5.

Tétel: Pedagógiai–pszichológia alapismeretek

Mutassa be a pedagógiai-pszichológia fogalmát, tárgyát, feladatát! Fejtse ki a
szocializáció fogalmát, valamint az iskola és a család szocializációban betöltött szerepét!
Mutassa be a különleges bánásmód fogalmát és a differenciálás lehetőségeit a nevelés-
oktatás folyamatában!
Kulcsfogalmak:
‒ Pedagógiai-pszichológia fogalma, tárgya, feladata,
‒ Szocializáció fogalma,
‒ Szocializáció színterei,
‒ Család szerepe a szocializációban,
‒ Értékek átörökítése a családban,
‒ Iskola szerepe a szocializációban,
‒ Különleges bánásmód fogalma,
‒ SNI fogalma,
‒ Differenciálás fogalma, lehetőségei.
Pedagógiai-pszichológia fogalma, tárgya, feladata:
- A pedagógiai pszichológia (neveléslélektan, avagy neveléspszichológia) a pszichológia egyik
legfontosabb alkalmazási területe, határtudomány a pedagógia (neveléstudomány) és a
pszichológia (lélektan) érintkezési területén.
- Tárgya a pedagógiai (oktató-nevelő) tevékenység és a személyiségfejlődés kölcsönhatásában
jelentkező pszichológiai törvényszerűségek és sajátosságok tanulmányozása. A pedagógiai
pszichológia kutatja egyrészt a pedagógiai tevékenység pszichológiai szerkezetét, sajátosságait
és lefolyási törvényeit, másrészt a pedagógiai tevékenység gyermeki fejlődésre gyakorolt
hatását. Alapkérdése az, hogy miként lehet a pedagógiai tevékenység hatásfokát emelni a
pszichológiai törvényszerűségek figyelembevételével.
Szocializáció fogalma:
- Az a folyamat, amelyben az egyén különböző értékeket, viselkedési normákat sajátít el
szűkebb és tágabb környezetéből, ezáltal elősegíti saját maga beilleszkedését a különböző
emberi csoportok, közösségek, a társadalom életébe.
- A gyermek születése után szinte azonnal készen áll arra, hogy a környezetével kapcsolatot
létesítsen. A pedagógia a szocializációt a gyermeket érő spontán és tudatos hatások
összességének tekinti. A pszichológia a személyi és tárgyi környezet személyiségformáló
hatásainak fogja fel, amelyben a személyiség gyakorta csak passzív alanya ezen hatásoknak.
- A szociológia olyan folyamatnak tekinti, amely révén az egyén valamely csoport elvárásainak
eleget tesz, értékrendje szerint cselekszik, képes annak átörökítésére. A szocializáció egy
régebbi definíció szerint „az emberi természet társadalmasítása” (Durkheim). A szocializáció
tanulási folyamat, mely szociálisan meghatározott. A tanulási folyamat a tanulás szociális
formája. A szocializáció tehát egy egész életen át tartó szociális tanulási folyamat.
- A szocializáció eredményeképpen elsajátítja az anyanyelvet, a mindennapi kultúra elemeit,
magatartásmintákat, ismereteket, képességeket, szokásokat a napi társas élethez. megtörténik az
én-funkciók, attitűdök, társas készségek és szociális szerepek elsajátítása. Végül az értékek
átvétele mellett megtörténik az új értékek létrehozása is.
- A szocializáció során normák és értékek egész sorával ismerkedik meg a gyermek. Az értékek
és a normák meghatározzák magatartásunkat.
A szocializáció színterei:
1. Család:
- A család az elsődleges szocializációs szintér.
- A család olyan együtt élő kiscsoport, amelynek tagjait vagy házassági kapcsolat vagy
leszármazás köt össze.
- A család elsődleges csoport is, vagyis a csoporttagok teljes személyiségükkel részt vesznek a
csoportban, közöttük a kapcsolat mély és érzelmileg színezett, sokoldalú. Ez a kapcsolat
elősegíti a személyiségük fejlődését és gazdagodását.
- Érték-attitűd: az egyén életének legelső évei döntőek a magas szintű érték-attitűd rendszer
megalapozásában, melyek később a személyiség mélyebb rétegeit alakítják ki.
