3.

Tétel

Az óvodapedagógus szereppel kapcsolatos elvárások. Az óvodapedagógus

szakmai fejlődését meghatározó tényezők, az önreflexió

Az óvodapedagógus szereppel kapcsolatos elvárások:

Az óvodapedagógus főbb szerepei:
 Mintaadás a gyermekek számára a mindennapokban pl.: utcán való alapvető
viselkedési normák; étkezéssel kapcsolatos viselkedési normák;
 Ismeretek átadása a gyermekeknek, ami az iskolaérettséget megalapozza és elősegíti.
 Nyugodt légkör megteremtése a csoportszobán belül és kívül, ami elősegíti a
gyermekek pozitív irányú fejlődését.
 Szokás-szabályrendszer kialakítása és betartása a gyermekekkel közösen Pl.:
öltözködés, étkezés, tisztálkodás, mozgás, alvás/pihenés.
 A gyermekek megóvása és figyelemmel kísérése, valamint a figyelem megosztása.
 Kapcsolattartás a szülőkkel.
 Gyermekismeret, differenciálás: a gyermekek egyéni fejlettségi szintjének
megismerése és ennek megfelelő feladatkitűzés a gyermek számára.
 A gyermekek érdeklődésének és figyelmének fenntartása.
 Óvó- védő feladat

Ahogy az ONOAP is kimondja a gyermeket - mint fejlődő személyiséget - szeretetteljes

gondoskodás és különleges védelem illeti meg, amelyben rendkívül nagy szerepe van az
óvodapedagógusnak is. A gyermekek elsődleges nevelési színtere a család, amelyben
kiegészítő szerepet foglal el az óvodai nevelés. Az óvodapedagógus szerepe azonban
meghatározó, hiszen partnerként működik a szülőkkel együtt a gyermek pozitív fejlődés
érdekében. Azonban az óvodapedagógusnak is rendelkeznie kell bizonyos
személyiségvonásokkal, amelyek ezt a munkát segítik és a gyermekek való pozitív
kapcsolattartást megerősítik.

Az óvodapedagógus személyiségvonásai:
Kiegyensúlyozottság, hivatástudat, egyéniség, türelem, optimizmus, humor, gyermekszerető
stb…
Kompetenciák1:
 A gyermeki személyiség fejlesztése
 gyermekcsoportok, közösségek alakulásának segítése
 a pedagógiai folyamat tervezése
 a gyermekek képességeinek fejlesztése
 a nevelési folyamat szervezése és irányítása
 az értékelés változatos eszközeinek az alkalmazása
 a pedagógiai folyamat tervezése
 a pedagógiai értékelés változatos eszközeinek az alkalmazása

Szakmai fejlődés:
A szakmai fejlődés a pedagógusi kompetenciák fejlődését jelenti. Fontos, hogy meglegyen az
óvodapedagógusban a fejlődési igény valamint a fejlődni akarás. A képzés alatt ez a fajta
fejlődés megkezdődik, és a gyakorlat során folytatódik. Ebben a szakmában rendkívül sok
fejlődés mutatkozott meg az elmúlt évtizedek alatt, ami az óvodapedagógusok fejlődését is
igényelte. A folyamatos önfejlesztés és a rendszeres továbbképzés segíti az óvónőket abban,
hogy lépést tartsanak a tudományos, technikai változásokkal és képesek legyenek felkészíteni
neveltjeiket a folyamatosan változó világban való boldogulásra.

A szakmai fejlődés kompetenciái:

 hatékony szakmai együttműködés és kommunikáció
 szakmai kompetenciák folyamatos fejlesztése, mérése, értékelése
 a kezdő pedagógusi reflektivitás szakszerű, korszerű eszközökkel történő segítése
 önművelés igényének kialakítása, az elkötelezettség erősítése, a pályakezdés, a
beilleszkedés támogatása
 az adott szakterületen korszerű, jó gyakorlatok bemutatása
 a kezdő pedagógus szakmai szocializációjának támogatása
 az egész életen át tartó tanulást, a szakmai szocializációt folyamatosan megalapozó
kompetenciák fejlesztése

1
Kompetencia: az adott szakma képviselőjének hozzáértéséről, alkalmasságáról van szó.
Önreflexió:
Az önreflexió során az ember semlegesen, kívülről vizsgálja önmagát. Az önreflexió fontos a
személyiségfejlődésben valamint, tanulható és fejleszthető is. Az óvodapedagógus fontos,
hogy kiemelje és megfogalmazza saját a munkájával kapcsolatos pozitívumokat és
negatívumokat is, azt hogy mit tervezett meg és azt, hogy ebből mit sikerült megvalósítania és
mit nem. Ez segíti a fejlődésben valamint abban, hogy ki tudja fejezni önmagát és gondolatait.
Az önreflexió egyik elengedhetetlen kelléke az önismeret.

Önismeret:
Az ember önfejlesztő erői képessé teszik az átélt élmények konstruktív feldolgozására,
képességeinek kibontakoztatására, céljainak megközelítésére, elérésére. Önismereten tehát azt
értjük, hogy az embernek áttekintése van a saját személyisége összetevőiről, határairól és
lehetőségeiről, betekintése van viselkedésének rugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe,
helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását.