Mi a kurzus legfontosabb üzenete

Az egymást követő kormányok roma politikái nem hoztak javulást a cigányság életébe. Vannak
eredmények ahol láthattunk bizonyos javulásokat, de sok esetben a mutatók csak romlottak. Az
elmúlt évek intézkedései és lépései valós kiút helyett közmunkát és korai iskolaelhagyást adtak a
szegényebb rétegeknek, köztük a kevésbé szerencsés romáknak is. A Momentum roma programja
“csakis velük, semmit nélkülük” elvre épül és azért dolgozunk, hogy az elkövetkező években
visszafordítsuk a gyűlölet-retorikára épülő politikát, leküzdjük az egyenlőtlenségeket és valós
megoldásokat és esély kiegyenlítő programokat biztosítsunk. Számunkra a cigányság egyenrangú
partner a programok tervezésétől, azok végrehajtásáig. Ez a program mindenkinek szól. Annak is aki
romának vagy cigánynak vallja magát, és annak is akit a társadalom címkézett fel romának vagy
cigánynak.

Milyen elvárásai vannak a kurzussal?

A romákat sújtó hátrányos megkülönböztetést és problémáikat nem lehet megérteni és

eredményesen kezelni azok múltbeli gyökereinek ismerete nélkül

Az együttműködés, az együttgondolkodás és ezzel párhuzamosan az egyén szabadságának

tiszteletben tartása az egyetlen út, amely az igazi szabadsághoz és az emberi méltóság
védelméhez vezet - áll Szalayné Sándor Erzsébet közleményében.

Az emléknap legfontosabb üzenete, hogy nem szabad közömbösnek maradni a gyűlölettel

szemben.

Véleménye szerint a megbékélés egyik legfontosabb célja és feladata az, hogy roma és nem
roma magyarok egymással békességben, szeretetben éljenek.

Ezt a folyamatot kell erősíteni, és kialakítani annak a feltételeit, hogy az intézmények és

programok elérhetővé váljanak a hátrányos helyzetben élők, leginkább a romák számára is.
Ahol nincs ilyen intézmény vagy színtér, ott arra kell törekedni, hogy a helyi kultúra-ápoló
közösségek kialakuljanak és, hogy a kulturális programok megvalósításához szükséges
technikai feltételek helyben rendelkezésre álljanak, akár mobil eszközök odaszállításával is.

Érzékenyítő tréning

Roma kultúra értékeit bemutató képzés

Napjainkra a folyamatosan változó gazdasági és társadalmi körülmények, a rohamosan

fejlődő technika megköveteli a digitális alapkompetencia meglétét. Emellett a kultúra
továbbadásának XXI. századi módja a digitális felületek használata. Azonban még mindig
nagyarányú a digitális írástudatlanság, különösen az idősek, a munkanélküliek, a hátrányos
helyzetűek, a kistelepüléseken élők és alacsony végzettségűek körében, akiknek digitális
kompetencia-fejlesztése sürgető feladat. Ezért informatika oktatás keretében szeretnénk
támogatni a célcsoport tudásának növelését. A képzés hozzájárul a hátrányos helyzetű réteg
munkaerő-piaci pozíciójának megerősítéséhez, az esélyegyenlőség elősegítéséhez, ezáltal az
előítéletek megszüntetéséhez, a társadalmi csoportok közötti elfogadás és együttműködés
növeléséhez.

A magyarországi cigányság nem homogén. Három legfőbb csoportja a magyar cigányok

(romungrók), az oláh cigányok és a beások. Különböznek az egyes csoportok, sőt az egyének is a
tekintetben, hogy a cigány és a magyar identitás, a cigány és a magyar kultúra milyen módon
keveredik, kapcsolódik össze bennük. Fontos hangsúlyozni, hogy a két identitás nem zárja ki
egymást. A legtöbb magyarországi cigány ember nagyon büszkén magyarnak is vallja magát.
Tiszteltben kell tartani mindenkinek azt a szabadságát, hogy a maga kulturális, nemzeti identitását
meghatározza, és megélje. Ugyanakkor fontos erősíteni a nyitottságot más kultúrák és identitások
felé, közös hazánk és a tágabb közösség iránti felelősség érzését.
12

Foglalkoztatás – a faluban és a régió egészében nagyon magas a

munkanélküliségi ráta és kevés az álláslehetőség. A helyi önkormányzat a
nemzeti kormány által finanszírozott közmunkát tudott kínálni a lakosoknak. Az
újabb közmunkaprogramok már rugalmasabbak, mint a korábbiak, de a
hatékonyságuk erősen megkérdőjelezhető, a fenntarthatóságuk pedig kritikus. A
magas munkanélküliségi ráta oka – különösen a romák körében – többek között
az alacsony iskolai végzettség, a tartós munkanélküliség és a mobilitás hiánya. A
készségek, köztük az idegennyelvtudás hiánya szintén szerepet játszik ebben. A
helyi romákat a munkáltatók részéről etnikai származáson alapuló
megkülönböztetés is sújtja, nemcsak a roma etnikai hovatartozásuk miatt,
hanem azért is, mert Mátraverebélyen élnek (a település nagyon rossz hírnévre
tett szert).

Az előző helyi önkormányzat felismerte ezeket a problémákat, és megkezdte a

szakképzés, nyelvtanfolyamok, illetve a foglalkoztathatóságot növelő más
szolgáltatások szervezését, ezek a tevékenységek azonban néhány hónap után
megszűntek. Az alacsony képzettségű, tapasztalatlan munkaerő számára az
egyedüli lehetőség az önkormányzat kezelésében lévő közmunka. Az
önkormányzat a közelmúltban már nagyobb súlyt helyezett a
közmunkaprogramra, mint a képzésre.

Oktatás – a helyi állami iskolák szegregáltak, mivel ezekbe csak roma gyermekek járnak. A nem
roma lakosok a szomszédos települések iskoláiba járatják a gyerekeiket. A helyi intézményben nincs
elég szakmailag felkészült, tapasztalt tanár (a helyzet olyan súlyos volt, hogy a regionális roma civil
szervezet hivatalos panaszt tett emiatt a regionális oktatási tanácsnál). A tanárok száma a
közelmúltban emelkedett és a helyzet valamelyest javult, de ezek a fejlesztések csak ideiglenesek,
mivel a tanárokat rövid időre szóló szerződéssel alkalmazzák. A helyi iskolába a rossz híre miatt
nagyon nehéz tanárt találni. Ez az egyik oka a roma gyerekek alacsony tanulmányi teljesítményének; a
középiskolai lemorzsolódás a körükben nagyon magas.

Bár a települést roma és nem roma közösségek lakják, a földrajzi közelség ellenére a két csoport
között nagy a társadalmi különbség. Ráadásul a településen hiányzik az aktív közösség (akár roma,
akár nem roma), amely ösztönözni tudná a helyi innovációkat, hogy a kiinduló szintről
felemelkedjenek. Ennek egyik oka a közösségi tér hiánya. A közelmúltban indult egy olyan
kezdeményezés, hogy építsenek egy közös kemencét, amely – ha megépül – a szabadtéri közösségi
rendezvények központja lehetne.
Ez azt jelenti, hogy egy passzív, nem beavatkozó oktatás- és felnőttoktatás-politika
generációkat „írhat le”, akik kiszorulnak a társadalmi munkamegosztásból, és szinte egyedüli
jövedelmüket a különböző szociális transzferek, valamint a feketemunka jelentheti, ami
hozzájárulhat a többségi társadalom sztereotípiáinak és előítéleteinek a fennmaradásához és
erősödéséhez.

Vannak adataink arra is, hogy az iskolarendszer igenis lehet kitörési pont a romák számára,
de nem a teljes roma népesség számára, azaz a „kitörés” – aminek véleményem szerint
meghatározó területe és eszköze az iskolarendszer és a felnőttoktatás – a fiatalabb roma
generációkra és a jobb helyzetű roma csoportokra korlátozódhat és koncentrálódhat. Ez a
folyamat, melyben meghatározó szerepe lehet az oktatás- és felnőttoktatás-politikának,
valamint a megfelelő iskolatípusoknak, csak a romák aktív együttműködésével és a
szándékaikra alapozó oktatáspolitikai kínálattal és eszközrendszerrel valósítható meg. Ezért
nem mindegy, hogy a romák jelenlegi iskolai végzettségi szintjét és a roma tanulók jellegzetes
iskolai kudarcait, azok okait elemezve, milyen stratégiát és megvalósítható célokat fogalmaz
meg az oktatáspolitika, és milyen célokat fogalmaznak meg maguk a romák; "

Beadandó

1. Azok, akik maguk is tapasztalták a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel a roma

közösség tagjai szembesülnek, gyakran motiváltak lehetnek arra, hogy mentoráljanak
és segítsenek másoknak ezeknek a kihívásoknak a leküzdésében.

A mentorálás lehetőséget nyújt az egyének számára a személyes és szakmai fejlődésre. A

mentorok szerezhetnek új készségeket, tapasztalatokat és örömet találhatnak a segítésben.

o . Sokan érzik, hogy szeretnének hozzájárulni a társadalom és a közösség

fejlődéséhez, és a roma közösség támogatása lehet a kiválasztott módja ennek.
o Mentorként való részvétel lehetőséget teremt a személyes fejlődésre. A
mentorok gyakran tanulnak a mentoráltaktól is, és a mentoring tapasztalat
hozzájárulhat a személyes és szakmai készségeik fejlődéséhez.
2. Az üzenet azt sugallhatja, hogy a közös célkitűzések és a sikerélmények elérése
érdekében a programban részt vevők egymást támogatják és erősítik. A közös célok
segíthetnek a közösség összetartozásának érzésében. Az üzenet hangsúlyozhatja a
személyes támogatás és mentorálás fontosságát.
3. A programnak rugalmasnak kell lennie, és képesnek kell lennie alkalmazkodni az egyes
mentoráltak egyedi szükségleteihez és körülményeihez. A mentor programnak
inkluzívnak kell lennie, és esélyegyenlőséget kell biztosítania a mentoráltaknak a
részvételhez és a fejlődéshez. A mentor programnak olyan támogató környezetet kell
teremtenie, ahol a mentoráltak bizalommal fordulhatnak a mentorokhoz, és ahol pozitív
kapcsolatok alakulnak ki.
4. A mentor programnak olyan elemeket kell tartalmaznia, amelyek elősegítik a
mentoráltak közötti kapcsolatokat és erősítik a közösségépítést. Közösségi események,
csoportmunka és közös projektek szolgálhatnak erre.
 A programnak lehetőséget kell teremtenie a mentoráltak számára, hogy részt vegyenek
roma kulturális eseményeken, fesztiválokon, amelyek erősítik a kulturális identitásukat.

