Pedagógia I.

1.Tétel
A pedagógia fogalma, tárgya, tudományosság kritériumai, a pedagógia felosztása és tudományközi
kapcsolatai

Görög eredetű „paidogogosz” (gyermekkísérő) szóból ered, a tanításhoz nincs köze. Ma a pedagógia
gyűjtőnév, akiknek a nevelés a hivatása, életpályája, és akik neveléssel foglalkoznak. Jelentése kettős
értelmű, hiszen lehet a nevelés mindennapi gyakorlata, vagy lehet a nevelés tudományának összefoglaló
elnevezése. A pedagógia tulajdonképpen a személyiség fejlesztése alacsonyabb szintről magasabb szintre.
Régen filozófusok foglalkoztak vele, mint például Arisztoterész vagy Platón. A XX. század elején vált ki a
filozófiából, majd a XIX. század végétől már szisztematikus pedagógiáról beszélünk.

A pedagógiáról, mint önálló tudományról beszélhetünk, hiszen önálló tárgya van, önálló
kutatásmódszertannal rendelkezik, önálló fogalomrendszer és terminológia jellemzi. A pedagógián belül
beszélhetünk társadalomtudományról, hiszen tényfeltáró, törvényfeltáró, fejlesztő és normatív. A pedagógia
egy sokrétűen összetett tudomány, hiszen a nevelés bonyolult összetettségével, jelentésével foglalkozik,
széles tudományos területet ölel fel, a pedagógia szaktudományaira tagolódik. Mindezek összessége képezi a
pedagógia tudománystruktúráját.

Mindezek mellett a pedagógia a nevelési elméletekés gyakorlatának jelölésére egyaránt használt komplex
fogalom. A neveléstudomány fogalmával a nevelés általános elemeinek, cél-feladat-és eszközrendszerének
szisztematikus kifejezésével, illetve a mindenkori gyakorlattal, annak lehetőségével, szintjével, fejlettségi
állapotával. Alapja az elvi állásfoglalások rendszeres kifejtése, valamint a neveléstudomány bevezető része,
melyben a pedagógia koncepcióját meghatározó kérdések vetődnek fel, mint például a nevelés fogalma,
célrendszere, nevelés és fejlődés tényezői. Fő ágai nem fejthetőek ki az elvi bevezető tudományrész nélkül,
mint a nevelés és oktatáselmélet (didaktika).

Tudományközi kapcsolatban van a pszichológián belül a fejlődéstannal, gyermeklélektannal és a

neveléslélektannal, a szociológián belül a nevelésszociológiával, filozófián belül a nevelésfilozófiával, az
antropológiával valamint az etológiával.

A pedagógia interdiszciplináris jellege abban mutatkozik, hogy rengeteg más tudomány alapja:
pszichológia, szociológia, filozófia, teológia, antropológia, orvostudomány (speciális fejlesztések), biológia
(genetika), etnológia, politikatudomány (retorika). Emellett ide tartoznak a technikai tudományok, a logika,
kibernetika, valamint a statisztika. Résztudományai és kutatásterületei például az antropológia és nevelés,
általános didaktika, gyógypedagógia, szociálpedagógia, médiapeadgógia.

Szakágai:
 általános pedagógia
 oktatáselmélet
 neveléselmélet
 neveléstörténet
 összehasonlító pedagógia
 tantárgy pedagógia
 iskolaszervezet-tan
 speciális pedagógiák
 2.Tétel
A pedagógia célja, célrendszere

A pedagógia célja, hogy a fiatalok érett, stabil autonóm személyiségként jussanak el a felnőttkor
küszöbére, birtokában legyenek azoknak a szociális képességeknek, amelyek alkalmassá teszik őket arra,
hogy etnikusan társas lénnyé váljanak, s rendelkezzenek a felelős állampolgárrá váláshoz szükséges
ismeretekkel, készségekkel és képességekkel, emellett, hogy szaktudást sajátítsanak el, amely széleskörű,
mobilizálható, konvertálható. Legyenek képesek az új ismeretek befogadására, a munkaerőpiac diktálta
változásokra, a reálisan felmért, idejében végrehajtott pályaorientációra. Munkájukban legyenek igényesek,
kreatívak, vállalkozó szelleműek, önmaguk menedzselésére, érdekeik érvényesítésére alkalmasak. Legyenek
képesek a demokrácia megteremtésére és működtetésére, valamint törődjenek szűkebb és tágabb
környezetük védelmével.

A pedagógia elmélet a gyakorlathoz képest más síkon (elvontságok, fogalmi absztrakciók) fejezi ki,
tükrözi a gyakorlat síkjának lányeges, általánosítható összefüggéseit. Az elmélet szemléletessé teszi a
gyakorlatot, nélküle vakká válik.

Pedagógia gyakorlat mindazon műveletek összessége, amelyek a nevelési rendszer céljainak elérése
érdekében szervezetten és tudatosan kifejtünk. A pedagógusok munkája a tanulókkal való
együttműködésének formái, tevékenységtípusai. A gyakorlat tapasztalatot az az elmélet számára.

A tanulás

Tudományos és hétköznapi fogalom is. A tanulással való naiv elméleteket elsősorban a tanulási információ
felvételeként valaminek a változatlan formában történő beillesztését, értelmezését jelenti. Minél többet
gyakoroljuk, annál jobban megy. A tudomány elszakad a naiv elméletektől. A tanulás egy rendszerben vagy
irányító rendszerében a környezettel kialakult kölcsönhatás eredményeként előálló, tartós és adaptív
változás. A tanuláselmélet elsősorban azokkal az emberi kapcsolatokkal foglalkozik, amelyekben a „tanító-
tanuló” viszony a meghatározó. A legfontosabb az iskolai környezet.

Az ókorban és a középkorban a fő cél az ismeretátadás volt, mely a tanulásnak mások által feldolgozott
ismeretek elsajátításával történő azonosítást jelentette. E felfogáshoz elsősorban olyan didaktika
kapcsolódik, amely élőszóban előadott, vagy olvasott ismeretek sokszor szó szerinti megtanulására, majd
visszaadására épül. E tanulási pradigmán belül deduktív folyamatok játszák a fő szerepet. Emellett fontos, a
szemléletátadás. Az empirizmus lényege az a gondolat, hogy az embert körülvevő valóságból származó
információk elsősorban érzékszervek útján történő befogadása. Az ember a valóság egyszerű tényeit
felhalmozza magában, melyek kikényszerítik az összefüggések észrevételeit, melyek eredménye
általánosítás, absztrakció lesz. Minden olyan ismeretet igaznak tart, amelyeket az empirikus próbák
támasztanak alá. Az empirizmus logikája induktív, tehát a megismerést az egyszerűtől kezdjük az
összetettig.

