2.

óra – Az ember: Filozófiai

megközelítések
Dátum
Az emberrel kapcsolatos alapvető filozófiai
kérdések
1. Mi az ember? Mi az emberi lét (élet) megkülönböztető jellegzetessége
más létezőkéhez képest? Mi az, ami az embert emberré teszi? A lényeg
kérdése.
2. Ki vagyok én? Mi különböztet meg más emberektől? Az egyediség, az
individualitás problémája.
3. Miben áll egy ember azonossága az élete folyamán? Az időbeli azonosság
problémája.
4. Hogyan ismerhetjük meg az embert, önmagunkat? Az ember, az egyén
megismerésének problémája.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia2
Az emberrel kapcsolatos alapvető filozófiai
kérdések

Ezeket a kérdéseket azonban különböző módszertani és különböző filozófiai

megközelítések és kiindulópontok alapján próbálják megválaszolni!
A választott módszer és kiindulópont természetesen a válaszokat is erősen
befolyásolja!

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia3

A két legfontosabb módszertani megközelítés
Naturalizmus:
• a természettudományos módszerek alkalmazása a filozófiában, illetve a
tudományos kutatások eredményinek figyelembevétele.
• ugyanakkor a természettudományok mindig aktuális filozófiai elképzeléseken
nyugszanak, ami alapvetően meghatározza ezeknek a módszereknek és
eredményeknek az értelmezését.
Anti-naturalizmus:
• elsősorban a gondolkodáson és a fogalmaink elemzésén alapuló módszer.
• azt feltételezi, hogy az ember számára, a megfelelő filozófiai módszer
megválasztásával hozzáférhető olyan általános tudás, amely meghaladja a
természettudományok módszereit, eredményeit.
• az órán két ilyen anti-naturalista megközelítésmódot fogunk látni.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia4

 A két legfontosabb filozófiai megközelítés

1. Dualizmus: az a tradicionális szemléletmód, miszerint az ember test és

lélek együttese, pl. az a Descartes-féle modern dualizmus, amely az
elme létezésének a feltételezésével az embert különlegesnek,
racionálisnak tekinti.
Ez pedig egyrészt azt jelenti, hogy az emberrel foglalkozó tudományoknak
alapvetően más a tárgya és a módszertana, mint a mechanikus anyaggal
foglalkozó természettudományoknak; másrészt azt, hogy a
természettudományoknak korlátozott a hatóköre!

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia5

 A két legfontosabb filozófiai megközelítés
2. Materializmus: vagyis az a modern korban fokozatosan kibontakozó és
a 20. század derekára uralkodóvá váló szemléletmód, amely a világot
egyrészt anyagi természetűnek, másrészt az embert a kizárólag anyagi
természetű természet szerves részének tekinti (vagyis nincs lélek, csak
test).
Amiből értelemszerűen az következik, hogy csak egyetlen, alapvetően
egységes, egyféle módszertannal rendelkező tudományra van,
pontosabban inkább lenne szükség; vagyis a természettudományoknak -
elvileg - korlátlan a hatóköre!

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia6

 A materializmus előretörése
A materializmus előretörésének a tudományban természetesen több oka
van, amelyekről a félév során majd lesz szó.

1. Klasszikus fizika (newtoni paradigma) óriási gyakorlati sikere.

2. A természettudományos módszertan sikeres alkalmazása a
tradicionális szellemtudomány bizonyos területein, mint pl. szociológia,
pszichoanalízis.
3. A newtoni paradigma összeomlását követő növekvő metafizika-
ellenesség.
3. Az eleinte következetesen metafizika-ellenes pozitivista szemléletmód
lassú materialista fordulata, vagyis az ún. fizikalizmus elterjedése.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia7
 A materializmus előretörése

• 4. A neo-Darwinizmus sikere, amely végképp megkérdőjelezte

bármiféle Teremtő feltételezését a tudományokban.
• 5. A 20. század első felének jelentős társadalmi fordulata.
• 6. A relativista kritika a 20. század második felében, amely feltárta a
tudomány társadalmi, gazdasági, stb. működésének feltételeit,
kétségeket ébresztve a tudomány hagyományos normatív értékeivel
szemben.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia8

 A mentalista megközelítés kiindulópontja

• Alapvető hétköznapi tapasztalat, hogy az ember megkülönböztető

sajátossága a beszéd és a gondolkodás. Az emberen kívül semmi más nem
beszél, nem tűnik úgy, hogy gondolkodna. Sem az asztalok, sem az
elektronok, sem a nyulak, sem a hold. (Ma már persze vannak beszélő
robotok, ami érdekes kérdéseket vet fel, lásd. köv. óra.)
• Az ember tehát beszélő, gondolkodó lény, ami kiemeli őt mind az élettelen
világból, mind az állatvilágból.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia9

 A mentalista megközelítés kiindulópontja

Miben nyilvánul ez meg?

Jelenségek: összetett tevékenységek, mint nyelv, kultúra. A mentalista
megközelítés szerint közvetlenül tapasztaljuk, hogy gondolkodunk, hogy
tudattal rendelkezünk, és azt gondoljuk, hogy elsősorban ennek
köszönhető az összes többi megnyilvánulási forma.
• Tehát ha meg akarjuk tudni, hogy mi az ember, akkor a gondolkodást, a
tudatot kell tanulmányozni.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia10

 Az ember gondolkodó lény: Descartes
Descartes a megismerés problémájából indul ki.
Mi az, ami tökéletesen megbízható tudást ad?
Mi az, amiben nem kételkedhetem?
1. Érv a hétköznapi tapasztalat megbízhatóságával
szemben, amely könnyen becsaphat bennünket.
2. Álom-argumentum: lehet, hogy minden amit csak
látok, egy álom, honnan tudhatom biztosan, hogy nem?
3. Démon-argumentum, érv az univerzális állítások (mint
pl. 2+2=4) megbízhatóságával szemben.
4. Konklúzió: „cogito ergo sum”.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia11

 Descartes: Az ember gondolkodó lény
• Descartes gondolatmenete: Tudattartalmaimról (gondolatok, szándékok,
érzések, emlékek, észleletek) közvetlen és megingathatatlan tudásom van.
Tehát például nem csak tudom, hogy 2+2=4, hanem azt is tudom, hogy ezt
tudom. Nem csak látom a falat, hanem tudom, hogy most látom a falat.
Közvetlenül beláthatom, hogy nem lehetségesek ezek a tudattartalmak
anélkül, hogy lenne egy tudat, ami tartalmazza ezeket. Kell léteznie
valakinek, akinek ezek a tudattartalmai.
• Tehát, ha közvetlen és bizonyos tudásom van a mentális tartalmakról, akkor
közvetlen és bizonyos tudásom van arról, hogy az én, vagyis az, aki
tudattartalmakkal rendelkezik, létezik.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia12

 A descartes-i „én”
• Tehát létezik egy speciális dolog, az „én” (azaz a szubjektum, az alany).
Jellemzői:
• tudattartalmakkal rendelkezik,
• a cselekedeteim alanya, (ő dönt, és kezdeményezi a cselekedet
végrehajtását),
• a testtől független, gondolkodó létező (szubsztancia),
• introspekció segítségével közvetlenül megismerhető,
• ez az, ami az ember lényege, ami az embert emberré teszi,
• az én minden emberben közös,
• az ember individualitása az egyéni tudattartalmakban és a testi
különbségekben nyilvánul meg.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia13
 A descartes-i „én” mint szubsztancia
• A szubsztancia filozófiai szakkifejezés, és azt a végső elvet ragadja meg,
amelyből a dolgok végső soron állnak. Ma a tudományokban jellemzően azt
gondoljuk, hogy minden anyagból van, vagyis az anyag az egyetlen szubsztancia.
Descartes szerint azonban az én/elme nem azonos a testtel/anyaggal.
• Az ember lényegét tehát nem a test, hanem a gondolkodó szubsztancia én/elme
jelenti. Viszont az embernek természetesen van teste is, vagyis:
• Az ember két (egymásra visszavezethetetlen) szubsztanciából áll.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia14

