Professional Documents
Culture Documents
I. egységesség
II. pluralizmus (többféleség természetesnek tartása)
III. szelektivitás (kiválasztás, kiválogatás valamilyen szempont alapján)
IV. alternatívitás (lehetőségek választása, választási lehetőségek biztosítása)
V. szegregáció (elkülönítés)
VI. integráció (összevonás)
5
VII. inkluzivitás
VIII. adaptivitás (egységesség és differenciálás egysége)
• hagyományokon alapul
• az a kiindulópontja (azt feltételezi), hogy az oktatásban résztvevők hasonlóak, sőt azonosak
• ezért az életkori sajátosságokon, azonosságokon van a hangsúly és nem a különbségeken
• az egységes oktatás fő munkaformája a frontális munka, azaz mindenkit egyformán, egyszerre,
egyformára egy cél érdekében azonos formában
A) „természetes” egységesség: már akkor jelent volt, amikor a közoktatás még szabályozatlan
volt (pl. középkor: alig változtak az oktatási tartalmak, eszközök, pedagógiai eljárások, a 4. században
írt latin nyelvtankönyvet az egész középkoron át használták)
DE! a más értékeket követő rétegek nem akarták gyermekeik számára az iskolák egységesítő
hatását
szabad iskolaválasztás (bizonyos korlátok között: lakóhely, utazási lehetőségek, gyerek sajátosságai,
szülők tájékozottsága, anyagi lehetőségek)
válogatás, kiválasztás valamilyen szempont, vagy szempontok alapján. A tanulók képességei között
jelentős különbségek vannak, ezek a különbségek tartósan fennmaradnak, ezért a legjobb, ha a
különböző tanulók tartósan különböző oktatásban részesülnek, azaz a képességeiknek megfelelően
különböző iskolákba járnak.
Összevonás (különböző gyerekek együtt tanítása). A folyamat során több különálló rész, valamely
nagyobb egészbe, egységbe illeszkedik, beolvad, egységesül (JUHÁSZ J, 1989).
Ha előre meghatározott, minden részét a pedagógus előre pontosan megtervezi, a tanulók nem
szólhatnak bele (meghatározott a közvetlen és a távlati cél, a tartalom, az oktatás menete, a szervezés
módja, az eszközök, módszerek, főként frontális oktatás)
A differenciálás fogalma arra utal, hogy nem feltétlenül ugyanazt és nem feltétlenül ugyanúgy tanítjuk
minden tanulónak. Ezt az indokolja, hogy a tanulók nem egyformák sem pszichológiai értelemben,
sem a megelőző tudás vonatkozásában. Ugyanazok a tartalmak és eljárások különböző mértékben
fejlesztendőek a különböző tanulók számára, sőt lehet, hogy az, ami egyikük számára fejlesztő, az a
másikuk számára egyenesen kontra produktív. pl. ugyanaz az irodalmi kötelező olvasmány az egyik
tanulóban szenvedélyes érdeklődést kelthet a szerző iránt, a másikat viszont elriaszthatja tőle, sőt
hosszú időre elveheti a kedvét az olvasástól. És ugyanez áll az egyes feldolgozási eljárásokra is.
Tehát: az egyéni sajátosságok figyelembe vételével történő fejlesztés, illetve olyan körülmények
teremtése, amely lehetővé teszi az egyén önvezérelt fejlesztését. Ez a személyiségfejlődésre és a
nevelés bármely területére is kiterjeszthető. A differenciálásra azért van szükség, hogy minden gyerek
a lehető legjobban megközelítse/ elérje az iskola követelményeit, céljait, hiszen ez tanulói joga.
Nem más, mint az egységesség és a differenciálás egysége. Azaz iskolában, szervezett kertek között
(egységesség), differenciáltan (egyéni tudásnak, előfeltételnek megfelelően) fejlesztünk.
• az egyénileg megszerzett tudást a közösségben kamatoztatjuk
• az oktatásban és nevelésben egyaránt hatékony módszer
Az adaptivitás a résztvevők együttműködésén alapszik, közös alkalmazkodást feltételez. De feltételezi
azt is, hogy az egyes gyerekekre különböző céljaink, tartalmaink lesznek. Különböző szervezési
módok szükségesek. Szervezési módszerek: frontális: előadás, magyarázat, elbeszélés, kiselőadás.
Páros munka: megbeszélés, vita, munkáltató módszer.
Csoportos munka: project, munkáltató módszer, tanulmányi kirándulás.
jövő=differenciáltság+egységesség egysége
- A tanulóhoz alkalmazkodó, fejlesztő oktatás, szem előtt tartva a gyerekek egyéni, és társas
szempontjait. (egyéni fejlődés, differenciálás)
- Társas közegben kell dolgozni felnőttként, és ezt már gyermekkorban figyelembe veszik.
Egységesség=gyermekismereten, differenciálás során szerzett tapasztalaton alapul
- Fontos: van-e előzetes ismeretem a tanulók felé
1. Páros munka
- Tanulópárok(segítő)
- Tanár-tanuló egyéni korrepetálás
- Páros munka-tanulmányi feladat közös megoldása, kölcsönös felelősség, függőségi-ellenőrzési
viszonyok
2. Csoportmunka
- Csoportlétszám: 3-6-8
- Kölcsönös függés-felelősség-ellenőrzési viszonyok
- A csoportmunka kooperatív tevékenység
- Önszabályozó csoport-leghatékonyabb
- Önálló tevékenység (tanár indirekt segít)
- Feladatok-társak szerepe határozza meg a csoport tevékenységét
3. Szimultán óraszervezés
Mi a projektoktatás?
valamely komplex téma olyan feldolgozása, amelynek során a téma meghatározása, a munkamenet
megtervezése és megszervezése, a témával való foglalkozás, a munka eredményeinek létre hozása és
bemutatása a gyerekek valódi (egyéni, páros, csoportos) önálló tevékenységén alapul. A pedagógus
feladata a gyerekek önállóságának helyt ad ni, ezt az önállóságot facilitátorként, szupervizorként,
tanácsadóként segíteni.
