A gyógypedagógia alapfogalmai és intézményrendszere I.

13. Az autizmus spektrum pedagógiájának alapfogalmai

Irodalom: STEFANIK K. (2011): Alaptények az autizmusról – üzenet a gyógypedagógiának. In PAPP G. (szerk.): A diagnózistól
a foglalkozási rehabilitációig. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó – ELTE BGGYK 2011, 225-234; STEFANIK K. – PREKOP CS: (2015):
Autizmus spektrum zavarok. In BALÁZS J. – MIKLÓSI M. (szerk.): A gyermek-és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve.
Budapest, Semmelweis Kiadó, 61-68; STEFANIK K.- ŐSZI T.-NÉ: Egy régi-új ismerős: az autizmus spektrum korszerű
pedagógiája. Gyógypedagógiai Szemle 2013/Különszám, 109-115; JOLIFFE, T.-LANDSDOWN, R.R.: Egy személyes beszámoló.
Budapest, Kapocs Könyvkiadó 1997.

Az autizmus, autizmus-spektrumzavarok valódi kihívást jelentenek a gyógypedagógia, speciális

pedagógia számára. A fejlődési zavarok felismerése, kezelése, kutatása multidiszciplináris feladat. Az
autizmus sokszínű képet mutat. A gyógyped., mint diszciplínákat összefűző tudományterület, kiemelt
szerepet játszik az autizmus-spektrumzavarok ellátásában – az ehhez szükséges feltételek azonban
még Magyarországon nem adottak teljes mértékben.

1. Az autizmus spektrumfelfogása
Az autizmus koherens, egységes szindróma, hiszen az ún, „autisztikus triász”, azaz a reciprok
kommunikáció, a reciprok szociális interakciók és a rugalmas viselkedésszervezés sérülése, eltérő
fejlődése minden típusos esetre igaz. Ugyanakkor rendkívüli sokszínűség is jellemzi, hiszen a triász
igen változatos tünetekben mutatkozik meg. Nem csupán esetek közötti, hanem egyes eseteken
belüli variálódásról is beszélhetünk. A klinikai kép függ az autizmus súlyosságától, az életkortól, az
intelligenciaszinttől, a nyelvi megértés és produkció színvonalától, a különböző környezeti hatásoktól,
a személyiségtől, az esetlegesen társuló zavaroktól, betegségektől. Az autizmus tehát spektrumként
értelmezhető, melynek egyik végén az autizmusban, értelmi és nyelvi sérülésben súlyosan érintett
esetek, míg másik végén az enyhén autisztikus, jó képességű, jó verbalitású személyek helyezkednek
el.

2. Az autizmusra jellemző tüneti kép – a teljesség igénye nélkül

A tünetek csak a fejlődésmenet és a viselkedéses kép teljes feltérképezésének függvényében válnak
értelmezhetővé. A következőkben megismerést segítő példákat mutatunk be.

A reciprok kommunikáció minőségi zavarát jelezheti a beszédfejlődés késése, megakadása. Sokszor

semmilyen metakommunikációs kompenzációt nem tapasztalunk, csak töredékes, viselkedéses
jelzéseket kapunk (pl. diffúz sikítás, sírás, a felnőtt kezének eszközszerű használata, vezetése).
Gyakran találkozunk olyan gyermekekkel és felnőttekkel, akiknek nyelvhasználata magas színvonalú,
de a kommunikációs zavar mégis nyilvánvaló. Így pl. szokatlan intonációban, helyzethez nem illő
kommunikációs kezdeményezésekben, sztereotip, modoros szófordulatokban, monológokban
mutatkozhat meg. Előfordulhat, hogy színpadias, eltúlzott, tanult gesztusokat, arckifejezéseket
látunk. A beszédértés terén szinte mindig találunk nehézséget. Olykor a beszédprodukció
színvonala meghaladja a beszédértését.