Comenius:
Felépíti szenzualista pedagógiáját, s annak középpontjába a szemléltetést állítja. Ismeretszerzés az
érzékszerveken keresztül történik. Rendkívül hatékony pradigma volt a szenzualista pedagógia az oktatás
történetében, hiszen a mai tudományokra is hatással van.

Az asszociációs pszichológia tanulásfelfogása szerint, a tudatunkban kapcsolatok jönnek létre. Szavak,

képzetek, gondolatok és ezek kapcsolatoknak a formálódása a tanulás. Ez a felfogás már az antik
filozófiában is megjelent, például Platónnál.
 A behaviorista tanuláselmélet szerint a hangsúly a külső ingereken van, a legkomplexebb humán
képességnek is a kondicionálás az alapja, a tanulás alapjai univerzálisak. Az alacsonyabb rendűn élőlények
inger-válasz tanulást, büntetés-jutalom adását vizsgálja.

A kognitív pedagógia az élőlény tudását is figyelembe veszi, stratégiákat, szabályok tanulását, a tanulás
komplex folyamatát vizsgálja.

Az etiológiai pedagógia azt mondja, hogy az evolúció és a genetika ad teret, szab határt és korlátot a
tanulásnak.

Pedagógiai koncepciók a XX. század előtt

Comenius a XVIII. században élt, ő alkotta meg az első egységes didaktikai rendszert. Alapelvként fektette
le a szemléletesség elvét (Didactika Magna- Nagy oktatástan).

Johann Friedrich Herbart a XIX. században élt, saját didaktikai rendszert alakított ki, amit Pedagógiai
előadások vázlata c. művében tett közzé. A didaktika rendszere mellett Kant nyomán saját etikai rendszert,
valamint neveléselméletet és vitatott pszichológiai rendszert alakított ki.

A hangsúlyt mindketten az oktatásra fektették, a nevelési feladatokat is az oktatás keretein belül akarták
megoldani. Egész Eu-ban elterjedt. Ha fordítva gondoljuk, akkor az oktatás a nevelés része.

Comenius-Herbati iskolának azonban több hátránya is van. A tanítás nincs kellően motiválva, nem vették
figyelembe a gyerekek életkori sajátosságait és érdeklődését. Jellemző volt a kényszerjelleg és a különböző
demotiváló hatások. A gyermekek aktivitása háttérbe szorult, így passzív, befogadó tényezővé vált. Emellett
jellemzőek voltak a direkt kényszerítő eljárások, amelyek eltávolították a pedagógustól a növendéket. Az
ismeretanyag életidegen, elvont, elméleti jellegű volt, mely már önmagában demotiváló hatású. Kizárólag
verbális módszerek, amivel az elvont ismeretanyagot közvetítették, ehhez jártak a különböző kényszerítő
eszközök.

A tanár szerepe a tekintélyelvűség, a távolságtartás, valamint hogy legyen a gyerekkel szember kategorizáló,
felülről minősítő jellegű.

Reformpedagógiai személyiségek közül Pestalozzi, Johann, és Menrich nevét emelném ki. Céljuk a
gyermekeket sokoldalú ismeretekhez juttatni, korszerű mezőgazdasági ismeretekkel felvértezni. Pestalozzi
volt az első, aki a munkát pedagógiai eszközként használta fel.

A XVIII. századot nevezzük a pedagógia századának. Franciaországban, ahol az iskolák színvonalát és a

drasztikus módszereket már a humanizmus moralistái is élesen bírálták, szinte már nem is volt olyan
filozófus, író, aki ne foglalkozott volna pedagógiai kérdésekkel. A felvilágosodás hívei mélyen hittek abban,
hogy az ifjúság megújult szellemű, racionális nevelése a szebb jövendő garanciája.

Közéjük tartozott Jean-Jaques Rousseau is, aki nemcsak filozófusként alkotott örökbecsű értékeket, hiszen
neveléssel és oktatással kapcsolatos gondolatai gyökeres változást idéztek elő a pedagógiában. Emil, avagy a
nevelésről című pedagógiai regényében két alapelvet fejtett ki: a természetesség elve, és a szabadosság elve.
A saját hibájából tanuljon az ember, érzékelje a kárát.

A XX. században változott ez a modell, új nevelési koncepciók alakultak, melyek nem normatív jellegűek,
vagyis nem határoznak meg normákat. Cél a gazdag tevékenységi lehetőségek kialakítása és felkínálása a
gyerekek számára, aminek következtében megszűnik az iskola egyoldalú, tanulásközpontú jellege.
Megszűnt az iskolai élet monotonitása is, amely már önmagában motiválás. Központi helyet foglal el a
tanuló aktivitás, frontális osztálymunka mellett megjelenik az individuális egyéni munka és a csoportmunka.
A tananyag gyakorlatiasabbá, életközelibbé válik, megszűnik az elvont elméleti jellege, ami fokozza a
motiváló hatást. A nevelési folyamatba új elemként belép a tapasztalat és a tevékenység.

A pedagógus szerepe is megváltozik. Megszűnik a távolságtartás, az elkülönülés a gyerekek és a nevelők

között, helyette az együttműködés kap szerepet. A pedagógus részéről a tanulók tevékenységének
szervezése, a feltételek biztosítása és a permanens segítségnyújtás kerül előtérbe. Összefoglalva, a nevelői
irányítás közvetettebbé válik, és mindez nyitottabbá teszi a gyerekeket.

3.Tétel
A tanulás fajtái

Ha a tanulás fajtáiról beszélünk, három csoportot különböztethetünk meg: habituáció, asszociatív tanulás
(klasszikus és operáns kondicionálás) és a komplex tanulás.

A habituáció a tanulás legegyszerűbb formája, amikor az ismerős ingert figyelmen kívül hagyjuk. Erre
újszülött kortól képes az ember.

Asszociatív tanuláson belül, beszélgetünk a klasszikus kondicionálásról, melyre tökéletes példa Pavlov
kísérlete a kutyával, mely a feltétlen és feltételes reflexen alapul. Beszélgetünk még operáns
kondicionálásról, melyre példa Thorndike macskás kísérlete, melynek lényege, hogy megerősítések révén
lesz válasz („próba szerencse”).

A tanulás fajtáihoz tartozik a programozott oktatás, ahol a megerősítés fontossága nincs meg az oktatásban
(pl.kresz vizsga). Erre példa Skinner galamb kísérlete.

A szociális tanuláselmélet, azt mondja, hogy megerősítés nélkül is képesek vagyunk spontán tanulni utánzás
által (1940-es évek Miller-Dollárd). 1977-ben Bandura és Bobo-baba kísérlet támasztja ezt alá.

