A nevelés elmélete ÁLTALÁNOS PEDAGÓGIA

A tudományosság kritériumai
NEVELÉSTUDOMÁNY – PEDAGÓGIA
A neveléstudomány: az ember céltudatos alakításának tevékenységét tanulmányozó tudomány, mely
feltárja az alakító és fejlesztő tevékenység alapvető összefüggéseit.
A pedagógia: szélesebb körű fogalom. Magába foglalja a nevelés elméletét és gyakorlatát
• pedagógia szó : „pais” = gyermek, „agein” = vezetni
• A pedagógia az ember nevelésével és oktatásával foglalkozó tudomány.
• A nevelés mindig két ember között megy végbe.
• A nevelő és a nevelendő személy között zajló kölcsönös folyamat
A nevelés az a folyamat, amelyben a pedagógus által irányított gyermeki tevékenységrendszer
fejleszti az egyén képességeit.
A fejlesztő hatások révén kialakul értékrendszere, személyisége, amelyek lehetővé teszik számára
az egyéni és társadalmi feladatok megoldását.
A nevelés lényeges tartalmi jegyei : fejlődés, fejlesztés, hatás, tervezés, irányítás, tevékenység
A fejlesztő hatásnak két formája van:
Tervszerű, intézményes fejlesztő hatás, amelynek meghatározott célja van, és ennek eléréséhez
tudatos eljárásmódokat alkalmaz.
Spontán intézményen kívüli hatás. Ennek sorába tartozik minden környezeti tényező, mellyel az
egyén valamilyen módon kapcsolatba került
A spontán hatás mindig kihat a tervszerű, intézményes hatótényezőkre, azok szerepét erősítheti vagy
gyengítheti
A nevelés folyamata keretében megvalósul:
• a személyiség fejlesztése,
• a magatartásformák kialakítása
• a személyiség erkölcsi, művelődési, életmódbeli és esztétikai szokásainak megerősítése
• a minták interiorizálása
• meggyőződések kialakítása

A tudományosság kritériumai
egzaktság:a fogalmai, következtései egyértelműek és érthetőek legyenek, ne tartalmazzanak
ellentmondást.
ellenőrizhetőség: állításai megvalósíthatóak, reprodukálhatóak legyenek(nem vágyak,
elvárások)
érvényesség: hol? mikor? hogyan? milyen eredményt hoz? kérdései a meghatározóak
a jó pedagógia az, amely érvényes és fejleszthető

A pedagógia felosztása: A pedagógia további főbb ágakra osztható:

– általános pedagógia (nevelés célja, lehetőségei, alapfogalmai)
– neveléselmélet (nevelés folyamata, tartalma, elvei, módszerei, színtere, eredményei)
– didaktika (oktatás elmélete)
– módszertanok
– neveléstörténet
– összehasonlító pedagógia
– gyógypedagógia (testileg, idegrendszerileg sérült, fogyatékos gyerekek nevelési
lehetőségei)
– iskolaszervezettan
– életkorok pedagógiája (óvodapedagógia, iskolapedagógia, felsőoktatás pedagógiája,
felnőttoktatás pedagógiája - adragógia)
– nevelési színterek pedagógiája (családi nevelés, bentlakásos intézmények, napközi
otthonok, tömegkommunikációs pedagógiája).
A pedagógia tudományközi kapcsolatai, segéd- és határtudományai: A pedagógia a
személyiséggel, annak fejlesztésével foglalkozó tudomány, ezért kapcsolatba kerül a
természettudományok és társadalomtudományok meghatározott csoportjaival. A tudományok
közötti kapcsolatot fejezi ki a tudományközi (interdiszciplináris) kapcsolat. A pedagógia
kutatás alapjai, tárgya: a személyiség. Azokat a tudományokat, amelyek egy másik tudomány
munkáját segítik, támogatják, segédtudományoknak nevezzük. Közös vizsgálódások határain
sok és gazdag anyag gyűlik össze. Így keletkeznek új tudományok, a határtudományok. A
pedagógia más tudományokkal interdiszciplináris kapcsolatba kerül.
– FILOZÓFIA
– BIOLÓGIA (genetika, anatómia, fiziológia) - Iskolaegészségtan
– PSZICHOLÓGIA - Neveléslélektan, Szociálpszichológia, Pszichiátria, Mentálhigiéné
– SZOCIOLÓGIA - Nevelésszociológia, Oktatásszociológia
– MATEMATIKA - Matematikai statisztika
– KÖZGAZDASÁGTAN - Oktatásgazdaságtan
– KIBERNETIKA
 A pedagógia legfontosabb módszerei
A pedagógia szó : „pais” = gyermek, „agein” = vezetni
A nevelés az a folyamat, amelyben a pedagógus által irányított gyermeki tevékenységrendszer
fejleszti az egyén képességeit.
A fejlesztő hatások révén kialakul értékrendszere, személyisége, amelyek lehetővé teszik számára
az egyéni és társadalmi feladatok megoldását.
A nevelés folyamata keretében megvalósul:
• a személyiség fejlesztése,
• a magatartásformák kialakítása
• a személyiség erkölcsi, művelődési, életmódbeli és esztétikai szokásainak megerősítése,
• a minták interiorizálása
• meggyőződések kialakítása
A nevelés módszerei

Módszer szógörög meta + hodosz szavak összetétele = valami felé vezető út.
Nevelési módszer: a kitüzött nevelési cél elérésének érdekében alkalmazott eljárás. Célja,
hogy a gyermekeket pozitív tevékenységre késztessük, a negatív hatásokat pedig
kiküszöböljük.
Nevelési eljárás: a módszer konkretizációját jelenti.
Nevelési eszköz: a gyermekek fő tevékenységformáit jelenti: a játékot, tanulást, a munkát, a
sportot, a szabadidőt stb.
Nevelési fogás: a nevelési módszerek illetve eszközök alkalmazásának módja.

A módszert meghatározó tényezők

• a nevelési cél,
• a nevelési feladat,
• tanulók életkora, értelmi fejlettsége, képességei,
• a tanár személyisége, pedagógiai kulturáltsága, felkészültsége,
• a tanár vezetési stílusa,
• a tanulók életkora, sajátosságai,
• a pedagógiai szituáció és annak tartalma
•
A módszerek alkalmazását az alábbi kérdésekre adott válaszok döntik el:
a) Milyen körülmények között alkalmazzuk?
b) Mik a feladataik?
c) Hogyan alkalmazzuk?
d) Mit érünk el velük?
A nevelési módszerek hagyományos osztályozása Ágoston György a nevelés valamennyi
feladatára alkalmazható módszereket sorolt fel. Ezek:
• követelés,
• meggyőzés,
• gyakorlás,
• ellenőrzés, értékelés,
• elismerés,
• büntetés

A nevelési módszerek osztályozása a nevelési folyamatban betöltött szerep szerint

A meggyőzés, a felvilágosítás, a tudatosítás módszerei:
  oktatás valamennyi módszere,
 példa, példakép állítás módszere,
 a bírálat, önbírálat módszere,
 a beszélgetés, a felvilágosítás módszere,
 az előadás, a tájékoztatás, a vita módszere.
A tevékenység megszervezésének módszerei:
 a követelés, a megbízás, az ellenőrzés módszere,
 a verseny, a játékos módszerek,
 az oktatás, a gyakorlás módszere
A magatartásra ható módszerek
Ösztönzés, serkentés módszerei:
ígéret, helyeslés, bíztatás, elismerés, dicséret, osztályozás, jutalmazás.
Kényszerítő módszerek:
felszólítás, parancs, büntetés.
Gátlást kiváltó módszerek:
felügyelet, ellenőrzés, intés, fenyegetés, tilalom, átterelés, elmarasztalás.
Ösztönzés, serkentés módszerei:
ígéret, helyeslés, bíztatás, elismerés, dicséret, osztályozás, jutalmazás.
Kényszerítő módszerek:
felszólítás, parancs, büntetés.
Gátlást kiváltó módszerek:
felügyelet, ellenőrzés, intés, fenyegetés, tilalom, átterelés, elmarasztalás.
Bábosik István a nevelési módszer fogalmát a következőképpen adja meg. „A nevelési
céljainkkal adekvát társadalmi tartalmak szelektálását, preferálását, közvetítését,
megszervezését szolgáló eljárások a nevelés módszerei.”
A nevelési módszerek alkalmazásakor két szélsőséges nézet lehetséges:
– tevékenység, magatartás túlszabályozása: önállótlan személyiség, szembenállás.
– spontenaitás: bizonytalanságot, rendszertelenséget, egocentrizmus felerősödése.
A nevelési módszerek osztályozása során két alapvető módszercsoportot különítünk el.
– közvetlen vagy direkt módszerek: forrása a nevelő.
– közvetett vagy indirekt módszerek: forrása a közösség tevékenységrendszere.
A nevelési módszerek osztályozási alapját Bábosik István az alapján határozza meg, hogy az
egyén szükségletrendszerének elemeit milyen módszerekkel lehet kialakítani. A módszereken
belül három módszercsoportot különítünk el:
1. Szokások kialakítását szolgáló beidegző módszerek
2. Példaképek, eszményképek kialakítását segítő magatartási-tevékenységi modelleket
közvetítő módszerek
3. Meggyőződések formálását célzó, segítő tudatosító hatások
A beidegzés módszerei. Ezek a módszerek a személyiség közösség fejlesztő és önfejlesztő
aktivitásának megszervezését, beidegződését segítik elő.
– követelés, gyakoroltatás, segítségadás, ellenőrzés, ösztönzés
A nevelés jelentősége az egyén és a társadalom szempontjából
A NEVELÉS
Fogalma:
A nevelés olyan értékátadó, értékrendszert kialakító, fejlesztő folyamat, melynek célja, hogy az
egyént életfeladatai megoldására képessé tegye

Jellemzői:
• csak az emberre jellemző tevékenység
• történeti jellegű
• nemzeti jellegű
• tudatos, tervszerű, szervezett
• fejlesztő hatású
• bipoláris (kétirányú) folyamat

NEVELÉSI KONCEPCIÓK
Normatív nevelési koncepciók:
• Fontosnak tartják a hosszabb távon fennmaradó emberi-etikai értékeket .
• Tudatosan törekszenek az elfogadott magatartási normák közvetítésére.

Értékrelativista koncepciók
A gyerekeket életszerű körülmények között kell tevékenykedtetni.
Saját tapasztalatok alapján alakítja majd ki az egyén azokat a normákat, amelyeket
magatartásában is érdemes követni

A nevelési célokban megfogalmazott eszményképeket akkor érjük el, ha azok az adott

társadalom gyakorlatában is elfogadott és megvalósuló értékekként fogalmazódnak meg.
Fontos feladata a pedagógiának a társadalmi körülmények között is élő, de a tanulók által
követhető emberi értékekkel telített jövőképet fogalmazzon meg. Úgy, hogy ez a pedagógia
az egyénre, a személyre építsen. A nevelés célja, embereszménye a művelt, szuverén,
öntevékeny, magatartásában egyetemes értékeket követő, szociális személyiség legyen.
Korunk egyik legfontosabb jellemzője, az értékátrendeződési folyamatok felgyorsulása. A
pedagógia feladata a valóság megértésére és formálására alkalmas készségek, képességek
kialakítása..
Az emberek fejlődésük, fejlesztésük folyamán fokozatosan sajátítják el a társadalmi
viselkedés szabályait, a viselkedést irányító értékeket. Általában azért jön létre normakövető
viselkedés, mert az emberek félnek a normaszegés következményeitől. Ha a normákhoz
értékek kapcsolódnak, és az emberek egymás között is értékesnek tartják a normakövető
viselkedést, az már annak egy magasabb fok.
Az érték
 kulturális alapelvek: mit tartanak az adott társadalomban fontosnak
 választáson alapulnak(béke vagy háború)
 önmagukban nem léteznek(megfogalmazói, követői emberek, csoportok)

az értékek életvitelben öltenek testet (pl tanulás valakinek érték, valakinek nem)
A hiányzó vagy nem kielégítő nevelés következményei:
• Az ember szeretetteljes törődés nélkül maradandó sérüléseket szenved
• Érzelmi törődés, a „kötődés” hiánya: hospitalizáció.
• Hospitalizáció: testi-lelki zavarok, visszafejlődés, amelyek az érzelmi törődés hiányára és
az ingerszegény környezetre vezethetők vissza.

A szociális viselkedés zavarai nem kielégítő nevelés esetén:

• Pl. elhanyagolás, túlzott szigor, erőszak, kényeztetés, túlvédés, túlzott engedékenység "
szociálisan deviáns viselkedési formák.
• Tartósan fennálló súlyos nehézségek esetén alakul ki.

Eltérő magatartásforma pl.:

• túlzott félénkség, depresszió, rombolási düh, brutalitás, hangulati élet zavarai,
• agresszió,
• feltűnést kereső viselkedésformák,
• tanulási teljesítmény tartós romlása
• fiatalkori bűnözés,
• alkohol és kábítószer élvezete,
• szociális kötődésre való képtelenség.

A CÉL FUNKCIÓJA NEVELŐMUNKÁBAN

 A nevelési cél, azt jelenti, hogy mit akarunk elérni, milyen értékekkel, képességekkel rendelkező
emberré kívánjuk nevelni a tanulókat.
• A nevelési célban mindig megfogalmazódik egy értékrendszer, melyhez ember- és életeszmény
kötődik.
 A nevelési cél fogalmának változásai a különböző társadalmakban
A nevelés az a folyamat, amelyben a pedagógus által irányított gyermeki
tevékenységrendszer fejleszti az egyén képességeit, a fejlesztő hatások révén kialakul
értékrendszere, személyisége, amelyek lehetővé teszik számára az egyéni és társadalmi
feladatok megoldását.
Jellemzői:
– csak emberre jellemző;
– történelmi jellegű;
– nemzeti jellegű, mert minden egyed nevelésében befolyásolóak az adott nép hagyományai,
felfogása, értékei.
– tudatos, tervszerű és szervezett;
– fejlesztő hatású;
– bipoláris (kétirányú) folyamat, melynek jellemzője a nevelő és nevelt kölcsönös
kapcsolata, hatása.
A nevelésben érték és valóság, pedagógiai értékeszme és valóságos gyermeki fejlesztés,
fejlődés szintézise valósul meg konkrét tevékenység által.
 A nevelési cél, azt jelenti, hogy mit akarunk elérni, milyen értékekkel, képességekkel rendelkező
emberré kívánjuk nevelni a tanulókat.
 A nevelési célban mindig megfogalmazódik egy értékrendszer, melyhez ember- és életeszmény
kötődik.
 A kitűzött nevelési cél tartalma mindig attól függ, hogy mit tartunk értékesnek
A nevelési cél érvényességét az alábbi tényezők megléte dönti el:
 legitim
 ellenőrizhető, átlátható
 kritériumokat fogalmaz meg a mindennapok gyakorlásához
 megvalósítható, helytálló
 megfogalmazását a nevelési gyakorlat empirikus vizsgálata előzte meg
A nevelési célokban megfogalmazott eszményeket, eszményképeket akkor érjük el, ha az
adott társadalom gyakorlatában is elfogadott és megvalósuló értékek fogalmazódnak meg.
A CÉLOK KIJELÖLÉSÉT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK
– az államberendezkedés jellege, - gazdasági tényezők
– szociokulturális tényezők, - „divatjelenségek”,
– individuális tényezők,- nevelői személyiségjegyek
Nincs általános nevelési cél: Minden korra és egyénre változó Nincs általános nevelési cél:
Minden korra és egyénre változó

