Bevezetés az affektív pszichológiába

1. Affektív jelenségek:
- A filozófiai hagyományát tekintve az ember mentális világa három elkülönülő képességre bontható fel:
 kogníció (megismerés)
 affekció (érzés, érzelem)
 konáció (akarat)
- E hármas felosztás megjelenése és fejlődése:
 Platón
 Arisztotelész
 XVIII. századi felvilágosodás filozófusai
 Immanuel Kant
 E. R. Hilgard
- affektus: Nem egyenlő az érzelemmel, ugyanis ez egy általánosabb jelentésű szó annál, ami átfogja az
érzelmek, érzések, hangulatok és affektív reakciók teljes panorámáját. Legtöbbször mégis szinonimaként
használják. Az affektus felfogható úgy, mint pozitív vagy negatív színezetű mentális állapotok készlete, és
a hozzájuk kapcsolódó fiziológiai reprezentációk és viselkedések összessége. A pozitív állapotot
igyekszünk fenntartani, a negatívat pedig megszűntetni, tehát az affektus motivációs jelentőséggel is bír. A
pozitív affektus megközelítő tendenciát vált ki, míg a negatív affektus elkerülést / visszahúzódást. A világ
eseményei és lehetőségei is így különülnek el egymástól: vagy elősegítik a túlélés esélyét, vagy csökkentik
a túlélés esélyét, vagy semlegesek. Az integrált affektív emlékezet és az anticipált affektus a választás és
döntés szempontjából fontos. Az affektus gyakran jelent útmutatást a gyors és hosszú távú érdekeket
figyelembe vevő döntésekhez, s az egész rendszerre kiterjedő válaszokat vált ki. Ugyanakkor szándékaink
kommunikációjának, az affektus kifejezésének is adaptív értéke van.

2. Affektív pszichológia:
- tárgya:
 a motiváció pszichológiája
 az emóció pszichológiája
 a mozgás és a mozgásszabályozás
 a motivációk, az emóciók és a magatartás szabályozása
- szemlélete: Az evolúciós és kulturális nézőpont összekapcsolása, melynek előnyei, hogy egyrészt mindkét
megközelítés egy-egy társtudomány nézőpontjával gazdagítja a pszichológiai problémák megközelítését,
másrészt pedig hogy mivel maguk a kultúrák is alakulnak és fejlődnek, így alkalmazhatók rájuk is a
biológiai evolúció olyan fogalmai, mint a variáció, a szelekció vagy az adaptáció.

3. Dinamikus pszichológia:
- jelentése:
 a „dinamika” kifejezés jelentése a mindennapi életben: erő, energia, hatalom, akció
 a „dinamika” kifejezés jelentése a pszichológiában: a motiváció és az emóció pszichológiája (ami
egyenlő az affektív pszichológiával)
- motiváció és emóció kapcsolata:
 etimológiailag mindkettő a latin movere (=’mozgatni’) igéből származó szó
 gyakorlatilag mindkettő a viselkedés kiváltásában, fenntartásában és irányításában szerepet játszó
tényező
4. Az evolúciós és a kulturális megközelítés különbsége:
- evolúciós megközelítés:
 az időről szól: genetikai meghatározott; azt kutatja, hogy a tanulmányozott jelenségek hogyan váltak
olyanná, amilyenek most;
 a magyarázó elve az adaptív érték: azt kutatja, hogy van-e alkalmazkodási érték az ősi vagy a
jelenlegi biológiai és kulturális környezetben; viszont ha egyikben sincs, akkor a vonás „semleges”
és feltehetőleg más adaptív vonásokhoz kapcsolódik valamilyen komplex módon;
- kulturális megközelítés:
 az elemzés szintjéről szól: pl. rituális üdvözlés, mint kulturális norma végrehajtása;
  a kulturális magyarázatok ugyanakkor általában inkább hozzáadnak valamit az egyéni,
viselkedésszintű magyarázathoz, s gazdagítják azt, de nem mondanak ellen neki;
- A két megközelítés végső soron nem ellentétes, hanem egymást kiegészítő!

5. Az evolúciós pszichológia:
- definíció: Az evolúciós pszichológia olyan tudományág, ami tanulmányozza az ősi populációk olyan
körülményeit, amelyek következtében bizonyos viselkedések adaptívnak, míg mások nem adaptívnak
bizonyultak; továbbá ami tanulmányozza azokat a természetes kiválasztódás által kialakított
mechanizmusokat, amelyek az adaptív viselkedéseket formálták; valamint ami tanulmányozza azokat a
módokat, ahogyan ezek a kialakult mechanizmusok ma működnek.
- központi gondolat: A pszichológiai mechanizmusok (a biológiai mechanizmusokhoz hasonlóan) a
természetes kiválasztódás évmilliói során fejlődtek ki, tehát hasznosnak bizonyultak a túlélés vagy a
szaporodás szempontjából és genetikai alapjuk is van.
- témakörök: Elsősorban az egyén és / vagy a faj fennmaradása szempontjából okvetlenül szükséges és
nélkülözhetetlen területek, mint pl.:
 a férfiak és a nők párválasztási stratégiái
 az agresszivitás kezelése
 az íz-preferencia az édes ízre
 a boldogság
Másodsorban a nem magától értetődően adaptív jelenségek, mint pl.:
 a morális viselkedésformák
 az empátia
 az altruizmus
 a pletyka
 a darwini medicina és az evolúciós pszichopatológia
- előzmények:
 darwinizmus (Charles Darwin)
 szociáldarwinizmus (Thomas Malthus)
 összehasonlító pszichológia
 szociobiológia
 humán etológia
 humán viselkedésökológia
- kialakulás:
 evolúciós szemléletű megközelítés (1980-as évek)
 programadó kötet (BARKOW, J.I. + COSMIDES, L. + TOOBY, J. - The adapted mind:
Evolutionary psychology and the generation of culture)
 új paradigma (BUSS, D.M. – Evolutionary psychology: A new paradigm for psychological science)
 evolúciós pszichológiai központ (University of California, Santa Barbara, 1997)
 kézikönyv (CRAWFORD, C. + KREBS, D.L. – Handbook of evolutionary psychology)
 magyar nyelvű összefoglalás (PLÉH Cs. + CSÁNYI V. + BERECZKEI T. – Lélek és evolúció: Az
evolúciós szemlélet és a pszichológia)
 magyar kézikönyv (BERECZKEI T. – Evolúciós pszichológia)
- alapelvek:
 Modern koponyánkban kőkori elme lakik.
 A tudatosság csak a jéghegy csúcsa, az elmében folyó dolgok jelentős része rejtve marad előttünk.
 Az agy fizikai rendszer. Úgy működik, mint egy számítógép. Idegi áramkörei olyan viselkedési
módok létrehozására lettek tervezve, amelyek illeszkednek a környezeti körülményekhez.
 A természetes szelekció oly módon alakította ki az idegi áramköreinket, hogy képesek legyünk
megoldani a fajunk evolúciós története folyamán felmerült problémákat.
 A különböző adaptációs problémák megoldására különböző agyi áramkörök specializálódtak.
- Buss alapelvei:
 Minden pszichológiai elmélet az evolúciósan kialakult belső mechanizmusok létét implikálja.
 A természetes kiválasztódáson alapuló evolúció az egyetlen olyan ismert oksági folyamat, amely
képes komplex fiziológiai és pszichológiai mechanizmusok létrehozására.
  Csak az a mechanizmus marad fenn, amelynek funkciója van az egyéni túlélésben vagy a
szaporodásban (adaptív értékű).
 Az evolúciósan kialakult pszichológiai mechanizmusok száma igen nagy, természetük komplex, és
legtöbbjük területspecifikus.
 Az alapvető pszichológiai mechanizmusok valószínűleg fajspecifikusak.
 Az ember számos adaptív problémája a társas környezetből fakad.
- kritika:
 Fontos volna olyan területeket is elemezni evolúciós pszichológiai nézőpontból, ahol az adaptivitás
nem magától értetődő.
 Mivel lehetetlen az egyén minden viselkedéseleméről bebizonyítani, hogy adaptív, inkább ott kellene
az adaptivitást bizonyítani, ahol az kérdéses.

6. A motiváció pszichológiája:
- motiváció: Általános értelemben a viselkedés oka. Pszichológiai értelemben viszont a viselkedés
kiváltásában, fenntartásában és irányításában szerepet játszó folyamatok összessége, amely voltaképp a
szervezet belső miliőjének változásait érzékelő és jelző humorális és idegi impulzusok, valamint a külső
miliőből felvett és tanulási folyamatok során motiváló, megerősítő hatásúvá vált impulzusok bonyolultan
integrált hatása.
- témakörök:
 az incentívek (ösztönzők) és a más környezeti tényezők motiváló hatása
 a fiziológiai állapotok motiváló hatása (pl. éhség, szex, stb.)
 a szokások motiváló hatása
 a tervek, célok, törekvések motiváló hatása
 a beállítódások, attitűdök és értékek motiváló hatása
 az emocionális állapotok motiváló hatása
 a szelf (ismert én) motiváló hatása

- előzmények:
 antik görög filozófia: a motivációnak humorális, testi alapja van (Hippokratész, Kr.e. 5. sz.)
 racionalizmus: a motiváció a racionális ész megismerési képességéből ered (Descartes, 16. század)
 pszichológiai hedonizmus: a motiváció elsősorban az egyén örömszerzésére irányul (Hobbes, 17. sz.)
 ösztön–elmélet: a motiváció az ősi ösztönökből fakad (19. sz. eleje)
 korai kísérleti pszichológia: nem bizonyult gyümölcsözőnek (Wundt, 19. sz. vége)
 libidó-elmélet:
 a libidó egy pszichológiai fogalom, amely a szexuális ösztönök testi és lelki aspektusait egyaránt
felöleli, főként mentális vagy pszichikus energia
 a késői elméletben az életösztönként (erosként) jelenik meg, szemben a halálösztönnel
(thanatossal)
 a treiben / drive (késztetés) fogalommal is azonosították
 a fejlődési stádiumai: orális  anális  fallikus  latens  genitális
 a motivációs folyamatok mérési módszere: szabad asszociáció, álom-elemzés, illetve a
nyelvbotlások és neurotikus tünetek értelmezése (Freud, 20. sz. eleje)
- kialakulás:
 klinikai pszichológia: Adler (kisebbségi komplexus), Jung (kollektív tudattalan, archetípusok),
poszt–freudiánusok (nagyobb hangsúly a társas folyamatok szerepén)
 kísérleti pszichológia: Woodworth és Hull (drive-elméletek), kognitív motiváció, intrinzik motiváció,
incentívek szerepe
 szociálpszichológia: Lewin (mezőelmélet), Harlow (kötődéselmélet)
 etológia
 pszichofiziológia
 szociál-pszichofiziológia
 kognitív pszichológia: tervek, célok szerepe
 modern pszichológia: útban a motivációs, emocionális és kognitív folyamatok integrált szemlélete
felé
- alapfogalmak:
 a motiváció forrásai:
 belső motiváló tényezők / motívumok: szükségletek (biológiai, pszichológiai, társas), kognitív
reprezentációk (gondolatok, hiedelmek, tervek, célok, várakozások, énképek), emóciók
(érzelmek)
 külső motiváló tényezők: incentívek, események, helyzetek, társas közeg
 motívumok funkcionális autonómiája: a szokások motívumokká válása
 a motiváció megnyilvánulásai:
 agyi és élettani aktivitás
 viselkedés
 önbeszámoló
 elkötelezettség
 a motiváció folyamata:
 általános motivációs állapot
 motiváció időbeli változásai
 a motivált viselkedés irányai:
 megközelítés
 elkerülés
 a motivált viselkedés fázisai:
 előkészítő / preparatórikus (pl. az áldozat becserkészése, virágvásárlás)
 végrehajtó / konszummatív (pl. a támadás, a szerelem elnyerése)
 a motivált viselkedés következményei:
 elsődleges és másodlagos megerősítők (követlenek vagy közvetettek)
 pozitív és negatív megerősítés
 pozitív és negatív büntetés
- típusok és rendszerek:
 Maslow: szükséglethierarchia / szükségletpiramis
 Alderfer: létszükségletek (fiziológiai és biztonsági), növekedési szükségletek, kapcsolati
szükségletek,
 Sheldon, Elliot és mtsai: autonómia, kompetencia, önértékelés, társas kapcsolatok
 Ryan és Deci: motivációmentesség, külső és belső motiváció
 Reeve: szükségletek által kiváltott motívumok, kogníciók által kiváltott motívumok, érzelmek által
kiváltott motívumok
 Elsődleges homeosztatikus motivációs rendszerek: a testhőmérséklet, a folyadékfelvétel és a
táplálékfelvétel szabályozása

1. Alapfogalmak:
- belső motiváló tényezők / motívumok: Azok a belső folyamatok, amelyek energizálják és irányítják a
viselkedést. Típusaik:
 szükségletek: az élet fenntartásához, a növekedéshez és a jól-léthez alapvetően szükséges egyénen
belüli feltételek; fajtái:
 biológiai szükségletek: a szervezet bizonyos hiányállapotainak (oxigénhiány, folyadékhiány,
stb.) megszüntetésére, vagy a belső környezet egyensúlyi állapotának és a homeosztázisának a
fenntartására, vagy a fajfenntartás szempontjából nélkülözhetetlen szexuális aktivitást biztosító
hormonális koncentráció megfelelő szintjének elérésére irányulnak; az állatokban és az
emberekben egyaránt megtalálhatóak;
 pszichológiai szükségletek: elsősorban a növekedésre, a bennünk rejlő lehetőségek
kibontakoztatására és a környezeti feltételek kreatív megváltoztatására irányulnak, mint pl. a
tudásszükséglet, a kompetencia szükséglet, az önmegvalósítási szükséglet; alapjai ugyan
állatoknál is felfedezhetők (pl. kíváncsiság), azonban közülük több csak az emberre jellemző,
humánspecifikus szükséglet (pl. transzcendencia szükséglet);
 társas szükségletek: a valahová tartozás, illetve a jelentésteli és intim kapcsolatok igényét
tükrözik, mint pl. az affiliációs és az intimitás szükséglet;
 kognitív reprezentációk: olyan mentális események, mint a gondolatok, hiedelmek, tervek, célok,
várakozások, énképek
 emóciók / érzelmek: olyan egymással összehangolt szubjektív, élettani, kifejező mozgásos,
viselkedéses és kognitív változások viszonylag rövid epizódjai, amelyek elősegítik, hogy a szervezet
a számára jelentős külső vagy belső eseményekre adaptív módon reagáljon
- a drive keletkezésének és megszűnésének ciklusában szereplő tényezők:
 biológiai szükséglet: olyan specifikus hiányállapot, amelyet ki kell elégíteni
 drive (belső késztetés): olyan biológiai szükségleten alapuló viselkedéses késztetés, amely azonban
nem mindig jelenik meg, ha szükséglet van (pl. vitaminszükséglet)
 szervezeten belüli mechanizmusok
 szervezeten kívüli mechanizmusok
 többféle „bemenet” és többféle „kimenet” (különböző típusú receptorok miatt)
 negatív visszacsatolás / negative feedback
 homeosztázis
- homeosztázis: Valaminek az állandó szinten tartása, mely lehet mechanikai, fiziológiai vagy pszichológiai
szabályozás.
- drive: Nem egyenlő a biológiai szükséglettel, mert az specifikus hiányállapotot jelent a szövetekben, míg a
drive a fiziológiai szükségleten alapuló viselkedéses késztetés és a motiváció pszichikus energiája. Ugyan
szoros kapcsolatban vannak egymással, de nem mindig járnak együtt. A dirve „ciklus”: telítettség állapota
 fiziológiai hiány megjelenése és fokozatos növekedése  fiziológiai hiány jelentkezése biológiai
szükségletként  biológiai szükséglet fokozódása  pszichológiai drive keletkezése  célvezérelt,
motivált viselkedés megjelenése a pszichológiai drive kielégítésére  „beteljesítő” viselkedés kialakulása
 pszichológiai drive redukálódása.

2. Hőszabályozás:
- Melegvérű állatoknál a változó környezeti hőmérséklet ellenére kb. állandó a testhőmérséklet.
Hidegvérűeknél viszont a környezettel együtt változik a testhőmérséklet. Hibernáló állatoknál pedig a téli
álom alatt hidegvérűség jelentkezik.
- Az emberi szervezet (szub)tropikus körülmények között jött létre, ezért nincs hatékony fiziológiai
hőszabályozó mechanizmusa a hideg ellen (a meleg ellen inkább). Viszont az ember számos találmányával
megtanulta függetleníteni magát a pillanatnyi környezeti hőmérséklettől.
- emberi hőmérséklettípusok:
 belső maghőmérséklet: a testbelső csaknem állandó hőmérséklete
  külső köpenyhőmérséklet: a bőr és a közvetlenül alatta levő szövetek, valamint a végtagok változó
hőmérséklete
- testi reakciók:
 hideg esetén:
 érszűkülés (a testfelszínen, illetve közvetlenül alatta, de szűk a hatástartománya, csak pár fokos)
 didergés (izomremegés, a felhasznált energia csak 20%-a lesz mozgássá, a többi hővé alakul)
 izommunka (ez káros is lehet, pl. hideg vízbe esett ember a távoli part felé úszni kezd, akkor az
növeli a testfelszínén a hőleadást)
 megoldás: ruházat, épületek, fűtés, stb.
 meleg esetén:
 az emberi szervezetben a (bármely okból) felhasznált kémiai energia nagy része hővé alakul, és a
szöveteket melegíti (ez viszont hőkatasztrófához vezetne)
 fokozott vérátáramlása (a bőrben)
 párologtatás (állandó, passzív + izzadás)
- A stabil vér-hőmérséklet fenntartásának szabályozása negatív visszacsatolási hurokkal történik, ami a
hipotalamusz preoptikus (elülső) területén zajlik le.

