A GYÓGYPEDAGÓGIA ALAPFOGALMAI ÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE I.

1. tétel: A gyógypedagógia, mint tudomány. A gyógypedagógia tudomány-rendszertani

szerkezete

A gyógypedagógiát három alapvető jelentésében vizsgálhatjuk, ezek: tudományterület,

speciális pedagógia és intézményrendszere, valamint egy egész élethosszon át tartó
gyógypedagógiai szolgáltatás összessége.

Ahhoz, hogy a gyógypedagógiát tudományként tartsuk fenn, ahhoz különböző kritériumoknak

meg kell felelni: alá kell támasztani (pl. magyarázattal), bizonyítani kell és kritikusan
vizsgálni. Az alapvető feltett kérdés: a világ az ember és a tudomány számára megismerhető-
e?

Ezzel több társaság is foglalkozott, ilyen például a Bécsi Kör, akik pozitivista, gnosztikus
állásponttal azt gondolták, hogy idővel ez lehetséges, folyamatosan közelítünk az abszolút
tudás felé, kumulálódunk. Verifikálnak, folyamatosan igazolják igazukat (veritas), valamint
induktív következtetéseket vonnak le, gyarapítják az ismereteket. Erre példa: egyesével
beszélünk minden gyógypedagógussal és azt látjuk, hogy mindenki okos, vagyis az
eredményünk, hogy minden gyógypedagógus okos. Deduktívan vizsgálva: találkozunk XY-
nal, aki gyógypedagógus, vagyis tudjuk az előbbi bizonyításból, hogy ő is okos. Így
közeledünk az abszolút tudáshoz.

Következőként Karl POPPER jelent meg, ő szintén kumulatív, gnosztikus álláspontot foglalt,
szerinte is megismerhető a világ. Azonban ő tagadja a verifikációt, vagyis attól, hogy valami
igaz, az nem örökérvényű igazság, ő a falszifikációt vallja: cáfolatokkal lehet előre jutni!
Például: sorban igazoljuk, hogy a hattyú minden példánya fehér, de amint találunk egy barnát,
megcáfoltuk a tételt, így az új tételünk: Minden hattyú fehér VAGY barna.

Majd jött Thomas KUHN: szerinte a tudományos ismeretek szerzése egy adott
csoporton/intézményrendszeren belül történik, emberi tevékenységek sorozata jellemzi, írt is
egy könyvet A tudományos forradalmak szerkezete címmel. Az ő ábrája alapján van egy
többiskolás szakasz, ahol előkérdések jelennek meg: (a)gnoszticizmus, helicentrizmus? Nála
fontosak az alapkérdések és alapfogalmak (axiómák) definiálása. Felállított egy paradigmát
(alapmodellt, ami tartalmazza, hogy mit várunk, minek kell bekövetkeznie, egy hipotézis, ez
határozza meg a normál működést). Ha a közösség megegyezik ezekben, egy termékeny
szakaszt tesz elérhetővé, így egyre bonyolultabb opciók lehetségesek. Azonban amint fellép
egy anomália, rendellenesség, a normál működés felborul és egy új paradigma áll fel. Erre
példa: kártyalapokat mutatnak az adott csoportnak, hogy csoportosítsák szín vagy forma
alapján őket. Amíg rendben megy, az a normál működés, de amint egy nem létezőt mutatnak
(pl. fekete kőr), ami nem létezik, anomália, de a csoport mégis beazonosítja, vagyis nem veszi
észre, egy új paradigma áll fel.
A gyógypedagógiát tehát tudományként is több szinten lehet értelmezni. Elsősorban
alkalmazott tudományokat és kutatásokat alkalmaz, ez a neveléstudomány sajátos területe.
Tágabb értelemben benne vannak a fontosabb természet- és társadalomtudományok
leképezései, rész- és határdiszciplínák. Szűkebb értelemben a módszereket, a didaktikát, a
gyógypedagógiai antropológiát tartalmazza.