Olvasáskultúra és női illetve

férfi létmódok
 A társadalomban élő ember nem képzelhető el hírek, információk különböző típusú
közlése, vagyis kommunikáció nélkül. E kommunikációs tevékenység mondhatni
alapmegnyilvánulása a nyelvi közlés - egymást kiegészítő és erősítő - beszélt és írott
formája
 Egy modem civilizációban tájékozódni, hírt szerezni és közölni, kapcsolatokat alakítani és
szervezni, vagyis létezni és boldogulni - joggal vélhetjük - nem lehetséges az írásbeliség
valamilyen formája nélkül
 Gereben Ferenc-Nagy Attila tanulmányában azt olvassuk, hogy a könyvolvasók - felnőtt
népességen belül mért - 64%-os arányával Magyarország az erős-közepes mezőnyben
helyezkedik el. A könyvtárhasználat vonatkozásában azonban gyenge-közepes szinten
állunk
 Gereben Ferenc-Nagy Attila OLVASÁS ÉS TÁRSADALOM című müvében ír az 1985/86.
év telén végzett országos reprezentatív vizsgálatok adatairó lvagyis , hogy a 18 éven felüli
népesség 5,3%-a (vagyis kb 0,4 millió5 ember)semmit sem olvas: semmiféle
sajtóterméket, sem könyvet nem szokott a kezébe venni
 Az analfabétákról konkrétan a magyar statisztika nem tudósít, de ezt a csaknem félmilliós
tömeget bízvást mondhatjuk - legalábbis fenkcionális -analfabétának. Az írástudatlanok
aránya Magyarországon a XX. század elején még elérte a népesség közel egyharmadát,
majd ez az arány а II. világháború idejére 10% alá csökkent. Az elmúlt évtizedeket illetően
tehát nem beszélhetünk látványos fejlődésről.
 Kik a nem olvasók?

 Túlnyomó többségük a 60 év fölötti idős emberek és ugyancsak jó kétharmaduk 8

általánosnál kevesebb osztályt végzett; 82%-uk nyugdíjas vagy háztartásbeli; ha a nyugdíj
előtti foglalkozást is számításba vesszük, akkor 60% -ukat szakképzetlen fizikai
munkásoknak találjuk; 58%-uk pedig falun él.
 Van a csak napilapot olvasók rétege amely 65% ezek szociológiai értelemben
meglehetősen közeli rokonságot tartanak a semmit sem olvasók táborával. A kizárólag
újságot olvasók rétege ugyanis többségében ugyancsak alacsony iskolázottságé, idős,
szakképzetlen és falusi emberekből áll. Ez a csoport lényegében az olvasók és a nem
olvasók közötti átmenetet képezi, afféle határzónát. Ha az előző tábort funkcionális
analfabétának mondtuk, ezt talán falanalfabétának nevezhetnénk
 Az elmúlt évtizedek során a napilapolvasók aránya előbb (a hetvenes és a nyolcvanas
években) valamelyest nőtt, majd a kilencvenes évek elejére sajátos módon éppen az
újságválaszték jelentős bővülése és a korlátlan sajtószabadság idejére – visszaesett
 A rendszeres újságolvasók aránya még a hatvanas-hetvenes években erőteljesen
megemelkedett, majd a nyolcvanas években ezen az emelt szinten stagnált.
 A hetilapok iránti érdeklődés dinamikusan emelkedett,s ez az olvasók és rendszeresen
olvasók arányában egyaránt megmutatkozott. A legutóbbi években e téren is visszaesés
valószínűsíthető. A folyóiratolvasók táborának létszáma - némi ingadozásokat leszámítva -
a nyolcvanas évek derekáig nem változott számottevően.
 A nők valamivel többet olvasnak a férfiaknál.17 A nők (0 és 5 közötti tartományban
elhelyezkedő) könyvolvasási átlagpontszáma 2,01 volt a férfiak -es értékével szemben.
 A 18 éven felüli férfiak 60%-a,a nőknek pedig (legalább egyet) a felmérést megelőző egy
év alatt
 Legkedveltebb olvasmány típusok % 1978 1985/86
 Történelem (fiction és non fiction) 27 31
 Krimi 12 27
 Kalandregény, sci-fi 18 21
 Érzelmes, romantikus, szerelmes regények 12 19
 Életrajzi regény 11 13
 Természettudományos, műszaki, mezőgazdasági irodalom 7 13
 Útleírás, útikönyv 14 12
 Szépirodalom (általában) 13 9
 Társadalmi (és család-) regény 13 8
 Non fiction (általában) 2 5
 Társadalomtudományok (történelmen kívül!), politika, művészet 7 4
 Ifjúsági irodalom 3 4
 Sport, hobbi 2 4
 Novella 5 3
 Vers 6 2
 Mese, monda 3 2
 Figyeljük meg a határon túli magyarság olvasáskultúráját:
 egyrészt a magyar irodalmi műveltséghez és olvasáskultúrához való kapcsolódás jellemzi,
másrészt a kettős (nemzetiségi és állampolgári) kötődésből következő multikulturális
jelleg.
 A határokon túli magyarság döntő többsége, mintegy kilenc tizede gyakrabban olvas
magyarul, mint más nyelven. Sőt, háromnegyedük szinte kizárólag magyar nyelvű könyvet
választ. A magyar népességen belül tehát egy tized körül mozog azok aránya, akik
többször, többet olvasnak az állam többségi nyelvén, mint magyarul.
 Az erdélyi magyarok 93%-a gyakrabban olvas magyarul, mint románul
 Az értelmiség nagyobb arányban olvas magyar, mint nem magyar nyelvű műveket.
 Az olvasmányok forrásai

 A határon túli magyarok leggyakrabban a házi könyvgyűjteményekből jutnak

olvasmányhoz, saját családi könyvtárukból vagy baráti kölcsönzés útján. Különösen fontos
a családi könyvtár léte a szórványban élők számára
 Magyarországon a könyvhöz jutás leggyakoribb módja, hogy a könyvet megvásárolják, az
erdélyi magyarok leggyakrabban barátaiktól kapják kölcsön. Minél kevésbé gazdag egy
ország, annál ritkábban tudják megvenni az éppen kívánatos könyvet.
 Az 1991–94 közötti felmérések szerint Erdélyben volt a legszorgalmasabban olvasó régió,
az olvasás gyakoriságában fölülmúlva Magyarországot is. Az 1998-as reprezentatív
felmérés viszont sokkal rosszabb adatokat állapított meg.
 A jelek szerint Erdélyben egy fél évtized alatt jelentősen csökkent az olvasási kedv. Az
ottani megfigyelők közönyössé válásról beszélnek. Más kutatók a jelenséget több okra
vezetik vissza:

 1991-ben még igen visszafogott volt a tévézés, azóta viszont megnövekedett az anyanyelvi
televíziózás lehetősége, részben a Duna TV, nagyobb részben a műholdas kereskedelmi
csatornák révén.
 A régi irodalmat vagy a kortárs (az utolsó másfél évtizedben publikált) műveket kedvelik,
olvassák nagyobb arányban?
 A magyar irodalmat vagy a külföldi szerzők műveit (s azon belül melyik nyelvterület
irodalmát) olvassák nagyobb arányban?
 Magyarországon az olvasmányok többsége kortárs szerző műve. A határon túli magyarság
régióiban – Erdélyben, a Vajdaságban, Kárpátalján) a régebbi szerzők művei az
olvasottabbak, a mai szerzők aránya az olvasmányok 30–40%-a között mozog. (Dél-
Szlovákiában ennél valamivel magasabb, de ott sem éri el a magyarországi arányt.)
 Magyarországon jóval több külföldi szerzőt olvasnak, mint magyart.
 A külföldi szerzők legnépesebb csoportját – a magyart már-már megközelítve – az
amerikaiak képezik. Ezzel szemben valamennyi határon túli régióban a magyarországinál
jóval nagyobb arányban olvassák a magyar szerzőket, az olvasmányoknak itt több mint a
fele (Erdély, Vajdaság) vagy csaknem a fele magyar író műve. A külföldi szerzőktől
származó olvasmányaik is különböznek: kétszer-háromszor annyi közöttük az európai,
mint az amerikai.
 Magyarországon a bestseller/lektűr típusú olvasmányok abszolút többségben vannak. A
határon túli régiók magyar olvasóinál ezzel szemben a valódi irodalmi értéket jelentő
olvasmányok képezik a többséget, a szórakoztató, kommersz művek az olvasmányoknak
csak negyedét-harmadát teszik ki.
 A magyarországi olvasók az 1960/70-es években megközelítőleg ugyanolyan arányban
olvastak régi irodalmat, magyar szerzőket és értékes irodalmi alkotásokat, mint ma a
határon túliak. Azóta évtizedről-évtizedre pontosan kimutatható az új, a külföldi s egyben a
kommersz felé közeledés útja. Hasonló tendenciának lehetünk tanúi a határon túl is.
 Erdélyben az olvasás célja különbözik a megszokottól: máshol a könyvet többnyire a
kikapcsolódás, szórakozás, pihenés céljából veszik kézbe, Erdélyben az olvasástól tanítást,
megerősítést, önigazolást várnak, az olvasás mintegy erkölcsi feladat, az identitás
megvédésének eszköze. Más régiókhoz képest kemény, puritán világ ez: itt olvassák
legkevésbé a csak szórakoztatást nyújtó irodalmat, itt ragaszkodnak legjobban az irodalmi
értékhez, a nemzeti hagyományhoz. Az irodalmat a közösség kincsének tekintik: a hiányos
könyvellátást, a gyenge könyvtári szolgáltatást sűrű baráti könyvkölcsönzéssel pótolják.
Sehol annyi könyv nem érkezik baráti kézen át családtól családig, mint e tájon.
 ,,Erdélyben lassabban járnak az órák.” Megőrződött a múlt, s csak vonakodva bontakozik
ki a jelen. Többé-kevésbé mentes maradt a modernizáció árnyoldalától, a kommersz
gáttalan térhódításától. Az olvasmányválasztás alapjaiban értékorientált, centrumában a
nemzeti klasszikusok és általában a klasszikusok, valamint az erdélyi magyarság sorsát
vállaló és ábrázoló írók állnak. A legolvasottabb könyv Jókai és a Biblia (és nem Cook,
King és Steel, mint Magyarországon.) Népszerűek, olvasottak Tamási, Sütő, Wass Albert
is. De a lassan járó óra következtében a modernizációnak nemcsak a szemete maradt el,
hanem hiányoznak vitathatatlan értékei is: rendkívül alacsony a friss, kortárs irodalom
iránti kereslet, s nagyon szűk a non-fiction érdeklődésűek tábora.
 Dél-Szlovákia a polgári hagyományok erőteljesebb jelenléte nyomja rá a bélyegét, a
vizsgálat során legfontosabbnak mondott értékek itt: a lelkiismeretes munka, az
érvényesülés, a kultúra öröme, a tolerancia. Lágyabb, hajlékonyabb világ ez, mint az
ostromlott várra emlékeztető Erdély. Az olvasást itt nem morális feladatnak, hanem az
örömszerzés forrásának tartják.
 A könyv Dél-Szlovákiában szabadabban és gazdagabban áramlik, mint máshol, a régiók
között itt a leggyakoribb a könyvvásárlás és a könyvtárhasználat. Az olvasott művek
megoszlása minden szempontból közel áll a magyarországihoz: többségében mai szerzőt
olvasnak, és több külföldit, mint magyart. Az olvasott lektűrök száma eléri az értékes
művekét (de nem haladja meg, mint Magyarországon.)
 Kárpátalján a magyarság túlnyomórészt falun él, s ott erős etnikai közösségeket alkot. Ez a
legzordabb, legmostohább régió, lakói elhagyatottnak érzik magukat. ,,Némi túlzással azt
mondhatjuk, hogy a kárpátaljai magyaroknak – sokuk érzése szerint – nincs hazájuk, csak
szülőföldjük.”
 Az ellátottság – a könyvvel való ellátottság is – szegényes. Itt a legalacsonyabb a vásárolt
könyvek száma, a könyvtárak szolgáltatásai ugyancsak gyengék (beleértve az iskolaiakat
is: a középiskolások fele semmilyen könyvtárat nem látogat), következésképp nem
meglepő, hogy itt olvasnak a legkevesebben rendszeresen.
 Ausztriában a Bécsben, Linzben és Wellsben élő magyar emigránsok egy részének olvasási
szokásairól azt tudjuk meg, hogy e csoport kulturális háttere gyökeresen eltér az őshonos
kisebbségekétől (magyarországi iskoláskor, nyugati nagyvárosi környezet, a
generációváltás meghatározó szerepe stb.) A többi régióval ellentétben az ő olvasmányaik
között nem a magyar, hanem az idegen nyelvűek vannak többségben.
Olvasmányválasztásukban nem a hagyományőrző szépirodalom dominál, de nem is a
lektűrök, hanem az ismeretközlő irodalom, főleg nyugat-európai szerzőktől. Más világ ez,
mint a többi régió.
 a szórványban élők sokkal többet (kétszer annyit) áldoznak házi könyvtáruk gyarapítására;
 lényegesen többet olvasnak és elmélyültebben, nagyobb aktivitással,
 olvasmányválasztásuk igényesebb: több esztétikailag értékes művet olvasnak és kevesebb
bestsellert, mint az egy tömbben élők,
 konzervatívabbak és értékőrzők: ragaszkodnak ifjúkori irodalmi normáikhoz, úgy is, mint
emlékhez, de úgy is, mint a mindennapi olvasmányok kiválasztó elvéhez.
 Akik számára a magyarság a kisebbségi létben mindenekelőtt feladatvállalást jelent azok
bizonyultak a legaktívabb és a legigényesebb olvasónak. Követik őket, bár kissé lemaradva
azok, akik számára a magyarság a valahová tartozás jó érzése, öröme, természetes
adottság.
 Ők kevésbé kreatív olvasók.
 Végül azok, akik számára a magyar identitás közömbös, vagy semmi jót nem jelent,
olvasóként is közömbösek a magyar irodalom értékeivel szemben.
 A kisebbségi lét tehát csak akkor gyöngyözik nagyobb kulturális aktivitást, ha tudatosan
vállalt nemzeti identitás áll mögötte. Az elutasított, közömbös identitástudat általában
passzívabb és értékhiányos olvasáskultúrával jár együtt. S a sorrendet megfordítva: a
magasabb szintű olvasáskultúra kisebbségi helyzetben az identitástudat egyik pillére.
Miért olvasnak többet a nők a férfiaknál?