Mi az epochális oktatás?
A témákat nem tanrendi rendszerben dolgozzák fel, 1-2 héten át, csak történelem van, + 1-2 óra
testnevelés, ének
5
- 1919. Rudolf Steiner-Waldorf iskolák lettek később
- Nincs házi feladat
- A tanár az anyag végére megtanítja a tanulót
- Hosszú távon tervezi az órát, az anyagot,
- egyik formája a zárt oktatás
- Másik forma: nyílt oktatás-a tanulókat bevonja a munkába
- Az epochális időt felhasználja egy projektre, annak a része lesz
Reformpedagógia:
Olyan iskolákat neveznek így, amelyek céljaikban, tartalmukban és főleg módszereikben lényegesen
eltérnek az adott helyen és időben megszokottnak nevezhető iskolarendszer intézményeitől. Az eltérés
a program egészét (a filozófiáját) érintő olyan mértékű sajátosság, amely önérvényű modellként
értékelhető.
Amelyek tényleges választékot, pedagógiailag lényegesen eltérő lehetőségeket, modell értékű
alternatívákat kínálnak nevelőknek, tanítványoknak, (köz)oktatási rendszernek egyaránt.
A montessori iskola főbb jellemzői: Az emberképe szerint az emberben születésétől kezdve minden
benne van, csak ki kell aknázni, mégpedig úgy, hogy tanári segítéssel a tanuló maga cselekedjen. A
pedagógus a háttérből figyel, segít, megteremti a körülményeket. Vegyes életkorú osztályokat hoztak
létre, amely a családra emlékeztet, így nagy szociális segítséget kapnak egymástól a gyerekek. A
tantárgyak a fő tagolási időszakok, 80 perces tanulási egységekben, főleg egyéni munkában (95%),
vagy frontális munkában (5%), de bármikor pihenhetnek is. Ez lehetőséget ad az elmélyülésre és az
egyéni tempóra. Az érzékszervek fejlődésér állítják a központba, ezáltal fejlődik a gyermek mentális
képessége is. Hatalmas eszköztárral dolgoznak. Szövegesen értékelnek nincs osztályzás. Emiatt nem
tud beintegrálódni a közoktatási rendbe.
A Waldorf főbb jellemzői: Hét éves szakaszokra épít, mivel szerinte az ember fejlődését 7 éves
szakaszok jellemzik. A gyereknek az első 7-8 évben nagyfokú irányításra van szükség, ebben nagy
szerepet kap a pedagógus. Osztálytanítói rendszerben, nem konkrét tantárgyakat tanítanak. Az érzelmi
ráhangolódás, a motiváció a lényeg. Nagy szerepük van az ünnepeknek. A szülőknek havonta
megmutatják, mit tanultak a gyerekek. A szülők és a pedagógusok intenzív kapcsolatban állnak. Az 1.
osztályba 7 évesen kerülnek a gyerekek. Nincs buktatás. Magas osztálylétszámmal dolgoznak, így
jellemző a szociális színesség. Fő tanulási időszakok délelőtt vannak, a tanulás 120 perces epochális
oktatásban történik, vagyis nem órarend szerint, hanem 2-3 hónapon át 120 percben csak egy
tantárggyal foglalkoznak. A frontális osztálymunka dominál. Élmény centrikus iskola, nem a
teljesítményre hajt, emiatt válhat be a frontális munka. A pedagógus sokat beszél, ismereteket közöl,
tehát a tanár szerepe meghatározó. Sokat rajzolnak. Az első 8 évben nincs tankönyv, hanem epochális
füzetek vannak, amibe a gyerekek dolgoznak. 12 éven át nincs osztályzás, szöveges értékelést adnak a
gyereknek is, a szülőnek is. A Waldorf iskola szintén nem illeszkedik a mai közoktatási rendünkbe.
A Petersen-féle iskola főbb jellemzői: Figyelembe veszi a szociális környezettől való függést. Azt is
fejleszteni kell. Fontos a közösségi életre nevelés, a társas kapcsolatok.
5
A pedagógus meghatározó jellegű, de közben a gyerek társa is. Vegyes életkorú osztályokat hoznak
létre itt is max. 40 főig. Egymás segítésére, az egymástól való tanuláshoz bevezették az inas- segéd-
mester fokozatokat. Ma ezt Magyarországon nem valósíthatják meg, de heti terves rendszerben
dolgoztak: minden gyerek kapott a tanártól egy heti tervet, amit el kellett végeznie. A gyerek maga
osztotta be az idejét, a tanár segítette, ha kellett. Ezzel a belső tanulási kényszert akarták kialakítani.
100 perc tanulás után 60 perc szünet következett. Nagyon gyakori a spontán csoportokba való
tömörülés, vagy a páros munka. A gyerek önálló munkája vagy a vegyes életkori csoporton belül néha
a frontális munka is előfordul. Fontosak az eszközök, de még fontosabb a valóság, a közvetlen
élményszerzés. Ma már osztályoznak az integrálódás érdekében.
Forrás:
- internet
- M. Nádasi Mária könyvei