- A családon belüli szocializáció során a kisgyermek személyiségének alapja fejlődik. Két
szakasza van:
Elsődleges /Primer/ szocializáció: itt a szülők a biológiai gondozáson keresztül elégítik ki a
gyermek szükségleteit.
Másodlagos /Secunder/ szocializáció: az elsődlegesre épülő tudatos nevelési, értékátadási
folyamat.
A család funkciói a gyermek szocializációjában:
1. Gondozás,
Ami a gyermek biogén szférájára irányul. Táplálás, ápolás, alvás, pihenés, megfelelő környezet
kialakítása. A gondozás maradéktalan kielégítése alapja a szociogén szféra kialakulásának, és a
személyiség kibontakozásának. Az anyai ragaszkodás biológiai szükséglet, de a gondozás
tartalma a kezdeti interakciós teret is jelenti a gyermek számára.
2. Biztonságérzet megteremtése:
Allport kutatásai bebizonyítottak, hogy a gyermekkori bizalomból következik a serdülőkor
növekvő önbizalma, ami a felnőttkor megbízhatóságában teljesedik ki. Ezáltal a személyiség
érzelmi alapjainak lerakásában döntő jelentőséggel bír az a funkció. Az anya-gyermek kapcsolat
minta a későbbi szeretet-kapcsolatok számára.
3. Beszéd megtanítása:
A gyermek értelmi, intellektuális fejlődését határozza meg. Ennek a funkciónak a jelentőségére
Basil Bernstein nyelvész világított rá, aki szerint a család réteghelyzete meghatározza az
iskolába kerülő gyermek fogalomhasználatát, beszédmódját, így előnyös és hátrányos
alapfeltételeket teremt az iskolai oktatás és beilleszkedés számára. A nyelv szabja meg és
strukturálja mit és hogyan tanul meg a gyermek, kihatva a jövőbeli tanulásra, eredményeire.
- Korlátozott beszéd – leszűkített, sztereotip, nincs precíz fogalomalkotás és fogalmi
megkülönböztetés. A mondatok rövidek, egyszerűek, gyakran befejezetlenek.
- Kidolgozott beszéd – a közlés egyéni, individualizált, választékos, egyénibb, differenciáltabb,
pontosabb.
4. Interakciós tér:
Meg tanul a másik emberhez viszonyulni, velük kapcsolatot teremteni. Itt alakul ki az egyén
szociális beállítódása, magatartásmintája. Gyermeki identitás, azonosság, éntudat kialakítója: a
családi nevelés hatására önmagára vonatkozó ismeretekkel gyarapodik a gyermek.
- Státuszra orientált családi kontroll – Pozíciókra, szerepelvárásokra orientál. A viselkedési
normák követése szigorú a gyermek döntési helyzeteiben. A szabályok eleve kötelezőek a
családban. A szülők tanítási, tanulási modellje merev, az engedelmességre és nem az
ésszerűségre épít. A gyermek saját személyiségjegyével, belső, egyedi állapotával nem vehet
részt a döntésekben.
- Személyre orientált családi kontroll – A korlátozott nyelvi kód használata dominál. A gyermek
egyéni sajátosságai módosíthatják a státuszkövetelményeket, és ezeket figyelembe is veszik a
szülők. A viselkedési szabályokat a gyermekek úgy sajátítják el, hogy meghatározott
összefüggésrendszerben állítják a szülők eléjük. Kihangsúlyozzák az alternatív cselekvések
következményeit is a szülők.
5. Szülői modell:
A szülői modell hatása határozza meg a gyermek fejlődését, viselkedését leginkább. Ez
megjelenik a gyermekalkalmazkodó képességében, a konfliktustűrésében és megoldási
módjaiban, a mértékében, a pszichoszexuális fejlődésében és a nemi szerepek elsajátításában. A
családtagok kapcsolatai, magatartásformái, tevékenység és értékrendszere az, amely a gyermek
személyiségében a spontán mintakövetés folyamata révén megjelenik.
A családi nevelés típusai és azok hatásai a gyermek személyiségének alakulására:
Ranschburg-féle szülői nevelési stílus:

1. A meleg-engedékeny nevelői stílusban a szülők szeretetet, elfogadást kommunikálnak a

gyermek felé. A gyermekeknek szabad tévedniük, s emellett pozitívan fordulnak a világ felé,
kreatívak, aktívak, barátságosak, sikerkeresők, nyitottak.