4.Tétel
A tanulás folyamatáról alkotott elképzelések a XX. század első felében

A cselekvés pedagógiája a tanulót nem passzív befogadónak tartja, hanem cselekvő külvilág folyamataimba
beavatkozó és ennek eredményeként fejlődő emberként értelmezik. Ide kötődik Dewey felfedeztetéses
tanulás elmélete, valamint Bruner (1974) elmélete, melyben azt mondja, hogy legyenek problémák és
struktúrák, melyeket a diákok szedjenek szét és e köré csoportosítsák az új elméleteket.

A humanisztikus irányzat fogalmához, két név fűződik. Egyik Maslow, aki egy piramissal szemléltette, hogy
az ember legfőbb jellemzője az önmegvalósítás. A másik pedig Rogers, aki kimondta, hogy az ember
fejlődésébe vetett hit a fontos, azaz fontos a tanár őszintesége, a tanulók feltétel nélküli elfogadása és az
empátia. Ez egyben a jó tanár fogalma is.

Kognitív tanuláselméletről beszélünk, amikor is az 1950-es években kibontakozott egy ún. kognitív
forradalom a konstruktív pedagógiában, mely az oktatás elméletére és gyakorlatára is nagy hatással volt.

A kognitív tudomány elődjének alaklélektan rendszerét tartjuk. Ellenlábasai az egyeduralomban lévő

behavioristák voltak. Az alaklélektan tanulásfelfogásában alapvető szerepet játszik a belátásos tanulás
fogalma (Köhler - Szultánmajom kísérlete).

Tanulási folyamat, mint konstrukció:

Ez a szemlélet a tanulást egy alapvetően aktív folyamatnak tartja, amelyben a leglényegesebb mozzanat,
hogy a tanuló ember a meglévő konstruktív rendszerekbe rendezett ismeretei segítségével értelmezi az
információt, azaz, magába olvasztja, létrehozza, megkonstruálja a megszerzett tudást.

5.Tétel
A nevelés fogalma, értelmezési szintjei, valamint célja, és elképzelések.

A nevelés olyan szándékos és célirányos akciók összessége, amely az egyén fizikai, erkölcsi és értelmi
erőinek fejlesztésére irányulnak. Általánosan elterjedt és elfogadott nézet, hogy a nevelés lényege az
értékközvetítés, értékteremtés. A érték olyan produktum, amely kettős funkciót tölt be. Egyrészt
közösségfejlesztő funkció, másrészt individuális fejlesztő funkció.

A nevelési érték egy konstruktív értelmezés. Olyan életvitel, amely szociálisan értékes és az egyén
szempontjából is eredményes. A pedagógiai tevékenység által kialakított konstruktív értelmezés az egyik
legfontosabb emberi érték. A nevelés következtében törekszünk a gyerekek szociálisan értékes magatartás-
és tevékenységnormáinak ösztönzésére, megerősítésére, destruktív magatartásformák leépítésére.

Konstruktív életvezetés megalapozása

A konstruktív magatartás és tevékenységformák megerősítését a nevelő oly módon érheti el, hogy a
gyermek konstruktív megnyilvánulásait tapasztalva, elismeréssel, jóváhagyással, jutalmazással reagál. A
magatartásformálásnak ez az útja ösztönös nevelési szintnek is megfelel.

A nevelés végső célja az autonóm erkölcsiség, tehát, hogy a társadalom által elvárt magatartási formákat,
tevékenységeket az egyén nem külső hatásra, hanem hivatástudatból, belső késztetés alapján végzi.

6.Tétel
Pedagógiai irányzatok csoportosítása

Értékközvetítés szempontjából normatív és értékrelativista nevelési koncepcióról beszélhetünk. A normatív

nevelési koncepció követői fontosnak tartják a maradandó emberi etikai, illetve magatartási normák
közvetítését. Ezeket az erkölcsi értékeket örökérvényűnek tekintik. Általában a Bibliára, azon belül a
Tízparancsolatra hivatkoznak. Az ide sorolható nevelési koncepciók pontosan meghatározzák
célkitűzéseinket, és ha még nincs, akkor alapvető feladatuknak tartják saját cél és értékelmélet kidolgozását.
Az értékrealista nevelési koncepció követői vitatják a normatív nevelési koncepció tanait. A magatartási
normák illetve a szociális, etikai értékek múltbeli tapasztalatok alapján jönnek létre, azonban a világ és az
élet olyan rohamosan változik, hogy ezek már nem lehetnek irányadóak a jelenben, a jövőben még annyira
sem. Épp ezért a magatartási és erkölcsi értékek közvetítése helyett a gyerekeket inkább életszerű
körülmények között tevékenykedni, és ilyen módon gyakorlati tapasztalatokhoz juttatni. Nem csak hogy
nem dolgoznak ki részletes érték-és normarendszert, hanem a pedagógust figyelmeztetik, hogy ne
avatkozzon be az értékképző folyamatokba, hadd legyen spontán.

Irányítás szempontjából beszélhetünk irányított és szabad formáról. Az irányított annyit tesz, hogy
deklarálják és nyíltan vállalják a nevelési folyamat külső, pedagógus által történő irányításnak a fontosságát.
A hangsúlyt itt a nevelési folyamat külső tényező által történő irányításban van, amely csak igen kevés teret
ad a gyerekek ötleteinek, kezdeményezéseinek, kívánságainak és érdeklődésének. Az elsajátítandó
ismeretanyag, annak sorrendje és munkaformája a pedagógus döntésétől függ. A szabad annyit tesz, hogy
kizárják a nevelési folyamat külső, pedagógus általi irányítását, a nevelést egyfajta önkibontakozási
folyamatként értelmezik, amelyet ennek megfelelően a gyermek spontán érdeklődésének, illetve
szükségleteihez kell igazítani.

Felmerülő probléma lehet az értékközvetítésben, mely nevelési folyamat. Ha a közvetítendő folyamatról

lemondunk, az rontja a nevelés hatásfokát. A pluralista értékközvetítés ötvözi a közösségi és individualista
értékrendet, egyiket sem akarja sem kizárni, sem preferálni, mondván, mindkettőt fejleszteni kell.

Emellett probléma lehet a szabad és az irányított formákban is,ugyanis, a gyermek fejlődése a pedagógus
irányítása és ösztönzése nélkül megreked.

7.Tétel
Nevelési módszerek

Az öszönzőrendszer formálására több módszer ismerünk. Ilyenek a szokások kialakítását szolgáló beidegző
módszerek, a magatartási tevékenység modellek közvetítésére alkalmas példaképek, eszményképek
kialakítását célzó módszerek, valamit a meggyőződések formálásában jellemző tudatosítás módszerei.

Közvetlen, azaz direkt nevelési módszerek közé tartoznak a szokásformálás módszerei, mint a követelés,
gyakoroltatás, segítségadás, ellenőrzés, ösztönzés. Ide tartoznak a magatartás-tevékenységi modellek, mint
az elbeszélés, modellértékű személyek bemutatása, személyes példaadás. Meggyőződés formálás módszerei,
mint az előadás, magyarázat, beszélgetés vagy a tanulók önálló ellenző munkája.

