Út a felnőttkorba

Üzenet az oktatáspolitikának

Mit jelentenek ezek az eredmények az oktatáspolitika szem-

pontjából? Úgy tűnik, a pályaválasztási tanácsadás a további-
akban nem korlátozódhat arra, hogy párosítsa a képességeket
a lehetőségekkel, hanem abban kell segítenie, hogy a fiatalok
rugalmas attitűdöket, kreatív problémamegoldási technikákat
alakítsanak ki, és meglegyenek azok az alapvető szokásaik,
amelyek lehetővé teszik, hogy a változó világban is boldogul-
janak. Ezeket a célokat nem lehet csak pályaválasztási tanács-
adók segítségével elérni; be kell vonni az egész oktatási intéz-
ményrendszert, a családokat és a közösségeket is. A pályavá-
lasztási tanácsadó szerepe az lehet, hogy információt szolgál-
tasson az iskolavezetőknek, a tanároknak, a szülőknek és a
tantervfejlesztőknek a munkaerőpiac szükségleteiről és realitá-
sairól, illetve azokról a stratégiákról, amelyek leginkább segítik
a kamaszok felkészülését a jövő lehetőségeire. Vizsgálatunk
eredményei alapján az alábbi ajánlásokat fogalmaztuk meg:

1. Olyan középiskolai tanterveket kell kidolgozni, melyek

a krea­ti­vi­tást, a rugalmasságot, az érzelmi intelligenciát
hangsúlyozzák. A jövőben alapvető fontosságú lesz több
kapcsolatot teremteni a tantárgyak között, meglátni a kü-
lönböző tantárgyak hasonlóságait, közös vonásait, és töké-
letesíteni a tanulás szintetikus és analitikus formáit is. Csak
így lesznek a fiatal felnőttek képesek arra, hogy a piaci felté-
telek változásainak megfelelően könnyen átlépjenek egyik
munkahelyről a másikra. Ugyanakkor az elvont szaktárgyi
tudást a személyes és társadalmi felelősség kontextusában
kell átadni.

329
Életre hangolva

2. Arra kell biztatni a középiskolákat, hogy több időt szentel-

jenek az elméleti tárgyakra, és ezt az időt a diákok számára
intellektuálisan érdekes módon töltsék ki. Más társadalmak-
hoz képest a miénk sokkal kevesebb időt tölt azzal, hogy
fiataljainknak az elméleti tárgyakban való jártasságot biz-
tosítsa. Ha a diákok ilyen órákat vesznek fel, gyakran nem
figyelnek és unatkoznak. Az iskoláknak kevésbé kellene a
passzív oktatói tevékenységre (tanári magyarázat, audio­
vi­zuá­lis prezentációk) támaszkodniuk. Szélesebb körben
kellene alkalmazniuk csoportmunkát, ki kellene használ-
niuk a kamaszok természetes hajlandóságát, hogy társaik-
kal együtt dolgozzanak. További oktatási formák, amelyek
lekötik a kamaszok figyelmét: egyéni munka, dolgozatok.

3. Át kell strukturálni az „iskolából a munkába” programo-

kat a középiskolákban úgy, hogy a diákok felismerjék: a
jövőben a munkahelyi siker és hatékonyság folyamatos
képzést és tanulást igényel. A középiskola után a tanulás
élethosszig tartó tevékenységgé változik. Ez a felnőtt mun-
ka minden formájára vonatkozik, az iparban és a szellemi
foglalkozások területén is. A munka világát nem a stabilitás,
hanem a változás jellemzi. Ki kell alakítanunk a fiatalok-
ban az élethosszig tartó tanulás iránti lelkesedést. Azt kell
közvetítenünk feléjük, hogy a tanulás és a munka hasznos,
kihívást jelentő és élvezetes… sokkal inkább, mint a szóra-
kozás vagy a fogyasztás.

4. Bátorítani kell a belső motivációt, és meg kell tanítani a gye-

rekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak
azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik él-
vezik a kihívások legyőzését, felnőtt életükben is keresni
fogják a kihívást jelentő helyzeteket. Nagyobb valószínű-

330
 Út a felnőttkorba

séggel ragadnak meg új lehetőségeket, keresnek új mód-

szereket, dolgoznak olyan feladatokon, amelyeknek nincs
egyértelmű megoldása, és ösztönöznek másokat arra, hogy
nehéz problémákon dolgozzanak. Ezek azok a jel­lem­vo­
ná­sok, amelyekre a jövő munkaerőinek a legsürgősebben
szükségük van.

5. Tisztázni kell a kapcsolatot az időfelhasználás és a jövőbeli

munkalehetőségek között. Jelenleg a kamaszok idejük jó
részét fecsérlik el olyan tevékenységekkel, amelyek sem
azonnali, sem későbbi megelégedést nem okoznak. Azok
a gyerekek, akikben kialakul a képesség, hogy fegyelmez-
zék pszichikus energiáikat, előnyösebb helyzetben vannak,
hogy megragadják a kínálkozó lehetőségeket, és ha nincs
ilyen, akkor teremtsenek maguknak. A tanároknak, szü-
lőknek és pályaválasztási tanácsadóknak több időt kellene
tölteniük azzal, hogy felvilágosítsák a fiatalokat az idő-
felhasználás és a jövőbeli munkalehetőségek közötti ös�-
szefüggésre. Különösen fontos gondoskodni arról, hogy a
gyerekek ne higgyék azt, hogy amit tesznek, értelmetlen, ha
sem munkának, sem játéknak nem tekinthető. Ebben a vo-
natkozásban a szülői vagy más felnőtt példakép rendkívül
fontos.

6. A hátrányos helyzetű fiatalok számára játékosabb jellegű

megoldásokat kell találni. Azok a diákok, akik életüket já-
tékosabb környezetben töltik, a középiskola után nagyobb
valószínűséggel kerülnek elit intézménybe. Tudjuk, milyen
fontos a játék a fiatalok, de a felnőttek életében is; a jövő
gyorsan változó munkaerőpiacán pedig ez még nagyobb
fontosságra tesz szert. A játékkal fejleszthető spontaneitást
és kreativitást minden gyereknél támogatnunk kell, különö-

331
Életre hangolva

sen azért, mert ezek a tulajdonságok növelik az önbizalmat

és javítják a tanulmányi eredményeket. Mégis úgy tűnik,
nem vagyunk képesek elég lehetőséget adni a játékosságra
a korlátozott anyagi forrásokkal rendelkező fiataloknak.

7. Arra kell biztatni a szülőket, hogy aktívabb szerepet vál-

laljanak kamasz gyerekeik életében. A szülőknek tudniuk
kell, hogy az az idő, amit a kamasz a középiskolán kívül
tölt, sok lehetőséget kínál a különböző tudás és képességek
megszerzésére. Ahhoz, hogy ezek hasznosuljanak, a szü-
lőknek többet kell megtudniuk gyerekeik érdeklődéséről,
és lehetőséget kell találniuk arra, hogy nagy elvárásaikat
és nagy támogatásukat is kommunikálják feléjük. Ehhez a
szülői bevonódáshoz időre és figyelemre van szükség, de e
nélkül a kamaszok nehezen ismerik fel képességeiket.

Az iskolából a produktív felnőtt munkába való átmenet folya-

mán alapvető cél, hogy kíváncsiságot és érdeklődést alakítsunk
ki ne csak a tanulás, hanem az élet egésze iránt. Ez nem egysze-
rű feladat, mert jelenleg az iskolák ennek éppen az ellenkezőjét
teszik: tompítják a kíváncsiságot; a cinizmus és a közönyös-
ség felé vezetik a diákokat. Mindenáron el kell kerülni azt az
állapotot, melyben a kamaszok úgy érzik, amit tesznek, csak
időpazarlás. A fiataloknak leginkább vonzó célokra és az ezek
eléréséhez szükséges képességekre van szükségük.
A közönyös unalom elleni legjobb gyógymód a kemény
mun­ka és a játékosság elegye. Ha a kamaszok megtanulják
a bel­ső motiváció fejlesztését – a tudás önálló felfedezését a
tan­órán kívüli tevékenységek során –, megtanulják önmagá-
ért élvezni a tevékenységeiket. Azok a fiatalok, akik tudnak

332
 Út a felnőttkorba

keményen dolgozni és komolyan játszani, valószínűleg tovább-

lépnek az életben. Élvezni fogják a kihívások legyőzését, és
kedvezőtlen feltételek mellett is képesek lesznek boldogulni,
ahelyett, hogy az illúzióvesztettek és munkanélküliek népes
táborát gyarapítanák. A jövő biztosítéka az, ha hozzáértő, lel-
kes és céltudatos fiatalok generációit neveljük fel.

333