I.

Didaktkai célok:

A tanulók tudásában és személyiségfejlődésében bekövetkezett tervezett változások, amelyek a

tanítási-tanulási folyamat eredményeképpen valósulnak meg a korszerű műveltségfelfogást
reprezentáló művelődési anyag feldolgozása során.
Oktatási folyamat makrostruktúrája (Nagy Sándor)
Ismeretszerzés (figyelemfelkeltés, célkijelölés, előzetes ismeretek, új ismeretek), alkalmazás
(tények, jelenségek sokoldalú elemzése, feladat- és problémamegoldás), rendszerezés
(fogalomalkotás, következtetés és általánosí-tás), rögzítés (ismétlés, összefoglalás, logikai
kapcsolás, ismeretszintézis), ellenőrzés (tudásfelmérés, teljesítménymérés, szintmérés stb.)
értékelés (diagnosztikus, formatív, szummatív).

II. Didaktikai feladatok:

Tudományosság: a tananyag tükrözze az adott szaktudomány eredményeit
Motiválás: a tanulási kedv felébresztése
Aktivizálás: a pedagógiai tevékenység célja a tanulók belső aktivitásának kialakítása
(figyelemkoncentráció, gondolkodási intenzitás, emlékezeti élénkség stb.)
Érthetőség: a tananyag tanulhatóvá tétele
Fokozatosság: az előzetes ismeretekre építve
Rendszeresség: a tananyag áttekinthető, logikus felépítése és optimális adagolása
Szemléletesség: a valóság ábrázolásának modellezése, annak alkalmazása; egyben a tanulói
megfigyelés pedagógiai irányítása
Tartósság: az elsajátított ismeretek jártasságok, készségek beépítése a tanulók személyiségébe
Differenciálás: egyéni képességek, készségek figyelembe vétele
Visszacsatolás: a tanulók tájékoztatása saját előrehaladásukról
Megerősítés: akár pozitív, akár negatív megerősítés

III. Fejlesztési területek:

o problémamegoldó gondolkodás,
o lényegkiemelés,
o szövegértés,
o analitikus gondolkodás,
o következtetés,
o szintézisalkotás,
o kreativitás,
o megfigyelés,
o figyelem,
o emlékezet.
o rendszerezés,
o olvasás,
o szövegértés,
o kommunikáció,
o figyelem,
o emlékezet,
o osztályozás,
o kreatív gondolkodás,
o beszédértés-kommunikáció,
o íráskészség,
o képzelet.
o
IV. Oktatási módszerek
Az oktatási folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és tanuló tevékenységének részei,
amelyek különböző célok érdekében eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek alkalmazásra. (Oktatási
módszer az előadás, a magyarázat, az elbeszélés, a tanulók kiselőadásai, a megbeszélés, a vita, a
szemléltetés, a projekt, a kooperatív tanulás, a szimuláció, a szerepjáték, a játék, a házi feladat.)

V. Oktatás szervezési módjai vagy munkaformái

A frontális munka: olyan szervezési mód, amelyben az együtt tanuló/tanított gyerekek, ifjak tanulási
tevékenysége párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos ütemben folyik a közös oktatási célok
érdekében. Tanári előadás, tanári elbeszélés, tanári magyarázat, tanári szemléltetés.
Az egyéni munka: az egyes gyerekek önállóan megoldandó egyéni feladatokat kapnak. Öt változata:
egyedül végzett munka, rétegmunka, teljesen vagy részben egyénre szabott munka, individualizált
munka.
A párban folyó tanulás: lényege, hogy két tanuló működik együtt valamely tanulmányi feladat
megoldása érdekében. Változatai: páros munka és a tanulópár.
Tanulói kiselőadás.
A csoportmunka: 3-6 fő közös munkában old meg kapott vagy vállalt feladatokat. A csoport tagjai
között pozitív hatású kölcsönös függési, felelősségi és ellenőrzési viszonyok jönnek létre és a tanulók
kommunikatív és kooperatív készségeit is fejleszti.
Páros munka

Óvodai tanulásszervezési módszerek

 Példa
 Szemléltetés, bemutatás
 Szóbeli közlés
 Elbeszélés
 Megbeszélés
 Magyarázat
 Cselekedtetés
 Játék, mint módszer
 Bábjáték
 Projekt
 Projektmódszer
A tanulók érdeklődésére, a tanárok és a diákok közös tevékenységére építő módszer, amely a
megismerési folyamatot projektek sorozataként tervezi meg. A projektek olyan komplex
feladatok, melyek elvégzése során a témát annak széles körű (történeti, technikai, gazdasági
stb.) összefüggésrendszerében dolgozzák fel. Alkalmazásának lépései: témaválasztás,
tervezés, kivitelezés és értékelés. Jellemzői: nagyfokú önállóság és szabadság, az ismeretek
integrálódása, fejlett kapcsolatkezelés.

Kooperatív oktatási módszer

A tanulók (4-6 fős) kis csoportokban végzett tevékenységén alapul. Az ismeretek és az intellektuális
képességek fejlesztésén túl kiemelt jelentősége van a negyedik oktatási stratégia céljaiként említett
szociális készségek, együttműködési képességek kialakításában. Lényege: a csoportmunka keretében a
tanulók együttes munkát végeznek, s ugyanúgy felelősek egymás tanulási eredményeiért, mint a
sajátjukért. Négy elterjedt változata: közös munka végén egyéni beszámolók, közös munka végén
egyéni vetélkedők, mozaiktanulás (elosztott tananyag közös feldolgozása) és csoportkutatás
(részfeladatok közös feldolgozása).

Az óvodai nevelés
feladatai
(ÓNOAP)
Az óvodai nevelés országos alapprogramja meghatározza az óvodai nevelés feladatait, amelynek
középpontjában a óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése áll, szem előtt tartva
az egészséges életmód alakítását, az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítását, valamint az
anyanyelvi és értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítását.
AZ ÓVODAI NEVELÉS FELADATAI
Az óvodai nevelés általános feladatai
Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen
belül:
- az egészséges életmód alakítása,
- az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása,
- az anyanyelvi-, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása.
Az egészséges életmód alakítása
Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása ebben az életkorban
kiemelt jelentőségű. Az óvodai nevelés feladata a gyermek testi fejlődésének elősegítése. Ezen belül:
- a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése;
- a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése;
- a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése;
- a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése;
- az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a betegségmegelőzés és az
egészségmegőrzés szokásainak alakítása;
- a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet;
- a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása;
- megfelelő szakemberek bevonásával - a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve - speciális
gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása.
Az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása
1. Az óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartás érzelmi vezéreltsége. A
személyiségen belül az érzelmek dominálnak, ezért elengedhetetlen, hogy a gyereket az óvodában
érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, kiegyensúlyozott, szeretetteli légkör vegye körül. Mindezért
szükséges, hogy
- már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék a gyermeket;
- az óvodapedagógus-gyermek, gyermek-dajka, gyermek-gyermek kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi
töltés jellemezze;
- az óvoda egyszerre segítse a gyermek szociális érzékenységének fejlődését, éntudatának alakulását,
és engedjen teret önkifejező és önérvényesítő törekvéseinek;
- az óvoda teremtsen lehetőséget arra, hogy a gyermek kielégíthesse természetes társas szükségleteit;
nevelje a gyermeket a különbözőségek elfogadására, tiszteletére.

2. A szocializáció szempontjából különös jelentőségű a közös élményekre épülő tevékenységek

gyakorlása. Az óvodai élet szervezése segíti a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (mint például: az
együttérzés, a segítőkészség, az önzetlenség, a figyelmesség) és akaratának (ezen belül:
önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának) fejlődését, szokás-
és normarendszer megalapozását.

3. A gyermek nyitottságára építve az óvoda segítse elő, hogy a gyermek tudjon rácsodálkozni a
természetben és az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, tisztelje és becsülje azt. Ismerje
szűkebb és tágabb környezetét, amely a szülőföldhöz való kötődés alapja.
4. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából modell értékű az óvodapedagógus és az óvoda más
dolgozóinak kommunikációja, bánásmódja és viselkedése.

5. A nehezen szocializálható, lassabban fejlődő, alacsonyabb fejlettségi szinten álló, érzékszervi,

értelmi vagy mozgássérült, hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű, az elhanyagolt,
valamint a kiemelkedő képességű gyermekek nevelése speciális ismereteket, sajátos törődést igényel,
szükség esetén megfelelő szakemberek (pszichológus, logopédus gyógypedagógus, konduktor stb.)
közreműködésével.
Az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása
1. Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az
anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása - beszélő környezettel, helyes
mintaadással és szabályközvetítéssel (a javítgatás elkerülésével) - az óvodai nevelőtevékenység
egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek
természetes beszéd és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek
meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet
fordítani.

2. Az óvodai nevelés a gyermek érdeklődésére, kíváncsiságára mint életkori sajátosságra valamint a

meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosítson a gyermeknek változatos
tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő
természeti és társadalmi környezetről.

3. Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán szerzett tapasztalatainak,

ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való
gyakorlása, másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet,
gondolkodás) és a kreativitás fejlesztése.