3. Vízháztartás:
- szomjúság: Testünk nagy részét (kb. 2/3-át) víz alkotja. A szomjúság (mint fiziológiai szükséglet)
megjelenésének oka, hogy a test folyamatosan vizet veszít (pl. párologtatással, izzadással, vizeléssel,
vérzéssel, stb.), ennek következménye pedig:
 2%-os víztérfogat csökkenés esetén: szomjúság
 3%-os víztérfogat csökkenés esetén: kiszáradás / dehidratáció
- típusok:
 perifériális szomjúság: a száj és a garat nyálkahártyájának kiszáradása; de (csak) a száj
benedvesítése, a nyálképzés elősegítése vagy a nyálkahártya érzéstelenítése nem segít; a nyálmirigy
nélküli kutyák nem isznak többet; vízdepriváció (vízmegvonás) után épp az elvesztett vizet pótolja
az állat is és az ember is, mindez pedig centrális mechanizmusokra utal;
 ozmotikus szomjúság: a sejtek kiszáradása; túl sok só fogyasztása után az extracelluláris NaCl
koncentráció nő, az intracelluláris folyadék kidiffundál az extracelluláris térbe, dehidratálódnak a
sejtek, ekkor a sejten belül nagy lesz a só-koncentráció, ez ingerli a HYTH ozmoreceptorait, ami
végül fokozott ADH termelést, vízvisszatartást és „szomjúság”-élményt eredményez;
 volumetrikus szomjúság: ha az extracelluláris folyadék csökken (izzadás, hasmenés, vérzés,
vízhiány), akkor a hipovolémia csökkenti a vérnyomást, ez pedig fokozza a hipofízis ADH, illetve a
vesék renin termelését, ez pedig fokozott sómegtartást, vízvisszatartást, vérnyomásemelkedést és
ivási viselkedést eredményez;

 emocionális szomjúság: a stressz vagy az erős frusztráció növeli a szomjúságot (már patkánynál is);
ez a „pszichogén polidipszia” fiziológiai mechanizmusa, amely eddig nem ismert, valószínűleg
tanult viselkedés;
- szaturáció: A folyadékfelvétel leállítása. Kevésbé leírt, mint a folyadékfelvétel beindítása. A száj receptorai
érzékelik a víz mennyiséget, a nyelőcsőkivezetett kutya viszont kétszer olyan sok vizet ivott. A közvetlenül
a gyomorba juttatott víz esetén az ivás csak akkor gátolódik, amikor a víz felszívódott. A máj, illetve a szív
receptorai érzékelik a vérmennyiség növekedését.
- környezeti hatások:
 folyadék forrása
 folyadék íze
 tanulás
 kulturális és társadalmi normák

4. Táplálkozás:
- céljai:
 energia biztosítása (az életműködésekhez)
 anyagok biztosítása (az anyagcseréhez, illetve a testfelépítéshez)
- fázisai:
  kefalikus: felkészülés a táplálékfelvételre (már az illat, látvány vagy gondolat is beindítja a testi
folyamatokat, pl. az inzulintermelés fokozódik, a vércukorszint leesik)
 abszorpciós: tápanyagok felszívódása a vérbe, illetve a fölösleg raktározódása
 éhezési: a raktárokból a szükségleteket fedezése a szervezet által
- rövid-távú szabályozásában szerepet játszó tényezők:
 vércukorszint: felhasználásának mértéke a fontos; LH és VMH glükoreceptorainak hatása;
 gyomor telítettség: gyomorfal receptorai  n. vagus  VMH
 nyombél telítettség: kolecisztokinin a vérben  n. vagus  telítettségérzet az agyban
 máj receptorok: tápanyagok szintjének változása a vérben  n. vagus  telítettségérzet az agyban
 testhőmérséklet: csökkenés  LH aktivitás  fokozott evés; növekedés  VMH aktivitás 
csökkentett evés;
- A táplálékfelvétel szabályozásának agyi integrációja a hipotalamuszban történik. A laterális hipotalamusz
roncsolása esetén étvágytalanság, míg elektromos ingerlése esetén pedig túlzott evés jelentkezik. A
ventromediális hipotalamusz roncsolása esetén szintén túlzott evés és elhízás jelentkezik, míg elektromos
ingerlése esetén pedig az evés megszakad (még az éhes állatnál is). Ezen agyi régiók roncsolása / irtása
viszont nem közvetlenül az éhségre, illetve a jóllakottságra hat, hanem átállítja a testsúly „kijelölt pont”-ját:
laterális hipotalamusz irtása esetén lejjebb, ventromediális hipotalamusz irtása esetén feljebb. A
táplálékfelvétel szabályozásában szerepet játszó egyéb agyi régiók, pl. a limbikus rendszer, a frontális
lebeny és bizonyos agytörzsi magok, ahol az íz- és szag-információt hordozó szenzoros bemenetek
konvergálnak. Mindemellett ugyanakkor a mezolimbikus dopaminrendszer szerepe is a laterális
hipotalamuszéhoz hasonló a táplálékfelvételben.
- az ember, mint mindenevő élőlény táplálkozása:
 a kizárólag csak egyféle táplálékon élő állatok esetében „egyszerűen” csak jól meg kell találni azt a
megfelelő egyet (pl. koala - eukaliptusz, oroszlán – hús)
 a mindenevők esetében viszont bármi szóba jöhet, mint táplálék; ennek előnye a függetlenedés
lehetősége a táplálék területi eloszlásától
 az embernél a fehérje, a szénhidrát, a zsír, az ásványi sók és a vitaminok bevitelében megfelelő
arányt kell tartani, míg a káros és mérgező anyagok esetében pedig megfelelő mechanizmusokkal
kell kiszűrni azokat
 szenzori-specifikus szatiáció: olyan jelenség, amelynek lényege, hogy az egyféle ízű ételt elunjuk
egy idő után, ezért is kell változatosan táplálkozni (pl. Le Magnen éhes patkányokat kizárólag kétféle
ízesítésű étellel etetett kétszer 30 percig, s így ment ez aztán négyféle ízen át  végül ezek az állatok
2-3x annyit ettek, mint a csak egyféle ízű étellel etetett társaik, ugyanannyi idő alatt; Rolls ugyanezt
kapta embereknél különböző ízű joghurtokkal kísérletezve)
 a megfelelő összetételű táplálék fogyasztására vannak tanulási mechanizmusok (pl. Sclafani és mtsai
patkányoknak ízesített vizet adott inni, ám az egyik íznél a patkányok gyomrába egy szondán át
magas tápértékű oldatot is juttattak, míg a másiknál csak ugyanannyi vizet  végül négynapi tréning
után minden állat szigorúan csak abból a vízből ivott, ami magas tápértékkel is társult)
 az egészséges és létfontosságú táplálék fogyasztására is vannak tanulási mechanizmusok; hiszen sem
a patkány, sem az ember nem érzékeli a vitaminok, illetve az ásványi anyagok ízét, holott ezek
létfontosságúak; valószínű mechanizmus ebben az esetben, hogy ha az élőlény vitaminhiányos ételt
eszik, akkor beteg lesz, ezért azt kerüli (kondicionált íz-averzió), és valami mást eszik helyette,
amiben (remélhetőleg) több vitamin van
 a mérgező táplálék elkerülésére is vannak tanulási mechanizmusok, pl.
 a bizonyos ételek kerülését szociálisan (főleg szüleinktől) tanuljuk
 a bemenetnél, a nyelven az alkaloidákra és a savakra (a keserűségre és a savanyúságra) érzékeny
detektorok vannak, az ezen ízekkel szembeni averzió (kerülés) pedig agytörzsi szinten működik
 azokat az ételeket, amelyektől betegek leszünk, erősen kerüljük az ízük és a szaguk alapján, sőt
undort is kiválthatnak belőlünk (kondicionált íz-averzió)
 az újdonságokból először mindig csak egy keveset eszünk, hiszen nem tudjuk, hogy nem okoz-e
bajt; a patkánynál ez ok, az embernél pedig szociális bizalom, hogy jó, amit valaki elad nekünk,
elénk rak, stb. (neofóbia)
- a táplálékfelvétel szabályozását befolyásoló tényezők:
 élettani hatások:
 homeosztatikus szabályozás
  környezeti hatások:
 étel zamata
 tanulás
 pozitív és negatív ösztönzők (incentívek)
 társadalmi és kulturális normák
 társadalmi hatások:
 evési szokások (az emberi kultúrák általában rögzítik, hogy egy nap hány étkezés legyen, vagyis
időzítik az étkezéseket, így az ételek mennyiségével igazodhatunk a testi igényeinkhez, ám ha az
ember izolációban, időjelző cue-k nélkül egy kiadósabbat eszik, akkor a következő táplálkozásig
egyszerűen több idő telik el)
 szociális hatások (a szociális hatások gyakran felülírják az anyagcsere törvényszerűségeit, hiszen
társaságban mindig jobban esik az étel, pl. Fidel Castro egy héten át naplót vezetett arról, hogy
mit, mennyit, mikor, hol, kivel evett, s azt kapta, hogy az étel mennyisége mindig egyenes
arányban állt a jelenlévők számával, míg az előző étkezés óta eltelt idő, illetve az étel mennyisége
közötti pozitív korreláció csak akkor mutatkozott, ha az illető egyedül volt)

 a késztetés és az ösztönzők közötti kölcsönhatások:

 alliesztézia (jobb ízű az étel, ha éhes az ember)
 intravénás táplálás (nem motiváló)
 tanult telítettség
 a késztetés és a társadalmi tényezők közötti kölcsönhatások:
 „jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek…”
- a testsúlyszabályozás mechanizmusára vonatkozó elméletek:
 „kijelölt pont” / „egyensúlyi pont” / „stabilizációs pont” / „beállítási pont” / „set-point” hipotézis
(Atkinson, Hilgard és mtsai) - de egyre több a kórosan elhízott ember!
 „pozitív-incentív” elmélet (Pinel, Assanand és Lehman) – az éhség szabályozás magyarázatával
összeegyeztethető
 „megállapodási-pont” / „settling-point” modell (Pinel, Assanand és Lehman) - a testsúly hajlamos
azon szint körül lebegni, amelyen az ételfogyasztást és energiafelhasználást befolyásoló tényezők
egyensúlyban vannak
- evészavarok:
 a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM) és a Testtömeg Index / Body
Massindex (BMI) alapján állapítják meg őket
 túlsúlyosság:
 BMI 25 felett  elhízás, BMI 30 felett  nagyfokú elhízás
 genetikai és hormonális tényezők, illetve helytelen életmódbeli és étkezési szokások állnak a
hátterében
 anorexia nervosa:
 BMI 18 alatt  alultápláltság
 a testsúlygyarapodástól és az elhízástól való félelem, illetve testképzavar áll a hátterében
 nőknél gyakori tünete az amenorrhea (a menstruáció elmaradása)
 evolúciós pszichológiai magyarázatai: szaporodáselfojtás / reproduktív szupresszió (az érés
késleltetése érdekében eredetileg adaptív fertilitás-szabályozó rendszer terméke), a nők egymás
közötti szexuális vetélkedésének eszköze / eredménye (a magas státusú, domináns nők
manipulációjának eredménye, akik elterjesztik a soványság kultuszát)
 bulímia nervosa:
 BMI 20-25 között  egészséges, normális állapot
 a testsúlygyarapodás és az elhízás megakadályozása érdekében visszatérően alkalmatlan
kompenzáló viselkedések (pl. önhánytatások) állnak a hátterében
 gyakori tünete a visszatérő falási epizódok (rövid idő alatt nagy mennyiségű étel elfogyasztása) és
az étkezés feletti kontrollvesztés érzése
 izomdiszmorfia / inverz anorexia:
 BMI 20-25 között  egészséges, normális állapot
 a karcsúságtól és a gyengeségtől való félelem, illetve testképzavar (nem evési zavar) áll a
hátterében
  gyakori tünete a fokozott figyelem a tápanyagfelvételre (ami nem feltétlenül kóros) és az
anabolikus szteroidok szedése

Elsődleges nem-homeosztatikus motivációs rendszerek: a szexualitás, az utódgondozás és a társas

szükségletek

1. Társas motívumok:
- szerep: A fajfenntartásban jelentősek.
- típusok:
 agonisztikus:
 szexualitás
 utódgondozás
 társas szükségletek
 antagonisztikus:
 agresszió

2. Szexualitás:
- funkció: A fajfenntartás. Evolúciós szempontból ugyanis az „a legrátermettebb” egyed, akinek a legtöbb
túlélő és sikeresen szaporodó utódja van, az határozza meg, hogyan nő, változik és fejlődik egy adott
populáció. A túlélés így inkább a szexualitáshoz, mint az agresszióhoz kapcsolódik.
- „a legrátermettebb fennmaradása”: A gyerek eljuttatása a felnőttkorig. Ez azonban egyáltalán nem
egyszerű. Az emberen kívüli primátáknál pl. az utódok 70-90%-a elpusztul még felnőttkora előtt. A
vadászó-gyűjtögető társadalmakban is a gyerekeknek csak 50%-a marad életben. Főleg az anya érdeke az
utódra vigyázni. Az anya hiányát (pl. halálát) jobban megsínyli az utód, mint az apáét. Nők sokkal jobban
védik is életük biztonságát, mint a férfiak.

3. A szexualitás szabályozása:
- biológiai szabályozás:
 idegrendszeri
 hormonális (szerepe a filogenezisben egyre csökken)
- kognitív szabályozás:
 jelentősége embernél nagyon megnőtt (szex-fantáziák szerepe a szexuális arousalban)
- tanulási, tapasztalati tényezők:
 jelentőségük a filogenezisben egyre nő (Hermann Imre, Harlow)
- kulturális tényezők:
 embernél alapvető jelentőségűek

4. Az emberi szexualitás evolúciója:

- hormonális hatások jelentőségének csökkenése:
 a nők mindig receptívek szexuálisan, nemcsak ösztrusz-ciklusuk rövid periódusaiban, mint az
állatvilág alacsonyabb fejlődési fokain
 a kasztráció hatása csökkent a férfiaknál a filogenezis során
- mentális szexuális szignálok jelentőségének növekedése:
 vizuális ingerek
 szex-fantáziák
- emberi anatómia, vagyis a szexuális jellegzetességekre irányuló figyelem felkeltése:
 felegyenesedett testtartás hatására a női mell és a férfi pénisz jól láthatóvá vált
 fan-szőrzet jelentősen hangsúlyozza a külső nemi szerveket
 pénisz viszonylagos mérete főemlősökhöz képest jóval nagyobb
- emóciók és szerelmi élmények szoros kapcsolata a szexuális érzésekkel (főleg nőknél)

5. Az emberi szexualitás szerepe:

- Nem csak az utódnemzés (pl. a nők ovuláción kívül is szívesen közösülnek).
- De az örömszerzés is (pl. orgazmus).
- tudatállapot módosulása:
 kapcsolati változások (én-határok feloldódása, egybeolvadás-élmény)
 kognitív változások (szemléletesség, új élményekre való nyitottság)
 magatartásszabályozás változásai (szuggesztiók iránti érzékenység fokozódása, a viselkedésrepertoár
bővülése)
- szexualitás, mint a közeli kapcsolatok egyik eleme:
 önfeltárási aktus (meztelenség)
 intimitási aktus (közelkerülés)
 „karbantartási” aktus (ölelés)
 csere-aktus (adok-kapok folyamat)
 egymásrautaltsági aktus
 érzelmi vagy szerelmi aktus

6. A nemi identitás kialakulása:

- gének szerepe:
 XX kromoszóma  nő
 XY kromoszóma  férfi
 1-2. hónap: primitív gonád  2-3. hónap: ebből here vagy petefészek (genetikailag kontrolláltan) 
nemi hormonok termelése  későbbiekben: a belső és külső nemi szervek fejlődése
- androgének szerepe:
 ha elegendő androgént termelnek az embrió ivarmirigyei, akkor hím nemi szervek jelennek meg
(XX-nél mesterségesen androgén beadása  genetikailag női magzatnál is hím nemi szervek)
 androgenizáció  az agy maszkulinizációja (a hipotalamusz sejtek méretének és szerkezetének
változásán keresztül később férfias vonások és viselkedés)
- hormonok szerepe:
 hormonális kiegyensúlyozatlanság terhesség alatt  hermafroditizmus
 születés utáni környezeti hatások szerepe meghatározó:
 „címkézés”
 nevelés
- hormonális szabályozás szerepe:
 pubertás kortól kezdődik

- idegi szabályozás szerepe:

 felnőtt kortól kezdődik
 bizonyos alapreflexek gerincvelői szinten működnek (pl. erekció, ejakuláció, illetve hüvelyi
szekréció és medencemozgások)
 gerincvelősérült személyeknél a tapasztalat szerepét tekintve még a gyermeknemzés, türelmes
partner esetén pedig még az örömteli szexuális élet is lehetséges
 a komplexebb szexuális viselkedés az állatoknál posteriorhipotalamusz szintjén működik:
 Caggiula és Hoebel: patkánynál p.h. ingerlés  kopuláció és a szex viselkedés teljes repertoárja
 további ingerlés  ejakuláció
 szex-szatiált patkány is reagál az ingerlésre, szexpartnerért abbahagyja az evést
- idegi és hormonális szabályozás kölcsönös szerepe:
  embereknél:
 hipotalamusz körüli ingerlés  szexuális érzések és vágyak
 férfiaknál:
 mediális preoptikus area szexuálisan dimorf magja a kulcsfontosságú (roncsolása lerontja,
ingerlése felkorbácsolja a szexuális viselkedést)
 nőknél:
 VMH, főleg annak elülső harmada kap kitüntetett szerepet (roncsolása lerontja, ingerlése
felkorbácsolja a szexuális viselkedést)
 a megtermékenyítést előkészítő hormonok (az ösztrogén és a progeszteron) is ezen keresztül
fejtik ki a hatásukat, de a vaginális ingerlésre felszabaduló hormon (az oxitocin) is ezen
keresztül hat
 PGA (periaqueduktális szürkeállomány), innen neuronok az agytörzsi hálózatos állományba →
gerincvelői szintű motoros szabályozás, pl. a megfelelő testtartás felvételének
 komplexebb szabályozás:
 limbikus rendszer
 frontális hatások (érzelmek, kognitív befolyások)
- tapasztalat szerepe:
 Fajfejlődésben egyre nő.
 Hermann Imre: Fiatal majmoknál is megfigyelhetők a szex-játékok, sőt az infantilis közösülés is a
felnőtt állatokkal.
 Harlow: Részleges izolációban nevelt majmok esetében a felnőtt hím is képes maszturbációra
ejakulálni, de a testtartás felvételének zavara miatt közösülni nem. Teljes izolációban nevelt majmok
esetében félelem, menekülés vagy extrém agresszió jelentkezik más majom jelenlétében, érett
korban. Főemlősök normális, heteroszexuális viselkedéséhez a két ellenkező nemű állat közötti
érzelmi kötődés is szükséges, ami a korai interakciók során kialakuló bizalom eredménye.
 Embernél a klinikai adatok szerint a korai tapasztalat szerepe még nagyobb.
- kultúra szerepe:
 „inceszt-tabu” majdnem minden kultúrában
 megengedő kultúrák: támogatják a gyerekek autoerotikus tevékenységét, szexuális játékait és a
felnőtt szexualitás megfigyelését (pl. afrikai chewák)
 korlátozó kultúrák: igyekeznek megakadályozni, hogy a gyerekek bármit is megtudjanak a szexről
(pl. afrikai ashantiknál halálbüntetés a pubertás előtti szexért)
 változások a nyugati kultúrákban az 1940-es évektől napjainkig: korlátozó 1960-as évek végétől
inkább megengedő  ma már kevésbé megengedő (AIDS miatt)

7. Az attraktívnak ítélt arcok jellegzetességei:

- újszülöttre jellemző vonások:
 nagy szemek
 kis orr
 fiatalságra utalnak
- szexuális érettségre jellemző vonások:
 kifejezett pofacsontok
 sűrű arcszőrzet (férfiaknál) és szemöldök
 erőre, státuszra, kompetenciára utalnak
- kifejező vonások:
 széles száj és mosoly
 magasabban lévő szemöldök
 pozitív emóciókra, boldogságra és nyitottságra utalnak

8. Alapvető eltérés a két nem között:

- reprodukcióhoz szükséges szülői ráfordítás: Bármely olyan befektetés (idő, energia, táplálék, figyelem,
tudás stb.), amit a szülő az egyik gyermekére fordít, hogy növelje annak túlélési és szaporodási esélyét úgy,
hogy közben mindezeket a másik (tényleges vagy potenciális) gyerekétől elvonja.
 nőknél: jelentős
  férfiaknál: csekély
 az emlősök 95%-ánál a nőstényre hárul a teljes szülői gondoskodás
- belső megtermékenyítés:
 nő: biztos lehet abban, hogy a saját genetikai állományát örökíti az utódokba
 férfi: nem lehet biztos ebben

9. Nettó szaporodási siker:

- A túlélő utódok számának (nyereség) és a szülői ráfordítás mennyiségének (veszteség) a viszonyától függ.
- Tehát minél több utódot kell létrehozni, minél kisebb befektetéssel.

