A SZÜLŐKKEL TÖRTÉNŐ KAPCSOLATFELVÉTELI

LEHETŐSÉGEK, PROBLÉMÁK

GAÁL-FÖLDESI ERIKA

NAGY ADRIENN

1. A PROBLÉMA MEGHATÁROZÁSA

Kutatásunk témájának azért a szülőkkel történő kapcsolatfelvételi lehetőségeket, problémák

feltárását választottuk, mert szülőként és gyermekekkel foglalkozó szakemberekként egyaránt
a mindennapjaink részét képezi ez a problémakör.

Mindketten háromgyermekes édesanyák vagyunk, felelős szülőként megrázó élmény volt

részünkre az óvodai mindennapos pedagógus-szülő kapcsolattartás után az iskolában
megtapasztalt távolságtartó rendszer.

Szerencsére az elmúlt évek során néhány pedagógus felismerve a távolságtartás mérhetetlen

hátrányait önként, a közösségi médiát, és a XXI. század kommunikációs eszközeinek
fejlődését felhasználva enyhítettek a szűk korlátokon. Szülőként hatalmas megkönnyebbülés
és nyugalom volt számunkra a tudat, hogy bármikor időben információt kaptuk
gyermekünkről, vagy jelzést küldhetünk a pedagógusnak bármilyen rendkívüli helyzet esetén.

A másik oldalról a problémafelvetés összetettebb. Pedagógusként személyes gyakorlatunk és

habitusunk azt a meggyőződést támasztja alá, hogy sokkal könnyebb a nevelő munka a
szülőkkel együttműködve.

1
Viszont pedagógus irányából közelítve a felmerülő problémák két csoportra bonthatók: A
pedagógus zárkózik el valamilyen okból a kapcsolattartástól, vagy sajnálatosan sok esetben a
szülő. Kutatásunk célja, mindkét oldal problémáinak feltárása, és a lehetséges, kivitelezhető
megoldások keresése.

Ahogyan az osztályban a gyerekek is egytől egyik mind mások, úgy a szülői közösség tagjai
is különbözőek. A pedagógusnak meg kell találnia a megfelelő utat a szülőkhöz, mert csak így
valósulhat meg az az együttműködés, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a gyerek tanulmányai
során sikereket érjen el.

2. SZAKIRODALOM FELTÁRÁSA, KRITIKAI ELEMZÉSE

(TUDOMÁNYELMÉLETI HÁTTÉR FELTÉRKÉPEZÉSE)

A család és az iskola kapcsolata 

A család és az iskola együttműködésének újragondolása fontos feladat a mai magyar

nevelésügyben és iskolarendszerben. Az iskola ma már veszít hatékonyságából, ha csak
formálisan, hatalmi, hierarchikus pozícióból közelít a szülők felé. A pedagógus
ellentmondásos szerepekbe kerül ezáltal. Egyfelől rendelkezik egy olyan tekintéllyel, ami a
szakmai, tudományos háttérből, a tanári szerep társadalmi megítéléséből áll. Emellett azonban
kiszolgáltatott is, munkája ellenőrzés alatt áll. A szülők és a tanár közötti kommunikáció
témája még ma is kimerül a gyerekek magatartásában és tanulmányi teljesítményében. Ez
abból fakad, hogy a szülők oktatási kompetenciája alacsony mértékű. Ehhez hozzájárul az is,
hogy a pedagógusok sem mindig tájékoztatják és vonják be a szülőket egyéb feladatokba,
javarészt csak a technikai feltételek meglétét kívánják meg. Az oktatási kompetenciáról való
lemondás azzal jár, hogy a szülők teljes mértékben védeni kívánják a család belső szféráját.
Így, ha nem áll fenn veszélyeztetés, a pedagógus nem tekinthet bele a család védett
rendszerébe, hiába véli a pedagógus, hogy mi állhat a teljesítményromlás vagy a
viselkedészavar hátterében (Somlai, 1997). Nagy társadalmi kihívásnak tekinthető tehát az,
hogy hogyan lehet az iskola és a család közötti kapcsolatot demokratizálni, kölcsönössé tenni.
Az iskola a társadalmi igényekhez rugalmasan alkalmazkodó intézménnyé válik, ahol a szülő
kliens és partner egyaránt. Ma alapvető kérdésnek számít még mindig, hogy hol kezdődik az

2
iskola oktatási- nevelési feladata és hol a család kompetenciája. Többször akad olyan
ambivalens helyzet, amikor a szülőn kérik számon a gyermek olyan iskolai viselkedését,
aminél ő nem is volt jelen. Drámai konfliktuskezelésnek számít az is, amikor azokat a
gyerekeket, akikkel nem tudnak megfelelően bánni, szeretnék formálisan is a
kompetenciájukon kívülinek tudni.

Az iskola és a helyi társadalom közötti kapcsolat legfontosabb szereplőjének az oktatás

minőségében leginkább érdekelt szülőt tekintjük. A közoktatási rendszerben lezajló
változások jelentős mértékben átalakították a szülők és az iskolák közötti kapcsolatokat. A
szülők szerepe felértékelődéséhez vezetett a tanulói létszámra épülő finanszírozás, a szabad
iskolaválasztás, a csökkenő gyermeklétszám, a szakmai autonómia és a több helyen kialakult
versenyhelyzet. Az oktatási intézmények egyre inkább arra kényszerültek, hogy nagyobb
figyelemmel forduljanak a felhasználók igényei felé. Sok iskolai változás hátterében éppen a
szülői elvárásokhoz való fokozottabb alkalmazkodás figyelhető meg.