A NEVELÉSI CÉL TÖRTÉNETI VÁLTOZÁSAI

1.ŐskoR: a gyógyító-nevelő sámánok látták el a „nevelés” tevékenységét
2.Ókor : a nevelés már állami feladat volt, a politika részeként jelent meg
- Mezopotámiában, Egyiptomban az írnok a társadalom megbecsült tagja volt, az írnokká
válás valódi társadalmi felemelkedést jelentett.
- A sumérek nevéhez kapcsolódik az írástudók képzését szolgáló ún. írnokképző
templomiskolák létrehozása.
-Az ókori Kelet államaiban kezdetben a tudós papok, később a tudós írnokok végzik ezt a
feladatot. A pedagógiai tartalom a speciális tudás elsajátítását szolgálta.
- A kínai mandariniskolában az írás megtanulása volt, a császárhűség kifejezési formája.
- A görögöknél, majd a rómaiaknál a nevelés „világiak” kezében volt, A pedagógus szavunk
is görög eredetű (paidagógosz), a gyermeket kísérő idős rabszolgát nevezték
- Spártában a nevelés fő célja a jó katona képzése volt. A katonai táborban lezajlott
szertartások az edzettségre nevelést szolgálták.
- Athénban a jó poliszpolgárrá válást tekintették a nevelés fő céljának.
- Szókratész : hogy „minden dolog mértéke az ember”.
- Platón . Az elemi képzésben mesék olvasását, középszinten a matematikát, a felsőfokú
képzésben a dialektika tanítását tekintette fontosnak.
- Arisztotelész: A nevelés legfontosabb célja: az erényes polgárok nevelése. A zene fontos
- Rómában az erkölcsös ember kiművelése volt a nevelés legfőbb célja, az olyan emberé, aki
képes volt a Római Birodalmat megvédeni. A római nevelés legnagyobb képviselője Marcus
Fabius Quintilianusa verést mélyen elítélte. Fő gondolata: a szónokképzés.
A középkori nevelés célja az erkölcsi tökéletesség. Központi eleme a vallás. A humanista
nevelés a tökéletes ember kialakítását tűzte ki célul. Az iskolák felügyeleti jogát lassan
felváltja az állam. Az előbbi nevelés felfogások egyöntetű jellemzője, hogy a nevelés és a
társadalom nagyon szoros, kölcsönös kapcsolatát feltételezik.
A 18. század kiemelkedő egyénisége, Comenius alkotta meg a nevelés történetében az első
részletesen kimunkált pedagógiai rendszert. Nevelési koncepciójának alapja az oktatás volt. A
gyerekek passzív befogadók voltak. A pedagógus szerepek közül az értékelő, osztályozó,
felülről minősítő, közvetlenül és tekintélyi alapon irányító magatartás dominált. Herbart 19.
század első felében dolgozta ki a pedagógia elméletét. Szerinte a nevelés mindenható, mert
minden gyermekben kialakíthatóak az erkölcsi eszmék. Ő vezette be a pedagógiában a
„nevelés-oktatás” fogalmát. Weszely Ödön „porosz definíciója” szerint a nevelés „az ember
összes képességeinek összhangzatos és egyenletes kifejlesztése. A nevelés a nevelő
szándékos, tudatos és tervszerű hatása a növendékre. Ez a nevelés szűkebb meghatározása.
Finánczy Ernő szerit a nevelés mindig egész emberre, személyiségre való hatást jelent. A
nevelés nagykorúaknak kiskorúakra való egyetemes és tervszerű ráhatása.
Az XX. században bekövetkező társadalmi, gazdasági, kulturális és tudományos eredmények
ösztönző hatást gyakoroltak a nevelés megújítására. Bábosik István szerint
megkülönböztetünk:
– normatív nevelési koncepciók: Ennek lényege, hogy a nevelő hatás fő forrása a pedagógus,
aki szelektáló, preferáló, közvetítő szerepet tölt be. A gyermek elsősorban befogadó.
– Értékrelativista koncepciók: Lényege, hogy a a gyerekeket életszerű körülmények között
kell tevékenykedtetni. A nevelő közvetlenül nem hat a gyermekre. A közösséget, a csoportot,
azok életét és tevékenységét célirányosan szervezi, és közvetett úton irányítja.

A NEVELÉS CÉLJA NAPJAIKBAN

A nevelés célja: a művelt, szuverén, érdekeit objektíve érvényesíteni tudó, öntevékeny,
magatartásában egyetemes értékeket követő személyiség kialakítása.
Bábosik István-neveléselmélet kidolgozója. A nevelés a konstruktív életre nevelés, .
Szociálisan érett, de egyénileg is eredményes.
Czike Bernadett: pedagógiai nagykorúságot jelöli meg célnak. Független egyén, aki a társas
közegben is boldogul és felelőséget is mer vállalni.
Kozma Béla: Lehetőleg művelt, szuverin/önálló/értékeit érvényesíteni tudó, öntevékeny
magatartásban egyetemes értékeket követő szociális személyiség.
Nevelés feladatai: Azok a területek, amelyekre a nevelés kiterjed. Területei: erkölcsi nevelés
értelmi nevelés/oktatás, egészséges életmódra nevelés, esztétikai nevelés, világnézeti nevelés
A célok összefüggése, szerepük a személyiség fejlődésében

Nevelési célok
A nevelési folyamatban a személyiség különböző strukturális elemeinek fejlesztése történik.
A nevelési cél azt jelenti, A pedagógiai nevelés célkitűzései valamilyen személyiség vonás és
ezzel szorosan összefüggő magatartás- és tevékenység repertoár formálása.
A pedagógia legáltalánosabb feladata, az egyén társadalmiasult személyiségkomponenseknek
fejlesztése ezért kell, hogy a pedagógiai célrendszerben fogalmazódjék meg.
Fontos az aktivitás iránya, társadalmi tartalma, szociális értékessége - közösségfejlesztő,
önfejlesztő aktivitásra igyekszik alkalmassá tenni az egyént, a konstruktív életvezetés
megalapozása érdekében: nevelés alapvető célja.

Elsődleges cél : a közösségfejlesztő magatartás és tevékenység szükségleteinek kialakítása a

szemlyiségben.
Szükségletek:
- szellemi, fizikai és közéleti munka szükséglete
- a közösség szellemi, kulturális és természeti értékeinek védelmére, óvására irányuló
szükséglet
- segítségnyújtás szükséglete
- fegyelmezett magatartás szükséglete

Másodlagos cél: az önfejlesztő aktivitás szükségletei az intézményes nevelés, képzés után –

önnevelő tevékenység.
Szükségletek:
- művelődési szükségletek, új információk, ismeretek
- esztétikai szükségletek, élménybefogadás, igényesség
- egészséges életmód iránti szükségletek, mozgás, higiéniai szabályok, életritmus.

Nevelés: Hosszú ideig tart, változatos tevékenység. Az önálló életre készít elő.
A fejlődés során embert érő hatások:
- eredetük szerint: öntudatlan és szándékos
- irányuk szerint: fejlődést elősegítő
- értékük szerint: növendékre nézve kedvező, kedvezőtlen
A fejlődés eredménye: hogyan csoportosulnak a hatások
A nevelés: szándékos hatás
A nevelés céltudatos hatások tervszerű elrendezése

A nevelés a közösség életéből fakadó, s arra ható, az egyén kifejlődését tudatosan elősegítő,
huzamos ideig tartó szellemi tevékenység, amellyel a fejlettség magasabb fokán lévők
céltudatosan és tervszerűen alakítják a kevésbé fejletteket, amíg az alakítást az önállóság ki
nem zárja.

A környezet: mindazon körülmények, amelyek között élünk, mindenféle külső hatás, ami a
növendéket alakítja : -szándékos hatás
- szándéktalan hatás
 A családi előzmények: az elődök életének folytatói
- kapott testi-lelki meghatározottság
- családi hagyományok: életmód, világfelfogás, szokás

A szülőktől eredő hatások:

- önkéntelen: mindaz, ami szülők és gyermekek természetes együttélése közben a szülőktől
kiindul, anélkül, hogy célja volna, s a szülők tudnának róla (szülők egyénisége, egymáshoz
való viszonyuk, foglalkozása, életmódja)
- szándékos: szülők részéről mindaz, amit a acsaládi nevelés fogalma tartalmaz (a gyermek
testi-lelki gondozása, példaadás)

Iskola előtt:
A gyereket a szülőkön kívül alakítják még – más személyek – lakás állapota, minősége, rend,
biztonság – természeti környezet, táj, éghajlat, - lakóhely (tanya, falu, város) minőségéből
eredő hatások.

Iskolába járás idején:

Az idegenek: egyéni találkozások
- iskolába 3 féle hatás:
1.iskolai rendszeres nevelés, tanítás, rendtartás, otthoni élet befolyásolása
2.az iskola öntudatlan és szándéktalan hatása: a tanító egyénisége, a családdal való viszonya
3.alakító hatása: a gyermek bekerül a társadalom, a nagy közösség életébe
- az egyházi élet: vallástanulás, templomba járás, egy nem látható csak elgondolható
világba kell bele élnie magát
- közélet hatása: minél a község a lakótelep ez a hatás annál nagyobb, s minél nagyobb
városban nő fel, ez a hatás annál több irányú: erkölcsi értékek kialakulásának kezdete
- a nyomtatott betű hatása: az érdeklődésnek sokféle kérdésre való irányulása
- művelődés egyéb intézményei: könyvtárak, múzeumok, előadások, folyóiratok,
színház

Az iskola elhagyása után:

Megmarad az addigi hatások valamennyi csoportja, de más viszonyban. A baráti kör
befolyásas a legerősebb, a közélet hatása megerősödik, ifjúsági mozgalmak.
Vallással való viszony.
Választott életpályán való lelki elhelyezkedés.
A közrendbe való beilleszkedés.
A környezetből eredő hatások sokfélék, az eredmény az öröklésnek és a környezetnek
együtthatásából áll elő.
A nevelhetőség kérdéséről szóló álláspontok

A nevelés fejlesztő hatások összessége. Ez a hatásrendszer az egyén fejlődését segíti elő,

amely egyrészt egy folyamat, mely létrehoz valamit, másrészt a folyamat eredménye az a
hatás, amit kiváltunk, elérünk az egyénben.
A nevelés társas hatásra épül, azaz a személyes kapcsolatokban realizálódik. A motivációkat,
az értékrendszert, magatartásformákat a viszonyítás-személyek, referenciaszemélyek, ideálok
és más mintául szolgáló személyek közvetítik (pl. szülő, nagyobb testvér, óvónő, edző, barát,
stb.). A pedagógia feladata a folyamat szabályozása, irányítása, szervezése, mely révén az
egyén értékes személyiséggé válik.
A személyiség fejlődését tehát három fő tényező befolyásolja: az öröklés, a környezet és a
nevelés A nevelésnek mint tudatos személyiségfejlesztésnek integráló szerepe van e három, az
egyén fejlődését befolyásoló tényező viszonyában.

A nevelhetőség kérdése
A személyiségjegyek alapvetően kettős eredetűek. Részben biológiai, amelyek az öröklés
útján alakulnak ki, részben szociális, amelyek a szocializáció, főleg a gyermekkori
szocializáció útján alakulnak ki. Ezeknek a folyamatoknak a hatására alakul ki a személyiség
mint egyediség.

A nevelhetőség alatt a gyermek azon egyedi és általános tulajdonságait értjük, melyeket a

nevelés módosítani akar, illetve amelyeket a nevelésnek céljai eléréséhez figyelembe kell
vennie.
A nevelhetőségnek négy fontos összetevője van:
1. mit tud, hol tart a gyermek fejlődésében,
2. hogyan, milyen mértékben, ütemben tud változtatni a nevelés,
3. a gyermek távlati fejlődésének lehetőségei,
4. a gyermeki fejlődés szociális beágyazottságának szintje.
.
A felsorolt tényezők sorában talán az egyik legfontosabb szerepet a gyermeki fejlődés
szociális beágyazottságának szintje tölti be. Ennek színtere a „minta” öröklés, illetve a
szociokulturális öröklés elsődleges terepe, a család. A gyermek családi környezetének,
családja réteghelyzetének, szubkultúrájának személyiségformáló hatása nagyon erős. Ezt a
nevelésnek mindenképpen figyelembe kell vennie.

NEVELÉS
lényege a változtatás - értékek mentén
személyiségfejlesztés :egyénben levő lehetőségek maximális kibontakoztatása
alapja
- genetikai öröklés
- ,,minta” öröklés környezeti hatás
- szociokulturális háttér

személyiségfejlesztés tevékenységen keresztül a nevelés feladatrendszere

Az emberi szükségletek rendszere, hierarchiája
A szükségletek a legősibb és legalapvetőbb motívumok. Az ember számára jelzik valaminek a
hiányát, legyen az tárgy, dolog, fogalom, eszme, másik személy stb. A szükséglet alapvető
funkciója a hiányérzet által az, hogy cselekvésre ösztönöz, és ezáltal az emberi magatartás
hajtóereje. A szükségletek mindenkiben egyfajta hierarchikus rendszert alkotnak. Az ösztö-
nökben megnyilvánulótól a legmagasabb szellemi szükségletekig. Természetesen a hierarchia
csúcsán a domináns szükségletek állnak. Mit jelent a hierarchikus elrendeződés? Egyrészt
azt, hogy amíg egy alapvetőbb szükséglet kielégítetlen, addig általában dominánsabban, az
annak kielégítésére való törekvés a mozgatója az egyén cselekedeteinek. Másrészt azt, hogy
ez az egymásra épülés a gyermeki fejlődésben is jelen van. Ha a kisgyermekkorban az
alapokhoz közel álló szükségletek hosszan kielégítetlenek maradnak, akkor ez tartós károso-
dást okoz a személyiség fejlődésében, viselkedésében. Kialakul a biztonságérzet hiánya,
megjelenik a hospitalizáció.
A szükségletek lényeges jellemzője, hogy az egyénekben, közösségekben külön-böző
értékszinten vannak. Az értékek azonban csak szükségletekből nem vezethetők le. De a
szükségletek mérhetők értékekben.
A nevelés egyik feladata egyrészt az egyénben kialakult szükségletek megismerése és
felhasználása, másrészt a feladatok, célok megvalósítása útján új szükségletek kialakítás
MASLOW Szükségletek

A piramis alján azok a fiziológiai szükségletek (a levegő, a víz, a táplálék, a megfelelő

hőmérséklet, a fizikai biztonság, a mozgás, a pihenés, alvás) vannak, amik, ha nem kapjuk
meg őket, egyszerűen rövidebb-hosszabb időn belül a szervezetünk felmondja a szolgálatot. A
legalapvetőbb szükségletek, születés után ezek vezetik a viselkedést.
A következő szint a biztonság megteremtésének szintje, legyen tető a fejünk felett, a
magunk és környezetünk védettségét és viszonylagos állandóságát jelenti, stabilitást, hogy ne
kelljen a léleknek, a testnek az állandó alkalmazkodással elfoglalnia, terhelnie magát. E
szükségletek kielégülését tartotta Maslow a legfontosabbnak az egészséges
személyiségfejlődés szempontjából, hiszen a gyerek felismerheti és magáévá teheti a világ
rendezőelveit, megkapja a a mentális és érzelmi fejlődéshez szükséges téri és idői
támpontokat is.. gyerekek biztonság iránti szükséglete széles skálán mozog. Számukra
mindenkor fontos az őket elfogadó, biztonságot jelentő családi, iskolai, gyakorlóhelyi közeg.
A gyermekeknek folyamatos életritmusra, követhető és kiszámítható normarendszerre,
bánásmódra van szüksége. Ezért is nagyon fontos a gyermek életében pl. a napirend. A
biztonság szükségletéből szinte törvényszerűen következik a szeretet szükségletének igénye.
Mindez megjelenik pl. a barát, a szerelmes, az odafordulást nyújtó és azt elfogadó embertárs
személyében. Ez a valahová, valakikhez tartozás élményét teremti meg. Ha ezekben a
szükségletekben hiány keletkezik, pszichés feszültség lép fel, amely a személyiség
torzulásához vezethet, pl. magányosság
Ennél még magasabb szint az önértékelés szintje, amely az önbecsülés, a mások általi
elismerés, az önbizalom megteremtését jelzi. Az egészséges személyiségműködéshez fontos,
hogy értékesnek élhessük meg magunkat, szükség van a környezet elismerésére, valamint
arra, hogy magunk számára is bizonyítsuk erőfeszítéseink segítségével, hogy rátermettek és
ügyesek vagyunk. A megbecsülés szükséglete, az elismerés iránti igény minden ember
számára fontos. A kiegyensúlyozott személyiségfejlődés szempontjából lényeges, hogy az
egyén tudjon és képes legyen olyan dolgokra, amelyek értékesek önmaga számára, és a
környezete értékrendje szerint is elismerést nyer. A gyermeket környezetének segítenie kell
abban, hogy azokat a képességeit fejlesszék, amelyek során valóban értékes teljesítményt
tudnak nyújtani.
A legfelső szint az önmegvalósítás szintje, az egyénben levő képességek kibontakozása, az
alkotás, , a felhalmozott tudáskincsből a hozzánk közel állók kiválasztása, elsajátítása, vagyis
egyszerűbben önmagunk megteremtése.. Az önmegvalósítás szükségletének kielégítése során
az egyén arra törekszik, hogy megvalósítsa hajlamait, adottságait. A megvalósulás hiánya itt
is a személyiség torzulásához vezethet.
A nevelés, a képzés egyik célja, hogy az egyént a fejlesztése, oktatása során fokozatosan
újabb és újabb szükségletek iránt tegyük fogékonyabbá. Összességében megfogalmazható,
hogy a mindenkori pedagógiai, szakmai gyakorlatnak, tehát a pedagógiai
hatásmechanizmusnak valós szükségletekre, értékekre kell épülnie.

Maslow elgondolása szerint ebben a fejlődésmodellben két alapvető elv tartja előrehaladó
mozgásban a rendszert:
1. A hiány elve: a kielégült szükséglet nem motivál, az embereket a még kielégítetlen
szükségleteik ösztönzik a cselekvésre.
2. A haladás elve: az öt szükségleti kategória szorosan rendezett függőségi viszonyban
létezik. Egy szükséglet bármely szinten csak akkor aktivizálódik, ha az alacsonyabb szintű
szükséglet már kielégült. Amikor az egyén eléri az önmegvalósítás szintjét, az önmegvalósítás
szükséglete továbbra is motiválja.