10. Reprodukciós érdekek:

- férfiaknál (relatív r-stratégia):
 sok utód „mennyiségi” szempontból
- nőknél (relatív k-stratégia):
 kevés utód „minőségi” szempontból
- Különösképp behatárolt a „reproduktív output”a nők esetében, ha a hagyományos vadászó-gyűjtögető
életmódot vesszük alapul:
 Az „ősi” asszony kb. 2 évtizednyi reprodukciós időszakában mindössze 200-300 elvi petesejtérés
lehetséges.
 A reproduktív életszakasz nagy részében a nő vagy terhes, vagy szoptat, így ez max. pár tucat
tényleges lehetőségre korlátozódik.
 Az élethossz alatt összesen 4-8 gyermek „lehetséges”.
 A fogantatás esélye a reproduktív ciklus szűk ablakára korlátozódik: ekkor kell „jelen lennie” a
férfinak.

11. Orgazmus különbsége:

- Számos fiziológiai mutató szerint „párhuzamos” fel-és lefutás van a férfiak és a nők között (pl. szívritmus,
légzésritmus, vérnyomás).
- orgazmus alatt kontrakciók:
 nőknél: méh, hüvely, végbélnyílás és medencefenék, 5-12 alkalommal
 férfiaknál: húgycső, végbélnyílás és medencefenék, 5-12 alkalommal
 mindkét nemnél: 0,8 cps-os frekvenciával
- A szexuális válaszciklus „üteme” azonban feltűnően eltér egymástól: a nők lassabban jönnek izgalomba, és
sokszor nem jutnak el az orgazmusig.
- női orgazmus:
 megnöveli a spermium mennyiségét
 csökkenti a spermiumok visszafolyását
 ezzel növeli a fogantatás esélyét
 az a férfi, aki eljuttatja a nőt az orgazmusig, ugyanis így nagyobb esélyt kap génjei továbbítására

12. Alternatív, szexuális válasz-ciklus különbsége:

- férfiaknál: Magas a korreláció a fiziológiai arousal (erekció) és a pszichológiai vágy között.
- nőknél: Alacsony a korreláció a fiziológiai arousal (vagina nedvesedése) és a pszichológiai vágy között.
- A nők szexuális vágya tehát inkább kapcsolati tényezőktől függ (pl. az érzelmi intimitástól).

13. Szexuális viselkedés különbsége:

- Minden kultúrában nagyobb szexuális változatosságot igényelnek a férfiak, mint a nők.
- Minden kultúrában nagyobb gyakoriságot igényelnek a szexben a férfiak, mint a nők. Még a
homoszexuális férfiak is gyakrabban szeretkeznek, mint a leszbikus nők.
- Ennek alapja evolúciósan az, hogy a férfiaknál az r-stratégia (mennyiség), nőknél a k-stratégia (minőség)
az adaptív.

14. Attitűdök, fantáziák és problémák különbsége:

- A nők csak érzelmi kapcsolat esetén élnek nemi életet, míg a férfiaknál ez nem olyan fontos.
- féltékenység (Buss):
  nőknél: érzelmi hűtlenség miatt
 férfiaknál: szexuális hűtlenség miatt
- szex-fantáziák (Hunt):
 nőknél: valaki (pl. egy sejk) „leigázza” őket, de úgy, hogy önértékelésük nőjön (pl. önfeláldozással)
vagy régi szerelmessel szeretkeznek
 férfiaknál: idegennel, csoportban szex-kapcsolatot létesítenek vagy erővel rávesznek valakit a szexre
- problémák (Tauris és Offir):
 nőknél: félelem a terhességtől, megerőszakolástól, önértékelés csökkenésétől, egyoldalú szerelemtől
 férfiaknál: félelem a nők túlzott érzelmi igényeitől, „teljesítménykudarctól”

15. Nemi különbségek az emberi szexualitásban (összefoglalva):

- nők: A szexet egy szeretetteljes (szerelmi) kapcsolat részének tekintik.
- férfiak: Hajlamosak a szex és a szerelem szétválasztására.

16. A szexuális motiváció evolúciós alapja:

- A szexuális viselkedésnek és a párválasztási preferenciáknak genetikai alapjuk van, s a funkciójuk pedig a
faj fenntartása. A férfiak és a nők szexuális motivációját és párválasztási stratégiáját viszont eltérő
pszichológiai mechanizmusok alapozzák meg.
- férfiak:
 rövidebb távú szexuális motivációval rendelkeznek
 kevésbé szigorú standardjaik vannak
 nők fiatalságát és szűziességét értékelik
 nők fizikai attraktivitását keresik
- nők:
 férfiak forrásainak gazdagságát értékelik (pénzköltés, ajándékadás, extravagáns életstílus, stb.)
 férfiak társadalmi státusát és ambícióját becsülik
 férfiak ígéretes karrier-lehetőségeit keresik
- A „szükséges” tulajdonságok után a „luxust” is keresi mindkét nem (pl. humorérzék, kedvesség,
kreativitás, izgalmas egyéniség).

17. A szexuális irányultság:

- kontinuumként / folytonosságként értelmezhető (Kinsey 7 fokú skálája):
 heteroszexuális – 0
 biszexuális - 2-4
 homoszexuális - 6
- fő alkotóelemei:
 nemi vágy
 szexuális viselkedés
 romantikus vonzódás
 önmeghatározás
– homoszexualitás gyakorisága (önbevallás alapján az USA-ban):
 férfiak 2,8 %-a
 nők 1,4 %-a
- homoszexualitás kialakulása:
 genetikai tényezők: az ikrek és a családok kromoszomális elemzése alapján a homoszexualitás X
kromoszómán található genetikai jele bizonyított
 hormonális tényezők: módszertanilag csak nehezen megfoghatók
 gyerekkori tapasztalatok: meghatározó a gyerekkori nonkonformitás a nemre jellemző viselkedésben,
ami felnőttkori homoszexualitást eredményezhet
 D. Bem elmélete: „az egzotikusból lesz az erotikus”
- heteroszexualitás kialakulása:
 D. Bem elmélete
18. Utódgondozás:
- utódápolás: Állatoknál nagyon erős motívum. Hiszen az anyapatkány nagyobb és több akadályt győz le az
utódjáért, mint étel-megerősítésért. Embernél nem feltétlenül ilyen erős motívum. Hiszen vannak kukába
dobott csecsemők is. A különbség oka a hormonális szabályozás szerepének csökkenése, illetve a
környezeti és tapasztalati tényezők szerepének növekedése a filogenezis során.

- hormonális szabályozás szerepe:

 Terkel és Rosenblatt: Egy szűz nőstény patkánynál az újszülött kölyök látványa kb. 1 hét múlva
utódápolási viselkedést vált ki (fészeképítés, nyalogatás, szoptató testtartás), ha pedig injekcióban
frissen szült anyapatkány vérplazmáját fecskendezik egy szűz nőstény patkányba, akkor az
utódápolási viselkedés már 1 napnál rövidebb idő múlva is megjelenik.
 A patkány agyában veleszületett program van az anyai viselkedésre. A hormonok növelik e neurális
mechanizmusok kiválthatóságát.
- környezeti és tapasztalati tényezők szerepe:
 A filogenezis során egyre nő.
 Kötődés-vizsgálatok majmoknál:
 megkapaszkodási ösztön: jelentős a túlélésben és biztonságérzetet ad (Hermann)
 korai anya-megvonás: felnőtt korban rossz anyává válás (Harlow)
- újszülött képességeinek változása a filogenezis során:
 A gazella rögtön jár egyedül, mert ez kell a túléléshez.
 A csibe rögtön eszik egyedül, mert ez kell a túléléshez.
 Az emberi újszülött viszont csak egy „nagy agy kis extrákkal”. Rendkívüli szülői gondoskodást
igényel, időbeli és szakértelmi szinten egyaránt.
- emberi utódápolás szabályozása:
 A gondozással összefüggő közelség: megerősíti a hosszas utódápoláshoz szükséges kötődést (pl.
Ranschburg: „anyai imprinting” a szülés utáni első 5 napon belül).
 A szoptatással összefüggő hormonális szabályozás: prediszpozíció az utódápolásra.
 Az ösztönös tényezők szerepe kisebb, mint állatoknál.
 Bizonyos testi jellegek (nagy fej, duci test) előhozzák az anyai gondozó viselkedést.
- apai utódápolás:
 Már a majmoknál is megjelenik.
 Az embernél is fontos szerepe van.
 A sajátosan „maszkulin” interakciók (pl. a baba feldobása a levegőbe) a családon belül eltérő
szerepet, illetve hatást eredményez (jobban ingerli a gyermeket).
- természetes szülő-gyerek kapcsolat ellentényezői:
 Hagyományos kórházi szülészet (első 5 napos depriváció).
 A szülő és a gyerek eltávolítása egymástól (tévé, számítógép).
 Más kulturális értékek kialakulása (fogyasztói társadalom).

19. Társas szükségletek:

- kötődés: A szervezet azon tendenciája, hogy bizonyos más szervezetek közelségét keresi, és jelenlétükben
nagyobb biztonságban érzi magát. Adaptív értéke az, hogy a fiatal egyed nem kóborol el a gondozójától.
- állati kötődés etológiai és kísérleti bizonyítékai:
 A korai gondozásra szoruló fajoknál az utód és az anya között egy bevésődési / imprinting
folyamatban erős kötődés alakul ki.
 Ennek adaptív értéke, hogy mind az anya, mind az utód folyamatosan keresi egymás közelségét, s
így a táplálék és a védelem is biztosítva van az önálló életre még képtelen fiatal állat számára.
 A kötődést kialakító és fenntartó mechanizmusok:
 testkontaktus (ölelés, simogatás)
 melegség (újszülött majmok 2 hétig még a drótanyát is preferálják, ha meleg)
 mozgás
 táplálás
- állati kötődés fajtái:
 Anya és utód között; Hím és nőstény között.; Domináns és alárendelt között.
  Két kölyök között: Az alapja egy új evolúciós mechanizmus, az ún. hárompólusú kapcsolat. (Pl. a
makákó anya irányítani tudja, hogy kivel játsszon a kölyke. Ezért kiválasztja neki a dominancia-
sorban felette álló anya kölykét, s együtt ölelgeti őket. Végül a két kölyök kötődni kezd egymáshoz.)
 Két egyed között: A monogám fajoknál fontos igazán, ahol a nőstény egyedül nem képes felnevelni
az utódokat. (Pl. a nyári ludaknál 1-2 heti udvarlás után 10-15 éves együttélés következik.)
 Csoport és egyén között: A majmoknál nagy csoportkohézió figyelhető meg. (Kialakításában fontos
szerepet játszik a kurkászás és többféle békítést, engesztelést szolgáló viselkedésminta.)
- kötődés és elszakadás dinamikája:
 Egy igen összetett szabályozórendszer.
 Hatnak rá:
 belső tényezők (pl. életkor, egészség, betegség, éhség, stb.)
 külső tényezők (pl. újdonság, fenyegetés, stb.)
 emocionális tényezők (pl. félelem, biztonságérzet, stb.)
 A gondozótól való megfelelő távolságot éppen olyan élettani szabályozó mechanizmus biztosítja,
mint amilyen pl. a vérnyomást vagy testhőmérsékletet is. (Bowlby)
- emberi kötődés:
 A kötődési viselkedés (az állati kötődéshez hasonlóan) egy kötődés-személyhez való közelkerülést
kereső, közelséget előidéző viselkedés, amely mögött egy veleszületett kötődési viselkedés-rendszer
áll. (Bowlby)
 A kötődési kötelék olyan affektív kötelék egy személy és egy másik specifikus személy között, ami
tartós, és még a szeparáció alatt is megmarad. (Bowlby, Ainsworth)
 A kötődési kötelék jellemzői:
 specifikus (csak néhány személyre irányul)
 emocionális (ebből fejlődik ki a szeretet)
 kognitív (elősegíti a megismerést)
- összetartozási szükséglet:
 Létezik egy olyan, az anya-gyerek kötődéstől független összetartozási szükséglet is, amely alapvető
emberi motiváció.
 Az összetartozási szükséglet feltételezi, hogy az emberek erős belső késztetést éreznek arra, hogy
legalább minimális mennyiségű, de tartós, pozitív és jelentős interperszonális kapcsolatot alakítsanak
ki és tartsanak fenn.
 Kielégítésének kritériumai Baumeister és Leary szerint:
 a gyakori és affektíve kellemes interakciók kialakítása néhány emberrel
 az egymás jól-léte iránti affektív törődés időben stabil és tartós keretek között
 Az összetartozás-elmélet empirikus bizonyítékai Baumeister és Leary szerint:
1. Rengeteg bizonyíték van arra, hogy nagyon könnyen formálódnak társas kötelékek:
 antropológusok: Minden társadalomra jellemző, hogy az emberek természetes csoportokba
tömörülnek.
 kísérletek: Véletlenszerűen egy csoportba sorolt emberek azonnal kötődni kezdenek
egymáshoz anyagi előny és egymáshoz való hasonlóság nélkül is.
 Az emberek sok időt és energiát áldoznak arra, hogy másokkal támogató kapcsolatokat
építsenek ki.
 A külső fenyegetés növeli azt a tendenciát, hogy erős kötelékeket alakítsunk ki (pl. háborús
veteránok tartós kapcsolatai).
2. Az emberek általában erősen ellenállnak a kapcsolatok és társas kötelékek felbomlásának, még
akkor is, ha racionális meggondolások vagy anyagi előnyök a felbontás mellett szólnak (pl. nők
sokáig kitartanak őket verő férjük mellett).
3. Az összetartozással való törődés hatékonyan befolyásolja gondolkodásunkat:
 Az emberek a kapcsolatok szempontjából értelmezik a helyzeteket és eseményeket.
 Az emberek gyakrabban és mélyebben gondolkodnak kapcsolati partnereikről, mint
másokról.
 Az emberek időnként a speciálisan a szelffel kapcsolatos információfeldolgozási mintákat
használják a kapcsolati partnereikkel kapcsolatos információk feldolgozására is.
4. A legerősebb (pozitív és negatív) érzelmeink közül sok az összetartozáshoz kapcsolódik:
  Az elfogadás, befogadás és üdvözlés pozitív érzelmekhez vezet (pl. boldogsághoz,
lelkesedéshez, megelégedettséghez, nyugalomhoz).
 Az elutasítás, kizárás vagy semmibe vevés erős negatív érzelmekkel jár (pl. szorongás,
depresszió, gyász, féltékenység, magányosság).
 A válással és gyászolással összefüggő általános distressz az összetartozási hipotézist
támogatja.
 Az erős interperszonális kötelék megléte intenzívebbé tesz sok érzelmi reakciót (kapcsolati
partnerünk akcióira erősebb érzelmekkel reagálunk).
 Az összetartozási helyzet változásai az emóciók fontos okai.
 Az emóciók egyik alapvető funkciója, hogy úgy szabályozzák a viselkedést, hogy társas
kötelékeket alakítsunk ki és tartsunk fenn.
 Az összetartozás megvonásának következményei:
 Mentális és fizikai betegség magas szintje.
 Széleskörű viselkedési problémákra való erős hajlam (balesetek, erőszak, öngyilkosság).
 Bár sok tanulmány csak korrelációs összefüggéseket mutatott ki, és így az ok-okozati
összefüggés nem mindenütt bizonyított, de a bizonyítékok súlya arra utal, hogy az
összetartozás hiánya a sokféle probléma elsődleges oka.
 Az összetartozás-elméletet támogató új (direkt ok-okozati tényezőket is kimutató) bizonyíték: A
kísérletileg manipulált társas kirekesztés (random besorolás alapján „bejóslásos” módszerrel, vagy
azzal az információval, hogy társaik nem kívánnak velük egy csoportban dolgozni) hatásai:
 A kirekesztést érzők gyakrabban választják a kockázatosabb és kevés esélyt adó nyereséget.
 Fele annyi „egészségviselkedést” választanak, mint a nem kirekesztettek („bio” desszertet,
egészség-kérőív kitöltését, ami után visszajelzést és tanácsadást kapnak, stb.)
 Több „halogató” viselkedést végeznek.
 Kevesebb jövő-orientációt mutatnak.
 Kevésbé érzik jelentéstelinek a dolgokat.
 Az (pozitív és negatív) emóciók átélésének mértéke alacsonyabb.
 Jellemzőbb rájuk a letargikus passzivitás.
 Fokozódik az RI-növekedés.
- telítődés és helyettesítés:
 telítődés: Ha az összetartozási szükséglet már kielégült, akkor csökken az erre irányuló motiváció.
(Kevés mély kapcsolatra törekszünk. Tanulmányok azt mutatják, hogy még kollégiumban élő diákok
is csak ugyanazzal a 6 emberrel folytatnak jelentésteli interakciókat.)
 helyettesítés: Az egyik társas kötelék helyettesíthető a másikkal. (Bár vannak olyan fajtái is a
kapcsolatoknak, amelyek más fajtájúval nem helyettesíthetők, pl. a romantikus szerelmet nem
helyettesíti a barátság.)
- társas szükségletek evolúciós jelentősége:
 anyához és párhoz kötődés: A tartós gondozásra szoruló fajoknál (leginkább embernél) adaptív, mert
ez biztosítja az utódgondozáshoz szükséges közelséget és a tartós párkapcsolatot.
 csoporthoz kötődés: Adaptív jelentősége van. Az embernél kiközösítés betegséget, sőt halált okozhat.
(Pl. egy ausztrál bennszülött törzsben a boszorkány által elátkozott embert halottként kezelik, nem
beszélnek hozzá, mintha nem is látnák. Végül, ha nem oldják fel az átkot, gyakran meg is hal az
illető.)
 A menekülő és a támadó viselkedés motivációs háttere: a félelem, a szorongás és az agresszió (ebből
2féle jegyzet van, mindkettőt beleraktam)

