6.

Tétel: Nevelési stílusok és attitűdök

Nevelési stílusok és attitűdök. Jellemezze a nevelési stílusokat, valamint a nevelői
attitűd formáit! Mutassa be a kommunikáció fogalmát, fajtáit!
Kulcsfogalmak:
‒ Nevelési stílus fogalma
‒ Tekintélyelvű nevelés jellemzői
‒ Engedékeny nevelés jellemzői
‒ Megkívánó nevelés jellemzői
‒ Nevelői attitűd fogalma
‒ Nevelői attitűd formái emocionális klíma és a viselkedés irányítása szerint
‒ Kommunikáció fajtái
‒ Kommunikációs csatornák
Nevelési stílus fogalma:
- A nevelési stílus a pedagógus és a tanulócsoport kapcsolatának olyan hosszabb időn át
érvényesülő alaptónusa, amely sokban meghatározza a pedagógiai hatás érvényesülésének
esélyeit, a tanulók és a pedagógus iskolai közérzetét.
~ Közvetett nevelői ráhatás: A nevelő és érintett személy között valamilyen közvetítő csoport
van. Ez optimálisesetben fokozza a ráhatás mértékét. A közvetett nevelői ráhatás a szubjektív
nevelői ráhatásnak az a formája, amely valamilyen, a nevelő és az érintett személy közé iktatott
csoport (közösség) közvetítésével valósul meg.
~ Közvetlen nevelői hatás: Nevelő ráhatás személyes befolyással. A szubjektív nevelői
ráhatásnak az a formája, amely a nevelő személyes befolyásának segítségével érvényesül.
Kurt Lewin nevelési stílusai:
~ Autokratikus (Tekintélyelvű) nevelői stílus jellemzője:
- Egyedül vezet. Döntéseit egyedül hozza. A csoport tagjai alig vagy egyáltalán nem vehetnek
részt a döntésekben ill. azok előkészítésében. Módszere: utasítás, parancs. Ebben a stílusban
nevelkedő gyermekek visszahúzódóak, önállótlanok és nagyfokú bennük az elfojtás.
- További jellemzők: Büntetéssel/ jutalmazással próbál uralkodni, tiszteletet követel magának.
Követel és uralkodik. A hibákra és gyengeségre koncentrál. Szabályok szabadság nélkül.
Önállótlanságra vagy lázadásra ösztönöz. Külső ösztönzés és büntetés. A tevékenységek
kifejezetten csak a hibátlan termékek készítését szolgálják. A tanár dönti el a témát, és a célokat
is ő határozza meg.
~ Demokratikus (Megkívánó) nevelői stílus jellemzője:
- Alkalmat ad a döntés előtt a dolgok megvitatására, mindig figyelembe veszi a csoport
véleményét. Módszere: elsősorban a kompromisszumkeresés, vita, a meggyőzés révén. A
gyerekek elmondhatják a véleményüket. Nyitottak lesznek a problémák és azok megoldása iránt.
Kialakul egyéniségük, szociabilitásuk. Értékelése differenciált és személyre szabott.
A pedagógus azonosulási mintát tud adni a gyermekeknek.
- További jellemzők: Kölcsönös megbecsülés és tisztelet. Amikor csak mód van rá, választási
lehetőséget ad. Ösztönzés biztatással. Pozitív tulajdonságok felismerése. Szabadság ésszerű
határokon belül. Egyensúly van a szabad munka és a felelősségteljes tevékenység között. Belső
ösztönzés. A tanár és diák közösen határozzák meg a célokat. Sikerélményre alapozott
cselekedetek megtervezésével nevel önbizalomra. A fegyelem a nevelés egyik fontos eszköze,
amely önfegyelemre is tanít. Ötleteket kér és együttműködésre bíztat.
~ Laissez – faire (Ráhagyó) nevelési stílus jellemzője:
- Vezetés hiánya, anarchia jellemzi továbbá, hogy leginkább a csoport tagjaiból kivált informális
vezetők hozzák meg a döntést.
- További jellemzők: A diák azt csinál csinálhat, amit akar anélkül, hogy másokra figyelne.
Mindenfajta viselkedést elfogad. Szabadság határok nélkül. Zavar, összevisszaság. Az ösztönzés
változó, kiszámíthatatlan. Néhány tevékenység segíti a diák fejlődését, viszont jónéhány nem.
Egyéni jogok hangsúlyozása, mások jogainak tiszteletben tartása nélkül. A fegyelem nem
követelmény. Nincsenek pozitív célok. Nem születnek formális döntések.
Nevelői attitűd fogalma:
- Attitűd: Tulajdonképpen pozitív vagy negatív viszonyulás valamely személlyel, tárggyal,
csoporttal, jelenséggel, szituációval kapcsolatos értékelő beállítódás, viselkedés, amely
viszonyítási alapul szolgál, aminek alapján az egyén véleményt alkot, viselkedik, viszonyul.
Gyakran egy egyszerű véleményként fogalmazunk meg, mely lehet érzésekre alapuló, vagy
ismeretekre, vélekedésekre épülő, de lehet cselekedetekhez kapcsolódó is.
- Attitűd összetevői: kognitív összetevő (tudás, ismeret), érzelmi/affektív összetevő (érzelmi
értékek), viselkedés/konnatív összetevő (magatartás, cselekvés).

Ranschburg Jenő – Nevelői attitűdök:

~ Meleg – engedékeny nevelői stílus:
A meghatározásban a “meleg” jelző, nem a kritika nélküli, túlóvó szülői viselkedést jelenti, mint
ahogy az “engedékeny” sem a korlátok és tiltások nélküli szülői magatartást. Vannak szabályok
és a megszegésükért helytelenítés, feddés jár, azonban a szabályok nem merevek, hanem
szükségszerű és rugalmas normák, nem nehezednek a gyerekre, nem válnak cselekedeteinek
akadályává. A gyermek sosem fordul szüleihez hiába sem érzelmi, sem intellektuális igényeivel,
vagyis a “szeress” és a “beszélgess velem” jelzéseire mindig kap a szülőktől választ. Az a
gyerek, aki ilyen légkörben nő fel, pozitívan fordul a világ felé: aktív, becsvágyó és barátságos,
gondolkodása gyors, kreatív, érdeklődő, cselekedeteivel aktív részese a világnak. Sosem
kételkedik abban, hogy szeretik, ez a szeretet azonban sosem korlátja cselekedeteinek.
Megfigyelték, hogy ebben a légkörben felnővő gyerekek agresszívabbak, ennek oka a
biztonságérzés és a szigorú büntetés hiánya, nem pedig az önálló cselekvés akadályoztatása
miatt van. Ezek a gyerekek megvédik magukat és álláspontjukat, ezért nehezebben kezelhetők,
mint a más nevelői beállítódásban nevelkedők. Ez azonban bőségesen megtérül, mert
barátságosabbak, könnyen alakítanak ki kapcsolatot a felnőttekkel és a gyerekekkel, bíznak
önmagukban, kiegyensúlyozottak, kedvesek. Az agresszió, ami tapasztalható, a megfelelő
feltételek esetén egészséges bátorsággá fejlődik. Kutatók megfigyelték, hogy a meleg-
engedékeny miliőben felnővő gyerekek szerepjátékaik során sokkal gyakrabban játszottak
felnőtt babával, mint a többiek. Ez a megfigyelés azért fontos, mert a szerepjáték során a
gyerekek a felnőtt viselkedési mintákat sajátítják el, építik be személyiségükbe, viselkedésükbe,
így a felnőttekkel való azonosulás ezeknél a gyerekeknél a legintenzívebb.
~ Meleg – korlátozó nevelői stílus: 
Ebbe a szülőtípusba elsősorban a túlóvó, túlszerető, túlgondozó szülő tartozik, aki nem engedi
önállósodni gyermekét. Ő az, aki szigorúan csak júliusban –augusztusban engedélyez egy-egy
fagylaltot, a sapkát csak májusban lehet levenni, a homokba belemenni csak játszóruhában lehet.
Ezeknél a szülőknél a gyermek nyílt agressziója szigorúan tiltott. Mivel minden szülő korlátokat
állít a gyerek elé, amivel akadályozza a cselekedeteiben, a gyerekek időnként haragszanak a
szüleikre. Ennek a haragnak esetenként eltérő módon, de megnyilvánulásai is vannak. Az előbb
ismertetett meleg-engedékeny nevelői stílusnál a gyermek kifejezheti agresszióját, nem büntetést
kap érte, hanem a szülők a megbeszélésre törekednek az esetek nagyobb részében. A meleg
korlátozó nevelői stílusban a családon belüli agressziónak szigorú büntetése van (gyermeknek
szülők felé, testvéreknek egymás felé megnyilvánuló agressziója). Így a gyermek kénytelen
magában tartani –befelé fordítani – ellenséges érzéseit, ami szorongáshoz vezet.
