõirányzott építési-
szerelési munkák. A tételes elszámolású szerzõdések esetében a többletmunkák
elszámolásának feltétele a megrendelõ írásbeli elismerése. A nem tételes elszámo-
lású szerzõdések esetében a többletmunkák elszámolása nem egyszerû feladat, a
megrendelõnek legtöbbször az az álláspontja – tulajdonképpen jogosan –, hogy a
szerzõdéskötéskor a vállalkozó ismerte a körülményeket, így a többletmunkák ér-
vényesítése nem indokolható.
Más a helyzet a pótmunkák esetében, amelyek a kivitelezési tervdokumen-
tációban nem szereplõ építési-szerelési munkák. A vállalkozó a pótmunkák kö-
zül csak azokat köteles elvégezni, amelyek a létesítmény rendeltetésszerû haszná-
latához szükségesek. A nem ebbe a körbe tartozó pótmunkák elvégzését szerzõ-
désmódosításhoz vagy új szerzõdés létrehozásához kötheti.
A tételes elszámolású szerzõdések esetén szokásos megoldás, hogy a többlet-
és pótmunkákra vállalkozótól a megrendelõ már az ajánlattételi idõszakban meg-
kéri az esetleg elvégzendõ, ilyen jellegû munkákra vonatkozó díjakat, azaz a vál-
lalkozó által elszámolható munkadíjakat már szerzõdéskötéskor ismeri. Így meg-
felelõ döntési pozícióba kerül a többlet- és pótmunkák elrendelése tekintetében,
hiszen az anyagárak aktuális értékét ismerve a vállalkozó által elszámolható árat
pontosan ismeri, mérlegelve a rendelkezésre álló fedezetet eldöntheti, hogy a
többlet- és pótmunkákat elrendeli-e.

3.8. A beruházások elszámolása – számlázás

A beruházások ára és elszámolása a szerzõdésben alapvetõen a következõ formák-
ban állapítható meg.

110
A mûszaki tartalom, a teljesítmény és az ár viszonya tekintetében

a) A tételes kimutatás – például beárazott költségvetés – alapján, az elvégzendõ

munkák mennyiségét, minõségét, tehát a mûszaki tartalmat és azzal összefüg-
gõ egyéb ártényezõket kölcsönösen és egyértelmûen egymáshoz rendelve.
Ez esetben a felek kölcsönösen és egyértelmûen rögzítették, hogy a vállalkozó pontosan
milyen munkát, milyen mennyiségben és minõségben kell, hogy elvégezzen, és ezért tételen-
ként milyen ellenszolgáltatásra jogosult. E forma elõnye, hogy lényegében kizárja az elszá-
molással kapcsolatos vitákat, legalábbis elvben, hiszen a vállalt és elvégzett munkák és az
áruk pontosan beazonosítható, a helyszínen menet közben ellenõrizhetõ, tehát a kifizetés fel-
tételei, a teljesítés egyértelmûen nyomon követhetõ. A gyakorlatban a viták arra koncentrá-
lódnak, hogy a vállalkozó minden vállalt tételt elvégzett-e, vagy sem. A költségvetés alapján
ez – bár néha csak roncsolásos vagy mûszeres vizsgálatokkal – mindig eldönthetõ, ha vita
merül fel. E forma hátránya az, hogy egyrészt az ajánlat kialakításához igen komoly mérnöki
munkamennyiség szükséges, a költségvetés-készítés a tervezõre és a vállalkozóra egyaránt
terheket ró, aminek árát „természetesen” a beruházónak kell viselnie, továbbá az elszámolás-
sal kapcsolatos adminisztráció – például a tételes felmérési napló – rendkívül sok feladatot
jelent a vállalkozó és a beruházó képviselõje részére egyaránt. Külföldi nagyberuházásokon
szinte kizárólag ez a forma általános, de hazánkban is terjedõben van.

b) A mûszaki teljesítmény fõ paramétereit és/vagy annak meghatározott, egy-

mástól elkülöníthetõ mûszaki egységeinek jellemzõit és az ezekhez rendel-
hetõ – például fajlagos – árakat kölcsönösen egymásnak megfeleltetve.
Ez esetben a mûszaki tartalom valamely jellemzõjéhez kerül hozzárendelésre egy megha-
tározott ellenérték. Az ilyen megállapodások hátránya, hogy csak kölcsönös együttmûködés-
sel kerülhetõk el a komolyabb viták, és megfelelõen csak „nyer-nyer” típusú szerzõdés eseté-
ben mûködnek, ha valamelyik fél számára a szerzõdés veszteséget okoz, a mûszaki teljesítés
és ár megfeleltetésében az egyetértés hiányosnak bizonyul, megindul a vita például arról,
hogy a vállalkozónak tudnia kellett-e, hogy a csarnokba telepítendõ technológia ismeretében
a tetõre adott árajánlatában benne kell, hogy legyen mondjuk 36 m2-enként az automata mû-
ködtetésû füstelvezetõ nyílások beépítése.

Ezen forma a legtöbb veszélyt rejtõ, ugyanakkor a leggyorsabb szerzõdés-alá-

írásra elõkészíthetõ, amely inkább a vállalkozó érdekeit szolgálhatja, alkalmazása
fõleg nem túl bonyolult feladatok ajánlataihoz megfelelõ.

c) A mûszaki teljesítményt meghatározva, és ahhoz egy meghatározott árat

egy összegben hozzárendelve, átalányáron.
E forma ismét kevesebb vitát kiváltó megoldás, mivel ez esetben a vállalkozó lényegében
a beruházás teljes elvégeztetéséért és mûködõképes, kulcsrakész átadásáért felelõs, a kocká-
zat a rossz ajánlatból adódóan nagy lehet, viszont éppen a felelõsségvállalás miatt a haszon is

111
 nagyobbra becsülhetõ jó munka esetén, mint a más formáknál. Nagyobb a vállalkozó szabad-
ságfoka, de a felelõssége is. Fõként nagy és összetett feladatok esetén, fõvállalkozási szerzõ-
désekhez megfelelõ forma.

Az ár és a beruházás átfutási ideje összefüggései tekintetében

a) A beruházás tervezett átfutási idejének idõtartamával kalkulálva, az árat a
teljesítés ütemezésének megfelelõ idõpontra „prognosztizálva” tehát figye-
lembe véve az infláció, a várható áremelkedések, a kamatváltozások, a forint
le- és felértékelésének hatásait. E fix forma persze kockázatos, de többnyire a
beruházók kockázatainak csökkentése érdekében legáltalánosabb forma.
b) A szerzõdékötéskori árszinten megkötött ár, amely a teljesítés mindenko-
ri idõpontjában érvényes inflációs értékekhez van kötve, lényegében egy csú-
szó, változó ár, amelynél a beruházó viseli a beruházás idõszakában bekövet-
kezõ tényleges infláció és egyéb árnövelõ tényezõk kockázatát.
c) A szerzõdés munkára vonatkozóan fix ár, kizárólag az inflációs hatások
csökkenése lehetséges a vállalkozó részére azzal, hogy az árat forintban, de
valamely elfogadott nemzetközi fizetõeszközhöz kötve adja meg (pl. euro,
dollár, DM stb.).
Mindezen formák között egyrészt átfedések lehetnek, számos kisebb-nagyobb
eltérés következhet be a beruházó vagy a vállalkozó igényei alapján, másrészt pe-
dig mindig az adott beruházás és a szerzõdõ felek határozzák meg egyeztetés kere-
tében a kívánatos/célszerû formát.
Mint az ármegállapodási formák ismeretébõl is következik, már a szerzõdés
megkötésekor fontos tényezõ lehet az elszámolás tekintetében a fizetés megálla-
podott idõpontja, illetve a teljesítés részekre bontása. Az elszámolás ugyanis asze-
rint történik, hogy a teljesítésre a szerzõdésben egyösszegû vagy részekre bontott
számlázási lehetõséget rögzítenek a szerzõdõ felek. A szerzõdés és a tényleges
teljesítménye alapján a vállalkozó – mint teljesítésre kötelezett – a szolgáltatás
ellenértékét is magába foglaló elszámolást köteles készíteni. Az elszámolás szám-
lával történik, vagy részszámlával.
A beruházások elszámolása tekintetében az alábbi számlatípusok, illetve fogal-
mak szokásosak és általánosan alkalmazottak:
¨ Számla, amely a vállalkozó elszámolása. A számlából pénzügyi és jogi szem-
pontból – elvben szerzõdésenként egy nyújtható be a szerzõdés hiánytalan telje-
sítésekor. A számlával szemben alapvetõ követelmény, hogy egyértelmûen tar-
talmazza azon információkat, melyek a szerzõdéssel összhangban, arra hivat-
kozva rögzítik, hogy milyen teljesítéshez milyen összeg kifizetésére vonatkozik.
¨ Elõlegszámla, amely a vállalkozó részérõl például a munka megkezdéséhez
szükséges importanyagok beszerzéséhez igényelt pénzeszközöket biztosítja,
és speciális részszámlának tekinthetõ, hiszen tényleges teljesítmény nem áll
a feltüntetett, illetve leszámlázott érték mögött. Elsõsorban importanyago-
kat, részegységeket tartalmazó berendezések, teljesítések megkezdéséhez szo-

112
 kásos igényelni, vagy olyan megrendelõ esetén, ahol a fizetés idõbeni teljesí-
tésével kapcsolatos kételyek vannak. Általában az elõleg értéke normál eset-
ben 10–40% között mozog, az e határon kívüli meglehetõsen ritka. Meg-
jegyzendõ, hogy a beruházók – fõként a külföldi nagy cégek esetében – nem
szívesen adnak elõleget.
¨ Részszámla, amely a szerzõdésben történt megállapodás szerint nyújtható be,
általában meghatározott teljesítmény elvégzéséhez kötve. A részelszámolás csak
lehetõség, azonban kötelezettséggé is válhat, amennyiben errõl megállapodás
van a szerzõdésben. A részteljesítés és -elszámolás feltételeit, mûszaki tartal-
mát és értékét vagy a készültségi fokot úgy kell meghatározni, hogy a résztel-
jesítés, az elvégzett munkák megállapíthatók és ellenõrizhetõk legyenek.
¨ Végszámla, amely részszámlának benyújtását lehetõvé tevõ szerzõdés esetén a
legutolsó benyújtott részszámlának tekinthetõ. Itt kell utalni arra, hogy a rész-
számlák esetében követelmény, hogy a szerzõdés értékét és a korábban benyúj-
tott részszámlák értékét a szerzõdésszerû számlázás megítéléséhez szükséges
mélységben – „göngyölten” – tartalmazza, szükség szerint mellékletekkel.
Mindezek alapján az elszámolás tekintetében érdemes egy lényeges kérdést kissé
részletesebben tárgyalni, ez pedig a részteljesítés, illetve részelszámolás.
Részteljesítésnek nevezzük azt az esetet, amikor a vállalkozó a szerzõdésben kö-
telezettséget vállal arra, hogy a vállalt teljesítés meghatározott részét a megrendelõ
számára az összes jogkövetkezményekkel együtt átadja. Általában ilyen átadásra
csak az ún. „osztható” részt szokás átadni, amely önállóan használatba vehetõ.
Ugyancsak részszámlázási jogot adhat a szerzõdés a vállalkozó részére az ún.
elõzetes átadás-átvétel esetére is. Ilyen lehet, amikor a szerzõdés teljesítése elõtt a
megrendelõ egyes munkarészeket ideiglenesen átvesz. Erre példa, amikor egy üzem-
rész elkészült tetõszerkezetét veszi át például a megrendelõ abból a célból, hogy
azokon a technológia részére szükséges tetõáttöréseket elkészítse, majd visszaadja
a vállalkozó részére a szükséges további teljesítések céljára.
A részszámla benyújtása lehetséges egy-egy megvalósítási szakasz elkészülte
után. A megvalósítási szakasz részelszámolása átadás-átvétellel nem járó teljesí-
tésnek tekinthetõ. Ilyen megvalósítási szakasz lehet például egy szálloda építésé-
nél akár egy-egy szint vasbeton szerkezetének elkészülte is.
A rész-elszámolások egyik elterjedt formája végül a készültségi fok alapján tör-
ténõ elszámolás. Leginkább az egyösszegû elszámolás esetén biztosítani kell, hogy
a készültségi foknak megfelelõ mûszaki teljesítmény ellenõrizhetõ legyen, tehát a
készültségi fokhoz minden esetben hozzá kell rendelni a munkák mûszaki tartal-
mát, noha ez sokszor nem egyszerû feladat.
Az elszámolás zökkenõmentes végrehajtása érdekében a szerzõdésben egyér-
telmûen kell rögzíteni, hogy mikor, milyen teljesítményt kell produkálni, és
ehhez milyen számlázható ellenérték tartozhat. Ez fõként a komplex, sok fel-
adatot és létesítményt tartalmazó beruházások esetében, különösképpen pedig a
készültségi fokos elszámolási rendszerben igen nehéz feladat.

113
 A jól elõkészített elszámolással kiküszöbölhetõk a számlaviták, melyek egyik
fél számára sem elõnyösek. Az elszámolási viták a ráfordított mérnökóradíjak ára
miatt sem kedvezõek, azonban veszélyük igazából az, hogy a vállalkozó a teljesí-
tést, a beruházó viszont a pénzeszközök nyújtását felfüggesztheti.
Nem elsõsorban az elszámolás témakörébe tartoznak, de azzal szorosan össze-
függenek a késedelmes teljesítéssel kapcsolatos kérdések. A felek hibájából bekö-
vetkezõ legsúlyosabb eset a meghiúsulás, amikor a szerzõdés felbontásra kerül.
Ilyen esetben a meghiúsulás pillanatában a szerzõdésben rögzítettek szerint az ezen
idõpontig elvégzett teljesítmények elszámolása mellett meg kell állapodni az eset-
leges meghiúsulási kötbérek elszámolásában is.
Hasonló, bár általában nem olyan súlyos helyzet a vállalkozó késedelme a
teljesítéssel. A részteljesítésekre kikötött határidõk késedelme esetén általában
kisebb értékû kötbéreket állapítanak meg, mivel ilyen helyzetben a beruházót
még lényeges érdeksérelem nem éri, feltéve, ha a késedelem mértéke az átadási
véghatáridõt veszélyezteti. Szokásos beruházói, illetve megrendelõi magatartás,
hogy a részhatáridõkhöz tartozó kötbér érvényesítési jogát fenntartja, és amennyi-
ben a végteljesítés szerzõdésszerûen megtörténik, annak érvényesítésétõl elte-
kint. A részteljesítésre vonatkozó kötbér leginkább a vállalkozó ösztönzésére al-
kalmas a véghatáridõ betartásához szükséges gyorsítóintézkedések megtétele ér-
dekében. A véghatáridõre vonatkozó kötbér azonban – figyelemmel a beruházó-
nak, megrendelõnek a késedelemmel okozott károkra – már rendkívül komoly
terheket róhat a vállalkozóra. Kiemelt beruházások esetén a késedelmi kötbér
akár napi millió forintértéket is elérhet, ami ténylegesen olyan súlyos terheket
jelent pénzügyileg a fõvállalkozó számára, hogy az esetleg egyébként pénzügyi-
leg jól megtervezett beruházás esetén az összes nyereséget semmissé teheti.
Természetesen a késedelem nemcsak a vállalkozó részérõl következhet be, ha-
nem a megrendelõ részérõl is, amikor az elvégzett teljesítés vagy részteljesítés
ellenértékét késedelmesen utalják át. Ilyen esetekre általában a szerzõdés rögzíti a
követelményeket, amely túlzott késedelem esetén akár a szerzõdés felbontásához
vezethet, illetve késedelmes fizetés esetén – eltérõ megállapodás hiányában – a
magyar jogszabályok szerint a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres értékét
kitevõ késedelmi kamat kifizetésének követelését jelentheti.
Mindenesetre, minden érintett részérõl célszerû egyrészt a beruházás elszámo-
lására felkészülni, másrészt pedig a szerzõdésszerû, és nem a késedelmes teljesí-
tésre törekedni!

3.9. A mûszaki átadás-átvételi eljárás

Az elkészült építési-szerelési munkát a kivitelezõ átadás-átvételi eljárás keretében
adja át a megrendelõnek. Az átadás idõpontját a kivitelezõ határozza meg. Az érte-
sítésnek 15 nappal a kitûzött idõpont elõtt meg kell érkeznie. Az eljárásra a hatósá-
114
gokat – és az építmény rendeltetésétõl függõen más szerveket – a megrendelõ, a
kivitelezésben közremûködõket a kivitelezõ hívja meg.
Az átadás-átvételi eljárás során a kivitelezõ a megrendelõnek a következõ do-
kumentumokat adja át:
¨ Az építmény tényleges állapotát rögzítõ átadás-átvételi dokumentációt. A ki-
vitelezõ kötelessége, hogy az építés (pl. a vasszerelés) közben bekövetkezett
változásokat, a gépészeti vezetékek pontos helyét feltüntetõ terveket, a külsõ
közmûvek helyét rögzítõ helyszínrajzot és minden olyan tervet átadjon, amely
az üzemeltetés biztonságához, illetve a késõbbi esetleges módosításokhoz
alapot szolgáltat.
¨ A kivitelezõ cégszerû nyilatkozatát arról, hogy a létesítményt a kiadott ter-
veknek és az építés közben elrendelt módosításoknak megfelelõen építette
meg, és az a biztonságos üzemeltetés feltételeinek megfelel. A kivitelezõ
igényelheti, hogy közremûködõi az általuk végzett munkákról hasonló nyi-
latkozatot adjanak.
¨ Az elektromos, víz- és gázhálózat, valamint berendezéseinek szerelésérõl a
szerelési igazolásokat. Ezekre az üzemeltetõnek a mérõk felszereléséhez van
szüksége. (Amennyiben az üzempróbák megtartásához a mérõket korábban
kell felszerelni, akkor az igazolásokat is elõbb kell átadni.)
¨ A kéményseprõ vállalat igazolását a kémények mûködõképességérõl.
¨ A beépített anyagok, szerkezetek minõségi bizonyítványait.
¨ Az épület rendeltetése szerinti légtechnikai és hûtõberendezések, fûtési
hõleadók mérési, beszabályozási jegyzõkönyveit.
¨ Az elektromos berendezések biztonságtechnikai mérési eredményeinek jegyzékét.
¨ A felvonó-szakértõi igazolást, a felvonó gépkönyvét.
¨ Az épület rendeltetésétõl vagy a beépített berendezésektõl függõen a zajvé-
delmi mérési jegyzõkönyvet.
¨ Az egészségügyi hatóság laboratóriumának igazolását az ivóvíz fertõzésmen-
tességérõl.
¨ A beépítési berendezések gépkönyveit, kezelési utasításait, garanciajegyeit.
A mûszaki átadás-átvétel alkalmával az építési naplót lezárják, abba a további-
akban érvényes bejegyzés nem tehetõ.
Az átadás-átvételi eljárás a megrendelõ és a kivitelezõ nélkül nem tartható meg,
a többi meghívott jelenléte nem kötelezõ.
Az átadás-átvételi eljárás során a résztvevõk az elkészült létesítmény(eke)t be-
járják, megvizsgálják. Az átadás annyi ideig tart, amennyi a gondos átvizsgáláshoz
szükséges. (Például egy színház vagy hangversenyterem átadásának része lehet
egy elõadás megtartása, mert a légtechnikai berendezéseket beszabályozni, az akusz-
tikai méréseket elvégezni csak telt nézõtér mellett lehet.) Erre – megállapodás sze-
rint – általában a hivatalos átadás-átvételi eljárás elõtt kerül sor.
Az átadás-átvételi eljáráson megállapított hibákat és hiányokat a jegyzõkönyv-
ben két csoportba sorolva rögzítik:

115
 ¨ mennyiségi hiányok azok a munkarészek, amelyeket a terv, illetve a szerzõ-
dés tartalmaz, de (részben vagy egészben) nem készültek el,
¨ javítandó minõségi hibák azok, ahol a munkát nem a szabványok, mûszaki
elõírások szerinti minõségben készítették el, és javításuk feltétlenül szükséges.
A nem szerzõdésszerû minõségben készült munkákat, ha azok a rendeltetéssze-
rû használatot nem akadályozzák és az érvényes mûszaki elõírásokkal nem ellen-
tétesek, akkor a megrendelõ értékcsökkenéssel átveheti. Az értékcsökkenéssel át-
vett munkarészek egyértelmû meghatározását és az értékcsökkenés mértékét jegy-
zõkönyvben kell rögzíteni.
A mennyiségi hiányokat és a javítandó minõségi hibákat a jegyzõkönyvben ér-
tékmegjelöléssel kell szerepeltetni. Fel kell tüntetni a javítás, illetve pótlás határ-
idejét, és annak a személynek a nevét, aki a hiányok, hibák megszüntetését a meg-
rendelõ nevében igazolhatja. Ez a személy nem csak a mûszaki ellenõr lehet.
Az átadás-átvételi jegyzõkönyvben a megrendelõ nyilatkozik az átvételrõl.
Amennyiben a hiányosságokat úgy ítéli meg, hogy azok az üzemeltethetõséget
lehetetlenné teszik, az átvételt megtagadhatja. Az átvétel meghiúsításának okait a
jegyzõkönyvben részletesen fel kell sorolni.
Az eljárásra meghívottak és megjelentek észrevételeiket a jegyzõkönyvben rög-
zíthetik. Az átadás-átvételi eljárásról szóló jegyzõkönyv aláírásáról szóló jegyzõ-
könyv aláírásával a létesítmény a megrendelõ birtokába kerül. A jegyzõkönyvben
rendelkezni kell arról, hogy a hiányok megszüntetésének és a hibák kijavításának
idõtartama alatt a létesítmény állapotáért ki a felelõs.
A kivitelezõ és közremûködõi között az átadás-átvétel a gyakorlat szerint a meg-
rendelõnek történõ átadással együtt történik. Amennyiben abban állapodtak meg,
hogy a kivitelezõ az alvállalkozók munkáját korábban átveszi, akkor a megrende-
lõnek való végleges átadásig azt változatlan mennyiségben és minõségben meg-
õrizni a kivitelezõ feladata.

Kérdések
1. Ismertesse a beruházások fogalmait, és csoportosítsa õket!
2. Jellemezze a beruházásokkal létrehozott „befektetett tárgyi” eszközöket!
3. Határozza meg a beruházási folyamat szereplõit és feladataikat!
4. Ismertesse a megvalósíthatósági tanulmány célját és tartalmát!
5. Ismertesse a beruházás megvalósításának részletes elõkészítési feladatait!
6. Melyek a beruházások idõtervezésének céljai, formái?
7. Jellemezze a beruházások finanszírozásának lehetõségeit!
8. Ismertesse a beruházások gazdaságossági vizsgálatának fõbb módszereit!
9. Ismertesse a beruházások elszámolásait, a számlázási formákat!

116
4. A költségek tervezésének
és elszámolásának módja

Az építmények mûszaki tervdokumentációja általában három részbõl áll: a kiviteli

tervekbõl, a mûszaki leírásból és e kettõre épülõ költségvetésbõl.
Egy kivitelezési munka mûszakilag bonyolult, ezért az ára (közvetlenül nehe-
zen) csak egyes részeinek elemeibõl – szerkezeteibõl – állapítható meg úgy, hogy
értékét az egyes szerkezetek, a munkafolyamatok egységnyi elemére kalkulált ár
összesítésével lehet meghatározni. Az árak vitatása, az ajánlati ár értékelése a be-
ruházó mellett mûködõ építõipari árszakértõk feladata, de a szerzõdéses és a kifi-
zetett (érvényesített) ár meghatározásában a mûszaki ellenõrnek a megrendelõi
érdekek érvényesítése érdekében elengedhetetlen szerepe van. Ez a szerep ma még
sok esetben vitatott, úgy érezzük, hogy a mûszaki ellenõri szakma elismerése, az
építési mûszaki ellenõri tevékenységre vonatkozó szerzõdések, az abban vállalt
kötelezettségek egyértelmûen determinálni fogják a tevékenységeket, illetve a vál-
lalt kötelezettségek felsorolását.
Egy jól elõkészített építési munka, az ahhoz kapcsolódó szerzõdések pontos-
sága, az azt alátámasztó áralku eredményessége rendkívüli mértékben befolyá-
solhatja a projekt gazdaságosságát, megvalósulási folyamatát. E munkában fon-
tos, sokszor alapvetõ szerepe van a költségek elõzetes, építés közbeni és kifize-
téskori árainak meghatározásában, ellenõrzésében a megrendelõ illetékes meg-
bízottjának.

4.1. Ár, ártörvény, tisztességes verseny

4.1.1. Az ár értelmezése
Az árak elsõdleges feladata, hogy megadják a gazdasági szervezetek döntéseihez
a helyes orientáció feltételeit. Helyes irányba akkor orientáltak az árak, ha valósá-
gos értéket fejeznek ki, ha a termelési ráfordításokon túl a bõvített újratermelés
feltételeit biztosító jövedelmet is magukban foglalják. Az ár további funkciója,
hogy a kereslet-kínálat közötti egyensúlyt megteremtse, szolgálja. Az árrendszer
akkor képes a gazdaságot jól kiszolgálni, ha az ár kialakításának, az áralku folya-
matának megfelelõ rugalmassága folyamatosan biztosított. Ez esetben az árszint a

117
ráfordítások körül helyezkedik el, de eltér attól, ha a gazdasági résztvevõk érdekei
azt indokolják. Az áraknak a ráfordításoktól való eltérése bekövetkezhet egyrészt a
piac értékítélete alapján, másrészt állami beavatkozások (vám, forgalmi adó stb.)
miatt.

4.1.2. Az árra vonatkozó törvényi szabályozás

1987-ig, a piacgazdaság bevezetéséig az árakat központilag határozták meg. Az
építõiparra vonatkozó árakat az Országos Anyag- és Árhivatal által kidolgozott és
az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium által elfogadott hatósági árgyûjte-
ményekben hirdették ki. A gazdasági reformot követõen a karbantartási, felújítási
munkák után utolsóként az újlakás-építésre vonatkozó árak is a szabad árformába
kerültek. Módosított alkotmányunk kinyilvánította a verseny, valamint a vállalko-
zások szabadságát. A valós piaci viszonyok között ma az árra vonatkozó megegye-
zés a vevõk és az eladók közötti alku tárgya, elfogadása pedig a két partner közös
megegyezésén alapul.
Az árak megállapítását az 1990. évi LXXXVII. törvény szabályozza.
„2. §. Az árban, díjban, valamint az ár alapjául szolgáló értékesítési feltételek-
ben a szerzõdõ felek – a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény-
ben, valamint ebben a törvényben foglaltak megtartásával, egymás méltányos ér-
dekeit tiszteletben tartva és kölcsönösen együttmûködve – állapodnak meg, ideért-
ve a versenytárgyaláson vagy árverésen történõ megegyezést is.”
Mivel az errõl szóló törvény az árban és az ár alkalmazásának feltételeiben
való megállapodást a szerzõdõ felek közös megegyezésére bízta, jelenleg az ár-
képzés szabályaira vonatkozólag semmiféle megkötés nem vonatkozik, nincs egy-
séges rendszer, amely az ár kialakításában a piaci résztvevõk számára eligazí-
tást, segítséget jelentene. Ma az építõipari árak kialakítására a szokások, kon-
venciók hatnak, nincs lehetõség hivatkozni bármely korábban jogszabály által
kötelezõen elõírt séma alkalmazására. Ma már egyre gyakrabban – különösen
nagy értékû munka esetében – a megrendelõ határozza meg, vagy befolyásolja
jelentõsen a szerzõdés, ezen belül az ár kialakításának feltételeit. Ennek megfe-
lelõen nincs olyan jogszabály sem, amely a részletes számítások, illetve költség-
vetés készítését elõírná.
Felmerülhet a kérdés, miért kell akkor kalkulációt, illetve költségvetést készíte-
ni? Az építési tervdokumentáció szerves része a költségvetés, amelyben mindazon
munkanemekre, illetve tételekre ki lehet, illetve ki kell térni, amely mûszaki meg-
határozások sem a tervekbõl, sem pedig a mûszaki leírásból nem derülnek ki. Nem
véletlen, hogy a három elem (terv, mûszaki leírás, költségvetés) szervesen épül
egymásra, illetve kiegészíti egymást. Ugyanakkor ma már a vállalkozóknak, vál-
lalkozásoknak alapvetõen érdekükben áll, hogy a saját erõforrásaik, ráfordításaik
figyelembevételével körültekintõen, pontosan határozzák meg az elvégzendõ munka
árát, hiszen egyetlen egy vállalkozás sem törekszik veszteséges munkák elvégzé-

118
sére. Egy építési-szerelési munka vagy egy építõipari szolgáltatás elvégzésére vo-
natkozó korrekt ajánlat szinte elképzelhetetlen a részletes (tételes) költségvetési
kiírás nélkül.

4.1.3. A tisztességes árverseny

A törvény szellemében ma az árnak egyetlen valós eleme az áru értékesíthetõsége
a vevõ részére az adott áron, a tisztességes üzleti körülmények között. Az árban
való megegyezést a két üzleti fél a magánügyének tekinti, s ez a gondolkodás ma
már semmiféle állami, kormányzati vagy egyéb hatósági beavatkozást nem visel
el. A hosszú éveken keresztül hangoztatott, elrettentésül emlegetett „tisztességte-
len ár” ma már túlhaladott, jelenleg nem értelmezhetõ fogalom. Amennyiben a
megrendelõ, a vevõ elfogadja a vállalkozó, a kivitelezõ által megjelölt összeget,
illetve ennek mértékében megalkusznak, megegyeznek, akkor nem lehet beszélni
aránytalanul magas árról, mivel a piac értékítélete szerint a szolgáltatás, az áru
árának elfogadása mindkét fél részérõl megtörtént. A „tisztességtelen” viselkedés
már nem az árhoz kapcsolódik, hanem az eljárás lefolytatásához, hogy az üzleti
kapcsolat kialakítása során nem sértették-e meg a tisztességtelen piaci magatartás
tilalmáról szóló törvény szellemét, elõírásait. Elítélendõ a gazdasági verseny bár-
milyen korlátozása, a gazdasági elõnnyel való jogosulatlan visszaélés, a fogyasz-
tók megtévesztése.

4.2. Ajánlati ár, szerzõdéses ár, kifizetett ár

Az építési-szerelési munkákkal kapcsolatban jelenleg háromféle árról beszélhe-
tünk:
¨ ajánlati ár, amelyet a mûszaki tervdokumentáció, a helyszín ismeretének
birtokában a megrendelõ által rögzített feltételek, valamint a vállalkozó saját
árképzési szabályzatának megfelelõen számítanak ki;
¨ szerzõdéses ár, ez mindkét fél (megrendelõ, kivitelezõ) által elfogadott, szer-
zõdésben szereplõ vállalási ár;
¨ kifizetett (érvényesített) ár, amelyet a munka befejezése után a vállalkozó
részére kifizetnek. Ez az ár magasabb is lehet, mint a szerzõdéses ár (pót-,
többletmunka, árváltozások stb.), leggyakrabban azonban vagy megegyezõ
(egyösszegû megállapodás), vagy alacsonyabb (minõségi levonás, garanciá-
lis kötelezettségekre visszatartott összeg, anyag-, egyéb visszatérítések a vál-
lalatbaadó, megrendelõ részére stb.), mint a szerzõdéses ár.
A költségvetési ismeretek mellett itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a koráb-
ban idézett törvény elõírásai nemcsak az árban, hanem az értékesítés, szolgáltatás
egyéb feltételeiben való megegyezést is kötelezõ jelleggel elõírja. Kétségtelen tény,
hogy egy építési tevékenység megvalósulásánál az egyik legfontosabb elem az ár,

119
de nem lenne szabad elfeledkezni az egyéb feltételekrõl, amelyek nagymértékben
befolyásolhatják, illetve megváltoztatják az építési feladatok elvégzését. Ezen pon-
tokat az építési szerzõdésben, illetve a hozzá kapcsolódó dokumentumokban kel-
lene szerepeltetni.
A szerzõdés árral szorosan összefüggõ legfontosabb elemeik – a teljesség igé-
nye nélkül – az alábbiak:
¨ átalányáras (egyösszegû) vagy tételes elszámolásban állapodnak-e meg,
¨ hogyan történik az árváltozások kezelése (pót- vagy többletmunkák esetén,
amennyiben csúszik, kitolódik az építési munka elvégzése stb.),
¨ a szerzõdés mellékletét képezõ költségvetés tagolása milyen legyen,
¨ célszerû meghatározni, definiálni az építési munkával kapcsolatos fogalma-
kat (pl. pót- és többletmunka stb.),
¨ az építési tevékenység során esetleges megtakarítás, célszerû módosulásból
bekövetkezõ költségcsökkenés díjának megosztása (külön célszerû megha-
tározni annak mértékét megrendelõi, illetve vállalkozói indítvány esetén, a
felosztás módját stb.),
¨ a visszanyert anyagok kérdéseinek letisztázása (képez-e értéket, amennyi-
ben igen, a megrendelõnek rendelkeznie kell annak értékesítésérõl, az elszál-
lításáról, az esetleges anyag-visszatérítésrõl, újbóli beépítésérõl stb.).
A szerzõdés mellékletét képezõ költségvetésnek nemcsak az a szerepe, hogy vala-
milyen meghatározott árszinten rögzíti a munka ellenértékét. A szöveges kiírás mû-
szaki meghatározásokat is tartalmaz, elõírja a teljesítés minõségét, egyben tájékoztat
az elvégzendõ munkák mennyiségeirõl is. A kalkuláció további szerepe az is, hogy a
munka elvégzése során a vállalkozó összehasonlíthatja a tervezett és a tényleges
erõforrások felhasználását. Ezek során (utókalkuláció) nemcsak az eltéréseket cél-
szerû megállapítani, hanem azok okát is fel kell deríteni (miért került sor magasabb
anyagfelhasználásra, miért tartott tovább a munkavégzés, miért volt többletkiadá-
sunk stb.), így késõbb e negatív körülmények kiküszöbölhetõk legyenek.
A költségvetések a megalapozott vállalkozás, vállalatba adás nélkülözhetetlen
eleme. A részletes költségelõirányzatok kiszámítása nélkül felelõtlen, szinte „élet-
veszélyes” építési munkát vállalatba adni, illetve annak elvégzésére vállalkozni.

4.3. Az ár összetevõ tényezõi

A korábbiakban már többször említettük, hogy központilag elrendelt, jogszabály
által elõírt kalkulációs kötelezettség nem áll fenn, ilyen minta csak a kialakult szo-
kásjog alapján állítható össze.
Közvetlen költségek:
a) közvetlen anyagköltség,
b) szállítási és rakodási költség,
c) közvetlen bérköltség,

120
 d) közvetlen bérek járulékai,
e) közvetlen gépköltség,
f) egyéb közvetlen költségek,
g) közvetlen önköltség (a+b+c+d+e+f).

Különköltségek.
Fedezet:
a) a közvetlen irányítás költségei,
b) kockázati elemek,
c) rezsianyagok,
d) tervezett eredmény,
e) összes fedezet (a+b+c+d).

4.3.1. Közvetlen költségek

a) Közvetlen anyagköltség
Közvetlen anyagköltségként lehet elõirányozni minden olyan anyag, termék, be-
rendezés stb. értékét, amely a kalkulációs egység (tétel, tételváltozat) állami szab-
ványban vagy mûszaki elõírásokban meghatározott kivitelezéséhez mûszakilag
szükséges. Az anyagok mennyiségi meghatározását a vállalat által alkalmazott
saját (Vállalati Költség Normák – VKN), vagy bármely külsõ vállalkozás által
létrehozott, a szakma által elfogadott normagyûjtemények (Egységes Építõipari
Normarendszer – ÉN; Egységes Építõipari Normarendszer Kisüzemi körülmé-
nyek között – ÉNK; Építõipari Mûszaki Iránynormák – ÉMIR; Fenntartási Épí-
tõipari Mûszaki Iránynormák – FÉMIR, vagy akár az évtizedekkel ezelõtt meg-
jelentetett Építõipari Költség Normák – ÉKN stb.) felhasználásával célszerû vég-
rehajtani. A különféle normagyûjtemények – ugyan eltérõ mértékben – az erõ-
források meghatározásakor már számításba vették a szállítási, rakodási, tárolási,
belsõ (munkahelyen belüli) anyagmozgatási, valamint bedolgozási vesztesége-
ket is, a felhasznált anyag jellemzõinek és a szakma sajátosságainak figyelembe-
vételével.
Anyagköltségként kell mindazon anyagok költségét elõirányozni, amelyek a
kivitelezési munka során beépítésre kerülnek, illetve a megvalósulás során elhasz-
nálódnak. A közvetlen anyagköltségbe tartozó anyagok körét a vállalkozás hatá-
rozza meg. A kalkuláció megalapozottabb és pontosabb, ha ezen anyagok köre
minél szélesebb.
Fõanyagnak tekintjük az adott munka megvalósításához közvetlenül felhasz-
nált alapvetõ anyagokat, amelyek mûszakilag szükséges bruttó mennyiségeit a nor-
magyûjtemények táblázatainak anyagnormaadatai határozzák meg. A mellékanya-
gok – amelyek értéke nem jelentõs –, tételes számítást nem igényelnek, ugyanak-
kor mûszaki információtartalmuk a közlésüket indokolja, ezek mennyiségeit ugyan-
csak tartalmazzák a normagyûjtemények.

121
 Nem szabad közvetlen anyagköltségként elszámolni azokat a költségelemeket,
amelyeket egyéb költségtényezõként a számítás során önálló tételként jelölnek meg.
Ugyancsak nem vehetõk figyelembe a rezsianyagok költségei, amelyek a szerke-
zetek elõállításához szükségesek, de mennyiségük a szerkezet elszámolási egysé-
gére vonatkoztatva méréssel, számítással pontosan nem határozhatók meg, illetve
felhasznált mennyiségük (értékük) a szerkezet anyagának értékéhez képest ele-
nyészõ. A rezsianyagokat a normatáblázatok nem tartalmazzák, de a legjellemzõb-
beket a fejezetenkénti útmutatók felsorolják. Ha a vállalkozó ennek ellenére ilyen
anyagokat közvetlen anyagköltségként figyelembe vesz, akkor az a rezsianyagok
között már nem szerepelhet.
Az anyagokat célszerû beszerzési áron figyelembe venni a számítás során. A
saját elõállítású anyagok, termékek értékét önállóan, az esetleges különkalkuláció
szerinti egységáron kell szerepeltetni.
Az építési termékek árváltozásait célszerû a fedezet költségtényezõ kockázati
elemeinél szerepeltetni, amely lehet tételenkénti, de az általános gyakorlat szerint
százalékos elszámolású. Eltérõ árakon való anyagbeszerzés esetén legjobb a sú-
lyozott, átlagosított ár alkalmazása.
Közvetlen anyagköltségként kell elõirányozni, illetve a kalkulációban szerepel-
tetni a megrendelõtõl átvett, az építési tevékenységhez szükséges használt és új
anyagok értékét. Az anyagok értékének visszatérítésére vonatkozóan az építési –
vállalkozási – szerzõdésben foglaltak az irányadóak.

b) Szállítási és rakodási költség

A jelenlegi gyakorlat szerint a vállalkozások kétféle elszámolási eljárást folytat-
nak:
Amennyiben helyszíni organizációs bejárásra az elõkészítés során valamiért nem
kerül sor, vagy az építési munka alacsony volumene azt nem indokolja, úgy a szál-
lítási és rakodási költségek a közvetlen anyagköltségre vetített százaléknak megfe-
lelõen szerepelnek. A százalék megállapítására két lehetõség adódik, vagy az elõzõ
évi tényadatok alapján számított, vagy a tárgyévi tervezett költségviszonyok elõ-
zetes kalkulációja alapján.
Amennyiben az építési munka nagysága indokolja, illetve a vállalkozó belsõ sza-
bályzata ezt elõírja, vagy a megrendelõ ezt alapfeltételként megköveteli, úgy az or-
ganizációs bejárás során rögzített feltételekkel, illetve az abban szereplõ anyagbe-
szerzési helyektõl számított tételenkénti fuvarköltség kerül számításra. A fuvarozási
és rakodási költség a közvetlen anyagoknak a termelõhelytõl, illetve a vásárlás he-
lyétõl az építési munka helyszínéig történõ szállítási és rakodási költségeit téríti meg.
Központi telephelyen vagy közbensõ depónián keresztül történõ további szállítási,
valamint rakodási költségek értékei ezen költségtényezõben számolandók el.
Mindkét elszámolási módszer nemcsak önállóan használható, hanem a mai gya-
korlatnak megfelelõen a fuvarigényes anyagok (pl. szerkezetépítés anyagai: ége-
tett kerámia, ömlesztett anyagok: beton, homok, homokos kavics, cement stb.)

122
tételes fuvarköltség-elszámolás alapján, míg az ezen körön kívüli anyagok száza-
lékos formában kerülnek költségtényezõként beállításra.
Nem tartoznak a szállítási és rakodási költségek körébe
¨ az építkezés területén végzett átlagos belsõ, valamint a munkahelyi depóniától
a bedolgozás helyéig végzett anyagmozgatások,
¨ a földmunkák és a talajcserék költségei (amelyek önálló tételként állítandók
be a költségvetésbe),
¨ az építõgépek munkahelyre történõ, valamint visszaszállításukkal kapcsola-
tos költségek,
¨ rezsianyagok szállítási költsége (amely a bruttó fedezetben térül meg),
¨ építési segédszerkezetek visszatérülõ anyagainak fuvarozási és rakodási költ-
ségei stb.

c) Közvetlen bérköltség
Közvetlen bérköltségként lehet elõirányozni a kalkulációs egységnyi munka mû-
szaki elõírásoknak megfelelõ kivitelezéséhez szükséges – az elkerülhetetlen vesz-
teségidõket is magában foglaló – közvetlen élõmunka költségét.
A közvetlen bér felöleli:
¨ a mûszakilag indokolt munkaidõre elszámolt közvetlen munkabért (idõará-
nyos, teljesítménybéres vagy ennek kombinációja),
¨ a bérköltség terhére elszámolt prémiumot, jutalmat, egyéb kifizetést.
A közvetlen munkaidõ szükséges mennyisége a normagyûjtemények adatai alap-
ján, vagy a helyszíni adottságok figyelembevételével, szükség esetén módosított
(M-) tételek alkalmazásával határozható meg. A felhasznált normagyûjteményt a
vállalkozás árképzési szabályzata határozza meg. Amennyiben olyan munkatétel
meghatározására kerül sor, amelyet a normagyûjtemény nem tartalmaz (K-tétel), a
mûszakilag indokolt normaidõ alapján, saját norma alkalmazásával kell meghatá-
rozni a bérköltséget.
A normagyûjteményekben szereplõ érték az országos és ágazati szabványok-
ban, mûszaki irányelvekben vagy szabályzatokban elõírt követelményeket kielé-
gítõ, a kivitelezéshez szükséges mûveletek – elõkészítés, anyagmozgatás, kiszol-
gálás, bedolgozás, utókezelés stb. – idõszükséglete összevontan, egyes norma-
gyûjteményekben szakmánkénti bontásban, más esetekben részletezés nélkül. A
munkaidõnormák, az ún. utónormák tartalmazzák a kivitelezés-szervezésbõl adó-
dó elkerülhetetlen veszteségeket is. A munkaidõnormákat a munka szakszerû
elvégzéséhez szükséges valamennyi mûvelet figyelembevételével határozták meg.
E mûveleteket a normagyûjtemények tételeinél sorolják fel. A munkaidõnormák
tartalmazzák a normagyûjtemények általános és munkanemenkénti útmutatói-
ban feltüntetett távolságú munkahelyi anyagmozgatást (az ÉN és az ÉNK rend-
szereiben általában 120 m), a korábban elkészült szerkezetek szükség szerinti
védelmét, és a kivitelezés során keletkezõ hulladék összetakarítását és depóniá-
ba szállítását.

123
d) A közvetlen bérek járulékai
A közvetlen bérek járulékai tartalmazzák a kiegészítõ fizetéseket, az építési mun-
kahely eseti, különleges adottságai miatt külön elszámolható bérpótlékokat (ma-
gassági, mélységi, egészségügyi, veszélyességi stb.), valamint a bér jellegû kifize-
tések együttes összegét terhelõ járulékokat (társadalombiztosítási, munkaadói stb.).
A közvetlen bérek járulékainak mértéke (amely a bér jellegû kifizetésekre vetí-
tett százalék) a fuvarköltség százalékos meghatározásához hasonlóan, vagy a ko-
rábbi idõszak tényszámai, vagy a tárgyévi tervezett adatok alapján számítható ki. A
vállalkozás saját szabályzata rögzíti az általuk használt megoldást, valamint az
érintettek körét.

e) Közvetlen gépköltség
Az építõipar egyik jellegzetes költsége a gépköltség. A gépek munkavégzésük alap-
ján három csoportba sorolhatók:
¨ Teljesítményarányos gépek, amelyek által az elvégzett munka mennyisége
(idõegység alatt leadott teljesítménye) a tétel elszámolási egységéhez egyér-
telmûen hozzárendelhetõ. E gépek által elvégzendõ munka értéke a norma-
gyûjteményekben általában kW·h-ban szerepel.
¨ Idõarányos gépek teljesítményét nem lehet egy jellemzõ mûszaki paraméter-
rel meghatározni. Az idõarányos gépköltséget az egyéb közvetlen költségek
között számolják el.
¨ Kéziszerszám jellegû gépek, amelyekre a normagyûjtemények nem tartal-
maznak normaértéket. Technológia szempontjából kisegítõ, kézi használatú
eszközök (kézi fúrógép, motoros kézifûrész, a szak- és szerelõipar gépei stb.).
Ezen gépek költségei a vállalkozás számviteli rendjében meghatározott mó-
don, általában a fedezetben kerülnek megtérülésre.
Általános szabály, hogy a teljesítményarányosan, illetve az idõarányosan elszá-
molandó gépköltségek körét a vállalkozás saját belsõ szabályzata határozza meg. E
jegyzékbe nem tartozó (kéziszerszám jellegû) gépek költségeit a fedezet biztosítja.
A közvetlen gépköltség az alábbiakra nyújt fedezetet:
¨ az energia, a kenõ- és segédanyagok, az üzemben tartás költségeire,
¨ a gépkezelõk bérköltségeire, azok közterheire,
¨ a gép szállítási költségére,
¨ a gép fel- és leszerelési költségeire, az esetleges közmûcsatlakozások kiépí-
tésére, illetve lebontására,
¨ a gép üzemeltetéséhez szükséges szerkezetek (alapok, állványok stb.) meg-
építésére, illetve elbontására,
¨ a munkahelyen belüli esetleges helyzetváltoztatással kapcsolatos költségekre,
¨ a gép értéke után számított amortizációra,
¨ a gép fenntartási és karbantartási költségeire, valamint
¨ minden olyan költségre, amely a gép mûködésével, szállításával, idõszaki kar-
bantartásával, felülvizsgálatával, bármely hatósági eljárással stb. kapcsolatos.

124
f) Egyéb közvetlen költségek
Egyéb költségtényezõként célszerû elõirányozni a produktív dolgozók azon kikül-
detési (utazási, napidíj, szállásdíj stb.) költségeit, amelyek a kalkulációs egységre
közvetlenül elszámolhatók. A saját és idegen, telepített, kisegítõ üzem költségei
csak abban az esetben számolhatók el ezen költségtényezõ alatt, amennyiben azok
az árban külön nem kerülnek felszámításra, illetve, ha a kalkulációs egység maga
az építmény.

g) Közvetlen önköltség (a+b+c+d+e+f)

4.3.2. Különköltségek
Az építési munka különköltségei
¨ az építési feladat (építõipari szolgáltatás) megvalósításához szükséges,
¨ a munka elõkészítését, folytonosságát, technikai feltételeit biztosító
közvetlen erõforrás-szükségletek költségeinek elõirányzatát tartalmazzák.
A különköltségek összetételét és felmerülésének szükségességét az építési munka
(építési terület) adottságai, körülményei, helyszíni sajátosságai és feltételei hatá-
rozzák meg. Ezek a kalkulációs egységekre közvetlenül nem számolhatók fel, de a
megvalósításhoz elengedhetetlenül szükségesek.
A különköltségek a vállalat belsõ szabályzatában foglaltaknak, ill. választásuk-
nak megfelelõen a következõk lehetnek:
¨ Ideiglenes építési segédszerkezetek: az építmény végleges állagának részét
nem képezõ ideiglenes szerkezetek, amelyek feladata az építési munkavég-
zés feltételeinek megteremtése, vagy a végleges szerkezet helyének, formá-
jának, mértani paramétereinek biztosítása. Ilyenek többi között a dúcolatok,
szádfalak, elbontandó cölöpözés, ideiglenes víztelenítõ szerkezetek, zsalu-
zatok, állványszerkezetek stb.
¨ Idõarányos gépköltség: a munkahelyen eltöltött, a technológiai folyamattól
függõ és mûszakilag megalapozott idõ szerint határozandó meg. A gépek
általában az anyagmozgatás, az energiatermelés és -átalakítás gépei. Erõfor-
rás-szükségletük a normagyûjteményekben nem szerepel. A géphasználati
idõtartam egysége a mûszakóra.
¨ Munkásellátás költségei: a munkavállalók elszállásolásával, a munkába já-
rással, kiküldetéseikkel összefüggõ költségek, amelyek az építmény megva-
lósításával kapcsolatosak.
¨ Ideiglenes melléképítmények: az építési munka megvalósításához, a köz-
mûellátás és a forgalom kivitelezés közbeni biztosításához (út-, híd-, vezeték-
provizóriumok, a kivitelezés energiával való ellátásához, az építési techno-
lógiához, a munka- és balesetbiztonsághoz stb.) szükséges berendezések.
¨ Fel- és levonulás költségei: a munkahelyre település és az építkezés befeje-
zése után a központi telephelyre vagy esetleg más munkahelyre történõ köl-

125
 tözés közvetlen költségei. Ilyenek lehetnek például az építési munkahely fel-
vonulási területének elõkészítési, helyreállítási, a felvonulási építmények épí-
tésének és bontásának költségei, a mobil felvonulási létesítmények mozgatá-
si költségei, a munkahelyi berendezések építési, bontási, illetve szállítási költ-
ségei stb. A költség-elõirányzat alkalmazásakor figyelembe kell venni a vissza-
nyerhetõ, ismételten felhasználható anyagok, eszközök értékének visszatérí-
tésére vonatkozó megállapodásokat.
¨ Különleges körülmények miatti többletköltség: amennyiben az építési-
szerelési munkát el nem hárítható – többletköltséget elõidézõ – körülmények
között kell végezni, úgy annak mértékében a felek együttesen állapodnak
meg. Többek között többletköltség merülhet fel, ha
· rendeltetésszerû használatban álló létesítményben történik a munkavég-
zés,
· az építkezés teljes vagy egyes idõszaka alatt a mûködõ létesítmény funk-
ciójához kell alkalmazkodni,
· a munkahelyen idõszakosan kivitelezési tilalom van, illetve a munkavég-
zés lehetetlen,
· az építési munkaterületen közúti forgalom halad át, ezért a kivitelezési
munkát idõszakonként szüneteltetni kell,
· a munkát a megrendelõ érdekeinek megfelelõen éjjel, heti pihenõ- vagy
munkaszüneti napon kell végezni,
· az építési munkahelyen vagy annak közvetlen körzetében az építési mun-
kát befolyásoló vezeték húzódik (pl. üzemben lévõ távhõ-, nagyfeszült-
ségû vezeték stb.),
· bármely egyéb körülmény, amely idõszakosan megnehezíti vagy lehetet-
lenné teszi az építési munka végzését.
Az elõrelátható akadályozó körülményeket a feleknek az építési munka
megkezdése elõtt célszerû rögzíteniük, illetve költségelniük. A különle-
ges körülmények miatti többletköltség elszámolására az alábbi módok a
leggyakoribbak:
· ha a többletköltség csak néhány költségvetési tételt érint, úgy célszerû e
tételek esetében módosítani az erõforrásokat (M-tételek alkalmazása),
· ha a többletköltség elõre látható, azt célszerû vagy egy összegben megha-
tározni, vagy a költségvetés nettó összegére vetített százalékos mérték-
ben,
· amennyiben a szerzõdéskötéskor elõre nem látható, különleges körül-
ményrõl van szó, úgy annak felmerülése esetén az építési naplóba történt
bejegyzés és a megrendelõi elfogadás alapján számolandó el.
A többletköltségek összegét célszerû építményenként meghatározni. Ennek so-
rán vizsgálni kell, hogy milyen jogcímek állnak fent, azok az építmény egészére
vagy részére, a kivitelezési munka teljes idõtartamára vagy annak egy részére, il-
letve melyik erõforrásra vannak hatással.

126
4.3.3. Fedezet
a) A közvetlen irányítás költségei
Tartalmazza az építésvezetõség létesítményeinek fenntartási és üzemeltetési költ-
ségeit, az építésvezetõség bérét, azok járulékait, az állóeszközöknek és a nem álló-
eszköznek minõsülõ berendezések, gépek, fogyóeszközök, bérleti és szerszámhasz-
nálati díjak valamennyi költségét. A munkavédelmi költségeket, a szabványokban
meghatározott mintavételek és vizsgálatok díjait, az építésvezetõségen felmerült
anyagigazgatási költségeket. A közvetlen irányítás költségeit célszerû a vállalko-
zás belsõ szabályzataiban írásban meghatározni és rögzíteni.
Amennyiben máshol nem kerülnek számításra, úgy itt kell elszámolni a felvo-
nulási, a gyártó- és a segédszerkezetekkel kapcsolatos költségeket, valamint a nem
fuvarigényes közvetlen anyagok szállítási és rakodási költségeit.

b) Kockázati elemek
A vállalkozói kockázati keretet munkánként külön-külön kell kiszámítani, a konk-
rét munka jellegének és sajátosságainak, valamint a vállalás módjának figyelem-
bevételével. A kockázati keret részeként számolandók el:
¨ Az árváltozások fedezete: ez az anyagok utánpótlási árának változásából
származó költségeltérések fedezete. Abban az esetben célszerû elõirányozni,
ha az anyagok számításnál alkalmazott utánpótlási ára a kivitelezés idõtar-
tamára vonatkozóan feltételezett anyagárváltozást nem tartalmazza. Az ár-
kockázati fedezet mértékét a kialakult szakmai gyakorlat szerint százalékban
határozzák meg a teljesítés és a pénzügyi kifizetés idõpontjaira vetített sú-
lyozott idõtartam figyelembevételével, becsléssel. Vetítési alapja a közvetlen
anyagköltség és a szállítási, rakodási költség együttes összege.
¨ A tartalékkeret: a többletmunkákat fedezi, amelyek mértéke függ az adott
munka jellegétõl, színvonalától, valamint az alkalmazott elszámolás módjától.
Többletmunkának minõsül a kivitelezési tervdokumentációban szereplõ, a költ-
ségvetésben egyáltalán nem vagy nem kellõ mértékben elõirányzott építési-
szerelési munka. Mértéke az árkockázati fedezethez hasonlóan százalékos kulcs-
csal határozható meg, a kialakult szakmai gyakorlat szerint új munkák eseté-
ben maximálisan 5%, felújítási munkák esetén általában 10%, amely az építési
munka nettó árára mint vetítési alapra számítandó. A felszámított tartalékkeret
mértékét célszerû az ajánlatban szerepeltetni. A tartalékkeret csak átalányszerû
megállapodás keretében válik árrá. A szerzõdõ felek megállapodhatnak ugyan-
is abban, hogy az átalányárban a tartalékkeretet vagy annak egy részét is figye-
lembe veszik. Ilyen esetben az összeg tételes elszámolás nélkül megilleti a
vállalkozót, a többletmunkák viszont nem számolhatók el.

c) Rezsianyagok
A rezsianyagok a szerkezetek elõállításához elengedhetetlenül szükségesek, de
mennyiségük a szerkezet elszámolási egységére vonatkoztatva méréssel, számí-

127
tással pontosan nem határozható meg, illetve felhasznált mennyiségük a szerkezet
anyagának értékéhez képest elenyészõ. A rezsianyagokat a normatáblázatok nem
tartalmazzák, de a fejezeti útmutatók a legjellemzõbbeket felsorolják közülük.
Amennyiben az ilyen jellegû anyagokat a számítás során közvetlen anyagként fi-
gyelembe vették, úgy a rezsianyagok között nem szerepelhetnek. A rezsianyagok
költségében szállítási és rakodási költségeiket is célszerû szerepeltetni.

d) Tervezett eredmény (nyereség)

A vállalkozó, illetve a vállalkozás a gyakorlatban az elõzõ évi tényszámok figye-
lembevételével a tárgyévre vonatkoztatva határozza meg tervezett eredményét. Egy-
összegû megállapodás esetén az áralku során a vállalkozás a tervezett eredménye
rovására engedményeket biztosíthat.

e) Összes fedezet (a+b+c+d)

Az építmény teljes költségét a közvetlen, a különköltségek (ezek összegét a gyakor-
latban közvetlen önköltségnek nevezzük) és a fedezet tételeinek összessége adja.

4.4. A költségvetés fogalmai, a költségvetés

összeállításának módjai
Az építõipari költségvetés a mûszaki tervek alapján, általában építményenként –
technológiai szerelési munkáknál létesítményenként – készített olyan tervirat, amely
a létesítmény megvalósításához szükséges munkák felsorolását, mûszaki, mennyi-
ségi és minõségi meghatározását tartalmazza – ez a szöveges kiírás –, mennyisé-
gét, anyagköltségét, díját és mindezek alapján számított értékét határozza meg.
Az építõipari költségvetés kettõs szerepet tölt be:
Mûszaki szempontból az építési tervdokumentációk többi elemével szoros össze-
függésben, azokkal együttesen határozza meg, hogy a létesítmény egyes szerkeze-
teinek munkamûveletei milyen anyagok felhasználásával, milyen mennyiségben
készüljenek el. A költségvetés szöveges kiírásához a mûszakilag szükséges mennyi-
ségi adatokat a tervekbõl és a mûszaki leírásból, ezek hiányában – leginkább fel-
újítási munkák esetében – helyszíni felméréssel lehet megállapítani. Fontos a
mennyiségek helyes megállapítása, ellenkezõ esetben a tervszerû kivitelezésben
és az építés szervezésében fennakadást okoz, illetve jelentõs mértékben befolyá-
solhatja az áralku folyamatát. A költségvetés a hozzá csatlakozó tervekkel együtt
az építésszervezési tervdokumentációk és a korszerû számítástechnikai programok
(ütemtervkészítõ, Project Director stb.) alapja. Ugyancsak meghatározó szerepe
van a létesítmény mûszaki átadás-átvételi eljárásában.
Pénzügyi (gazdasági) szempontból alapja az áralku folyamatának, hiszen az
ajánlati ár összeállítása leggyakrabban tételes költségvetések alapján történik.

128
Amennyiben a szerzõdõ felek tételes elszámolásban állapodnak meg, a költségve-
tésnek a kifizetett (érvényesített) ár meghatározásában is fontos szerepe van, mivel
a tételek, tételváltozatok ára a költségvetés (a szerzõdésben foglalt módosítások
figyelembevételével) egységárain kerül elszámolásra.
A megegyezéses, szabad árforma teljes körû bevezetése után egyre gyakrabban
fordul elõ, hogy a tervezõ a tervdokumentációhoz csupán nagyvonalú költségbecs-
lést csatol, a tételes ajánlat kidolgozását a versenytárgyalás során az ajánlattevõk
készítik el. Ugyancsak gyakran fordul elõ, hogy nem készül részletes, tételes költ-
ségvetés, mivel a létesítendõ építmény árában egy összegben állapodnak meg, és a
teljesítendõ feladat a mûszaki tervdokumentációkból és a mellékletként csatolt
helyiségkimutatásokból határozható meg.
A költségvetéseket célszerû építményenként összeállítani. A következõ esetek-
ben azonban érdemes elkülönített költségvetéseket készíteni:
¨ építés-elõkészítõ munkákra vonatkozóan,
¨ több, önállóan használatba vehetõ létesítmény megvalósítása során,
¨ általányáras (egyösszegû), illetve tételes elszámolás együttes alkalmazása
esetén (pl. felújítási munka során új, önálló létesítménnyel történõ bõvítése
során) stb.
A költségvetés alakjára, formájára nincsenek szabályok, a szakmai gyakorlat a
két-, illetve egyoszlopos költségvetést alkalmazza a legszélesebb körben.
A kétoszlopos költségvetés rovatai:
¨ sorszám (általában munkanemenként újrakezdõdõ számozással),
¨ a tétel, tételváltozat kódja (az alkalmazott normarendszertõl függõ szerke-
zettel),
¨ a tétel, tételváltozat kiírási szövege (az elvégzendõ munka megnevezése, mi-
nõségi követelmények meghatározása stb.),
¨ mértékegységek (a norma pontosságának érdekében esetenként az SI mér-
tékegységek többszöröse),
¨ mennyiségek,
¨ anyagköltségek,
¨ díjak,
¨ anyagköltségek összege,
¨ a díj összege.
Számítógépes háttérrel készülõ költségvetések esetén a kétoszlopos költségve-
tés tartalmazza a díjkiszámítás alapját adó munkaidõ normaértékét is. Egyoszlopos
költségvetéseknél az anyagköltséget és a díjakat összevonják. Természetesen az
elõzõekben ismertetett formáktól eltérõen a felek bármilyen költségvetési kiírás-
ban megállapodhatnak.

129
4.5. A költségvetés készítésének menete
A költségvetések elkészítésének munkaszakaszai:
¨ mennyiségi számítások elvégzése, illetve a tételek, tételváltozatok kiírási szö-
vegének elkészítése,
¨ helyszíni, organizációs eljárás lefolytatása,
¨ anyagok beszerzési árainak, árváltozásainak meghatározása,
¨ munkanemenként a tételek, tételváltozatok anyagköltségének és díjának ki-
számítása, összegzése,
¨ különköltségek meghatározása, a költségvetési összesítõk elkészítése.

4.5.1. Mennyiségi számítások. A tételek, tételváltozatok kiírási

szövegének elkészítése
A mennyiségi számítások elvégzését segíti, illetve nagymértékben megkönnyíti,
ha a tervezõ által készített kivitelezési tervdokumentáció tartalmazza az idomter-
veket, illetve az azokra alapozott méretkimutatásokat. A méretkimutatás az idomok
jegyzéke, amely az idomok összegzését, egy költségvetési tétel mennyiségi számí-
tását tartalmazza a meghatározott mértékegységben. A méretkimutatásban célsze-
rû feltüntetni a költségvetési tétel sorszámát, rövidített kiírási szövegét, idomterv
esetén a részméretek megállapításának alapjául szolgáló tervre való hivatkozást,
valamint a részméreteket, és azokra vonatkozó matematikai mûveleteket, összeg-
zéseket. Az összefüggõ tételek mennyiségeit egymással összhangban kell kiszámí-
tani. A méretkimutatás készítése során a tervdokumentáció helyiségjelöléseit kell
alkalmazni, s azt szintenként, illetve önálló létesítményenként összegezni. A mé-
retkimutatást úgy kell összeállítani, hogy azt az építésben részt vevõ szakemberek
a tervdokumentációval összhangban bármikor azonosítani, ellenõrizni, esetleg mó-
dosítani tudják. A méretkimutatás tételes elszámolás esetén egyértelmûen megha-
tározhatja a mennyiségek kiszámítását.
A költségvetési tételek kiírási szövegét célszerû az alkalmazott normagyûjte-
ményekben fellelhetõ tételekkel megegyezõen szerepeltetni, amennyiben az el-
végzendõ munka teljes egészében azonos a kiírással. Ez esetben a tétel kódját
változtatás nélkül alkalmazzuk. A normagyûjteményekben adott szövegek szük-
ség esetén bõvíthetõk, de csak olyan mértékben, ahogy azt a mûszaki tartalom
egyértelmû meghatározása indokolja. Ha a tétel mûszaki jellemzõi a normákban
foglaltaktól eltérnek (más anyagokat kell alkalmazni vagy eltérõ a munkaidõ, a
gépidõ), akkor módosított (M-) tételt célszerû alkalmazni. A normagyûjtemé-
nyekben nem szereplõ munka esetén különleges (K-) tétel képzendõ. Ez esetben
– különösen számítástechnikai feldolgozás során – is lehetõség van a tétel vala-
mennyi erõforrásának megadására, és az adatok birtokában a költségkalkuláció
elvégzésére.

130
4.5.2. Helyszíni, organizációs bejárás lefolytatása
A költségvetés készítéséhez szükséges adatok megállapítása, a munka költségfel-
tételeit meghatározó körülmények tisztázása érdekében – különösen nagy terjedel-
mû építési-szerelési munka esetében – javasolt a helyszíni bejárás, amelyen az
érintett szakhatóságok képviselõin, a tervezõn, az építtetõn (megrendelõn), a költ-
ségvetés-készítési, árazási feladatokat ellátó munkatársakon kívül jó, ha a verseny-
tárgyalásra meghívott kivitelezõk képviselõi is jelen vannak. A meghívókat a hely-
színi bejárás kitûzött idõpontja elõtt legalább 15 nappal meg kell küldeni az érde-
kelteknek, és minden esetben csatolni kell az organizációs bejárással kapcsolatos
dokumentumokat. A meghívottaknak az érdemi állásfoglalásra, illetve a kötele-
zettségvállalásra feljogosított képviselõiket kell elküldeniük. A helyszíni bejárás-
ról jegyzõkönyvet kell felvenni, amelyben rögzíteni kell minden olyan adatot, amely
befolyásolhatja a költségvetés-készítési, árelemzõ munkát. A megjelentek állás-
pontjukkal kapcsolatban nyilatkozatot tesznek a jegyzõkönyvben, rögzítik esetle-
ges véleményeltéréseiket is, amelyeket a késõbbiek során egyeztetnek, illetve ame-
lyekrõl megállapodnak.

4.5.3. Az anyagok beszerzési árainak, árváltozásainak meghatározása

Célszerû rögzíteni a költségvetés készítésének idõpontjában aktuális, az adott épí-
tési-szerelési munka által érintett építési anyagok, termékek beszerzési árait, illet-
ve azon költségelemeket, amelyeket a kalkulációs munkában felhasználnak. Mivel
az építés folyamata hosszabb idõintervallumot igényelhet, és elõfordul, hogy a
szerzõdéskötés után késõbb kerül csak sor a munka megvalósítására, valamint az
építési anyagárak elõre nem kalkulálható árváltozásai indokolják, hogy a szerzõdõ
felek valamilyen formában állapodjanak meg az anyagok árváltozásainak utólagos
elszámolásáról. Különösen fontosnak és indokoltnak tartjuk, hogy a megállapodás
terjedjen ki az adott építési munka meghatározó, legfontosabb anyagainak ármeg-
határozására, mivel az a teljes megállapodás végösszegének nagyságára jelentõs
hatással van.

4.5.4. A tételek, tételváltozatok anyagköltségének és díjának kiszámítása,

összegzése munkanemenként
Egy, a gyakorlatban elfogadott szokásjog alapján kialakult kalkulációs séma segít-
ségével a tételek anyagköltségei, díjai kiszámíthatók, illetve ezek összegezhetõk.
Kétoszlopos költségvetés esetén a tételek díja és anyagköltsége külön-külön, majd
összesítve, egyoszlopos költségvetés esetén összevontan kerül meghatározásra.
Munkanemenként, normagyûjtemények alkalmazása esetén a tételek növekvõ kód-
számrendszerben, egyéb esetekben technológia szerint sorolandók fel.

131
4.5.5. A különköltségek meghatározása, a költségvetési
összesítõk elkészítése
A költségvetés fõösszesítõjében szerepelnek mindazon költségelemek, amelyek a
tételes költségvetésben nem, ugyanakkor a megvalósulás során esetleg felmerül-
nek. Erre vonatkozóan megkötöttség nem létezik, a leggyakrabban a következõk-
rõl kell rendelkezni:
¨ különleges körülmények miatti többletköltség,
¨ árváltozások, árkockázati fedezet,
¨ fuvarozási és rakodási költség,
¨ bruttó fedezet,
¨ tartalékkeret,
¨ általános forgalmi adó (áfa).

4.6. Költségvetési normatívák. A költségvetések

készítéséhez használatos szoftverek

4.6.1. Építõipari normagyûjtemények

Építõipari normagyûjtemények, költségszámítási normák alkalmazását jogszabály
nem írja elõ. A vállalkozó, illetve a megrendelõ ilyen jellegû igénye, megállapodá-
sa esetén alkalmazhatók az építési-szerelési munkák árképzési munkáját elõsegítõ
normagyûjtemények, amelyek az építmények kivitelezése során általánosan elõ-
forduló szerkezetek tételeire, illetve tételváltozataira meghatározzák az erõforrás-
szükségleteket, az adott tételben elvégzendõ munka részletezését, valamint az álta-
lános és a munkanemenkénti specifikus útmutatókat, a mennyiségmeghatározás és
felmérés szabályait. Mivel nincs központilag jóváhagyott normagyûjtemény, ezért
ma is elõfordul, hogy az 1980-ban megjelent ÉKN, vagy a késõbbi kiadású ÉMIR
vagy a FÉMIR felhasználásával készítik el a költségvetéseket.
Ma a szakma leggyakrabban a TERC Kft. által 1994-ben megjelentetett Egysé-
ges Építõipari Normarendszer (ÉN), illetve annak kisüzemi változata (ÉNK) nor-
magyûjteményeit használja. A TERC Kft. – mint a FÜTI ezirányú szakmai jog-
utódja – az elavult, korszerûtlen FÉMIR és KISÜZEMI normagyûjteményeket vál-
totta fel az elõbb említett normarendszerekkel.

Az Egységes Építõipari Normarendszer (ÉN) rendeltetése és alkalmazása

Az Egységes Építõipari Normarendszer az új és meglévõ épületeken, továbbá köz-
lekedési és vízügyi építményeken végzett építési-szerelési munkák helyszínén nagy
gyakorisággal elõforduló tételek (szerkezetek, munkák)
¨ egységes és szakszerû kiírásáról és
¨ a megvalósításukhoz szükséges közvetlen erõforrás-mennyiségek meghatá-
rozásáról tájékoztat.

132
 A normák – a karbantartási munkák kivételével – az új és meglévõ építményen
végzett építési-szerelési munkára vonatkoznak. A normák alkalmazása az ajánlat-
tétel során lehetõséget biztosít a szükséges ráfordítások elemzésére, továbbá a munka
pontos tartalmának meghatározására, az erõforrások ütemezésére és a teljesítés
számbavételére, elszámolására. Lehetõséget nyújt a vállalati normák képzésére,
módszerével, adataival pedig elõsegíti az összevont normák létrehozását.

A ÉN és köteteinek szerkezete
A ÉN 12 kötetben 36 fejezetet (munkanemet) foglal magába. Valamennyi kötet
tartalmazza az általános útmutatót.
Az általános útmutató tagozódása:
¨ az ÉN rendeltetése és alkalmazása,
¨ az ÉN és kötetei szerkezete,
¨ erõforrás-szükségletek (normák),
¨ a mennyiségmeghatározás és -felmérés általános szabályai,
¨ fogalmak,
¨ függelék (segédszerkezeti anyagok elhasználódása).

Az Egységes Építõipari Normagyûjtemény (ÉN) köteteinek tartalma

ÉN I. Építési munkák (11–15. munkanemek)
ÉN II. Alépítményi munkák (21–23. munkanemek)
ÉN III. Építõmesteri munkák (31–38. munkanemek)
ÉN IV. Szakipar I. (41–44. munkanemek)
ÉN V/1. Szakipar II/1. (47. munkanem)
ÉN V/2. Szakipar II/2. (45., 46., 48. munkanemek)
ÉN VI. Közmû- és vízépítés (53–54. munkanemek)
ÉN VII. Villanyszerelõmunkák (71. munkanem)
ÉN VIII. Épületgépészet I. (81–82. munkanem)
ÉN IX. Útépítési munkák (61–68. munkanemek)
ÉN X. Kiegészítõ tevékenységek (16., 25. munkanemek)
ÉN XI. Épületgépészet II. (83. munkanem)

Az ÉN tételei 7+7 pozíciós csoportosító-azonosító kódszámmal vannak jelölve.

A kód szerkezete:

133
 Az elsõ két számjegy: a munkanemet (fejezet) azonosítja. Harmadik-negyedik
számjegy: a munkanemen belül a szakmai gyakorlat szerint kialakított tételcsoport
azonosítója. Ötödik-hetedik számjegy: a konkrét tételt azonosító sorszám, a továb-
bi 7 pozíció az egyes tételek anyagváltozatainak megjelölésére vonatkozik.
Az egyes tételcsoportokon (harmadik-negyedik számjegyen) belül további kisebb egy-
ségek is kialakulnak. Ezeket azonban nem kódjel, csupán kiemelt szöveg határolja el.
A tételcsoportokon belül számtartományok biztosítják az esetleges további té-
telek késõbbi besorolásának lehetõségét.
Az ÉN egyes kötetei a fejezetek útmutatóit, tételrendjét és a normatáblázatokat
az alábbiak szerint tartalmazzák.
A fejezeti útmutatók tagozódása:
¨ a fejezet tartalma,
¨ a vonatkozó szabványok, mûszaki elõírások,
¨ az erõforrás-szükségleti normatáblázatok tartalma,
¨ a mennyiségmeghatározás és felmérés szabályai,
¨ fogalmak,
¨ függelék.
Az erõforrás-szükségleti táblázatok normaértékei az elõírt biztonságos munka-
végzési feltételek között a vonatkozó szabványnak megfelelõ (általában a végleges
szerkezetnél I. osztályú) anyagok felhasználásával a szabványokban elõírt minõségû
(osztályba sorolás lehetõsége esetén I. osztályú) szerkezetek megvalósítását teszik
lehetõvé. A táblázatok a végleges szerkezet megvalósításához általában azonos mér-
tékben szükséges ideiglenes segédszerkezet (zsaluzás, állványozás) erõforrás-szük-
ségletét is tartalmazzák. Azokat az ideiglenes segédszerkezeteket, amelyek mennyi-
sége a végleges szerkezet mennyiségéhez képest változó, esetenként pedig az alkal-
mazási módja, az anyagának a megválasztása vállalkozói elhatározástól függhet, önálló
fejezetek (az I. kötetben), illetve önálló tételek (53. fejezetben) fejezik ki.
A tételek elszámolási egysége a norma pontosságának érdekében esetenként az
SI-ben szereplõ mértékegységek többszöröse (pl. 100 m, 100 m2 stb.). Az anyagok
mértékegysége általában a forgalmazáshoz alkalmazkodik, bizonyos (szakszerû-
ség diktálta) kivételekkel. Lehetõség esetén ilyenkor utalás található a forgalmazás
szerinti mennyiségre.
A táblázatok a kiírási szövegben körülírt építési-szerelési munkák elvégzéséhez
mûszakilag szükséges erõforrásokat a következõ részletezésben tartalmazzák:
¨ anyagszükséglet,
¨ munkaidõ-szükséglet,
¨ gépimunka-szükséglet.

