1.

tétel
Ismertesse a pedagógia fogalmát, célját, tárgyát, feladatát! Határozza meg a nevelés
fogalmát, mutassa ne a nevelés módszereit!

Pedagógia: komplex fogalom, magában foglalja a nevelés elméletét és gyakorlatát egyaránt,

kölcsönösen kiegészítik egymást. Görög szóból ered – Paidagogus= gyermek vezetője.
Eredetileg kísérőjét jelenti.

Kettős értelmű:
• a nevelésről szóló tudományos ismeretek összessége (neveléstudomány)
• a nevelés gyakorlati megvalósulása

E két jelentés alapján beszélhetünk pedagógiai elméletről és gyakorlatról, melyek együtt,

egymással kölcsönhatásban jelennek meg, egymástól nem elválaszthatók.

A neveléstudomány foglalkozik:
- az ember módszeres fejlesztésével
- a fejlesztés külső-belső törvényszerűségeivel
- a fejlesztés feltételeivel
- az intézményekkel

A pedagógiai célja:

Elsődlegesen a személyiség pozitív irányú fejlesztése a pedagógia és a pedagógiai munka

célja. Ezen a folyamaton belül a nevelés az ehhez a személyiségfejlődéshez vezető segítő
viselkedés. A pedagógia konkretizált célja a történelem során sok változáson ment
keresztül. A pozitív irányú személyiségfejlesztés csak az adott társadalomban ideálisnak
tartott személyiségkép ismeretében és annak mentén írható le.

A pedagógia tárgya:

A gyermek (fejlesztendő személyiség) alakításának, fejlesztésének folyamata. E folyamat

kapcsán a pedagógia tárgya lehet minden, ebben a folyamatban részt vevő szereplő,
tényező.
E személyiségfejlesztő folyamat során a pedagógia megtanítja:
• a gyermeket a valóság megismerésére, ezáltal birtokbavételére
• annak átalakítására a művelődés és közéletiség megvalósítása során
• az emberek közötti kapcsolatok eszközeire, formáira és törvényeire
• bevezeti a gyermeket az értékek világában, orientálja az értékrendszer alakulását.

Követelmény, hogy a pedagógiai elmélet mindig a pedagógiai gyakorlattal szoros kapcsolatban

fejtse ki elméleti rendszerét.

Pedagógia feladata: kutat, megállapít, rendszerez, tényeket, összefüggéseket közöl az emberek

céltudatos alakítása érdekében.

1
Pedagógiai célok 3 területe:
o kognitív (értelmi fejlesztés),
o affektív (érzelmi, akarati),
o pszicho-motoros (mozgásos elemek).

Nevelés fogalma:

Bábosik István: „a nevelés értékközvetítés- értékteremtés melynek keretében a pedagógiai

tevékenységek során konkrét érték születik az egyén konstruktív életvezetése.
A pedagógus lexikon szerint a nevelés: az a folyamat, amelyben a pedagógus által irányított
gyermeki tevékenységrendszer fejleszti az egyén képességeit, kialakul értékrendszere,
személyisége, melyek lehetővé teszik számára az egyéni-társadalmi feladatok megoldását.
A nevelés:
- tudatos
- tervszerű
- tervezett

A nevelés olyan tipikusan emberi megnyilvánulás, amely egyetlen más élőlénynél sem
tapasztalható. Jellegzetes tevékenységforma, mely az emberi társadalmakban az őskortól a
modern ipari társadalmakig minden korban nyomon követhető. A nevelés olyan szándékos és
célirányos akciók összessége, melyek az egyén fizikai, erkölcsi, értelmi fejlesztésére
irányulnak.

A nevelés színterei:
Azok az otthoni, iskolai, nevelőintézeti tevékenységek és szervezeti keretek, amelyekben
rendszeres nevelés folyik, ill. folyamatos nevelő hatás érvényesül.
Az elsődleges nevelési színtér: a család, a családi nevelés
• a család a társadalom legkisebb szociális egysége
• a családnak biológiai és szociális funkciója egyaránt van
• a családi nevelést rögtönzéseken alapuló, de mégsem teljesen spontán hatás jellemzi
• a család egy nyílt, dinamikus, nem csak egyirányú hatásrendszer

Kétfajta (szocializációs) hatása van a családi köteléknek:

• a rejtett, spontán megnyilvánuló, akaratlanul is közvetített hatások
(benyomások, tapasztalatok, a légkör jellemzői, a nevelési stílus, a kommunikáció jegyei,
melyek önkéntelenül is lenyomatot hagynak a gyermek személyiségén)
• a tudatosan irányított és közvetített nevelési hatások (gyermeknevelési elképzelések,
ideálok, a megvalósuló nevelési módszerek, mellyel a család tudatosan kísérli meg nevelni a
gyermeket)

Másodlagos nevelési színtér: a bölcsőde, óvoda, iskola

• ezeken a nevelési színtereken a nevelési hatás sokkal tervszerűbbek, kidogozottabbak
• a nevelés lehetséges módszereit, irányelveit törvények és irányelvek határozzák meg
• ezekbe az intézményekbe kerülve a gyerekeket sokszor az otthoni elvárásoktól eltérő,
jó esetben azt kiegészítő, rossz esetben azzal ellentétes hatások érik

2
• az intézményes nevelésben mindig az adott kultúra nevelési céljai jelennek meg, a
magyar közoktatást és köznevelést európai irányelvek, nemzeti célok és érdekek, és a helyi
pedagógiai irányelveket tükröző egyéb javaslatok határozzák meg
Harmadlagos nevelési színtér: civil szféra egyéb nevelési színterei
• ide tartozhat minden olyan tevékenység, szervezet, mely az emberi személyiség
fejlődésére hatással van, de nem intézményesen szervezett keretek között zajlik

De, a nevelési folyamat olyan összetett hatásrendszer, melyben tulajdonképpen mindannyian

részt veszünk, tapasztalataink, a minket körülvevő emberi közösségek, élmények mind hatással
vannak személyiségünk fejlődésére és nevelődésünkre. Neveltségünkre a család, az
intézményes nevelés és az egyéb nevelő hatású intézmények együttesen hatnak.

Nevelés célja: a nevelő által meghatározott elvárásokat szem előtt tartva, egyre magasabb
szintre juttatni a nevelteket. Legfontosabb cél a konstruktív életvezetésre való nevelés.
A nevelési célnak kettős funkciója van:
- előírja a neveltek számára a követelményeket
- meghatározza a nevelők számára a feladatokat

A nevelés egyik legfontosabb célja a konstruktív életvezetés kialakítása.

A konstruktív életvezetés olyan életvitel, amely szociálisan értékes, de ugyanakkor
egyénileg is eredményes. Így megfelel az érték kettős kritériumának, vagyis egyfelől
közösségfejlesztő jellegű, másrészt az egyén fejlődését is elősegíti, vagyis egyben önfejlesztő
jellegű is. A konstruktív életvezetés a konstruktív tevékenységformákban nyilvánul meg
(pl. munka-, tanulásszeretet, segítőkészség).

A nevelés legvégső célja pedig az autonóm erkölcsiség (autonóm moralitás) kialakítása.

A társadalom által elvárt magatartási formákat, tevékenységeket az egyén nem külső hatásra,
hanem hivatástudatból, belső késztetés alapján végzi.

A nevelés folyamata:
A folyamat általában az időben egymás után végbemenő történések, változások egysége,
összefüggő, egymással kapcsolatban lévő láncolatok egymásutánja. A változások
történhetnek elő- és utóidejűségben is. A nevelés komplex folyamat, hatnak benne
biológiai, fiziológiai és társadalmi törvényszerűségek egyaránt.
Az intézményes nevelés: amelyben a pedagógus által irányított gyermeki
tevékenységrendszer fejleszti az egyén képességeit. A fejlesztő hatások révén kialakul
értékrendszere, személyisége, amelyek lehetővé teszik számára az egyéni és társadalmi
feladatok megoldását. A nevelési folyamat azon hatások összessége, melyeknek célja, hogy
az egyént életfeladatai megoldására képessé tegye.

A nevelés lényeges tartalmi jegyei, melyek meg kell, hogy jelenjenek a nevelési
folyamatban. ( Vagyis ezeknek meg kell történniük, ha a nevelési folyamatban sikert
szeretnénk elérni):
fejlődés, fejlesztés, hatás, tervezés, irányítás, tevékenység

A módszer tudományos értelemben mindig valamely célhoz elvezető tudatos eljárás. A

nevelési módszerek a nevelési folyamat legdinamikusabb komponensei, helyes kiválasztásuktól
sokszor a nevelés sikere, hatékonysága függ. A nevelési eljárás a nevelési módszer konkrét
alkalmazását jelenti meghatározott körülmények között.

3
A nevelés legalapvetőbb módszerei: követelés, meggyőzés, gyakorlás, példaadás, jutalmazás,
ellenőrzés. A nevelés módszereinek hatékonyságát fokozza a közösség.

Módszerek csoportosítása:

1) Közvetlen (direkt) nevelési módszerek: Az ilyen nevelési módszerek alapvető

jellemzője, hogy a nevelő közvetlenül hat a neveltre.

2) A szokások kialakítását szolgáló módszerek : követelés, gyakoroltatás, segítségadás,

ellenőrzés, ösztönzés.

3) Indirekt (közvetett) nevelési módszerek: Az ilyen nevelési módszerek

alkalmazásakor a nevelő a közösség számára jelöli ki a feladatot – felhasználva a
kortárskapcsolatok és közösség dinamikáját – így a közösségen keresztül hat a neveltre.

A nevelés módszerei:
A módszer tudományos értelemben mindig valamely célhoz elvezető tudatos eljárás. A nevelési
módszerek a nevelési folyamat legdinamikusabb komponensei, helyes kiválasztásuktól sokszor
a nevelés sikere, hatékonysága függ. A nevelési eljárás a nevelési módszer konkrét alkalmazását
jelenti meghatározott körülmények között.
Bábosik István a nevelési módszereket 2 nagy csoportra, közvetett és közvetlen módszerekre
osztja.
Közvetlen: a nevelő közvetlenül hat a gyermekre, minden áttételezés nélkül (személyes
példájával, kifejezett kérésével, utasításával, stb.)
Közvetett: ekkor a növendék által végzett feladatok a nevelési hatások elsődleges forrásai
A nevelés legalapvetőbb módszerei: követelés, meggyőzés, gyakorlás, példaadás, jutalmazás,
ellenőrzés. A nevelés módszereinek hatékonyságát fokozza a közösség.

A nevelési módszerek jellemzői összegezve:

- a módszereknek a nevelés céljainak és feladatainak megvalósítását kell szolgálnia;
- a módszer kiválasztásánál figyelembe kell venni a tanulók személyiségét, az egyéni és
életkori sajátosságokat, illetve a képességeiket;
- a módszereknek rugalmasoknak kell lenniük az adott szituációhoz és személyekhez;
- a módszerek mindig együttesen, rendszerként tudják kifejteni hatásukat.

A direkt és az indirekt nevelési módszerek jól kiegészítik egymást, így együttes

alkalmazásuk hasznosítható, szükséges az egyén optimális fejlődéséhez,
szocializációjához.

4
2. tétel
Mutassa be a nevelés színtereit! Jellemezze a család, az óvoda és az iskola szocializációban
betöltött szerepét!

A szociológia, mint társadalommal foglalkozó tudomány, a szocializáció fogalmának

meghatározásakor a társadalmi elemeket hangsúlyozza. Azt a folyamatot nevezi
szocializációnak, amelyben az egyén elsajátítja a társadalom normáit, értékeit, megtanulja, a
társadalmi szerepeket és megpróbál ezekhez alkalmazkodni. A szocializáció során az egyén
beilleszkedik a társadalomba, társas viszonyokkal gazdagodik, alkalmazkodik a társadalmi
erőkhöz és alkalmazkodik az adott társadalomra jellemző kulturális jelenségekhez.
A szocializáció tehát egész életünkön keresztül tartó tanulási folyamat, melynek segítségével
normákat, viselkedési formákat sajátítunk el. A szocializáció azonban nem egyoldalú folyamat,
állandó kölcsönhatást figyelhetünk meg a személy és az őt körülvevő társas közeg között,
melyhez nemcsak alkalmazkodunk, hanem folyamatosan alakítjuk is.

A szocializáció a születéssel kezdődik és egész életünkön keresztül tart. A korai

szocializáció a családban kezdődik, színtere még a bölcsőde, ill. az óvoda. A késői
szocializáció a kortársakhoz kötődően indul el. Színterei az iskola, ahol az iskolai szocializáció
történik, majd később a munkahely, ahol a pályaszocializáció dominál.

A szocializáció színterei, azok a csoportok, intézmények, társadalmi helyzetek, melyekben a

szocializáció alapvető folyamatai végbe mennek.

A NEVELÉS CÉLJA
Azoknak az ideáknak, eszményeknek, elvárásoknak, s azok operacionalizálását (gyakorlati
lebontását) jelentő feladatoknak a bonyolult rendszere, amelyek megvalósítására a nevelés
törekszik. Az egyént és általa a társas közösséget (nemzetet és emberiséget) az erkölcsi
tökéletesedésre képessé tenni. (Fináczy Ernő)
Az élet céljának elérésére képessé tenni, erre előkészíteni, fölfegyverezni. (Weszely Ödön)
A nevelendő egyén testi, értelmi és erkölcsi energiájának növelése a születéssel adott
lehetőségekhez képest optimummá. (Waldapfel János)

A NEVELÉS SZÍNTEREI
Azok a szervezeti keretek, amelyekben rendszeres nevelés folyik, ill. folyamatos nevelőhatás
érvényesül. (Család, iskola, egyház, sportkör, stb.)

A NEVELÉS TÉNYEZŐI
Mindazok a személyek, intézmények és történések, amelyek részt vesznek a nevelés
folyamatában, ill. hatást gyakorolnak a neveltre. (Gyermek, szülő, pedagógus, kortársak, média,
stb.)

NEVELÉSI FELADATOK
A nevelési célok elérését szolgáló konkrét nevelői tevékenységek ill. folyamatok. (Pl. testi,
értelmi, erkölcsi, vallásos, stb. nevelés)

5
NEVELÉSI MÓDSZEREK
Olyan eljárások, amelyek a nevelő hatások irányításával és hatékonyságuk fokozásával
érvényesítik személyiségformáló nevelési funkciójukat. (Direkt és indirekt módszerek) (
Bábosik István )

NEVELÉSI STÍLUSOK
Az alkalmazott nevelési módszerek összessége, amely a nevelőnek a nevelthez vagy a
neveltekhez fűződő viszonyában állandó jellemző. Mutatói az öntevékenység/irányított
tevékenység, elfogadás/elutasítás, ellenőrzés/autonómia, korlátozás/engedékenység,
melegség/ellenségesség stb. (Autokrata, demokratikus, laissez faire: Lewin. Meleg
engedékeny, meleg-korlátozó, hideg-engedékeny, hideg-korlátozó: Ranschburg.)

(Pedagógiai) EMANCIPÁCIÓ
Olyan életállapot, amelyben az egyén (és közösségei) képessé és hajlandóvá válik arra, hogy
függetlenítse magát a szuverenitását akadályozó ill. gátló körülményektől
.
ENKULTURÁCIÓ
A fejlődés azon folyamata ill. eredménye, amelynek során az egyén vagy a társadalom
elsajátítja, magáévá teszi a kulturális javakat, a kulturális alapképességeket.

1. Család – elsődleges szocializációs színtér

A korai szocializáció többnyire szűk családi körben történik, ezt tekintjük elsődleges
szocializációs színtérnek. A család biztosítja a gyermek gondozásának a feltételeit, és biztosítja
a személyiség fejlődését is. Természetesen a szocializációt befolyásolja az is, hogy a család
milyen környéken él, és milyen társadalmi osztályhoz tartozik. A gyerekek a szüleikre, vagy
őket körülvevő közösség tagjaira jellemző viselkedésformákat veszik át. Az elsődleges
szocializációs szintéren, a családban sajátítja el a gyermek az együttéléshez, beilleszkedéshez
szükséges szabályokat, normákat, követendő értékeket.
A családban alakul ki az alapszemélyiségünk, amely irányt szab későbbi személyiség-
fejlődésünknek is. Szokásainkat, viselkedéskultúránkat szintén a családi mintákból
tanuljuk.
Bagdy Emőke:
„a család szocializációs funkciója több szintű, ellátja a gyermek biológiai gondozását, biztosítja
azokat a feltételeket, amelyek az éréshez, fejlődéshez szükségesek ugyanakkor meghatározott
magatartást és szerepmintákat is közvetít. Erre az elsődleges szocializációs alapozásra épül a
tudatos nevelés, tanítás, fegyelmezés, jutalmazás. Így teremtődnek meg a családon kívüli
nevelés alapjai a személyiségben.”

Az élet céljának elérésére képessé tenni, erre előkészíteni, fölfegyverezni. (Weszely Ödön)

A család a családon kívüli, másokkal, más csoportokkal, illetve más családokkal

fenntartott kapcsolatoknak is teret ad. Ennek megfelelően 2 családtípus:

1) Befelé nyílt, kifelé zárt család

6
- A belső nyitottság barátságos légkört jelent, ahol a családtagok figyelnek egymásra,
tiszteletben tartják egymás érzéseit, felelősséget vállalnak egymás iránt.
- A kifelé zárt jellegéből követezően nem, vagy csak szűk körben tart kapcsolatot
másokkal, így a gyermek mintaválasztási köre és lehetősége kevés.

2) Befelé zárt, kifelé nyitott család

- A befelé irányuló zártság a család kapcsolati légkörének elégtelenségét mutatja. A
családtagok nem, vagy csak alig tartanak kapcsolatot egymással, érzelmeik inkább ridegek,
elutasítóak.
- A család kifelé nyitottsága alapján a gyermek kapaszkodókat keres, kifelé orientálódik,
mert befelé nincs kihez fordulnia. Az ilyen családban felnövő gyermek serdülő korában lehet,
hogy antiszociális kiscsoportokhoz fog csapódni.

A család mind önmaga, mind a társadalom – társadalmi közeg – számára ellátja és teljesíti is
funkcióit; azért, hogy a személyiség ne éljen át nagy töréseket, s a szocializáció megfelelő
módon menjen végbe, a családnak szocializációs funkciókat kell ellátnia. Ezek a szociális
funkciók a következők:

• Biztonságérzet megteremtése és a személyiségfejlődés érzelmi alapjainak lerakása

• A beszéd megtanítása
• Az első interakciós tér biztosítása
• Modellnyújtás
• Általános értékek és normák közvetítése
• Én tudat és identitás formálása

A család belső kapcsolatrendszere a családtagok számával együtt hatványozottan nő.

A család akkor tud harmonikusan működni, ha tagjai megfelelően töltik be szerepeiket. A
házastársi, szülői szerep alapja a jogilag és erkölcsileg egyenrangú, a gyerekek gondozásában,
nevelésében egyenlő jogokkal és kötelességekkel bíró felek megléte. A helyesen értelmezett
egyenjogúság figyelembe veszi a nemek közötti eltérő testi-lelki adottságokat és azt, hogy a
természet rendje szerint más feladata van férfinak és nőnek. Csak az arányosan és méltányosan
illeszkedő férj és feleség szerep működhet zökkenőmentesen.

• Felnőtti párkapcsolatok: a diszharmonikus kapcsolatban élő felek kommunikációja

elégtelen, ami rossz hatással van a gyereknevelésre is.
• Szülő-gyermek kapcsolatok: Meghatározó jelentőségű a szeretetteljes és elfogadó
légkör. Ha a szülők biztosítják a fejlődés feltételeit, követhető szabályokat állítanak,
önállóságra ösztönöznek, akkor ez elősegítheti a pozitív énkép, felelősségérzet, érzelmi
kiegyensúlyozottság kialakulását, társaik jobban elfogadják őket, jobban tanulhatnak. A
gyermekeknek egyformán szükségük van mindkét szülő irányító, gondoskodó, biztonságot adó
nevelésére.
• Testvérkapcsolatok: Ennek minőségét az azonos szülői bánásmód kedvezően
befolyásolja. Ellenkező esetben rivalizáláshoz, a testvéri feladatok rossz teljesítéséhez vezethet.
Egy gyermek alkalmazkodó képességét nagyban befolyásolja, ha van testvére.

7
• Integrációs kapcsolatok: A nagyszülőkkel és dédszülőkkel való viszony kedvező
hatású lehet, ha nemcsak a gyermek, hanem annak szülei is jó kapcsolatokat ápolnak velük. A
családon belüli erőszak és válás viszont generációkon keresztül vonulhat végig.

A család rokonságra épülő társas kiscsoport. A családszerepek rugalmasak és állandóan

fejlődnek.
A család belső rendszere:
- szerepek: férfi és nő, apa és anya, fiú és lány
- alrendszerek: nők (anya és lányai) és férfiak (apa és fiai)

A család külső rendszere:

- szerepek: nagyapa, nagymama, nagybácsi, nagynéni, szomszéd
- alrendszerek: nagyszülők, rokonság, barátok

A család és a társadalom között teljes a kölcsönhatás.

2. Intézmények – másodlagos szocializációs színtér

- Kortárs csoportok: demokratikusabbak, mint a szülő és gyermek kapcsolat.
Egyenrangúak benne a tagok, a szabályokat és a viselkedési formákat szabadon alakítják.
A kortárs csoport jelentősége a hozzá való átpártolást követően válik fontossá, amikor a többiek
szava fontosabb a viselkedés és teljesítmény megítélésében, mint a felnőtteké. Ekkor a
csoporthoz tartozás erősebbé válik, mint a felnőttekhez való viszony. Másrészt az iskola "rejtett
tantervének" forrásaként is szolgál, mivel megtanítja a diákot olyan iskolai viselkedésre,
tanulmányi munkára, amit csoportja elfogad és elismer. Ezeket a csoportokat az elköteleződés,
hűség, egymás védelmezése és kölcsönös segítése tartja össze leginkább. A tanulók négy
különböző társas helyzetét különböztethetjük meg:

• A népszerű gyerekeknek sok barátjuk van, önérvényesítő törekvéseik vannak. Jó

kapcsolatteremtő és kognitív képességeik vannak.
• Az elutasított tanulók ennek ellentéte, zárkózottság és agresszivitás figyelhető meg
náluk.
• Ellentmondásos: A legagresszívabb csoport, de tagjai jó kapcsolatteremtő és fejlett
értelmi képességekkel rendelkeznek.
• A kívül maradók gyenge kapcsolatteremtő képességgel rendelkeznek, magányukat
egy-két "jóbarát" oldja.

- Óvoda: az első intézmény, amikor a gyermek távol van a szülőtől, a kortársak kerülnek
előtérbe, rendkívül fontossá válik a társakkal való együttlét. Nagyon erős személyiségformáló
hatása van, és egyben felkészíti a gyermeket az iskolai oktatásra.
- Iskola: Szándékos szocializációs színtér, az iskolai oktatás egy szabályozott folyamat,
amely meghatározott tanterv alapján működik. Legfontosabb szocializációs szerepe az, hogy
számtalan új kapcsolati lehetőséget, új szerepet kínál. Ezáltal az iskola lehetőséget teremt új
szerepekkel való találkozásra, terepet kínál új szerepek, funkciók gyakorlására.

3. Pályaszocializáció – harmadlagos szocializációs színtér

8
A pályaszocializáció a késői szocializáció része. A pályaszocializáció során azokat a normákat,
szabályokat, értékeket, viselkedési módokat, magatartás mintákat, szerepeket stb. sajátítjuk el,
amelyekre az adott pálya gyakorlása során szükségünk van.
A pályaszocializáció folyamatának elején a család, a szülők szerepe a leglényegesebb, később
a tanárok és a kortársak befolyásoló hatása is egyre erősebb lesz, míg a pályakezdés és a
pályavitel során a szakmai és munkacsoportok, kollégák és felettesek szocializációs hatása válik
a legerősebbé.

- Munkahely: minden közösségnek meg van a maga kultúrája, értékrendje, szabályai,

amihez alkalmazkodni kell.
- Tömegkommunikációs eszközök: befolyásolják az egyének viselkedését és nézeteit.

9
3. tétel
Ismertesse az oktatás fogalmát, célját, valamint a tanítás-tanulás folyamatát! Mutassa be
az oktatás módszereit! Jellemezze az oktatás szervezeti és munkaformáit!

Oktatás fogalma: A nevelésnek azt a részét, amely főként ismeretek elsajátítása, a műveltség
megszerzése, intellektuális képességek kialakítása révén járul hozzá a személyiség
fejlesztéséhez, oktatásnak nevezzük. Az oktatás két egymással kölcsönhatásban lezajló
folyamat, a tanulás és a tanítás egysége. Oktatásnak hétköznapi értelmezés szerint
leggyakrabban valamely információ (tudás) – általában nagyobb mennyiségben történő,
rendszeres, esetleg intézményesített – átadását nevezzük. Az oktatással foglalkozó
társadalomtudomány, a pedagógia szerint az oktatás a tudás intézményesített átadását jelenti.
Nagy Sándor:
„ A tanulás tanítás egysége.”

Az oktatás célja: a tanulók személyiségfejlődésében tervezett változások, amelyek a tanítási-

tanulási folyamat eredményeként valósulnak meg a művelődési anyag feldolgozása során.
Az oktatás legfontosabb jellemzője, hogy magában foglalja a tanítást mint
tanári és a tanulást mint tanulói tevékenységet, amelyek egymással kölcsönhatásban
valósulnak meg.

A tanítás-tanulás folyamata
Oktatási folyamat:
- ismeretszerzés (figyelemfelkeltés, cél kijelölés, előzetes ismeretek, új ismeretek)
- alkalmazás (tények, jelenségek sokoldalú elemzése, feladat és probléma megoldása)
- rendszerezés (fogalomalkotás, következtetés, általánosítás)
- rögzítés (ismétlés, összefoglalás, logikai kapcsolás, ismeret szintézis)
- ellenőrzés ( tudás felmérés, teljesítménymérés, szintmérés)
- értékelés (diagnosztikus, formatív, szummatív)

A tanítás: a pedagógus célirányosan megvalósított tervező, szervező, szabályozó és értékelő

tevékenysége. Az ismeretszerzésben való rendszeres vezetés, melyhez a gyermek
érdeklődésének mesterséges, azaz didaktikai hatásokkal történő irányítása társul.
Tanulás: a tanuló tudatos és aktív közreműködése az oktatás folyamatában. Az elméleti és
gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek elsajátítása, a képességek kialakulása,
meghatározott viszonyulások, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlődése,
magatartásformálódás.

Az oktatás tárgya:
A két fő kérdés:
- Mit tanítsak?
- Hogyan tanítsak?
Mai értelmezésben ide tartozik:
- a tanítás-tanulás értelmezése
- a tanítási-tanulási célok
- a tananyag kiválasztása
- a tanítás-tanulás folyamata, módszerei, eszközei
- a pedagógiai értékelés

Az oktatási folyamat összetevői (didaktikai feladatok):

10
a tanítás-tanulás összefüggő folyamatának egységes lépései, amelyek hol önállóan, hol
komplex módon jelentkeznek.
Feladatok:
1. figyelem felkeltése
2. a tanuló informálása a célról
3. előismeretek felidézése
4. az új ismeretek nyújtása
5. a tények, jelenségek sokoldalú elemzése
6. fogalomalkotás
7. rendszerezés és rögzítés
8. alkalmazás
9. ellenőrzés és értékelés
(Nagy Sándor)
Differenciálás (különbségtevés): a tanulók egyéni sajátosságaira tekintettel lévő pedagógiai
tevékenység.

Oktatási módszerek:
1. Elbeszélés: olyan monologikus szóbeli közlési módszer, amely 1-1 jelenség, esemény,
folyamat, személy, tárgy érzékletes, szemléletes bemutatására szolgál. A tanulók képzeletét,
érzelmeit mozgósítja. Rendkívül fontos a szemléltetés: tárgyak, fényképek, filmrészletek.
2. Előadás: olyan monologikus szóbeli közlési módszer, amely 1-1 téma logikus,
részletes, viszonylag hosszabb ideig tartó kifejtésére szolgál. Szerkezete:
- Bevezetés: kapcsolatfelvétel, figyelemfelkeltés
- Kifejtés: a tananyag strukturált (hierarchikus) közlése, a figyelem fenntartása
- Következtetés, összegzés: lényeg összefoglalása, fontos elemek kiemelése
3. Házi feladat: A tanulók önálló, a tanítási órák között végzett tevékenységén alapuló
oktatási módszer. Szerepe az oktatás hatékonyságának növelése. Alkalmazásának feltételei:
szabályállítás és gondos kijelölés, mértékletesség és megoldhatóság, szülői ellenőrzés és
kooperáció, tanári ellenőrzés és értékelés.
4. Magyarázat: olyan monologikus tanári közlési módszer, amellyel törvényszerű
összefüggések, szabályok, tételek, fogalmak megértését segítjük elő. A tanulók értelméhez szól.
Az előadásnál rövidebb terjedelmű, de hozzá hasonló szerkezetű.
Fajtái:
- értelmező (mi? mit?)
- leíró (hogyan?)
- ok feltáró (miért?)
5. Megbeszélés: olyan dialogikus szóbeli közlési módszer, amelynek során a tanulók a
pedagógus kérdéseire válaszolva dolgozzák fel a tananyagot. Az eredményesség feltételei:
előismeretek, érdekes téma felvetése, jó és továbbvivő kérdések.
6. Projektmódszer: a tanulók érdeklődésére, a tanárok és a diákok közös tevékenységére
építő módszer, amely a megismerési folyamatot projektek sorozataként tervezi meg. A
projektek olyan komplex feladatok, melyek elvégzése során a témát annak széles körű
összefüggésrendszerében dolgozzák fel. Alkalmazásának lépései: témaválasztás, tervezés,
kivitelezés és értékelés. Jellemzői: nagyfokú önállóság és szabadság, fejlett kapcsolatkezelés.
7. Kooperatív oktatási módszer:
A tanulók 4-6 fős kis csoportokban végzett tevékenységén alapul. Lényege: a csoportmunka
keretében a tanulók együttes munkát végeznek, s ugyanúgy felelősek egymás tanulási
eredményeiért, mint a sajátjukért.
8. Szemléltetés (illusztráció)

11
Olyan szemléletes oktatási módszer, amelynek során a tanulmányozandó tárgyak, jelenségek,
folyamatok észlelése, elemzése történik. Szerepe: a képszerű gondolkodás fejlesztése, a
fogalomalkotás megalapozása.
9. Szimuláció, szerepjáték és a játék:
Olyan oktatási módszerek, amelyekben a tanulók tapasztalati tanulás révén fogalmakat,
eseményeket, jelenségeket ismernek meg, s mint tevékenységeket gyakorolják be azokat.
A szimuláció a valóság absztrakciója, mely fizikai és társadalmi valóságot egyaránt tükrözhet.
A szerepjáték esetén valaki egy másik személy szerepét vagy funkcióit játssza el.
A játék olyan vetélkedő, melyben a szabályok betartásával lehet a győzelmet megszerezni.
Mind3 módszer erőteljesen motivál!
10. Tanuló kiselőadása: olyan monologikus szóbeli közlési módszernek tekinthető,
amelyben az összefüggő közlés nem a tanártól, hanem a tanulótól származik. Alkalmazására
csak felsőbb osztályokban kerülhet sor.
11. Vita: dialogikus szóbeli közlési módszer, amelynek az ismeretek elsajátításán túl célja
a gondolkodás és a kommunikációs készségek fejlesztése. A vitában a tanulók viszonylag
nagyfokú önállóságot élveznek, a pedagógus a háttérből irányítja a vita menetét. A
megbeszéléstől abban különbözik, hogy itt az interakciók elsősorban a tanulók között, s
legtöbbször vélemények ütköztetésének formájában zajlanak. Fontos a nyitottság és a vita
megfelelő pedagógiai előkészítése, vezetése, lezárása.

