14.

tétel
Az óvodai tevékenységekben megnyilvánuló játékos tapasztalatszerzés értelmezése,
speciális vonásai. A tanulásszervezés alapelvei, szervezeti keretei, formái és módszerei
az óvodában.

A játékosság az óvodai életnek és benne a tanulásnak is olyan egyedi elve, amelynek célja
a gyermek játékos beállítódásának és a játék dominanciájának figyelembe vétele a tanulás
folyamatában. Tehát egyfelől jelenti az óvoda egész légkörének játékos hangulatát,
másfelől jelenti azoknak a belső és külső feltételeknek a megteremtését, amelyek révén a
játékban megnyilvánuló, ill. a játékra jellemző vonások, játékelemek a tanulási
tevékenység alkotó részévé válnak.

Játékosság kritériumai:
 A tanulás gyermek-közeli tartalma.
 A gyermeki önállóság, kezdeményezés biztosítása.
 A gyermeki szabadság és kötetlenség biztosítása a tanulás adta lehetőségeken belül.
 A lazább és többféle szervezeti forma és szervezési mód.
 Utánzási alkalmak teremtése.
 Nyitottság a variálásra, újszerű megoldások keresésére.
 A gyermeki tevékenységre épülő spontán tanulási alkalmak biztosítása.
 A derűs, vidám légkört biztosító, játékos beállítódású óvodapedagógus.

Nincs helye a szabad játékba szervezett tanulásnak, mert a szabad játék a gyermekek
szabad képzettársításaira épül, s benne csak a spontán tanulási forma érvényesülésének van
egyedül létjogosultsága.

A játék többféleképpen lehet jelen a tanulásban:

 A játék beépül a tanulási folyamatba.
 Kezdeményezett játék formájában.
 A tanulási folyamat színeződik egy-egy játékos mozzanattal.

1. Amikor a játék beépül a tanulási folyamatba: Klasszikus példa erre az énekléshez

és a mozgáshoz kapcsolódó játék.
 2. Kezdeményezett játék formájában: gyermek által megteremtett játékhelyzetek
önmagukban - minden külső "megtámogatás nélkül" - hordozzák a tanulás
lehetőségét.
3. A harmadik variációban a játék a tanulásban csupán elemeiben van jelen.

Az Óvodai nevelés országos alapprogramja által felsorolt tanulási változatok érvényben

vannak: utánzásos, minta- és modellkövetéses tanulás, spontán játékos tapasztalatszerzés,
gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés, óvodapedagógus által irányított
megfigyelés, tapasztalatszerzés, gyakorlati probléma- és feladatmegoldás, óvodapedagógus
által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló tanulás.

I. A tevékenységekben megnyilvánuló tanulás. A tanulás értelmezése az óvodában:

A tanulás az egyén viselkedésében és személyiségében bekövetkezett tartós változás, ami

magában foglalja az új ismeretek és készségek elsajátítását, valamint a meglévő
képességek további fejlődését.

A tanulás egy megismerési folyamat, ismeret elsajátítás, életünk végéig tartó folyamat.

A tanulás jelen van minden tevékenységben és helyzetben. Az óvodáskorban a gyermek fő

alaptevékenysége a játék, mely a tanulás természetes és leghatékonyabb színtere.

II. A tanulás feltételei:

1. motivációk együttes érvényesülése: A pedagógus személyes példája talán a

legbiztosabb pedagógiai érték, modellkövetési, motivációs forrást. A motivációra
minden gyereknek szüksége van. Motiváló még az ingerlő környezet (fejlődéshez
igazodó, építő környezet).
2. a játékalkalmak: Ezek a legvonzóbban a gyermekek számára.
3. a tevékenységek komplexitása: A tevékenységek együttes megjelenése, egymásra
való építettségének jelentősége.

III. A tanulás lehetséges formái:

1. direkt: (ritkán) kötelező
2. indirekt: a játékban, tevékenységekben, élethelyzetekben, előidézett
problémahelyzetekben, az óvodapedagógus által kezdeményezett
tevékenységekben.
 - az utánzásos, minta- és modellkövetés,
- felfedezéses tanulás: kitalálás, felismerés, ráismerés
- a spontán játékos tapasztalatszerzés
- a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
- az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés
- a gyakorlati probléma- és feladatmegoldás
- az óvodapedagógus által kezdeményezett foglalkozásokon megvalósuló
tanulás
IV. A tanulás folyamata:

Tevékenységekben történik. A gyermek a tapasztalástól jut el a fogalmak megalapozásáig.

V. A tanulás tartalma.

Különböző tevékenységi körökben.