 A descartes-i „én” mint szubsztancia

1) testi (vagy anyagi) szubsztancia, melynek lényege a kiterjedés

2) lelki (vagy szellemi) szubsztancia, lényege a gondolkodás
• Az ember lényege a gondolkodó szubsztancia, az „én”.
• Az ember individualitása pedig az egyéni tudattartalmakban és a testi
különbségekben nyilvánul meg.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia15

 Alapfeltevés az introspekciót illetően

• Az ember egyik legfeltűnőbb tulajdonsága, hogy tudattal rendelkezik, és

ezen belül öntudattal, azaz képes saját elméjének működéséről tudomást
szerezni.
• Ez a tudás a legközvetlenebb, tehát ha valamit egyáltalán megismerhetünk,
akkor az éppen saját tudatunk, és semmiben sem lehetünk bizonyosabbak,
mint e tudásunkban.
• Az introspekció saját tudatunkról kitüntetett tudást eredményez.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia16

 Introspekció
• Az „én” tehát az ember lényege és megismerésének kulcsa. Az „én” elsődleges
megismerési módja az introspekció.
• Introspekció (lat.): befelé nézés, önmegfigyelés, az elme önmagára
(működésére, eseményeire) irányuló figyelme; a tudat működéséhez és
tartalmaihoz való hozzáférés módja.
1. Közvetlen (nem következtetett) és azonnali tudást biztosít.*
2. Számára a tudat transzparens, azaz minden részletében hozzáférhető.
3. Tévedhetetlen. Pl. az az állítás, hogy arra gondolok, hogy itt vagyok, nem
bizonyulhat hamisnak.
4. Csak egyes szám első személyben lehetséges.*
5. Hagyományosan az észlelés mintájára, egyfajta belső észlelésnek fogják fel.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia17

 A descartes-i „én” kritikája
• Az „én” a megismerés alanya és az introspekcióban a megismerés tárgya
is, illetve az kellene, hogy legyen. Azt valóban tapasztalom, hogy minden
mentális tartalomnak – gondolatnak, észleletnek, érzésnek stb. – én
vagyok az alanya. De nem tapasztalom magát az „én”-t ezen tartalmak
nélkül, és nem tudom az „én”-t tárgyként megvizsgálni. Ebből az
következik, hogy nincs alapom azt állítani, hogy lenne egy olyan önálló
létező, mint az „én”. Csak az észleletek vannak, és az „én” nem más, mint
észleletek nyalábja.
• A másik két megközelítés, amelyet az órán tárgyalunk, a mentalista én
kritikájaként is felfogható.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia18

A naturalista megközelítés lehetséges kiindulópontjai

1. Az ember biológiai lény: értelmes állat. Evolúcióval alakult ki. Az ember

a biológiai fejlődés egy újabb foka, folytonos a kapcsolata a természettel,
a többi élőlénnyel. Nem az egyetlen élőlény, amely gondolkodik. Nincs
szakadék az ember és a többi állatfaj között. Az ember minden
tulajdonságát a biológiai felépítése és evolúciós kialakulása alapján kell
megérteni.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia19

A naturalista megközelítés lehetséges kiindulópontjai

2. Az ember fizikai létező: komplex fizikai rendszer. Nincs szakadék ember

és fizikai környezet között. Az ember minden tulajdonságát alapvető fizikai
struktúrája alapján kell megérteni. (Pl. gondolkodás → agyi folyamatok →
neurális kölcsönhatások → elektron kisülések stb., lásd köv. óra.)
• Ezt a két megközelítésmódot a lényegüket tekintve ma jellemzően
azonosnak tekintik. Ha azonban azt gondoljuk, hogy a biológia alapvetően
más tudomány, mint a fizika, akkor ezt nem feltétlenül kell így gondolnunk
(lásd. köv. óra).

