13.

tétel
A differenciálás tervezése az iskola/óvodai és az osztály/óvodai csoport - benne az egyes
gyermek – számára. Az integráió, inklúzió lehetséges szervezeti formái

I. Fogalma:

 Integráció: a Magyar értelmező kéziszótár meghatározása szerint „különálló részének valamely

nagyobb egészbe, egységbe való beillesztését, beolvadását” jelenti, ami esetünkben a fogyatékos,
akadályozott, azaz speciális nevelési szükségletű gyermekeknek vagy fiataloknak a nem
fogyatékosok közé való beilleszkedésére vonatkozik.

II. Kialakulásának okai:

 az 1960-as években kezdett kibontakozni,

 eltérőek voltak a kiváltó okok, és más és más formában is valósult meg a világ különböző
országaiban
o az esélyegyenlőség biztosítása: Skandináviában a „normalizációs elv” az 50-es években
hangsúlyozza, hogy a fogyatékos ember számára olyan feltételrendszereket kell teremteni,
amelyek a legnagyobb mértékben közelítenek a normális életvitelhez”. (Lányiné
Engelmayer Ágnes, 1993.)

o polgárjogi mozgalmak: az USA-ban az 1975-ben megjelent oktatási törvény kimondja,

hogy a legkevésbé korlátozó környezetet kell biztosítani minden fogyatékos számára.
Ugyanez a törvény mondta ki a sokoldalú pedagógiai vizsgálatok bevezetését, a szülők
megnövekedett szerepét a szakvélemények elfogadása vagy elutasítása szempontjából –
vagyis a végső döntést a szülő hozza -, a minden fogyatékos gyermek számára
elkészítendő egyéni fejlesztési tervet, s ennek évenkénti kötelező felülvizsgálatát

o előítéletek megszüntetése: Olaszországban az antipszichiátriai mozgalom és a kisebbség

diszkriminációja elleni fellépésnek volt jelentős része a szegregáció megszüntetésében. Itt
radikális lépést sugalt az 1977-ben megjelent oktatási törvény, mely egyszerűen
felszámolta az állami speciális, sokszor bentlakásos iskolákat, s egyidejűleg kedvező
feltételeket biztosított az integrált fogyatékosokat fogadó osztályok számára. Pl.
létszámkorlátokat állított (maximum 20-as osztálylétszám), szabályozta, hogy két főnél
nem lehet több fogyatékos azonos osztályban, pedagógiai asszisztenseket biztosított az
integráló pedagógusoknak.

o vizsgálatok, felmérések: Angliában a gyógypedagógiai iskolák, és eredményességük

nagyszabású felülvizsgálatát rendelte el a kormánya hetvenes években, s erre külön
bizottságot, az ún. Warnock - bizottságot hozták létre, mely több évi munka után 1978-
ban tett le egy jelentést. Ez a jelentés felváltotta a fogyatékos fogalmat az általánosabb
speciális nevelési szükséglet fogalmával, súlyosan elmarasztalta az angol speciális iskolák
teljesítményét, nagy lökést adott az integrált fejlesztésnek, s evvel egyidejűleg elérte,
hogy a különböző gyógypedagógiai szakmai szolgáltatások számban és minőségben
erőteljes fejlődésnek induljanak.
 13./2

III. Az integrált nevelés – oktatás fajtái, szintjei:

 lokális integráció: ilyenkor csak az épület közös, a gyermekek között gyakorlatilag nincs
semmiféle kapcsolat. például, amikor egy kisegítős osztály működik az általános iskolában, vagy
amikor mozgáskorlátozott gyermekek számára nyílik külön csoport egy többségi óvodában

 szociális integráció: a többségi intézményben elhelyezett fogyatékos csoportot tudatosan

egyesítik a kortársközösséggel az óvodában a foglalkozásokon kívüli, az iskolában tanórán kívüli
időben. Ezen belül is két fokozat különíthető el:

o időszakos és esetleges: például kirándulások, rendezvények, bizonyos tanításon

kívüli tevékenységek alkalmával,

o rendszeres, folyamatos: például mindig együtt zajlik az óvodában a szabad játék, a

séta, az étkezés, vagy az iskolában a délutáni tanulás idején már nem válik szét a két
csoport, szándékosan közös asztaloknál zajlik az ebédeltetés, és közös a minden
délutáni sporttevékenység.