A személyiség kialakulásában közre játszanak az örökletes tényezők, környezeti tényezők, a személyiség

önteremtő aktivitása, mely dialektikus kölcsönhatásban történik. A külső hatások a belső feltételeken
keresztül a személyiség aktív részvételével válnak személyiségjegyekké.

A folyamatba a neveltségi szintek meghatározásához elengedhetetlen célok megfogalmazása. A nevelési cél

feladata kettős: A nevelő számára a feladatokat határozza meg, másrészt pedig a nevelt számára a
következményeket fogalmazza meg.

A nevelési célok kialakításakor, azt kell mérlegelni, hogy mi az, ami a személyiségfejlődés szempontjából
értékes. A nevelési folyamatban a személyiség különböző strukturális elemeinek fejlesztése történik. A
pedagógia nevelési célkitűzései valamilyen személyiség vonás és ezzel szorosan összefüggő magatartás-és
tevékenység repertoár formálása. Fontos az aktivitás iránya, társadalmi tartalma. Közösségfejlesztő,
önfejlesztő aktivitásra igyekszik alkalmassá tenni az egyént, a konstruktív életvezetés megalapozása
érdekében, mely a nevelés alapvető célja.

Elsődleges cél tehát, a közösségfejlesztő magatartás és tevékenység szükségleteinek kialakítása a

személyiségben. Szükségletek közé tartozik, a szellemi, fizikai és közéleti munka szükséglete, a közösség
szellemi, kulturális és természeti értékeinek védelmére, óvására irányuló szükséglet, valamint a
segítségnyújtás és a fegyelmezett magatartás szükséglete.

Másodlagos cél, az önfejlesztő aktivitás szükségleteinek kialakítása, az intézményes nevelés, képzés után,
tehát az önnevelés kialakítása. Ide tartoznak a működési szükségletek, új információk, ismeretek elsajátítása,
esztétikai szükségetek, élménybefogadás, igényesség, egészséges életmód iránti szükségletek, mozgás,
higiéniai szabályok, életritmus.

8.Tétel
Nevelési feladatok

A nevelés hosszú ideig tart, változatos tevékenység, mely önálló életre készít elő. A fejlődés során az embert
különböző hatások érik. Eredetük szerint lehet öntudatlan, szándékos, irányuk szerint lehet fejlődést
elősegítő, értékük szerint pedig a növendékre nézve kedvező vagy kedvezőtlen. A nevelés szándékos hatás,
azaz céltudatos hatások tervszerű elrendezése.

Nevelési feladatok közé tartozik az értelmi nevelés, a politechnikai nevelés, erkölcsi nevelés, és a testi
nevelés.

Az értelmi nevelés kettős feladat, hiszen korszerű ismeretek segítségével műveltséget és tudományos
világképet kell kialakítani, valamint érzelmi erőket fejleszteni. A politechnikai nevelés lényege, hogy
ismereteket szereznek a természettudományi törvényszerűségek gyakorlati alkalmazási lehetőségeiről,
munkavégzési, gazdálkodási ismereteiről. Az erkölcsi nevelés feladata, hogy az erkölcsi normáknak
megfelelő magatartásformák kialakítsa. Emellett ide tartoznak a személyiség összetevői, hogy megismerje
és elfogadja az erkölcsi normákat, valamint, hogy ezek a szokásai kialakuljanak. A nevelés során az
alapelvek a hazafiasság, humanizmus, fegyelem, önfegyelem, munkához való pozitív viszony, valamint az
igazság szeretete. Az esztétikai nevelés alapja, az esztétikai élmény. Fő feladatai, hogy esztétikai
befogadóképességre, ítélőképességre, aktív cselekvő, alkotó képességre képessé tegyük a nevelteket. Fontos
az érzelmi nevelés, mert pozitív érzelmek nélkül nincs esztétikai nevelés. Testi nevelés célja, az egészséges
életvitelre való nevelés. Az egészség megelőzése, megszilárdítása alapvető feladat, emellett fontos az
egészséges életmód szükségleteinek kialakítása.

9. Tétel
A nevelés szükségessége és lehetősége. Személyiség fejlődését meghatározó tényezők

Három elmélet kapcsolódik ide. Az első a biogenetikus elmélet, mely azt mondja, hogy a gyermek
személyiségének fejlődését döntően az öröklés determinálja. Az ember minden alapvető vonása öröklődik,
mint például a temperamentum. A személyiség biológiailag meghatározott, génjeinkben hordozzuk minden
jellemző vonásunk alapját. A második a szociáldeterminizmus elmélete, mely szerint, minden a környezet
szerepét hangsúlyozza, az emberi személyiség az őt érő környezeti hatások eredménye. Minden ember olyan
lesz, amit és ahogyan élete során átél, megtanul (tabula rasafehér lap). A harmadik a konvergencia
(kéttényezős) elmélet, mely William Stern német pszichológus elmélete. Szerinte a gyermek
személyiségének fejlődésében két tényező működik együtt, ami nem más, mint az átöröklés és a környezet. e
két tényező közül, azonban az öröklés szerepe hangsúlyosabb 60-40%-os arányban.

Felmerülhet az a kérdés, hogy szükséges-e a nevelés. A nevelés személyiségfejlődést, tudás átadást jelent. A
társadalom elvárásai miatt a célok változnak. A permanens nevelés, születés előttől tart a halál előttig. Ezek
alapján kimondhatjuk, hogy a nevelésre szükség van.

A személyiség fejlődését meghatározó tényező, az adottság, a képesség és a tehetség. Az adottságon

hajlamokat, diszpozíciókat, kifejlesztésre váró képességcsírákat értünk. Adottság az emberi fejlődés
előfeltétele, indulási alapja. A képesség kifejlesztett adottság, valamely cselekvésre, teljesítményre való
alkalmasság, illetve ennek mértéke. Minőségi fokát részben az emberrel veleszületett adottságok, hajlamok,
tapasztalatok határozzák meg. Vannak általánosnak mondott képességek, és vannak különlegesek. A
teljesítményt sok tényező (szorgalom, érdeklődés) befolyásolja, valamint hozzájárul az iskolázatás és a
nevelés. A nevelés az adottságokat megmozgatja, és olyan adottságokat is mozgásba hoz, amelyek nem
nyilvánulnának meg. A tehetség a képességek felhalmozódása, pszichológiai értelemben pedig azt jelenti,
hogy valaki egy tevékenységben az átlagosnál nagyobb teljesítményre képes.

Azokat a kiemelkedő tehetségeket, akik társadalmi szempontból rendkívülit és jelentőset alkottak,

lángésznek, zseninek nevezzük. A zseniket nem mindig ismerik fel a kortársak, mert jelentős mértékben
eltérnek a szokásostól, a hagyományostól, így kilógnak a sorból.