A kölcsönös szociális interakciók sérülésére utalhat, ha a gyermek a környezetében élők iránt

kevéssé érdeklődő, nem kezdeményez feléjük, közeledésüket elutasítja. A másik véglet, hogy bizarr
módon kezdeményező, zavarba ejtő kérdéseket tesz fel. A kölcsönösség fenntartásának zavarát, az
interakciók adok-kapok jellegének hiányosságait szinte minden esetben megfigyelhetjük. Továbbá
sztereotip szóhasználat, idioszinkráziás nyelvhasználat, szokatlan hangerő, intonáció, társas
szempontból nem helyénvaló megjegyzések, szociális gátolatlanság stb.
A rugalmas viselkedésszervezés zavarának egyes tünetei a legmarkánsabban strukturálatlan
helyzetekben mutatkoznak meg. Az életkornak és mentális kornak megfelelő változatos és spontán
mintha-játékok, szabadidős aktivitások helyett beszűkült, sztereotip, repetitív tevékenységek
jelenhetnek meg (pl tárgyak funkciójának nem megfelelő használata, sorba rendezése, beszűkült
érdeklődési kör pl. menetrendek, vonatok stb.) Jellegzetesség lehet még a megszokott környezeti
elemekhez, rutinokhoz való ragaszkodás. Gyakori viselkedés a sztereotip, repetitív, motoros
manírok pl. kezek repkedő mozgása, melyek izgatott állapotban jelentkeznek elsősorban; kényszeres
viselkedések.

Az „autisztikus triászon kívüli” lehetséges jellegzetességek pl. szenzoros ingerekre mutatott túlzott
vagy csökkent érzékenység (pl. szélsőséges reakció szagokra, zajokra, csökkent fájdalomérzet).

Az eltérő fejlődés tüneteinek 3 éves kor előtt kell megmutatkozniuk, a markáns esetek 18 hónapos
kor körül diagnosztizálhatók.

ÜZENET A GYÓGYPEDAGÓGUSNAK:

Az autizmus nagyfokú heterogenitása óvatosságra inti a gyakorlati szakembereket – akár a

diagnosztikában, akár az oktatásban, fejlesztésben, terápiában vesznek részt. A sztereotip, kevés
tapasztalatra épülő megállapítások, egy kaptafára húzott megközelítések veszélyeztetik a
gondjainkra bízott, autizmussal élő gyermek vagy felnőtt hatékony támogatását. Így sem nem
etikusak, sem nem gazdaságosak. Az autizmus természetével összhangban lévő, körültekintő és
alapos információgyűjtésre épülő, individualizált megközelítést kell választani. Az egyénre szabott
módszertan egyik legfontosabb eleme, hogy nem csupán a nehézségek feltérképezésére összpontosít,
hanem megismeri és felhasználja az adott gyermek vagy felnőtt erősségeit is.

3. Az autizmus spektrumzavarok diagnosztikájáról

Jelenleg az autizmusspektrum-zavar kizárólag a viselkedés alapján azonosítható. A diagnosztikus

gondolkodásban meghatározó a tüneti kép heterogenitása, valamint a tipikus fejlődés ismerete.
Egyetlen olyan tünet sincs, amely önmagában autizmus diagnózist igazolhatna, s egyetlen olyan
viselkedés sem, amely önmagában kizárhatná azt.

A tünetek feltérképezése mellett elengedhetetlenül fontos a fejlődésmenet elemzése, a tipikus

fejlődéstől való eltérések azonosítása. Megvizsgáljuk, hogy a kórtörténet és a klinikai kép mennyiben
illeszkedik az autizmus diagnosztikus kritériumaihoz, ill. más, differenciál diagnosztikai szempontból
releváns kórképekhez. A fejlődési és összehasonlító diagnosztikus megközelítés lényeges eleme a
kliens-centrikus, komplex, multi-diszciplináris megközelítés. Kézenfekvő, hogy az információk nem
származhatnak egyetlen forrásból vagy életkorból, hiszen az autizmus a viselkedéses kép alapján
diagnosztizálható és a tünetek formája és intenzitása erősen helyzet-vagy életkorfüggő lehet. A
kilencvenes évektől a diagnózis egyre inkább standardizált eszközökre épül. A szülőtől/gondozótól
származó, félig strukturált, kérdező alapú, célzott interjúk s leghatékonyabbak, a legelterjedtebb az
Autizmus Diagnosztikus Interjú (részletes információkat gyűjt a tényleges viselkedésekről, különböző
életkorokból – a fejlődésmenetet deríti fel).

Autizmus Diagnosztikus Obszervációs Séma: klinikai vizsgálatok során leggyakrabban alkalmazott,

játékos aktivitásokra épülő, a szociális és kommunikációs területet felmérő, standardizált eszköz.
(„press típusú” eljárás= a felmérési helyzetek úgy vannak megtervezve, hogy nyomást gyakoroljanak
a társas interakciók előhívására).