4.6.2. Költségvetések készítéséhez használatos szoftverek

Napjainkban a gyors, pontos és nem utolsó sorban gazdaságos ajánlatkérõi, ajánlatte-
või munka szinte elképzelhetetlen korszerû számítástechnikai eszközök alkalmazása

134
nélkül. 1985. óta az építõiparban is vannak olyan szoftverek, amelyek megkönnyítik a
költségvetések készítését, az árkalkulációs munkát, sõt van olyan szoftver is, amely az
elektronikus úton beérkezõ ajánlatok objektív összehasonlításában, a legkedvezõbb
ajánlat kiválasztásában nyújt nagy segítséget. Magyarországon a kalkulációs-, költség-
vetés-, ajánlatkészítõ szoftverek két fõ típusa található meg. Fõleg költségbecslésre
alkalmasak az anyagegységárakat, valamint normaidõket tartalmazó szoftverek, ame-
lyek mélyebb ármunkák, árkalkulációk, anyagkivonatok készítésére nem alkalmasak,
hiszen ilyen irányú adattári hátterük nincs. A teljes normaszintû adatállományt tartal-
mazó szoftverek az elõkalkulációs munkától kezdve az utókalkulációig bezáróan vala-
mennyi munkafolyamatra jelentenek hatékony számítástechnikai támogatást. Napja-
inkban Magyarország egyetlen új normagyûjtemény-családjának forgalmazója a TERC
Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Az általa folyamatosan továbbfejlesztett és kizáróla-
gosan forgalmazott Építõipari Vállalkozói Programrendszerek különbözõ változatai a
legelterjedtebbek hazánkban, mivel csak e programrendszerek adatállománya tartal-
mazza az ÉN-ÉNK normarendszerek valamennyi adatát, általános, munkanemenkénti
specifikus elõírásait, felmérési és elõírási szabályait.

A VIKING ÉN-ÉNK Költségvetés-készítõ CD-ROM

A TERC Kft. 1997 januárjában adta ki elõször a VIKING ÉN-ÉNK Költségvetés-
készítõ programot, amely az eltelt 4 év alatt meghatározó szerepet vívott ki magá-
nak a felhasználók körében. A VIKING bármely WINDOWS™-os operációs rend-
szer alatt kizárólag CD-ROM-ról futtatható, költségvetések készítésére (kiírásra),
ajánlatkészítésre használható, egységárakból dolgozó programrendszer. A VIKING
kedvezõ indulóára, feltöltött tételadattára az ÉN-ÉNK rendszerében (több, mint
130 000 tétel), folyamatos tétel- és anyagárfrissítése (félévenként kötelezõen), egy-
szerû használata miatt ma már több, mint 3000 jogtiszta, folyamatos felhasználója
számára nyújt segítséget. A program felhasználói az építõipar teljes vertikumát
reprezentálják, de tényleges segítséget fõleg a tervezõknek és a kisebb vállalkozá-
soknak nyújt, az egységárszintû adatfeltöltése miatt.
A CD-ROM korlátozott, 9 hónapi idõtartamra érvényes. A program az adattárakat
csak az érvényességi idõtartamon belül használja. Ez a megjelenésétõl számított 9.
hónap vége (minden év szeptember, illetve március 30.). Ezen idõtartamon túl a prog-
ram az elkészített, meglévõ költségvetéseket továbbra is feldolgozza, új költségveté-
sekben azonban már csak a felhasználó által egyedileg megadott tételei helyezhetõk el.
A TERC Kft.-nél regisztrált felhasználók esetén a félévenkénti frissítés (upgrade)
ára a mindenkori ár 50%-a. A félévenkénti frissítés magába foglalja az esetleges
programfejlesztéseket, új tételeket, technológiákat, tételadattár-bõvítést, aktualizált,
súlyozott, átlagosított, kiskereskedelmi árakat tartalmazó anyagadattárat.
A VIKING program három fõmodult tartalmaz:
¨ Költségvetés-készítés: egyszerû tételkiválasztás, komplex nyomtatások, gyors
árváltoztatási lehetõség, több, mint 130 000 ÉN-ÉNK tétel, saját tételek tá-
rolhatósága, rezsióradíj megadásának korlátlan lehetõsége stb.

135
 ¨ Munkanyilvántartás (megegyezik a KING programrendszerben található mo-
dullal).
¨ Korábbi évek árjegyzékei: a CD-ROM-on megtalálható a TERC Kft. által
nyomdai formában is kiadott (1997. januárig visszamenõleg 8 félévnyi) 22
féle építõipari szakkönyv (ÉN-ÉNK Egységárgyûjtemények, Anyagárjegy-
zékek) teljes adatállománya, a mindenkori félévi árszinteknek megfelelõen.
E a szolgáltatás fõleg szakértõi tevékenység során használható, mivel meg-
bízható adatokat tartalmaz az elmúlt 4 év építõipari árváltozásaira vonatko-
zóan.

A KIVI Építõipari Költségvetés-készítõ Program

A VIKING program megjelenése óta sok fejlesztési javaslatot kapott a TERC Kft.
a több, mint 3000 folyamatos felhasználójától, többek között olyanokat, amelyek a
KING programrendszernek elemét képezték. A KIVI egy olyan közbensõ prog-
ram, amely a VIKING program egységárgyûjtemény-szintû adataival van feltölt-
ve, a program kezelõfelületét és tudását azonban a KING program elemeibõl vette
(korlátozottan) át.
A KIVI program hardverkulccsal ellátott, merevlemezrõl és CD-ROM-ról fut-
tatható, idõkorlát nélküli program. Két változatban került forgalomba: a STAN-
DARD tartalmazza a költségvetés, munka és ügyfélszolgálati modulokat. A PRO-
FESSIONAL változathoz tartozik még (a három alapmodulon túl) a számlázó- és a
CAD illesztõmodul. Csak ezen változathoz rendelhetõ meg az év közbeni inter-
netes tétel-, tételárfrissítés. A KIVI program évenként egy alkalommal jelenik meg
aktualizált, bõvített adattáraival CD-ROM adathordozón, mindig az elsõ negyedév
végén.

A KING 4.x Építõipari Vállalkozói Programrendszer

A norma- és árgyûjtemények teljes adatállományát tartalmazza a több, mint 15 éve
folyamatosan továbbfejlesztett KING Építõipari Vállalkozói Programrendszer. A
programrendszer az építõipari tervezõk, kivitelezõk, beruházók részére a legkor-
szerûbb számítástechnikai elvek és eljárások alapján készült. Ez érinti a program-
csomag használhatóságát (egyedi és hálózati körülmények között), valamint a rend-
szereszköz függetlenségét. A programrendszer és adattárai az egyszemélyes vál-
lalkozástól kezdve a legnagyobb vállalatok igényeit is maximálisan képesek kielé-
gíteni.
A KING Építõipari Vállalkozói Programrendszer a hazai piac legkomplexebb,
ma már legelterjedtebb költségvetés-készítõ programja. A KING az egyetlen költ-
ségvetés-készítõ program, amely az ÉN-ÉNK adataira alapozva tartalmazza a téte-
lek erõforrásait és normaértékeit, amelyek segítségével a mai gyorsan változó pia-
ci versenyhelyzetben a kalkulációs munkát leveszi a felhasználó válláról. A prog-
ramrendszer a TERC Kft. építõipari szakmai könyveivel, programjaival (KIVI,
VIKING stb.), informatikai CD-ROM-jával és egyéb felhasználói programokkal

136
való kapcsolataival komplex rendszert képez. A CAD illesztõmodul biztosítja a
KING közvetlen kapcsolatát a különféle tervezõrendszerekhez.
A program fõmodulja a költségvetés-készítõ rész, amely sokrétû szolgáltatása
ellenére sem vesztette el lényegét: a költségvetések gyors, pontos, hatékony elké-
szítését. Igazi segítséget jelent az elõ- és utókalkuláció, a felmérési napló, az erõ-
forrás-kigyûjtés, az árelemzés és még sok más munkában.
A KING lehetõséget nyújt több árszint egyidejû kezelésére. Az árazás történhet
külön-külön anyagra, díjra, vagy mindkettõre. A program biztosítja egy vagy akár
az összes költségvetési tétel árelemzését, amelyek igény esetén a költségvetés mel-
lékleteként csatolhatók. A program lehetõséget biztosít munkanemenként a tételek
gyors, százalékos formában történõ áreltérítésére, külön anyagra, díjra vagy mind-
kettõre is.
A program anyagadattárának valamennyi tétele tájékoztató jellegû, súlyozott,
átlagosított, kiskereskedelmi anyagárat tartalmaz. Bármikor lehetõség van tételen-
kénti vagy százalékos árkarbantartásra, akár cikkszámtól-cikkszámig való tarto-
mányonként eltérõ módon. Saját vagy a gyártó, kereskedõ vállalkozások árai for-
dítólista segítségével közvetlenül importálhatók az anyagadattárba. A modul fu-
varkalkulációs szolgáltatása megteremti az anyagok egyenkénti számítását, az
ÉGSZI fuvarkalkulációs táblák segítségével. Természetesen lehetõség van száza-
lékos fuvarköltség-számításra, amelynek során a program az egyedi fuvarkalkulá-
cióval érintett tételeket figyelmen kívül hagyja. A program futtatása során bármi-
kor behívhatók az érintett anyag gyártójának alapadatai, valamint a közvetlen kap-
csolat biztosítva van a TERC Építõanyag Informatikai CD-ROM-mal.
A programrendszer egyik kiemelkedõ szolgáltatása az erõforrások kigyûjtése,
amely egy vagy tetszõleges számú költségvetés (halmozottan) anyag-, munkaerõ-
és gépadataira vonatkozik. A felhasználó igényének megfelelõen az anyagkigyûj-
tés akár keverékszintig felbontva is elkészíthetõ. A gépek kW·h- vagy mûszak-
óraköltséggel is használhatók. Az erõforrások kigyûjthetõk nyomtatva, szûrõállo-
mányként vagy fájlba (pl. készletnyilvántartó program felé történõ átadásra). Az
erõforrás-kigyûjtés elõ- és utókalkulációs munkák elvégzésére kiválóan alkalmaz-
ható.

4.7. Költséggazdálkodás
A gazdálkodási tevékenység költségelemzés szempontú vizsgálata azt jelenti, hogy
a tevékenységek során költségek merülnek fel, illetve a költségeket mindig valami
okozza, és a gazdasági szakemberek feladata, hogy ezeket az okokat minél ponto-
sabban megismerjék. Minél jobban összefüggésbe tudjuk hozni a költségeket a
felmerülésüket elõidézõ okaikkal, annál megalapozottabbak lesznek a vállalkozás
számviteli, pénzügyi információi, és ezáltal vezetõik gazdasági döntései. A költ-
séggazdálkodás lényegéhez tartozik, hogy amennyiben a menedzsment jól ismeri

137
a költségek elõidézésének fõbb tényezõit, akkor – a sikeres gazdálkodás érdeké-
ben – képesek eldönteni, hogy mely problémák megoldása a legfontosabb.
A költségek vizsgálata, felmerülése okainak elemzése szempontjából a leggyak-
rabb költségcsoportok:
¨ költségnemek,
¨ költséghelyek és költségviselõk,
¨ termelés nagyságával való összefüggés,
¨ költségelszámolási szempontok.

4.7.1. Csoportosítás költségnemek szerint

Elsõsorban célszerû meghatároznunk, hogy mit értünk költségen. Valamely ter-
mék vagy szolgáltatás érdekében felmerült élõmunka- és holtmunka-ráfordítást,
pénzben kifizetve. Tehát a költség ebben a felfogásban mindig konkrétan, vala-
mely termék vagy szolgáltatás érdekében merül fel. Különbséget a költség és ki-
adás között a pénzfelhasználás jelent. Pl. cementet vásárolunk és kifizetjük a ce-
ment árát (a cementet munkahelyi depón tároljuk). Egyértelmûen látszik, hogy ez
esetben a vállalat eszközállománya nem csökkent, csak az összetétele változott.
Költség akkor keletkezik, ha a cementet felhasználjuk. A fentiek nem zárják ki azt
az esetet, amikor a pénzfelhasználás egyben költség is, pl. február elején kifizetik a
január havi villamos energia számláját.
A termelési költség a vállalkozás adott idõszakában felmerült összes élõ- és
holtmunka-ráfordítása egy adott szervezet összes ráfordításait tartalmazza, azokat
is, amelyek nem hozhatók közvetlen összefüggésbe valamely termékkel (pl. ügy-
védi díj stb.). Természetesen a vállalkozásnak minden ráfordítást el kell számolnia
a bevételeivel szemben.
A költségszervek szerinti vizsgálat azt mutatja meg, hogy milyen tartalmú, meg-
jelenési formájú költségerõrõl van szó. Az alábbi táblázat a vállalkozás költségne-
menkénti felosztását tartalmazza vázlatosan.

Anyag jellegû ráfordítások – anyagköltség

– igénybe vett anyag jellegû szolgáltatások értéke
– eladott áruk beszerzési értéke
– alvállalkozói teljesítmények értéke
Személyi jellegû ráfordítások – bérköltség
– személyi jellegû egyéb kifizetések
– társadalombiztosítási járulék
Értékcsökkenési leírás
Egyéb költségek
Egyéb ráfordítások

138
A költségek fogalma
A költségek nyilvántartása és elszámolása érdekében képzett területi és szervezeti
egységeket költséghelynek nevezzük. Általában a költséghelyekre csak közvetett
ráfordításokat terhelünk. A költséghelyeket a megbízható nyilvántartás szempont-
jából valamilyen szervezeti rendezõelv alapján képzett vállalati területként jelölik
ki, pl. építésvezetõség, betonüzem, szállítási üzem stb. Ez akkor is lehetséges, hogy
ha a költségfelhasználás nem a vállalat telephelyén történik, ebben az esetben is a
szervezeti séma adja a költséghely képzésének logikáját. (Természetesen a költ-
séghely logikájából következik, hogy nem mindig valamilyen szervezeti terület,
hanem gazdálkodási szempontból kiemelt tevékenység is kezelhetõ költségként,
pl. a minõségbiztosítási folyamat korszerûsítése).

A költségviselõ fogalma
E fogalom pontosításakor azt vizsgáljuk, hogy egy ráfordítási elem felmerülésekor
mely termék (termékcsoport) érdekében merült fel. Költségviselõ tehát lehet egy
termék száma, megnevezése, vagy egy szolgáltatási tevékenység. Az építõiparban
használatos az egyes építmények betûvel („A” épült, „B” épület stb.) vagy szám-
mal történõ (I. épület, II. épület stb.) költségviselõkénti kijelölése. A költségvise-
lõkre általában a közvetlen költséget terheljük.

4.7.2. A költségek vizsgálata a termelési volumenhez való viszony szerint

A költségek a termelés mennyiségi változásának hatására eltérõ mértékben változ-
nak. Jellemzõ azonban, hogy a volumentöbblethez tartozó költségtöbblet más tör-
vényszerûségeket követ, mint a volumencsökkenés hatására bekövetkezõ költség-
csökkenés, ha a volumenek visszafelé mozdulnak, a költségek kevésbé rugalma-
sak. (Ezt a törvényszerûséget költségremanenciának – költség-visszamaradásnak
– nevezik).
Alapvetõen azonban a költséggazdálkodás szempontjából rendkívüli fontos an-
nak megállapítása, hogy a költségek hogyan viselkednek a termelési volumen ala-
kulásával összefüggésben. Ebbõl a szempontból a költségek két nagy csoportba
sorolhatók:
¨ viszonylag állandó (fix),
¨ viszonylag változó (variábilis) költségek.
Állandó költségek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a költségek ezen része
egy bizonyos hatáson belül állandó marad, nem reagál a termelési volumennöve-
kedésre (fix költség). Ez az állandóság azonban két okból viszonylagos. Egyrészt,
mert összegük és az összes költségen belüli arányuk is változhat egyik idõszakról
a másikra. Ezt a változást azonban nem a termelési volumen változása idézi elõ.
Például ebbe a költségcsoportba sorolhatjuk egy gépkönyvelõ munkabérét. A gép-

139
könyvelõ munkabérének emelkedése (esetleg csökkenése) nincs közvetlen össze-
függésben a termelési volumen változásával, ahhoz képest állandó. Bérének válto-
zását egyéb tényezõk (a szakmában eltöltött idõ, szakképzettség stb.) határozzák
meg. Másrészt, mert állandóság (a volumenváltozástól való függetlenség) csak egy
adott termelési struktúrára igaz, csak egy meghatározott gazdálkodási körülmény
mellett érvényesül. Ha a termelés feltételeiben, a termelés szerkezetében lényeges
változás következik be, akkor ezzel összefüggésben (emiatt) e költségek összege
is megváltozhat. Például állandó költség az értékcsökkenési leírás. Ha a vállalat
egymûszakos termelésrõl többmûszakos termelésre tér át, emiatt átmenetileg az
amortizáció változó költség lesz.
Az állandó költségek ilyen okból való változásának jellege eltér a jellegzetesen
változó költségek változásától. Amíg ugyanis a variábilis költségek változása bi-
zonyos karakterisztikával jellemezhetõ, addig a fix költségek változása mintegy
ugrásszerûen következik be, majd a költség a termelési feltételek, a struktúra átme-
neti változásának tartóssá válása után ismét állandó jellegû lesz. Az állandóság
tehát nem jelent azonosságot, és csak bizonyos határok között érvényesül.
A változó költségek jellemzõje, hogy valamilyen módon követik a termelés
mennyiségi változásait. Attól függõen, hogy a reagálás milyen jellegû, a változó
költségek további csoportokba sorolhatók. Az utalványozás alkalmával eldönthetõ
– közvetlen költség –, hogy melyik költségviselõre terhelendõ.
a) Proporcionális (arányosan változó) költségek: a termelés volumenváltozását
azonos irányban és mértékben követik. Idetartoznak: közvetlen anyagkölt-
ség, közvetlen bérköltség és közvetlen bérek járulékai. Számuk tehát viszony-
lag kevés, de jelentõségük annál nagyobb, hiszen a vállalati összköltség dön-
tõ hányadát alkotják ezek a költségfajták.
b) Degresszív (arány alatt változó) költségek: változásuk iránya azonos, de mér-
téke kisebb, mint a termelési volumené. Az ilyen jellegû költségváltozás jel-
lemzi az üzemi és a vállalati általános költségek jelentõs részét. Például a
termelõberendezések mûködtetésének, fenntartásának költségei, a munka-
védelmi költségek, a belsõ szállítás költségei a tapasztalat szerint kisebb mér-
tékben emelkednek (vagy csökkennek), mint ahogyan a termelés volumene
változik.
c) Progresszív (arány felett változó) költségek: nagyobb mértékben emelked-
nek, mint a termelés volumene, de a változás iránya azonos. E költségek
tipikus példája a túlórák bérköltsége, de idesorolható a karbantartási költség
is. Ha ugyanis a termelés mennyiségi növekményét, a gépek, berendezések
optimális mértékét meghaladó igénybevételt érik el, akkor a fokozott kar-
bantartási, javítási igények miatt ezek a költségek nagyobb mértékben növe-
kednek, mint a termelés volumene.
d) Regresszív (fordított arányú) költségek: viszonylag ritkábban elõforduló költ-
ségek, amelyekre az jellemzõ, hogy növekvõ termelési volumen mellett össze-
gükben csökkennek. Ilyen lehet például az üzemek fûtési költsége emelkedõ

140
 munkáslétszám esetén, vagy a részben hulladékanyagot hasznosító üzemek
anyagköltsége, ha a hulladékanyag keletkezésével járó termelés volumene nõ.
A vázolt költségcsoportosítással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a költsé-
gek nem mindig sorolhatók egyértelmûen a proporcionális, vagy degresszív költ-
ségek körébe. Általában elfogadható az a megállapítás, hogy a közvetlen anyagfel-
használás (kevés kivételtõl eltekintve) a legjobban követi a termelési volumen vál-
tozását. Például 10%-os termelési volumennövekedés a közvetlen anyagköltség
10%-os növekedését idézi elõ. Ez a megállapítás azonban csak akkor helytálló, ha
feltételezzük, hogy a termelés mennyiségi változása közben a fajlagos anyagfel-
használás nem változott. A fajlagos anyagfelhasználás megváltozása eltéríti a köz-
vetlen anyagköltség alakulását az arányostól, így az lehet degresszív (ha a fajlagos
anyagfelhasználás javul), illetve progresszív (ha egységnyi termék elõállításához
több anyagot használnak fel) költség.
Hasonló a helyzet a közvetlen bérek vonatkozásában: a fajlagos bérmutató meg-
változása hasonló eltérést idéz elõ.
A gépek mûködtetésének, fenntartásának költségeit a degresszív költségek tipi-
kus példájaként említettük. Elõfordulhat azonban, hogy ugyanez a költség egy tech-
nikailag elavult és erõsen lerongált üzem esetében – mivel a fokozódó igénybevé-
tel egyre növekvõ javítási és karbantartási költséget okoz – progresszív költséggé
válik. Tehát egy általában degresszív költség megváltozott körülmények mellett
progresszív jellegû is lehet.

4.7.3. A költségek elemzése, a költségfüggvények

A termelés költségei a termelés volumenének változásával szoros, függvényszerû-
en leírható és grafikusan ábrázolható kapcsolatban vannak. A proporcionális költ-
ségek esetén a termelés egy egységgel való növelése mindig ugyanakkora költség-
növekedést eredményez.
Tehát az összegükben proporcionálisan (egyenesen arányosan) változó költsé-
gek a termelés terjedelmének, volumenének változásával arányosan változnak. Il-
yen költség pl. a közvetlen anyagköltség és a közvetlen munkabér.
Az összegükben proporcionálisan (egyenesen arányosan) változó költségek a
termékenységre vetítve – általában – fix egységköltséget jelentenek.
Az arányosan változó költségeket felírhatjuk az
Y = bc
függvénnyel, ahol: y az arányosan változó költséget, x a termékmennyiséget jelenti.
Az egyes termékek egységére jutó, arányosan változó költségek ezzel szemben
fix költség jellegûek, amelyeket az
Y
y=
x
függvény ábrázol, ahol y az egységköltséget – átlagköltséget jelenti (4.1. ábra).

141
 Ha az Y helyébe a bx értéket helyettesítjük, akkor kapjuk:
bx
y= és y = b és y =b.
x

4.1. ábra. Arányosan változó költségek

az összes termék arányosan változó költségének alakulása a termelés
volumenének függvényében;
egy termékre jutó, arányosan változó költség alakulása

Az arányosan változó költségek alakulása tehát egy olyan egyenessel ábrázol-

ható, amely a derékszögû koordináta-rendszer origóján megy át, és iránytangense
b. Ezzel szemben a termelékenységre jutó arányosan változó költséget (csakis egy
termékegységre vonatkoztatva) nem változtatja meg, annak nagysága állandó. Azon-
ban az anyagköltségek és a bérköltségek is megváltozhatnak akár a racionálisabb
gazdálkodás, a mûszaki fejlesztés, korszerû termelésszervezés vagy az anyagárak
és bérek emelkedése hatására. Ezért az arányosan változó költségeket egy termék-
egységre vonatkoztatva is csak viszonylag állandó költségeknek tekinthetjük. A
4.1. ábrából kitûnik, hogy arányos változás csak az összes költségekre vonatkozik,
egységköltségekre azonban nem.
Az összegükben progresszíven (növekvõen arányosan) változó költségek azok,
amelyek a termelés terjedelmét, volumenét meghaladó mértékben növekednek. Pl.
ha a termelés növelése érdekében túlórázásra és premizálásra is sor kerül, akkor az
utóbbi költségek nem arányosan, hanem a volumenemelkedés mértékét meghala-
dó arányban növekednek.
Az összegükben progresszív költségek – termelési volumen növekedése esetén
– az önköltséget általában degresszíven növelik. (4.2. ábra).

142
 4.2. ábra. Progresszív költség
az összes termék progresszíven változó költségének alakulása a termelés
volumenének függvényében;
egy termékre jutó, progresszíven változó költség alakulása

A progresszív költséget az Y = dx> függvény fejezi ki, ahol > > 1.

A progresszív költségek függvényét is kifejezhetjük egyszerûbb formában:
Y = dx2.
A termékegységre jutó, vagyis az átlagos költség alakja:

dx β
Y= = dx β −1 ,
x
illetve egyszerûsített alakban:

dx 2
Y= .
x
.
Célszerû a progresszív költségek csökkentésére törekedni különösen akkor, ha
ennek aránya nagy a vállalat költségszerkesztésében.
Az összegükben degresszíven (csökkenõen arányosan) változó költségek a terme-
lés terjedelmének növekedése esetén növekednek ugyan, de kisebb mértékben, mint
a termelés volumene. Ilyen költségek pl. a kisegítõ üzemek költségeinek, az építés-
vezetõségi és üzemi rezsiköltségeknek, a vállalati általános költségeknek egy része.
Az összegükben degresszíven változó költségek – a termelés növekedése ese-
tén – a termékegység költségének csökkentését eredményezik. (4.3. ábra).

143
 A degresszív költségekre írható függvény:
Y = cxα,
ahol 0 < = < 1 .

4.3. ábra. Degresszív költség

az összes termék degresszíven változó költségének alakulása a termelés
volumenének függvényében;
egy termékre jutó, degresszíven változó költség alakulása

A termékegységre jutó (átlagos) függvényt gyakran egyszerûbb formában jelöl-

jük. Ez az egyszerûbb függvény nem tökéletesen pontos – csupán közelítésnek
tekinthetõ – elõnye, azonban az, hogy könnyen kezelhetõ:
Y =c x .
A degresszív költség függvénye:
cxα
Y= = cxα −1 ,
x
illetve egyszerûbben
c x.
Y=
x
A függvény alakulásából megállapítható, hogy változatlan értékesítési árak mel-
lett a termelésnövekedés hatására a degresszív költségalakulás csökkenti az átla-
gos termék egy egységére jutó költséget.
Az összes termékmennyiségre jutó összes költséget az
Y = a + bx + cxα + dxβ
függvény fejezi ki. A volumen növekedése hatására a termékegységre jutó fix költ-
ség egyre kisebb lesz.

