IGENIS SZÁMÍT AZ ISKOLAVÁLASZTÁS A

GYEREK JÖVŐJE SZEMPONTJÁBÓL

KUTATÁSOK IGAZOLJÁK, HOGY BIZONYOS „SOFT SKILLEKET”
ÁLTALÁNOS ISKOLA ALSÓ TAGOZATBAN KELLENE MEGTANULNI

2023. MÁRCIUS 20. | TF | OLVASÁSI IDŐ KB. 5 PERC

Éppen zajlik az általánosiskola-választás, miközben akik nem érintettek,

nem is értik, mi ez az őrület az egész téma körül. Miért próbálkoznak
szülők „bekéredzkedni” ismerősökhöz, akiknek a lakcímük a vágyott iskola
körzetébe esik, és egyáltalán: miért kell ekkora ügyet csinálni abból, hogy
egy kisgyerek hol tanul meg olvasni és az alapműveleteket. Egy ideális
világban ez valóban teljesen mindegy, mint ahogy nagyjából mindegy volt
a legtöbb mai szülő gyerekkorában. Csakhogy azóta a világ – és ezáltal a
munkaerőpiac is – nagyon sokat változott, az oktatási rendszer viszont
egyáltalán nem követte ezt. Így mégis az a helyzet, hogy sok szempontból
nem mindegy, milyen általános iskolát választunk. Sajnos a legtöbb
esetben azok a szülők pörögnek leginkább a kérdésen, akik jó eséllyel
eleve pótolni fogják az iskola hiányosságait. Tóth Flóra beszélgetett
Scharle Ágota munkagazdásszal arról, milyen fontos képességeket
tanulunk (vagy éppen nem tanulunk) meg az általános iskolában.

Mi vár a gyerekeinkre, amikor felnőttek lesznek?

Azt hiszem, nem kérdés, hogy a mai gyerekek szülei mind azt szeretnék,
hogy a gyerekeikből boldog, elégedett, és – ezzel összefüggésben –
valamilyen szakmában sikeres, az egyre dráguló élethez elegendő pénzt
kereső felnőtt váljon. Ezt a mi szüleink is pont ugyanígy gondolták, csak
akkor még egy egészen másmilyen világ volt: az átlagos állami iskola is
egész jól felkészített az „életre”, és nem voltak nagy különbségek az iskolák
minőségében. Ma már semmi nem garantálja, hogy a körzetes iskola is
megtanítja azt, amire tíz vagy húsz év múlva szükségük lesz a
gyerekeinknek. Egy-egy tanár elhivatottságán múlik, hogy az egyéni
tempójukhoz igazodva, mindenkit megtanít-e értőn olvasni, ad-e rá teret,
hogy párban vagy csapatban dolgozva tanuljanak együttműködni a
gyerekek, vagy használ-e olyan fejlesztő játékokat, amelyek élménnyé (és
nem kerülendő kudarcsorozattá) teszik a tanulást.

A jövőnk szempontjából fontos az első néhány év, amit tanulással töltünk

Scharle Ágota munkagazdászként elég jól látja, hogy a jelenlegi (nem is a

jövőbeli) munkaerőpiacon milyen készségekkel lehetünk sikeresek: „Ma
már más munkákat végzünk, mint, mondjuk, ötven éve, ezért más típusú
készségek is kellenek ahhoz, hogy sikeresek legyünk a munkaerőpiacon. Ezek
közül

a legkevésbé mérhetők az úgynevezett  »soft skillek«: a

jó kommunikáció, az együttműködési képesség, a
kreatív problémamegoldás
– vagyis olyan dolgok, amelyek általában nincsenek leírva a tankönyvekben,
mégis  általános iskolában kellene elsajátítani őket.

Emellett ma már folyamatosan változik a legtöbb szakma, így egyre

fontosabb  a tanulásra való képesség. Ennek  alapja az értő olvasás, amit
szintén alsó tagozatban tanulunk meg, ahogy magát a tanulás folyamatát is
ott sajátítjuk el. Ahhoz pedig szükséges a megfelelő információszerzésen túl az
információ rendszerezése és a motiváció is.

A legtöbb kutatásból az derül ki, hogy az alap matematikai-logikai készségek is

alapvető szerepet játszanak a munkaerőpiacon elért sikerekben, ebben
szerepe van annak is, hogy ma már a legtöbb szakma megkíván valamilyen
informatikai alaptudást.  Egy tavaly előtti kutatás  is igazolja, hogy

aki az iskolában jobb matematikából, az később

jobban fog keresni – ráadásul elégedettebb lesz az
életével.
És ehhez a csomaghoz tartozik még a nyelvismeret, aminek talán egyértelmű a
fontossága. E képességek alapjait nagyrészt az általános iskolai oktatás adja.
Meg lehet tanulni őket később is, csak akkor egyrészt nehezebb, másrészt aki
felnőttként  próbálkozik vele, az hátránnyal indul azokkal szemben, akik
hétéves korukban kezdték el, ráadásul  bizonyos dolgok esetében az egymásra
épülő tudással is számolniuk kell, amihez szükségesek a biztos alapok.”
Ezeknek egy részét persze ki lehet pótolni szülőként, ha úgy érezzük, hogy
az iskola nem teszi lehetővé a megfelelő fejlesztést, akár különórákkal,
akár azzal, hogy mi magunk nekiállunk otthon, de a szociális képességeket
például nehéz, hiszen azokhoz a legtöbb esetben közösség kell. Ráadásul

hiába örülünk annak otthon, ha a gyerekünk

szokatlan úton jutott el egy probléma megoldásához,
amikor a tanár később rossz jegyet ad rá – ez a
visszajelzés ugyanis éppen hogy rombolja a később
elvárt kreatív gondolkodást.
Scharle Ágota és szerzőtársa, Munkácsy Balázs cikke (Felkészült-e a magyar
közoktatás a következő évtized gazdasági és társadalmi kihívásaira?) a
címében felvetett kérdésre válaszol bővebben, de röviden összefoglalva:
nem, nincs felkészülve.