2. A meleg-korlátozó szülők túlgondozóak, túlvédőek, és ezáltal a gyermekek nagy
valószínűséggel konformisták lesznek. Az agresszió befelé fordul, és szorongásban nyilvánul
meg. Megfelelő szabályzórendszerrel (lelkiismereti funkciókkal, moralitással jellemezhetőek),
függőbbek, de kevésbé kreatívak és kevésbé szociábilisak.
3. A hideg-engedékeny: a gyermek belső konfliktusaiból származó antiszociális agresszió
kibontakozhat. Az ilyen stílusban nevelők nem nyújtanak modellt a gyermekek számára, mivel a
szeretetlenség nem vonzó. A legtöbb fiatalkorú bűnelkövető közülük kerül ki.
4. A hideg-korlátozó: a szülő érzelmi elutasítása a gyermek felé a fizikai büntetésben, a
minimális számú szülő-gyermek interakcióban nyilvánul meg, miközben odaadó gondoskodását,
önfeláldozását hangoztatja. Ez az ambivalencia, ellentmondás bűntudatot kelt a gyermekben, és
megnövekedett agresszióját maga ellen fordítja. Súlyos következménye lehet, hogy a
bizalmatlanság nemcsak a szülőkkel kapcsolatban alakul ki, hanem a felnőtt világ egészével
szemben általános lesz. Ezek a gyerekek kudarckerülők, szoronganak a feladatoktól.
Kozéki Béla-féle családi nevelési hatások:
1. Család érzelmi légköre:
- meleg: otthonvonzó, megbecsülés, szeretet, kedvesség.
- hideg: taszító, lebecsülés, frusztráció, elfojtás.
2. Családi nevelés rugalmassága:
- nyílt: együttműködés, önállóságra nevelés, aktivitás.
- zárt: gátlás, kudarc fenyegetése, korlátozás.
3. Családi követelmények határozottsága:
- erős: adektáv normarendszer megkövetelése, határozottság.
- gyenge: kiszámíthatatlanság, gyenge követelés.
Példák:
- Harmonikus nevelés (meleg-nyílt-erős)
- Liberális nevelés (meleg-nyílt-gyenge)
- Ambiciózus nevelés (meleg-zárt-erős)
- Túlvédő vagy túlgyámolító nevelés (meleg-zárt-gyenge)
- Autonóm vagy hideg, demokratikus nevelés (hideg-nyílt-érős)
- Elhanyagoló vagy nemtörődöm nevelés (hideg-nyílt-gyenge)
- Kemény nevelés (hideg-zárt-erős)
- Diszharmonikus nevelés (hideg-zárt-gyenge)
2. Bölcsőde:
- A bölcsődében a gondozó és a nevelő munka egybeesik. A gondozónő a gyermek egészség
védése és a gyermek ápolása közben elősegíti annak értelmi, érzelmi, akarati fejlődését is.
Hozzájárul a helyes szokások kialakulásához, segíti a környezetéhez való alkalmazkodást, a
beilleszkedést.
- A bölcsődei nevelés elsődleges feladata, hogy a nevelés és a szokáskialakítási folyamat
pedagógiai, pszichológiai alapjait megteremtse. Ebben a folyamatban döntő fontosságú a
gondozónő kiegyensúlyozott személyisége, szakmai felkészültsége, a bölcsőde légkörének
minősége. A segítő, bátorító, meleg érzelmi légkör segíti csak a kiegyensúlyozott, derűs
kisgyermeki személyiség kialakulását.
- Fontos megemlíteni Spitz, nevéhez fűződő hospitalizáció. Maga az elnevezés korházi
ártalomra utal. Spitz nevelőotthonokban csecsemőkön és kisgyermekeken végzett megfigyelést.
Ezek azt bizonyították be, hogy az anya nélkül itt nevelkedő gyermekek nem fejlődnek
megfelelően, mind fizikai, mind pszichés fejlődésük visszamaradott volt. Nagyon fontos az
ingergazdag környezet is, de a legfontosabb a gyermek számára az állandó személyes kapcsolat
az anyával vagy más felnőtt személlyel, amely érzelmileg motiválja pszichikus fejlődését.
- A bölcsődében három korcsoportra oszlanak a gyermekek: csecsemők, tipegők, kisóvodások.
