Babes-Bolyai Tudományegyetem

Pszichológia és Neveléstudományok Kar

Gyógypedagógia Szak

A hallássérültek hallási figyelem fejlesztése

Kolozsvár Berze Judit

2006 IV.év
 „Hangnak nevezünk minden mechanikus-rugalmas hullámokban terjedő
rezgést, mely hallásérzethez vezet.”(Lindner)

Mi is a hallássérülés fogalma A hallássérülés elnevezés gyűjtőfogalom, a

halláskárosodások minden fokát és típusát ide soroljuk. A hallássérülés, mint fogalom két
részre, a nagyotthallásra és a siketségre, illetve a kettő között húzódó átmeneti sávra, a
hallásmaradványos állapotra oszlik.
A hallássérültek esetében is, mint minden kisgyerek esetében nagyon fontos a korai
fejlesztés.
Korai fejlesztésről akkor beszélünk, ha ez még az első életév betöltése elött veszi
kezdetét. Ebben az esetben a hallássérülés diagnózisa a megközelítés becslés szintjén már
csecsemőkorban megtörténik. Azért beszélünk inkább becslésről, mert a gyermekek
második (sokszor harmadik) éve előtt a hallásküszöb helyett inkább a reakciós küszöb
megállapításáról lehet szó. Éppen ezen bizonytalansági tényzők miatt tulajdonképpen
megengedhetetlen ebben a korban, vagyis a második év előtt a „siket” szó használata. A
fejlesztés várható kimenetele ebben az időszakban ugyancsak megjósolhatatlan.
A korai fejlesztés mellett szóló döntő érv az első életévekben még optimálisan
fennálló agyi plaszticitás, a hallópályák részben külső ingerek hatására bekövetkező
érése. Szenzitív fázisnak nevezzük azt az időszakot, amelynek időtartalma alatt
tartósabban, kevesebb energia-befektetéssel fejlődnek ki a fiatal egyednél meghatározott
képességek.
(Bevezetés a hallásfogyatékosok pedagógiájába,1997)
A korai fejlesztés fő célja a természetes kommunikációs helyzetek megragadása
szülő és gyermek között, a játék és a mindennapos életrend szituációinak sajátos
felhasználása a beszéd és a hallás fejlesztésére. A harmadik életév körül mindezt
kiegészíthetik meghatározott hosszabb-rövidebb célzott foglalkozások, amelyek a
beszédmegértést, a hallási diszkriminációt, a hallási emlékeztet, a figyelmet, a hangadást
és a hangképzést fejlesztik játékosan. A fejlesztésnek túl kell mutatnia a hallás- és beszéd
fejlesztésén, ki kell terjednie a gyermek teljes személyiségére.

2
 A hallásnevelés legfőbb célja tehát a hallás integrációja, az úgynevezett siket vagy
inkább nagyotthallónak nevezhető gyermek személyiségébe. Ha a hallást integrálni
akarjuk a személyiségbe, a csecsemőnek ébrenléte teljes időtartama alatt hallókészüléket,
sőt még inkább két hallókészüléket kell viselnie. Ezután olyan ingereket kell számára
bíztosítanunk, hogy életkorától és hallásveszteségétől függetlenül kifejlődjék az
akusztikus figyelés. Amint már említettem az előbbiekben, valójában a gyermek hallási
koráról kell beszélnünk, amelyet végleges hallókészülékének megkapásától számítunk.
Azaz, ha a gyermek valódi kora két év, akkor, amikor hallókészülékkel látják el, a
halláskora mindössze egy nap.
Watson irja, h léteznek a nyelv és beszéd fejlődése szempontjából optimális
érettségi szintek, amelyeken a halló gyermekek fejlödésük során áthaladnak. Minél
közelebb esik a normálishoz az a kor, amikor a hallássérült gyermeket képessé tesszük
ezen szintek elérése, annál valószínűbb, hogy nyelvi adottságai majd jól fejlődnek.
Ahhoz, hogy fejleszteni tudjuk a hallást tudnunk kell az akusztikus figyelés
funkciójának fejlődését ép hallásúaknál: 5 diszakot lehet elkülöníteni:
1. Prenatális időszak: azt feltételezik, hogy a hangok felfogása rezgésekként, vagy
csontvezetés útján már a méhben elkezdődik. Különösen igaz ez az anya
szívhangjára. Ennél a szakasznál meg kell jegyeznünk, hogy a veleszületett súlyos
hallássérültek nehezen tudnak csak két szótagot gagyogni, és általában ritmus
nélkül: ababababababa
2. Az első három hónap: kialakul a hallás tudatosulása és a figyelem: az első három
hónapban egyre növekszik a hangokra adott reakciók száma. Az újszülött érzékeli
a hangokat, jellegzetesen úgy megriad az erős hangoktól, hogy az a Moro reflexet
váltja ki nála. Mivel a halló újszülöttnek van hallása, és állandóan hangok
ingerlik, változó figyelmi szinteken kezd el felfigyelni.
Az első három hónap során egyre gyakrabban figyelhetjük meg ezeket a
reakciókat a hallkabb hangokra. Ezek alapvetően reflexes reakciók a
hangingerekre, de az ép kisbaba fokozatosan megtanul felfigyelni, azaz hallgatni.
3. A második három hónap: az auditiv diszkrimináció és visszacsatolás kifejlődése:
-ez arra utal, hogy a korai hónapok sokrétű hallási élménzei egy új auditív
készség, a diszkrimináció kifejlődéséhez vezetnek, amely eleinte a hang

3
 jelenlétének vagy hiányának tudatosulását jelenti. Tehát hat hónapos korára az
újszülött kezd „emberré válni”-a hangok és az arckifejezések szélesebb skálájával
rendelkezik már, mozgási kontrollja fejlettebb, nagyobb mértékben kapcsolódik
saját világához.
4. A hatodiktól a kilencedik hónapig: a lokalizáció és a gagyogás fejlődése: Luria a
lokalizációt, mint „orientációs reflexet” ír le, és szerinte autonóm jegyek egész
csoportja társul hozzá. A lokalizáció képessége fokozatosan fejlődik ki, és szoros
kapcsolatban áll az érési folyamattal és az érési lehetőségekkel.
5. Az első év utolsó három hónapja: az auditív információk feldolgozásának
kifejlődése: a csecsemő a szimbólikus szint felé halad, ahol elkezdődik a szavak
passzív megértése. Ez azonban csak az állandó ismételgetések eredményeképpen
jön létre. Azonban, amint megérti a gyermek, hogy a hallott hangsor egy bizonyos
általa érzékelt tapasztalatot reprezentál, vagy ahhoz társul, felgyorsul a tanulás
üteme.

Az ép hallású csecsemő első születésnapjára már kezdi alkalmazni minden képességét, a

környezetre adott reakciói és a nyelv feldolgozása során. Tehát, amint láttuk, az ép
hallású gyermeknek is egy évnyi tapasztalásra van szüksége ahhoz, hogy kommunikálni
kezdjen a világgal. Ezt az első évet Wetnall „Hallásra való felkészülés évé”-nek nevezte.
Nyílvánvaló, hogy az a gyermek, aki súlyos hallássérüléssel születik, vagy hallása
nagyon fiatal korában sérül, az ennek az első „füleléssel” töltött évnek a nagy részét
egyáltalán nem tudja kihasználni.
A hallásnevelés egyik elsődleges premisszája az, hogy a hallássérült gyermeknek
ugyanolyan hallási tapasztalati alapra van szükségük, mint az ép hallású gyermeknek,
függetlenül attól, hogy milyen életkorban kezdik el a terápiás programot.
Ennek érdekében a hallássérült gyermek esetében haladéktalanul meg kell
kezdeni az auditív készségek kifejlesztését és finomítását a hallókészülékkel való ellátást
követően. Fel kell világosítani a szülőket a hallókészülék használatára, tudomásukra kell
adni, hogy a hallókészülék akkor adja vissza a leghűbben a hangot, ha ennek forrása a
mikrofontól 10-30 centiméterre van, tehát az első hangingereket ilyen távolságról kell
adnunk a gyermeknek, és a hallókészüléket a gyermek ébrenléte alatt mindig kell viselje.