Fontos megemlíteni a kreativitást, mely alkotóképesség. Az embernek az a képessége, hogy túllép a

tanulással elsajátított turnusán, ahhoz viszonyítva újat fedez fel, eredeti produktumot hoz létre. Jellemzői az
ötletesség, fantáziabőség, humorérzék, eredetiség, játékosság stb. A kreatív személyiség létrehozott alkotás,
kreatív folyamat. A kreatív egyén, intelligencia tesztekben jól teljesít.

Taylor öt kreativitási szintje:

 kifejező (szóban, rajzban, írásban)

 produktív (kapcsolatok, produktumok)
 újító (jobb, mint a régi látásmód)
 feltaláló (új, szokatlan kapcsolatok megtalálása)
 teremtő (új elv, feltevés születik)

Az ember folyamatosan alakul, formálódik, az hogy az ember milyen lesz, az függ az örökléstől, a
környezettől és a neveléstől. A nevelés belső feltétele az öröklődés, külső feltétele a környezet. A nevelés
sikere azon múlik, hogy milyen a nevelő és tanítványa, milyen az egymáshoz való viszonyuk, és milyen
közösségben tevékenykednek.

10.Tétel
A szocializáció fogalma .Családi szocializáció, mint személyiségfejlesztő tényező

A személyiség fejlődésnek és fejlesztésnek két egymástól elválaszthatatlan oka van. Az egyik a művelődés,
azaz a társadalmi értékrendszer elsajátítása, a másik pedig a szocializáció, azaz a társadalmi
viszonyrendszerbe való belenövés.

A személyiség kibontakozása, a perszonalizáció és az egyéniség sajátos ötvöződése, azaz az

individualizáció. A szocializáció az a folyamat, melynek révén a növekvő egyén elsajátítja az adott
társadalom v. társadalmi csoport értékeit, szokásait, normarendszert és ez által válik jól működő tagjává. A
szocializáció nem azonos a fejlődéssel, hiszen ez egy életünk végéig tartó, szakaszos folyamat.

Az elsődleges szocializációs színtér a család, a másodlagos pedig a bölcsőde, óvoda, munkahely, a baráti
társaság, sportcsapat stb.

Megkülönböztethetünk nevelési célzatú szocializációs rendszereket és reszocializációs rendszereket, utóbbi

célja a korábbi szocializáció hiányosságainak korrigálása. A szocializációt, mint komplex folyamatot
értelmezhetünk, hiszen ide tartozik a szerepek elsajátítása, a közösségi normák fokozatos beépülése, a külső
kontroll által szabályozott norma követése, mely belső ellenőrzéssé alakul át. Önkontroll kialakulása a
szocializmus egyik fejlődési vonala.
A család nélkülözhetetlen fontosságú, mely csak akkor képes ellátni feladatát, ha a társadalom őszinte,
világos képet kap a mai családról, funkciózavarairól, mert csak így tud konkrét segítséget nyújtani a
nehézségekkel küzdő családoknak. Kevés gyermek születik, hosszabb távon nem képes biztosítani a
népesség egyszerű reprodukcióját sem. A családban az egyén értékei megmaradhatnak, emellett az egyéni
képességek maximálisan fejlődnek, ha ezek alapfeltételei az adott családban vannak. A család az egyéni élet
realizálásának fontos színtere,a családtagok legszemélyesebb kapcsolatainak területe.

A család egy informális kiscsoport, mely speciális sajátosságokkal rendelkezik. A családhoz tartozás az első
„mi élmény”, és erre épül rá és mintázódik az összes többi. Ez az első minta az emberi kapcsolatokban való
létezésre, az itt szerzett korai tapasztalatok nagyon mélyen vésődnek és kihatnak a későbbi életünkre. Ezek a
tapasztalataink azonban nem feltétlenül tudatosulnak. Itt tanuljuk meg a státuszok hierarchiáját, hogy a
fölérendelt státuszú felelősséggel tartozik a másikért, és hogy mások a kötelezettségek. A családi mintavétel
első bázisa, hogy megalapozza az ember szokásrendszerét, viselkedéskultúráját. Ezek a korai élmények
irányt szabnak a későbbi csoportokhoz való viszonyulnak. A családban alakul ki az alapszemélyiségünk,
amely nem zárja le a későbbi személyiségfejlődést, de irányt szab neki.

A lelki élet valamennyi területének az alapjai, kezdeményei kialakulnak (megismerés, érzelmek, motiváció).
Ez az alapszemélyiség úgy működik, mint egy szűrőrendszer, bizonyos hatsokat átenged, bizonyosokat nem.
A családnak szocializációs funkciói is vannak, ilyen például a gondozás, biztonságnyújtás, interakciós tér
biztosítása, a modellnyújtás, az én-én rendszer és a belső kontrollfunkciós tér kialakítása valamint a
kommunikáció rendjének megalapozása.

1.Gondozás és biztonságnyújtás

A testi-lelki gondozást egyaránt jelenti. Lényeges a biológiai szükséglet kielégítése, valamint a

biztonságérzet biztosítása. Ezen funkció működésének feltétele a kiegyensúlyozott anya-gyerek kapcsolat,
hiszen az első mintát az anya biztosítja. Tőle ered az érzelmek tanulása, a hétköznapi élet
szokásrendszerének elsajátítása, az önálló cselekvés megtanulása, valamint a későbbi személyes
szeretetkapcsolat kialakulása. Nagyon fontos és meghatározó, hogy az első megtanult szocializáció a
szeretet legyen.

2.Interakciós tér biztosítása

Itt tanul a gyermek alapvető szerepeket (testvér, gyerek), melyeket úgy tanul, hogy betölti. Helyesnek ítélt
viselkedésben jutalmazzák, a helytelenben büntetik. A szerepek jelentős részét anticipált tanulás formájában
(előre levetített) tanulja a gyerek, ilyen a szülői és a nemi szerep is, tehát nem tölti be az adott szerepet, csak
sokáig és folyamatosan látja azt.

A család kapcsolattartása szerint két típus különbözettünk meg. Az egyik a befelé nyílt, kifelé zárt család. A
belső nyitottság barátságos légkört jelent, ahol a személyek egymásra figyelnek, tiszteletben tartják a másik
érzéseit, bíznak egymásban, felelősséget vállalnak egymás iránt. A család nem nagyon vagy csak szűk
körben tart kapcsolatot másokkal, így a gyerek mintaválasztási köre lényegesen csökken, szélsőséges
esetben nullára radikálódik. A gyerekek ilyen esetben könnyen elszigetelődhetnek. A második típus a befelé
zárt, kifelé nyitott család. A befelé irányuló zártság a család kapcsolati légkörének elégtelenségét mutatja. A
családtagon nem vagy alig tartanak kapcsolatot egymással, érzelmeik inkább ridegek, elutasítóak. Az ilyen
családban gyakori a nemtörődöm szülői nevelés.