5. A kurzus lehet, hogy nem biztosít elegendő lehetőséget a résztvevők aktív részvételére,
és nem veszi figyelembe a roma közösség tagjainak tapasztalatait és nézőpontjait.
o Ha a kurzus nem rugalmas, és nem alkalmazkodik az egyes mentorok és
mentoráltak egyedi szükségleteihez, akkor a program nem lehet hatékony
minden résztvevő számára.
6.

A hátrányos helyzetű roma gyerekek iskolai sikerességét számos negatív tényező nehezítheti
meg. Ezek a tényezők összetettek és egymással összefügghetnek. Sok roma család él
szegénységben, ami befolyásolhatja a megfelelő tanulási környezetet. A gyerekek gyakran
hiányos eszközökkel rendelkeznek, nehezebben jutnak hozzá a tanuláshoz szükséges
eszközökhöz és nem engedhetik meg maguknak a tanulást támogató kiegészítő oktatást.

A roma kultúra sajátosságai eltérhetnek az iskolai környezettől. Az iskolai tananyag és a

tanítási módszerek nem mindig veszik figyelembe ezeket a különbségeket, ami nehezítheti a
tanulást és az integrációt.

A roma gyerekek gyakran szembesülnek diszkriminációval és előítéletekkel, amelyek

negatívan befolyásolhatják az iskolai légkört és motivációjukat.

Számos roma gyermek a családi körülmények miatt hajlamosabb a rendszeres iskolai

hiányzásokra, és az iskolából való korai lemorzsolódás is gyakoribb lehet.

Ha az iskolai személyzet nem megfelelően felkészült vagy nem érti meg a roma gyerekek
különleges szükségleteit és kihívásait, ez szintén negatívan befolyásolhatja azok iskolai
sikerességét.

A roma fiatalok között jelentősen megnőtt az általános iskolát sikeresen befejezők

aránya az

elmúlt huszonöt évben, és túlnyomó többségük ma már elkezd valamilyen

középiskolát.

Súlyos probléma azonban, hogy minden második roma fiatal lemorzsolódik a

középiskolából:

néhány év után abbahagyja a tanulmányait, anélkül, hogy végzettséget szerezne.

Középiskolai

végzettség nélkül ezeknek a fiataloknak tartósan munkanélküli létre vagy

rendszertelen

foglalkoztatásra kell berendezkedniük.

Azoknak a roma fiataloknak, akik elvégzik a középiskolát, több mint a fele szakiskolai
 végzettséget szerez, és kevesebb, mint egyötöde végez gimnáziumot. A nem roma
fiatalok

között ezek az arányok fordítottak: szakiskolát kevesebb, mint egyötödük végez,

gimnáziumot csaknem a felük. Ezek a különbségek az életpálya során jelentős

jövedelemkülönbségekhez vezetnek, mivel a szakiskolát végzettek keresete jóval

alacsonyabb,

és jóval kevésbé nő az idővel.

Több, egymással összefüggő ok áll amögött, hogy a roma és a nem roma fiatalok
eltérő

arányban szereznek középiskolai végzettséget és, ha végeznek, különböző típusú

középiskolai

végzettséget szereznek

Az etnikai szegregáció két szempontból is rendkívül káros: hozzájárul a roma fiatalok

iskolai lemaradásához, és – mivel csökkenti a többségi és kisebbségi fiatalok közti
kapcsolatok esélyeit – hozzájárul az előítéletek fennmaradásához. Aggasztó ezért,
hogy az etnikai szegregáció jelentősen nőtt az elmúlt huszonöt évben, és jelenleg is
tovább növekszik. A szegregációs folyamatok igen erősek, az iskolapolitika azonban
képes lehet a megfékezésükre. Mindannyiunk hosszú távú érdeke az, hogy a
szegregáció a magyar iskolarendszerben érezhető mértékben csökkenjen.

mai magyar oktatásügy egyik legnagyobb problémája a roma tanulók nehéz hely-
zete.

Tanulási Nehézségek:

1. Diszlexia: Ez egy olvasási nehézség, ami nehezítheti a gyerekeknek a szöveg

megértését és az olvasott információk feldolgozását.
2. Dyscalculia: Matematikai nehézségeket okozhat, például a számok és mennyiségek
közötti összefüggések megértésében.
3. Figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (ADHD): Gyakran nehezítik a figyelem
összpontosítását, a szervezést és az impulzivitást, ami tanulási kihívásokat okozhat.
4. Autizmus spektrumzavar (ASD): A szociális és kommunikációs nehézségek mellett
az ASD a tanulási stílusokban és preferenciákban is eltéréseket okozhat.
5. Specifikus nyelvi zavar (SLI): Ez a beszéd- és nyelvi készségeket érinti, ami a
tanulási képességeket befolyásolhatja.
6. Tanulási stílusok eltérései: Minden gyerek egyedi tanulási stílussal rendelkezik, és a
hagyományos oktatási módszerek nem mindig felelnek meg minden diák igényeinek.

Szociális Nehézségek:
 1. Szociális kirekesztettség: A barátságok kialakítása és a társas kapcsolatok kialakítása
nehézségeket jelenthet, ami a gyermeket izolálttá teheti.
2. Konfliktuskezelési problémák: A szociális készségek hiánya vagy nehézségei
konfliktusokhoz vezethetnek a társakkal és tanárokkal.
3. Általános szorongás és depresszió: A tanulási nehézségek vagy szociális kihívások
okozta stressz szorongást és depressziót válthat ki.
4. Viselkedési problémák: A szociális interakciókban való nehézségek vagy a tanulási
nehézségek miatti frusztrációk viselkedési problémákhoz vezethetnek.
5. Mobbing és zaklatás: A különbözőség vagy a gyengeségek miatti kirekesztés,
zaklatás további szociális nehézségeket okozhat.

Ezek a nehézségek gyakran kölcsönhatásban vannak egymással, és az egyik területen

tapasztalt nehézség más területeken is megjelenhet. A korai azonosítás és az egyedi
támogatások biztosítása kulcsfontosságú a sikeres oktatás és az érintett gyerekek
teljesítményének támogatásában. Az inkluzív oktatási megközelítések segíthetnek abban,
hogy minden diák számára a lehető legkedvezőbb feltételeket teremtsük meg.

A romák elleni előítéletek és az ezzel kapcsolatos feladatok megértést, tudatosságot és

személyes és társadalmi elkötelezettséget igényelnek. Az alábbiakban néhány megközelítést
és javaslatot találsz, hogyan gondolkodhatunk és cselekedhetünk a romák elleni előítéletekkel
kapcsolatban:

o Ismerjük fel az előítéleteket: Tudatosítsuk magunkban, hogy az előítéletek

léteznek, és ismerjük fel azokat, amikor megjelennek.
o Tanuljunk a romák történelméről és kultúrájáról: A tudatosság növelése
érdekében fontos, hogy információval rendelkezzünk a roma közösség
történelméről, kultúrájáról és hagyományairól.
2. Empátia és Személyes Kapcsolatok:
o Építsünk személyes kapcsolatokat: Az előítéletek csökkenhetnek, ha személyes
kapcsolatokat építünk roma emberekkel. Az emberiséget és az egyediséget
megérteni segít az előítéletek leküzdésében.
o Hallgassunk mások tapasztalataira: Figyeljünk oda mások történeteire és
tapasztalataira, és legyünk nyitottak az empátia és megértés kifejezésére.
3. Szociális Igazságosság és Aktivizmus:
o Szóljunk ki az igazságtalanságok ellen: Az előítéletek és diszkrimináció elleni
küzdelemhez részt vehetünk az igazságtalanságok elleni szólásszabadságban és
az érintett személyek jogainak védelmében.
o Vegyünk részt társadalmi és kulturális programokban: A roma kultúrával
kapcsolatos programokon való részvétel segít megismerni és támogatni a roma
közösséget.
4. Oktatás és Műveltségterjesztés:
o Oktassunk a média és az oktatás terén: Támogassuk a kiegyensúlyozott roma
ábrázolásokat a médiában, és követeljük az oktatási rendszertől, hogy tanítsa a
roma kultúrát pozitív és mélyítő módon.
o Kezeljük a mítoszokat és sztereotípiákat: Ellenálljunk a roma közösségre
vonatkozó mítoszoknak és sztereotípiáknak, és hozzunk létre valóságalapú
narratívákat.
5. Támogatás és Együttműködés:
 o Támogassuk a roma közösséget: Vegyünk részt olyan szervezetekben és
kezdeményezésekben, amelyek a roma közösség jogaiért és
esélyegyenlőségéért küzdenek.
o Beszéljünk ki az előítéletek ellen: Az előítéletekkel szembeni szókimondás
segíthet a társadalomban a szükséges változások előmozdításában.

Az előítéletek elleni küzdelem hosszú távú folyamat, és egyéni és társadalmi szinten is

erőfeszítéseket igényel. Az empatikus gondolkodás, az oktatás és az aktív részvétel mind
hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy tisztább és egyenlőbb társadalom felé haladjunk.

