Az oktatáselmélet értelmezése

Az oktatáselmélet olyan multidiszciplináris tudományág, melynek fejlődését,

változását a gyermekre vonatkozó tudományos nézetek alakulása, a társadalmi
igények, elvárások változása, továbbá magának a pedagógia tudományának
önfejlődése egyaránt befolyásolja.

Az oktatáselmélet átfogja mind a tanítás, mind a tanítás által irányított tanulás

minden elméleti és gyakorlati problematikáját. Magában foglalja az oktatás
céljának, tartalmának, folyamatának, stratégiáinak, módszereinek, szervezeti
formáinak, kereteinek, eszközeinek tudományos kifejtését.

Az oktatáselmélet szabályokat fogalmaz meg az ismeretek, jártasságok, készségek,

képességek, viselkedésformák, attitűdök megszerzésének legcélravezetőbb
módjairól.

Az oktatás tudományos megközelítése

A köznapi szóhasználatban az oktatás és a tanítás szinonimaként fordul elő. A
szaknyelv viszont megkülönbözteti ezt a két fontos fogalmat.

A nevelésnek azt a részét, amely főként ismeretek elsajátítása, a műveltség

megszerzése, intellektuális képességek kialakítása révén járul hozzá a
személyiség fejlesztéséhez, oktatásnak nevezzük.

Az oktatás olyan, komplex, tudatos, tervszerű, direkt és indirekt tevékenység,

mely az ismeretszerzésnek, a jártasságok, a készségek kiépítésének, a
gondolkodási funkcióknak, attitűdöknek, képességeknek,
magatartásformálásnak az alapvető eszköze.

Az oktatás két egymással kölcsönhatásban lezajló folyamat, a tanulás és a

tanítás egysége.
A tanulás a tanuló olyan aktív és produktív tevékenysége, amely az elméleti és
gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek elsajátítása, képességek
kialakítása, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlődése, a magatartás
alakulása révén járul hozzá a személyiség fejlődéséhez.

Azt a célirányos tevékenységet, mely a tanulás feltételeinek a megteremtését

biztosítja, hívjuk tanításnak. Vagyis a tanítás a tanulás célirányos irányítása,
azoknak a tevékenységeknek a megszervezése, amelyek a tudás eléréséhez
szükségesek.

A didaktika alapelvei:
A didaktikai alapelvek olyan általános követelmények, irányelvek, amelyek a
tanítási-tanulási folyamat legfontosabb törvényszerűségeit tükrözik; az iskolai
oktatás tapasztalataiból leszűrt általánosítások, amelyek következetes
érvényesítése tovább növeli a tanítás-tanulás hatékonyságát.
 Az elmélet és a gyakorlat összekapcsolásának elve
 Tudományosság és szakszerűség elve
 A tudatos és aktív elsajátítás
 Ismeretek tartósságának elve
 Szemléletesség elve
 A rendszeresség és fokozatosság elve.

Az oktatás folyamata

Napjainkban a hangsúly egyre inkább a tanítási-tanulási folyamatra, vagyis a

cél felé vezető útra tevődik át. Alapvető fontosságú az elmélet és a gyakorlat
egymásra hatása, kapcsolata.
 Az oktatási folyamat tágabb értelemben jelentheti a teljes iskolai képzési
folyamatot, szűkebb értelemben pedig egy-egy tantárgy egy-egy témájának
folyamatát.

Az oktatási folyamat az ismeretszerzés, alkalmazás, rendszerezés, rögzítés,

ellenőrzés, értékelés egymást követő és egymást átszövő, elvszerű és tervszerű
rendje.

Az oktatási folyamat megvalósulásához az alábbiak szükségesek:

 a tanítási anyag differenciált adagolása a tanulási törvényszerűségek

figyelembevételével.

 folyamatos visszacsatolás,

 motiválás biztosítása,

 tanulók aktív részvétele,

 tanulócsoportok összetételének (homogén, heterogén), a tanulók egyéni

sajátosságainak, fejlettségi szintjének, előzetes ismereteinek, tapasztalatainak
figyelembe vétele

 a tananyag jellegének áttekintése, és

 a tanár saját metodikai lehetőségeinek figyelembevétele.