A nevelés feladat és eszközrendszere – a nevelés módszerei

a nevelési módszerek csoportosítása a nevelői irányítás szempontjából
Minden ember egyéniségében egyben valamilyen érték hordozója is.
A pedagógus modell szerepe, személyisége. A jó pedagógus a gyermekekkel hosszantartó
nevelési folyamatban azonosulási mintát (modellt) nyújthat a gyerekeknek.
A pedagógus személyiségének további fontos jellemzői:
– magas szintű pedagógiai, pszichológiai, módszertani műveltség és szilárd meggyőződés;
– kreatív személyiség;
– megértő, ismerje a gyerekek gondolat- és érzelemvilágát;
– tisztelje és szeresse a reá bízott gyerekeket, érezzen irántuk felelősséget;
– személyes vonzerő, gyermekszeretet, kiegyensúlyozott érzelmi élet fontos alapja a
nevelőmunkában;
– legyen humoros;
– találékonysága, alkalmazkodóképessége segítse a nevelési feladatok helyes megoldásában;
– legyen tekintélye, melynek alapja a szilárd jellem és magas szintű szakmai felkészültség;
– önmagát adó, spontán;
– szabad módon viselkedő;
– meglátja a pozitív tulajdonságokat, és elő tudja hívni a gyerekből;
– a gyermekkel töltött időt élménnyé tudja tenni;
– empatikus;
– magas fokú intelligencia;
– irányító, szervező képesség;
– tűrőképesség;
– pedagógiai érzék;
– magyaráz, irányit, szervez;
– bízik tanítványaiban;
– igazságos (osztályzat);
– érdeklődő;
– figyel az egyéni különbségekre;
– egyformán bánik mindegyik gyermekkel;
– figyel a tanítási órák hangulatosságára, atmoszférájára, légkörére;
– türelmes;
– aktivizált, aktivitásra, eltökéltségre ösztönöz;
– érdekessé teszi az anyagot
Az iskola - pedagógus - tanuló kapcsolata. A kapcsolat két személy közötti egyedi viszonyt
jelent. Az olyan kapcsolatot, amelyben az egyik fél fölényben van (pl. szülő-gyermek)
asszimetrikusnak nevezzük. Ha a kapcsolat egyenrangú (pl. barátság), akkor szimmetrikus
kapcsolatról beszélünk. A kapcsolat, főleg fiatalkorban képes fejleszteni és változtatni a
személyiséget. Az iskolai konfliktusok többnyire a pedagógiai normák megsértéséből
adódnak. Lényeges a normasértés céljának feltárása. A tanuló megértésében elsősorban
„szituatív és időleges mozzanatokat” (Buda Béla) kell keresni. A pedagógusok attitűdjének
jelentős szerepe van. Az ösztönző tanári magatartás megvalósulásában, ezáltal aktív tanulási
környezet létrehozásában látja a kapcsolat valódi tartalmát. Két síkon valósulhat meg:
1. szubjektív ösztönzés síkja - kommunikációs kapcsolatokban, a törődésben nyilvánul meg;
2. pedagógiai (szakmai) ösztönzés síkja – teljesítményre, az alkalmasságra és a
függetlenségre irányul, ezáltal serkenti az önértékelést.
Ezek a stratégiák egymásra épülésben, hierarchiában jelenek meg:
– környezeti, tárgyi ösztönzők;
– nem nyelvi kommunikáció;
– egyéni különbségek figyelembevétele;
– fejlesztő törődés;
– dolgok és jelenségek mélyét kutató magatartás;
– pozitív elvárások és ezekre való ösztönzés.
A tanuló és az elvárások. Minden emberrel szemben családja, környezete, munkahelye, az
egész társadalom különböző elvárásokat támaszt. A tanári előfeltételek, elvárások és a tanulói
teljesítmények között összefüggés van. Az elvárás kettős természetű: anticipáló (előrevetítő)
jellegű; normatív jellegű.
Az előítélet egy attitűd, mely téves vagy nem teljes információkból származó
általánosításokon alapul. A különböző benyomásokra, erőfeltevésekre épülő tanári
vélemények jelentős tényezője az attribúció, a tulajdonítás. A tanár előfeltevései
befolyásolhatják attribúcióit, ezáltal az iskolai teljesítmények értékelését is.
Az empátia jelentősége a nevelőmunkában. Az empátia beleélést, ráhangolódást, megértést
jelent. Lényege, hogy a másik ember által nem tudatosan kibocsátott érzelmi jelzések
felfogása és feldolgozása. Az empátiás képesség a nevelő és a gyermek viszonyában nem
nélkülözhető. Az empátia döntően a kommunikáció nonverbális jelzésrendszerén alapul. A
gyermek számára a felnőtt figyelme, a tőle kapott megértés, együttérzés biztonságot nyújt.
A pedagógus vezetési stílusa, módszerei. A pedagógus vezetési stílusa nagyban befolyásolja
az osztályban kialakult légkör milyenségét.
A vezető három típusa a következő:
– autokratikus vezető: Módszerére az utasítás, a parancs a legjellemzőbb. Az ebben a
stílusban nevelkedő gyermekek visszahúzódóak lesznek, önállótlanok és nagyfokú bennük az
elfojtás.
– demokratikus vezető: Módszere elsősorban a kompromisszum keresése a vita, a
meggyőzés révén. Ebben a csoportban a gyermek elmondhatja véleményét. Nyitottak lesznek
a problémák és azok megoldása iránt. Kialakul egyéniségük, szociabilitásuk.
– laissez-faire vezető (káosz): A nem vezetés megtestesítője ill. a vezetés hiányát jelzi. A
francia szó jelentése – hagyjuk a dolgokat menni a maguk útján. A csoportra inkább az
anarchia a jellemző. A csoport tagjaiból kivált informális vezetők hozzák meg a döntéseket.
Az előbbi hármas csoportosítást Ungárné Komoly Judit kutatásai alapján egy kicsit
árnyaltabban is lehet szakaszolni.
a.) Nagyon autokratikus az a nevelő, aki nemcsak parancsol, hanem magatartásával, szavaival,
metakommunikációjával is hatással van a gyerekekre: fenyegető, gúnyolódó, megszégyenítő,
gyanúsító.
b.) Autokratikus azokban az esetekben a nevelő, ha parancsoló. Gyakran rendreutasít, a
gyermekek ellenvetéseit, indokait nem veszi figyelembe: büntető, sablonos.
c.) Aktívan beavatkozó, ha a gyermek szükségleteit, fejlettségét veszi figyelembe a nevelő.
Indokolja a helytelen cselekedeteket és segít a hibák kijavításában: javíttató, erkölcsi
normákra hivatkozik, oktató, büntető.
d.) Passzívan beavatkozó, ha valójában lemond a nevelésről, „majd magától úgy is
megoldódik a dolog” – elvet vallja: elnéző, jóságos, panaszkodó.
A nevelési helyzetek, szituációk, problémák esetében többféle megoldást használhatunk. A
következőkben ötféle tipikus nevelői megoldási mód jellemzőit soroljuk fel:
a.) Agresszív megoldás: gyanúsítgatás, rágalmazás, megalázó büntetés, metakommunikációs
megfélemlítés.
b.) Korlátozott pedagógiai megoldások: utasítás, felszólítás, parancs, büntetés, tiltás.
c.) Együttműködő megoldás: érdeklődés, megértés, segítség.
d.) Pedagógiai tehetetlenség: a passzív, lusta, felkészületlen nevelőket jellemzi.
e.) Érzelem nélküli típusú nevelőt nem érdekli a gyermekei. Hidegen, mereven korlátozza
magatartásukat. Lekezeli, kigúnyolja a gyermeket.
Az egyes nevelési-vezetési stílusok, megoldásmódok ennyire jól körülhatárolhatóan nem
jelenek meg. Egy-egy stílus dominanciája lesz meghatározó a nevelési folyamatban.

Nevelői attitűd:

Ranschburg Jenő négy stílust különböztet meg:

•meleg – engedékeny (meleg-elfogadó)
•meleg – korlátozó
•hideg – engedékeny
•hideg – korlátozó

Meleg – engedékeny nevelői stílus:

Jellemzői:
 gyermeket elfogadó, megértő
 gyermekközpontú viselkedés
 az ilyen szülő ritkán büntet, sokat dicsér
 a helyes cselekedetet erősíti
 tetteit, ítéleteit megindokolja, megerősíti
 gyakran beszélget a gyermekkel
 függőségi és függetlenedési törekvéseire pozitívan reagál
 nem mindentől óvó, féltő magatartás jellemzi
 vannak tilalmak, de nem merev szabályok ezek

Hatása a gyermekre:
 a gyerek a szülőt modellizálja
 a gyerek pozitívan fordul a világ felé
 aktív, becsvágyó, barátságos, alkotó lesz
 függőségi viszonya jó, szívesen fordul a szülő felé
 tevékeny részese az őt ért hatásoknak
 proszociális agresszió: a gyermeknél a társadalom érdekében kifejtett, a gyermek
biztonság érzése és a szigorú büntetés hiánya váltja ki.


Meleg – korlátozó nevelői stílus:

Szülőre jellemző:
 túlaggódás
 túlféltés
 túlszerető
Ebbe a szülőtípusba elsősorban a túlóvó, túlszerető, túlgondozó szülő tartozik, aki nem engedi
önállósodni gyermekét.
Ő az, aki szigorúan csak júliusban –augusztusban engedélyez egy-egy fagylaltot, a sapkát
csak májusban lehet levenni, a homokba belemenni csak játszóruhában lehet.
Ezeknél a szülőknél a gyermek nyílt agressziója szigorúan tiltott.
Mivel minden szülő korlátokat állít a gyerek elé, amivel akadályozza a cselekedeteiben, a
gyerekek időnként haragszanak a szüleikre.
Ennek a haragnak esetenként eltérő módon, de megnyilvánulásai is vannak.
Az előbb ismertetett meleg-engedékeny nevelői stílusnál a gyermek kifejezheti agresszióját,
nem büntetést kap érte, hanem a szülők a megbeszélésre törekednek az esetek nagyobb
részében.
A meleg korlátozó nevelői stílusban a családon belüli agressziónak szigorú büntetése van
(gyermeknek szülők felé, testvéreknek egymás felé megnyilvánuló agressziója).
Így a gyermek kénytelen magában tartani –befelé fordítani – ellenséges érzéseit, ami
szorongáshoz vezet.
Előfordul, hogy csak a családon belüli agresszió tiltott, az osztálytársak felé megnyilvánuló
nem (“milyen bátran, férfiasan viselkedik a gyerek, megvédi önmagát”).
Ez a gyerek tehát az otthoni “tiltott” indulatait is a társaival szemben vezeti le, aminek
következménye előre látható: a sok agresszív megnyilvánulás előbb-utóbb visszajut a
szülőkhöz, akik szigorúan büntetnek.
A gyermeknek ismét csak tiltott az indulatainak, agressziójának levezetése, megint
“kénytelen” önmagában tartani, ami tovább erősítheti a szorongásukat.
Ezek a gyereke előbb-utóbb jól viselkednek az iskolában, jól tanulnak, erősen
iskolacentrikusak lesznek, ők azok, akik még akkor is jól viselkednek, ha a tanár nincs az
osztályban.
Magatartásuk és gondolkodásuk érősen szabálykövető, kevéssé kreatívak, mindig
illedelmesek, egy kicsit visszahúzódók, félszegek.
A szülői szeretet, a melegség rendszerint elejét veszi annak, hogy a korlátozások túlzottan
ránehezedjenek a gyerekre, komolyabb problémát okozva.
Szintén a kutatások eredménye, hogy a meleg – korlátozó nevelői stílusban felnövő lányok
jobban tűrik ezt a szülői magatartást mint a fiúk, mivel kevesebb szorongásos tünetet
mutatnak.

Hideg-engedékeny nevelői stílus:

Ez a nevelői stílust is segíti a gyermeki agresszió kibontakozását, mégpedig azért, mert a
szülő elutasítja a gyermekek közeledési, függőségi igényét, ugyanakkor időnként már-már
nemtörődöm módon engedékeny.
A gyermek függőségi igényének elutasítása mögött gyakran a gyermekkel szembeni
ellenszenv húzódik meg.
A szülő valamilyen ok miatt nem tudja elfogadni gyermekét, így annak közeledési igényére
elutasítóan reagál (ez az elutasítás tudattalan is lehet!).
A gyermekben ez az érzelmi, fizikai elutasítás szeparációs szorongást idéz elő.
Ráadásul ezt a nevelői stílust folytató szülő időnként – mintegy önmaga igazolására –
nyilvánosan bünteti gyermekét.
A szülő érzelmi elutasítása a gyermeket attól a lehetőségtől is megfosztja, hogy azonosuljon a
szülővel, elfogadja, kövesse, először annak viselkedését, a későbbiekben pedig értékrendjét.
A szülői elutasítás előbb-utóbb a gyermekből is elutasítást vált ki, mindennel szemben, ami a
szülőtől ered.
Ez érthető, ha arra gondolunk, hogy a gyermek alapvető szükséglete maradt kielégítetlenül.
A gyermek viselkedésében egyre gyakrabban nyilvánulnak meg az agresszív elemek, amik a
szülő engedékenysége miatt teret is kapnak. Az így felnövekvő gyermekek serdülőkorukra
erőteljes függőségi szorongást mutatnak, rossz lesz a kapcsolatuk a szüleikkel, nem fordulnak
hozzájuk tanácsért, problémáikat nem beszélik meg velük.
Ezek a gyermekek, fiatalok kapcsolati igényeiket máshol próbálják kielégíteni, ami könnyen
sodorhatóvá teszi őket, könnyen kerülhetnek a társadalom számára nem kívánatos körökbe.

Hideg- korlátozó nevelői stílus:

Ez a nevelői stílus annyiban különbözik az előzőtől, hogy a gyermek elutasítása mellé
erőteljes korlátok társulnak.
A szülő ellenérzéseire (amelyek fizikai büntetésben, a gyermekkel való kapcsolat
minimalizálásában nyilvánulnak meg) a gyerek ebben az esetben is agresszióval reagál,
csakhogy ezt az agressziót a szülő keményen bünteti.
A szülő elutasító magatartása itt is gyakran rejtett: a felszínen azt hangoztatja, mennyi
mindent tesz a gyermekért, ellátja, dolgozik rá, stb., miközben a gyermek érzelmi igényei
kielégítetlenül maradnak, csak korlátokkal találkozik.
Ezek a szülői “üzenetek” a gyermek számára érthetetlenek, bűntudatot érez, hiszen “hálátlan”,
ugyanakkor agressziót is átél, mert csak a szülei által állított akadályokat látja maga körül.
Ez az agresszió, mivel a világ felé nem nyilvánulhat meg, befelé fordul, súlyos zavarok,
különféle testi-lelki bajok alakulnak ki, amelyek az idő múlásával egyre komolyabbá válnak,
a személyiség torzulását, a felnőttekkel/emberekkel szembeni bizalom hiányát okozva.

Kettős nevelés:
Sok családban hiányzik a szülők között az összhang, amiből következik az úgynevezett kettős
nevelés.
Amit az anya megenged, azt az apa tiltja. Ez a gyereket előbb utóbb kétszínűvé teszi, mert
kiismerve a módszert, megpróbálja kijátszani egymás ellen a szülőket.
A nevelés céltudatosságának hiányában aztán sok szülő helytelen, erőszakos módszereket
alkalmaz, és ezek közül is a leggyakoribb a tiltás, a büntetés és a verés.
Egyes szülők pedig mindent jutalom ígérgetésével igyekeznek elérni dolgokat a gyermeknél.
Így a gyermek hozzászokik ahhoz, hogy örömét ne a sikeres cselekedeteiben lelje, még csak
nem is a szülőtől kapott dicséretben, hanem a teljesítményéért kapott anyagi javakban.