9. Mentoráltjaink megismerése számos előnnyel jár, és kiemelkedő fontossággal bír a

mentorálási folyamat során. Az alábbiakban néhány olyan okot találsz, amiért fontos
megismerni a mentoráltakat:

1. Az egyének egyedülálló szükségletei és célcsoportjaik vannak. A mentoráltak

személyiségének, háttérének, készségeinek és céloinak megismerése lehetővé teszi a
mentorálási programok személyre szabását. Ezáltal hatékonyabb támogatást és
iránymutatást nyújthat a mentoráltak számára.
2. Az erős kapcsolatok alapvetőek a mentorálásban. A mentoráltak megismerése segít
kialakítani egy bizalmi és kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot. Az, hogy a mentor
megérti a mentoráltak életútját és kihívásait, elősegíti a kölcsönös megértést és
elfogadást.
3. A mentoráltak céloinak és terveinek megértése lehetővé teszi a mentor számára, hogy
hatékonyan segítse őket ezek elérésében. A mentoráltak egyéni kihívásaihoz és
erősségeihez való alkalmazkodás segít abban, hogy a mentoráltak számára releváns és
értékes támogatást nyújtsanak.
4. Ha a mentor megérti a mentoráltak motivációját és céljait, könnyebben tudja
támogatni és ösztönözni őket. A mentoráltak egyéni motivációinak tiszteletben tartása
és támogatása hozzájárulhat a sikeres mentorálási tapasztalathoz.
5. Az egyének személyes kihívásokkal szembesülhetnek, amelyek befolyásolhatják az
életüket és a mentorálási folyamatot. A mentoráltak életkörülményeinek megértése
segít az esetleges veszélyeztetettségek felismerésében, és lehetővé teszi a megfelelő
támogatási mechanizmusok beépítését.
6. A mentoráltak egyéni tapasztalatai és nézőpontjaik gazdagítják a mentor szemléletét
és ismereteit. A kölcsönös tanulás és együttműködés révén mind a mentor, mind a
mentoráltak tovább fejleszthetik készségeiket és tudásukat.
7. Az egyéni körülmények, változások és fejlődések folyamatos figyelése lehetővé teszi a
mentor számára, hogy alkalmazkodjon a mentoráltak aktuális szükségleteihez és
körülményeihez.

Ezen okok miatt az a fontos, hogy a mentorok időt szánjanak a mentoráltak megismerésére, és
az egyéni kapcsolatokon keresztül támogassák a mentoráltakat a fejlődés és a célkitűzések
elérésében.

10. mivel lehet felkelteni a tanulási motivációt egy roma gyerekben?

ChatGPT

A tanulási motiváció felkeltenése egy roma gyerekben sokrétű megközelítést igényel,

figyelembe véve a kulturális, szociális és gazdasági körülményeket. Itt vannak néhány
javasolt módszer:
 1. Kulturális érzékenység: Tanároknak és oktatási szakembereknek érdemes
megismerniük a roma kultúrát és annak sajátosságait. Az olyan tanítási anyagok és
tevékenységek bevezetése, amelyek tükrözik a roma hagyományokat és értékeket,
hozzájárulhat a gyerekek azonosulásához az oktatási folyamattal.
2. Szülők bevonása: A szülők aktív részvétele az iskolai életben kiemelten fontos.
Szülői tájékoztatók, workshopok vagy olyan kezdeményezések, amelyek bevonják a
szülőket a gyerekek tanulási folyamatába, segíthetik az otthoni támogatást és
növelhetik a tanulási motivációt.
3. Inkluzív oktatási módszerek: Az inkluzív oktatási módszerek, amelyek minden
gyerek számára alkalmazkodnak az egyedi szükségletekhez, hozzájárulhatnak a
gyerekek érdeklődésének felkeltéséhez és motivációjuk növeléséhez.
4. Érdeklődési körre szabott tananyag: A tananyag érdeklődési körre szabása segíthet
abban, hogy a gyerekek lássák az oktatás értelmét és relevanciáját az életükben.
Például olyan témák és példák bevezetése, amelyek közel állnak a roma gyerekek
mindennapi tapasztalataihoz.
5. Elismerés és ösztönzés: A pozitív visszajelzések, dicséretek és jutalmak
hozzájárulhatnak a gyerekek motivációjának növeléséhez. Az eredmények elismerése
és az ösztönzők alkalmazása támogathatja a tanulási folyamat pozitív élményeit.
6. Társadalmi kapcsolatok építése: A barátságos és támogató tanárok, valamint a
társak közötti pozitív kapcsolatok hozzájárulhatnak a tanulási környezet meleg
hangulatához, ami serkentő hatással lehet a tanulási motivációra.

Fontos, hogy ezek a módszerek a gyerekek egyéni szükségleteihez legyenek igazítva, és hogy
az oktatási intézmények és pedagógusok különös figyelmet szenteljenek a roma gyerekek
kulturális és társadalmi hátterének, amikor tanulási támogatásokat terveznek és
implementálnak.

A romákat mentoráló személyek általában nem végeznek tanári feladatokat a hagyományos

iskolai értelemben, mivel a mentorálás célja és tartalma különbözik a hivatásos tanári
szereptől. A következő okok magyarázhatják ezt a megkülönböztetést:

o A mentorok fő célja a személyes támogatás és orientáció nyújtása a

mentoráltaknak. Míg a tanárok elsősorban a tananyag átadására és az
értékelésre összpontosítanak, a mentorok a mentoráltak személyes és szakmai
fejlődését támogatják.
o A mentoroknak rugalmasnak kell lenniük és egyedi szükségletekre kell
összpontosítaniuk. A tanárok rendszerint egy nagyobb csoportot kezelnek, míg
a mentorok egyénre szabott támogatást nyújtanak.
o A mentoroknak kiemelt szerepe van a mentoráltakkal való személyes
kapcsolatépítésben és bizalom kialakításában. Ez lehetővé teszi, hogy a
mentoráltak könnyebben megosszák szükségleteiket és kihívásaikat.
o A roma mentoroknak kulturális érzékenységgel kell rendelkezniük és
megérteniük kell a roma kultúra sajátosságait. Ez a szemléletmód a mentorokat
jobban alkalmassá teszi a roma közösségek támogatására.
2. Inkluzivitás és Esélyegyenlőség:
o A mentoroknak nagy hangsúlyt kell fektetniük az inkluzivitásra és az
esélyegyenlőségre, hogy minden mentorált számára egyenlő esélyeket
 biztosítsanak, függetlenül az előző oktatási tapasztalataiktól vagy hátrányos
helyzetüktől.
3. Kari Támogatás és Irányítás:
o A mentorok segíthetik a mentoráltakat a karriertervezésben, munkaerőpiaci
készségek fejlesztésében, munkahelykeresésben stb. Míg a tanárok inkább a
tanulmányokra és a szakmai területre koncentrálnak.
4. Életvezetési Tanácsadás:
o A mentorok az életvezetési tanácsadásban is kulcsszerepet játszanak, segítve a
mentoráltakat a személyes célok meghatározásában és a mindennapi életük
irányításában.

A fentiek miatt a roma mentorok tevékenysége általában szorosan kapcsolódik a mentoráltak

életéhez és környezetéhez, míg a tanárok elsősorban az oktatási tartalomra fókuszálnak. Az
egyéni támogatás, az empátia és a kulturális érzékenység kulcsfontosságúak a hatékony roma
mentorálásban.

Milyen hozadékokkal járhat egy romákat segítő program az érintett személyek és

intézmények számára?
ChatGPT

A romákat segítő programok számos hozadékkal járhatnak mind az érintett személyek, mind
az intézmények számára. Az alábbiakban néhány fontos hozadékot sorolok fel:

Érintett Személyek Számára:

o A romáknak segítő programok esélyegyenlőséget teremthetnek, segítve az

érintett személyeket az oktatásban, foglalkoztatásban és más élethelyzetekben.
o A programok hozzájárulhatnak a roma közösség tagjainak szakmai és
személyes fejlődéséhez.
o A programok lehetőséget biztosíthatnak képzésekre és készségfejlesztő
tevékenységekre, javítva az érintett személyek munkaerő-piaci esélyeit.
o Képzések révén segíthetik a digitális és szakmai készségek fejlesztését.
o Egészségügyi és szociális programok által nyújtott támogatások javíthatják az
érintett személyek fizikai és mentális egészségét.
o Támogatások révén csökkenthetők a szociális kirekesztés kockázatai.
o A programok lehetőséget adhatnak a közösségépítésre és a roma kulturális
identitás erősítésére.
o A közösségi részvétel növelése pozitív hatást gyakorolhat az érintett személyek
életminőségére.

Intézmények Számára:

1. Diversitás és Inkluzivitás:
o A romákat segítő programok elősegíthetik a szervezetekben a diversitást és
inkluzivitást, hozzájárulva az esélyegyenlőséghez.
o Az ilyen programok támogathatják az intézményeket az inkluzív gyakorlatok
kialakításában.
2. Pozitív Reputáció és Társadalmi Felelősségvállalás:
 oA részvétel a romákat segítő programokban javíthatja egy szervezet társadalmi
felelősségvállalását és pozitív reputációját.
o Az intézmények, amelyek támogatják a társadalmi célokat, vonzóbbá
válhatnak mind a munkavállalók, mind az ügyfelek számára.
3. Képzési és Munkaerő-piaci Elérés:
o A programok révén az intézmények hozzáférhetnek képzési és munkaerő-piaci
erőforrásokhoz a roma közösségen belül.
o Kiemelt tehetségek felkutatásával és fejlesztésével hozzájárulhatnak az
intézmények munkaerő-diverzifikációjához.
4. Állampolgári Együttműködés és Partnerségek:
o A romákat segítő programok segíthetnek az állampolgári együttműködés és
partnerségek kialakításában, beleértve a kormányzati szerveket, a civil
társadalmat és a vállalatokat.
o Az ilyen partnerségek segíthetik az intézményeket a holisztikus
megközelítések kialakításában.

Ezen hozadékok hozzájárulnak egy társadalmilag igazságosabb és inkluzívabb közösség

kialakításához, elősegítve a romák integrációját és fejlődését.

