A hátrányos helyzetű gyermekek és a

kompetencia alapú fejlesztés

Kooperativitás, kooperativ módszerek
 „A jelenlegi tendencia szerint iskoláink a jövő polgárait egymás
problémáira érzéketlen, egymással versenyző nemzedékké
szocializálják. Nevelőként abban a helyzetben vagyunk, hogy
dönthetünk. Módunkban áll tanóráinkat úgy alakítani, hogy a
diákok, ha csak rövid időre is, de megtapasztalják, hogy igenis
vannak olyan helyzetek, amelyekben egymás segítése gyümölcsöző
és nem hátráltató tényező.” (Spencer Kagan)
 Mit a véleményetek erről az állításról?
Mit értünk hátrányos helyzet kifejezés alatt?

 A hátrányos helyzet kifejezés használata a pedagógiában azért

terjedt el, mert különös figyelemre, törődésre van szükségük
azoknak a gyermekeknek, akiket ezzel illetnek.
 A kulturális körülményeikben korlátozottak csoportjába tartozóknak
a lehető legtöbb segítséget megadja ahhoz, hogy helyzetükön
javítsanak
 Bernstein korlátozott és kidolgozott nyelvi kód elmélete jól magyarázza, hogy hogyan
alakul a szociokulturális hátrány iskolai hátránnyá.
 A kidolgozott nyelvi kód a magasabb szociokulturális helyzetben lévő, iskolázottabb
családok nyelvhasználatát jellemzi, ami azt jelenti, hogy a szülők gazdagabb szókinccsel
rendelkeznek, változatos nyelvi fordulatokkal fejezi ki magukat a gyermekkel folytatott
kommunikációban összetett, bővített mondatokat használnak. A gyermek a szavakat, és ezt
a kifejezésmódot a családban megtanulja, választékosan fejezi ki magát, és az iskolában a
szintén kidolgozott nyelvi kóddal kommunikáló tanárok mondanivalóját is megérti.
 A korlátozott nyelvi kód az alacsonyabb szociokulturális háttérrel rendelkező, alacsony
iskolázottságú családokban jellemző, ahol szűk szókinccsel, egyszerű mondatszerkezeteket
használva beszélnek egymással a családtagok. Gyakoribb, hogy a gesztusok, a mimika
segítségével adják át az információkat. A kidolgozott nyelvi kód a bal agyfélteke
szekvenciális, analitikus gondolkodását fejleszti, míg a korlátozott nyelvi kód a jobb
agyféltekei, globális információfeldolgozást.

 A korlátozott kód a nyelvi fejlődést és az analitikus szekvenciális gondolkodásmód

fejlődését nem segíti elő, az iskola viszont épp ezekre épít. A korlátozott nyelvi kódot
megtanult gyermek így a kidolgozott kóddal kommunikáló tanítót alig lesz képes követni,
és hátrányba kerül az iskolában is.
 A kutatások azt mutatják, hogy „A szociokulturálisan hátrányos helyzetű
gyermekeknél óvodáskorban nincsenek a tehetséget kizáró adottság- illetve
képességbeli hiányok. Intellektuálisan nem jelentős az elmaradásuk. Ez csak a
későbbiekben, kisiskoláskor körül jelenik meg.”

 Ti ezt hogyan látjátok, gondoljátok?

 A hátrányos helyzetű családokban megfigyelhető anyagi javak hiánya azt hozza magával,
hogy a gyermekeik számára nem tudnak kellően ingergazdag környezetet létesíteni.
(Gyakran ez azzal is összefügg, hogy a szülők maguk is alacsony iskolai végzettségűek.)
 Az, hogy a gyermeket nem érik megfelelő ingerek a fejlődése során, létrehozza a
megfelelő tudás hiányát, kihat a képességek alakulására, azok alacsonyabb fejlettségi
szintjét eredményezi.
 A gondolkodási és verbális képességek gyengesége tanulási sikertelenséghez vezet,
megkérdőjeleződik a tanulás értékessége is.
 A tanulási sikertelenség gátolja a konstruktív megküzdési stratégiák kialakulását, romlik a
társadalmi beilleszkedés, a pozíciók megszerzésének, megtartásának (pl. munkahely)
képessége, és ez újratermeli az anyagi javak hiányát.
 A szakemberek erőfeszítéseket tesznek a hátrányos helyzet újratermelődésének
megakadályozására. Ennek egyik módja, a gyermekek korai fejlesztése, a képességhiányok
kialakulásának megelőzése.
 A hátrányok halmozott jelenléte gátolja az egyéni felemelkedési
lehetőségeket, kedvezőtlen életkilátásokat von maga után.
 A halmozottan hátrányos környezetbe, rossz szociális rendszerbe
született gyerekek, a szüleikhez hasonló hátrányokkal kezdik az
életüket.
 A hátrányok nemzedékeken át éreztetik hatásukat.
A kooperatív tanulás