3.Az én-én rendszer, belső kontrollfunkciós tér kialakítása

Három éves kor körül kialakul az én tudat, erre épül az énkép, és ennek megfelelően fejlődnek a belső
szabályzó funkciók. Ezek lehetnek pozitív és negatív önkontroll funkciók. Megjelenésük arra utal, hogy
leginkább jutalom vagy büntetés hatására alakulnak-e ki. A morális értékek beépülése a szülői viselkedésben
is következménytámasztáson keresztül valósul meg. Ebben mechanizmusban a szülő önmagával és
gyerekeivel szemben támasztott összeillése a meghatározó.

4.Kommunikáció rendjének meghatározása

A gagyogás korszakától kezdve az utánzás révén zajlik a beszéd tanulása. Az első utánzási minták a
családtagok. Ahhoz, hogy í gyermek beszélni tudjon, beszélő környezetre van szükség, mely a család. A
beszéddel a gyerek egy összetett eszközrendszert kap, mely alkalmas élményei jelölésére, tudatosítására,
kapcsolattartásra, valamint az ismeretek, szokásrendszerek elsajátítására. A verbális kommunikáció mellett
komoly szerepe van a nonverbális kommunikációnak. Igaz, hogy a nonverbális kifejezések közül sokat nem
kell tanulni, hiszen veleszületettek, de a verbális és nonverbális összeillesztését tanulni kell.

11.Tétel
Iskolai szocializáció

Az iskolai szocializáció a késői vagy másodlagos szocializációs forma, mely nem alárendelt szerepet jelent,
hanem az időbeli egymásutánságra utal. Személyi közvetítője a pedagógus, közege pedig az iskolai osztály.
Két szempontból közelíthetünk. A gyermektársak, iskolai osztály, mint társas közeg oldaláról, vagy a
pedagógus oldaláról, hiszen ebben a folyamatban ő tölti be a vezető funkciót.

Az osztály, egy ki csoport, melynek kritériumai, hogy a tagok közvetlenül, személyesen ismerjék egymást,
az egyén úgy határozza meg magát, mint csoporttagot, és a csoport is úgy tekintse őt, a csoporttagok
rendelkezzenek közös célokkal, legalábbis közös cselekvési indítékokkal, a csoportok között kialakul a „mi
tudat” azaz az összetartozás érzet, valamint kialakulnak a közös szokások, hagyományok.

Induláskor az osztály formális csoport, a tagok akaratától függetlenül hozzák létre. Megindul a formális
csoportképződés, mely nem hivatalosan, hanem a tagok személyes választása alapján jön létre. Az iskolai
szocializáció folyamatában a gyerekek összehasonlítják magukat társaikkal, mely hatással van az
önminősítésére. Kialakulnak a referencia-csoportok, ahová a gyerek tartozik vagy tartozni szeretne, és ahol
néhányan nagy befolyásra tesznek szert.

Ferge Zsuzsa és Gazsó Ferenc alapján az iskolának speciális funkciói vannak:

 munkamegosztásra való felkészítés

 gyermekmegőrzés
 társadalmi mobilitás biztosítása
 társadalmi esélyegyenlőtlenségek felszámolása
 teljes életre szocializálás
 sokoldalú személyiségfejlesztés értékközvetítés
 érzelmi viszony meglazítása az iskola nem kíván rivalizálnia családdal, nem kívánja
szembefordítani a családdal, egyszerűen újabb szerepeket, terepeket kínál a funkciógyakorlásra,
valamint újabb érzelmi kapcsolatok kialakítására ad teret. Másrészt, feladata, hogy segítse a
kortárscsoportba való beilleszkedést.

Az együttérzés élmény a bölcsődés-kisiskolás korban az együttes élményt jelenti, társak jelenlétében

határozottabban éli meg önmagát. A nagyóvodás-kisiskolás korban az együttélményt az együttműködés
jelenti, mely örömforrást és biztonságot is nyújt a gyerek számára. Serdülőkorban az együttes élményt az
együttérzés jelenti. Az együttérzés élménye felgyorsítja a tanulási folyamatot. A társak viszonyítási pontként
szolgálnak, mely hatással van az önminősítésre. Az együttesen átélt élményeknek nagyobb a hőfoka,
felidézéskor érzelmileg árnyaltabbak, tartalmilag gazdagabbak, mint a magányosan átélt helyzetek
emléknyomai.

12.Tétel
A pedagógus személyisége

Az iskolai szocializációt két szempontból tudjuk megközelíteni. Az egyik a pedagógus, hisz ebben a
folyamatban ő vezetőfunkciót tölt be. A másik az iskolai osztály, mint társas közeg. A továbbiakban a
pedagógus oldaláról vizsgáljuk az iskolai szocializációt.
A közvetítő:

A pedagógus feladata, az ismeretátadás, annak a kulturtartománynak a kijelölése, mely a tanulók ismereteit

gyarapítja és a mindennapok számára is alkalmazható. Ugyanakkor a pedagógus közvetíti a társadalom
értékeit a diákok felé.

A modell:

Magatartásában megjelenít bizonyos értékeket, normákat. Szakmaiságában is azt mutatja, amit elvár.
Feltétele, hogy folyamatos kapcsolatban áll az osztállyal jutalmazás a helyes viselkedés után. A pedagógus
magatartása kongruens legyen azzal, amit ő mondd.

Kisiskolás korban utánozzák a tanítót, felsős korban ez az azonosulás szelektívvé válik, és részleges
azonosulásként jelenik meg.

A vezető:

 A gyermek iránti felelősség hívja elő.

 A pedagógusnak tervező, szervező, irányító szerepet kell betöltenie
 A pedagógus és a gyerek között aszimmetrikus szerepkapcsolat van.
 A pedagógusnak szociális hatalma van a gyerekek fölött.
A pedagógus személyiségét megközelíthetjük a foglalkozási szerep, nevelői attitűd alapján. (Hogyan végzi a
munkáját a tanár?)  Kapcsolatteremtő képesség, megértés, humanizmus, érzelmi kiegyensúlyozottság, jó
kommunikációs készség.

Nevelési stílus  meggyőzés, példaadás, értékelés, követés, ellenőrzés

Kurt Lewin  HOGYAN?  vezetési stílust határozott meg:

 autokratikus: kemény, tekintély elvű, hatékonyság: 100 – 30%

 demokratikus: együttműködve irányító, hatékonyság: 80 – 80%
 Laissez-fair: szabadon ráhagyó, hatékonyság: 10 – 20%
Rogers: a tanári szerepről: A jó tanár empatikus, higgyen a fejlődésben, legyen őszinte.

A tanár- diák interakciók:

Az iskolai történések tanár és diák között személyes és kölcsönös munkakapcsolatban zajlanak.

Eredményessége és hatékonysága a jellemző szociális atmoszféra függvénye.

- Annak a közérzeti – élménynek (jó vagy rossz érzésnek), ami az interakciót jellemzi: nevezetesen:
  mennyi és milyen előjelű a közös tevékenység
 mennyire bizalomkeltő és biztonságot nyújtó az interakció
 kik és milyen pozícióban vesznek részt az interakcióban
 mennyi és milyen a kommunikáció
Deffiníció:

- Az interakció: legalább két ember szociális közegben zajló egymáshoz viszonyított viselkedése.
Személyközi kapcsolat, személyes kölcsönös egymásra irányuló aktivitása.

- A kapcsolat két tagja között lehet szimmetrikus és aszimmetrikus.

- Iskolában: aszimmetrikus- reciprok kapcsolat a jellemző. Lényege: a fölérendelt félnek feladata és

funkciója, hogy a másik felet támogassa, vezesse. Az iskolában a felek értelmezik egymás viselkedését, és
erre reagálnak.

Az interakció szerveződése:

a.) partner percepciója  kölcsönös észlelés

b.) a cselekvők viszonyulást mozgósítanak

c.) kommunikáció

Mindezekből következik:

A pedagógus interakciós modell a gyermek számára, tehát az elvárásokhoz igazodó szociális technikák
forrása, viselkedésminta a gyermeki személyiség kibontakozásához.

13. AZ OKTATÁS SZERVEZETI KERETEI

1. Osztály: az oktatás alapvető, rugalmas szervezeti kerete (tanfolyam, tanév anyaga) – az oktatás
társas közege (halmazszerű állapotból szociális egység) – az osztályba sorolás tudástól függően, életkortól
függően. – koedukáció kérdése. – az osztálylétszám és az eredményessége
2. Egyéb szervezeti formák:
- osztálybontás (félcsoportos),
- nívócsoportos oktatás (tudás alapján),
- team oktatás.

Az oktatás szervezeti formái:

Tanítási forma:

- az oktatás alapvető, de nem kizárólagos szervezeti formája,

- időtartam (50p+10p szünet),
- hátrányok (izoláció, téma centrikus gondolkodás),
- tanóra menete (világosság, asszociáció, rendszer, módszer)

Egyéb szervezeti formák:

- tanulmányi kirándulás,
- könyvtári foglalkozás,
- múzeum látogatás,
- erdei iskolák

14. OKTATÁSI MÓDSZEREK I.(ELŐADÁS, MAGYARÁZAT, ELBESZÉLÉS, TANULÓI

KISELŐADÁS, MEGBESZÉLÉS, KÉRDEZÉS)

1.:Frontális munka:

Az együtt tanuló diákok tanulási tevékenysége párhuzamosan, egy helyen, gyakran azonos oktatási időben
folyik a közös oktatási célok érdekében.

Jellemzői:

 egységes illúziója,
 nem mindenki vesz részt benne,
 gyors és olcsó módszer,
 módot ad a szereplésre,

Hatása a résztvevőkre: Cinekker nevéhez fűződik „kettős színpad”. – A motivált tanulók számára hasznos, a
pedagógus számára megpróbáltatás

2.:Egyéni munka:

Az egyes tanulók önállóan megoldandó feladatot kapnak.

Jellemzői:

 tekintettel kell lenni az egyes tanulókra,

 nagy az elakadás, a félreértés veszélye,
 értékelés problémája,
 a tanuló önmagával versenyez,

Hatásai a résztvevőkre: pozitív hatás csak akkor érhető el, ha a feladat megfelelő.

Sok előzetes munka a pedagógus részéről/számára.

3.: Párban folyó tanulás:

Két tanuló működik együtt egy feladat megoldásában

Lehet:

- páros munka (egyik gyengébb, mint a másik),

- tanulópár (egyforma képességűek)

Jellemzői:

 mindketten akarnak és tudnak együtt dolgozni,

 jó ha csekély a különbség tanulmányi szempontból,
  egymás segítése nagy nevelési lehetőség,

Hatása a résztvevőkre: pozitív, hogy a tanuló tapasztalatot szerezhet az együttműködésben. A pedagógus új

oldalról ismerheti meg a gyermeket.

4.: Csoportmunka:

3-6 fő old meg egy feladatot

Jellemzői:

 a tagok kölcsönösen függnek egymástól, alapvető fontosságú a csoportok kialakítása,

Hatása a résztvevőkre: a tanulók megtanultak figyelni egymásra, a pedagógus elveszíti átlátását.

Szervezeti módok szimultán alkalmazása:

Csak a szimultán tanulásszervezés garantálja, hogy a tanulók szintjének, sajátosságainak leginkább

megfelelő munkaformában tanuljanak.

Oktatási módszerek

Fogalma: az oktatási folyamatban állandó ismétlődő összetevői, a tanár és a tanuló tevékenységének részei,
amelyek különböző célok érdekében eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek alkalmazásra.

Csoportosítása:

-Nagy Sándor (1997) féle

-Másik: Kinek az irányítása érvényesül a tanórán

Irányítás szerinti csoportosítás:

(a válasz lehet a tanár, lehet a diák, lehet a tanár és a diák közös munkája)

Az előadás

Olyan monologikus, szóbeli, közlési módszer, mely egy-egy logikus, részletes, viszonylag hosszabb ideig
tartó kifejtésére szolgál, az elbeszélés és a magyarázat elemei. A görög lectare szóból ered, melynek
jelentése a „szöveg hangos felolvasása”, de jelenleg lehet írott, de a hatékony előadás feltételezi az
anyagalapos ismeretét, szabad elmondását. Az előadás kb. 15-20perc-2 óra lehet. Cél az információközlés, a
tananyag átadása. A tananyag máshol nem hozzáférhető. Egy adott tanulási csoport számára sajátos
strukturában célszerű azt közölni.

Szerkezete szerint három részre oszthatjuk:

1.: A bevezetés vagy expozíció keretében a pedagógus gondoskodik a megfelelő kapcsolat kialakításáról a
hallgatókkal, a figyelem felkeltésről közli a tanulókkal az előadáscéljait, felidézi a szükséges ismereteket,
felvázolja az előadás főbb pontjait, kérdésköreit.

2.:Kifejtés: a tulajdonképpeni tényanyag közlése. Fedje le a megtanulandó tananyagot. Áttekinthető

struktúrája, logikai felépítése legyen. Lényege: a figyelem fenntartása, a változatosság, humorral átszőtt
előadásmód, az előadás élénksége, kérdések közbeiktatása, jegyzetelés, kiosztott segédanyagok.
3.:Következtetés és összegzés: tanulóktól kérdezni, tőlük példát kérni, az elhangzottakat összefoglalni. A
tanulók kérdéseire válaszolni, összefoglalni a lényeget, kapcsolni az előadást az előzményekhez és a
következő anyagrészhez.