Az intelligenciaszint, az expresszív és receptív nyelv színvonala és az adaptív viselkedések is fontos,

felmérendő területek (pl. Vineland Adaptív Viselkedési Skála= szülői interjú). A diagnosztikus
módszerek felhasználása mellett szükség van a gyermekkel/felnőttel rendszeresen, kortárs
csoportban foglalkozó szakemberek megfigyeléseivel kiegészíteni az információkat. Különböző
életkorokból származó hang-és videofelvételek is értékes információkat nyújthatnak.

Kiemelten fontosak a kortársközösségekből származó információk.

ÜZENET A GYÓGYPEDAGÓGUSNAK:

Az autizmus-spektrumzavarok diagnosztikája hazánkban elsősorban

gyermekpszichiátriai/pszichiátriai feladat. Ideális esetben a kivizsgálást interdiszciplináris team végzi.
Ennek fontos tagja a gyógypedagógiai végzettségű diagnoszta, akinek feladata jellemzően a
keresztmetszeti kép feltérképezése. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy bármilyen fontos
észrevételeket tesz is a gyermekkel/felnőttel foglalkozó szakember, megfigyelései csak az összes
információ (fejlődési kép, kortársak között mutatott viselkedések stb.) kontextusában nyernek
értelmet és fordítva. A 2 személyes felmérési helyzetben látható klinikai kép félrevezető lehet. Egy
autizmusban markánsan érintett gyermek/felnőtt tünetei is elfedődhetnek a „steril” vizsgálati
szituációban, ill. egy típusos autisztikus képet mutató emberről is kiderülhet az anamnézis, a más
élethelyzetekben és életkorokban mutatott viselkedések alapján, hogy nem az autizmus okozza
nehézségeit. A fejlesztésben, oktatásban, terápiában dolgozó gyógypedagógusok gyakran figyelnek
fel olyan gyermekre, felnőttre, akinél felmerül az autizmus lehetősége. Vigyázat, ezekben az
esetekben nem tanácsos véleményt nyilvánítani! Egyfelől, mert nincs diagnosztikus tapasztalatunk,
sem gyermekpszichiátriai/pszichiátriai hátterünk, szupervíziónk, s nincs kellő mennyiségű és
minősédű információnk sem. Másrészről, a gyermekkel/felnőttel nap mint nap foglalkozó
gyógypedagógus ilyen jellegű kijelentéseivel veszélyeztetheti a családdal való együttműködést,
kapcsolatot, így az adott érintett megfelelő ellátását is. A helyes stratégia ilyen helyzetben, ha
finoman jelezzük, hogy a hatékony fejlesztés érdekében szükségesnek látunk egy alaposabb
kivizsgálást, s a megfelelő diagnosztizáló intézményhez irányítjuk a családot.

4. Az autizmus-spektrumzavarok epidemiológiája
Az elmúlt 50 évben az esetek száma évente, egyenletesen kb. 3-4 %-kal nőtt. Magyarországon
mindez kb. 100 000 embert jelent. A nemi eloszlásra vonatkozóan elmondható, hogy 3-4-szer több
fiút érint ez a fejlődési zavar, mint lányt.

ÜZENET A GYÓGYPEDAGÓGUSNAK:

Mivel az autizmus korántsem ritka állapot, a gyógypedagógusoknak fel kell készülniük arra, hogy
szakmájuk gyakorlása során találkozni fognak autizmussal élő emberekkel – bármilyen szakirányra is
specializálódnak. A találkozások színtere igen változatos lehet – a többségi közoktatási
intézményektől a szegregált gyógypedagógiai csoportokon, védett munkahelyeken, szociális
foglalkoztatókon át a támogatott foglalkoztatásig.
 5. Az autizmus –spektrumzavarok oki hátteréről
A kóroki hátteret tekintve, kizárhatjuk a pszichogén (lelki) okok szerepét az autizmus kialakulásában.
A legnagyobb részt genetikailag determinált, poligénes öröklődésmenetű zavarról van szó,
ugyanakkor nem zárható ki az exogén (kívülről eredő), a pre-vagy perinatális időszakban jelentkező
biológiai vagy fizikai behatások szerepe sem). Az autizmus heterogenitása nem csak viselkedéses vagy
genetikai szinten jellemző, a fejlődési zavarral ugyanis több agyterület, ill. az agy növekedésének
atipikus mintázata is egyértelműen összefüggésbe hozható.

Az autizmus heritabilitási indexe (örökölhetősége) magasabb, mint 90%.