4
 A hallási érzékelés korai fejlődése a következő tapasztalatok útján megy végbe:
 A halk és hangos hangok tudatosulása
 A közeli, különböző hangokra való reagálás és odafigyelés megtanulása
 A különböző távolságokból és irányokból érkező hangokra való
odafigyelés megtanulása
 A fenti hangok lokalizálásának megtanulása
 E hangok felismerése
 A rájuk adott helyes reakciók
 Utánzásuk vagy használatuk
Ezen tapasztalatok megszerzése során a hallási figyelem hatósugarának fokozatosan
növekednie kell. Kezdetben a gyermek közel van a hangforráshoz, majd távolabb és
távolabb visszük tőle, esetleg a hangforrást vihetjük távolabb a gyerektől.
A tapasztalatok alaptípusai, melyeket hallás útján lehet megszerezni a következők:
vokális játék, zene, zajkeltő játékok, más környezeti zajok, a beszédet megelőző
funkciók, a beszéd és a nyelv.
A játék a gyermek emberformáló létállapota, melynek során megismeri az őt
körülvevő fizikai és társadalmi valóságot, és amelyben egyidejüleg kifejeződnek és
megvalósulnak az életkorára jellemző szükségletek.
(Gyerme-Játék-Terápia, 2001)
A gyermek (hallássérült) játék közben sajátít el legkönnyebben mindent, így ezek az
élmények is akkor váltják ki a legnagyobb hatást, ha a gyermek játékának részét képezik,
ami természetesen, normális esetben családi környezetben zajlik, ahol a gyermekre
megfelelő figyelem jut. A gyógypedagógus, vagy terapeuta kialakíthat egy bizonyos
készséget, de ezt a szülő a megszokott mindennapokba építi be.
VOKÁLIS JÁTÉKOK – nagyban elősegíti az anya és gyermeke közötti kötődés
létrejöttét a hallókészülékkel való ellátás után, de nemcsak. Azért is fontos, mert így a
csecsemők még jóval a szavak megtanulása előtt felfigyelnek már a beszéd
metakommunikatív jegyeire.
A szülők rengeteget „bohóckodnak” a kicsikkel, fürdetés közben, etetés, pelenkázás
közben jó alkalom nyílik erre. Arcuk túlzott kifejezéseket ölt, hangjuk színe magasabb, a
beszéd éneklős és lassabb lesz.

5
Ezeket a játékokat általában kiáltások, színlelt sírás, kacagás, ölelkezés kíséri.
A hallássérült gyermekek szülei általában felhagynak az ilyen játékokkal, amikor
észreveszik, hogy gyermekük nem reagál normálisan, minthogy ezek a játékok a
visszacsatoláson alapulnak. Ezért közölni kell a szülőkkel, hogy gyermekük a
hallókészüléken keresztül képes hallani, és az összes felfogott hangot tárolni fogja
mindaddig, amíg használni nem tudja őket, minden család ki fogja alakítani saját vokális
játékait. Idézet egy ahllássérült gyermek anyukájától:
„Beszélni kell, beszélni és beszélni!-ez voltaz a tanács, amit a készülékkel együtt
kaptunk a kórházban. Én pedig beszéltem s vártam J. szemében a visszajelzést. De semmi
változást nem észleltem, kivéve azt, hogy kifogytam azokból a szavakból, amelyeket
állandóan mondtam. Minden egyes alaklommal, amikor J pislogott egyet, azt hittem, hall
engem. De állandóan pislogott, akár mondtam valamit, akár nem. [...] Az aktivitás
csökkent, s ami a legijesztőbb volt, kevesebb hangot adott ki, mint korábban... Csak egy
hónap múlva jöttem rá, hogy csöndben kell maradni ahhoz, hogy az ember halljon. És J.
küröl egy új, hallható világ született. Az első igazi visszajelzés a 10. napon érkezett. Míg
J. hátat fordítva ült, mögéje kúsztam, s közben öklömmel vertem a padlót. Szokatlan
dolog történt, J. most először felém fordult. [...] Két hét is eltelt, mire J. megint elkezdett
gőgicsélni.”
A családnak a vokális játékokat a gyermek fülének közelében kell elkezdenie, majd
fokozatosan lehet tőle távolodni. Utána ideje elkezdeni a szólító (hívó) játékokat.
Rengeteget kell beszélni, amit az anyák különösen jól tudnak csinálni, számukra egészen
természetes, hogy időnként odaszólnak a gyerekhez, amint munkájuk közben ide-oda
mennek: szia, látlak... stb.a hívó játékokat így szokták a szülők játszani. Egyáltalán nem
fontos, hogy mit mond az anya, a hangszínét és a hanglejtését szívja magába a gyermek,
érzelmi bíztonságot nyújt, jelent számára
A hallássérült gyermeknél az íly módon tartott kapcsolat elősegíti a hallás hatósugarának
kiterjesztését, s végül a legtöbb anya arról számol be, hogy a gyermek „meghallja” ha a
másik szobából szólítják. A súlyos fokban hallássérülteket sem kell korlátozni ebben a
tekintetben, azt kell mondani az anyának, hogg próbálkozzon vele.

