Az alternatív pedagógiák megjelenése és megvalósulása a magyar

közoktatásban

A hagyományos alternatív programok, iskolák vagy pedagógiák közös jellemzője

volt a 80-as évektől kezdődően, hogy a régi, központi tantervvel szembeni modernizációs
szándékkal jöttek létre. Egyrészt azzal a tartalmi igénnyel, hogy a modern tudományos
eredmények megjelenjenek az oktatásban, másrészt az új elképzeléseket az iskola
szerkezetében, felépítésében, illetve a társadalmi igények tekintetében is újra akarták
gondolni. Gyakorlatilag három területen keveredik az alternativitás fogalma, melyek sokszor
át is fedik egymást. Szoktak emlegetni alternatív pedagógiákat, alternatív iskolákat,
alternatív tantárgyi programokat, de mindháromnak az volt az egyik fő jellemzője – a köztük
lévő különbségek ellenére –, hogy modernizálni akarta a fennálló közoktatási rendszert.

Igény van rájuk, mert olyat próbálnak nyújtani, amit az állami intézmények nem
tudnak vagy nem akarnak magukra vállalni.

Az alternatív iskolák közös jellemzője a hangsúlyozott gyermekközpontúság,

melynek lényege, hogy a gyermeket mindig a saját korának, képességeinek, fejlettségének
megfelelő módon és tempóban kell nevelni. A pedagógus szerepe és feladata is lényegesen
megváltozik ezekben a rendszerekben: a hagyományos oktatói feladat helyébe a protektori
szerep lép, a tanár megszűnik a tudás egyedüli forrásának és kinyilatkoztatójának lenni. Az
ő feladata a kreatív tanulás útján elkísérni a diákokat, tanulási kedvüket serkenteni,
kérdéseikre választ adni.

Ma már vannak olyan iskolák, illetve óvodák is, melyek nem egy kész módszert
vesznek át, hanem önállóan alakítják ki pedagógiai programjukat. Ezen új intézmények
tanítási elveik fő értékének tekintik a kreativitásra nevelést, az önálló vizsgálódás
készségének, a kritikus és önkritikus szemléletmódnak az elsajátíttatását.

Ezeknek az alternatív programú intézményeknek a egy másik csoportja az, amely a

valamilyen szempontból hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik, a szellemi, testi vagy
halmozottan fogyatékosok képességeinek fejlesztésére, nevelésére, segítésére szakosodott.
Ebbe a csoportba tartoznak azok az iskolák is, melyek a nehezen kezelhető vagy valamilyen
tanulási problémával (diszlexia, diszkalkulia, diszgráfia) küzdő fiatalok felzárkóztatásával
foglalkoznak. (Igaz, ilyen nehézségekkel szinte minden iskolában küzd több-kevesebb
gyerek.) Léteznek (egyelőre főleg a fővárosban) olyan tanodák, középiskolák, melyek
azokkal az amúgy kallódásra ítéltetett gyerekekkel törődnek, akik a hagyományos iskolai
rendszerből kibuktak, ezáltal csalódottá váltak, és ellenségesen tekintenek mindenre, ami
tanulással kapcsolatos. Ezek az intézmények akár szakmát, akár érettségit adnak a
fiataloknak, nagyon nagy terhet vesznek le az állam válláról.

Immár hét éve működnek azok a magán- és alapítványi iskolák, amelyek az oktatási
intézmények állami monopóliumának megszűnése után szerveződtek. Körükben
megtalálhatók a reformpedagógia egy-egy irányzatát (Waldorf, Montessori, Freinet) képviselő
iskolák és a „szabad” vagy „alternatív” iskolák, melyek nem követnek konzekvensen egy-egy
tradicionális irányzatot, hanem valamely filozófiai, pszichológiai szemlélet mentén alkotó
módon alakítják ki arculatukat. Ezeken kívül működnek a különleges igényeket kielégítő
létesítmények és a speciális feladatokat felvállaló iskolák, valamint a hátrányos helyzetű
gyerekeket segítő intézmények is.
 A 80-as évek másik nagyon fontos változása az volt, hogy fellazult a korábbi
iskolaszerkezet, és megjelentek különböző fajta felosztásban különböző szerkezetű
iskolamodellek, amelyek szintén újabb kérdéseket és megoldandó problémákat vetettek fel a
magyar közoktatásban.

Az alternatív iskolák jellemzői

Az alternatív iskolák két fő sajátossága: a tanárszerep megváltozása és a gyerek

személyiségének fokozott figyelembevétele.

A tanárszerep megváltozása

A tanár ismeretátadó helyett segítő az osztályban, a háttérben van, egy alkotó

folyamat résztvevője csupán.

