Racionalizmus és empirizmus

• Bacon első aforizmájában (az „ember annyit tehet és

foghat fel, amennyit a természet rendjéből a dolgokra
vagy elméjére vonatkozóan megfigyelt”) már benne
rejlett a 17-18. szd. nagy filozófiai kérdése. A kijelentés
olyan világképet mutat, melyben:
– A fizikai világ (a „természet rendje”) két részre oszlik: a
megismerő elmére és a megismerendő dolgokra
– A cselekvésnek és megértésnek a megismerés az előfeltétele
Így a korszak legfontosabb filozófiai kérdése: hogyan tesz szert az
elme a fizikai világ dolgaira vonatkozó biztos ismeretekre?
 R&E II.

• Az antik filozófiában is előfordult már ez a kérdés (ld. pl. Arisztotelész,

Epikurosz, sztoika), aminek megválaszolásához előbb leírták a
mindenség egészének és részeinek fölépítését, aztán megvizsgálták,
hogy hogyan is ismeri meg az ember mindezeket.
• Az újkori filozófia fordulata az, hogy ráébredt a mindenség leírása
maga is megismerés eredménye.
• Amíg azonban a megismerés kritériuma nem ismert, addig nem lehet
érvényes ismeretünk a világról.
• Az újkori filozófus célja ezért a helyes és biztos ismeret megszerzése
volt (nem pedig a világ megismerhetetlenségének szkeptikus
megállapítása).
• Mivel pedig az elme közvetlenül csak önmagát képes megfigyelni, a
külvilágot pedig csak közvetve, így fontossá válik az elme működésére
és az ismeretszerzésre vonatkozó hipotézisek megalkotása.
 Az elme biztos ismerete
• 1. az ismeretek nagy része az értelemből (ratio) ered, az
ismeretek igaz voltát csakis az értelem tudja garantálni. A
skolasztika realista ágából kifejlődő ezen álláspontot
racionalizmusnak nevezzük. Követői: Descartes, Spinoza,
Leibniz.
• 2. ismereteink forrása a külvilágra és az elménk működésére
vonatkozó közvetlen tapasztalat (empíria). A tapasztalat
elemi egysége, az észlelés (percepció) tévedhetetlen. Az
ismeret igaz voltát maga a tapasztalat garantálja. Ez a
skolasztikus nominalizmusból továbbfejlődött álláspont az
empirizmus. Képviselői: Locke, Berkeley, Hume.
 Frans Hals - Portret van René Descartes

René Descartes (1596- 1650) Racionalizmus

A francia filozófus, a jezsuita La

Fleche kollégium elvégzése után,
Párizsban matematikát tanult.
1617-1621 között a harmincéves
háborúban mérnöktisztként vett részt
Utána Párizsban, majd Hollandiában
élt. Utolsó évét Krisztina svéd
királynő udvarában, Stockholmban
töltötte.
 Descartes II, írásai
• Legismertebb műve az Értekezés az ész helyes
vezetésének és a tudományos igazság
kutatásának módszeréről (1637) röviden
Értekezés a módszerről. Fontos műve még az:
Elmélkedések a metafizikáról; A filozófia
alapelvei; és A lélek szenvedélyei. (Descartes
szakított a hagyománnyal és nem latinul,
hanem franciául írt.)
 Descartes III. A megismerés problémái
• Az Elmélkedések a metafizikáról című művében tárgyalja a megismerés
kérdését a legrészletesebben. A mű hat elmélkedésből áll:
- 1. Azokról a dolgokról, amelyeket kétellyel illethetünk;
- 2. Az emberi elme természetéről és arról, hogy könnyebben
megismerhető mint a test;
- 3. Isten létéről;
- 4. Az igazságról és a tévedésről;
- 5. Az anyagi dolgok lényegéről és újra Isten létéről;
- 6. Az anyagi testek létezéséről és az ember lelkének és testének
különbségéről. (Az Elmélkedésekben a szerző együttes gondolkodásra
invitálja az olvasót az igazság felé vezető úton.) Figyeljük meg, hogy a
következő érvelésben mit utasít el Descartes a bizonyosság felé vezető úton és mit talál
abszolút bizonyosságnak.
 John Locke (1632-1704)
Brit filozófus. Oxfordban tanulmányozza Occam nominalizmusát és
Descartes kartéziánus filozófiáját.
• Fő műve az An Essay Concerning Human Understanding
(1690 Értekezés az emberi értelemről), négy könyvből áll:
• 1. Nincsenek sem velünk született elvek, sem velünk
született ideák;
• 2. Az ideákról;
• 3. A szavakról;
• 4, A tudásról és a véleményről
• Milyen állításokat tudunk megfogalmazni a szemelvény
kapcsán?