 Mi a kooperatív tanulás?
 A kooperatív tanulás nem csoportmunka
 Kooperatív tanulásról beszélhetünk, ha a következő négy alapelv teljesül:
 Építő egymásrautaltság
 Egyéni felelősség
 Egyenlő részvétel
 Párhuzamos interakció
 A kooperatív tanulás jellemzői:
 Nem a tanár a tudás forrása (frontális) , hanem a csoport valamennyi tagjának érdeke,
hogy valamit közösen megtanuljanak
 Együttműködő készség fejlesztését tartja szem előtt
 Egyenlő esélyt biztosít minden gyerek számára függetlenül tudás szintjüktől,
etnikumuktól, nemüktől
 Közösségépítő szerepe is van
 A csoport tagjainak aktív részvételét teszi lehetővé
 A kooperatív tanulásszervezés nem módszertan, inkább oktatásszervezési keret
 A kooperatív tanulás az együtt-tanulás során nem a módszerekhez ragaszkodik,
hanem a közös tanuláshoz
 A kooperatív tanulásszervezés felszabadítja a pedagógus alkotó fantáziáját, megfelelően
rugalmasan alakítja ki a kölcsönös tanulás kereteit.
 A kooperatív alapelvek követése kooperatív együttműködési struktúrák kialakulásához
vezet.
 Ezek a struktúrák biztosítják az együttműködés formáit, illetve az egyenlő hozzáférést,
hozzájárulást a közös tudáshoz.
A párhuzamos interakció fontossága

 Fontos a párhuzamos interakció amelynek révén a gyerekeket engedjük aktívan részt venni
a tudással kapcsolatos tevékenységekben.
 Itt a cél az, hogy minél többen vegyenek részt a tudáselsajátítás folyamataiban, és kapjanak
folyamatos visszajelzést a tudásukkal kapcsolatban.
 A visszajelzés forrása nemcsak a tanár lehet, hanem a társak is.
 A gyerekeknek olyan tudásra van szükségük, amelyről visszajelzéseket képesek adni és
kapni.
 A párhuzamos interakció a mikrocsoportokban folyamatosan és egyidejűleg ad teret a
személyes megnyilvánulásokra.
 Mit gondoltok mit jelenthet a negatív egymásrautaltság?
 Mondjatok példát, volt ilyen személyes tapasztalatotok?
 Amikor például matematikaórán a kiadott egyéni versenyfeladat megoldása során csak az
elsőként megoldó kap minősítést, akkor van, aki már hozzá sem fog a feladathoz, csak úgy
tesz , firkálgat a papíron.
 Aki képes megoldani, az pedig nem mutatja meg nyilván a megoldását a többieknek, csak
a tanárnak!
 Itt a tudás megszerzése szempontjából egymás „ellen” dolgoznak a gyerekek vagy
legalábbis nem együttműködően. Ezt nevezik a kooperatív szakirodalomban negatív
egymásrautaltságnak
 A pozitív egymásrautaltság lényege, hogy úgy szervezzük a tanulási folyamatokat, hogy
abban a tudáselsajátítás csakis együttműködéssel legyen lehetséges. Vagyis olyan
struktúrákat alakítunk ki, amelyek együttműködésre ösztönöznek, amelyekben csak akkor
tudnak eredményesen tanulni a résztvevők, ha valóban együttműködnek.
 Nem attól lesz a gyerekek között együttműködés, hogy felszólítjuk őket az
együttműködésre, hanem ha felismerik az együtt-tanulás szükségességét saját tanulási
élményeiken keresztül.
 A kooperatív tanulási módszer elmélete és gyakorlatáról:
„Amit a gyerek ma a többiekkel együtt tud megcsinálni,
arra holnap már egyedül is képes lesz.” ( Lev Vigotszkij)
Köszönöm a figyelmet!