Minden korcsoportnak megvannak a sajátos nevelési, fejlesztési feladatai.
- A társakkal való együttlét, a csoportélmények teszik még színesebbé a bölcsődei életet.
Mindez már korán hozzászoktatja a gyermeket a „másik” létezéséhez, segíti az alkalmazkodás
képességének kialakulását, az önállóság fejlődését.
- A bölcsődében nagyon fontos szerepe van a szokások kondicionálása. A kondicionálás egy
tanulási folyamat, amelyben a rendszeres, következetes gyakoroltatás és a helyes tevékenységet
megerősítő jutalmazás révén kialakulnak az alapvető szokáselemek, szabályok.
Ebben a folyamatban fontos szerepe van a gondozónő türelmének, következetes magatartásának
és a fokozatosságnak. Csak olyan tevékenységi formát szabad gyakoroltatni, amelyre a gyermek
felkészültségénél fogva alkalmas. Az egyéni sajátosságokból adódó különbségeket figyelembe
kell vennie a gondozónőnek.
A gyerekeknél kialakult ún. „rossz szokásokat” is meg kell változtatni, pl. ujjszopás. A türelmes,
kedves figyelmeztetés és a figyelem más tevékenységgel való lekötése, az átterelés a járhatóbb
út.
- A biztonságérzet szükségletének megteremtése megkönnyíti az alkalmazkodást.
- Az átmenet fokozatosságának, megkönnyítésének megvalósításáért mindkét intézmény, az
óvónők és a gondozónők közösen felelősek.
Átmenet pedagógia:
- Az óvodába történő átmenetnek két típusa van. A bölcsődéből érkező három és négy éves
gyermekek, és a családból érkező többnyire szintén 3-4 évesek. Módosítja az átmenetet az, hogy
míg í bölcsődéből érkezők az óvodai év kezdetén lépnek új környezetbe, a családból érkezők
szórványosan is jelentkezhetnek.
- Az átmenet legfájóbb pillanata a szülőktől való elválás. Ez az esemény váltja kis a leghevesebb
reakciókat és az átmenet idején is ez okozza a legtöbb nehézséget.
- A beszoktatás sikerének kulcskérdése az óvónővel való kapcsolat alakulása, tartalmi kötödése.
A családból érkező gyerekek előbb kapcsolódnak az óvónőhöz, mert a szülőtől való elválás után
az óvónő vagy a dajka az egyetlen „felnőtt” körülöttük. Beszoktatásnál lehetőleg mindekét
óvónőnek jelen kell lennie.
- Az óvónő-gyermek kapcsolat kialakulásának alapja az óvónő magatartása.
- A közös játékba a bölcsődés gyerekek előbb belevonhatók. A beszoktatás idején
megfigyelhető, hogy a családból bekerülő gyermek, akik eddig csak saját játékai voltak,
kiszemel magának egy-egy játékot, ahhoz ragaszkodik, nem adja senkinek, esetleg el is veszi a
másiktól, egyedül játszik.
Beilleszkedést megkönnyítő eljárások:
1. Beiratkozásnál a gyermekkel ismertessük meg a csoportszobát, hogy az óvoda barátságos,
vonzó, játékszerekkel teli képe maradjon emlékezetében.
2. A csoport óvónője a felvételt megelőzően látogasson el a gyermek otthonába. Egyrészt így a
gyermek az otthoni viszonyok között ismerkedik meg leendő nevelőjével, másrészt pedig a
nevelő elbeszéléseivel érdeklődést tud kelteni a gyermekben az óvoda iránt.
3. Az óvoda napi életéről tájékoztatót adunk a szülőknek. Ezzel a szülő előkészítő munkáját is
támogatjuk, igényeljük.
4. Az új gyermekek fogadására az óvodai termet tegye vonzóvá az óvónő.
5. Az óvónők ismerkedjenek meg előre azokkal a bölcsődei csoportokkal, ahonnan a
gyermekeket várják, így személyen is tudnak kapcsolatot felvenni a gyermekek.
3. Óvoda:
- Az egyik legfontosabb intézményi nevelési szintér. Az óvoda a családi nevelés kiegészítője, a
gyermek harmadik életévétől az iskolába lépésig.
- Az óvodai nevelés a gyermeki személyiség kibontakozásának elősegítésére törekszik.
- Feladata: az egészséges életmód kialakítása, az érzelmi, az erkölcsi és a közösség nevelés, az
anyanyelvi-, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása.
1. Az egészséges életmód kialakítása: kiemelt feladatot jelent, segítse a gyermek testi fejlődését.
- a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése,
- a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése,
- a gyermek testi képességei fejlődésének segítése,
- a gyermek egészségének védelme, edzése,
- az egészséges életmód, a testápolás, az egészségmegőrzés szokásainak alakítása,
- az egészséges és biztonságos környezet biztosítása,
- ha szükséges, megfelelő szakemberek bevonásával speciális gondozó, prevenciós és korrekciós
testi nevelési feladatok ellátása.
2. Az érzelmi nevelés és a szocializáció biztosítása:
A gyermek jellemzője a magatartás érzelmi vezéreltsége, ezért fontos az érzelmi biztonság.
- már óvodába lépéskor kedvező hatások érjek,
- az óvodapedagógus-gyermek, gyermek-gyermek kapcsolatot pozitív érzelmi töltés jellemezze,
- az óvoda segítse a gyermek szociális érzékenységének fejlődését és én-tudata kialakulását,
engedjen önérvényesítő törekvéseit,
- társas szükségleteit kielégíthesse és nevelje a gyermeket a másság elfogadására.
A szocializáció szempontjából meghatározó a közös élményeken alapuló tevékenységek
gyakorlása, a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (pl: az együttérzés, a segítőkészség, az
önzetlenség, a figyelmesség) és akaratának (önállóságának, önfegyelmének, kitartásának,
feladattudatának, szabálytudatának), szokás- és normarendszerének megalapozása.
3. Az értelmi fejlesztés, nevelés megvalósítása:
Az óvoda a gyermek kíváncsiságára és érdeklődésére, mint életkori sajátosságokra építve
változatos tevékenységek által tapasztalatokat szerezhet a gyermek -> játékba integrált tanulás.
- anyanyelv fejlesztése kiemelten fontos,
- értelmi képességek és a kreativitás fejlesztése,
- szerzett tapasztalatok, ismeretek rendszerezése és bővítése.
Az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb
és tágabb környezetét, amely a hazaszeretet és a szülőföldhöz való kötődés alapja, hogy rá
tudjon csodálkozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre,
mindazok megbecsülésére.
Az óvodai élet tevékenység formái:
- Játék:
A legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenység. Az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A
kisgyermek elemi pszichikus szükséglete.
- Vers, mese:
Az anyanyelvi nevelésnek fontos eszköze.
- Ének, zene, énekes játék, gyermektánc:
Formálja a zenei ízlést, esztétikai fogékonyságot, felfedezik a dallam, a ritmus, a mozgás
szépségét.
- Rajzolás, festés, mintázás, kézi munka:
Fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének.
- Mozgás, mozgásos tevékenységek:
Fejleszti a gyermek természetes mozgását, a testi képességeit.
- A külső világ tevékeny megismerése:
Olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos
eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai
táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a családi és a tárgyi kultúra értékeit,
megtanulja ezek szeretetét, védelmét is.
- Munka jellegű tevékenységek:
A munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok, mint a
kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság alakításának fontos lehetősége. A közösségi
kapcsolatok a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés
egyik formája.
- A tevékenységekben megvalósuló tanulás.
Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan
egészségesen fejlődő gyermek kedvező iskolai légkörben készen áll az iskolai élet és a tanító
elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és
gyermektársaival.
A szociálisan érett gyermek: egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, késleltetni tudja
szükségletei kielégítését, feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében,
feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb – szükség szerint kreatív – elvégzésében
nyilvánul meg; kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása
biztosítja ezt a tevékenységet.

Iskolaérettség:
Az iskolaérettség komplex jellegű viszonyfogalom. Az iskolaérettség fogalomkörébe azok a
testi és pszichológiai funkciók tartoznak, amelyek meghatározott szintű fejlettsége 6 éves kor
körül lehetséges, az iskola élethez való alkalmazkodás, szociális érettség szempontjából pedig
szükséges. Közöttük nincs rangsor, hatásukat együttesen fejtik ki, az iskolai sikerhez mindegyik
eredményes teljesítése szükséges.
4. Iskola:
- Az iskola a család után a szocializáció legfontosabb színtere.