Előfordul, hogy csak a családon belüli agresszió tiltott, az osztálytársak felé megnyilvánuló
nem. Ez a gyerek tehát az otthoni “tiltott” indulatait is a társaival szemben vezeti le, aminek
következménye előre látható: a sok agresszív megnyilvánulás előbb-utóbb visszajut a szülőkhöz,
akik szigorúan büntetnek. A gyermeknek ismét csak tiltott az indulatainak, agressziójának
levezetése, megint “kénytelen” önmagában tartani, ami tovább erősítheti a szorongásukat. Ezek
a gyereke előbb-utóbb jól viselkednek az iskolában, jól tanulnak, erősen iskolacentrikusak
lesznek, ők azok, akik még akkor is jól viselkednek, ha a tanár nincs az osztályban.
Magatartásuk és gondolkodásuk erősen szabálykövető, kevéssé kreatívak, mindig illedelmesek,
egy kicsit visszahúzódók, félszegek. A szülői szeretet, a melegség rendszerint elejét veszi annak,
hogy a korlátozások túlzottan ránehezedjenek a gyerekre, komolyabb problémát okozva.
Szintén a kutatások eredménye, hogy a meleg – korlátozó nevelői stílusban felnővő lányok
jobban tűrik ezt a szülői magatartást, mint a fiúk, mivel kevesebb szorongásos tünetet mutatnak.
~ Hideg-engedékeny nevelői stílus: 
Ez a nevelői stílust is segíti a gyermeki agresszió kibontakozását, mégpedig azért, mert a szülő
elutasítja a gyermekek közeledési, függőségi igényét, ugyanakkor időnként már-már
nemtörődöm módon engedékeny. A gyermek függőségi igényének elutasítása mögött gyakran a
gyermekkel szembeni ellenszenv húzódik meg. A szülő valamilyen ok miatt nem tudja elfogadni
gyermekét, így annak közeledési igényére elutasítóan reagál (ez az elutasítás tudattalan is
lehet!). A gyermekben ez az érzelmi, fizikai elutasítás szeparációs szorongást idéz elő. Ráadásul
ezt a nevelői stílust folytató szülő időnként – mintegy önmaga igazolására – nyilvánosan bünteti
gyermekét. A szülő érzelmi elutasítása a gyermeket attól a lehetőségtől is megfosztja, hogy
azonosuljon a szülővel, elfogadja, kövesse, először annak viselkedését, a későbbiekben pedig
értékrendjét. A szülői elutasítás előbb-utóbb a gyermekből is elutasítást vált ki, mindennel
szemben, ami a szülőtől ered. Ez érthető, ha arra gondolunk, hogy a gyermek alapvető
szükséglete maradt kielégítetlenül. A gyermek viselkedésében egyre gyakrabban nyilvánulnak
meg az agresszív elemek, amik a szülő engedékenysége miatt teret is kapnak. Az így felnövekvő
gyermekek serdülőkorukra erőteljes függőségi szorongást mutatnak, rossz lesz a kapcsolatuk a
szüleikkel, nem fordulnak hozzájuk tanácsért, problémáikat nem beszélik meg velük. Ezek a
gyermekek, fiatalok kapcsolati igényeiket máshol próbálják kielégíteni, ami könnyen
sodorhatóvá teszi őket, könnyen kerülhetnek a társadalom számára nem kívánatos körökbe.
~ Hideg- korlátozó nevelői stílus: 
Ez a nevelői stílus annyiban különbözik az előzőtől, hogy a gyermek elutasítása mellé erőteljes
korlátok társulnak. A szülő ellenérzéseire (amelyek fizikai büntetésben, a gyermekkel való
kapcsolat minimalizálásában nyilvánulnak meg) a gyerek ebben az esetben is agresszióval
reagál, csakhogy ezt az agressziót a szülő keményen bünteti. A szülő elutasító magatartása itt is
gyakran rejtett: a felszínen azt hangoztatja, mennyi mindent tesz a gyermekért, ellátja, dolgozik
rá stb., miközben a gyermek érzelmi igényei kielégítetlenül maradnak, csak korlátokkal
találkozik. Ezek a szülői “üzenetek” a gyermek számára érthetetlenek, bűntudatot érez, hiszen
“hálátlan”, ugyanakkor agressziót is átél, mert csak a szülei által állított akadályokat látja maga
körül. Ez az agresszió, mivel a világ felé nem nyilvánulhat meg, befelé fordul, súlyos zavarok,
különféle testi-lelki bajok alakulnak ki, amelyek az idő múlásával egyre komolyabbá válnak, a
személyiség torzulását, a felnőttekkel/emberekkel szembeni bizalom hiányát okozva.
 
Kozéki Béla a nevelési hatások, stílusok, jellegzetességek három tengely mentén történő
csoportosítását alkotta meg.
A három tengely:
• Család érzelmi légköre (meleg-hideg)
• Nevelés rugalmassága (nyílt-zárt)
• Követelmények határozottsága (erős-gyenge)
Típusai:
• Harmonikus nevelés – meleg-nyílt-erős
 Szülő szeretettel, bizalommal, határozottan, következetesen, világos korlátokat
támasztva nevel, igényeit a gyermekhez igazodva fogalmazza meg
 Gyermek barátságos, aktív, megbízható, szociábilis, jó önkontrollal bír,
felelősségvállaló, erkölcsös
 Pedagógus meleg emberi kapcsolatokat alakít ki, nyílt, demokratikus légkört alakít
ki, világos követelményeit betartja
 Közösségben baráti kapcsolatok, kohézió, együttes élmény
• Liberális nevelés – meleg-nyílt-gyenge
 Szülő elfogadó, megértő, bizalommal teli, felállított követelményeket nem tudja
betartani
 Gyermek aktív, ambiciózus, kész az elköteleződésre, gyenge önkontroll, sikerért
népszerűségért sokat feláldoz
 Nevelő jó munkalégkört teremt feladattartás nélkül
 Közösség aktív, sok a rivalizáció
• Ambiciózus/normatív nevelés – meleg-zárt-erős
 Szülő meleg családi légkört teremt, gyermek stabilan, biztonságosan fejlődik,
szertettel, merev irányítással nevel
 Gyermek szorgalmas, kötelességtudó, érzelem gazdag, önállóság hiányzik, nem
kezdeményező, a kudarc elkerülésének vágya motiválja
 Nevelő jó hangulatot, feladattartást, fegyelmet teremt, önállóságra, önálló döntés
képességére nem nevel
 Közösség hangulata jó, de teljes konformitást követel
• Túlvédő/túlgyámolító nevelés – meleg-zárt-gyenge
 Szülő szereti, de agyonfélti gyermekét, gátolja, mindent megold helyette
 Gyerek kudarckerülő, nem vállalkozik új ismeretlen dolgokra, indulatait elfolytja,
passzív engedelmes, változások komoly törést okoznak neki, nem ismeri saját
képességeit
 Nevelő túlzott dédelgetés, lekenyerezés a passzív követés érdekében
 Közösség nem hatékony, csak érzelmileg létezik
• Autonóm/hideg/demokratikus nevelés – hideg-nyílt-erős
 Szülő egyenrangú partner a gyermek, nyíltan, becsületesen, szeretet hiányban,
racionálisan nevel, őrzi gyermeke autonómiáját, erre ösztönöz
 Gyermek érzelmileg kielégítetlen, kötelességtudó megbízható egyén, alacsony
szintű szociabilitás, érzékenység és empátia, törekvő
 Nevelő határozott, következetes, érzelmileg nem kötődik, távolságtartó
  Közösségben nincs együttes élmény, csak a cél tartja össze
• Elhanyagoló/nemtörődöm nevelés – hideg-nyílt-gyenge
 Szülő érzelmileg elhanyagol, önállóság-hogy a gyermek ne legyen a terhére,
korlátokat támaszt, ha a gyermek zavarja
 Gyermek maga küzd problémáival, agresszív, gátlástalan, szeretet hiányában nő
fel, kapcsolatteremtő képessége gyenge
 Nevelő csak az anyag miatt foglalkozik a gyermekkel, személyiségfejlesztéssel
nem foglalkozik
 Közösség nem alakul ki
• Kemény nevelés – hideg-zárt-erős
 Szülő szigorú vasfegyelemmel nevel, gyermek személyiségére nem figyel,
félelemkeltés, parancs, büntetés, kényszerítés
 Gyermek zárt személyiség, önmaga ellen forduló agresszió, szorongó, parancsra
cselekvő ember lesz
 Nevelő csak a vakfegyelem fenntartására koncentrál
 Közösség fanatikus csoport
• Diszharmonikus nevelés – hideg-zárt-gyenge
 Szülő érzelmi, erkölcsi szintje alacsony, képtelen biztonságot nyújtani, szid,
megaláz
 Gyermek állandó bizonytalanságban szorongásban, kielégületlen, gátolt, neurotikus
 Nevelő hideg, állandóan gátol, korhol, teljesítménye gyenge
 Közösség nem létezik

Kommunikáció fogalma:
- A „communicare” latin eredetű szóból származik, jelentése: valamit közössé tenni, közösen
tanácskozni, valamit átadni a másiknak. A kommunikáció legegyszerűbb meghatározása:
Kommunikáció minden, amiben az információ továbbítása történik, függetlenül attól, hogy az
információ milyen jelekben vagy a jelek rendszerébe, kódjában fejeződik ki. Az emberek
vonatkoztatásában ez kiterjesztendő a gondolatok és az érzelmek továbbítására.
