1.

Tétel: Pedagógiai alapfogalmak

Mutassa be a pedagógia fogalmát, célját, tárgyát, feladatát! Határozza meg a nevelés

fogalmát, színtereit, módszereit, folyamatát, valamint a nevelés történeti vázlatát!
Kulcsfogalmak:
‒ Pedagógia fogalma,
‒ Pedagógia célja,
‒ Pedagógia tárgya,
‒ Pedagógia feladata,
‒ Nevelés fogalma,
‒ Nevelés színterei,
‒ Nevelés módszerei,
‒ Nevelés folyamata,
‒ Nevelés történeti áttekintés.
A neveléstudomány az ember céltudatos alakításának tevékenységét tanulmányozza. Vizsgálja
a személyiség alakíthatóságának, fejleszthetőségének összefüggéseit, ok-okozati tényezőit,
törvényszerűségeit, a nevelés folyamatában érvényesülő tényezőket, azok rendszerét és
hatásmechanizmusait.
A pedagógia fogalma és feladata:
- A „pedagógia” kettős értelemben használt komplex fogalom mely jelenti egyrészt a nevelés
elméletét, a neveléstudományt, illetve jelenti a nevelés gyakorlati megvalósulását is.
Neveléstudományként vizsgálja a nevelésben közrejátszó folyamatokat, körülményeket,
feltételeket. Feltárja az összefüggéseket, törvényszerűségeket és ezek alapján célokat fogalmaz
meg. Másik jelentésben a nevelés konkrét, gyakorlati folyamataival azonos.
- Úgy is fogalmazhatunk, hogy a pedagógia egyfelől kutató tudomány. A különböző korcsoportú
emberek tanításának és taníthatóságának lehetőségeit, módszereit, eszközeit leíró és feltáró
diszciplína. Másrészt alkalmazott tudomány is, vagyis a kutatás során nyert tapasztalatokat a
nevelés és oktatás folyamatában alkalmazva értékeket és tudást származtat át a tanulóknak.
- E két jelentés alapján beszélhetünk pedagógiai elméletről és gyakorlatról, melyek együtt,
egymással kölcsönhatásban jelennek meg, egymástól nem elválaszthatók.
- A pedagógia feladata lényegében maga a nevelés, azon belül az oktatás. Fontos a nevelésben
és oktatásban megmutatkozó összefüggések megállapítása, ezek alapján tudunk szabályokat,
normákat, alapelveket megfogalmazni a gyakorlat számára.
A pedagógia alapproblémái:
Az elmélet és a gyakorlat kapcsán merül fel a pedagógia egy lényeges problémája. Egyrészt a
nevelés módjának kérdése, tehát a gyakorlat, másrészt a nevelés céljának megállapítása, vagyis
az elmélet. Ez utóbbi azért is lényeges, mert cél, eszmények, érték nélkül nincs valós pedagógiai
tevékenység.
A pedagógia célja:
Elsődlegesen a személyiség pozitív irányú fejlesztése a pedagógia és a pedagógiai munka célja.
Ezen a folyamaton belül a nevelés az ehhez a személyiségfejlődéshez vezető segítő viselkedés.
A pedagógia konkretizált célja a történelem során sok változáson ment keresztül, mert
mindvégig szoros kapcsolatban volt az adott társadalom, kor, kultúra kívánatos személyiségről
alkotott elképzeléseivel, ideáljaival, a pozitív irányú személyiségfejlesztés csak az adott
társadalomban ideálisnak tartott személyiségkép ismeretében és annak mentén írható le.
A pedagógia tárgya:
A gyermek (fejlesztendő személyiség) alakításának, fejlesztésének folyamata. E folyamat
kapcsán a pedagógia tárgya lehet minden, ebben a folyamatban részt vevő szereplő, tényező.
E személyiségfejlesztő folyamat során a pedagógia megtanítja:
- a gyermeket a valóság megismerésére, ezáltal birtokbavételére
- annak átalakítására a művelődés és közéletiség megvalósítása során
- az emberek közötti kapcsolatok eszközeire, formáira és törvényeire
- bevezeti a gyermeket az értékek világában, orientálja az értékrendszer alakulását.
A pedagógia felosztása, szakterületei:
- Az általános pedagógia a nevelésnek, mint személyiségformálásnak a társadalommal való
összefüggésével, céljával, lehetőségeivel, alapfogalmaival foglalkozik.
- A neveléselmélet a nevelés folyamatát, tartalmát, elveit, módszereit, színtereit, eredményei
vizsgálatának kérdéseit tárgyalja.
- A didaktika az oktatás elmélete, a tanítási-tanulási folyamat tartalmi, szervezeti, módszertani
kérdéseit vizsgálja.
- A különböző tantárgyi módszertanok a tanagyag feldolgozásával összefüggésben vizsgálják a
nevelés, képzés, oktatás lehetőségeit, módját.
- A neveléstörténet a nevelési eszmények és intézmények, a nevelés-oktatás gyakorlatának,
nevelés és oktatáspolitikai törekvéseinek alakulását kíséri végig a történelem különböző
időszakaiban.
- Az összehasonlító pedagógia különböző országok oktatáspolitikai törekvéseit hasonlítja össze
