Általános és Fejlődéslélektan I. tantárgy Vizsga Anyaga Séra László: Általános Pszichológia c.

könyve alapján
Szerkesztette: Brasnyó-Kátai Laura 2011.

Témakörök:

1. A pszichológia tudománya és annak kialakulása

2. A viselkedés biológiai alapjai
3. Az érzékelés és az észlelés
4. A figyelem
5. A tanulás elemei
6. Az emlékezet és a felejtés
7. A képzelet
8. A gondolkodás
9. A motiváció és az érzelem
10. A személyiség
11. Fogalomtár – bekeretezett, kiemelt szavak a szövegeben

1. A pszichológia tudománya és annak kialakulása

PSZICHOLÓGIA: lélektan, a lélek tudománya.

A görög psziché lelket jelent, a logos pedig tudományt.
A viselkedést és a mentális folyamatokat (gondolkodás) tanulmányozza.

Interdiszciplináris tudomány, több tudományággal áll kapcsolatban, például a társadalomtudományokkal és a természettudományokkal

is.

A pszichológia születését a legtöbb pszichológiatörténeti könyv 1879-re datálja és Wilhelm Wundt nevével kapcsolja össze, aki
létrehozta Lipcsében az első pszichológiai laboratóriumot.

A pszichológia adatszerzési eljárásai:

 Ellenőrzött kísérlet
 Természetes megfigyelés
 Esettanulmány
 Statisztikai módszer- pl. teszt.

FÜGGETLEN VÁLTOZÓ: a pszichológiai kísérletekben, mint okot kezelik.

A pszichológia alaptudományai:

 általános lélektan: a megismerő folyamatok, az érzelmek és motivációk vizsgálata;

 szociálpszichológia: a társas viszonyok, interakciók és a társaknak az egyénre gyakorolt befolyásoló hatását vizsgáló
területei;
 személyiséglélektan: az egyének közötti különbségek leírásával és a teljes személyiség integrált értelmezésével foglalkozó
pszichológiai tudományág;
 fejlődéslélektan: azzal foglalkozik, hogy hogyan fejlődik az ember, milyen tényezők befolyásolják viselkedésünket az
újszülöttkortól az öregkorig;
 összehasonlító pszichológia: az állati és emberi viselkedés összehasonlításával foglalkozó terület, melynek művelői az
előbbiből vonnak le következtetéseket az utóbbira nézve.

Alkalmazott területei - nagyon sok van- :

társadalomlélektan, művészetpszichológia, valláslélektan, neveléslélektan, iskolapszichológia, gyógypedagógiai pszichológia, klinikai

pszichológia, orvosi lélektan, kriminálpszichológia, ápoláslélektan, kereskedelmi, -reklámpszichológia, stb.

A pszichológia történeti gyökerei:

1
Platón azon a véleményen volt, hogy lelkünk a testünktől létező, de annak alávetetten működő rendszer. Az embernek nem kell
tapasztalatokat gyűjtenie, azokból tanulnia, mert minden tudása és ismerete veleszületett.

Arisztotelész nézete az volt, hogy a lélek a test egyik működésrendszere. Szerinte tudás csak a tapasztalatokból származhat, hiszen az
embert – mint bármely más élőlényt – a környezet hatásai befolyásolják.

A XVII. században Descartes némiképp közelítette egymáshoz a két nagy ókori filozófus nézeteit. Szerinte a test és lélek egymástól
függetlennek, de egymással kölcsönhatásban állnak. Mi magunk azonban introspekcióval (önmegfigyeléssel) megismerhetjük.
Descartes szerint tehát minden lelki történésünk tudatos.

DUALIZMUS: a testi és a mentális jelenségek eltérő természetűek, de együtt hatóak.

INTROSPEKCIÓ: önmegfigyelés, az egyén saját, belső pszichikus folyamatainak megfigyelése.

Egy másik fontos filozófiai irányzat az angol empirizmus, amely elveti a veleszületett ideákat és eszmevilágot. Születésünkkor az
emberi lélek tiszta lap (tabula rasa), melyet az érzékelésen keresztül a tapasztalatok írnak tele. Ilyen nézeteket vallott Locke, Hume és
Mill.

EMPIRIKUS: tapasztalati, a gyakorlatból származó.

Pszichológiai irányzatok:

Előirányzatok:

 STRUKURALIZMUS - Wundt nevéhez fűződik: lipcsei laboratóriumában központi helyet foglal el a kísérletezés, a lelki
jelenségekhez éppoly analitikus módon közelít, mint a kémikus, amikor egy molekula felépítését alkotórészei azonosításával
írja le.

 FUNKCIONALIZMUS - James nevéhez fűződik: szerinte a tudat működésének, személyes jellegének vizsgálatára – és
nem összetevőire – kell fektetni a hangsúlyt. Központi szerepe van az alkalmazkodásnak és az alkalmazhatóságnak.

Nagy iskolák:

1. Behaviorizmus- Viselkedéslélektan
2. Alaklélektan
3. Pszichoanalízis
4. Humanisztikus- fenomenológiai pszichológia
5. Kognitív pszichológia
6. Biológiai pszichológia- határterületek: szociobiológia, pszichoneuroimmunológia

1. BEHAVIORIZMUS (ejtsd- bihéviorizmus):

Az 1910-es években veszi át az uralkodó és meghatározó szerepet egészen az 1960-as évekig. A behaviorizmus alapítója Watson, aki
kifejti, hogy az introspekciót ( önmegfigyelést) el kell vetni és ki kell dolgozni a kísérletezés megfelelő módszertanát. Watson szerint
a pszichológia feladata a viselkedés vizsgálata.

A behaviorizmus egyik központi fogalma és kutatási területe a tanulás, a jutalmak és büntetések hatására bekövetkező
viselkedésváltozás.

Másnéven objektivizmusnak is nevezik, mert az ember viselkedését csak egy külső szemlélő tudja objektíven megfigyelni.

OBJEKTÍV PSZICHOLÓGIA: mások által is hozzáférhető, bizonyítékokon alapuló pszichológia.

2
A behaviorizmus az inger – válasz pszichológiája. Léteznek ingerek, amelyek egy állati vagy emberi szervezetet érnek, s abban
valamilyen változást idéznek elő. Az ingerek minden pillanatban azonosíthatók, akár fizikai paraméterekkel is leírhatók. Az ingerekre
pedig válaszok reagálnak.
A pszichológia céljának azt tekinti, hogy megállapítsa az ingerek és a rájuk adott válaszok közötti függvénykapcsolatot.
A szervezet a bemenő hatások és a kimeneti események segítségével kellőképpen jellemezhető. Az, hogy az élőlény a legközelebbi
ingerre hogyan reagál, tanulási viselkedésváltozásnak, ill. A tanulás folyamatának nevezzük.

Neobehaviorizmus: Környezetelvű pszichológiai felfogás, mely Skinner nevéhez fűződik. Skinner állatkísérletei és embereken
történt megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy a magatartás környezetei hatások következménye. Minthogy e
behaviorista megközelítés nem foglalkozott a cselekvés indítékával, a megerõsítéselmélet néhányak szerint nem is tekinthetõ
klasszikus értelemben vett motivációelméletnek. Inkább tanulási elméletnek lehetne nevezni.

SKINNER- KETREC: etetőszerkezettel ellátott ketrec, kísérleti berendezés, melyben az állat billentyűnyomásra táplálékot kap.

2. ALAKLÉLEKTAN :

Az I-II. vh. idején, Németországban bontakozott ki. Wertheimer útjára indítja a Gestallt-pszichológiát (gestalt német szó- jel: alak).
Az alaklélektani iskola filozófiája egyszerű:

az egész több, mint a részek puszta összege és a többlet minőségi jellegű.

Képviselői:
Wertheimer, Koffka, Köhler, Lewin
Lewin csoportdinamikai elmélete: a csoportot, mint társas mezőt vizsgálta, hogyan hat az egyénre, hogyan befolyásolja az őt
körülvevő környezet, élettér.
3. PSZICHOANALÍZIS:

A bécsi ideggyógyász, Sigmund Freud elmélete nemcsak a pszichológiára, de a XX. század gondolkodására is forradalmi hatást
gyakorolt. Freud „hitelesíti” a tudattalan fogalmát és személyiségelméletet dolgoz ki. Elképzelése lényege, hogy a gyermekkor tiltott
vágyképzetei kiszorulnak a tudatból és a tudattalanba kerülnek, de megőrzik befolyásukat, sőt, kifejeződésre is juthatnak az álmokban,
elszólásokban és neurotikus testi tünetekben.

TUDATTALAN: olyan elfojtott emlékek, vágyak, melyek nem hozzáférhetőek a tudat számára, de megfelelő eljárásokkal
tudatosíthatók.

ELFOJTÁS: motivált felejtés, a személy bizonyos vágyait kiszorítja a tudatából, hogy elkerülje azok zavaró hatását. Így képződnek
a tudattalan tartalmak.

4. HUMANISZTIKUS- FENOMENOLÓGIAI PSZICHOLÓGIA :

Az ember szabadon megválasztott lehetőségeinek kiteljesedését hirdeti. Az érdeklődés középpontjában az élményeket átélő személy
áll. Saját szubjektív világlátásuk, énészlelésük és önértékelésük fogalmaival kell leírni és megérteni őket. A vizsgálódás elsődleges
témái az emberi választás, a kreativitás és az önmegvalósítás. Az embereket nemcsak fiziológiai szükségletek motiválják. Alapvető
szükségletük, hogy képességeiket kifejlesszék.

Képviselői:

 Maslow: szerinte az ember fő motivációja az önmegvalósításra való törekvés.

3
 Maslow- piramis: a személyiség fő összetevői

BIZTONSÁGSZÜKSÉGLET: fenyegetéstől, veszélytől való mentesség. Alapvető szükségletünk.

BÁTORSÁG: a félelem leküzdése, a kockázat tudatos vállalása, a személy erkölcsi tulajdonsága.

 Carl Rogers: terápiájának fő feladata az empátia és a megértés. Segíteni kell az embereket, hogy megtalálják valódi énjüket.

ÉNTUDAT: az egyén átélése, elgondolása, vélekedési módja saját magáról.

IGÉNYSZINT: jövőbeli teljesítményünk minőségi és mennyiségi színvonalára vonatkozó, magunkkal szemben támasztott
követelmény.

5. KOGNITÍV PSZICHOLÓGIA :

Az 1950-es években kezdődő pszichológiai áramlat, mely az ember belső, kognitív folyamatainak kutatását tűzte ki célul. A
megismerést egyetlen közös folyamatként kezeli.