A romák pályaorientációjában milyen szempontokat lehet kiemelni?

ChatGPT

A romák pályaorientációját számos tényező befolyásolja. A pályaorientáció a személyes

érdeklődésen, képességeken, készségeken és a kulturális, társadalmi kontextuson alapul. A
következő szempontok kiemelhetők a romák pályaorientációjában:

1. Kulturális hátterük: A roma kultúra és értékrend hatással van a pályaorientációra.

Fontos figyelembe venni a hagyományokat, értékeket és a családi hátteret a
pályaválasztásnál.
2. Nyelvi készségek: A nyelvi készségek befolyásolják a munkavállalás és a képzési
lehetőségekhez való hozzáférést. A romák anyanyelvi készségei és az oktatásban való
részvétel segíthetik vagy nehezíthetik a megfelelő pályaválasztást.
3. Oktatási tapasztalatok: Az oktatási rendszerben való részvétel és az ott szerzett
tapasztalatok befolyásolják a pályaorientációt. Pozitív oktatási élmények
ösztönözhetik a gyerekeket a továbbtanulásra és a sikeres pályafutás kialakítására.
4. Családi támogatás: A családi támogatás rendkívül fontos a pályaorientációban. A
család hozzáállása, támogatása és az általuk nyújtott iránymutatás nagy hatással van a
gyerekek pályaválasztására.
5. Érdeklődés és készségek: A személyes érdeklődés, hobbik, szenvedélyek és a
kifejlesztett készségek alapján történő pályaválasztás segíthet abban, hogy a gyerek
olyan pályát válasszon, amely valóban érdekli és motiválja.
6. Mentorálás és információ hozzáférés: A mentorálás és az információhoz való
hozzáférés lehetőséget teremthet a roma fiataloknak, hogy jobban megismerjék a
különböző pályaválasztási lehetőségeket és támogatást kapjanak a döntési
folyamatban.
7. Munkaerőpiaci lehetőségek: A munkaerőpiaci környezet és lehetőségek
befolyásolják a pályaorientációt. Fontos, hogy a roma fiataloknak hozzáférjenek a
különböző szakmákhoz és képzésekhez.
 8. Megküzdési stratégiák: A nehézségekkel való megküzdési stratégiák, a kitartás és a
személyes fejlődési út megtalálása szintén meghatározó tényezők a
pályaorientációban.

Az integrált és támogató oktatási, mentorálási és információs rendszerek hozzájárulhatnak

ahhoz, hogy a roma fiatalok megtalálják és kialakítsák saját érdeklődési és készségi
területeiket, és sikeres pályafutást építsenek ki.

Egy roma felzárkóztatási kurzus tervezésekor fontos figyelembe venni a roma közösség
specifikus igényeit és kihívásait. Az ilyen kurzusoknak sokféle eleme lehetnek, az
alábbiakban felsorolok néhány lehetséges elemet:

1. Kulturális Érzékenység Képzés:

o A kurzusnak tartalmaznia kell olyan tréningeket, amelyek segítik a
résztvevőket a roma kultúra és értékrend megértésében. Ez lehetővé teszi, hogy
a mentorok hatékonyan kommunikáljanak és együttműködjenek a
mentoráltakkal.
2. Nyelvi Készségfejlesztés:
o A roma közösség számos esetben szembesül nyelvi kihívásokkal. Ezért a
kurzusnak olyan tréningeket kell tartalmaznia, amelyek fejlesztik a mentorok
nyelvi készségeit, és segítenek a mentoráltaknak a nyelvi készségeik
javításában.
3. Oktatási és Szakmai Támogatás:
o A kurzusnak segítenie kell a mentorokat az oktatási és szakmai támogatás
nyújtásában. Ez lehet például tanulásmódszertan, tanulási tervek készítése
vagy karriertervezési tanácsadás.
4. Mentoring Készségfejlesztés:
o A résztvevőket fel kell készíteni arra, hogyan legyenek hatékony mentorok. Ez
magában foglalhatja a kommunikációs készségek, a problémamegoldás és a
konfliktuskezelés fejlesztését.
5. Roma Történelem és Háttér Ismerete:
o A résztvevőknek lehetőséget kell kapniuk a roma történelem és hátterének
mélyebb megértésére, hogy jobban megismerjék a mentoráltak környezetét és
élethelyzetét.
6. Csoportmunka és Közösségfejlesztés:
o A kurzusnak támogatnia kell a mentorokat abban, hogy hatékonyan
működjenek csoportokban és segítsék a roma közösség fejlődését.
7. Szociális és Érzelmi Támogatás:
o A mentoroknak fel kell készülniük arra, hogy szociális és érzelmi támogatást
nyújtsanak a mentoráltaknak, mivel sokan szembesülhetnek különféle
nehézségekkel és kihívásokkal.
8. Rendszeres Értékelés és Visszajelzés:
o A kurzusnak tartalmaznia kell rendszeres értékelési fázisokat és
visszajelzéseket, hogy a mentorok és a program is folyamatosan fejlődjön.

Fontos, hogy a kurzus rugalmas legyen és alkalmazkodjon a résztvevők egyedi igényeihez,

miközben szorosan kapcsolódik a roma közösség valós kihívásaihoz és lehetőségeihez.
Időnként az is előfordulhat, hogy a mentorált éppen valamilyen problémával szembesül. Ez lehet a

tanulmányaival kapcsolatos, de lehet családi vagy más jellegű probléma is. Ilyenkor fontos, hogy a
men-

tor tanácsadással nyújtson segítséget a mentoráltjának. Ez azt jelenti, hogy nem oldja meg a mentor
a

mentorált problémáit, hanem csak segíti őt a döntés meghozatalában. A mentor tehát segítő,
támogató

személy, aki pozitív megerősítést adva, útmutatásával, tanácsaival támogatja a mentorált tanuló(i)t.

Azt szeretném elérni, hogy érezzék azt,

hogy valaki támogatja őket az életben, és segíti őket problémáik megoldásának megkeresésé-

ben. Ehhez szükséges, hogy tudjam, mi történik éppen velük, és hogy éppen hogyan haladnak

a céljaik felé. (...

A gyerekek, akiknek megsegítésére indult a program, nem saját hibájukból vannak ilyen hely-

zetben, ők a körülmények áldozatai. Ezt nekünk meg kell értenünk és türelemmel kell feléjük

fordulnunk.

A roma gyerekek életében a hosszabb gyerekkort követően, 10–13 évesen már gyakran a korai fel-

nőttkor következik. Azaz serdülőkori krízis helyett felnőttproblémáik lesznek. Az oktatás szempontjá-

ból másik nehézség, hogy a kiskamaszkorban lévő roma gyerekekre a családjuk már keresőképes, ha-

marosan családot alapító felnőttként tekint, ugyanakkor az iskolában gyerekként kezelik őket, ami

nehezíti az iskolai helytállást.

Gyakran nehézséget okoz az is, hogy a cigány/roma tanulók szüleinek az iskola által elvárttól eltérő

a szocializációs gyakorlata és az iskolai végzettsége. Otthon sokszor nem kapnak elegendő és

megfelelő

támogatást a gyerekek ahhoz, hogy az iskolában jól teljesítsenek. A cigány családok általában
presszio-

nálják a gyerekeket a jobb teljesítményre, de ritkán tudnak hasznos segítséget adni, elérendő célokat

kitűzni, megfelelő motivációt és mintát nyújtani mindehhez. Másrészt, amiben a cigány gyerekek ál-

talában jók, például a mesemondás, a kézművesség, a zene és a tánc, azt sajnos sokszor nem értékeli,
nem becsüli meg az iskola

Mentorként rengeteget segíthetnek a hátrányos helyzetű tanulóknak, akár cigány/roma származású-

ak, akár nem, ha megismerik, elismerik és kiemelik erősségeiket, ha pozitív visszajelzést adnak, ha
támo-

gató kommunikációt használnak, mert mindez erősítheti a gyerekek önbizalmát, és új célokat,

lehetősé-

geket és utakat villanthat fel.

A tanárok válaszai szerint ugyancsak leggyakrabban tanulmányi kérdésekkel, illetve

apályaválasztás problémáival foglalkoztak. Nagyon sokan említik a személyes
problémák,kevesebben a családi kérdések megbeszélését. A készségfejlesztésre a diákok
66 száza-lékánál került sor. Sokan a felsoroltakon kívüli egyéb közös programokról is
beszámoltak. Ebben nyil-ván segített a közalapítvány által biztosított ötezer forint az
iskolán kívüli időtöltésre. Aleggyakrabban említett programok a múzeum-, illetve
kiállítás-látogatás. Ezután követ-kezik a mozi vagy színház, sok tanár tartotta fontosnak,
hogy elvigye a gyerekeket a Ze-Iskolakultúra 2002/1129Lafferthon Judit – Mendi Rózsa – Szira Judit: Mentor-
program roma diákoknak
neakadémiára. Voltak olyanok, akik horgászni mentek és a fogásból közösen
halászlevetkészítettek, mások a budai hegyekbe mentek kirándulni. Sok tanár érezte
fontosnak a vá-rosi közlekedés tanulmányozását.A személyes beszélgetésekkor többször
mindkét fél beszámolójából kiderült, hogy ér-zelmekben gazdag személyes kapcsolat
alakult ki a kis csoport diák és mentoruk között.Közös születésnapokat tartottak a tanár
lakásán, a McDonald’s-ban, Mikuláskor kihúztákegymás nevét és ajándékot készítettek
egymásnak.

A program hatására a tanárok legtöbbjének változott a romákhoz való viszonya.