Hogyan válasszunk ennek szellemében iskolát? (És hogyan ne őrüljünk meg

közben?)

Scharle Ágota amellett, hogy szakemberként vizsgálja a jelenséget, néhány

éve szülőként is érintett volt a kérdésben, és akkor gyűjtötte össze a
tapasztalatait arról, mégis milyen lehetőségeik vannak az érintett
(nagyvárosban élő, középosztálybeli) családoknak. Akkor kidolgozott
egy szülőktől szülőknek szánt kérdőívet, amely a környéken elérhető
iskolákról gyűjtött konkrét és hasznos információkat – ami szerintem
szuper kiindulási alap egy olyan oktatási rendszerben, amelyben kevés az
elérhető információ, mert az iskolák honlapja sokszor nem eléggé
informatív. 

Emellett a szakember meglátása szerint vannak bizonyos dolgok,

amelyeket érdemes figyelni a bemutató órán vagy megkérdezni az oda
járó gyerekek szüleitől – és amelyek túlmutatnak azon, hogy kedves-e a
tanító.

Ezek a sarokpontok a frontális oktatás (ami nem ideális), az önálló

munka megtanítására, akár a saját munkájuk ellenőrzésére való
törekvés (ami nagyon fontos lenne), a pedagógusi reakció az alternatív,
nem szokványos megoldásokra (ideális esetben nagyon is pozitív, hiszen
később szinte mindenhol elvárás az innovatív gondolkozás, és úgy nehéz,
ha éveken át szidás jár érte), a differenciálás, strukturált csoportok
kialakítása (ami nagyon fontos lenne, de nem úgy, hogy
teljesítményalapon homogenizálásra használják ezt a lehetőséget), és
persze nagyon fontos a gyerekközpontú szemlélet és az élményalapú
oktatás.

Ezek egy része – főleg az utóbbi kettő – valószínűleg sok szülő számára
vonzó hívószó, de el kell mélyedni az oktatásmódszertanban, hogy a
többit alaposan meg tudjuk figyelni. Szintén

nagyon fontos szempont  – és a különböző nyílt

napokon általában nem derül ki –, hogy a gyerekek
közötti konfliktusokat, bullyingot hogyan kezeli az
iskola.
Mindezeken túl pedig ott van még a kérdés, hogy ha nagy nehezen
döntésre jutottunk a vágyott iskolát illetően, akkor vajon bekerül-e a
gyerekünk.

A magyar oktatás jelenlegi nehéz helyzetet mutatja, hogy a különböző

„körzetestől kicsit eltérő”, vagyis művészeti, zenei, egyházi, kéttannyelvű
intézményeknél általában óriási az érdeklődés, és az iskolák ilyen-olyan
módon szelektálnak. Dr. Gyurkó Szilvia három éve összeszedte, hogy
szerinte melyek az iskolaválasztás legfontosabb szempontjai, ezek között
az első helyen állt, hogy a gyereknek választunk iskolát, nem
magunknak. Én még annyit hozzátennék, a most ezen stresszelő szülők
tehermentesítését segítendő, hogy lehet (sőt, néha talán mondhatjuk,
hogy kell) iskolát váltani, ha az elsőként kiválasztott (vagy választás nélkül
„kapott”) intézmény nem vált be.

 
Ott vannak még az egyre inkább teret hódító magániskolák, amelyeknek
vannak hátrányaik is

Sokan, akik megtehetik, hogy havonta nagyobb összeget szánnak a

gyerekük oktatására, úgy próbálják feloldani ezt a helyzetet, hogy
magánintézményekbe (is) jelentkeznek. Ez már csak azért is bátor
próbálkozás, mert jelenleg a legtöbb magániskola szintén felvételiztet,
akkora a túljelentkezés – így még a pénz sem jelent garanciát arra, hogy
összejöjjön a kiválasztott intézmény.

A magániskolák emellett teremtenek egyfajta buborékot, ami járhat akár a

tandíjon felüli anyagi elvárásokkal, és összességében növeli az oktatás
szegregációját. Részben azért, mert sok magánintézmény esetében
valóban jobban teljesül a korábban említett képességek fejlesztése. Ez jó
az oda járó gyerekeknek, de rossz az oktatási rendszernek, különös
tekintettel a hátrányos helyzetű diákokra, hiszen csak növeli a különbséget
a bárki számára elérhető oktatás minősége és a kiváltságosok lehetőségei
között.

Amellett, hogy instant megoldásunk nincs sem a rendszerszintű

problémákra, sem a jelenleg éppen iskolakereséssel küszködő családok
nehézségeire, igyekeztünk rámutatni néhány szerintünk fontos
szempontra. Bár már a véghajrában vagyunk, arra még pont van idő, hogy
aki dilemmázik, felvegye a kapcsolatot a kérdéses iskolá(k)ba járó
gyerekek szüleivel, és feltegye nekik a kérdéseit.

***

Itt találtok tanulmányokat, amelyek igazolják, hogy a  strukturált csoportokban

való munka  és a  projektszemlélet  mérhetően pozitív befolyással van a tanulás
hatékonyságára, ez a cikk pedig a  soft skillek munkaerőpiaci hasznáról szól.

Kiemelt képünk illusztráció  – Forrás: Getty Images / Klaus Vedfelt

Tóth Flóra