A tanítás és tanulás folyamata olyan egységes rendszer, ahol a tanítás az irányító, a tanulás
az irányított elem. A tanítás és tanulás két elválaszthatatlan tevékenység, melyet az adott
tananyag és a gyermekek fejlettségi szintje határoz meg.

Didaktikai alapfogalmak:

Ellenőrzés: a tanulási teljesítmény megállapítására vonatkozó információgyűjtés. Az elért

teljesítmény egybevetése valamilyen előre meghatározott egységgel.
Értékelés: Az ellenőrzés eredményeinek értelmezése és ítéletalkotás arról, hogy ezek
mennyiben felelnek meg a kitűzött céloknak. Minősítő funkciója van. Fajtái: diagnosztikus
(helyzetfeltáró) és formatív (formáló-alakító-javító) és szummatív (összegző).
Ismeret: a világmindenségről a megismerés kognitív (észbeli) folyamatának eredményeként az
ember pszichikumában képződő lenyomatok: képek, adatok, tények.
Jártasság: Az ismeretek alkalmazásának egyik művelete = gyakorlottság, gyakorlati
felkészültség.
Képesség: egyéni adottságoknak tevékenység gyakorlása révé történő kifejlődése. Területei:
motoros (mozgásos), kognitív, kommunikációs, érzelmi.
Készség: A tanulás eredménye: teljesítményképes tudás. A cselekvés automatizált eleme, mely
a tudat közvetlen ellenőrzése nélkül funkcionál. Fajtái: írás, olvasás, beszéd.
Kompetencia: képességeken és tanult ismereteken, attitűdökön és viselkedésen alapuló
jártasságok és készségek összessége.
Motiváció és motiválás: a motiváció azon különböző eredetű indítékok együttese, melyek a
tanulót a tanulásra rávezetik, tanulási elhatározását, kedvét ébren tartják. A motiválás a tartós
motivációk kialakulását szolgáló eljárások összessége.
Osztályozás: az értékelésnek az a módszere, amellyel a tanulókat besoroljuk a mért
teljesítményük értéke szerinti csoportokba. Lehetővé teszi a teljesítmények összehasonlítását.
Attitűd: Tartós beállítódás, értékelhető viszony valamilyen tárgy, személy, jelenség, gondolat
vagy érték irányában. Közvetlenül nem látható, csak következtetni lehet rá a személy
cselekedetei, reakciói alapján.

12
AZ OKTATÁS ÉS KÉPZÉS MUNKAFORMÁI

Az oktatás és képzés során a tanulókat – a feladat jellege, a tudásszintjük szerint – más és

más módon lehet feladattal, munkával ellátni.
A tanítási-tanulási folyamat osztálykereten belüli megszervezésének típusait
munkaformáknak nevezzük (frontális, egyéni, csoportmunka).

Módszer Definíció Előnye Hátránya Mit fejleszt?

Frontális Az együtt tanuló gyerekek Gyors, olcsó, Csak azok a tanulók Figyelem,
osztálymun tanulási tevékenysége nagy létszám vesznek részt benne, koncentrálás
ka ugyanazon a helyszínen, esetében is akik együtt tudnak,
egy időben, azonos alkalmazható. vagy akarnak haladni
ütemben zajlik a közös a pedagógussal.
oktatási célok érdekében. Nem alkalmas a
differenciálásra.
Tanári Olyan monologikus tanári segíti a megértést, Ha nincs meg a Figyelem,
magyarázat közlés, amely újszerű megfelelő koncentráció
törtvényszerűségek, szemléletmód előkészítés, nincs
szabályok, tételek, bevezetésekor megfelelő előzetes
fogalmak megértését használható. tudás, akkor nem
segítheti elő. biztos, hogy jó.
Önálló Az egyes gyerekek lehet Esetleg tudás alapján Önállóságra
tanulói önállóan, egyénileg differenciálni, a „skatulyázódnak” be nevelés, pl.
munka megoldandó feladatokat pedagógus a gyerekek, ami egyéni
kapnak. megismerheti a később nehezen lesz adatgyűjtések
gyerekek egyéni átjárható. szükségessége,
tulajdonságait. Lényegkiemelés
, stb.
Páros Két tanuló A páros tagjai A gyerekek esetleg Kooperáció,
munka együttműködése, ez segítik egymást a hátráltatják egymást kommunikáció,
történhet tanulásban. pl. a figyelésben. együttműködés,
hasonló szintű tanulók közt A tanár Az adott témában tolerancia, stb.
különböző szintű tanulók megismerheti a gyengébb gyerek
közt. gyerekek egymás háttérbe szorulhat.
közti kapcsolatait.
A tanulók 3 -6 fő közös munkában Előzetes A viták esetleg Kooperáció,
csoportos oldanak meg kapott, vagy elképzelések elfajulhatnak. együttműködés,
feladatmeg önként vállalt feladatot. kifejtésére van Mással foglalkoznak munkamegosztá
oldása lehetőség. a gyerekek. s,
Munkamegosztás. kommunikáció,
Figyelnek alkalmazkodás
egymásra,
A tanulók Olyan gyakorlati módszer, Kooperáció, Idő-, hely-, és Kooperáció,
csoportos melynek során a tanulók segítőkészség, költségigényes. munkamegosztá
kísérletezés különböző manipulatív tolerancia Veszekedés, esetleg s,
e tevékenységet végeznek. fejlődése, káosz, az kommunikáció,
kézügyesség ügyetlenebbeket alkalmazkodás,
fejlesztése. kicsúfolhatják. stb.

13
 A tanulók Egy központi problémát A különböző Esetleg elvész a Fejleszti a
egy játnak körül a gyerekek érdeklődésű lényeg, mert nem tanulói
hosszabb minél több oldalról. tanulók is tudják a gyerekek önállóságot,
projekten Igazodik a tanulók megfelelő témát, összehangolni a együttműködést
dolgoznak érdeklődéséhez. Sokféle tevékenységet tevékenységeket. ,
tevékenység lehetséges, kaphatnak, A hagyományos kommunikációt,
valamilyen produktum választhatnak. iskolai keretek közt kreativitást,
elkészítése céljából. Nagyfokú nehezen önállóságot,
szabadságot ad. A megvalósítható. alkalmazkodást,
tanulás indirekt kézügyességet,
módon valósul szereplési
meg. Módot ad az lehetőséget ad.
integrációra.
Játék A gyerek önként végzett, Mivel nincs Csak játszani akarnak rendkívül
örömteli tevékenysége. tanulás „íze”, a gyerekek, tanulni sokféle
szívesebben nem. kompetencia
foglalkoznak vele fejlesztésre van
a gyerekek, akár lehetőség.
szabadidejükben Csoportos
is. játékok
esetében
összetartás,
emberség,
versenyszellem,
nincsenek
különbségek.
A rosszabb
tanulmányi
előmenetelű
gyerekek is
lehetnek jók a
játékos
tevékenységekb
en, így jutva
sikerélményhez.

Oktatás szervezeti formái:

- tanítási óra
- tanulmányi kirándulás
- szakkör
- erdélyi iskola

Oktatás szervezeti keretei:

- osztály: osztályfőnök alakít szociális egységet

14
- osztálybontás: intenzív oktatás érdekében 2 vagy több csoportra bontják
- nívó csoportos oktatás: a párhuzamos osztályok tanulóiból egyes tantárgyakból hasonló
színvonalú csoportokat hoznak létre
- tim oktatás: 2 vagy több osztály számára szervezett közös tanítás. Általában az egész
évfolyamnak ugyanaz a téma, együtt dolgozzák fel.
- projekt oktatás: egy adott téma amit egyénileg dolgoznak fel.

Oktatási célok:
A tanulók tudásában és személyiség fejlődésében bekövetkezett tervezett változások, amelyek
a tanítás-tanulás folyamat eredményeképpen valósulnak meg az adott művelődési anyag
feldolgozása során.

Oktatási folyamat:
- ismeretszerzés (figyelemfelkeltés, célkijelölés)
- alkalmazás (tények, jelenségek sokoldalú elemzése)
- rendszerezés ( fogalomalkotás, következtetés)
- rögzítés (ismétlés, összefoglalás)
- ellenőrzés (tudás felmérés, teljesítménymérés)
- értékelés (diagnosztikus, formatív, szummatív)

15
4. tétel
Ismertesse a sajátos nevelési igény fogalmát, területeit. Értelmezze az inklúzió, integráció,
szegregáció fogalmakat! Mutassa be a pedagógiai és családsegítő munkatárs SNI-s
gyermekkel, tanulóval kapcsolatos feladatait!

A különleges bánásmód fogalma:

Tudjuk azt, hogy minden gyermek egyedi, megismételhetetlen, különleges, minden
gyermeknek egyéni nevelési-oktatási szükségletei, igényei, lehetőségei vannak. A gyermekek
közötti különbségek, különbözőségek óriásiak lehetnek, egyesek alulteljesítenek, mások
messze meghaladják bizonyos területen a többi társukat. Az iskolákban a pedagógusok
igyekeznek egységesen alkalmazható megoldásokat találni. Vannak olyan gyermekek, akiknek
állandó vagy átmeneti jelleggel fizikai, biológiai, pszichikai, intellektuális, családi vagy
szociokulturális okok miatt egyéni, sajátos nevelési-oktatási szükségleteik vannak, ezért a
speciális nevelési-oktatási szükségletekhez, sajátosságokhoz egyénenként igazodó bánásmódot
igényelnek az iskolában. Őket nevezzük különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek.

A különleges bánásmódot igénylő gyermekek négy típusát különböztetjük meg:

1. Speciális nevelési szükségletű gyermekek. Speciális fejlesztésük a gyógypedagógia

szakterülete. A szakirodalomban különböző elnevezésükkel találkozhatunk: fogyatékosok,
akadályozottak, biológiailag sérültek, biológiailag károsodottak, nem épek, sajátos
nevelhetőségűek, sajátos nevelési szükségletűek, speciális nevelési igényűek, speciális
igényűek. Ebbe a csoportba tartoznak:
• tanulásban akadályozottak: enyhe fokban értelmi fogyatékosok, nehezen tanulók;
• értelmileg akadályozottak: mérsékelt, súlyos, legsúlyosabb fokban értelmi
fogyatékosok;
• beszédben akadályozottak: beszédsérültek, beszéd-, hang- és nyelvi zavart mutatók;
• látássérültek: vakok, gyengénlátók;
• hallássérültek: nagyothallók és siketek;
• mozgáskorlátozottak: mozgás- és testi fogyatékosok, sérültek;
• viselkedés- és teljesítményzavarral küzdők (nehezen nevelhetők, inadaptáltak);
• autista gyermekek (szociális-kognitív és kommunikációs készségek fejlődésének
zavara, amely a személyiség fejlődésének egészére hatással van). (Illyés, 2000b.)
2. Tanulási problémákkal küzdő tanulók:
• tanulási nehézséggel küzdők (például: lassú, motiválatlan, hosszabb betegség miatt
lemaradó, családi, szociális, kulturális, nyelvi hátrányok);
• tanulási zavarral küzdők (például: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia,
figyelemzavar, súlyosabb beszédhiba);
3. Magatartászavarok miatt problémás tanulók:
• visszahúzódó (regresszív) és depresszív viselkedésű tanulók (félénk, csendes,
visszahúzódó, csavargó stb.);
• ellenséges (agresszív) és inkonzekvens viselkedésű tanulók (engedetlen, kötekedő,
támadó, hiperaktív stb.). (Kósáné Ormai, 1981, 1998.)

4. Kivételes képességű tanulók, tehetségesek:

• intellektuális (a különböző tudományterületeken kimagasló: matematikai, fizikai,
nyelvi stb.) tehetség;
• művészi (képzőművészeti, zenei, írói, rendezői) tehetség;

16
• pszichomotoros (sport, tánc, pantomim, kézügyességet igénylő terület) tehetség;
• szociális (vezető, szervező, irányító) tehetség.

Az SNI (sajátos nevelési igényű tanuló) fogalma:

Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és
rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján.:
• testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos autista, több fogyatékosság együttes
előfordulása esetén halmozottan fogyatékos,
• pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan
akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia)
Sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek,
tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi,
értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén
halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral
(súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd,"

Integráció fogalma, jellemzői:

Az integráció a nevelésben és a pedagógiában a fogyatékkal élő és az ép egyének közös
élet- és tanulási térben végbemenő együttnevelését, oktatását és képzését jelenti, ezáltal
minden résztvevőnek optimális fejlődési lehetőséget biztosít.
Az integráció általános megközelítésben azt jelenti, hogy a sérült, akadályozott, azaz a sajátos
nevelési igényű gyermekek, fiatalok bekerülnek, beilleszkednek ép társaik közé.
Jellemzői:
• Kooperatív (együttműködő) tanulás
• Kooperatív tanítás
• Együttműködés a problémamegoldással
• Heterogén csoportok: rugalmas tanulásszervezés
• Hatékony tanítás: igényesség, teljesítményorientáltság

Az integráció fogalmának meghatározásakor kiindulhatunk abból, hogy a folyamat során több

különálló rész, valamely nagyobb egészbe, egységbe illeszkedik, beolvad, egységesül. Az
integráció a nevelésben és a pedagógiában a fogyatékkal élő és az ép egyének közös élet- és
tanulási térben végbemenő együttnevelését, oktatását és képzését jelenti, ezáltal minden
résztvevőnek optimális fejlődési lehetőséget biztosít.
A lokális vagy fizikai integráció: az együttnevelés legegyszerűbb változata. Ilyenkor csak az
épület közös, a gyermekek között gyakorlatilag nincs kapcsolat.
A szociális integráció során a többségi intézményben elhelyezett fogyatékos csoportot
tudatosan egyesítik a kortársközösséggel az iskolában a tanórán kívüli időben.
A funkcionális integráció az integráció legmagasabb szintje. Ebben az esetben az iskolai
tanórákon együtt tanulnak a sajátos nevelési igényű gyermekek is a többségi társaikkal. A
funkcionális integráció egyszerűbb foka a részleges integráció, amikor csak az idő egy
részében, egyes tantárgyak foglalkozásain vesz részt az adott gyermek vagy gyermekcsoport a
többiekkel. A teljes integráció tulajdonképpen az együttnevelés igazi célja, melynek keretében
a fogyatékos gyermek a teljes időt a többségi óvodában vagy iskolában, a többi tanulóval egy
közösségben tölti.

17
Az integráció előnyei között leggyakrabban a pozitív személyi változások említhetők, amelyek
a sajátos nevelési igényű tanuló énképének erősödését, az önbizalom és a tolerancia
növekedését eredményezhetik. Ép társak között megsokszorozott szociális kölcsönhatások érik
a tanulót. Fejlődik az alkalmazkodó képessége, szocializációja magasabb szintet ér el. Az ép
diák személyiségébe pedig beépül a másság tapasztalata, kialakulnak morális értékei (empátia,
segítőkészség, tolerancia). Fejlődik az alkalmazkodóképessége. Saját egészsége, épsége
felértékelődik, elfogadóvá válik. Önismerete, önértékelése erősödik. Az ép gyermektársakkal
való együtt nevelkedés pedig jelentősen elősegíti a felnőtt kori társadalmi beilleszkedést. A
felsőoktatásban való továbbtanulást, beilleszkedést, és sikeres helytállást nagyban elősegítheti,
ha a hallgató már a közoktatás különböző szintjein is integrált oktatásban vett részt.

Az inklúzió fogalma, jellemzői:

Az inklúzió a közoktatás fontos fogalma, az integráció társfogalma. Szemléleti befogadást és

elfogadást jelent. Az inkluzív, befogadó iskolai oktatás személyiségre orientált.

Feladata, hogy

- megteremtse minden tanuló egymással való sokoldalú interakciós, kommunikációs és

kooperatív nevelési-oktatási lehetőségét.
- biztosítsa a tudáselsajátítás, a jártasságok, készségek, képessége, kompetenciák,
gondolkodási erők, megszerzésének, fejlesztésének aktív, konstruktív ösztönzési
folyamatát.
Az inkluzív didaktika gyermekcentrikus, mivel az adott fejlődési-gondolkodási- és
tevékenységi szint bázisára épít. Az inkluzív iskolában - a comeniusi és ratkei elvek alapján -
mindenkinek mindent meg szabad tanulnia. Legfontosabb módszere a reflektív tanulást
elősegítő, a felfedezést, a kreativitást, a kooperációt előtérbe helyező oktatási stratégia. Sokat
és bátran merít a reformpedagógia gyakorlatából is.

Az inkluzív iskola jellemzői:

A kirekesztés és kirekesztettség mindenfajta formájának megelőzése.
Elfogadó közösség kialakítása, a diszkriminatív attitűdök megváltoztatása.
Meleg, elfogadó iskolai légkör.
Nyitottság.
Pozitív teljesítményelvárás.
Együttmunkálkodás, kooperáció.
Alacsony fluktuáció a tanárok és a tanítványok között.
Együttműködés, megfelelő partneri kapcsolat kialakítása a szülőkkel.
Gyermekközpontúság.
Tevékenységre orientált oktatás, tanulási tapasztalatokon keresztüli problémamegoldás.
A tanulók saját tapasztalataihoz közelálló, gyakorlatra orientált, jól motiváló tanítás.
A speciális nevelési szükségletek maximális figyelembe vételével való oktatás, nevelés.
A felmerülő tanulási nehézségek esetén elsősorban nem a gyermekben keresi a hibát, hanem
magában az oktatás milyenségében.

18
Hatékony nevelési-oktatási módszerek biztosítása, amelyek alkalmasak valamennyi gyermek
sikeres fejlesztésére.
Mérték szerinti oktatás: egyéni képzési, nevelési terv, kooperatív tanulás, szervezeti formák,
tanulási-tanítási stratégiák, szükséges mértékű és milyenségű támogatás, folyamatos
segítségadás, differenciált követelmények stb.
Tanárok és a segítő szakemberek (pszichológus, terapeuta, gyógytornász, logopédus, orvos
stb.) hatékony együttműködése.
Hatékony motiválás, segítő támogatás.
A hiányra, deficitre orientálást az erősségekre, kompetenciára támaszkodó modell váltja fel.
Megfelelő technikai eszközök biztosítása.
Az emberi egészt szem előtt tartó, komplex értékelés: a teljesítmény az egyén lehetséges
fejlődési potenciáljában, és a fejlődés ütemében realizálódik, mégpedig komplex módon.
Értékelés közben tekintetbe veszi az értékelés sokszínű funkcióit.
Belső differenciálás, individualizáció, tevékenységorientáció.
A reformpedagógiai elemek beépítése az oktatásba. Az inkluzív iskolában a különböző
munkaformák megválasztását a reformpedagógiai koncepciók, valamint a kognitív
pszichológia és a konstruktív didaktika elvei irányítják.
Az integráció és inklúzió közötti különbségek:
a) Fogadás, avagy hideg integráció:
- egyszerű fogadás esetében általában a nélkül veszik fel a fogyatékos gyerekeket, hogy
igazából ismernék sajátos vonásait
- elvárják tőle hogy „ne lógjon ki”
- ez maximális alkalmazkodást, a többiek szintjéhez való igazodást igényel tőle

b) Befogadás avagy inklúzíó:

- a kulcsszó és kiindulási alap az egyéni differenciálás
- a befogadott fogyatékos gyermek nem csak jelen van, hanem a közösség szerves része
- másságát elfogadják, sajátos nevelési igényeit maximálisan figyelembe veszik

Szegregáció fogalma, jellemzői:

az integrált nevelés ellentéte, a sajátos nevelési igényű gyermek külön gyógypedagógiai
intézményben történő nevelésére, oktatására vonatkozik. Szegregációnak nevezzük azt a
jelenséget, amikor egy-egy településen belül a különböző társadalmi rétegek, etnikai csoportok
stb. lakóhelye erősen elkülönül egymástól. A szegregáció együtt jár a jövedelmi viszonyok és
a települési infrastruktúra lényeges egyenlőtlenségeivel.
A szegregáció latin kifejezés, elválasztás, elkülönítés.
A társadalmi életben ez leginkább negatív jelentéssel bíró fogalom, mert az elkülönítés gyakran
diszkriminációval jár.
Jelentése: a szociális, kulturális egyéni különbségekkel rendelkező gyermekeknek, tanulóknak
a többségi gyermekektől, tanulóktól elkülönítetten, külön intézményben vagy csoportban
biztosított nevelésoktatása.

A pedagógiai és családsegítő munkatárs feladatai az integráltan nevelt SNI-s gyermekkel

kapcsolatban:

19
Az integráltan nevelt sajátos nevelési igényű gyermekek gondozása nagy odafigyelést és
empátiát kíván meg a dajkától is! A csoportban integrált gyermek nem csak az adott csoport és
az abban dolgozók felelőssége és feladata, hanem az egész nevelőtestület és a nevelő – oktató
munkát segítők közös vállalása. A gyermek/kek állapotáról minden kolléga tájékoztatást kap.
Alapvető szemléletbeli elvárás az, hogy minden ember más, ennek megfelelően az elfogadást
segíti, ha belátjuk:

• a sajátos nevelési igényű gyermek is egyedi, megismételhetetlen

• elsősorban ember, s aztán sajátos nevelési igényű, más
• egy közös világunk van – ha csak óvjuk őket, kizárjuk őket ebből a közös világból
• meg tudják mondani, mire van szükségük, csak figyeljünk oda sajátos jelzéseikre
• nem helyettük kell cselekednünk, csak a szükséges feltételeket kell
megteremtenünk számukra

20
5. tétel
Mutassa be a pszichológia fogalmát, tárgyát, feladatát! Helyezze el a pszichológiát a
tudományok rendszerében! Ismertesse a pszichológia vizsgálati és kutatási módszereit!

Pszichológia fogalma:
Lélektan, lelki jelenségekkel foglalkozó tudományág, az elnevezés görög eredetű (a psziché
(=lélek) és a logosz (=tan, tanítás szó összetételéből származik), XVI. században lett latinos
nevű.
A pszichológia kiindulópontja nem a társadalom, hanem a benne élő ember! A pszichológia
tehát a társadalomban élő embert, annak biológiailag meghatározott lelki jelenségeit,
személyiségét és tevékenységét vizsgálja, ezek törvényszerűségeit kutatja.

A pszichológia feladata: hogy feltárja a lelki jelenségek kiváltó okait, lefolyásuk

törvényszerűségeit és hatásukat az emberi cselekvésre; vizsgálja az egyéni lelki
megnyilvánulások sajátszerűségeit, fejlődését, valamint a társas helyzetben, csapatban lezajló
lelki történések hatásmechanizmusait; kutatja a személyiség szerveződését, fejlődését, a
viselkedés általános és egyéni jellemzőit, indítékait. Vizsgálati módszerei: A pszichológia
tapasztalatra épülő tudomány, ami meghatározza milyen módszereket alkalmaz és dolgoz ki
kutatásai és vizsgálatai során. Két legfontosabb és talán leggyakrabban alkalmazott módszer a
pszichológiában: Megfigyelés, és a kísérlet.

A pszichológia tárgya: A lelki jelenségek összessége.

A pszichológia feladata, hogy
• feltárja a lelki jelenségek okait, lefolyásuk törvényszerűségeit, hatásukat az emberi
cselekvésre
• vizsgálja az egyéni leli megnyilvánulások sajátosságait, fejlődését; a társas helyzetben
zajló lelki történések hatásmechanizmusait
• a személyiség szerveződését, fejlődését
Azoknál az élőlényeknél léteznek lelki jelenségek, akik működő idegrendszerrel rendelkeznek
(állatok, emberek).

A pszichológia területei:
A pszichológia területeit különböző módon csoportosíthatjuk. A legegyszerűbb csoportosítás
az alaptudomány, és az alkalmazott tudomány szerinti megkülönböztetés.
Alaptudomány: a tudományterület általános alapjelenségeivel foglalkozik. Eredményei
közvetlenül nem alkalmazhatóak a gyakorlatban.
A pszichológia, mint alaptudomány főbb területei:
• Általános lélektan: a felnőtt ember lelki jelenségeinek a törvényszerűségeit kutatja.
• Fejlődéslélektan: az emberi életkorokra jellemző különbségeket vizsgálja.
• Személyiség lélektan: az egyes ember lelki jelenségeit belső összefüggéseiben elemzi.
• Szociálpszichológia: az egyén és a csoport viszonyát kutatja.

Az alkalmazott lélektan főbb területei:

21
• Neveléslélektan és iskolapszichológia: a lélektani jelenségek pedagógiai
alkalmazásával foglalkozik.
• Felnőtt és gyerek klinikai pszichológia: a lelki élet megnyilvánulásaival foglalkozik.
• Munkalélektan: az ember és a munka kapcsolatában megnyilvánuló lélektani
törvényszerűségekkel foglalkozik.

A pszichológia helye a tudományok rendszerében:

A pszichológia a filozófia egyik ágaként kezdte pályafutását. A XX. század végére egyre inkább
áthatotta a pszichológiát a tapasztalatok társas és egyéni vonatkozásai.
A pszichológia tudomány tehát a viselkedéssel foglalkozik, amelyet persze tágan kell
értelmezni, az állat viselkedésétől az emberéig.
Mint tudomány, a pszichológia a viselkedés leírásával, megértésével foglalkozik. A kutatási és
a vizsgálati módszerek eredménye a megértés, és a hozzájárulás az emberi fejlődés
elősegítéséhez.

A pszichológia vizsgálati és kutatási módszerei:

A megfigyelés
Célja: a személyek teljesítményének, viselkedésének feltárása.
• Tudatosan megtervezett, a megfigyelés céljának pontos körülhatárolása, "mit akarok
megfigyelni és hogyan?"
• Folyamatosan, rendszeresen végzett. A folyamatos megfigyelés objektív a szándékosságot
is feltérképezi. Lehetővé teszi:
1. a tanuló fejlődésében való nyomon követését
2. konkrét tevékenységekben való megnyilvánulásait
3. helyzet- és esetelemzések végzését
• Objektív tényekre támaszkodó, azaz szubjektív érzéseink, vélekedéseink, örömünk vagy
bosszúságunk ne módosítsa a megnyilvánult tény értékét, jelentőségét.

Explorációs módszerek
• Beszélgetés: lényege az, hogy a kutató (tanár) a vizsgálati személlyel (tanulóval) közvetlen
kapcsolatba lép, kérdés-válasz, vagy társalgás formájában igyekszik a szükséges ismereteket
megszerezni.
• Kérdőív: csoportos informálódást tesz lehetővé.

Kísérlet:
Lehet természetes kísérlet, amely során a tanuló természetes körülményei, élethelyzetei között
marad, szokásos tevékenységét végzi, játszik, tanul.
A pedagógus beiktat egy kísérleti tényezőt, megváltoztat egy feltételt, s méri ennek a
megváltozott feltételnek a hatását.
Lehet:
- Laboratóriumi kísérlet (mesterséges körülmények között
- Természetes kísérlet (saját természetes környezetében)
Résztvevői a kontroll csoportok, akik az eredeti, megszokott módon cselekednek, illetve a
kísérleti csoport, akik már az új módszer szerint viselkednek.

Tesztek:

22
A tesztek pszichológiai alkalmazása elsősorban azt a célt szolgálja, hogy általa pontosan mérni
tudjuk a jelenlegi fejlettségi szintet valamely területen. Tehát a továbbfejlesztéshez szükséges
alap ismeretét adja, kimutatja a kevésbé fejlett funkciókat.
Fajtái:
- intelligencia
- személyiségvizsgáló
- képességet vizsgáló

A fenti módszereket alkalmazzuk, amikor valakiről személyiségrajzot készítünk.

Minden ember személyiség. Személyiség a lelki élet egységének alapja.
EGYÉNISÉG: olyan egység, amely az egyént mindenki mástól megkülönbözteti.

RUBINSTEIN: A személyiség az egyéni, külső és általános lelki sajátosságok összessége.

RÓKUSFALVY: A személyiség az egyén valamennyi fiziológiai és pszichológiai funkciójának
és állapotának az adott szerkezetben működő olyan rendszer, amely a környezettel állandó
kölcsönhatásban van, ahhoz alkalmazkodni és azt a alakítani képes.

23
6. tétel

Határozza meg a személyiség fogalmát, valamint a személyiség fejlődését befolyásoló

tényezőket! Mutassa be az öröklött tulajdonságok, környezeti hatások
személyiségfejlődésben betöltött szerepét! Ismertesse az érés, tanulás és a nevelés
kölcsönhatását! Mutassa be az emberi szükségletek és motívumok rendszerét!

A személyiség lélektan azzal foglalkozik, hogy milyen szerepet játszanak a külső és belső
tényezők a személyiség kialakulásában.

Az egyik felfogás szerint az ember személyiségjegyeit a genetikai egyediség határozza meg.