- projektek (pld. Cseresznye-befőtt készítése, sütemény sütése)

- a tevékenységtartalmak integrált megjelenítése, pl. vizuális tevékenységbe
integrált matematikai tartalom.
- Élménykörbe, témába integrált tartalmak, pl. vadas-parki kirándulásba, mint
élménykörbe, közlekedés témakörébe.
- Komplex tevékenység, tevékenységek egymásutánja
VI. A tanulás módszerei:

A módszereken a pedagógus tudatos eljárásait és a gyerekek erre irányuló mozgásait,

cselekvéseit, tevékenységeit értjük, melyek eszközök segítségével biztosítják a gyerekek
tapasztalásait, a problémák megoldásához szükséges képességeik fejlődését.

Az óvodapedagógus módszertani szabadsággal rendelkezik. A módszereket játékosan

alkalmazzuk.

Példa: A legdöntőbb információforrás. Példa lehet a felnőtt, a pedagógus, és a kortársak is.

A pedagógus példája a legmeghatározóbb. A példa legtöbbször a többi módszerrel
kombinálva érvényesül.
Szemléltetés, bemutatás: Célja, hogy a gyermekek a környezetükben lévő tárgyakhoz,
jelenségekhez közelebb kerüljenek, és hogy a tevékenységeik köre tovább színesedjen,
sokoldalúbb legyen. A jó szemléltetés minden gyereket érint, hat az érzékszervekre,
tevékenységhez kötött.

A szóbeli közlés: A szóbeli közlés módszerei az óvodában a mesélés, az elbeszélés, a

beszélgetés, és a magyarázat. Ezeknek a módszereknek az alkalmazásával tapasztalatok,
elemi ismeretek kialakulásához és értelmi erők fejlődéshez segítjük hozzá a gyereket, és
hozzájárulnak a tanultak rendszerezéséhez és ellenőrzéséhez.
Az elbeszélés: Az elbeszélés leírások, konkrét információk tolmácsolása. Különösen
alkalmas a gyermekek képzeletének, érzelmeinek mozgósítására.
A megbeszélés (beszélgetés): A beszélgetés az egyik leggyakrabban alkalmazott közlési
módszer. Népszerű, mert ezzel szoros kapcsolat alakítható ki az óvodapedagógus és a
csoport között. Sikerélményt biztosít, motiváló ereje van, mert fokozatosan biztosított a
kontroll és az önkontroll.
A magyarázat: Elősegíti az elemi összefüggések megértetését. A 6 évesek képesek az
ismereteikre támaszkodva a nem látható, de a képzelet útján megközelíthető
tulajdonságokat is felfogni.

A cselekedtetés módszere: Ez a módszer magában foglalja a munkáltatási alkalmak

biztosítását, a problémahelyzetek megteremtését, és az óvodapedagógus által
megfogalmazott gyakorlati feladatok teljesítését.
A játék, mint módszer: A pedagógus által kezdeményezett játék tanulási módszerként
tekinthető. Mindegyik játék önálló módszerként és módszerkombinációkon belül is
érvényesülhet.
A bábjáték: Mint tanulási módszer elősegítheti nevelési feladataink megoldását,
információk közvetítésére és elmélyítésére szolgál. Kiemelt helye van a szociális
tanulásban, mert hozzájárul a gyermekek önbizalmának erősödéséhez, növeli
együttérzésük örömét, oldja a szorongásokat, bátortalanságot, erősíti empátia
képességüket.
VII. A tanulás megszervezése:

- egyéni tevékenységek
- egyénre szabott tevékenységek
- csoportos munkaforma
- mikrocsoportos munkaforma
- páros munkaforma
 - frontális munkaforma
VIII. A tanulás megtervezése:

- projekt rendszerben
- komplex módon
- integráltan
- tematikus terv
- konkrét tevékenység tervezet
- éves terv, napi terv
A játékban, a gondozásban, munkatevékenységekben rejlő tapasztalatszerzési
lehetőségek: (Körmöci Katalin cikke)

 A gyermeki tanulási-tapasztalatszerzési folyamat beindulása során az

óvodapedagógus célja, hogy olyan tanulási tevékenységet, motivált állapotot
hozzon létre, amelyben a külső késztetések a gyermek belső késztetéseivel
találkoznak.

 Ezzel a belső késztetéssel a gyermek szabadon eldöntheti, hogy szívesen választja-e

a tanulási-tapasztalatszerzési tevékenységet.

 Ez azért fontos, mert a tanulás, a tapasztalatszerzés individuális (egyéni) folyamat.