Fő kutatási témái az észlelés, figyelem, emlékezés, gondolkodás, nyelv, döntés vizsgálata. Neves képviselői Miller, Neisser,
Shepard.

KOGNÍCIÓ: megismerés. Az ismeretek, tudás elsajátítása, felhasználása az információfeldolgozásban.

KOGNITÍV TUDATTALAN: a tudat és a személy akaratlagos ellenőrzése számára nem hozzáférhető lelki struktúrákat jelenti.

6. BIOLÓGIAI PSZICHOLÓGIA :

Az emberek cselekedeteinek és viselkedésének biológiai folyamataival foglalkozik. Fizikai állapotunk reánk gyakorolt hatását
vizsgálja, pl. tetteinket, gondolkodásunkat mennyire befolyásolja fizikai erőnlétünk. Kutatja még a drogok hatásmechanizmusait, a
stressz fiziológiai hatását is.

A neurobiológiai folyamatokat vizsgálta Hubel. Megállapították: Az idegrendszer a lelki jelenségeknek nem forrása, hanem szerve a
külvilágból jövő ingerek feldolgozásának.

2. A viselkedés biológiai alapjai

A viselkedést és a különböző mentális funkciók működését biológiai folyamatok szabályozzák. Az idegrendszer, az érzékszervek
lehetővé teszik a környezet észlelését és az ahhoz való alkalmazkodást.

Az idegrendszer idegsejtek, idegvezetékek, szinapszisok, ganglionok és idegszövetből álló struktúrák összessége. Az idegrendszer
alapegysége az idegsejt.

Főbb fogalmak:

4
KÖZPONTI IDEGRENDSZER: az agy, a gerincvelő, a recehártya és a látóideg együttese. A koordináló, irányító feladatot látja el.

RECEPTOROK: amikről az ingerek érkeznek (a külvilági ingereket fogják fel).

AFFERENCIA: az agyközpont felé irányuló jelzés.

EFFERENCIA: a központból kiinduló, mozgásra irányuló jelzés.

ADRENALIN: mozgósító hatású mellékvesevelő hormon.

AKTIVÁLÓ RENDSZER: agytörzsi ideghálózat, működésére szükség van az éberséghez, tudatossághoz.

ALFA-HULLÁM: jelzi, hogy az ember jól érzi magát, szabályos, lassú agyhullám. Az EEG méri.

BÉTA-HULLÁM: jelzi, hogy az ember éber, figyelmi állapotban van, szabálytalan, gyors agyhullám. Az EEG méri.

DELTA- HULLÁM: jelzi, hogy alszunk, a mély alvás jele. Nagyon lassú agyhullám. Az EEG méri.

EEG: agyi hullámok rögzítésére szolgáló műszer.

ASSZOCIÁCIÓS KÉREG: az agykéregben található, annak megfelelő pontjait összekötő terület, melyben nincsennek érző vagy
mozgatóközpontok.

AUTONÓM-VEGETATÍV IDEGRENDSZER: a tudattól független, motoros rendszer.

SZIMPATIKUS IDEGRENDSZER: a vegetatív idegrendszer központi része, mely veszélyhelyzetekben és emocionális

reakciókban aktív.

AXON: az idegsejt hosszú nyúlványa.

5
DENDRITEK: az idegsejt rövidebb nyúlványai.

NEURON: egyedi idegsejt.

IDEGIMPULZUS: az idegrendszer elektrokémiai közlési nyelve.

FEROMONOK: vegyületek, az állatok kommunikációjában kitüntetett szagingerek, hormonok.

FRENOLÓGIA: a 18. sz-ban a koponya tanulmányozásánál azt feltételezték, hogy a koponyán lévő dudorok szellemi képességeket
v. személyiségjegyeket jeleznek.

HIPOTALAMUSZ: a közti agy alsó fele, a reflexműködés központja.

HORMONOK: az endokrin mirigyek véráramba ürített vegyületei. Jelentős hatásúak a testi funkciókra és a viselkedésre.
IKONIKUS TÁROLÁS: azonnali, képszerű tárolás, ami az inger fizikai jellemzőit tárolva eljut a rövid távú emlékezetbe.

KÓDOLÁS: az agy olyan élettani folyamata, melyben az ingerlésmintázatok kerülnek csoportosításra- információközlés- tárolás-
továbbítás.

LIMBIKUS RENDSZER: olyan agyi képletek, melyek jelentős szerepet tulajdonítanak az emóciók keletkezésében.

MÁSODLAGOS MEGERŐSÍTÉS: az elsődlegesen megerősített feltételes ingerhez társított inger, mely megerősítő értéket nyer.

MEGERŐSÍTÉS: egy ingerválaszt követő inger, mely lehet pozitív, lehet negatív is. A klasszikus kondícionálásban a feltételes
ingert követő feltétlen inger.

REFLEXES: azonnali válasz az ingerre.

REFRAKTER IDŐ: az ingerelhető szövet- izom, ideg- nyugalmi állapotának időtartama.

SZINAPSZIS: idegátcsatolódás.

TALAMUSZ: látótelep, agykéreg alatti fehérállományban elhelyezkedő szürke mag.

TÁJÉKOZÓDÁSI REAKCIÓ- ORIENTÁCIÓS REFLEX: meghatározott változások inger hatására, pl. pupillatágulás; az
ingerek irányába történő fej és testmozgások.

3. Az érzékelés és az észlelés

Olyan megismerő folyamatok, amelyek lényege, hogy külső ingereket, információkat szerzünk a világról, valamint az ingerek
összességét felfogjuk. A két folyamat szorosan összetartozik.

ÉRZÉKELÉS- SZENZÁCIÓ:

az érzékszerveken keresztül nyert információ lefordítása elektrokémiai természetű jelekké. Válasz az érzékszervekre ható energiákra.

TRANSZDUKCIÓ: fizikai-kémiai inger, idegimpulzus. A receptorok és az érzékelőpályák működése.

INGERKÜSZÖB: ingerintenzitás, mely érzékletet eredményez.

INGERMEGSZOKÁS- HABITUÁCIÓ: az ingert ismételve fokozatosan csökkenő izgalmi állapot.

INGERMEGVONÁS- SZENZOROS IZOLÁCIÓ: olyan kísérleti eljárás, melyben a külső ingerlést minimumra csökkentik, így az
észlelés is csökken, de a belső folyamatok felerősödnek.

KÜLÖNBSÉGI KÜSZÖB: két inger közötti legkisebb észlelhető különbség.

6
 Az érzékelés fajtái:

 Látás: a vizuális információ feldolgozása, amelynek fő célja a tárgyak azonosítása.

érzékszerv: szem
receptor: csapok és pálcikák
ingerfény: 400-700 nm

UTÓKÉP: ingerhatás megszűnése utáni szenzoros élmény. Pl. vörös szín után zöld látása.

ALAPSZÍNEK: vörös, sárga, zöld, kék.

MÜLLER-LYER ILLÚZIÓ: optikai csalódás, két egyenlő hosszú vonalból a kifelé irányuló nyíllal ellátott vonal rövidebbnek
látszik, mint a befelé irányuló nyíl esetében.

VIZUÁLIS MÉLYSÉG: a szemtől való tárgytávolság.

Schultze kettős retina elmélete: a retina kétfajta receptor-eleme közül a csapok a nappali éleslátást, így a színlátást is szolgálják, míg
a pálcikák a sötétség-fény megkülönböztetést. Az utóbbiak ingerküszöbe alacsonyabb; sötétben a retina érzékenysége nő a fény iránt,
ezt nevezik sötétadaptációnak.

Young- Helmholtz háromszín elmélete: a szemben háromféle szövet található, melyek külön-külön ingerelve különböző színérzetet
váltanak ki (vörös, zöld és ibolya). Ha a három alapszíntől eltérő szín ingerli a szöveteket, akkor nemcsak az egyik fog működésbe
lépni, hanem kettő vagy három is valamilyen kombinációban.

Ellenszín- elmélet (Hering): A színek kódolását végző neurális elemek ellentétpárokban működnek: kék-sárga, vörös-zöld, fehér-
fekete.

 Hallás: akusztikus érzékelés. A hang pszichológiai észlelését befolyásolják: amplitudó, frekvencia, hangminőség, hangszín.

érzékszerv: fül
receptor: szőrsejtek
ingerhang: 20-20000 Hz

DECIBEL: a hangerősség mértéke, felső értékeinél károsodik a hallás.

ZAJ: szabálytalan rezgésekből álló, kellemetlen, figyelemzavaró hangkeverék.

A frekvenciaelmélet, Wever: A szőrsejtek nem egyenként, hanem csoportokban működnek, mert a hanghullám frekvenciájának
kódolására egy neuron nem tudna elég gyorsan kisülni.

A hangmagasság-észlelés helyelmélete (Békésy-féle elmélet): A szőrsejtek elhelyezkedésüktől függően érzékenyek specifikus

frekvenciákra.

 Szaglás: A szaglószerv kémiai ingerekkel működik: zsírban, vagy vízben oldódó molekulák hozzák ingerületbe.

érzékszerv: orr
receptor: az orr szaglóhámján elhelyezkedő szőröcskék
Amoore 7 alapszagot különböztet meg.

1. szúrós: ecet, hangyasav

2. rothadó: kén-hidrogén, záptojás
3. éter
4. kámfor
5. mósusz: orvosi angyalgyökér
6. virág, rózsa
7. kénes, avas vaj

7
Anozmia: szag érzés hiánya, a csökkent érzékenység a hipozmia, és a szokottnál jóval nagyobb érzékenység a hiperozmia.

FEROMONOK: vegyületek, külső hormonok, az állatok kommunikációjában kitüntetett szagingerek.

 Ízlelés: Az ízészlelés feltétele, hogy az ízlelt anyag közvetlen kapcsolatba kerüljön az ízlelés receptoraival, a
kontaktoreceptorokkal.
érzékszerv: nyelv
receptor: ízlelőbimbók

4 alapvető éa 2 járulékos ízminőség van: édes, sós, keserű, savanyú, + szappaníz, fémes íz.
Az ízérzékenység a korral változik.
 Bőrérzéklet: Általában tapintásról beszélünk.

Három különböző bőrérzékletet takar: nyomás, hőérzéklet és fájdalom érzet.

Nyomás – az egyes testrészeken különböző a nyomásérzékelés. Az ajkak, az orr és az orcák a legérzékenyebbek a nyomásra, ezt
követik a kéz ujja. A legérzéketlenebb a nagylábujjunk.