A szülők és az iskolák viszonya számos szempontból eléggé differenciált. Egy 2000.

augusztus elején végzett felmérés szerint a szülőknek 41 százaléka évente néhány alkalommal
vagy ennél is kevesebbszer találkozik gyermeke tanáraival. (Gallup, 2000.) A ritka találkozás
korlátozza az információ-, a véleménycserét. 

Az igények megfogalmazásában, a kapcsolattartás minőségében és az iskola

eredményességének megítélésében feltehető, hogy eltérő a képzett és a kevésbé képzett
szülők véleménye, magatartása. A képzettebb szülők jobban kifejezik igényeiket, erőteljesebb
az iskolákkal, az oktatással kapcsolatos kritikai véleményük, magasabb elvárásaik vannak. Az
iskola oldaláról ez felveti a felelősség, az átláthatóság és az elszámoltathatóság kérdését,
valamint azt, hogy miképpen tudják népszerűsíteni magukat az iskolák, az iskolavezetőség
hogyan menedzseli az intézményt. Valószínűleg településekhez, térségekhez kötődően is
differenciálódik a szülők és az iskolák kapcsolatának jellege. 

Az intézmények céljait, működését befolyásoló szülői elvárások megoszlása más szempontból

is eltérő. Az általános iskola alapozó szakaszában az iskolákkal szemben alapvető igényként
jelenik meg, hogy a gyermekek számára kellemes, biztonságot nyújtó helyek legyenek, míg
középfokon a sikeres felsőfokú felvételiben megtestesülő teljesítményt várják el inkább.

Manapság a szülők és az iskola kapcsolata bizalmatlan. A szülő bizalmatlan az iskolával, az

iskola a szülővel. A pedagógusok és szülők közt fontos a közös felelősségvállalással
kapcsolatos felfogás.

3
Az együttműködés problémái

1. elutasítás: az egyik normarendszer elutasítja a másikat, a család az iskoláét vagy az

iskola a családét

2. fenntartás: nem olyan elutasító, ez is lehet kétoldalú

3. idegenkedés: két dolog köré csoportosíthatóak

4. az alacsonyabb iskolai végzettségű szülő idegenkedése

5. állampolgár idegenkedése a hivataltól

A jó kapcsolat kialakítása érdekében a pedagógusnak kell megtennie az első lépést. Partneri

viszonyt kell kialakítania a szülővel.

1. meg kell ismernie a családot, annak életmódját, értékvilágát

2. tudatosítani kell a szülőkben a nevelés fontosságát

3. újra kell gondolni az együttműködés lehetőségeit formáit, hogy tud segíteni a család az
értékszocializációban az iskolának

4. be kell mutatni a lehetőségeket, amikbe be lehet vonni a szülőt

5. a kapcsolat rendszeres legyen és nem csak az osztályfőnökkel

Kapcsolattartás formái

Az önkormányzati fenntartású iskolákban a szülők az év elején kihirdetett rend szerinti

alkalmakkor találkozhatnak a pedagógussal. 

Rendszeresek: a fogadóórák, a szülői értekezletek és az írásos kapcsolattartás. Szülői

értekezleten közérdekű dolgokról, az osztály haladási üteméről, magatartási gondokról,
mindenkit érintő tervekről, elért eredményekről tart beszámolót az osztályt tanító pedagógus.
Fontos, hogy a szülők részt vegyenek ezeken a rendezvényeken, mert ezek tájékoztatnak az
osztályról, az esetleges közösséget érintő problémákról. 

4
A pedagógus a szülői értekezleten nem jellemzi a gyermekeket külön-külön, mert ez néhány
szülő számára kellemetlen lenne. Ezért csak a közösség egészére vonatkozó gondokról szól.
Személyes gondokat célszerű csak az értekezlet végén, négyszemközt megbeszélni. 

Időszakosak: Ajánlatos felkeresni az iskolát nyilvános rendezvények alkalmával is. Ilyenek a

nyílt órák, a nyílt nap, az iskolai gyermeknap, a kulturális bemutató, ahol gyermekeknek is
fontos a szülők jelenléte. Csak akkor tud a szülő együttműködő partnerré válni, ha látja a
pedagógus munkáját.

A szülői érdekérvényesítés lehetőségei az elmúlt években jelentős mértékben kitágultak.

Ennek legfontosabb intézményi kereteit a szülői munkaközösségek (osztály-, évfolyam-,
iskola szinten) és az iskolaszékek jelentik. Az iskolaszéknek véleményezési joga van az IPP,
és a szervezési működési szabályzat elfogadásakor, a házirenddel kapcsolatban egyetértési
joga van. Az iskolaszék áll a nevelőtestület, az iskolafenntartó, a diákok és a szülők
képviselőiből.

A gyermek számára az a legmegnyugtatóbb, ha érzi a szülő és a pedagógus közötti jó

viszonyt. Könnyebben elfogadja az őt érintő döntéseket, ha látja, hogy a tanító és a szülő
ugyanazt várja el tőle.