Agresszió

minden olyan viselkedés, melynek célja másoknak vagy önmagunknak szándékosan okozott kár, szenvedés
- versengés
- nem agresszió az alapvető homeosztatikus szükségletek vezérelte zsákmányszerző viselkedés
- indulati/instrumentális: a cél maga az agresszív cselekedet/a cselekedet csak egy eszköz
valamilyen cél eléréséhez
- aktív/passzív: passzív: ha a személy viselkedésében a szándékos károkozás rejtett módon van jelen
- támadó/védekező (reaktív jellegű)
- proszociális/antiszociális: közösség és az egyén érdekeit szolgálja/közösség ellen irányuló
- közvetlen/közvetett: áldozat a cél/a személy számára fontos dolgok, személyek támadása
- fizikai/verbális
- biológiai alapok
o orbifrontális kéreg felszínének sérülése  impulzívabb viselkedés
o amygdala eltávolítás állatokon  semleges arckifejezés, engedelmesség, támadó viselkedés
hiánya, hiperszexualitás
o hipotalamusz speciális részének ingerlése  támadó viselkedés ellenfél jelenlétében
o A támadás: komplex összehangolt cselekvéssor, agyterületek hierarchikusan rendezett
együttműködése áll a háttérben
o agytörzs: nocicepció, propriocepció
o hipotalamusz: belső milliő állapotáról kap információkat, ennek szabályozásában részt is vesz
o amygdala: a külvilágból származó ingerek affektív minősítése
o prefrontális kéreg: koordinátor, döntéshozó, modulátor
o alacsony szerotonin szint: agresszió
o noradrenalin
 enyhe, közepes aktiváció  agresszivitás
 nagy mértékű felszabadulás  félelmi válasz
- dopamin magas szintje  agresszió (aktivitás fokozó hatás)
- GABA magas szintje  alacsonyabb agresszió mértéke
- magas tesztoszteron szint  agresszívebb viselkedés
o tapasztalatfüggő szabályozás: győzelem  sok tesztoszteron  agresszió
vereség  alacsony tesztoszteron szint  kevesebb agresszió
- ösztönös vagy tanult viselkedés?
o ösztönös: pszichoanalitikus elmélet, etológiai nézőpont
o tanult: frusztráció-agresszió hipotézis, szociális tanuláselmélet
o interakcionista: evolóciós nézőpont
- pszichoanalitikus elmélet
o Freud korai elmélete (1920 előtti): a személyt a feszültségmentes állapotra törekvő belső
pszichodinamikája működteti, az agresszió: az örömelv vezérelte viselkedés frusztrációjára
adott válasz
o Freud késői elmélete: élet és halálösztön elkülönítése (erosz-thanatosz), hidraulikus elv: a
destruktív tendenciáknak valamilyen módon felszínre kell törnie  katarzis elmélet
(Fesbach): agresszió kiélése  későbbi agresszió mértéke csökken
társadalmilag elfogadható kiélése: szublimáció, elaboráció
- etológiai megközelítés
o Konrad Lorenz
 o genetikus eredetű, veleszületett agresszív ösztön
o adaptív  biológiai célok szolgálata
o ön- és fajfenntartó viselkedések
o energetikai keret: az ösztönviselkedést veleszületett kiváltó mechanizmusok indítják be, az
ösztönnek valamilyen módon le kell vezetődnie
o átirányítás: ha a kiváltó inger irányában az agresszió gátolt, az áttolódhat egy másik tárgy felé
o az embernél nem alakult ki teljesen a gátló funkció
o negatív szemlélet – az emberi agresszió meggátolhatatlan
- frusztráció-agresszió hipotézis
o Dollard, Miller
o a szükségletek kielégítésének és célok elérésének akadályoztatása agresszióhoz vezet
o pszichoanalitikus elméletből indul ki, de itt nagy hangsúly a környezet szerepén
o frusztrációs helyzet: belső késztetés
o az agresszió egy lehetséges válasz a frusztrációs helyzetre
o a frusztrációra adott reakció függ: a frusztrációs tolerancia – küszöbtől, a korábbi tanulás
során kialakult válaszhierarchiától
- szociális tanuláselmélet
o Bandura
o az agresszió hátterében: operáns kondicionálás, megfigyeléses tanulás, klasszikus
kondicionálás áll
o akkor marad fent, ha megerősítik
o agresszív viselkedés megfigyelése vagy végrehajtása még több agresszióhoz vezet
o megfékezhető az erőszak
- agresszió és TV
o modellek
o deszenzitizál a mások elleni erőszakkal szemben
o vikariáló hatás
- evolúciós szemlélet
o Buss, Shackelford
o interakcionalista felfogás
o belülről vezérelt mechanizmusok, beindításukhoz külső ingerek is kellenek
o adaptív, öröklődő
o ön és fajfenntartás, erőforrások eloszlatása, támadás elleni védekezés, szexuális riválisok
elűzése, státusz és hierarchiaviszonyok rendezése
o kontextusspecifikus –ön és fajfenntartást érintő problémák
- kritikák
o Az ösztönelméletek kritikája: Nem tudja megmagyarázni a különböző helyzetek közötti,
egyének közötti és kultúrák közötti különbségeket az agresszivitás tekintetében
o A tanuláselméletek kritikája: Az ember több, mint környezeti megerősítések által formált
passzív anyag, Nem mindenkiből válthatók ki egyformán az agresszív reakciók (a társítás
nem elég)

- biológiai szerep
o Territórium biztosítása: szabályozza a faj létszámát, ha az adott territóriumon korlátozott a
táplálék mennyisége
o Hímek közötti agresszió: nőstényért – fajfenntartásban az alkalmasabb győz – más
megközelítés: párzás megakadályozása a lényeg
o Anyai agresszió: kölykök védelmére
o Fenyegetés által kiváltott agresszió: ha nincs menekülési lehetőség, a túlélést biztosítja
- A támadó – menekülő reakciók szabályozása
o Humorális szabályozás: agresszió: férfiaknál tesztoszteron növeli, nőknél praemenstruációs
szakaszban nő
o félelem: CCK növeli, oxytocin csökkenti (szeparációs szorongásnál mutatták ki)
o Idegi szabályozás: – HT VM magva: menekülés – amygdala: növeli a támadó reakció
aktivitási szintjét – szeptum és prefrontális kéreg: szelidítő hatás
o Környezeti, szociális faktorok: szerepük a fajfejlődés magasabb szintjein nő – majmoknál a
HT ingerlés hatása a hierarchiában elfoglalt helytől függ – embernél: kulturális különbségek
szerepe (pl. utkuknál semmi agresszió, yanömamöknél állandó agresszió)

Proszociális viselkedés

- gyűjtőfogalom – segítségnyújtás, együttműködés, altruizmus

- a jótét nem az egyén saját érdekében történik, hanem a másikat, ill. a társadalmat szolgálja
- társadalmilag meghatározott (idő, hely), hogy mi szolgálja a másik javát
- formái:
o kooperáció: 2 vagy több személy együtt dolgozik, közös haszonért
o segítő viselkedés: bármely viselkedés, ahol a haszon inkább a másiké, szívesség,
adományozás, altruizmus
- altruizmus: olyan proszociális viselkedés, amelynek indítéka elsősorban mások szükségleteinek
figyelembevétele, nyilvánvaló külső jutalom vagy büntetés hiányában is megtörténik, akár
önfeláldozás árán is: a segítségnyújtó személy számára okozott kár vagy sérülés lehetősége is fennáll
- egoista/genuin altruizmus
- állati altruizmus
o Robert Hinde (1974): ha az eredménye felől definiáljuk az altruizmust, állatoknál is létezik
(pl. madarak veszélyt jelző rikoltása)
o Genetikusok (túl tág) definíciója szerint: altruizmus=utódápolás, tehát állatoknál is létezik
o Hinde: ha a szándék felől definiáljuk, csak embernél létezik (túl szűk!)
o D. O. Hebb (1971) intrinzik motivált viselkedés, amely nem függ elsődleges vagy
másodlagos megerősítésektől, s amelyet szándékos pszichés folyamatok irányítanak, ezért –
társas rovarok reflexes viselkedése nem tartozik ide – magasabbrendű fajokhoz kötődik:
kutyák, delfinek, majmok, ember
- az altruista viselkedés genetikus?
o Campbell: nem, az altruista génnel rendelkező egyedek kihalnának – ezért az altruizmusnak
nem lehet genetikai alapja, a társas szerveződés és a civilizáció terméke
o IGEN:
Wilson (1976) az altruizmus genetikailag megalapozott jelenség, amely a faj túlélését
szolgálja
Szociobiológiai felfogás: az altruizmus az egyén másokkal közös génjeinek túlélését segíti
elő. (Hamilton rokonszelekciós elmélete)
Dawkins (1976) „önző gén” elmélete – valószínűleg túlzott egyszerűsítés: valószerűtlen,
hogy egyetlen génnek meghatározó szerepe lenne a tudatos választásra képes embereknél
- pszichoanalitikus elmélet
o belső diszpozíciós faktorok hangsúlyozása
o impulzus kifejeződése vagy egy impulzus kifejeződésével szembeni védekezés, az impulzus
elfedésére szolgáló reakcióképzés
o az altruizmus e két alapját gyakran nehezen lehet megkülönböztetni: bár védekezésként
merevebb a viselkedés, többnyire keverednek az egészséges és neurotikus komponensek
- szociális tanuláselmélet
 o A külső, szituációs faktorokat hangsúlyozza
o Modell-nyújtás szerepe
o Jutalmak, büntetések szerepe
o Párhuzamosságok és különbségek a pszichoanalitikus és szociális tanuláselméleti felfogás
között

- interakcionista elméletek (helyzet&hajlam)

o A külső helyzeti tényezők mellett figyelembe kell venni a belső, motivációs, érzelmi és
kognitív folyamatokat is
o Az áldozattal való affektív azonosulás, az empátiás aggodalom és kognitív címkézés döntő
jelentőségű
o Az empátiás gerjedelem kölcsönhatásba lép a környezet kiváltó ingereivel
- a külső és belső tényezők kölcsönhatását hangsúlyozó – interakcionista – elméletek
o Léteznek egyéni különbségek – a mások segítésére irányuló motívumokban, – a segítséget
igénylő helyzetek felismerésében – empátiában, abban a képességben, hogy mások distresszét
átéljük – a mások jólétével való törődéssel összefüggő belső jutalmakban
o a helyzetek különbözőképpen aktiválják vagy gátolják a segítő viselkedést, tehát nem
mindegy, hogy – valakit belekényszerítenek egy helyzetbe, vagy maga választja, hozza létre a
helyzetet
- Az altruizmus folyamatmodellje: Schwartz (1977)
o I. Aktiváció
 1. a szükségállapotot szenvedő ember észrevétele
 2. annak percepciója, hogy van olyan cselekvés, ami a szükségletet enyhíti
 3. a saját segítő képesség felismerése
 4. felelősségérzet kialakulása
o II. Kötelezettségek:
 5. Norma-konstrukció
o III. Védekezés:
 6. költségek és lehetséges kimenetek felbecsülése
 7. a szituáció újraértékelése és újradefiniálása annak tagadásával, hogy • a
szükségállapot valós és komoly • felelősségünk reagálni • az aktivált normák
relevánsak • a korábbi lépések megismétlése az újraértékelés fényében
o IV. Válasz:
 8. akció vagy inaktivitás
- evolúciós elméletek
o integráció
o nem állítják szembe az egyént a „többiekkel”, a társadalommal
o nem állítják szembe az egoista motivációt a „valódi” altruizmussal
o nem moralizálnak, hanem a leírással a megértést szolgálják
- Hamilton rokonszelekciós elmélete
o A közös géneket hordozó rokonok támogatása az altruista egyed genetikai képviseletét növeli
a csoporton belül a következő generációkban, így rögzülnek az altruista viselkedésformák,
amelyek viszonzás nélkül kifizetődnek
o Predikció: a rokonokat előnyben részesítik a nem rokonnal, a közeli rokont a távoli rokonnal
szemben
- Wynne-Edwards csoportszelekciós elmélete
o az evolúció során előnybe kerülnek azok a populációk, ahol több az altruista egyed
o az életét feláldozó altruista rokonságát a többi csoporttag támogatja, ezért marad fenn az
altruizmus genetikai képviselete
- Trivers reciprok altruista elmélete
 o Idegenek segítése előnyös, ha kölcsönös evolúciós haszonnal jár (az előnyök nagyobbak,
mint az önzésből fakadók) – fontos a megtérülés (szemben pl. a rokonszelekciós elmélettel)
o A megtérüléshez szükséges feltételek:
 hosszú élettartam
 alacsony diszperziós arány
 kis, kölcsönösen függő viszonyban álló tagokból álló stabil csoportok
 szülői gondoskodás hosszú szakasza
 fejlett memória és diszkriminációs készség
 együttműködést szükségessé tevő ökológiai feltételek
- a nem rokonok együttműködésének fontossága evolúciósan:
o Segítség veszélyben, Táplálék elosztása, Öregek, betegek segítése, Eszközök cseréje,
Ismeretek átadása
- az indiszkriminatív altruizmus evolúciós magyarázatai:
o Maladaptív folyamat - hiszen az egyén számára nem hasznos, feltehetőleg civilizációs termék
o Csoportszelekciós hatás – hosszú távon előnyös a csoport szempontjából
o Individuális szelekciós hatás (Kérkedés modell)
 a segítség hosszú távú befektetés
 Az altruista viselkedést későbbi pozitív következményei tartják fenn a populációban
-

2. JEGYZET:

1. Vészreakció folyamata:
- fenyegetettség / stressz-helyzet

- vészreakció

- „üss” / „fight” / támadás
- „fuss” / „flight” / menekülés
- megdermedés

2. Az „üss vagy fuss” / „fight or flight” válasz háttérmechanizmusa:

3. A fájdalom elkerülése:
- A menekülő viselkedést kiváltó elsődleges motívum.
- A szöveti sérülés elkerülése az egyed túlélése szempontjából elsődleges szükséglet.
- A fájdalom a diszkomfort érzést csökkentő viselkedést aktiválja.
- A fájdalom motivációs aspektusa normális növekedés esetén jelenik csak meg. Ingermegvonásos
környezetben nevelt állatok nem mutatnak elkerülő reakciót a fájdalomra.
- Bizonyos fiziológiai állapotok (pl. az extrém hőmérséklet, a kiválasztási termékek felgyülemlése, stb.)
averzívek, aktiválják a szervezetet.
- Tanult drive / késztetés is lehet (pl. a drog-függőség).

4. Félelem:
- A hat alapérzelem egyike.
- kiváltó eseménye: önfenntartási cél fenyegetettsége vagy célkonfliktus
- kiváltott viselkedése:
 a jelenlegi viselkedés leállítása
 a környezet éber figyelése
 megdermedés vagy menekülés vagy támadás

- evolúciós alapja: több száz generáción keresztül visszatérően előforduló problémák (fizikai veszély,
üldözöttség, vereség)  félelem  a felmerült probléma megoldására alkalmas forgatókönyvvázlatok  a
természetes szelekció által kiváltott viselkedések
- genetikai alapja:
 állatoknál: Bizonyított, ugyanis ha izoláltan nevelt kismajmoknak fenyegető, játszó vagy félő
arckifejezéseket vetítettek le, akkor (3 hónapos kor felett) a fenyegető és a félő képek félelmet
váltottak ki belőlük.
 embereknél: Kultúrától függetlenül megjelenik, ugyanis a kisgyermekek is ösztönösen félnek pl. az
idegenektől (kb. 8 hónapos korban), a vizuális szakadéktól (kb. 6-8 hónapos kortól), a hangos vagy
hirtelen mozdulatoktól és az ismeretlen, erős ingerektől (kb. 7-12 hónapos korban). Ugyanakkor a
szeparációs szorongás is megjelenik később (kb. 15-18 hónapos korban).
- félelem-kiváltó ingerek:
A legfőbb, félelmet okozó tényezők csoportjai:
 az ingerek túlzott intenzitása (pl. hangos zaj)
 az újdonság és meglepetés túlzott foka (pl. ismeretlen hely)
 a speciális evolúciós veszélyek (pl. sötétség, kígyó)
 a társas interakciók (pl. nyilvános szereplés)
A leggyakoribb félelemforrások a kérdőívek alapján:
 éles tárgyak
 baktériumok
 vér
 kígyók
 deformált emberek
 kiközösítés
 vizsga
 nyilvános beszéd
 rovarok
 speciális betegségek (rák, szívinfarktus, AIDS)
 halál
 sérülések
- változása az életkorral:
 bizonyos félelmek az életkorral csökkennek
(pl. injekciótól, orvosoktól, sötétségtől)
 más félelmek viszont az életkorral nőnek
(pl. tömegtől, betegségtől, haláltól)
- különbségei a nemek között:
 nők:
 a félelmek intenzívebbek és többfélék
  a szubjektív és vegetatív reakciók kifejezettebbek
 férfiak:
 a félelmek kevésbé intenzívek és egyfélék
 a szubjektív és vegetatív reakciók rejtettebbek
 lehetséges okok:
 veleszületett különbség
 nevelésbeli eltérés

 A férfiak az életük során általában deszenzitizálódnak (elérzéktelenednek) és gyakran a megerősítés

is hiányzik náluk. A nemi sztereotípiáknak való megfelelés ugyanakkor szintén nagy hatással van
rájuk. Emiatt a férfiak az önkitöltős kérdőíveken könnyen torzítanak, amit Pierce és Kirkpatrick
kísérlete is bizonyít. (Ha 1 hónap után újabb kitöltésre kérték a férfiakat, szívritmus-méréssel együtt,
ami „az érzelmek változásának objektív mércéjeként szolgált”, akkor több tételnél nagyobb
félelemről számoltak be, míg a nőknél nem volt változás.)
- félelem-elméletek:
 klasszikus kondicionálási elmélet:
 behavioristák felfogása: A félelem csak egy „kondicionált fájdalomreakció”, nem veleszületett.
 Watson és Rayner klasszikus „kis Albert” kísérlete: Amikor egy 11 hónapos kisfiúnak patkányt
mutatnak, akkor az először nem fél tőle, ám ha azután a patkány megmutatásával együtt egy
hangos zajjal is megijesztik a gyermeket, akkor kialakul benne a patkánytól való félelem (de
nemcsak patkánytól, hanem minden szőrös tárgytól). Később azonban nem sikerült megismételni
az eredményeket. Ugyanakkor arra is rájöttek, hogy bizonyos ingerek nagyobb valószínűséggel
váltanak ki félelmet, hogy nem minden averzív tapasztalat vált ki félelmet, illetve hogy nem
minden félelem hátterében áll averzió.
 Bandura és mtsai szociális tanulási és modellkövetési elve: Ha az anya fél a kutyától, akkor a
gyerekét is elrántja tőle, így vikariáló módon beépül a gyerekbe is a kutyáktól való félelem.
 evolúciós előhangoltság teória:
 Seligman elmélete: Az evolúciósan releváns (a túlélésben fontos) ingerek könnyebben váltanak
ki félelmet, mint az evolúciósan irreleváns (a túlélésben semleges) ingerek.
 Mineka kísérlete: Majmoknak veszélyt jelentő és semleges videofelvételek levetítése hatására a
veszélyt jelentőktől féltek, míg a semlegesektől nem. Később azonban ezeket az eredményeket
sem tudták reprodukálni, és rájöttek, hogy az evolúciós relevancia meghatározása sem pontos.
 új kondicionálási elmélet:
 indirekt tanulási mechanizmus elve: A megfigyeléses tanulásnak, illetve a negatív
információknak a szerepe fontos a félelmek kialakulásában.
 tanulás, mint nem mechanikus inger-válasz elsajátítás elve: A személy jellemzői,
temperamentuma és az ingerrel való korábbi találkozásai mind moderáló tényezők a tanulás
során.
 kutatás: A retrospektív kérdőíves vizsgálatok a családtagok félelmei közötti korrelációt fedeztek
fel.
 nem-asszociatív nézet:
 Menzies és Clark elmélete: Az evolúciósan releváns félelmek megjelenése összefügg az éréssel,
de eközben nem játszik szerepet sem a tanulás, sem az asszociáció. Az evolúciósan irreleváns
félelmek ugyanakkor inkább csak tanulással sajátíthatók el.
 Az evolúciósan releváns félelmek nagy része normál esetben habituációval (hozzászokással)
kioltódik.
 undor szerepének elmélete:
 Davey elmélete: Számos félelem (pl. vér, kis állatok, sérülés) hátterében nem a veszély érzete,
hanem az undor érzése áll.
 kutatások: Az undor-mutatók a pókfóbiásoknál félelem esetén magasabbak, míg az undort
kiváltó filmek is növelik az adott ingertől való félelmet.
- fennmaradásának okai:
 elkerülő viselkedés
  figyelmi torzítás (Lavy és mtsai: a Stroop teszt módosított változata szerint az RI nő a félelem
tárgyával kapcsolatos szavaknál)
 perceptuális torzítás (Rachman, Cuk: a pókfóbiás személyek többször észlelik úgy, hogy a pók az
üvegben feléjük ugrik)
 értékelő torzítás (Muris és mtsai: a pókfóbiások a pók látványát követően túlbecsültek bizonyos
következményeket pl. egy enyhe áramütést)
- félelem és szorongás összehasonlítása:
 Freud megkülönböztetése:
 objektív szorongás: A félelem szinonimája. Egy külső fenyegetésre adott reális és konkrét válasz.
 neurotikus szorongás: A szorongás szinonimája. Egy belső és tudattalan konfliktusból eredő
jelenség.
 mai különböztetés:
 félelem: Egy konkrét jelenség.
 szorongás: Egy diffúz jelenség.
 Azonban élettanilag nem különböztethetők meg pontosan egymástól. Az élményeikben az emberek
különböző mértékben képesek tudatosítani kellemetlen érzésük okait.
- félelem és szorongás mérése:
 viselkedéses vizsgálatok: Egy külső megfigyelő rögzíti az egyén vagy egyed viselkedéses reakcióit a
félelem tárgyának jelenlétében.
 vegetatív reakciók mérése: Egy külső megfigyelő leméri az egyén vagy egyed fiziológiai változásait
a félelem tárgyának jelenlétében.
 élményvizsgálatok: Maga az egyén ad szubjektív félelmi ítéleteket vagy tölt ki szorongásmérő
skálákat (pl. STAI).
 A különböző reakciók azonban erősen szétválhatnak / disszociálhatnak!
- félelem és szorongás hatása:
 adaptív hatások:
 facilitáló szorongás (amikor a kismértékű szorongás segít a koncentrálásban és a teljesítményt is
fokozza)
 veszélyes tényezők elkerülése
 szervezet akcióra való előkészítése
 társas kötődés erősítése
 destruktív hatások:
 debilizáló szorongás (amikor a nagymértékű szorongás gátol a koncentrálásban és a teljesítményt
is rontja)
 szorongásos betegségek kialakulása
- éjszakai félelmek:
 definíció: Közvetlenül az esti elalvás előtt jelentkező félelmek.
 kiváltó ingerek: sötétség, rossz álmok, házon belüli és kívüli zajok, árnyak, betörők, gyermekrablók,
boszorkányok, szellemek, rovarok, pókok, hétköznapi történések, családtagok egészsége, stb.
 ellenstratégia: Valami másra gondolni. (a leggyakoribb és a legkevésbé hatékony)
 életkori jellemzők:
 4-6 évesek 58,8% - képzeleti teremtmények
 7-12 évesek 79,4% - reálisabb félelmek
 13-16 évesek 48,8% - hétköznapi teendők, egészségromlás
5. Szorongás:
- szorongásos betegségek:
 generalizált szorongás: állandó félelem és feszültség
 pánikbetegség: hirtelen mindent átható bajsejtelem
 rögeszmés, kényszeres betegség: bizonyos cselekedetek azonnali végrehajtásának kényszerével
társuló, folyamatosan jelen lévő gondolatok
 fóbia: bizonyos tárgyaktól, állatoktól vagy helyzetektől való irracionális félelem
 egyszerű fóbia (valamilyen tárgytól, állattól vagy helyzettől való félelem pl. kígyófóbia,
klausztrofóbia)
 társas fóbia (a társas szituációk valamely formájától való félelem)
 agorafóbia (a nyitott terek, a tömegek és az utazás kóros kerülése)
- magyarázatok:
 pszichoanalitikus elmélet: A belső, megoldatlan és tudattalan konfliktusok állnak a szorongás
hátterében.
 tanuláselmélet: A szorongás egy külső eseményre tanult válasz, amelynek alapja a biológiailag
előkészített kondicionálás.
 kognitív elmélet: A potenciális veszély túlbecslése feszültséget eredményez, aminek hatására pedig
rögeszmés gondolatok alakulnak ki. Ennek következtében végül megszilárdul az a hiedelem, hogy
kényszeres rituálékkal megelőzhetők a katasztrófák.
 biológiai elmélet: A szorongás érzését szabályozó neurotranszmitterek állnak a szorongás hátterében.
Ezt bizonyítja, hogy pl.
 a pánikroham kiváltható kolecisztokininnel, vagy koffein, nátrium-laktát és széndioxid
keverékének belégzésével
 a rögeszmés-kényszeres betegségnél a homloklebeny és a bazális ganglionok közötti
összeköttetésnél az anyagcsere aktivitás eltér az egészségestől
 a benzodiazepinek (Valium, Librium) képesek feloldani a szorongást
- megküzdési stratégiák:
 problémaközpontú megküzdés: A személy a szorongást kiváltó problémára koncentrál, hogy
megkísérelje a jövőben elkerülni vagy megváltoztatni azt.
 érzelemközpontú megküzdés: A személy célja, hogy megakadályozza a negatív érzelmek
elhatalmasodását, és azt, hogy a probléma megoldásával foglalkozzon. Típusai:
 viselkedéses stratégiák: testmozgás, ivás, érzelmi támasz keresése a barátoknál
 kognitív stratégiák: a probléma időleges félretétele, a helyzet jelentésének megváltoztatása
 elhárító mechanizmusok: Olyan tudattalan stratégiák, melyek segítségével az emberek negatív
érzelmeikkel megküzdenek (Anna Freud). Típusai:
 elfojtás
 tagadás
 áttolás
 reakcióképzés
 racionalizáció
 projekció
 intellektualizáció

- viselkedésterápiás eljárások:
A kóros félelmek (fóbiák) gyógyításának különböző módszerei. Típusai:
 deszenzitizáció / elérzéktelenítés: A személy adott inger iránti érzékenységének fokozatos
csökkentése.
 ellenkondicionálási kísérlet (Wolpe): Egy macskának áramütést adnak a tőle távoli „A” ketrecben
(ahol addig csak étel volt). Ennek következtében már nemcsak a távoli „A”, de a közeli „D”
ketrecbe se mer belépni a macska, averzívvé válik számára az összes ketrec (A, B, C, D). Majd
miután sorban minden ketrecbe kizárólag csak ételt tesznek, a macska fokozatosan legyőzi
félelmét, és végül az „A”ketrecig is elmerészkedik.
 emberi technika: Relaxációt váltanak ki (képzelettel vagy hipnózissal), majd ilyen állapotban
végigmennek a szorongás-hierarchia egyre nagyobb szorongással járó helyzetein, míg végül
teljesen meg nem szűnik a szorongás.
 ingerelárasztás: A személy kitétele valamilyen félelmetes helyzetnek, majd a menekülésének
meggátlása gyors hatással (megtörik a jelzőinger elkerülést kiváltó hatása).
 szelektív megerősítés: A személy szorongásának megszüntetése operáns kondicionálással.
 bátor modell követése: A személy motiválása egy „bátor társ” utánzására, amely a társ jelenlétével
együtt csökkenti a szorongást. Az ingerelárasztásnak is van szerepe benne. Hatékonyabb az
előzőeknél.
 viselkedés ismételgetése

6. Bátorság:
- lényege: Az illető nagy szubjektív félelmet érez, de ez a viselkedésében nem nyilvánul meg.
- kísérlete: Epstein sportejtőernyősöknél végzett vizsgálatokban mérte a félelem mértékét, s azt találta, hogy:
  a szóasszociációs tesztekben a kritikus szavakra (pl. ejtőernyő) a verseny napjáig nőtt a félreértés
mértéke
 a szubjektív félelem foka ugrás előtti készenlétkor a legnagyobb
 a földet érés után az állapot felhangolt, euforikus
 a bőrgalvánreakció (BGR) az újonc ugróknál ugrás előtt
nagyon magas, ugrás után nagyot csökken
 a BGR a veterán ugróknál ugrás előtt
alacsonyabb, ugrás után keveset csökken
- magyarázata:
opponens folyamat elmélet (Solomon): Az érzelmeket
ellentétpárokba lehet rendezni (pl. félelem -
megkönnyebbülés, fájdalom – gyönyör, stb.). Ha az egyiket egy
adott inger miatt átéljük, akkor a másik átmenetileg elnyomás
alá kerül. De mialatt az egyik érzelmet átéljük, az egy idő után
aktiválni fogja a vele ellentétes érzelmet is. Amikor az inger
befejeződik, az elsődleges érzelem elmúlik, a másodlagos
pedig előtérbe kerül. Többszöri ismétléssel végül az
ellentétes, másodlagos érzelem egyre jobban felerősödik,
legyengítve az elsődleges érzelem élményét. Az utóhatásért
ugyanakkor szintén az ellentétes érzelem felel.
7. Agresszió:
- definíciója: Olyan viselkedés, amely szándékosan sért meg
embereket (fizikailag vagy verbálisan), vagy rombol tárgyakat. A véletlen sértést nem értelmezzük
agressziónak. A versengéshez kapcsolódik, ugyanis az elsődleges, nem homeosztatikus, antagonisztikus,
társas motivációs rendszer áll a hátterében.
- fajtái:
 indulati (indulatból)  instrumentális (pénzért pl. bérgyilkos)
 támadó  védekező (saját magunkat megóvni)
 antiszociális  proszociális (másokat megóvni)
 közvetlen  közvetett
 aktív  passzív
 fizikai  verbális
 Az állatok zsákmányoló viselkedését viszont nem tekintjük agressziónak.
- biológiai alapja:
Az agresszió szabályozásában szerepet játszó fő agyterületek:
 orbitofrontális kéreg: a felszínének sérülése  a viselkedés impulzívvá válása
 hipotalamusz: speciális részének elektromos ingerlése  ellenfél jelenlétében támadás
 amygdala: a kétoldali eltávolítása állatokon  Klüver-Bucy szindróma:
 semleges arckifejezés
 engedelmesség
 hiperszexualitás
 támadó viselkedés hiánya
 veszélyes –veszélytelen / ehető –ehetetlen elkülönítésének zavara
A neuroanatómiai vizsgálatok alapján a támadás egy komplex, összehangolt cselekvéssor, amelynek
hátterében az agyterületek hierarchikusan rendezett együttműködése áll. Ezek a fontos agyterületek:
 hipotalamusz: a belső miliő állapotáról kapott információk feldolgozása, szabályozása
 amygdala: a külső miliőből származó ingerek affektív minősítése
 prefrontális kéreg: koordinálás, modulálás, döntéshozás
 agytörzs: nocicepció, propriocepció
Az agresszió szabályozásában szerepet játszó fő neurotranszmitterek:
 szerotonin: csökkenése az agresszivitás növekedését eredményezi (pl. gyilkosok, öngyilkosok és
gyújtogatók cerebrospinális folyadékában sok bomlástermék)
 noradrenalin: enyhe vagy közepes felszabadulása az agresszivitás növekedését eredményezi, míg
nagymértékű felszabadulása viszont félelmi választ vált ki (a hatása tehát kézfázisú)
  dopamin: növekedése az agresszivitás növekedését eredményezi (de valószínűsíthető, hogy ennek
hátterében a dopamin általános aktivitás-fokozó hatása áll)
 GABA (gamma-aminovajsav): növekedése az agresszivitás csökkenését eredményezi (de a
hatásmechanizmusa még nem tisztázott)
Az agresszió szabályozásában szerepet játszó fő hormonok:
 tesztoszteron: növekedése az agresszivitás növekedését eredményezi (pl. erőszakos bűnözők és
antiszociális személyek nyálában emelkedett szint; ez biztosítja az agresszió tapasztalat-függő
szabályozásának hátterét is: a győzelem a tesztoszteron szint növekedését, és így az agresszivitás
erősödését eredményezi, míg a vereség pedig a tesztoszteron szint csökkenését, és így az
agresszivitás gyengülését eredményezi)

- pszichológiai elméletei:
 ösztönös megközelítések:
 pszichoanalitikus elmélet
 etológiai elmélet
 tanulási megközelítések:
 frusztráció-agresszió hipotézis
 szociális tanuláselmélet
 interakcionista megközelítések:
 evolúciós elmélet
- pszichoanalitikus elmélet (Freud):
 Freud korai elmélete: A személyeket mindig a feszültségmentes állapotra törekvő belső
pszichodinamikájuk működteti. Az agresszió ugyanakkor az örömelv vezérelte viselkedés
frusztrációjára / megakadályozására adott válasz.
 Freud késői elmélete: Az életösztön (Erosz) és a halálösztön (Thanatosz) elkülöníthető egymástól. A
hidraulikus elv szerint a destruktív tendenciáknak valamilyen módon felszínre kell törniük. A
katarzis elmélet szerint az agresszió jelenbeli kiélése és a katarzis átélése csökkenti a későbbi
agresszió valószínűségét. A szublimáció és elaboráció elmélet szerint ugyanakkor lehetséges az
agresszió társadalmilag elfogadható kiélése is (pl. sportűzés, sebészkedés, hentesség).
- etológiai elmélet (Lorenz):
 Az agresszió egy veleszületett ösztön, amelyet kulcsingerek aktiválnak, és amely az ön- és
fajfenntartás szolgálatában áll:
 kicsinyek védelme (maternális agresszió)
 terület védelme (territoriális agresszió)
 nőstények és táplálékforrások megszerzése (rivalitásharc)
 csoporthierarchia kialakítása
 energetikai modell: Az agresszív ösztönnek valahogyan mindig le kell vezetődnie.
 átirányítás elve: Az agresszió kiélésének van konstruktív módja is (pl. sportverseny).
- frusztráció-agresszió hipotézis (Dollard és Miller):
 Az agresszió egy a frusztrációra adott válasz.
 A frusztrációra adott reakció ugyanakkor függ:
 a frusztrációs tolerancia-küszöbtől
 a korábbi tanulások során kialakult válaszhierarchiától
- szociális tanuláselmélet (Bandura):
 Az agresszió hátterében áll:
 klasszikus kondicionálás
 operáns kondicionálás
 megfigyeléses tanulás
 Az agresszió hátterében viszont nem áll sem ösztönösség, sem katarzis.
 Az erőszakhoz asszociatívan kapcsolódó tárgyak is előhívhatják az agresszív viselkedést, valódi
fenyegetés nélkül.
 Az agresszív viselkedés végrehajtása, vagy megfigyelése az agresszió további növekedését
eredményezi.
  Az agresszió csak akkor marad fent, ha meg is erősítik, így az erőszak megfékezhető.