Az oktatási folyamat során a tanulók különbözősége miatt nem lehet egy

egységes sémát alkalmazni, minden tanár maga tervezheti meg e folyamatot
bizonyos határok és korlátok között.

Legjobb hasonlat a „tánclépés” metafora: olyan lépések láncolata, mely

egyrészről művészi szabadságot ad a tanárnak, másrészről köti a tér, a ritmus és a
zene. A legfontosabb és legszükségesebb lépések kihagyhatatlanok, sorrendjük
szabályozott.

Az önszabályozást kiépítő oktatási folyamat

 Az oktatási folyamat legfontosabb célja:

 az élethosszig tartó tanulás igényének kialakítása (LLL: Life Long Learning),

 az ehhez szükséges pedagógiai feltételrendszer megteremtése,

 és az elengedhetetlen önszabályozó tanulás kialakítása.

A tanulók közötti legalapvetőbb különbség az, hogy képesek-e az

önszabályozásra vagy sem. Az önszabályozás képessége minden egyes diákban
kialakítható, főbb jellemzőik Gardner (1991.) és Weinert-Helmke (1995.) szerint

 kialakult érdeklődés,

 belső célok állítása,

 saját képességek reális ismerete,

 a tanulás szeretete.

Önszabályozó tanulásról akkor beszélünk, ha egy személy saját maga

számára állít fel tanulási célokat, önmagát motiválja és a tanulási
tevékenységet önállóan, önmagáért felelősen tervezi, vezérli, ellenőrzi és
értékeli.

Az oktatási folyamatban igen bonyolult hatásrendszer érvényesül, több

egymással szoros kölcsönhatásban lévő, egymástól el nem szakítható rész található
meg:

 a tantárgyi tudásig vezető folyamat,

 a tanulni tudást és a tanulási motivációt fejlesztő folyamat,

 a kognitív és motivációs stratégiát kialakító folyamat,

 a kognitív és motivációs önszabályozást kiépítő folyamat.

Tantárgyi tudásig vezető folyamat

 A különböző előismeretekkel, tanulékonysággal, képességekkel, érkelődéssel,
motiváltsággal rendelkező tanulók bekerülnek egy-egy tantárgy, műveltségi terület
tanításának-tanulásának folyamatába. Itt a legalapvetőbb pedagógiai cél az új
ismeretek hatékony közvetítése által eljuttatni őket az ismeretekkel való bánni
tudásig. A tananyag egy része az iskola minden szintjén tényekből, adatokból épül
fel, melyeket egyszerűen meg kell tanulni, kritika nélkül el kell fogadni.

Az oktatási folyamat ebben az esetben az ösztönzést és a leghatásosabb

tanulási technikák ismertetését jelenti. Segíteni kell a diákokat, hogy tudják, miért
fontos és jó tanulni, hogyan kell megtanulni valamit, mennyi erőfeszítés kell
hozzá, és a megszerzett tudást hogyan lehet hasznosítani.

Tanulás során az új fogalmakat be kell építeni az egyes tanuló fogalmi

hálójába. Ha nincs meg a megfelelő előismeret, amihez kapcsolhatja, beillesztheti
az új fogalmat, vagy nem ismeri fel az összefüggéseket, akkor az új ismeret
elszigetelt marad, esetleg tévképzetek alakulnak ki a diákban.

Az alkalmazás a meglévő ismeretek átvitelét jelenti konkrét, ismert vagy új,

ismeretlen szituációba.

Az ismeretelsajátítás záró fázisa az értékelés. Első lépése az ellenőrzés, aminek

során a követelményeket összehasonlítják az elért eredményekkel. Ha az eredmény
pozitív, az értékelés megerősítéssel zárul, ha negatív, a feladatvégzés a tanulás
korrekciójával újraindul.

A tanulni tudást és a tanulási motivációt fejlesztő folyamat

A tananyag elsajátításának elemi feltétele a tanulási tevékenység formálása, és

e tevékenység egyes elemeinek fokozatos elsajátítása a tanár segítségével. A
megfelelő tanulási mód megtalálásához a tanulóknak tisztában kell lenniük a saját
tanulási stílusukkal, valamint ismerniük kell a hatékony egyéni tanulás
szervezésének módjait.

Az önálló tanulást segítő legfontosabb pedagógiai feladatok a következők:

 1. a tanulási nehézségek fellépésének megelőzése, illetve időbeni felismerése,
okainak korrekt feltárása.

Ezek lehetnek:

o külső, a tanulóktól függetlenül ható okok:

 tanítás nem megfelelő tempója,

 a tanítási anyag bonyolultsága,

 az oktatási folyamat mechanikus, monoton szervezése,

 tanár helytelen bánásmódja.

o belső, a tanulókban lévő okok

 beszéd és kommunikációs készség zavara,

 figyelem, a koncentrációs készség zavara,

 sokféle gátlás,

 stressz

 önértékelés zavara.

Tehát nemcsak egyéni kudarcról van szó, hanem az iskola diszfunkciós

működéséről is.

2. A tanulás megtanítása, melynek fázisai a következők:

a) az egyénileg alkalmazott tanulási eljárások tudatos átgondolásának segítése,

b) többféle tanulási stílus, technika, stratégia és mód bemutatása:

 holista (egészleges): összefüggések keresése, kedvelik az illusztrációkat,

gyorsan, de nagy hibaszázalékkal tanulnak, bölcseleti ismertek iránti érdeklődés
  szerialista (analitikus), szigorú tények és azok logikus kapcsolatának
keresése, zavarja a kitérés, minél több részletet igyekszik elsajátítani, lassabban kis
hibaszázalékkal tanul, természettudományos ismeretek utáni érdeklődés

 vizuális,

 auditív,

 motoros,

 vegyes.

c) a tanulás pszichológiai feltételeinek biztosítása

 rituális ráhangolódás,

 a tanulás állandó helye,

 a tanulandók optimális sorrendje (közepesen nehéztől a legnehezebben át a

legkönnyebbig),

 többféle szenzoros csatorna igénybevétele (olvasás, ábrázolás, meghallgatás,

elmondás, megvitatás),

 különböző szünetek formái,

 segédletek használata,

 a tanulást gátló tényezők megismertetése,

 önellenőrzés különböző formáinak, fortélyainak alkalmazása

(próbafelmondás, lényeg összefoglalása, kulcsszavak elmagyarázása),

 önjutalmazás egy-egy nehezebb tanulási feladat elvégzése után.

3. Differenciált, alaposan előkészített házi feladatok nyújtása, melyek nem

stigmatizálóak.

4. Szükséges egyéni korrekciós eljárások beiktatása:

o javító,
o pótló,

o orvosló,

o kompenzáló,

o preferáló eljárások alkalmazása.

Elemi tanulási technikák:

 szöveg hangos olvasása,

 néma olvasás,

 olvasott szöveg elmondása magának vagy más személynek

 ismétlés,

 beszélgetés,

 áttekintés,

 parafrazeálás (a tananyag saját szavainkkal történő elmondása, értelmezése)

 kulcsfogalmak kiírása,

 jegyzetelés,

 kérdések feltevése,

 kérdések megválaszolása,

 ábra, vázlat készítése,

 tanári ábra, vázlat felhasználása,

 összefoglalás,

Léteznek bonyolult tanulási technikák is. Pld.:

- Scan letapogatás, előzetes áttekintés

 - Query kérdezés
- Read elolvasás
- Reflect átgondolás, stb.

https://www.youtube.com/watch?v=WoNLc83WjWo - Megtanulni tanulni -

Hatékony tanulási módszer szülőknek és gyerekeknek

https://www.youtube.com/watch?v=qOzV-ZnmYIA Tanulj akár egy zseni! - A

Legjobb Tanulási Technikák

Motiváció

Motiváció nélkül nem létezik tanulás, de a tanulási tevékenység során maga a

tanulási motiváció is változik, alakul. A tanuló hozzáállása a tanuláshoz, a tanulás
öröme, a tanuló pozitív és negatív érzelmei komoly befolyást gyakorolnak az
információk felvételére, feldolgozására, előhívására és alkalmazására. A motivált
tanuló hatékonyabb, a teljesítménymotivált tanulók kitartóbbak, s maga a jobb
előmenetel tovább motivál. Tehát a tanulási motiváció a tanulási folyamatban
keletkezik, fejlődése interaktív kapcsolatban áll a kognitív folyamatok
fejlődésével.

Pedagógiai szempontból a tanulási motivációk szintjei a következők:

1. motiváció hiánya = önszabályozás hiánya

2. külső (extrinzik) tanulási motiváció esetében a tanulás külső, a tanuláson
kívül lévő célért történik, tehát a tanulás csak eszköz valamilyen külső cél
eléréséhez.

Ezek a következők lehetnek:

a) jutalmazás vagy büntetés

 jó jegy,

 tárgyi jutalom,
  szülők, tanárok, iskolatársak elvárásainak való megfelelésből fakadó
szociális motiváció

 rossz jegy

 valamilyen tevékenységtől való eltiltás

b) bevetített szabályozás

c) azonosulás a tevékenységgel

d) integrált szabályozás

3. belső (intrinzik) tanulási motiváció akkor áll fenn, ha a tanuló a

kívánalmaknak azért tesz eleget, mert a tananyag iránti érdeklődés, kíváncsiság
mozgatja. Az „elsajátítási motiváció” a gyermek természetéből fakad, amit a
tanítás során tovább kell fejleszteni. Mindenkinek veleszületett igénye van, hogy
kompetenciáját növelje. Ez a késztetés külső jutalom igénye nélkül, az
eredményesség érzéséért, önjutalmazásként a környezet uralásaként működik.

4. beépült (internalizált) tanulási motiváció során a tanuló lelkiismereti

okokból, kötelességtudás miatt tanul, követi az iskolai elvárásokat, a tanulás
erkölcsi kötelességgé válik, fokozatosan függetlenedik a külső megerősítőktől, a
vezérlést belső tényezők veszik át.

5. presztízsmotiváció a külső és a belső motivációk között helyezkedik el,

belső énérvényesítő tendenciák és a külső versenyhelyzetek motiválnak.

A tanulók tanulási motivációja csak a minőségi tanítással érhető el.

Különbség van a tanulónak nyújtott külső és indirekt segítés között.

 Külső segítés olyan támogatórendszer, amely a tanulónak csak kis

önállóságot biztosít, és kevés lehetőséget nyújt önerejének kipróbálására.
  Az indirekt segítés a fejlődést elősegítő szakmai vezetést jelenti, általa az
információk valódi cseréje, oda-vissza áramlása valósul meg. Segítségével a
tanuló sikeresen belehelyezi magát a tanulási folyamatba, vagyis megfelelő
önállóságot alakít ki a tanár irányításával.

A kognitív önszabályozó stratégia kialakulása döntő az önszabályozó tanulás

fejlődésében. Az önszabályozó tanulás nem egy egyszeri esemény, hanem az
egymással is kölcsönösen összefüggő értelmi, motivációs és érzelmi folyamatok
összessége, melyek együttesen befolyásolják a tanulást.

Kialakításának kulcsa a hatékony tanulási környezet. A tanuló azáltal, hogy

összekapcsolja a környezet elvárásait személyes céljaival, értelmet ad annak, amit
tesz. Mindehhez szükség van önkontrollra, vagyis a célok fenntartásának
képességére.

Tehát a tanár elsődleges feladata, hogy

 aktivizálja, ösztönözze a tanulót, (külső szabályozás, indirekt irányítás)

 a belső szabályozás kialakulását segítse

 majd az önállóság, önkontroll, önellenőrzés kialakítását támogassa.

 Külön segítséget kell nyújtania az önregulációval nem rendelkező tanulók

számára.

Az emberek a nélkül is tudnak tanulni, hogy rá lennének kényszerítve, vagy

valaki közvetlenül irányítaná őket. A saját érdekek, vágyak önálló megvalósítása
szoros kapcsolatban áll az intrinzik motivációval, a kellemes emocionális
érzelmekkel és a motivációs önszabályozó folyamatokkal.

Tanulási stílusok
 A tanulási stílus ismerete nagyon fontos ahhoz, hogy a tanulásra fordított idő
során minél hatékonyabbak legyünk, az új ismeretek elmélyülhessenek, akár
később is könnyedén előhívhatóak legyenek.