Eznemcsak a kérdőívek tanúsága szerint van így, de ezt tapasztaltuk a tréningeken, a sze-
mélyes beszélgetéseken is. Elsősorban a roma gyerekekkel változott a kapcsolatuk, amita
program egyik legnagyobb eredményének tekintünk. A kérdésre adott válaszok alapjána
tanárok 56 százalékának javult a kapcsolata más, nem a foglalkozásokon megismert ro-
ma gyerekekkel is. Másként viszonyul a romákhoz általában a tanárok harmada,
amiótarészt vesz a programban. A tanárok negyede több szakirodalmat olvas a romákról,
ami-óta mentorként tevékenykedik. Ez nem elég magas szám, így azt gondoljuk, fontos
len-ne a tréningeken nemcsak említeni és idézni az irodalmat, hanem a tanárok
túlterheltsé-gét figyelembe véve fénymásolatban a kezükbe is adni az olvasnivalót.

Ez azt mutatja: jó megoldás volt, hogy a képzésekre min-dig hívtunk érdekes és

szakmailag kompetens roma előadót, így a tanárok megismertektöbb olyan roma
értelmiségit, akikkel meg tudták osztani tapasztalataikat a gyerekekrőlés a családokról.
Ezek az ismeretségek és beszélgetések eredményesek voltak. A csalá-dokkal ápolt jobb
kapcsolatnak azonban elsősorban az az oka, hogy a gyerekeket jobbanmegismerve és
megszeretve sok előítélet leomlott a tanárokban. Több időt együtt töltvekiderült
számukra, hogy nem lehetetlen fel-adat a családdal együttműködve jobb tanul-mányi
eredményt elérni egy addig nem túl jóbizonyítványt felmutató roma gyerekkel.
Aképzéseken igen sokat beszélgettünk erről.

A mentortanárok pedagógiai szemlélete is megváltozott, hiszen 82 százalékuk úgy ér-zi,

fontos tapasztalatokat szerzett a roma gyerekek oktatásában és nevelésében. 58 száza-
lékuk válaszolta, hogy a program hozzájárult szakmai és pedagógiai fejlődéséhez. Itt új-ra
megismételjük meggyőződésünket, miszerint a tanárok a legtöbbet a gyerekektől „ta-
nultak”, abból a lehetőségből, hogy nyugodtan, hosszabb időt tölthettek
tanítványaikmegismerésével. Bizonyítottnak látjuk a közalapítvány által szervezett
tréningek hasz-nosságát, illetve semmiképpen nem elhanyagolható a tréningeken
minden alkalommalbiztosított tapasztalatcserék eredménye, tehát amikor a tanárok
egymással cseréltek in-formációt, módszereket, és elbeszélgethettek tapasztalataikról.

A legtöbb válaszoló azt említi, hogy a szülői közreműködést szeretnék erősíteni. Aszülői bevonás
problémája a kérdőív más kérdése kapcsán is felmerült már. Mivel a meg-kérdezett pedagógusok
közül sokan együttműködő szülői hátteret ismertek meg patronáltdiákjaik esetében, ez lehet a
program egyik új hangsúlya. A tréningek feladata lehet,hogy segítséget nyújtsanak a szülői
bevonáshoz. A magyar pedagógusképzés ezt afeladatot általában nem értékén kezeli. A tanárjelöltek
tanulmányaik során erre nem kap-nak semmilyen útmutatót, s olyan akkreditált tanártovábbképzés
sem létezik, ahol ezzelfoglalkoznának. Így a tanárok csak a józan eszükre vagy tapasztalataikra
támaszkodhat-nak a szülőkkel való kapcsolatépítésben.Több tanár javasolta, hogy korábban kellene
kezdeni a különfoglalkozást a tehetségesgyerekekkel. „Az ötödikesek még jobban formálhatók,
könnyebben beilleszkednének azosztályba, ha már akkor segítené őket a mentor.”Az iskolafenntartó
önkormányzatok felelősségét sokan említették. Ők a romák oktatá-si problémáinak megoldását a kis
létszámú osztályokban látják, ahol sokkal jobb ered-36Lafferthon Judit – Mendi Rózsa – Szira Judit:
Mentor-program roma diákoknak

ményt tudnának elérni. Több kerületben az önkormányzat nem biztosít lehetőséget dél-utáni
foglalkozásra, tanulószobára, ez is hátráltatja a roma gyerekek tanulását.A kérdőív válaszainak
elemzése kapcsán már az előzőekben kiderült, hogy a mentor-tanárok a program egyik nagy
eredményének a diákok önbizalmának, önállóságának nö-vekedését tartják. Néhány pedagógus úgy
látja, hogy ez lehet az a terület, ahol még töb-bet tehet, esetleg azáltal, hogy iskolai sikerekhez segíti
patronáltját, illetve örömteli, vá-gyott tevékenységgé teszi számára a tanulást. A diákok nem voltak
aktívak a javaslattételben, minden megkérdezett gyerek azt vá-laszolta, jó így a program, nem kell
változtatni rajta

A romák kulturális különbözőségét azonban fontos-nak tartották megemlíteni, mert úgy

érzik, az iskola nehézkessége mellett ez az oka agyerekek iskolai
sikertelenségének.Nagyon érdekes volt a tanárok véleménye a roma kultúra
sajátosságairól. Mindenmegkérdezett tanár elsősorban a roma fiúk különbözőségét
említette. A fiút a családbanmár a kisgyermekkor végétől férfiszámba veszik,
megkérdezik a család dolgairól, szere-pe megváltozik a családi hierarchiában. A tanárok
úgy érzik, nehéz az osztályban ezzelegyütt élniük, hiszen a gyerekeket az általános
iskolában gyerekként kezelik. A lányok-kal kapcsolatban azt említették, hogy mert féltik,
nehezen engedik el iskolán kívüli prog-ramokra őket. A tanárok úgy érzik, a roma
családokban más jelentősége van az időnek, a sürgős fel-adatok kevésbé „izgatják” a
gyerekeket és a szülőket, mint nem roma társaikat, így ne-hezebb „behajtani” rajtuk a
házi feladatot. Bár a kérdőíven csak a tanárok 2 százaléka említette, hogy a roma szülők
engedéke-nyek volnának, az interjúk során majdnem mindegyikük fontosnak tartotta
megjegyezni,hogy a roma gyerekeket „elkényeztetik a családban, túlzottan dédelgetik,
minden kéré-süket azonnal teljesítik”.

Roma gyerekekkel, fiatalokkal kezdtünk foglalkozni, de több csoportban együtt dolgoztak velük nem
romák is. Egy nyitott, kirekesztésektől mentes, befogadó légkör kialakítása volt a cél, amit sikerült is
elérni. Ez a kapcsolati rendszer elősegíti a gyerekek személyiségének kibontakozását, megtanulnak
csoportban dolgozni, kapcsolatokat kialakítani. Célunk volt a gyerekek írás- és olvasáskészségének
fejlesztése, egészséges életmódra nevelése, a környezetvédelemmel való megismertetése, de
foglalkoztunk bűnmegelőzési kérdésekkel és a roma gyerekek számára sorsdöntő pályaválasztási
kérdésekkel is. A roma származású mentorok személyén keresztül pozitív példát láthattak a gyerekek.
Most véget ér a roma mentor program első fázisa, de folytatni szeretnénk a munkát” – mondta
Vavrek István programfelelős.

a mentorálandó roma gyermekek nem tudtak

semmit a cigány történelemről, a cigány irodalomról, képzőművészetről, a romák médiabeli és

politikai szerepéről, nem voltak példaképeik, mert nem ismerték azokat a vezető roma

értelmiségieket, akik motiválhatták volna őket abban, hogy messzebbre is tudjanak tekinteni a

nyomorúságuk határain, de még problematikusabb volt, hogy a mentorálandó gyerekek mellett nem

volt olyan szakember, aki ezt a tudást át tudta volna adni nekik, s aki el tudta volna mondani azt is,

hogy a szamárlétrát végigjárva, a különböző élethelyzetekben milyen nehézségekkel találkozhat egy

roma gyermek, ha el akar érni valamit az életben. Azaz gyakorlatilag sem a roma diákok, sem a

mellettük álló pedagógusok kezében nem volt olyan eszközrendszer, amelynek segítségével

elhelyezhették volna magukat abban a képzeletbeli koordinátarendszerben, amit az élet jelent, s ahol

meg kellene tanulni egyszerre magyarként és romaként teljes értékű életet élni, pozitív,

komplexusoktól mentes világképet kialakítani. Ezért egyértelmű volt, hogy ezt a fajta tudást és

életvezetési tanácsadást cigány értelmiségiként nekem kell realizálni a megfelelő pedagógiai és egyéb

szemléltető eszközökkel.

erőteljesen arra koncentráltunk, hogy a mentorált

– alsó és felső tagozatos – roma gyermekekkel – a roma történelem, irodalom, képzőművészet és

értelmiségi világ megismertetése által – elsajátíttassuk azokat a kompetenciákat, amelyek

segítségével magabiztos, öntudatos, pozitív jövőképpel rendelkező gyermekek válhatnak belőlük,

vagy legalábbis elmozdulhat a személyiségfejlődésük ezen irányba.

A Roma Mentor Projekt arnóti próbája során foglalkoztunk a különböző roma zenékkel, táncokkal, a

cigány képzőművészettel Közép-Kelet Európában, a romák egyetemes és magyarországi történetével

az Őshazától a XX. századig, de a témakörök között ott szerepelt az internetes roma média és a Kik

vagyunk mi? tárgykör is. Mindettől azt reméltük, hogy olyan komplex képet ad a mentorált

gyermekeknek önmagukról, amelynek segítségével el tudják magukat helyezni a világban.

V Így próbáltuk elérni azt, hogy a

kísérleti programban résztvevő gyerekek meg tudják határozni, kik is ők, hol a helyük a világban, és

kik is lehetnek, ha akarnak, és egy kis szerencséjük van.

Életszínvonaluk alacsony, a többségi társadalommal való kapcsolatuk feszült, s

gyakran érzik kirekesztettnek magukat.

A probléma megoldásának egyik kulcsa a roma

közösséghez tartozó gyerekek oktatási színvonalának emelése, ami javíthatja a roma fiatalok

munkaerő-piaci esélyeit. Ugyanakkor fontos, hogy általában az oktatás színvonala is megfelelő

legyen, hiszen csak így lehet felvenni a harcot az integrációt akadályozó sztereotípiákkal és

előítéletekkel.