Hőérzéklet: Érzetminőség szerint különbséget tesznek hideg - és melegérzékelés között. Ezek egyrészt a hőmérséklet szabályozását
teszik lehetővé (védelmet a kihűlés és a túlhevülés ellen), másrészt a helyi hatások közül az extrém hőfok (megégés, megfagyás)
elkerülését.

Fájdalom: A fájdalom olyan érzés, amely potenciális szöveti károsodásokkal járó sérülések veszélyére figyelmeztet, és arra készteti
az egyént, hogy azt elkerülje, vagy megfelelően kezelje.

Melzak: kapu-kontroll elmélet: az agyi kognitív és érzelmi tartalmak befolyásolják, hogy milyen intenzíven továbbítódik a
fájdalom.

 Testérzékelés- propriocepció:

KINESZTÉZIS: testrészeink egymáshoz képesti helyzetének észlelése izom, ín, ízületi érzékelőrendszerrel.

Vesztibuláris érzékelés: egyensúlyérzékelés, a fej relatív helyzetének és a test térbeli mozgásának érzékelése.
SZOMESZTÉZIA: a testből- bőr, zsiger, izom, ízület- származó érzések összessége.

ÉSZLELÉS. PERCEPCIÓ:

az érzékelési információk értelmezése. Az észlelésünket jelentősen befolyásolják előzetes tapasztalataink, ismereteink, pillanatnyi
hangulatunk, szükségleteink, érdeklődésünk, valamint az adott kultúra, amelyben élünk. Az észlelésben nagyon fontos szerepe van a
tanulásnak is.

ÉSZLELÉSI BEÁLLÍTÓDÁS: olyan hajlam, hogy valamilyen tárgyat egyféle dolognak észleljünk és ne másik tárgynak.

Az észlelés fajtái:

 Lokalizáció: helymeghatározás, távolság észlelés.

Összetevői: figura-háttér, tárgyak csoportosítása, távolság és mélység észlelése, mozgásészlelés.

8
Figura-háttér: Ha egy inger két vagy több elkülöníthető területet tartalmaz, az egyik részét általában figurának (előtérnek), a többi
részét pedig háttérnek látjuk. A figurának látott terület tartalmazza a tárgyat, tömörebbnek látszik, mint a háttér és úgy, mintha az előtt
lenne.

A figura nem mindig egyértelmű, mint azt az ábra is mutatja. A Rubin-serleg példája azt illusztrálja, hogy bizonyos esetekben a háttér
és a figura felcserélődhet. A figura-háttér jelensége nemcsak a vizuális ingerek esetén figyelhető meg, hanem a hang), az ízlelés és
más érzékletek során is.

ILLÚZIÓ: geometriai érzékcsalódás, pontatlan vagy ellentmonásos észlelés.

Távolság és mélység észlelése: távolságjelző mozzanatok: pl. Relatív nagyság, relatív magasság, takarás, stb.

ÁBRA-ALAPJELENSÉG: egy jelenet előtérre (ábra) és háttérre (alap) bontó észlelési alapjelenség.

Mozgásészlelés: pl. abszolút és relatív mozgás.

 Felismerés + figyelem: Egy tárgy felismerése annyit jelent, hogy hozzárendeljük egy kategóriához (pl: ez egy madár, ez egy
rózsa stb). A felismerés teszi lehetővé, hogy a közvetlenül adott információn túllépjünk és a rejtett, közvetlenül nem
észlelhető tulajdonságokra is következtessünk.

Marr a felismerésnek korai és kései szakaszát különbözteti meg. A korai szakaszban a tárgyak leírása olyan primitív vonásokkal
történik, mint vonalak, élek, szögek, színek stb.

A kései szakasza a felismerésnek a tárgy primitív vonásokkal történő leírását összehasonlítja a különböző kategóriákba tartozó tárgyak
vizuális emlékezetben őrzött alakleírásával, és kiválasztja a legjobban megfelelőt.

Észlelési figyelem: megfigyelhető benne a

SZELEKTIVITÁS: észlelési válasz az ingerek egy adott részére és más részletek figyelmen kívül hagyása.

 KONSTANCIA: állandóság. Az tárgy észlelése annak ellenére változatlan, hogy a keletkezett retinális kép a tárgyról
megváltozik.

Fajtái:
- Nagyság konstancia = NAGYSÁGÁLLANDÓSÁG : a tárgy méretének észlelése annak ellenére változatlan, hogy a tárgy képe a
retinán a tárgy távolságával változik.

- Alak (forma) konstancia: az adott tárgy alakját észleljük állandónak a megváltozott retinális kép ellenére is. (pl: egy könyvet elől és
oldalnézetből is könyvnek fogunk észlelni, pedig a retinán mindkét esetben más és más kép fog keletkezni róla).

- VILÁGOSSÁG ÉS SZÍNKONSTANCIA: annak ellenére, hogy szemünkbe érkező fény mennyisége változik, azonosan
megvilágítottnak észleljük a tárgyat.

DISZKRIMINÁCIÓ: az észlelésben: ingerkülönbségek felfedezése.

4. A figyelem

9
A figyelem az emberi tapasztalásban központi szerepet tölt be, az ingerek közötti szelektálást, az információfeldolgozást az adott
helyeken, adott ingerekre irányítja.

SZELEKTIVITÁS: észlelési válasz az ingerek egy adott részére és más részletek figyelmen kívül hagyása. – a figyelemnél is
érvényesül.

Információfeldolgozási kapacitásunk véges, nem tudunk minden ingert azonos súllyal feldolgozni. Mivel számtalan inger éri egyszerre
szervezetünket és érzékszerveinket, a túlterhelés – és a fontos információk elvesztésének - elkerülése érdekében választanunk kell
közülük. A kapacitásért versengő ingerek közül azok részesülnek előnyben, amelyek a pillanatnyi helyzet szempontjából lényegesek.

A figyelemre irányuló korai kísérletek:

1871-ben vizsgálta Jevons egy egyszerű kísérlettel a figyelem terjedelmét. Egy marék babot dobott a tálcára, és megpróbálta egyetlen
pillantással megállapítani a babszemek számát. Ezt a kísérletet megismételte néhányszor és minden alkalommal feljegyzést készített
arról, hány szem babot vélt felfedezni, és hány szem bab volt valójában a tálcán. Ha a babszemek száma 8-9-nél több volt, akkor
hibázni kezdett. Ebből a kísérletből arra lehet következtetni, hogy a figyelmünkkel egy adott pillanatban kb . 7+-2 tárgyat tudunk
befogni. Ez a szám megegyezik a rövid távú memória kapacitásával.

RÖVID TÁVÚ MEMÓRIA: az információk átmeneti tárolása, az itt elveszett anyag véglegesen elvész.

Stroop, amerikai pszichológus 1935-ben írta le a figyelem megosztottságára vonatkozó kísérletét. Egy szót elolvasva előbb annak
jelentését fogjuk fel - ezt a műveletet az agy “automatikusan“ végzi, majd a szó színének kimondása a jelentést “felülírja“. Agyunkban
interferencia lép fel a kétféle feladat elvégzése közben: ahol a név jelentése és színe megegyezik, segíti a szín kimondását, ahol
különböznek egymástól ott a reakcióidő megnő. Fordított esetben, amikor a szó jelentését (akár egy színnevet, vagy mást) kell
kimondani, nem pedig a szó színét, nem lép fel a késleltetés jelensége.

INTERFERENCIA: zavaró kölcsönhatás okozta felejtés.

A figyelem multimodalitása (teljeskörűsége). Cherry tudományos munkájának bemutatására egy koktélparti kitűnő színtér: ugyanis
mindenki egyszerre beszél, egyszerre érik el a beszédhangok a fülünket, mégis képesek vagyunk pusztán mentális eszközökkel
kiválasztani a számunkra fontos üzenetet.

A figyelem fajtái:

 Spontán figyelem: minden váratlan, újszerű ingerre felfigyelünk és fejünket az ingerforrás irányába fordítjuk. Ez a:
TÁJÉKOZÓDÁSI REAKCIÓ- ORIENTÁCIÓS REFLEX: meghatározott változások inger hatására, pl. pupillatágulás;
az ingerek irányába történő fej és testmozgások.

 Szándékos figyelem: a figyelmi tevékenység tudatos mentális erőfeszítést igényel.

 Automatikus figyelem: nem igényel tudatos odafordulást és erőfeszítést sem. Gyakorlás révén alakul ki. Az automatikus
figyelem lehetővé teszi, hogy figyelmünket megosszuk és egyidejűleg más párhuzamosan folyó tevékenységet is nyomon
kövessünk.

 Kitartó figyelem, éberség: Ilyen figyelemre van szükségünk például egy adott problémakör feltárásához, megértéséhez. A
kitartó figyelmet befolyásolják motivációink, elvárásaink, érdeklődésünk, előzetes ismereteink és tapasztalataink egyaránt.

A figyelem fejlesztése:

Tanulási helyzetben tartós figyelemre és megfelelő aktivációs szintre van szükség. Ez megfelelő időbeosztással és gyakorlással érhető
el.
Figyelmünket tehát önellenőrzéssel és a kitartás gyakorlásával érhető el.

AKTIVÁLÓ RENDSZER: agytörzsi idegsejthálózat, működésére szükség van a tudatossághoz és az éberséghez.

5. A tanulás elemei

10
 A tanulás fogalma:

Köznapi értelemben: az elsajátítás valamennyi formája, amelynek eredményeként az egyén olyan ismeret, tudás, képesség birtokába
jut, amellyel azelőtt nem rendelkezett.

Pedagógiai értelemben: az oktatás során elsajátított ismeretek, jártasságok és készségek kialakítása, képességek kifejlesztése.

Pszichológiai értelemben: minden teljesítménybeli, viselkedésbeli vagy tudásbeli változás, amely külső hatásra, tapasztalásra,
gyakorlás révén jön létre.

ETOLÓGIA: biológiai tudomány, az állatok és az ember tartózkodási helyének, magatartásának, szokásainak természetes
környezetben történő megfigyelése.

Mégsem minden viselkedés tanult: van egy öröklött, születéskor adott, állatokra jellemző szemlélet:

IMPINTING: bevésődés, hosszan tartó társas kötődés ahhoz a fajhoz, mellyel a frissen kikelt madarak először szembetalálkoznak.

Konrad Lorenz kísérlete: nyári ludakkal végzte. A szárnyasok életük korai szakaszában- a szülőállatok hiányában- minden mozgó
tárgyat követnek . Életben maradásukhoz ugyanis szükséges a szülőktől nyert ragaszkodó benyomás. Lorenz a tojásból kibújó
szárnyasok előtt saját maga sétált, így őt követték az állatok, őt tekintették szülőnek.