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia20

 A naturalizmus jellemzői
• Az embert a többi állathoz hasonlóan alapvetően a természettudomány
módszereivel kell tanulmányozni. A filozófiai tárgyalásnak is összhangban
kell lennie a természettudományos módszerekkel és világképpel.
• Az ember meghatározó sajátosságai végső soron biológiai-fizikai, (és
esetleg pszichológiai és/vagy szociológiai) jellemzőkkel magyarázandók.
• Az ember minden tulajdonságának összhangban kell lennie azzal, hogy
természeti lény – „bele kell simulnia” a természet rendjébe. (Szemben pl.
azzal, hogy az ember isten képmására és a világ uralkodójának
teremtetett. Móz.I.1.26.)

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia21

 Az introspekció naturalista megközelítése
• Nem igaz, hogy a tudat transzparens. Vannak olyan elemek a tudatalattiban,
amelyek introspekcióval nem, csak pszicho-analízissel tehetők hozzáférhetővé
(Freud). Sok gondolat, vágy és érzés tudattalan, és a nem tudatos nem is
hozzáférhető az introspekció számára.
• Ugyancsak a tudatalatti, illetve a nem tudatos mentális tartalmak miatt nem
igaz az sem, hogy a tudat tévedhetetlen. Pl.: A kísérleti személy azt hiszi, hogy
nem lát valamit, miközben meg tudja mondani, hogy mi lehet az, később le
tudja írni, stb.
• Viszont ha külső álláspontról kiderül, hogy hamis az introspekcióval szerzett
tudás az elméről, akkor ez mégsem az egyetlen, de talán nem is a legjobb
hozzáférés.
• Az introspekció alapvetően szubjektív, nem reprodukálható.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia22
 Az ember megismerése kívülről

• Mi a mentalista „én”? Ilyen nincs, de ha lenne, sem tudnánk, mi az. Az

ember megértéséhez nincs is szükség erre a feltételezésre.
• A naturalizált megközelítés feladata feltárni, ami objektíve megragadható
az emberből, ami publikus tapasztalattal elérhető, és a kutató közösség
által ellenőrizhető.
Az ember tudományos megismerése az E/1. személyű introspekció
meghaladása az E/3. személyű megfigyelő perspektívájából.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia23

 A naturalizált emberkép
• Az embernek van egy fizikailag és/vagy biológiailag (és esetleg
pszichológiailag, és esetleg társadalmilag) determinált lényege,
természete, amely meghatározza:
• hogy mit tekintünk embernek, az emberi fajt.
• hogy milyen dimenziók mentén különböznek az egyes egyedek.
• minden egyed jellemzőjét.
• Minden viselkedés és minden tulajdonság végül oksági magyarázatot nyer.
Pl. behaviorizmus: „Az egyén ingerekre adott válaszok funkcionálisan
egységes rendszere.” (B. F. Skinner)

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia24

A naturalista és a mentalista emberképek
összehasonlítása
Descartes szerint az ember:
• Az ember gondolkodó és testi szubsztanciából áll.
• Lényegét azonban a gondolkodó szubsztancia, az „én” adja (ami a testtől
független).
• Az ember megismerésének elsődleges eszköze az instrospekció.
• Az ember individualitása az egyéni tudattartalmakban és a testi
különbségekben nyilvánul meg.
• Teljes szabadsággal rendelkezik a testi világgal szemben a tudattartalmai
megválasztása tekintetében.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia25
A naturalista és a mentalista emberképek
összehasonlítása
Naturalista ember:
• Az ember fizikai (ill. kémiai / biológiai) létező.
• Tulajdonságait alapvetően fizikai sajátosságai alapján lehet megérteni.
• Az embert a többi állathoz hasonlóan alapvetően a természettudomány
módszereivel kell tanulmányozni.
• Az ember meghatározó sajátosságai végső soron biológiai-fizikai, és
esetleg pszichológiai-szociológiai jellemzőkkel magyarázandók.
• Az ember nem szabadabb, mint bármely más dolog, és szabadsága fizikai
tulajdonságaitól függ.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia26