A tanulási stílusokat különböző szempontok alapján osztályozhatjuk. A

tanulási stílusok elkülönítésére rengeteg, eltérő elmélet született. Van olyan
tanuláselmélet, amely a környezeti tényezőktől teszi függővé a tanulás
eredményességét, mint a hőmérséklet, hang, vagy a fény. Más elmélet szerint a
különböző tanulási stílusok elkülöníthetőek egymástól szociális motívumok
alapján, vagyis az alapján, hogy a gyermek egyedül vagy csoportban tanul
könnyebben. Létezik olyan megközelítés, amely a fizikai körülmények alapján
különíti el a tanulási stílusokat, azaz hogyan tanul a gyermek különböző
napszakokban, milyen hatással van rá a mozgás. Más megközelítések az érzelmi
klímát (motiváció, strukturális szint), vagy a pszichológiai (reflektív vagy impulzív
típus) tényezőket veszik számba a tanulási stílusok leírására (Heacox, 2006).

1. A tanulási stílusok osztályozása az érzékleti modalitások alapján (Szitó,

2005)

A tanulók különböző szinten igényelhetik, hogy hallás, látás, vagy mozgás -

tapintás útján gyűjtsenek, dolgozzanak fel új információkat (Szitó, 2005). A
bemeneti csatorna, tehát a különböző érzékleti modalitások alapján a következő
tanulási stratégiákat különböztethetjük meg:

Auditív stílus: Azok a személyek, akik legkönnyebben hallás után, auditív

ingerek segítségével sajátítanak el új ismereteket, főként a szóban elhangzott
információkból tanulnak hatékonyan. Ez azt jelenti, hogy az auditív stílusú tanuló
számára nem hátrányos a frontális oktatás, mivel az elhangzott szövegből ki tudják
szűrni, el tudják raktározni a kellő mennyiségű és minőségű információkat. Az
auditív stílusú tanuló számára azonban hasznos lehet az is, ha egy csoportmunka
keretein belül a társaitól hallja a tananyagot, mivel viszonylag kevés embernél
fordul elő, hogy ez az elsődleges stratégia. Az auditív stílusú tanulók számára
hasznos lehet, ha tanulás során hangosan olvassák fel, vagy mondják fel maguknak
a megtanulandó részeket.

Vizuális stílus: Elsősorban a látottak, vizuális ingerek alapján szerzik meg

maguknak az információt. Ha látnak egy képet, szöveget, ábrát vagy táblázatot, a
felidézésnél könnyedén le tudják írni szóban vagy lerajzolni a látott anyagot, mert
agyuk könnyebben raktározza el a vizuális úton érkező információkat. A vizuális
stílusú tanuló számára fontos a tanulás során a szemléltetés, illetve ha egyedül
tanul, segítségére lehetnek rajzok, ábrák, valamint a különböző színekkel történő
kiemelés is.

Audio-vizuális stílus: Az eddig említett két tanulási stílus ötvözete. Ahhoz,

hogy igazán hatékony legyen az információ feldolgozása az audio-vizuális stílusú
tanuló számára, egyszerre kell látnia és hallania az információt.

Mozgásos stílus: A kisgyermek nagy része mozgás útján fedezi fel a világot.
Gondoljunk csak az óvodásokra, akik nagyon könnyen visszaidéznek egy
mozgással kísért mondókát, versikét. Ezt a technikát alkalmazza az alsó tagozatos
diákok nagy része, és a tanulásban akadályozott gyermekek egy része is. A
mozgásos stílusú tanuló számára a mozgás segíthet az információk
feldolgozásában, raktározásában, sőt a hasonló mozgássorok ismétlése a felidézést
is megkönnyítheti. Ha a tanulásszervezésben rendszeresen alkalmaznának mind a
finommotorikára, mind a nagymotoros mozgásokra alapuló tevékenységet, a
gyermekek információelsajátítása sokkal hatékonyabb volna, és jóval
motiváltabbak lennének.

