Pedagógiai alapfogalmak:

1. A pedagógia, mint tudomány. A nevelés értelmezése, célja és feladatrendszere

 Tudomány: A valóság egy részéről alkotott és különböző módszerek
segítségével nyert és rendszerbe foglalt ismeretek összessége.
 Neveléstudomány: A nevelés, mint jelenség 2 különböző nézőpontból
vizsgálható. 1. A konkrét nevelési folyamat a gyakorlati nevelés, 2. a
gyakorlati nevelésről alkotott gondolatokról, reflexiókról, törvényszerűségek
és összefüggések felismeréséről, elméletek felállításáról van szó
tudományos megvilágítás. A neveléstudomány kifejezés a nevelés
jelenségeinek tudományos megközelítését fejezi ki.
 Deszkriptív pedagógia: = leíró pedagógia, a meglévő gyakorlatok leírása
 Preszkriptív pedagógia: = előíró pedagógia, az ideális nevelés leírása, előírások

2. Az oktatás társadalmi meghatározottsága:

 Funkció: Azoknak a tényleges hatásoknak az együttese, amelyeket egy adott
társadalmi részrendszer (intézmény, csoport) a befogadó környezetére kifejt.
 Az oktatás funkciói: a kultúra újrateremtése, az egyének személyiségének
alakítása, a társadalmi struktúra újratermelése vagy megváltoztatása, gazdasági
funkció, a politikai rendszer legitimálása, a társadalmi integráció biztosítása,
szolgáltatói funkció, a társadalmi változást segítő vagy gátló funkció.
 Kulturális tőke: szellemi és kulturális javak, amelyek egyenetlenül vannak
elosztva a társadalomban. Nem funkcionális jellegű tőke, amely a társadalmi
mobilitást segíti elő. A szülők örökítik gyermekükre attitűdök, kommunikációs
és viselkedésminták, valamint ismeretek formájában. Elősegíti az oktatási
rendszerben való sikeres előrehaladást és a társadalmi sikerességet.
 Az esélyegyenlőség konzervatív felfogása: A különbségek velünk születettek.
 Az esélyegyenlőség liberális felfogása: Minden egyénnek ugyanazt kellene
biztosítani.
 Az esélyegyenlőség kompenzatorikus megközelítése: Egyes rétegek le vannak
maradva, kompenzáció szükséges, mely felzárkóztató programok révén érhető
el. Nem elegendő az egyenlő biztosítása.
 Az esélyegyenlőség emancipációs megközelítése: Idetartozik az értékrend-
integrálás, a pozitív énkép és a multikulturális nevelés.
 Szelektív iskolarendszer: A különböző társadalmi státuszú tanulókat
elkülönítve oktatják. A cél a képesség szerinti válogatás, ezt azonban egyrészt
lehetetlen végrehajtani, másrészt pedig káros következményekkel jár.
 Komprehenzív iskolarendszer: Gyökeresen különbözik a szelektív iskolától,
ebben az iskolában nincs felvételi. Arra törekszik, hogy az osztályok szintjén
mindenképpen vegyes, heterogén csoportokat alakítson ki, de még az
osztályokon belül egyes munkafolyamatokban, az együttműködések során is
 arra törekszik, hogy heterogén csoportok jöjjenek létre. Minden részmozdulat,
pedagógiai program a gyermek fejlesztését szolgálja. Mindenki a saját bázisán
a lehető legmagasabbra akar jutni, tehát nincsenek „ki- és beszelektált”
gyermekek. Mindenkit a saját csúcsára próbáljuk eljuttatni.

