23. Mutassa be az aktivitás és a figyelemzavarait!

Ismertesse a hiperaktivitás, a
figyelemzavar és az impulzivitás fogalmakat, jellemezze tüneteiket! Értelmezze
nevelésük, oktatásuk, beillesztésük sajátosságait!

Kulcsszavak, fogalmak:

 A hiperaktivitás fogalma, jellemzői

 A figyelemzavar fogalma, jellemzői
 Az impulzivitás fogalma
 A hiperaktivitás tünetei a különböző életkorokban
 Hiperaktív gyermek a családban
 A hiperaktív gyermek, tanuló kezelése, gyógypedagógiai segítő feladatok

A figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (Attencion-Deficit/Hiperaktivity Disorder egy

heterogén viselkedészavar, amelyet a túlzott aktivitás, impulzivitás és figyelmetlenség tünetei
jellemeznek. Vannak olyan esetek, amikor ezek a tünetek együttesen jelennek meg, máskor
különállóan.

A hiperaktivitás fogalma, jellemzői

Fogalma:

Olyan magatartásbeli zavar, melynek során az egyén nem tudja figyelmét tartósan egy dologra
összpontosítani és állandó mozgásra van szüksége. Kialakulásában jelentős szerepe van a
genetikai tényezőknek. Fiúk között az előfordulás lényegesen gyakoribb, mint leányoknál.
Előfordulása sűrűbb nehézfém mérgezések esetén (pl. higany, ólom stb.), homloklebeny-
sérüléseket követően, amikor a gyermek baleset során súlyos fejsérülést szenvedett, de leírták
már vírusos agyhártyagyulladás nyomán is. Anyai részről a terhesség alatti erős dohányzás
növeli a rizikófaktort.
Jellemzői:
A gyermek gyakran babrál, izeg-mozog. Gyakran fölpattan, sűrűn változtat helyet, önálló,
nyugodt játéktevékenység nem jellemzi, túl sokat beszél.

A figyelemzavar fogalma, jellemzői:

A figyelem szelektáló funkciója elégtelenül működik. A sokféle inger közül nem tudja
kiválasztani a számára fontos információt, ezért ismereteik rendszertelenek, esetlegesek.

Jellemzői:
- részletek felett elsikkad
- a figyelem megtartása nehézséget jelent a feladaton belül
- az instrukciót nem követi
 - a külső ingerek gyakran kizökkentik
- nem kitartó, a feladatot gyakran elmulasztja
- nehézséget jelent a feladatok megszervezése
- eszközeit gyakran elveszíti

A figyelemzavar fajtái

Gyenge fókuszálás: A feladatot érti, de nem kezd bele azonnal, hanem idő kell ahhoz, hogy
rákészüljön, ráfókuszáljon a kért tevékenységre. Hajlamos a halogatásra, mindig késésben
van. Az utolsó pillanatig húzza a feladatok elkezdését, amikor rádöbben arra, hogy már
majdnem késő, ezért kapkodni kezd, emiatt pedig sokat ront.

A figyelmének szintjének lankadása: Minden feladatot félúton abbahagy, semminek nem ér

a végére. Könnyen terelhető, nehezen marad fókuszban. A figyelem kapacitása persze az
életkorral változik. kisiskolás korban még nem várjuk el a gyerektől, hogy a 45 perces tanórán
folyamatosan, egy pillanatnyi szünet nélkül végig koncentrált legyen.

A figyelem megosztásának nehézsége: Egyszerre egy dologra tud csak figyelni.

Tollbamondásnál az írásra összpontosítva nehezen tud figyeli a tanárra, egyre több hibát vét.

A figyelem terjedelme szűk: Összefügg a rövid távú emlékezet zavarával. Az ilyen

gyermeket, ha megkéred, hogy hozzon egy kanalat a konyhafiókból, mire kiér a konyhába,
elfelejti miért is indult. Nagyobb gondot jelent az iskolában a nyomtatott szövegről írottra
másolás. A könyv és a füzet között valahol elfelejti, hogy mit kell írnia, és azt is, hogy hol
járt.