Ebben az

összefüggésben fontos azonban megjegyezni, hogy a roma gyerekek általában sok olyan dolgot

nélkülöznek, amikkel lengyel osztálytársaik rendelkeznek. Sokuknak nincs például az időjáráshoz

illeszkedő ruházata, nincs pénzük a közlekedésre, nincs olyan lakásuk, ahol meglenne a saját

tanuló sarkuk

A roma gyerekeket úgy nevelik a szüleik, hogy tartsák tiszteletben a romák életét szabályozó

alapelveket, amelyek az élet egyes területein sok tekintetben különbözhetnek a többségi

társadalom szabályaitól. A roma csoportok kohéziója szempontjából az is lényeges, hogy a

társadalom nem-roma tagjai ne ismerjék közösségük szabályait. Ezért fontos, hogy a tanítók

alaposan tanulmányozzák a roma gyerekek viselkedését, beszélgessenek velük és próbálják meg

feltárni, milyen tényezők magyarázzák egyik vagy másik különösnek tűnő cselekedetüket az

iskolában vagy azon kívül.

A korlátozó szabályok típusa és mértéke nagymértékben függ attól, hogy egy gyerek melyik

roma csoporthoz tartozik. Lengyelországban például a „bergitka” vagy „kárpáti” romák életét

sokkal kevésbé korlátozza a hagyományos viselkedési kódex, mint a többiekét. Ők alkotják a

roma társadalom legszegényebb és egyben legkevésbé megbecsült csoportját, akik már több

évszázada felhagytak a vándorló életmóddal. Mivel azonban ők számítanak a leginkább nyitott

roma csoportnak, a tapasztalat azt mutatja, hogy jelenleg velük lehet a leghatékonyabban

együttműködni az oktatás területén.

Létezik ugyanakkor néhány olyan szabály is, amelyet majdnem minden roma tiszteletben tart.

Ezek közül a legfontosabbak talán az alább felsoroltak, amelyeket minden pedagógusnak fontos

ismernie, hiszen erősen befolyásolják a roma gyerekek iskolai viselkedését

https://cgcw.edunet.hu/media/docs/06a_Roma_utmutato_magyar.pdf

Ezért fontos, hogy a tanítók alaposan tanulmányozzák a roma gyerekek viselkedését, beszélgessenek
velük és próbálják meg feltárni, milyen tényezők magyarázzák egyik vagy másik különösnek tűnő
cselekedetüket az iskolában vagy azon kívül.

Egy esélyteremtő oktatási rendszerben, minden gyermek egész életén keresztül képességeinek,
tehetségének megfelelő képzésben kell, hogy részesüljön, függetlenül attól, hogy milyen
környezetben él, hogy fogyatékos vagy épp kiemelkedő tehetségű-e. Ezeket a célokat számos
ösztöndíj rendszer segíti hazánkban, eltérő fókusszal, célokkal, eszközökkel. A programok között
megtalálhatunk olyanokat, amelyeket a mélyszegénységben élőkre dolgoztak ki és van, amelyeket
tehetség alapúvá tettek.

Ahogy korábban is írtam, a mentorálás komoly felelősséggel jár. Pontosan ezért akkor, ha
valaki ezt nem tudja szívvel-lélekkel felvállalni, nem szabad elkezdeni, mert abban a
pillanatban, hogy a mentorált tehernek érzi magát, a kapcsolat megtörik, és a „mentorálás”
mint olyan értelmetlené válik, ami több hátrányt hoz, mint hasznot.

Összességében viszont, úgy vélem, hogy egy igazi mentor minden fiatal álma. Akik
ambíciókkal vágnak bele a munka világába, lelkesen az új kihívásoktól, tisztelettel tekintenek
arra, aki tudásából, idejéből és energiájából arra áldoz, hogy ők is jobbak lehessenek. A
pályakezdés minden fiatal számára egy új és ijesztő időszak. Ha ilyenkor kapnak egy
példaképet, aki hiteles, és ő is úgy tekint a mentorálásra, mint küldetésre, melynek a fejlesztés
a célja, szárnyakad ad egy fiatalnak. És mi mást is akarhatna egy vezető, mint azt, hogy
alkalmazottai szárnyaljanak?

Miskolc környéki hátrányos helyzetű iskolákban rendszerint magas a cigány tanulók aránya, sőt nagy
részüket „cigány iskolának” tekinti a közvélekedés. Tapasztalataim szerint a helyi társadalmak
problémái is nagymértékben összefüggenek a település cigánylakosságának arányával, mivel a
cigányságot egyértelműen a rendszerváltás vesztesei közé sorolhatjuk.1 A vizsgált települések egy
része elöregedő, csak a cigány családokban születnek gyermekek, így az iskolába is ők kerülnek be.
Azonban a kevésbé hátrányos helyzetű települések iskolái is szegregálódnak, mert a szabad
iskolaválasztás lehetősége miatt a jobb módúak, a közeli nagyvárosban dolgozók elviszik a
gyerekeiket a falusi iskolákból, főleg, ha ott növekszik a cigánytanulók aránya. Ez okozza a spontán
szegregációt, aminek veszélye időnként magával hozza az akaratlagos szegregációval, amikor az
iskolaigazgatók – a spontán szegregációtól való félelmükben – a legváltozatosabb módszerekkel
igyekeznek szétválasztani a szegény és jobb módú családokból jött gyerekeket.2 Másrészt köztudott,
hogy az iskolák esélykiegyenlítő szerepe is a cigánygyermekek szempontjából a legjelentősebb.

Minden egyéb tényező változatlansága esetén, gyengébb iskolai teljesítményt nyújtanak

azok a gyerekek, (i) akiknek az átlagosnál rosszabb az egészségi állapota, (ii) akik otthoni-
családi környezetükön belül kevéssé férnek hozzá a készségeik fejlődéséhez fontos
erőforrásokhoz és tevékenységekhez, illetve (iii) akik az iskolai pályafutásuk során nem
jutnak hozzá a minőségi oktatási szolgáltatásokhoz és motiváló iskolai környezethez. Az
egészség, a készségek fejlődését előmozdító otthoni nevelési környezet és a jó iskola a
sikeres iskolai teljesítmény zálogai. Minél tartósabbak e tekintetben a deficitek, várhatóan
annál gyengébbek az iskolai teljesítmények.” (20.o.) – Ezt is figyelembe vettem a családok, ill.
gyermekek helyzetének vizsgálatában.

Mint fentebb már említettem, a leghátrányosabb helyzetű községek leépülnek, népességük

elöregszik, elindult a gettósodási folyamat. A kiürült házakba beköltöznek a cigánycsaládok. A
halmozottan hátrányos helyzetű Megyaszón például a népességnek kb. a 40%-a cigány. Cigánytelep
itt már nincs, a cigánycsaládok szétszórva élnek a településen, a kiürült házakba költöztek be, és
elindult a szegregáció, ahol házakat vettek, a magyarok igyekeztek elköltözni. A cigánycsaládok 90%-a
szegény, míg 10%-uk gazdag. Ez utóbbiak gyakran a szegénység vámszedői, az uzsorás, a boltos és a
kocsma tulajdonosa.

A család legnagyobb problémája a stabil, jól fizető munka hiánya a fiatalok esetében – ez jelenti a
család hátrányos helyzetének alapját. Bár a fiatal családtagok szakmát szereztek, és a környékbeli
bevásárlóközpontokban van munkalehetőség, mégsem veszik fel őket.

A sokproblémás családok jellemzői az esetben:

 az átlagnál magasabb gyermekszám: a családban 5 gyermek van, bár egy már felnőtt;
 a kapcsolatok instabilitása: József és Marica kapcsolata sok konfliktussal volt terhes, József időnként
ki is vonult a kapcsolatból, bár az ügyek intézését mindig Piroskára hagyta, és a lakásból sem
költözött el;
 a lakókörnyezet lepusztultsága, és zsúfoltsága: jelenleg 5 fő él a szoba-konyhás komfort nélküli
lakásban; de korábban ott lakott József, a nagyobbik fiú és annak élettársa is;
 devianciák: bűncselekmények miatt mind Marica, mind József volt már börtönben korábban, a
jelenben pedig a pár legidősebb fia tölti szabadságvesztését; József pszichiátriai beteg, depressziós
volt, ami végül az öngyilkossághoz vezetett;
 a gyerekek iskolai problémái: nem csak a hiányzások jelentik a gondot, hanem a kisebbik fiú
hiperaktivitása is;
 a társas támogató rendszer hiánya: Marica intézetben nevelkedett, így nincsenek családi
kapcsolatai, a szomszédokkal és az iskolatársak szüleivel sem alakított ki támogató rendszert; egyedül
József nővérével tartja a kapcsolatot, de láthatóan ővele sem ápol szoros barátságot.