3. A magyar közoktatás rendszere, legfőbb jellemzői:

 ISCED rendszer: Az oktatás egységes nemzetközi osztályozásának rendszere,
amely lehetővé teszi a különböző országok oktatási rendszerének és az ott
gyűjtött adatoknak az összehasonlítását. Egy egységes skála, amelyeken
megjelölhető a különböző kultúrájú országok iskola típusai.
 Nem szakrendű oktatás: 5. és 6. osztályosok oktatásában a tanítói
végzettséggel rendelkezők is taníthatnak az időkeret 25-40%-ban a kezdő
szakasz meghosszabbítása, az alapkészségek fejlesztése és a tanítós kezdetének
kitolása érdekében. Ezt az oktatási kormányzat tette lehetővé.
4. A főbb tanuláselméletek és a hozzájuk köthető pedagógiai irányzatok:
 Tanulás: A környezettel kialakult kölcsönhatás eredményeképp előálló tartós
és adaptív változás.
 Behaviorizmus: Megfigyelhető változások a viselkedésben. Erre 2 kísérlet:
Pavlov- nyálelválasztási kísérlete és társítás elmélete (kioltás)(klasszikus
kondicionálás), Skinner macskakísérlete a viselkedésformálás jelenséggel
(operáns kondicionálás).
 Kognitivizmus: A közvetlenül meg nem figyelhető mentális tevékenységek
tanulmányozása.
 Konstruktivizmus: Magunk alkotjuk tudásunkat tapasztalataink és sémáink
segítségével. A tanulót problémamegoldásra kényszeríti.
 Pozitív megerősítés: A megerősítés egyik típusa, amikor a jót jutalmazzuk.
 Negatív megerősítés: A megerősítés egyik típusa, amikor elveszünk valami
rosszat.
 Büntetés:

 Tudástranszfer: A szervezetekben, a társadalomban az elhatárolt tudást úgy

kell hasznosítani, ha a szervezet vagy társadalom bizonyos lényeges és fontos
területein alkalmazni lehet, illetve a tudás alkalmazása sikerülhet.
 Spirális terv:
 Legközelebbi fejlődési zóna (Vigotszkij): Ahhoz a szinthez kapcsolódva kell a
fejlesztést elkezdeni, ahol a gyerek még biztonsággal mozog. Az
eredményesen megoldott feladat sikerélményt jelent számára, így motiválja a
következő feladat elvégzésére.
 Adaptáció (Piaget): Az ember belülről motivált a tanulásra. Túléléséhez az
kell, hogy pontosan képezze le a környező világot: sémák kialakítása. A
kognitív struktúrák kialakítása: akkomodáció és asszimiláció, ezeket
összefoglaló néven adaptációnak nevezzük.
 Akkomodáció: A szervezet belső állapotának (séma) változása.
  Asszimiláció: A külvilágot bepaszirozom a sémába.

5. Tanulási stílusok:
 Tanulási stílus: Az a következetes viselkedés, amellyel az egyén a tanult
megközelíti, meghatározza, ugyanaz a tanuló az adott tanulási környezetből
mit és hogyan tud értelmezni, illetve hogyan tud interakcióba lépni.
 Mezőfüggő általános jellemzése: Külső ingerek irányítják, holisztikus
szemlélet jellemzi, kooperatív, extrinsic motiváció, alacsony önértékelés,
szorongás és passzivitás.
 Mezőfüggetlen általános jellemzése: Bizonyos „belső iránytű”-vel rendelkezik,
analitikus szemlélet, kevésbé kooperatív autonóm, intrinsic motiváció,
magas önértékelés, agresszió és aktivitás jellemzi.