Mechanikus stílus: Ez a technika hasonlít a mozgásos stílusra, mert ez is a

mozgásos tevékenységeken alapszik, azonban különbözik abban, hogy itt
gyakorlati tevékenységek végzése során történik a tanulás. Az új ismeretek
gyakorlati úton történő feldolgozása segíti az elmélyítést. Kiváló példa erre az,
hogy egy kisgyereknek hiába mondjuk el, hogyan kell cipőfűzőt kötni, nem fogja
megtanulni, mert nem érti. Meg kell neki mutatni, és sokszor el kell gyakorolni,
hogy menjen. A mozgásos stílus mellett ezt a technikát alkalmazza a legtöbb
gyermek és a tanulásban akadályozott gyermekek legnagyobb része is, ezért lenne
szükség a mozgás és az önálló tevékenységek során történő tanulás- tanítás
beépítésére az oktatás kereteibe.

2. A tanulási stílusok osztályozása a társas környezet alapján

Az emberek különbözhetnek abban a tekintetben, hogy legszívesebben

egyedül, párban, kiscsoportban, esetleg felnőtt segítővel tanulnak. A szociális
motívumok, a társas környezet a következőképpen jelenhetnek meg a tanulásban.

Társas stílus: Vannak olyan személyek, akik akkor tudnak igazán hatékonyan
tanulni, ha ezt nem egyedül teszik, hanem társaságban. Ez a társaság lehet egy
tanulópár, vagy a kooperatív csoportmunka során kialakult tanulócsoport. Ezek a
tanulók jobban szeretik, ha a csoport közösen jut megoldásra, ha elmagyarázzák
neki többféleképpen, amit nem értenek.

Csendes stílus: Az előző tanulási stílusnak pont az ellentéte, ugyanis a csendes

stílusú tanulók egyedül szeretnek tanulni, ha társaik magyaráznak, azt kevésbé
fogadják el, inkább hátráltató tényezőnek fogják fel a társak jelenlétét a tanulási
folyamatban.

3. A tanulási stílusok osztályozása az információra történő reagálás

alapján

Impulzív stílus: Az elnevezéséből adódóan az ezen stílust alkalmazó

személyekre a hirtelen, átgondolatlan válaszadás, a “bekiabálás” a jellemző.
Sokszor reagálnak az intuícióik alapján, az első eszükbe jutó feleletet mondják ki.
Előbb adnak választ, minthogy mérlegelnék annak helyességét.

Reflektív stílus: Az előző stílus ellentéte. Jellemzője, hogy a személy a

válaszadás előtt alaposan átgondolja a válaszát, elemzik a kérdést, logikai
rendszerekbe helyezik az információkat. Reflektív stílussal rendelkező személyek,
akik általában helytálló érvekkel tudják alátámasztani a válaszukat.

4. A tanulási stílusok a környezeti ingerekre való reagálás alapján

 A tanulás környezetének jellemzői nagyban befolyásolják a tanulás
eredményességét. Az emberek különböző módon preferálhatják a zaj és a csend
szintjét, a helyiség tágasságát vagy zsúfoltságát, az aktuális hőmérsékletet, illetve a
megvilágítást.

5. A tanulási stílusok a motiváció alapján

A tanulók közti megkülönböztetés itt elsősorban arra vonatkozik, hogy a

személyekre milyen mértékben van hatással a külső motiválás, illetve tanulási
folyamatukat milyen mértékben irányítja saját belső motivációjuk.

Nehéz feladat azonban egy tanulócsoport tagjainak tanulási stílusát felmérni,

viszont hosszútávon teljes mértékben kifizetődő. A pedagógusnak a feltérképezést
csak egyszer kell elvégezni, cserébe a tanuló a neki legmegfelelőbb módon
kaphatja az információkat, és így a tanulás hatásfoka a maximumhoz közelíthet.

Miután kiderült, hogy melyik tanuló, milyen stílussal tanul, ennek megfelelően
szervezhetjük meg az órát. Arra azonban ügyelni kell, hogy ne terheljük minden
tanuló, minden információfeldolgozási csatornáját egyszerre, mivel
összezavarodhatnak a hirtelen információhalmaztól, és a jó szándék az
ellenkezőjébe csaphat át. Ezért is alkalmazhatóak jobban a tanórán a kooperatív
technikák, mivel ilyenkor egyénileg differenciálhatjuk a feladatokat, és
könnyebben alkalmazhatjuk a személyre szabott tanulási stratégiákat.