- evolúciós elmélet (Buss és Shackelford):

 Az agresszió egy a specifikus ön- és fajfenntartási problémák megoldására létrejött, öröklődő
pszichológiai mechanizmus. Ugyanakkor erősen kontextusfüggő, hiszen kizárólag a speciális
problémákat magába rejtő helyzetek hívják csak elő.
 Értelmezési keretet nyújt számos ma is megfigyelhető jelenségre:
 a státuszveszteségből vagy a féltékenységből elkövetett agresszív cselekedetek nagy számára
 a mostohagyerekek ellen elkövetett nagyszámú brutalitásra
 a férfi és a női agresszivitás mértéke közti különbségre
 a saját nem ellen irányuló agresszivitás túlsúlyára
- kritikák:
 ösztönelméletek kritikája: Nem tudják megmagyarázni a különböző egyének közötti, helyzetek
közötti és kultúrák közötti különbségeket az agresszivitás tekintetében.
 tanuláselméletek kritikája: Az ember több mint a környezeti megerősítések által formált passzív
anyag. Nem mindenkiből válthatók ki egyformán agresszív reakciók (a társítás nem elég).
- agresszió és televízió összefüggése:
 pszichoanalitikus elmélet: Az erőszakos filmek nézése az agresszió csökkenését eredményezi
(szemben a semleges filmek nézésekor nem változik az agresszió szintje). Az agresszió tehát egy
ösztön, amit le kell és le is lehet vezetni.
 szociális tanuláselmélet: Az erőszakos filmek nézése az agresszió növekedését eredményezi
(szemben a semleges filmek nézésekor vagy az előzetesen is agresszív személyeknél nem változik az
agresszió szintje). Az agresszió tehát modellhatást, vikariáló tanulást és deszenzitizációt eredményez,
vagyis az egyén képes azonosulni vele közvetetten tanulva és elérzéktelenedni más dolgok iránt.
- biológiai szerepe:
 maternális / anyai agresszió: biztosítja kölykök védelmét
 territoriális / területi agresszió: szabályozza a faj létszámát, ha az adott területen korlátozott a
táplálék mennyisége (az embernél viszont ez nem elfogadható)
 rivalitásharc: biztosítja a nőstényt és a táplálékforrást a hímek között (az alkalmasabb győzelme vagy
más párzásának megakadályozása a lényeg a fajfenntartásban)
 fenyegetés által kiváltott agresszió: a túlélést biztosítja akkor, ha nincs menekülési lehetőség

8. A támadó–menekülő reakciók szabályozása:

- humorális szabályozás:
 agresszió: férfiaknál a tesztoszteron növeli, nőknél a premenstruációs szakasz növeli
 félelem: CCK növeli, oxytocin csökkenti (szeparációs szorongásnál)
- idegi szabályozás:
 HT VM magva: menekülést eredményez
 amygdala: növeli a támadó reakció aktivitási szintjét
 szeptum és prefrontális kéreg: szelídítő hatást eredményez
- környezeti, szociális tényezők: Szerepük a fajfejlődés magasabb szintjein nő.
 majmok: a hierarchiában elfoglalt helytől függ
 emberek: a kulturális különbségektől függ (pl. utkuknál semmi agresszió, yanömamöknél állandó
agresszió)

A proszociális viselkedés motivációja és az altruizmus

1. Proszociális viselkedés:
- definíciója: Olyan viselkedés, amelynek célja, mások javának (is) a szolgálata. Ez a jótét azonban nem az
egyén saját érdekében történik, hanem a másokat, illetve a társadalmat szolgálja. Az viszont társadalmilag
 meghatározott (idő és hely szerint), hogy mi szolgálja mások javát. Ilyen pl. a segítségnyújtás, a
vigasztalás, a megosztás, a védelem, stb.
- formái:
 kooperáció: két vagy több személy együttes munkája a közös haszonért (szemben a versengéssel)
 segítő viselkedés: bármely olyan viselkedés, amelynél a haszon inkább másoké
 szívesség (későbbi viszonzást feltételez)
 adományozás (későbbi viszonzást feltételez)
 altruizmus (későbbi viszonzást nem feltételez)

2. Altruizmus:
- definíciója: Olyan proszociális viselkedés, amelynek indítéka elsősorban mások szükségleteinek a
figyelembevétele, amely nyilvánvaló külső jutalom vagy büntetés hiányában is megtörténik, és amely akár
önfeláldozás árán is végbe megy (a segítségnyújtó személy számára okozott kár vagy sérülés lehetősége is
fennáll). Ilyen, pl. amikor az életünket kockáztatjuk valakiért.
- genetikai alapja:
 Campbell: Mivel az „altruista génnel” rendelkező egyedek kihalnának, ezért az altruizmusnak nem
lehet genetikai alapja, csak a társas szerveződés és a civilizáció terméke.
 Wilson: Az altruizmus genetikailag megalapozott jelenség, amely éppen, hogy a faj túlélését
szolgálja.
 Dawkins („önző gén” elmélet): Valószerűtlen, hogy egyetlen génnek meghatározó szerepe lenne a
tudatos választásra képes embereknél az altruizmusban.
 Hamilton (rokonszelekciós elmélet): Az altruizmus az egyén másokkal közös génjeinek túlélését
segíti elő (szociobiológiai felfogás).
 ellentmondások feloldása: evolúciós pszichológiai elmélet
- vizsgálatai (az 1960-es évektől):
 a segítségnyújtás hiánya okozta tragédiák kutatása (pl. Kitty Genovese meggyilkolása)
 a segítségre szorulók iránti elkötelezettség kutatása (pl. Kennedy „Békehadteste”)
 a segítő viselkedés vizsgálata (az agresszió- és a félelem-kutatás eredményei után)

3. A segítségnyújtás hiánya – Kitty Genovese meggyilkolása:

- Az 1960-as években, New Yorkban, éjszaka egy fiatal nő (Kitty Genovese) a munkából tért haza, s
parkolni igyekezett.
- Egy idegen (Winston Mosley) követte őt, majd megtámadta.
- Egy szomszéd meghallotta a nő kiabálását, és rákiáltott a támadóra.
- Erre az visszatért a kocsijához, ugyanis rendőrségre számított.
- Mivel rendőr nem jött, ezért újra rátámadt a már a háza bejáratnál álló nőre.
- Mire kiért a rendőrség, a nő már halott volt.
- A New York Times szerint összesen 38 szomszéd hallotta a nő kiáltásait.

4. A segítségre szorulók iránti elkötelezettség - Kennedy „Békehadteste”:

- Az USA kormánya által az 1960-as években létrehozott szervezet, amely amerikai önkénteseket küld
külföldre, elsősorban a fejlődő országokba.
- Célja a világbéke és a nemzetközi barátság elősegítése. A szakképzett önkéntesek szakmai és emberbaráti
segítséget nyújtanak az erre rászoruló országoknak és embercsoportoknak, hogy segítsék a
szakemberképzést és a nehézségek leküzdését.
- Az önkéntesek viszont csak minimális megélhetési támogatást kapnak, és a célországban szokásos
körülmények között kell élniük és dolgozniuk, s így sokszor otthoni életformájukhoz képest jelentős
nehézségekkel kell megbirkózniuk. A Békehadtest munkájában való részvételt ugyanakkor
méltányolhatják a későbbi karrierjük során.

5. Állati altruizmus:
- genetikusok: Mivel az altruizmus egyenlő az utódápolással, ezért az az állatoknál is létezik.
- Robert Hinde: Ha az eredmény / hatás felől definiáljuk az altruizmust, akkor az az állatoknál is létezik (pl.
madarak veszélyt jelző rikoltása), de ha az előzmény / szándék felől definiáljuk, akkor az csak az
embereknél létezik.
- D. O. Hebb: Mivel az altruizmus egy intrinzik motivált viselkedés, amely nem függ az elsődleges vagy a
másodlagos megerősítésektől, s amelyet viszont szándékos pszichés folyamatok irányítanak, ezért pl. a
társas rovarok reflexes viselkedése nem tartozik ide, inkább csak a magasabb rendű fajokhoz kötődik (pl.
delfinek, kutyák, majmok, emberek).

6. Az emberi altruizmus elméletei:

- kérdés: Miért viselkednek az emberek altruisztikusan?
- válasz:
 pszichoanalitikus elmélet (hajlam)
 szociális tanuláselmélet (helyzet)
 interakcionista elméletek (hajlam és helyzet)
 evolúciós elméletek (integráció)

7. Pszichoanalitikus elmélet:
- felfogása:
 A belső, diszpozíciós faktorokat hangsúlyozza.
 Szerinte az altruizmus vagy egy impulzus (a korai anya-gyerek kapcsolaton alapuló szeretet)
kifejeződése egészséges formában (pl. azonosulás az anyával), vagy egy impulzus (szorongás,
bűntudat, agresszió) kifejeződésével szembeni védekezés, illetve az elfedésére szolgáló
reakcióképzés, vagyis egy ún. neurotikus „erőfeszítés” (pl. reakcióképzés, korai segítséghiány)
Az altruizmus e két alapját viszont gyakran nehezen lehet megkülönböztetni. Ugyanis bár védekezésként
merevebb ez a viselkedés, de többnyire keverednek egymással az egészséges és a neurotikus komponensek.
- vizsgálatai:
 interjú a zsidók menekülését elősegítő 27 személlyel:
 Az altruizmusnak számos motivációs, emóciós és viselkedéses komponense van, tehát egy
komplex jelenség.
 A helyzeti változók ugyan fontosak a viselkedés elindulásakor, de nem magyarázzák a hosszú
távú elköteleződést.
 A folyamatos mentőtevékenység két személyiség-vonáshoz kapcsolódik: a kalandvágyhoz és a
szülői erkölcsi viselkedéssel való erőteljes azonosuláshoz.

 az 1960-as évek amerikai polgárjogi mozgalmaiban való részvétel vizsgálata:

 Három altruista csoportot különítettek el:
1. passzív támogató (pénz, tanács)
2. részlegesen elkötelezett (1-2 szabadságmenet)
3. teljesen elkötelezett (1 év aktív polgárjogi harc)
 A 2. és 3. csoport közötti különbség: A 2. csoportnak negatív vagy ambivalens attitűdje volt
szüleivel szemben (szülők „csak moralizáltak”) és gyakori volt, hogy pszichoterápiás kezelésre is
jártak. Ugyanakkor a 3. csoportnak pozitív és meleg kapcsolata volt a szüleivel (fontosak az
erkölcsi kérdések) és nem jártak terápiákra.
 vizsgálat 20 „irgalmas szamaritánussal”(interjúk és projektív tesztek):
 eredmény: A segítségnyújtás oka vagy egy szeretett személy korai elvesztése, vagy találkozás és
azonosulás egy fontos segítő modellel.
 értelmezés: Az elvesztett gondoskodó figura helyreállításának érdekében olyan személlyel
azonosulnak, aki betölti ezt a szerepet. Az altruizmus tehát a veszteséggel való megküzdés egyik
eszköze lehet.
 következtetés: Az „irgalmas szamaritánusok” (a teljesen elkötelezett polgárjogi harcosokhoz
hasonlóan) egészséges személyiségek. Az altruizmus a fenti esetekben a személyek karakterének
része, melynek gyökere a korai élményekben keresendő, s a helyzetek széles skáláján jelenik meg.
Szükség esetén is segítenek, de maguk is létrehozzák az altruisztikus helyzeteket. Segítésük belső
alkotás, nem pusztán egy helyzetre adott válasz.
8. Szociális tanuláselmélet:
- felfogása:
 A külső, szituációs faktorokat hangsúlyozza.
 Szerinte az altruizmusban fontos a modell-nyújtás szerepe, illetve a jutalmak és a büntetések szerepe.
 Hasonlóságok és különbségek is megfigyelhetőek a pszichoanalitikus és a szociális tanuláselméleti
felfogás között (Pervin).
- vizsgálatai:
 vészhelyzeti szituációk vizsgálata (Latane és Darley):
 „epilepsziás roham” vizsgálat: A kísérleti személyek fülhallgatón hallgatták a többi „résztvevőt”,
majd az egyikük hirtelen „rohamot kapott” és segítségre szorult. Ezt követően azt mérték, hogy a
kísérleti résztvevők közül hányan és mennyi idő alatt segítenek az illetőn. Azt kapták eredményül,
hogy a segítés mértéke fordított arányú a résztvevők számával.
 „tesztkitöltés” vizsgálat: A kísérleti személyeket a kísérletvezető magára hagyta, azzal az
indokkal, hogy a másik szobában kell dolgoznia. Ezután „véletlenül” elesett és sírt a
könyöksérülése miatt. Ezt követően azt mérték, hogy a kísérleti résztvevők közül általában hányan
segítenek a különböző emberek jelenlétében. Azt kapták eredményül, hogy a tesztkitöltők
társaságának függvényében, ha valaki azt az egyik barátjával töltötte ki, akkor a 70% segített, ha
valaki egy idegennel töltötte ki, akkor a 40 % segített, és ha valaki pedig egy passzív beavatottal
töltötte ki, akkor már csak 7% segített. Tehát mások (főképp passzív, idegen személyek)
jelenlétének hatása legátolja a segítő tendenciát. Ennek lehetséges okai: elvonja a figyelmet,
megosztja a felelősséget és nehezíti a helyzet veszélyességének felismerését. Ez a szituációs hatás
ugyanakkor személyiségvonásbeli és életrajzi különbségektől független.

 vizsgálat olyan helyzetben, ami nem hagyható el és nincs felelősségmegoszlási hatás sem (Piliavin és
mtsai):
 Két férfi és két nő (megfigyelők és regisztrálók) szálltak be egy new york-i metróba.
 Az egyik férfi azonban egyszer csak „összeesett”, a másik pedig (ha a beavatatlanok nem léptek
közbe) később feltámogatta őt.
 Ezt követően azt vizsgálták, hogy a férfi hány esetben kap segítséget az idegenektől, ha az
áldozatnak botja van („beteg”), ha alkoholszaga van („részeg”), ha fekete bőrű, vagy ha fehér
bőrű.
 Azt kapták eredményül, hogy a „betegek” az esetek 95-%-ában, a „részegek” az esetek 50%-ában
kaptak segítséget, de a bőrszíntől és a jelenlévők számától függetlenül.
 vizsgálat az információ és a tudás szerepével kapcsolatban (Beaman és mtsai):
 A Montana egyetemen a diákok némelyikének lejátszottak egy filmet a segítséget befolyásoló
tényezőkről.
 Ezt követően 2 hét múlva egy vészhelyzetet szimuláltak, s mérték, hogy kik fognak inkább
segíteni a bajbajutottakon.
 Azt kapták eredményül, hogy akik látták a filmet, azok hajlamosabbak voltak segíteni, mint azok,
akik nem látták.

9. Interakcionista elméletek:
- felfogása:
 A külső, helyzeti tényezők mellett figyelembe veszik a belső, motivációs, emóciós és kognitív
tényezőket is, s ezek kölcsönhatását / interakcióját hangsúlyozzák. (Batson & Darley)
 Szerintük az áldozattal való affektív azonosulás, a kognitív címkézés és az empátiás aggodalom
döntő jelentőségű. Az empátiás gerjedelem mindig kölcsönhatásba lép a környezet kiváltó ingereivel.
 Felismerik, hogy léteznek egyéni különbségek a mások segítésére irányuló motívumokban, a
segítséget igénylő helyzetek felismerésében, az empátiában (abban a képességben, hogy mások
distresszét átéljük) és a mások jólétével való törődéssel összefüggő belső jutalmakban.
 Ugyanakkor azt is felismerik, hogy a helyzetek különbözőképpen aktiválják vagy gátolják a segítő
viselkedést. Tehát nem mindegy, hogy valakit belekényszerítenek egy helyzetbe (mint pl. Latane és
 Darley kísérletében), vagy maga választja / hozza létre a helyzetet (mint pl. az „irgalmas
szamaritánusok” esetében).
- kognitív tényezők szerepe:
 címkézés hatása
 Foke és Batson: Ha a kísérleti személy tévesen tulajdonítja valaminek (pl. egy tablettának) az
empátiás gerjesztettségét / arousaljét, akkor kevésbé hajlamos segíteni, mint amikor az áldozatért
érzett aggodalomnak tulajdonítja.
 Cialdini és mtsai: Ha a kísérleti személy „hangulatot fixáló” placebót kap, akkor kevésbé
hajlamos segíteni, mint placebo nélkül (mert nem várja, hogy a segítéstől jobban érzi magát).
 Archer és mtsai: Hamis BGR visszajelzés esetén az, akinek magas arousalt jeleznek vissza,
inkább segít, de csak akkor, ha magas az empátiája és erős a szociális elvárás is (tudja, hogy a
kísérletvezető értesül a válaszáról).