Impulzivitás fogalma, jellemzői:

Az impulzív gyermekek általában képtelenek az azonnali reakcióik elfojtására, nem képesek
átgondolni tetteiket, azelőtt, hogy cselekednének. Az impulzív gyermekek érzékelhetően
éretlenebbek a kortársaiknál, nem képesek várakozni, türelmetlenek, mindent azonnal
akarnak.
Jellemzői:
 meggondolatlanul tesznek megjegyzéseket
 körülnézés nélkül átrohannak az úton, minden előjel nélkül
 gyakran előbb válaszol, mint a kérdés elhangzott, nem feltétlenül a kérdésre, gyakorlatilag
mindent elmond, ami eszébe jut, folyamatosan csapong
 képtelen az azonnali reakciói elfojtására

Az impulzivitás egyik legjellemzőbb tünete a kontrollprobléma, melyek gyakorlatilag az élet

minden területén jelentkezhet. Az impulzív gyermek nehezen vagy egyáltalán nem képes
kontrollálni önmagát. A kontrollprobléma jelentkezhet evés- vagy ivás területén is: a
gyermek nem képes leállni, túlságosan sokat eszik vagy iszik, nem tud egyedül határt, véget
szabni cselekvésének, legyen szó bármilyen tevékenységről.
Emellett nem ritkán jellemzik érzelmi kitörések, dührohamok, mivel szintén nem képes
parancsolni magának, nem tudja uralni az érzelmeit. Kitörései váratlanok, kontrollálatlanok és
kontrollálhatatlanok.

A hiperaktív-impulzív személynek akkor tekinthetjük, ha a hiperaktivitás és az

impulzivitás legalább hat tünetét mutatja, értelmi funkciói épek, tünetei minimálisan hat
hónapon keresztül fennállnak, a tünetek 7 éves kor előtt jelentkeznek, nem magyarázhatóak
más kórképpel. Megjegyzendő, hogy minden gyereknél jelentkezhetnek bizonyos esetekben a
hiperaktivitás és az impulzivitás tünetei, éppen ezért az alkalmanként tapasztalható jelek nem
minősülnek diagnosztikai alapnak.

A hiperaktivitás, pontosabban a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar a magasabb szintű

mentális folyamatokért, az úgynevezett végrehajtó funkciókért (tervezés, cselekvésgátlás,
végrehajtás, ellenőrzés, és rugalmas alkalmazkodás) felelős agyi területek eltérő működésére
visszavezethető, neurológiai jellegű tünet együttes összefoglaló neve. Molekuláris genetikai
vizsgálatok a dopamin transzporter gén sajátos eltérésében, az agy homloklebenyében, illetve
a motivációs rendszer működési zavarában feltételeznek eltérő működést, melyet az angol
nevéből rövidítve (attention deficit hyperactivity disorder) ADHD-nak is szoktak nevezni.
Nem annyira betegségnek, inkább állapotnak tekinthető, amely végigkísérheti az érintett
egész gyermekkorát, sőt, a problémák egy része felnőttkorban is megmaradhat.
Legjellemzőbb vonásának az impulzivitást, a viselkedéskontroll zavarát tekintik, a
figyelemzavar és a hiperaktivitás, vagyis a motoros nyugtalanság mellett. Meglehetősen
gyakori, becslések szerint az iskolások között a 10 százalékot is elérheti az érintettek aránya,
akik között a fiúk nagyobb arányban vannak.

A hiperaktivitás tünetei különböző életkorokban:

Csecsemőkor

Kevesen gondolnák, hogy a hiperaktivitás kórképe már csecsemőkorban is észrevehető.

Jellemző tünete az alvászavar. A csecsemő nagyon keveset alszik, vagy csak nagyon rövid
ideig. Gondok vannak a táplálással, a gyermek alig szopik, és eközben is sokat sír. Ezeket a
kicsinyeket igen gyakran kell etetni. Általában „túl mozgékonyak", ingerlékenyek,
nyugtalanok. Szinte simogatni sem lehet őket, mert sírással reagálnak. Gyakori a hasi kólika.

Kisdedkor

A gyermek állandóan nyugtalan, nyüzsög, rohan, sohasem sétál, szinte folyamatosan

mozgásban van, és mindez a tevékenység céltalan. Gyakori a sérülés a rosszul koordinált
mozgás miatt. Ebben az életkorban is jelentkeznek alvászavarok. A gyermek nyugtalanul
pörög az ágyban, s ha alszik is, csak rövid ideig. Ébredése nem mindig optimális,
impulzivitászavarai vannak, azaz kiszámíthatatlanul viselkedik. Kirohan az úttestre, összetöri
játékait, megveri játszótársait, minden provokatív előzmény nélkül. Jellemző a
figyelemzavarra, hogy ezek a kicsinyek képtelenek egyedül belemélyedni a játékba.
Kitartásuk csekély, nem fejezik be, amit elkezdenek, bármilyen egyszerű dolog legyen is az.