A szülő-pedagógus közötti kommunikáció stílusának jó esetben azt kell sugároznia, hogy a

felek közötti viszony: a felelős nevelőtársak egyenrangú viszonya. A kisgyerek csak akkor tud
igazán azonosulni az iskolával, a tanító személyével, a tanulással, ha az otthon hallott
információi megerősítik abban, hogy jó és hasznos dolog iskolába járni.

3. A TAPASZTALATGYŰJTÉS CÉLJÁNAK, INDOKLÁSÁNAK

KIFEJTÉSE

A témához kapcsolódva nagyon sok tapasztalatot szereztünk már az életünkben. Először is

még gyerek oldalról vannak emlékeink. Milyen mértékben kerültek a szüleink bele az iskolai
életbe, hogyan-milyen formában kaptak információkat rólunk.

5
Másodsorban szülőként élhettük meg ezt az élethelyzetet. Ezen a szinten aktív szereplők
vagyunk, befolyásunk van a helyzetre, hiszen nagymértékben a szülői attitűd is meghatározó.
Itt megéltük azt is, hogy más-más pedagógussal milyen kapcsolati formák alakulhatnak ki. S
mik ezeknek az előnyei, hátrányai.

Harmadsorban pedig pedagógus oldalról is belecsöppentünk a szituációba. Ebben a szerepben

alakíthatjuk, formálhatjuk a kapcsolatainkat a szülőkkel.

A saját tapasztalatainkon túl azonban keressük a bevált jó gyakorlatokat, amik elősegítik a

sikeres szülő- pedagógus együttműködést. Szeretnénk külföldi tapasztalatokat is
összegyűjteni.

Hiszünk abban, hogy a sikeres tanítás és nevelés kulcsa a gyerekek minél mélyebb és
sokrétűbb ismerete, ez pedig a szülők bevonása nélkül elképzelhetetlen. Jelenlegi személyes
tapasztalatainkon túl fontosnak tartjuk megismerni gyakorló kollégáink tapasztalatait,
véleményét, jó gyakorlatát, hiszen ebből tudunk magunk is építkezni.

4. MÓDSZEREK BEMUTATÁSA (A TAPASZTALATGYŰJTÉS MILYEN

MÓDSZERREL TÖRTÉNIK: MEGFIGYELÉS, INTERJÚ,
DOKUMENTUMELEMZÉS)

Kutatásainkat a vizsgált területen primer módszerekkel végezzük. A téma felkutatására

kérdőíves módszert, valamint interjút tervezünk.

A kérdőíves kiértékelések jelentősen segítik az interjúk vezérfonalainak kialakítását, annak

finomítását. Tehát a kérdőíves kutatás eredményének kiértékelése után következnek az
interjúk.

A kérdőíves kutatás általános jellemzője, hogy egy kvantitatív kutatási módszer, egy olyan
adatgyűjtés, amely során egy formális kérdőív segítségével szerzi meg a kutató a számára
releváns információkat a megkérdezettektől. Lényege a mennyiségi mérés, az így nyert adatok
jellemzően számszerűek.

Kérdőíves módszerrel a szülőket kerestük meg. A legegyszerűbb, és leggyorsabb elérési mód,

a közösségi médián keresztül zajlik napjainkban. Ez a lehetőséget kihasználva gyakorlatilag

6
bárkihez eljuthatunk, az ország bármely pontjáról, a társadalom összes szintjéről kaphatunk
információt.

A kérdőíveket gyermekenként töltjük, minél részletesebb képet kapjunk a változásról emiatt

az Likert-skálás kérdőív típust választottuk, hiszen így gyorsan kaphatunk jól áttekinthető
eredményt a témában. 

A két interjútípus a kvalitatív módszerek közé sorolható.

Mélyinterjú: A szervezetek munkatársaival, önkénteseivel készített interjú, amelyben az

interjúer egy előre összeállított vezérfonal segítségével végzi munkáját.

A kutatás vázlata, ütemterve

1. szülői kérdőív a facebookon Kitöltési határidő okt 15.

2. Kérdőív kiértékelése, Határidő okt 25.
3. Interjúk kérdéseinek összeállítása: határidő okt 30
4. Interjúk pedagógusokkal november 5-ig
5. Eredmények összevetése, következtetések levonása, változtatási javaslatok
összeállítása

A vizsgálni kívánt minta kiválasztása. 

Mint azt korábban írtuk, a szülői kérdőívet a facebook közösségi médián közzétesszük, így
juttatjuk el minél több kitöltőhöz. A kérdőív kérdéseinek első része a válaszadó demográfiai
helyzetét azonosítja, a második része tartalmazza a konkrét kutatásra vonatkozó kérdéseket.

7
A kérdőív kérdései 

A kérdőívet gyermekenként kérjük kitölteni

1. Életkor
2. Nem
3. Lakóhely (település neve)
4. Gyermekek száma
5. Kitöltő legmagasabb iskolai végzettsége
6. Gyermek életkora, akire vonatkozóan a kérdőívet kitölti
7. Milyen jellegű intézménybe jár a gyermek? állami fenntartású / egyházi fenntartású /
magán, vagy alapítványi fenntartású

Kérjük jelölje 1-9-ig tartó skálán, mennyire érzi igaznak magára az alábbi kijelentéseket. Az 1
a legkevésbé sem jellemző rám 9: nagyon jellemző.