 Amennyiben ebben az egyéni érdekeltség nem jelentkezik, vagy nem jön létre a
tanulás, vagy érdektelen, unalmas tevékenységben kénytelen elmerülni

 Akkor válik ebben a folyamatban a gyerek érdekeltté, ha a tanulási folyamat

beindulásakor meghagyjuk a gyermeknek a szabad választás érzését.

A komplexitás, a tevékenységekbe integrált műveltségtartalmak, projekt módszer:

 A komplex foglalkozás olyan tevékenység, amelynek összetettsége abban rejlik,

hogy többféle fejlesztési terület, műveltségtartalom kapcsolódik össze egymás után,
tartalmi kapcsolatuk alapján, miközben mindegyikük megőrzi sajátos, önmagára
jellemző struktúráját.

 A komplex játék olyan játéktevékenység, amelynek menete, lefolyása többféle

játékmozzanataiból, játéktémából, esetleg játékfajtából tevődik össze.
  A természetes komplexitás az az óvodapedagógusi szemlélet és gyakorlat, amely a
gyermek világképére és tevékenységének összetettségére építve ragadja meg az
együttesen megjelenő, vagy az egymással összefüggő műveltségtartalmakat.

 A komplexitáshoz kapcsolódik az integráció és a projekt.

 A három fogalom a műveltségtartalmak megjelenítésének és a gyermekek

tevékenységeinek különböző összefüggésére utal

A projekt módszere: ( Dr. Bakosi)

 A projekt szemlélet lényege a gyermekek aktív bevonása a tervezésbe, problémák

megoldásába.

 Eredménye mindig valamilyen produktum. Szervezésében és tervezésében a

gyermekek is aktívan közreműködnek, ötleteikkel, javaslataikkal gazdagítják a
feldolgozást, hiszen a projekt a gyermekek érdeklődésére épít.

A projektmódszer alapelvei:

o konstruktivizmus (szerkezeti, építő)

o a fejlődési szinteknek megfelelő fejlesztés
o progresszivitás (előrehaladás)
A projekt jellemzői:

 Egy probléma, témakör komplex, több szempontú feldolgozása, megismerése

 A témakörök témákra bomlanak, s ezek tevékenységekben valósulnak meg
 A feldolgozandó projekt nem azonos a klasszikus ismeretkörökkel (pl. évszak),
hanem a gyermekek érdeklődésétől függően integrálja az egymáshoz kapcsolódó
ismereteket.

 A projekt több nap vagy hét folyamán teljesedik ki, s közben is változik, bővül a
gyermekek újabb elképzeléseivel, folyamatosan alkalmazkodik a gyermeki
célképzéshez.

A tevékenységek kapcsolata
 Játék + munka: minél kisebb a gyermek, a két tevékenység annál jobban
egybefolyik. A kézmosás pl. munka, de a gyermek sokszor játéknak tekinti: pancsol
 a vízben. A munka játékos elemekkel átszőve jelentkezik. A munka és a játék is
örömet szerez, a gyermek a munkába éppúgy belemélyed, mint a játékba.

 Játék + tanulás: a modem pedagógiai felfogás szerint minden tapasztalás tanulás.

Ilyen formában a tanulás megelőzi a játékot, amely szoros kölcsönhatásban
bontakozik ki a kisgyermek életével. A születés utáni első hónapokban az érés a
meghatározó, a későbbiekben megfordul a sorrend, amikor a tanulás megelőzi az
érést. 1,5-2 éves kortól az óvodáskor végéig a játék lesz az a szintér, ahol
legeredményesebben és a legváltozatosabb formában játszódik le a tanulás.

 Játék + munka + tanulás : az ember alapvető tevékenységformái. Az élet korai

szakaszában nem válnak el egymástól. A tevékenység egyszerre játék, munka és
tanulás. Játék, mert önként, szabadon, végzi a gyerek. Munka, mert erőfeszítést
kíván. Tanulás, mert a tapasztalatszerzéssel ismeretei bővülnek.

A tevékenységrendszer jellemző vonásai

 Játékos, differenciált, komplex, élményszerű, a gyermek önállóságára épít
 Biztosítja a próbálkozás, felfedezés, ismétlés lehetőségét
 Kielégíti a gyermek kíváncsiságát
Feladatok
 Biztosítani kell a játékos tevékenységrendszert, sok alkalmat kell adni az utánzásra.
Nagy hangsúlyt kap az óvodapedagógus modellnyújtó szerepe. Bővítsük az
együttes tevékenységek körét, szélesítsük a kötetlen tanulás kereteit.
 Az óvodai tevékenységrendszer akkor felel meg az óvodás életkornak, ha magában
hordozza a spontán tevékenység jellemzőit. Jelentsen örömet, utánozhassa a
felnőttet, ismételhessen, szabadon választhasson a gyermek.