Az autizmussal összefüggő neurobiológiai jellemzőket tekintve komplikált a kép: a kutatások

eredményei fokális, konnekciós és globális eltérésekre utalnak (mediális temporális lebenyben,
prefrontális kéregben, ill. frontostrialis rendszerben azonosított neuro-anatómiai eltérések). Az
autizmussal élő gyermekek agytérfogata a tipikustól eltérő növekedési mintázatot mutat.

ÜZENET A GYÓGYPEDAGÓGUSNAK:

Az autizmus oki hátterével kapcsolatos eddigi tudásunk alapján leszögezhetjük, hogy a genetikai és
neurobiológiai kutatásoknak egyelőre nincsenek a diagnosztikát vagy terápiát a gyakorlatban
befolyásoló következményei. Egyértelmű tehát, hogy a beavatkozást elsősorban a viselkedés szintjén
kell végeznünk, ez pedig a pszichológia és a gyógypedagógia felségterülete. Másrészről fontos
figyelnünk arra, hogy az autizmus igen komplex probléma, azaz az egytényezős, terápiás formák,
„csodamódszerek” nem alkalmasak a kezelésére. Komplex, integrált beavatkozások mellett kell
letennünk a voksunk. Végeláthatatlan listát kapnánk, ha felsorolnánk, mi nem okozza az autizmust.
Egy tényezőt azonban ki kell zárnunk: az autizmust nem okozhatja rossz szülői bánásmód, nevelési
hiba. Az autizmussal élő gyermekre is hatnak a traumatizáló események, de ezek nem vezetnek
autizmus-spektrumzavar kialakulásához.

6. Az autizmus pszichológiai magyarázatai

60-as évek óta foglalkoztatja a szakembereket a kérdés, hogy milyen kognitív működések, magas
szintű készségek sérülése magyarázza az autizmus tüneteit. A legtöbb tudományos tény 3 kognitív
működés zavarát igazolta, amely mind a viselkedéses képpel, mind az autizmus idegrendszeri
sajátosságaival összecseng.

 A naiv tudatelmélet (vagy mentalizáció) velünk született alapokon nyugvó mechanizmus,

mely intuitiven, automatikusan működik, anélkül, hogy koncentrálnunk kellene rá. Lehetővé
teszi, hogy más emberek mentális állapotait, szándékait, vágyait, vélekedéseit – alapul véve a
viselkedéseket – értelmezzük, megjósoljuk. Van elképzelésünk róla, hogy mit akarhat, v. mit
tudhat a másik, ugyanakkor a saját viselkedésünkre vonatkozóan is elmondható, hogy a naiv
tudatelméletünk segít abban, hogy az adott társas helyzethez illeszkedően viselkedjünk. Az
autizmussal élő emberek többsége „vak” vagy „gyengén látó” más emberek és a saját maga
elméjére, mivel sérült a naiv tudatelméletük. Sokuk számára ijesztő, menekülést kiváltó az
emberekkel való együttlét, mivel érthetetlen, kusza az emberek viselkedése. A naiv
tudatelméleti sérülés az autisztikus triász első 2 területén tapasztalható viselkedéses képet
 magyarázza, azaz a társas interakciókban és a kommunikációban jelentkező zavarokat
(reciprocitással összefüggő tüneteket).
 Az autisztikus triász harmadik területe, azaz a rugalmas viselkedésszervezésben mutatkozó
minőségi eltérések hátterében a végrehajtó működések zavara áll. Autizmusban a
problémamegoldó rendszer nem működik megfelelően, a változatosabb, célvezérelt
cselekvési sorok kivitelezése akadályba ütközik. Ez okozza a sztereotip, repetitív viselkedések
megjelenését, a rutinok kiépítésére való hajlamot, az állandósághoz való ragaszkodást.
 Az autisztikus triászt tehát 2, tudományos evidenciákkal is alátámasztott kognitív
funkciózavar magyarázhatja. Ezek mellett számolnunk kell egy „sajátos kognitív stílussal” is,
amely az autizmus mélyebb megértéséhez vezet. Az információ feldolgozása során a
részinformációkat egységes, jelentésteli egésszé szervezzük a kontextus függvényében.
Autizmusban ez a tendencia gyengébb, elvesznek az egyének a lényegtelen részletekben.