1. Fontos számomra, hogy az iskola intézményével rendszeres kapcsolatot tartsak fenn.

2. Fontos számomra, hogy az gyermekem pedagógusával napi szintű kapcsolatot tartsak
fenn.
3. Fontos számomra, hogy az gyermekem pedagógusával heti szintű kapcsolatot tartsak
fenn.
4. Fontos számomra, hogy az gyermekem pedagógusával havi szintű kapcsolatot tartsak
fenn.
5. Eddigi tapasztalataim alapján a gyermekem pedagógusa kellő információval lát el
gyermekem tanulmányaival kapcsolatosan.
6. Eddigi tapasztalataim alapján a gyermekem pedagógusa kellő információval lát el
gyermekem iskolai életével kapcsolatosan.
7. Eddigi tapasztalataim alapján a gyermekem pedagógusa kellő információval lát el
gyermekem iskolán belüli érzelmi életével kapcsolatosan.
8. Eddigi tapasztalataim alapján a gyermekem pedagógusa érdeklődik gyermekem
beállítottságáról, jelleméről, iskolához való attitűdjéről
9. . Eddigi tapasztalataim alapján a gyermekem pedagógusa érdeklődik gyermekem
tanulási szokásairól

8
A feldolgozás módja 

Kérdőívek válaszainak összevetése

A pedagógusokkal interjúk forgatókönyve 

Milyen gyakran találkozik a gyerekek szüleivel?

Elegendőnek érzi ezt a mennyiséget?
Mik azok a különleges esetek, amikor a szülőket soron kívüli fogadóórára hívja?

Esettanulmányok

5. A TAPASZTALATOK ELEMZÉSE

Külföldi gyakorlatok

Kanada, Németország

Az iskola és a szülők kapcsolata kiemelt jelentőséggel bír külföldön is. A témában sikerült
felkeresni és beszélgetést folytatni egy Kanadában élő két gyermekes családanyával, illetve
egy németországi édesanyával is. A beszélgetés telefonon zajlott, kötetlen formában. A
kérdések kifejezetten a szülők és az iskola közötti kapcsolattartási fórumokra koncentráltak.
Összességében elmondható, hogy mind a két külföldi országban is nagyon hasonlóak a
találkozási platformok a Magyarországihoz. A pedagógusok évente két alkalommal tartanak
szülői értekezletet és szintén évente kétszer kerül sor a fogadóórákra is. Ezen kívül mind a két
országban az a bevett gyakorlat, hogy ha a pedagógus vagy a szülő szeretne beszélgetést
kezdeményezni, akkor erre mind a két félnek van lehetősége. Kanadában alkalmaznak a
kommunikáció megkönnyítésére egy applikációt, a Seesaw-t. A felkeresett anyuka elmondta,
hogy ezen az applikáción keresztül kap információt a gyermekeiről, itt szokott a pedagógus
fényképeket is küldeni nekik. Azt, hogy milyen gyakorisággal használják a tanárok az
alkalmazást nagyon eltérő. A kislányánál heti több alkalommal kerül anyag elküldésre, míg a
fiánál a tanító csak havonta egyszer számol be a gyermek fejlődéséről, tevékenységeiről.
Kanadában a Covid 19 előtt évente több alkalommal szerveztek olyan közös programokat,

9
ahol a szülők, a gyerekek és a pedagógusok is részt vettek. Az anyuka elmondása szerint
ahhoz, hogy egy szülő elmehessen az iskolai szervezésekre szükséges egy úgynevezett
„security check”-en átmennie. Ez egy rendőrség által végzett vizsgálat, ahol kiállítanak a
szülőkről egy papírt, hogy nem mutatnak agresszivitást és részt vehetnek az iskolai közös
programokon.

Németországban a szülői értekezleteken és a fogadóórákon kívül évente egyszer sor kerül egy
úgynevezett fejlesztő beszélgetésre is, ahol nemcsak a pedagógus, a szülők, hanem a gyerek is
részt vesz. Ennek a megbeszélésnek a fő célja a gyermek fejlődésének előmozdítása. A német
gyakorlatban a szülőknek nagyobb beleszólásuk van az iskola életébe, ugyanis minden évben
tartanak egy nagy konferenciát, ahol jelen vannak az osztályokból a delegált szülők. Minden
osztályból két szülőt választanak, akik képviselik ezen a konferencián az osztály, a gyerekek
és a szülők érdekeit.

A felkeresett két anyuka beszámolója alapján úgy gondolom, hogy hasonlóan fontos téma a
szülő és az iskola kapcsolata. Azonban ahogy a beszélgetésekből is kiderült nagymértékben
függ a tájékoztatás formája és rendszeressége a pedagógustól. Kanadában élnek a modern
technika adta lehetőségekkel. Németországban pedig a szülői konferenciával a demokrácia is
nagy hangsúlyt kap.