 Az egzisztencialista megközelítés
(Martin Heidegger filozófiája alapján)
• Mi az ember? Hogyan jelenik meg számunkra a
maga mindennapiságában, filozófiai és
tudományos megközelítésektől
elvonatkoztatva?
• A kiindulópont tehát az, hogy a bevett
tudományos, illetve filozófiai megközelítések
túl mesterségesek, az ember lényegét (és
magának a létezésnek a valódi természetét)
nem egy anyagi vagy szellemi szubsztanciában
fogjuk megtalálni.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia27

 Az egzisztencialista megközelítés
Az ember tevékenykedik a világban, a napi gyakorlat szerint viszonyul a
dolgokhoz és más emberekhez. Pl.: munkába megyünk, autót vezetünk,
műhelyben dolgozunk, ebédelünk. Nincs „én”, nincsenek molekulák és
részecskék, nincs reflexió, introspekció, kísérlet stb., eszünkbe sem jutnak
mindezek. Tesszük a dolgunkat, és pontosan értjük a dolgokat, amelyek
körülvesznek minket, amelyeket használunk. Nem elkülönítve látjuk
magunkat a dolgoktól, hanem azokkal egységben. A szokásos világunkban,
azt megértve tevékenykedünk. Az emberi lét (élet) világban való lét,
jellemzői:
• Holizmus; Hétköznapiság; Megértő lét; Tevékenység (nem
szemlélődés).

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia28

Egy heideggeri példa: A kalapács I.
Mi egy kalapács? Mitől lesz valami kalapács?

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia29

 Egy heideggeri példa: A kalapács II.

• Egy kalapács nem azért kalapács, mert ilyen és ilyen atomok alkotják.
Egy dolog azáltal válik kalapáccsá, hogy specifikus viszonyba kerül a
tevékenykedő és megértő emberrel, aki elnevezi azt és elkezdi azt a
mindennapi életében kalapácsként használni: az adott dolognak
konkrét célja és funkciója lesz.
• Ember → kalapács → szög a falba

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia30

 Egy heideggeri példa: A kalapács II.

• Az ősember számára, aki még nem ismerte a fémet, egy pattintott vagy
csiszolt kőeszköz töltötte be a kalapács szerepét.
Nem létezett olyan dolog a számára, hogy fém. Azután ráébredt, hogy a kő
léte/létszerkezete „mélyebb”, mint gondolta, és a fémművesség hétköznapi
tevékenységgel föltárta a lét egy mélyebb rétegét, fölfedezte, megértette és
elnevezte azt az új dolgot, amelyet mi fémnek ismerünk. Ez tette lehetővé
az általunk is ismert és megszokott kalapács megalkotását.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia31

 Ember és kalapács léte

• Egy dolog (ember vagy kalapács) lényegét tehát nem annak

szubsztanciális mivolta adja (vagyis hogy milyen atomokból vagy milyen
hipotetikus descartes-i létezőkből áll), hanem az a hétköznapi
egzisztenciális helyzet, amelyet a létben elfoglal.
• A kalapács esetében ez egy emberi, hétköznapi munkatevékenység.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia32

 Ember és kalapács léte

• Az ember esetében ez az alapvető viszony a világhoz és önmagához (a

világban való létéhez) a megértés. Hiszen tud élni a világban. Ez a megértés
elsősorban egy gyakorlati viszonyulás: tudni hogyan. Megérteni elsősorban
annyi, mint tudni bánni vele, tudni megcsinálni, eligazodni benne, jártasnak
lenni egy területen, tudni megoldani a feladatot, képesnek lenni belátni,
stb. (Pl. mester a műhelyben.) A filozófus megértése nem más, mint ennek
a gyakorlati megértő viszonynak a feltárása, értelmezése, kifejtése.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia33