ÜZENET A GYÓGYPEDAGÓGUSNAK:

Terápia: az oktatás, fejlesztés érzelmileg biztonságos környezetben kell, hogy megvalósuljon. Ennek
egyik eszköze, hogy érthetővé és bejósolhatóvá tesszük a környezetet, valamint, hogy hozzásegítjük a
gyermeket/felnőttet, hogy minél több helyzetben kompetens, önálló emberként tapasztalhassa meg
önmagát. Fejlesztési célok: kommunikáció, társas viselkedés és a mentalizáció fejlesztése, a
strukturálatlan helyzetek kezelésének tanítása, önállóság javítása, fontos információk kiemelésének
támogatása. Hatékony autizmusspecifikus fejlesztési metodológiában kiemelt szerepet kapnak a
kognitív viselkedésterápiás módszerek, a téri és idői struktúra, az alternatív és augmentatív
kommunikációs eszközök. Fontos még a vizuálisan támogatott viselkedési algoritmusok, zárt végű,
önmagukért beszélő feladatok alkalmazása. Kommunikáción legyen lényegre törő, rövid, nagyobb
figyelmet igénylő feladatoknál gondoskodjunk ingerszegény környezetről!

Az autizmusspecifikus gyógypedagógiai munka módszertani és tartalmi elemei

Az autizmussal élő embereknek szociális megértésük sérülése miatt „tudományos módszerekkel” kell
elsajátítaniuk mindazt a szociális tudást, melyet a tipikusan fejlődő személyek különösebb erőfeszítés
nélkül, intuitív megértésükre támaszkodva szereznek meg. Rita Jordan hasonlata szerint (Jordan-
Powell 2009) azoknak a változékony, rugalmas szabályoknak a megtanulása, melyek szerint szociális
életünk működik, olyan lehet az autizmussal élő emberek számára, mint egy bonyolult tánc
elsajátítása úgy, hogy nem ismerjük a tánclépéseket, nem halljuk a zenét és a tánclépések és a
partnerek folyamatosan változnak. Éppen ezért egyéni megközelítésre van szükségünk, hiszen az
autizmus spektruma nagyon változatos, az erősségek és gyengeségek, szükségletek és igények széles
skálán mozognak. A családdal és a partnerekkel való szoros együttműködés alapkövetelmény. Az
egyénre szabott strukturált környezet kialakítása nagyon fontos az autizmussal élő emberek
támogatásában, hiszen a struktúra hozzásegíti őket az autonómiához, önállósághoz, rugalmasabb
alkalmazkodáshoz, valamint csökkenti a változásokkal szembeni ellenállást és szorongást.

A kognitív-viselkedésterápiás megközelítés és módszertan nélkülözhetetlen eleme eszköztárunknak.

Ezek a módszertani elemek adhatják meg a hatékony, komprehenzív (összefoglaló), átfogó
autizmusprogramok alapját, azt azonban, hogy bizonyos gyermek vagy felnőtt számára ezt a keretet
hogyan és milyen tartalmakkal „töltjük fel”, a már sokat hangsúlyozott egyedi szükségletek
határozzák meg. A fejlesztési terápia elsősorban a minőségileg károsodott területre, az ún. autisztikus
triászra irányul és a lehető legmagasabb fokú felnőttkori önállóságot és a legjobb életminőség
elérését célozza.

Gyógypedagógus feladata, kompetenciái:

 A szociális készségek explicit tanítása kihívás elé állítja a gyógypedagógusokat, mivel olyasmit
kell tananyagként tanítaniuk, amit ők maguk sosem tanultak, veleszületett mechanizmusok
segítették őket azok intuitív elsajátításában.
 A kommunikációs képességek fejlesztése területén is specifikus többlettudásra van szüksége,
pl. azért, mert az autizmussal élő emberek többsége egész életében komoly expresszív nyelvi
problémákkal küzd. Így a gyógypedagógusoknak ismerniük és egyénre szabottan
alkalmazniuk kell az alternatív-augmentatív kommunikáció (segítő kommunikáció)
módszertanát, eszközrendszerét (képek, grafikus ábrák, betűk, szavak, mint kiegészítő
eszközök alkalmazása).
 A viselkedés és gondolkodás rugalmatlansága, a szűk körű érdeklődés azt kívánja, hogy a
gyógypedagógus megtalálja az egyén esetében azt a motivációs bázist, mely lehetővé teszi az
új készségek lépésről lépésre való elsajátítását, a tevékenységi körök bővülését.