Kommunikáció csoportosítása (fajtái):
Résztvevő személyek száma szerint:
- Intraperszonális (belsőkommunikáció)
- Interperszonális (személyek közötti kommunikáció)
- Csoportkommunikáció (közösségben zajló kommunikáció)
- Tömegkommunikáció (televízió, rádió útján történő kommunikáció)
Irányultsága szerint:
- Egyenrangú (folyamaton belül a vevőnek nincs lehetősége adóvá válnia)
- Kétirányú (az adó-vevő időről-időre szerepet tud cserélni)
Üzenő szerint:
- Szándékos = direkt
- Önkéntelen = indirekt
Térbelisége szerint:
- Közvetlen (feladó-vevő egyszerre vesz részt a folyamatban)
- Közevetet (minden más esetben)
Kommunikációs csatornák:
Az emberi kommunikáció több csatorna igénybevételével történik, eszerint megkülönböztetünk:
- Verbális (nyelvi) kommunikációt - beszéd és az írás.
- Nonverbális (nem nyelvi) kommunikációt - a nem szándékos és nem tudatos közlésmódot
jelent. A szavak mellett megjelenő mimika, gesztusok, testtartás a beszélő érzelmeit fejezik ki.
- Vokális kommunikációt - hanggal is nagyon sok minden ki tudunk fejezni, a verbális
kommunikációba van kódolva.
~ Verbális kommunikáció:
- A verbális kommunikáció csak emberre jellemző. A nyelvvel jól kifejezhető tudatos és
egyezményes jelrendszer révén tanulható és könnyen dekódolható csatorna. Az ember
legspecifikusabb kommunikációs módja, mely mindenféle információ továbbítására alkalmas. A
legbonyolultabb kódrendszerrel rendelkező csatorna.
- Megjelenési formái a beszéd és az írás.
> Szóbeli kommunikáció:
- Egyidős az emberrel, kialakulása kb. 40.000 évre tehető.
- Gyors és közvetlen formában él.
- Eszközmentes.
- Alapformája a beszéd, érzékelhető formája a hang.
- Térben és időben kötött.
- Nyílt és laza szerkezetű.
- Nem sok idő áll rendelkezésre a kifejezés megformálására, csak helyesbítésre van lehetőség.
- Szegényesebb a szókincse, kevesebb az információ, az üzenet.
- A hallgató visszajelzése alakíthatja a további szövegformálást.
> Írásbeli kommunikáció:
- Az írásbeliség megjelenése i.e.5-6000 évre tehető (a legrégibb írásjelek tartalmazó lelet
Kínából származik, amit teknőspáncélra készült 8600 éves).
- Lassú és közvetett formában él - eszköz igényes (papír, számítógép).
- Alapformája az írott szó.
- Térben és időben kötetlen.
- Zárt és kötött szerkezetű.
- Több idő áll rendelkezésre a gondolatok megfogalmazására, kifejezésére, tudatos, lehetőséget
nyújt az utólagos javításra.
- Pontos megfogalmazás, tagolt mondatok és gazdag szókincs jellemzi.
- Sok információ átadására alkalmas, de közvetlen visszajelzés nincs.
- Kevés nonverbális jel kíséri.
~ Nonverbális kommunikáció:
- A nonverbális kommunikáció a verbális kommunikációt kísérő analóg nyelvi kódok
összessége. Jellemzője, hogy nem mindig szándékolt közlés, de tanulható és kontrolálható.