 A statisztikák szerint a nők többet olvasnak férfitársaiknál.

 A 20-24 közötti életkorban a nők olvasási kedve még erősebbnek bizonyul (65 százalék),
és a nők járnak többet könyvesboltba is, mivel általában a gyerekek könyveit is ők szokták
megvenni. A nők a szépirodalmat preferálják, a férfiak inkább a kézikönyveket és a
humoros történeteket szeretik. A nők a legvaskosabb köteten is végigrágják magukat, a
férfiak nem szégyellnek egész oldalakat átugrani
 a nők azért olvasnak többet, mivel gazdagabb a fantáziájuk - válaszolta a felméréshez
csatlakozók hatvannyolc százaléka.
 A nők a könyvekkel pótolják a férfiakban való csalódásukat - huszonkét százalék szerint.
 Tíz százalék úgy válaszolt, a nők azért olvasnak többet, mivel álomvilágban élnek.
 "Volt idő, amikor csak a férfiak olvastak; az ezernyolcszázas évek végén a regényeket a
díványon sóhajtozó nőknek írták; ma a nők álomvilága megmaradt, de olvasni a metrón
utazva, a gyerekek elalvása után vagy két email között szoktak„
 A könyv és olvasás szerepe, fontossága csökken, különösen a gyerekek, a fiatalok olvasnak
kevesebb könyvet, a könyvek vásárlását más termékek beszerzése, az olvasást más
tevékenységek váltják fel
 Feladat:
 Ti mit olvastok szívesen?
 Miért?
Nők és férfiak, miért is vagyunk mások?

 A férfi és nő közötti különbség már a történelem előtti időben főfájást okozott a feleknek, a
problémákat pedig gyakran nem oldották meg, hanem elkerülték. Mióta a patriarchális
rendszer omlani kezdett, a két nem kénytelen megoldani évezredeken át hanyagolt
problémáit.
 Ahogy a patriarchális rendszer lassan felbomlik, a férfiak és a nők közötti távolságok
minden tekintetben csökkennek, a nemek igyekeznek közelebb kerülni egymás
különbségeinek megértéséhez.
 Manapság a férfiaknak folyamatos fejtörést okoznak a nők menstruáció körül
tapasztalható, hormonális változásoknak betudható esetenkénti ingerlékenysége, hangulati
változásai. A férfiak ilyenkor igyekeznek kedvesebben viselkedni, tekintettel lenni
társukra. Ezzel szemben a bibliai időkben ezt úgy oldották meg, hogy amikor a nő
„tisztátalan” volt, egy külön erre használt sátorba száműzték.
 De nem csak ebben az időszakban igyekeztek elkerülni az összetűzést: nomád
társadalmakban a nők külön háltak, asszonysátrakban, de nem is olyan rég a magyar
társadalomban is megvolt a rend: „asszonynak, macskának a házban, embernek és
kutyának künn a helye
 A férfi csak morog, a nő pedig megállás nélkül beszél” – ezt a sztereotípiát is ismerjük. A
férfiak közismerten hallgatagabbak a nőknél egy kiadós eszmecsere után, vagy csak
egyszerűen hajlamosak belesüllyedni egy néma tevékenységbe, például barkácsolásba,
vagy esetleg a televízió bámulásába. Míg a férfiaknak annak idején előnyösebb volt szavak
nélkül megérteniük egymást, a nőknek, akikre a család és a törzs összetartása,
konfliktusainak megoldása, a fiatalok tanítása hárult, arról nem beszélve, hogy
mindennapjaik is unalmasabban teltek, a beszéd használata sokkal előnyösebbnek
számított
 Ez annyira érezhető, hogy a leánygyermekek tipikusan hamarabb tanulnak meg beszélni,
mint a fiúk, mi több, az iskolában is jobban teljesítenek a nyelvi képességeket igénylő
feladatokban
 A férfiaknak gyakran szükségük van csendes pihenőre, hogy erőre kapjanak egy újabb
adag beszédhez, míg a nők sokkal jobban bírják, olykor igénylik a hosszabb
beszélgetéseket. Ha mindkét fél megérti ezt, kicsit közelítik egymáshoz igényeiket, máris
közelebb vagyunk az arany középúthoz.
Köszönöm a figyelmet!