 Az emberi lét megértő lét
Heidegger szerint az emberi létezés alapvető jellegzetessége, hogy megértő
lét. Azaz az ember viszonyul a saját világban való létéhez (életvilágához), és
ez az alapvető viszony a megértés. Azaz:
• Önmaga megértésére törekszik, és ennek alapján viszonyul
sajátmagához és társaihoz. (Pl. életstratégiát készít, válni akar
valakivé/valamivé, méltóságot tulajdonít magának és másoknak,
szembenéz a halállal stb.)
• Megérti a világát, tud benne élni.
Az ember lényege, hogy valahogyan érti a világot és benne önmagát. Ez
különbözteti meg minden más létezőtől.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia34

 A mentalista megközelítés kritikája

1. Az egzisztencialista kritikája a mentalista megközelítéssel szemben: A

mentalista nem az alapvető jellegzetességekből indul ki. A tudatosság, a
racionális kritikai reflexió nem elsődleges, csak akkor merül föl, amikor a
gyakorlati viszony nem működik. (Pl. amikor nem indul az autó, akkor
elkezdjük vizsgálni, mi baja lehet, amíg megy, addig csak használjuk.) A
tudatos viszonynak, valamint az objektum-szubjektum tudatos
szétválasztásának az előfeltétele és alapja a gyakorlati létezés. Descartes
elfelejt rákérdezni, hogy mi a feltétele annak a reflexiónak, amiből ő,
mint alapvetőből kiindul.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia35

 A mentalista megközelítés kritikája

• Ahhoz, hogy szemlélődő viszonyt tudjunk kialakítani, mindenekelőtt élni

kell, viszont az élet világban való létet jelent. A világ nem az, amit
gondolok, hanem az, amit megélek. Ebben a világban pedig fel sem
merül például a szkeptikus kérdés, és az „én” nem egyszerűen egy
„logikai változó”, mint Descartes-nál.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia36

 A naturalista megközelítés kritikája
2. Az egzisztencialista kritikája a naturalista megközelítéssel szemben: a
tudományos megközelítés is racionális kritikai reflexió, tehát vonatkozik
rá mindaz a kritika, ami a mentalistára. Valamint a tudományok által
vázolt kép sokszorosan közvetített (elméletek, mesterkélt kísérleti
szituációk, tagolt tudományos diszciplínák, stb.). Ezért ha átlagos
hétköznapi létünkben tárul fel legközvetlenebbül, hogy mi valójában az
ember, akkor a tudományos megközelítésben a lehető legtávolabb
vagyunk ettől, és így valószínűleg félreértéshez vezet. Pl. ahhoz, hogy a
tudomány megpróbálja az embert is úgy kezelni, mint egyfajta dolgot.

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia37

 Összefoglalás

Mentalista:
• Szubsztancia-dualizmus (az ember lényege a gondolkodó szubsztancia, az
„én”.)
• Kiindulópont a tudat, a gondolkodás jelenségei. (Mint közvetlenül adottak.)
• Megismerésük: introspekció révén. ( E/1.)

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia38

 Összefoglalás
Naturalista:
• Monizmus (nincs két szubsztancia, csak egy).
• Evolucionizmus.
• Ember megismerése a természettudomány eszközeivel (fizika és/vagy
kémia és/vagy biológia; esetleg társadalomtudományi módszerekkel
kiegészítve).
Egzisztencialista:
Az ember lényege a teoretikumtól elvonatkoztatva, a mindennapi
gyakorlat holisztikus közegében értelmezve, a hétköznapi lét-megértését
mint gyakorlati viszonyulást alapul véve tárható fel.
BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék, Filozófia39