Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar

Alkalmazott Pedagógiai Intézet Óvodapedagógus-képző

Tanszék

Kurzus Neve: Pedagógiai és kommunikációs készségfejlesztés

Oktató neve: Soós Katalin

Hallgatók neve: Farkas Viktória (WOA9I3)

Mónus Henrietta (URXBGZ)

Vörös Dorina (GU9ZGA)

Tagozat, évfolyam: Nappali tagozat, I. évfolyam, 2. félév

Választott téma: A pedagógiai kommunikáció sajátosságai, a pedagógiai kommunikáció

dialógus természete

1
 Jól szólni dísz, derék dolog,

de a dísztelen csak dadog.

Ámbár dadogni dísztelen,

olykor dicsőbb, mint díszesen.

Weöres Sándor

A beszédről:

A beszéd a legtökéletesebb kifejező mozgás (kifejező mozgások még a gesztus és a

mimika). A beszéddel kapcsolatban általában csak a hallhatóság tényére gondolunk, s
nem figyelünk arra, hogy a hangokat beszédszervi mozgásokkal hozzuk létre.
Beszédszervi mozgásaink automatikusan zajlanak le, azt mondjuk, hogy a beszéd
automatizmus (mint például a járás, egy idő után az evezés, a biciklizés, autóvezetés),
éppen ezért beszédhibáinkról leszokni elkeserítően nehéz, hiszen új automatizmust kell
kiépítenünk (ez nemegyszer egy áthelyezett villanykapcsolóval is csak hetek múltán
sikerül - pedig az csak egy mozdulat, míg egy sz, c vagy r átállítása tizedmilliméteres,
hangkapcsolatonként változó helyzetű mozdulatocska-komplexus átvezérlését igényli, s
a régit, közel két évtized alatt, alig kiirthatóan rögzítették az idegpályák).

A beszédet nem örököljük, hanem a szüleinktől, illetve gyermekkori környezetünktől

tanuljuk. Úgy beszélünk, ahogyan velünk beszéltek az első négy-öt évben. Ha a
környezetünk beszédhibás volt, mi is azzá lettünk, ha a környezetünk tájszólásban
beszélt, a mi kiejtésünkön is érződik az íz.

Beszédszerveinket viszont örököltük. A rossz hangadottság, a torz fognövés, sőt még a

nyelvmozgás ügyetlensége is öröklődik, a fogékony hallással, a labilis beszéd- tempóval
együtt.

Veleszületett adottságainkat azonban fejleszthetjük, s a színésznövendékek egy-két éves

tanulás után hamarosan szebben beszélnek a szüléiknél, hangadásuk megerősödik,
kiejtésük kitisztul, tempójuk szabályosabb lesz, levetkőzik az otthoni hangsúlyhibákat.

A beszéd többcsatornás kifejezőrendszer. A szavak általános tartalma gyakran

megváltozik a hanglejtéstől, a hangszíntől, a hangsúlytól; a beszédtempó, a hangerő, az
artikuláció lágy vagy erőteljes volta a beszélő lelkiállapotáról árulkodik. A pontos
szabályok szerint létrejött beszéd üres, szpíker szerű; a szabályokat nem tisztelő henye

2
beszéd olykor magyartalan, olykor érthetetlen vagy téves. Nehéz tehát azt a középutat
megtalálni, ami nem szürkíti ugyan a kifejezést, de tökéletesen érthető, úgy tartja be a
szabályokat, hogy az szinte észrevehetetlen, s az apró szabálytalanságok nem gátolják,
hanem szolgálják a kifejezést. (Egy röviden ejtett ugy!" mást fejez ki, mint egy, úgy", és
mást az, hogy „eegen", mint az, hogy „igen" - de aki mindig röviden ejti az „úgy szót,
és rendszeresen eegen"-t mond, az nem tud élni a szabálytalanság kifejezést gazdagító
eszközével.) Csak az lehet szabálytalan, aki szabályos: ismernünk kell a szabályokat.

A beszéd szabályaival a fonetika foglalkozik (Fónagy Iván, Laziczius Gyula, Vértes O.

András, Bárczi Géza, Deme László, Subosits István, Molnár József a legfontosabb
szerzők). A szabályokra a szakkönyvek felhívják a figyelmet, de a beszédet elméleti
munkák alapján megtanulni lehetetlenség, mivel a beszédgyakorlat, és csak gyakorlattal
lehet a beszéden változtatni, javítani.

A beszéd a személyiség legfontosabb megnyilatkozása, és bár olykor egy tehetséges

tekintetből vagy fintorból többet értünk meg, mint hosszú-hosszú mondatokból, mégis
beszédmegnyilatkozásunk fejlesztésén nem munkálkodhatunk eleget, hogy
élményeinkről élményeket kelthessünk, hogy lényünk visszhangot verhessen a
másikban.