- A kisiskoláskor a 6-10 éves életszakaszt foglalja magába.
- A család szocializációs funkciói, az érzelmi identifikációs szerepei gyengülnek. ezáltal
megnövekedett és megváltozott az iskola szocializációs, személyiségformáló szerepe.
Egyre nagyobb teret kap a hiányosságokat pótló reszocializációs funkció.
- Bagdy Emőke és Telkes József egyik tanulmányában 6 pontba gyűjtötte össze azokat a
funkciókat, amelyeket az iskolának el kell látnia:
1. A személyiség formálásában betöltendő fejlesztő funkció.
2. Oktató, ismeretátadó funkció.
3. Problémafelismerő, diagnosztizáló funkció.
4. A családi szocializáció mulasztásaiból bekövetkező korrekciós vagy terápiás funkció.
5. A gyermek személyiségfejlődési, magatartási zavarra irányuló kompenzáció, korrekciós
funkció.
6. Családgondozó funkció.
- Az általános iskola céljai:
Első helyen szerepel a műveltség átadása. Egységes, tudományos, határozott, egyértelmű
követelményrendszert fogalmaz meg.
Harmonikus, szilárd erkölcsi alapokon, eszményeken nyugvó ismeret, készség és képesség
fejlesztést végez.
Szellemi és szociális értékeket ad át. Gyarapítja, fejleszti a tanulók ismereteit.
Kialakítja a társadalmilag elvárt viselkedésformákat. A kultúra javaival segíti a társadalmat.
Teljesítőképes tudást és képességeket fejleszt. Erősíti a kreativitást.
Érték fogalma, jellemzői:
- Az érték központi szerepet játszik mind a családi, mind az intézményes nevelésben.
- Az értékek kulturális alapelvek, amelyek kifejezik, hogy az adott társadalom mit tartanak
kívánatosnak és fontosnak.
- Az érték választáson alapul, amely során tudatosan előnyben részesítünk valamit egy másik
dologgal szemben. Ez azt is jelenti, hogy az értékek mindig értékkategória-párokban jelennek
meg.
- Az értékek önmagukban nem léteznek. Megfogalmazói, fenntartói, hordozói és továbbítói
mindig emberek, társadalmi csoportok, közösségek.
- Az egyes értékek nem különállóan, hanem egymással összefüggésben, egymásnak alá-, fölé-,
mellérendelve, rendszerként irányítják az egyes emberek, csoportok döntéseit, tevékenységeit.
- Az értékekkel kapcsolatban – többek között megjelenik még egy fogalom, az attitűd. Az attitűd
az egyénnek az a pszichés és intellektuális készenléte, képessége, hogy bizonyos tárgyakra,
személyekre, helyzetekre meghatározott módon reagáljon. Hátterében mindig értékek állnak.
Amíg az attitűd konkrét helyzetekre vonatkozik, addig az érték általánosabb megítélés.
- Az értékorientáció az egyénben létrejött kognitív-emocionális képződmény, mely az egyén
különös, személyes viszonyát fejezi ki a környezetéhez. Az érzelmi viszonyulás alapja mindig
az az élmény, melyet a gyermek tapasztalatai során átél.
Norma fogalma, jellemzői:
-A normák a viselkedés írott és íratlan szabályait jelenti, melyek megszabják magatartásunkat
egy adott helyzetben.
Típusai:
- A normák azon típusát, melyeket jogszabályok, szabályzatok egy vagy megegyezések
tartalmaznak, formális normáknak nevezzük.
- Az informális normák a viselkedés olyan szabályait jelenti, amelyeket egy adott környezetben
mindenki betart, még akkor is, ha azt hivatalosan nem írják elő.
- Az egyetemes normák mindenkire, minden helyzetben vonatkoznak. A speciális normák pedig
egy saját csoportra érvényesülnek. Az alternatív normáknál döntési helyzetben vagyunk, hogy
elfogadjuk-e vagy sem. Az alternatív normák formájuk szerint mindig informálisak.
- A normák elsősorban a viselkedés szabályaira vonatkoznak. A normák szorosan összefüggenek
az értékekkel.
Az értékek és normák átörökítése
- A család a társadalom felhalmozott értékeiből átveszi, beemeli azokat, amiket fontosnak tart. A
szülő a saját értékrendszere alapján válogatja meg azokat a kulturális hatásokat, melyeket
fontosnak, hasznosnak tart, melyekben gyermekét fel szeretné nevelni.
