FŐBB CSOMÓPONTJAI - Neveléstudomány az első magyar óvóképzőben - A magyar nevelés- és óvodaügy nagy egyéniségei. - A gyermekkép változása a 20. században - Vázolja egy óvoda rövid fejlődéstörténetét! - Fogalmak: gyermekkortörténet, neveléstudomány, óvóképzés, gyermekkép, óvodai nevelés története
Neveléstudomány az első magyar óvóképzőben
Óvodapedagógia: alternatív jellegű, alkalmazott pedagógiai tudomány, a neveléstudomány körébe
tartozik, az elmélet és gyakorlat vizsgálatával foglalkozik. 1828: Brunszvik Mária Terézia (grófnő) alapította Budán az 1. magyar óvodát! 1837: Magyarországon az 1. óvóképző Tolnán, gróf Festetics Leó házában jött létre - férfiaknak. 1840-es évek: Az 1. óvodapedagógia Kisdedóvói tudomány néven ismert - Varga István (igazgató) és férfi növendékei állították össze - 3 kiemelt feladat volt: óvás, fejlesztés, javítás. 1840-től az óvodák vezérkönyve - Bezerédj Amália „Flóri könyve” című munkája. Tartalmaz verseket, énekeket, meséket, mondókákat, írás-olvasáshoz szükséges információkat, földleírást, erkölcsi mondásokat, hogy milyen legyen a jó gyerek. Férje: Bezerédj István a KIMTE vezetője volt – Kisdedóvó Intézeteket Mo.-ban Terjesztő Egyesület Kossuth angolról magyarra fordított egy óvodapedagógia témájú könyvet. Megjelent Salzmanntól a Rákkönyvecske és Hangyakönyvecske. Végül elkészült, összeállt a cél, a feladat, az eszközök – letették a magyar óvodapedagógia alapjait. 1891: Megszületett az 1. kisdedóvó törvény, amely országosan rendezte a kisdedóvás ügyét. Előírta a kötelező óvodalátogatást - de csak a gyermekek 13-14%-a járt óvodába ezek után. 1936: Montessori hatására megjelent a 2. óvodai törvény, amely az „oktatást” elutasította, helyette foglalkozásokról beszélt. 1950-es évek eleje: nők munkába állása 1953: megjelent a 3. óvodai törvény, amelyben először használták az „Óvoda” szót. 1953: Módszertani levelek - Óvónők feladata és elvárások az óvodától. 1971: kiadják az Óvodai Nevelési Programot (ONP). 1985: átdolgozták az ONP-t: alternatív szemléletre épülő nevelési koncepció a merev pedagógiai szemlélet helyett (egyéni különbségek figyelembe vétele) – legyen az óvodáknak arca, lelkülete (fantázia csoportnevek) 1993: Közoktatási törvény (az óvoda a közoktatás része, az óvodai nevelés ingyenes, mindenki számára elérhető.) 1996: ONOAP (Óvodai Nevelés Országos Alap Programja). 1990-es években a reformpedagógia terjeszkedett (Montessori, Waldorf) 1999: Az intézmények saját nevelési programjuk szerint folytatták nevelőmunkájukat. 2011: Új köznevelési törvény (korszerű): 3 éves kortól kötelező óvodáztatás Első magyar óvóképző (1837-1843) (a világ 3. óvóképzője) - 1837: Tolnán megalakult az első óvóképző gróf Festetics Leó alapításával. Wargha István igazgató. - 1 évig tanulták férfiak a szakmát (napi 2 óra elmélet, 2 óra gyakorlat) - Tanított tárgyak: hegedülés, rajzolás, testgyakorlás, erkölcstan, gazdaságtan, földleírás, természetleírás, alaktan, számvetés, magyar nyelv és írásmód - Salzmann művei is szervesen beépültek a képzésbe: a Rákkönyvecske jó stílusban megírt módszertani könyv volt, a Hangyakönyvecske pedig a nevelők neveléséről szólt. (pedagógusok önfejlesztésének kialakítása) - Wargha István utóda Ney Ferenc 1861-ig vezette az óvóképzőt A magyar nevelés-és óvodaügy nagy egyéniségei Brunszvik Mária Terézia: grófnő, polihisztor (1775–1861), a magyar óvodaügy kezdeteinek meghatározó személyisége. Magyarországon ő alapította 1828-ban Budán nyílt az első óvodát (Teréz