6
A szólító játékokkal természetesen együtt jár a gesztus is. Néha azonban ellenőrizni kell a
szülőket, mert vannak, akik túlzásba viszik a gesztusok használatát, vagy beszéd helyett
használják őket, ezzel elvonva a gyermek figyelmét a hallásról.
ZENE – a zene, a dal a hallássérült kisgyermek számára is éppoly fontos, mint a halló
gyermeknek. Lehetőséget teremta szavakhoz kapcsollodó ritmus megérzésére, átvételére,
a hallási figyelem fejlesztésére. Az anya miközben egy dalt énekel vagy a ritmikus
szöveget mondja, gyermekét ringatja, tapsoltathatja vagy bármilyen más mozgást
végezhetnek. (Bevezetés a hallásfogyatékosok pedagógiájába,1997)
Gyakran kell a gyerekkel zenét hallgattatni. Eleinte erős ritmusú zenék a
lagjobbak. Ringassuk a gyereket ölben fogva az altatódal ritmusára, vagy karban tartva
masírozzunk körbe a szobán egy induló ütemére. A csecsemők nagyon élvezik a táncot
(amikor fel-le, jobbra-balra rázzák magukat), később tapsolnak, forognak a zenére.
A zene hangerejét nem nehéz a gyermek számára kellemes szintre beállítani. Később
egyre távolabb visszük a hangforrástól, így növelve hallássának hatósugarát, amíg azt
nem vesszük észre, hogy már nem reagál a zenére.
ZAJKELTŐ JÁTÉKOK, hangot adó játékok- minden kisbaba játszik hangot adó
játékokkal: csörgővel, csipogó játékokkal, ágya fölé kötött figurákkal. Így lehet játszani
például: tegyünk két erős hangú zajkeltőt(pl. csengettyű) egy nagy, lehetőleg élénk színű
dobozba. Nyúljunk bele, és rázzuk meg a csengőt. Érintsük meg a fülünket, jelezve, hogy
valamit hallottunk.kérdezzük mosolyogva:”Mivolt ez?” ismáteljük meg a hangot, de ne
engedjük meg, hogy a gyermek a dobozba nézzen. Migint kérdezzük meg: „Mi volt ez?”,
majd végül mutassuk meg a hangkeltő eszközt.
Ezeknél a fejlesztő játékoknál nagyom kell vigyázni arra, hogy a gyermek, aki még csak
most kezd hozzászokni a hallókészülékhez, nehogy megrémüljön, bár a kisgyerek nagyon
sok zajt képes elviselni.
Diszkriminációs tevékenység zajt adó játékokkal: nehézségi sorrendben öt szintet lehet
elkülöníteni: 1.) a „van hang” és a „nincs hang” felismerése 2.) a hangok
megkülönböztetése 3.) diszkrimináció és távolsági hatás 4.) halk és erős hangok
megkülönböztetése 5.) magnóra felvett hangok felismerése
KÖRNYEZETI HANGOK- normálisan ezekre a hangokra nem reagálunk. A
hallássérült gyermek esetében viszont nagyon fontos, hogy egyidejüleg minnél több

