Pedagógiai, pszichológiai ismeretek

A pedagógia fogalma:
A személyiséggel, annak fejlesztésével foglalkozó nevelés tudománya. Komplex fogalom,
magába foglalja a nevelés elméletét és gyakorlatát is.
A pedagógia célja:
A nevelési eredményeket meghatározó érték és normarendszer kialakításához szükséges
követelmények teljesítése, és az ehhez szükséges feladatok meghatározása. A személyiség
fejlesztése során érvényesülő összefüggések, törvényszerűségek feltárása, középpontjában
a célirányos fejlesztéssel.
Befolyásolják: szociokulturális tényezők, államberendezkedés jellege, mindenkori
emberkép, világnézet, értékrend, „divatjelenségek”, média, gazdasági tényezők, nevelői
személyiségjegyek, stb.

A pedagógia tárgya:
A gyermek alakításának, fejlesztésének folyamata. A nevelés valósága, kölcsönös folyamat a
nevelő és a nevelendő személy között.
A pedagógia feladata:
- a valóság megismertetése, birtokba vételének segítése
- ismeretek adása a valóság átalakításához (pl. jobbá tételéhez)
- emberek közötti kapcsolatok eszközeinek, formáinak, törvényeinek megismertetése
- megismertetni az értékeket, segíteni az értékrendszer alakulását

A nevelés fogalma:
Személyiségre irányuló, ismeretelsajátítás közben kialakuló viselkedésváltozás, a
képességek kibontakoztatása, a személyiség formálódása, értékközvetítés. Intézményesített
szocializáció, amely a személyiséget a társadalom létezéséhez nélkülözhetetlen erőforrássá
alakítja. A társas hatásokat célirányos, tervezett, szervezett, ellenőrzött, szakszerű,
módszeres formában alkalmazza.
A nevelési módszer fogalma:
Módszer: görög meta+hodosz szavak összetétele = valami felé vezető út. A kitűzött nevelési
cél elérésének érdekében alkalmazott eljárás, melynek célja pozitív tevékenységekre
késztetés, a negatív hatások kiküszöbölése. Tervszerű eljárás a valóság egy meghatározott
területének feltárására. A nevelési eljárás a módszer konkretizálása.

A nevelési módszerek formái:

1. Meggyőzés, felvilágosítás, tudatosítás módszere:
- oktatás valamennyi módszere
- példa, példakép állításának módszere
- bírálat, önbírálat módszere
- beszélgetés, felvilágosítás módszere
- előadás, tájékoztatás, vita módszere

1
2. Tevékenység megszervezésének módszere:
- követelés, megbízás, ellenőrzés módszere
- verseny, játékos módszerek
- oktatás, gyakorlás módszere
3. Magatartásra ható módszerek:
- ösztönzés, serkentés, ígéret, helyeslés, biztatás, elismerés, dicséret, jutalmazás
- kényszerítő módszerek, felszólítás, parancs, büntetés
- gátlást kiváltó módszerek, felügyelet, ellenőrzés, intés, fenyegetés, tilalom, átterelés,
elmarasztalás

A szocializáció fogalma:
Az ember beilleszkedése a társadalomba, bekapcsolódása a társadalomban folyó
tevékenységekbe; társadalmi viszonyrendszer, egész életen át tartó olyan tanulási folyamat,
melynek során az egyén elsajátítja a társadalom normát, értékeit, megtanulja a társadalmi
szerepeket, amelyeket az élete során be kell töltenie, és megpróbál ezekhez alkalmazkodni,
ehhez minták, jogok és kötelességek kapcsolódnak.

A szocializáció színterei, és szerepük a gyermek szocializációjában:

▪ család: elsődleges szocializációs színtér – társas fejlődés; a családi értékek normák,
szokások, hagyományok elsajátítása, a társadalomba való beilleszkedés alapvető
szabályainak, viselkedésének, magatartásának megismerése, elsajátítása
- korai életszakasztól kezdve hat a fejlődő gyermekre, ami lehet spontán, nem tudatos,
a család életviszonyaiból adódóan, és lehet tudatosan irányított nevelési folyamat
- érzelmi és viselkedési modellekkel alakítja a személyiséget
- hosszan tartó hatása van
- biztosítja az éréshez és fejlődéshez szükséges biológiai és gondozási feltételeket
- meghatározott magatartási és szerepmintákat közvetít
- segíti a személyes én kibontakozását, a személyiség megalapozását és
differenciálódásának folyamatát
- „közvetítő rendszer” egyén és társadalom között
- megtanulja a szerepek státuszértékét, felelősséget a magasabb státuszokban,
elsajátít jogokat, kötelességeket, szolidaritást, kölcsönösséget, a csoporttagság
motívumait (vonzás-taszítás), szokásokat, viselkedéskultúrát
▪ óvoda és iskola: másodlagos szocializációs színterek; tanulási helyek, az ehhez kapcsolódó
speciális elvárásokat az intézmények közvetítik; előtérbe kerül az adottságok kifejlesztése,
feladatteljesítés megtanulása, információáradat, élmények befogadása, feldolgozása
- növekszik a kortárscsoportok hatása
- kapcsolatokat megvalósító kommunikációs eszközök között első helyen áll a nyelv
- a gyermek aktivitását, érdeklődését, kezdeményezőkészségét a személyes kapcsolatok
befolyásolják, szabályozzák
- az aktivitás, az ön és környezet alakító képességek interperszonális erőtérben
bontakoznak ki

2
 - a társadalmi tér keretet, feltételeket és mintát ad a gyermek társas, majd társadalmi
lénnyé fejlődésének
▪ egyéb társadalmi intézmények: harmadlagos színterek; szórakozás, kikapcsolódás, sport,
politika, az ezekhez kapcsolódó elvárások elsajátítása. Az egyén többnyire maga választ az
ehhez tartozó területek között (életkor befolyásolhatja a választás szabadságát).