iskolát). Közép-Európában ez volt az első ilyen típusú intézmény. Pénzügyileg (támogatásokat kért) és elméletben is támogatta az óvodaügyet. Az óvodaügy társadalmi mozgalommá szélesítése az ő érdeme. Bezerédj Amália: Az első falusi kisdedóvó létrehozása 1836-ban a Tolna megyei faluban alapította cselédek gyermekei számára. Kislánya, Flóri együtt járt ebbe az óvodába a szegény szülők gyermekeivel. Egy óvó és egy „segédnő” foglalkozott itt a 40-60 főnyi gyermekcsoporttal. Kislányának írt könyvet tekintjük leghíresebb, legnagyobb hatású munkájának (Flóri könyve), mely az első magyar nyelvű verses, képes, kottás daloskönyvünk volt. Bezerédj István (férje) a KIMTE vezetője volt. (Kisdedóvó Intézeteket Mo.-ban Terjesztő Egyesület) Kossuth Lajos: A kisdedóvás gondolatát minden lehető eszközzel támogatta. (pl. angolról magyarra fordított több óvodapedagógia témájú könyvet) Wesselényi Miklós: birtokain nagy számban létesített kisdedóvó-intézeteket. Gróf Festetics Leó: Az 1830-as években kibontakozott „óvodamozgalom” ügyét felkarolva a Tolnán telket és házat adományozott egy „kisdedóvó intézet” felállítására, amely 1837-ben nyílt meg. Eötvös József: Célja a közoktatás korszerűsítése volt, és megkezdte az óvoda ügynek a törvényes úton való rendezését. Nevéhez fűződik a magyar népoktatás történet kiemelkedő jelentőséggel bíró 1868. évi jogi dokumentuma. Klebelsberg Kunó: 1926-tól kezdődően óriási népiskolai programot hirdetett. A 1920-as évek Klebelsberg nevével fémjelzett közoktatás-politikáját a keresztény-nemzeti értékrend hatotta át. Rapos József: pedagógus, a magyar kisdedóvás egyik előharcosa. 1852-ben Székesfehérvárott magán- kisdedóvót nyitott, majd intézetét Egerbe tette át. Innen Pestre ment, ahol az Országos Kisdednevelést Terjesztő Egyesület kisdedóvó-képzőjének és a vele kapcsolatos óvodának igazgatója 1870-ig. Szerk. Az alapnevelők Évkönyvét (1869). Bardócz Pál: Alapirodalomnak számított a korszakban óvónőképzős hallgatók számára készült nevelési könyve „A magyar kisdednevelés vezérkönyve”. Herman Alice: kiválóan képzett pszichoanalitikus, óvodapedagógus és tanító fontos szerepet vállalt a magyar óvodai program megalkotásában. Az általa teremtett alapok tették lehetővé, hogy a magyar óvodapedagógia magas színvonalat érhessen el és nemzetközi hírnévre tehessen szert.
A gyermekkép változása a 20. században
1830-as évek: „Védelemre, óvásra szoruló gyerek” rousseau-i képe (Brunszvik Teréz) 1900-as évek: „Jól nevelt, illedelmes, engedelmes gyermek.” Romantikus gyerekkép (boldogság, vidámság korszaka, szép, jó és igaz) 1920-as évek: A reformpedagógiai irányzatoknál az aktív, cselekvő, alkotó gyermek képe (Montessori) 1940-es évek: „a szocialista társadalom jövendő tagjára, akit mindennapi politikai céltartalmú beszélgetésekkel kell fejleszteni” 1970-es évek: „iskolára készülő” gyermek 2000 után: alapvető fontosságúvá vált a gyermekkor plurális szemléletének észlelése, a gyermeki személyiség sokféleségének, különös értékeinek hangsúlyozása. „Sokoldalúan és harmonikusan fejlett személyiség”. Ma: az ONOAP az emberi személyiségből indul ki: az ember egyedi individuum, szociális lény. A gyerekkép megrajzolásában az eltérő pedagógiai és pszichológiai irányzatok közös vonásait veszi alapul: a gyerek egy fejlődő személyiség, életkoronként és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak. A személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó a személyiség kibontakozásában. Az óvodai nevelés gyerekközpontú.