(nem szerint, életkor szerint)
A másik felfogás szerint a szocializáció során alakulnak ki az ember személyiségjegyei. A
társadalmi determináltság (meghatározott, eleve elrendelt) azt jelenti, hogy az ember, mint
egyén minkét látja önmagát, saját társadalmi szerepét.
A két felfogás összeegyeztethető. A pszichológiában a személyiség egyik első kutatója Stern
volt – a személyiség alapvető kritériuma az „én” felismerése, vagyis az a képesség, amivel az
egyén el tudja határolni magát a környezetétől. Személyisége csak az embernek van; sokoldalú
dinamikus egység. A személyiség lényege, a külvilágtól elhatárolni képes sokoldalú egység,
amelyre jellemző e sokféleség egybefoglalása.
A személyiség meghatározói:
- szabadság és kötöttség: minden szervezet tagjai viselkedésének kötöttségét és
szabadságát kifejező, ellentmondásos helyzetek sokasága jellemez.
- személyészlelés: sajátossága, amikor egy ember a másik embert fizikai valójában
érzékel, tulajdonképpen a másik emberről olyan kép alakul ki, mely messze nem az eredeti
érzékelést helyezi a középpontba.
- motiváció: alatt azt a képességet értjük, amikor az ember egy meghatározott cselekvést
meghatározott intenzitással egy valós helyzetben végre hajt. A motiváció mindig a külső
feltételek függvénye.

A sokféleséget egybefoglalni nem könnyű, mert pl. a személyiség lélektani nézőpontok alapján
máshogy képzelik el az egységet. Nézzük ezeket a nézőpontokat!
- diszpozicionális nézőpont: azon a feltételezésen alapul, hogy az emberek viszonylag
stabil hajlamokkal (diszpozíciókkal) rendelkeznek. Ezek beágyazódnak a személyiségbe.
- biológiai nézőpont: az ember biológiai „teremtmény”. a személyiség genetikai
megalapozottságú, tehát a diszpozíciók öröklődnek.
- pszichoanalitikus nézőpont: a személyiség a bennünk lévő erők egymással folytatott
versengése és küzdelme. a megközelítés fókuszában a belső erők dinamikája áll.
- neoanalitikus nézőpont: a pszichoanalitikus elméletből származik, tehát a közös eredet
okán a pszichoanalitikus nézőpont változata. Központi gondolatai az ego-ra és annak
fejlődésére vonatkoznak.
- tanuláselméleti nézőpont: emberképe a viselkedésváltozó. Jellegzetessége, hogy a
viselkedés a tapasztalatok hatására változik.
- fenomenológiai nézőpont: gyökerei 2 alapgondolatra vezethetők vissza:

24
• az egyediség és a létezés belső lényegéhez vezető út feltárása fontos
• az emberek természetüknél fogva képesek önmaguk tökéletesítésére és a fejlődésre, és
a szabad akarat gyakorlása közben mindenki ebbe az irányba terelheti önmagát.

Személyiség fogalma:
Napjainkra a személyiségnek számos definíciója létezik. Mindegyik definíció egyetért azonban
abban, hogy a személyiség olyan tényezők, - különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus
és egységes egésze -, amely az egyes embert megismételhetetlenné teszi, megkülönbözteti
másoktól, meghatározza a viselkedését és gondolkodását.

A személyiség kifejezés angolul personality, németül Personalitat, franciául personalité a latin

persona szóból származik. A persona eredetileg azt az álarcot jelentette, amit az ókori
színházban a színészek viseltek, később a szerepre, majd magára a szerepet játszó színészre
értették. A szó mai jelentését a felvilágosodás korában szerezte.

A személyiség fejlődését befolyásoló tényezők, az öröklés és a környezet, az érés

együtthatása
Századok óta vitatott, hogy inkább az öröklés – a természet - , vagy inkább a környezet – nevelés
– az emberi fejlődés fontosabb tényezője.

A személyiség fejlődését meghatározó tényezők megértése szempontjából fontos

fogalmak:
1. Öröklés: az a folyamat, amely során az utódok az elődökhöz hasonló tulajdonságokkal,
adottságokkal jönnek a világra. Ilyenek az adott fajra általánosan jellemző sajátosságok, az
idegrendszer típusa, örökletes betegségek.

2. Veleszületett sajátosságok: azok a sajátosságok, amelyek a méhen belüli periódusban,

azaz a fogamzás és a születés közötti kihordási időben alakulnak ki, tehát a születéskor már
meglévő sajátosságok.

3. Szerzett sajátosságok: minden sajátosság szerzett, amely nem az öröklés során, hanem
a méhen belüli életben külső hatásokra, vagy az egyén élete során a tapasztalás, tanulás,
gyakorlás hatására alakulnak ki. Fontos megjegyezni, hogy minden öröklött adottság
veleszületett, de az újszülött sajátosságainak egy része már nem az átöröklésnek, hanem a
születés előtti és a születés alatti hatásoknak a következménye.

4. Adottságok: a szervezet öröklött, veleszületett diszpozícióit nevezzük adottságnak,

melyek a képesség kialakulásának előfeltételei. Az adottság lehetőség, nem azonos a
képességek meglétével.
5. Képességek: kialakult valós tulajdonságok, amelyek valamely tevékenység eredményes
elvégzésének feltételei. A képességek egy része öröklött, más része az élet során, tanulás,
gyakorlás hatására kialakult, szerzett tulajdonság.

25
- természeti képességek: organikus jellegű, társadalmi tartalom nélküli képességek.
Látási, hallási, tapintási és egyéb ingerek megkülönböztethetőségének képessége. Az emberi
faj tulajdonságaként öröklődnek, és függnek az idegrendszer öröklött tulajdonságaitól.
- specifikus emberi vagy társadalmi képességek: ilyenek a beszéd, a logikus gondolkodás,
a zenei hallás. A társadalmi képességek a természetiekre épülnek, de nem öröklődnek. Minden
egészséges idegrendszerű emberben kifejleszthetők a társadalmi képességek.
6. Érés: a pszichikus fejlődés egyik formája, egy adott szintre való eljutás folyamata.
Megkülönböztetünk biológiai érést, és spontán, nem tudatos ráhatás eredményeként megjelenő
érést. A biológiai érés a tanulás megalapozója, belső feltétele, a tanulással szoros
kölcsönhatásban áll. Az érés biztosítja a fejlődés struktúráját, a tanulás pedig a dinamikáját. A
biológiai érés viszonylag független a külső hatásoktól. Az érés másik jelentése során
végbemenő folyamat érettebbé, fejlettebbé váláshoz vezet.
7. Tanulás: tanulásnak nevezzük a szervezetben végbemenő minden olyan változást,
amely tapasztalatszerzés, gyakorlás, ismétlés következtében megy végbe, és viselkedés-
változást eredményez. A tanulás az érési folyamatokon alapul, de feltétele is az érésnek. Az
egyén mind érésben, mind a tanulásban magasabb szintre jut. Az érés és tanulás állandó
felcserélődése folyamán fejlődik az egyén.

Az érés, a tanulás és a nevelés kölcsönhatásai:

Abraham Maslow motivációs rendszere szerint a szükségleteknek létezik egy

hierarchiája, amelyet egy motivációs piramisban foglalt össze.

Maslow-piramis

26
A piramis legalsó szintjén az alapvető élettani szükségletek, mint például az éhség, szomjúság
stb. helyezkednek el, majd a piramis csúcsa felé haladva egyre magasabb rendű
motívumokkal találkozunk. Maslow szerint a piramis különböző szintjein található
szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő szükségletek részben kielégítettek.
Például a piramis második szintjén található biztonság iránti szükséglet csak akkor lép fel, ha
az alsó szinten lévő fiziológiai szükséglet részben kielégített. A piramis csak az emberre
jellemző szükségleteket is tartalmaz, ilyen a megbecsülés, a kognitív, az esztétikai és az
önmegvalósítás szükséglete. Az önmegvalósítás alatt a bennünk lévő lehetőségek
kiteljesedését érti. A Maslow által elképzelt hierarchia azonban nem minden esetben
érvényesül, például ez a rendszere a motivációknak nem magyarázza meg az éhező tudósok,
vagy az éhségsztrájkot folytatók viselkedését, akik alapvető szükségleteiket alárendelik egy
magasabb szükségletnek.

27
7. tétel
Mutassa be a fejlődéslélektan fogalmát, jellemzőit! Határozza meg és értelmezze a kötődés
fogalmát és a korai anya-gyermek kapcsolat jelentőségét! Ismertesse a hospitalizáció
fogalmát, jellemzőit!

A fejlődés, mint filozófiai fogalom az állandó változást jelenti, melyben minőségi átalakulás
történik.
A fejlődéslélektan az egyes lelki jelenségek kialakulásával, fejlődésével foglalkozik.
Az anya-gyerek kapcsolat korai kialakítása érdekében az újszülöttet az anya mellére helyezik.
Az anya szívhangjai megnyugtatóan hatnak az újszülöttre.
A fejlődés sohasem egyenletes. A fejlődésnek vannak külső és belső feltételei:
- belső feltételeken a biológiai fejlődést, növekedést értjük (súlygyarapodás)
- külső feltétele az emberi környezet

Az emberi fejlődés magában foglalja a szocializáció fogalmát. A biológiai érés és a

szocializációs folyamat összefügg.
A fejlődéslélektan 3 központi kérdése:
- folyamatosság: folyamatos-e a fejlődés vagy ugrásszerű változás?
- fejlődés forrása: öröklődés vagy környezet? - ikerkutatás
- egyéni különbségek: mennyire különbözünk másoktól?

Piaget kognitív fejlődéselmélete

Több féle fejlődéselméletet különböztetünk meg:

– pszichoszexuális fejlődéselméletet, mely Sigmund Freud nevéhez köthető

– pszicho szociális fejlődéselméletet, melynek megalkotója Erik Erikson

– kognitív fejlődéselméletet, Jean Piaget, míg az

– erkölcsi fejlődéselméletet, Lawrence Kohlberg nevéhez köthetjük.

„Piaget-et gyermekkorában főként az állatok érdekelték. Rengeteg időt töltött állatok

megfigyelésével. Zürichben tanult, itt ismerkedett meg Freud elméletével, és tanulmányt is írt
a pszichoanalízis és a gyermeklélektan kapcsolatáról.
Meggyőződésévé vált, hogy a kisgyermekek gondolkodási folyamatai alapvetően különböznek
az idősebb gyermekekétől és a felnőttekétől. A biológia, valamint az ismeretelsajátítás
természetének tanulmányozása iránti szenvedélyes érdeklődése vezette oda, hogy a gyermeki
gondolkodás fejlődésével foglalkozzon.”

A genfi Rousseau Intézet igazgatójává történő kinevezése aztán lehetővé tette, hogy teljes idejét
a kognitív fejlődés tanulmányozásának szentelje. Konkrét kutatásait 1975-ig folytatta.

28
„Piaget úgy gondolta, hogy az embernél két alapvető hajlam öröklődik: az organizáció
(szervezés, rendezés, szervezettség) és az adaptáció (alkalmazkodás a lét feltételeihez). Az
adaptáció, azaz a környezethez való alkalmazkodás két egymást kiegészítő folyamatot foglal
magába: az asszimilációt (hasonlóvá tevés, hozzáidomítás valamihez, beolvasztás; a felvett
táplálék feldolgozása )és az akkomodációt (alkalmazkodás, alkalmazkodó képesség).”

Ezek megértéséhez meg kell ismerkednünk Piaget egyik fogalmával, a sémákkal.

„A sémák olyan szervezett viselkedés- vagy gondolkodásminták, amelyeket a gyermekek a

környezetükkel, a szüleikkel, a tanáraikkal és a kortársaikkal való interakcióba lépés során
alkotnak. A sémák lehetnek viselkedéses jellegűek, vagy kognitív jellegűek.”

A gyermek sokszor él meg, találkozik új tapasztalatokkal, amelyik nem illeszthető be egy létező
sémába, így alkalmazkodnia kell.

Ez az alkalmazkodás kétféle módon mehet végbe:

„Egyik módja az asszimiláció: mikor a gyermek az új tapasztalatot hozzá tudja igazítani a

meglévő sémáihoz. A másik módja az akkomodáció illetve a meglévő sémáit úgy változtatja
meg, hogy befogadják a tapasztalatot.”

„Piaget elméletének alapgondolatai tehát az adaptáció, az asszimiláció, az akkomodáció és az

egyensúly.” (Dr.Tóth László 21.o-23.o)
Kognitív fejlődés szakaszai
Piaget elmélete szerint a gyermekek értelmi fejlődésében négy szakasz különíthető el. Ezek
sorrendje meghatározott, és minden gyermek végigmegy mindegyik szakaszon. Nincs mód
arra, hogy a gyermek egy-egy szakaszt átugorjon, a sorrend mindenkinél ugyanaz, de egyes
szakaszok hossza egyénenként eltérhet.

A négy szakasz:

Szenzomotoros szakasz 0-2 éves korig

Érzékszervi-mozgásos szakasz (szenzomotoros periódus); cselekvéses helyzetmegoldás. A
fejlődést az érzékelés és mozgás koordinációja adja. (szenzoros+motoros) pl. tárgy után nyúlás.
A csecsemő elkezdi felismerni a körülötte lévő világot, szándékosan kapcsolatba lép vele.
Kialakul saját teste és a környezet megkülönböztetésének képessége, és a tárgyállandóság
tudatosulása (a tárgyak akkor is léteznek, ha nem látjuk őket).

Műveletek előtti szakasz 2-6 éves korig

Szemléletvezérlésű (intuitív) gondolkodás és még mindig nagyfokú egocentrizmus
„Műveletnek egy információ átalakítására vonatkozó mentális szabályt nevezünk, amely
megfordítható minden műveletnek megvan a maga ellentettje.”

29
 " Például, ha egy magas, vékony pohárból alacsony, vastag pohárba öntjük a vizet, a felnőtt
tudja, hogy a vízmennyiség nem változott (megmaradási elv), és ugyanez a vízmennyiség
visszaönthető lenne, a gyermek azonban úgy hiszi, a víz mennyisége csökkent.
Erre a szakaszra jellemző az egocentrizmus: egyszerre csak egy szempontot tud figyelembe
venni. Nem önzőséget jelent, hanem az „ego” nézőpontját. „Mások is azt látják/tudják, amit én”

Konkrét műveletek szakasza 6- 12 éves korig

Internalizált, reverzibilis cselekvésekkel megjelenő gondolkodási műveletek
Ebben a szakaszban a 2-4 éves kor közötti gyerekekre az érzékszervi-mozgásos, gyakorló
játékok a jellemzők. A gyerekek a szabálymegértés fejlődésének az elején járnak. Ok még
gyakran és önkényesen váltogatják a szabályokat. Még hiányzik a versengés és az
együttműködés közöttük.
Az 5-6 éves gyerekeknél már a szimbolikus játék az uralkodó, melyben bármi szolgálhat egy
másik tárgy helyettesítőjeként A szimbolikus funkció megerősödését nagymértékben
befolyásolja a nyelv gyors fejlődése is. Ebben az alszakaszban Piaget az egocentrikus
gondolkodást hangsúlyozza. Ebben a korban a gyerekek a szabályok betartására törekednek.
Számukra a szabályok állandóak, nem módosíthatók. A szabályokat erkölcsi parancsként
értelmezik, nem tesznek különbséget a szándékos hazugságok és az ártalmatlan túlzások vagy
tévedések között.
„Piaget úgy gondolta, hogy az erkölcsi szabályok és a szociális konvenciók megértésének meg
kell felelnie a kognitív fejlődés általános szintjének. A szabálymegértés fejlődésének négy
szintjét alakította ki. Az első két szint az imént tárgyalt műveletek előtti szakaszba esik.”
Formális műveletek szakasza 12 – 19 éves korig A kombinatorikus gondolkodás, a
hipotézis-alkotás és dedukció kialakulása. Ezt a periódust elérve a gyerek képessé válik elvont
állításokról gondolkodni, hipotéziseket felállítani, eszközrendszere tehát kombinatív. A
probléma megoldásának kritériuma már az ellentmondás-mentesség.” A formális műveletek
szakaszának a kezdete egybeesik az erkölcsi szabályok megértésének negyedik szintjével. Az
erkölcsi gondolkodás ideologikus módja jellemzi.
A másik két szint a konkrét műveleti szakaszban található.
Konkrét műveleti szakasz: „A gyermek már képes általánosítani, de csak konkrét tapasztalatok
alapján.” (Dr. Tóth László, 25.o)
Ebben a szakaszban már kezdenek sikeresen logikai műveleteket is végrehajtani. „Műveleti
gondolkodásuk olyan tárgyakra korlátozódik, amelyek aktuálisan jelen vannak.” (Dr. Tóth
László, 25.o)

Ebben a szakaszban megtörténik, (9-10 év) a súly állandóságának megértése, valamint a

térfogat állandóságának megértése (11-12 év), mely átnyúlik a következő műveleti szakaszba.
A konkrét tárgyakon végrehajtott mentális műveletek lényege ebben az időszakban a
szemlélettől való függetlenedés.

30
Az erkölcsi szabályok megértésének harmadik szakasza ekkor kezdődik. Kezdi megérteni,
hogy néhány szabály megegyezésen alapszik, amely önkényesen megváltoztatható, ha ebben
mindenki egyetért. Pl. iskolai körjátékok

Logikai kapcsolatokat módszeresen átgondolja.

• Identitás kialakításában fontos, hogy mások hogyan ítélik meg őket.

• Kedvelik az elvont eszméket

Piaget elméletével sokan nem értettek egyet, errol Dr. Tóth László is írt a könyvében:

J.Piaget kognitív fejlodéselmélete összefoglalva:

• A gyermek egy minden iránt érdeklődő tudós, aki kísérleteket végez a környezetében, hogy
megnézze, mi történik.
• Ezek eredményeiből elméleteket /sémákat/ állít fel.
• Ha egy új tárggyal, eseménnyel találkozik, megpróbálja a meglévo sémáival megérteni. Ezt
asszimilációnak nevezte.
• Ha a régi séma nem alkalmas az új jelenség befogadására átalakítja. Ezt akkomodációnak
nevezte

Kötődés: hosszantartó érzelmi kapcsolat a gyermek és a számára fontos gondozó közt.

A szülő és a gyerek között kialakuló, speciális, egyénre szabott kapcsolat.
Alapja a szülő és gyermeke közötti biológiai kapcsolat, ami ugyanolyan alapvető szükséglet,
mint az étel, vagy a meleg.
Sok tényező befolyásolja:
– a szülő mentális és fizikai egészsége,
– a gyerek temperamentuma,
– a család szociális hálója, támogatottsága

A KÖTŐDÉSI ELMÉLET - szerint ez az erős érzelmi kötelék befolyásolja mind a mentális

(értelmi), a szociális (társadalmi, közösségi; az emberek kapcsolataira vonatkozó) és az
emocionális (érzelmi) fejlődést és elengedhetetlen az egészsége fejlődéshez mindezeken a
területeken.

Kialakulásának feltételei: gondozó bejósolhatósága és megbízhatósága.

- Szülő + csecsemő = egységes rendszer
– Veleszületett, komplementer
– Csecsemő: kötődési viselkedés (pl.: baby-face) –
– Szülő: gondozási viselkedés (biztonság)

31
Anya-gyerek kapcsolat:
Az anya-gyerek kapcsolat kezdetei már a magzati periódusban megfigyelhetőek.
Az anya-gyerek kapcsolat ösztönhelyzet. Az anya részéről az utódgondozás ösztöne biztosítja
azokat a biológiai feltételeket, melyek a csecsemő táplálása és gondozása során
megnyilvánulnak. Az ösztönös alkalmazkodást a gyerek számára a szopóreflex és a
megkapaszkodás, mint ösztönös eredetű viselkedés biztosítja. A megkapaszkodási ösztön a
csecsemő fogó (tenyér) reflexében jelenik meg. A fogóreflex a csecsemőkor végére megszűnik,
de a mindennapi élet számtalan példát mutat arra, hogy veszélyhelyzetben visszatér.
Hermann Imre az embergyerek fogóreflexét összefüggésbe hozta azzal a megfigyeléssel, hogy
a majomgyerek élete első hónapjaiban anyjába kapaszkodva él. Feltevését igazolja, a hátán
fekvő csecsemő jellegzetes behajlított kéztartása (átkarolási reflex).
Harlow híres kísérletében az újszülött majmokat elválasztotta anyjuktól, és élettelen figurákkal
(műanya) helyettesítette őket. Kétféle műanyát készített: az egyik egyszerű fémváz volt, melybe
úgy lehetett belekapaszkodni, mint egy fába. A másik műanya szőrből készült, és fából faragott
feje volt. A kísérlet első szakaszában a kismajmok ketrecében mindkettő műanya jelen volt, de
a szoptatótartályt az egyik csoportnál a fém, másiknál a szőr műanyaára helyezték. Harlow arra
volt kíváncsi, hogy kizárólag a táplálék biztosítására szolgál-e a kapaszkodás, vagy biztonságot
adó szerepe is van. A kismajmok egyforma mennyiségű tejet szívtak a kétféle műanyáról. Ez
azt bizonyítja hogy a táplálék vonatkozásában nincs elsődleges szerepe a kapaszkodásnak.
Harlow kísérlete Hermann felvetését támasztotta alá. A megkapaszkodásban az anyával való
testi kapcsolat, a biztonság igénye a döntő.
Az anyával való kapcsolat tehát személyes kötődést jelent. A kisgyermek a számára idegen
vagy veszélyesnek vélt helyzetben anyjához fut, anyjába kapaszkodik.
A hirtelen elszakadás okozta lelki károsodás megelőzésére hozták létre az óvodákban a
beszoktatást.

Mary Ainsworth szerint,

• a kötődést úgy kell tekinteni, mint azt az affektív (érzelmi) köteléket, amit egy személy
vagy egy állat kialakít saját maga és egy bizonyos másik között, ami összeköti őket térben és
időben (1973).
Vagy egyszerűen:
• A kötődés az az erős érzelmi kötelék, amit az emberek bizonyos személyek felé éreznek
életük során.

Az apa-gyerek kapcsolat: pszichológiai jellegzetességei csak a közelmúltban kerültek az

érdeklődés középpontjába, míg korábban az apa elsősorban, mint az egyébként igen fontos a
család gazdasági-társadalmi helyzetének meghatározója szerepelt a szocializáció fontos
környezeti változói között. Mai ismereteink szerint azonban az apa már az első hónapokban
éppúgy lehet az elsődleges kötődés tárgya, mint az anya, minden szempontból egyenrangúan
tud gondoskodni a gyerekről.
Az apa jelenléte már az őskortól kezdve fontos szerepet játszott a gyermek életében,
annak csupán jellege változott, és változik folyamatosan. Trendek jönnek-mennek, de
a férfira, mint szülőre és nemi szerepmodellre mindig szüksége lesz a gyermeknek
(Pukánszky, 2001).

32
Bár manapság a kutatások alapján egyre inkább a „modern apák” idejét éljük, akik ott vannak
a szülőszobán, előszeretettel pelenkázzák, etetik gyermeküket, és gyakran együtt játszanak a
kicsivel, azért még továbbra is jelen van az a hagyományos szemlélet és nemi szerepelvárás,
mely a gyermek érzelmi nevelését és gondozási tevékenységeinek ellátását az édesanyák
feladatának tartja. Véleményünk szerint azonban nem feltétlenül okoz problémát, ha az apa kis
mértékben megmarad a hagyományos értelemben vett „tanító és fegyelmező” szerepben addig,
amíg az a gyermeke érdekeit, egészséges fejlődését és alakuló énhatárainak megszilárdulását
segíti elő, és a gyermekkel együtt töltött idő ez által jobbá, minőségivé válhat, valamint mindkét
nemű szülő szerepreprezentációját integrálhatja.
Aki gyereket vállal legyen az nő vagy férfi felelősséggel tartozik a gyerek biztos
fejlődéséért. Érteni lehet ez alatt a biológiai, pszichés és szociális fejlődést egyaránt.
A gyermekvállalásnak tudatosnak kellene lennie mindkét fél részéről. Hiszen nem elég csak a
biológiai szükségleteit kielégíteni egy gyermeknek, hanem az érzelmi szükségleteiket is, akár
egy életen át. És erre a szerepre mind a nőnek, mind a férfinak készülnie kell. Sok minden
működik ösztönösen, de rengeteg dolgot tanulni kell.

Hospitalizáció (érzelmi elhanyagoltság): René Spitz hospitalizációnak nevezte azt a

jelenséget, hogy az anya nélkül nevelt csecsemők fejlődésükben elakadnak, majd súlyos
mértékben visszaesnek.
Vizsgálata nyomán újabb és újabb megfigyelések igazolták az anyától való tartós elszakadás
veszélyeit. Megfigyelték például, hogy az elválás első hónapjában az addig kiegyensúlyozott
gyerek nyafogóssá, sírossá válik. Ha tovább tart anya nélküli állapota a gyerek már nem mutat
érzelmi reakciókat.
A gyermekotthonban nevelkedő és a családban élő elhanyagolt gyerekeknél megfigyelhető
érzelmi elsivárosodást rejtett érzelmi elhanyagolásnak nevezzük. Ha az anya valamilyen okból
nem képes a szeretetkapcsolat nyújtására, nem ad biztonságot, ezzel a gyakran nem is tudatos
viselkedésével érzelmileg károsítja gyermekét. Az ingerszegény környezet, ha jó érzelmi
feltételekkel párosul, kevéssé ártó, mint a sivár érzelmi környezet.
Csecsemőkori hospitalizáció:
Formái
- enyhe hospitalizáció:
• egyedül nem játszik, közömbös
• csak felnőtt közelében, együttműködésével válik aktívvá
• nem tesz különbséget ismerős és idegen között
• mindenkire „ragad” vagy mindenkitől fél
• fejlődése elmarad a kortársaiétól
• kedélyállapota nem jó, étvágytalan
• akaratszegény, nincsenek egyéni szokásai

Felnőttkori következményei:
• felelőtlenség
• közömbösség
• határozatlanság

33
• személyiség zavarok
• kapcsolatok felületessége, kritikátlan kapcsolatépítés
• indulatok fékezésének nehézségei
• erkölcsi normák könnyű megszerzése

A megelőzés lehetőségei:
• a csecsemő a lehető legrövidebb, legszükségesebb időt töltse a családjától távol
• az intézetben a gyermek és gondozója közötti személyes, stabil kapcsolat kialakítására
kell törekedni
• derűs, otthonos légkör kialakítása
• egyéni törődés megvalósítása, jó bánásmód

34
8. tétel

Jellemezze az életkori sajátosságokat az egyes életkori szakaszokban! Mutassa be a

különböző fejlődési szakaszok testi, érési, érzelmi és viselkedési jellemzőit!

A fejlődés törvényszerűségei:

A fejlődés elmélet lehet szakaszos - minőségileg különböző szakaszok egymásutánja, amelyek

nem felcserélhetőek, egyéni tempóban jelennek meg, életkori sajátosságokat hordoznak. (Pl.:
Freud, Erikson, Kohlberg)- vagy lehet folyamatos - a szakaszok látszólagosak, módosulásai
ugyanannak a tényezőnek.

A fejlődés elmélet tekintheti alapvetőnek a veleszületettség hatását - genetikusan öröklött

tulajdonságok (pl.: alkat, temperamentum), károsító hatások miatt változás történik- vagy a
környezeti hatásokat - tanulás, kultúra szerepe elsődleges; a környezet erőteljesen hat,
módosítja a fejlődést (Pl.: érzelmileg elhanyagolt gyermekek kisebbre nőnek), de a genetikus
adottságokat nem lehet „kiirtani” (Pl.: Down- kórnál adott IQ).

A fejlődés szakaszai: a fejlődésnek szabályos menete van, amely függ az éréstől, az érés és a
környezet kölcsönhatásaitól.
A szakasz fogalma arra utal, hogy:
➢ a viselkedés egy adott időszakon belül valamilyen uralkodó „téma” körül szerveződik
➢ az adott szakaszra jellemző viselkedés minőségileg tér el a korábbi vagy a későbbi
szakaszokra jellemző viselkedésmódtól
➢ minden gyermek ugyanabban a sorrendben és ugyanazokon a szakaszokon megy át

AZ ÉLETKORI SZAKASZOK FEJLŐDÉSI SAJÁTOSSÁGAI:

➢ Testi fejlődés
➢ Értelmi fejlődés (gondolkodás, beszédfejlődés)
➢ Érzelmi fejlődés
➢ Akarati fejlődés
Mozgásos fejlődés
➢ Játéktevékenység fejlődése (manipuláció)
Érzékszervi fejlődés
➢ Pszichés fejlődés (figyelem, emlékezet, képzelet, akarat)
➢ Szociális fejlődés

A fejlődési szinteket az intézményi neveléssel köti össze az alábbi fejlődi szakaszolás:

1. Csecsemő – és kisgyermekkor: 0-3 év
2. Óvodáskor: 3-6 év
3. Kisiskolás kor: 6-10 év
4. Serdülőkor: 10-16 év
5. Ifjúkor: 16-24 év

35
Fejlődés fogalma: Olyan mennyiségi és minőségi változás, melynek során meghatározott
irányban egyszerűtől a bonyolultabb felé haladva mindig magasabb szintű, tökéletesebb
jelenségek állnak elő. A fejlődés során mennyiségi gyarapodás mutatkozik meg, amely
egyben minőségi változást is eredményez. A fejlődés és a növekedés között az a
legjelentősebb különbség, hogy míg a növekedés csak mennyiségi, a fejlődés mennyiségi és
minőségi előrehaladást jelent.
A fejlődést befolyásolja: az egyén örökölt anatómiai- fizikai tulajdonságai; a környezete; a
nevelése.

A személyiség fejlődését befolyásoló tényezők (öröklés, környezet, kölcsönhatás) nem

választhatók el egymástól.
Öröklés: Ez egy belső tényező és a megtermékenyítés pillanatában eldől, hogy mi öröklődik,
pl.: haj-és szem szín, vércsoport, egyes betegségek és adottságok, amelyek csak lehetőségek a
kibontakoztatásra (jó hallás, kézügyesség… stb.).
Környezet: Külső tényező és az öröklött tulajdonságokat módosíthatja. Ilyen a kultúra (nyelv,
hagyomány, normák), és a szociális tényezők (család, társadalom)

Érés fogalma: A biológiai érés minden embernél bekövetkező változás. Olyan változás,
melynek során a gyermek külső és közvetlen beavatkozás nélkül jut elegy olyan szintre, hogy
képes legyen megtanulni dolgokat. A biológiai érés és a tanulás állandó kölcsönhatásban van
egymással, és a gondolkodás segíti elő. A gyermekkor jelentős változások korszaka. A
fejlődés hol egyenletes, hol hirtelen keletkezik valami új.

Tanulás: Minden olyan tevékenység, amely során a személyiség gazdagszik, és megszerezi

azokat a képességeket, tudást, amelyre szüksége van ahhoz, hogy kölcsönhatásban
környezetével, feladatainak eleget tegyen. A gyereknek éretnek kell lennie a tanuláshoz, tehát
az érés a tanulás alapja.