Apa viselkedése:
Jelen esetben az apa hideg korlátozó magatartást tanúsít. Türelmetlen gyermekével szemben,
azzal. hogy a gyermek mit szeretne, nem törődik. Dühének okát nem közli. Ahelyett, hogy a
gyermekkel megbeszélné, hogy miért kell már hazamenni, erőteljesen utasítja. Így a gyerek
megijed az apjától,
Anya viselkedése:
Az anyát meleg engedékeny magatartás jellemzi. Az apa türelmetlen hangvételére reagálva a
gyereket azonnal védelmébe veszi, igyekszik megelőzni, hogy a gyerek megijedjen. Emelett
arra is összpontosít, hogy a férje dühe csillapodjon. Gyermekét nem utasítja, hanem kéri,
megbeszéli vele, hogy amit itt elkezdett, azt otthon együtt folytathatják. Az anya erőt,
türelmet sugároz.

a közvetett módszerek alkalmazásának lehetőségei

a különböző nevelési módszerek alkalmazási lehetőségei, alkalmazásuk szabályai

tényezők, amelyek a nevelési módszerek eredményességét gátolják

A különböző vezetési stílusok pedagógia-pszichológiai szempontból

Nevelési stílusok, attitűdök
Nevelési stílusok:
A nevelési stílus a pedagógus és a tanulócsoport kapcsolatának olyan hosszabb időn át
érvényesülő alaptónusa, amely sokban meghatározza a pedagógiai hatás érvényesülésének
esélyeit, a tanulók és a pedagógus iskolai közérzetét.
Közvetett nevelői ráhatás:
A nevelő és érintett személy között valamilyen közvetítő csoport van
.Ez optimálisesetben fokozza a ráhatás mértékét.
A közvetett nevelői ráhatás a szubjektív nevelői ráhatásnak az a formája, amely valamilyen, a
nevelő és az érintett személy közé iktatott csoport (közösség) közvetítésével valósul meg.
Közvetlen nevelői hatás:
Nevelő ráhatás személyes befolyással.
A szubjektív nevelői ráhatásnak az a formája, amely a nevelő személyes befolyásának
segítségével érvényesül.

Kurt Lewin nevelési stílusai:

1, Autokratikus (Tekintélyelvű) nevelői stílus jellemzője:

Egyedül vezet. Döntéseit egyedül hozza.
A csoport tagjai alig vagy egyáltalán nem vehetnek részt a döntésekben ill. azok
előkészítésében.
Módszere: utasítás, parancs.
Ebben a stílusban nevelkedő gyermekek visszahúzódóak , önállótlanok és nagyfokú bennük
az elfojtás.
2, Demokratikus nevelői stílus jellemzője:
Alkalmat ad a döntés előtt a dolgok megvitatására, mindig figyelembe veszi a csoport
véleményét.
Módszere: elsősorban a kompromisszumkeresés, vita, a meggyőzés révén.
A gyerekek elmondhatják a véleményüket.
Nyitottak lesznek a problémák és azok megoldása iránt. Kialakul egyéniségük,
szociabilitásuk.
3, Laissez – faire (Ráhagyó) nevelési stílus jellemzője:
Vezetés hiánya, anarchia jellemzi továbbá hogy leginkább a csoport tagjaiból kivált
informális vezetők hozzák meg a döntést.

Nevelői attitűd:

Ranschburg Jenő négy stílust különböztet meg:

•meleg – engedékeny (meleg-elfogadó)
•meleg – korlátozó
•hideg – engedékeny
•hideg – korlátozó

Meleg – engedékeny nevelői stílus:

Jellemzői:
 gyermeket elfogadó, megértő
 gyermekközpontú viselkedés
 az ilyen szülő ritkán büntet, sokat dicsér
 a helyes cselekedetet erősíti
 tetteit, ítéleteit megindokolja, megerősíti
 gyakran beszélget a gyermekkel
 függőségi és függetlenedési törekvéseire pozitívan reagál
 nem mindentől óvó, féltő magatartás jellemzi
 vannak tilalmak, de nem merev szabályok ezek

Hatása a gyermekre:
 a gyerek a szülőt modellizálja
 a gyerek pozitívan fordul a világ felé
 aktív, becsvágyó, barátságos, alkotó lesz
 függőségi viszonya jó, szívesen fordul a szülő felé
 tevékeny részese az őt ért hatásoknak
 proszociális agresszió: a gyermeknél a társadalom érdekében kifejtett, a gyermek
biztonság érzése és a szigorú büntetés hiánya váltja ki.


Meleg – korlátozó nevelői stílus:

Szülőre jellemző:
 túlaggódás
 túlféltés
 túlszerető
Ebbe a szülőtípusba elsősorban a túlóvó, túlszerető, túlgondozó szülő tartozik, aki nem engedi
önállósodni gyermekét.
Ő az, aki szigorúan csak júliusban –augusztusban engedélyez egy-egy fagylaltot, a sapkát
csak májusban lehet levenni, a homokba belemenni csak játszóruhában lehet.
Ezeknél a szülőknél a gyermek nyílt agressziója szigorúan tiltott.
Mivel minden szülő korlátokat állít a gyerek elé, amivel akadályozza a cselekedeteiben, a
gyerekek időnként haragszanak a szüleikre.
Ennek a haragnak esetenként eltérő módon, de megnyilvánulásai is vannak.
Az előbb ismertetett meleg-engedékeny nevelői stílusnál a gyermek kifejezheti agresszióját,
nem büntetést kap érte, hanem a szülők a megbeszélésre törekednek az esetek nagyobb
részében.
A meleg korlátozó nevelői stílusban a családon belüli agressziónak szigorú büntetése van
(gyermeknek szülők felé, testvéreknek egymás felé megnyilvánuló agressziója).
Így a gyermek kénytelen magában tartani –befelé fordítani – ellenséges érzéseit, ami
szorongáshoz vezet.
Előfordul, hogy csak a családon belüli agresszió tiltott, az osztálytársak felé megnyilvánuló
nem (“milyen bátran, férfiasan viselkedik a gyerek, megvédi önmagát”).
Ez a gyerek tehát az otthoni “tiltott” indulatait is a társaival szemben vezeti le, aminek
következménye előre látható: a sok agresszív megnyilvánulás előbb-utóbb visszajut a
szülőkhöz, akik szigorúan büntetnek.
A gyermeknek ismét csak tiltott az indulatainak, agressziójának levezetése, megint
“kénytelen” önmagában tartani, ami tovább erősítheti a szorongásukat.
Ezek a gyereke előbb-utóbb jól viselkednek az iskolában, jól tanulnak, erősen
iskolacentrikusak lesznek, ők azok, akik még akkor is jól viselkednek, ha a tanár nincs az
osztályban.
Magatartásuk és gondolkodásuk érősen szabálykövető, kevéssé kreatívak, mindig
illedelmesek, egy kicsit visszahúzódók, félszegek.
A szülői szeretet, a melegség rendszerint elejét veszi annak, hogy a korlátozások túlzottan
ránehezedjenek a gyerekre, komolyabb problémát okozva.
Szintén a kutatások eredménye, hogy a meleg – korlátozó nevelői stílusban felnövő lányok
jobban tűrik ezt a szülői magatartást mint a fiúk, mivel kevesebb szorongásos tünetet
mutatnak.

Hideg-engedékeny nevelői stílus:

Ez a nevelői stílust is segíti a gyermeki agresszió kibontakozását, mégpedig azért, mert a
szülő elutasítja a gyermekek közeledési, függőségi igényét, ugyanakkor időnként már-már
nemtörődöm módon engedékeny.
A gyermek függőségi igényének elutasítása mögött gyakran a gyermekkel szembeni
ellenszenv húzódik meg.
A szülő valamilyen ok miatt nem tudja elfogadni gyermekét, így annak közeledési igényére
elutasítóan reagál (ez az elutasítás tudattalan is lehet!).
A gyermekben ez az érzelmi, fizikai elutasítás szeparációs szorongást idéz elő.
Ráadásul ezt a nevelői stílust folytató szülő időnként – mintegy önmaga igazolására –
nyilvánosan bünteti gyermekét.
A szülő érzelmi elutasítása a gyermeket attól a lehetőségtől is megfosztja, hogy azonosuljon a
szülővel, elfogadja, kövesse, először annak viselkedését, a későbbiekben pedig értékrendjét.
A szülői elutasítás előbb-utóbb a gyermekből is elutasítást vált ki, mindennel szemben, ami a
szülőtől ered.
Ez érthető, ha arra gondolunk, hogy a gyermek alapvető szükséglete maradt kielégítetlenül.
A gyermek viselkedésében egyre gyakrabban nyilvánulnak meg az agresszív elemek, amik a
szülő engedékenysége miatt teret is kapnak. Az így felnövekvő gyermekek serdülőkorukra
erőteljes függőségi szorongást mutatnak, rossz lesz a kapcsolatuk a szüleikkel, nem fordulnak
hozzájuk tanácsért, problémáikat nem beszélik meg velük.
Ezek a gyermekek, fiatalok kapcsolati igényeiket máshol próbálják kielégíteni, ami könnyen
sodorhatóvá teszi őket, könnyen kerülhetnek a társadalom számára nem kívánatos körökbe.

Hideg- korlátozó nevelői stílus:

Ez a nevelői stílus annyiban különbözik az előzőtől, hogy a gyermek elutasítása mellé
erőteljes korlátok társulnak.
A szülő ellenérzéseire (amelyek fizikai büntetésben, a gyermekkel való kapcsolat
minimalizálásában nyilvánulnak meg) a gyerek ebben az esetben is agresszióval reagál,
csakhogy ezt az agressziót a szülő keményen bünteti.
A szülő elutasító magatartása itt is gyakran rejtett: a felszínen azt hangoztatja, mennyi
mindent tesz a gyermekért, ellátja, dolgozik rá, stb., miközben a gyermek érzelmi igényei
kielégítetlenül maradnak, csak korlátokkal találkozik.
Ezek a szülői “üzenetek” a gyermek számára érthetetlenek, bűntudatot érez, hiszen “hálátlan”,
ugyanakkor agressziót is átél, mert csak a szülei által állított akadályokat látja maga körül.
Ez az agresszió, mivel a világ felé nem nyilvánulhat meg, befelé fordul, súlyos zavarok,
különféle testi-lelki bajok alakulnak ki, amelyek az idő múlásával egyre komolyabbá válnak,
a személyiség torzulását, a felnőttekkel/emberekkel szembeni bizalom hiányát okozva.

Kettős nevelés:
Sok családban hiányzik a szülők között az összhang, amiből következik az úgynevezett kettős
nevelés.
Amit az anya megenged, azt az apa tiltja. Ez a gyereket előbb utóbb kétszínűvé teszi, mert
kiismerve a módszert, megpróbálja kijátszani egymás ellen a szülőket.
A nevelés céltudatosságának hiányában aztán sok szülő helytelen, erőszakos módszereket
alkalmaz, és ezek közül is a leggyakoribb a tiltás, a büntetés és a verés.
Egyes szülők pedig mindent jutalom ígérgetésével igyekeznek elérni dolgokat a gyermeknél.
Így a gyermek hozzászokik ahhoz, hogy örömét ne a sikeres cselekedeteiben lelje, még csak
nem is a szülőtől kapott dicséretben, hanem a teljesítményéért kapott anyagi javakban.

Apa viselkedése:
Jelen esetben az apa hideg korlátozó magatartást tanúsít. Türelmetlen gyermekével szemben,
azzal. hogy a gyermek mit szeretne, nem törődik. Dühének okát nem közli. Ahelyett, hogy a
gyermekkel megbeszélné, hogy miért kell már hazamenni, erőteljesen utasítja. Így a gyerek
megijed az apjától,
Anya viselkedése:
Az anyát meleg engedékeny magatartás jellemzi. Az apa türelmetlen hangvételére reagálva a
gyereket azonnal védelmébe veszi, igyekszik megelőzni, hogy a gyerek megijedjen. Emelett
arra is összpontosít, hogy a férje dühe csillapodjon. Gyermekét nem utasítja, hanem kéri,
megbeszéli vele, hogy amit itt elkezdett, azt otthon együtt folytathatják. Az anya erőt,
türelmet sugároz.

a pozitívumokra való támaszkodás elve és a nevelési ráhatások egysége, ezek jelentősége

a gyermek személyiségfejlődése szempontjából

A nevelés feladat és eszközrendszere – a nevelés színterei,

szervezeti formái
a nevelés társadalmi jellegének értelmezése
az egyes életkorokban az elsődleges és a másodlagos szocializációs színterek jelentősége
az
egyén viselkedése szempontjából
a szociális tanulás formái
az egyes családi nevelési típusok összehasonlítása a gyermekre gyakorolt hatása
szempontjából
milyen eljárások segíthetik az átmenetet a nevelési színterek között (család-óvoda,
óvoda-iskola) a gyermek számára
a társas kapcsolatok humanista értékei (tolerancia, bizalom, empátia)

A nevelés feladat és eszközrendszere – fő tevékenységi formák

a szabadidő szerepe az egyén és a közösség életében

a közművelődési intézmények helye a szabadidős tevékenységben

a játékfejlődés szakaszai
Játék
A játék  az emberi tevékenység olyan sajátos formája, mely végigkíséri az ember egész életét
és az emberiség életét. A játék önként, szabadon választott tevékenység, amelyben nincs
kényszer. A játék varázsa minden korosztályt magával ragad. A játék lényege az embernek az
a képessége, hogy tükrözze a valóságot, és át is alakítsa azt.  A gyermeki játék által a
gyermek hatni tud környezetére, az őt körülvevő világra, és közben játékával változást idéz
elő a valóságban.  A gyermek életkorának megfelelő játékot játszik, úgy fejlődik, ahogy a
játéka segíti ebben.
A játék szónak sok jelentése van a mindennapi életben:
 jelölhet egy tevékenységet,
 játékcselekvést,
 jelölhetünk vele egy tárgyat (baba, társasjáték),
 de beszélhetünk a képzelet játékáról,
 vagy a színészek játékáról.
A játék a kisgyermek:
 elsődleges tevékenysége,
 szabadon választott,
 külső céltól mentes,
 önmagáért a tevékenységért folytatott,
 örömszerzéssel kísért cselekvéssor.
Az óvodáskorú gyermekeknél még elsődleges, alapvető tevékenység a játék,
 mint pl.: az szabadtéri játékok vagy a dramatizálás,
Ugyanez iskoláskorban már szabadidős tevékenységként jelenhet meg,
 pl. színjátszó kör, sportkör, stb…
A játéknak természetéből eredően többféle hatása van a gyermek mindennapjaira:
 feszültségoldó hatás,
 örömforrás
 személyiségfejlesztő hatás
A játék jellemzői továbbá:
  sajátos céltudatos tevékenység,
 önkéntes.
 szabadon választott.
 kellő komolysággal játsszák,
 örömérzés kíséri,
 funkciógyakorlás,
 kellemes élmények újraélése,
 konfliktusérzésektől való szabadulás,
 veszély legyőzése,
 játéktudat kialakulása.
A játékban minden lehetséges:
 Az öröm bánat,
 A kaland ,
 A kommunikáció igénye,
 Az erő próbálgatása,
 Az önkifejezés igénye
 A játék megnyugtat,
 Játszótársat közvetít,
 Nevel és tanít.
 Lehetővé teszi, hogy segítségével a gyermek megismerje a világot.

A játék szerepe a személyiségfejlődésben

A játék fejlődése jól tükrözi a személyiség fejlődést, nyomon követve ezáltal az egyén:
 érzelmi,
 értelmi,
 szociális fejlődését.
A játék mint örömforrás összefügg  a gyermek fejlődésével.
 1-2 éves korban a funkciók gyakorlása okoz örömet.
2-3 éveseknél pl. a ritmikus beszéd, lépegetés ismételgetése okozhat örömet.
3-4 éves korban  a vágyott szituáció megteremtése jelenthet örömet, esetleg megnyugvást.
A játék gyakran utánzás jellegű.
A gyermek eleinte a felnőttek:
 mozdulatait,
 hanghordozását önkéntelenül utánozza,
 majd később tetszése szerint válogat azokból.
Megjelenik a kötődéses mintakövetés, a szeretett ember, esetleg kedvenc állat
magatartásának utánzása.
Akihez a gyermek érzelmileg ragaszkodik, annak a kedvéért megtanul szabályokat is,
amelyek interiorizálódnak, beépülnek a személyiségébe.
A játék elősegíti:
 az értelmi fejlődést,
 fontos szerepet játszik a szociális,
 és érzelmi fejlődésben.
Fejleszti a:
 képzeletet,
 fantáziát,
 gondolkodást,
 az érzékelés,
 észlelés differenciált alakulását.
Játék fajtái
1. Gyakorló játék:
Az a játékfajta, ahol az ismétlések hatására a gyermek a különböző képességeit rögzíti,
fejleszti. Lényeges a kézügyesség fejlesztésében. A látás és a fogás összerendezésében.
 Pl. hang és beszéd játékos gyakorlása,
 Mozgásgyakorló játékok,
 Különböző anyagok használata,
2. Szerepjáték:
 A gyermeknek azon tevékenysége, amelyben a felnőttek szerepét, tevékenységét, a
felnőttek közötti kapcsolatokat képzelete segítségével újraalkotja, utánozza. Nevelési
szempontból a leggazdagabb lehetőségeket nyújtó játékforma.
3. Óvodáskor vége felé jelennek az alkotó fantázia a motiválta konstrukciós játékok és
a szabályjátékok.

A játékfejlődés szociális oldalát mutatják,hogy miként hányan vesznek részt a játékban:

 Míg a 3-4 évesek társaságban is egyénileg, magányosan játszanak,
 Addig a nagyobbak szükségét érzik az együttműködésnek.
A fejlődést a játék időtartamában is érzékelni lehet:
 Kiscsoportosok 3-5 percig játszanak együtt,
 A 6 évesek játéka már lényegesen tartósabb, tervszerűbb.