A társadalom és a család kapcsolatrendszere:

- különböző társadalmakban a családformák eléggé változatosak
- a gyermekek szocializációjában semmilyen intézmény nem képes a családot
helyettesíteni
- magyar társadalom többsége a családra vonatkozó hagyományos értékeket fogadja el
- adott társadalom tagjainak a társadalom viselkedési szabályait és normáit kell követni,
különben nem valósul meg az együttműködés (jogi, erkölcsi szabályok)

Az értékek és a normák átörökítése:

- egy adott társadalomban ellentmondásban lehetnek a normák
- a társadalom változásával a normák is változnak
- különböző társadalmak eltérő normákat fogadnak el
- a norma nem feltétlenül előnyös az adott társadalom számára
- a normák változnak, ezzel a viselkedések megítélése is
- az értékek kulturális alapelvek, kifejezik, hogy az adott társadalom mit tart jónak vagy
rossznak
- adott társadalomban a családok a társadalom normáihoz és értékeihez igazodnak

A kortársak szerepe a szocializációban: közösségbe kerüléssel kezdődik, és egyre

erőteljesebben nyilvánul meg
- különböző családok szokásai, hagyományai „találkoznak”
- kortársak normái, értékei eltérhetnek – nézetkülönbségek, konfliktusok forrása

Az oktatás fogalma:
Minőségügyi kör a céloktól az eredményekig

Az oktatás célja:
Követelményrendszerek és központi oktatási programok szabályozzák. A nevelők és diákok
részéről jelentősen eltérhetnek. Lehetnek általános, közvetlen, társadalmi, iskolatípusra,
pedagógiai gyakorlatra vonatkozó célok.

A tanítás-tanulás folyamata: minden esetben egy interaktív, interperszonális folyamat,

melyben egyenlő szereplőként kell, hogy részt vegyen a tanár és a tanuló, bár közöttük a
hangsúly eltolódhat:

3
 - tanárközpontú tanítási-tanulási folyamat: a tanításon van a hangsúly előadás,
magyarázat formájában, vizuális elemekkel, szemléltető eszközökkel kiegészítve. A
tanuló a befogadó, általában inaktív résztvevő
- tanulóközpontú tanítási-tanulási folyamat: a tanulás a domináns, a tanár a passzív
résztvevő, háttérből menedzseli a tanulók tevékenységét, szerepe a tanulási
környezet megteremtése és fenntartása. Felfedezéses, kutatási, oktatási módszerek
az elsődlegesek
- kombinált tanítás: az előző két módszer kombinációja, a témakör és a tanulók
felkészültsége határozza meg, hogy mikor melyik alkalmazható

Az oktatás módszerei:
Az oktatási folyamat állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és a tanuló tevékenységének
részei, amelyek különböző célok érdekében, eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek
alkalmazásra. Feladat- illetve tevékenységorientáltak
Pl. előadás, magyarázat, elbeszélés, tanulók kiselőadása, megbeszélés, vita, szemléltetés,
projektmódszer, kooperatív módszer, szimuláció, szerepjáték, játék, házi feladat, gyakorlás,
ismétlés, ellenőrzés, értékelés

Az oktatási módszerek megválasztásának szempontjai:

- megválasztása a pedagógus kompetenciája
- nevelés-oktatás célja, tartalma
- tanár személyisége
- életkori sajátosságok, egyéni képességek
- az órák típusa (pl. összefoglaló, számon kérő)
- tantárgyi sajátosságok
- a rendelkezésre álló idő
- a csoport létszáma
- tárgyi és személyi feltételek

Az oktatás szervezeti és munkaformái:

Szervezeti formái:
- osztály: megközelítőleg azonos életkorú tanulók csoportba szervezése, adott tanév
tananyagának együttes elsajátítása. Továbblépés feltétele a minimális követelmények
teljesítése. Alternatív iskolákban nem az életkor a szervezés alapja, hanem lehet
nevelési problémák, személyiségvonások, életmódbeli sajátosságok, hasonló
teljesítmény, stb.
- tanulmányi kirándulás: elméleti ismeretek alkalmazása a gyakorlatban, tapasztalatok,
élmények gyűjtése
- szakkör: azonos érdeklődésű tanulók tanórán kívüli foglalkozása
- korrepetálás: gyengébb teljesítményű tanulók segítése, a hiányosságok pótlása
- napközi, tanulószoba: óvoda, illetve tanítási időn kívüli iskolai felügyelet, házi
feladatok elkészítése
4
Munkaformák:
- frontális oktatás
- csoportmunka
- egyéni munka

A különleges bánásmód fogalma, csoportjai:

Az SNI fogalma: a 2003. évi Közoktatási törvényben jelent meg először ez a fogalom: sajátos
nevelési igényű az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság
szakvéleménye alapján annak minősül. Nem diagnózis, hanem iskoláztatási fogalom.
Az SNI formái:
- testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes
előfordulása
- pszichés fejlődési zavar miatt nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan
akadályozott (pl. dyslexia, dysgráfia, dyscalculia, autizmus, kóros aktivitászavar)