Erik H. Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete:

- személyiségfejlődés legösszetettebb modelljét alkotta meg
- minden életkornak megvan a saját, jól elkülöníthető krízise és a megoldás függvényében
jelentkezik
- 8 krízis helyzetet állapított meg – 8 fejlődési szakasz:

1
KIMENETEL ÉNERŐ

Csecsemőkor – 0-1 év Bizalom vs. Bizalmatlanság Remény

Kis gyerekkor – 2-3 év Autonómia vs. Kétségbeesés Akarat

Óvodáskor – 3-5 év Kezdeményezés vs. Bűntudat Szándék

Iskoláskor – 6-11 év Teljesítmény vs. Kisebbrendűség Kompetencia

Serdülőkor – 12-20 év Identitás vs. Szerepkonfúzió Elköteleződés

Fiatal felnőttkor – 25 év Intimitás vs. Izoláció Szeretet

36
 Felnőttkor – 25-60 év Generativitás vs. Stagnálás Gondoskodás

Időskor Énintegritás vs. Kétségbeesés Bölcsesség

Bizalom vs. Bizalmatlanság

A kölcsönösséget megalapozó bizalmi kapcsolat kialakítása a cél. Kihangsúlyozza a mama
válaszképességét, következetességét a bizalom kialakulásában, melynek során a baba
konzisztenciát, folytonosságot, azonosságot tanul meg a környezete és maga között, ami később
az identitásképzésre is hat. A szopáson keresztül tanulja meg a baba, hogy hogyan kell kapni,
ill. elvenni és ezen keresztül tanítja meg anyját arra, hogy hogyan kell adni.

Autonómia vs. Kétségbeesés

Erősen kötődik a szobatisztaságra szoktatáshoz. A baba megtanulja a megtartás-elengedés
alternálását, ami a későbbi tárgykapcsolatok megtartás-elengedés mintázatát alapozza meg.
Az akaratlagos mozgásirányítással a gyerek először tapasztalja meg akaratát, aminek
következtében átéli azt, hogy ő az anyjától függetlenül létező autonóm lény.

Kezdeményezés vs. Bűntudat

A freudi Ödipusz-komplexus korszaka: infantilis szexualitás, élénk fantázia, szülőkkel
kapcsolatos problematikus élményvilág. A gyerek azt várja el, hogy minden megvalósítandó
vágya elismerésben részesüljön. Az autonómia kiterjesztését elősegítő intruzív
viselkedésmódok jellemzik a gyereket: térbe való behatolás (lokomóció), ismeretlenbe való
behatolás (kíváncsiság), mások elméjébe való behatolás (beszéd), tárgyak letámadása és
fantáziaszinten a pénisz behatolása a női testbe.

Teljesítmény vs. Kisebbrendűség

Szociális hatásokra válik el a 3. szakasztól. Feladatorientáció kialakulása. Az iskolai
teljesítmény során megtanulják a mások kontrolljának való engedelmeskedést, a koncentrációt,
a munkára nevelődést, a szakszerűbb tárgyhasználatot. Nemi szerepek elsajátítása. A szülői
bátorítás hatására megerősödhet a kompetencia és a belső kontroll, ill. az autonómia és az
önkontroll.

Identitás vs. Szerepkonfúzió

Az eddigi szakaszok tudatos integrálása zajlik. Legfontosabb és legkritikusabb szakasz. Itt már
minden rajtunk múlik. Identitás kialakítása, ami a közvetlen környezeti identifikációkon alapul,
és ebből nő ki, felé rendelődve ennek. Szülők, kortársak, kultúra identifikációja. A negatív
identitás is megoldás, még mindig jobb mint a bizonytalanság. Marcia: korai zárás, moratórium,
identitás és identitásdiffúzió. Egységes, szilárd énkép kialakulása megengedi, hogy ne kelljen
ilyen intenzitással magunkkal foglalkoznunk a továbbiakban.

Intimitás vs. Izoláció

37
Már az identitáson múlik minden. A korai kötődési mintázatokat a társakra vetítjük. Csak
szilárd identitással lehet belépni párkapcsolatba, ill. szexuális kapcsolatba, mivel
énbizonyosság nélkül nem lehet a másikban feloldódni. Az identitás hiánya izolációhoz vezet.

Generativitás vs. Stagnálás

Kreatív alkotás a munkában, újabb generációk felnevelése a családban. A lényeg az érték
létrehozása. Életközépi válság: 40 év körül visszatekintés a múltba, itt még van esély az élet
újradefiniálására.

Integritás vs. Kétségbeesés

Reflexiók kora. Kb. a nyugdíjazással kezdődik. Az integritás attól függ, hogy elfogadjuk e a
hibáinkat, a tévedéseinket, ha nem irigykedünk a fiatalabb nemzedékre. Ehhez a bölcsesség
énereje segít hozzá minket.

Erikson szerint: a fejlődés egész életen át tartó folyamat, és az egyik szakasz sincs kitüntetett
szerepben a másikkal szemben. A konfliktus nemcsak abban a szakaszban van, amelyben
létrejött, hanem előtte és utána is. Primitív formában minden krízis már a születéskor jelen van.
Minden konfliktus a maga kitüntetett szakaszában a legfontosabb, de lappangó formában egész
életünket végig kíséri. – ezt nevezi EPIGENEZIS-nek!

Piaget kognitív fejlődéselmélete

Több féle fejlődéselméletet különböztetünk meg:

– pszichoszexuális fejlődéselméletet, mely Sigmund Freud nevéhez köthető

– pszicho szociális fejlődéselméletet, melynek megalkotója Erik Erikson

– kognitív fejlődéselméletet, Jean Piaget, míg az

– erkölcsi fejlődéselméletet, Lawrence Kohlberg nevéhez köthetjük.

Piaget fejlődéselmélete: fejlődés elmélete szakaszos, és ezeket siettetni, átugrani nem lehet,
egymás után következnek.
• Szenzomotoros szakasz: 0-2 év; megkülönbözteti magát a tárgyaktól; szándékosan
kezd cselekedni (pl.:csörgő), elsajátítja a tárgyállandóságot.
• Műveletek előtti szakasz:2-7 év; nyelvhasználat; egocentrikus gondolkodás; egyedi
vonások alapján osztályozza a tárgyakat.
• Konkrét műveleti szakasz: 7-12 év; logikailag képes gondolkodni tárgyakról és
eseményekről, megérti a számok, a tömeg, és a súly megmaradását; egyszerre több
tulajdonság szerint osztályoz tárgyakat.
• Formális műveleti szakasz: 12 évtől; elvont, kijelentésekben képes gondolkodni, és
ellenőrzi a hipotéziseit; a jövővel és ideológiai problémákkal foglalkozik.

Freud pszichoszexuális személyiség fejlődés szakaszai:

• Orális szakasz: 0-1 év; a száj az elsődleges örömforrás (szopás, evés)

38
 • Anális szakasz: 1-3 év; széklet visszatartás, elengedése, mint örömforrás
(szobatisztaság)
• Fallikus szakasz: 3-6 év; szexuális kíváncsiság.
• Látencia szakasz: 6-12 év; elcsendesedési szakasz; kortárs csoportokba való
beilleszkedés.
• Genitális szakasz: 14-18 év; felnőtt nemi vágyaik vannak.

1. Csecsemő- és kisgyermekkor (0-3. év) – BIZALOM-

BIZALMATLANSÁG;AUTONÓMIA-KÉTSÉGBEESÉS
Az új szülött élete első napjaiban szendergésszerű állapotban van. A külvilágot alig észleli.
Testi szükségleteinek kielégítése számára a legfontosabb. Viselkedése még ösztönös, a szopás
még nem kapcsolódik anyja arcának látásához.
• Mozgás: A csecsemő legerőteljesebb fejlődése a mozgásban nyilvánul meg. Az újszülött
korban még teljesen összerendezetlenek a mozgások, sok a próbálkozás. Számára mozgás
helyettesíti a beszédet is. Mozgása örömforrás a számára, és egyben ez jelenti a szociális
kapcsolatok megjelenését is. Az első játékok – a funkciójátékok – a mozgással függnek össze.
A gyerek tárgyakkal való manipulálása a környezet megismerését szolgálja. Ez a beszéd
kialakulását megelőző lépés.
• Utánzás: A kisgyermek sok mindent utánzással sajátít el, hiszen a legtöbb emberi
viselkedés utánzó jellegű. A gyerek először szüleit utánozza. Az utánzásnak örömszerző és
feszültségcsökkentő szerepe is van.
• Érzelmek: Már a néhány napos csecsemő arcán is felfedezhető mosolyhoz hasonló
mozdulat. Ez még reflexszerű, az általános jó testi közérzet váltja ki. A kb. 2 hónapos korban
megjelenő válaszmosoly már az emberi archoz kapcsolódik. Ez a csecsemő elő kapcsolata a
külvilággal. Az anya és anyán kívüli személy megkülönböztetésével jelenik meg a csecsemő
első szorongása. Ezt a szakirodalom a „8 hónaposok szorongása” elnevezéssel illeti.4
• Beszéd: a beszéd a járást követően 12-15 hónap között szokott bekövetkezni. A kisfiúk
később beszélnek, mint a lányok. A beszéd előtti hangadás a gügyögés. A beszéd
kialakulásának nagy szerepe van a gyerek életében. A beszéddel lesz úrrá a szorongásán. A
beszédtanulásban is fontos szerepük van a szülőknek és a nevelőknek.
• Szobatisztaság: A kisgyermek életének első szakaszában ösztönszükségleti kielégítésre
törekszik. Ezt a korszakot Freud nyomán az örömelv korszakának nevezzük. Az első egyik
erőpróba a szobatisztaságra szoktatás, amely meghatározó élmény a személyiségfejlődésben.
Az ösztönök uralása, a fékek és gátak beépítése, az elvárások, normák belsővé válása mind a
szeretet kapcsolat-erejének segítségével történik.

2. Az óvodáskor (3-6 év) – KEZDEMÉNYEZÉS-BŰNTUDAT

Mire 3 éves kora körül egy gyerek kapcsolatba kerül az intézményes neveléssel, már sok
élményt, tapasztalatot szerzett, elsősorban családja által a világról.
A legtöbb egészséges gyermek is bizonyos félelemmel, szorongással, de ugyanakkor
érdeklődéssel tekint az új élet elé. Ezért fontos hogy például az óvodai beszoktatás tapintatosan,
apró lépésekben, a gyerek érzelmi teherbíró képességének megfelelően történjen.

39
• Játék: Az óvodás gyerek legfőbb tevékenysége a játék. Az óvodás gyerek jellemző
játéka a fantáziajáték, vagy más néven a szerepjáték. A kisóvodás számára a szerepjátékban a
cselekvés a legfontosabb. A szerepjáték végigkíséri a gyereket az óvodáskoron.
Körülbelül az iskoláskor elejére a fantázia szerepe valamit csökken. A szerepjátéknak sokféle
funkciója van. A szülővel való azonosulás a játékon keresztül történhet (papás-mamás). A
fantáziajátéknak feszültségoldó szerepe is van. A kisgyerek a játék ismétlésével szabadul meg
a szorongásaitól. A játéknak vágyteljesítő szerepe is van. A konstruáló, építőjátékok az egész
óvodáskorban fontos szerepet kapnak.

Játék fajtái:
1, Gyakorló vagy funkciós játék: az örömteli mozgás, mely során a gyermek eszköznek vagy
saját magának a meghatározott mozgását ismétli (egyszerű játék: ledobja, majd újra ledobja,
kifűzi-befűzi, cél nélküli kombináció: ki-be pakolja a homokot, célvezérelt kombináció: szín
szerint szétválogatja a játékokat, ide tartozik a miért? kérdéses játék is)
2, Konstrukciós játék: amikor valamiféle anyagból, játékkockából építenek, ezek a játékok
kreativitásra nevelnek, erősítik a képzeletet, emlékezetet, megfigyelő képességet, probléma
megoldást, fejleszti az esztétikai érzéket, a manualitást.
3, Szerepjáték: szociális jelenség, sajátossága az utánzás, képzelettel tevékenységet utánoz. A
felhasznált eszköz mindig szimbolizál valamit. A szerepjáték motivációja a felnőtthöz való
hasonlítás és önállósodási törekvés. először magában játssza, később már társaival, azonosulva
a szereplővel.
• Rajzolás: Az óvodás korú gyerek fejlődését jól lehet követni a rajzokon. Az óvodás a
valóságot még tagolatlanul észleli. A tárgyak nem arányuknak megfelelően, hanem élményeik,
érzelmeik szerint felnagyítva jelennek meg.
• Gondolkodás, képzelet: A kisgyerek gondolkodása a cselekvésből alakul ki. A
tárgyakkal való manipulálás révén jut el a gondolatok megfogalmazásáig. Az óvodáskorra esik
az első miért korszak is. Ilyenkor rengeteget kérdeznek a gyerekek.
• Az iskolaérettség: Általában a gyerekek 6 éves koruk körül érik el testi-lelki
fejlődésükben, alkalmazkodóképességben azt az érettségi fokot, amely alkalmassá teszi őket a
mindennapi iskolába járásra.

3. Kisiskolás kor (6-10 év) – TELJESÍTMÉNY - KISEBBRENDŰSÉG

A 6-11 éves korig terjedő időszakot a lappangás korának is szokták nevezni. Ez az elnevezés
azt jelzi, hogy ebben a korban az ösztönfejlődés nyugvópontra jut. Az ember életében ez az
életkor a legkiegyensúlyozottabb szakasz. A személyiség kialakulása 7 éves korra befejeződik,
az új személyiségjegyek majd később, a serdülés korában alakulnak.
• Tanulás: Az iskoláskor fő tevékenységi formája a tanulás. Kialakult időészlelése. Az
iskolába lépő gyereknél még a szétszórt figyelem jellemző A szándékos figyelem fokozatosan
alakul ki. A kisiskolások mechanikus emlékezete fejlett. Könnyen megtanulnak kívülről is
olyan szövegeket melyeket nem teljesen értenek. A tanuláshoz a reproduktív képzeletre van
szükség. Ez kell ahhoz, hogy az elolvasott szöveget fel tudja idézni. Az iskolába kerülő gyerek
gondolkodásának jellegzetessége a konkrét szemléletes, képi gondolkodás. A kisiskolás kor az

40
objektív érdeklődés kora. Ez azt jelenti, hogy a tárgyak reális tulajdonságai kötik le a gyerekek
figyelmét. A 8-9 éves kor nevezik második „miért korszak”-nak.
• Kapcsolat az iskolával: Az iskolát képviselő felnőttek a gyerek számára modellt, mintát
jelentenek. A nyitott, könnyen kapcsolódó gyerekeket nyilván könnyebb a felnőttnek is
elfogadnia, s így hamarabb jön létre az a kapcsolat, amelyben az óvodai vagy iskolai felnőtt
fontos személlyé, azaz tekintély-személlyé válik.

4. A serdülőkor (11-16 év) – IDENTITÁS - SZEREPKONFÚZIÓ

A biológiai serdülés a nemi éréssel kezdődik. A serdülés a gyerekkorból a felnőttkorba való
átmenet. A serdülőkor a rohamos testi fejlődés korszaka. A serdülők kritikusan szemlélik a
világot. Kiszélesedik emberismereti érdeklődése és önismerete. A serdülőkor az életre szóló
barátkozások, a példaképek, eszményképek megválasztásának a kora. Ennek az időszaknak
gondjai közé tartozik a pályaválasztás is. A serdülőkor az első szerelmek, nagy lángolások kora
is. A serdülőkor gyakran krízisek kísérik, az érzelmi élet egyensúlya felborul, a testi
változáshoz, a felnövéshez sokszor félelmek, szorongások társulnak.
5. Fiatal felnőttkor (20-40 év) - INTIMITÁS-IZOLÁCIÓ
6. Felnőttkor (40-60 éves) - GENERATIVITÁS – STAGNÁLÁS
7. Időskor ( 60 év után) – ÉNINTEGRITÁS – KÉTSÉGBEESÉS

41
9. tétel

Mutassa be a megismerő funkciók (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet,

gondolkodás) fejlődésének sajátosságait újszülött kortól kisiskoláskoráig!

A megismerő funkciók (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezés, képzelet) fejlődése a

magzati kortól a serdülőkorig.

Megismerő folyamatok:
- látás
- hallás
- tapintás
- szaglás
- ízlelés
- mozgásérzékelés
- idő érzékelése

A szervezetbe érkező ingerek, információk feldolgozásával foglalkozik. Kiválasztunk,

összehasonlítunk, átalakítunk, újrarendezzük az információkat. A tudás vezérli a viselkedést.
A környezetből, belső szervezetből érkeznek az ingerek, ezeket érzékelem külső, ill. belső
érzékszervekkel, majd szelektálok, értelmezem, tudatosítom, végül cselekszem.

Érzékelés és észlelés fejlődése:

Az érzékelés válasz az érzékszervekre ható energiákra. Az a folyamat, amely által a receptor

sejtek ingerlése idegi impulzusokat küld az agynak ahol, mint „tapintás”, „színfolt” stb.
rögzítődnek.

Észlelés: Különböző ingerek nyomán keletkezett ingerületek egységes képpé formálódnak és

így tükrözik a valóságot. Az a folyamat, amellyel az agy értelmezi az érzékleteket, rendet és
jelentést adva azoknak.

Az észlelés magasabb rendű tevékenység, feltételekhez kötött.

Feltételek: az inger elkülönüljön, kiváljon a háttérből.

Szenzomotoros-integráció: különböző érzékletek összeolvadása.

Szenzomotoros érzékelés olyan energia, ami stimulálja, vagy működésbe hozza az

idegrendszer sejtjeit, megindítja az idegi folyamatokat.

Integrálódás: egy egésszé rendezzük. Ami integrálódik, egészként jelenik meg.

Külső: külvilágból érkező ingerek: látás, hallás, szaglás, bőr.

Belső: a szervezet belső szükségletei közvetíti: szervi szükséglet, mozgásérzékelés.

Inger- ingerület- efferens pályák- érzéklet

Minden ingernek megvan a receptora, minden érzéklet csak a neki megfelelő ingert veszi fel.

42
Nem minden inger vált ki érzékletet, csak az, ami megfelelő erősségű, eléri az ingerküszöböt.

A kognitív folyamatok leírási szintjei:

A kognitív (megismerő) folyamatok három különböző szinten írhatók le. A komputációs szint
a legáltalánosabb, és egyben a legmagasabb szintű leírás, míg a hardver szint a legkonkrétabb,
legalacsonyabb szintet jelenti. A leírási szintek alkalmazható természetesen a látásra is.

Komputációs szint

A megismerés céljához kapcsolódik. Vizuális észlelés esetében az a cél, hogy a fénymintázat-

bemenetet olyan kimenetté alakítsuk, mely információt szolgáltat a külvilág tárgyairól.

Algoritmikus szint

A megismerésben lényeges folyamatok részleteivel foglalkozik: mi a bemenet

reprezentációja, és mi az átalakítás algoritmusa.

Hardver szint

A hardver szint az agy, mely korlátokat szab annak, hogy milyen reprezentációkat és
algoritmusokat lehet alkalmazni.

Csecsemőkor:

Az érzékelés ellenőrzi a mozgáskísérleteket. Ez segíti elő a sikeres mozgások begyakorlását.

Érzékelése összekapcsolódva fejlődik, így a látás már 2. hónappal összekapcsolódik a
hallással, majd a mozgási rendszerrel. 5. hónaptól a tárgyak után nyúl, manipulál velük. A
bőrön keletkező tapintási ingereket már a néhány órás újszülött is megérzi. Fejlett a helyzeti
érzékelés, a hőmérséklet érzékelése. Az ízlelési és a szaglási ingerek is korán hatnak. A látás
érzékszerve napok multával funkcionál. Legkésőbb a hallás érzékelése jelenik meg.

Tehát a megismerési funkciók közül ebben a szakaszban csak az érzékelés működik, az

újszülött észlelésre még nem képes. Nem tud különbséget tenni a saját teste és a külvilág
tárgyai között.

Óvodáskor:

Látása: képes megkülönböztetni az alapszíneket, fejlődik látásélessége, differenciáló

képessége.

Hallás: képes az óvodában használatos hangszerek és társai beszéd- illetve énekhangjának

megkülönböztetésére. Belső hallása fejlődik.

Bőr érzékletei: tapintással megkülönbözteti a tárgyakat, mértani formákat.

Szaglása, ízlelése: differenciálódik, behunyt szemmel képes íz és szag alapján

megkülönböztetni dolgokat.

43
Mozgás-és egyensúly érzékelése: mozdulatai egyre szabályozottabbak, koordináltabbak.
Képes rézsútos, vízszintes padon biztonságosan járni.

A gyermek észlelésében esetenként a túlzott globalitás, máskor túlzott részletezés jelentkezik.

Kezdetben az érzelmi majd az értelmi szinkretizmus jellemző.

Érzelmi szinkretizmus: nem a lényeges elemeket emeli ki, hanem olyan sajátosságot, ami őt
érzelmileg szubjektíve megragadja.

Az óvodás figyelme fokozatosan irányíthatóvá válik. Amikor az észlelés tudatos,

megfigyelésről beszélünk.

Időészlelés: az idő viszonylagosságát még nem érti. A napszakok és rövidebb időegységek

megértése valamely cselekvéshez kötötten válik világossá számára.

Mennyiségészlelése: szemléletbe ágyazott. Térbeli kiterjedés miatt a hosszabb sort többnek

ítéli meg.

Kisiskoláskor:

Erőteljes a látás élességének fejlődése, mely a szem akkomodációjának (a szem

alkalmazkodása a közeli és távoli éleslátáshoz) fejlődését eredményezi. Jelentős a
differenciáló képesség a színek felismerésében.

Észlelésében az analízis-szintézis még mindig nem kellően összerendezett.

Tér észlelése konkrét, jól tájékozódik közvetlen környezetében. Téri képzetéből hiányzik az
általánosítás.

Időészlelése még elmarad a fejlődésben, az óra, mint objektív időmérő, megismerése sokat
segít az idő észlelésében.

Serdülőkor:

Kifinomult egyensúlyérzék, látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés.

Mennyiség és időészlelése már kialakult.

Figyelem fejlődése:

A figyelem a tudat szelektáló, kiemelő tevékenysége. A tudat figyelme esetén a

legoptimálisabban működik, az információ-felvétel ilyenkor a maximális. Amit a figyelem
kiválaszt az a figyelem tárgya. A figyelmünknek elvonó jellege is van, mert más tárgyról
elvonja az energiát.

Figyelmet kísérő jelenségek:

- visszafogott lélegzet
- felesleges mozdulatok
- tekintet egy pontra irányul

44
 - figyelő, szemlélő tekintet
Figyelem fajtái:

Önkéntelen: spontán történik. Pavlov ezt tájékozódási reflexnek mondja. Felhívja a szervezet
figyelmét a veszélyre. Védekező mechanizmusok.

Akaratlagos: a figyelmet tudatosan irányítja, erőfeszítést tesz.

Csecsemőkor:

Reflexműködések és vegetatív jellegű működések. Az anya magatartása, érzelmi odafordulása

már az 1-2 hónapos csecsemőben felélénkülési reakciót vált ki.

Óvodáskor:

Az óvodás gyermekre az önkéntelen figyelem jellemző, hosszabb ideig tartó működéséhez

többszöri motivációra van szükség.
A szándékos figyelem elfárasztja a gyermeket.

A figyelem fenntartásának eszközei:

- témaújszerűsége,
- a téma életszerűsége,
- az aktivitás lehetősége,
- az érzelmi motiváció,
- problémaszerűség.

A figyelem sajátosságai:

a) vándorol (fluktuál)
b) átvitele: az újabb ingerekhez való gyors alkalmazkodásában az előző témához való
érzelmi kötődése akadályozza. így figyelme sokszor egy dologhoz, eseményhez
tartósan tapad (perszeverál).
c) a terjedelme: kisgyermek 1-2 tárgyat, az óvodás 2-3 képes rövid időegység alatt
figyelmébe fogadni.
d) megosztása még gyenge az óvodáskorban
e) tartóssága az életkorral változik. A 3-4 éves gyermek 5-10 percig, míg az 5-6 éves 15-
20 percig képes figyelni.
A figyelem zavarai:

- nagyfokú fluktuáció: a gyermek kapkodó, feladatmegoldását kudarc kíséri

- dekoncentráltság. képtelen az összpontosításra

„befelé figyelő”: érzelmi konfliktussal küszködő, ami elvonja a figyelmét a külvilágtól.

Emlékezet fejlődése:

Emlékezet: az a kognitív folyamat, amikor az ingerek bevésődnek, megőrződnek vagy

elfelejtődnek és ezeket előhívjuk.

45
Emlékkép: múltbeli észleleteink, de halványan jelennek meg. Érzelmekhez kötődik, nagyon
erősek, de nem biztos, hogy érzelem által befolyásolt.

Emléknyom: minden tapasztalat, amit megértünk emléknyomformájában megmarad.

Folyamata:

Bevésés: elhelyezés a memóriában. Függ, hogy milyen erősségű a figyelem (akaratlagos,

önkéntelen)

Tárolás: rövididejű: ikonikus 1 mp 4-6 innen kerül a hosszú idejű memóriába. A

hippokampusz emléknyomot rögzít.

Óvodáskor:

Önkéntelen jellegű, a kor második felében szándékos emlékezeti tevékenységre is képes lesz.
A mechanikus jelleg mellett, megjelenik a logikai emlékezetbe vésés is.

Az emlékezést segítő tényezők:

- játékos szituáció, ahol a bevésés hatékonysága különösen magas. A bevésés és

felidézés valamilyen tevékenységhez kapcsolódik.
- szereppel való azonosulás: azért törekszik a pontos szövegre, hogy a játék teljesebb
legyen
- mese bevésését és felidézését azok az érzelmek segítik, amelyeket a mese hallgatása
közben átél a gyermek. Azonosul a mese szerepeivel.
- az emlékezetbe vésést a rím, ritmus, a fordulatos szóhasználat, ismétlés segíti.
-
Szándékos emlékezés:

A bevésés akarati jellege, csak az óvodáskor második felében fejlődik ki. Befolyásolja az
emlékezet teljesítményét a csoportosítás, rendszerezés, ismétlés.

Iskoláskor:

A szándékos emlékezet kap szerepet. A szándékos emlékezés a szervezett tanulás feltétele.

Emlékezeti sajátosságok:

- beállítódás a tananyag elsajátítására

- az emlékanyag érzelmi jellege
A kisiskolás emlékezeti sajátossága a tanulás is. Jellemzői:

- nem tudja kiemelni a lényegest a lényegtelen közül

- a tananyagot nem érti, ezért szóról-szóra tanul
- beszéde alacsony fejletségi szintű
- az önálló bevésés és felidézés hiánya is megfigyelhető
A képzelet fejlődése:

Képzelet: emlékképekből, tapasztalatokból egy új kép létrehozása, az agy analizáló,

szintetizáló működésével.

46
A képzelet teszi lehetővé, hogy eligazodjunk, vagyis rendeződjenek tapasztalataink. A
képzelet között keletkezett kapcsolat az asszociáció, képzettársítás.
Képzelet jellemzői: nem független a valóságtól, minél több a tapasztalat, annál színesebb a
képzelet, többnyire vizuális formában jelenik meg.

Fajtái:

- Produktív képzelet: a kreativitás fejlesztését teszi lehetővé

- Reproduktív képzelet: újraképzeljük az élményt elbeszélés révén.
Ábrándozás: akaratlagos, szentimentális vágyakat jelenít meg és nem követi cselekvés.

Legkorábbi emlékképeink, amelyeket fel tudunk idézni, a 3-4. életévben keletkeztek. Ezek az
emlékképek mindig a gyermek valamely fontos, jelentős eseményéhez, erős érzelmi
állapotához kapcsolódnak.

Kisgyermekkor:

A gyermek szinte lemásolja a felnőtt mozdulatait, ami általában valamilyen eszközös

tevékenységre irányul. A játékszerek nem határozzák meg szigorúan a cselekvés rendjét,
nagyobb cselekvési szabadságot tesznek lehetővé. Ez fejleszti képzeletüket. Pl.: fedő- lehet
kormány, cintányér,..

Óvodáskor:

A 3-4 éves gyermek képzeletét az érzelem és nem az értelem irányítja.

A 3 évesnél a képzelet főfunkciója a vágyteljesítés és a hiányzó ismeretek pótlása.

A nagycsoportos alkotó képzeletével megtervezi építményét, új mesét sző.

A kor jellemzője:

A fantáziahazugság: nem félrevezetés a gyermek célja, hanem maga is azt hiszi, hogy úgy
van.

A mesetudat: a mese és a valóság elkülönítése, tudati szétválasztása.

A képzeleti tevékenység színterei az ábrázolás és játékai.

Kisiskoláskor:

A reproduktív képzelet fejlődik, ez fontos feltétele a tanulásnak. (Szemléltetés, bemutatás

hiányánál csak képzeletére számíthat).

Felfedezhető a fantáziahazugság maradványa.

3-4. osztályban kezd megváltozni, szerepet játszik az emlékképek felhalmozódása, a

megismerési tevékenység fejlődése, a szervezett oktatás együttes hatása.

Az alkotó képzelet a reproduktív képzeletben fejlődik. Megjelenik rajzokban,

fogalmazásokban,…

47
A serdülőkor 3 szakasza:

- prepubertás: elkezdődik a biológiai érés

- pubertás: biológiai érés befejeződik, a pszichés érés elkezdődik
- posztpubertás: a pszichés érés befejeződik
A tárgyi érdeklődés tovább mélyül, és valamilyen irányban specializálódik. Erre utal a
gyűjtőszenvedély, a gondozó tevékenység, befogadó szellemi tevékenység stb.

Az érdeklődés ebben a periódusban kifejezetten a külvilágra irányul, a felfedezés, a

megismerés vágya mozgósítja a gyermeket.

Mesék helyett az igaz történeteket részesítik előnyben.

48
10. tétel

Ismertesse a szociálpszichológia fogalmát, tárgyát és mutassa be a szociálpszichológia

alapfogalmait: csoport, szerep, státusz, előítélet, deviancia!

A szociálpszichológia a pszichológia egyik ága, mely azt vizsgálja, hogy az egyes személyek
viselkedését hogyan befolyásolja mások, valódi, elképzelt vagy mögöttes jelenléte. Az egyén
és a társas környezet kölcsönhatásával foglalkozik. Vizsgálja és értelmezi, hogy a társadalom
hogyan hat az egyénre.

