Professional Documents
Culture Documents
Szántó T. Gábor Hazatérés
Szántó T. Gábor Hazatérés
Életrajzi adatok:
1966 – Budapest
író, költő, szerkesztő
a Szombat című folyóirat főszerkesztője (1991)
• A Szombat zsidó politikai és kulturális folyóirat, a legnagyobb példányszámú zsidó folyóirat 1989
óta.
Írásaiban fontos szerepet játszik a zsidóság, az identitásvesztés, a vészkorszak túlélőinek és
leszármazottainak élményanyaga, valamint a diktatúra öröksége.
Egy beszélgetés során, saját helyzetét illetően így fogalmazott: "zsidó írónak lenni a magyar
kultúrában a kisnemzeti lét, a fel nem dolgozott vészkorszak miatti lappangó és hárított bűntudat,
másrészt egy rosszul értelmezett politikai korrektség miatt – mely a zsidó szó használatát is kínosnak
tartja, és információhiány miatt nem tud a jelenséghez viszonyulni – periférialétet jelent. (…) a
szellemi hontalanság élményével küzd az ember, s az értetlenség és az elszigeteltség veszélyével kell
szembenéznie." (http://web.balinthaz.hu/Biblio/szanto_t_gabor)
Szántó T. Gábor: Hazatérés (2004)
Szántó T. Gábor Hazatérés című novellája a Lágermikulás című kötetében jelent meg először 2004-
ben.
2017-ben a novella alapján készült filmmel (1945) együtt az írás újból kiadásra került az 1945 és
más történetek című kötetben 1945 (Hazatérés) címmel.
Kulcsszavak:
• találkozás, család, öröm, nyugalom, biztonság
Hangulat:
• öröm, nyugalom, harmónia, béke
Cím és szövegegész viszonya
Szántó T. Gábor novellájára gondolva melyek azok a kulcsszavak, melyek eszetekbe jutnak?
Cím: a szöveg nem felel meg a cím keltette elvárásoknak, mivel a hazatérés általában egy örömteli
hangulatot feltételez, a novellában viszont ez egy szomorú, gyászos hazatérés, hiszen a zsidó apa és
fia azért térnek haza, hogy eltemessék a zsidóellenesség áldozatait.
Történelmi háttér
novella film
Időre utaló részek
Novellában:
„A szabadban is több mint harminc fok van, tapadós, forró, júliusi nap.”
„Semjén István a fiára gondol, Árpádra, aki néhány esztendeje még segéd volt a drogériában, azután
üzletvezetővé, majd papíron tulajdonossá lépett elő, s miután Török Imre ezerkilencszáznegyvennégy nyarán
családostól eltávozott a faluból - a jegyző mindig így fogalmaz, ha kérdik, de szinte soha senki nem kérdi -, maga
vitte tovább a boltot.”
Filmben:
A hírekből: 1945 augusztus 12 – az amerikai katonai légierő ledobja Japánra a második bombát, a bomba
Nagaszakit érinti.
Az események helyszínei: novella és film
Melyek az események helyszínei? Mi a funkciójuk?
Az események helyszínei
Vonatállomás: „A mozdonykéményből egyre fáradtabban csap fel a füst, a szelepekből lassan szisszenve árad a
gőz. A gomolygás betakarja a vonat orrát. A szerelvény még egy utolsót lódul, aztán megáll. Izzadt, kormos képű
vasutas bukkan fel atlétatrikóban a mozdony ablakában, mint aki sürgetné az utasokat, szálljanak le mihamarabb.
Összesen két kocsiból áll a szerelvény; egy személyszállító és egy tehervagon van a mozdony után kötve.”
Kocsma: „A menet lassan a kocsma elé ér. Akik odabent vannak, mind az ablakba és az ajtóba tódulnak, hogy
figyelemmel kövessék a látványosságot. Akár a halálmadarak, súgja az egyik vendég, majd nagyot nyel, és
cserepes ajkát nyalogatja.”