és állapít meg fejlődési tendenciákat, von le következtetéseket.
- A gyógypedagógia a testileg, idegrendszerileg sérült, fogyatékos gyerekek nevelési
lehetőségeivel, annak speciális kérdéseivel foglalkozik.
- Az iskolaszervezettan az iskolarendszer strukturális kérdéseit, közigazgatási problémáit
tárgyalja.
- A speciális pedagógiai tudományok közé soroljuk az életkori pedagógiákat: óvodapedagógia,
iskolapedagógia, felsőoktatás pedagógiája, felnőttoktatás pedagógiája.
- A nevelési színterek pedagógiája: családi nevelés, bentlakásos intézmények, napközi otthonok,
tömegkommunikáció pedagógiája.
A tudományok közötti kapcsolatot fejez ki a tudományközi (interdiszciplináris) kapcsolat.
Különböző tudományok ugyan azt vizsgálják együtt, több oldalról, kölcsönös
munkamegosztásban. Eredményeiket rendszeresen kicserélik, egyeztetik, ellenőrzik, más-más
szempontok szerint elemzik, értékelik.
Azokat a tudományokat, amelyek egy másik tudomány munkáját segítik, támogatják,
segédtudományoknak nevezzük.
A neveléssel kapcsolatban is sok olyan kérdés merül fel, amelyet a pedagógia csak más
tudományokkal együtt képes vizsgálni és megoldani. E közös vizsgálódások határain sok és
gazdag anyag gyűlik össze. Így keletkeznek új tudományok, a határtudományok.
A nevelés fogalmának változatai – történeti visszatekintés:
- Fogalma: A nevelés-oktatás, a nevelés és oktatáspolitika alakulását kíséri végig a történelem
különböző időszakaiban.
A nevelés fogalmi meghatározásával a különböző korok kutatói, tudósai is foglalkoztak. Nagyon
sok meghatározás létezik a köztudatban és a szakirodalomban egyaránt.
Nevelésről attól az időtől beszélünk, amikor az ösztön és az utánzás már elegendő a személyiség
fejlődéséhez.
- Az őskorban a nevelésnek elsősorban hagyományőrző, asszimilációs funkciója dominált. Az
asszimiláció hasonulást, hasonlóvá válást jelent. Folyamat, amely során egy adott társadalmi
csoporthoz történő fokozatos beépülés végbemegy.
- Az ókorban, a görög - athéni nevelés célja a társadalom számára, annak igényei szerinti
nevelés megvalósítása. Ez a felfogás a nevelés társadalmi jellegét határozta meg. A görög
nevelés célja az erkölcsösség elsajátítása = voluntarista nevelés.
- Platon szerint is a nevelés az idősebb generáció erkölcsének átadása az ifjabb nemzedék
számára. - A spártai nevelésben a társadalmi körülmények dominanciája jelenik meg. Edzett,
bátor és engedelmes katonákra volt szükség. Ehhez kiválasztották a gyerekeket, majd
kiskoruktól kolóniákban nevelték őket. (dresszúra = idomítottság)
- A római nevelés koncepcióját is a társadalmi gyakorlat határozta meg. (A művelt ember és a 7
szabad tudomány – Nyelvtan, retorika, dialektika, csillagászat, számtan, mértan, zene.)
- A középkori nevelés lényege nem változott. Célja az erkölcsi tökéletesség, központi eleme a
vallás. A nevelés valójában voluntarisztikus jellegű, vagyis nem az értelem, hanem az erkölcsi
akarat kifejezésére törekedett.
- A humanista nevelés a tökéletes ember kialakítását tűzte ki célul. A homo universalis olyan
nevelési elképzelést takar, amelyben a laikus ember világi műveltségigénye valósul meg.
- Pragmatizmus embereszménye a gyakorlatias ember. Nevelési célja a felkészítés a gyakorlati
életre.
- Polgári társadalom a tevékeny ember, az erkölcsösség műveltség elsajátítását tartotta nevelési
célnak.
- A szocializmus a mindenoldalúan fejlett ember volt az eszménye, kollektivizmus = közösségi
nevelés volt az értéke. Utópisztikus jellegű volt, vagyis megvalósíthatatlan.
- Ezek a nevelés felfogások egyöntetű jellemzője, hogy a nevelés és a társadalom nagyon szoros,
kölcsönös kapcsolatát feltételezik.
- Középkorban: Erasmus – a nevelés teszi az embert emberré. Pestalozzi, Descartes, Locke,
Kant – a korszak híres tudósai – mind a neveléstől várták az emberiség felemelkedését.
- Locke: „tabula rasa” elmélete, az egyén születése pillanatában egy fehér lap, és olyanná lesz,
amit erre a lapra majd ráírnak.
- Lombroso, Schopenhauer: „született gonosztévő” elmélete.
- A XVII. század kiemelkedő egyénisége, Comenius alkotta meg a nevelés történetében az első
részletesen kimunkált pedagógiai rendszert. A nevelés koncepciójának alapja az oktatás volt.
Ennek keretében igyekezett a nevelési feladatokat megoldani.