A hátrányos helyzetű települések mélyszegénységben élő családjai mind sokproblémás családok. A

szegénységgel törvényszerűen együtt járnak más problémák. A jövedelem hiánya csak egyik eleme a
szegénységnek, a másik súlyos elem a munka hiánya. A munka biztosítja a mindennapi élet
rendezettségét, az idő struktúráját és ritmusát, az előre tervezést, az önfegyelmet, az önbecsülést, a
társas támogató rendszer kialakításának lehetőségét, a világra való nyitottságot. A munka hiánya
vagy bizonytalansága miatt a szegény életforma alapvető sajátossága az egyik napról a másikra élés.
A lehetőségek hiányában az élet zárt és üres, ami magával hozza az unalmat. Az unalom elűzésére
szolgálnak a kábítószerek, köztük az alkohol, ami minden vizsgált településen aggasztó probléma. A
szegénység vámszedői nemcsak az uzsorások, hanem a kábítószer-kereskedők, a kocsmárosok és
korábban a játékgép-üzemeltetők is. De ugyanígy az unalom elűzését szolgálja a segély felvételét
követő „nagykanál ünnepe” is, amikor pár nap alatt elfogy a jövedelem, és van „kóla, energiaital, meg
csipsz”, hogy azután a hónap fennmaradó idejében legfeljebb tészta jusson a gyerekeknek, vagy az
sem. A szakemberek megfigyelése szerint a gyerekek gyakran jönnek a hétvégék után farkaséhesen
iskolába. Az alultápláltságot, alulfejlettséget már nagyon korai életkorban regisztrálják a védőnők. A
gyermekjóléti szolgálatok munkatársai szerint a kisgyerekek között gyakori a fejlődési és értelmi
visszamaradás. Erről nem lehet pontosan tudni, hogy az alultápláltság, az ingerszegény környezet, az
elhanyagoltság vagy valóban születési rendellenesség okozza-e, annyi bizonyos, hogy a szegény
településeken mindig akad elegendő gyermek az eltérő tantervű osztályokba.
Több településen volt a közelmúltban HepatitisB járvány, gyakori az ótvar, a rühesség és szinte
kiirthatatlan a tetű. Sok az asztmás gyermek a szülők dohányzása, a rossz lakáskörülmények, a por, a
nedvesség, a penész miatt. Aggasztó a tinédzserkori terhesség elszaporodása. A vizsgált települések
szegényei között általános szokás nagyon korán szülni, de az utóbbi időkben már 14-15 éves kislányok
terhesek. Ez az egyik gyakori oka a magántanulóvá nyilvánításnak. A szegénységgel együtt jár a
nagyon rövid élettartam.

A mélyszegénységben élő családok képtelenek biztosítani a gyermekek szükségleteinek kielégítését,

amit a szociális és egészségügyi szakemberek elhanyagolásnak értékelnek. Sok család esetében a
gyerekek intézetben vannak elhelyezve, a nem megfelelő lakáskörülmények, az alultápláltság okozta
fejlődési visszamaradás és az elhanyagoltság volt, egy esetben a kamasz fiúk droghasználata és
csavargása, iskolakerülése indokolta a családból való kiemelést.

Az iskoláztatási támogatás szüneteltetésére vonatkozó új szabályozás értelmében a gyermekjóléti

szolgálat a családdal való együttműködés keretében az 50 órát meg nem haladó iskolai mulasztás
esetén az alapellátás eszközeivel nyújt segítséget a család számára a mulasztás okainak
feltérképezésében és a problémák megoldásában. 50 igazolatlan óra után az iskoláztatási támogatás
szüneteltetésre kerül, a hatóság pedig védelembe vételi eljárást indít a 16. életév betöltését
megelőzően. A 16. életévüket betöltött gyermekeknél védelembe vételre csak akkor kerül sor, ha attól
eredmény várható.
A családgondozás hatására némi javulás mutatkozik az iskolába járási morál területén, de még
mindig előfordulnak olyan tanulók, akik kötelezettségeiket időnként megszegik. Továbbra is jelen
vannak a deviáns viselkedésű gyermekek, ahol a háttérben gyakran a szülők elhanyagoló nevelése,
agresszivitása, italozó életmódja áll. Különösen nagy a probléma ezeknél a gyerekeknél, mert a szülők
sem következetesek, elvtelenül védik gyermekeiket, így a probléma kezelése komoly akadályokba
ütközik. További gondot jelentenek, a szülők életvezetési problémái, a gyermekekkel való kevés
törődés és a helytelen nevelési attitűdök, kapcsolattartási problémák.

A mélyszegénységben élő családok nem csak a gyerekek vizsgálatra szállításáról, gyógyszeréről,

változatos tápláló étkezéséről nem tudnak gondoskodni. A téli tüzelő beszerzése is rendszerint
megoldhatatlan problémát jelent számukra. Ha az önkormányzat vagy a karitatív szervezetek nem
segítenek a problémán, és nem akarnak megfagyni, nem marad más megoldás, mint a falopás.

A támogató kapcsolati háló szempontjából a korábban intézetben nevelkedettek vannak a

legrosszabb helyzetben. Sokan a szüleiket sem ismerik. A testvéreket inkább, de rendszerint ezek a
kapcsolatok sem nagyon szorosak, mert a testvérek rendszerint más-más településen élnek. Azok a
volt intézeti neveltek vannak jobb helyzetben, akik kaptak életkezdési támogatást, és ebből házat
vettek. Ők jó partinak számítanak, ahogy egyik interjúalanyom mondta, őket „beházasítják”. De ez
esetben is az a lényeg, hogy hová házasítják be, van-e annak a családnak támogató képessége. Az
életkezdési segélyből megszerzett javakat ugyanis egyébként a nyomorúságban hamar felélik.

de a kapcsolatok nagyon törékenyek, gyakori a partnerek változása, ahogy a 3. esettanulmányban

láttuk. Még azokban az esetekben is, amikor a rokonok közel laknak egymáshoz, gyakori a kapcsolat
megromlása. A rokonok sem számíthatnak egymásra, ha egyik félnek sincs mit adnia. Amikor
rákérdeztem, hogy kitől kérhetnek segítséget, ha hirtelen bajba kerülnek, gyakran kaptam azt a
választ, hogy „senkitől. Nekik sincs. Miből adjanak?” A forráshiány még az olyan esetekben is
akadályozhatja a szívességek nyújtását, amikor nem kellene pénz hozzá. Ez gyakori konfliktusforrás. A
szolidáris kapcsolatok hiánya megakadályozza például, hogy a felek ügyeljenek a másik tulajdonára,
szemmel tartsák javait. A közelebbi kapcsolat akadályozhatná az egymás javainak eltulajdonítását,
ezeken a településeken viszont nagyon sok a lopás.

A baptista iskola missziójának tekinti a hátrányos helyzetű gyermekek nevelését és oktatását, így
ebben az iskolában csupa olyan gyermek tanul, akik Miskolc szegénytelepeiről (a számozott utcákból,
a Lyukóvölgyből, a Vasgyári telepről, stb.) jön, és általában cigány. Kívülről talán a baptista iskola
közelíti meg a leginkább a közösségi iskolamodellt, amely nem csak a gyerekeknek, hanem a
szülőknek is szolgáltat. Igen sok programjuk van a szülők számára (családi nap, roma nap a szokásos
karácsonyi, húsvéti, farsang, stb. rendezvények mellett). A baptista iskola viszont nem ott van, ahol a
családok élnek, hanem valamivel távolabb. Így kiválóan egészíti ki az iskola törekvéseit a lyukóvölgyi
közösségi ház, amely a baptista iskola tanítványainak működtet tanodát, és ugyanakkor a szülőket is
igyekszik szolgáltatásaival elérni.
A vizsgált települések iskoláinak zömében nagy probléma a cigány tanulók magas aránya.

Amikor létrejöttek a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok, a jobb eredményeket elérő gyerekeket

elvitték Miskolcra. A jobbakat már 4. osztály után elviszik, majd a jó közepesek is távoznak a 6.
osztály után.” A felső tagozat részben osztott: a 8. osztályosok egy osztályban tanulnak a 6.
osztályosokkal. A felső tagozatosok csaknem mind cigánygyerekek. Az iskola léte ezért bizonytalan.
De a települések nagyon igyekeznek megőrizni az iskoláikat, mert az iskola elveszítése a település
lakosságmegtartó erejét gyengíti. Ha a fiataloknak máshová kell iskolába járatniuk a gyerekeiket,
könnyebben elköltöznek.

Évente 40 gyerek születik a településen, az óvodai létszám nem csökken, az iskolai létszám viszont
igen. Az iskolai pedagógusok szenvednek a gyerekekkel, a magatartási problémák miatt: a gyerekek
és főleg a túlkorosak tiszteletlenek, „beszólnak” a tanároknak, agresszívek, a túlkorosak szexuális
ajánlatokkal zaklatják a társaikat. Egy kislánnyal beszélgettem ottlétemkor, panaszkodott, hogy a
tanárok kiabálnak velük. Ugyanakkor igyekeznek a gyerekeket az iskolában tartani, nem élnek a
magántanulóvá minősítés módszerével. Egy gyereket tettek csak ki magántanulóként súlyos
bűncselekmény miatt (egy társukat bántalmazták súlyosan csoportosan).

Az iskola igen széles profilú, művészetoktatási intézmény is, és integrált oktatást is vállalnak, sajátos
nevelési igényű, tanulásban akadályozott gyerekeket is felvesznek. Alkalmaznak logopédust,
iskolapszichológust. Korábban is volt iskolaotthonos oktatás alsóban, most kötelező a felsősöknek is.
Ezt is biztosítják, és senkit nem küldenek el. Sok szabadidős elfoglaltságot kínálnak a tanulóknak:
sport és művészeti szakköröket. Magántanuló kevés van, korábban több volt, de az utóbbi időkben –
ahogy a gyermekjóléti szolgálat vezetője elmondta – a KLIKK tiltja ezt, „csak egészségügyi okból”
tartja elfogadhatónak. A problémák esetén fegyelmit 33

tartanak, a többszöri fegyelmi esetén kizárják a gyerekeket.

Az egyik hátrányos helyzetű településen nagy iskola van, kb. 340 tanulóval, akik között nagyon sok a
halmozottan hátrányos helyzetű és a túlkoros. A nem cigányokat elvitték a szülők. Az iskolaigazgató
és a gyermekjóléti szolgálat között konfliktus van, mert – ahogy a település szociális munkása mondja
„az iskola szabadulni akar a problémáktól, kizárja, magántanulóvá nyilvánítja a problémás
gyerekeket. A kizárt gyerekek csellengnek, lopnak. Romlik a település híre, a gyerekek meg
esélytelenek. Idén 14 gyereket zártak így ki, 13-14 éveseket, főleg fiúkat! Nem tesznek semmit a
problémák kezelése érdekében. Megtartják a szülői értekezleteket és fogadóórákat, de a szülők
legalább fele egyáltalában nem jár el, legfeljebb akkor megy be az iskolába, ha valami sérelem éri a
gyereket. Az igazgató nem akar konfliktust vállalni a szülőkkel, nem fogadja őket, nem beszél velük.
Bár a gyerekeknek négy óráig iskolában kellene lenniük, egy kiskaput kihasználva – a szülők
nyilatkozhatnak, hogy ők meg tudják oldani a gyerek felügyeletét, és akkor nem kell bent maradniuk
– a problémás gyerekeket hazaküldi, a szülővel aláíratja a papírt, hogy nem kérik a délutáni
foglalkozást.