A tanulás fajtái:

 1. HABITUÁCIÓ: ingermekszokás. Az ingert ismételve fokozatosan csökkenő izgalmi állapot. A legegyszerűbb tanulási
forma, az élőlény megtanulja figyelmen kívül hagyni azokat az ingereket, amelyek ismerősek, illetvenincs következményük.
Pl. nem halljuk az óra ketyegését.

 2. Klasszikus kondicionálás: amikor az élőlény azt tanulja meg, hogy bizonyos ingert, vagyis bizonyos eredményt követ egy
másik. Pl. a csecsemő számára a cumisüveg a teát vagy a tejet jelenti.

Pavlov kutyakísérletében az állat megtanult nyálazni az élelem adását megelőző jelzésekre (csengő).
A kísérlet során a kutya megtanulta összekapcsolni a csengőt a táplálékkal, azaz társította, asszociálta azt a táplálék
megjelenéséhez.

ASSZOCIÁCIÓ: társítás, egymás után észlelt dolgok összekapcsolása.

Feltétlen inger: kutya tápláléka

Feltétlen válasz: kutya nyáladzik

Feltétlen inger (kutya téplálék) + Feltételes inger (csengő) = feltételes válasz (reflex) ( nyáladzás) –Tanult kapcsolat.

Nagy kérdés, hogy a feltételes válasz a szervezet viselkedésének maradandó eleme lesz-e? A válasz: nem. A kioltásnak
nevezett eljárással ugyanis teljesen megszüntethető a már kialakult ingerkapcsolat.

KIOLTÁS: a tanult kapcsolat megszüntetése a megerősítés megvonásával. A kutyakísérlet esetében a csengőhöz már nem
adnak a kutyának ennivalót.

A feltételes reflex nem tűnik el nyomtalanul. Ez különösen igaz a

FÓBIÁK esetében: abnormális félelem vmely tárgytól vagy helyzettől.

GENERALIZÁCIÓ: a válasz vagy válaszhajlam áttevődése az ismert tárgyról a hasonló, új tárgyakra. Másnéven
általánosítás.

DISZKRIMINÁCIÓ: megkülönböztetés a kondícionálásnál: a megkülönböztető választ jelenti a megerősített és meg nem

erősített ingerre.

 3. OPERÁNS KONDICIONÁLÁS: amelyben az élőlény megtanulja, hogy a válasz következményekkel járhat. Pl. ha a
gyermek rossz jegyet kap az iskolában, szülei megbüntethetik.

11
 Thorndike macskakísérleteiben kimutatta, hogy az állat véletlenszerű próbálkozással, próba- szerencse viselkedéssel és
jutalommal jut el a ketrecenkívüli táplálék megszerzéséhez. A sikeres viselkedés a tanulási folyamat része. A megerősítést
követő viselkedés gyorsabbá válik, és ezt nevezzük az effektustörvényének. A próba szerencse tanulásban fontos
jelentőséggel bír a másodlagos megerősítés, a részleges megerősítés.

EFFEKTUSTÖRVÉNY: a viselkedés következménye határozza meg a viselkedés megtanulását.

 4. Perceptuális tanulás: észlelési tanulás, amely során az ismételt észlelés következtében az észlelésben változás következik
be. Például kezdetben, amikor találkozunk egy egypetéjű ikerpárral nehezen tudjuk megkülönböztetni őket egymástól.
Többszöri találkozás után azonban ez már könnyebb lesz, hiszen megtanuljuk az aprónak tűnő különbségeket is észlelni.

 5. Komplex tanulás

 LATENS TANULÁS : megerősítés nélküli tanulás, ami akkor válik nyilvánvalóvá, ha megerősítést alkalmaznak.
Pl. A patkány saját maga felfedezi a labirintust, amibe beleteszik, de később, ha élelmet helyeznek bele, felhasználja
ismereteit, mert felfedezte már a járatot.

 Belátásos tanulás : Köhler kísérlete: csimpánzokkal végezte: a ketrecen kívül helyezett el egy banánt, amit a
majom csak saját végtagjait használva nem érhetett el. Ugyanakkor a ketrecben elhelyezett egy botot is. Kezdetben a
csimpánz kezével próbálta a banánt megkaparintani, ez azonban nem sikerült. Majd a botra pillantva először a
banánra pillantott, majd ismét a botra nézett és ezután a bot segítségével magához húzta a banánt. A tanulás hirtelen
belátáson alapulva, a cél és az eszköz összekapcsolásával jött létre. A belátásos tanulást az „aha”-élmény kíséri.

REPREZENTÁCIÓ: a tanulás lényege. A világ belső leképeződése az egyénben, hogy szerzett ismereteit hogyan tudja
majd felhasználni.

 6. Szociális tanulás - elemei: Utánzás- (ez a legelemibb), Modellkövetés, Azonosulás (identifikáció), Belsővé tétel
(interiorizáció)- az átvett viselkedésforma teljesen beépül személyiségünkbe.

AZONOSULÁS: identifikáció. Mikor elsajátítjuk a megfelelő szociális magatartásmódokat és szerepeket. Ez lehet tudatos,
de lehet nem tudatos is.

Hogyan alkalmazzuk a tanult viselkedéseket, folyamatokat?

TRANSZFER: gyakorlási transzfer. A korábbi tanulás átvitele a jelenlegi tanulásra. Az ember számára annak van jelentősége, hogy
amit már megtanult hogyan befolyásolja későbbi teljesítményét.

TÚLTANULÁS: inkább kognitív tanulásra vonatkozik, a megtanulandó anyag pontos megtanulása utáni plusz gyakorlása.

6. Az emlékezet és a felejtés

Az emlékezeti működés teszi lehetővé, hogy képesek vagyunk a múlt élményeit, tárgyait, jelenségeit megőrizni tudatunkban és újra
látva, hallva, érezve azokat felismerni vagy csupán az emlékképekre támaszkodva előhívni azokat. Az észlelés során az
idegrendszerben olyan változások mennek végbe, melynek következtében az észlelt dolgokról, eseményekről stb. emléknyomok,
engramok keletkeznek.

Az emlékezet alapfolyamatai:

 Kódolás: másnéven bevésés. A beérkező ingereket olyan formává kell alakítanunk, amelyet a memória elfogad, így
vésődnek be az emlékezetbe. A kódolás történhet vizuálisan, képi formában, akusztikusan, hang formájában és
szemantikusan, jelentés, értelem alapján. A bevésés folyamata több tényező által befolyásolt. A bevésés függ az:

 az ismétlések számától
 a szervezetünk és idegrendszerünk állapotától (pl. egészségi állapot, fáradtság)
 személyes sajátosságainktól (motiváció, érzelem, hangulat, akarat, érdeklődés stb.)

12
  együttes érzékszervi hatásoktól (pl. audiovizuális tanulás)
 előzetes ismeretektől, tapasztalatoktól

ANTIPÁCIÓS MÓDSZER: Ebbinghaus nevéhez fűződik, a verbális tanulást vizsgálta. 13 db értelmetlen, három betűs
szótagotolvasott ritmusra. Közben összekapcsolta, társította azokat. Végeredmény: könnyebben tanulunk meg a szótagokat-
esetleg szavakat, ha pl. ha összekapcsoljuk vmivel.. Tanulást követően egy óra múlva visszamondta a tanultakat és megfigyelhető
volt a felejtés. Szükség van ugyanis a folyamatban ú.n. konszolidációra- megszilárdulásra.

MEMORIZÁLÁS: emlékezetbe vésés, szó szerinti magolás.

 Tárolás: megőrzés. Csak azokat az információkat lehet előhívni, amit korábban tároltunk. Az, hogy hogyan tároltuk az
információt meghatározza az előhívás módját is.

VILLANÓFÉNY EMLÉKEZET: érzelmileg jelentős pillanat, esemény világos emlékezete.

REVERBERÁLÓ KÖR: hurokpálya, zárt kör, szerepét az emlékezeti tárolásban feltételezték.

EMLÉKNYOM: engram. A tapasztalat maradandó idegrendszeri hatására vonatkozó feltételezés.

 Előhívás: az előhívásnak két formája van: a felismerés és a felidézés. A felismerés során több tesztinger közül kell
kiválasztani egy meghatározott, a memóriánkban már tárolt elemet. (pl. a könyvespolcon lévő könyvek közül kell
kiválasztanom azt, amelyikkel egy könyvesbolt kirakatában találkoztam). A felismerés gyakran csak az ismerősség érzésére
korlátozódik. Nem mindig vagyunk képesek emlékezetünkbe idézni azt, hogy hol és mikor láttuk, hallottunk arról, amit
felismertünk.

Az előhívás kudarca: a felejtés

A felejtés okai lehetnek: az emlékezet hanyatlása- öregedés, vmilyen betegség, oka lehet az INTERFERENCIA: Az interferencia az
ingerek közötti kölcsönhatás. Megkülönböztetünk proaktív (előreható) és retroaktív (visszaható) interferenciát. Proaktív interferencia
lép fel, ha a már megtanult információ gátolja az új információ elsajátítását, megőrzését. Retroaktív interferencia esete akkor áll fenn,
ha az új információ megtanulása gátolja a régi megtartását.

ELŐREHATÓ GÁTLÁS: felejtés annak következtében, hogy az előzetes tanulás gyengítőleg hat a későbbi tanulásra.

VISSZAHATÓ GÁTLÁS: felejtés a tanult anyagnak a korábbi anyag zavaró hatása miatt.

A felejtésben nagyon fontos szerep jut az érzelmeknek is. Általában elmondhatjuk, hogy azokra az élményekre, eseményekre vagy
tárgyakra jobban emlékszünk, amelyhez pozitív érzések kapcsolódnak, mint azokra, amelyekhez valamilyen kellemetlen érzés
köthető. Ezt magyarázza Freud elfojtási hipotézise, amely szerint azokat a tartalmakat, emlékeket, amelyek olyan mértékű
feszültséget, traumát jelent a tudat számára, amit az nem tud elviselni, elfojtódnak és a tudattalan részévé válnak.