6. A pedagógiai értékelés:
 A pedagógiai értékelés fogalma: A pedagógiai információk szerzett és
differenciált visszajelzésének elmélete és gyakorlata.
 Validitás: = érvényesség, a mérőeszköz valóban azt a tulajdonságot méri, amit
kell.
a) tartalmi: csak azt kérhetem számon, amit megtanítottam és olyan szinten
b) fogalmi: ha összetett tudást érzékelhetünk, akkor a tesztek részei valóban a
tudás intelligenciájának részei-e
c) prognosztikus: előrejelző validitás: felvételi tesztek
 Reliabilitás: Ha rövid időn belül újra ismételjük a mérést, akkor ugyanolyan
eredményt kapunk (megbízhatóság)
 Diagnosztikus értékelés: Olyan értékelési forma, ami a tanítási folyamat előtt is
lezajlódhat (közben, a végén is).
 Formatív értékelés: folyamat közbeni értékelés, a tanítási-tanulási folyamat
során arról tájékozódik, hogy jó irányba halad-e a tanulás (itt nem szabad
osztályozni)
 Szummatív értékelés: (lezáró-minősítő) a tanítási folyamat végén lezajlódó
értékelés.
 Norma-referenciájú értékelés: ilyenkor gyermekek teljesítményét egymáshoz
viszonyítjuk (a teszt szelekcióra alkalmas haranggörbe)
 Kritérium-referenciájú értékelés: Előre meghatározott kritériumokhoz
viszonyított. Ez a kritérium megtalálható a tantervben, a
követelményrendszerben.
 Szubjektivizmus a tanári értékelésben: Ilyenkor kivételez a pedagógus.
 Relativizmus a tanári értékelésben: Egy adott gyereknek a teljesítményét a
környezetéhez kell viszonyítani.

7. A tanítás tartalma, a tanterv

 Tanterv: Olyan pedagógiai dokumentum, amely oktatási irányítás eszköze, az
oktatás tartalmának, kiválasztásának és feldolgozásának koncepciója.
  Kontinentális tanterv: Központi irányítás, túlszabályozás jellemzi, a
humanisztikus műveltség előtérbe kerül, a nemzeti műveltség nagy súlyt kap és
szerepet kap az egységes európai műveltség.
 Angolszász-tanterv: A tantestület javaslata alapján az igazgató dönt, itt nincs
központi irányítás 1988-ig.
 Kelet-európai tanterv: A nyugati, majd az amerikai elgondolkodások másolata
keveredett az erős politikai beavatkozásokkal, egy egységes, központilag
elrendelt és kidolgozott tanterv.

8. Tervezőmunka az oktatásban és a nevelésben

 Pedagógiai program: Az iskola pedagógiai hitvallása, azoknak a
nevelésfilozófiai elveknek és értékrendeknek a megfogalmazása, amely alapján
az intézmény pedagógusai közösen határoznak a pedagógiai célrendszerről.
 Tanmenet: Az adott tantárgy adott évfolyam/osztály számára készült éves
terve.
 Tematikus terv: Ez egy viszonylagos új forma. Egy témakör vagy egy lecke
tanításának előretervezése, melynek részletessége változó. A tartalomból
kiinduló tervezési-elemzési szempontok: fogalmi és logikai elemzés,
pszichológiai elemzés, nevelési szempontú elemzés és didaktikai elemzés.
 Óravázlat: Egy adott tanítási óra konkrét, személyre szóló feladatait,
tevékenységi formáit, felhasználandó eszközeit és pontos időbeosztását
tartalmazza.

9. Motiváció a pedagógus munkájában

 Motiváció: A szükségletek kielégítésére és a célirányos viselkedés
szabályozására irányuló késztetés.

10. A morális fejlődés jellegzetességei többségi és sajátos nevelési igényű gyerekek

esetén
 Erkölcs: Egy adott társadalom által régebbi tapasztalatok alapján összegyűjtött
és helyesnek ítélt viselkedési szabályok összessége.

11. Pedagógiai kommunikáció

 rituálék: szabályozottság szélsőséges formája (adott helyzetben elvárt nyelvi

viselkedésformák, formailag kötöttek -> köszönés, megszólítás, jelentkezés,
segítségkérés, hetesek jelentése)

 negatív arc/homlokzat: Az autonómia (azt csinál, amit akar) tiszteletben

tartása.
 pozitív arc/homlokzat: A sugallt énkép tiszteletben tartása.