Általános iskolás kor

A hiperaktív gyermek állandóan elhagyja helyét az osztályteremben, képtelen nyugodtan

végigülni az órát vagy az étkezést. Nem köti le igazán a játék sem. Magatartási osztályzata
rossz, cselekedetei, ténykedése sokszor romboló jellegűek, és ez az a pont, amikor a szülő
vagy a pedagógus segítséget kér a pszichológustól. Jellemző a gyermek impulzivitászavarára,
hogy képtelen házi feladatát lépésről lépésre elkészíteni. Az általában befejezetlen, külalakja
csúnya, hibákkal túlzsúfolt, igazi „macskakaparás".
A gyermek viselkedése nemcsak önveszélyes, de társaira is bajt hozhat. Figyelemzavarára
jellemző, hogy a komplex feladatokat és helyzeteket képtelen megoldani, viselkedése
széthulló jellegű.

A figyelemzavar okozza a következő problémákat:

 Nem képes követni az óra menetét, vagy várni kell rá, vagy el sem kezdi.
 Nincs felszerelésem, elfelejtettem, készítettem a házit, és ott maradt az
asztalomon…,
 Nincs ceruzám/radírom/körzőm/vonalzóm, stb.
 Dolgozatai rendezetlenek, olvashatatlanok, hiányosak. Kihagy egész feladatokat,
főleg a lap szélei felé. Szöveges feladatok esetén csak az első utasítást követi, a
második, esetleg harmadik nem készül el.
 Feladatmegoldásából kitűnik, hogy jól gondolkodik, de közben pontatlan,
számolási hibákat vét, így teljesen rossz megoldást kap. (Az algoritmus megvan,
csak számolni nem tud.)
A benne lévő feszültség két dolgot is indukál: az egyik az állandó mozgás, motoszkálás,
nyugtalanság. A másik pedig a „Mindenki figyeljen rám!” vágya, ami gyakran agresszív
viselkedésben nyilvánul meg:

 Ruházata rendezetlen, tanóra alatt leveszi a cipőjét, papucsát.

 Apróbb, számára fontos „mütyürökkel” veszi magát körül.
 Állandó megerősítést igényel a pedagógustól, pillanatonként kérdezve.
 Az „osztály bohócaként” kötelességének érzi, hogy számára vicces dolgokat
osszon meg az óra alatt társaival.
 Az engem mindig- Őket bezzeg sosem… probléma állandóan felmerül, és
végletekig feszíti
 Állandó csörgés-zörgés van körülötte. Minden leesik, potyog, repül.
 Amennyiben érti a tananyagot, és „jelen” van, azonnali kényszert érez a
megnyilvánulásra, vagy bekiabál, vagy a padot szinte felborítva hívja fel a
figyelmet magára.
 Nem ritka a csúnya szavak gyakori használata.
  Hirtelen reagál társai mozdulataira, szavaira, többnyire agresszíven.
 Mimikája furcsa, gyakran grimaszol.
 Társaival a játéka, kapcsolattartása gyakran durva, agresszív.
 Feladathelyzetben, főleg táblánál, provokálja a többieket, és azonnal torol.
 Szünetben gyakran veszélyezteti társai épségét.

Serdülőkor
A hiperaktív mozgás a nagyizmokról áttevődik a kisizmokra. A gyermek képtelen nyugodtan
ülni, viselkedni, izeg-mozog a széken, lábát lóbálja, ujját tekergeti, mindig kell valamit
csinálnia. Ezek az ifjak gyakran az osztály „bohócai" vagy vezéregyéniségei, kiszólásaikkal,
durva tréfáikkal romboló hatást keltenek. Figyelemzavarukra jellemző, hogy csak rövid ideig
képesek koncentrálni, a hosszabb, bonyolultabb feladatokat félbehagyják, nem fejezik be. Sok
mindenbe belekezdenek, kapkodnak, belátható eredmény nélkül.

Felnőttkorban:

A hiperaktív és impulzív figyelemzavar általában gyermekkori probléma, megfelelő kezelés

esetén felnőttkorra tünetei teljes mértékben kikopnak, de legalábbis olyan mértékig
enyhülnek, hogy az nem zavarja a személyt a mindennapokban.
Ennek azonban az a feltétele, hogy gyerekkorban elég korán felismerjük az impulzív ADHD
tüneteit, valamint a kísérőzavarokat és megfelelően kezeljük azokat.
Felnőttkori ADHD-ról abban az esetben beszélhetünk, ha a legkülönbözőbb formákban
megnyilvánuló impulzivitás zavarja a személyt a mindennapi tevékenységek során, a
munkavégzésben vagy a szociális kapcsolatainak megfelelő kialakításában és fenntartásában.
A felnőttkorban is fennmaradó impulzív ADHD megnyilvánulhat például impulzív
vásárlásban, dühkitörésekben, a munkahely megtartásának képtelenségében és számos egyéb
tünetben.