RTM: rövid távú memória. Az információk tartós emlékezetbe való kerülését megelőzően tárol, ami itt elveszik, az véglegesen
elvész. Az RTM-ben az információk kódolása akusztikusan és vizuálisan történik. Az emléknyomokat az RTM, amint azt a tár neve is
mutatja rövid ideig őrzi meg maximum 30 másodpercig. Egyik fontos jellemzője, hogy kapacitása korlátozott. Miller igazolta, hogy
az RTM terjedelme 7+- 1 egység, s ez a világon minden egyes emberre jellemző. Az RTM fontos jellemzője még a tárolás
sérülékenysége. Az RTM-ben a felejtésnek két okát emelhetjük ki: az elhalványulást és a kirekesztést. Ha nincs szükségünk az RTM-
ben tárolt információkra többé, akkor az információk elhalványulnak. A felejtésnek a kirekesztéses formája akkor jön létre, ha az új
információk kiszorítják a régit, hiszen az RTM kapacitása, mint azt már említettük korlátozott. Az RTM-ből az információ ismétlés és
gyakorlás révén kerül tovább a hosszú távú memóriába.

MUNKAEMLÉKEZET: a rövid távú emlékezet mai értelmezése. Úgy kell elképzelni, mint egy táblát, ahol a műveleteket
végezzük, az eredményt pedig a későbbi felhasználáshoz tároljuk.

13
HTM: hosszú távú memória. kapacitását tekintve, korlátlan mennyiségű információ tárolására és azok korlátlan ideig történő
megőrzésére képes. A HTM-ben az információk legnagyobb mértékben szemantikusan, azaz jelentés alapján, értelem szerint
kódolódnak. Természetesen akusztikus (pl. valakinek vagy valaminek a hangja) és vizuális kódolás (pl. egy könyv borítója) is
előfordulhat a HTM-ben.

Nagyon fontos, hogy az információk a HTM-ben megszilárduljanak, konszolidálódjanak. A konszolidációhoz időre van szükség,
amely pár perctől akár egy évig is eltarthat.

Ha bármi megzavarja az agyban az emléknyomok megszilárdulását (pl. agyrázkódás, elektrosokk), azaz a konszolidációs folyamatot,
akkor az információ elvész. Az agy különböző sérüléseit követően amnézia léphet fel.

AMNÉZIA: testi vagy lelki trauma okozta részleges vagy teljes emlékezetzavar.

RETROGRÁD AMNÉZIA: bármilyen agyi sérülést közvetlenül megelőző események teljes elfelejtése.

Az emlékezet megőrzése:

Felidézéssel, felismeréssel és újratanulással történhet.

FELIDÉZÉS: visszaemlékezési képesség. Történhet szó szerinti felidézéssel vagy újraszervezéssel, helyreállítással, mikor
megpróbáljuk a saját szavainkkal összefoglalni a tanultak lényegét.

Újratanulás esetén ha már megtanultunk valamit, akkor a újratanulás sokkal kevesebb időt vesz majd igénybe.

IMPLICIT MEMÓRIA: nem tudatos, mozgási és gondolkodási készségeket megalapozó emlékezet.

EXPLICIT MEMÓRIA: tudatos előhívási összetevőkkel rendelkezik. a múltban elsajátított tudást őrzi. Ez a tudás vonatkozhat saját
személyünkre (pl. egy születésnapi buli) valamint a tágabb világról szóló ismeretekre. Ezek alapján az explicit memória két részre
tagolódik:

 epizódikus emlékezet: itt tároljuk személyes élményeinket, tapasztalatainkat, adatainkat (pl. az érettséginkre, személyes
adatainkra stb.)
 szemantikus emlékezet: a világról való általános tudásunk tárháza (pl. a mértékegységek ismerete, az időről való ismeretünk
stb.)

IKONIKUS TÁROLÁS: azonnali, a zinger fizikai jellemzőit megtartó képszerű tárolás, melyben az információ további útja a rövid
távú emlékezetbe vezet.

SZEMANTIKUS EMLÉKEZET: a jelentés mentén alakuló, fogalmi szintű emlékezet, az ismeretek gyarapodásával bővül.

EPIZODIKUS EMLÉKEZET: személyes élményekre, eseményekre való emlékezés, amiknek önmagunk is részesei voltunk.

EIDETIKUS KÉP: rövid ideig tartó, kivételesen élénk és részletes fényképszerű emlékkép.

MNEMOTECHNIKA: az emlékezést elősegítő eljárások, pl. szabályok rimes versekbe foglalása.

7. A képzelet

A képzelet segítségével növelhető az emlékezeti teljesítmény. A képzelet nem csak az emlékezeti működést segíti, hanem szükséges a
téri tájékozódáshoz, a kreativitáshoz és a gondolkodáshoz stb. is. Már az ókori filozófus, Arisztotelész is a képzeletet, a gondolkodás
14
fő közegének tekintette. A képzelet összetett folyamat, amely nem csak „belső képeket” foglal magába, hanem a külvilág tárgyaival,
eseményeivel kapcsolatos érzéseket és személyes jegyeket is. A képzelet működésének megnyilvánulásaira példák az alábbi
jelenségek:

 Képzeleti kép: tudatos, nem külső inger hatására kialakuló belső kép.
 Gondolati kép: érzékleti inger nélküli, belső, a gondolkodás részeként megjelenő vizuális, akusztikus, verbális „kép”.
 Káprázás: retinális eredetű, pont vagy hálószerű, színes és többnyire mozgó élményeket jelent.
 Álomképek: az alvás alatt megjelenő képek.
 Testkép: testünk belső, mentális megjelenése, amely az én kialakulásának egyik alapfeltétele.
 Fantomvégtag: valamilyen végtag vagy testrész meglétének testérzékeléses hallucinációja amputáció után, ami többnyire
erős fájdalomérzéssel jár együtt.
 Eidetikus kép: rövid ideig tartó, kivételesen élénk, fényképszerű emlékkép, amely ritkán, de elsősorban gyermekeknél fordul
elő, mint felnőtteknél.
 Kognitív térkép: tulajdonképpen egy belső, mentális térkép, amelyet a téri tájékozódás során alakítunk ki és a térben való
tájékozódást segíti.

HALLUCINÁCIÓ: valódi érzékelés benyomását keltő kóros képzeleti kép.

A képzelet két alapvető működési formáját különböztetjük meg: a reproduktív (újra alkotó) és a produktív (alkotó) képzeleti
működést.

Reproduktív képzelet: a reproduktív képzeleti működés során képzeletünk újra megalkotja, reprodukálja azt, amit már mások
elképzeltek. Például a szépirodalmi műveknél működik a reproduktív képzeletünk. Minél több ismerettel rendelkezünk a bemutatott
világról annál eredményesebb lesz a képzeleti működés.

Produktív képzelet: az alkotó képzeleti működés során egy új, teljesen önálló képzeleti képet hozunk létre, amely a valóság keretein
belül marad. A művészek, feltalálók, alkotók, tudósok stb. tevékenysége elképzelhetetlen lenne a produktív képzelet nélkül. A
produktív képzelet segítségével olyan képeket hozhatunk létre, amely a valóság eddig ismeretlen részleteire világít rá. A jelenségek
között új összefüggéseket fedez fel, történteket, új szereplőket, amelyek vagy akik soha nem léteztek vagy soha meg nem történtek

Szándékos és önkéntelen (spontán) képzelet: amikor a képzeleti működés tudatos, vagyis akaratunk által irányított, szándékos
képzeletről beszélünk. A produktív képzeleti működés többnyire szándékos, bár tudattalan motívumok is szerepet játszhatnak benne.
A spontán képzelet során a képzeleti képek akaratlanul törnek ránk.

A nem szándékos képzelet tipikus példája az álom. Az álomképek nagyon gazdag képzeleti képek, amelyek többnyire előzetes
benyomások alapján keletkeznek. Az álomban ezeknek a benyomásoknak meglepő, újszerű összekapcsolódásaival találkozunk. Az
álomról és annak szerepéről még mindig nagyon keveset tudunk, csupán a különböző elképzelésekre támaszkodhatunk. Freud például
azt feltételezte, hogy az álmok a biztonsági szelep funkcióját töltik be, mert az elfojtott tudattartalmak kerülő úton az álomban térnek
vissza. Vannak olyan pszichoterápiák, amelyek álomértelmezéseken alapulnak.

Az álom szempontjából az alvást két szakaszra bonthatjuk. Vannak a REM (rapid eye movement) szakaszok, amely a gyors
szemmozgás angol rövidítése és a non REM szakaszok. Ezt a két szakaszt Asirinsky és Kleithman (1954) írta le. A REM szakaszok
során a szem gyors mozgásokat végez, és ha ilyenkor felébresztjük az alvót, a legtöbb esetben álomról számol be. Az álom szerepe
nagyon fontos, ugyanis amikor megakadályozták az alvókat abban, hogy álmodjanak (látva a REM szakasz megjelenését
felébresztették őket) egy idő után teljesen kimerültek és hallucináltak. A REM ciklus időtartama rövid 4-6 perc körül van és egy
éjszaka során 4-6 REM ciklus keletkezik. Hosszabb ébrenlét után megnő a REM szakaszok száma.

Az önkéntelen képzelethez sorolhatók az alvás és ébrenlét határán jelentkező aktív képzeleti működés során létrejövő hipnagóg
képek. Ezek a hipnagóg képek gyakran zavarosnak tűnő, nagyon élénk képzeleti képek, nemcsak látási, hanem hallási, szaglási,
tapintási és mozgásképzeteket is tartalmazhatnak.

15
Az ábrándozás a jövőre irányuló képzeleti kép. Lehet szándékos és önkéntelen egyaránt. Az ábrándok elsősorban a realitással állnak
kapcsolatban. Az irreális ábrándvilág gyakran passzivitásra ítéli az egyént. Az ábrándképek tartalma a legtöbb esetben az egyén
tudatos és tudattalan vágyaiból, esetleg tiltott szándékaikból épül fel.

ANTIPÁCIÓ: később bekövetkező események, előrevetítés, sejtetés.

ÁLOMFEJTÉS: az álmok rejtett tartalmának feltárása. A pszichoanalitikusok szerint ez ösztönös.

8. A gondolkodás

A gondolkodás a megismerőtevékenység legmagasabb foka. Gondolkodásunk segítségével vagyunk képesek a problémák

megoldásához vezető út megtalálására, következtetések levonására és véleményünk megindokolására.

A gondolkodást a kognitív pszichológia, a következőként határozza meg:

A kognitív pszichológusok számára az emberi képzetek és fogalmak tárgyak és események reprezentációi, helyettesítő jelölői.

Szimbolikus tevékenység. A szimbólum jelentése jel, jelkép, tehát a valami nem jelenlévőnek (lehet tárgy, esemény) a helyettesítése,
belső megjelenítése (reprezentációja).