 funkcionális integráció: az igazi cél, és egyben a legmagasabb szint a funkcionális integráció,

amikor együtt fejlesztik a gyermeket az óvodai foglalkozásokon vagy az iskolai tanórákon, lehet

o részleges: az idő egy részében valósul meg, például készségtárgyaknál,

o teljes: minden órán differenciált nevelés – oktatás folyik, tanórán kívül gyógypedagógus
szükség esetén különböző megsegítéseket biztosít.

IV. Az integrált nevelés fázisai:

 fogadás (integráció): általában anélkül veszik fel a fogyatékos gyermeket a többségi

intézménybe, hogy igazán ismernék sajátos vonásait,

o jellemzői:
 elvárják a gyerektől, hogy beilleszkedjen, „ne lógjon ki”, hasonló teljesítményt
nyújtson, mint a többiek,
 ez maximális alkalmazkodást, a többiek szintjéhez való igazodást igényel tőle, amire
általában csak a jobb képességű tanulók képesek,
 a pedagógus nincsen felkészítve, a saját stílusán nem változtat, ha problémába ütközik,
a megoldást maga nem keresi,
 a gondok megoldása szinte teljes egészében a gyógypedagógusra vagy a szülőre hárul.
 13./3

 befogadás (inklúzió): alapvetően más pedagógiai szemlélet:

o jellemzői:
 felismerik és reagálnak a hozzájuk járó gyerekek sokrétűségre,
 alkalmazkodnak a gyermekek különböző tanulási stílusához és üteméhez, és
 biztosítják a nevelési lehetőségek egyenlőségét a megfelelő tantervek, az iskolavezetés,
valamint a feltételek felhasználása révén Michell (1994),
 legfontosabb elem az egyéni differenciálás,
 a pedagógus eszköztárának tehát gazdagnak kell lennie, ki kellene terjednie:
 a tanítási program maximálisan érdekes, változatos feldolgozása, a gyermekek
sokoldalú tevékenykedtetésére,
 az egyéni tanulási stílus és ütem tekintetbe vételével kiszabott, vagy éppen a
gyermekek által önállóan kiválasztott feladatfajtákra (szabad munka), a
teljesítményszintek széles sávjának elfogadására,
 a tanári irányítás mellett az együttműködő tanulás, azaz a csoportmunkákkal
való pármunka és csoportmunka, valamint az egyéni feladatmegoldások sűrű
érvényesítésére.
 a tanulási nehézségek kiküszöbölését a pedagógus nem hárítja nagyrészt a
gyógypedagógusra, sajátmagában is keresi a változtatás lehetőségeit.
 a gyógypedagógus partner ebben a folyamatban
 a szemléletváltás a teljes tantestületet jellemzi.

V. Az integrált nevelés – oktatás feltételei:

 Objektív tényezők:

o gyógyászati segédeszközök, melyek többnyire nélkülözhetetlenek a

mozgáskorlátozott és az érzékszervi fogyatékos gyermekek esetében (kerekes szék,
hallókészülék, a szabványostól eltérő iskolapad stb.),
o az osztály létszáma,
o speciális taneszközök (pl: speciális vonalazású füzetek),
o tankönyvek megléte is,
o mozgáskorlátozottak esetében lényeges az épület hozzáférhetősége, annak belső
akadálymentessége (lift, rámpa, mosdóhelységek kiképzése stb.).