144
 4.4. ábra. Állandó költség az összes költség függvényében

4.7.4. Önköltségszámítás – fedezetvizsgálat

Az önköltségszámítás vagy kalkuláció a termelés költségeinek meghatározását je-
lenti. Önköltségszámítás – vagy kalkuláció – mindig a termék vagy szolgáltatás
egy egységre esõ ráfordításainak meghatározása. Eszerint az önköltség egy meg-
határozott építmény, termék vagy szolgáltatás elõállításával kapcsolatos ráfordítá-
sok összegét adja. Az önköltségszámítás vagy kalkuláció elkészíthetõ utólag a tény-
leges ráfordítások alapján – esetleg a kivitelezés körében –, elõre a költségvetés
vagy költségbecslés szerint. Az önköltségszámítást indokolja, hogy a kapott infor-
mációk alapján objektív vezetõi döntések – vállalkozás – születhetnek, segít az
árképzésben, a jövedelmezõség meghatározásában. Az önköltségszámítás a köz-
vetlen költségeket közvetlenül terheli a kalkulációs egységre, a közvetett költsége-
ket pedig pótlékolóeljárás segítségével osztja szét a termékek között.

4.7.4.1. Fedezetszámítás
A fedezetszámítás egy olyan egyszerû módszer, amellyel a menedzsment gyorsan
jut vállalkozási döntéseihez szükséges információkhoz. A fedezetszámítás mód-
szerének a lényege, hogy az ismert vagy tervezett egységár vagy árbevétel és a
változó költségek különbségét képezi. A fedezeti elv tehát abból indul ki, hogy a
fix (állandó) költségek pontosan nem oszthatók fel a termékek között. A pótlékolóel-
járások bizonyos torzítást visznek be a kalkulációba. Ennek kiküszöbölésére a fe-
dezeti elv a fix (állandó) költségeket a nyereséggel együtt kezeli. A fedezeti összeg
tehát a nyereség és a fix költség együtt, a másik lába pedig az egységár mínusz a
termékegységre jutó változó költség.
A fedezeti pont az árbevételi függvény és az összköltségfüggvény metszéspontja.

145
A befejezetlen beruházások leltára
Év végi zárási feladatok végzésekor a befejezetlen beruházásokat is számba kell
venni, a befejezetlen beruházás a vállalat – vagyon – leltárának a része. Célszerû a
leltárt beruházásonkénti bontásban, rovatonkénti megosztásban meghatározni. Sa-
ját kivitelezés esetén a készültségi fok is feltüntetendõ.

4.5. ábra. Klasszikus fedezetszámítási diagram

4.7.4.2. Fedezet az építõiparban

Az építõiparban a fedezeti összeg tartalmazza az építésvezetõség létesítményeinek
fenntartási és üzemeltetési költségeit, az építésvezetõség bérét és járulékait, a gé-
pek, forgóeszközök, bérleti és szerszámhasználati díjak valamennyi költségét. A
munkavédelmi költségeket, a szabványokban meghatározott mintavételek és vizs-
gálatok díjait, az építésvezetõségen felmerült anyagingadozási költségeket. Álta-
lában a közvetlen és közvetett (központi) irányítás költségeit.

4.7.4.3. Határköltség-számítás
Minden gazdasági döntésnél vizsgálni kell a várható gazdasági hatását. Egy gaz-
dasági feladatot akkor célszerû elvállalni, ha eredményként a korábbiakhoz képest
jobb helyzetbe kerülhetünk. Az azonban, hogy jobb helyzetbe kerülünk-e, illetve a
több változat közül melyikkel kerülünk jobb helyzetbe, több módon bírálható el.
Az elemzést elvégezhetjük
¨ a tevékenységek átlagos hozama és
¨ a tevékenységek határhozama (azaz a változás hozama) alapján.

146
 Azt a gondolkodásmódot, amely nem az átlagszámításon alapuló (hagyomá-
nyos) szemléletet veszi figyelembe, hanem a „változáson” keresztül vizsgálja a
gazdasági eseményeket (és annak alapján hozza a döntéseket), marginális gondol-
kodásmódnak (szemléletnek), módszerét határelemnek, határköltség – számítás-
nak nevezzük.
A határértéken alapuló költségszámítás elsõsorban a határköltség megállapítá-
sára irányul, tehát a határköltség:
¨ fogalmát tekintve a rétegtermelés egységköltsége,
¨ tartalma alapján a termék változó költségét jelenti.
A határköltség-elemzés sikeresen használható:
¨ árpolitika, árengedmény kidolgozásánál,
¨ költségkihatású döntéseknél a legmegfelelõbb változat kiválasztásához,
¨ átlagköltség számításon alapuló döntések helyességének ellenõrzõ számítá-
saként.

4.8. Az önköltségszámítás (utókalkuláció) szabályai

A vállalkozásoknak a kalkuláció (utókalkuláció) készítési rendjét az önköltség-
számítási szabályzatban kell meghatároznunk. Az önköltség-számítási szabályzat-
nak a következõket kell tartalmaznia:
¨ az önköltségszámítás tárgyát (kalkulációs egység, beruházás, termék, tech-
nológiai folyamat, szolgáltatás),
¨ a kalkulációs számlát, a kalkulációs költségtényezõk tartalmát,
¨ az önköltségszámítás módszereit, a költségek felosztásának módját,
¨ a költségek utalványozásának, elszámolásának és felosztásának bizonylati
rendjét,
¨ az összköltségszámítás készítésének idõpontját,
¨ a kalkulációs idõszakot,
¨ az önköltségszámítás és könyvviteli adatok egyeztetésének módját,
¨ az adatok szolgáltatásáért és ellenõrzéséért felelõs személyek munkakörét.
Tehát az önköltség-számítási szabályzatban kell rögzíteni azokat a módszere-
ket, területeket, amelyek lehetõvé teszik a megvalósított beruházások valós gazda-
sági értékelését. Az értékelés lényege, hogy a beruházási alapokmányban elõirány-
zott mutatókhoz viszonyítjuk a megvalósult beruházás mûködésének eredményeit.
Az értékelés folyhat kizárólag üzemgazdasági adatok alapján, kizárólag könyvelé-
si adatok alapján, vagy vegyesen.
Az összehasonlító értékelést a következõ tényezõk alapján célszerû elvégezni:
¨ a beruházás révén elõállított termék mennyisége és minõsége,
¨ a beruházás révén megvalósított technológiai folyamat,
¨ az értékesített mennyiség és az árbevétel alakulása,
¨ a beruházás gazdasági mutatóinak alakulása.
147
 Könyvelési adatokkal alátámasztott értékelés akkor lehetséges, ha a beruházás
mûködtetése elkülönített költséghelyen és költségviselõkön történik. Ez esetben a
beruházási eredmény kimutatása a számviteli törvényben elõírt tartalmi követel-
mények figyelembevételével készíthetõ.
Az utólagos gazdasági értékelés módszere az utókalkuláció. Utókalkulációs mód-
szerrel értékeljük a beruházás által elõállított termékek gazdaságosságát, árképzési
szempontok szerinti kalkulációs tételekkel. Az utókalkulációs sémát úgy kell össze-
állítani, hogy a valóságos árbevétellel szemben a hozam meghatározó legyen.
Az AKN- vagy újabban AKFN-struktúra:
1. árbevétel,
2. be: változó költség,
3. fedezeti összeg,
4. be: fix összeg,
5. adózás elõtti jövedelem.

4.8.1. A beruházások utólagos értékelésének összeállítása

1. A beruházási projekt megnevezése.
2. A beruházásban részt vett külföldi fél megnevezése (ha van).
3. A beruházás célrendszerének rövid összefoglalása.
4. A beruházás kezdési és befejezési idõpontja, a tervezett és tényleges idõpontok
összehasonlítása, az eltérések indoklása.
5. A kivitelezõi, közremûködõi kapcsolatok értékelése az esetlegesen érvényesí-
tett szankciók figyelembevételével. Többletmunkák, pótmunkák és lényeges
hiányosságok felsorolása. A próbaüzem és a termelés felfuttatásának mûszaki
tapasztalatai.
6. A fejlesztésiköltség-elõirányzat anyagi bontásban:
¨ a finanszírozás forrásai, a források igénybevételének módja és feltételei,
¨ a fejlesztésiköltség-elõirányzat éves ütemezése,
¨ a beruházási projekt devizaigénye,
¨ a felsoroltakra a tervezett és tényleges adatok összehasonlítása, az eltérések
módosítása, esetleges likviditási nehézségek okainak és következményei-
nek ismertetése.
7. A piaci helyzet, a kereslet-kínálat és árviszonyok, valamint a versenytársak
helyzetének összefoglaló ismertetése.
8. A beruházás eredményeként elõállított termék, szolgáltatás mennyisége, érté-
kesítési ára, árbevétel.
9. Az üzemeltetés anyag-, energia-, munkaerõ-szükségletének alakulása, terve-
zett-tényleges értékek összehasonlítása, az eltérések indoklása.
10. A beruházás jövedelmezõsége; jelenérték-számítás, megtérülési idõ, belsõ ka-
matláb.

148
11. Termékek, tevékenységek elõirányzott és tényleges költségeinek kalkulációs
séma szerint egybevetése. Eltérések indoklása. A beruházási projekt összesített
elemzése, a tervezettõl való eltérés vizsgálata.

Kérdések
1. Ismertesse a kivitelezés árára vonatkozó törvényi szabályozás lényegét (ajánlati
ár, szerzõdéses ár stb.)!
2. Határozza meg az ár összetevõ tényezõit!
3. Ismertesse az áralakulást befolyásoló fõbb költségfajtákat!
4. Határozza meg a költségvetés összeállításának fõbb módszereit!
5. Ismertesse az építõipari normagyûjteményeket!
6. Ismertesse a költségeket a termelési volumenhez való viszony szerint!
7. Jellemezze a költségfüggvények összefüggéseit!
8. Ismertesse a fedezetszámítás módját és jelentõségét!

149
5. Számviteli alapismeretek

A piacgazdaság feltételei között a gazdálkodás folyamatáról, s így a beruházási

tevékenység eredményérõl is csak akkor jutunk reális információkhoz, ha ismer-
jük a számvitel, a könyvvitel gyakran használatos fogalmait. A mûszaki ellenõrök-
nek is meg kell ismerniük a vállalati mérleg és beszámoló jelentõségét, a különbö-
zõ számviteli elõírásokat, szabályokat, a bizonylatokkal szembeni követelménye-
ket.

5.1. A számviteli törvény fõbb alapelvei

A számviteli tevékenység folyamán nyert információk nélkülözhetetlenek a gaz-
dasági és beruházási tevékenységek valós megítéléseihez. A számvitel magában
foglalja a vállalkozás valamennyi számszerûsíthetõ folyamatának rendszeres rög-
zítését és értékelésre alkalmas módszerét. A számviteli nyilvántartások kiinduló-
pontja a gazdasági esemény, amely megváltoztatja a vállalkozás vagyoni, pénz-
ügyi helyzetét. A vállalkozás gazdasági események sorozatából áll (beszerzés, ter-
melés, értékesítés, kifizetés stb.). A számviteli rendszeren belül a könyvvitel fel-
adata ezen események számszerû nyilvántartása.
Az 1992. január 1-jén bevezetett számviteli törvényt azóta többször módosítot-
ták. 2001. év január 1-jétõl pedig új törvényként hatályba lépett az újrakodifikált,
kiegészített és továbbfejlesztett változata, az Európai Unió számviteli irányelvei-
vel harmonizálva.
A számviteli törvény célja változatlanul az, hogy az érdekeltek – a törvény hatá-
lya alá tartozó piaci szereplõk – vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetérõl meg-
bízható képet kapjanak a számviteli beszámolók egységes elvek alapján történõ
elkészítése és közzététele révén. Az újrakodifikált számviteli törvény meghatáro-
zása szerint hatálya alá tartozik a gazdálkodó.
Gazdálkodónak minõsülnek:
¨ a vállalkozás,
¨ az államháztartás szervezetei,
¨ egyéb szervezet,
¨ a Magyar Nemzeti Bank és

150
 ¨ az ellenõrök, illetve a természetes személyek által alapított egészségügyi,
szociális és oktatási intézmények.
Nem terjed ki a számviteli törvény:
¨ a magánszemélyekre, még akkor sem, ha egyéni vállalkozók (illetve ha egyéni
cégként a cégbíróságon bejegyezték),
¨ a polgárjogi társaságra,
¨ az építõközösségre, és
¨ a külföldi vállalkozás magyarországi kereskedelmi képviseletére.
Az üzleti év az az idõtartam, amelyrõl a számviteli beszámolót kell készíteni. A
folyamatosan mûködõ gazdálkodók esetében az üzleti év idõtartama 12 hónap, a
naptári évvel megegyezõ. A beszámolóval lezárt üzleti év – a mérleg fordulónapja
– december 31. 2001. év január elsejétõl ettõl eltérhet:
¨ külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelepe,
¨ külföldi anyavállalat konszolidálásba bevont magyarországi leányvállalata,
illetve ennek további leányvállalata. Az eltérés csak akkor lehetséges, ha a
mérleg fordulónapja a külföldi anyavállalatnál is eltér december 31-étõl.

5.1.1. A vállalkozások beszámolói

A vállalkozások a vagyoni, pénzügyi és jövedelmezõségi helyzetük, sõt az üzleti
év fordulónapjára a számviteli törvényben elõírt könyvvezetéssel alátámasztott be-
számolót kötelesek készíteni, mégpedig egységes elvek szerint, meghatározott for-
mában, ez biztosítja, hogy mindenki egyformán határozza meg a vagyoni helyze-
tét, nyereségét, veszteségét.
Az éves beszámoló részei: mérleg, eredménykimutatás, kiegészítõ melléklet
(2001. január 1-jétõl az üzleti jelentés nem a beszámoló része, de azt továbbra is el
kell készíteni).

5.1.2. Könyvvezetés
A vállalkozások tevékenységük során azokról a gazdasági eseményekrõl, amelyek
vagyoni, pénzügyi és a jövedelemmérõségi helyzetüket alakítják, változtatják, fo-
lyamatos nyilvántartást vezetnek, és azt az üzleti év végével lezárják. Ezt nevez-
zük könyvvezetésnek.
A könyvvezetés lehet:
¨ a bevételek nyilvántartásának vezetése,
¨ egyszeres könyvvitel,
¨ kettõs könyvvitel.
A könyvvezetés az egyszeres és a kettõs könyvvitel rendszerében csak magyar
nyelven történhet. Az egyszeres könyvvitelt vezetõ vállalkozó saját elhatározása
alapján áttérhet a kettõs könyvvitelre bármelyik év január 1-jével. Az egyszeres
könyvvitelt vezetõ vállalkozó köteles áttérni a kettõs könyvvitel vezetésére azt az

151
évet követõ második év január 1-jével, amikor az éves nettó árbevétele két, egy-
mást követõ évben meghaladja az 50 millió Ft-ot. Az új számviteli törvény értel-
mében 2001. év január 1-jétõl új vállalkozás már nem választhatja az egyszeres
könyvvezetési formát, amely az alkalmazott vállalkozások esetében, 2003. 12. 31-
éig maradhat életben. Az egyszeres könyvvezetésben általában a pénzmûveletek
bizonylatainak adatait rögzítik.
A kettõs könyvvitel a gazdasági eseményt annak bekövetkezésekor rögzíti,
függetlenül attól, hogy pénzmozgással együtt jár vagy sem. A kettõs könyvvi-
tel a teljesítmény elvén az egyszeres könyvvitel pedig a pénzfogalma elvén
alapul.
A számviteli információs rendszer részei:

Könyvvitel Éves beszámoló

Bizonylatok kiállítása Éves zárás
Adatok gyûjtése Mérleg
Adatok nyilvántartása Eredménykimutatás
Adatok feldolgozása Kiegészítõ melléklet
Elemzés
Üzleti jelentés
Cash-flow
Értékelés

5.1.3. A számviteli törvény alapelveinek való megfelelés

A vállalkozások, a beruházások gazdasági eseményeinek nyilvántartásakor, az adat-
szolgáltatások és az információáramlás megszervezésekor a számviteli törvény-
ben meghatározott alapelveket kell kötelezõen alkalmazni.
A teljesség elve: a beruházásokkal kapcsolatban minden gazdasági eseményt le
kell könyvelni, amelyek a beruházások kapcsán az eszközökre és forrásokra, illet-
ve a tárgyévi eredményre hatnak, és az adott naptári évre vonatkoznak. Figyelem-
be kell venni azokat a gazdasági eseményeket is, amelyek a mérleg fordulónapját
követõen, de a mérlegkészítés idõpontjáig ismertté váltak.
A valódiság elve: Csak olyan beruházási gazdasági eseményeket, tételeket le-
het könyvvitelileg rögzíteni, amelyek a valóságban megtörténtek, meghatározot-
tak és megállapítottak. Értékelésük megfelel a számviteli törvényben rögzített ér-
tékelési elveknek.
A világosság elve: olyan adat-nyilvántartási és elszámolási rendszert kell alkal-
mazni, amely áttekinthetõ, és a számviteli törvény elõírásainak megfelelõen ren-
dezett.
A következetesség elve: a nyilvántartások vezetése az állandóságot és az össze-
hasonlíthatóságot biztosítja.
A folytonosság elve: több évre áthúzódó beruházások esetében az elszámolások
módszere, az eszközök számbavétele, értékelése az egymást követõ években azo-
nos legyen.

152
 Az összemérés elve: a beruházás adott idõszaki teljesítményét kell figyelembe
venni, a pénzügyi teljesítéstõl függetlenül.
Az óvatosság elve: a beruházásokkal kapcsolatos esetleges értékcsökkenéseket
el kell számolni, függetlenül attól, hogy a tárgyév eredménye hogyan alakul.
A bruttóelszámolás elve: a beruházásokkal is kapcsolatos követelések és köte-
lezettségek egymással szemben nem számolhatók el.
Az egyedi értékelés elve: a beruházás során létrejött eszközöket és kötele-
zettségeket egyedileg kell rögzíteni és értékelni.
Az idõbeli elhatárolás elve: amelyek két vagy több évet érintenek, olyan arány-
ban kell elszámolni, mint amilyen összegben az alapul szolgáló idõszak között
megoszlanak.
A tartalom elsõdlegessége a formával szemben elv: a könyvelés során a gazda-
sági eseményeket, ügyeleteket tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelõen, a
számviteli törvény elõírásaihoz igazodóan kell bemutatni, illetve elszámolni.
A lényegesség elve: minden olyan információt fel kell dolgozni, be kell mutatni
az ésszerûség határain belül, amelyek a felhasználók döntéseit befolyásolhatják.
A költség-haszon összevetésének elve: a nyilvánosságra hozott beruházási infor-
mációk hasznosíthatósága álljon arányban az információk elõállításának költségei-
vel.

5.1.4. A számviteli politika elõírásai

A számviteli törvény elõírásainak megfelelõen minden vállalkozásnak el kell ké-
szítenie az ún. számviteli politikáját. A számviteli politika keretében szabályzatba
kell foglalni a beruházásokkal kapcsolatos feladatokat is:
¨ A beruházások leltárkészítési és leltározási szabályzata. A szabályzatban elõ
kell írni a leltárfelvételek idõpontjait, ki kell jelölni a leltározást végzõk sze-
mélyét, meg kell határozni a leltárfelvételi körzeteket, illetve a leltárfelvételt
ellenõrzõ személyeket. Meg kell határozni a leltárfelvétel és a nyilvántartá-
sok egyeztetésének munkamódszerét, annak határidejét, illetve felelõseit. Meg
kell határozni a leltáreltérések rendezési módját, így például a selejtezési
szabályzatban meg kell határozni az eljárási módszereit.
¨ Az eszközök és források értékelési szabályzata. Ebben a számviteli törvény
elõírásainak megfelelõen a vállalati sajátosságok figyelembevételével sza-
bályozni kell a beruházások értékelési módszereit.
¨ Az önköltségszámítás rendjének szabályzata. Ebben a saját kivitelezésû be-
ruházások értékelését a vállalati sajátosságok figyelembevételével kell meg-
határozni. Elõ kell írni a költségek elszámolásának módját, és a költséghe-
lyek, költségviselõk (munkaszám-) rendszerét is ki kell alakítani.
¨ A belsõ, vállalati pénzkezelés szabályzata. A beruházások pénzügyi lebo-
nyolítását, különös tekintettel a pénztárból történõ készpénzes teljesítésekre,
szabályozni kell.

153
 ¨ A bizonylati rend szabályzata. Meg kell határozni a beruházásokra vonatko-
zó bizonylatok körét és fajtáját, rögzíteni kell a bizonylati utakat, a munka-
köri leírásokkal egyezõ feldolgozási helyeket stb.
A számviteli politikában meg kell határozni a vállalati számviteli elszámolások
során alkalmazott számlarendet és számlatükröt, amely a beruházásoknál alkalma-
zandó fõkönyvi számlákat, illetve azok alszámláit is tartalmazza, utalásokkal az
analitikus nyilvántartásokra és azokkal való kapcsolataira.
A számviteli politikában meg kell határozni a beruházási adatok feldolgozási
módját. Számítógépes programok esetén ki kell jelölni az ún. rendszergazdát, aki
felelõs a programok karbantartásáért, mûködtetéséért.
Beruházások megvalósításánál, amennyiben a beruházó külön alaptevékenysé-
get is végez, célszerû ún. külön beruházási raktárt mûködtetni. A beruházásnak
minõsített eszközök beszállítását és azok mennyiségi és minõségi átvételét itt cél-
szerû elvégezni. Ez azért is különösen fontos, mert a számviteli törvény értelmé-
ben az 50 ezer Ft egyedi beszerzésû tárgyi eszközök üzembe helyezése akkor ese-
dékes, amikor azokat a raktárból kivételezték. A SZT elõírásai szerint ugyanis ezen
értékhatár alatt üzembe helyezéskor a beszerzési ár (vagy elõállítási érték) amorti-
záció alkalmazásával egyszerre számolható el költségként. Mivel a tárgyi eszköz
fogalomkörét azonban nem 50 ezer Ft érték, hanem az 1 éven túli elhasználódási
idõ határozza meg, ezért ezen eszközök elkülönített nyilvántartását meg kell olda-
ni. Másfelõl a beszerzésre vagy elõállításra kerülõ tárgyi eszközök késõbbi idõ-
pontban kerülhetnek telepítési helyükre beállításra, ezért a beruházási raktárban
célszerû õket tulajdonvédelmi és számbavételi szempontból is tárolni.

5.1.5. A számviteli bizonylat fogalma és követelményei

Számviteli bizonylat minden olyan okmány – akár külsõ vagy belsõ –, amelyet
gazdasági esemény számviteli nyilvántartásra készítettek. A fogalom tartalma füg-
getlen annak elõállítási módjától (nyomdai vagy egyéb).
A bizonylat adatainak alakilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell
lenniük (valódiság számviteli alapelve). Fiktív, azaz nem valódi bizonylat, ha for-
mailag megfelel a törvényi követelményeknek, de tartalmilag hiányosságok van-
nak.
A bizonylat megszerzésekor a világosság elvét is szem elõtt kell tartani. A szám-
viteli bizonylatokat a gazdasági esemény megtörténtekor, illetve végrehajtásakor
kell kiállítani, és nem utólag.
A beruházási bizonylat lehet elsõdleges, vagyis alapbizonylat, és másodlagos. Az
ún. alapbizonylat általában a gazdasági esemény elsõdleges megjelenítési formája,
amely a továbbiakban összesítésre, feldolgozásra kerül. Alapbizonylat például: a
kivételezési jegy, számla, kapujegy, terhelési értesítõ, bankértesítés, bankbizonylat,
jegyzõkönyv stb. Alapbizonylatok alkalmazásánál célszerû szabványosított nyom-
tatványokat alkalmazni, mert azok biztosan eleget tesznek a bizonylatokkal szemben

154
támasztott alaki és tartalmi követelményeknek. A feldolgozás során számított újabb
adatokból kiállított további bizonylatok az ún. másodlagos bizonylatok. Általában az
alapbizonylatok az analitikus nyilvántartásban, míg a szintetikus fõkönyvi könyve-
lés a másodlagos bizonylatokból áll össze. A másodlagos bizonylatokra is vonatko-
zik a számviteli törvényben foglalt elvek érvényesítése.
Beruházások is alkalmazzák a szigorú számadás alá vont bizonylatokat (kivéte-
lezési jegyek, jegyzõkönyvek, pénztárbizonylatok stb.). A szigorú számadás fogal-
ma azt jelenti, hogy ezekkel a bizonylatokkal a felhasználást követõen el kell szá-
molni. Ezen bizonylatok körét a bizonylati szabályzatban kell meghatározni, a ke-
zelésükre vonatkozó felelõs személyek meghatározásával.
1996. január 1-jétõl megszûnt az ügyviteli bizonylatok szabványosítása. A nyom-
tatványellátó által korábban forgalmazott bizonylatok alkalmazása nem kötelezõ,
ha helyettük a vállalat/vállalkozó egyéni érdekei alapján nyomdától megrendelt
vagy számítógéppel elõállított bizonylatokat alkalmaz. A bizonylatok követelmé-
nyeit azonban itt is érvényesíteni kell.
Ahhoz, hogy a bizonylatok feldolgozhatók legyenek, általános alaki és tartalmi
kellékeket kell tartalmazniuk:
¨ Bizonylat megnevezése és sorszáma. Számla, nyugta csak sorszámozottan
használható, a 24/1195. (XI. 27.) PM rendelet szerint.
¨ Bizonylatot kiállító gazdálkodó, illetve szervezeti egység megnevezése.
¨ Gazdasági mûveletet elrendelõ személy vagy szervezet megjelölése, az utal-
ványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy, illetve szervezettõl
függõen az ellenõr aláírása. Az utalványozásra, illetve átvételre jogosult sze-
mélyek körének meghatározását külön belsõ utasításba kell foglalni. Gon-
doskodni kell a személyi változások átvezetésérõl.
¨ Bizonylat kiállításának idõpontja, valamint annak az idõszaknak megjelölé-
se, amelyre a bizonylat adatai vonatkoznak (gazdasági esemény teljesítésé-
nek idõpontja).
¨ Gazdasági mûvelet tartalmának leírása, megjelölése, jellegétõl függõen an-
nak mennyiségi, minõségi, értékbeni adatainak feltüntetése.
¨ Külsõ bizonylat esetén (például számla) az elõbbieken kívül tartalmaznia
kell még a külsõ szállító nevét és címét, adóazonosító számát, bankszámla-
számát, a címzett nevét és címét, a kapcsolódó adó alapját és összegét, a
pénzügyi teljesítés határidejét, módját (átutalás, határidõs inkasszó, készpénz).
¨ Másodlagos bizonylatok esetében és az alapbizonylatok összesítése során az
összesített bizonylatok körét, és azt az idõszakot, amelyre az összesítés történt.
¨ Számítógépes programok útján elõállított adathordozók esetében tartalmaz-
nia kell még a feldolgozási program azonosítójelzéseit, valamint az adatállo-
mányt azonosító jelzést. Követelmény, hogy a számítógépes feldolgozás esetén
biztosított legyen bármikor az adatok vizuális megjelenítése (képernyõ), vagy
késedelem nélküli kiíratása. Az azonosításhoz szükséges kódjegyzék össze-
állítása is fontos.