7
környezeti hang utdatosuljon. Például, mikor halljuk a csengőt, és hirtelen kimegyünk a
szobából, a hallássérült gyermek nem érti, miért tűntünk el, minthogy nem, vagy csak
alig hallotta a hangot. Nem jelent számára semmit, és azt is gondolhatjuk, hogy nem
hallja. Ebben az esetben fel kell világosítani a szülőket,hogyan reagáljanak
arckifeejzéssel és nyelvileg minden környezeti zajra, és hogyan hívja fel újra, meg újra
gyermeke figyelmét rájuk. A fennebb említett helyzetet úgy lehet megoldani, hogy, ha
hallja a csengőt, mondja a kicsinek: „figyelj, hallom a csengőt”, majd mutasson a fülére.
Vegye föl a gyereet, vigye az ajtóhoz, s megint szóljon, ha hallja a csengőt. Aztán nyitsa
ki az ajtót.
Lehet nehezíteni, a különböző környezeti hangokat lehet utánozni. Pl. a kutyát.
Fontos, hogy tudja a gyerek, hogy a tárgyakhoz hang is kapcsolódhat, vagy hang kiséri
őket. Ez megerősíti a valódi élettapasztalatokat.
LOKALIZÁCIÓ- ha észrevesszük, hogy a gyermek egyre nagyobb mértékben fogja fel
a hangokat, úgy szervezzük a tevékenységeket, hogy megtanulja a helyük
meghatározását. Különböyő játékok segítségével, ez nagyon könnyen sikerülhet. Például
egy játékora, mely nagyon hangosan tik-takol, segítségével. Mikor a kisbaba felismerte
az óra hangját, elrejtették különböző bútorok mögé, és négykézlábra állva keresték meg.
Ugyanezt lehet játszani akár emberi hanggal is.
A hangok auditív feldolgozása- helyezzünk néhány játékot a gyermek elé, és takarjuk el
a szánkat. Ha azt mondjuk „miáu-miáu”, felveszi-e a macskát? Ennél a feladatnál a
gyermek tisztában kell legyen azzal, hogy a hangnak sajátos jelentése van. Képes- e
spontán módon utánozni és felidézni?
Mennyi időre van szüksége ehhez a hallássérült gyermeknek? Vannak olyan
gyerekek, akiknél a hallókészülékkel való ellátástól számított hat hónapon belül
kifejlődnek ezek az alapkészségek, másoknak tizzennyolc hónapra van szükségük. A
haladást befolyásolja az otthoni környezet ingereinek minősége, a gyermek kora és
intelligenciája, ugyanakkor nagyban a hallásveszteség foka.

Láthattuk, hogy mindent, ami segíti a hallássérült gyermek fejlesztését, játékos

formában, játék segítségével lehet a legkönnyebben elérni, hiszen : „a tárgy korán
megszemélyesedik, és a játék világában előtűnik az emberi világ: tulajdonságok,

8
motívumok, szabályok és értékek szerkezete. A játék tehát „királyi út” a gyermeki
személyiség megismerése és segítő, fejlesztő befolyásolása szempontjából.”

Felhasznált irodalom:

 Balázs István (2002), Pszichológiai lexikon, Magyar Könyvklub, Budapest

 Csányi Yvonne (1995), A hallássérült gyermekek korai fejlesztése, A/3 Kiadó,
Bp.
 Michael Cole – Sheila R.Cole (2006), Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Bp.
 Dr. Takács Bernadett (2001), Gyermek – Játék – Terápia, OKKER Kiadói Kft.,
Budapest
 Várnai Rudolfné(1997), Bevezetés a hallásfogyatékosok pedagógiájába,
Comenius Bt., Pécs

2013-07-24
http://gyp.xhost.ro/index.php?page=koraifejl