Óbudai Egyetem

Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar

Trefort Ágoston Mérnökpedagógiai Központ

Házi dolgozat

Speciális nevelési területek tantárgyhoz

Esetleírás

Lőz Erika

gyakorlatvezető mentortanár pedagógus

Budapest. 2020.
A tanuló neve: Z. V.
A tanuló életkora: 17 év, 12. osztályos szakgimnáziumi tanuló

A tanulóval való első találkozás: Intézményünkben az a szokás, hogy június második felében
lehetőség szerint a leendő osztályfőnök legyen jelen, és végezze el az osztályába kerülő
tanulók beiratkozásával kapcsolatos adminisztrációs feladatokat. Ekkor nyílik először
lehetőség arra, hogy személyesen beszélgessünk el a szülővel, a gondviselővel és nem utolsó
sorban a gyerekekkel. Ekkor találkoztam először a tanulóval. Édesanyjával érkezett,
megjelenése rendezett, szép barna szemei nyíltságról tanúskodtak. Azt már akkor lehetett
látni, hogy talpraesett, extrovertált személyiség, ami igen nagy kontrasztot mutatott a
kifejezetten csendes anyukája viselkedésével, aki kerülte a tekintetemet, zavartan válaszolt
egyszerű kérdéseimre. Ezt akkor még csak pillanatnyi zavarának tulajdonítottam.

Ahogy elkezdődött a tanév hamar kirajzolódott, hogy Z. vezető személyiség lesz az

osztályban. Könnyen teremt kapcsolatot az osztálytársaival, akik elfogadják, amit mond, és
követik tanácsait. Külön kis csapat verbuválódott körülötte. Mivel kifejezetten jó képességű
tanulóról van szó, így örültem, hogy egy értelmes, okos vezető személyisége lesz az
osztálynak. Nagy volt az igazságérzete, gyakran kiállt barátai mellett, még akkor is, ha
másokat megbántott vele. Azonban szép lassan kibontakozott, hogy ha valaki nem ért egyet
Z-vel, akkor bizony kikezdi őt a barátaival, és ellehetetlenül a helyzete az osztályban. Nem
tűrte az igazságtalanságot, hamar szóvá tette keresetlen szavak kíséretében. Heti szintű rutinná
váltak a békítési beszélgetések, amelyeket egyfajta mediátorként igyekeztem levezényelni.

Egy nap aztán Z. friss sebekkel jelent meg az öklén, mintha megütött volna valakit. Mikor
észre vettem sérülését, félrehívtam, és kérdőre vontam, mi történt. Először nagyon nehezen
kezdett beszélni róla, de mikor felajánlottam, hogy van egy lyukas órám, és üljünk be a
„sárgába” (ez egy pici társalgó helyiség az épületben), azonnal elfogadta. Beszélgetésünk
során kiderült, hogy komoly családi problémák állnak a háttérben. Az eddig istenített édesapja
megkérdőjelezte édesanyját, hogy Z. nem is az ő lánya. Ebből akkora nagy veszekedés lett,
hogy Z. belevágott ököllel a falba. Az eddig hangadó személyisége napokra megváltozott, és
csendesebb lett. Z-vel megbeszélve felhívtam az édesanyját, aki tartva az apa mérgétől később
hívott vissza. Kiderült, hogy az otthoni légkör nagyon nyomasztó. Az anyuka megnyugtatott,
hogy megoldják a problémát, és ez később Z. iskolai viselkedésén is érezhető volt. Az apa
külföldre ment dolgozni, így az állandó otthoni konfliktusok megoldódni látszottak.
Z. viszont igazi bajkeverővé nőtte ki magát. Mivel az osztály egyik legjobb tanulója volt,
gyors észjárású, könnyen irányította és manipulálta társait. Sokszor játszotta ki őket egymás
ellen. Állandóvá váltak a konfliktusok az osztályban, és mindegyikben valahogy érintett volt.

A 10. évfolyam végén bekerült Z. a VEKOP-8.6.3-16-2017-00005 „A szakképzési

intézményrendszer átfogó fejlesztése” azonosító számú projekt egyik csoportjába, aminek én
voltam a csoportvezetője. Így módomban állt nagyobb figyelmet fordítani rá. Elutaztam
vidékre, meglátogattam a családot. A látogatás legfontosabb tanulsága az lett, hogy világosan
kiderült számomra, hogy segítséggel, több segítséggel és figyelemmel Z.
személyiségfejlődésében és – nem mellesleg – tanulmányi eredményében is pozitív
változásokat tudnék elérni.

Elkészítettem az egyéni cselekvési tervet, amiben nagy hangsúlyt fektettem Z. indulatának

kezelésére, valamint a helyes konfliktus megoldási technikák gyakorlására. Z-nek
fejlesztettük azt a képességét, hogy személyes igényei között elfogadható
kompromisszumokat kössön. Rengeteg külső programba vontam be, többek között színház- és
múzeumlátogatásokra, kiállításokra, pályaorientációs előadásokra hívtam el. Mindezek
mellett nagy gondot fordítottam a tehetséggondozására is. Különböző tanulást segítő
foglalkozásokat szerveztem neki, amiben kollégáim nagy segítségemre voltak.

REFLEXIÓ
A foglalkozások előtt kitűzött céljaimat messze sikerült túlszárnyalni. A 2018. év végi, 3,09-
es induló átlagához képest a 2018/19-es tanév végére 3,67-es átlagot sikerült elérnünk, ami
0,6 javulást jelent.

Az osztályközösségben is érezhető volt a változás. Elcsendesedtek a viharok, ritkultak a

konfliktusok, illetve a konfliktuskezelésben is javulás mutatkozott. Az osztály is pozitívan állt
a változásokhoz, és adott még egy esélyt Z-nek. Bár még nehezen találja az új helyét, de
legalább arról az elképzeléséről sikerült lebeszélnem, hogy elmeneküljön egy másik iskolába
a kialakult helyzet elől. Nem menekült el, helyette inkább úgy döntött, hogy szembenéz
viselkedése következményeivel, és ezzel a közösség elismerését is kivívta.
Következtetések:
- A viselkedésbeli deviancia mögött átlagon felüli képességek is meghúzódhatnak,
amelynek kezelésére csak szakmailag-módszertanilag jól felkészült, türelmes, minden
diákjára odafigyelő pedagógus képes. A reális, igazságos, következetes értékelést a
„fejlett igazságérzetű” diákok is elfogadják.

- Érdemes időt szánni alapos cselekvési terv kidolgozására, mert ezzel hatékonyan
tudunk sikereket elérni a diákok személyiségfejlődésében.

- A gyerek körül kialakul egy negatív háló, amely fogva tartja és elmélyíti a problémáit.
Kizárólag az egyénre összpontosítva lehetséges a jó eredmény megvalósítása.

- Az „alacsony ingerküszöböt” sem lépi át a gyerek, ha nem provokálják, és a

pedagógus tudásával és az általa adott viselkedésmintával vívja ki tekintélyét, amihez
remek lehetőséget teremtenek a külső programok. Ezek a módszerek sokkal
hatékonyabbak, mint a formális, foglalkozásából adódó eszközök, amivel csak
megpróbálhatjuk kikényszeríteni a változást.