A játék jó lehetőséget biztosít a gyermek megismerésére.Fel kell figyelni azokra a

játékformákra, amelyek valamilyen fejlődési probléma kialakulására utalnak.
Problémát jelezhet pl.:
 A gátolt játékforma:
A gyermek önmagától nem kezd játszani, kézbe sem veszi a játékot, szerepet nem vállal,
 A kényszeres játék:
Beszűkült, ötletszegény gondolkodásmód,
 A kapkodó játék:
- a gyermek tevékenységeiben szertelen, figyelme szétszórt,
 A romboló agresszív játék:
Olyan gyermeknél figyelhető meg, akik nem képesek elsajátítani az együttélés alapvetőbb
szabályait, társaik játékát erőszakosan megzavarják, a játékszereket rombolják.

A játékfejlődés szakaszai
JÁTÉK CSECSEMŐ- ÉS KISDEDKORBAN
Explorációs játék:
 Leghamarabb jelenik meg, a játék legalacsonyabb szintje.
 Az élet első pár hónapjára jellemző.
 Felfedezi a testét, a tárgyak, fizikai sajátságait
Funkciós-gyakorló játék:
 A harmadik életévig jellemző.
 Készségek gyakorlása, funkcióöröm
Csecsemőkor:
 A szenzomotoros sémák kialakulásának korszakában, másfél-két éves kor előtt a
gyereket játék közben elsősorban az érzéklet köti le:
 fogdos,
 tárgyakat nézeget,
  berregő hangot ad ki,
 ugrál
A lényeg a funkciógyakorlás, amely nyilvánvaló örömmel tölti el. Piaget úgy véli, hogy a
gyakorló játékokban az asszimiláció dominál: az "én okozom", "én cselekszem" öröme.
Ebben az időszakban különösen, de a gyermekkor egésze során a gyerekek szeretik a ritmikus
játékokat, énekeket, verseket.
E korra jellemző a kíváncsiság a mindent megvizsgáló, megtapogató, próbára tevő
tevékenység.
Egyéves kor előtt a gyerekek a használati tárgyakkal játszanak, Vagy ugyanúgy használni
próbálják azokat, ahogyan a felnőttektől látták.
Egyéves kor után kezdődik a szimbolikus fantáziajáték.
 Másfél éves koruk körül már képesek egy bottal azt játszani, "mintha" fésű vagy kanál
volna, a kockával, "mintha" baba volna.
 A "mintha-játék" összetettsége tükrözi a gyermek értelmi fejlődését.
 Kezdetben a gyerekek csak egy tárgyat tudnak helyettesíteni.
 Később, az óvodáskorban a "mintha-játék" gazdag, szerteágazó szerepjátékká

bontakozik ki

ÓVODÁSKOR (3-6. ÉVIG)

 A fejlődés fokozatosan "lelassul„.
 Az óvodáskorban a fejlődés években mérhető
 Kézügyességük javulását jelzi, hogy egyenes mentén már szabályosan vágnak, le tudják

másolni a kört és az egyenest Gyakorlójáték:

 az a játékfajta, amelyben a gyerek az ismétlések hatásara a különböző képességeit
gyakorolja,
 kb. 1. 5 éves korban kezd kibontakozni és 2-2. 5 éves korig meghatározó Ide tartoznak:
 hang, beszéd, játékos gyakorlása
 mozgást gyakorló játékok
 játékszerek, eszközök rakosgatása
 játék különböző anyagokkal

Érzékszervi-mozgásos – kísérletező játékként is szoktuk emlegetni,

 azért mert a gyermek ezen az úton sajátítja el az egyszerű tárgyak használatát,
 s alakul ki az elemi mozgáskoordinációja

 Szerepjáték: az óvódás korú gyermek domináns játékfajtája.

 a gyermekek a felnőttek szerepét, tevékenységét,
 a felnőttek közötti sajátos viszonylatokat sajátos játékkörülmények között,
 általánosított formában,
 képzeletük segítségével és a felnőttek által használt tárgyak helyettesítésére szolgáló

játékeszközökkel újraalkotják E játékon belül szokták emlegetni a dramatikus játékokat

is.
 Ezek témáját a mese, az irodalmi alkotások adják, forrásanyaga eltér a szorosabb
értelemben vett szerepjátékoktól.
 A szerepjáték nem zárul le hatéves korra, továbbra is megmarad a kisiskoláskor
kedvenc játéka,
 de a személyiség fejlődésében betöltött szerepe az iskolai életben fokozatosan csökken.
Szabályjáték: (7-8 éves kortól
A szabályjáték feltétele:
 A szabály megértése (intellektuális fejlettség);
 A decentrálás képessége – igazodás az általánosított szabályokhoz;
Frusztrációtűrés
Jellemző öröme:
 A győzelem.
 A gyermek győztes akar lenni.
A jutalom valóságos vagy jelképes
Ha túl nehéz a játékfeladat
 A szabály nem ösztönöz cselekvésre,
 Megnő a kudarctól való félelem
Következmény:
A gyermek kilép a játékhelyzetből:
 Valóságos kilépés – abbahagyja a játékot, elhagyja a játék terét;
Csalással kivonja magát a játékszabályok alól – tagadja a játék értelmét

A felnőtt irányító tevékenysége és a gyermek játéktevékenysége közötti

összefüggés

Óvodás játéka

Játék hatása a gyermekre

Játék közben a gyermek:
 Derűs,
 Felszabadult,
 A játék számára örömforrás,
A cselekvés, a manipuláció, az elképzelés okoz számára örömet
Csökken a feszültség
Ismereteket szerez:
 Színekről,
 Formákról,
 A tárgyak tulajdonságairól,
Fokozatosan megismerkedik a felnőttek életével, munkájával
A játék a világ megismerésének korai, gyakorlati útja, a személyiségfejlesztés alapvető
eszköze
Fejlődik:
 A gyermek mozgása,
 Növekszik önállósága, kitartása,
 Elősegíti az együttműködést,
Fejlődik a kreativitása
A játékot kísérő érzelmek közlési vágyat ébresztenek, fokozódik a gyermek beszédkedve, ami
ösztönzi a kommunikációs készség fejlődését

Játékfajták

Gyakorló játék:
Az a játékfajta, ahol az ismétlések hatására a gyermek a különböző képességeit rögzíti,
fejleszti.
A gyermek ismereteinek forrása: Lényeges a kézügyesség fejlesztésében, A látás és a fogás
összerendezésében
Szerepjáték:
A gyermeknek azon tevékenysége, amelyben a felnőttek szerepét, tevékenységét, a felnőttek
közötti kapcsolatokat képzelete segítségével újraalkotja, utánozza
Nevelési szempontból a leggazdagabb lehetőségeket nyújtó játékforma
Óvodáskor vége felé jelennek az alkotó fantázia a motiválta konstrukciós játékok és a
szabályjátékok

Játék segítése
Fontos az ösztönző körülmények megteremtése:
 Nyugodt, vidám légkör,
 Megfelelő hely,
 Elegendő játékidő,
 Gyermek korának megfelelő játékeszközök,
 Élmények,
 Fontos szerepe van a játék irányításában a szülőknek és az óvónőknek,
 Biztosítani kell a játékban való részvétel önkéntességét,
 Figyelembe kell venni a gyermek elgondolását

A játszó gyermek jellemzői

A játékfejlődés szociális oldalát mutatják, hogy miként hányan vesznek részt a játékban:
Míg a 3-4 évesek társaságban is egyénileg, magányosan játszanak, Addig a nagyobbak
szükségét érzik az együttműködésnek
A fejlődést a játék időtartamában is érzékelni lehet:
Kiscsoportosok 3-5 percig játszanak együtt, A 6 évesek játéka már lényegesen tartósabb,
tervszerűbb

A játék jó lehetőséget biztosít a gyermek megismerésére.

Fel kell figyelni azokra a játékformákra, amelyek valamilyen fejlődési probléma
kialakulására utalnak
Problémát jelezhet pl.:
 A gátolt játékforma:
 A gyermek önmagától nem kezd játszani,
 Kézbe sem veszi a játékot,
 Szerepet nem vállal,
 A kényszeres játék:
 beszűkült, ötletszegény gondolkodásmód,
 A kapkodó játék:
 a gyermek tevékenységeiben szertelen, figyelme szétszórt,
 A romboló agresszív játék:
- olyan gyermeknél figyelhető meg, akik nem képesek elsajátítani az együttélés alapvetőbb
szabályait, társaik játékát erőszakosan megzavarják, a játékszereket rombolják
 A játék konfliktust feloldó jellege miatt alkalmas a zavarok megszüntetésére, a
feszültségek csökkentésére.
Mese
 Minden gyermek, akiknek megfelelő formában mesélnek, szereti és igényli a mesét.
 A mese iránti igény az óvodai évek kezdetével egy időben jellemző.

 A gyermekeket érdeklik a saját életükről, vagy hozzá hasonló kisgyermekről életéről,

szüleik hétköznapjaikról szóló történetek

 4-5 évesen alakul ki a mesét hallgató viselkedésmód.

 Felvesz egy bizonyos magatartást, várja a rendkívülit, csodálatost
 A mesehallgatás:
 Csiszolja a társas magatartást,
 Növeli a gyermek jó közérzetét
 Hozzájárul erkölcsi, esztétikai, értelmi, anyanyelvi képességeinek fejlődéséhez,
 Önismeretre, emberismeretre nevel

Bábjáték

 Sajátos közösségi játékforma, amelyben a bábbal játszó gyermek megkívánja a

közönség jelenlétét, odafigyelését,
 A bábjáték érzelmi úton vezeti be a gyermeket az esztétikai érzelmek világába,

A nevelési tényezők közül az egyik, amelyet legsokoldalúbban használhatunk a gyermek

személyiségének megismerésében, formálásában
 Hatása alatt a gyermek megnyílik, formálhatóvá válik,
A bábbal azonosult, mintegy mögé rejtőzött gyermeket, a bábjáték bátorítja, önbizalmát
fokozza
  Jó lehetőséget biztosít a nevelésre, beszédhibák korrigálására,
 Szokásokat lehet kialakítani ( higiénia…),
Segít a konfliktus feloldásában

Rajzolás
 A mozgásos játékok közé sorolható.
Kezdetben a gyermek firkál, maszatol
Az ábrázolás szándéka 3 éves korban alakul ki
Formázás
A gyurmázás segíti:
 A csontosodást,
 A kéz izomzatának erősödését,
 A finomabb mozgások tökéletesedését,
 Fejleszti a gyermek alkotó képzeletét,

a közvetett és a közvetlen játékirányítás előnyei, hátrányai

A játék szerepe a személyiségfejlődésben

A játék fejlődése jól tükrözi a
személyiség fejlődést, nyomon
követve ezáltal az egyén:
 érzelmi,
 értelmi,
szociális fejlődésé
 A játék mint örömforrás összefügg  a gyermek fejlődésével.
 1-2 éves korban a funkciók gyakorlása okoz örömet.

 2-3 éveseknél pl. a ritmikus beszéd, lépegetés ismételgetése okozhat örömet.

 3-4 éves korban  a vágyott szituáció megteremtése jelenthet örömet, esetleg

megnyugvást.
 A játéköröm valamely kellemes
élmény újraéléséből
fakadhat
 A játék gyakran utánzás jellegű.

A gyermek eleinte a felnőttek:

 mozdulatait,
 hanghordozását önkéntelenül utánozza,
 majd később tetszése szerint válogat azokból.
 Megjelenik a kötődéses mintakövetés, a szeretett ember, esetleg kedvenc állat
magatartásának utánzása.
 Akihez a gyermek érzelmileg ragaszkodik, annak a kedvéért megtanul szabályokat is,
amelyek interiorizálódnak, beépülnek a személyiségébe.
A játék elősegíti:
 az értelmi fejlődést,
 fontos szerepet játszik a szociális,
 és érzelmi fejlődésben.
Fejleszti a:
 képzeletet,
 fantáziát,
 gondolkodást,
 az érzékelés,
észlelés differenciált alakulását
 A játék  koronként meghatározott fejlődési periódusokban figyelhető meg.
 A manipulatív játék az egyén kérdésfeltevése.
 A gyakorló játék és a szerepjáték korai megnyilvánulásai az egyénnek a környezetéből
általa kiemelt tapasztalatok újraélése, visszatükröződése.

A szerepjátékok fejlettebb formáinál:

 fejlett értelmi motívumokkal,
 szociális azonosulással is találkozunk.
 Megjelennek az elemi szabályok, amelyek a szabály-játékok alapjait jelentik.

 A játékfajták időben nemcsak egymást követőek, hanem folyamatosan  vissza-

visszatérnek. 
A játéktevékenység tehát szoros
összefüggést mutat:
   a figyelem,
 az értelmi,
 érzelmi
és szociális fejlettséggel, ami az óvodapedagógus munkáját irányítja
Kezdetben a :
 színes, puha, csörgő, zörgő tárgyak,
 majd a spontán szerzett ismeretek hasznosítására szolgáló eszközök,
 későbbiekben a komplex ismereteket,
 és szocializáltságot feltételező játékok felkínálása kerül a gyermek figyelme
központjába.

A játék fejlődése nemcsak spontán folyamat, hanem pedagógiai tevékenységünk egyik

legfontosabb mércéje
Akkor járunk el helyesen, ha a
spontán játékon keresztül:
 kezdeményezni tudunk,
 a kezdeményezés olyan ismeretek birtokába juttatja a gyermeket, hogy azok más
minőségben tovább tudják folytatni spontán játékaikat,
 illetve belső motivációs szinten játéknak, vagy játékos jellegűnek tudják elfogadni az
óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységet.
Winnicott
 Angol gyermekpszichológus, gyermekorvos,
A csecsemőkori fejlődési rendellenességek mentális következményeivel foglalkozott
Az elég jó anya képes :
 Éreztetni szeretetét,
Kielégíti gyermeke szükségleteit, de majomszeretettel nem telepszik a gyermekre, hanem
segíti az önállósodásban
Az anya-gyermek kapcsolatra
vonatkozóan megállapította, hogy
A gyermek egészséges fejlődéséhez szükség van kettejük között egy ún. potencionális térre,
melyben kialakul a gyermeknek az a képessége, hogy az anyával való összetartozás és az
anyától való elkülönülés dialektikáját érzékelni tudja
Az átmeneti tárgy anyapótló szereppel
bír,ez lehet egy:
 kispárna,
 egy játékmackó,
 egy pelus,
 egy ujj,
mellyel kapcsolatban kifejezi érzelmeit, szeretetét vagy dühét
 Az átmeneti tárgy nem csak egy tárgy, hanem szimbólum, mely az anyát jelenti,
 S melynek segítségével le tudja győzni félelmeit, ki tudja várni, amíg az anya visszatér
hozzá.

 Ezek a tárgyak különlegesek a gyermekek számára, kizárólagos tulajdonuk, melyen

levezethetik érzelmeiket, indulataikat.
 Átmeneti helyzetekben különösen jelentősek lehetnek, segíthetik a családban
bekövetkezett változások elviselését, megkönnyíthetik az óvodai beszoktatást.