Mindaz, ami a szavak tartalmán túli kifejezés területére tartozik (hang, tempó, a
beszédet kísérő mimika, gesztus, a lény beszéddel párhuzamos megnyilatkozásai), a
metakommunikáció témakörébe vág, és gyakran lényegesebb, mint a pallérozott
szövegejtés. Aki beszélni tanul, nagyon vigyázzon, hogy miközben fejleszti a
szövegmondását, ne károsítsa a metakommunikációját, azaz engedje az ösztönös
megnyilatkozásokat is érvényesülni, s ne hagyja, hogy a tudatos munka megölje az
ihletet. Ezért szenteljünk sok időt beszédkészségünk fejlesztésére, az oly fontos és
később gyümölcsözően beépülő mechanikus gyakorolgatásra, de amikor művészetünket
gyakoroljuk, már nem szabad a formai elemekre fordítanunk a figyelem legerősebb
sugarát, mert a tartalmi elemek sínylik meg.

Beszédünk egész életünkön keresztül változik, alakul. A kezdeti fegyelmezetlenségek a

tudat felügyelete alatt lassan-lassan irányított, taktikus beszédmegnyilatkozásokká
szelídülnek. Megtanuljuk uralni a tempót, a hangot, és még a kiejtés lefolyását is.

3
Kommunikációs nevelés az óvodában:

Az anyanyelvi és kommunikációs szemlélet áthatja nevelésünk minden aspektusát, ami

megmutatkozik sokoldalú megközelítésében és gazdag pedagógiai, módszertani
kidolgozásában. Speciális lehetőségeket is kínálunk a gyermekek kommunikációs
fejlesztésére, különleges helyszínek, mint a mese-zene szoba, segítik a szociális
kapcsolatok kibővítését. Drámapedagógiai elemekkel gazdagított kommunikációs
játékok fejlesztik a gyermekek önkifejezését és kreativitását. A kommunikációs és
anyanyelvi játékok segítik a gyermekeket a problémamegoldásban, miközben a közös
játék és jó hangulat oldja a kommunikációs nehézségeket.

A legfontosabb a gyermeket körülvevő kommunikációs környezet, ahol minden óvónő,

dajka és gondnok részt vesz az anyanyelvi kommunikációs nevelésben. Az óvodai
minta, melyet a gyermekek követnek, az érzelmi biztonság megteremtése, a
modellértékű beszéd és az értő figyelem révén alakul ki. A kommunikációban
hangsúlyozzuk az óvónői attitűd fontosságát, mely a gyermek elfogadását jelzi.
Tudatosan kerüljük a tiltásokat és inkább hangsúlyozzuk a pozitívumokat, így segítve a
gyermekeket a különböző élethelyzetekben.

A szülőkkel való együttműködés kiemelt fontosságú, hiszen a család a gyermek

elsődleges szocializációs színtere. Törekszünk a szülők szemléletformálására, melyet
tájékoztatókon és közös programokon keresztül valósítunk meg. Nyitott óvodaként
szülőkkel való együttműködéseink hatékonyak a szemléletformálásban, és a gyakorlati
minta a legmeggyőzőbb eszköz a szülőknek gyermekük nevelésében.

Kommunikációs nevelésünk minden óvodai területet átfog, mivel valamennyi

tevékenységünkben jelen van a kommunikáció. Célunk a kreatív interakciós képesség
kialakítása, mely magában foglal minden kommunikációs helyzetet. Az óvodai élet
során a gyermek sokféle kommunikációs helyzetben vesz részt, melyek hatással vannak
beszédkedvére, beszédképességére, szókincsére és szövegszerkesztési tapasztalataira.
Az óvodai érintkezés normáit követve tanulja meg az udvariassági formákat, és a
különböző helyzetekben alkalmazott kommunikációs stratégiákat.

Az óvónő feladata, hogy támogassa a gyermek érzelmi biztonságát a verbális és nem

verbális kommunikációs eszközökön keresztül. A kommunikációs stratégiák
alkalmazása során az óvónő modellként szolgál a helyes helyzetmegoldásokban és az
érintkezési normákban. A gyermek kommunikációs képességét a beszédkedv,

4
beszédképesség, szókincs és szövegszerkesztési tapasztalatok, valamint a normaismeret
határozza meg.

A pedagógusoknak szemléletváltásra volt szükségük a folyamat során, amely magában

foglalta a helyes kommunikációs technikák tudatos gyakorlását, a képzést, az önképzést
és az önkontroll elsajátítását. Bár a szemléletváltás már régen megtörtént a
nevelőtestületünkben, továbbra is fontos az munkánk rendszeres elemzése, a folyamatos
képzés és az önfejlesztés.