 értékek és proszociális célok hatása:

 Staub: Az értékeken alapuló segítség az empátiától függetlenül is működhet. Amikor
személyiségtesztekkel a különböző személyek proszociális irányulását megmérték, akkor ha a
különböző irányulású személyeket különböző segítő helyzetekben vizsgálták, másképp
aktiválták az eltérő helyzetek a segítő viselkedésüket.
 Feinberg: Egy feladatot oldattak meg a kísérletvezető egy beavatottjával, aki vagy magas
szükségleti helyzetűnek mutatta magát („most hagyta ott a barátja”), vagy alacsony szükségleti
helyzetűnek („egy éve hagyta ott”). A magas teljesítményorientációjú kísérleti személyek
mindkét szükségleti helyzetben inkább a feladatra koncentráltak, míg a magas proszociális
irányultságú kísérleti személyek viszont jobban odafigyeltek a beavatottra, de ők is csak a magas
szükségleti helyzetben.
 Grodman: A segítő viselkedés „árát” variálták, vagyis azt, hogy a segítségnyújtás nehézsége
eltéríti-e a kísérleti személyt a feladatmegoldástól vagy nem. Ezért egy a vietnami háború elleni
tüntetésen egy nő segítséget kért férfiaktól, mert „a kedvese rosszul lett”, de a nő más-más „árú”
segítségnyújtást kért tőlük (alacsony költség: kivinni a tömegből – 98% segít / nagy költség:
elvinni egy közeli orvosi rendelőbe - 66% segít / óriási költség: hazavinni 7 mérföldre - 19%
segít vagy aktívan elkerül). A magas proszociális motivációjúak (főleg az „alacsony”
költséghelyzetben) többet segítettek.
- empátia szerepe:
 kétszakaszos modell (Stotland, Krebs):
1. Egy szükséghelyzetben lévő személy szempontjának átvétele fokozza az empátiás érzelmi
választ.
2. Az empátiás érzelem növeli a másik személy szorultságának csökkentésére irányuló motivációt.
 altruizmus folyamatmodellje (Schwartz):
I. Aktiváció:
1. a szükségállapotot szenvedő ember észrevétele
2. annak percepciója, hogy van olyan cselekvés, ami a szükségletét enyhíti
3. a saját segítő képesség felismerése
4. a felelősségérzet kialakulása
II. Kötelezettség:
5. a norma konstrukciója
III. Védekezés:
6. a költségek és a lehetséges kimenetek felbecsülése
7. a szituáció újraértékelése és újradefiniálása annak figyelembevételével, hogy:
 a szükségállapot valós és komoly
 a felelősségünk reagálni
 az aktivált normák relevánsak
 a korábbi lépések megismétlése az újraértékelés fényében
IV. Válaszadás:
8. az aktivitás vagy az inaktivitás kialakulása
  altruizmus típusai (Kulcsár): Két egymással ellentétes nézet, amely a segítségnyújtó érzelmi
reakcióját helyezi a középpontba.
 egoisztikus altruizmus: Célja a „segítő” saját empátiás distresszének (arousaljének) az enyhítése.
A segítés gyakran a legolcsóbb válasz (arousal ár / jutalom modell). A figyelem az énre irányul.
 genuin altruizmus: Célja az áldozat szenvedésének csökkentése. A segítés gyakran a kellemetlen
helyzet megszüntetése. A figyelem a másikra irányul.
 Stotland és Krebs (szempontátvételi empátia): A kísérleti személyeknek úgy kellett a célszemélyekre
exponálniuk, amint azok fájdalmas, kellemes vagy semleges ingerre reagálnak. Eközben azt az
instrukciót kapták, hogy vegyék át a szempontjaikat, vagy figyeljék meg a mozgásukat, vagy
állapítsák meg a hasonlóság mértékét. Végül azt kapták eredményül, hogy a szempontátvétel növeli
az arousalt és az emocionális reakciót, valamint hogy a hasonlóság szintén egy fokozó tényező.
 Coke és mtsai (az empátiás érzelem és a segítségnyújtás): A kísérleti személyek két kísérletében egy
áldozat helyzetéről értesültek egy rádióadásban. A hír lehetett érzelmileg megterhelő vagy semleges.
Majd ezután instrukciót kaptak az érzés elképzelésére vagy a technika megfigyelése. Utólag pedig
egy placebo-tablettát is be kellett venniük, amelynek nyugtató vagy izgató hatása volt. Végül azt
kapták eredményül, hogy azok, akik az érzést képzelték el a nyugtató placebo feltételben, azok
segítettek leginkább, míg azok, akiknél a hamis arousal-feedbackkel növelték az empátiát, a
„magasabb arousal” szintén több empátiát és nagyobb fokú segítést okozott.

10. Evolúciós elméletek:

- felfogása: Lehetőséget nyújtanak az integrációra, mert nem állítják szembe az egyént a társadalommal,
mert nem állítják szembe az egoista motivációt a „valódi” altruizmussal, és mert nem moralizálnak, hanem
a leírással a megértést szolgálják.
- altruizmus rokonszelekciós modellje (Hamilton):
 A közös géneket hordozó rokonok támogatása növeli az altruista egyed genetikai képviseletét a
csoporton belül, a következő generációkban. Így rögzülnek az altruista viselkedésformák, amelyek
viszonzás nélkül kifizetődnek. A rokonokat ugyanakkor előnyben részesítik a nem rokonnal
szemben, illetve a közeli rokont a távoli rokonnal szemben.
 Vita a modellel kapcsolatban:
 Sahlins: A társadalom rokonsági viszonyai nem felelnek meg a genetikai viszonyoknak (pl.
Tahitin gyakori az örökbefogadás).
 Campbell: Mivel az egyén számára nem hasznos, így csak civilizációs termék lehet az
altruizmus.
 Bereczkei: Viszont a kultúra is biológiai alapokra épül (pl. Tahitin is a rokonok gyerekeit
fogadják inkább örökbe, és az anyai jogú társadalmakban is inkább az anyai nagybácsi vesz részt
a gyereknevelésben, s nem az apa, mert csak az anya a biztos).
 Chagnon: A yanömamö indiánok között gyűjtött szerológiai és immunológiai adatok is az
evolúciós biológiai adatokat támogatják.
- altruizmus csoportszelekciós modellje (Wynne-Edwards):
 A nem rokon egyedek segítésének magyarázata.
 Az evolúció során előnybe kerülnek azok a populációk, ahol több az altruista egyed.
 Az életét feláldozó altruista rokonságát a többi csoporttag támogatja, ezért marad fenn az altruizmus
genetikai képviselete.

- reciprok altruizmus elmélete (Trivers):

 Az idegenek segítése előnyös, ha kölcsönös evolúciós haszonnal jár (az előnyök nagyobbak, mint az
önzésből fakadók), de fontos a megtérülés is (szemben pl. a rokonszelekciós elmélettel).
 A megtérüléshez szükséges feltételek:
 hosszú szülői gondoskodás
 hosszú élettartam
 fejlett memória és diszkriminációs készség
 alacsony diszperziós arány
 kicsi, stabil, kölcsönösen függő tagokból álló csoportok
 együttműködést szükségessé tevő ökológiai feltételek
- nem rokonok együttműködésének evolúciós fontossága (Trivers):
  segítség a veszélyben
 öregek és betegek segítése
 táplálék elosztása
 eszközök cseréje
 ismeretek átadása
- kölcsönösség a mai emberi társadalmakban (Eibl-Eibesfeld):
 A gyerekek már néhány hónapos korban is ajándékoznak, ha ismerkedni akarnak.
 A reciprok ajándékozási rendszer gyakori a kultúrákban (pl. karácsony).
 A kölcsönös munkavégzés is gyakori még (pl. „kaláka”).
 Az emberek az utcán annál inkább segítenek, minél inkább van remény a viszonzásra (a segítség
alapja az ismeretség).
 A csalás és a csalás-detekció is megfigyelhető még.
- indiszkriminatív altruizmus evolúciós magyarázatai: A viszonzást nem feltételező és nem részrehajló
(indiszkriminatív) altruizmusnak három magyarázata létezik.
 maladaptív folyamat: Az egyén számára nem hasznos, így feltehetőleg civilizációs termék
(Campbell).
 csoportszelekciós hatás: Hosszú távon előnyös a csoport szempontjából (Darwin, Lorenz, Edwards).
 individuális szelekciós hatás: Idekapcsolódik a kérkedés modellje, amely szerint, ha az egyén
kockázatos cselekedetet hajt végre a csoport tagjaiért, akkor ő azt közli velük, hogy méltó a
bizalmukra. A segítés ugyanakkor hosszú távú befektetés, ami növeli a hírnevet, a lehetőségeket, a
megbecsülést, stb. Az altruista viselkedést így a későbbi pozitív következményei tartják fenn egy
populációban. Pl. egy új-guineai törzs teknősbéka vadászati szokásai.

11. Az altruizmus elméleteinek integrációja:

- Az altruizmus disztális (távoli, evolúciós) okait az evolúciós megközelítés azonosíthatja, míg a többi
megközelítés pedig a proximális (közeli, jelenbeli) okokat specifikálhatja (a szituációk, a kognitív
tényezők, stb. szerepét).
- Kriegman: Az alapkonfliktus nem a primer drive-ok és a kultúra (felettes én) között van, hanem az
önfenntartásra irányuló és a társas primer drive-ok között.
- Bereczkei: Az ember az egyetlen etikus lény a földön, ám erre csak a biológiai természete ad lehetőséget.

A kognitív motiváció, az intrinzik motiváció és a humán-specifikus motívumok

1. Kognitív motiváció:
- definíció: A szervezetnek a környezete felé irányuló megismerő, információszerző viselkedését kiváltó
motivációja. Bekerülése a pszichológiába az 1970-es években történt.
- szinoním fogalmak: ingeréhség, tudásszomj, megismerési motiváció, intrinzik motiváció
- intrinzik motiváció: Az információfeldolgozásban és a cselekvésben rejlő belső késztetés. Önjutalmazó
jellegű, szemben az extrinzik motivációval, amelyben valamilyen cél elérése vagy külső tényező játszik
szerepet.
- jelenségek régebbi elnevezései:
 explorációs drive
 manipulációs drive
 urge for contact
 urge for locomotion
 need for stimulation
 végül Berlyne átfogó fogalmat keresett mindezekre, s a kíváncsiságról beszélt, majd Harlow elsők
között használta az intrinzik motiváció fogalmat

2. Történeti előzmények:
- ösztön-elméletek:
 Freud: A kíváncsiság és a tudásvágy szexuális eredetű, a libido energiájának egyfajta szublimációja.
 McDougall: A kíváncsiság egyike az öröklött életösztönöknek.
- drive-redukciós elméletek:
 Hull: A kíváncsiság és más magasabb rendű viselkedési motívumok tanult, szekunder drive-ok.
Azért explorál az állat, mert ez a táplálkozási motivációjának kielégítéséhez szükséges.
- személyiséglélektani elméletek:
 Allport: A motívumoknak funkcionális autonómiája van. A tanult szokások fennmaradhatnak és
intrinzik motívumokká válhatnak.
- exploráció és kíváncsiság kísérleti pszichológiai vizsgálata (1950-es évek)
- kognitív forradalom:
 A motiváció magyarázatába is bevonul a megismerés fogalma.

3. Kíváncsiság:
- A magasabbrendű élőlények mind olyan tendenciával születnek, hogy előnyben részesítik az újdonságot és
a komplexitást.
- A patkányok pl. instrumentálisan kondicionálhatók még akkor is, ha a jutalom csak egy másik ketrec
megpillantása. Az ételmegerősítés hatására viszont csökken a manipuláció.
- Harlow, Harlow és Meyer: A majmoknál is megfigyelhető a manipuláció öröméért végzett viselkedés
(közben semmi fájdalom nem éri őket, illetve ettek és ittak is). Gyakran még a 10. órában is „lelkesedést
mutattak”.
- Piaget: A csecsemők megfigyelései alapján a pár hónapos újszülött a csörgőjét ütögeti, az 5-7 hónapos
kukucska-játékra reagál, a 8-10 hónapos a tárgyak alá-és mögé néz, a 11 hónapos megváltoztatja a tárgyak
helyét.

4. Ingermegvonásos kísérletek:
- helyzetek:
 Hangszigetelt helyiségben ül a kísérleti személy, egy speciális szemüveg által biztosított mintázatlan
fényben.
 Hangszigetelt helyiségben fekszik a kísérleti személy, a taktilis ingerektől is megfosztva.
 Lélegeztető gépben fekszik a kísérleti személy, mozgáskorlátozással.
 Vízben lebeg a kísérleti személy, búvárruhában. Enni, inni és WC-t használni kimehettek.
- hatások: „Kísérleti pszichózis” jelentkezett náluk. 2-3 nap után a legtöbb kísérleti személy megtagadta a
vizsgálatban való részvételt, még a magas fizetés ellenére is. 96 órás csökkentett ingerlés utáni
élménybeszámolók jellemzői:
 vizuális hallucinációk
 dezorientáció térben és időben
 koncentrációképesség romlása
 problémamegoldó képesség romlása
- kontrolláltabb kísérletek (1960-70-es évek):
 Zubek, Suedfield: Ha a kísérleti személy a kísérlet céljáról és a helyiség elrendezéséről előzetes
felvilágosítást kapott, akkor kevésbé drámai hatások jelentkeztek nála. Nagy egyéni különbségeket
fedeztek fel az emberek között (pl. volt, aki csak unatkozott).
 Zuckerman: Egyéni különbségek mérése kidolgozta a SensationSeekingScale-t.
 ma: Csökkentett ingerlési feltételeket néha gyógyító célokra is alkalmaznak rövid időre, hogy így
nyitottabbá tegyék a betegeket.

5. Intrinzikmotivált viselkedés elméleti magyarázatai:

- korai drive-redukciós elmélet:
 Az exploráció csökkenti a szorongást és a félelmet.
 Cáfolata: Egy patkánykísérlettel kimutatták, hogy az elektromos áramütés (félelem) csökkenti az
explorációt. (Sheldon)
- incentív motivációs hipotézis:
 Az explorációt a múltból félig ismert ingerhez való közeledés generalizációja váltja ki. (Brown)
 Cáfolata: Valamilyen minimális drive-szint nélkül az incentívek sem hatékonyak. (Bindra)
- önálló drive-ot feltételező elméletek:
 kíváncsisági drive (Berlyne)
 manipulációs drive (Harlow)
  Ha specifikusak a drive-ok, akkor a drive redukciós elmélet érvényes rájuk.
 Ha nem specifikusak a drive-ok, akkor a drive indukciós elmélet érvényes rájuk

6. Empirikus adatok a drive-redukciós és az extrinzikus magyarázatok ellen:

- patkány: Az elektromos áramütés ellenére is elhagyja ketrecét, hogy olyan helyre juthasson, ahol
explorálnivaló tárgyat talál. (Nissen)
- megetetett / megitatott patkány: Hacsak lehet, explorálja a számára ismeretlen területet, mégpedig annál
inkább, minél változatosabb. (Berlyne)
- T és Y útvesztőben a patkány: Spontán mindig a másik szárba megy, pedig nem éhes. A 3., 4. útvesztőt
már kevesebbet explorál. Ha éhes lenne, akkor nőne az exploráció mennyisége. (Montgomery)

- spontán alteráció:
 kérdés: A patkány a választ variálja, vagy új ingert keres a T, illetve az Y útvesztőben?
 Glanzer kontroll kísérlete: Ha az egymás utáni próbákban mindig szemből indították a patkányt,
akkor azt tapasztalták, hogy a patkány mindig ugyanazt „kanyart” teszi meg (mindig jobbra fordul),
tehát az új inger a fontos. Hull „reaktív gátlás” elve a válasz variálását jósolná.

7. A drive növekedésével magyarázható jelenségek:

- A szexuálisan naiv hím patkányok hajlamosak voltak instrumentális választ is megtanulni egy receptív
nőstény vagy a kopuláció „reményében” (holott azelőtt soha nem jutottak még a drive-redukció
„gyönyöréig”).
- A bevarrt vaginájú nőstény patkánnyal való szex-játékért is hajlamosak voltak útvesztőt tanulni a hím
patkányok.
- Semmilyen drive nem redukálódik, az izgalom növekedése felel a tanulásért.
- Schefield ezért bevezeti a drive indukciós elméletet (1950-től).

8. Optimum arousal elmélet (Hebb, Berlyne):

- Integrálja a drive-redukciós és drive indukciós hipotézist.
- A szervezet mindig egy optimális arousal szint fenntartására törekszik. Ha ettől erősen eltérő az arousal
szint, akkor az az egyensúly helyreállítását célzó viselkedést eredményezi.
- Túl alacsony arousal szint  unalom és exploráció. Túl magas arousal szint  szorongás és
visszavonulás.
- Az arousal szint meghatározói:
 belső drive-ok (pl. éhség, szex, stb.)
 külső ingerek (pl. incentívek)

9. Kíváncsiság fajtái:
- diverzív kíváncsiság: Általában egy személyiségvonás. Jellemző rá az érdeklődés kiterjedése és a különféle
forrásokból származó ingerek keresése. Ugyanakkor ez az unalom elűzése és az arousal növelése
érdekében motivál.
- specifikus kíváncsiság: Általában egy aktuális motivációs állapot. Jellemző rá az érdeklődés mélysége és
egy vagy kevés inger részletes feltárása. Ugyanakkor ez az információk szerzése és az arousal csökkentése
érdekében motivál.

10. A megismerő tevékenység céltárgyai:

- mintázott ingerek:
 szenzoros deprivációs kísérletek szerint
- kollatív ingerek:
 információ értékük nagy és megerősítő jellegűek
 valamilyen meglévő ismerettel való összemérés
 oka mechanisztikus szinten a gátlás alóli felszabadulás és az aktív közeledés (Grastyán Endre)
- inkongruencia:
 újszerűség, változás, meglepetés, komplexitás (Berlyne)
 fontos az inkongruencia optimális szintje is (Hunt)
 inkongruitás  bizonytalanság  redukció  megerősítés
11. Játék:
- Az intrinzik motiváció tiszta példája. Az alacsony arousal szint általában serkenti vagy beindítja a
játéktevékenységet, de teljes mértékben nem magyarázza. A szervezet ugyanakkor gyakran a játékkal
optimalizálja az arousal szintjét.
- Grastyán Endre: „hipotézis viselkedés” -elmélet

12. Extrinzik és intrinzik motiváció kapcsolata:

- rejtvényfejtés - Deci és mtsai, Lepper és mtsai: A külső jutalom (pl. a pénz) csökkenti az intrinzik
motivációt, főleg, ha a jutalom a teljesítménytől függ.
- kognitív attribúciós elmélet - Deci: Ha a cselekvés okát külső tényezőknek tulajdonítjuk, akkor csökken az
intrinzik motiváció az adott cselekvésre.
- Pretty és Seligman: Az emocionálisan pozitív légkörben a külső jutalom nem csökkenti az intrinzik
motivációt (visszatért az elméletbe az affektív tényező, míg a kognitív tényező pedig másodlagos lett).
- különbség férfiak és nők között: A dicséret férfiaknál növeli, nőknél viszont csökkenti az intrinzik
motivációt.

13. Humánspecifikus motiváció:

- Ami egyedülállóan emberi az nem a szükségleteink, hanem a céljaink. (Ornstein); Azok a motívumok,
amelyeket célként említünk, a kreatív adaptációt szolgálják, vagyis azt a képességet, hogy új lehetőségeket
találjunk, és túl tudjunk lépni örökségünkön, új világot alkossunk magunknak. (Ornstein, Dubos)
14. Humánspecifikus motívumok:
- definíció: Kizárólag az emberekre jellemző belső motivációs tényezők.
- jellemzők:
 inkább mentálisak, mint biológiaiak
 nagyon egyéniek és a szelfhez kötöttek
 nehezen tanulmányozhatók
 intrinzik motívumként éljük meg őket
 a környezetre való aktív hatás igényét tükrözik
- fajták:
 kompetenciaszükséglet
 teljesítményszükséglet
 öndetermináció / autonómia szükséglete
 önmegvalósítás szükséglete
 transzcendencia szükséglete

15. Kompetencia:
- Azon képesség, hogy az akaratlagos akcióinkat hatékonyan hajtsuk végre.
- Előzménye a nagy, „üres” agy. Az ember ugyanis a környezetével való hatékony interakcióját csak lassan
sajátítja el és mindig kell számára valami, ami végigviszi ezen a hosszantartó tanulási folyamaton. A
motiváló tényezője elsősorban az a szükséglet, hogy az ember minél mesteribb módon, és minél
hatékonyabban tudja kezelni a környezetét.
- A megnyilvánulási módja viszont az életkortól függ (járás, biciklizés, feladatmegoldás, stb.)
- Fogalmi előzményei:
 fejlődéslélektan:
 A kisgyerek megismétli azokat a mozgásokat, amelyekkel környezetében változást hoz létre.
(Piaget)
 személyiséglélektan: Az ego és a szelf kialakulásával összefüggésben tárgyalta.
 a késleltetés és anticipáció képessége, az ügyességek kialakulása (Hartmann)
 a siker vezet a tanuláshoz és a szelf környezettől való elkülönítéséhez (Kardiner)
 a motoros akciók ügyességet eredményeznek, ami pedig kompetenciához vezet (Mittelmann)
 Bühler funkció-öröm fogalmának felelevenítése (Murray)
 mesterré válás tendenciája (Goldstein)
 autonómia (Angyal)
 hasonló fogalmak: Adler, Horney, Sullivan, Haider
16. Effektancia:
- A kompetencia motivációs aspektusa. Miközben egy élőlény hatékony tényezővé válik, addig a
környezetében a hatékonysága kapacitássá, majd motívummá válik. (White)
- Az evolúciós felfogás alapján az exploráció és a kíváncsiság (amit White a kompetencia körébe sorol)
alapvetőbb funkciók. Ezek alapozzák meg az emberi kompetenciaszükségletet, de csak előfutáruk annak.