 Az átmeneti tárgyak nem játékok,

 A gyermekek ezeket nem osztják meg,
 Elvenni, megjavítani, kimosni nem szabad! – hacsak a gyermek nem kéri.

a játék és a munkajellegű tevékenységek kapcsolata

a gyermek önmaga irányában és mások érdekében végzet munkajellegű

tevékenysége
A munka. A gyermeki munka sajátos vonásait, a nevelésben való felhasználását konkrétan az
Óvodai Nevelés Programja tartalmazza. A munka célja a gyermek számára kívülről való
késztetés. A munka elvégzése felelősségvállalást jelent a gyermeknek, mert ha nem végzi el
pontosan a munkát, akkor hiány keletkezik. Ha figyelmeztetik, akkor rájön, hogy munkájának
következménye van (pl. nem öntözi rendesen a virágot, elszárad), a munka tevékenysége,
elvégzése alaposabb ismereteket és kialakultabb készségeket igényel, mint a játék.
A munka jellemzője, hatása a gyermek személyiség fejlődésében:
– a munka céljának megerősítése, átélése segíti a sikeres munkára való beállítottság és
felelősségérzés kialakulását;
– az óvoda életrendje sok alkalmat ad a munkavégzésre;
– gazdag, önálló, folyamatos munkalehetőség biztosítása, a gyermek fokozatosan lássa át a
munka célját, fontosságát;
– segíti a feladattudat, kötelességvállalás kialakulását;
– fejleszti a gondolkodási tevékenységet;
– növeli, fejleszti az állóképességet;
– a kerti munka segíti a természetben bekövetkező változások észlelését, ok-okozati
összefüggés meglátását;
– fejleszti a saját és más munkájának megbecsülését.
A munka irányítása:
– a gyermek életkori sajátosságuknak és képességüknek megfelelő munkát önállóan
végezhessék;
– meg kell tanítani az elemi munkafogásokat, technikai tudnivalókat;
– törekedni kell a különböző munkafajták fokozatos bevezetésére;
– a munkakészségek és szokások alakulásakor mindig tartsuk szem előtt a gyerekek
önállóságát;
– a gyerekek ismerjék meg a munkavégzés teljes folyamatát;
– az óvónő értékelése segítse a gyermek önértékelő képességének kialakulását és mindig
differenciáltan, konkrétan értékeljen;
– figyelni kell arra, hogy minden gyermek munkatempója más.
Munkafajták:
– Az önkiszolgálás, mint tevékenység és munkafajta, minden további rendszeres
munkavégzés alapja. Az óvodás gyermek természetes törekvése az önállósodási vágy,
egyedül szeretne mosakodni, öltözködni, cipőt befűzni. Kiscsoportban meg kell tanítani a
gyereket a különböző használati tárgyak alkalmazására, az egyes műveletek lépéseire és azok
célszerű sorrendjére. Középső és nagycsoportban az önkiszolgáló munka irányítása fontos
feladat az egyes munkafogások, szokások további fejlesztése, megszilárdítása és új készségek
kialakulása. A cél az, hogy a gyermek természetes szükségletévé váljon, hogy ellássa,
kiszolgálja magát.
– A naposi munka bevezetésére általában a középső csoportban kerül sor. Az ahhoz
szükséges beállítódás kialakulását részben a gyerekek étkezési és egész nap megjelenő
önkiszolgáló munkája készíti elő. Lényege ennek a munkafajtának, hogy a csoport érdekében
végzett tevékenység. Külső, objektív célja van, melyet a csoport szükségletei határoznak meg.
A naposi munka végzése során sokféle nevelési lehetőség kínálkozik. Megszervezésénél a
gyerekek konkrétan, pontosan ismerjék feladataikat, mikor mi a teendőjüket. Törekedni kell
arra, hogy a naposok egyre nagyobb önállósággal oldják meg feladataikat és szervezzék meg
egymás között a munkamegosztást.
– A növény- és állatgondozás célja, hogy a gyerekek a növények és kisállatok gondozásával
hozzájáruljanak azok életfeltételeinek megteremtéséhez. A tevékenység végzése közben
információkhoz, ismeretekhez jutnak, összefüggéseket ismernek fel.
– A kerti munka során folyamatosan megismerik a kerti növények életét, fejlődését, a
fejlődésüket befolyásoló tényezőket, a munkájuknak a természetre gyakorolt hatását. Munka
közben fejlődik izomrendszerük, erősödik szervezetük. Jó lehetőséget biztosít a természeti
környezettel való ismerkedésre. Az óvónő és a dajka részéről is mindez nagyon átgondolt
szervező, előkészítő és irányító munkát igényel. Lényeges, hogy a tevékenység közben a
felnőttek is aktívan bekapcsolódjanak a munkába.

Évszakokhoz kapcsolódó gyerekekkel végezhető feladatok

1. munkára nevelés: á thatja a gyermek mindennapi tevékenységét

2. a gyermek szívesen utá nozza felnő tteket-elismerés, ha bevonják
Figyelembe kell venni:
  gyermek fejlettségét,
 életkorá t,
 veszélyforrá sokat

Gyermekekkel együtt végezhető feladatok

Ősszel: betakarítá s, feldolgozá s- eltevés- befő zés- levelek ö sszeszedése, madá retető k
készítése
Télen: hó eltakarítá sa, folyamatos madá retetés, szerszá mok karbantartá sa, csírá ztatá s-
nö vények á tteleltetése, magok gyű jtése a palá ntá zá shoz
Tavasszal: nö vény ü ltetés, -á tü ltetések, talajtisztítá s, bokrok tisztítá sa- kerti
padok/asztalok tisztítá sa
 Nyáron: folyamatos gyomlá lá s, /gereblyézés, /medence tisztítá sa, lenyírt fű
elszá llítá sá ban segédkezés, szénagyű jté

A növénygondozásban rejlő lehetőségek

 megtapasztaljá k a nö vény szü kségleteit

 megismerik a napfény, víz, termő fö ld, levegő hatá sait
 ismeretek szereznek: nö vények, zö ldségek illata, haszna. formá ja
 kertészkedés folyamatainak megismerése
 kö telesség, felelő sségtudat
az oktatás helye a nevelés folyamatában
Didaktika. Az oktatás, tanítás tudománya. Latin műszó, Comeniustól származik. A 18.
század végéig a didaktikai problémákat a neveléselméleti kérdésekkel együtt tárgyalták.
A didaktika az oktatás elmélete, s azoknak a tételeknek, elveknek és követelményeknek
a rendszeres feltárásával foglalkozik, amelyek az oktatásra, s ezen belül a nevelői
munkára (tanításra) és a tanulói munkára (tanulásra) vonatkoznak.
Az oktatásnak olyan általános problémáit tárgyalja, amelyek valamennyi tárgy tanítására és
tanulására érvényesek. A didaktika az alábbi fő kérdésekkel foglalkozik:
– vizsgálja a didaktika tárgyát, tudományközi kapcsolatait;
– kifejti a didaktika alapfogalmait;
– foglalkozik a tantervi kérdésekkel;
– feltárja a tanítási órák felépítésének problémáit, tanítási órák típusait, modelljeit;
– foglalkozik a technikai eszközökkel és alkalmazásukkal
– speciális kérdésekkel
A didaktika alapfogalmai. Az iskolai oktatás során kétágú, bipoláris tevékenység. Az oktatás
a tanítás, tanulás egysége. Az oktatás olyan összetett tevékenység, amely a nevelő és a tanulók
közös munkájában valósul meg.
Didaktikai szempontból a tanításon a tanulói ismeretszerzésnek, jártasság-, és
készségszerzésnek, valamint képességfejlesztésnek a nevelő által történő tudatos
megtervezését, végrehajtását, irányítását értjük.
Jártasságnak nevezzük a tevékenységnek azt a fokát, amelyben a tanuló képes már a
megszerzett ismereteit a gyakorlatban alkalmazni, azonban a feladat megoldás állandó
figyelmet, a tanult szabályok folytonos felidézést, tudatosítást igényel.
A képesség a tudatos tevékenység automatizált összetevője, amely a tevékenység többszöri
ismétlése, gyakorlása során fejlődik ki. Minden jártasság és készség jól megtanult, szilárd
ismeretekre épül.
Pszichológiai szempontból képességnek nevezzük azokat az egyéni sajátosságokat, amelyek
valamilyen cselekvés elvégzésének lehetőségét, feltételeit teremtik meg.
A képzés a nevelőnek az a tevékenysége, amelynek végzése során a tanulók bizonyos
ismeretek alkalmazkodásában jártasak lesznek, készségeket sajátítanak el, továbbá értelmi
erőik, gondolkodásúk, és egyéb képességeik árnyaltabbá, sok irányúvá, gazdagabbá válnak.
A főbb didaktikai alapelvek.
– a tanítás nevelőközpontosságának elve
– az iskola és az élet kapcsolatának elve
– a tudományosság elve
– a rendszeresség elve
– a szemléletesség elve
– az aktivitás elve
– a motiváció elve
– a koncentráció elve
– a tanulók fejlettségéhez való igazódás és a fokozatosság elve
Szervezeti formák.
– osztály
– tanulmányi kirándulások, látogatások
– szakkörök
– korrepetálás, tanulószoba
– napközi
– iskola otthon
– tantárgy rendszer
– tanóra rendszer
– szaktantermi rendszer
– önművelődési szervezeti formák
Munkaformák.
– frontális munka
– csoport munka
– egyéni munka
A tanulás - tanítás módszerei. A tanítás – tanulás módszerei lassan alakultak ki és bővültek
a pedagógia története folyamán.
A módszerek felosztása:
1. A nevelő munkájára alapuló módszerek:
– szóbeli ismeretközlés
– szemléltetés
– bemutatás
2. A nevelő és a tanuló közös munkáján alapuló módszerek:
– megbeszélés (beszélgetés, konzultáció, vita)
– gyakorlás
– ismétlés
– ellenőrzés
– értékelés
3. A tanulók önálló munkáján alapuló módszerek:
– a tanulók megfigyelései
– kísérletei
– gyakorlati munkái
– szövegek tanulmányozása
– tanuló munkája (feladatlapok, munkafüzetek, oktatógépek)
Módszerek megválasztásának szempontjai:
– nevelés-oktatás célja
– nevelés-oktatás tartama
– didaktikai feladat
– életkori sajátosságok, egyéni képességek
– tantárgyi sajátosságok
– tanár személyisége
– az iskola tárgyi feltételei
a jártasság, a készség és a képesség fogalma közötti kapcsolat
Didaktika. Az oktatás, tanítás tudománya. Latin műszó, Comeniustól származik. A 18.
század végéig a didaktikai problémákat a neveléselméleti kérdésekkel együtt tárgyalták.
A didaktika az oktatás elmélete, s azoknak a tételeknek, elveknek és követelményeknek
a rendszeres feltárásával foglalkozik, amelyek az oktatásra, s ezen belül a nevelői
munkára (tanításra) és a tanulói munkára (tanulásra) vonatkoznak.
Az oktatásnak olyan általános problémáit tárgyalja, amelyek valamennyi tárgy tanítására és
tanulására érvényesek. A didaktika az alábbi fő kérdésekkel foglalkozik:
Didaktikai szempontból a tanításon a tanulói ismeretszerzésnek, jártasság-, és
készségszerzésnek, valamint képességfejlesztésnek a nevelő által történő tudatos
megtervezését, végrehajtását, irányítását értjük.
Jártasságnak nevezzük a tevékenységnek azt a fokát, amelyben a tanuló képes már a
megszerzett ismereteit a gyakorlatban alkalmazni, azonban a feladat megoldás állandó
figyelmet, a tanult szabályok folytonos felidézést, tudatosítást igényel.
A képesség a tudatos tevékenység automatizált összetevője, amely a tevékenység többszöri
ismétlése, gyakorlása során fejlődik ki. Minden jártasság és készség jól megtanult, szilárd
ismeretekre épül.
Pszichológiai szempontból képességnek nevezzük azokat az egyéni sajátosságokat, amelyek
valamilyen cselekvés elvégzésének lehetőségét, feltételeit teremtik meg.
A képzés a nevelőnek az a tevékenysége, amelynek végzése során a tanulók bizonyos
ismeretek alkalmazkodásában jártasak lesznek, készségeket sajátítanak el, továbbá értelmi
erőik, gondolkodásúk, és egyéb képességeik árnyaltabbá, sok irányúvá, gazdagabbá válnak.
A főbb didaktikai alapelvek.
– a tanítás nevelőközpontosságának elve
– az iskola és az élet kapcsolatának elve
– a tudományosság elve
– a rendszeresség elve
– a szemléletesség elve
– az aktivitás elve
– a motiváció elve
– a koncentráció elve
– a tanulók fejlettségéhez való igazódás és a fokozatosság elve
Szervezeti formák.
– osztály
– tanulmányi kirándulások, látogatások
– szakkörök
– korrepetálás, tanulószoba
– napközi
– iskola otthon
– tantárgy rendszer
– tanóra rendszer
– szaktantermi rendszer
– önművelődési szervezeti formák
Munkaformák.
– frontális munka
– csoport munka
– egyéni munka
A tanulás - tanítás módszerei. A tanítás – tanulás módszerei lassan alakultak ki és bővültek
a pedagógia története folyamán.
A módszerek felosztása:
4. A nevelő munkájára alapuló módszerek:
– szóbeli ismeretközlés
– szemléltetés
– bemutatás
5. A nevelő és a tanuló közös munkáján alapuló módszerek:
– megbeszélés (beszélgetés, konzultáció, vita)
– gyakorlás
– ismétlés
– ellenőrzés
– értékelés
6. A tanulók önálló munkáján alapuló módszerek:
– a tanulók megfigyelései
– kísérletei
– gyakorlati munkái
– szövegek tanulmányozása
– tanuló munkája (feladatlapok, munkafüzetek, oktatógépek)
Módszerek megválasztásának szempontjai:
– nevelés-oktatás célja
– nevelés-oktatás tartama
– didaktikai feladat
– életkori sajátosságok, egyéni képességek
– tantárgyi sajátosságok
– tanár személyisége
– az iskola tárgyi feltételei
Különleges bánásmódot igénylő gyermekek
Hospitálási tapasztalatok birtokában vélemény alkotása az együttnevelés
előnyeiről és nehézségeiről
Gondozás és egészségnevelés
- Egészségvédelem
az egészségvédelem és a nevelés kapcsolata
a pszichés hatások jelentősége az étkezésben
A helytelen táplálkozás egészségre gyakorolt negatív hatásai

Étkezés
Maslow szükséglet-piramis

Testi fejlődés jellemzői:

A gyermek növekedése fokozatosan, szakaszosan halad előre, telítődési és nyúlási időszakok
váltják egymást.
Testmagassága az óvodáskor első éveiben lassan, majd 5-6 éves korban ugrásszerűen
növekszik.
A testi fejlődés eredménye az első alakváltozás,
 A törzs hengeres alakja megszűnik,
 A végtagok hosszabbak lesznek,
 Izmok és ízületek teljesen kirajzolódnak,
 Kialakulnak a gerincoszlop görbületei,
3 éves korban fejlődésnek indul a csontrendszer csontosodása,s megerősödésével együtt jár a
gyermek mozgásterének kiszélesedése, aktivitásának fokozódása.

Étkezés:
Fő szempont, hogy megkapja a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot.
Ha a bejutatott tápanyagok több energiát tartalmaznak, mint amennyit aznap elhasználnak,
akkor a többlet elraktározódik. Ezért lesz a túltáplált gyerek kövér, ha viszont a bejutatott
tápanyag kevesebb, mint amennyire a szervezetnek szüksége van, akkor a hiányt a szervezet a
raktárakból pótolja, ezért fogyni fog.
Helyes táplálás szabályai:
 Megfelelő arányban fogyasszon a gyerek a tápanyagokból,
 Fehérjéből kell fogyasztani a napi energiaszükséglet legalább 12%-át , legalább
1g/testsúly-kilogramm (1/3-a a napi mennyiségnek) állati fehérje legyen. (hal, hús,
tojás).2/3-a pedif növényi fehérje legyen (bab, hüvelyesek, burgonya, szója, rizs).
  A zsírt kerüljük, a napi energiaszükségletünk legfeljebb 30%-át fedezzük vele,ezen
belül is a növényi olajokat (margarin, olaj) részesítsük előnyben. A napi zsírfelvétel
ne haladja meg a napi 1 g-ot/testsúlykilógammonként.
 Szénhidrátformában vigyük be a napi energiamennyiség 55-60%-át, 4-5 g=tskg
 Kerüljük a cukrot, cukros ételekete, inkább gyümölcsök, főzelékek, magas
rosttartalmú, teljes kiörlésű gabonakészítményeket fogyasszon a gyerek.
 Vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdag legyen az étrend.
 Zöldséget, gyümölcsöt naponta egyen.
 Inkább többször, kevesebbet együnk.
 Naponta figyeljünk a megfelelő folyadékfogyasztásra.