12. Konfliktuskezelés a pedagógiában:

  konfliktus: Olyan összeütközés, amely mögött igények, szándékok, vágyak,
törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek
szembenállása húzódik meg.
 Konfliktuskezelési stratégiák:
- győztes/vesztes stratégia:
- alkalmazkodó:
- elkerülő:
- kompromisszumkereső:
- problémamegoldó (győztes/győztes):
13. A szociális kompetencia fogalma és fejlesztésének lehetőségei:
 A szociális kompetencia fogalma Topping, Bremner és Holmes szerint:
képességek megléte és használata, amelyek révén a személy integrálja
gondolatait, érzéseit és viselkedését annak érdekében, hogy elvégezzen olyan
társas teendőket, elérjen olyan szociális kimeneteleket, amelyek az adott
kontextusban és kultúrában érdekeltek.
 A szociális kompetencia modellezésének 3 fő irányzata : a megyfigyelhető
viselkedésre koncentráló, kognitív megközelítés és érzelmek szerepének
hangsúlyozása.
 A kognitív folyamatok Meicheinbaum, Butler és Gruson
kompetenciamodelljében: Gondolatok, képzetek amellyel megelőzik, kísérik
vagy követik a megfigyelhető viselkedést.
 kognitív struktúrák Meichenbaum, Butler és Gruson szociális kompetencia
modelljében:- az egyén értelmezési rendszere: nézetek, érdekek, értékek,
motívumok
- feladata: viselkedés működésbe hozása, irányítása, döntés a fenntartásról,
megszakításról
 Rose- Krasnor prizmamodelljének 3 szintje:
a) Teoretikus (elméleti) szint: Hatékony interakciók véghezvitele,
rugalmasság- a szociális kompetencia kontextus-függő és célorientált: ami
hatékony az egyik kontextusban, nem biztos, hogy a másikban is.
b) Szabályozó szint:
- én tartomány: személyes célok stb., melyek a személy hatékonyságát
segíti elő
- Másokkal kapcsolatos hatékonysági tényezők, szociális
kapcsolatrendszer, barátságok minősége stb.
c) készségek szintje:
- viselkedési és motivációs alapok, amelyekre a 2 fejlettebb szint kerül.
Pl.: kommunikációs készségek, empátia, szociális probléma-megoldó
képesség.
- célok, értékek, amelyek meghatározók (motiválják) az egyén szociális
viselkedését.
 Az affektív szociális kompetencia 3 fő alkotóeleme:
 Érzelmi üzenetek küldése, érzelmi üzenetek felfogása, érzelmi állapotok
megtapasztalása (és az énfakrotok)

14. Az osztálytermi munka megszervezése, fegyelmezés

 rendbontás: olyan viselkedés, amely nem felel meg az adott helyzet normáinak,
követelményeinek

 fegyelmezés: azok az intézkedések, amelyek célja, h a diákot az iskolában

megfelelő viselkedés követésére késztesse

 preventív munkaszervezés: segíti a megfelelő tanulási környezet megteremtését+

megelőzi  v csökkenti a tanulási tevékenység során felmerülő, azt megzavaró egyéni,
ill. csoportos problémákat.

 az egyéni problémák típusai:

 figyelemfelhívó magatartás: megnyilvánulási formái: dicsekvés,

bohóckodás, állandó munkalassítás, indokolatlan segítségkérés
 hatalomkereső magatartás: vitatkozik, hazudik, cáfol mindent és mindenkit,
nyíltan megtagadja a munkát.
- bosszúvágyó magatartás: a tanuló olyan mélyen csalódott és zavarodott,
hogy a sikert számára mások bántása jelenti; dacos, gyakran gonoszkodó.
- alkalmatlanságot érző gyermek: annyira elbizonytalanodott, hogy minden
feladattól kudarcot vár, ezért elutasító, visszahúzódó és lemondó
 csoportproblémák:

 egység hiánya: a csoportok ellenségesen különválnak az osztályon belül,

egymás ellen szerveződnek versenyhelyzetbe_n, néha azon kívül is.
Gyakoriak az éles viták, elhúzódó, nehezen oldható konfliktusok.
 viselkedési szabályok elutasítása: az osztály tudatosan a szabályok ellen
cselekszik, zajongással, nyüzsgéssel, munkalassítással zavarja a
feladatvégzést, néha előre tervezett és szervezett módon.
- kirekesztés: az osztály szóban vagy tettekben elutasítóvá válik egyes
társaival szemben, nyilvánosan elutasít, kigúnyol valamiféle másságot,
elutasítja az együttműködés bármilyen formáját az illetővel.

 zavaró viselkedés elfogadása: az osztályban népszerűvé, támogatottá

válnak a munkát zavaró, bohóckodó, esetleg a szabályokkal nyíltan
szembeforduló tanulók, a hangadókkal szembeni fellépők pedig gyakran
kirekesztett, megszégyenített helyzetbe kerülnek.