6. A TAPASZTALATOK ÉRTELMEZÉSE, FŐBB KÖVETKEZTETÉSEK

MEGFOGALMAZÁSA

Kérdőív kielemzése

Az általunk összeállított 16 kérdésből álló kérdőívet a facebook több csoportjában osztottuk

meg és kértük a csoporttagokat, hogy segítsék a munkánkat a kérdőív kitöltésével. A
csoportokat is már célirányosan választottuk ki. Kifejezetten anyukás, apukás, kisgyermekes
csoportokban tettük közzé a kutatásunkat. Ebben a különös élethelyzetben a pár percet
igénybe vevő kérdőívet is csak mindösszesen 35-en töltötték ki, úgyhogy ilyen kis elemszámú
mintából tudtunk dolgozni, következtetéseinket levonni.

A kitöltők 97,1%-a nő volt, életkoruk a 30 és a 48 éves kor közé tehető. A kitöltők csaknem
háromnegyede Budapestet jelölte meg lakóhelyének. A kérdőívet kitöltők 42,9%-a két
gyermeket nevel, 28,6%-a egyet, 25,7%-a hármat és egy válaszadó pedig négy gyermek
szülője. Az iskolai végzettsége felsőfokú a kitöltők több, mint a felének.

10
Állami, egyházi, magán és alapítványi fenntartású intézménybe járó gyermekek szülei is
elküldték a válaszaikat a számunkra, azonban nagy többségben voltak az állami fenntartású
intézménybe járó kitöltők a mintegy 74,3%-kal.

Az általános nemre, életkorra, legmagasabb iskolai végzettségre, gyermekek számára,

gyermekek életkorára és az intézmény típusára vonatkozó kérdések után következtek a már
konkrétan a szülő és az iskola kapcsolatát feszegető kérdések. Ezeknél a válaszadóknak egy
1-től 9-ig terjedő skálán kellet értékelniük, hogy mennyire érzi igaznak az adott kijelentést
magára nézve. Az 1-es válasz a legkevésbé sem jellemző, a 9-es pedig a nagyon jellemző.

A válaszadók több, mint a fele fontosnak tartja azt, hogy az iskola intézményével rendszeres
kapcsolatot tartson fent. A kapcsolattartás gyakorisága is fontos részét képezte a
kutatásunknak. Az erre vonatkozó lehetőségeket három szinten határoztuk meg. A
pedagógussal történő kapcsolattartás napi szintjében, heti szintjében, illetve havi szintjében.
22,2% számára fontos a napi szintű kapcsolattartás, azonban az így válaszolóknál kétszer
többen, azaz 44,4% megelégszik a heti vagy akár a havi egy alkalommal történő
kommunikációval is.

A pedagógusokkal történő kommunikáció során több területről is kaphatunk információt,

tapasztalatot a gyermekünkről. Ezen területek közül kiemelten kezeltük a tanulmányi munkát,
az iskolai élet, érzelmi életet.

A kutatásunkra válaszoló szülők 19,5 %-a úgy gondolja, hogy gyermeke tanulmányaival
kapcsolatban sem kap elegendő információt az intézménytől, 27,8% véleménye szerint kevés
információ jut el hozzá, azonban 52,8% elégedett a tanulmányokról való tájékoztatással.

A tanulók iskolai életéről kapott tájékoztatások 54,3%-nak nem elegendőek. Nagyon

kevésnek vagy kevésnek találják. 45,7% elégedett az információk mennyiségével ezen
területről.

Az utolsó ilyen jellegű kérdés a gyermekek érzelmi életéről szólt. Az erről kapott
tájékoztatással 68,6% nem elégedett. Úgy gondolják, hogy nagyon keveset tudnak arról, hogy
gyermeküknek milyen az érzelmi élete az iskolában, pedig ez a terület is van legalább olyan
fontos egy szülő számára, mint a tanulmányok. Sajnos csak valamivel több, mint 30%
elégedett gyermeke érzelmi életéről való tájékoztatással.

A kérdőív utolsó két kérdésében a pedagógus érdeklődéséről tettünk fel kérdéseket. Vajon
mennyire érdeklődik egy tanár a gyermek beállítottságáról, attitűdjéről, az iskolához fűződő

11
viszonyáról? Illetve, a pedagógus mennyire érdeklődik a gyermek tanulási szokásairól? Az
első kérdésre vonatkozóan egyenletesen oszlanak el a számok, ugyanis körülbelül a
válaszadók harmada érzi úgy, hogy nem vagy egyáltalán nem érdeklődik a tanár gyermeke
ezen oldala felől, közel 30% elfogadhatónak tartja az érdeklődés ilyen mértékét és körülbelül
szintén 30% elégedett az érdeklődéssel.

Az utóbbi kérdésre vonatkozóan a kitöltők közel 30% úgy gondolja, hogy nem vagy csak
kisebb mértékben érdeklődik a tanár gyermeke otthoni tanulási szokásai felől. 41,2% azonban
elfogadja és elégedett a pedagógus érdeklődésével.

Összegezve a kérdőívre kapott válaszainkat, ami sajnos nem túl magas elemszámot tartalmaz
elmondhatjuk, hogy a szülők igenis fontosnak tartják az intézménnyel lévő kapcsolatot. Heti
vagy havi szintű kapcsolattartás a többségnek megfelelő és elfogadható. A pedagógusok a
legtöbb információt a gyermek tanulmányi munkájával kapcsolatban oszt meg a szülőkkel.
Ezután az iskolai életről kapnak tájékoztatást és a gyermek érzelmi életéről tudnak meg a
legkevesebbet a szülők a pedagógusoktól. A tanár jobban érdeklődik a szülőktől a gyermek
tanulási szokásairól, mint a beállítottságáról, attitűdjéről, tanuláshoz fűződő viszonyáról.