Táplálkozási piramis:

Étvágyat befolyásoló tényezők

Gondot kell fordítani az ételek:
Színére (minél színesebb, annál étvágygerjesztőbb a kisgyermek számára),
állagára,, tálalásra,

Problémát okozhat:
Exudatív alkat,
A gyermekek külső ingerekre exudációval (váladékozás, gyulladás) válaszolnak.
Bőrük, nyálkahártyájuk gyakran hurutos,
Hízásra hajlamos és sovány gyerekek is tartoznak ide A kövérek:
 Bőre tésztatapintatú,
 A külvilág kevésbé érdekli őket,
 Só-és vízháztartásuk könnyen felborul,
 Gyakran fordul elő náluk ekcéma.
Diétával befolyásolható, lisztféleségeket ki kell hagyni, a túltáplálás elkerülése érdekében

Allergia?
Táplálékallergia esetén hasmenés és bőrtünetek jelentkezhetnek
Allergiát válthat ki:
 Tehéntej,Tojás,Hal,Földieper, málna

Neuropathiás gyermek
 Nehezen táplálhatók,
 Gyakran hánynak,
 Kólikás fájdalmaik vannak,
 A külvilág iránt hevesen érdeklődnek.
A legjobb lenne számukra a nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megteremtése,
Azonban a neuropátiás gyerekek környezete is többnyire neuropátiás, ezért ezt megvalósítani
nagyon nehéz.
a nevelő lehetőségei a szemléletformálás érdekében

az életritmus és az egészség összefüggései a jelen társadalmában

a mozgásszegény életmód és az egészség összefüggései

- Személyi gondozás
a divat és az öltözködés kapcsolata
a nevelési intézmény feladata, lehetőségei, szemléletformáló szerepe ezzel kapcsolatban
a humanista értékek közvetítésével vélemény megfogalmazása

Kommunikáció és konfliktuskezelés
- Kommunikációs alapismeretek
a tömegkommunikáció befolyásoló, személyiségfejlesztő hatása
a tömegkommunikáció hatása a nevelési folyamatban
a kongruencia fogalma
a megjelenés (öltözködés, hajviselet, smink, ékszerek, kiegészítők)
kommunikációs értéke
a kommunikációs gátak, a kommunikációs zavarok okai
a hatékony nevelői kommunikáció szerepe a személyiségfejlesztés
folyamatában
az infokommunikációs (IKT) eszközök hatása az emberi kapcsolatokra, a
közvetlen
kommunikációra

A konfliktus, konfliktuskezelés

Fogalma :A „konfliktus” a latin confictus szóból származik, ami fegyveres összeütközést

jelent, de a mindennapi szóhasználatban az emberi összeütközés szinonimájaként használjuk
Szociológiai szempontból:
 Azon társadalmi helyzetek vagy folyamatok, amelyekben két vagy több személy vagy
csoport között érdekellentét van, amely érzelmi és/vagy szándékbeli ellentétben,
időnként ellenséges interakcióban is kifejeződik
Pszichológiai szempontból:
 Aktív frusztrációt jelent.
 Minden választás feszültséggel jár.
 A konfliktusok a krízishez hasonlóan a döntés, a választás problémáját jelentik,
frusztrációt okoznak
Akkor beszélünk konfliktusról, amikor két vagy több ember között:
 Viselkedésük akadályozza egyikük vagy másikuk igényeinek érvényesítését pl. játék,
 Amikor az értékrendjük különböző, pl. jövőre irányultság, személyes kapcsolatok,
önértékelés, ész-érv vagy testi erőszak.
Megnyilvánulásaik szerint lehetnek
 Szóbeliek és cselekedetiek (nem racionális, nehezen megmagyarázható
  Rejtettek és nyíltak.
A konfliktusok típusai
Konfliktushoz vezethet bármilyen:
 egyet nem értés,
 ellentmondás,
 összeegyeztethetetlenség.
Célkonfliktus – érdekek eltérése
Kognitív konfliktus – különböző meggyőződések, hiedelmek, értékek
összeegyeztethetetlensége.
Érzelmi-affektív konfliktus – a dolgok iránti eltérő attitűd ellentmondásai
Szintje szempontjából
 Belső (intrapszichés)
 Személyközi (interperszonálisCsoportok közötti
 Országos, nemzetközi konfliktusok
 Szervezeti, társadalmi szintű (pl. etnikai)
Kimenetel szempontjából lehet
 Destruktív konfliktusok: érzelmileg telített helyzetet, védekező, blokkoló magatartást
eredményeznek.
 Konstruktív konfliktusok: bátorítják a kreativitást, leválasztják a problémát az
egyénről, enyhítik a feszültséget, érdemi problémamegoldást tesznek lehetővé
Konfliktushelyzetben az ember viselkedését az
 Önérvényesítés = mennyire tudja hatalmát, anyagi eszközeit, személyes vonzerejét
mozgósítani, hogy az ő szempontjai érvényesüljenek, akár a másik fél rovására is
 Önalávetés = milyen mértékben képes feladni saját törekvését annak érdekében, hogy
a másik ember akarata, vágya stb. érvényesüljön.
 Konfliktus helyzetben az ember viselkedését e kettő aránya szabja meg
Konfliktusok különböző életkorokban
 Csecsemőkor (1 év) – alapvető bizalom -bizalmatlanság.
 Kisgyermekkor (2-3 év) – önállóság - kétségbeesés (bizonytalanság
 Óvodáskor (3-5 év) –kezdeményezés– bűntudat.
 Iskoláskor (6-11 év) – kompetencia - önalávetés (kisebbrendűség).
 Pubertás (12-20 év) – identitás – szerepdiffúzió.
 Fiatal felnőttkor (25 év)- intimitás – izoláció.
 Felnőttkor (60 év) – alkotókészség – stagnálás („megfeneklettség”)
 Késői felnőttkor (időskor)- integritás-kétségbeesés.
Konfliktuskezelés érdekérvényesítés alapú megközelítése
 Elkerülő „nincs út – nincs győzelem
 Versengő (önérvényesítő) „az én utam – én győztem
 Alkalmazkodó (önalávető) „a te utad – én vesztettem
 Kompromisszumkereső (feltételezi az együttműködést, a kölcsönös bizalmat, az
igazságosságot) „fél út – fél győzelem
 Problémamegoldó (együttműködő, konstruktív, közös megegyezéssel egyeztetnek
érdekeket, szükségleteket, szándékokat) „a mi utunk – mindketten győztünk
A beavatkozás módja a konfliktuskezelés lehetőségei
A konfliktusfeloldás háromlépcsős folyamata:
1. Tisztelettel bánunk a partnerrel.
 2. Addig figyelünk, amíg „meg nem tapasztaljuk a másik oldalt”, és visszajelezzük a közöltek
tartalmát, az érzelmeket és az okfejtést.
3. Röviden megfogalmazzuk saját véleményünket, érzelmeinket és igényeinket,
 kerüljük el az érzelmi töltéssel rendelkező szavakat, a pozitív-negatív minősítéseket,
 azt mondjuk, amit gondolunk, és gondoljuk komolyan, amit mondunk (óvakodjunk a
szélsőséges kijelentésektől),
 tárjuk fel érzelmeinket.
 Carl Rogers - féle szabály Mindenki csak azután juttathatja kifejezésre érveit, miután
előbb újból és pontosan megfogalmazta az előtte beszélő gondolatait, érzelmeit, valamint
mindezt az említett személy megelégedésére tette
Megoldás
 Vádaskodás helyett használj én-üzeneteket!
„Én mérges vagyok, mert…”; Engem bánt az, hogy…” Ne azzal dobálózz, hogy „Te
mindig…”; „Te sosem…” Ne mondd azt a partnerednek, hogy tudod mit gondol, mit érez,
mert nem vagy gondolatolvasó, majd ő elmondja neked.
 Ne a partnered bíráld, hanem a viselkedését! Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt
mondjuk, „idegesítesz engem”, ami arra utal, hogy egyenesen vele van problémád.
 Ismerd be, ha valamiben te voltál a hibás, és mindig bocsáss meg, ha a partnered hibázott.
Ne játszd a sértődötted, ne büntesd hallgatással
Thomas Gordon az iskolai konfliktusok területén a konfliktusmegoldásoknak három
módszerét különböztette meg.
 Tekintélyelvűség: Én (tanár) nyerek és te (diák) veszítesz.
 Engedékenység Én (tanár) veszítek és te (diák) nyersz.
 Vereségmentesség: Én is (tanár) nyerek és te is (diák) is nyersz

Lefutás szempontjából két jellegzetes konfliktusforma

 Egyre nagyobb amplitúdóval a konfliktus
 kiéleződik vagy
 megoldatlan marad,
 Csillapuló amplitúdóval a
 megegyezés irányába vezet,
problémamegoldással, a konfliktus érdemi lezárásával kecsegtet

A konfliktus előnyei
A konfliktusok elsősorban mozgósítanak, serkentenek, a személyiséget érlelik.
 Fejleszti a kreativitást.
 Technológiai fejlődést (bérek emelése, gépesítés),
 A konfrontáció a megújulás egyik szükséges adaléka,
 Mindenkiben sokkal nagyobb mértékben tudatosulhat saját identitása.
 Eszköze lehet a résztvevők saját, belső konfliktusuk kezelésének.
 A probléma megfogalmazása illetve feldolgozása szükségessé és lehetővé teszi a
helyzet újraértékelését, az új fejlesztési irányok kialakítását

Fokozataik vagy súlyosságuk szerint:

 a nézeteltéréstől a kapcsolataink megváltoztatási kényszerűségén túl egészen a
kapcsolat megszüntetéséig terjedhet.
A konfliktushoz való viszonyulás
A minták szerepe fontos:
 Család,
 Iskola
 A minták beépülnek a viselkedésünkbe.
 (alkoholista apa – konfliktus - ital=más
 konfliktuskezelési eljárást nem ismer)
A konfliktuskezelés hibás formái Nem cselekszünk, amikor kellene,
 Tagadunk, támadunk, lehurrogjuk a másikat,
 Leegyszerűsítjük az esemény bonyolultságát,
 Nem akarunk, merünk a kellemetlenséggel szembesülni.
 Cselekszünk, amikor nem kellene (ott látunk megoldást, ahol nincs pl.:
 - világmegváltás,
 - fantáziálás (elköltözés, új iskola- nem vesszük figyelembe a kompromisszumkötés
szükségességét).

 Nem a megfelelő szinten cselekszünk, azaz nem értjük a másik mozgatórugóit,
érdekeit, ott teszünk erőfeszítést, ahol a probléma megoldható, elbeszélünk egymás
mellett.
 A konfliktusok kreatív megközelítése
 Ha valami nem úgy történik, ahogyan szeretnénk, különféle módon reagálhatunk:
 Kiléphetünk a helyzetből.
 Kioktathatjuk a szerintünk nem megfelelően viselkedő másik felet.
 Megsértődhetünk.
 Szemet szemért, fogat fogért!
 (elégtétel, bosszú, önbíráskodás)- törvények!
 Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel!
 (a megbocsátani tudás, az irgalom nagy érték)
 Kard által vész, ki kardot ragad! (kölcsönösségen alapul, kölcsönös érdek, hogy
szabályozzuk dolgainkat, megegyezzünk, betartsuk a törvényeket. Igyekezzünk úgy
viselkedni másokkal, ahogyan azt magunkkal szemben elvárjuk.)
 A konfliktuskezelés előfeltétele Önbecsülés és mások megbecsülése.
 Készség a meghallgatásra és a megértésre.
 Beleérzés képessége.
 Önérvényesítés erőszak nélkül.
 Együttműködés.
 Nyitottság és kritikai gondolkodás.
 Fantázia, kreativitás.
 Versenyszellem (vitatkozás) helyett együttműködés (odafigyelés).
 Ha meg akarjuk oldani a konfliktust, akkor az „ellenség” felé úgy kell közeledni,
mintha barát volna!
 Az érzelmi, lelki problémák kommunikációs megoldása: konfliktusfeloldásA
konfliktusmegoldás előtt foglalkoznunk kell az erős érzelmekkel!
 A módszer a konfliktust irányító, egyszerű kommunikációs szabályok halmaza
 A konfliktusfeloldás háromlépcsős folyamata:
 1. Tisztelettel bánunk a partnerrel.
  2. Addig figyelünk, amíg „meg nem tapasztaljuk a másik oldalt”, és visszajelezzük a
közöltek tartalmát, az érzelmeket és az okfejtést.
 3. Röviden megfogalmazzuk saját véleményünket, érzelmeinket és
igényeinketkerüljük el az érzelmi töltéssel rendelkező szavakat, a pozitív-negatív
minősítéseket,
 azt mondjuk, amit gondolunk, és gondoljuk komolyan, amit mondunk (óvakodjunk a
szélsőséges kijelentésektől),
 tárjuk fel érzelmeinket.
 Carl Rogers - féle szabályMindenki csak azután juttathatja kifejezésre érveit, miután
előbb újból és pontosan megfogalmazta az előtte beszélő gondolatait, érzelmeit,
valamint mindezt az említett személy megelégedésére tette.” Alapszabály a
megoldáshozAzonosítsuk és tudatosítsuk saját kedvenc stílusunkat (eredményre jutok-
e az eddig bevált módszerekkel, vagy változtatni kell?)
 Legyünk kreatívak és képesek saját kommunikációs repertoárunk bővítésére
(kommunikációs készségfejlesztés).
 Értsük meg a konfliktust körülvevő összefüggéseket (rendszerezés,
rendszerszemléletű, ökológiai megközelítés)
 Legyünk képesek megbocsátani.
 Megoldás Vádaskodás helyett használj én-üzeneteket!
 „Én mérges vagyok, mert…”; Engem bánt az, hogy…” Ne azzal dobálózz,
hogy „Te mindig…”; „Te sosem…” Ne mondd azt a partnerednek, hogy tudod mit
gondol, mit érez, mert nem vagy gondolatolvasó, majd ő elmondja neked.
 Ne a partnered bíráld, hanem a viselkedését!
 Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt mondjuk, „idegesítesz engem”, ami arra utal,
hogy egyenesen vele van problémád.
 Ismerd be, ha valamiben te voltál a hibás, és mindig bocsáss meg, ha a partnered
hibázott. Ne játszd a sértődötted, ne büntesd hallgatással. Két ember soha nem fog
egyetérteni abszolút mindenben, de nem is olyan fontos, hogy mindig egyetértsenek

Konfliktusmegoldások elemzése, véleményezése

Fogalma :A „konfliktus” a latin confictus szóból származik, ami fegyveres összeütközést
jelent, de a mindennapi szóhasználatban az emberi összeütközés szinonimájaként használjuk
Szociológiai szempontból:
 Azon társadalmi helyzetek vagy folyamatok, amelyekben két vagy több személy vagy
csoport között érdekellentét van, amely érzelmi és/vagy szándékbeli ellentétben,
időnként ellenséges interakcióban is kifejeződik
Pszichológiai szempontból:
 Aktív frusztrációt jelent.
 Minden választás feszültséggel jár.
 A konfliktusok a krízishez hasonlóan a döntés, a választás problémáját jelentik,
frusztrációt okoznak
Akkor beszélünk konfliktusról, amikor két vagy több ember között:
 Viselkedésük akadályozza egyikük vagy másikuk igényeinek érvényesítését pl. játék,
 Amikor az értékrendjük különböző, pl. jövőre irányultság, személyes kapcsolatok,
önértékelés, ész-érv vagy testi erőszak. .
A konfliktusok típusai
Konfliktushoz vezethet bármilyen:
 egyet nem értés,
 ellentmondás,
összeegyeztethetetlenség
A konfliktusok típusai
Konfliktushoz vezethet bármilyen:
 egyet nem értés,
 ellentmondás,
 összeegyeztethetetlenség.
Szintje szempontjából
 Belső (intrapszichés)
 Személyközi (interperszonálisCsoportok közötti
 Országos, nemzetközi konfliktusok
 Szervezeti, társadalmi szintű (pl. etnikai)
Kimenetel szempontjából lehet
 Destruktív konfliktusok: érzelmileg telített helyzetet, védekező, blokkoló magatartást
eredményeznek.
 Konstruktív konfliktusok: bátorítják a kreativitást, leválasztják a problémát az
egyénről, enyhítik a feszültséget, érdemi problémamegoldást tesznek lehetővé
Konfliktushelyzetben az ember viselkedését az
 Önérvényesítés = mennyire tudja hatalmát, anyagi eszközeit, személyes vonzerejét
mozgósítani, hogy az ő szempontjai érvényesüljenek, akár a másik fél rovására is
 Önalávetés = milyen mértékben képes feladni saját törekvését annak érdekében, hogy
a másik ember akarata, vágya stb. érvényesüljön.
 Konfliktus helyzetben az ember viselkedését e kettő aránya szabja meg
Konfliktusok különböző életkorokban
 Csecsemőkor (1 év) – alapvető bizalom -bizalmatlanság.
 Kisgyermekkor (2-3 év) – önállóság - kétségbeesés (bizonytalanság
 Óvodáskor (3-5 év) –kezdeményezés– bűntudat.
 Iskoláskor (6-11 év) – kompetencia - önalávetés (kisebbrendűség).
 Pubertás (12-20 év) – identitás – szerepdiffúzió.
 Fiatal felnőttkor (25 év)- intimitás – izoláció.
 Felnőttkor (60 év) – alkotókészség – stagnálás („megfeneklettség”)
 Késői felnőttkor (időskor)- integritás-kétségbeesés.
Konfliktuskezelés érdekérvényesítés alapú megközelítése
 Elkerülő „nincs út – nincs győzelem
 Versengő (önérvényesítő) „az én utam – én győztem
 Alkalmazkodó (önalávető) „a te utad – én vesztettem
 Kompromisszumkereső (feltételezi az együttműködést, a kölcsönös bizalmat, az
igazságosságot) „fél út – fél győzelem
 Problémamegoldó (együttműködő, konstruktív, közös megegyezéssel egyeztetnek
érdekeket, szükségleteket, szándékokat) „a mi utunk – mindketten győztünk
A beavatkozás módja a konfliktuskezelés lehetőségei
A konfliktusfeloldás háromlépcsős folyamata:
 1. Tisztelettel bánunk a partnerrel.
2. Addig figyelünk, amíg „meg nem tapasztaljuk a másik oldalt”, és visszajelezzük a közöltek
tartalmát, az érzelmeket és az okfejtést.
3. Röviden megfogalmazzuk saját véleményünket, érzelmeinket és igényeinket,
 kerüljük el az érzelmi töltéssel rendelkező szavakat, a pozitív-negatív minősítéseket,
 azt mondjuk, amit gondolunk, és gondoljuk komolyan, amit mondunk (óvakodjunk a
szélsőséges kijelentésektől),
 tárjuk fel érzelmeinket.
 Carl Rogers - féle szabály Mindenki csak azután juttathatja kifejezésre érveit, miután
előbb újból és pontosan megfogalmazta az előtte beszélő gondolatait, érzelmeit, valamint
mindezt az említett személy megelégedésére tette
Megoldás
 Vádaskodás helyett használj én-üzeneteket!
„Én mérges vagyok, mert…”; Engem bánt az, hogy…” Ne azzal dobálózz, hogy „Te
mindig…”; „Te sosem…” Ne mondd azt a partnerednek, hogy tudod mit gondol, mit érez,
mert nem vagy gondolatolvasó, majd ő elmondja neked.
 Ne a partnered bíráld, hanem a viselkedését! Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt
mondjuk, „idegesítesz engem”, ami arra utal, hogy egyenesen vele van problémád.
 Ismerd be, ha valamiben te voltál a hibás, és mindig bocsáss meg, ha a partnered hibázott.
Ne játszd a sértődötted, ne büntesd hallgatással
Thomas Gordon az iskolai konfliktusok területén a konfliktusmegoldásoknak három
módszerét különböztette meg.
 Tekintélyelvűség: Én (tanár) nyerek és te (diák) veszítesz.
 Engedékenység Én (tanár) veszítek és te (diák) nyersz.
 Vereségmentesség: Én is (tanár) nyerek és te is (diák) is nyersz