15. Sajátos nevelési igényű gyermekek a tanulási folyamatban:

 különleges bánásmódot igénylő gyermekek: Különös pedagógiai bánásmódot
azok a (rendszerint kisebbségi) társadalmi csoportok igényelnek, amelyek
 támogatás nélkül nem vagy csak aránytalan nehézségek árán képesek
társadalmi helyzetük megőrzéséhez, javításához, csoportjuk fenntartásához és
tagjaik boldogulásához hozzájárulni. Ebben az esetben a csoport, mint önálló
érdekérvényesítő lép a közoktatás színpadára.

 az integráció típusai egyenként:

- lokális integráció: a közös iskolaépületben nincs a gyerekek között
kapcsolat
- szociális integráció: a gyógypedagógiai nevelés-oktatást igénylők és a többség
elkülönített foglalkozásokon vesznek részt, de tudatosan megszervezettek a
közös, a tanórán kívüli szabadidős programok
- funkcionális integráció:
-> részleges integráció. a tanulás időtartamának bizonyos részeiben vannak
együtt
-> teljes integráció: a tanulás teljes időtartamában együtt vannak
- fordított integráció: amikor a speciális iskola fogadja be a nem fogyatékos
tanulókat (külön osztályt nyitva számukra, vagy vegyes összetételű
tanulócsoportban)
- spontán integráció: amikor úgy kerül egy sajátos oktatási-nevelési szükségletű
gyermek az óvodába/iskolába, hogy nem készülnek fel a különleges feladatra
az intézményben. Így nincs tervszerű, speciális, szakszerű fejlesztés, nem
kísérik megkülönböztetett figyelemmel a rászoruló gyermek előrehaladását,
fejlődését. A rászoruló gyermek nem nélkülözheti a szakszerű, speciális
fejlesztést, ebben az esetben ennek megoldása a szülőkre hárul, vagy sajnos
elmarad.

 inkluzív nevelés: Továbbfejlesztett forma, melyben az intézmény a befogadó,

alkalmazkodik a gyerekhez. (nem várja el h a gyermek alkalmazkodjon az
intézményhez)
 tanulási nehézség: A tanulási nehézség általában csak egyes tanulási
helyzetekben, egyes területeken, időszakosan jelentkező gyakori tanulási
probléma, mely differenciálással megoldható
 tanulási zavar: Tanulási zavarról beszélünk abban az esetben, ha egyes
képességterületek működésében jelentkezik súlyos és tartós probléma. A
tanulási zavaroknak 3 fajtáját különböztetjük meg: 1. neurogén tanulási
zavarok- a központi IR működésének zavarai (diszlexia, diszgráfia) 2.
pszichogén tanulási zavarok – korai életszakaszban elszenvedett környezeti
ártalmak hatására (szorongás, motiválatlanság) 3. posztteraumás tanulási
zavarok- gyermekkorban történt agykárosodás következtében kialakult állapot,
a neurogénhez hasonló.
 tanulási akadályozottság: A tanulás minden területén jelentkező átfogó, súlyos
és tartós tanulási probléma, amelynek következtében az iskolai teljesítmény
gyenge vagy egyenetlen.
  magatartászavarok: ( magatartászavarok miatt problémás tanulók) A
visszahúzódó és depresszív viselkedésű tanulók valamint az ellenséges
(agresszív) és inkonzekvens viselkedésű tanulók tartoznak ebbe a csoportba.
 Renzulli-modell: : a modellben a tehetség három összetevője: az átlagon felüli
képesség, a feladat iránti elkötelezettség és a kreativitás. Egymást metsző
karikákkal szemléltetve a három tényező szerencsés egybeesése, a közös
halma: a tehetség.