A szociálpszichológia foglalkozik a társadalmi valóság 4 területével:

- az egyénnel
- a társas kapcsolatokkal
- csoportokkal
- tömeggel és ezeket a lélektani témákat vizsgálják

Tárgya:
➢ a társadalomba tartozó egyén- személyiség viselkedésének tanulmányozása
➢ a társadalmat mozgató erők tanulmányozása
➢ az egyén és a csoport kapcsolata
➢ a csoportok tagjainak viszonya, a csoport alakulása, befolyásoló tényezők

Csoport fogalma, típusai:

Csoport: társadalmi egység, melyben a tagok száma korlátozott, valamely közös cél érdekében
alakul, tagjai folyamatos interakcióban állnak, szerkezete és normái vannak, hagyományok és
külsőségek jellemzik.

Típusai:
➢ Elsődleges illetve primer (referencia) csoport - kis létszámú, intim. A tagok között
tevékeny együtt működés, a viselkedési módokkal, normákkal azonosul. A személyes érzelmek
nagy hangsúlyt kapnak. Ilyen csoportban megy végbe szocializációnk. Meghatározza az egyén
magatartását.
Pl.: család, baráti kör
➢ Másodlagos illetve szekunder (intézményes, formális) csoport - nagyobb létszámú.
Organizációs (szervezett) kapcsolat. Nem jellemzőek a személyes érzelmek. Hivatalosan
rögzített, formailag meghatározott szerkezettel rendelkezik. A társadalom stabilitását
biztosítják. (szakszervezetek, kamarák)
➢ Informális (spontán) csoportok - nem hivatalosan létesített, a tagok önszántukból
lépnek be, közvetlen személyes kapcsolat jellemzi. Intimebb, meghittebb légkör. (kortárs
csoport)
A csoport struktúrái:
A struktúra a csoport egyenlőtlenségi rendszere, melyben minden csoporttagnak sajátos
státusza van.
- munkamegosztási struktúra
- hatalmi struktúra
- információ struktúra

49
- érzelmi struktúra

A szerep és státusz összefüggése:

Státusz: - nak nevezzük a társadalmi munkamegosztás során létrejövő pozíciókat. (vezető,
beosztott társ.)
Szerep: a státusznak megfelelő normák által szabályozott viselkedés. Az emberek a
társadalomban különböző pozíciókat foglalnak el. Egy adott pozíció a státusz. A státuszhoz
tartozó viselkedésmód a szerep. A státusz csak a fontosabb normákat követendő értékeket
foglalja magában.

Beszélhetünk alapvető szociális szerepekről. Ezek minden kultúrában léteznek, csak

formájukban különböznek.
Ilyen univerzális szerep: a nemi, az életkori, a foglalkozási és a családi szerep.

Szereptípusok:
➢ alapvető szerepek: (születéstől fogva adott szerepet – pl. a nem)
➢ tanult, kivívott szerepek (foglalkozási és családi szerepek)
➢ spontán, ad-hoc szerepek (villamos utasa)

Az előítélet, sztereotípia fogalma, működése, és összefüggései:

Előítélet: Ellenséges vagy negatív attitűd valamilyen csoporttal szemben - olyan attitűd, amely
téves vagy nem teljes információkból származó általánosításokon alapul.
Olyan makacs nézet, mely csoportokkal foglalkozik számukra negatív formában. (Javíthatja,
ronthatja a másik viselkedését – PYGMALION – effektus (Önbeteljesítő jóslat – e szerint ha
valamiről azt hisszük, hogy igaz, akkor az oda vezet, hogy olyan módon fogunk viselkedni,
hogy eredeti álláspontunk beigazolódjon. . (bizonyos tulajdonságokat tulajdonítunk nekik, azt
gondoljuk, hogy ezek együtt járnak pl. a cigánysággal)
Attitűd: Viszonyulás valamihez, véleményünk az adott dologról. Ismereteim vannak róla, és
ennek megfelelően viselkedem, nyilvánítom ki érzelmeimet. Ha további információkat kapok,
megváltozhat az attitűdöm.
Sztereotípia: Leegyszerűsített tulajdonságok, melyek azzal jönnek létre, hogy a csoportba
tartozó bármely egyénnek hasonló jellemvonásokat tulajdonítunk attól függetlenül, hogy a
valóságban a csoport tagjai mennyire különböznek egymástól. (pl zsidó)
Sztereotípiáink többsége nem valóságos tapasztalatokon alapul, hanem a tömegkommunikáció
által gerjesztet mendemondákból és képekből táplálkozik, vagy pedig éppenséggel a mi
fejünkben születik meg, abból a célból, hogy saját előítéleteinket vagy saját kegyetlenségünket
igazoljuk vele.
Az előítélet olyan sztereotípia, mely nem változik meg tapasztalat hatására, stabilan fennmarad.
Az előítéletesség fokozatai
• Szóbeli előítéletesség. Így nevezi azt a megnyilvánulást, amikor az előítélet beszédben
jut kifejezésre.
• Elkerülés. Az előítéletesség ebben az esetben az idegenkedést kiváltó csoport tagjainak
kerülésében jut kifejezésre, mely cselekvés közvetett üzenete az, hogy a szóban forgó csoport
nemkívánatos a személy számára.

50
• Hátrányos megkülönböztetés, elkülönítés, koncentráció. Az államjogi és
bürokratikus aktusok révén törvényesíti, hogy a hátrányos megkülönböztetéssel sújtott csoport
tagjait kizárják az adott nemzet valamennyi polgárára érvényes jogok egyeteméből.
• Fizikai agresszió
Az előítéletek okai
1. Önigazolás. Ha valamilyen módon kárt okozunk egy másik embernek vagy
embercsoportnak, akkor cselekedetünk igazolása céljából tettünk elszenvedőjét lekicsinyeljük.
2. Státusz és hatalom iránti igény. Ha valaki a társadalmi és gazdasági hierarchia alján
helyezkedik el, akkor igénye támadhat arra, hogy legyen egy nála is jobban megnyomorított
kisebbség, így mégiscsak lesznek, akikkel szemben fö1ényben érezheti magát.
3. Gazdasági vagy politikai konkurencia. Amikor a rendelkezésre álló erőforrások
szűkösek, akkor lehet, hogy az uralkodó csoport azért próbál háttérbe szorítani egy kisebbségi
csoportot, hogy így anyagi előnyökre tegyen szert.
4. Bűnbak-elmélet. Gyakran megesik, hogy a frusztráció okozója túlságosan hatalmas
vagy túlságosan nehezen megközelíthető ahhoz, hogy közvetlenül bosszút lehessen állni rajta.
Ilyenkor történik a bűnbakképzés, amely alatt azt értjük, hogy egy viszonylag. gyenge és
ártatlan személyt vagy csoportot okolnak olyasmiért, ami nem az 'ó hibájából történt.
5. Előítéletes személyiség: Az ember hajlamos arra, hogy agresszivitását bűnbakokra
helyezze át de ez nem azt jelenti, hogy minden ember egyformán él vele.
6. Konformitás. Az előítéletes magatartás legfőbb oka a társadalmi normák szolgai
módon való betartása - még akkor is, ha van bizonyos szerepe a gazdasági konkurenciának, a
frusztrációnak és a személyiség szükségleteinek.
Megoldási utak:
1. multikulturális oktatás
2. saját csoport bevonása a megoldásba
3. iskolai sikerek

Pygmalion-effektus
Az önbeteljesítő jóslat fogalma Merton nevéhez fűződik: e szerint, ha valamiről egyszerűen
azt hisszük, hogy igaz, akkor ez oda vezet, hogy olyan módon fogunk viselkedni, hogy eredeti
álláspontunk beigazolódjon - még abban az esetben is, ha kiindulópontunk hamis volt. Iskolai
szituációk vonatkozásában ez azt jelenti, hogy elvárásaink egyfajta közvetítő szerepet töltenek
be: vagyis a tanár tanulókkal szembeni elvárásai a tanulókból az elvárásoknak megfelelő
teljesítményt fogják előhívni.
A tanárok már az első találkozások alkalmával kialakíthatnak elvárásokat diákjaikkal
szemben. Ezek a kezdeti elvárások többnyire külsődleges tényezőkön alapulnak. Ezek
többnyire mind olyan jellegzetességek, melyek magukra vonják a tanár figyelmét. A
szociálpszichológusok a tanári elvárásokat, mint „naiv becsléseket" tanulmányozták. Abból
indullak ki, hogy a tanár megfigyeli a diák jellemzőit, teljesítményét, s ebből fog arra
következtetni, hogy a jövőben milyen valószínűséggel várhat valamilyen teljesítményt az adott
tanulótól. Az ilyesfajta becslés azonban sok esetben igen pontatlan lehet. Pl. a tanárban élhet
egy olyan feltevés, hogy összefüggés áll fenn a nemi hovatartozás és a zenében nyújtott
teljesítmény között. Az emberek - a vizsgálatok szerint - kifejezetten hajlamosak arra, hogy ha
egyszer két dolog között valamilyen összefüggést fedeztek fel, akkor a jövőben is keressék ezt
az összefüggést.

51
 A tapasztalatok általában arra utalnak, hogy a valós élethelyzetekben a tanároknak többnyire
reális elvárásaik vannak tanulóikkal szemben, s ezek hiteles információkon alapulnak. Az
iskolai osztályokban megfigyelhető „eltérő" bánásmód inkább „egyéni" bánásmódot jelent -
vagyis a tanár egyéni jellemzőkre igyekszik építeni. A tanári elvárások hatásukat tehát csak
korlátozott mértékben fejtik ki: a hatás olyan esetekben válhat szembetűnővé, amikor a tanárt
jellemvonásai hajlamossá teszik arra, hogy elfogult elvárásokat alakítson ki valamelyik
diákjával szemben. Ilyenkor valóban működésbe lép a Pygmalion-effektus. Az esetek nagy
részében kedvezőtlen formában jelentkezik, a tanulói teljesítmény negatívabb értékelésében
nyilvánul meg.

Deviancia fogalma, típusai:

Fogalma: olyan társadalmi normáktól való eltérést jelent, amelyeket egy közösség vagy
társadalom jelentős része elfogad. A mai szóhasználat deviánsnak nevez mindent, ami a
társadalomban a szokásostól eltér.
A deviancia egy közvetlen szocializációs folyamat eredménye. A deviancia tulajdonképpen a
szocializáció valamilyen hibája vagy zavara, és a deviáns személy nem megfelelően, hiányosan
vagy ellentmondásosan lett szocializálva.
Legismertebb fajtái a devianciának:
➢ öngyilkosság
➢ bűnözés
➢ alkoholizmus
➢ drogfüggőség
➢ prostitúció
➢ mentális betegségek

Típusai:

Csavargás:
• a serdülő nem tudja elfogadni a környezete által diktált normákat
• a szülő és a gyermek közt állandó a konfliktus vagy érzelmi zsarolás
• a gyermek állandó fizikai, szexuális vagy érzelmi bántalmazásának van kitéve
• elégtelen szülői felügyelet, érzelmi elhanyagoltság

Alkohol-és drogfogyasztás:
• káros családi minta, alkoholista szülő
• rossz társaság, befolyásolhatóság
• éretlen személyiség

Fiatalkori bűnözés:
• elégtelen szülői felügyelet
• káros családi minta, agresszió
• erkölcsi értékválság, bizonytalanság, jövőkép hiánya
• kiszolgáltatottság deviáns nagyobb gyermekeknek, felnőttek

52
11. tétel
Mutassa be a nevelési – vezetési stílusokat, valamint a nevelői attitűd formáit! Ismertesse
a gyermekek, tanulók közötti kapcsolatok feltérképezésének lehetőségét!

Nevelési stílus:
A nevelési stílus a pedagógus és a tanulócsoport kapcsolatának olyan hosszabb időn át
érvényesülő alaptónusa, amely sokban meghatározza a pedagógiai hatás érvényesülésének
esélyeit, a tanulók és a pedagógus iskolai közérzetét.
KURT LEWIN nevelési stílusai:
• Autokrata (tekintélyelvű) vezetői stílus: minden fontos irányelvet a vezető határoz meg.
Minden kérdésben ő dönt. Akkor utasít, és jelöl ki feladatra személyeket, amikor ő azt akarja.
Önkényesen vezet, önkényesen dicsér. A csoport nem szólhat bele a vezetőjének a döntésébe.
A csoport tagjai a tevékenységekben bizonytalanok, ezért a csoportban agresszív légkör alakul
ki. Az agresszív légkör azt vonzza be, hogy a beindul a gyerekek között a BŰNBAK képzés!
A megfelelő körülmények nincsenek biztosítva. A csoporton belül legalább 2 kisebb csoport
alakul ki. A csoportok eredményei 70 % körüli. Ha nincsen jelen a vezető akkor a dolgozók 30
%-a csinál valamit.
• Demokratikus vezetői stílus: A vezető csak kezdeményez. Az együttműködés fontos a
csoportban. Közérdekű kérdéseknél a vita elvárt és megengedhető, a csoport dönt. A feladatok
mindenki számára érthetőek és világosak. A vezető értékelése pozitív, objektív jellegű. A
csoport tagjaiban erős a feladatok iránti érdeklődés, a kreativitás, az eredetiség, erős a „MI”
tudat. Az eredményesség tekintetében ha bent van a vezető, ha nem akkor is pont ugyanolyan
nyugodtan megy a munka.
• Megengedő vezetői stílus: A vezető minimális szinten vesz részt a tevékenységekben.
Időnként közli a feladatot. Mivel nincs jelen, nem értékelhet. A csoportra vonatkozó jellemzők
rosszak. Kiszámíthatatlanság, a tagok bizonytalanok, a munkamorál alacsony szintű. Az
eredményesség szempontjából mindegy hogy jelen van-e a vezető, a feladatokkal kapcsolatban
az érdeklődés minimális.

Nevelői attitűd: tartós beállítódás, értékelhető viszony valamilyen tárgy, személy, jelenség,
gondolat vagy érték irányában. Közvetlenül nem látható, csak következtetni lehet rá a személy
cselekedetei, reakciói alapján.

* meleg, engedékeny * hideg, engedékeny

* meleg, korlátozó * hideg, korlátozó

(RANCSHBURG Jenő, 1973)

Meleg-engedékeny nevelői stílus:

Vannak szabályok és a megszegésükért helytelenítés, feddés jár, azonban a szabályok nem
merevek, hanem szükségszerű és rugalmas normák, nem nehezednek a gyerekre. A gyermek
sosem fordul szüleihez hiába nem érzelmi, sem intellektuális igényeivel. Az a gyerek aki ilyen
légkörben nő fel, pozitívan fordul a világ felé, aktív, barátságos, kreatív, érdeklődő.

53
Meleg-korlátozó nevelési stílus:
Ebbe a szülőtípusba elsősorban a túlóvó, túlszerető szülő tartozik, aki nem engedi önállósodni
a gyermekét. Mivel minden szülő korlátokat állít a gyerek elé, amivel akadályozza a
cselekedeteiben, a gyerekek időnként haragszanak a szüleire. A meleg korlátozó nevelői
stílusban a családon belüli agressziónak szigorú büntetése van. Így a gyermek kénytelen
magában ellenséges érzéseit, ami szorongáshoz vezet.

Hideg-engedékeny nevelői stílus:

Ez a nevelői stílust is segíti a gyermeki agresszió kibontakozását, mégpedig azért, mert a szülő
elutasítja a gyermekek közeledési, függőségi igényét, ugyanakkor már-már nem törődöm
módon engedékeny. Ráadásul ezt a nevelői stílust folytató szülő időnként nyilvánosan bünteti
gyermekét. Az így felnövő gyermekek serdülőkorukra erőteljes függőségi szorongást mutatnak,
rossz lesz a kapcsolatuk a szüleikkel, problémáikat nem beszélik meg velük.

Hideg-korlátozó nevelési stílus:

Ez a stílus annyiban különbözik az előzőtől, hogy a gyermek elutasítása mellé erőteljes korlátok
társulnak. A szülő ellenérzéseire (amelyek a fizikai büntetésben nyilvánulnak meg) a gyerek
ebben az esetben is agresszióval reagál, csak hogy ezt az agressziót a szülő keményen bünteti.

Nevelői magatartásmódok (KOZÉKI Béla, 1975)

3 tengely mentén helyezkedik el:

1. érzelmi légkör
2. a nevelésnek a rugalmassága
3. a követelményeknek a határozottsága

1. Érzelmi légkör – Hideg vagy meleg (vonzó vagy taszító?!; hogy ítélem meg a
gyereket?!)
2. a nevelésnek a rugalmassága – Nyílt vagy zárt (van-e bizalom, együttműködés,
önállóságra nevelés, gátlás, kudarc?!)
3. a követelményeknek a határozottsága – Erős vagy gyenge (normákról van itt szó, van
egy norma a családban amit mi követünk. A másik oldalon meg van egy kapkodás,
határozatlanság.)

8 féle nevelési stílus:

1. Harmonikus nevelés ( 1. Meleg – 2. Nyílt – 3. Erős)
A szülő szeretettel, bizalommal, határozottan és következetesen, értelmesen és világos
korlátokat támasztva nevel. A gyerekhez igazítja az igényeket. A gyerek barátságos, aktív és
megbízható. Jó az önkontrollja, tud felelősséget vállalni. A pedagógus szempontjából – jó
emberi kapcsolatokat alakít ki, nyílt, demokratikus légkör van és világosak a követelmények.
A gyerekek szempontjából – baráti kapcsolat alakul ki, összetartozás, együttes élmények, és
közösen kialakított és betartott normák vannak.
2. Liberális nevelés (1. Meleg – 2. Nyílt – 3. Gyenge)

54
A szülő elfogadó, megértő. Kölcsönös elfogadáson alapuló légkört alakít ki. A felállított
követelményt nem tudja betartatni. A gyerek kreatív, ambiciózus, tud elköteleződni, önt
kontrolja viszont gyenge. A sikerért sok mindent beáldoznak. A nevelőnél jó légkör, nincs
feladattartás. Közösség szempontjából aktív, de nagy a rivalizálás.
3. Ambiciózus nevelés (1. Meleg - 2. Zárt – 3. Erős)
A szülő nagyon meleg, családias légkört teremt, de a gyereknek mereven kijelöli az utat. A
gyerek szorgalmas, kötelességtudó, érzelem gazdag, viszont nem tud önállóan dönteni,
kezdeményezni sem. Az eredményeit az motiválja, hogy elkerülje a szorongást és a kudarcot.
A nevelőnél jó a hangulat, van fegyelem, de viszont nincs önállóság, és nem is nevel rá. A
közösségben is jó a hangulat, viszont a gyerekek konformisták, önálló ötletük nincsen.
4. Túlvédő nevelés (1. Meleg – 2. Zárt – 3. Gyenge)
A szülőnél a szeretet dominál, de nagyon félti a gyereket. A gyereket passzívvá teszi és mindent
megold helyette. A gyerek kudarc kerülő lesz, nem mer vállalkozni az új és ismeretlen dolgokra.
Indulataikat elfojtják. Passzív gyerekek. A nevelő dédelgető, jutalmazó. A gyerek passzívan
kövesse őt. A közösség érzelmileg összekapcsolódnak, de nem hatékonyak.
5. Az autonóm (hideg demokratikus) nevelés (1. Hideg – 2. Nyílt – 3. Erős)
A szülő egyenrangú partnerként tekint a gyerekre. Nyíltan, racionálisan neveli a gyereket, de
nem szereti. A gyerek érzelmileg sivár, nagyon kötelességtudó, megbízható. Érzékenysége,
empátiája alacsony. Aktívak, felelősséget vállalnak, törtető gyerekek. A pedagógus határozott,
következetes, de érzelmileg nincs kötődés. A közösség demokratikus, csak a célok tartják egybe
őket.
6. Elhanyagoló, nemtörődöm nevelés (1. Hideg – 2. Nyílt – 3.Gyenge)
A szülő érzelmi oldalról hanyagolja el a nevelést, de buzdítja az önállóságra a gyereket, hogy
hagyja békén. A gyereknek nincs szülői mintája. Önmagának kell megküzdenie a
problémájával, kapcsolat teremtő képességük gyenge. A nevelő sem a közösséggel, sem a
személyiséggel nem foglalkozik. Közösség mint olyan, nincs.
7. Kemény nevelés (1. Hideg – 2. Zárt – 3. Erős)
A szülő szigorú, a gyereket nem veszi figyelembe, parancs – büntetés - félelemkeltés eszközeit
használja. A gyerek zárt lesz. Vágyait elfojtja, szorongó gyerek lesz belőle. Az indulatokat
maga ellen fordítja. A pedagógus csak a fegyelemre koncentrál, a közösség átalakulhat egy
fanatikus csoporttá.
8. Diszharmonikus nevelés (1. Hideg – 2. Zárt – 3. Gyenge)
A szülő érzelmi és erkölcsi szintje alacsony, nincs biztonságnyújtás, a gyereket megalázza,
szidja. A gyerek állandó bizonytalanságban van, csökkent önértékelésűvé válik. A pedagógus
hideg, állandóan szid, rossz a közösségnek a légköre, ezért egymást vádolják.

A szociometria:
A csoporton belüli kapcsolatok feltérképezésének általánosan használt módszere. A módszer
kidolgozása Jacob Moreno nevéhez fűződik. A szociometriai adatok grafikus ábrázolását
szociogramnak nevezzük.

A szociometriai felmérés általános lépései

A vizsgálat jól meghatározott lépéssorozatból áll, algoritmus jellegű. A vizsgáló

személy elsődleges feladata a szervezés, majd a felmérés, felvázolás és értelmezés. Tökéletes
55
szervezés estén is adódhatnak menet közben problémák, nem várt akadályok, ilyenkor
improvizálni kell. A folyamat egységei:

- Az első lépés a kérdőív elkészítése, átfogalmazása a kiszemelt csoportra, majd elvégzése. Itt
a megadott típusok és kritériumcsoportok (mire kérdezünk rá) közül lehet választani.

- Az elemzés első lépéseként felvesszük a kölcsönösségi táblázatot.

- A kölcsönösségi táblázat ismeretében neki kezdhetünk a szociogram felvázolásához.

- Ezután felvesszük a gyakorisági táblázatot.

- Majd kiszámítjuk a különböző mutatókat

A szociometrikus adatok bemutatásának legáltalánosabb módja a grafikus ábrázolás, a

szociogram megrajzolása. Ez a vizsgált társas mező vázlata. Az vizsgálatomhoz többszempontú
szociometriát választottam. Ennek az a lényege, hogy a közösséget méri fel, nem csak az egyén
helyzetét mutatja meg a társas mezőben, hanem magát a közösséget jellemzi. A választási
kritériumok itt több szempontból csoportosíthatóak: - rokonszenvi

- funkció jellegű

- egyéni tulajdonságok, képességek, adottságok

- népszerűség, érvényesülés

Szociogram jellegzetes kapcsolatai:

Pár: két személy kölcsönös választása úgy, hogy másokat nem választanak
Hármas: Három személy kölcsönös kapcsolata (klikkesedés)
Zárt négyzet: Négy személy kölcsönös kapcsolata (klikk!)
Csillag: egy személynek több kölcsönös kapcsolata van, de azok között, akik hozzá kötődnek,
nincs kapcsolat
Lánc: nem lezárt, párok egymáshoz kapcsolódása
Perem: legsúlyosabb esete a magány.

56
12. tétel

Ismertesse a család fogalmát, kapcsolatrendszerét! Mutassa be a család szerkezeti

formáit, és a családi funkciókat! Jellemezze a családi életciklusokat! Térjen ki, az egyes
családi szerepekre, valamint a családi konfliktusok típusaira és a konfliktusok lehetséges
okaira!

A család fogalma: a családot más csoportoktól az különbözteti meg, hogy különnemű

személyekből áll, akik különböző (legalább két) generációhoz tartoznak. A család reprodukálja
önmagát; vagyis nem új tagok fölvétele révén egészül ki, hanem „önerőből”.

A család a nevelés első színtere, ahol a személyiség alapjai megteremtődnek. A család olyan
együtt élő kis csoport, amelynek tagjait házassági vagy vérségi kapcsolat köt össze.

Szociológiai szempontból a család olyan együtt élő kiscsoport, amelynek tagjait házassági
kapcsolat, leszármazás, más szóval vérségi kapcsolat köt össze.
A "családi rendszer" egy olyan csoport, amelynek tagjai befolyással vannak egymásra,
magukat, mint csoportot egy családnak tartják, akik valamilyen nézőpontból koherenciát
mutatnak, például hasonló a családtagok identitástudata, értékrendszere, meggyőződése. A
család a társadalomnak egy részrendszere (kiscsoport), amelyről az alábbi jellemzők
mondhatók el:
- önmagában is képes teljes rendszerként működni,
- sokirányú, szoros és rendszeres kapcsolatban van a társadalom más részrendszereivel,
- tagjai (családtagok) egymással állandó, életvitelüket átszövő és meghatározó kapcsolatban
vannak.

Családi élet szakaszai:

1. Az otthon elhagyása (egyedül élés): az önállóságát elért fiatal, már a független életre
képes, kialakult személyiség.
2. Házasságkötés (párban élés): Ki kell alakítani egy saját életformát.
3. A gyermekes család – a kisgyermekes család – a kisiskolás család: a 2 tagú család 3
tagúvá válik.
4. Kamaszkor: a család rugalmassága itt méretkőzik meg.
5. Üres fészek (a gyerekek kirepülése): a kb 40-50 éves korosztály, a „szendvics-
nemzedék”, a szülők és a gyerekek támogatása egyszerre feladat.
6. Késői életszakasz: a nyugdíjaskor.

A családot rendszerként kell felfogni. A család az egy rendszer, ahol az emberek interakciókban
vannak egymással. A család egy nyílt, dinamikus rendszer. Ez jelenti a környezete felé való
nyitottságot és azt is, hogy folyamatos változásban van.

A társadalommal való kapcsolat:

Az a mód, ahogy az emberek a családon kívüli családokhoz, intézményekhez viszonyulnak.
A kapcsolatteremtés nagyon nehéz:

57
• azoknak, akik valamilyen értéket hordoznak
• akik valamilyen titkot őriznek (pl. etnikai hovatartozás)

A család szerkezete szempontjából lehet: teljes család, formálisan ép család, csonka család

A család funkciói:
A család számos funkciót tölt be a társadalomban. Ezek a következők:
1. Biológiai funkció:
• a család egyik legfontosabb funkciója a reprodukciós funkciók
• nemi szerepek elsajátítása a családban (szocializáció mentén keresztül)

2. Gazdasági funkció:
• a családok nagyobb része jövedelmi közösség, jövedelemből gazdálkodó egység,
melynek fő területe a fogyasztás
• ezekben a családokban a család jövedelme a dolgozó, kereső családtagok jövedelmén
alapszik. Itt a családtagok száma határozza meg, hogy az összjövedelemből mennyi esik
átlagban 1-1 családtagra, s ez megszabja a családi anyagi helyzetét.
• a gazdasági funkció teljesítése érdekében leggyakrabban végzett otthoni
tevékenységeket az alábbiakban lehet összefoglalni:
➢ háztartási munkák (takarítás, főzés, mosás)
➢ család életterének, lakásának karbantartása
➢ a segítségére szoruló családtagok érdekében kifejtett tevékenységek ( kisgyermekek
gondozása, öregek ápolása)

3. Az érzelmi szükségleteket kielégítő családi funkciók:

- biztonság és védelem
- a gyermek lelki fejlődését elsődlegesen a család biztosítja

4. Társadalmi státusz meghatározása:

- érvényesülés – mintaadás, folyamatos növekedés a családban

5. Betegek ellátása és az idősekről való gondoskodás

6. Kulturális igény felkeltése, a szabadidő irányítása
- a család kulturális légkörét a szülők foglalkozása, iskolai végzettsége, szellemi igényei,
a családi tradíciók vagy ezek hiánya határozza meg
- az otthonülő életformát ideális lenne megváltoztatni, hasznos és egészséges szabadidős
tevékenységeket kialakítani

7. A családtagok életének irányítása és ellenőrzése

- a megváltozott életritmus, illetve a megváltozott világnézet is befolyásolja
- az életritmusból kifolyólag nem marad idő egymásra – alig találkozunk a családtagokkal

58
8. Szocializációs nevelési funkciók, személyiség formálás
- a családban folyik az elsődleges szocializáció – itt sajátítja el a gyermek az egyén
társadalmi létéhez, az együtt éléshez, a beilleszkedéshez szükséges normákat, követendő
értékeket
- a szocializációban, amit lát a gyerek mindent magában foglal
- a másodlagos szocializációs színtér a bölcsőde, az óvoda és az iskola – mindent itt tanul
meg a gyerek
„ A család szocializációs funkciója többszintű. Ellátja a gyermek biológiai gondozását,
biztosítja azokat a feltételeket, amelyek az éréshez és fejlődéséhez szükségesek, ugyanakkor
meghatározott magatartás és szerepmintákat is közvetít. Erre az elsődleges szocializációs
alapozásra épül: a tudatos nevelés, ellenőrzés, tanítás, fegyelmezés, jutalmazás. Így
teremtődnek meg a családon kívüli nevelés alapjai a személyiségben” – Bagdy Emőke idézet

Családtípusok:
1. Nukleáris család
- családmagnak, vagyis nukleáris családnak a szülőket, tehát az apát és az anyát, valamint
a gyermekeket értjük. A működését nagyban meghatározza a házastársak, a szülők és a
gyermekek, valamint a gyerekek egymás közötti kapcsolatának a minősége.
- nem szabad elfeledkezni arról, hogy a nukleáris család már önmagában is csökkentette
az intenzív sokoldalú kapcsolatok lehetőségét, amely magával hozta a családok és családtagok
esetleges elmagányosodásának a problémáját.

2. Többgenerációs család és a nagycsalád

- egy nagy házban többgenerációs család él együtt
- élményekkel gazdagíthatja az emberek szocializációját
- hátrány a szocializációs különbségek

3. Egyszülős család vagy családtöredék

- akkor beszélhetünk egyszülős családról ha a szülő egyedül neveli a gyermekét
- az egyszülős családdá válás okai között is van különbség: a leggyakoribb a válás, illetve
valamelyik szülő halála

4. Mozaik család
- válás után egy új párral újra alakul a család

A jelenlegi családmodell: folyamatosan változnak, formálódnak.