Az integráció fogalma, jellemzői:

Különálló részeknek nagyobb egészbe, egységbe való beillesztése; jelen értelmezésben a
fogyatékos, akadályozott, azaz speciális nevelési szükségletű gyermekeknek vagy
fiataloknak a nem fogyatékosok közé való beillesztése
Az inklúzió fogalma, jellemzői:
Befogadás, az integráció magasabb szintjét jelenti. Az együttnevelés elfogadó gyakorlata.
Szemléletváltás, az intézmény szervezeti átalakuláson megy keresztül. A módszer, az
óravezetés nem hagyományos, jellemző a differenciáló, önértékelésre alapozó pedagógiai
gyakorlat
Az integráció és az inklúzió közötti különbségek:
Az integráció beillesztésről szól – külső akarat; az inklúzió a befogadásról – a csoport belső
akarata

A szegregáció fogalma, jellemzői: latin kifejezés, elválasztás, elkülönítés, elkülönülés,

szétválás. A társadalmi életben ez negatív jelentés, az elkülönítés gyakran diszkriminációval
jár
Jelentése: szociális, kulturális vagy biológiai determináltságú, egyéni különbségekkel
rendelkező gyermekeknek, tanulóknak a többségi gyermekektől, tanulóktól elkülönítetten,
külön intézményben vagy csoportban, illetve osztálykeretben biztosított nevelése, oktatása.

A pedagógiai és családsegítő munkatárs feladatai az integráltan nevelt SNI-s gyermekkel

kapcsolatban:
- SNI okának megismerése
- kommunikáció, meghallgatás, bizalomépítés
- család megismerése, kapcsolattartás
- igényfelmérés, fejlődési sajátosságok megismerése
- elvárások, követelmények összehangolása
5
 - segítségnyújtás a pedagógusnak
- külön foglalkozások biztosítása, foglalkozások előkészítése
- szabadidő hasznos, igény szerinti eltöltésének segítése, szervezése
- kapcsolatépítés a társakkal, csoportba illeszkedés segítése
- önálló feladatokkal megbízás, sikerélmény megélésének segítése

A pszichológia helye a tudományok rendszerében:

A XIX. század közepétől önálló tudomány, a filozófiáról vált le. Területén erőteljes
differenciálódás figyelhető meg:
- alaptudományok: általános lélektan, szociálpszichológia, fejlődéslélektan, állatlélektan
- alkalmazott ágai: jelentőségüket a gyakorlati felhasználhatóságuk határozza meg, pl.
társadalomlélektan, kriminálpszichológia, klinikai pszichológia, neveléslélektan,
gyógypedagógiai pszichológia, stb.

A pszichológia fogalma:
Lélektan, a viselkedés, átélés és tapasztalás tudománya

A pszichológia tárgya: a lelki jelenségek és tulajdonságok egész köre, illetve a külsőleg is

megfigyelhető viselkedés (emberre és állatra vonatkoztatva)

A pszichológia feladata:
- feltárja a lelki jelenségek okait, lefolyásuk törvényszerűségeit, hatásukat az emberi
cselekvésre
- vizsgálja az egyéni lelki megnyilvánulások sajátosságait, fejlődését, a társas helyzetben
zajló lelki történések hatásmechanizmusait
- megfigyeli a személyiség szerveződését, fejlődését, a viselkedés általános és egyéni
jellemzőit, indítékait

A pszichológia vizsgálati módszerei:

- kísérleti módszer: feltételek szabályozásával mérések végzése az összefüggések
feltárására (pl. alvás, pihenés – tanulás)
- korrelációs módszer: természetes helyzetekben megjelenő különbségek vizsgálata,
egy befolyásunkon kívül eső változó összekapcsolódik-e (korrelációban áll-e) egy
minket érdeklő változóval (pl. testsúly az ízléssel)
- tesztek: képességet, teljesítményt, vagy más pszichológiai vonást mérnek (nagy
mennyiségű adat begyűjtését teszi lehetővé)
- megfigyelés: végezhető természetes vagy mesterséges körülmények között a kutatás
céljától függően
- kérdőíves eljárások: zárt kérdés (eldöntendő válaszok), nyílt kérdés (saját közlendők)
- esettanulmányok: közvetett eszköz valakinek a megfigyelésére, tudományos célú
életrajzok az egyének tanulmányozására

6
A személyiség fogalma (Allport):
A személyiség azoknak a pszichológiai rendszereknek a dinamikus struktúrája az egyénben,
amelyek a környezethez való egyéni alkalmazkodást meghatározzák.

A személyiség fejlődését befolyásoló tényezők: öröklés, környezeti hatások, kölcsönhatások

Öröklés: veleszületett alkati és pszichés tényezők összessége
Öröklés és környezet szerepe: kölcsönhatásukról több elmélet született:
- preformizmus: az öröklődést tartja fontosabbnak a fejlődésben (Darwin elvei)
- szociologizmus: képviselői a társadalmi tényezőket tartják fontosnak; tabula rasa –
„üres lappal” születés (John Lock elvei)
- konvergencia elmélete: öröklődés és környezeti tényezők egyformán fontosak
(ikerkutatások)

Az érés jellemzői:
Veleszületett tényezők kibontakozása egy biológiai program alapján, amely bizonyos fokig
független a környezettől (neveléstől)
Önmozgás, egy sajátos belső átalakulás, alapja a pszichofiziológiai érési folyamatok és
funkciók kialakulása. Az egyén képessé válik különböző külső és belső hatásokra újabb
információk befogadására, vagyis tanul és ezáltal fejlődik.