Interjú magyarországi pedagógusokkal a szülői kapcsolattartás formáiról, problémáiról.

 Mióta van tanítói pályán?

 Milyen évfolyamon tanít?
 Mennyire tartja fontosnak a szülőkkel való kapcsolattartást?
 Milyen módon tartja a kapcsolatot?
 Szokott-e differenciálni a kapcsolattartás gyakoriságában?
 Milyen esetekben tart fenn sűrűbb kapcsolatot a szülőkkel?
 Tapasztalt összefüggést a szülő érdeklődése, és a gyermek iskolai teljesítménye
között?
 Milyen esetekben keresi fel a szülőket külön?( Tanulmányi – magatartási –
érzelmi élete – gyerek családból hozott problémái?
 Kivételesen tehetséges gyermekeknél,  tanulmányi versenyek esetén szükséges
külön kapcsolattartás a szülőkkel?
 Vannak közös programok a szülőkkel? Fontosnak tartja a közös programokat?

12
  Változott-e megítélése a kapcsolattartás fontosságában a pályán töltött évek
során?

Interjúk

Sajnos a CoViD helyzet miatt kevés pedagógussal tudtunk kapcsolatba lépni. Eleve a
tervezettnél kevesebb pedagógust tudtunk megkeresni, a kapcsolattartás nehézsége miatt és az
erre fordítható idő is jóval kevesebb lett az eredetileg tervezettnél. A felkeresett 6 személyből
kettő vállalta a telefonos interjút. Fontos megjegyezni, hogy azok a pedagógusok voltak
nyitottak az interjúra, akik gyermekeimet tanították, és szülőként mindig azt éreztem, hogy
bármikor fordulhatok hozzájuk, ha segítségre van szükségem.

Az interjúk fél órás beszélgetések voltak, melyek során sok további szempontra derült fény,
amelyek mentén az interjúalanyok egyéni módszereit megismerhettük:

N. néni

2001 óta tanít, alsó tagozaton, az utóbbi 2 évben 1-2. évfolyamon osztályfőnök, 1-4.
évfolyamon testnevelés, technika és matematika órákat tart. Jelenleg egyházi fenntartású
iskolában dolgozik.

Már az első kérdésnél szét kellett választanunk a saját osztályán belüli szülőket, és azokat,
akik gyermekét csak bizonyos tantárgyból tanítja. Technika és testnevelés kapcsán nem tartja
a kapcsolatot a szülőkkel. Matematika tárgyból jellemzően fogadó órán találkozik velük, alsó
tagozatban ritka az, hogy annyira gyenge lenne egy gyermek teljesítménye, hogy szükséges a
szülő bevonása. Ilyen esetekben a felzárkóztatást iskolai kereteken belül, (korrepetálás,
fejlesztőpedagógus bevonása) próbálják a gyerekeket segíteni, erről a szülőt tájékoztatják.

Saját osztályán belül más a helyzet, hiszen itt kiemelten fontosnak tartja a közösség építését.
Évente kétszer szervez családi programokat, és minden iskolán kívüli programra kéri az épp
ráérő szülők segítségét, hogy kísérőként jelen legyenek. Véleménye szerint ez erősíti a
közösséget, és természetesen az adott iskolai program lebonyolítása is sokkal egyszerűbb
segítőkkel.

A szülőkkel heti szintű kapcsolatot tart fenn közös facebook csoportban, privát esetekben van,
akivel akár naponta kommunikál messenger és viber alkalmazásokban.

13
Tanulmányi – magatartási – érzelmi életével kapcsolatos nehézség esetén felkeresi a szülőt.
Tanulmányi problémáknál sok esetben elég a chat programok használata, ha egy gyereknek
szükséges otthon foglalkozni még a tananyaggal akkor jelzi a szülőknek, és kidolgoznak egy
tervet a gyerek segítésére. Magatartási – érzelmi élettel kapcsolatos problémák annyira
eltérnek, hogy ezt most nem részleteztük. A családok magánéletében nem avatkozik bele.

Egyértelműen lát összefüggést a gyerekek iskolai teljesítménye, és a szülők érdeklődése

között annak ellenére, hogy sok olyan jó képességű, tehetséges gyermek jár az osztályába,
akik önállóan tanulnak, és jó teljesítményt nyújtanak függetlenül attól, hogy milyen gyakran
kommunikál a szüleikkel.

Tapasztalata, hogy az általa tanított 25-30 fős osztályokban a szülők 10-12%-a vesz részt
tevékenyen az iskolai életben. Negatív tapasztalata, hogy a szülők 5-10%-a nem érdeklődik
már alsó tagozatban sem a gyermeke iskolai élete iránt.

Óbudai iskolában tanít, ahol az iskola közvetlen közelében korcsolyapálya van. Minden héten
szervez közös korcsolyázást, ahova a szülőket is elhívja. Pozitív tapasztalata, hogy több szülő
szabadságot vesz ki annak érdekében, hogy részt vehessenek a programon.

A szülőkkel történő gyakori kapcsolattartást pályája eleje óta fontosnak tartja, és minden
alkalmat megragad, hogy az osztályába járó gyerekek szüleivel találkozhasson.