A tanárszerep megváltozásának formai jegyei:

 a tér elrendezése (körben álló székek, szőnyeg, rajta párnák, tanári asztal a
sarokban; a tanár mozgása is jellemző a térben, leguggol, leül, letérdel a gyerek
mellé)
 a tanítás módszere, munkaformái (a frontális szinte alig fordul elő, egyéni vagy
csoportmunka zajlik; megsokasodnak a tanítás-tanulás eszközei - tankönyvek,
feladatlapok -, hiszen a tanár az ismereteknek nem kizárólagos, hanem csak egyik
forrása, sőt, inkább segítséget ad ahhoz, hogy melyik forrást kell elővenni)

 a tanár személyisége iránti követelmények (a másikra való odafigyelés és a

visszavonulás képessége, szuggesztív, hatni tudó, belső erőkkel rendelkező és
azokat mozgósítani tudó személyiségnek kell lennie)

Az iskolai kommunikáció

Az alternatív iskolákban a tegeződés, a közvetlenség, a baráti hangulat a jellemző.

Ha a tanárszerep nem azt jelenti, hogy a tanár „ad” és a gyerek „kap”, akkor az egyenlő
helyzet partneri kommunikációban fejeződik ki. Ez nyilvánvalóan nem teljes egyenlőség,
mert a tanár szerepe természetesen ezekben az iskolákban is megkülönböztetett.

Ezekben az iskolákban a gyerekek nem félnek és nem szoronganak a tanulástól.

Szeretik, amit csinálnak, örömmel vesznek részt a tanulási folyamatban. Ez abból fakad,
hogy nem a tanári és sok mögöttes hatalomnak való megfelelés motiválja a gyerekeket, nem
ezeket kell szem előtt tartaniuk és eszerint viselkedniük, hanem saját maguknak tanulnak.
Nincs külső erő, amelynek meg kell felelniük. Az erre vonatkozó pszichológiai kísérletekből
tudjuk, milyen nagy a valószínűsége a belső motiváltság létrejöttének, ha hiányzik a külső.

A gyerek személyiségének fokozott figyelembevétele

Az alternatív iskolák igyekeznek figyelembe venni az életkori sajátosságokat, az

egyéni tanulási tempót, az egyéni temperamentumot, az egyéni deficiteket, sérüléseket és az
otthoni környezet különbségeit.
 A teljesítményelv és a gyerekcentrikusság nem válik el egymástól, mert a gyerek
szeret és akar tanulni, s a tanárnak egyetlen feladatunk van: ezt a kedvet ne vegye el tőle. Az
alternatív iskolák örömteli légköre, az, hogy a gyerekek szívesen járnak iskolába, s örömmel
vesznek részt a foglalkozásokon.

Az alternatív iskolákban nincs verseny. A versenynek és a versenyeztetésnek nagyon

negatív pszichológiai következményei vannak.

A gyerek személyisége figyelembevételének következményei

A csoportmunka, a kooperatív technikák, a differenciálás, a lassúbb munkatempó, a

nyugalom, a türelem, a tantárgyak integrált tanítása szinte mindegyik alternatív iskolára
jellemző. Ezek azonban mind csak következményei a második fontos szempontnak (a
gyerek személyiségének figyelembevétele). Az epochák a Waldorf-iskolákban és az
Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban vannak jelen, projektekben dolgoznak a Freinet-
osztályban, a Lauder Iskolában, a Rogers Iskolában. A napirend mássága, a reggeli
beszélgetés, a sokféle szakkör mindegyik iskola sajátja.

A személyre szóló értékelés

A szöveges értékelés két szempontból fontos mindegyik alternatív iskolában. Az

egyik ok: minden gyereket másképpen, árnyaltan, neki szólóan értékelnek. A másik ok: a
tanár nem ítélhet, nincs hozzá joga, nem ez a szerepe.

A tanár felkészülése

Az alternatív iskolákban tanító tanárok állandóan, folyamatosan készülnek az

óráikra. Nekik kell az eszközöket, feladatokat elkészíteniük vagy több forrásból
előkeresniük, mivel állandóan differenciálnak az egyes gyerekek fejlettsége, képességei
szerint. Ez igen nehéz és időigényes munka.

A tananyag a hagyományos iskolához mérten

A NAT-ban le van csupaszítva a régi kötelező tananyag, és hiányzik a sok sallang,

részismeret. Az alternatív iskolák szempontjából ez előnyös (reméljük, a gyerekek
szempontjából is), mert ebbe belefér a projekt, a szakkör, meg a nyugalom. Az ismeretanyag
oly mértékben megnőtt a Földön, hogy senki sem tudja, mit kell mindenkinek tudnia és mit
nem kell tudnia, mi alapismeret és mi nem. Ezért az iskolának egyre inkább készségeket kell
kialakítania és képességeket célszerű fejlesztenie, „helyet, érzékenységet formálni az
agyban”, hogy a senki által pontosan nem ismert jövőt el és be tudja majd fogadni a mai
gyerek, és alkalmazkodni tudjon az új környezethez.