 Szubjektív tényezők: az integráció sikeressége nem, vagy nemcsak az objektív feltételektől

függ. Ezek a következők:

o a fogadó pedagógus: az ő szemlélete, módszerei, segítőkészsége.

o a pedagógiai asszisztens: jelenléte, hozzáértése,
o a tanterv, a tananyag: az alapító okirat, a pedagógiai program, speciális tanterv
határozza meg a pedagógus munkáját. Az integrálást kedvezően érintő tanítási
programok kellően rugalmasak, s valamennyi gyermek számára, amennyire ez csak
lehetséges, hozzáférhetőek.
 13./4

o a módszerek:

 differenciálás az a folyamat, amelynek során a pedagógus a tanulási folyamatot az

egyes gyermekek egyéni szükségleteihez igazítja.
 differenciálni lehet:
 a szervezési keret szintjén: iskola, osztály, tanóra, tanegység
 a kimenet és a folyamat szempontjából
 módszertanilag: a téma, gyermeki érdeklődés, megkövetelt szint,
közvetítési mód, tanulói reakciók típusa, a tanári segítségnyújtás
ideje stb. szerint
 csoport- és pármunka,
 a tudatos tanulói önértékelés kifejlesztése, valamint
 az értékelés, minősítés nem számokban, hanem szövegesen kifejtett formája.

o a szülők:

 biztosítják az egyéni igényekhez szabott optimális támogató környezetet,

 nagy szerepet játszanak abban, hogy a beilleszkedés sikeres legyen, ő a pedagógus napi
informátora, ő oldhatja meg a kisebb-nagyobb gondokat az otthoni játékba,
foglalkozásokba, tanulásba beépítve,
 ők alkotják az összekötő elemet a fogadó pedagógus és a gyógypedagógus között,
 ők azok, akik folyamatos segítségükkel, a napi együttlét során biztosítják
 a gyermek egyenletes fejlesztését,
 az iskolában esetleg tapasztalt nehézségek csökkentését.

o a gyógypedagógus: jelenléte által válik a spontán integrációból tudatos együttnevelés.

Feladata:
 részt vesz a fogadó többségi intézmény kiválasztásában, beszél a vezetővel,
igazgatóval, tájékozódik az intézmény anyagi lehetőségeiről, személyi adottságairól,
 megismerkedik a fogadó pedagógussal, a gyermekcsoporttal,
 tájékoztat a gyermek erős és gyenge oldalairól, a szülői háztól várható segítségről, a
maga segítő szerepéről,
 tájékoztatót tart az intézmény többi pedagógusának, esetleg a gyermekcsoportnak,
 közvetlenül foglalkozik a gyermekkel, elsősorban olyan területen, ami csak az ő
szaktudásával oldható meg,
 nyomon követi a gyermek fejlődősét,
 folyamatosan konzultál a pedagógussal,
 kapcsolatot tart a szülőkkel,
 koordinálja más szakemberek munkáját (pl: pedagógus, gyógytornász, logopédus).

o a gyermek: az integrációt befolyásolja maga a gyermek,

 fogyatékosságának súlyossága,
  személyiségjegyei: megkönnyíti a beilleszkedést, ha szorgalmas, figyelmes, nyitottabb
személyiség.

13./5

VI. Spontán integráció:

o külön szintet alkot,

o nem áll fenn tudatos integrációs szándék,
o a szülő a többségi intézménybe íratta be gyermekét, az óvoda és iskola nem áll ellen,
o ebben az ügyben a szülő nem járt a szakértői bizottságnál,
o nem segít a gyógypedagógus, így a pedagógus igyekszik megoldani a problémákat,
o az enyhébb fogyatékossági típusoknál sikeres lehet a beilleszkedés, de rosszabb esetben csak
megtűri a gyermeket a pedagógus

VII. A fogyatékos gyermek és fiatal integrációs oktatása (alap-közép-felső)

 Az OM középtávú közoktatási stratégiája a következőket tartalmazza:

 Sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja:
o A program célja, hogy az integráció során emelkedjen azoknak a fogyatékos
tanulóknak az aránya, akik a közoktatási intézmények többségi óvodáiban, általános
iskoláiban és középiskoláiban tanulnak.
o További cél, hogy lakóhelyükön, vagy lakóhelyük közelében, családjukban élve
részesüljenek képességeiknek és érdeklődésüknek megfelelő nevelésben, fejlesztésbe,
oktatásban, illetve képzésben.
o Ezzel a közoktatásban megalapozható a befogadó iskolahálózat, ahol bővül a SNI
tanulók eredményes fejlesztését ellátó közoktatási intézmények kínálata.
o A nyitott intézményekben jobban érvényesíthető az esélyegyenlőség, növekednek a
társadalmi beilleszkedés esélyei, ezáltal a befogadás az egész rendszert, azok elemeit,
kapcsolatrendszerét, összefüggéseit tekinti a hatékony működés alapjának.

Ennek érdekében:
1. a gyógypedagógiai intézmények és az integrációt vállaló, befogadó intézmények között
együttműködések kiépítése szükséges, ahol a gyógypedagógia intézmények szakemberei segítik
a befogadó intézményeket az integrációs programjaik kialakításában, szervezik, támogatják
és/vagy ellátják a speciális feladatokat, a szükséges kiegészítő szolgáltatásokat és a szupervíziót;
2. erre építve, és ezt a munkát támogatva meg kell alapozni és ki kell alakítani egy segítő,
szolgáltató hálózatot, valamint a gyermekek nyomon követését szolgáló információs rendszert,
amely további támogatást nyújt a különleges gondozási igények, speciális szükségletek
kielégítésére;
3. a befogadó intézmények pedagógusait továbbképzések keretében szükséges megismertetni az
integrációra felkészítő akkreditált programokkal;
4. fontos, hogy a már sikeresen működő integrációs programokra támaszkodva integrációra
felkészítő, gyakorlatorientált képzési programokat dolgozzanak ki az erre vállalkozó
szakemberek, intézményi közösségek;
 5. a képzési programok fejlesztését ki kell egészíteni tartalom- és eszközfejlesztéssel, illetve a
szükséges tárgyi feltételek biztosításával.

13./6

 Óvoda: ide tartoznak az SNI gyerekeket fogadó lokálisan integráló óvodák és gyógypedagógiai
óvodák.
 Minden óvodára érvényes az Országos Óvodai Nevelési Alapprogram.
 Az SNI gyermekeket befogadók ezen túl a helyi nevelési terv programjukba beépítve alkalmazzák „a
sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelveit.”
 Egyéni terv alapján fejlesztenek, melyet a szakértői vélemény alapján készítenek el.

 Általános iskola: a sikeres integráció megvalósulásához elengedhetetlen az általános iskolák

(többségi) szakmai, módszertani, szemléletbeli megújulása.
 Az integráció akkor sikeres, ha nem csupán egyszerű fogadás - vagyis amikor a fogyatékos
gyermeknek kellene alkalmazkodni az iskolában folyó gyakorlathoz, anélkül, hogy a pedagógus
„tudná” a fogyatékosságát – hanem befogadás, inklúzió valósul meg.
 A gyógypedagógiai iskolák alapdokumentumai a NAT, az irányelvek, valamint az adott iskola
pedagógiai programja, melynek szerves része a helyi tanterv, valamint az OM által kiadott
kerettanterv is.

 Középiskola: azoknak az SNI-s tanulóknak, akik a fogyatékosságuk miatt nem tanulhatnak

továbbintegráltan középiskolában, speciális középiskolák állnak a rendelkezésükre. A képzés
ideje 3 év, az ország minden megyéjében vannak ilyen intézmények. Zömében általános
iskolákkal együtt működnek.