- házasodási hajlandóság változása: kitolódik a házasodási hajlandóság
- élettársi kapcsolat megítélése sokat változott
- válások száma folyamatosan növekszik
- gyermekvállalási kedv csökken
- házasságokon kívüli nemi kapcsolatok elterjedése

A családi élet fejlődése és változásai:

59
A családi élet fejlődési folyamatában elkülöníthető szakaszok vannak, melyek mindig újabb és
újabb megoldandó feladatokat hoznak magukkal.
A szakaszok a következők:
- Újonnan házasodott pá, gyermek nélkül
- Csecsemős család
- Kisgyermekes család (2,5-6 éves korig)
- Család iskoláskorú gyerekkel (6-12 éves korig)
- Család serdülőkorú gyermekkel
- A felnövekedett gyermeket kibocsátó család
- Magukra maradt, még aktív szülők családja
- Inaktív öreg házaspár családja

Családi szerepek:
Minden egyed családi szerepet tölt be a családban. A család akkor tud harmonikusan működni,
ha tagjai megfelelően töltik be szerepeiket.
Házastársi és szülői szerep alapja a társadalmi uralkodás: jogilag és erkölcsileg egyenrangúak,
a gyerekek gondozásában és nevelésében egyenlő jogaik és kötelezettségeik vannak. A
helyesen értelmezett egyenrangúság tiszteletben tartja a nemek közötti eltérő testi-lelki
adottságokat, és azt hogy a természet rendje szerint más feladata van a férfinak és a nőnek. Ezen
szempontok figyelembe vételével történhet meg a családi feladat- és munkamegosztás. Csak az
egymással arányosan és méltányosan illeszkedő férfi és női szerep működhet
zökkenőmentesen.

A férj szerepe a gazdasági háttér megteremtése (anyagi, erkölcsi, biztonság). A feleség a családi
együttélés atmoszféráját teremti meg, és kialakítja a család életritmusát.
A családban fennálló érzelmi kötődés megalapozója a férj és feleség közötti kapcsolat. Ha ez
szilárd alapokon nyugszik, akkor a többi kapcsolat (anyós,após) erősek, tiszták és egyértelműek
lesznek. Két ember között szeretet és szerelem legyen!
Szeretet-szerelem 4 összetevője:
- szexus: testi szerelem. Igénylik az emberek a bensőséges kapcsolatot. A szexus a
legszemélyesebb emberi kapcsolat.
- eros: testi szerelemnek a lelkibb oldala. A szexust az eros teszi intimmé, meghitté,
emberivé.
- félia: baráti szociális szeretet
- agapé: szeretlek, mert szeretlek! – nem értékel

Szülői szerep:
A gyerekeknek egyformán szükséges az apa és az anya irányító, gondoskodó, védelmező és
biztonságot adó szeretetére, nevelésére. Az apasággal is összeegyeztethető a szeretetteljes
meghitt apa szerep.
Szülői szerep feladata: átadni a férfias és a nőies magatartást.

Anyai szerep (anya-gyerek kapcsolat):

60
Az anya szerep ösztön helyzet is. Az anya az aki a legfőbb kapcsolatot jelenti a gyereknek.
Biztonsági szerepet tölt be. (Harloh féle műanya szerep)
A kötődés nagyon fontos. Fontos a testközelség, biztonsági érzés. Az ölelésből sosem elég.
Hospitalizmus jelenség: ha nincsen személyre szóló gondoskodás, akkor a gyerek
elsivárosodik. Ha a gyerek első 3 életévében nincs meg a kiegyensúlyozott anya-gyerek
kapcsolat, akkor az a gyerek sérül.

Testvéri szerep:
Alkalmazkodás. Jobban át tudja élni az egymáshoz tartozó érzést. Páros testvérhelyzet a
leggyakoribb – rivalizálásra kényszeríti a családtagokat, gyerekeket.
A testvérek egymáshoz fűződő viszonya sok mindentől függ:
- azonos nemű testvérek között több az interakció
- az anya viselkedésétől is függ
- korkülönbség
- sorrend (hányadikként születünk)

Nagyszülői szerep:
Nem pótolja a szülőket. Más fajta szerepet tölt be a gyerek életében:
- családösszetartó szerep
- hagyományokat, szokásokat tudnak tovább adni
- gondozói szerep

Ha túlságosan belefolyik a család életébe, az negatívum. Tiszteletbe kell tartani az új család

önállóságát.

Családi konfliktusok:

A család normál működése akkor tartható fenn, ha folyamatos párbeszéd van a családban.
Egyezkedés nézetkülönbséggel jár. Vitázni kell! Különbséget tenni vita és veszekedés között.
Vita: gondolatokat cserélünk
Veszekedés: eltérünk a gondolatcsere tárgyától (másikat megbántsuk, megalázzuk)
Minden család élete szüntelen változások sorozata. Ez a változás természetes velejárója az
életnek. Ezekhez a változásokhoz folyamatosan alkalmazkodni kell.
Belső erőforrások: önbizalom, kölcsönös bizalom, frusztrációtűrés
Külső erőforrások: rokonok, barátok, közösségek, intézmények
A változással új helyzet alakul ki, amivel új viselkedésmódokat, helyzetek kell megtanulnunk.
A változás, változtatás hasznos is lehet.

A két tényező arányából a következő konfliktuskezelő módok, stratégiák alakulhatnak ki

Thomas és Kilmann német pszichológusok szerint:

61
1. VERSENGÉS (nyer/veszít): maximális önérvényesítés

A konfliktusokban a versengő stratégiát alkalmazó személy megragadja és alkalmazza a

szükséges eszközöket, hogy biztosítsa céljainak elérését. Ez gyakran a személyes kapcsolatok
megromlásához vezethet. A versengő személy a konfliktust győztes-vesztes helyzetnek
tekinti, amelyben csak az egyik fél győzhet.

2. ALKALMAZKODÁS (veszít/nyer): a versengés ellenkezője, maximális önalávetés

Alkalmazkodó konfliktuskezelés a saját igények háttérbe szorításán és a másik fél érdekeinek

feltétel nélküli elfogadásán alapszik. Az ilyen személy általában lemond a saját érdekeiről,
álláspontjáról, s hagyja, hogy teljes mértékben a másiknak legyen igaza, hogy az ő
szempontjai érvényesüljenek.

3. KOMPROMISSZUMKERESÉS: az egyéni célok elérése szempontjából félúton van a

versengés és az alkalmazkodás között (többről mond le, mint a versengő, de kevesebbről,
mint az alkalmazkodó)

A kompromisszumkereső konfliktuskezelési mód célja egy, a felek számára kölcsönösen

elfogadható megoldás kialakítása. Ennek során mindkét fél lemond bizonyos igényeiről, a
megoldás csak részben elégeti ki azokat. A kompromisszumkereső magatartás a másik négy
konfliktuskezelési mód átlójában helyezkedik el.

62
4. ELKERÜLÉS (veszít/veszít): nem kezeli, hanem elkerüli az összeütközést

Az elkerülés tulajdonképpen a konfliktus vagy probléma előli meghátrálás, amikor az egyén

egyáltalán nem törekszik a megoldásra, hanem inkább tudomást sem vesz róla, hárítja, hogy
nem tartozik rá, időben elodázza a kérdést, elkerüli a vitahelyzetet, inkább hallgat, nem tesz
megjegyzést és nem mond véleményt.

5. PROBLÉMAMEGOLDÁS (nyer/nyer): az egyénekről a problémára, a feladatra tevődik át

a hangsúly. (Mi a probléma?)

Együttműködő konfliktuskezelési mód során mindkét fél számára kielégítő megoldás keresése
a cél. Gyakorlatban ez a konfliktus okainak feltárását, megértését, és ennek figyelembe
vételével kreatív megoldását jelenti.

Bármelyik konfliktuskezelési mód hatékony lehet, ha megfelelő helyzetben használjuk. Nincs

jó, vagy rossz, csak helyzettől függ, hogy az adott stratégia célszerű, vagy célszerűtlen
konfliktuskezelési mód.

Minden esetben fontos megvizsgálni:

magát a problémát,
a rendelkezésre álló időt,
a szembenálló felet.

„Nincs olyan konfliktus, amelyet ne lehetne megoldani, hacsak a valódi felbujtója rejtve nem
marad.” (Lafayette Ron Hubbard)

63
13. tétel
Jellemezze az iskolakerülő magatartást, ennek lehetséges háttereit és az erre adott családi
reakciókat! Jellemezze a fiatalkorú bűnelkövetői magatartást, térjen ki a fiatalkorúak
büntethetőségének kérdéseire, valamint a büntetés pszichés hatásaira!

Iskolakerülő magatartás és arra erre adott családi reakciók:

Az iskolakerülésben szerepet játszhat a családi háttér, az intézmény, de hozzájárulhatnak

személyiségbeli vonások is.
Az iskolával kapcsolatban megjelennek a tanárokkal, az osztálytársakkal való konfliktusok,
tanulási nehézségek, sorozatos kudarcok.
Előfordul, hogy a serdülő belső problémái miatt nem képes tanulni. A kudarc elől csavargásba,
szélsőséges esetben öngyilkosságba menekül.
Az iskolakerülés hátterében iskolai erőszak is állhat. Zaklatás, testi, lelki bántalmazások,
személyes tárgyak, uzsonnák, illetve pénz erőszakos eltulajdonítása. Ez azonban a
megfélemlítések miatt sokszor nem kerül felszínre sem otthon, sem a nevelők előtt.

Családi összefüggései is lehetnek az iskolakerülésnek. Ilyen lehet például az életkörülmények

megváltozása. Előfordul, hogy válás, haláleset következtében a gyerek felnőtt-szerepbe
kényszerül.
Problémát jelenthet az is, ha a gyereknek nincs lehetősége legálisan a kortársaival találkozni,
barátkozni. Előfordul az is, hogy a szülők megkövetelik, hogy gyermekük iskola-különóra után
rögtön menjen haza, más programot nem engedélyeznek, nem is hívhatja meg az osztálytársait.
A család belső problémái is gátolják a serdülő fokozatos függetlenedés folyamatát. Ilyenkor a
serdülőkori lázadás kiélezett formái is előfordulhatnak. Az iskolakerülés, a csavargás a
szabályok nyílt megtagadása, a tekintély elleni lázadás megnyilvánulásai közé tartozik.

A serdülőt lázadása, szerepkísérletezése, határainak próbálgatása, a figyelem felkeltése

könnyen sodorhatja a törvényszegés peremére. Megelőzésében nemcsak az adminisztratív
eljárások szigorítása, hanem a szülők, gyermekeik és pedagógusok kapcsolatának,
együttműködésének fejlesztése, és a családi háttér erősítése is fontos szerepet játszik.

A büntethetőség jogi kérdései:

A jelenleg is hatályos Büntető Törvénykönyv (Btk.) két életkori csoportot különböztet meg, a
gyermekkorú és a fiatalkorú személyt. Korhatárok tekintetében három korcsoport
állapítható meg: a 14. életév alatti, a 14-16 év közötti, a 16-18. év közötti személyeket.
(Súlyos életellenes bűncselekmény esetén 12 év a korhatár.
A gyermekkor a 14. életév betöltéséig, vagyis a 14. születésnap a gyermekkor utolsó napja,
azaz büntethetőséget kizáró ok áll fent, azaz büntetőjogilag nem lehet őket felelősségre vonni
az elkövetett cselekményekért, mert jogilag magatartásukkal nem követtek el bűncselekményt
és rájuk a büntetőjogi szankciók sem alkalmazhatóak.

64
A második életkori csoport a fiatalkorúak csoportja. (az, aki a bűncselekmény elkövetésekor
14. életévét betöltötte, de a 18.-kat még nem. Ebben a csoportban jelentőséggel bír a 16. életév
betöltése, amely a végrehajtható szabadságvesztés maximalizálásánál van jelentős szerepe.

A fiatal felnőttek korcsoportja a 18-23. év közötti személyeket öleli fel. A fiatal felnőtt
életkori határánál több pontot is figyelembe kell venni, mint a társadalmi, gazdasági fejlettséget,
a kultúrát és társadalmi éréseket, azaz a gazdagabb rétegekben később, mint a szegényebb
rétegekben korábban válnak felnőtté a társadalom tagjai. A magyar büntetőjogban a fiatal
felnőtt kor az elképzelések szerint a 21. életévig tartana, de a gyermekvédelmi törvény 24.
életévben határozta meg.

Hazánkban az első fiatalkorúak intézete a Kassai Kerületi Fogház volt. A mai fiatalkorúak
büntetés-végrehajtási intézetei közül 1997-ig csak Tökölön, egy intézetben hajtották végre a
fiatalkorú fogvatartottak szabadságvesztés-büntetését.
A szabadságvesztés tartamára vonatkozóan is eltérőek a rendelkezések a felnőttekhez képest.
Fiatalkorú esetén a szabadságvesztés legrövidebb tartama bármely bűncselekmény esetén 1
hónap lehet. Legfontosabb eltérés, hogy fiatalkorúval szemben életfogytig tartó
szabadságvesztés nem szabható ki.
A fiatalkorúakkal szemben kiszabható főbüntetési nemek megegyeznek a felnőtt korúakéval.
Eltérést a jogszabályban meghatározott korlátozások jelentenek.
Főbüntetések: szabadságvesztés, közérdekű munka és a pénzbüntetés.

Fogvatartott: a jogerősen szabadságvesztés-büntetésre ítéltek valamint az előzetesen

letartóztatottak gyűjtőfogalma.

Bűnismétlő: olyan visszaesőnek nem minősülő személy, akinek korábban már megállapították
büntetőjogi felelősségét valamely bűncselekmény elkövetése miatt, mégsem tekinthető
visszaesőnek mivel annak valamely fogalmi eleme hiányzik.

A gyermek – és fiatalkorúak kriminalitása

• A gyermekkorú elkövetők: A gyermekek is főként vagyon elleni bűncselekményeket
követnek el. 1996-ban az általuk végrehajtott bűncselekmények 86%-a tartozott ebbe a
kategóriába. Ezeknek mintegy a fele lopás. Az elkövetők 74%-a teljes családban, 20%-uk pedig
elvált szülőknél nevelkedett.
• A fiatalkorú elkövetők: a bűncselekmények 8-9%-át alkoholos állapotban követik el.
Magyarországon a XX. század elején került a figyelem középpontjába a gyermek- és fiatalkori
bűnözés. A fiatalkorúak csoportos, szervezett jellegű bűnelkövetéseire jellemző a durvaság,
agresszivitás.

A fiatalkorúak deviáns magatartását befolyásoló tényezők:

65
A devianciák társadalmilag meghatározott okokra vezethetők vissza, továbbá az abszolút vagy
relatív szegénység, a tartós frusztráció vezet a kialakulásukhoz. A magyar társadalomban az
elidegenedés egyre jobban terjed.

• Családi miliő:
A társadalom legkisebb sejtje, a család a gyermek számára az első és elsődleges értékrend-
közvetítő, s az marad az értékrendjét már kialakító, meghatározó fiatalkorú számára is.
A társadalmi feszültségek, a munkanélküliségek, a szegénység nyomatékosító, de nem
meghatározó tényező.

• A környezet hatása:
Ha a család nem tölti be a funkcióját, nem nyújt a gyermeknek humán értékeket, akkor a
gyermek nem érzi fontosnak a családi köteléket. A családból kisodródott fiatalkorúnak egyrészt
nincs választási lehetősége.

• A drog szerepe:
A fiatalkorúak devianciái körében kiemelkedő helyet foglal el a drog.

A segítő szakemberek köre:

A javítóintézeti nevelés az egyetlen olyan intézkedés, amely csak fiatalkorú vádlottakkal

szemben alkalmazható.
A javítóintézeti nevelés olyan intézkedés, amely önállóan, főbüntetés helyett alkalmazható, és
elrendelése esetén mellékbüntetés kiszabására sem kerülhet sor. Fiatalkorúak esetén gyakran
felmerül - az általuk elkövetett cselekmények jellege miatt - a járművezetéstől eltiltás
szükségessége.
A rendőrségnek a gyermek- és ifjúságvédelemnek szintén nagy szerepe van a prevencióban.
A segítő szakember szerepe kulcsfontosságú a segítségre szoruló kliens életében. Személye
kiemelkedő jelentőségű mind a kliens, mind pedig a szakmai képviselet oldaláról. Munkája
eredményességét befolyásolják mindazon tulajdonságai, képességei, amelyeket az egyes
esetek megoldása közben aktivizál. Önismerete, személyiségének fejlődésre, változásra való
képessége alkalmassá teszi őt arra, hogy a legkülönbözőbb esetekben, a legrugalmasabb
megoldásokat alkalmazva tegye hatékonnyá működését és a klienssel való együttműködését.

A prevenció jelentősége:
A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményekre adott válaszreakciót ennek megfelelően kell
alakítani: a legfőbb eszköz a nevelés, hiszen a fiatalkorúak – életkoruk sajátosságaiból
következően – még formálhatóak, alakíthatóak, és jó eséllyel visszavezethetőek a társadalomba,
annak hasznos tagjaivá válhatnak.
Mivel a bűnelkövető fiatalok nagy része a rossz helyzetű társadalmi csoportokból származik,
így ők egyidejűleg alanyai a gyermekvédelmi és az igazságszolgáltatási rendszernek.

66
A deviáns életmód kialakulása bizonyos „megmentő tényezők” hatására elmaradhat.
Ezek a következők:
- Kapcsolat (szerelmi, baráti): Ebben az esetben a fiatal kapcsolatba kerül egy olyan
személlyel, akinek az értékítélete megfelel a társadalmi elvárásoknak.
- Veszélyeztető tényező megszűnése: A fiatal elszakadása attól a közegtől, amely
veszélyeztetően hatott rá, amelynek hatására testileg és/vagy lelkileg sérült, szintén kedvezően
hathat további fejlődésére.
- Örömet okozó tevékenység (sport, hobbi): A sport különösen fontos szerepet tölthet
be azon fiatalok esetében, akik fizikai erőszaknak vannak kitéve, vagy az őket ért frusztrációkat
hajalmosak erőszakos formában levezetni.
- Tartás: olyan érzékenység, amelynek köszönhetően az ember képes értelmezni és
alkalmazni a tágabb környezetében látott mintákat, viselkedésformákat és értékrendeket, tehát
tulajdonképpen az alkalmazkodás, a beilleszkedés értékként való megjelenéséről van szó.

67
14. tétel
Ismertesse a mentálhigiéné fogalmát, valamint a család mentálhigiénés feladatait!
Mutassa be a krízis fogalmát és a családi krízishelyzetek formáit! Értelmezze a hátrányos
és a veszélyeztetett helyzet fogalmát, jellemzőit! Mutassa be a konfliktus fogalmát,
típusait!

Mentálhigiéné fogalma: minden olyan tevékenység, melynek célja az egészséges lelki élet
kialakítása és megtartása, olyan orvosi tudományág, amely támogatja és elősegíti a mentális
egészséget és a mentális betegségek megelőzését a pszichiátria és pszichológia segítségével.
„Az egészség nem a betegség hiánya: az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét
állapota”. A WHO úgy definiálja, mint a jóllét állapotát, amelyben az egyén meg tudja
valósítani képességeit, meg tud birkózni a normális élet stresszhelyzeteivel, termékenyen képes
dolgozni, és hozzá tud járulni a közösségének életéhez.
Célja az egészségfejlesztő tevékenység, valamint a lelki zavarok megelőzése és rehabilitációja.

Mentális egészség: a lélekben egészségesnek egyénnek, illetve közösségnek nagyobb a

teherbíró képessége. A WHO fogalmazza meg a megelőzés fontosságát. Három szakaszát
különböztetjük meg:
- elsődleges prevenció (primer) – a kóros folyamat elindulását akadályozzuk meg.
- másodlagos prevenció (szekunder) – a kialakult kórképet felismerve az elindult
kórfolyamatot állítjuk meg
- harmadlagos prevenció (tercier) – a kórfolyamat adekvát (megfelelő) kezelését,
gondozását jelenti.

A lelki egészségre nevelés valójában értékadást jelent. A lelki egészség érték!

A mentálhigiéné területei:
A mentálhigiéné lényege a szemléletmód: megelőzés, fejlesztés, kapcsolat- és hálózatépítés.
Területei sokfélék:
- a felnőtt lakosság körében végzett prevenciós tevékenységek
- időskor
- veszélyeztetett csoportok
- depresszió megelőzése
- öngyilkosság megelőzése

A hatékony intervenció (beavatkozás) nem egyéneket befolyásol, hanem társadalmi

csoportokra hat. Ennek sokféle formája lehet:
- önsegítő csoportok (pl. Anonim Alkoholisták)
- párkapcsolat- és család segítése
- iskolai mentálhigiéné – az iskola fontos mentálhigiénés intézmény, az iskoláskor és az
iskolához kapcsolódó problémákkal, azok megelőzési lehetőségeivel foglalkozik.
Intézményen belül: gyermekvédelmi felelős, iskolaorvos, logopédus, óvoda és
fejlesztőpedagógus.
Intézményen kívül: gyermekjóléti szolgálat, családsegítő szolgálat, nevelési tanácsadó.

68
- egyházak mentálhigiénés munkája is kiemelkedő.

Krízis fogalma: Krízisnek tekintjük az olyan érzelmileg kritikus, feszült, fájdalmas, túlterhelő
állapotot, amelyben a személy a lelki egyensúlyát veszélyeztető helyzettel kénytelen
szembenézni. Ekkor ezen körülmények mindennél fontosabbakká válnak számára, figyelmét,
gondolatait teljes egészében kitöltik, ennek ellenére az aktuális helyzetet a szokásos probléma
megoldási stratégiákkal nem tudja sem elkerülni, sem megoldani. Olyan fenyegető állapotok
ezek, amelyek általában külső események hatására jönnek létre (trauma, életciklus váltás). A
krízisben lévő személy fenyegetettséget, kilátástalanságot, tehetetlenséget él meg. Előfordul,
hogy a család nem képes megbirkózni a helyzettel, mert:
- a család működésében alapvetően zavar van (pl. kommunikációs problémák)
- nincs folytonosság a családban (pl. elvált szülők gyereke)
- egyszerre túl sok nehézség éri a családot, ami felülmúlja teherbírásukat

A krízisre adott válasza a családnak többféle lehet:

- szembenéznek a problémával
- nem vállalják fel a problémát, a szőnyeg alá söprik
- felismerik a krízishelyzetet, de nem tudnak vagy nem akarnak a régi mintán változtatni

A családi krízis fajtái:

- kapcsolati zavarokon alapuló (házastársak vagy szülő-gyerek közt)
- szociális (munkanélküliség miatt)
- tárgyvesztéses (halál, vetélés-abortusz)

Családgondozási szempontból a krízisben lévő családok csoportosítása

- Szokványos, átlagos család: A krízis valamilyen betegségből, balesetből fakad.

- Rigid, merev családok: Az a család, ahol akut mentális probléma jelentkezik egy vagy
több családtagnál, illetve azok a családok, ahol nyílt vagy rejtett erőszak fordul elő, különösen
a gyermekek felé. Mivel titkolják a problémát, ezért a szakember (védőnő, családgondozó)
nehezen tud beavatkozni.

- Kaotikus családok: A családban olyan fokú a krízis vagy az erőszak, ami a normális
magatartásmódoktól nagyon távol esik. (pl. bűncselekmények, pedofília)

- Problémás családok: Akik szinte folyamatosan krízishelyzetben élnek.

A problémás család ismérvei ( Rutter, 1975)
• az érzelmi kötelékek hiánya vagy erős torzulása
• a szülő modell hiánya vagy súlyos torzulása
• a szülők közötti interakciók (kölcsönhatás) hiánya vagy súlyos torzulása
• a szükséges élettapasztalatok és életfeltételek hiánya
• a nevelési eljárások hiánya

69
• hiányos vagy torzult kommunikáció családon belül és kívül

Krízisintervenció (beavatkozás):
Célja: a veszélyhelyzet elhárítása, a lelki egyensúly visszaállítása.
Lényege: azaz elv, miszerint a krízis kialakulásához vezető probléma megoldása, megoldja
magát a krízisállapotot is. Ezért a krízisintervenció a problémára koncentrál. Hatékony és gyors
beavatkozás.

A krízisintervencióval foglalkozó szakembernek jól kell ismernie a közösségi segélyforrásokat,

azok rendszerét, működését és a rendszeren belüli kulcsembereket.

Hátrányos helyzet:
Hátrányos helyzetű az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermek és
nagykorúvá vált gyermek, aki esetében az alábbi körülmények közül egy fennáll:
Hátrányos helyzet megnyilvánulásai:
- gyermek környezetéből adódó okok (család hiánya, ép család hiánya, deviáns
mikrokörnyezet szocializációs ártalmai)
- gyermek személyiségéből adódó okok (gyermek deviáns magatartás, tanulói
nehézségek, motiválatlan gyerek)
- anyagi okok miatti hátrányos helyzet (kevés jövedelem, munkanélküliség, sok gyerek,
rossz lakáskörülmények)
- Egészségügyi okok miatti hátrányos helyzet (családi- illetve gyermekbetegségek)
- Szülők alacsony iskolai végzettsége miatti hátrányos helyzet

A hátrányos helyzet könnyen iskolai kudarchoz vezethet, út a biztos leszakadáshoz.

Hátrányos helyzetű gyermek: az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult

gyermek, aki esetében az alábbi körülmények közül egy fennáll:
- a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény igénylésének időpontjában a gyermeket
együtt nevelő mindkét szülő, a gyermeket egyedül nevelő szülő, illetve a gyám legmagasabb
iskolai végzettsége alapfokú- (az alacsony iskolai végzettség igazolása a kérelmen megtett
önkéntes nyilatkozattal történik)
- a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény igénylésének időpontjában a gyermeket
nevelő szülők bármelyike vagy a gyám a szociális törvény szerinti aktív korúak ellátására
(foglalkoztatást helyettesítő támogatás vagy rendszeres szociális segély) jogosult vagy a
kedvezmény igénylésének időpontját megelőző 16 hónapon belül legalább 12 hónapig
álláskeresőként tartotta nyilván a munkaügyi központ- (az alacsony foglalkoztatottság
fennállását az eljáró hatóság ellenőrzi)
- a gyermek az eljárás során felvett környezettanulmány szerint félkomfortos, komfort
nélküli vagy szükséglakásban, illetve olyan lakáskörülmények között él, ahol korlátozottan
biztosítottak az egészséges fejlődéshez szükséges feltételek
Halmozottan hátrányos helyzetű gyermek: az a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre
jogosult gyermek, aki esetében fenti három körülmény közül (alacsony iskolai végzettség;
alacsony foglalkoztatottság; elégtelen lakókörnyezet, lakókörülmény) legalább kettő fennáll.

70
Halmozottan hátrányos helyzetű: akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője a gyermek
tankötelessé válásának időpontjában legfeljebb az iskola nyolcadik évfolyamán folytatott
tanulmányait fejezte be sikeresen, vagy tartós nevelésbe vették.

Veszélyeztetettség:
A Gyermekvédelmi törvény a veszélyeztetettséget az alábbiak szerint határozza meg: Olyan –
a gyermek vagy más személy által tanúsított – magatartás, mulasztás vagy körülmény
következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja
vagy akadályozza.

A veszélyeztetett gyermek személyiségfejlődését nagy valószínűséggel fenyegeti valamilyen

károsodás az alábbi területeken:
- az én fejlődésben
- szocializációban
- a magatartásban
- az igényszintben

A veszélyeztetettség okai:
• Környezeti ok
- család-családszerkezet
- nevelési hiányosság
- lakásviszonyok
- erkölcsi fejlődést veszélyeztető környezet
- családon kívüli negatív hatás
- a gyermek személyiségében mutatkozó ok

• Anyagi ok
• Egészségügyi ok
• Egyéb ok

Konfliktus fogalma:
Ütközés, személyek vagy csoportok közötti igények, szándékok, érdekek, szükségletek,
vélemények vagy értékek szembekerülése egymással. Ütközésre akkor kerülhet sor, amikor az
adott helyzetben részt vevők viselkedése akadályozza egyikük vagy másikuk érdekeinek
érvényesülését, s a résztvevők értékrendje különböző.
A konfliktusokat vizsgálja a szociális munka, a pedagógia, a pszichológia és itt kiemelten a
szociálpszichológia. Az együttműködés a konfliktus megoldását segíti elő.

A konfliktus kifejeződése:
- interperszonális: a konfliktus megnyilvánul a személyek viselkedésében

71
- intrapszichés: a konfliktus az emberben csak belülről játszódik le, külső
megnyilvánulások nincsenek.

A konfliktus hatása:
- destruktív (romboló), ekkor tisztességtelen a verseny; a verseny nem egyenlő felek
között zajlik, mert az egyik fél esélytelen a másikkal szemben.
- konstruktív (építő), ekkor tisztességes a verseny; ez lehetetlenné teszi, hogy a
konfliktushelyzet környezetének szociális struktúrája leálljon, mert a szociális közeg elősegíti
a változásokat.

Az ember viselkedése konfliktushelyzetben több tényezőtől függ:

- az ember beállítódása
- önértékelésének és önismeretének foka
- aktuális érzelmi állapota
- az adott helyzet légköre

Konfliktuskezelési stratégiák:- ezek visszahatnak az emberi viselkedésre

• Győztes/vesztes stratégia:
Az adott helyzetben részt vevők győzelemre, a másik ember legyőzésére törekednek, gyors
cselekvést igénylő helyzetekben gyakran szükségszerű alkalmazni. A konfliktusban álló
emberek saját szándékaik, elképzeléseik nemegyszer erőszakos megvalósítására törekszenek.
Gyors cselekvést igénylő helyzetekben a szakértelem, a tapasztalat, az információs többlet
birtokában előnyös, gyakran szükségszerű a győztes/vesztes stratégia.

72
• Alkalmazkodó stratégia:
Aki ezt a stratégiát választja, félelemből, kényszerből vagy megfontolt döntés után lemond saját
érdekeinek, igényeinek, vágyainak érvényesítéséről a másik fél javára. A mindenáron való
alkalmazkodás veszélyes stratégia.
• Elkerülő stratégia:
Az ember úgy alkalmazza az elkerülő stratégiát, hogy magát a konfliktushelyzetet igyekszik
kikerülni. Gyakran alkalmazott stratégia. Aki ezt alkalmazza, a helyzet elemzése, a viszony
minősítése, valamint a győzelmi esélyek mérlegelése alapján használja.
• Kompromisszumkereső stratégia:
Közösen elfogadható megoldás keresése a cél, amely mindekét fél számára kielégítő, az
erőviszonyok változásával az erősebb fél a másik legyőzésére törekszik. Olyan közösen
elfogadható megoldás keresése a cél, amely mindkét fél számára kielégítő.
• Problémamegoldó stratégia:
A konfliktusban résztvevők a probléma olyan megoldására törekszenek, amelyben mindkét fél
érdekei, szükségletei, meggyőződései érvényesülnek. E stratégia alkalmazásához
kulcsfontosságú a konfliktusmegoldás szándéka. A problémamegoldó stratégia együttműködést
feltételez, és az alkalmazótól tudatosságot, önkontrollt, jövő felé irányultságot igényel.