A nevelés fogalma, nevelési folyamat jellemzői, tartalmi jegyei:

Nevelés fogalma: A nevelés olyan tudatos tervszerű emberformálás a pedagógiai feltételek
mellett, miközben a társadalmi javak aktív elsajátítása folyik úgy, hogy az egyén képességeinek
legmagasabb fokára juthasson el.
Nevelés folyamata: A nevelés az a folyamat, amelyben a pedagógus által irányított gyermeki
tevékenységrendszer fejleszti az egyén képességeit és a fejlesztő hatások révén kialakul az
értékrendszere, személyisége, amelyek lehetővé teszik számára az egyéni és társadalmi
feladatok megoldását.
Nevelési folyamat jellemzői:
A nevelés csak emberre jellemző.
Mint társadalmi tevékenység történeti jellegű, hiszen minden kornak megvolt a maga felfogása a
nevelésről, a nevelés eszményéről.
Nemzeti jellegű, mert minden egyed nevelésében érvényesülnek az adott ország hagyományai,
felfogásai, értékei.
A nevelés, mint konkrét emberi tevékenység tudatos, tervszerű és szervezett. fejlesztő hatású,
célja az egyén képességeinek kibontása.
Egyetemes és folyamatos, hogy egy társadalom életében felhalmozott tudást át kellett
származtatni a jövő nemzedékének, hogy a történelem az emberiség fennmaradhasson.
Bipoláris (kétirányú) folyamat, melynek jellemzője a nevelő és a nevelt kölcsönös kapcsolata
hatása, melyben fontos a visszacsatolás folyamata.
A nevelési folyamat egyik jellemző sajátossága a sztochasztikus jelleg, amely lényege, hogy a
hatás és annak eredménye között az ok-okozati kapcsolatok nem mutatkoznak meg
egyértelműen és azonnal.
Hatás és hatásrendszer: A nevelés folyamatában nagyon lényeges a „hatás, hatásrendszer”
szerepe. Jelenti egyrészt magát a folyamatot, hogy valaki hat valakire, másrészt ennek az
eredményét, mint valamilyen változást, harmadrészt jelent képességet, erőt, amellyel valaki
vagy valami valakiben változást idéz elő.
Fejlesztő hatás: A fejlesztő hatás lényeges jegye az, hogy a fejlődés csak tudatosan
megtervezett, megszervezett és irányított tevékenység révén mehet végbe.
Két fő formája: Ez maga a szocializáció folyamata.
- Tervszerű hatás: meghatározott célja van, ennek eléréséhez tudatos eljárásmódot alkalmaz, ez
az intézményes hatás.
- Spontán hatás: ide tartozik minden környezeti tényező, amellyel az egyén valamilyen
kapcsolatba kerül, ez lehet közvetett és közvetlen. Ez mindig kihat a tervszerűre és azok szerepét
gyengítheti vagy erősítheti. Más néven ez az intézményen kívüli hatás.
Nevelés, mint tevékenységek rendszere:
- A nevelés minden külsőleg irányított folyamat. Ebben a nevelés a célkitűzések megvalósítására
törekszik a különböző nevelő hatások és nevelési eljárások révén. A kitűzött nevelési célt
mindig tevékenységek rendszerében igyekszik elérni.
- A legelső maga a gondozási tevékenység, mert egybe esik a neveléssel, majd a játék, a játékba
integrált tanulás.