REPREZENTÁCIÓ: képviselet, a világ belső leképeződése.

ALGORITMUS: eljárás azonos típusú feladatok megoldására. A gondolkodásnál használjuk fel.

A gondolkodás és a nyelv kapcsolata

A emberi gondolkodásban a nyelvnek óriási jelentősege van. Descartes francia filozófus a gondolkodást az emberi lélek lényegi
funkciójának tartja, amely a nyelv használatában nyilvánul meg. A kognitív pszichológia is a nyelv vizsgálatával próbál közelebb jutni
az emberi gondolkodás megismeréséhez. Noam Chomsky szerint pedig, a nyelv tanulmányozásán keresztül eljuthatunk az emberi
természet megértéséhez is, amit az ember lényegének neveznek, és ami kizárólag az ember sajátja.

A nyelv alapegysége a szó, a gondolkodás alapegysége a fogalom. A fogalmi gondolkodás alapfeltétele a nyelvhasználat.

Nemcsak tárgyakra, hanem cselekvésre (pl. evés, futás stb.), állapotra (pl. fiatalság, gyerekkor stb.) és elvont dolgokra (pl. igazság,
erkölcs stb.) vonatkozó fogalmaink is vannak.

A fogalomhoz tartozó tulajdonságok két csoportját különböztetjük meg:

a PROTOTÍPUS t, amely a fogalom legjobb példáinak leírását. Például a madár fogalom prototípusához tartoznak a következő
tulajdonságok, csiripelés, repülés, ami a legtöbb madárra igaz, de a struccra például már nem igaz, hogy repül.

A tárgyak fogalomhoz rendelését kategorizációnak nevezzük.

KATEGÓRIA: alapfogalom, csoport, osztály.

FOGALOM: tárgyak, események csoportosítása közös tulajdonságok alapján.

KÉPZET: a fogalom kialakulásához vezető út egyik állomása.

Gondolkodási mód: következtetés.

A következtetésnek két formáját különböztetjük meg: a deduktív és az induktív következtetést.

16
  DEDUKTÍV MÓDSZER: A deduktív következtetés során az általános tételből az következtetünk az egyedire. Nézzük
hogyan működik a következtetésnek ez a formája, amikor szillogizmusokat oldunk meg.

SZILLOGIZMUS: a klasszikus arisztotelészi logika alapformája, amely két olyan állítást tartalmaz, amelyekből egyértelmű
következtetést (konklúziót) lehet levonni, tehát a megoldása deduktív következtetésen alapszik.

A pszichológusokat elsősorban az érdekli miért követünk el jellegzetes hibákat, az ilyen jellegű következtetéseknél.

Woodworth és Sells szerint a hiba egyik oka

az ATMOSZFÉRA HATÁS , vagyis az állítások formája sajátos hangulatot, atmoszférát kelt, melynek hatására hajlamosak vagyunk
elfogadni a hibás konklúziót. Az atmoszférahatás tehát arra ad választ, hogy milyen formai torzítások jellemzik következtetéseinket.

 INDUKTÍV MÓDSZER : Induktív következtetés esetén az egyes eredményekből, adatokból következtetünk az általános
törvényszerűségekre. Például a fogalomalkotás is az induktív következtetés példája. A matematikai feladatok megoldásánál is
gyakran alkalmazzuk a logikai következtetésnek ezt a formáját. Például amikor számsorozatoknál ki kell következtetni azt az
általános szabályt amely szerint az felépül.

A problémamegoldó gondolkodást befolyásoló tényezők:

 Megoldási sémák: segítségükkel gyorsabban eljuthatunk a megoldáshoz

 BEÁLLÍTÓDÁS: készenléti állapot egy meghatározott reagálási formára vagy a problémamegoldásban elképzelt cél, vagy
megoldási mód felé való irányvétel. Tehát a beállítódás magába foglal egy rutinszerű cselekvést, amely szintén gátolhatja
gondolkodásunkat.

 FUNKCIONÁLIS RÖGZŐDÉS: akadályozza a tárgyak szokásos felhasználási lehetőségétől való eltérő új felhasználási
lehetőség észrevevését, ami adott esetben a problémamegoldásához vezetne.

A gondolkodás műveletei:

A gondolkodás összetett folyamat, amely különböző gondolkodási műveletekre épül.

 Analízis: elemzés, részekre bontás.

 Szintézis: a részek egységes egésszé történő összefoglalása.

 Absztrakció: elvonatkoztatás.
 Generalizáció: általánosítás.
 Konkretizálás: kézzelfoghatóvá tétel.
 Analógia: a hasonlóságok kiemelése, megállapítása.

Az intelligencia és a kretivitás

Az intelligenciával foglalkozó szakemberek két csoportra oszlanak az intelligencia fogalmi megközelítését tekintve: a „szingularisták”
és a pluralisták” csoportjára.

17
A szingularisták szerint: létezik egy általános intelligencia (G-faktor), amely a részképességekből felépülő hierarchia csúcsán
helyezkedik el. Az intelligencia egy egységes képesség, amely a többi intellektuális képességünket is meghatározza. Ha valaki tehát
kiváló intelligenciával rendelkezik, ez általában más képességeiben is megmutatkozik.

A pluralisták szerint: többféle, egymástól független intellektuális képességünk van. Ezt az elvet vallja Gardner, aki hétféle értelmet
különböztet meg: szóbeli, logikai, térbeli, zenei, kinetikus (mozgásos), interperszonális (személyközi) és intraperszonális (személyen
belüli) képességeket.

Feltételezése szerint ezekben a képességekben mindenki elér egy bizonyos szintet, csak a szintek mértékét és mintázatát tekintve
különbözünk egymástól.

Az intelligencia legfontosabb jellemzői:

 Az értelmi képességek rendszere, amely lehetővé teszi a sikeres megoldásokat és ezáltal a környezetünkhöz való sikeresebb
alkalmazkodást.
 A megismerési folyamatok által meghatározza a képességek rendszerének belső struktúráját.
 Segítségével leküzdhetők a nehézségek, megoldhatók a problémák és feladatok.
 Meghatározza a teljesítményt.
 Nem azonos tények, ismeretek birtoklásával, a lexikális tudással, de mutatja, hogy milyen mértékben vagyunk képesek
alkalmazni tudásunkat.
 A tevékenység gyakorlatiasságában mutatkozik meg.
 Fejleszthető.

Az intelligencia mérése tesztekkel történik. Az első intelligencia tesztet 1905-ben Simon és Binet dolgozta ki. A teszt iskoláskorú
gyermekek számára készült, azzal a céllal, hogy segítségével kiszűrjék azokat a gyerekeket, akik nem alkalmasak beiskolázásra. Egy
intelligencia teszt sok különböző típusú feladatsorból áll. (analógiás gondolkodást mérő feladatok, szabályfelismerés, számolási
feladtok stb.)

BUDAPESTI BINET: az első intelligenciavizsgálat ma érvényes magyarországi változata. 3-14 éves koru gyerekeknél alkalmazzák,
iskolaérettségi vizsgálatoknál is alkalmazzák.

A tesztek értékelése révén kapjuk meg az IQ-t (intelligenciakvócienst).

IQ: az értelmi fejlettség mértékének a mutatója a népesség átlagához viszonyítva. Az átlagos intelligenciával rendelkezők IQ-ja 90-
110 között van. 90 alatt az átlag alatti intelligenciáról, majd enyhe, középsúlyos és súlyos értelmi fogyatékosságról beszélünk. A 110
től magasabb értékek átlag fölötti intelligenciát mutatnak. 140 fölötti IQ esetén a szuperintelligensek következnek. A lakosság mintegy
1-2 %-a tartozik a nagyon magas és a nagyon alacsony intelligencia övezetbe.

MENTÁLIS KOR: az intelligencia mérésének fogalma.

RAVEN-TESZT: általános intelligenciapróba, mely egyre bonyolultabb szabályok szerint változó ábrák sorozata. Színes változata
alkalmas óvodások intelligenciájának megbecsülésére.

Kreativitás:

A kreativitást az 50-es években Guilford kezdte el vizsgálni. A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a
különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában
történő megjelenését. Guilford szerint a kreativitás a divergens (széttartó) gondolkodásban nyilvánul meg, vagyis a

 A problémák iránti érzékenységben.

18
  A gondolkodás könnyedségében (fluencia), amely a szavak, gondolatok közötti kapcsolatok gyors képzésében nyilvánul meg.
 A gondolkodás rugalmasságában (flexibilitás), ez teszi lehetővé a megoldások célszerű variálását.
 A gondolkodás eredetisége (originalitás), a szokatlan megoldások képességében rejlik.

BELÁTÁS: egy probléma hirtelen megoldása, melyet előtte sikertelen megoldási kísérletek előztek meg.

KREATIVITÁS: alkotóképesség, képesség új gondolatok létrehozására.

KONSTRUKTÍV: alkotó jellegű, felépítő.

DIVERGENS GONDOLKODÁS: a problémamegoldásnál a megoldáshoz vezető úton a számos lehetőség vizsgálatát, mérlegelést
jelent.

KONVERGENS GONDOLKODÁS: a problémamegoldásnál a lehetőségek leszűkítése.

A kreatív ember jellemzői Cropley szerint:

 Változásra törekvés
 Merészség
 Impulzivitás (kevésbé képes kontrollálni magát)
 A fegyelmezetlenségre való hajlam, az általuk elért cél érdekében
 Nyitottság az új elképzelések iránt
 Nonkonformizmus
 A tekintély megkérdőjelezése
 Gyors, rugalmas reagálás az új helyzetekre

Graham Wallas a kreatív folyamat négy szakaszát különíti el. A négy szakasz a következő:

Az előkészítés szakasza: ebben a szakaszban ráeszmélünk a probléma létezésére és összegyűjtjük az ezzel kapcsolatos információkat
és adatokat, az adatokat átgondoljuk, osztályozzuk, következtetéseket vonunk le.

A lappangási szakasza: a várakozás feszültsége jellemzi, amikor hagyjuk a problémát „parlagon heverni”. Az alkotó az előkészületi
szakaszban eljutott egy olyan szintre, amikor már nem tud tovább lépni, ekkor következik az inkubáció, a lappangás. Időtartama
változó, függ a probléma jellegétől.

A megvilágosodás szakasza: a megoldás váratlan megtalálása jellemzi. Gyakran kíséri ezt a szakaszt az un. „aha-élmény”.

A kivitelezés vagy végrehajtás szakasza: a kreatív ötlet vizsgálata igazolása vagy cáfolása ennek a szakasznak a legfontosabb
feladata.