Lefutás szempontjából két jellegzetes konfliktusforma
 Egyre nagyobb amplitúdóval a konfliktus
 kiéleződik vagy
 megoldatlan marad,
 Csillapuló amplitúdóval a
 megegyezés irányába vezet,
problémamegoldással, a konfliktus érdemi lezárásával kecsegtet
 A konfliktusfeloldás háromlépcsős folyamata:
 1. Tisztelettel bánunk a partnerrel.
 2. Addig figyelünk, amíg „meg nem tapasztaljuk a másik oldalt”, és visszajelezzük a
közöltek tartalmát, az érzelmeket és az okfejtést.
 3. Röviden megfogalmazzuk saját véleményünket, érzelmeinket és
igényeinketkerüljük el az érzelmi töltéssel rendelkező szavakat, a pozitív-negatív
minősítéseket,
 azt mondjuk, amit gondolunk, és gondoljuk komolyan, amit mondunk (óvakodjunk a
szélsőséges kijelentésektől),
 tárjuk fel érzelmeinket.
 Carl Rogers - féle szabályMindenki csak azután juttathatja kifejezésre érveit, miután
előbb újból és pontosan megfogalmazta az előtte beszélő gondolatait, érzelmeit,
valamint mindezt az említett személy megelégedésére tette.” Alapszabály a
 megoldáshozAzonosítsuk és tudatosítsuk saját kedvenc stílusunkat (eredményre jutok-
e az eddig bevált módszerekkel, vagy változtatni kell?)
 Legyünk kreatívak és képesek saját kommunikációs repertoárunk bővítésére
(kommunikációs készségfejlesztés).
 Értsük meg a konfliktust körülvevő összefüggéseket (rendszerezés,
rendszerszemléletű, ökológiai megközelítés)
 Legyünk képesek megbocsátani.
 Megoldás Vádaskodás helyett használj én-üzeneteket!
 „Én mérges vagyok, mert…”; Engem bánt az, hogy…” Ne azzal dobálózz,
hogy „Te mindig…”; „Te sosem…” Ne mondd azt a partnerednek, hogy tudod mit
gondol, mit érez, mert nem vagy gondolatolvasó, majd ő elmondja neked.
 Ne a partnered bíráld, hanem a viselkedését!
 Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt mondjuk, „idegesítesz engem”, ami arra utal,
hogy egyenesen vele van problémád.
 Ismerd be, ha valamiben te voltál a hibás, és mindig bocsáss meg, ha a partnered
hibázott. Ne játszd a sértődötted, ne büntesd hallgatással. Két ember soha nem fog
egyetérteni abszolút mindenben, de nem is olyan fontos, hogy mindig egyetértsenek

a konfliktus közvetlen és közvetett okainak feltérképezése

a konfliktuskezelő stratégiák előnyei és hátrányai

A konfliktus fogalma és fajtái

A konfliktus meghatározására az ókor filozófusai óta történnek próbálkozások.
A latin confligere azt jelenti, összecsap, amely összecsapás történhet egy egyénen vagy
csoporton belül, illetve személyek és csoportok között gondolatban, érzésben, szükségletben,
vagy viselkedésben. A felek között feszültség van, és legalább egy résztvevő közülük azt
érzékeli, hogy szükségletei nem tudnak kielégülni. A konfliktusok, ellentétek alapja tehát
gyakran valamilyen ki nem elégült szükséglet.
A konfliktusok lehetnek destruktívak, amikor legalább ez egyik fél érdekei sérülnek, és
általában komolyabb hatalmi különbség, vagy bizalomhiány van a felek között. A konfliktus
ugyanakkor lehet konstruktív, építő jellegű is, ha sikerül kihasználni a benne rejlő
lehetőségeket. Ilyenkor van egyet nem értés, vita, de a részt vevő felek ezzel együtt is arra
törekednek, hogy találjanak olyan megoldást, ami mindenki számára megfelelő. Ezt a fajta
hozzáállást nyerő-nyerő, vagy win-win megoldásnak is nevezik.

A konfliktuskezelés fajtái
Az, hogy egy adott konfliktusra hogyan reagálunk, igen sokféle lehet. Nézzünk egy listát,
amely segít feltérképezni a konfliktusmegoldási módokat, melyek között szerepelhet
harmadik fél bevonása is. Ezek közül vannak olyan megoldási módok, amelyek nagyobb
eséllyel rontják a helyzetet, és olyanok, amelyek nagyobb eséllyel segítenek a megoldásban.
 Elkerülés – a felek a bennük rejlő félelmek miatt elkerüljük a kommunikációt, a
konfliktust
 Független döntés – a felek közül az egyik kommunikáció nélkül elkezd valamit
megvalósítani
 Tárgyalás – a felek leülnek egymással megbeszélni a lehetséges megoldásokat
 Mediáció – a felek bevonnak egy pártatlan személyt, aki segít a kommunikálásban
 Arbitráció – a felek bevonnak egy pártatlan személyt, aki döntést hoz számukra
 Litigáció – a felek bírósági eljárás keretében próbálnak megegyezésre jutni

A konfliktuskezelés folyamata
A megfelelő kommuniká ció s stílus – lá sd asszertív kommuniká ció  – haszná lata mellett
nem á rt, ha tisztá ban vagyunk egy lehetséges konfliktuskezelési folyamattal. Íme:
1. A probléma (konfliktus) meghatá rozá sa.
2. É rzéseink és szü kségleteink feltá rá sa.
3. A lehetséges megoldá s keresése.
4. A megoldá sok értékelése.
5. A megfelelő megoldá s kivá lasztá sa (dö ntés).
6. A megoldá s megvaló sítá sa.
7. A megoldá s eredményességének utó lagos értékelése.

Thomas Gordon az iskolai konfliktusok területén a konfliktusmegoldásoknak három

módszerét különböztette meg.
Tekintélyelvűség
 Én (tanár) nyerek és te (diák) veszítesz.
Engedékenység
 Én (tanár) veszítek és te (diák) nyersz.
Vereségmentesség
Én is (tanár) nyerek és te is (diák) is nyersz

Thomas-Kilmann konfliktuskezelés stratégiái

 Elkerülő
 Alacsony önérvényesítés és alacsony együttműködés jellemzi. Nincs, vagy alacsony a
nyeresége a helyzetben.
Versengő
 Magas önérvényesítés és alacsony együttműködés jellemzi. Magas saját nyereséget
akar elérni.
Alkalmazkodó
 Alacsony önérvényesítés, magas együttműködés jellemzi. Ebben a helyzetben a másik
nyer.
Kompromisszumkereső
 Közepes szintű önérvényesítés és együttműködés jellemzi. A már elfogadható közös
nyereségre törekszik.
Problémamegoldó
 Magas önérvényesítés és magas együttműködés jellemzi. A közös nyereséget próbálja
maximalizálni.
Mindegyik stratégiának megvannak a maga erősségei és gyengeségei, amelyek különböző
helyzetekben remekül használhatóvá teszik mindegyik stratégiát.
Egy konfliktus megoldásában gyakran segít, ha meghatározzuk a szereplők
konfliktusmegoldási stratégiáját.

Konstruktív konfliktuskezelés
A konstruktív konfliktusok megoldási feltételeit Morton Deutsch tizenkét pontban foglalta
össze.
1. A felek tudják meghatározni, hogy milyen típusú konfliktusban vesznek részt.
2. Legyenek tudatában az erőszak okainak és következményeinek, ismerjenek
alternatívákat az erőszakra.
3. Ne kerüljék el, hanem vállalják a konfliktust.
4. Tiszteljék önmagukat és partnerüket, tiszteljék önmaguk és partnerük szükségleteit.
5. Tudjanak különbséget tenni az érdekek és az általuk képviselt álláspontok között.
6. Tanulmányozzák kölcsönösen egymás érdekeit, hogy azonosítani tudják a közös és
összeegyeztethető érdekeket.
7. Úgy közelítsék meg egymás konfliktusban álló érdekeit, mint az együttműködés által
megoldható problémát.
8. Figyeljenek egymás kommunikációjára, próbálják meg minél érthetőbben közölni az
információkat.
9. Kontrollálják egymás szubjektivitását, sztereotípiáit, hamis ítéleteit, percepcióit,
amelyek az akut konfliktusok gyakori tartozékai.
10. Fejlesszék önmaguk konfliktuskezelő képességeit.
11. Legyen reális önismeretük, ismerjék saját reakcióikat konfliktushelyzetekben.
12. A konfliktuskezelés folyamatában maradjanak mindvégig erkölcsös emberek.

Konfliktuskezelési módszerek
A konfliktusok megoldásának eredményessége szerint Benedek István a konfliktuskezelési
módszereket három csoportba osztja.
Minimális hatékonyságú módszerek
 Távolról szemlélés („nem lehet beleszólni”); beletörődés; ráhagyja a másik félre;
kényszerítés; halogatás; meggyőzés; megvásárlás; koalíciók alkotása.
Közepes hatékonyságú módszerek
 Szétválasztás, redukció; átadás a felettesnek vagy más részben érintettnek; másokkal
próbálja megvalósíttatni elképzelését; nyílt verseny alkalmazása; segítségkérés.
Leghatékonyabb módszerek
 A konfliktushelyzet tisztázása; önelemzés; a munkacsoport átszervezése; a közös cél
megtalálása.

Nyílt kommunikáció
Az egyik leghatékonyabb, konstruktív konfliktuskezeléshez vezető út a nagyobb
tudatosság saját magunkkal kapcsolatban. Ne reagáljunk csípőből, hasonlítsuk
viselkedésünket valóban fontos céljainkhoz, vegyük fel a másik perspektíváját – ezek
rendkívül sokat fognak segíteni. Ha sikerül reflektálnunk gondolatainkra, céljainkra,
érzelmeinkre, viselkedésünkre, sokkal valószínűbb, hogy objektíven látjuk saját magunkat, és
nyilván nagyobb esélyünk lesz hosszú távú céljainkkal, és a kapcsolati alapszabályokkal
összhangban eljárni. A nyílt kommunikáció saját magunkkal tehát alapvető fontosságú.

Konfliktuskezelés – nyílt kommunikáció

A nyílt kommunikáció a másik féllel is nagyban hozzásegít a hatékony
konfliktusmegoldáshoz. Néhány jó tanács, ami hatékonyabb konfliktuskezeléshez vezet:
1. Ne hozz fel komoly megbeszélendő problémákat, amikor valaki stresszes, vagy siet.
Ha valami fontos, jelöljetek ki egy megfelelő helyet és időt a megbeszélésre.
2. Hagyd, hogy a beszélő elmondja a mondandóját, ne szakítsd félbe.
3. Amikor a másik beszél, figyelj rá, és ezt tudasd is bólogatással, hümmögéssel, vagy
akár szavakkal: “Értem.” “Ha jól értem akkor azt mondod, hogy az új autó vásárlása
azért lenne fontos, mert egyre több javítanivaló van a régin és folyamatosan csak veszít
az értékéből.“
4. Ha nem érted, hogy mit akart ezzel mondani a másik fél, kérdezz vissza.

A konfliktuskezelés hibás formái Nem cselekszünk, amikor kellene,

 Tagadunk, támadunk, lehurrogjuk a másikat,
 Leegyszerűsítjük az esemény bonyolultságát,
 Nem akarunk, merünk a kellemetlenséggel szembesülni.
 Cselekszünk, amikor nem kellene (ott látunk megoldást, ahol nincs pl.:
 - világmegváltás,
 - fantáziálás (elköltözés, új iskola- nem vesszük figyelembe a kompromisszumkötés
szükségességét).
 Nem a megfelelő szinten cselekszünk, azaz nem értjük a másik mozgatórugóit,
érdekeit, ott teszünk erőfeszítést, ahol a probléma megoldható, elbeszélünk egymás
mellett.
 A konfliktusok kreatív megközelítése
 Ha valami nem úgy történik, ahogyan szeretnénk, különféle módon reagálhatunk:
 Kiléphetünk a helyzetből.
 Kioktathatjuk a szerintünk nem megfelelően viselkedő másik felet.
 Megsértődhetünk.
 Szemet szemért, fogat fogért!
 (elégtétel, bosszú, önbíráskodás)- törvények!
 Aki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel!
 (a megbocsátani tudás, az irgalom nagy érték)
 Kard által vész, ki kardot ragad! (kölcsönösségen alapul, kölcsönös érdek, hogy
szabályozzuk dolgainkat, megegyezzünk, betartsuk a törvényeket. Igyekezzünk úgy
viselkedni másokkal, ahogyan azt magunkkal szemben elvárjuk.)
 A konfliktuskezelés előfeltétele Önbecsülés és mások megbecsülése.
 Készség a meghallgatásra és a megértésre.
 Beleérzés képessége.
 Önérvényesítés erőszak nélkül.
 Együttműködés.
 Nyitottság és kritikai gondolkodás.
 Fantázia, kreativitás.
 Versenyszellem (vitatkozás) helyett együttműködés (odafigyelés).
 Ha meg akarjuk oldani a konfliktust, akkor az „ellenség” felé úgy kell közeledni,
mintha barát volna!
 Az érzelmi, lelki problémák kommunikációs megoldása: konfliktusfeloldásA
konfliktusmegoldás előtt foglalkoznunk kell az erős érzelmekkel!
 A módszer a konfliktust irányító, egyszerű kommunikációs szabályok halmaza
 A konfliktusfeloldás háromlépcsős folyamata:
 1. Tisztelettel bánunk a partnerrel.
 2. Addig figyelünk, amíg „meg nem tapasztaljuk a másik oldalt”, és visszajelezzük a
közöltek tartalmát, az érzelmeket és az okfejtést.
 3. Röviden megfogalmazzuk saját véleményünket, érzelmeinket és
igényeinketkerüljük el az érzelmi töltéssel rendelkező szavakat, a pozitív-negatív
minősítéseket,
 azt mondjuk, amit gondolunk, és gondoljuk komolyan, amit mondunk (óvakodjunk a
szélsőséges kijelentésektől),
 tárjuk fel érzelmeinket.
 Carl Rogers - féle szabályMindenki csak azután juttathatja kifejezésre érveit, miután
előbb újból és pontosan megfogalmazta az előtte beszélő gondolatait, érzelmeit,
valamint mindezt az említett személy megelégedésére tette.” Alapszabály a
megoldáshozAzonosítsuk és tudatosítsuk saját kedvenc stílusunkat (eredményre jutok-
e az eddig bevált módszerekkel, vagy változtatni kell?)
 Legyünk kreatívak és képesek saját kommunikációs repertoárunk bővítésére
(kommunikációs készségfejlesztés).
 Értsük meg a konfliktust körülvevő összefüggéseket (rendszerezés,
rendszerszemléletű, ökológiai megközelítés)
 Legyünk képesek megbocsátani.
 Megoldás Vádaskodás helyett használj én-üzeneteket!
  „Én mérges vagyok, mert…”; Engem bánt az, hogy…” Ne azzal dobálózz,
hogy „Te mindig…”; „Te sosem…” Ne mondd azt a partnerednek, hogy tudod mit
gondol, mit érez, mert nem vagy gondolatolvasó, majd ő elmondja neked.
 Ne a partnered bíráld, hanem a viselkedését!
 Hajlamosak vagyunk arra, hogy azt mondjuk, „idegesítesz engem”, ami arra utal,
hogy egyenesen vele van problémád.
 Ismerd be, ha valamiben te voltál a hibás, és mindig bocsáss meg, ha a partnered
hibázott. Ne játszd a sértődötted, ne büntesd hallgatással. Két ember soha nem fog
egyetérteni abszolút mindenben, de nem is olyan fontos, hogy mindig egyetértsenek

a konfliktusok hatása az interperszonális kapcsolatokra