- A gyermek legfontosabb tevékenységtípusai: a tanulás, az önkormányzati, a fizikai és a
szabadidős tevékenység. A tevékenységek önmagukban még nem fejtenek ki nevelő hatást.
Szükséges azok szabályozása a nevelés folyamatában. Ez a szabályozás életkor adekvát, ami azt
jelenti, hogy az élet kezdeti szakaszában pedagógiailag közvetlenül irányított. Majd az életkor
haladtával egyre inkább az irányítás közvetettsége, indirekt jellege dominál. Mindez azt
feltételezi, hogy a gyermekben fokozatosan kialakul az autonóm aktivitás és a tevékenység
igénye.
- A tevékenység biztosítása révén a nevelés folyamatában különböző élethelyzeteket,
problémahelyzeteket teremtünk. A döntési szituációk, alkalmak révén a gyermek
tapasztalatokhoz jut. A tapasztalatok elemzése, értelmezése lehetőséget ad a következtetések
levonására.
A nevelési módszer fogalma:
- Metódus: meta+hodosz = valami felé vezető út – minden tervszerű eljárásra vonatkozhat.
- A módszer annál jobb, minél hamarabb, eredményesebben érjük el a kitűzött célt. A módszer
tudományos értelemben mindig valamely célhoz elvezető tudatos eljárás. Használatuk segíti a
nevelési célban megfogalmazott célkitűzések elérését, a nevelés hatékonyságát növelését.
- A nevelési módszer a nevelési cél elérése érdekében alkalmazott eljárás, melynek célja, hogy a
gyermekeket pozitív tevékenységre késztessük, és a negatív hatásokat kiküszöböljük.
- A nevelési módszerek a nevelési folyamat legdinamikusabb komponensei, helyes
kiválasztásuktól sokszor a nevelés sikere, hatékonysága függ. A nevelési eljárás a nevelési
módszer konkrét alkalmazását jelenti meghatározott körülmények között.
 Meghatározó tényezők:
- nevelési cél, - nevelési feladat, - tanulók életkora, sajátossága, értelmi fejlettsége, képessége, -
tanár személyisége, pedagógiai kulturáltsága, - tanár vezetési stílusa,
- pedagógiai szituáció és annak tartalma.

A nevelési módszerek formái Ágoston György tanulmányának csoportosítása alapján:

A nevelés folyamatában betöltött szerepük/funkciójuk alapján való csoportosítás:
1. Meggyőzés, felvilágosítás, tudatosítás módszerei (fő tényező a szóbeli ráhatás):
A nevelési folyamat eredményessége nagyban függ attól, hogy a pedagógus mennyire tudja a
pozitív magatartásformákat értékként elfogadtatni a tanulókkal.
 Meggyőzés: kialakítjuk azokat a nézeteket, amelyek a magatartást meghatározzák. Az
igazságkeresés fontos eleme ennek, de az értelmi mellett érzelmi mozzanatai is vannak. A
gyermek tudatára, akaraterejére, cselekedeteire is hat.

 Minta: Lerövidíti az egyes viselkedési szabályok megtanulásának útját. Személyre szóló

közvetlen hatása van. Pozitív mintákat kell a gyermekek elé állítani, hogy
választhassanak belőlük.

 Példa, példakép: Élő vagy történelmi személyiség, kinek követése spontán vagy tervezett
módon történhet.