A verekedés a viták szokott elintézési módja a szegények társadalmában, a méltánytalanságot,

sértést meg kell torolni, mert különben gyengének fog az ember tűnni, és a többiek „rászállnak”
(láttuk a fogyatékos fiú esetét a 3. esettanulmányban). A magántanulóvá válás után Pandóra szinte
azonnal teherbe esett. A szociális munkások elbeszélése szerint ez is tipikus: az iskolából való kiesés
után a lányok nagyon gyorsan teherbe esnek, megszűnnek gyerekek lenni.

Iskola és családok
Ahogy az esettanulmányokból is láttuk, a szülők és az iskola közötti kapcsolat igen változatos. A
legszegényebbek képtelenek még akár a legjobb iskolával is együttműködést kialakítani. A tanárok és
a gyermekjóléti szolgálatok munkatársai ezt időnként elhanyagolásnak minősítik, pedig rendszerint
csak arról van szó, hogy a szülők alulképzettek, nem tudnak segíteni a gyerekeiknek, és nem tudnak
mit kezdeni az iskolai problémákkal. Van olyan szülő, aki rendszeresen bejár az iskolába, részt vesz a
rendezvényeken, és van, aki csak probléma esetén keresi meg az osztályfőnököt. A családok
többségében van kisgyerek, így nem is érnek rá a szülők az iskolába bejárni. A legutóbbi rendelet
alapján a gyerekeknek délután 4 óráig bent kell lenniük az iskolában. Ezt főleg a kamaszok
nehezményezik, de a tanárok egy része sem szeretné még délután is az iskolában látni a túlkoros,
magatartásproblémás gyerekeket.
Mint fentebb láttuk, az iskolák egy része úgy működik együtt a gyermekjóléti szolgálattal, hogy jelzi a
problémát, de nem gondolják, hogy ezen kívül bármi teendőjük is lenne. A osztályfőnökök gyakran
nem tudják, milyen körülmények közül jön a gyerek. Az iskolák többsége komolyan veszi, hogy nem
kell az osztályfőnököknek meglátogatni az osztályuk tanulóinak családját. Ez azért súlyos gond, mert
nem tudják, mit várhatnak el a gyerekektől. Nyilvánvaló, hogy ahol egy szobában nyolc-tíz fő él, ott
nem lehet elvárni, hogy a gyerek otthon bármilyen feladatot teljesítsen. Az is biztos, hogy a gyerek
fáradtan megy iskolába, mert ilyen körülmények között pihenni sem lehet megfelelően. A
felszerelése sem lesz megfelelő, mert nem tudja megvédeni a kisebbek érdeklődésétől.

Az iskola nem becsüli azokat a készségeket, amelyeket esetleg a családok átadnak a gyerekeiknek. A
családok nagy részében bevonják a gyerekeket az otthoni teendőkbe, sőt találtam arra is példát, hogy
a nagyobb fiúkat elviszik a szülők magukkal napszámba. Ez a nevelés csak arra az életformára készít
fel, amelyben a gyerekek ma is élnek, és ami nem nyitott egy másfajta jövő felé. A szülők nagy része
pontosan tudja a tanulás értékét, de ehhez nem tudja a gyermekét hozzásegíteni. A másik oldalon az
iskolai tudás jórészt használhatatlan a gyerekek mindennapi életében, vagy legalábbis nem világos,
hogy miképp függ össze a mindennapi életükkel. A cigány fiatalokat akkor sem veszik fel a
munkaadók, ha szakképzettséget szereztek, a közmunkához vagy napszámos munkához viszont nem
kell szakértelem. A továbbtanulás támogatását a családok részéről a családi ellátások további
folyósítása motiválja, ha motiválja. Ugyanis a fiatalok szeretnének önállóak lenni, pénzt keresni, és
azt önállóan elkölteni. Így nagyon gyorsan igyekeznek feladni a gyermekstátuszt. Ennek pedig
legegyszerűbb módja az élettársi kapcsolatra lépés és a gyermekvállalás.

A leghátrányosabb helyzetű települések jellemzője a leépülés, elöregedés, csak a cigánycsaládokban

születnek gyerekek, ezért az iskolákba is nagy hányadban cigánygyerekek járnak. Az elöregedő
településeken rendszerint elindul a gettósodás folyamata. Az elhagyott házakba költöznek be a
cigánycsaládok. Az iskolás gyerekeket az ingázó szülők magukkal viszik a munkahelyük közelében lévő
óvodába, iskolába, majd elköltöznek. A vizsgált települések többségében máig is van szegregátum,
cigánytelep.
A hátrányos helyzetű családok között vannak olyanok, amelyek segítséggel képesek a kielégítő
egyensúlyi helyzet elérésére. A mélyszegénységben élő családok viszont rendszerint sokproblémás
családok:
 A lakhatási körülmények – a bőcsi Dankó Pista utca kivételével – lesújtóak a faluvégi telepeken. A
házak többsége szociálpolitikai kedvezménnyel épült, az építők a lehető legtöbb hasznot akarták
zsebre tenni, kizárólag a gyerekek után járó kedvezmény összegének töredékéből építették őket. Így
e házaknak jóformán nincsen alapja, nincsenek megfelelő nyílászárók, eresz híján az eső alámossa
őket. Legtöbbjük 10-15 éve épült, de már alig több romhalmaznál, emberi lakásra alkalmatlan és
veszélyes.
 A mélyszegénységben élő családok jövedelme alacsony, stabil összetevői a családi ellátások, az egy
főre jutó jövedelem még a közmunka végzés esetében is alig haladja meg a 30000 forintot.
 A lakások zsúfoltak, gyakran több generáció és több háztartás él együtt. A berendezés hiányos,
rossz állapotú, kultúraközvetítő tárgyak alig vannak (legtöbbször csak öreg televízió van, könyvek
elvétve sem találhatók).
 A családokban rendszerint 5-6 gyermek él. A szülők alacsony iskolai végzettségűek, és gyakran
nagyon fiatalon vállalnak gyermeket, nem ritka a 16 év alatti terhes.
 A cigánycsaládok a hátrányos helyzetű településeken rendszerint bevándorlók, ami azt jelenti, hogy
nincsenek kapcsolataik az adott településen. Társas támogató rendszerük a szűk családra
korlátozódik. A családok között gyakori a konfliktus, a szegénység miatt a nyomortelepeken gyakoriak
a lopások. A nyomorgó családokban alig akad olyan mintaként szolgáló személy, aki kiemelkedett a
szegénységből, és így integrálódott a többségi társadalomba.
 A legszegényebb családok számára a szociális szolgáltatások is inkább veszélyt jelentenek, mintsem
forrást, ugyanis a nagyon sok hiánnyal szemben a szociális munkások is eszköztelenek, a családok
pedig források híján képtelenek az elvárásokat teljesíteni.

A vizsgált települések iskoláinak jó része is szegregált, közkeletű megnevezéssel „cigányiskola”. Az

iskolákkal azok a családok sem elégedettek, akik képesek a kielégítő egyensúlyi helyzetet
megteremteni. Az iskolák küszködnek a sokproblémás családok sokproblémás gyerekeivel. Az
iskolában ugyanis megjelennek mindazok a gondok, amelyekkel a gyerekek otthon találkoznak.
 A mélyszegény családok gyermekei alultápláltak (ahogy a felnőttek is), gyakrabban betegek, ami
oka a hiányzások, lemaradások egy részének.
 Az alultápláltság, az ingerszegény környezet és az elhanyagoló nevelés (személyre szóló figyelmet
biztosítani az egyes gyerekeknek ilyen nagy családokban valójában lehetetlen) miatt a szegénységben
nevelkedő gyerekek gyakran a fejlődésben visszamaradottak mind fizikailag, mind értelmileg.
Gyakran küszködnek tanulási nehézségekkel.
 A szegénység súlyos stresszt jelent, ami magával hozza az agressziót a családokon belül. De az olyan
stresszoldó módszerek is gyakoriak, mint az alkohol és drog (annak is a legkárosabb formái, mint a
hígító). A túlkoros gyerekekkel vagy szakiskolásokkal a drog is megjelenik az iskola környékén.
 A munkátlanság viszonyai között a mindennapi életnek nincs struktúrája, így a gyerekek nehezen
tartják be az iskolai fegyelmet.
 A családok közötti konfliktusok beszűrődnek az iskolákba is, így gyakoriak a verekedések. Nehéz
megakadályozni a bandákhoz nem tartozók áldozattá válását. A bántalmazott gyerekek pszichésen is
sérültek.
 A zsúfolt lakásokban nem lehet tanulni, pihenni sem, és a gyerekek felszerelése sincs biztonságban.
 A szegények házaiban nincs víz, azt gyakran 100-150 méterről kell hozni. Így a gyerekek higiéniás
állapota is lesújtó.

Az iskolák válasza ezekre a kihívásokra gyakran a hárítás: vagy saját kompetenciakörükön kívülinek
minősítik a problémát, és igyekeznek azt áthárítani a gyermekjóléti szolgálatra; vagy úgy igyekeznek
szabadulni a problémás, túlkoros gyerekektől, hogy magántanulóvá minősítik, esetleg rákényszerítik
a szülőket, hogy másik iskolába vigye.
Valójában kérdés, hogy pusztán módszertani fejlesztéssel sikerülhet-e a hátrányos helyzetű iskolák
nevelési/oktatási gyakorlatát fejleszteni.