A tanulás jellemzői:
- velünk született készség
- csak a fontosnak tartott ismeretanyag eredményez értelmes tanulást
- személyiségváltozást okozó tanulási folyamatok ellenállást váltanak ki
- könnyebb a tanulás, ha nincs külső nyomás, fenyegetettség
- az értelmes tanulás cselekvéssel összekötött
- felelős részvétel segíti a tanulást
- amit magunk akarunk, azt könnyebben tanuljuk
- nyitottnak kell lenni az újabb tapasztalatokra és változásokra
- fontos az egyénnek megfelelő tanulási stratégia kiválasztása

Az érés, a tanulás és a nevelés kölcsönhatásai:

Az érési és tanulási folyamatok együttese a fejlődés. Az életkor előrehaladtával a fiziológiai
érés és környezeti tényezők (nevelés) hatására az egyén tanul, és eljut egy magasabb
érettségi szintre.
Tanulás: tapasztalatok hatására kialakuló tartós viselkedésváltozás, információ felvétel,
ismeretek, készségek elsajátítása → eredménye a tudás. Pszichológiai értelemben:
gyakorlás, tapasztalatszerzés, a környezethez való rugalmas alkalmazkodás, a személyiség
változása, fejlődése
Az érési folyamatok az egyéni fejlődéstől és a nevelés hatásaitól függetlenül is
bekövetkeznek.
Az emberi szükségletek és motívumok rendszere:
7
A motivált viselkedés elindítója a szervezetben fellépő szükségállapot.
Szükséglet: a szervezetben kialakuló hiányállapot, tartós fennállása esetén életveszélyes (pl.
folyadékhiány, érzelmi elhanyagoltság)
Emberi szükségletek hierarchiája (Maslow szerint):
- fiziológiai szükségletek
- biztonság szükséglete
- szeretet, valakihez való tartozás szükséglete
- ön- és mások megbecsülése (tisztelet, teljesítmény)
- önmegvalósítás szükséglete
Motiváció: a viselkedés kiváltásában, fenntartásában és irányításában szereplő lelki
folyamatok összessége. A motivációs folyamatok többsége rejtve marad, csak a
cselekedetekből tudunk következtetni rájuk.
- elsődleges (biológiai) motívumok:
▪ hőszabályozás: hőleadás és hőtermelés (pl. ruházat, klímaberendezés)
▪ vízreguláció: a szervezet folyadékháztartása egyensúlyának biztosítása (szomjúság
jelzése)
▪ táplálkozási reguláció: éhség erős viselkedésmódosító hatású
▪ szexuális viselkedés: biológiai szabályozás és nevelés befolyásolja (nemi szerep
szocializációja)
▪ utódápolási és szülői viselkedés: utód ellátása, felnevelése
- érzelmi motívumok: szeretet, félelem, agresszió, altruizmus
- szociális motívumok: kognitív motivációk, kompetencia (hatékonyság) a tanulási
folyamatban, önmegvalósítás, teljesítmény, igényszint

A fejlődés fogalma, jellemzői:

Fejlődés: érési és tanulási folyamatok együttese, minőségi változással és egyre
differenciáltabb szerveződéssel járó folyamat, amit biológiai és társadalmi hatások
befolyásolnak
Jellemzői:
- differenciálódás: a pszichikus működések részekre bomlása
- integrálódás: a részfunkciók egyesülése; magasabb szintű tevékenységek végzésére
alkalmasság

A fejlődéslélektan fogalma, tárgya

Fejlődéslélektan: a pszichológiának a személyiség fizikai és lelki fejlődésével,
összefüggéseivel és szabályszerűségével foglalkozó tudományága
Tárgya: a személyiség érése és fejlődése

A kötődés fogalma, jellemzői:

Kötődés: komplex viselkedési rendszer, amelyben anyának és gyermeknek is aktív
kezdeményező szerepe van. Jól fejlett szabályozó rendszer, egyensúlyt teremt a gyermek
világot megismerni akaró „távolodása”, és az anya biztonságot jelentő közelsége között.
Biztonságos kötődés kialakulásának feltételei:
8
 - anya figyel a gyermek jelzéseire, és jól értelmezi azokat
- egymásra tudnak hangolódni
- anya ki tudja fejezni saját érzéseit
- alkalmazkodik a gyermek akaratához
A korai anya-gyermek kapcsolat jellemzői és vonatkozó kísérletei: a gondozó hiánya (Harlow
kísérlet) és a kötődés jelentősége (Ainswort és az „Idegen helyzet” kísérlet):
Korai anya-gyermek kapcsolat: a kötődés velünk született késztetés, fontos az anya
válaszkészsége. A gyermek megtanulja, hogyan kell jelzést adni és válaszolni ahhoz, hogy a
szülőtől is választ kapjon. Ez a kommunikációs séma lesz az alapja a későbbi
információcserének és tanulási folyamatnak.
Harlow kísérlet: kötődés-elmélet → bizonyították, a testi közelségnek van nagyobb szerepe;
korai kötődés hiánya testileg és lelkileg is visszaveti a kicsik fejlődését, ha nem kapnak
szeretetet, ezt maguk sem képesek később biztosítani a következő generációnak.
(„drótanya”, „szőranya”)