R. néni

12 éve tanít alsó tagozaton 1-4. osztályban osztályfőnök, emellett feltanít 6. osztályig
matematikát. Alapítványi fenntartású iskolában dolgozik

Saját osztályán belül ő is nagyon fontosnak tartja a közösség építését. Évente szervez családi
programot, és előfordul olyan esemény, amire jöhetnek szülők.

A szülőkkel gyakori kapcsolatot tart ő is a facebook csoport használatával, bármilyen

kérdésben szintén gyakori a napi szintű kommunikáció. 15 fős osztályban tanít, nem érzi,
hogy ez rá plusz terhet róna. Messenger alkalmazást használ, tudja hogy van külön szülői
messenger csoport, és van egy amiben a tanárok is benne vannak, ő ezt jó megoldásnak tartja,
mivel a szülők bármilyen kérdést meg tudnak beszélni, és sok esetben egy konszenzus
eredményével keresik fel őt.

14
Tanulmányi – magatartási – érzelmi életével kapcsolatos nehézség észlelésekor ő is mindig
felkeresi a szülőt. Tanulmányi problémáknál az iskola dolgoz ki cselekvési tervet,
magániskola lévén erre van kapacitás fejlesztőpedagógus, korrepetálás formájában. Fontosnak
tartja, hogy ezt a fajta terhelést ne tegyék a szülőkre.

Magatartási – érzelmi élettel kapcsolatos problémák kapcsán fontosnak tartja a meghitt

beszélgetéseket, ilyenkor véleménye szerint nincs elég idő, több esetről örömmel mesél,
amikor megoldódtak problémák. Sajnos, hozzáteszi, hogy olyan eset is van szakmai
múltjában amikor a szülő nem akarta a kommunikációt és olyan is amikor emberileg nem
tudott a szülővel egy hullámhosszra kerülni. Volt eset, amikor a gyerek és közte nem alakult
ki a meghitt viszony, és a szülővel sem találta meg a közös hangot. Ezt a helyzetet kudarcként
éli meg azóta is.

Nem tud összefüggésről beszélni a gyerekek iskolai teljesítménye, és a szülők érdeklődése

között. Alapítványi iskolában tanít, eleve olyan szülők hozzák ide gyermeküket, akik
hajlandók fizetni az oktatásért, így számára természetes, hogy érdeklődnek a gyermekeik
iránt. Vannak az osztályban eltérő képességű gyermekek, eltérő teljesítménnyel, de azt vallja,
hogy senki sem lehet mindenből kitűnő tanuló, a szülőkkel együtt keresik a gyerekek
erősségeit.

A gyerekekre véleménye szerint most nagyon sok plusz terhet raknak a szülők a COVID
kapcsán. Az tapasztalja, hogy jelenleg sok szülő hárpia módon haza megy, és idegesen reagál
a gyerek jelzéseire. Látszik a gyerekeken, hogy rossz állapotban van az egész család.

A szülőkkel történő gyakori kapcsolattartást pályája elején még az akkori kollégái gyakorlatát
követve fogadó órán és szülői értekezleten intézte. De évek tapasztalatai megtanították arra,
mennyire fontos, hogy az osztályába járó gyerekek szüleivel találkozhasson.

Esettanulmány

Esettanulmányként saját tapasztalatomat szeretném feldolgozni.

Legfiatalabb gyermekemnek negyedik osztályos korában nagyon sok iskolai konfliktusa volt.
Osztálytársai rendszeresen bántották, többször fordult elő fizikai erőszak, és nagyon sok
szóbeli szekálás. Az első két évfolyamon másik tanítópárjuk volt, az ilyen jellegű problémák
megjelenésekor ők azonnal jeleztek az érintett szülőknek, és kézben tartották az

15
osztályközösséget, és a szülői közösséget egyaránt. Az osztályban nem voltak problémák a
gyerekek viselkedésével, mert az első pillanatban kezelték a tanítók a megjelenő fizikai, vagy
verbális erőszakot.

Akkori tanítónője elzárkózott megkereséseimre.

Mivel a helyzet egyre nehezebb volt számunkra, az iskolaváltás mellett döntöttünk. Jelenleg,
az új iskolában gyermekem tanulmányi eredményei sokkal jobbak, mint voltak, társas
kapcsolatai sokat fejlődtek mostanra. Tanárainak jelzése alapján elmondható, hogy minden
szempontból előnyére vált a váltás.

Ugyanakkor egy iskolaváltás mindig nagy terhet ró a családra.

Régi iskolájában a helyzet nem változott, azóta több gyerek is elment az osztályból. A
legszomorúbb, hogy már az az osztályfőnökünk sem dolgozik az iskolában, aki ötödikben
átvette az osztályt. Tudomásom van róla, hogy az osztályon belüli szekálás olyan szintre
emelkedtek, amivel az új osztályfőnök nem tudott és nem is akart mit kezdeni.

Véleményem szerint az egész helyzet megoldható lett volna azzal, ha a tanítónő és az érintett
gyerekek szülei foglalkoztak volna a problémával. Azt gondolom, hogy az ilyen és hasonló
esetek egyetlen megoldása az őszinte kommunikáció. Biztos vagyok abban, hogy a szekálók
nem voltak tisztában tetteik súlyával, a tanítónő sem vette elég komolyan a problémát.