Ezzel egy olyan szocializációs szférát alakít ki gyermeke számára, ami csak erre a családra lesz
jellemző. A családban felnővő gyermek szociokulturális örökséget kap szüleitől.
- A társadalom a nevelés, tanítás segítségével tudja megvalósítani a felhalmozódott tudásnak,
tapasztalatoknak, értékeknek, normáknak az átörökítését a jövő nemzedék számára.
-A szocializáció több színtéren zajlik, melyek a következők: család, bölcsőde, óvoda, iskola,
munkahely, kortárs csoport.
A kortársak szerepe a szocializációban:
A serdülőkor kezdetétől fokozatos leválási folyamat kezdődik a családtól, azonban egyre
erősödő kapcsolat alakul ki a kortárscsoportokhoz. A serdülők magatartása egyre inkább a
közösségi, csoportjellegűvé válik. Serdülőkorban a gyermek számára fontos, hogy a többiekre
hasonlítsunk nézeteinkben, öltözködésünkben, szokásainkban, viselkedésünkben, fontosabb,
mint a szülők, a felnőttek véleménye. A serdülők önértékelését inkább határozza meg a társak
véleménye, mint felnőttekké, ennek jelentős szerepe van az önbecsülés kialakulásában. A
kortárscsoportban gyakori az erős összetartás, elkötelezettség. Itt tapasztalnak meg a gyerekek
először olyan emberi kapcsolatokat, viszonyokat, amelyek az egyenrangúság elvére épülnek. Az
esetek többségében a kortárscsoportok pozitív hatással vannak a személyiségfejlődésre, de
elképzelhető – főleg elhanyagolt gyerekeknél – a deviáns csoportokhoz való csapódás is.

Különleges bánásmód fogalma, csoportjai:

- A köznevelési törvény alapján a különleges bánásmódot igénylő gyermekek, tanulókat
különböző csoportokra osztható:
> Sajátos nevelési igényű gyermek/tanuló,
> Beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézséggel küzdő gyermek/tanuló,
> Kiemelten tehetséges gyermek/tanuló.
SNI fogalma:
- Sajátos nevelési igényű gyermek/tanuló az, aki a szakértői bizottság és a rehabilitációs
bizottság szakvéleménye alapján: testi, érzékszervi (látás, hallás), értelmi, beszédfogyatékos,
autizmus spektrum zavar, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan
fogyatékos, pszichés fejlődési zavarral küzd, (emiatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és
súlyosan akadályozott (diszlexia)).
Differenciálás: Oka, szükségessége és lehetőségei
- Az egy osztályba járó tanulók sok szempontból lehetnek különbözőek és fontos, hogy ezt ne
nyomasztó teherként élje meg a pedagógus, hanem sokkal inkább a sokszínű lehetőséggel
nyeréseként.
- Fogalma:
A differenciálás pedagógia érzékenység a tanulók különbözősége iránt és gyakorlat ennek a
különbözőségnek megfelelő optimális fejlesztésére.
- Célja, hogy:
- minden tanuló lehetőségeinek megfelelően fejlődjön,
- a diák a tanulásban sikerélményt kapjon, s így a tanuláshoz való viszonya pozitívan alakuljon,
- képes legyen az együtt működésre és az önálló munkára egyaránt.
- Tanulók közötti különbségek:
> Nemek szerinti különbségek.
>Általános értelmi képességek (számolási képesség, emlékezés, beszédkészség, verbális
képesség).
> Csalás szociális – gazdasági helyzete (szociális környezet, család kulturáltsága, anyagi
lehetőségei).
> Egyéb személyiség jegyek (empátia, együttműködési képesség, kudarctűrés, sikerorientáltság,
szorongásra való hajlam, kontaktusteremtés képessége).
> Tanulói sajátosságok differenciálásnál:
- Előzetes tudás.
- Aktivizálhatóság.
- önálló munkavégzés fejlettsége.
- Együttműködési képesség színvonala.
- Társas helyzet jellemzői.
- A tanulói szempontokon túl a tananyagot, illetve a megvalósítandó oktatási feladatot is
mérlegelni kell a szervezési mód megválasztásakor. Valamennyi feladat elvégzése lehetséges
bármelyik szervezési módban.