Ainswort: Idegen Helyzet Teszt: kötődési formák leírása

- biztonságos kötődés: anyai válasz megfelelő, a gyermek tevékenykedik anya
jelenlétében, anya távozásakor nyugtalan, ideges, idegen nem tudja megnyugtatni,
„veszélyes” helyzetben anyát hívja
- elkerülő kötődés: anyai válasz nem megfelelő, nem reagál anya távozására, idegen
jelenlétére sem, nem mutatja ki érzelmeit, „ha nem reagálnak, nem érdemes
kommunikálni” – ezt tanulja meg a gyermek
- ambivalens kötődés: anya viselkedése kiszámíthatatlan, anya jelenlétében nem
tevékenykedik, nyugtalan, fokozott érzelmi reakció, az anyát nem tekinti biztonságos
háttérnek
- deorganizált kötődés: gyakori a súlyos érzelmi elhanyagolás, és szülői bántalmazás, a
gyermek menekül anya elől, vagy agresszív lesz, az anya félelmet és megnyugvást is
jelenthet, ez vezet a kötődési rendszer széteséséhez, a gyermek viselkedése
szabálytalan, rendszertelen

A hospitalizáció fogalma, jellemzői:

Hospitalizáció: érzelmi elhanyagolás, elsivárosodás, magatartászavar, hosszabb intézményi
tartózkodás következménye, testi-lelki károsodás; családban rejtett érzelmi elhanyagolás
- mozgás, beszéd, gondolkodás, érzelmi élet fejlődése visszamarad
- egyéni szokások nem alakulnak ki
- közönyösség, érdektelenség
- étvágytalanság, súlyvesztés
- nem tesz különbséget ismerős és idegen között
- felnőttkori következmény: személyiségzavar, felületes kapcsolatok, kritikátlan
kapcsolatépítés, indulatosság, felelőtlenség
Megelőzés: érzelmi odafigyelés, derűs légkör, egyéni törődés, jó bánásmód, stabil kapcsolat
szülővel
Az apa-gyermek kapcsolat jelentősége, szerepe a fejlődésben:
9
Mindkét szülőre szükség van. Apa és anya eltérő viselkedését meghatározzák a nemi
szerepből és a társadalmi tradíciókból származó különbségek.
Különböző viselkedési formák:
- konvencionális családmodellnél: apa csak a gagyogás és nagymozgások időszakában
jelenik meg a gyermek életében
- új családmodellben: „apás szülés”, bekapcsolódás a gyermek ellátásába;
kiegyensúlyozott apa-gyermek kapcsolat feltétele, hogy gondozásban, majd játékban
is aktív résztvevő legyen. Ugyanolyan érzékenyen képes felfogni a gyermek jelzéseit,
mint az anya, csak másképp reagál rájuk.
- jól működő családban: anya és apa komplementer (kiegészítő) szerepet tölt be,
harmonikusan kiegészítik egymást. Modellkövetés lehetőségének biztosítása.

A fejlődés törvényszerűségei:
- struktúra és dinamika (szerkezet és funkció) törvénye: bizonyos működési szint
eléréséhez szükség van bizonyos érettségi szintre
- koegzisztencia (együttlétezés) törvénye: különböző képességek fejlődése egy időben,
de különböző érettségi szinten van jelen
- transzfer (átvitel) törvénye: a tanult funkciókat más szituációkban is lehet alkalmazni,
ez a fejlődés és a fejlesztés általános törvényszerűsége
A fejlődési szakasz fogalma, jellemzői:
A különböző lelki jelenségek sajátosságai kb. egy időben mutatnak változást, tágan
értelmezve az adott életkori csoportra jellemzőek
Az életkori szakaszolás (periodicitás) konvenció (megegyezés) kérdése. Csak rugalmasan
szabad értelmezni, hiszen a személyiség fejlődése eltérő. Több életpálya (szakaszolás)
ismert. E. Erikson pszichoszociális személyiségelméletében az életpálya nyolc szakaszát
különíti el:
Életkori szakaszok:
- Praenatális (magzati) kor: fogantatástól a megszületésig
- Csecsemő- és ezen belül újszülöttkor: születéstől egy évig, ezen belül születéstől a 6.
hétig
- Kisgyermekkor: 1-3. évig
- Óvodáskor: 3-6. évig
- Kisiskoláskor: 6-10. évig
Innen a korhatárok „egymásba csúsznak”
- Pubertáskor: 9. évtől 11-18. évig
▪ lányoknál: 11-12. évtől 16-17. évig
▪ fiúknál: 12-14. évtől 17-18. évig
- Ifjúkor: 17-18. évtől 22-25. évig
- Felnőttkor: 24-25. évtől öregkorig
- Öregkor: kezdete bizonytalan, általában elfogadott, hogy a fizikai és szellemi hanyatlás
kezdete
Fejlődési szakaszok:
10
 - orális: 1. év → interperszonális bizalom
- anális: 2. év → mozgásos és viselkedési autonómia
- genitális: 3-4. év → önállóság és kezdeményező készség fejlesztése
- latencia: 5-6. évtől 11-12. évig → szorgalom és teljesítményre törekvés
- pubertás: 11-12. évtől 17-18. évig → felnőtt szerepek felvétele
- fiatal felnőttkor: 17-18. évtől 22-25. évig → interperszonális intimitás és kölcsönösség
elsajátítása, pályaelkötelezettség
- felnőttkor: 24-25. évtől nyugdíjig → alkotóképesség, önmegújítás, önkiteljesítés
- érett felnőttkor: nyugdíjazás után → énintegráció megvalósítása