A kreativitás mérése, hasonlóan az intelligenciához tesztekkel történik. A tesztek legfőbb jellegzetessége, hogy olyan feladatokat
tartalmaz, amelynek több helyes megoldása létezik.

A kreativitás és az intelligencia kapcsolata

Az intelligencia és kreativitás összefüggéseit vizsgálva rámutattak, hogy az intelligencia nem mindig jár együtt a kreativitással. A
kreativitás azonban bizonyos szintű intelligenciát feltételez.

KORRELÁCIÓS MÓDSZER: két pszichológiai változó- pl. Intelligencia és kreativitás szorosságának mérésére irányuló
statisztikai eljárás.

19
 9. A motiváció és az érzelem

A pszichológia egyik fontos kérdése, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk
bizonyos cselekvésekre, hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem.

A motiváció szó a latin eredetű movere igéből ered, melynek jelentése mozogni, mozgatni. A motiváció a pszichológiában
gyűjtőfogalom, motívumokból épül fel és minden cselekvésre, viselkedésre késztető belső tényezőt magában foglal.

A motiváció meghatározza a szervezet aktivitásának mértékét, a viselkedés szervezettségét és hatékonyságát.

A motiváció alapfogalmai

A motiváció alapfogalmai közül a

szükséglet,

a drive

és a homeosztázis fogalmának értelmezésére térünk ki.

Nagyon erős belső késztetéssel járnak a biológiai motívumok, mint például az éhség, szomjúság stb. A motivált viselkedés ebben az
esetben valamilyen szükségletből fakad. A szükséglet olyan hiány a szervezetben (pl. oxigénhiány, tápanyaghiány, folyadékhiány
stb.), amely tartós fennállás esetén az egészséget vagy súlyosabb fokon az életet fenyegeti.

A szükséglet pszichológiai megfelelője a drive (ejtsd: drájv), amely angol szó és jelentése űzni, hajtani ill. hajtóerő. A drive a
szükséglet nyomán kialakuló, belső késztetés, a viselkedés hajtóereje. A drive alapvető feladata a szervezet általános energetizálása,
nem pedig annak irányítása, vagyis nem mutatja meg, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet kielégítése érdekében, csak az
ehhez szükéséges hajtóerőt adja.

BIOLÓGIAI HAJTÓERŐK, DRIVE-OK, BELSŐ KÉSZTETÉS: az elsődleges motivációk, vagyis a biológiai szükségleteknek
felborulása esetén fellépő feszültségi állapot, mely speciális viselkedésre késztet.

ELSŐDLEGES MOTIVÁCIÓ: ön és fajfenntartással kapcsolatosak, alapvető testi szükségletekre irányuló motivációk, drive-ok,
mint pl. az éhség, szomjúság, hőszabályozás, szexualitás, alvás, salakanyagok ürítése, védekezés, kíváncsiság.

MÁSODLAGOS MOTIVÁCIÓ: tanulással, kondicionálással sajátítunk el őket. Mindazok a tárgyak, helyzetek, amelyek az
elsődleges motívum kielégítésében szerepet játszanak, maguk is motívummá válnak.

Az élet alapvető feltétele a szervezet belső viszonylag állandó egyensúlyi állapotának a fenntartása, a folyamatosan változó külső
körülményekkel szemben.

HOMEOSZTÁZIS: Cannon ezt a belső egyensúlyi állapotot fenntartó mechanizmust nevezte el így. Amennyiben a szervezet
homeosztatikus egyensúlya megbomlik, valamilyen fiziológiai hiányállapot keletkezik, azaz szükséglet lép fel. A szervezet elsősorban
a szervezet tartalékainak felhasználása révén igyekszik a belső egyensúlyi állapot visszaállítására. Például, ha éhség esetén a vércukor
szint lecsökken az ideális értékhez képest, akkor a homeosztatikus folyamatoknak köszönhetően az ideális érték visszaállítható,
bizonyos biológiai folyamatok beindítása révén. (A máj, a hasnyálmirigy jelzése alapján cukrot bocsát a vérkeringésbe.)

Amikor azonban a szervezet belső tartalékai már nem elegendőek a szervezet belső egyensúlyának a helyreállítására, akkor drive, a
viselkedésre késztető belső hajtóerő keletkezik, és az aktivált szervezet működésbe lép az egyensúly helyreállítása érdekében (magas
cukortartalmú táplálékot keres).

A motiváció fajtái:

 Biológiai motívumok: A szervezetben előálló fiziológiai igény (szükséglet) nyomán lépnek fel.

20
  Szociális motívumok: ide tartoznak a szexuális és utódgondozási motívumok, amelyek az adott faj fennmaradásáért
felelősek. A szociális motiváció kapcsolatban áll emberi értékekkel, szeretettel-szerelemmel, bensőséges érzelmekkel, társas
kapcsolatokra, családra vonatkozó felfogással.

 Kíváncsiságmotívum: embernél és állatnál egyaránt megtalálható. A következő formákban mutatkozik meg: ingerkeresés,
kutató-kereső (explorációs) viselkedés, manipuláció.

Az ember viselkedésének a hátterében az eddig ismertetett motívumokon kívül számos más motívum is meghúzódhat. Vannak olyan
motivációk is amelyek csak az emberre jellemzőek. Az emberi motiváció két típusát különítjük el:

 EXTRINZIK MOTIVÁCIÓ: (eszköz jellegű) motiváció: a viselkedés motivációjában valamilyen cél elérése vagy külső
tényező játszik szerepet.
 INTRINZIK MOTIVÁCIÓ (önjutalmazó): akkor beszélünk ilyen motivációról, amikor a cselekvés motivációja a
cselekvésben rejlő élvezet maga.

KOMPETENCIA MOTIVÁCIÓ: késztetés a környezettel való hatékony viselkedés elssajátítására.

Murray nevéhez kötődik az egyik legrészletesebben kidolgozott motivációs rendszer, amelyben 6 téma köré 27 szükségletet
csoportosított. A hat téma a következő volt:

 Ambíció (pl. teljesítmény motiváció)

 Tárgyakhoz való kötődés (pl. birtoklás)
 A státus védelme (pl. védekezés)
 A hatalom (pl. dominancia)
 A társakkal való viszony (pl. affiliáció)
 Információcsere (pl. megismerés)

Elképzelése szerint a motívumok megjelenhetnek nyíltan és burkoltan. A nyíltan megjelenő motívumokra a viselkedésből
következtethetünk.

TAT (THEMATIC APPRECIATION TEST): a burkoltan megjelenő motívumok feltárására kidolgozott projekciós teszt Murray
által. Elmosódott vagy többértelmű jelenetet ábrázoló képeket tartalmaz. A képekről elmesélt történetek részletes elemzése révén
kaphat a pszichológus képet a lappangó, burkolt motívumokról.

Az érzelem

Az érzelmek (emóciók) nagyon fontos szerepet játszanak a lelki életünkben. Az öröm, a félelem, a szeretet, a harag, a düh stb.
átszövik, színezik észleléseinket, és hatással lehetnek figyelmi teljesítményünkre, gondolatainkra, viszonyulásainkra, kapcsolatainkra.

EMÓCIÓ: érzelem, kellemes vagy kellemetlen színezetű, eltérő erősségű minőségi élmény.

Az érzelmek több tényező együttes kölcsönhatását jelentik:

 Belső testi válaszok, elsősorban a vegetatív idegrendszer reakciói.

 Kognitív kiértékelés által létrejövő vélekedés, amelynek tartalma, hogy egy negatív vagy pozitív esemény megy végbe.
 Arckifejezések.
 Érzelmi reakciók.

Az érzelmek polaritás szerint:

21
  Kellemes vagy pozitív érzések
 Kellemetlen vagy negatív érzések

Alapérzelmek:

 Harag

AGRESSZIÓ: szándékos cselekvés, melynek indítéka a szimbolikus vagy nyílt sérelem, fájdalom okozás.

 Félelem

SZEPARÁCIÓS FÉLELEM: A csecsemőkor 8. hónapja után figyelhető meg. Félelem az elszigeteltségtől, az anya hiányától.
Ha a csecsemőt az édesanyja magára hagyja sokszor akkor is keserves sírásban tör ki a baba, ha semmilyen szükséglete nincs. Az
anya hiányát kínzó feszültségként éli meg.

SZIMBÓLUM: jel, jelkép

Szimbólumoktól való félelem- óvodáskorban, pl. félelem a hétfejű sárkánytól.

 Undor
 Meglepődés
 Szomorúság
 Öröm

STRESSZ, STRESSZREAKCIÓ: az egyén fizikai vagy pszichológiai jólétét fenyegetőnek észlelt állapot. Ide tartozik az egyik
összetett érzelem, a bűntudat, vagy a szorongás, depresszió, irigység, szégyen.

Stresszkeltő a frusztráció és a konfliktus is.

FRUSZTRÁCIÓ: a kudarc szubjektív vetülete.

KONFLIKTUS: belső állapot, egymással összeegyeztethetetlen motivációk együtthatása.

Tárgyuk szerint:

 Intellektuális érzelmek
 Erkölcsi vagy morális érzelmek
 Esztétikai érzelmek: pl. a harmónia, romantika érzése

Az érzelmi állapot jellege szerint:

 Hangulat: kevésbé intenzív, de tartós érzelmi állapot.

 Indulat: nagyon intenzív rövid ideig fennálló érzelmi állapot.
 Szenvedély: nagyon intenzív és tartós, akár életünk végéig fennálló érzelmi állapot.

Érzelemelméletek:

A James-Lange elmélet: a környezet a testi válaszokon keresztül, közvetett módon váltja ki az érzelmi élményt, ellentétben azzal az
egyszerűnek tűnő korabeli elképzeléssel, hogy az érzelmi élményt közvetlenül az észlelt tárgy vagy esemény váltja ki. Az elmélet
alapján tehát először sírunk és aztán leszünk szomorúak, először elfutunk, és utána félünk, vagy először ütünk, és utána leszünk
dühösek.

Cannon: az érzelmi élmény keletkezéséről úgy vélekedett, hogy annak központja ellentétben a James-Lange elmélettel nem az
agykéregben, hanem a kéreg alatti területek között van, ő elsősorban a talamusz működésével hozza kapcsolatba.

22
Schachter-Singer elmélet: bizonyos körülmények között az érzelmi élmény a helyzet kognitív értékelésén alapszik.

AROUSAL: aktiváció, éberség, izgalom, izgathatóság. Magas szintje emocionális zavarként jelentkezik.