Drogéria: „Elmehet, édesapám. Intézem a magam dolgát. És felkészül rá, hogyha jönnek, és kopogtatnak, ő
bizony egy mozdulattal leakasztja a fogasról lenvászon zakóját, szalmakalapját, beengedi őket az üzletbe, és azt
mondja: Kérem tisztelettel, én megőriztem maguknak a drogériát. Amit vállaltam, megtettem. És most
megbocsássanak! Azzal megemelné a kalapját, s aprót biccentve, fejét kissé oldalra és úgy előre hajtva, kisietne
az ajtón.”
Az események helyszínei
Temető: „Összehajtogatott, csíkos imakendok kerülnek elő. Szétterítik őket a kiégett, száraz füvön, közvetlenül
a ládák mellett. Csattanva bicska nyílik a fiatalabb kezében. Suba Mihály a hangra felkapja a fejét, s még
láthatja, amint egyenként leguggol a taleszok mellé, és belevág az anyagba. (…) Egyenként húzzák a kiterített,
lepedőméretű imasálak mellé a ládákat, és kezdik kicsomagolni a szállítmányt. Tenyérnyi téglácska méretűre
darabolt, rózsaszín és szürkés között váltakozó árnyalatú szappanokat raknak egymás mellé, melyeken a RIF
betűk olvashatók egybe. A felirat a Reichstelle für Industrielle Fätte und Wachsmittel* hivatalos rövidítése, az ő
fejükben azonban a három betű feloldása nem kétséges: Reines Israelitisches Fett.** Gyors mozdulataik
nyomán, egy-egy láda percek alatt kiürül, akkor a taleszok négy sarkát, akár egy batyut, egybefogják és
összekötik.
Apa-fiú kapcsolat
A zsidó és fia közti kapcsolat: a szeretetviszony az elsődleges, a fiú szereti és tiszteli apját, vállalta vele az utat, a
temetést, de ez a tisztelet kölcsönös.
A falubeliek reakciója a zsidók láttán
„Ám nem a fegyvereikkel, hanem a puszta jelenlétükkel tarják rettegésben az őket korábban
törvényen kívül helyezőket és cinkostársaikat. És persze nem valódi, hanem csupán lelki sebeket
ejtenek a „bűnös” falusiakon.” (Sághy M)
Milyen új szereplőket hoz be a rendező a filmbe, akik a novellában nem szerepeltek? Mivel gazdagítják a
történetet?
Szentes István, a jegyző
Szentes Árpád, a fia
Szentesné Anna
Jancsi, a fiatal kommunista
Kisrózsi, Árpád menyasszonya
Kustár Andrásné
Kustár andrás, az önemésztő alkoholista
Sámuel Hermann, az idős zsidó
Sámuel Hermann fia
pap
kocsmáros
kalauz
orosz tisztek és katonák
Filmbeli események
„A filmből és a novellából egyként kiderül, milyen súlyos károkat okozott a szolidaritás, a bizalom, a
jogbiztonság, és ami mindezzel összefügg: az otthonosság érzése szempontjából az, hogy a magyarok egyes
honfitársakat – vallási alapon – törvényen kívül helyezték, majd a haláltáborok felé útnak indították, a javaikat
meg elorozták, egymás közt szétosztották.” (Sághy M: Holokausztmagyarok)
„A film és a novella alapvető érdeme, hogy a vészkorszak kollektív traumájának a megértését, feldolgozását
mozdíthatják elő, mégpedig oly módon, hogy a holokausztot a magyar történelem szerves részeként ábrázolják,
vagyis színre viszik a deportálások, a testvérgyilkosságok banális, mindennapokat átható, mentalitástörténeti
következményeit.
Nem a németekre, a nagyhatalmakra hárítják a felelősséget, és nem is a gonosz tombolásaként ábrázolják a
vészkorszak borzalmait, hanem olyan folyamatként, melyet adott helyzetben egy csendes kis falu lakóinak a
döntései, tettei idéztek elő.” (Sághy M: Holokausztmagyarok)