7. ÖSSZEGZÉS

Kutatásunk eredményeiből megerősítést kaptunk azon elgondolásunkra, hogy nagyon

különbözőek a kapcsolatok szintjei és mélységei a pedagógusok és a szülők között. Igazából
ez egy két élű kapcsolat, ahol mind a két félnek fontos és komoly szerepe van. Hiszen hiába
szeretne a pedagógus mélyebb kapcsolatot a szülővel, ha ők elzárkóznak ettől. Illetve az
esettanulmányi saját példából is látható, hogy sajnos az is előfordul, hogy a pedagógus nem
kezeli helyén a problémát és rajta csúszik el a kommunikáció. Örömmel tapasztaltuk, hogy a
szülőknek a tanulmányi tájékoztatás mellett a gyermekük érzelmi életéről, szociális
kapcsolatairól szóló információk is fontosak.

16
Szerencsére sok pedagógus él a modern technika adta lehetőségekkel, ezzel is megkönnyítve a
szülőkkel való kapcsolattartást. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy mennyivel könnyebb e-
mailen, viberen kommunikálni egymással. Ezeken a fórumokon naprakészek lehetünk, mind
pedagógusként, mind pedig szülőkként az információk területén. Úgy gondoljuk, hogy a
tavaszi digitális átállás adott egy nagy löketet ahhoz, hogy a pedagógusok jobban nyitottak
legyenek a kommunikáció ilyen formájára.

17
SZAKIRODALOM

 B. Lakatos Margit – Serfőző Mónika (1999, szerk.): Pszichológia. Szöveggyűjtemény

óvodapedagógus hallgatóknak. Trezor Kiadó, Budapest. Anya–gyermek kapcsolat c.
fejezet (101–126. o.) Család c. fejezet (307–358. o.) Nevelői attitűd c. fejezet (359–
365. o.)

 Bodonyi Edit, Busi Etelka, Hegedűs Judit, Magyar Erzsébet, Vizelyi Ágnes (2006):
Család, gyermek, társadalom. In: A gyakorlati pedagógia néhány alapkérdése 5. kötet
(sorozatszerk.: M. Nádasi Mária)
http://mek.niif.hu/05400/05461/05461.pdf. (6-17., 4550.)

 Busi Etelka: Nevelési színterek - I. A család.

http://edutech.elte.hu/multiped/ped_03/ped_03.pdf.  (5-22.)

 Herczog Mária (2001): Család és iskola. In: Szekszárdi Júlia (szerk.): Nevelési
kézikönyv nem csak osztályfőnököknek. OKI Kiadó – Dinasztia tankönyvkiadó,
Budapest. 356–361. o. vagy Neveléselméleti szöveggyűjtemény (Szerk.: Vargáné F.
E.) ELTE TÓFK, Bp., 2003. 165–169. o.

 N. Kollár Katalin – Szabó Éva (2004, szerk.): Pszichológia pedagógusoknak. Osiris

Kiadó, Budapest. 4. fejezet: A családi szocializáció jellemzői. 74–94.

 Oláh Attila (szerk., 2006): Pszichológiai alapismeretek. Bölcsész Konzorcium.

http://mek.niif.hu/05400/05478/05478.pdf (637–662.)

 Podráczky Judit (2012, szerk.): Szövetségben. Tanulmányok a család és az

intézményes nevelés kapcsolatáról. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.

 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100190.TV

 Vajda Zsuzsanna, Kósa Éva – Neveléslélektan (Osiris Kiadó, 2005)

 Pszichológiai lexikon (Helikon Kiadó, 1995)

 N. Kollár Katalin – Szabó Éva (2017, szerk.): Pedagógusok pszichológiai kézikönyve

I. Osiris Kiadó, Budapest. I. kötet, 3. fej. Az anya–gyerek kapcsolat és a kötődés. 76–
88. old. 5. fej. Családi szocializáció. 123–133., 143–152., 157–169. old.

18
 N. Kollár Katalin – Szabó Éva (2017, szerk.): Pedagógusok pszichológiai kézikönyve
II. Osiris Kiadó,Budapest. II. kötet, 25. fej. A család és az iskola kapcsolata. 316–334.
old.

 Podráczky Judit (2018): A szülők és az iskola kapcsolatrendszere. Tanító. 2018. április

https://tanitonline.hu/uploads/3188/Mozaikok_egyben.pdf 43–46. old.

 Köznevelési törvény - 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1100190.TV

 Szabó É. 2000. Szeretettel és szigorral. Akadémia Kiadó

 Podráczky J. szerk. 2012. Szövetségben. Tanulmányok a család és az intézményes

nevelés kapcsolatáról. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

 Balogh László és Tóth László - Fejezetek a pedagógiai pszichológia köréből

Budapest : Neumann Kht., 2005
http://mek.oszk.hu/04600/04669/html/balogh_pedpszich0041/balogh_pedpszich0041.
html

19
Kérdőívek kiértékelése

20
Kérem jelölje 1-9-ig tartó skálán, mennyire érzi igaznak magára az alábbi kijelentéseket. Az 1-
es a legkevésbé sem jellemző, a 9-es nagyon jellemző

21
22