155
 A bizonylatok feldolgozását gazdasági szervezetenkénti bontásban célszerû ún.
ügymeneti leírásokban szabályozni. Ez a beruházások számviteli elszámolási szer-
vezésének fontos eleme. A leírás tartalmának összefüggésben kell lennie a bizony-
latszabályzattal, bizonylati utak meghatározásával és a munkaköri leírásokkal. A
folyamatba épített ellenõrzési pontok meghatározásával és feladatainak kijelölésé-
vel biztosítható a zavarmentes feldolgozás.
A bizonylatok megõrzési idejét külön jogszabályok írják elõ. Általános szabály,
hogy a bizonylatokat legalább 10 évig, illetve az adózással kapcsolatos elévülési
idõ végéig kell tárolni, visszakereshetõ módon.
A beruházási számlák feldolgozásának alapvetõ eleme a számlában foglalt kivi-
telezõi teljesítmény beruházó (megrendelõ) részérõl történõ ellenõrzése, átvétele
és ennek igazolása. Ezt a feladatot általában a mûszaki ellenõrök látják el.
Az igazolást vagy a számlán, vagy az ahhoz csatolt kiegészítõ dokumentációk-
ban rögzítik (felmérési napló, átadás-átvételi jegyzõkönyv stb.). A teljesítmény
igazolásának másik eleme, hogy a tényteljesítményt egybe kell vetni a kivitelezõi
(szállítói) szerzõdésben foglaltakkal. Amennyiben eltérés mutatkozik, akkor rög-
zíteni kell úgy, hogy az eltérés Ft összege meghatározható legyen. Az így elfoga-
dott részösszeg rendezhetõ pénzügyileg.
A beruházás pénzügyi kereteinek betartása érdekében a pénzügyi teljesítmé-
nyek utalványozási rendjének kialakítása, betartása és betartatása alapvetõ feladat.
A számlát arra az idõszakra kell könyvelési nyilvántartásokban rögzíteni, amelyre
a teljesítés megtörtént. Ez különösen az éves zárlati munkálatok során fontos. A
mérleg fordulónapja és készítésének idõpontja között érkezett számlákat az évzáró
könyvelési munkálatok során figyelembe kell venni.
A saját kivitelezésû beruházások esetében is meg kell határozni, hogy a kivite-
lezési munkálatok irányítása mellett ki jogosult a kivitelezéshez szükséges anya-
gok és munkaerõ-felhasználás utalványozására.
A saját erõbõl történõ kivitelezési munka befejezésekor a beruházási munkát
(beruházási munkaszámot) készre kell jelenteni, ennek alapján a munkaszámot
le kell zárni. Ezt a körülményt dokumentálni kell. Ezen idõpont után a munka-
számra közvetlen költség már nem számolható el. A munkaszám lezárása azt
jelenti, hogy mûszaki ellenõrökkel együttmûködve megvizsgálják, hogy a mun-
kaszámra a valós költségek kerültek-e kiterhelésre. Eltérés esetén a valódiság
elvének betartásával a munkaszám lezárásának idõpontjában az elszámolásokat
helyesbíteni kell.
A saját beruházási teljesítmények átvétele hasonló az idegen kivitelezésû telje-
sítmények átvételéhez.
Beszerzés jellegû beruházásoknál a teljesítményt az átvételi jegyzõkönyv iga-
zolja. Ebben a mûszaki átvételre jogosult személy a szerzõdésben foglaltak figye-
lembevételével igazolja a mennyiségi és minõségi, illetve mûszaki tartalom sze-
rinti átvételt. Hangsúlyozni kell a minõségi átvétel fontosságát, és az ezzel kapcso-
latos észrevételek dokumentálását. A beszerzésre kerülõ tárgyi eszközökrõl üzem-

156
be helyezés elõtti ún. raktárbavételi bizonylatot kell kiállítani, amely az ún. „befe-
jezetlen” beruházások nyilvántartásba vételét biztosítja. Ezen eszközök üzembe
helyezési (aktiválási) bizonylata a beruházási raktárból történõ kivételezési jegy.

5.1.6. Az analitikus nyilvántartások rendszere

A szerzõdések nyilvántartása
A beruházások kivitelezésére, megvalósítására szerzõdéseket kell létrehozni. Be-
ruházásonként olyan egyedi szerzõdés-nyilvántartási rendszert kell vezetni, amely
tájékoztat arról, hogy a beruházási cél megvalósítására elõirányzott összegbõl
mennyi a szerzõdéssel lekötött összeg.
A nyilvántartási adatok:
¨ a számítógépes kód,
¨ a beruházás megnevezése,
¨ a szerzõdõ fél megnevezése, banki jelzõszáma,
¨ a szerzõdés tárgya,
¨ a beruházás összegének rovati megbontása (építés, gép, szerelés, egyéb, elõb-
biek belföldi és importbontásban, az import devizában is.),
¨ a szerzõdés sorszáma,
¨ a szerzõdés kelte,
¨ a szerzõdés teljesítésének határideje,
¨ a szerzõdés összege és általános forgalmi adója, szerzõdés mindösszesen,
¨ a szerzõdésmódosítások kelte, összege, új határidõk.
A szerzõdések mûszaki-pénzügyi teljesítésérõl az elõbbihez csatlakozó nyil-
vántartást kell vezetni. Figyelembe kell venni, hogy egy adott beruházás, vagy
létesítmény megvalósításához több beruházási szerzõdés teljesítése is szükséges.
A szerzõdések pénzügyi teljesítését is ennek megfelelõen kell bontani, a követ-
kezõ adatok feltüntetésével:
¨ a mûszaki teljesítés alapján meghatározott és számlázott (terhelt) teljesíten-
dõ forintösszeg,
¨ a teljesítés elõírt idõpontja,
¨ a számlakiállítás, – terhelés idõpontja,
¨ a pénzügyi teljesítés tényleges idõpontja,
¨ a tényleges pénzügyi teljesítés összegszerûsége, külön beruházási összeg és
áfa, ezen belül rovati bontás.
A számítógépes nyilvántartást úgy kell szervezni, hogy a pénzügyi teljesítés
beruházásonként és szerzõdésenként, valamint szállítónkénti bontásban és össze-
sítve is lekérdezhetõ legyen.

Beruházási hitelek – kölcsönök kimutatása

Hitelekrõl, kölcsönökrõl olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyekbõl beruházáson-
kénti bontásban a következõ adatok részleteiben is és összesítve is lekérdezhetõk.

157
 ¨a beruházási hitel, kölcsön céljának megnevezése,
¨a hitel-, kölcsönnyújtó megnevezése, bankforgalmi jelzõszáma,
¨a hitelkeret, kölcsön összege,
¨a hitel igénybevételi lehetõségének ütemezése (negyedév, év),
¨a hitel igénybevételének üteme és összege,
¨a hiteltörlesztés, illetve kölcsön-visszafizetés összegszerûsége visszafizeté-
si, ütemenkénti bontásban,
¨ a hitelkamatok összegszerûsége és esedékessége,
¨ rendelkezésre tartási jutalék, folyósítási jutalék, kezelési költség összegsze-
rûsége, a projektvizsgálati díj,
¨ a törlesztés, kölcsön-visszafizetés után fennmaradó kötelezettségállomány.
Devizahitel vagy -kölcsön esetében a forintösszegeknek megfelelõ devizane-
menkénti bontást is fel kell tüntetni.

Beruházási szállítók analitikája

Az analitikus kimutatás a fõkönyvi könyvelés részletezését biztosítja, és egyben a
beruházás pénzügyi folyamatainak teljesítését is kimutatja. Az analitikus nyilván-
tartás a következõ adatokat tartalmazza:
¨ a beruházási szállító megnevezése, telephelye, címe, bankforgalmi jelzõszá-
ma (azonosítóadatok),
¨ a szállítói követelés kelte,
¨ a követelés pénzügyi teljesítésének határideje, esedékessége,
¨ a követelés összegszerûsége (áfa külön),
¨ a pénzügyi teljesítés idõpontja,
¨ a pénzügyi teljesítés összege,
¨ a szállítói követelés fennmaradó egyenlege,
¨ a szállítói követelés fennmaradó egyenlegének számlánkénti, terhelésenkén-
ti részletezése,
¨ a szállítói követelésbõl határidõn túli, határidõn belüli elkülönítés, összeg-
szerûen,
¨ a szállítói követelésekbõl a beruházó által kifogásolt, illetve rendezés alatt
álló tétel, illetve peresített kötelezettség számlánkénti bontásban.
A nyilvántartásokat úgy kell vezetni, hogy az egyes adatok külön-külön is le-
kérdezhetõk és összesíthetõk legyenek.

Az üzembe helyezési leltár

A leltárt az analitikus tárgyieszköz-nyilvántartás kapja a beruházási szervezettõl az
aktiválások, illetve a nyilvántartásba vétel érdekében. Ez a kimutatás tehát a tár-
gyieszköz-nyilvántartás alapbizonylata. Elkészítése, illetve átadásának határideje
attól függ, hogy a vállalati számviteli politikában az üzembe helyezést követõen
mikorra írták elõ az amortizáció elszámolásának kezdési idõpontját (üzembe he-
lyezését követõ hónap, negyedév).

158
 Az üzembe helyezési leltár, illetve létesítményjegyzék a következõ adatokat
tartalmazza:
¨ a beruházás megnevezése (témaszám, munkaszám stb.),
¨ az üzembe helyezés dátuma,
¨ a sorszám,
¨ a létesítmény megnevezése, leltárfelvételi egységek,
¨ a bevételi bizonylat sorszáma,
¨ a leltárfelvételi egység teljesítményadatai, mûszaki jellemzõi,
¨ a leltári szám,
¨ a bruttó üzembe helyezési érték, ebbõl kibontva: építés, belföldi gép, techno-
lógiai szerelés, szolgáltatás, tervezés, egyéb, importteljesítmény az elõbbiek
bontásában,
¨ az aktív bruttó érték (x),
¨ a leltárfelvételi egység IT-száma (x),
¨ az értékcsökkenési leírási kulcs % (x),
¨ a fõkönyvi aktiválási számlaszám (x),
¨ a költséghely megnevezése, annak fõkönyvi számlaszáma (x),
¨ az egyedi nyilvántartó lap sorszáma (x).
Az x-szel jelölt adatokat az üzembe helyezési leltáron a tárgyieszköz-nyilván-
tartás határozza meg. A bizonylatot a beruházási szervezet vezetõje és illetékes
pénzügyi és számviteli nyilvántartója (ügyviteli alkalmazottja), valamint a leltár-
felelõs és a tárgyieszköz-nyilvántartó írják alá.

Kérdések
1. Mit értünk számvitelen? Melyek a számviteli törvény alapelvei?
2. Ismertesse a számviteli bizonylat fogalmát és követelményeit!
3. Milyen analitikus nyilvántartási rendszereket ismer a beruházásokkal kapcso-
latban?

159
6. Vállalkozási szerzõdések és pénzügyi
elszámolások

6.1. Szerzõdéstípusok
A szerzõdés típusa a megvalósítás során elért eredmény és a megvalósítás idõtarta-
mának egészével összefüggõen felmerülõ felelõsségek és kockázatok allokációját
valósítja meg. Az egyes típusok között ennek megfelelõen aszerint tehetünk kü-
lönbséget, hogy a megvalósításban közremûködõk melyik csoportjához helyezik a
nagyobb felelõsséget és kockázatot. Ebbõl kiindulva megkülönböztethetõ:
¨ tradicionális típusú szerzõdés,
¨ kulcsrakész típusú szerzõdés,
¨ menedzsment típusú szerzõdés.

6.1.1. A tradicionális típusú szerzõdés

A tradicionális típusú szerzõdés lényege, hogy a megvalósítási szakasz tevékenység
folyamatának részekre osztásával egy-egy résztevékenység más-más – egymástól el-
különült – közremûködõhöz kerül. Minden egyes közremûködõ csak az általa végzett
résztevékenység terjedelméig tartozik felelõséggel, illetve visel kockázatot. Követke-
zésképpen az eredmény egészéért (teljesség, funkcióképesség) és a megvalósítás egé-
szének az idõtartamáért az alapvetõ felelõsséget és kockázatokat a projekttulajdonos
(beruházó) viseli. Ugyanakkor, ezért a nagyobb felelõsség- és kockázatviselésért „cse-
rébe” a projekttulajdonosnak több lehetõsége van a megvalósítás közbeni változások
keresztülvitelére és a versenyeztetés szélesítésére, miközben a projekt egészének meg-
valósítási folyamata felett is közvetlen ellenõrzést és befolyást gyakorolhat.
Ez a szerzõdéstípus a következõ elõnyös lehetõségeket kínálja a projekttulajdo-
nos számára:
¨ Viszonylag nagy fokú rugalmasság a teljesítés közben jelentkezõ módosítási
igények keresztülvitelében. Az egyes közremûködõk tevékenységének idõ-
beli elkülönültsége folytán a velük létrehozandó szerzõdések megkötése is
idõben elkülönül egymástól.
¨ Szinte teljes körû ellenõrzési és befolyásolási lehetõség az eredményt létre-
hozó tevékenységek összessége felett. Nincs egyetlen olyan ellenérdekû köz-
remûködõ sem, aki átlátná a megvalósítási folyamat egészét.

160
 ¨ A tevékenységfolyamat részekre osztásával szélesíthetõ a verseny, és így ál-
talában csökkenthetõ a megvalósítás költsége.
A tradicionális formának a projekttulajdonos számára hátrányos következmé-
nyei is vannak:
¨ A megvalósítandó eredmény egészéért (komplettség, mûködõképesség, mi-
nõség stb.), továbbá a megvalósítás egészének idõtartamáért a felelõsségek
és kockázatok döntõ részét a projekttulajdonos kénytelen viselni. Ez akkor is
így van, ha a beruházó ennek nincs tudatában.
¨ A teljesítésben részt vevõ közremûködõk közötti információáramlás egyirá-
nyú és közvetett. Közvetett, mivel alapvetõen a projekttulajdonos közvetíté-
sével valósul meg, hiszen az egyes közremûködõk egyenként vannak szerzõ-
déses kapcsolatban a beruházóval. Ugyanakkor egyirányú az egyes közre-
mûködõk tevékenységének idõbeli elkülönültsége révén.

6.1.2. A kulcsrakész típusú szerzõdés

A kulcsrakész típusú szerzõdés az elõbbivel ellentétes karakterisztikákat mutat, az
elérendõ eredmény egészéért és a megvalósítás egészének idõtartamáért egyetlen
közremûködõ viseli az alapvetõ felelõsséget és kockázatokat. A projekttulajdonos
számára csökken a közvetlen ellenõrzés és befolyás gyakorlásának lehetõsége. Ez
esetben ugyanis a döntés-elõkészítési szakasz végére kettejük között (ti. a projekt-
tulajdonos és az egyetlen közremûködõ között) elkötelezettség jön létre a megva-
lósítás egészére nézve. Ennek a projekttulajdonossal szembeni egyszemélyi fele-
lõsség- és kockázatviselésnek az sem mond ellent, ha a kulcsrakész közremûködõ
további közremûködõket (alvállalkozókat) alkalmaz. Az utóbbiak ugyanis nincse-
nek közvetlen kapcsolatban a projekttulajdonossal.
A kulcsrakész szerzõdéstípusnak több modellje is kialakult. Eltekintve az ún.
félig kulcsrakész modelltõl, ahol a projekttulajdonos bizonyos, a megvalósítandó
eredmény szempontjából nem közvetlenül meghatározó tevékenységet saját fele-
lõsségi és kockázati körében tart (pl. egy termelõüzem esetében az irodaépület
megvalósítása). A modellek abban különböznek egymástól, hogy a beruházás meg-
valósítása után a kulcsrakész vállalkozó adott esetben milyen szerepkörben (pl.
üzemeltetés és az üzemeltetési ismeretek átadása a beruházó szakemberei számá-
ra) vesz részt a mûködés egy meghatározott kezdeti szakaszában. Az utóbbi meg-
oldások a beruházási projektek gyakorlatában terjedtek el.
A hazai szóhasználat szerint – amit a jogalkotói gyakorlat is átvett – ezt a szerzõdés-
típust hívják fõvállalkozói szerzõdésnek. Ez a szóhasználat teljes mértékben ellentétes
a nemzetközi gyakorlattal, amely azt a megvalósításban részt vevõ közremûködõt ne-
vezi fõvállalkozónak, aki – függetlenül az általa viselt felelõsség és kockázat terjedel-
métõl – közvetlen szerzõdéses kapcsolatban áll a projekttulajdonos beruházóval.
A kulcsrakész forma a következõ elõnyös lehetõségeket kínálja a projekttulaj-
donos számára:

161
 ¨ A projekttulajdonos egyetlen közremûködõvel áll kapcsolatban a teljes meg-
valósítási szakaszt illetõen, aki egyszemélyi és oszthatatlan felelõsséget és
kockázatot visel a célrendszerben megfogalmazottak megvalósításáért és an-
nak idõtartamáért.
¨ Lényegesen csökkenthetõ a projektirányítást ellátó szervezeti egység (beru-
házó) mérete, illetve a projekt irányításában részt vevõk száma, minthogy e
tevékenység egy jelentõs részét a projekttulajdonos szolgáltatásként kapja a
kulcsrakész vállalkozótól. Ez szükségszerû velejárója a szerzõdéstípus al-
kalmazásának.
¨ Az egyetlen felelõsségi és kockázati körbõl adódóan növelhetõ a megvalósí-
tási folyamat tevékenységei között az átfedések száma és mértéke, így csök-
kenthetõ a megvalósítás idõtartama.
¨ Lehetõvé válik a megvalósítás meghatározó résztvevõi – a beruházó és a
kulcsrakész vállalkozó – között a gyorsabb, de fõleg a közvetlen információ-
áramlás.
A kulcsrakész elrendezés hátrányos következményei a projekttulajdonos szá-
mára:
¨ A projekttulajdonos a beruházásmegvalósítási folyamat megkezdése elõtt kö-
töttséget vállal a megvalósítási folyamat egészére, így lényegesen korláto-
zottabb a megvalósítás módosítási igényeinek keresztülvitelében.
¨ A tradicionális megoldáshoz viszonyítva korlátozottabbak a beruházó ellen-
õrzési és befolyásolási lehetõségei, minthogy a megvalósítási folyamat egé-
sze a kulcsrakész vállalkozónál összpontosul.
¨ A kulcsrakész szerzõdéstípus alkalmazásakor korlátozottabb a verseny, mert
az ebbõl adódó felelõsségek és kockázatok viselésére alkalmas közremûkö-
dõk száma is korlátozott.

6.1.3. A menedzsment típusú szerzõdés

A menedzsment típusú szerzõdés kialakulását olyan szándék motiválta, amely
meg akarta õrizni egyetlen szerzõdéstípusban a tradicionális típusú szerzõdés
adta közvetlen ellenõrzés lehetõségét, valamint a kulcsrakész típusú szerzõdés
kínálta egyértelmû egyszemélyi felelõsségvállalás elõnyeit. Ily módon több mo-
dell is van a típuson belül, az egyszerûbbek a tradicionális típushoz állnak közel,
míg a többi inkább a kulcsrakész típushoz közelít. Így a menedzsment típusú
szerzõdésmodellek egyfajta folytonossági sort alkotnak a két, elõzõ típus között.
Általában elmondható, hogy a kialakulásukat motiváló célt – a másik két szerzõ-
déstípus elõnyeinek egyesítését – csak viszonylagosan sikerült megvalósítani. E
viszonylagosság mértékét az a szerepkör határozza meg, amelyet a menedzs-
ment típusú szerzõdés bevezetésével együtt kialakult speciális közremûködõ – a
menedzsmentvállalkozó (beruházási lebonyolító) – betölt a beruházó és a meg-
valósítást végzõ közremûködõk között. Ez az új közremûködõ a beruházótól át-

162
vállalja a megvalósítás egészére nézve a felelõsségek és kockázatok egy (adott
modell esetén jelentõs) részét, miközben a tevékenység részekre osztásából szár-
mazó elõnyök is érvényesíthetõk. A menedzsmentvállalkozó a beruházó helyett,
és annak nevében – pótolva az õ projektirányítási járatlanságból adódó felelõs-
ség- és kockázatviselési alkalmatlanságot – hoz létre jogi kapcsolatot a megva-
lósításban közremûködõkkel.
A menedzsment típusú szerzõdéseknek a gyakorlatban is meghonosodott kö-
vetkezõ modelljei alakultak ki:
¨ egyszerû menedzsmentmodell, ahol a menedzsmentvállalkozó feladata csak
az építési-szerelési tevékenységekre terjed ki,
¨ tervezés plusz építés-szerelés modellje, a menedzsmentvállalkozó feladata
mind a kiviteli tervezésre, mind az építés-szerelésre vonatkozóan érvénye-
sül,
¨ projektmenedzsment-modell, ahol a menedzsmentvállalkozó akár tervezõi, akár
kivitelezõi kapacitással is részt vesz a projektmegvalósításban, miközben a
projektek irányítására közös szervezeti egységet hoznak létre a beruházóval
A menedzsment típusú szerzõdések leglényegesebb elõnyei:
¨ Mivel a megvalósítási szakasz tevékenységei ez esetben is több közremûkö-
dõ révén valósulnak meg, így itt is adódik a verseny szélesítésének, valamit
a megvalósítás közbeni módosítások rugalmasabb lehetõsége, továbbá a te-
vékenység egészére vonatkozó nagyobb ellenõrzés és befolyásolás lehetõsé-
ge a beruházó számára.
¨ A menedzsmentvállalkozó koordinációs tevékenysége révén növelhetõ a te-
vékenységek közötti átfedések száma és mértéke, így csökkenthetõ a megva-
lósítás egészének idõtartama.
¨ A projektnyitást mint szolgáltatást a menedzsmentvállalkozó biztosítja a pro-
jekttulajdonos számára, így a szervezet méretében jelentkezõ megtakarítá-
sok lehetségesek.
A menedzsment típusú szerzõdések hátrányos vonásai legfõképp a kulcsrakész
elrendezéssel való összehasonlítás során jelentkeznek:
¨ A menedzsmentvállalkozó felelõsség- és kockázatviselése nem olyan mérté-
kû, mint a kulcsrakész vállalkozó gyakorlatilag egyszemélyi és oszthatatlan
felelõsség- és kockázatviselése.
¨ A megvalósításban közremûködõk közötti információáramlás részben köz-
vetett marad.
A szerzõdéstípusok között úgy tettünk különbséget, hogy azok az általuk érin-
tett felelõsségek és kockázatok allokációjának eredményeként hová helyezik a ter-
heket.
A beruházási döntéshez egy további különbségtétel is szükséges, amely az egyes
típusok között a beruházásmegvalósítási fázis tevékenységeire vonatkozott integ-
ratív képesség (kapacitás) alapján is különbséget tesz. Eszerint a beruházóval szem-
beni egyszemélyi jellegû felelõsség- és kockázatviselést eredményezõ, kulcsra-

163
kész típusú szerzõdés rendelkezik teljes mértékû integratív kapacitással, minthogy
az erre jellemzõ allokáció csak úgy jöhet létre, ha a megvalósítási fázis egészét
egyetlen közremûködõi szervezethez rendelik hozzá.

6.2. Pénzügyi elszámolási módok

A pénzügyi elszámolási mód segítségével jön létre a beruházás megvalósítása költ-
ségkockázatainak allokációja. Ebbõl következõen az elszámolási mód egyes típu-
sait aszerint különböztethetjük meg, hogy azok a megvalósításban közremûködõk
melyik csoportjához helyezik a megvalósítással összefüggõ pénzügyi kockázatok
döntõ többségét. Ennek alapján beszélhetünk:
¨ árbázisú,
¨ költségbázisú,
¨ célbázisú elszámolási módokról.

6.2.1. Árbázisú elszámolási módok

Az árbázisú elszámolási módban a megvalósítást végzõ közremûködõk tevékeny-
ségének a beruházó által fizetett ellenértékét elõzetesen rögzítik. Ezért ez a pénz-
ben kifejezett ellenérték árként funkcionál, következésképpen a megvalósítás te-
vékenységinek költségkockázatát gyakorlatilag teljes mértékben a közremûködõk
viselik. Amennyiben nem következik be változás a beruházási projekt tartalmában
és terjedelmében a megvalósítás során, a megvalósítás költségei a beruházó szá-
mára változatlanok maradnak, vagyis további kockázatok e tekintetben számára
nincsenek.
A megvalósítás ellenértékét rögzíthetik egyetlen összegben kifejezve, ez az áta-
lányár. Lehetséges azonban egységnyi mennyiségekre (a megvalósítás egységnyi
mennyisége vagy a megvalósításhoz szükséges különféle szolgáltatások egység-
nyi mennyisége) is értelmezni a pénzügyi ellenértéket. Ez esetben egységárak alap-
ján történik az elszámolás.
Az átalányár meglehetõsen merev és rugalmatlan mind az esetleges inflációval,
mind a megvalósítás közbeni változásokkal szemben, az egységárak lényegesen ru-
galmasabbak. Az átalány rugalmatlansága az inflációval szemben az ún. csúszóár-
klauzula bevezetésével csökkenõ, a változásokkal szembeni rugalmatlansága pedig
az egységárakkal történõ vegyes alkalmazással enyhítõ. Ez esetben az esetleges vál-
tozások átalányárra gyakorolt hatása az egységárak alapján kalkulálhatóvá válik.
A beruházó szempontjából az árbázisú elszámolási módoknak a következõ elõ-
nyös sajátosságai vannak:
¨ Eltekintve a megvalósítás során bekövetkezõ változásoktól, a megvalósítás költ-
ségei elõre ismertek, így pusztán csak ebbõl az aspektusból nézve lehetõség
van a megvalósításra vonatkozó pontos pénzáramlási terv elkészítésére.

164
 ¨ A megvalósítás költségkockázatai – ugyancsak eltekintve a megvalósítás so-
rán bekövetkezõ változásoktól – nem terhelik a beruházót.
Ezzel együtt az árbázisú elszámolási módok említésre méltó hátrányos követ-
kezményeket is magukban hordoznak:
¨ A teljesítményarányos kifizetések kapcsán létrejövõ ún. elõterhelt elszámo-
lási mechanizmus kialakulása. Így az idõben korábban sorra kerülõ tevé-
kenységek relatíve felértékelõdnek, míg a befejezõ tevékenységek relatíve
alulértékeltté válnak. Ily módon a beruházó gyakorlatilag elõfinanszírozást
nyújt a közremûködõknek;
¨ A bizonytalanságok költséghatásaival szembeni rugalmatlanságuk következ-
tében kétféle szélsõséges ajánlattevõi magatartást is kiválthatnak. Ezek egyi-
ke, különösen hosszú átfutási idejû beruházási projektek esetében, az irreálisan
magas költségtartalékok képzése az ajánlati árban. A másik szélsõséges maga-
tartás pedig (néha tudatosan, a versenypozíció javítása érdekében) a reális költ-
ségtartalékok figyelmen kívül hagyása. Az elõbbi akarva-akaratlanul növeli az
átlagos ajánlati árszintet, az utóbbi pedig a megvalósítás során okozhat finan-
szírozási problémát, és ily módon lassíthatja magát a teljesítést is;
¨ A rugalmassággal függ össze az a sajátosság, hogy szimpla átalányár alkalma-
zása esetén gyakorlatilag bizonytalanná válik a megvalósítás során bekövetke-
zõ módosítások költséghatásainak elszámolása. Ez számos, a megvalósítást
hátráltató konfliktushoz vezet a projekttulajdonos és a közremûködõk között;
¨ Minthogy az árbázisú elszámolás alkalmazása feltételezi a teljesítendõ tevé-
kenységek viszonylag pontos ismeretét, így önmagában is a tevékenységek
közötti átfedés számának és mértékének csökkenése irányába hat, különösen
tradicionális szerzõdéstípussal együtt alkalmazva.

6.2.2. Költségbázisú elszámolási módok

Költségbázisú elszámolási módban a beruházó a megvalósítás során az aktuálisan
felmerülõ közvetlen költségeket téríti a közremûködõk számára. Ezen túl pedig
egy elõre meghatározott (vagy összegszerûen, vagy a közvetlen költségek százalé-
kában kifejezett) díjat fizet a számukra általános költségeik, illetve nyereségük
fedezetére. Ily módon ez az elszámolási mód – ellentétben az árbázisú elszámolás-
sal – a megvalósítás költségkockázatait a projekttulajdonosra helyezi.
A költségbázisú elszámolás teljes mértékben rugalmas a megvalósítás közben
változtatásokra, ugyanakkor hajlamos a megvalósítás szempontjából indokolatlan
költségnövekedés kialakulására is.
A költségbázisú elszámolási módnak a projekttulajdonos számára adódó elõnyei:
¨ teljes mértékben rugalmasan viselkedik mindenfajra bizonytalanság költség-
hatásával szemben, ezért
¨ nagyobb mértékû megvalósítás közbeni módosításokat is lehetõvé tesz,
¨ nem ad lehetõséget rejtett költségtartalékok képzésére.

165
 ¨ A rugalmasságával magyarázható az is, hogy pusztán a költségbázisú elszá-
molás alkalmazása önmagában is lehetõséget teremt a tevékenységek közötti
átfedések számának és mértékének növelésére. Ez pedig a megvalósítás idõ-
tartamának egészét rövidíti, minthogy ez esetben nem szükséges, hogy az
ajánlattevõk számára a teljesítendõ tevékenységcsomag elõzetesen viszony-
lag pontosan ismert legyen.
E nyilvánvalónak tûnõ elõnyök mellett a költségbázisú elszámolási mód jelen-
tõs hátrányos következményeket is hordoz:
¨ Költségnövelési hajlam lép fel a közremûködõk oldalán. Egyrészt, mert a
költségkockázatot ebben az esetben a beruházó viseli és nem a közremûkö-
dõk, másrészt, mert az ún. költség plusz százalék típusú elszámolás kifeje-
zetten ösztökéli is erre a közremûködõket;
¨ Miután az elszámolás technikai bázisa, a beruházás egyedileg kialakított,
ellenõrizhetõ, áttekinthetõ és korrekt költség-nyilvántartási és költségbizo-
nylatolási rendszer, ez újabb költségnövelõ körülmény mind a projekttulaj-
donos, mind a közremûködõk oldalán;
¨ A megvalósítás költségei nem pontosan ismertek elõzetesen a beruházó szá-
mára, így az optimális finanszírozást lehetõvé tevõ, megbízható pénzáramlá-
si terv sem készíthetõ sok esetben.

6.2.3. Célbázisú elszámolási módok

Az elõbbi elszámolási módokat sok kritika érte a szakirodalomban és a gyakorlat-
ban egyaránt. A kritika részben a túlzottan egyoldalú kockázatmegosztásra, rész-
ben a rugalmatlanságra, illetve a költségnövekedési hajlamra irányult. Ezért is ala-
kultak ki olyan elszámolási módok, amelyek jobb teljesítésre vagy másfelõl költ-
ségtakarításra ösztönzik a közremûködõket. Ezeket nevezzük összefoglalóan cél-
bázisú elszámolási módoknak. Bár kialakításuk alapvetõ motiválója a jobb teljesí-
tés valamely formában történõ megvalósulása volt, ezzel együtt a célbázisú elszá-
molási módok sok vonatkozásban kiegyenlítettebb kockázati allokációt hoznak
létre, mint az elszámolási módok elõzõ két csoportja. Ez a jelenség nyilvánvalóan
összefügg azzal a körülménnyel, hogy a célbázisú elszámolási módok önmaguk-
ban nem, csak az elszámolási módok elõzõ két csoportjának valamelyikére épülve
alkalmazhatók. Ezért azokat joggal tekinthetjük a pénzügyi elszámolási módok
alaptípusainak.
A célbázisú elszámolási módok legegyszerûbben az elsõdleges projektcélok (be-
ruházási célrendszer) oldaláról közelíthetõk meg. Ezek alapján a célbázisú elszá-
molás irányulhat:
¨ az eredményre, vagyis a létesítmény valamely paraméterében mért jobb tel-
jesítésre,
¨ az idõtartamra, vagyis egy kitûzött határidõhöz viszonyított korábbi teljesí-
tésre,

166
 ¨ a költségekre, vagyis egy rögzített költségkerethez viszonyított megtakarítás
elérésére, illetve a túllépés szankcionálására.
A célbázisú elszámolási módok alkalmazásának alapfeltétele a célok kvantita-
tív meghatározása. Ezzel összefüggésben fogalmazhatók meg a célbázisú elszá-
molási módok alkalmazhatóságának feltételei is:
¨ a célérték meghatározása,
¨ a cél teljesítéséhez kapcsolódó, pénzben kifejezett ellenérték rögzítése,
¨ a célhoz viszonyított jobb (vagy rosszabb) teljesítés pénzbeni elismerésének
(vagy szankcionálásának) meghatározása.
Elveikben nincs korlátja annak, hogy akár mind a három lehetséges cél egyide-
jûleg megjelenjen az elszámolási módban, ugyanakkor az a körülmény, hogy ezek
az elszámolási módok csak az elõbbi kettõ valamelyikére épülve értelmezhetõek,
korlátokat állít. Így például árbázisú elszámolásban nem értelmezhetõ a költség-
cél, vagy gyakorlatilag megoldhatatlan költségbázisú elszámolásban a célhatár-
idõhöz tartozó költségek elkülönítése. A célbázisú elszámolások tapasztalatai ugyan-
akkor arra is felhívják a figyelmet, hogy minden olyan esetben, amikor a minõség
megbízhatóan nem ellenõrizhetõ, sem a megvalósítás, sem egy próbaüzemi eljárás
során, ott a „jobb teljesítés” nagyrészt a minõség rovására valósul meg.
A pénzügyi elszámolási módok összefoglalásaként leszögezhetõ, hogy a két alap-
típus – az árbázisú és a költségbázisú elszámolás – teljesen ellentétes módon hozza
létre a beruházás megvalósításával összefüggõ költségkockázatok allokációját.
Ugyanakkor a célbázisú elszámolások – bár elsõdleges funkciójuk az ösztönzés,
mégis – a megvalósítás költségkockázatainak egyfajta kiegyenlítettebb allokáció-
ját is eredményezik. Ez különösen a költségcél típusú elszámolási mód esetében
nyilvánvaló.

Kérdések
1. Ismertesse a kivitelezés felelõsségmegosztását szerzõdéstípusonként!
2. Mutassa be a pénzügyi elszámolás módját ár-, költség- és célbázisú eljárásnál!

167
7. Idõ- és költségtervezés

Az építésben is igaz az a mondás, hogy „az idõ pénz”. Ezért a mûszaki ellenõr-
nek – aki az építés idõbeni haladását figyeli, a számlákat igazolja – az idõterve-
zéssel és a pénzügyi ütemezéssel kapcsolatos ismeretekben jártasnak kell lennie.
Csak így van lehetõsége a megfelelõ részletességû, jól követhetõ idõtervek és a
kapcsolódó pénzügyi ütemtervek elkészíttetésére, a napi gyakorlatban az ellen-
õrzés során ezek alkalmazására. Így megalapozott tevékenységével segítheti elõ
megbízója számára a megalapozott résszámlák kifizetését, és a határidõre törté-
nõ munkavégzést.
Az építésben alkalmazott idõtervek meghatározzák
¨ az építés során elvégzendõ folyamatok idõigényét és idõhelyzetét, illetve
bizonyos esetekben kijelölik a folyamat rendelkezésére álló idõintervallu-
mot,
¨ a folyamatokhoz tartozó mûszaki tartalmat,
¨ az idõbeni és térbeni összefüggéseket, a technológiai, szervezési és kapaci-
tásfeltételeket,
¨ a feladatok végrehajtási sorrendjét,
¨ az igényelt korlátozásokat,
¨ a teljes építés idõtartamát, illetve a kezdés és befejezés naptári idõpontjait.
Ezeken túl, jellemzõen az építési vállalkozó munkájával kapcsolatban jelent-
kezhet igényként a feladatok elvégzéséhez szükséges
¨ kapacitások szükséges mértékének,
¨ ezek összetételének (pl. építõmunkás/szakmunkás), valamint
¨ a kapacitásigények alakulásának az építési idõ intervallumában történõ meg-
határozása.

7.1. Az idõtervek ábrázolási módjai

Az idõtervek a különbözõ alkalmazási igények, a létesítmény jellege, a tervezés
idõtávlata szerint különféle formában ábrázolhatók. Az építõiparban az következõ
alkalmazási formák terjedtek el.

168
7.1.1. Numerikus (táblázatos) ütemterv
A legegyszerûbb ábrázolásmód, könnyen elõállítható bármely táblázatot kezelõ
programmal, így különféle csoportosításokban is jól rendezhetõk a benne szereplõ
adatok (7.1. ábra).
Általában a folyamat megnevezését, mennyiségét, idõtartamát és a naptári kez-
dési és befejezési idõpontot tartalmazza. Megjegyzésként szokásos a felelõs, a vál-
lalkozó, illetve egyéb fontos körülmény megadása.

Megnevezés Mennyiség Idõtartam Kezdés Befejezés Felelõs

Humuszleszedés 400 m3 2 nap VIII. 12. VIII. 13.
Alapárok kiemelése 120 m3 2 nap VIII. 13. VIII. 14.
Szerelõbeton 32 m3 4 nap VIII. 14. VIII. 17.

7.1. ábra. Numerikus ütemterv

7.1.2. Sávos ütemterv – (Gantt-) diagram

A legelterjedtebben alkalmazott ábrázolásforma, amikor az építés folyamatait el-
különítve, idõlépték szerint a kezdési és befejezési határidejükkel a végrehajtás
folyamatos vagy szakaszos jellegének szemléltetésével mutatják be (7.2. ábra).
Általában a vízszintes tengelyen a naptárosított idõt, a függõleges tengelyen a fo-
lyamatokat tüntetjük fel. Az ütemvonalakhoz rendelt egyéb kiegészítõ informáci-
ókkal: pl. a folyamat jellemzõ mennyiségével, a kapacitás mértékével, a végrehaj-
tó szervezet megnevezésével áttekinthetõen mutatja be a feladat elvégzésének fel-

7.2. ábra. Sávos ütemterv

169
tételeit. A munka ténylegesen elvégzett részének – idõszakonkénti – feltüntetésé-
vel a folyamat elõrehaladását szemléletesen mutatja. Ennek az ábrázolásnak elõ-
nye a közismertsége, egyszerû rajzolhatósága (akár ceruza és egy vonalzó, vagy
akár az excel táblázatkezelõ is szóba jöhet). Hátránya, hogy a folyamatok térbeni
helyzetét csak áttételesen mutatja.

7.1.3. Ciklogram
A ciklogramos ábrázolás módot ad a folyamatok térbeni és idõbeni helyzetének
bemutatására (7.3. ábra). A derékszögû koordináta-rendszerben általában – a felfe-
lé mutató – függõleges tengelyen az építményre jellemzõ valamilyen térbeli para-
méter van feltüntetve (csatorna, út szelvényezése, épületek szekciói stb.), a víz-
szintes tengelyen az idõ. A folyamatok e tér-idõ koordináta-rendszerben vannak
ábrázolva a hozzájuk tartozó azonosítóval, esetleg egyéb kapcsolódó információ-
val (pl. alkalmazott kapacitás mértéke).
A sávos ütemtervvel szemben ez az ábrázolási forma alig ad lehetõséget a fo-
lyamatok tervezett állapotának és tényleges elõrehaladásának egyidejû, áttekinthe-
tõ ábrázolására.

7.3. ábra. Ciklogram

7.1.4. Hálós ütemtervek

A hálós modellezést segítõ számítógépes programok elterjedésével ez a technika is
viszonylag széles körben alkalmazott. Az építõipari gyakorlatban más hálótervezési
eljárások (CPM, PERT), az ún. tevékenységorientált, tevékenység-csomópontú terve-
zési eljárás (MPM) terjedt el. Ez a gráfelméleti alapokat alkalmazó technika lehetõsé-
get ad többféle kapcsolattípus kezelésére, az átlapolt tevékenység helyzetleírására.
A hálós modellben az egyes folyamatok – tevékenységek –, illetve események
között technológiai, szervezési kapcsolatok írhatók elõ. A logikai kapcsolatok fel-
tételei, valamint a tevékenységidõk ismeretében számíthatók a legfontosabb határ-
idõadatok, így az egyes tevékenységekhez tartozó
¨ legkorábbi kezdés,
¨ legkorábbi befejezés,
¨ legkésõbbi kezdés,

170
 ¨ legkésõbbi befejezés idõpontjai, valamint
¨ a teljes és a
¨ szabad tartalékidõ.
E jegyzet terjedelmi korlátainál fogva nem ismerteti a hálós tervezési eljáráso-
kat, csak a legalapvetõbb gyakorlati ismereteket közöljük.
A modellezés során folyamatképzéssel és folyamatelemzéssel kell meghatároz-
ni a feladatot alkotó folyamatokat majd ezek között elõ kell írni a függõségi kap-
csolatokat. Ezek a legfontosabb, ún. „minimális” (megközelítési) feltételek. Ezek
az alábbiak lehetnek:

¨ Befejezés-Kezdés (BKp):

Jelentése az, hogy az A folyamat befejezése után p idõ elteltével következhet be

leghamarabb B tevékenység kezdete.

¨ Kezdés-Kezdés (KKp):

Jelentése az, hogy az A folyamat kezdése után p idõ elteltével következhet be

leghamarabb a B tevékenység kezdete.

¨ Befejezés-Befejezés (BBp):

Jelentése az, hogy az A folyamat befejezése után p idõ elteltével következhet be

leghamarabb a B tevékenység befejezése.

171
 ¨ Kezdés-Befejezés (KBp):

Jelentése az, hogy az A folyamat kezdete után p idõ elteltével következhet be

leghamarabb a B tevékenység befejezése.

E kapcsolatokkal az építõiparban felmerülõ problémák jelentõs része megfele-

lõen modellezhetõ. A további, a többszörös függõségek és a „maximális” (eltávo-
lodási) feltételek alkalmazásával kapcsolatos ismeretek a szakirodalomban talál-
hatók.
A modell idõelemzése során – amelyet ma már csaknem kizárólag számítógép-
pel végeznek – a tevékenység határidõadatain túl többféle tartalékidõ is meghatá-
rozható. E tartalékidõk fajtájuktól függõen a mûszaki ellenõr számára eltérõ jelen-
tõségûek.
¨ A szabad tartalékidõ egy, a tevékenységre vonatkozó idõtartalék, amelynek
felhasználása (csúszás vagy az idõtartam-növekedés) esetén az õt követõ te-
vékenységek legkorábbi határideje és a teljes átfutási idõ sem változik.
¨ A teljes tartalékidõ tevékenységláncra vonatkozik, így felhasználása esetén
a teljes átfutási idõ nem, de a tevékenységláncban a tartalékidõt felhasználó
tevékenységet követõ tevékenységek legkorábbi bekövetkezési ideje is to-
lódni fog.
E kétféle tartalékidõ az építésvezetési hierarchiában különbözõ szinteken hasz-
nálható fel. A teljes tartalékidõ felhasználása az építés egészét átlátó projektfelelõs
építésvezetõ, illetve a mûszaki ellenõr hatáskörébe tartozhat. A szabad tartalékidõ
felhasználása, mivel csak egy-egy tevékenységet érint és más folyamatokat a csú-
szás nem zavar, akár mûvezetõi szinten is eldönthetõ.
A 7.4. ábra egy tevékenység-csomópontú mintahálót mutat. A tevékenységek
pajzsaiban az idõelemzés határidõ-eredményei vannak feltüntetve.

7.2. Az idõtervezés lépései

7.2.1 A folyamatok képzése

Az építmény részelemekre bontása
A folyamatképzés során az összetett építési feladatot adott kritériumok alapján
részfeladatokra bontjuk fel.

172
7.4. ábra. Tevékenység-csomópontú hálóterv

173
 A folyamatképzés során az alábbi szempontokat célszerû figyelembe venni:
¨ a folyamat részletessége illeszkedjen az idõtervezés részletességi szintjéhez
· a szolgáltatott információk szintje és
· a rendelkezésre álló alapadatok részletességével legyen összhangban,
¨ egy-egy folyamat lehetõleg térben és idõben egyidejûleg végezhetõ építési
részfeladatot tartalmazzon,
¨ a folyamat elvégzéséhez szükséges erõforrások elkülönítése szakma, szak-
macsoportok, illetve gép és gépláncok szerint a lehetõségekhez mérten biz-
tosított legyen,
¨ a folyamatidõtartamok lehetõleg ne térjenek el egymástól jelentõsen,
¨ biztosítani kell a folyamatok között az ütemtervi összekapcsolási lehetõsé-
get, azaz a folyamatok térbeni helyzete lehetõleg egyezzen.

Az építmény térbeni építési szakaszokra való felbontásának szempontjai

Az építményeket – nagyságtól és bonyolultságtól függõen – építési szakaszokra
kell bontani. A mûszaki ellenõr munkájának szempontjából ez különösen fontos,
mivel a késõbbiekben az elõrehaladás vizsgálatánál a mindenkori állapot, készült-
ség így egyértelmûbben határozható meg.
Az építményeket jellegük szerint megkülönböztethetjük térbeni kiterjedésük sze-
rint, mint pontszerû, vonalas, illetve területi kiterjedésû. A felsorolt térbeni szaka-
szolási szempontokat ezek figyelembevételével célszerû alkalmazni.
Célszerû térbeni szakaszként kezelni, ha
¨ az adott munkaterület önálló építési egység (pl. különálló épület),
¨ az épületen belül részben önállóan építhetõ egység (pl. dilatációs egység),
¨ az önálló egységen belül mûszaki-technikai okok szerint elkülöníthetõ egy-
ség (pl. szint, strang),
¨ az önállóan kezelhetõ területi egységen belül a jellemzõ munkamennyisé-
gek, munkakörülmények, vagy a mértékadó technológia jellemzõen változik
(pl. útépítés esetén jelentõsen megnõ a burkolat szélessége, vagy megválto-
zik a burkolat fajtája, pl. öntött aszfaltról elemes kõburkolatra).

7.2.2. A folyamatok elemzése

Az ütemtervek készítése során az elõzõ pontban leírtak szerint eljárva rendelkezé-
sünkre állnak az építményt létrehozó folyamatok. Az ütemezés során meg kell ha-
tározni, hogy a folyamatoknak mennyi az építési ideje (t), és ehhez az idõtartam-
hoz mekkora kapacitás (K) szükséges.
Ezeket az értékeket a folyamat R munkamennyiségének meghatározásával le-
het számítani. A munkaigényesség számításának a gyakorlatban legelterjedtebb
módja:
¨ az idõnorma (n) (h/termékegység) segítségével a V mennyiség ismeretében
az R =Vn összefüggés szerint, vagy

174
 ¨ az N teljesítõképességi norma (termékegység/h) alkalmazásával, az R =V/N
összefüggéssel.
A folyamat munkaigényességébõl származtatható a folyamat építési idõtarta-
ma, a t =R/K összefüggés alapján.
Megvizsgálva a kérdést látható, hogy az összefüggésben két ismeretlen van,
ezek közül – a t folyamatidõ, illetve az alkalmazott K kapacitás – valamelyiket az
ütemezési feltételek, a folyamat technológiai jellemzõi figyelembevételével adott-
ságként fel kell venni, majd ezután számítható a másik érték.