Érzékelése nem tudatos, egyezményes jelrendszere nincs, de alkalmazását szocializált
szabályok, közmegegyezések határozzák meg. Ettől függetlenül kultúrspecifikus. A verbalitás
közösségi jellegével szemben inkább személyes, valamint nehezen dekódolható, illetve könnyen
félreérthető.
- Nonverbális kommunikáció funkciói:
> Társas helyzetek kezelése, szabályozása.
> Én bemutatása.
> Érzelmi állapotok kommunikációja.
> Attitűdök kommunikációja.
> Verbális kommunikációs csatorna vezérlése.
- Nonverbális kommunikáció eszközei:
1.Mimika:
- Az érzelmi viszonyok megjelenése az arcon, az arc izmainak a mozgatása által. Mimikai
szempontból az arc legfontosabb fő vonalait és pontjait használjuk fel, a szem pontja, a
szemöldök és a száj vonalai. A mimikának jelentős szerepe van a kommunikációban, nagy része
nem tudatos szinten jelenik meg. A verbális üzenettartamot kíséri, és egybeolvad vele.
- Arckifejezésünkkel 7 érzelem kifejezésére vagyunk képesek: meglepetés, öröm, harag,
félelem, szomorúság, undor, érdeklődés.
- Kommunikáció hatékonyságát befolyásolja, hogy nem mindig figyelünk eléggé ezekre a
jelekre.
2.Tekintet:
- A szem a lélek tükre a tekintet szabályozó szerepet tölt be a kommunikációs folyamatban,
visszajelzést ad a befogadóról, a megértésről, a másik személyhez való érzelmi viszonyról.
- Beszélgetéskor az emberek egymás szemébe néznek - szemkontaktust vesznek fel, ez a
legrégibb kapcsolat felvételi és fenntartói forma. Ha kedveljük a kommunikációs partnerünket, a
szemkontaktust hosszan tartjuk fent, ha nem akkor csak rövid ideig. A tekintet iránya és tartalma
szerint különböző jelentéssel bírhat, a tekintet, lehet meleg, hideg, értelmes, gúnyos, üveges és
fénytelen. A kontaktus kerülése is jelentéssel bír közömbösséget és védekezést jelenthet.
- Kutatások megállapították, hogy tekintet a kommunikációs folyamatban többnyire
akaratunktól független jelenség.
- A tekintet szerepe kultúránként változik, araboknál a nők idegen férfira nem nézhetnek,
szemérmesen kell viselkedniük, a japánoknál beszélgetés közben a szem helyett, inkább a
nyakat figyelik.
3. Gesztusok:
- A nonverbális kommunikáció legkidogozottabb jelzésrendszere, a fej, a kezek, a karok
mozgását jelenti. Gesztusok nélkül szinte lehetetlen kifejezően kommunikálni. Vannak olyan
gesztusok, amelyek helyettesítő szerepet töltenek be, és ismerünk olyan gesztusokat, amelyek
megerősítik, tagolják a beszédet, a mondottak egymáshoz való viszonyát jelzik. A gesztusok
sokkal figyelem felkeltőbbek, mint a mimika és a tekintet, mivel a mozgásra jobban figyelünk.
- A fejhez kapcsolódó gesztusok világosan értelmezhetőek – a fej oldalirányú mozgása -
bizonytalanságot jelent, a fej lehajtása – szomorúságot, vagy bűntudatot jelent. A kéz gesztusai
számos jelentést hordozhatnak – a kéz mozgatásával hívhatunk, elutasíthatunk, könyöröghetünk,
köszönhetünk.
- A gesztikuláció szinte minden kultúrában megengedett, de vannak, olyanok, ahol erősen
visszaszorítják ezeket a jeleket.
4.Testtartás:
- A kommunikáció a során a testtartás kifejezheti: a partnerhez, a szituációhoz való viszonyt,
közléshez való viszonyulást, álláspontunkat, érzelmeinket. A testtartást részben a neveltetés, a
kultúra, részben a pillanatnyi lelkiállapot és nem utolsósorban a személyiség befolyásolja.
- A testtartásból sok mindenre következtethetünk. - ha érdekel, a téma teljes testünkkel a partner
felé fordulunk, - ha egymással szemben helyezkedünk az a kölcsönös kommunikációs szándékot
jelent, az egymás melletti elhelyezkedés inkább semlegességet jelent. Egymással közeli
viszonyban, levők emberek akaratlanul szintén azonos testtartást vesznek fel.