Konfliktuskezelés meditációval:
A meditáció egy olyan konfliktuskezelési módszer, amelynek lényege, hogy két fél vitájában,
mind a két fél közös beleegyezésével egy semleges harmadik fél (mediátor) is bekapcsolódik
segítő szándékkal.
A meditációnak 3 fontos, kiemelkedő szerepe van:
- konszenzus (egyetértés)
- magánjelleg és kölcsönös bizalom
- igények és érdekek dominanciája

Segítő szakemberek köre:

Legfontosabb a gyermekvédelmi jelzőrendszer!
- óvoda, iskola, nevelési tanácsadó, pszichológus
- védőnő, gyermekorvos
- jóléti szolgálatok, gyámhivatal, önkormányzat
- rendőrség, bíróság, ügyészség
- egyéb szervezetek (egyház, segítő egyesületek stb)

73
15. tétel
Jellemezze a szabadidő fogalmát, célját, jelentőségét! Mutassa be a szabadidő-szervezés
pedagógiai kérdéseit, valamint a szabadidő szervezését befolyásoló tényezőket! Ismertesse
intézményen belüli és kívüli szabadidős tevékenységek típusait, a pedagógiai- és
családsegítő munkatárs programokhoz kapcsoló feladatait!

A szabadidő értelmezése:
Életünket szabályozott időkeretben, időstruktúrában éljük (munka, tanulás, pihenés,
szórakozás).
A szabadidő életvitelünk meghatározó tényezője, de egyben az egyén jellemzője is.
A rendszeres életvitel, életrend feltétele az egészséges testi, lelki harmóniának (benne a
rendelkezésünkre, ill. a gyermek, fiatal rendelkezésére álló szabadidővel).
A rendszeres, mentálhigiénés szempontból is ajánlatos életvitel figyelembe veszi:
- Munka, tanulás, sport, játék, szórakozás megfelelő arányát
- Megfelelő időtartamú pihenést
- Higiénés szabályok megtartását
- Tartózkodást az élvezeti szerek túlzott fogyasztásától

Szántó Miklós megfogalmazásában: „A szabadidő, mint időkeret a munkán kívüli időnek az

a része, amely az anyagi - tehát gazdasági, társadalmi, fiziológiai - kényszer alapján feltétlenül
szükséges elfoglaltságok idején felül, e kényszeren kívül eső tevékenységekre fennmarad.
A szociológiai megközelítésekben többféle társadalmi időt különítenek el (munka, iskola,
vallási kötelezettségek, stb), de közülük csak egyetlen idősávot neveznek szabadnak, azt,
amelyik a különféle kötelezettségeken kívül megmarad, rendelkezésre áll. A szabadidő az ipari
társadalom kialakulása óta állandó módosuláson megy keresztül. Történetileg a szabadidő a
munkán nyert idő, amely iránti igény folyamatosan növekszik.

Szabadidő mindazon foglalatosságok összessége, amelyekben az egyén önként vesz részt, akár
azért, hogy kipihenje magát, vagy szórakozzék, vagy társadalmi kapcsolatait ápolja, esetleg
tovább képezze magát.

A szabadidős tevékenységeket társadalmi jelenségként kell kezelni, amelyek szoros

összefüggésben vannak a nem szabadidős aktivitásokkal, de nincsenek annak alárendelve.

A gyermek időmérlege
- 25% iskolai tanulás
- 13% szociális kötelezettségek
- 8% otthoni tanulás
- 41% fiziológiai szükségletek
- 13% szabadidő mennyiség

A szabadidő funkciói:

74
A szabadidős tevékenység (hobbi) nem csupán időtöltés, hanem testi, szellemi felfrissülés,
majd ennek hatására újjászerveződő pszichés és fizikai egyensúly állapota. Regenerálódás,
karbantartás, felüdülés, kikapcsolódás, s nem utolsó sorban tanulás, fejlődés.
Limbos, E.8 négyféle funkciót rendel a szabadidőhöz:
1. lazítás
2. szórakozás
3. fejlődés
4. kapcsolatépítés (kezd felerősödni a kapcsolati dimenzió, olyan kapcsolatépítés, mely nem
versengés, hanem meg- értés, támogatás, tisztelet, elfogadás)

A szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek, fiatalok számára ebben a megközelítésben a

szabadidő többszörösen is jótékony hatású eszköz.
A prevenciós, megelőző szerep mellett a hátrányok kiegyenlítése, a hiányos feltételek pótlása,
az „elérhetetlen” elérésében való támogatás nyújt lehetőséget a kiegyensúlyozottság felé
haladásban.

A szabadidőt befolyásoló tényezők

- családi munkamegosztás
- az egyén igényei, szükségletek és kielégítésük
- közlekedési viszonyok
- társas élet lehetőségei
- anyagi helyzet
- helyi szolgáltatások
- művelődési és szórakozási alkalmak

A szabadidő szervezés célja, feladatai:

A szabadidő szervezés célja az egész életen át folytatott művelődés megalapozása, a szervezet
egészséges harmóniájának biztosítása. A szabadidő szervezés során érvényesülnek a szabadidő
funkciói, amely során eljuttatjuk a gyermekeket a testi, szellemi felfrissülés, -hez, majd a
pszichés és fizikai egyensúly állapotához. A regenerálódás, karbantartás, kikapcsolódás a
szabad- idő szervezés kitűzött célja.

A szabadidő szervezés feladata:

Az előző célkitűzéshez a szervezeti, személyi és infrastrukturális feltételek biztosítása. A
szabadidős tevékenységek a tanulási tevékenységekkel szoros egységben alkotják az iskola
nevelési rendszerét.

A szabadidős tevékenységek intézményrendszere

Nevelési-oktatási:
- óvoda
- iskola
- kollégium
- diákotthon

75
Gyermekjóléti alap és gyermekvédelmi szakellátás:
- gyermekjóléti szolgálat
- gyermekotthon
- lakásotthon
Intézményen kívüli:
- múzeum
- park
- mozi, színház
Családi:
- intézmény független
- együttműködés az intézménnyel ( támogatóként, együtt a család, közös program,a
gyermek programja)

A közös családi szabadidős lehetőségek

Az intézmény által kezdeményezhető közös családi szabadidős lehetőségekkel célunk a
kapcsolatépítés, értékközvetítés, minta, példa adása az alkalmazható módszerre, a szabadidő
élményszerű, hasznos eltöltésére.

A szabadidő irányításának pedagógiai sajátosságai- követelményei:

A szabadidő a szabadon rendelkezésre álló idő.
A kényszermentesség biztosításának pedagógiai feltételei:
- a gyermek érdeklődésének a figyelembevétele a választásnál
- a programok megfelelő motivációs előkészítése
- a programok/tevékenységek közötti választási lehetőségek biztosítása
- a nem kötelező részvétel megfelelő tudatosítása

A szülőkkel történő kapcsolattartási formái:

- A nyílt napokkal a szülőknek lehetőséget teremtünk a napi életbe való betekintésre. A
szülők személyes élményeik alapján gyermekük új vonásait, tulajdonságait fedezhetik fel, s
képet kaphatnak a gyermekük közösségben elfoglalt helyéről, viselkedéséről,
teljesítőképességéről.
- Az egyéni beszélgetések (fogadóóra) a kapcsolattartás legszemélyesebb formája.
Lehetőséget ad a gyermek fejlődésével kapcsolatos tapasztalatok megbeszélésére, a
segítségnyújtásra. Ezek, a bizalmas jellegű beszélgetések teremtik meg legjobban az
együttnevelés lehetőségét.
- A szülőcsoportos beszélgetések (szülői értekezletek) tájékoztató, segítőszándékkal
szerveződnek. Az együttes találkozások a közös gondolkodást segítik elő. Ilyenkor lehetőség
van a szülőknek egymással is találkozni, közösen beszélhetik meg a gyermekneveléssel
kapcsolatos tapasztalataikat és gondolataikat.

Pedagógus a szabadidőben
A szabadidő szervező munkája

76
- „az iskola pedagógiai programjához kapcsolódó tanórán kívüli foglalkozások,
programok előkészítése, szervezése, a környezeti neveléssel összefüggő tevékenység segítése
(erdei iskola, tábor)
- a pedagógiai programhoz nem kötődő szabadidős tevékenység előkészítése, szervezése,
tájékoztatás nyújtása a szabadidős programokról
- a tanulóközösség, diákönkormányzat programjainak segítése
- az iskolai hagyományok keretébe tartozó foglalkozások elő- készítése, szervezése
- az egészséges életmód, továbbá a szenvedélybetegségek megelőzésével, valamint a
gyógyult szenvedélybeteg tanulók beilleszkedésével összefüggő szabadidős tevékenység

A pedagógus személye

Ami meghatározó, az a pedagógus felkészültsége és személye.

Személyét illetően a pedagógusra jellemző általános jegyek mellett, ill. abból kiemelten legyen
lelkes, agilis, rugalmas a gyermeki igények kielégítéséhez, értsen sok mindenhez, széleskörű
érdeklődés jellemezze.
Feladatai:
- Ösztönzés, igénykeltés, választéknyújtás, gyermekek bevonása.
- Diák/tanulóközösségek összetételének felmérése, csoportok kialakítása.
- Önkormányzati (gyermek) tevékenység aktivizálása, aktivitás fejlesztése, a
tevékenységek támogatása.
- A gyermekek/tanulók önirányító képességének kialakítása.
- Külső és belső tartalékok feltárása.

A szabadidő szervezés folyamata

Tervezési szakasz
- célmeghatározás
- alapvető személyi és technikai feltételek kialakítása
- ötletgyűjtés
- programelemek véglegesítése (felelősök kijelölése, a várható létszám összehangolása a
programelemekkel, kelléklista összeállítása, költségvetés készítése, akcióterv készítése)
- döntés

Szervezési szakasz
- forrásteremtés
- pénzügyi bonyolítás megkezdése
- szükséges engedélyek, szerződések megkötése
- helyszíni szemle
- reklám, propaganda
- közvetlen előkészítés
- folyamatos ellenőrzés

77
Lebonyolítási szakasz
- a vezető megérkezése a programra
- startra kész állapot
- a résztvevők megérkezése a programra
- megnyitás
- programvezetés
- a program bezárása
- technikai zárás

Tevékenység a rendezvény után

- technikai utómunkálatok
- értékelés
- dokumentálás
- élményfeldolgozás

A szabadidő, illetve a szabadidős tevékenység olyan pedagógiai eszköz lehet a kezünkben,

amelyhez a gyermekek viszonyulása többnyire pozitív, s önkéntes jellegével indirekt módon
járul hozzá a gyermekek, ifjak harmonikus fejlődéséhez.

78
16. Jeles napok és ünnepek. Mutassa be az óvodai és iskolai ünnepek típusait, jelentőségét!
Ismertesse a pedagógiai- és családsegítő munkatárs ünnepekhez kapcsolódó feladatait!

Kulcsszavak, fogalmak:
‒ Az óvodai, iskolai ünnepek, megemlékezések típusai
‒ A naptári ünnepek
‒ A természet ünnepei
‒ Magánjellegű ünnepek
‒ Az ünnepek jelentősége a gyermek életében
‒ Ünnepekhez kapcsolódó népszokások, hagyományok,
‒ Néprajzi értékeink
‒ A pedagógiai- és családsegítő munkatárs feladatai az ünnepélyek előkészületeiben,
lebonyolításában és az ünnepélyeket követően

Ünnepeink
1. Állami ünnepek
- Március 15. – az a nemzeti ünnep, mely legközelebb áll a gyermekekhez. Ünneplőbe
öltöztetik őket, és kokárdát tűznek ki a blúzukra, ingükre. Cél: magyarságtudat kialakítása,
hazaszeretet.
Az óvodai gyakorlatom során erre az ünnepre készültünk az óvodapedagógusokkal. A
gyerekekkel zászlót festettünk, huszárkatonát színeztünk, papírlovacskát hajtogattunk. Ezek
lettek a csoportszoba díszítő elemei. Közben cd-ről hallgatunk verseket, énekeket. Nézegettünk
szabadságharcot bemutató könyveket, melyet nagy érdeklődéssel figyeltek a gyerekek. Nagyon
tetszett nekik a huszárok ruházata, a kardok, várak.
Később az altatásnál is, az óvodapedagógus ehhez a témakörhöz kapcsolódó mesét mesélt a
gyerekeknek.

Október 23. – 1956-os Forradalom és Szabadságharc kezdetének és a Magyar Köztársaság

1989. évi kikiáltásának napja
- augusztus 20.- Államalapítás ünnepe

2. Egyházi ünnepek
- Nagypéntek
- Húsvét
- Pünkösd
- augusztus 20. - Szent István ünnepe
- november 1.- Mindenszentek
- november 2. - Halottak napja
- december 24. - Szenteste
- december 25-26.- Karácsony

3. Néphagyományhoz kötődő ünnepek

- Farsang
- augusztus 20. – Új kenyér ünnepe
- november 2.- Halottak napja
- december 6.- Mikulás
- december 31. Szilveszter

4. Egyéb elterjedt ünnepek

79
- március 8.- Nőnap
- május utolsó vasárnapja – gyereknap
- május első vasárnapja – anyák napja

Az óvodai, iskolai ünnepek, megemlékezések típusai

Az óvodai, iskolai ünnepek

Évnyitó ünnepség
Szüreti ünnepség: szőlőt bevinni, préselni
Október 23 nemzeti ünnep
December 6. Mikulás ünnep
Adventi kirakodó vásár
Karácsonyi ünnep
Farsang
Nőnap, férfinap
Március 15.
Húsvét
Anyák/apák napja
Gyereknap
Ballagás
Évzáró

A naptári ünnepek:

Január 1. Új év napja
Március 15 Az 1848-49 forradalom ünnepe
Nagypéntek keresztény ünnep
Húsvét keresztény ünnep
Május 1. A munka ünnepe
Pünkösd keresztény ünnep 50 nappal Húsvét után
Augusztus 20. Államalapítás ünnepe
Október 23 Az 1956-os forradalom ünnepe
November 1. Mindenszentek ünnepe
December 25-26. Karácsony

A természet ünnepei

március 22. Víz világnapja Vizi játékok, patakparti séta

április 22. Föld napja Állatkert, Margit sziget, kirándulások
május 10. Madarak és fák napja kirándulások, természet filmek, játékok
június 05. Környezetvédelmi nap rendrakás, séták, vetélkedők
szeptember 30 Magyar Népmesék Napja mese mondás, bábozás
október 4 Állatok világnapja kisállatok behozása, játékok, színezés,
állatkerti séta, medvepark, történetek az
állatokról

Magánjellegű ünnepek

80
 Óvoda - Iskola névadójának ünnepe Megemlékezés, koszorúzás
Szülinapok, névnapok megtartása torta, ajándék, ének
sport nap sportolás
adventi gyertya gyújtás faállítás éneklés, gyertyagyújtás
adventi vásár kirakodás, készülődés
családi nap főzés, játékok vetélkedők
papír gyűjtés

Az ünnepek jelentősége a gyermek életében

Megismeri az ünnep eredetét, jelentőségét. A felkészülés izgalmát átéli. Az iskolai ünnepek a

kultúra, a társadalom szintjén képviseli a rituálékat. Célja a családi ünnepekhez hasonlóan a
közösség identitásának kialakítása és fenntartása, az összetartozás hangsúlyozása, a közösség
értékeinek, normáinak megfogalmazása. Az iskolai ünnepségek visszahatnak a családra,
fölvetnek olyan kérdéseket, amelyeket a családi közösség nem gondolt végig (pl.: nem
vallásgyakorló családoknál az iskolai vallásos ünnepek előmozdíthatják a vallásukkal
kapcsolatos gondolkodást). A diákok komoly része alacsony kohéziójú családból jön, ahol az
ünnepek szerepe kevésbé hangsúlyos. Gyerekek ünneplésre való képességét gyakran nehezítik
a szétesett családok problémái is. Gyakran a résztvevők számára túlságosan merev, rögzült
rituálék, a keretüket megtartják ugyan, de valódi jelentésüket elvesztik, ez vezethet az ünnep,
az ünneplés elhagyásához. Gyakran a merev formáktól való szabadulásnak áldozatául esik az
egész ünnep (Ez a gondolat tágabb értelemben is érvényes lehet: vonatkozhat a családi
ünnepeken túl a vallási ünnepek átadására, hagyományozódására is.) Ezért a családi, és az
iskolai ünnepek esetében egyaránt fontos a rugalmasság. Az ünnepek jelentősége kiemelten
fontos, vagyis igyekeznünk kell úgy megfogalmazni a jelentést és a kereteket, hogy a jelenlévők
résztvevővé váljanak. Fontos, hogy a formák, a keretek jelentését elmagyarázzuk a fiataloknak,
ennek hiányában az ünnepség nem átélhető, nem ünneplés, csupán egy kötelező program.

Ünnepekhez kapcsolódó népszokások, hagyományok

Hagyományok:
Elődök örökségéből azokat a cselekvéseket, dolgokat értjük, amelyeket nemzedékről-
nemzedékre változatlan formában tesznek és készítenek. ( Szociokultútrális örökség). Tükrözik
a család érték-, és normarendjét. A család összetartozását, sajátos identitását erősíti. A
hagyományok meghatározzák, hogy a család milyen ünnepeket tart

Népszokások
Népi hagyományok

január 6 Vízkereszt : a karácsonyfa leszedése

január 22. Vince napi vesszőzés Szőlővesszőt vágnak, ablakba teszik,
kihajtásból látják, milyen lesz a termés
kiszehajtás Lány ruhába, felöltöztetett babát
felgyújtják és vízbe dobják. Kisze =
banya
február vége farsang Busójárás, a tél elűzése
Nagyböjt 40 napig nincs hús
Virágvasárnap Barka szentelés
március 22 és április 25. Húsvét Locsolás, tojás festés, vers tanulás,
között

81
 április 24. Szent György napja Állatok kihajtása. tavasz kezdete
április 25. Búza szentelés Föld megszentelése
Pünkösd egyházi ünnep húsvétot követő 50.nap
augusztus 20 új kenyér szentelése
szeptember 29. Szent Mihály napja Állatok behajtása
október szüretelés, kukoricafosztás
November 2 Halottak napja Halottainkról megemlékezés, gyertya
gyújtás
november 11 Márton nap
November disznótor, fonó, tollfosztás
Advent keresztény ünnep 3 napos böjt, hajnali misék, tilos a tánc,
zene, szórakozás, ünnepi mesék,
díszítés, készülődés
December 6 Miklós napja ajándékozás
december 13 Luca napja luca szék készítés, az év legrövidebb
napja, tilos fonás, szövés, mosás
december 24 Szent este Jézus születése, ajándékozás, éjféli
mise, éneklés

Néprajzi értékeink

Népszokások miden napi tárgyait, művészetét, építészetét, zenéjét, táncát, valamint

hagyománykincsünk, szokásainkat értjük.

A pedagógiai- és családsegítő munkatárs feladatai az ünnepélyek előkészületeiben,

lebonyolításában és az ünnepélyeket követően

Meg kell határozni, hogy milyen ünnepről van szó. Meghatározni az ünnep idejét, helyét,
résztvevő csoportokat. Kijelölni a műsor, vagy programban résztvevőket. Feladat tervek
készítése, lebonyolítása.

Meghatározni a projekt célját: Ünneplő vagy hagyományőrző

Projekt típusát Tananyaghoz kötődő, vagy szabadidős tevékenység. Meghatározni az
időtartalmát, idejét és mettől meddig tartson.
Résztvevők körét: Osztály, csoport
Téma vezetőjét
A téma előkészítése

Időpontok meghatározása
Tanárok feladatai, osztályok feladatai
Plakátok készítése, honlapra felkerülés
Csoportonkénti beosztások, és feladatok, rajzok készítése, csoportra való vigyázás, felügyelet.
Betanulás
Bevásárlás
Helyszín elrendezése

82
17. tétel
Ismertesse a játék fogalmát, jellemezze a játékfajtákat és jelentőségüket a gyermek
fejlődésében. Értelmezze a játék és tanulás kapcsolatát, valamint mutassa be a játék
szerepét a társas kapcsolatok alakulásában!

A játék szerepe a gyermeki fejlődésben

Játék fogalma: a játék a gyermek alapvető tevékenysége. A játék nem csak örömforrás a
gyermekek életében, hanem hangsúlyos eleme a fejlődésnek. Olyan tevékenységeket,
viselkedésformákat tanulnak meg és gyakorolnak be általa, amelyek későbbi életükben fontos
szerepet töltenek majd be.
A játék feladata: komplex módon a személyiség fejlődés eszköze, a belső feszültség
csökkentése, az élmények feldolgozása.

A játék sajátosságai:
- a játék a gyermek által szabadon választott, külső kényszertől mentes tevékenysége
- a játék örömforrás
- a játék céltudatos tevékenység, azonban nem hasonlítható össze a munkával vagy a
tanulással, célja mindig a belső késztetés kiélése
- a játék a gyermek számára komoly tevékenység
- jellemzője a játéktudat, tehát a gyermek tisztában van vele, hogy a játék „végén”
visszalép a valóságba, ahol a tárgyak eredeti rendeltetésük szerint működnek majd
- velejárója az utánzás

A játék fejlődése párhuzamos a gyermekekre általánosságban jellemező érdeklődés

alakulásával. Az érdeklődésben megmutatkozó életkori sajátosságokat és természetesen az
egyénre jellemző érdeklődéseket is figyelembe kell vennünk a foglalkozások tervezésénél.

A gyermeki érdeklődés szakaszai:

- 0-3 év: tárgyi érdeklődés
- 3-9 év: funkciók, események dominálnak
- 9 év felett: szociális érdeklődés
- 11-13 év: későbbi pályaválasztás első jelei
- 13-15 év: intellektuális (szellemi, értelmi) érdeklődés
- 15-20 év: egész életre ható individuális (egyedi, önálló) érdeklődés

Játékfajták: (óvodáskorban egymásra épülnek, követik egymást a gyermek fejlődésével,

személyiségének fejlődésével.

A játékfajtákat az értelmi fejlődés szakaszainak megfelelően csoportosítja:

Explorációs (megfigyelő) játék (0-2)
- érzékszervi – mozgásos fázis – a cselekvés az elsődleges
- Az én hangsúlyozása: a képességek gyakorlásával és a gyorsan eltűnő tapasztalatok
újraélésével

83
 - Gyakorló vagy funkciós játék: örömteli mozgás, mely során a gyermek eszköznek vagy
saját magának a meghatározott mozgását ismétli
- egyszerű gyakorló játék (ledobja, majd újra ledobja, kifűzi-befűzi)
- cél nélküli kombináció (homokot ki-be pakol)
- célvezérelt játék (szín szerint szétválogat)
- firkálás, foltfestés
- konstrukciós játék: amikor valamilyen anyagból kockából építenek. Ezek a játékok
fejlesztik a kreativitást, erősítik az emlékezetet, a képzeletet, megfigyelő képességet,
javítják az esztétikai érzéket és a manualitást.
- szerepjáték: szociálisjelenség, sajátossága az utánzás, a felhasznált eszköz mindig
szimbolizál valamit. A szerepjáték motivációja a felnőtthöz való hasonlítás, az
önállósodási törekvés. Először magában játsza a szerepjátékot, később már együtt
játszanak, azonosulva a szereplővel, ez a valóság megismerésének egyik módja. A
gyerekek képesek ugyanúgy eljátszani, majd a módosítással feszültség csökkenést érnek
el. A szerepjátékok megfigyelésével fény derül a fejlődési ciklusokra.
- szabályjáték: feltétele, hogy betartsák a játékszabályokat. A szabály megértése
feltételezi, hogy a gyermek tud együttműködni, alárendelődik a szabályoknak. Az
akaraterő, figyelem, koncentrálóképesség, önfegyelem fejlődését eredményezi. A belső
feszültség, a versenyszellem, a veszteség feldolgozása a célja.

Szakaszai:
I Szakasz: (2-4 éves korban)
A szimbolikus sémák kivetítése új tárgyakra. Két formáját írja le Piaget. Az egyik az, amikor a
kisgyermek saját cselekvését, viselkedését úgy utánozza, hogy mással végezteti. A másik pedig
az, amikor a másoknál megfigyelt cselekvést utánozza.
II szakasz: (4-7 éves korban)
A szimbolikus játék hanyatlása.
III szakasz: szabályjáték (7-8 éves kortól)
Családi játékok, színházasdi. Hátterében a szimbólumképzés hanyatlása.
A játéktevékenység kezdeti fejlődése. Az explorációs játék (gyakorló, funkciós játék)

A játékokat 4 féle csoportba sorolhatjuk:

1) helyzetváltoztató, mozgásos játékok (futás, ugrás)
2) tárgyjátékok (tárgyak rázása, pakolása)
3) társas játékok
• testi érintkezést igénylő játékok (kergetőzés, birkózás)
• testi érintkezést nem igénylő játékok (építés)
4) fantáziajátékok: a játék egy elképzelt helyzetben zajlik és a tárgyak jelentése és eltérhet
a valóságtól

A játéktípusok a következő területüket fejlesztik:

- Helyzetváltoztató, mozgásos játékok:
• hozzájárulnak a testséma és a testtudat kialakulásához, megerősödéséhez
• elősegítik az elemi mozgások összerendezését
84
• a térbeli tájékozódást szolgálják
• fejlesztik az egyensúlyérzetet
• segítenek az érzékszervi tapasztalatok szervezésében

- Tárgyi játékok:
• folyamatosan gyakorolja a finommozgásokat, a szem és kézmozgások összehangolását
• megtanulja a dolgok elemekre bontását és összerakását
• tanulmányozza az egész és a részek viszonyát
• rendez, csoportosít, sorakoztat, módosít, alkot és újraalkot
• átéli a létrehozás örömét

- Társas és fantázia játékok:

• elindítja a fantázia működését
• segít az érzelmek feldolgozásában
• fejleszti a nyelvi és a kommunikációs képességeket

A kezdeményező személye szerint:

- a gyermek által kezdeményezett (spontán, szabad játék)
- a pedagógus vagy más felnőtt által kezdeményezett játék

A játék szociális jellege szerint:

- magányos játék
- gyermekek játéka csoportban
- gyermek-gyermek játéka párban
- gyermekcsoport-felnőtt játéka
- gyermek-felnőtt játéka párban

Népi játékok:
Népi játékoknak nevezzük azokat a szabályhangsúlyos játékokat, amelyek a nép széles körében
írásbeli rögzítés nélkül keletkeztek, szóbeli előadás és játék révén élnek és terjednek, ennek
köszönhetően variálódnak, tájanként, helyenként.

Mozgásos játékok:
Ezek a játékok is szabályhangsúlyos játékok csoportjába tartoznak. Azokat a játékokat, melyek
során különféle természetes mozgásokat végeztetünk, és a szabályok betartásával biztosítjuk a
gyermekek aktív mozgását, mozgásos játékoknak nevezzük.
A mozgásos játék óvodás illetve kisiskolás korban jellemző.

A szerepjáték és a szabályjáték összehasonlítása:

Szerepjáték:
- a gyermek azok szerepét veszi át, akik hatással vannak rá, vagy akiktől függ
- a konkrét másikat jeleníti meg

85
- egyik szerepről a másikra vált át
- konkrét mintakövetés (személyes azonosulás)

Szabályjáték:
- a gyermek készen áll átvállalni a többi szerepét
- az általános másikat jeleníti meg
- 2-3-4 attitűdje egyszerre van jelen benne
- normatív, intézményes szabályok (intézményes azonosulás)

A játékhelyzetekben a gyermekek teljes mértékben képesek feloldódni, így alkalmunk nyílik

arra, hogy bepillantsunk legbelsőbb gondolataikba és érzéseikbe. Olyan információk birtokába
juthatunk, melyek segítségünkre lesznek abban, hogy megtaláljuk a gyermek számára
legmegfelelőbb fejlesztési módszereket, eljárásokat.

A játék és a tanulás kapcsolata

Gyermekkorban a játék és a tanulás szoros kapcsolatban állnak egymással, hiszen a gyerekek a
játékos tevékenységek révén jutnak ismereteikhez, tesznek szert tapasztalatokra. Óvódás
korban ez a játékos tanulás erőteljesen érzelmi alapon motivált, az iskolai évek alatt pedig egyre
erőteljesebb lesz a tudatunk akaratlagos működtetésének képessége. A közös vonások ellenére
azonban le kell szögeznünk, hogy a játék és a tanulás nem egyenlő egymással. A tanulás egy
összetett pszichikus működés, a játéktevékenység pedig ennek a működésnek a szemmel látható
megjelenése.

A játék-és tanulás kapcsolatánál fontos tényezők:

- játéktér
- játékeszközök
- maga a játék
- a motiváció jelentősége
- a magatartási problémák
- az észlelés fejlesztése – a saját test észlelésének fejlesztése
- a figyelem fejlesztése – vizuális figyelem fejlesztése
- az emlékezet fejlesztése – vizuális észleléshez kötött emlékezeti tevékenység fejlesztése
- a gondolkodás fejlesztése- minden játékos és tanulási helyzet fejleszti a gondolkodást
- a beszédmegértés, beszédészlelés fejlesztése – egymással kapcsolatban álló szavak
gyűjtése
- mozgás fejlesztése – a nagymozgások fejlesztése, finommotorika fejlesztése
(gyurmázás, gyöngyfűzés)

A játék információt nyújt a pedagógusnak a gyermek:

- mozgásfejlődéséről (hogyan fut, mászik, ugrál)
- finommozgásáról (milyen módon bánik a játéktárgyakkal)
- beszédfejlődésről (mit mond játék közben, milyen kifejezéseket használ)
- szociális érettségéről (milyen módon képes társaival együttműködni)

86
A pedagógiai asszisztens szerepe a gyermek játéktevékenységében:

- nyugodt légkör biztosítása, az elmélyült játék feltételeinek megteremtése;

- a napirenden belül elegendő idő és hely biztosítása a játék számára;
- a játékhoz szükséges eszközök folyamatos biztosítása, bővítése;
- ötletek, lehetőségek, helyzetek teremtése a sokszínű játék kialakulásához, folyamatos
törekvés a játék sokszínűségének biztosítására;
- az egyéni élményeken túl közös élményszerzési lehetőségek kihasználása a játék
fejlesztése érdekében;
- a gyermeki játék önállóságának tiszteletben tartása;
- szükség esetén bekapcsolódás a játékba, együttjátszás a gyermekekkel.