 Eszménykép: Példaképek pozitívumainak összessége. Fontos ezeket emberközelben

tartani.

 Bírálat, önbírálat: Az egyén és közösség fejlesztésének fontos eleme, és az értékelés egyik

fajtája.

 Beszélgetés, felvilágosítás, tudatosítás: A pedagógus és a gyermek interperszonális

kapcsolatának fontos eszköze. Lehet spontán vagy tervezett. A felek őszintén,
megértően, érzelmesen vegyenek benne részt.

 Előadás, vita, beszámoló: Idősebb tanulók nevelésében alkalmazható.

2. Tevékenység megszervezésének módszerei:

Egy bizonyos viselkedési mód kiváltására irányul. Aktivizáló erejű. Heteronóm vagy autonóm
módon vezet cselekvéshez. Heteronóm: külső erő által meghatározott cselekvés – a nevelő
szerepéből ered az elvárt viselkedés. Autonóm: önálló, tanuló azonosul a követelményekkel, a
tanuló önmagával szembeni igénye ez a magatartás.
 Követelés: Nevelő értékét erősíti, ha:
- nyílt, világos, egyértelmű, félreérthetetlen
- reális, logikus, ésszerű, belátható, jogos, szükséges
- teljesíthető
- figyelembe veszi a tanuló életkorát, fejlettségi szintjét
- teljesítése erőfeszítést igényel.
  Ellenőrzés, értékelés: Az elvégzett munka és a tervezett eredmény összemérése,
tapasztalat elemzése – értékelése
Követelményei:
- Objektív, - Rendszeres, folyamatos, - Minél több tevékenységre terjedjen ki
- Nevelő jellegű, ne ítélkező legyen

 Gyakorlás: Sokszor ismétlődő cselekvés folyamata. Célja, hogy az életkornak megfelelő

jártasságot, készséget, szokást alakítson ki.

3. Magatartásra ható módszerek a pszichikus indíttatás alapján:

 Ösztönzés, serkentés módszerei: Elismerés utáni vágy, megerősítés, serkentés természetes
igénye mindenkiben megtalálható. Gátlásos, bátortalan emberek tevékenységét segítik

o Jutalmazás: célja, hogy meggyorsítsa, ösztönözze a fejlődést, a pozitív viselkedést

megerősítse. Mértékére ügyelni kell. Minél hamarabb kövesse a jutalmazandó
viselkedést. Kötelességből elvégzendő feladatot ne jutalmazzunk.

 Kényszerítő módszerek: a követelés erősebb változata.

Szükséges, ha:
- Gyenge a tanuló akaratereje
- Fejletlen a közösség és csoport tudata
- Követelményekkel szemben rendszeres szembenállás tapasztalható
- Kiválthat dacot, ellenállást, meghunyászkodást

o Büntetés: kisegítő nevelési módszer, melynek nevelőereje gátló hatásában van.

Mindig egyénre szabott legyen. Nem okozhat fizikai és morális szenvedést.
Arányban kell lennie a tilalomszegés mértékével. A gyermeknek ismernie kell a
büntetés okát. Rögtön kövesse a büntetendő viselkedést. Lehetőséget kell adni a
jóvátételre.

 Gátlást kiváltó módszerek: a nevelés sikerét veszélyeztető körülmények kizárását

célozzák.
Fenyegetés: előrevetíti a cselekvés következményét.
Átterelés: az érdeklődés és beállítódás átirányítását jelenti nevelési szempontból nem
káros tevékenységre.
Felügyelet, ellenőrzés, tilalom, elmarasztalás

Bábosik István a nevelési módszereket két nagy csoportra, közvetett és közvetlen módszerekre
osztja.
Közvetlen: a nevelő közvetlenül hat a gyermekre, minden áttételezés nélkül (személyes
példájával, kifejezett kérésével, utasításával stb.)
Közvetett: ekkor a növendék által végzett feladatok a nevelési hatások elsődleges forrásai
A nevelés legalapvetőbb módszerei, melyek valamennyi nevelési feladatra alkalmazhatóak:
követelés, meggyőzés, gyakorlás, példaadás, jutalmazás, ellenőrzés. A nevelés módszereinek
hatékonyságát fokozza a közösség.