10. A személyiség

SZEMÉLYISÉG: olyan tényezők, - különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze -, amely az egyes embert
megismételhetetlenné teszi, megkülönbözteti másoktól, meghatározza a viselkedését és gondolkodását.

SZEMÉLYISÉGVONÁS: a személyre jellemző, reakcióit következetesen meghatározó irányulás.

NEMI SZEREP: a társadalom nőktől és férfiaktól elvárt megfelelő tanult, szociális viselkedés.

KONTINUITÁS: a személyiség egysége, folyamatos.

1. A személyiség a társadalmi fejlődés eredménye.

2. Minden személyiség egy meghatározott szerepet tölt be a társadalom életében, cselekvő részese annak.
3. A személyiséget mindig befolyásolja kora filozófiája, uralkodó eszmerendszere, társadalmi – történelmi berendezkedése.
4. A személyiséget jellemzi az éntudat, aminek segítségével meg tudja magát különböztetni környezetétől, a másik embertől.
5. A személyiséget jellemzi az aktivitás.
6. A személyiség egy önszabályozó, nyílt rendszer. Önszabályozó, mert képes önmagát irányítani, és nyílt, mert egyszerre képes
a külső hatásokra reagálni, és belső indíttatású cselekedeteket elindítani, végrehajtani.

CPI: Kaliforniai személyiség kérdőív. Több száz kérdést tartalmazó személyiségvizsgálatok, melyek a személyiség jellemző
tulajdonságainak kimutatására szolgálnak.

MMPI: Minnesotai többszempontos személyiség kérdőív.

RORSCHACH- TESZT: az 1920-as években Rorschach svájci pszichiáter által kidolgozott személyiségvizsgáló eljárás. A teszt 10
táblából áll, melyeken tintafoltok láthatóak. 5 táblán fekete, 2 táblán fekete és piros foltok vannak, 3 tábla többszínű. A vizsgálatot
pszichiáter vagy pszichológus végezheti, aki először elbeszélget a vizsgált személlyel, majd elmondja neki a vizsgálat lényegét és
hozzákezdenek a teszthez. A teszt felvevője a vizsgált személyt arra kéri, hogy egyenként minden táblát vegyen kézbe, nézze meg, és
mondja el, hogy miket lát a foltokban, azok egésze vagy egy-egy része mit juttat az eszébe. Amikor minden tábla sorra került, újra
átnézik azokat, és a vizsgált személy meg is mutatja, hogy melyik általa megnevezett dolgot a tábla melyik foltjában látja. A vizsgálat
átlagosan egy órát vesz igénybe.

TAT: tematic apperciation test): személyiségvizsgáló eljárás, mely megfelelő témájú hívóképekre mondott történetek elemzéséből
áll.

WARTEGG-FÉLE RAJZTESZT: projektív, képek kiegészítéséből álló rajzolásos személyiségvizsgáló eljárás.

23
 Hippokratész-Galénosz személyiség típusai:

Szangvinikus vérmérséklet: Testnedve a vér, eleme a levegő. Érzelmi reakciói gyorsan, könnyen keletkeznek, erősek, de hamar
lecsillapodnak. (szalmaláng-típus) Kedélyes, barátságos, közlékeny emberek, árad belőlük az életkedv. Egészséges arcszín, gyors
mozgás és felfogás jellemzi őket.

Kolerikus vérmérséklet: testnedve a sárga epe, eleme a tűz. Érzelmi reakciói könnyen felkeltődnek, erősek, sokáig tartanak, így erős
indulatai gyakran elragadják. Határozott testtartás, nyílt tekintet, sárgás arcbőr jellemzi őket. Egész megjelenésük tetterőt fejez ki.

Melankolikus vérmérséklet: Testnedve a fekete epe, eleme a föld. Érzelmi reakciói lassan és nehezen keltődnek fel, tartósak és nagy
erősségig fokozódnak. Főleg a bánat, a szomorúság, a levertség érzése tartós nála. Nehezen dönt arckifejezése gondterhelt, külseje
törékeny.

Flegmatikus vérmérséklet: Testnedve a nyálka, eleme a víz. Érzelmi reakciói nehezen, lassan jönnek létre, gyengék, és nem tartósak.
Kiegyensúlyozott, nyugodt, egykedvű emberek, "fát lehet vágni a hátukon" Tekintetük, megjelenésük jellegtelen, kifejezéstelen.

Pavlov személyiség típusai:

eredendően kutyák megfigyelésére alapozta. Mivel típustana alapvető élettani folyamatokon alapszik, és ezek Pavlov szerint mind a
kutyáknál, mind az embereknél többé-kevésbé azonosak, így tapasztalatait az emberekre is általánosította.

Élénk típus: Erős, gyorsan terjedő, kiegyensúlyozott gátlási és ingerületi folyamatok jellemzik. Így gyorsan könnyen kiváltható de
nem tartós cselekvések, reakciók várhatóak.

Féktelen típus: Erős gyorsan terjedő izgalmi folyamat és gyenge gátló folyamatok jellemzik így a két folyamat viszonya
kiegyensúlyozatlan. Hajlamos az agresszióra, a külső ingerekre gyorsan reagál, gyakori a környezettel való konfliktus, alkalmazkodási
nehézség.

Nyugodt típus: Erős, de lassú, kiegyensúlyozott gátlási és izgalmi folyamatok jellemzik. Reakció cselekedetei tartósak, stabilak.
Nyugodt kiegyensúlyozott élőlények (kutyák vagy emberek). Idegrendszerük a stresszt jól tűri.

Gyenge típus: Gyenge, lassú, kiegyensúlyozott izgalmi és gátlási folyamatok jellemzik. Túlérzékenyek, a stresszt nehezen viseli el az
idegrendszerük, ami alkalmazkodási zökkenőkhöz vezethet.

Kretschmer és Seldon szerint a lelki típusokat a külső jegyek is befolyásolják.

Kretschmer:

 Leptoszom: vékony emberek- skizofréniára hajlamosak

 Pikninus: köpcösek – mániás depresszióra hajlamosak
 Atletikus: kisportoltak – epilepsziára hajlamosak

Seldon:

 Endomorf: oldottak, szívélyesek

 Mezomorf: magabiztosak, energikusak
 Ektomorf: feszültek, zárkózottak
 Normál testfelépítés

Jung személyiségtípusai:

Két alapvető pszichés beállítódást, attitűdöt lehet megkülönböztetni az extroverziót és az introverziót.

EXTROVERZIÓ: kifelé fordulás. Az extrovertált személyiség a valóság tárgyaira alapoz, aszerint tájékozódik. Gondolatait,
cselekedeteit és erkölcsi törvényeit a környező társadalom szokásai befolyásolják, határozzák meg. Az extrovertált ember
társaságkedvelő, sok barát veszi körül. Szereti az izgalmakat, a kockázatot. Impulzív, hajlamos az agresszióra.

24
 INTROVERZIÓ: befelé fordulás. Az introvertált személyiséget a belső élményeik foglalkoztatják. Figyelmét és energiáit a saját
belső világára irányítja. Az introvertált ember nyugodt, csendes, távolságtartó, kevés barátja van. Szeret előretervezni, kerüli az
izgalmakat, a kalandot.

Eysenck személyiségtípusai:

Két egymástól független dimenziót talált:

- extraverzió - introverzió
- érzelmi stabilitás – labilitás

Érzelmileg stabilitás – érzelmi labilitás

Az érzelmileg stabil ember nyugodt, kiegyensúlyozott, Nehéz felbosszantani, nem aggodalmaskodik, nem szorong, érzelmi reakciói
lassúak, gyengék, hamar visszatérnek az alapszintre. Az érzelmileg labilis ember ezzel szemben aggodalmaskodó, szorongó, gyakran
küzd „pszichoszomatikus” panaszokkal (pl fejfájás, alvászavar stb. ) Érzelmi reakció gyorsak, erősek, nehezen térnek vissza az
alapszintre. Tartós stressz hatására könnyen kialakulnak náluk neurotikus tünetek.

Eysenck szerint az emberek négy típusa különböztethető meg:

 Extrovertált érzelmileg stabil

 Extrovertált érzelmileg labil
 Introvertált érzelmileg stabil
 Introvertált érzelmileg labil

A különböző típusok kialakulása mögött Eysenck szerint biológiai okok állnak. Az extroverzió – introverzó dimenzió kialakulása az
idegrendszer izgalmi és gátlási folyamatainak öröklött eltéréseivel magyarázhatóak.

Maradék fogalmak:

ABSZTRAKCIÓ: elvonatkoztatás. A leglényegesebb tulajdonságok kiemelése.

ADAPTÁCIÓ: alkalmazkodás.

ADAPTÍV MÓDOSULÁS: a szervezet alkalmazkodása folytán bekövetkező változás.

ATTITŰD: viselkedéses beállítódás. Meghatározza az egyén adott helyzetbeni reagálási módját.

AUTOMATIZMUS: önkéntlen, beidegzett cselekvések.

BRAILLE-ÍRÁS: 6 pont kombinációjából álló domború írásjelek, amit a vakok ujjaik hegyével olvasnak.

EXPLORÁCIÓ: új, meglepő tárgyak megismerésére irányuló kereső tevékenység.

GESZTUS: a beszédet kísérő vagy helyettesítő taglejtés.

IDEALIZMUS: a természettel, anyaggal szemben a szellemet, a tudatot elsődlegesnek tartó felfogás.

25
INFORMÁCIÓFELDOLGOZÁSI MODELL: pszichológiai elmélet, mely úgy talál választ a kérdésre, hogy az információkat
egyenként elemezve, kiértékeli.

INFORMÁLIS: nem hivatalos, nem szakmai.

KOMMUNIKÁCIÓ: társas viselkedés, érintkezés közlési céllal.

KONZISZTENS: következetesen ismétlődő.

MATERIALIZMUS: az anyag elsődlegességét tanító felfogás.

METAKOMMUNIKÁCIÓ: olyan információcsere személyek között, amiben a közlés alapja nem a nyelv, hanem a gesztusok és az
arckifejezés.

MIMIKA, PANTOMIMIKA: az érzelmek, hangulatok kifejezése kézmozgással, testmozgással, arcizmok játékával.

MONIZMUS: csak egy elv elfogadása minden alapjaként. Filozófiai tan.

PRODUKTÍV: teremtő, alkotó.

REPRODUKTÍV: másoló, ismételő.

REGRESSZIÓ: időleges visszacsúszás a fejlődés egy alacsonyabb fokára.

SPECIFIKUS: jellegzetes, egyéni.

26