17. Öndetermináció / autonómia szükséglete:

- De Charms: Arra való törekvés, hogy az egyén okozó tényező, vagyis az ok „locusa” (helye) legyen. Ha
úgy észleljük, hogy a viselkedés oka belső, akkor intrinzik motiváltnak érezzük magunkat. Ha viszont
külső okot észlelünk, akkor extrinzik motiváltnak érezzük magunkat.
- Rotter: A „belső kontroll” és a „külső kontroll” egy személyiségdimenzióra helyezhetők.

18. Az autonómia átélésének tényezői:

19. Környezeti–emberi feltételek:

- autonómiát támogató feltétel: Bátorítja az embereket
arra, hogy saját célokat tűzzenek ki, irányítsák a
magatartásukat, válasszák meg a problémamegoldásuk
útját, illetve saját érdeklődésüket és kövessék a céljaikat.
Pl.
 mások figyelmes meghallgatása
 mások nézőpontjának elismerése
 mások kérdéseire való válaszolás
 ésszerű magyarázatok adása
 erőfeszítés bátorítása
- autonómiát kontrolláló feltétel: Semmibe veszi az emberek autonómia igényét, s ehelyett arra kényszeríti
őket, hogy előre elrendezett, mások által előírt módon gondolkozzanak, érezzenek és viselkedjenek. Pl.
 „kell, muszáj” állítások
 parancsok, direktívák
 tanulásra kijelölt anyagok
 előre megadott, helyes válaszok
 kontrolláló kérdések
20. Teljesítménymotiváció:
- definíció: A teljesítmény a kompetencia jutalma. A teljesítmény érzése ugyanakkor annyira megerősítő
lehet, hogy önmagában is motiváló tényezővé válhat. A teljesítménymotívum teszi lehetővé, hogy a
magunk elé tűzött céljainkat (még a távoliakat is) elérjük. A teljesítmény iránti késztetés a kiválóság
standardjával való versengés. (McClelland)
- klasszikus mérés: Tematikus Appercepciós Teszt / Thematic Apperception Test / TAT
- tényezők: f(Ms x Ps x Is) - (Mkk x Pk x Ik)
 Ms = a sikerelérés motívuma
 Ps = a siker szubjektív valószínűsége
 Is = a siker incentív értéke
 Mkk= a kudarckerülés motívuma
 Pk= a kudarc szubjektív valószínűsége
 Ik = a kudarc incentív értéke
 eredő motiváció: A megközelítési és elkerülési tendenciák algebrai összege.
- elméleti modellek:
 sikerorientált vs. kudarckerülő személyek feladatválasztása versenyhelyzetben:
 sikerorientáltak: 50%-os sikervalószínűségű feladatot választanak
 kudarckerülők: nagyon magas vagy nagyon alacsony sikervalószínűségű feladatot választanak
 Atkinson és Raynor magyarázata: A kedvező emocionális következmény (büszkeség) elérése és a
kedvezőtlen emocionális következmény (szégyen) elkerülése a fontos.
  Nicholls magyarázata: A teljesítménymotiváció célja kompetenciáink és képességeink
demonstrálása, főként másokhoz viszonyítva. De emellett a feladatválasztás információs
következményei is fontosak.
- eredete:
 életbeli tapasztalatok: A sikerek növelik, míg a kudarcok pedig csökkentik a teljesítménymotivációt.
 attribúciós stílusok: A sikert és a kudarcot a személyek különböző okoknak tulajdonítják, mint pl.
 hely (locus): külső vagy belső
 stabilitás: stabil vagy instabil
 kontrollálhatóság: kontrollálható vagy nem kontrollálható
 tréningek: Változtatható a teljesítménymotiváció (pl. a kudarc belső és stabil oka helyett –„én rossz
vagyok ebben”  a kudarc külső és instabil oka –„túl nehéz feladat, és nem is tanultam eleget” 
további fejlődés)
- történelmi és társadalmi különbségek (McClelland):
 fiatal, feltörekvő kultúrák vs. öreg, dekadens kultúrák (erős Hellász vs. elpuhult Róma)
 „nyugati” civilizációk vs. „keleti” kultúrák
 protestáns munka etika: késleltetett kielégülés, kockázatvállalás, ambíciók

21. Maslow szükséglethierarchiája:

- önmegvalósítás szükséglete:
 Maslow első szükséglethierarchiájának csúcsán álló szükséglet, amely az emberek azon szükséglete,
hogy megvalósítsák a bennük rejlő potenciális lehetőségeket.
 fogalom: Goldstein és Rogers
 filozófiai háttér: egzisztencializmus és fenomenológia (Kierkegaard, Nietzsche, Husserl, Heidegger)
 pszichológiai hatás: egzisztencialista pszichiátria (Daseinanalysis, melynek központi fogalma a
létezés) és Rogers kliens-központú terápiája (a személy felelős saját sorsáért)
- transzcendencia szükséglete:
 Maslow második szükséglethierarchiájának csúcsán álló szükséglet, amely az emberek azon
szükséglete, hogy a létezésük értelmét és jelentését megtalálják. Önmagunk meghaladása így újfajta
önmegvalósítás lehet.
 Maslow tehát később módosításokat végzett a szükséglethierarchiáján az őt érő kritikák hatására.
Hiszen a személyben már születéskor is megvan egy fejlődésre irányuló motiváció, amely ez élete
során önmegvalósítássá alakul, s ez akár olyan erős is lehet, hogy más alapvető szükségleteket is
elnyomhat (pl. Ghandhi éhségsztrájkjai).
 Hasonló gondolatok Assagioli, Angyal, Allport, Jung, Fromm, Frankl pszichológiai rendszereiben,
sőt a keleti filozófiákban és a modern fizika rendszerszemléleteiben is megjelennek.
- A katasztrófák túlélőinek viselkedése támogatja Maslow rendszerét.
- A normál körülmények között élő emberekkel foglalkozó kutatások viszont mást mutatnak:
 Geen és mtsai.: A különféle motívumok nem hierarchikusak, hanem egyenrangúak és összefüggenek
egymással.
 Alderfer: Háromféle szükséglet van, de azok nem hierarchiába rendeződnek. Ezek:
 lét-szükségletek (fiziológiai és biztonsági)
 kapcsolati szükségletek
 növekedési szükségletek
 Sheldon és mtsai: Négy fő motívum van. Ezek:
 autonómia
 kompetencia
 önértékelés
 kapcsolódás

Affektív forradalom
Emóció – érzelem

- érzelem: belső történések, emóció: cselekvésre indítás

- érzelem: egymással kölcsönösen összefüggő és összehangolt – szubjektív, vegetatív,
kifejezésben, kognitív kiértékelésben, gondolkodási és cselekvési tendenciában, valamint nyílt
vagy kognitív aktivitásban bekövetkező – változások viszonylag rövid lefutású komplex
rendszere, ami elősegíti, hogy a szervezet a számára jelentős külső vagy belső eseményekre
adaptív módon reagáljon
- motiváció – emóció: szoros kapcsolat
- érzelmek: ált. szubjektív élmény (Tudattalan érzelmek is vannak), motívumok: nem társulnak tudatos
élménnyel
- motiváció: belső környezetből származó ingerek
o érzelmek: külső környezetből származó ingerek
 kritika: az ösztönzők motiváló szerepe
- érzelmek: aktiválják a vegetatív idegrendszert, motívumok nem (nagyon erős motívum érzelmet is
kiválthat)
- McCleland-féle megközelítés
o az érzelem a motivációs rendszer része
o kísérik a motívumokat és felerősítik a hatásukat
o jelzik a természetes incentívek jelenlétét
- Scherer-féle megközelítés
o komponens folyamatelmélet
o a motivációs aspektus az érzelem alrendszere
- A McClelland és Scherer nézetei közötti ellentmondás oka
o Míg McClelland főleg az elsődleges érzelmeket hangsúlyozza – Scherer nem alapvető,
diszkrét érzelmeket alkotó, evolúciósan rögzült, funkcionálisan homogén mechanizmusokat
tételez fel, hanem egy hajlékonyabb rendszert, ami számos különböző érzelmi állapotot képes
gerjeszteni éles határok nélkül:
• a „nyelvi címke” tagolja a valóságot
• a környezet szabályossága lehetőséget nyújt az elkülönítésre
• az örökölt, evolúció során kialakult, adaptív „előhuzalozottság” az affektív állapotok egyes
alrendszerei között áll fenn
- Buck prímelmélete
o motiváció és emóció első integrált szemlélete
o prímek: biológiailag megalapozott elsődleges motivációs/érzelmi rendszerek
 amelyek a testi adaptáció és a homeosztázis fenntartása érdekében fejlődtek ki,
aktív belső folyamatokat tartalmaznak,
belső vagy külső ingerekre lépnek működésbe,
és agykéreg alatti ősi mechanizmuson alapulnak
 speciális célú rendszerek, amelyek a faj sajátos funkcióját szolgálják
 neurokémiai szubsztrátumokon alapulnak
o motiváció: a prímekben rejlő viselkedési potenciál, érzelem: a motivációs
potenciál ,,kiolvasása”
o negatív érzelemek: jelzések, elhanyagolt vagy akadályoztatott motívumok kiolvasása

- integrált kognitív/affektív/motivációs rendszer

o Kialakulása az utóbbi 15 - 20 évben
o szemléletváltás: Spaulding
 a három jelenségkör integrációjának szükségessége

Az érzelmek töltése, valenciája

- érzelmi töltés – az adott esemény személyes jelentőségének elsődleges becslésén alapul
- adaptív szempont
- motivációval szoros kapcsolat
o pozitív érzelem: megközelítés
o negatív érzelem: elkerülés
- Frijda: nem minden + vagy – töltésű reakció érzelem
- negatív érzelmek
o negatív torzítás (Rosin): a negatív események, állapotok általában hatásosabbak, mint a
pozitívak
 a negatív esemény hatása dominál a pozitívval szemben
 a negatív érzelmeket jobban differenciáljuk
 adaptív jelentőségű: a negatív események fenyegetőek  jobban oda kell rájuk
figyelni
 aszimmetrikus biológiai jelentőség (halál)
 a negatív helyzetekben nagyobb a viselkedési választék
 a negatív események jobban átterjednek egyik egyedről a másikra
- pozitív érzelmek
o pozitív pszichológia
o B. Fredrickson: a pozitív érzelmek tágítják az ember gondolkodási és viselkedési repertoárját
 a pozitív érzelmek gyarapodási elmélete
o pozitív érzelmek kioldási effektusa: ellensúlyozzák a negatív érzelmek mellékhatásait

Az érzelmek összetevői

- Descartes
o az egyén szubjektív átélése + fiziológiai kísérőjelenségek + kifejező mozgások
- Grastyán Endre
o szubjektív élmény + belsőszervi, vegetatív változások + szomatikus változások (külsőleg is
megítélhető) – mimika, gesztus, tartás
- mindhárom szükséges, de nem elég, kell a kognitív kiértékelés is!
- attribúció
- Frijda és mtsai
o Az érzelem szubjektív élménye + Belső testi válaszok, elsősorban a vegetatív idegrendszer
reakciói + Az érzelemről és a helyzetről alkotott gondolatok + Arckifejezések + Általános
 érzelmi reakciók (pl. a negatív érzelmek sötétebb színben tüntetik fel a világot) 6.
Cselekvéses tendenciák (pl. düh  agresszió)

Az érzelmi folyamat; az érzelem mint rendszer

- Plutchik – komplex visszacsatolásos rendszer

o az érzelem hat tényezője egyszerre ok és okozat
o az érzelem a hat tényező dinamikus kölcsönhatásától függ
o az érzelem olyan folyamat, amelyben az események láncolata komplex visszacsatolási
rendszerben szerveződik
o az érzelmet a visszacsatolás bármely pontján történő beavatkozással befolyásolhatjuk
- rendszerelmélet
o az érzelmet kiváltó életesemény hat tényező komplex egymásra hatását idézi elő:
1. vegetatív arousal 2. érzelmi kifejezés 3. kognitív kiértékelés 4. szubjektív élmény 5.
gondolkodási és cselekvési tendenciák 6. nyílt vagy kognitív aktivitás
o A hat tényező kölcsönösen összefügg és hat egymásra, és az érzelem e komplex egymásra
hatások eredője.
o Figyelembe kell venni a környezettel való dinamikus interakciót, az állandóan bejövő és
tárolt információkat is.
o A társas, kulturális kontextus az érzelem mindegyik tényezőjére nagy hatással van.

Az érzelmek fajtái

- alapérzelmek
o univerzálisak
o biológiailag megalapozottak
o evolúciósan alakultak ki
o sokféle felfogás
o Ekman: harag, félelem, szomorúság, öröm, meglepődés, undor, megvetés
  veleszületetten egységes vegetatív válaszmintázat és univerzális arckifejezés
- tanult, másodlagos érzelmek
o ugyanabból a biológiai reakcióból számos különböző érzelem keletkezhet
- érzelemcsaládok
o Ekman: harag, félelem, undor, szomorúság, öröm
Az érzelem funkciói
- félelem – fenyegetettség  védelem
- harag – akadályoztatottság  akadály elhárítása
- öröm – potenciális társ  szaporodás
- szomorúság – fontos személy elvesztése  újraegyesülés, elválás
- bizalom – csoporttag  kapcsolatfelvétel
- undor – förtelmes tárgy  hányás, kivetés, kiselejtezés
- anticipáció – új territórium  felfedezés, exploráció
- meglepődés – hirtelen új tárgy  tájékozódás
- megküzdési funkciók
- társas funkciók
o érzéseink kommunikálása
o mások hogyan lépjenek velünk interakcióba
o hívják és facilitálják a társas funkciókat
o létrehozzák, fenntartják, megszüntetik a kapcsolatokat
o informatív, figyelmeztető, irányító szerep

Az affektív pszichológia

- affektus: érzelemmel összefüggő, de tágabb jelenségvilág; érzelmek, érzések, hangulatok, affektív

reakciók
- affektív jelenségek: emóció (érzelem), érzés, hangulat, attitűd, affektív stílus, temperamentum
- Az affektív jelenségek között vannak részleges átfedések, ezek nem ortogonális konstruktumok
- Az affektív jelenségek megkülönböztetése nem jelenti azt, hogy szükségképpen eltérő neurális
szubsztrátumuk van
- érzelem: egymással összehangolt változások komplex rendszere, viszonylag rövid lefutású epizód,
ami elősegíti, hogy a szervezet a számára jelentős külső vagy belső eseményekre adaptív módon
reagáljon, több összetevőből áll
- érzés, érzet: az emóciók szubjektív reprezentációja, amely az érzelem bármely komponensét
tükrözheti, szűkebb fogalom, mint az érzelem
- hangulat: diffúz affektív állapot, kevésbé intenzív, de hosszabb időtartam
o előzmény: nehezen meghatározható, gyakran ismeretlen folyamatok hívják életre
o akció-specifitás: megismerő folyamatokra fejtik ki hatásukat, miről és hogyan gondolkodjon
az ember
o időbeli lefutás: órák, napok
- attitűd: szociálpszichológia; értékeléssel erősen átszínezett, a viselkedést irányító nézet; olyan
viszonylag tartós belső reprezentáció, amely összegzi egy tárggyal kapcs. érzelmeinket,
gondolatainkat, és felkészít a cselekvésre
- affektív stílus: viszonylag stabil diszpozíciók, amelyek az egyént arra érzékenyítik, hogy az
emberekre és tárgyakra meghatározott affektív minőséggel, emocionális reakcióval vagy hangulattal
válaszoljon
- temperamentum: alkati eredetű, stabil, genetikai alap, könnyű/nehéz/lassan felmelegedő gyerekek,
stabilitás – genotípus és környezet kölcsönhatása
- affektív rendellenességek
 o hangulatzavarok, szorongásos zavarok
o DSM-IV, BNO 10
o a hangulatoknál tovább tartó affektív állapotok, melyek az affektus szabályozásának zavarát
tükrözik
o hetek, hónapok, évek
- személyiségvonások
- affektív forradalom
o paradigmatikus változás
o XX. század: behaviorizmus, kognitivizmus
o kialakulásának szükségessége
 A hosszú elhanyagolás utáni visszacsapás
 Kísérleti bizonyítékok az érzelmek és hangulatok kogníciót, döntéseket és viselkedést
befolyásoló hatásáról
 evolúciós pszichológiai paradigma kialakulása
 Az idegtudomány fejlődése – az affektív idegtudomány megjelenése
 Ma: az affektív jelenségek tudományos vizsgálata a pszichológia legdinamikusabban
fejlődő területe
- ,, Affektív tudományok kézikönyve” összefoglalja az affektív jelenségek területén összegyűlt
modern kutatási adatokat  az affektív tudomány formális zászlóbontása
- az affektív jelenségek új szemlélete
o Az érzelmi válaszok a társas környezettel való megküzdés hasznos, sőt alapvető eszközei
o Az érzelmi jelenségek a pszichológiai elméletalkotás perifériájáról a középpontba kerültek
o Az érzelem és megismerés közti kapcsolat bonyolult, kontextus-érzékeny és interaktív
o Az affektív és kognitív szabályozás agyi szubsztrátumai szorosan összefüggenek
==> Kialakulóban egy integrált kognitív/affektív/motivációs rendszer felfogás