Az újszülöttkor: feltétlen reflexek, hangadás, sírás, színlátás, tapintásérzet, feltételes

reflexek kialakulása, felélénkülési reakció, szociális mosoly
A csecsemőkor: feltételes reflexek továbbfejlődése, tájékozódási reflex, látási és hallási
koncentráció, látás és mozgás koordinációja, manipulációs tevékenység változása, utánzás,
beszédfejlődés, érzelmek differenciálódása
A kisgyermekkor: járás, lépcsőzés, tiszta beszéd, utánzás, kognitív fejlődés és
játéktevékenység szimbólumokra épül, szókincsbővülés, mondatszerkesztés, ragozás
Az óvodáskor: játéktevékenység, fantázia, ábrázolás (rajzolás, gyurmázás, hajtogatás, stb.),
látásélesség, színlátás differenciálódik, hallási küszöb javul, tágul az emlékezés, fejlődik a
képzelet, fantáziahazugságok, sajátos világkép, önállósodás, akarat fejlődése
A kisiskoláskor: iskolaérettség, látás, hallás differenciálódása, térészlelés változása,
időészlelés, reproduktív emlékezet (tanulás, késleltetett feladatmegoldás), intellektuális
érzelmek, esztétikai érzékenység, természet felé fordulás, gyűjtés szenvedélye
A serdülőkor: szexuális érés, érzékelési folyamatokban nagy eltérések, személypercepció
erősödése, verbális emlékezet túlsúlya, gondolkodásban formális műveleti szakasz,
összefüggések felismerése, reproduktív képzelet, erkölcsi fejlődés, érzelmi leválás-
önállósodás igénye („második dackorszak”), esztétikai érzelmek fejlődése, akarati élet
fejlődése

Megismerő folyamat sajátosságai:

Megismerési folyamatok: minden emberre jellemző alapvető lelki jelenségek
A megismerés területei:
- érzékelés, észlelés: érzékelés egy biológiai reakció, a külvilág ingereinek felvétele az
érzékszervekben lévő receptorok által; az észlelés az ingerületek tudatosulása
- figyelem: a tudat irányulása a környezetre, tárgyra vagy jelenségre; ez lehet
akaratlagos vagy spontán; ingerhalmaz szelektálása
- emlékezés: információk tárolása, szükség szerint felidézése
- képzelet: régi emlékképek nyomán új képek létrehozása
- gondolkodás: a megismerő tevékenység legmagasabb foka, feladat, probléma
megoldására szolgál; aktív értelmi tevékenység
Az újszülöttkor megismerő funkcióinak fejlődése, jellegzetességei:

11
 - érzékelés, észlelés: erős ingerekre reagál; fény, sötétség, reflexek; színlátás (kék-4.
héten; piros és sárga 4-8. hét; zöld 7-11. hét → átcsúszik a csecsemőkorra);
tapintásérzet; hőmérséklet érzékelése
- figyelem: felélénkülési reakció, szociális mosoly; fényes, színes mozgó tárgyat figyel
- emlékezés: „ráismerő emlékezés”
- képzelet: nem figyelhető meg
- gondolkodás: hangok, jelzés, sírás
A csecsemőkor megismerő funkcióinak fejlődése, jellegzetességei:
- érzékelés, észlelés: feltételes reflexek; látási-hallási koncentráció;
- figyelem: utánzás; figyel a beszélőre és „válaszol”, hangját próbálgatja
- emlékezés: „ráismerő emlékezés”, leghamarabb az emberi arcra, majd öt-hat hónapos
kortól a „megelevenítő emlékezés”, a környezet felismerése
- képzelet: nem figyelhető meg
- gondolkodás: beszédfejlődés, hangadás gyakorlása; differenciálódó érzelmek
A kisgyermekkor megismerő funkcióinak fejlődése, jellegzetességei:
- érzékelés, észlelés: látás és hallás differenciálódása folytatódik
- figyelem: utánzás;
- emlékezés: objektív tulajdonságok és összefüggések megértése
- képzelet: alkotó képzelet
- gondolkodás: beszédfejlődés, szókincsbővülés; eszközhasználat; testkép; éntudat;
egocentrikus, énvonatkozású gondolkodás; számfogalom
Az óvodáskor megismerő funkcióinak fejlődése, jellegzetességei:
- érzékelés, észlelés: látás és hallás differenciálódása folytatódik
- figyelem: utánzási hajlam, arra figyel, ami az érdeklődését felkelti
- emlékezés: terjedelme tágul, de labilis – szubjektív emlékezési tévedések
- képzelet: erőteljes fejlődés, fantáziahazugságok, alkotó fantázia
- gondolkodás: sajátos világkép; önállósodás, akarat fejlődése, érzések befolyásolják,
fogalmak tisztázatlanok

A kisiskoláskor megismerő funkcióinak fejlődése, jellegzetességei:

- érzékelés, észlelés: látás és hallás élessége fejlődik; térészlelés változik, térszemlélete
konkrét; időészlelés pontosabb, csak nagy távlatok becslése probléma; analitikus
észlelés – lényeges elemek kiválasztása
- figyelem: egyre tartósabb
- emlékezés: reproduktív emlékezet, verbális emlékezet, konkrétra emlékszik, az
elvontakra kevésbé
- képzelet: produktív képzelet színessége csökken az óvodáskorhoz képest, reproduktív
képzelet fejlődik
- gondolkodás: a beszéd a gondolkodással együtt fejlődik; intellektuális érzelem,
tudásvágy, versengés a társakkal; összefüggő gondolkodási sémák kialakulása; a
műveleti gondolkodás képzetekben folyik; több tulajdonság alapján képes
rendszerezni a tárgyakat
A szociálpszichológia fogalma, tárgya:
12
Fogalma: társadalomlélektan, a társas viselkedés tudománya. A szociológia és a
pszichológia határán alakult ki.
Tárgya: az egyén és a társas világ kapcsolata; társadalmi témák, amelyek lélektani
vonatkozásúak
- szociálisan befolyásolt pszichikus folyamatok
- társas érintkezések, kapcsolatok
- csoport és egyén kapcsolata
- tömegjelenségek és kollektív tudatjelenségek

A szociálpszichológia alapfogalmai
A csoport fogalma, típusai:
Csoport: a társadalom olyan egysége, amely sajátos törvények szerint létezik és működik.
Meghatározott létszámú tag vagy résztvevő közötti interakció, kommunikációcsere révén
közös aktivitást fejtenek ki egy azonos cél érdekében, az összetartozás érzését fejlesztik,
erősítik.
Olyan szociális egység, amely nem vezethető le a csoportot alkotó személyekből, de nem is
azonos az őt alkotó személyek összességével → csoportot alkotó egyének feletti egység.
Típusai: egymástól mereven nem választhatók el
- formális csoport: a társadalom funkcionális alapegysége, nagysága behatárolt, tagjai
ismertek, munkamegosztásban konkrét szerepe van, meghatározott feladat ellátására
szerveződik, szoros kapcsolata van a nagyobb egységekkel, közvetíti a külső hatásokat,
közös cél, érdek tartja össze, tagjai egységes elvárások szerint viselkednek, megszűnik,
ha a cél teljesül
- informális csoport: intézményes mechanizmusok által nem szabályozott, tagjai saját
elhatározásból érzelmi alapon kapcsolódnak, természetes emberi szükségleteket
elégít ki, nem kívülről szervezik
A szerep és státusz összefüggése
Szerep: az egyén valamely társadalmi pozíciójához, illetve az általa betöltött funkcióhoz
kapcsolódó társadalmi elvárások összessége. Csak viselkedési technikát jelent, és csak
társas környezetben van értelme.
Státusz: társadalmi helyzet, amelyhez meghatározott elvárások, követelmények
kapcsolódnak, amit szociális szerepnek nevezünk

Az előítélet fogalma, működése:

Előítélet: egy társadalmi csoportnak és tagjainak (általában negatív) értékelése
Működése:
- leegyszerűsíti az észlelést
- nem racionális, nem tényeken alapul
- téves vagy nem teljes információból származó általánosítás
- mélyen rögzült
- nehezen változtatható még az előítélettel ellentétes tényekkel is
- az adott csoporttal vagy egyénnel szemben erőszakhoz vezethet

13
 - alapja az önigazolás, a saját meggyőződés megőrzése, nem „akarja” észrevenni, ha
rosszul ítél
Oka: személyiségünk, szocializációnk, gondolkodásunk, történelmünk

A sztereotípia fogalma, működése:

Adott kultúrkörben kialakult és elfogadott, az emberek meghatározott csoportjára, rétegére
vonatkoztatott általános megítélés. Lehet pl. etnikai, foglalkozási.
- általános érvényűnek vélt, túlzáson alapuló, leegyszerűsített kép
- a csoportba tartozó egyénnek hasonló jellemvonásokat tulajdonítunk, függetlenül
attól, hogy a csoport tagjai mennyire különböznek egymástól
- többsége nem valóságos tapasztalatokon alapul, pl. tömegkommunikáció által
terjesztett információ
- magunk is keletkeztethetjük, igazolva saját előítéleteinket

Az előítélet és a sztereotípia összefüggései:

- ha a sztereotípia előítéletes elemeket is tartalmaz, akkor lehet torz és pontatlan
- az előítélet olyan sztereotípia, amely nem változik meg tapasztalat hatására, hanem
stabilan fennmarad

A deviancia fogalma, típusai:

Deviancia: normaszegés, a társadalmi normáktól való eltérés
Nem attól válik valaki deviánssá, hogy így vagy úgy viselkedik, hanem attól, hogy a
társadalom bizonyos szervei a viselkedését a normákkal ellentétesnek minősítik, és ezt a
minősítést a környezet elfogadja.
Típusai: a legáltalánosabban deviánsnak minősített viselkedések tartoznak ide
- öngyilkosság: Magyarországon igen magas, számtalan oka lehet, pl. kudarc valamilyen
területen, gyógyíthatatlan betegség, stb.
- bűnözés: a büntetőjog korszakonként és országonként eltér
- alkoholizmus: elterjedtsége nem könnyen becsülhető meg, általában az egy főre jutó
szeszesital fogyasztást veszik alapul
- kábítószer fogyasztása: általában azt tekintik drognak, amit a nemzetközi
egyezmények felsorolnak, és fogyasztását tiltják
- lelki betegségek: a definíció nem egységes
A deviáns veszélyeztetettség ott nagyobb, ahol gyerekkori testi-lelki-szociális problémák
állnak a háttérben. A deviáns életút bejósolásához ismerni kell a gyermek családjának
életstílusát és társkapcsolatait.
Deviáns viselkedést kiváltó tényezők:
- gyermekkori szocializáció zavarai
- felnőttkori feszültségek (család, munka, kielégítetlen ambíciók
- a környezetnek a deviáns viselkedésre vonatkozó felfogása (egyértelmű normák,
társadalmi kontroll)
- deviánssá minősítés (a környezet reakciói)