5.Térközi szabályozás:
- A fizikai távolságnak jelentősége és jelentése van a kommunikációban. Íratlan társadalmi
szabályok és érzelmeink befolyásolják, hogy mennyire megyünk közel valakihez. A távolság
változtatásával jelezzük, hogy a kapcsolatot milyen irányba tereljük. Más-más az elfogadott
vagy lehetséges távolság két ember kapcsolatának különböző fázisaiban és a különböző
kultúrákban. A teljes intimitás az a közelség, amely a testi kontaktus lehetőségével jár. Minél
távolibb a kapcsolat, formálisabb a viszony, annál nagyobb távolsággal engedhető meg csak a
kontaktus.
1. Bizalmas és intim távolság 0 - 50 cm között:
- 25 cm belül intim a közelség - jól hallatszik a suttogás, nagy szerepe van a szaglásnak,
érintésnek, a látás a partner igen kis részletére koncentrálódik.
- 25-50 cm méter közötti a bizalmas távolság - zárt helyen a suttogás, szabadban az igen
halk hang pontosan érthető, még mindig jelentős szerepe van a szaglásnak, érintésnek, a
látás továbbra is a partner részleteire koncentrálódik.
2. Személyes távolság 50 - 120 cm között:
- A partneri viszony jellegétől függetlenül alkalmas személyes témák megbeszélésére.
- A testhelyzettől függően a partner csaknem teljes alakját lehet látni, megfigyelni.
- Csökken a szaglás szerepe.
3. Társasági távolság 120 - 300 cm között:
- Normál vagy kissé emelt hangvétel melletti beszélgetésre van mód.
- Tovább csökken a szaglás szerepe.
- A partner teljes alakja látható, jól megfigyelhető.
- Hivatalos témák megbeszélésére, közlésekre, udvariassági beszélgetésekre alkalmas
távolság.
4. Nyilvános távolság 300 - 750 cm között:
- Csupán a hangos beszéd érthető.
- Általában nyilvános helyzetben alkalmas távolság.
- Fontos tényező az egymáshoz képesti elhelyezkedés is.
- Csoportos tárgyalásoknál biztosítani kell a többiekkel való kapcsolattartásra, az
információkhoz jutásra való egyenlő esélyt.
- Ennek lehetősége a kör alakban való elhelyezkedés.
- Figyelni kell az egymás mellett ülők közötti távolságra is - a távolságtartás mértékében
nemcsak kultúrák között, de kultúrán belül is vannak különbségek.
6.Emblémák:
- A külső nem verbális jegyeket sorolhatjuk ide a ruházat, a hajviselet, az arc kikészítése, a test
különböző díszei, és a közvetlen környezetben tartott tárgyakat. Az első információkat a
kommunikációban a megjelenés alapján szerezzük. - A szimbolikus jelek segítséget nyújtanak
az emberek közötti viszony meghatározásában, ezeket a jeleket a rendőrségnél és a katonaságnál
ma is alkalmazzák. A személyiségünk megmutatása és elfogadtatása a külső jegyekkel történik.

~ Vokális kommunikáció:
- A vokális kommunikáció szorosan összefügg a verbális kommunikációval, a beszéddel
együttesen jelennek meg a vokális elemek: a hangsúly, a hangszín, a hangerő, a hanglejtés és a
szünetek.
- A hanggal ki tudjuk fejezni lelkiállapotunkat, erősen jelzi a belső feszültéség változásait: az
izgalmat, szorongást, elégedetlenséget, türelmet, szeretet, vidámságot.
- A vokális kommunikáció elemeit tudatosan alkalmazzuk, és minden embernél egyéni
jellemzőkkel bír. A heves érzelmi kitörések magas hanggal járnak, míg a kiegyensúlyozott
érzelmi állapothoz alacsony hang kapcsolódik. A gátlásosabb emberek halkabban, míg az
agresszívebb emberek rendszerint hangosan beszélnek.
~ Metakommunikáció:
- A szavakban történő közlést kísérő, többé-kevésbé nem szándékos és nem tudatos
kommunikáció (például: taglejtés, fintor).
- A metakommunikáció minősíti a közlést (rejtett közlés), a kommunikációban részvevő
személyek viszonyára vonatkozik. A metakommunikáció akaratunktól független, érzelmeinkről,
indulatainkról, előítéletinkről, vonzalmainkról árulkodik, olykor többet elárul, mint amit
szeretnénk. Tehát megállapíthatjuk, hogy nincs kommunikáció metakommunikáció nélkül.