 Czeizel-modell:

gyorsítás: a tehetségesek egy tanév alatt több tanév anyagát végzik el

/gazdagítás: a tehetséges gyerekek a normál iskolai oktatásban tanulnak, de a
tanulás bizonyos idejében differenciált, különleges tehetséggondozásban
részesülnek az iskolában vagy az iskolán kívüli tehetséggondozó
intézményekben, központokban
/elkülönítés: tehetségeseket kiválogatják, és külön iskolában tanulnak.

16. Nemzetiségek, etnikumok és migránsok a magyar oktatási rendszerben:

 Integráció: Latin eredetű szó, amely egységesülést, beillesztést és beolvadást
jelent.
  asszimiláció: A kisebbségi csoport (egyén) elfogadja a többség kultúráját úgy, hogy
sajátját elveti.
 / szegregáció: A kisebbségi csoport (egyén) elutasítja a többség kultúráját, miközben
sajátját megőrzi.
 / marginalizáció: A kisebbségi kultúra elutasítja a többség kultúráját, és elveti saját
kultúráját is.
 Multikulturális nevelés: A legtöbb társadalom eleve nem egyetlen kulturális
hagyománnyal rendelkezik, hanem számos, egymással interakcióban álló
kulturális csoportból tevődik össze egy nagyobb nemzeti kereten belül. Olyan
oktatás, amely bevezeti a társadalmi csoportok nyelvét, kultúráját a pedagógiai
hatásrendszerbe, hogy az egyén egységes identitásokat és kölcsönösen pozitív
csoportközi attitűdöket alakítson ki.
 Interkulturális nevelés: Ha az iskolában a többséghez és a kisebbséghez vagy a
különböző kisebbséghez tartozó gyermekek együtt vannak, ha az oktatás céljai,
tartalma, módszerei és eszközei a kölcsönös megismerést és megértést
szolgálják, akkor interkulturális oktatás-nevelésről beszélünk.
 Kisebbségpedagógia: A kisebbség önálló, másoktól megkülönböztethető
iskolai szempontjainak érvényesítését szolgálja a kisebbségpedagógia.

17. Az oktatás szervezeti keretei, munkaformái és szervezési módjai:

 osztálybontás: egyes tantárgyakban annak érdekében, hogy a hasonló szinten lévő

diákok számára kisebb létszámú csoportban intenzívebb lehessen az oktatás, az osztály
két vagy több csoportra bontják fel. Ez szolgálhatja a tehetségfejlesztést, a korrekciót,
a felzárkóztatást egyaránt. Ez a megoldás a hazai gyakorlatban jelenleg főleg a
nyelvtanulásra jellemző.

 nívócsoportos oktatás: párhuzamos osztályok tanulóiból egyes tantárgyakból

hasonló színvonalú csoportok létrehozása az eredményesebb tanítási-tanulási
folyamat érdekében. A nyugat-európai gyakorlatban erre leggyakrabban a
legfontosabbnak tartott tantárgyakban (anyanyelv, matematika, idegen nyelv)
kerül sor, a többi tárgyat saját osztályukban tanulják a diákok.

 teamoktatás: két, esetleg több osztály számára közös tanítás (legtöbbször tanári
előadás, magyarázat, elbeszélés, bemutatás); az ennek nyomán kialakuló
elsajátítási szintről a tanulók körében (legtöbbször feladatlappal) személyre
szóló tájékozódás; az elsajátítás tekintetében hasonló szinten lévő, hasonló
problémákkal küzdő tanulókból csoportképzés, és ezt követően velük, nekik
való oktatás. A mindenki számára közös tanítás az egyik szaktanár feladata,
ezen a jelenlevő osztályok szaktanárai is részt vesznek. A különböző szintű
csoportokkal való foglalkozásban mind a tanító, mind a jelenlevő tanárok részt
vállalnak. Ez a megoldás feltételezi a párhuzamos osztályokban működő
 tanárok intenzív, egymás kölcsönös szakmai elismerésén alapuló,
munkamegosztásos együttműködést

 frontális munka: hagyományos értelmezésben, a zárt oktatás koncepciójának

érvényesülése esetén- az a szervezési mód, amelyben az együtt tanuló/tanított
gyerekek, ifjak tanulási tevékenysége párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos
ütemben folyik a közös oktatási célok érdekében.