Érdekesség: Theo Peters és Rita Jordan szerint (1999) az autizmus területén az a szakember állhat
helyt, akire igazak az alábbi állítások:

- Képes rácsodálkozni a másságra (kíváncsiság, új megoldások keresése)

- Élénk képzelőerővel rendelkezik (beleéli magát az autizmussal élők helyzetébe)
- Úgy ad, hogy nem vár el köszönetet (a hála, köszönet szokásos jeleitn az autimzussal élő
emberek csak ritkán képesek közvetíteni)
- Képes szociális kommunikációját az egyedi szükségletekhez igazítani
- Elég bátor ahhoz, hogy magányos farkasként dolgozzon
- Sohasem elégedett a tudásával
- El tudja fogadni, hogy minden elért eredmény újabb feladatokhoz vezet
- Kimagasló pedagógiai és elemzői kapacitásokkal rendelkezik
- Tud teamben dolgozni
- Szerény (ért az autizmushoz de tudja, h a gyermek legjobb ismerője a szülő)
- Hozzáértő és szakszerű (a szeretet nem elég, kell a szakértelem)

Az autizmusspecifikus gyógypedagógiai ellátás kialakulásának hazai mérföldkövei

- autizmus jelensége a rendszerváltás előtt is ismert volt Magyarországon, de hiányzott a secifikus

ellátórendszer jogszabályi és intézményi háttere és a szakemberképzés

- nem volt hozzáférhető, friss irodalom

- az autizmust ritka problémának tartották, izoláltan keresték a megoldást a problémára a

szakemberek és szülők

- fordulópont: 1987. Balázs Anna és mtsai által megkezdett kutatás a Bárczi és a Soros Alapítván
támogatásával

Autizmus Alapítvány és Kutatócsoport és Autisták Érdek egyesületének megalapítása

- 1991. oktatási tárca támogatásával létrejöttek a speciális csoportok, melyeket

gyógypedagógiai intézmények létesítették. Az autizmus komplex jelenségére a
 gyógypedagógia reagált hazánkban. 2001: A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete lehetővé
tette az Autizmus szakosztály megszervezését-
- Az ezredforduló után a szakmai tudás gyors bővülése jellemző
- a jogszabályi intézkedésekben megjelent az autizmusspektrum-zavar fogalma és az
intézményrendszer már ezzel a populációval, mint speciális szükségletű csoporttal számol
- nőtt a társadalmi tudatosság, ismertebbé vált az autizmus jelensége mind a szakmai
közvélemény, mind a laikusok körében
- még messze vagyunk attól, hogy koherens, egymásra épülő és az országban mindenütt
egységesen magas színvonalon működő ellátórendszer segítené a családokat, noha vannak jó
gyakorlatok a közoktatás, az egészségügy, a szociális ellátás, vagy a foglalkoztatás területén
- hiányok: korai fejlesztésorientált diagnosztika és fejlesztés, tervezett, szakszerű
kommunikáció a többségi intézményekben, felnőttkori ellátás, tájékoztatás, súlyos
viselkedéses tüneteket mutató személyek ellátása

A magyarországi gyógypedagógus-képzés válasza az autizmus hozta kihívásokra

- 1990: elindult a mo-i gyógyped-képzés

- 2012: a Bárczin elindult a gyógyped 8. szakiránya, az Autizmus spektrum pedagógiája
- előzménye a posztgraduális képzés indítása 2009-ben
- a képzés a tantárgyakon átívelő célja, hogy a hallgatók megtanuljanak kételkedni; tanulják
meg értékelni a szakterületükkel kapcsolatos információkat, mérlegeljék, hogy az adott
tudományos kezdeményezés mennyire meglapozott; saját magukat is folyamatosan
ellenőrizzék

Differenciáldiagnosztika:
-az autizmuséhoz hasonló fejlődési és viselkedéses képet mutató állapotok pl. nyelvi zavar, szociális
kommunikációs zavar – ezek kihívást jelenthetnek

- ADHD figyelemhiányos/hiperaktivitászavar : a két állapot átfedhet, ugyanakkor ADHD-ban a társas

nehézségek minősége eltér az autizmusban tapasztalttól, kevésbé jellemző a metakommunikációs,
szegényes intonáció, állandósághoz való ragaszkodás. A kötődési zavarok más mintázatot mutatnak.
Különösen serdülőkorban merülhet fel kérdésként, hogy autizmussal és/vagy depresszióval,
obszesszív-impulzív zavarral, esetleg skizofréniával állunk-e szemben. Az elkülönítésben
kulcsfontosságú a korai, ill. 4-5 éves kor közötti kép felderítése. de nem szabad megfeledkezni arról,
hogy az autizmussal szignifikánsan gyakrabban járnak együtt különböző pszichiátriai zavarok. A
kihívást jelentő differenciáldiagnosztikai kérdések kezelhetőek a standardizált diagnosztikus eszközök
alkalmazásával.