Kommunikációs technikák, stílusok:
Asszertív kommunikáció:
Érzéseinket, gondolatainkat, igényeinket kifejezzük mindig, amikor szükségét érezzük,
méghozzá olyan módon, hogy közben másokat tiszteletben tartunk. “ÉN-KÖZLÉSEK-et”
alkalmazunk, tehát nem azt hangsúlyozzuk, mit csinál a másik rosszul, hanem azt mondjuk el,
NEKÜNK mi hogy ESIK, mit gondolunk, és mit kérünk ez alapján. Ezzel a MÁSIK FÉL
KÉPESSÉGEIT is “AKTIVÁLHATJUK”, hisz nem kell védekeznie vagy visszatámadnia,
hanem megérthet minket, és a felmerült témát nyugodtan megbeszélhetjük, közös megoldásra
juthatunk. Szintén a fenti példánál maradva mondhatnánk ezt: “ROSSZUL ESIK, hogy nem
takarítottál ki. Megbeszéltük, de úgy érzem, semmibe vetted a kérésemet. Kérlek, hogy erre
figyelj oda a jövőben, ha pedig valami közben jön, egyeztessünk, hogy mi legyen a megoldás!”
Az asszertív kommunikáció jellemzői:
- én- közlések, közvetlen, őszinte, felelősségvállaló, figyelmesen hallgató,
- saját magát és másokat tisztelő, kezdeményező, megbocsátó,
- hatékony, spontán, realista,
- belső erővel bíró, képesség- aktiváló.
A kommunikáció egyenrangú felek között zajlik. Fő célja a problémák megoldása. Nyugodt,
magabiztos, meggyőző a beszélő magatartása. Nyertes-nyertes helyzet kialakítására törekszik.
 Agresszív kommunikáció:
Megmondjuk ugyan, hogy mit akarunk, viszont eközben egyáltalán nem vagyunk tekintettel a
másik félre, és gyakran a legrosszabbat feltételezzük róla. Pl. nekiesünk párunknak, amiért nem
takarított ki, elhordjuk mindennek, ellenségünknek tekintjük ahelyett, hogy elmondanánk, hogy
bánt, hogy nem tette meg, amit megígért, és megbeszélnénk, hogy mi volt ennek az akadálya, és
mi lehet a megoldás.
Az agresszív kommunikáció jellemzői:
- követelőző, kompromisszumra nem hajlandó,
- arrogáns, hibáztató (közvetlenül), nem figyel másokra,
- másokat hibáztat (szembe), elnyomó, megbántó,
- erőszakos, harsány, győztes,
- erőfölényt demonstrál, energiát szív el.
Egyedüli nyertes pozíció kialakítására tör.
Passzív kommunikáció:
Nem mondjuk, meg mit szeretnénk, mi bánt, ehelyett csendben visszahúzódunk, semmit nem
teszünk azért, hogy megkapjuk azt, amire az adott helyzetben szükségünk lenne. Pl. bár nem
tetszik, hogy az orvos nem informált rendesen a betegségünkről, mégsem fejezzük ki a további
tudnivalók iránti igényünket, hanem elkullogunk a rendelőből, hogy aztán majd magunk
nyomozzunk szaktudás nélkül.
A passzív kommunikáció jellemzői:
-tétova, szolgaian alázatos, gátlásokkal küzdő,
- önsajnáló, elkerülő, várakozó, vesztes, eredménytelen,
- gyáva, áldozat, erőtlen,
- jellegzetes válasza a “nekem mindegy”.
Közvetett kommunikáció:
Nem mondjuk ki egyenesen, amit gondolunk, ehelyett célozgatunk, manipulálni igyekszünk a
másikat. Az elmaradt takarítás példájánál maradva ilyen esetben így reagálnánk: “Örülök, hogy
ismét tapasztalhattam, hogy mennyire fontos neked az, amit megbeszéltünk.”
A közvetett kommunikáció jellemzői:
- ítélkező, manipulatív, megtévesztő, hibáztató (közvetetten),
- félig hallgat meg másokat, másokat hibáztat (a hátuk mögött), reagáló,
- bosszúálló, elnyomó, érzelmileg zsarol, mártír, erőtlen, tőle is gyakran halljuk: “nekem
mindegy”.