A folyamatelemzéshez felhasználható adatok, adatbázisok

Idõ- illetve teljesítõképességi normák
A magyarországi építõipari gyakorlatban csak nagy részletességû – szerkezet, szer-
kezeti elem részletességû – normarendszerek terjedtek el. Ezek több kötetben, igen
nagy részletezettséggel határozzák meg az egyes tételekhez tartozó erõforrás- (mun-
kaerõ-, anyag-, esetleg gép-) normákat. A legelterjedtebb
¨ az ÉN (Egységes Építõipari Normarendszer),
¨ az ÉNK (Egységes Építõipari Normarendszer Kisüzemi körülmények kö-
zött).
Általában az ilyen részletesség nem alkalmas közvetlenül az ütemezési mun-
kákhoz, mivel egy-egy ütemtervi folyamatot több normakönyvi tétel alkot. Ezért
az egyes alkotókhoz rendelt számított munkamennyiségeket erõforrásonként össze-
gezni kell, és a folyamatelemzést eszerint elvégezni.
A mûszaki ellenõri gyakorlatban ennél kevésbé részletesen megfogalmazott fo-
lyamatokkal dolgoznak az idõtervezés, illetve a termelés-követés során. Ehhez azon-
ban egységes tételrenddel kialakított normaadatbázis Magyarországon nincs. Ja-
vasolható „saját” tapasztalati adatbázis kialakítása a munkáját közvetlenül érintõ
szerkezetekre, pl. az alábbi formában:

Munkafolyamat Egység Idõnorma Jellemzõ Átlagos napi

megnevezése brigádméret teljesítmény
Aljzatbeton készítése m3 4,5–6 h/m3 3–5 fõ 5–8 m3/fõ
Belsõ vakolás oldalfalon,
mennyezeten m2 0,5–0,9 h/m3 3 fõ 20–40 m2/fõ
…………
…………

7.2.3. A folyamatok összekapcsolása

A folyamatok kapcsolatainak megválasztását a tervezés törekvései, térbeni helyze-
tük, technológiai feltételeik, kapacitásgazdálkodási szempontok és lehetõségek,
valamint egyéb, a munkára jellemzõ feltételek határozzák meg. E kérdéskörrel
részletesen nem foglalkozunk, csak néhány jellemzõ, az ütemezés, illetve a folya-
matkapcsolás során problémát okozó esetet mutatunk be:
175
 A már közepes méretû építõipari létesítmények kivitelezésénél is az átlapoló
folyamat kapcsolása a jellemzõ. Ebben az esetben különös figyelmet kell szentelni
mind a tervezés, mind az ütemterv felülvizsgálata során a folyamatok között tech-
nológiailag szükséges területelõny meglétére.

n az építési szakaszok száma.

Figyelembe véve, hogy gyors folyamat követ lassút (ta < tb), vagy lassút követ
gyors (ta>tb).
A folyamatkapcsolások során érdemes további figyelmet fordítani a következõ
mûszaki-gazdasági problémák elõírására:
¨ az építési idõ minimalizálása,
¨ az állagmegóvási szempontok figyelembevétele,
¨ munkahézagok képzésével kapcsolatos feltételek,
¨ nagy értékû gépláncok, különleges szakképzettségû csoportok átállításának
problémái.

7.3. Az építésben alkalmazott ütemtervek fajtái

Az építés során az ütemterv a végrehajtás alapvetõ dokumentuma, a szerzõdéses
határidõt alátámasztó, esetleg kötbérterhes határidõket tartalmazó terv. A mûszaki
ellenõrnek ezért alapvetõ érdeke, hogy a megvalósítás idõszakának, az elszámolás
módjának, a célnak megfelelõ részletességû ütemtervet készítsen, illetve készíté-
sét követelje meg a kivitelezést végzõ vállalkozótól.
Az építés különbözõ szakaszaiban a következõ ütemtervek elkészítésére lehet
szükség.

7.3.1. Vázlatos ütemterv (7.5. ábra)

Célja: a nagy értékû, bonyolult beruházások döntés-elõkészítésének idõszakában meg-
határozni a beruházás szempontjából fontos feladatrészek határidõpontjait, a pénz-
beni és kapacitási feltételeket. E terv készítésének idõszakában általában még csak a
kivitelezés kezdési és befejezési idõpontja határozható meg, a megvalósítás részlete-
irõl kellõ mennyiségû és részletességû információ még nem áll rendelkezésre.

176
 Általában tartalmaznia kell:
¨ a tervek szállítását,
¨ a hatósági engedélyezési eljárásokat,
¨ a vizsgálatok, engedélyek beszerzését,
¨ az egyes létesítmények építésének és technológiai szerelésének kezdését, be-
fejezését,
¨ a munkaterület átadását,
¨ a fontosabb gépek és berendezések megrendelését, szállítását,
¨ a beruházás üzembe helyezését,
¨ idõben szakaszolt beruházások esetében az egyes szakaszok átadási, üzembe
helyezési idõpontjait (részhatáridõk).
Idõlépték: az idõtartamok meghatározásának adatbázisa. Az ütemterv idõlép-
téke általában hónap. A tevékenységek idõtartama meghatározható a létesítmény
és a tevékenységek becsült naturális és költségadatainak ismeretében igen nagy
léptékû, tapasztalati normatívák segítségével (pl. hónap/1000 m2 stb.), illetve sta-
tisztikai és összehasonlító normaadatok segítségével.

7.3.2. Generálütemterv (7.6. ábra)

Célja: hogy áttekintést nyújtson az egész építési folyamatról az egyes építményrészek,
fontos építési szakaszok megvalósítási idõpontjairól. A mûszaki ellenõr szempontjából
kiemelkedõ jelentõsége van az ilyen részletességû idõtervnek, mivel ez lehet a külön-
féle alvállalkozókkal történõ szerzõdéskötés feltételeinek mûszaki alapja.
Általában tartalmaznia kell: az egyes tervezési fázisokat, a különbözõ jelentõ-
sebb feladatot végzõ al-, illetve társvállalkozók munkájának a kapcsolódás szem-
pontjából fontosabb mérföldköveit, a kivitelezés térbeni és idõbeni összehangolá-
sával összefüggõ egyéb feltételeket.
Idõlépték: az idõtartamok meghatározásának adatbázisa. A terv idõléptéke ál-
talában egy hét, hosszabb idõszakot igénylõ építési munkák esetében esetleg a
hónap, illetve annak tört része. A folyamatok idõbecsléséhez a vázlatos ütemterv-
hez hasonlóan jellemzõ a tapasztalati normatívák, illetve összehasonlítási adato-
kon alapuló idõbecslés alkalmazása.

7.3.3. Részletes ütemterv (7.7. ábra)

Célja: a megvalósítási technológia – esetleg munkafolyamatainak – részletességi
szintjén a kivitelezés lefolytatásának a mûszaki ellenõr által az ajánlati ütemterv-
vel összevethetõen ellenõrizhetõ formában való bemutatása. Az ütemterv általá-
ban a kivitelezõ igényeit szolgálja, jellemzõen a ritkább esetekben a mûszaki el-
lenõr érdekkörébe tartozó feladatrészletességnél nagyobb részletességgel készül.
Általában tartalmaznia kell: a technológia, ill. munkafolyamat részletezettségi
szintjén:

177
 7.5. ábra. Vázlatos ütemterv

178
179
 7.6. ábra. Generálütemterv

180
181
 7.7. ábra. Részletes ütemterv

182
183
 ¨ az egyes elvégzendõ feladatokat,
¨ az alvállalkozói munkák kapcsolódási pontjához szükséges mérföldköveket,
¨ az üzembe helyezéssel kapcsolatos információkat, hatósági és egyéb beje-
lentési kötelezettséggel járó feladatokat,
¨ az egyes kiemelt fontosságú szerkezetek, gépek, berendezések rendelésével
kapcsolatos adatokat.
Az idõlépték az idõtartamok meghatározásának adatbázisa. A részletes ütem-
terv idõléptéke általában a nap, de elõfordulhat hosszabb átfutási feladat esetén a
heti idõlépték is. A folyamatok idõtartamának meghatározása az építõmesteri és
szakipari munkák körében általában a klasszikus folyamatelemzés módszereinek
megfelelõen, normák alapján számított munkaigények összegzésével, illetve egyes
alvállalkozói munkák esetében a szerzõdéses idõpontokhoz tartozó határidõk be-
építésével történik. Ez az ütemtervfajta is könnyen elkészíthetõ, ha az ütemterv
készítõje rendelkezik komplex technológiaifolyamat-szintû normákkal.

7.4. Az építési munkák készültségének követése

7.4.1. Az értékelés idõpontjában felmérhetõ, számítható munkahelyi

információk
Az elõzõek szerint a folyamatot jellemzõ mennyiségi egységhez tartozóan a ké-
szültség vizsgálatának idõpontjában meghatározandó
¨ a naturális egységgel jellemzett folyamatok esetében a folyamaton elvégzett
feladat mennyisége,
¨ a munkaigénnyel jellemzett folyamatokon az erõforrás-ráfordítás alapján be-
csülhetõ a vizsgálat idõpontjáig ráfordított összes munkaigény, hasonló mó-
don,
¨ a %-os tervezett készültséggel jellemzett folyamatokon meg kell állapítani a
vizsgálati idõponti készültségi %-ot, esetleg ezekbõl számíthatóak,
¨ pénzügyi teljesítések a vizsgálati idõpontig.

7.4.2. A munkafolyamatok elõrehaladását jellemzõ mutatók

7.4.2.1. A tervezett teljesítések szempontjából homogén folyamatok

esetében
Az egyenletes teljesítésre tervezett folyamatok elõrehaladásának megítélése az alap-
esetnek minõsíthetõ egyetlen mutató, a készültégi fok meghatározásával jellemez-
hetõ. Ennek számítása bármely folyamategység alkalmazása esetében az elõzõ pont-
ban leírtak szerint elõállított, a vizsgálat idõpontjában elért, folyamatonkénti összeg-
zett teljesítések és az összes feladatmennyiség hányadosa.

184
7.4.2.2. A tervezett teljesítések szempontjából heterogén folyamatok
esetében
Azon folyamatok esetében, ahol a tervezett teljesítések eloszlása nem egyenletes,
a készültség megítélése egyetlen, az elõzõ pontban leírt mutatóval nem kellõkép-
pen megalapozott, adott esetben pedig félrevezetõ lehet. Ezért az elõzõ esettõl elté-
rõen több, a termelés elõrehaladásának megítélését segítõ mutató alkalmazására
lehet szükség, amelyekhez javasoljuk a következõket:
¨ meg kell határozni folyamatonként a vizsgált idõpontig a tervadatok össze-
gezett – görgetett- értékét, amelybõl számítható a teljes tervezett érték isme-
retében a tervezett görgetett %-os készültségi mutató,
¨ a teljes munkamennyiség és a vizsgált idõpontig ténylegesen a felmérés alap-
ján teljesített, a folyamat egységében értelmezett mennyiség összevetésével
határozható meg a tényleges görgetett %-os készültségimutató,
¨ folyamatonként a vizsgált idõpontig ténylegesen a felmérés alapján teljesített,
a folyamat egységében értelmezett görgetett mennyiség, és a tervadatok össze-
gezett – görgetett – értékének összevetésével a relatív készültségi mutató,
¨ a havi – idõegységre – meghatározott tényleges teljesítés, és az azonos idõszakra
vonatkozó értékek összevetésével a havi teljesítés %-os készültségi mutató.
Ezen mutatók a munka készültségének komplex vizsgálatát segítik, így:
¨ a görgetett terv és görgetett tényadatok összevetésével a munka egészének
készültségére következethetünk, ez lehetõséget biztosít a megvalósítás szem-
pontjából a stratégiailag legfontosabb „középtávon” értelmezett készültség
megítéléséhez. Vizsgálatával kiszûrhetõ a jelentõs lemaradások észrevétlen
maradása,
¨ a havi teljesítések százalékos értékeinek összevetése a rövidebb idõszak mun-
kájának értékelését segíti elõ, ismeretében célszerû áttekinteni az adott idõ-
szak – hónap – teljesítményalakulását, az ezt befolyásoló konkrét tényezõket
(pl. idõjárás, anyaghiány, tervhiány, kooperáció hiánya stb.),
¨ a relatív készültségi mutató folyamatonként a tervszerûség alakulását, mint-
egy a „tervfegyelmet” jellemzi.

7.4.3. A termelés követéséhez szükséges információk

Minden termeléskövetési rendszer életképességének alapja, hogy a mûködtetésé-
hez szükséges adatokat a felhasználó mennyi pluszmunkával állítja elõ. Alapvetõ
cél tehát, hogy a meglévõ, amúgy is készülõ forrásbizonylatok felhasználásával a
termelés követésére is mód nyíljon. Ennek alapja az, hogy a munkák lefutását leíró
ütemterv tevékenységei, ezek jellemzõ mértékegységei azonosak, vagy könnyen –
pl. kevés számú elem aggregálásával – származtathatóak legyenek a rendelkezésre
álló adatokból.
Kézenfekvõ, hogy az ütemtervi adatok és a munka pénzügyi-számlázási, elszá-
molási adatai összefüggjenek, illetve egymásból származzanak, származtathatók

185
legyenek. Természetesen ez nem a véletlen mûve, hanem egy tudatos, már a mun-
ka tenderkiírásakor figyelembe veendõ tényezõ. Ha a tender kiírója olyan idõsza-
konkénti – havi – felmérési és elszámolási rendszert ír elõ a vállalkozók számára,
amely alkalmas az ütemtervvel való kapcsolatra, úgy a rendszerben redundánsan
elõállított információkra nincs szükség.

7.5. Az építési idõtervvel kapcsolatos mûszaki ellenõri

feladatok
A mûszaki ellenõr idõtervezéssel kapcsolatos feladatait alapvetõen az határozza
meg, hogy az építendõ létesítmény elõkészítõ fázisában vagy csak a leszerzõdött
munka mûszaki ellenõrzésével bízzák meg.

7.5.1. A mûszaki ellenõr teendõi az elõkészítõ fázisban

Az elõkészítésen dolgozó mûszaki ellenõrnek ebben a fázisban kell elkészítenie,
illetve elkészíttetnie egy olyan ütemtervet, amivel a szerzõdéses határidõk, a pénz-
ügyi következmények reálisan megítélhetõk. Ennek az ütemtervnek tartalmaznia
kell:
¨ az idõbeni lefolyás koncepcióját,
¨ a pénzügyi ütemezést, a számlázási stratégiát, továbbá
¨ minden olyan sajátos körülményt, amely hatással van a munkavégzésre (pl.
munkavégzésre hatóságilag kizárt idõszakok, közterület-foglalással kapcso-
latos feltételek stb.).
A szerzõdés elõkészítéséhez kapcsolódva meg kell határozni a vállalkozók által
beadandó ajánlati ütemterv
¨ folyamatrészletességét, figyelembe véve
· a térbeni és
· pénzügyi szakaszolást, valamint
· a számlázással összefüggésben végzett felmérésekbõl származó adato-
kat, amelyek az építés elõrehaladásának meghatározására is szolgálhat-
nak,
· a térbeni és
· a pénzügyi szakaszolást;
¨ az idõegységét,
¨ az ütemterv formáját, ahol bonyolultabb munka esetében ajánlott a hálós,
egyéb esetekben elégséges lehet a megfelelõ részletességben kidolgozott sá-
vos vagy ciklogramos ütemterv is;
¨ az idõtervhez kapcsolódó pénzügyi ütemterv költséghelyeit.

186
7.5.2. A mûszaki ellenõr idõtervezéssel kapcsolatos teendõi
a szerzõdéskötés idõszakában
A mûszaki ellenõr kivitelezéssel összefüggõ, a szerzõdéskötést közvetlen megelõ-
zõ vagy azt követõ idõszakban az ajánlati ütemterv felülvizsgálatával kapcsolatos
feladatai:
¨ A folyamatok teljességének felülvizsgálata, azaz a teljes munkát tartalmaz-
za-e az ütemterv.
A folyamatok idõtartamának ellenõrzése, realitásának megítélése.
¨ A folyamatok között lévõ technológiai és szervezési összefüggések, a folya-
matok egymáshoz viszonyított térbeli helyzeteinek vizsgálata.
¨ A pénzügyi ütemezés, a részszámlák tervezett mértékének ellenõrzése.

7.5.3. A mûszaki ellenõr idõtervezéssel kapcsolatos teendõi

a kivitelezés idõszakában
Kijelenthetõ, hogy nincs olyan ütemterv, amelyet teljes egészében be lehet tartani.
Ezért az ütemterv egyik funkciója, hogy megállapítható legyen a tervezett elõreha-
ladástól való eltérés, hogy felmérhetõk legyenek az eltérés következményei, és
kidolgozhatók legyenek a szükséges intézkedések a sarokidõpontok betartásához.
A mûszaki ellenõr feladatai tehát ebben az idõszakban a következõk:
¨ általában hetente becsléssel össze kell vetnie (célszerûen a vállalkozói ko-
operációk elõtt) a tervezett és a tényleges állapotot,
¨ meg kell határoznia az esetleges eltérések okait, és az építési naplóban rögzí-
tenie kell a kivitelezõt terhelõ problémákat (késõbbiekben esetleges kötbér-
rel kapcsolatos perben ez igen fontos lehet!),
¨ a tételes felmérések, a részszámlák elszámolásának idõszakában, ha mód van
rá, egyhavinál nem ritkább felméréssel pontosan meg kell határoznia az elõ-
rehaladást, és ezt nagyobb munkák esetében célszerû dokumentálni is,
¨ az ütemtervben tervezett helyzethez képest jelentõsebb lemaradás esetén a
vállalkozóval egyeztetve aktualizálni, illetve aktualizáltatni kell a tervet az
új feltételeknek megfelelõen,
¨ jelentõsebb, objektívnak tekinthetõ problémák esetén nagy körültekintéssel
kezdeményeznie kell a határidõk indokolt mértékû módosítását, a szerzõdés
eszerint való módosításával együtt.

7.6. Az építés költségei és idõbeni alakulásuk,

a részszámlázás problémái
A költségszámításokról, a pénzügyi ismeretekrõl már volt szó, most az idõterve-
zéssel összefüggõ problémákat vizsgáljuk. A mûszaki ellenõrnek a költségek idõ-
beni alakulásának, a részszámlák tervezett összegének felülvizsgálata során a szer-

187
zõdés jellegétõl függõen kell eljárnia. Az átalányáras, illetve a tételáras szerzõdés
esetében a rendelkezésre álló költséginformáció részletessége és mennyisége álta-
lában jelentõsen eltérhet.
Tételáras szerzõdés esetén általában rendelkezésre áll a munka tételes költség-
vetése. E költségvetést kell a mûszaki tartalomnak megfelelõen az idõterv ütemvo-
nalainak megfelelõ idõintervallumokra szétosztani. Ennek kapcsán figyelembe kell
venni, hogy a költség egy folyamaton hogyan oszlik el. Lehet
¨ a folyamaton egyenletesen szétosztható,
¨ a folyamat kezdetére vagy
¨ a folyamat befejezésére terhelhetõ költség.
Természetesen ez az eloszlás nem teljesen fogja tükrözni a valóságos helyzetet,
ezeket a kisebb mértékû átlagosításokat el kell fogadni.
Bizonyos folyamatok esetében költségek merülhetnek fel a folyamat kezdete elõtt
is (anyag, gép, egyéb berendezés beszerzése), illetve késõbb (pl. alvállalkozói szám-
la kifizetése). A tételáras szerzõdések esetén a részszámla tervezett, illetve tényleges
értéke közötti különbség az elõrehaladás mértékére utal, a mûszaki tartalom és a
pénzügyi teljesítés között (korrekt felmérés esetén) eltérés gyakorlatilag nincs.
Átalányáras szerzõdés esetében a mûszaki ellenõr helyzete lényegesen nehe-
zebb, mert az átalányár az esetek nagy részében nincs alátámasztva tételes költség-
vetéssel. Az idõszaki részszámlák megítélése szubjektív lehet, mivel a teljes árat
általában mûszaki becsléssel osztják fel a részszámlázási idõszakokra, az ajánlati
ütemtervben meghatározott elõrehaladásnak megfelelõen. (Ez esetben alapvetõ,
hogy a szerzõdés mellékletében szereplõ idõ- és pénzügyi ütemtervhez tartozzon
egy, az egyes részszámlák mûszaki tartalmát igen részletesen leíró anyag.)
A mûszaki ellenõr helyzetét tovább nehezíti, hogy megbízója – az építtetõ –
általában abban érdekelt, hogy utó-, az építési vállalkozó pedig elõfinanszíroztassa
az építést. Ezt a problémát egyre többször úgy oldják meg, hogy a szerzõdés mel-
lékleteként az átalányáras munkákhoz is tételes költségvetést rendelnek, és ezzel a
tételáras szerzõdésnek megfelelõ helyzet áll elõ.

Kérdések
1. Ismertesse az idõtervek ábrázolási módjait, elõnyeiket, hátrányaikat, az építés-
ben alkalmazott ütemtervfajtákat!
2. Ismertesse az idõtervezés fõbb lépéseit, az ott elvégzendõ feladatokat, a figye-
lembe veendõ szempontokat, a hálós tervezés során alkalmazható megközelíté-
si feltételeket!
3. Ismertesse az építési munkák elõrehaladásával kapcsolatos információigénye-
ket, a készültség mérésére szolgáló mutatókat!
4. Ismertesse a mûszaki ellenõr idõ- és költségütemtervekkel kapcsolatos feladata-
it az építés különbözõ fázisaiban!

188
Irodalom

Felhasznált irodalom
Bacher–dr. Monori–dr. Neszmélyi: Építésszervezés I/1; I/2; Budapesti Mûszaki Egyetem.
Bérci Béla: Kisipari árak. KIOSZ, 1978.
Cséki István: Épületgépészeti tervezési és költségvetési gyakorlatok II. Bp., Mûszaki Könyvkikadó, 1990.
Dr. Illés Mária: Vezetõi gazdaságtan. Budapest, Kossuth Kiadó, 1997.
Dr. Juhász Dezsõ–Dr. Novák Tamás: Építõipari árismeretek II. PMTI, 1988.
Dr. Katits Etelka: Üzleti ismeretek mérnököknek, diplomásoknak. Bp., Novorg, 1997.
Dr. Novák Tamás–Dr. Csuk Ferenc: Építõipari árismeretek. Bp., ÉVM, 1984.
Dr. Várday György: Hasznos tanácsok a nyerésre is esélyes ajánlati ár meghatározásához. Bp., TERC Kft.,
1996.
Egységes Építõipari Normarendszer I–XI. kötet. Bp., TERC Kft., 1994.
Egységes Építõipari Normarendszer Kisüzemi körülmények között, 9. kötet. Bp., TERC Kft. 1994.
FVM-GM-KÖVIM: 51/2000. (VIII. 9). együttes rendelet.
Helbig/Schwarzkopf: Bauleiterhandbuch für den Bauleiter des Bauherrn. Köln, Verlagsgeseltschaft Rudolf
Müller, 1988.
Husti István: Beruházási kézikönyv. Bp., Mûszaki Könyvkiadó, 1999.
Kisné Nagy M. Zsuzsanna: Vállalkozás. Bp., Novorg, 1996.
Módszertani útmutató árszabályzat és árterv készítéséhez építési vállalkozók részére. ÉTK, 1989.
Papp Péter: Építõipari vállalatok gazdálkodására. Bp., Tankönyvkiadó, 1988.
(Szerzõi kollektíva) Építési mûszaki ellenõrök kézikönyve. Bp., TERC Kft., 2001.
(Szerzõi közösség) Számviteli kézikönyv. Bp., UNIO, 2001.

Ajánlott irodalom
A helyi önkormányzatok és pénzügyeik. Consulting Rt.
Csath Magdolna: Stratégiai tervezés és vezetés. „Leadership” Vezetés- és Szervezésfejlesztési és Tanulást
Segítõ Kft.
Dr. Bedõ Gyula–Ivanyos András–Tomcsányi Erzsébet–Dr. Várday György: Vállalkozások gazdaságtana.
Perfekt.
Dr. Bedõ Gyula–Ivanyos András–Tomcsányi Erzsébet–Dr. Várday György: Gazdálkodási alapismeretek.
Perfekt.
Építési Mûszaki Ellenõrök Kézikönyve. Bp., TERC Kft., 2001.
Közigazgatási Szakvizsga. Adórendszer. Adóigazgatás. BM Kiadó
Nagy Péterné: Építés- és szerelésbiztosítással kapcsolatos kérdések.
Palotás László: Mérnöki Kézikönyv. Bp., Mûszaki Könyvkiadó, 1990.
Tátrai Tibor: MS PROJECT 98. Computer Books Kiadó Kft., 1999.

189
Kapcsolódó jogszabályok

1990. évi LXV. tv. a helyi önkormányzatokról.

1990. évi XCI. tv. az adózás rendjérõl.
1990. évi C. tv. a helyi adókról.
1991. évi IV. tv. a foglalkoztatás elõsegítésérõl és a munkanélküliek ellátásáról.
1992. évi XXXVIII. tv. az államháztartásról.
1992. évi LXXIV. tv. az általános forgalmi adóról.
1992. évi LXXXIX. tv. a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl.
1993. évi CXL. tv. a Nemzeti Kulturális Alapprogramról.
1995. évi CXVII. tv. a személyi jövedelemadóról.
1997. évi LXXX. tv. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról valamint a szolgálta-
tások fedezetérõl.
1997. évi LXXXI. tv. a társadalombiztosítási nyugellátásról.
1997. évi LXXXII. tv. a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról.
1997. évi LXXXIII. tv. a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól.
1998. évi LXVI. tv. az egészségügyi hozzájárulásról.
2000. évi C. tv. a számvitelrõl.
168/1997. (XI. 5.) Korm.r. a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló, 1997. évi LXXXI. tv. végrehajtásáról.
195/1997. (XI. 5.) Korm.r. a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e
szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. tv. végrehajtásáról.
217/1997. (XII. 1.) Korm.r. a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló, 1997. évi LXXXIII. tv. végrehajtá-
sáról.
9/1998. (I. 23.) Korm.r. a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásának, a céljellegû decentralizált támo-
gatásának igénybejelentési, döntés-elõkészítési és elszámolási rendjérõl, valamint a Magyar Államkincstár
finanszírozási, elszámolási és ellenõrzési feladatairól, továbbá a TÁKISZ feladatairól.
10/2001. (IV. 24.) Korm. r. A kivitelezõt terhelõ járulékalap megállapításának és megfizetésének módjáról.

190