14
A nevelési stílus fogalma:
Pedagógus és tanulócsoport kapcsolatának hosszabb időn át érvényesülő alaptónusa, amely
sokban meghatározza a pedagógiai hatás érvényesülésének esélyeit, a tanulók és a
pedagógus közérzetét.
Nevelés: céltudatos személyiségfejlesztés, egész életre kiterjed, pozitív változást igyekszik
elérni
Nevelési stílusok (Kurt Levin):
- tekintélyelvű (autokratikus): egyedül vezet, döntéseit egyedül hozza, a csoport tagjai
alig vagy egyáltalán nem vehetnek részt a döntésben. Módszere: utasítás, parancs.
Következmény: gyerekek visszahúzódóak, önállótlanok, nagyfokú az elfojtás
- demokratikus: döntés előtt megvitatás, csoport véleményét figyelembe veszi.
Módszere: kompromisszumkeresés, vita, meggyőzés. Következmény: gyermekek
nyitottak a problémákra és megoldásukra, kialakul egyéniségük, szociális
érzékenységük
- Laissez-faire (ráhagyó): vezetés hiánya, anarchia, a csoport tagjaiból kivált informális
vezetők döntenek
A nevelői attitűd fogalma
Attitűd: valamely tárggyal, személlyel, jelenséggel, szituációval, emberek csoportjával
kapcsolatos értékelő beállítódás, amely viszonyítási alapul szolgál, aminek alapján az egyén
véleményt alkot, viselkedik, viszonyul.
Összetevői:
- kognitív összetevő: tudás, ismeret szintje
- érzelmi, affektív összetevő: érzelmi értékek, viszonyulás az attitűd tárgyához
- viselkedéses szint: hogyan viselkedünk az attitűd tárgyával

A nevelői attitűd formái emocionális klíma és viselkedés irányítása szerint (Ranschburg

Jenő):
1. Következetes (meleg – korlátozó):
- kontroll alatt tartja a gyermek viselkedését
- elvárja a kérés tejesítését a gyermektől
- a gyermeknek szüksége van a korának megfelelő vezetésre
- szeretetteljes bánásmód
- van ideje meghallgatni a gyermeket
- segíti a gyermek személyiségének kibontakozását
2. Tekintélyelvű (hideg – korlátozó):
- a gyermek feleljen meg az elvárásoknak, a korlátokat ne lépje át
- szabályoknak engedelmeskedjen
- gyermek véleményét nem tartja tiszteletben
- érzéseire, érzelmi szükségleteire nem figyel
- engedelmesség fontosabb, mint a jó kapcsolat
- nincs ideje meghallgatni a gyermeket
- korlátozottan fejezi ki szeretetét
- szabályok okát, célját nem magyarázza, de elvárja elfogadásukat
15
3. Elhanyagoló (hideg – engedékeny):
- nem vagy alig kontrollálja a gyermek viselkedését
- nem próbál javítani
- a gyermek azt tesz, amit akar
- nincs ideje figyelni, meghallgatni a gyermeket
- dicséret, biztatás nincs
- érzelmi szükségleteire nem figyel, elhanyagolja
4. Megengedő (meleg – engedékeny):
- nem próbálja korlátozni a gyermek viselkedését
- sok választást kínál irányítás-vezetés nélkül
- próbálja meggyőzni, de nem dönt helyette
- szeretetteljes bánásmód
- gyermek személyiségének tiszteletben tartása
- figyelemre, meghallgatásra van ideje

A kortárscsoportok kapcsolatainak feltérképezése, a szociometria:

Szociometria: társas helyzet mérése, az egyén helye a társas alakzatokban, beilleszkedés a
társas mezőbe, amelyben él, a közösségek érzelmi hálózata
Szociogram: a mérés eredményeinek rögzítése
Szociometria lépései:
- szociometriai kérdőív kitöltése
- kölcsönösségi és gyakorisági táblázatok elkészítése
- szociogram, a kapcsolódások térképének megszerkesztése
- társkapcsolati mutatók kiszámítása
Felmérőlap: az az eszköz, amellyel a felmérés kezdődik. Meg kell szerkeszteni, és lehetőség
szerint kipróbálni, hogy a kérdések pontosan és egyértelműen legyenek megfogalmazva.
Tartalma:
- rokonszenvet feltételező kérdések
- közösségi funkcióra vonatkozó kérdések
- egyéni tulajdonságokra, képességekre, készségekre, adottságokra vonatkozó kérdések
- közösségi helyzetre, népszerűségre, az érvényesülésre vonatkozó kérdések
A felmérés technikája:
- a vizsgált csoport valamennyi tagjának jelen kell lenni (a vizsgálat titkos)
- mindenki vállalja, hogy név szerint szerepel a válaszokban
- minden kérdésre válaszolni kell
- egymásnak nem segíthetnek a felmérésben résztvevők
- felmérőlapok összesítése

16