Magyarázat:

Monologikus tanári módszer, törvényszerűségeket mond el, 5 – 10 , 15 – 20 perc.

Brown és Armstrong (1984)  Tipológia

1.: Értelmező, interpretatív: Mi?, Mit?

2.: Leíró magyarázat: Hogyan?

3.: Okfeltáró: Miért?

Az elbeszélés:

Monologikus szóbeli módszer. A tanár által mutat be egy – egy jelenséget, eseményt. Rövidebb terjedelem.
A témával összefüggő legyen az elbeszélés. Minden korosztályban alkalmazható. Eddig a tanári irányításhoz
tartozik.

A tanulói kiselőadás:

A tanár- diák együttműködése. Monologikus szóbeli közlés a diáktól. Nem minden korban, órán, témában
alkalmazható. 10 éves kor felett. 10 – 15 perc.

A megbeszélés:

Dialogikus szóbeli módszer. Tanár kérdez, diák válaszol. Minden korosztályban alkalmazható. Témába
vágjon. Lazább, szorosabb kapcsolat tanár- diák között. A megbeszélés eredményességének feltételei a
tanulók előismeretei, a téma legyen érdekes, oldott légkör.

Kérdezés:

Célja: ellenőrző, figyelemfelkeltés (funk.szerint), véleményt, érzelmeket feltáró. A kérdés legyen pontos,
világos, rövid és egyértelmű.
Válasz:
Konvergens (1 jó válasz) divergens (több válasz).
 15.Tétel
Oktatási módszerek II.(vita, szemléltetés, projekt módszer, kooperatív okt.módszer ,szimuláció, házi feladat)

 Vita: Dialogikus szóbeli közlési módszer, kommunikációs készségek fejlesztése a cél. Időtartam: 15-
20 perc – 1,5 óra. Nem lehet minden életkorban, témánál.
Tanuló felkészítése, vita előkészítése, vita vezetése.
Vita szervezése:
- szabály ismertetése
- vita exponálása
- vita levezetése
- vita összegzése

 Személtetés: szemléletes oktatási módszer, folyamatok észlelése, elemzése történik.

 Projekt módszer: Közös munka. A tanulók érdeklődésére a tanárok és a diákok közös

tevékenységére építő módszer. Olyan komplex feladatok, amelyeknek a középpontjában egy
gyakorlati természetű probléma áll. Dewey alkalmazta először
A komplex feladat lehet:
Gyakorlati feladat (pl. egyhasznos tárgy megtervezése, kivitelezése)
Egy esztétikai élmény (cikk megírása, színi előadás megtartása)
Probléma megoldása. Valamilyen tevékenység, tudás elsajátítása is lehet.
Az alkalmazás lépései:
- Témaválasztás
- Tervezés
- Kivitelezés
- Zárás, étékelés

 Kooperatív módszer: 4-6 fős kiscsoport. Készség és kommunikációfejlesztő.

 Szimuláció: olyan oktatási módszerek, amelyekben a tanulók tapasztalatai tanulás révén

fogalmakat, eseményeket, jelenségeket sajátíthatnak el, tevékenységeket gyakorolnak be.

szimuláció: a valóság leegyszerűsítése (pl.: repülőgép, kocsi, mentőautó)

szerepjáték (pl.: mikrotanítás)
Játék (pl: vetélkedő,motiváló hatása jelentős)

 Házi feladat: A tanulók önálló tevékenységén alapuló oktatási módszer. A pedagógus szerepe a házi
feladat kijelölése, a megoldásra való felkészítés és értékelés.

16. OKTATÁSI ESZKÖZÖK

A taneszköz fogalma: Taneszköz, információhordozó, médium, oktatási eszköz, oktatási médium, oktatási
segédeszköz, szemléltető eszköz, tanítási eszköz, tanszer, tanulási forrás: az oktatás folyamatában
felhasználható, az oktatás céljainak elérését segítő tárgy, vagy elektronikus úton előhívható képi vagy
hanginformáció.
Az oktatási eszközök 5 nemzedéke:
1.Nemzedék: Azok a tárgyak tartoznak ide, amelyeknek elkészítése és bemutatása nem igényel technikai
eszközt: a valóság tárgyai, makettek, modellek, képek, térképek, falitáblák, kéziratok, grafikus ábrázolások,
stb. A legkorábbi idő óta jelen vannak az iskolában.
2.Nemzedék: Az idetartozó taneszközök előállítása, sokszorosítása már gépekkel történik, de a rajtuk
megjelenő információk közvetítéséhez egyéb eszközre nincs szükség, önmaguk közvetítik azt. Ilyenek a
nyomtatott taneszközök: könyvek, tankönyvek, olvasókönyvek, munkafüzetek, fényképek, stb.
3.Nemzedék: A vetítés-, a hang- és a híradástechnika fejlődésének eredményei, az audiovizuális eszközök
(magnetofon, rádió, vetítőgép, televízió, írásvetítő diavetítő stb.) és információhordozóik (hangfelvételek,
filmek, televíziós felvételek, írásvetítő transzparensek, diaképek, stb.) tartoznak ide. Jellemzőjük, hogy az
információhordozók előállításához és közvetítéséhez gépi berendezésre van szükség.
4.Nemzedék: Azokat a taneszközöket soroljuk ide, amelyek már a tanulás irányítását is képesek ellátni, itt
ember és gép között kapcsolat jön létre, a tanuló önállóan tud tanulni segítségükkel: oktatógépek,
programozott tankönyvek, nyelvi laboratórium, oktatócsomag.
5. Nemzedék: Szűcs Pál szükségesnek tartotta kiegészíteni a rendszert az ötödik nemzedékkel, ahova
napjaink legmodernebb eszközei kerülnek be a taneszközök sorába: a videorendszerek, a számítógépek, a
multimédiarendszerek, és idetartoznak a kilencvenes évek végének nagy jelentőségű technikai újdonsága, az
internet szolgáltatásai is. E nemzedék eszközei interaktív kapcsolatot tesznek lehetővé a programmal, a
számítógéppel, különböző adatbankokkal és különböző számítógépes rendszerekkel.
Taneszközök a tanítási órán: A tanítási- tanulási folyamatban többnyire a tanítási órákon jelennek meg.
Napjainkig a legelterjedtebb taneszköz a könyv. A hagyományos taneszközök tartalmát át lehet tenni modern
közvetítőkre.

Ma már a negyedik és ötödik nemzedékbe tartozó audiovizuális eszközök megtalálhatók a legtöbb

iskolában.
 auditív eszközök: A rajtuk rögzített vagy a hozzájuk készült információ hordozók nagyon jól
használhatók mind a tanórán, mind azon kívül.
 vizuális eszközök: Elsősorban a szemléltetéshez használt eszközök.
 audiovizuális eszközök: felhasználása a két taneszköz csoport lehetőségeit egyesíti.