 egyéni munka: Az egyéni munka során az egyes gyerekek önállóan, egyénileg

megoldandó feladatokat kapnak. (Alkalmazható új ismeretek szerzése, a
korábban tanultak alkalmazása, rögzítése, rendszerezése, értékelése
érdekében.)

 párban folyó tanulás: A párban folyó tanulás lényege, hogy két tanuló működik
együtt valamely tanulmányi feladat megoldása érdekében

 páros munka: Hasonló szinten lévő tanulók közösen, gondolatcserében oldanak

meg valamely kapott vagy vállalt tanulmányi feladatot.

 tanulópár: Különböző szinten levő tanulók közötti tanulmányi kapcsolat jön létre azzal
a kifejezett, nyílt szándékkal, hogy a jobb szinten levő gyermek, ifjú segítsen társának.
Azonos életkorú gyerekek, osztálytársak esetén tanulópárnak nevezzük.

 csoportmunka: 3-6 fő közös munkában old meg kapott vagy vállalt feladatot.

18. Az oktatás stratégiái és módszerei:

 Stratégia: Hosszú időre érvényes és általános iránymeghatározást jelent, amely
vonatkozik a tervezésre, irányításra, vezérlése és az alkalmazásra kerülő
eljárásokra egyaránt. Sajátos célok elérésére szolgáló módszerek, eszközök,
szervezési módok és formák olyan komplex rendszere, amely koherens
elméleti alapokon nyugszik, sajátok szintaxissal (a végrehajtó lépések
meghatározásával és adott sorrendjével) rendelkezik, s jellegzetes tanulási
környezetben valósul meg.
 Módszer: Az oktatási folyamat állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és a
tanuló tevékenységének részei, amelyek különböző célok érdekében eltérő
stratégiákba szerveződve kerülnek alkalmazásra.
a) előadás: Olyan monológikus szóbeli közvetítési módszer, amely egy-egy
téma logikus, részletesebb viszonylag hosszabb ideig tartó kifejezésére
szolgál. Általában megtalálhatók benne az elbeszélés és a magyarázat
elemei.
b) magyarázat: Olyan monológikus tanári közvetítési módszer, amellyel
törvényszerű összefüggések, szabályok, tételek és fogalmak megértését
segítjük elő.
c) elbeszélés: Olyan monológikus szóbeli közlési módszer, amely egy-egy
jelenség, esemény, folyamat, személy, tárgy érzékletes, szemléletes
bemutatására szolgál.
d) A tanulói kiselőadás: Olyan monológikus közlési módszer, amelyben az
összefüggő közlés nem a tanártól, hanem tanulótól származik.
e) Vita: Dialógus, szóbeli közlési módszer, amelynek célja a gondolkodás és
kommunikációs készségek fejélesztése. A tanulók viszonylag nagyfokú
önállóságot élveznek, a tanár a háttérből irányít.
f) Szemléltetés: Szemléletes oktatási módszer, amelynek során a
tanulmányozandó tárgyak, jelenségek, folyamatok észlelése, elemzése
történik.
g) Munkáltató módszer: Olyan gyakorlati módszer, amelynek során a tanuló
tárgyakkal vagy eszközökkel manipulatív tevékenységet végeznek
egyénileg, párban vagy kis csoportokban tanári felügyelet alatt.
h) Projektmódszer: A tanulók érdeklődésére, a tanárok és a diákok közös
tevékenységére építő módszer, amely a megismerési folyamatot projektek
vonzataként szervezi meg.