A pedagógiai célzatosság:

 A pedagógus a kommunikációs szervező szerepében tevékenységeit pedagógiai

céloknak rendeli alá.
 A tevékenységek mértéke függ a szabályozottságok fokától, a pedagógus
szerepfelfogásától, kommunikációs helyzettől, valamint a színterétől.
 A szabályozottság lehet országosan egységes vagy helyi.
 Normáit elvárások, hagyományok, szokások határozzák meg.

Intézményesültség:

 Helyszínei a különböző intézmények.

 Az intézményi szabályokból adódóan meghatározott a kommunikáció elvárt
módja, formája illetve stílusa.
 Ezek lehetnek kötelező-, elfogadott-, vagy tilalmazott szabályozások.

Tervezettség:

 A pedagógusnak előre meg kell terveznie a kommunikációt.

 Meg kell terveznie az előadás módját, az anyag magyarázatát, vázlatait, valamint
a szükséges taneszközöket és az azokkal való közléseit, indító és ellenőrző
kérdéseit.
 Kulcskérdése az idővel való gazdálkodás.

Interperszonalitás:

 Az Interkommunikáció a pedagógus-tanuló, tanuló-tanuló, illetve tanulás tárgya-

tanuló közötti kapcsolatot foglalja magában.

5
  Az írott-íratlan egyezmények alapján jönnek létre a kapcsolat különböző típusai.
 A kommunikációs szimmetria Thomas Gordon látásmódja szerint kiemelten
fontos a kölcsönös nyitottság, átláthatóság, értékelés tudatában, a felek
egyéniségének és kreativitásának tiszteletben tartásával.

A pedagógiai viszony, mint kommunikációs viszony:

 A pedagógiai viszony szervezett hatásokat és pedagógiai problémákat foglal

magában.
 A pedagógiai kommunikáció személyiségfejlődésért és szervezett hatásokért
felelős.
 Megtervezett, tervszerűsített, irányított, szabályozott nevelési tevékenység
valósul meg.

Óvodapedagógusi kommunikáció:

 Az óvodapedagógusnak óvodáskorú gyermekek szintjéhez megfelelő

kommunikációt kell alkalmaznia.
 Az anyanyelvi nevelés feladata minden óvodai tevékenység során érvényesül.

Óvodai beszédfejlesztés:

 Hangszín-tükörjáték, mondattükör, nonverbális kommunikáció megértetése,

hangmagassággal, hangszínnel való játék, nyelvtörők és mondókák segítik a
gyermekek beszédfejlődését.

Nyelvtörők, mondókák:

 Répa, retek, mogyoró. Korán reggel ritkán rikkant a rigó.

 Két kis mókás mókus-munkás makkos-mákos rétest majszol.
 Dirmeg-dörmög a medve, nincsen neki jókedve. Alhatnék, mert hideg van, jó
lesz benn a barlangban.
 Egy, kettő, három négy te kis leány hová mégy? Nem megyek én messzire csak
a világ végére.

A gyermek beszédfejlődésére nagy hatással van a nyelvi környezete is. Herman Alice
szerint az anyák otthona "odúvá válik, ahol el kell bújni, s nem lesz belőle fészek,
melyből ki lehet repülni."
6
Az ilyen odúban élő gyermek fejét lehajtva, görbén tartja magát, halkan és lassan
beszél. Ez a helyzet autokratikus nevelést idéz elő, amely megbénítja az emotiv,
kognitív és fatikus beszédfunkciókat. A gyermek nem meri kifejezni érzelmeit
semmilyen módon. A gyermek nem kérdez, nem mer felszólítani, rengeteg kudarc éri,
amely tovább gátolja beszédfejlődését.

A referenciális nyelvi funkciók nem fejlődnek ki, pedig nagyon fontos lenne a későbbi
iskolás életben.

A gyermek sokszor "elfelejt" köszönni, amiért az anya elmarasztalja. "Ilyen nagy gyerek
és még köszönni sem tud." A beszédgátlás ennek következtében tovább erősödik. Ilyen
esetekben nagy szükség lenne a családgondozásra.

"A beszéd a szocializációs fejlődésben fontos szerepet tölt be, általa alakul ki a társaihoz
és a felnőttekhez való viszony. A metakommunikáció segíti az óvónőt az erősen
motivált beszédhelyzetek létrehozásában, a gyermek és az óvónő a gyermek egyéni
kapcsolatában. Ehhez azonban előzetesen szükség van adottságainak megismerésére.
Ismerni kell a lemaradás okait, jelen esetben a társadalmi környezet hiányából, az anya
befelé fordulásából pszichológiai következtetéseket kell levonnunk. Többek között,
hogy nem volt modell a gyermek előtt, pedig a beszédet elsődlegesen utánzás útján
sajátítja el."