A hiperaktív gyermek, tanuló kezelése:

Ahogyan nincs két egyforma ADHD-s gyermek, így nincs két egyforma ADHD-s tünetekkel
küzdő felnőtt sem.
Sőt, az impulzivitás más pszichopatológiáknak, zavaroknak is tünete lehet:
pl. személyiségzavar, mániás depresszió.
Így a tünet jelenléte súlyosabb problémák jelzése is lehet.
Azonban a tüneteket más betegségek is előidézhetik. Sőt egyes jelek önmagukban, betegség
nélkül is jelentkezhetnek. Ezért a pontos diagnózis felállítása mindig szakember feladata!

Részletes szakorvosi vizsgálatsorozat zárhatja ki azokat a betegségeket, állapotokat,

sérüléseket, amelyeknek a hiperaktivitáshoz hasonló tünetei lehetnek. Ilyen
megnyilvánulásokat, viselkedési zavarokat okozhat például értelmi akadályozottság,
iskolaéretlenség, motoros nyugtalanság, tanulási zavar, pszichés kiegyensúlyozatlanság,
depresszió is. Lehet a hátterében fel nem ismert érzékszervi károsodás, mint például
nagyothallás, vagy akár szemészeti probléma is.

Fontos szem előtt tartani, hogy az ADHD kialakulásához idegrendszeri működésbeli

eltérések járulnak hozzá, ezért el kell különíteni azokat az ADHD-hoz hasonlító viselkedéses
problémákat, melyeket környezeti hatások eredményeznek: mint például nevelési problémák,
jelentős iskolai leterheltség, vagy a gyermek életében bekövetkező negatív életesemény.

Az ADHD diagnosztikájában és kezelésében jellemzően több szakember vesz részt:

gyermekpszichiáterek, klinikai szakpszichológusok, gyógypedagógusok, illetve egyéb segítő
foglalkozású szakemberek. A kezelés legfontosabb eleme a személyre szabott, egyedi
kognitív viselkedésterápia. A foglalkozás célja, hogy a gyermeket korának megfelelően
segítsék az állapotával való lehető legjobb együttélésre; és gyakorlatokon keresztül
megtanítsák a jellemző megnyilvánulások, viselkedéses problémák minél hatékonyabb
uralására. Fontos, hogy a kezelésbe a szülők és családtagok is bevonásra kerüljenek. A
szakemberektől felkészítést kapnak arra, hogy hogyan tudnak a lehető legtöbbet segíteni
gyermeküknek. Jellemzően az ADHD tünetei az életkor előrehaladtával enyhülnek. Némely
esetben azonban a tünetek felnőttkorban is fennmaradnak, ezért később, felnőttként is szükség
lehet egyedi, önfejlesztő konfliktuskezelő tréningre, viselkedésterápiára.

Gyógyszeres kezelésre is sor kerülhet, de ezt minden esetben szakorvosnak kell elrendelnie
alapos kivizsgálás után.

Amennyiben gyermekénél felmerül az ADHD gyanúja, úgy a lakóhely szerint illetékes

gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátó helyet érdemes felkeresni.

Budapesti főbb ellátó helyek:

Bethesda Gyermekkórház ADHD Ambulancia, Vadaskert Gyermek és Ifjúságpszichiátriai

Kórház és Szakambulancia.

Felnőtt ADHD esetén: Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, ADHD

Ambulancia.

Gyógypedagógiai segítő feladatok

Legelső teendők

Ellenőrizzük, hogy a gyermek látja-e a táblát, hallja-e a tanárt rendesen? Vizsgálatokkal

zárjuk ki a fizikailag kimutatható problémákat (Jól lát-e? Jól hall-e?) Ülésrendeket próbálunk
ki a teremben, hátha jobban tud figyelni.
Figyelembe kell vennünk, hogy a tanulás nehezebb, a mozgásuk vagy túl gyors és
szertelen, vagy túl lassú és kissé koordinálatlan, és bizony sokkal hamarabb elfáradnak,
kimerülnek a próbálkozástól is. Ha nem kapnak segítséget, végül már nem is
próbálkoznak, feladják!

Segíthet a türelmes törődés! Ha szaladgál, ha lehet, adjunk célt, pl. szaladj el a naplóért! Ha
leesik a székről, ne dorgálást, hanem segítséget, bíztatást kapjon! Ha elveszti a ceruzáját,
adjunk neki egyet! Impulzív viselkedésnél törekedjünk szabályt alkotni, pl. labdát erősen
dobni, fejre célozni nem szabad.