87
18. Ismertesse a kommunikáció fogalmát, típusát, tényezőit, csatornáit! Mutassa be a
verbális és nonverbális kommunikációt, valamint a pedagógiai és családsegítő
munkatárstól elvárt kommunikációs jellemzőit!

Kommunikáció: latinul közlést jelent. Tágabb értelemben információátadást, információcserét

jelent, közös értelmezésre való törekvés.

• Az emberi kommunikáció jellemzői:

- visszafordíthatatlan és megismételhetetlen
- nem lineáris, hanem cirkuláris (oda-vissza)
- teljes személyiséget magába foglalja
- bonyolult folyamat, sok a befolyásoló tényező

• Kommunikáció formái, típusai:

- küldő és fogadó személye alapján ( köztük lévő kódolás a beszéd)
- küldő – fogadó kapcsolata alapján: közvetett és közvetlen
- közlés célja szerint: véletlenszerű, kifejező célú, célirányos
- visszacsatolás alapján: egyoldalú közlés, egyirányú illetve kétirányú kommunikáció
- kommunikáció módja szerint: verbális(szavakkal) és non-verbális(nem szavakkal)
kommunikáció – a kettő egymást módosíthatja, erősítheti és gyengítheti
• Kommunikációs hálók: körüljáró, láncos, villaszerű, átlós

Az emberi kommunikáció csatornái: verbális- és nonverbális kommunikáció

• Verbális csatorna:
- beszéd
- írás
-
• Nonverbális csatorna:
- mimika
- gesztus
- tekintet
- megjelenés
- testtartás

Nonverbális kommunikáció: kifejezheti a figyelem fokát.

Verbális és nonverbális jelzések különbözőségei:
- nonverbális jeleket gyorsabban küldjük, fogadjuk
- kevesebb tudatos kontroll irányul rájuk
- hatékonyabbak az attitűdök

Nonverbális jelek csoportosítása:

- örökölt jelek
- ösztönös, megtanult jelek
- egyezményes jelek

Nonverbális kifejezésmódok, közlések főbb csatornái:

• Megjelenés: első benyomás
• Testtartás, mozgás, mely kifejezhet énképet, érzelmi állapotot. Befolyásolhatja a
kultúra, neveltetés
• Térhasználat, térközszabály
88
- személyes tér: intim (16-45 cm) és személyes (46-120 cm) zóna. Jellemzői: bizalmas
hangvétel, halk beszéd
- Társasági tér: társadalmi (120-360) és nyilvános (360-) zóna alkotja. Jellemzői:
normális hangerő, lassabb beszédtempó, közéleti
- A zónák nagysága függ: földrajzi elhelyezkedéstől, érzelmi viszonytól, rang
különbségtől.
• Testi érintés: ki, hol, mit milyen testrészen
• Tekintet.
- Funkciói és jellemzői: szabályozó szerep, kapcsolattartás
• Mimika, arcjáték:
- fogalma: az érzelmi viszonyok tükröződése az arcon, az arc izmainak mozgása által.
Kialakításában a száj, szem, orr vesz részt
- jellemzői: nem tudatos, segíti az értelmi megértést, kultúra befolyásolhatja
• Gesztusok:
- a gesztus a kéz, a kar, és a fej mozgása
- funkciói: illusztrál, szabályoz, hangsúlyoz
- formái: pozitív (kitartott, öntudatlan) és negatív (könyök leszorítva, kézfej a csipőnél)
- függ: kultúra, neveltetés
• Vokális elemek
- vokalitás: megfelelő hangerő. Fontos a hanghordozás, hangmagasság, beszéddallam,
hanglejtés, beszédtempó, hangszín

Kronémika: a kommunikációs folyamat időviszonyait vizsgálja.

Verbális kommunikáció eszközei:

Nyelv:
- a kommunikáció eszköze
- jelek rendszere
- társadalmi jelenség
A verbális kommunikáció függ:
- környezeti hatásoktól
- szülői háttértől
- olvasottságtól
Két fajtája van a verbális kommunikációnak: közvetett (tv, újság); közvetlen (személyes
kapcsolatokon keresztül)

Szóbeli és írásbeli kommunikáció összehasonlítása:

Szóbeli:
- több százezer éves
- közvetlen, gyors
- energiájában változatos
- azonnali visszajelzés lehetősége

Írásbeli:
- vizuális úton, tapintás révén
- közvetett, lassú
- térben kötetlen
- nincs azonnali visszajelzés
- anyagi hátteret és eszközöket feltételez

89
Nyelvi kommunikáció alapfunkció:
- érzelmi funkció
- felhívó funkció
- a kommunikáció létrehozása
- üzenetet hordoz
- közlés, tájékoztatás
Beszéd: olyan egyéni produkció, amely a nyelv ismeretével, és használatával jön létre.
Beszéd észlelése: a nyelvi kódok, jelek, hangjelenségek rendszerének megfelelő észlelése.
Beszéd megértése: komplex folyamat.
Szakaszai:
- beszédhangok
- kódrendszerek (szavak, mondatok, szövegek) megértése

Írásbeli kommunikáció:
Írás: a nyelv segítségével kifejezett gondolatok rögzítésére szolgáló egyezményes grafikai jelek
rendszere.
Írásbeli és szóbeli kommunikáció kapcsolata:
- először a szóbeliség alakult ki, azután az írásbeliség
- az egyén is beszélni tanul meg előbb
- beszélt nyelv nélküli közösség nincs

Írásos kommunikáció hatékonyságot befolyásoló fontosabb tényezők:

- helyesírás és helyesen írás
- írásjelek használata
- stílus

Kommunikációt segítő eszközök:

- telefon
- telefax
- írógép, számítógép
- másológép
- tábla
- magnetofon
- fényképezőgép
- filmvetítő, videó
- projektor

Szóbeli kommunikáció: -nál személyes jelenlét van (párbeszéd), a gondolkodás és

szövegalkotás egyidejű, beszédkultúra.
Jó hatás eléréséhez kell a szóbeli kommunikációnál:
- világosság, érthetőség
- tömörség
- természetesség
- szemléletesség
- jóhangzás és változatosság (4 „é” elvárt jellemzői: ÉRTÉKES – ÉRTELMES –
ÉRTHETŐ – ÉRDEKES )

Hétköznapi formája a szóbeli kommunikációnak:

Társalgás: hivatalos témát nem érintő beszélgetés
Szabályai:

90
- tabutémák: (anyagiak, politika, vallás)
- távol lévőt nem beszélünk ki
- külföldi partner vezetőit, politikáját nem szabad bírálni a beszélgetés során
A társalgás során fontos: a jó ízlés és a tapintat.

A metakommunikáció azoknak a jelzéseknek az együttese, melyek a szóbeli és nem szóbeli

direkt közléseket árnyalják és elmélyítik.

A metakommunikatív jelzések fő csatornái a következők:

- tekintet, megjelenés, testtartás, mimika, érintés, távolságtartás.

- Vegetatív működések: tenyér és arc izzadása, gyomorgörcs, hűvös kézfej.

Nagyon fontos, hogy a verbális, non verbális és metakommunikációnak összhangban kell

lennie ahhoz, hogy a másik fél számára a közlés kongruens (megegyező, összeillő) és hiteles
legyen.

A kapcsolattartás szabályai a szülőkkel:

- Levelezési szabályok
A levelezéssel kapcsolatban is van néhány fontos szabály, amit be kell tartani. A levelezés
napjainkban elsősorban elektronikus úton történik, de hivatalos iratokat továbbra is postai
úton ajánlott, vagy tértivevényes küldeményként adjuk fel. A hivatalos levelek formai előírásait
is mindig tartsuk be! A levelet csak a címzettje bonthatja fel, nem szabad levéltitkot sérteni.
Internetes levelezésnél nagyon fontos, hogy e-mail címeket senkinek se szolgáltassunk ki,
vagyis pl. körlevélküldés esetén ne lehessenek láthatók a levél fogadóinak címei. A levélben
mindig a bemutatkozással kezdjünk, mondjuk el, hogy kitől és mit szeretnénk, vagy milyen
céllal írunk. Az elektronikus leveleinkben mindig jelöljük meg az üzenet tárgyát, mert ennek
alapján sokkal könnyebben vissza kereshetőek lesznek. Olvasási visszaigazolást inkább a
hivatalosabb levelek esetén kérjünk, egyéb levelezésben tolakodónak tűnhet.

- A telefonálás illemtana:

Közvetett, kétoldalú kommunikáció.

Egy telefonbeszélgetés rendszerint két fél között jön létre: a hívó és a hívott interakciójaként.
Ebből adódóan, ha telefonon beszélünk, törekedünk arra, hogy a beszélgetést senki se hallja.

Hogyan telefonáljunk?
Tisztán, érthetően beszéljünk, de ne kiabáljunk, illetve beszéljünk túl hangosan, mert az sérti
környezetünket. Tömören fogalmazzuk meg mondanivalónkat.

Ha mi hívunk valakit
Minden zavaró zajt szüntessünk meg hívás előtt. Célszerű papírt és tollat előkészíteni, mert
bármikor szükség lehet rá. A kicsörgés után, miután felvette a másik fél köszönjünk, és
érthetően mutatkozzunk be. Érdemes megkérdeznünk, hogy nem zavarunk-e. Figyeljünk
beszélgetőpartnerünkre.

91
Ha bennünket hívnak
A telefont illik legkésőbb az ötödik csengetésre felvenni. Szintén be kell mutatkoznunk, azaz
tegyük egyértelművé, hogy a hívó kit hívott! Ha egy véget képviselünk, akkor a hívás vételekor
a cég nevét és a saját nevünket is mondjuk. Figyeljünk beszélgetőpartnerünkre.

Megszakadt vonal
Ha beszélgetés közben a vonal megszakadt, akkor mindig a hívónak kell a másik felet
visszahívni.

Telefonbeszélgetés vége
Az etikett szerint a hívottnak nem illik a beszélgetés végét kezdeményeznie ezt csak a hívó fél
teheti meg.

Az üzenetrögzítő
Az üzenetrögzítő az elérhetőség biztosításának szintén fontos eszköze. Az üzenetrögzítőre jövő
hívásokra mindig reagálni kell.

Mikor telefonáljunk?
Arra ügyeljünk, hogy a személyes ügyeinket ne az irodából intézzük, és mást se zavarjunk ott.
Ha hivatalos ügyben telefonálunk, akkor azt munkaidő kezdete és vége között tegyük, de nem
illik közvetlenül annak kezdete és vége előtt hívni. Nem illik telefonon keresni senkit
szombaton, vasárnap és ünnepnap délelőtt 10 előtt, ebédidőben, délutáni pihenőidőben,
valamint este 8 után.

Visszahívás
Ha a telefont lenémítjuk, akkor azokat, akik némítás alatt hívtak, illik visszahívni. Akinek
visszahívást ígérünk, azt vissza is kell hívni.

SMS és MMS üzenetek

Illik rá válaszolni.

Titoktartás a pedagógiai-és családsegítő munkatárs munkájában:

Nagyon fontos, hogy a gyerekekkel és a szülőkkel való kapcsolatunkat a bizalmi légkör
jellemezze. A gyerekek akkor fognak hozzánk fordulni gondjaikkal, akkor avatnak be ügyes-
bajos dolgaikba, ha a kölcsönös bizalmon alapul a kapcsolatunk. Nagyon nehéz megtalálni
ebben a kényes egyensúlyt, hogy az asszisztens olyan valaki legyen, akire akár titkokat is lehet
bízni, de közben a feladatát a pedagógia elveknek megfelelően lássa el. Nagyon fontos a szülők
bizalmának megnyerése is, mert a bizalom légkörében szintén sokkal hatékonyabb lehet az
együttműködés. A szülő sokkal szívesebben engedi a gyermekét olyan emberek közé, akiben
maga is személyesen megbízik, mind szakmailag, mind emberileg mer rá hagyatkozni. A
bizalomnak ezt a magas fokát emberi kiállásunkkal és szakmai hitelességünkkel érhetjük el.
Fontos, hogy a ránk bízott magántitkokat tartsuk meg, és igyekezzünk a lehető legkevésbé állást

92
19. tétel
Határozza meg az egészség, egészségnevelés fogalmát, valamint az egészségnevelés célját,
feladatát és a neveléshez fűződő kapcsolatát! Értelmezze a család, óvoda és az iskola
együttműködésén alapuló egészségnevelői feladatokat!

Az egészség fogalma:
WHO szerint: az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota, nem pusztán a
betegség vagy fogyatékosság hiánya. Az egészség csak akkor lehetséges, ha adottak a
lehetőségek az emberi szükségletek kielégítésére, ha az élet-és munkakörülmények mentesek
az egészég károsító szennyező anyagoktól.

Az egészségvédelem fogalma, célja, feladata:

Az egészségvédelem közös, koordinált tevékenység, amely nemcsak az egészségügyre
korlátozódik, hanem államigazgatási, törvényi, intézményesített feladat, magába foglalja az
egészségmegőrzést és az egészségnevelést. Az egészséget szolgáló magatartásnak két alapvető
formája van: egyéni (tanácsadás, nevelés), és a közösségi (társadalmi, kulturális feltételek).

Az egészségvédelem célja: az egyén megnyerése egészségének megtartására, fejlesztésére, a

betegmentes életévek kiterjesztésére, az egészségkulturáltság kialakítása, s ezzel az egyén
alkalmassá tétele arra, hogy az egészségével kapcsolatos szükségleteit önmaga kielégítse. Az
egészségnevelés a személyiségre irányul.
Az egészségnevelés feladata: az emberek tudatos és felelősségteljes magatartásának
kialakítására irányuló sokoldalú nevelőtevékenység. Ez magában foglalja az ismeretek átadását,
az egészségi jártasságok, készségek, valamint szokások kialakítását. A fő feladata, hogy az
egyén interiorizálja mindezeket.
Az egészségnevelés fő feladata: a meglévő értékek megtartására irányuló pozitív, aktív
prevenciós szemlélet kialakítása, az aktív egészségtámogató magatartás kialakítása.

Az egészségvédelem feladatai:
- elsődlegesen: az egészséges magatartást előmozdító és biztosító ismeretek minél
szélesebb körben történő terjesztése (oktatás, ismeretterjesztés)
- másodlagosan: az egyént ránevelni arra, hogy a megszerzett ismereteknek megfelelően
éljen, az egészségvédő normákat, az egészségügyi intézkedéseket megtartsa.
- harmadlagosan: az egyén bevonása a közreműködésbe, a mozgósításba, az aktivizáló,
koordináló tevékenységbe

Az egészségvédelem és a nevelés kapcsolata:

Az egészségvédelem a nevelés folyamatában, annak hatékonysága szempontjából állandóan
jelen lévő, belső, nélkülözhetetlen feltétele. Oktató, nevelő, képző tevékenységünk során
tekintettel kell lennünk a gyermek egészségére, törekednünk kell annak megőrzésére.
• Az egészségnevelés folyamata:
- információ, ismeret nyújtása, a tudás kialakítása
- magatartás, gyakorlat alakítása, attitűd formálása

93
Az egészségnevelés fogalma, célja:
Az egészségnevelés célja: az egészség-kulturáltság kialakítása, s ezzel az egyén alkalmassá
tétele arra, hogy az egészségével kapcsolatos szükségleteit önmaga kielégítse. Az
egészségnevelés a személyiségre irányul.
Az egészségnevelés feladata: az emberek tudatos és felelősségteljes magatartásának
kialakítására irányuló sokoldalú nevelőtevékenység. Ez magában foglalja az ismertek átadását,
az egészségi jártasságok szokások kialakítását. A fő feladata, hogy az egyén belsővé tegye
mindezeket.

A prevenció a megelőzést jelenti, mind a társadalom, mind az egyén számára hasznos.

- elsődleges prevenció: az egészséges emberekre irányul, mellyel a károsító tényezővel
való foglalkozást előzzük meg ( ismeretterjesztő előadások, szűrővizsgálatok)
- másodlagos prevenció: az egészséges emberekre, a kockázati helyzetekben levőkre, és
a betegekre irányul (mentálhigiénés klub, kismamagondozás)
- harmadlagos prevenció: a kompenzált állapotú, egyensúlyban levő idült betegekkel, az
utógondozottakkal, és a rehabilitációra szorulókkal foglalkozik

Az egészségnevelés feladata, területei:

Az egészségnevelés fő feladata: a meglévő értékek megtartására irányuló pozitív, aktív
prevenciós szemlélet kialakítása, az aktív egészségtámogató magatartás kialakítása.
• Az egészségnevelés fő területei:
- a testi – szomatikus egészség védelme
- a lelki – pszichés egészség védelme
- a társadalmi – szociális egészség védelme

Az egészségnevelés területei az óvodában:

Az óvodai nevelés elválaszthatatlan része az egészség fejlesztésére lesz az egészségkárosodás
megelőzésére irányuló egészségnevelő tevékenység.
• Az egészségnevelés fő területei:
- az élet és testi épség védelme
- az egészség védelme, egészséggondozás
- személyi higiénére nevelés
- az egészséges táplálkozás biztosítása
Az egészségvédelem, mint általános nevelési elv, átfogja az óvodai nevelés minden mozzanatát.

A táplálkozás
A táplálkozás kulcsfogalmai:
- tápanyag: a táplálék azon összetevői, melyek felszívódva élettani funkciókat töltenek be
- tápanyagszükséglet: az esszenciális tápanyagoknak az a mennyisége, amit az egészség
megtartásához naponta el kell fogyasztanunk.
- tápanyagszükségleti norma: az egyes esszenciális tápanyagoknak az a napi átlagos
mennyisége, ami az adott csoportban minden egyes egészséges ember szükségletét fedezi.
- energiaszükséglet: a táplálékkal naponta felveendő energiamennyiség.

94
A táplálkozás alapvető feladata a szervezet tökéletes működésének biztosítása. Az energiát
biztosító alapvető tápanyagok: a zsír, a szénhidrát és a fehérje.
Nem szabad megfeledkezni a napi folyadékfogyasztásról sem!

Egyéni sajátosságok az étkezés területén

1. Hagyományostól eltérő, alternatív étrendek
- szemi vegetáriánus étrend: vegyi anyag mentes, biotermékek fogyasztása
- lakto-ovo vegetáriánus étrend: növényi eredetű élelmi nyersanyagok mellett a tej, tojás

2. Diétás étrendek
- zsír, koleszterin és nátrium szegény étrend
- fehérjeszegény étrend
- gluténmentes étrend

3. vallási okok miatt eltérő étrend

4. Pszichés hatások jelentősége az étkezésben
A gyermekek számára nagy jelentősége van az étkezések nyugalmának,
kiegyensúlyozottságának.

Életritmus, napirend
A helyes életritmus és érzelmi biztonság megteremtésének feltételei:
A helyes életritmus minden életkorban más. A napirendet tudatosan, az adott csoport
összetételének, a gyermekek élettani és életkori szükségleteinek megfelelően tervezzük meg.

A nyugodt pihenés, alvás környezeti és pszichés feltételei:

A kisgyermek élményfeldolgozásának nagy része alvás közben történik. Fontos hogy a
csoportszobában a pihentető alvás feltételeit megteremtsük:
- jól kiszellőztetett szoba
- kissé félhomályos fény

95
- Tisztaszoba
- saját, jellel ellátott ágy a gyermekek részére
- megszokott hely az ágyaknak
- szokásrendnek megfelelő egyéb feltételek: halk zene, mesélés
- személyes jelenlét: simogatás, mellé ülés
- átmeneti tárgyak: plüssalvós állat, kispárna

96
20. tétel
Mutassa be a pedagógiai- és családsegítő munkatárs feladatait a gyermek, tanuló személyi
gondozása, a higiénés szokások kialakítása terén! Térjen ki az integráltan nevelt, sajátos
nevelési igényű gyermek személyi gondozásának kérdéseire!

Személyi gondozás
Gondozás: a nevelés és a gondozás elválaszthatatlan egységet alkotnak. A gondozás és nevelés
egységét figyelembe véve a gondozás feladata a gyermeki szükségletek kielégítése, a nevelésé
pedig a kialakult szükségletek megismertetése, felhasználása és ez által fokozatosan új
szükségletek kialakítása.
Az óvodapedagógus a gondozás folyamatában is nevel, építi kapcsolatait a gyermekekkel,
egyúttal együttműködve a gondozást végző munkatársakkal.
A gyermek gondozása során figyelembe kell venni azt, hogy életkorából adódóan szükségletei
kielégítéséhez a felnőtt segítségére van szüksége. Abraham Maslow szükségletpiramisa:
elmélete szerint az emberi motiváció egymásra épülő elemekből tevődik össze, mely elemek
csak akkor alkotnak piramist és jutnak egyre magasabb szintre, ha kielégítésre találnak.

Maslow féle szükséglet piramis:

1) Fizikai szükségletek: éhség, szomjúság, levegő – legalapvetőbb szükségletek
2) Biztonsági szükségletek: elsősorban az otthonra, családra terjednek ki – biztonságban,
veszélytől mentesnek lenni
3) Szeretet, valahová tartozás szükséglete: gyengédség, viszonzott szeretetkapcsolat
Freud szerint a ragaszkodás egy alapösztön, mely már a születés pillanatában hat.
Harlow – „szőranya” és „drótanya” kísérlet
4) Elismerés szükséglete: 2 típusát különböztetjük meg:
önbecsülés – a feladatok teljesítéséből fakadnak
megbecsülés – ki nem elégítése kisebbrendűségi érzést eredményez
5) Kognitív szükségletek: tudás, megértés szükséglete
6) Esztétikai szükségletek: rend, szépség, harmónia iránti igény
7) Önmegvalósítás szükséglete: elérni a bennünk rejlő lehetőségeket
8) Transzcendencia szükséglete: 8 szintre bővítette szükségleti hierarchiáját. Egyetemes
célok, értékek vezérlik.

A humanisztikus pszichológia:
Jeles képviselői: Abraham Maslow és Carl Rogers
Emberközpontú pszichológia – emberi lehetőségek kibontakoztatására maga az emberi lény
megismerésére nyújt lehetőséget és az emberek lényeges képességeit emeli ki. Az embert
embernek tekinti. Az ember öndeterminált lény. (determináció – elrendelés)
Témái: önmegvalósítás, énkép, egészség, kreativitás, invidualitás (egyediség), kongruencia
(összhang).
Alapelvei:
- az ember képes a növekedésre, fejlődésre
- az ember egyedi és megismételhetetlen

97
Önérvényesítés: azon velünk született tendencia a személyiségünkben, mely lehetővé teszi,
hogy ki fejlődjön valamennyi képességünk és kapacitásunk. Személyiségfejlődésben
folyamatosan jelen van. Lehetővé teszi önmagunk számára, hogy felismerjük és elfogadjuk
önmagunkat, képességeinket és ugyanezt megéljük másokkal is.

A gondozás megvalósítása során fontos szempontok:

- helyes hozzáállás (attitűd) – az a fajta hozzáállás, mely szerint a gyerek a legfontosabb,
az Ő jó közérzete, egészsége
- megfelelő empátia készség megléte – azonosulni a gyermek lelkiállapotával
- nyugodt, biztonságos légkör megteremtése
- megfelelő kommunikációs környezet
- metakommunikációs eszközök használata: mosoly, szemkontaktus
- a gyermekek számára elegendő idő biztosítása

A személyi gondozás területei:

- testápolás: magában foglalja a bőrápolást, a haj, a fejbőr, a köröm ápolását, fogápolást,
az orr a szem és fül ápolását
- öltözködés: mindig az időjárásnak megfelelően, hűvös időben rétegesen.
- táplálkozás: nyugodt körülmények, egyénre szabott segítségadás
- életritmus, napirend: a gyermekek számára a jól kialakított, rugalmas napirend
biztosítja annak az alapvető szükségletének a kielégítését, mely a biztonság iránti igényben
jelentkezik.
- mozgás: a gyermekek mozgásigényét mind a csoportszobában szervezett
mozgáslehetőségekkel, mind a szabad levegőn való tartózkodással biztosítani tudjuk.

A gondozás azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyekkel a felnőtt a csecsemő- és

kisgyermek testi szükségleteit elégíti ki.

98
A nevelés az ember céltudatos, tervszerű alakítása, ill. az ember számára azoknak a társadalmi
– pedagógiai feltételeknek a biztosítása, melyek lehetővé teszik, hogy a személyiséget a maga
lehetőségeihez mérten a legfelső határig kiművelje.

A két tevékenység egymástól nem elválasztható. Együttesen hatnak a gyermekre és céljaik is

közösek. A gyermek egészségi állapotának megőrzése és testi, lelki, szellemi érzelmi fejlődés
elősegítése, biztosítása.

A gondozás szerepe a nevelési folyamatban

A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége. Az óvoda a család értékeit,
hagyományai tiszteletben tartva, lehetőség szerint azt erősítve vesz részt a gyermek
nevelésében, gondozásában.
• Az óvodai nevelés alapelvei:
- a gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet övezi
- a nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését
- az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez
kell igazodniuk

Szokásalakítás:
1. A higiénés szokások kialakításának területei:
- a higiénés szokások kialakítása szoros összefüggésben van a személyi gondozással,
hiszen ezek egymással kölcsönhatásban lévő területek. Alapvető feladat az óvodás gyermek
gondozása során olyan szokások kialakítása, melyek az egészséges életmód alapját képezik.
- Szokás fogalma: sok ismétlés által automatizálódott cselekvések, melyek valamilyen
szükséglet kielégítésére alakulnak ki.

• Testápolással kapcsolatos alapvető szokások:

- kézmosás: az óvodában érkezéskor, étkezések előtt és utána, wc használat előtt-után
- saját törülköző, fogmosó pohár, fogkefe, fogkrém, fésű
- váltó ruhaneműk használata
- körömkefe használata
- az orrfújás helyes technikájának elsajátítása
- a szem tisztításának helyes technikája

• Az öltözködéssel kapcsolatos alapvető szokások

- szekrény rendje
- megfelelő cipő kiválasztása
- saját szekrény használata
- ruhaneműk hajtogatása
- réteges öltözködés elsajátítása

• A mozgással kapcsolatos alapvető szokások

- a mozgás, mint egészséges életmód része
- a mozgást követően a folyadék pótlására való igény kialakítása
99
• Az étkezéssel kapcsolatos higiénés szokások
• Az étkezéssel kapcsolatos jogszabályi háttér
- napi háromszori étkeztetés biztosítása kötelező
• Étkezés az óvodában
- a gyermekek ízlésformálása, étkezéssel kapcsolatos szemléletének alakítása fontos
feladat
• Higiénés szokások alakítása az étkezés során
- ülésrend kialakítása
- elegendő idő biztosítása a gyermekek számára az étkezésnél
- mosdóhasználat
- étkezések során megfelelő eszközök használata
- szalvéta helyes használata
• Kulturált étkezési szokások
- kulturált szokások kialakítása: csendes halk beszéd az étkezés alatt, evőeszközök helyes
használata.

Beteg gyermek az óvodában

Gyermekbetegségek:
- felső légúti fertőzések
- fülgyulladás
- emésztőrendszert érintő fertőzések
- bárányhimlő
- skarlát

Lázas gyermek a közösségben

Láznak csak a 38 C és az afeletti testhőmérsékletet nevezzük.
Láz: a szervezetvédekező működése során alakul ki.
Gyógyszeres lázcsillapítás: amíg a szülő nem érkezik meg a lázas gyermekért, addig is
fektessük le nyugodt körülmények mellett, csillapítsuk a lázát (a gyermek óvodába kerülésekor
a szülő nyilatkozik arról, hogy gyermekének láz esetén adható-e, és ha igen, milyen lázcsillapító
gyógyszer) és ne hagyjuk egy pillanatra se magára!

Integráltan nevelt, sajátos nevelési igényű gyermek személyi gondozása az óvodában

Az SNI-s gyermekek gondozása nagy odafigyelést és empátiát kíván meg a dajkától is.
A csoportban integrált gyermek nem csak az adott csoport és az abban dolgozók felelőssége és
feladata, hanem az egész nevelőtestület és a nevelő – oktató munkát segítők közös vállalása.
- a sajátos nevelési igényű gyermek is egyedi
- elsősorban ember, s csak aztán sajátos nevelési igényű, más
- egy közös világunk van
- meg tudják mondani mire, van szükségük
- nem helyettük kell cselekednünk, csak a szükséges feltételeket kell megteremtenünk
számukra

100
Az egységes technika alkalmazásával gyermekenként, az adott gyermek egyéni szükségleteinek
figyelembe vételével a megfelelő gondozási módszert kell kiválasztani és alkalmazni.

A gondozási folyamatban elvárt magatartás és kommunikáció

Fontos szakmai elvárás a pedagógiai asszisztenssel szemben az, hogy „együtt tudjon élni a
csoporttal”.
A pedagógusokat követve a csoportban dolgozó dajkák is modellszerepet töltenek be a
gyermekekkel kapcsolatban, ezért tehát viselkedésük, megnyilvánulásaik súlyozottan kap
szerepet a gyermekek hétköznapjaikban. Az elfogadó, toleráns, türelmes hozzáállás elvárás a
munkakörrel kapcsolatban, de ez nem csak a munkáltató részéről megfogalmazott igény, hanem
a gyermekek és szüleik részéről is.
Minden gyermekre igaz, de a sajátos nevelési igényűeknél még hangsúlyosabban, hogy a velük
történő foglalkozásoknál a pozitívumokra való odafigyelés, visszajelzés és a következetesség
elve az irányadó.
• Tárgyi feltételek átgondolása:
- sérülést, balesetet okozható tárgyak helyének megváltoztatása
- a gyermek által kedvelt és használt eszközöknek nyithatunk új polcot
- a csoportszoba adjon lehetőséget arra is, hogy néhány elvonulásra alkalmas kuckót is
lehessen kialakítani
- egyes gyermekeknél szocializációs folyamatok tanítására folyamatábrákat helyeznek el
a pedagógusok a mosdóban és a csoportszobában
• Egyéni bánásmód, differenciálás alkalmazása
Az egyéni figyelem, bánásmód valamennyi gyermeket megillet. A pedagógus felelőssége, hogy
ne csak az SNI-s gyermek legyen a befogadáskor a figyelem középpontjában, hanem minden
gyermeknek legyen lehetősége megtapasztalni a segítő és segített szerepet egyaránt.

101
102