SMITH ÉS MACKIE – 5.

FEJEZET
A csoportok észlelése

Az eléőítélet társadalmi és kognitív gyökerei

-mi az előítélet oka?
Az előítéletnek van közvetlen, direkt módja, illetve egy „finomabb”, bújtatott, ki nem mondott fajtája is, ami igencsak
alattomos.
Theodor Adorno szerint az autoriter személyiség lehet a magyarázat az előítéletekre.
A társas befolyás mint előítéleti alap: azt csinálja az új generáció, az új tagja a közösségnek, amit lát, ami megszokott.
Kognitív tényezők: az előítéletet tápláló és megtartó erők: egyszerűen a gondolkodásmódunk is kezünkbeadja már az
előítéletek megtartásához, kialakításához illő stílust: csoportokban gondolkodunk, a hasonlóakat csoportba rendezzük
fejünkben, így az embereket is.
Társas identitás: az emberek a saját csoportjukat szeretnék előnyösnek, pozitívnak látni, s ez okozhatja a más csoportok
iránti igen erős megvetést.
-az előítélet céltáblái: a társas csoportok
Már két ember alkotta társas csoport is célpont lehet az előítéleteknek, ha azok bizonyos társas szempontból jelentést
hordozó jellemzőben osztoznak. (gyalogosok akik egy helyen vannak azok nem ilyenek, de pl az egyetemisták már igen)
-társadalmi kategorizáció: a világ felosztása társas csoportokra
Társas csoportokban gondolkodunk, mert ez segít nekünk a helyes és hatékony bánásmód megtalálásában, illetve abban,
hogy minél gördülékenyebben menjen minden: ne kelljen minden alkalommal mindenen gondolkodni, mindent újból
felfedezni. Megszoktuk ezt a módszert. A gond vele az, hogy emiatt összekötünk jellemzőket s ennek okán pedig meg
is különböztetünk jellemzőket: ez pedig a táptalaja az előítéleteknek. Társas kategorizáció akkor történik, amikor az
embereket inkább észleljük társas csoport tagjaként mint egyénként, individuumként. Egy kategóriába tartozó
személyeket hajlamosak vagyunk sokkal hasonlóbbnak látni, mintha azok nem artoznának egy közös társas csoporthoz.
Csoportbenyomások kialakítása: a sztereotípiák létrejötte
-a sztereotípiák tartalma
A sztereotípiák sokféle jellemzőt foglalnak magukba. Walter Lipmann alkotta meg a sztereotípia szót, melyet a
fejünkben alkotott képnek feleltetett meg. Tipikusan magábafoglalja a megjelenést, érdeklődési kört, célokat, kedvelt
elfoglaltságokat. Mégis, a sztereotípia ennél jóval több: a csoport milyenségére megy rá: a csoport tagjai hasonlóak
személyiségjegyeikben és jellegzetes érzelmeket váltanak ki másokból.
A pozitív sztereotípiáknak is lehetnek negatív következményei: Attól még, hogy egy viszonylag nem sértő, sőt, akár
dicsérő állásfoglalást alkotunk egy csoportról (az ázsiai tanulók nagyon okosak) , attól az még igen behatároló, hiszen
szem elől tévesztjü a helyzetben az egyént. A pozitív sztereotípiákkal az a gond, hogy irreális elvárásokat támasztanak,
és fényükben mélyen alulmarad a már kicsit is másként teljesítő.
A szereotípiák lehetnek pontosak vagy pontatlanok: a sztereotípiákat úgy tekintjük, mintha a csoport minden tagjára
érvényes volna. Emiatt minden alkalommal tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a csoport összes jellemző sztereotípiája
vonatkozik az adott csoport minden tagjára és fellelhető is benne. Ezeket a tartalmakat vagy a csoporttal való
interakciónkból, személyes élményünk alapján állítjuk össze, vagy pedig az alapján, amit mások elmondtak,
beszámoltak az adott csoportról nekünk. Persze vannak sztereotípiák, amik pontosak, irányt illetően, még ha mértéket
illetően gyakran nem is. Az emberek éppen amiatt alakítanak ki csoportosulásokat, mert osztoznak bizonyos nézetekben,
hiedelmekben, célokban stb.
-a sztereotíoiák kialakulása személyes tapasztalato k alapján
A csoportokkal folytatott interakciók folyamán kialakult érzelmek is a csoportról alkotott sztereotípiák részévé válnak.
Nyilván jobban figyelünk oda szélsőséges történésekre, ezért azok bennünk megragadhatnak. A jövevényekkel folytatott

1
interakció képezi a sztereotípia alapját. Fontos odafigyelnünk, hogy ne legyünk elfogultak, így megelőzhetjük
valamicskét talán a kategorizációt. vagy nem.
Az emberek néhány csoporttagot jobban megfigyelnek mint másokat: McArthur felhívja figyelmünket arra, hogy
jellemzően a kimagasló, elütő dolgok vonzák figyelmünket épp ezért hajlamosak vagyunk pont ezek alapján ítéletet
alkotni. Ezek a személyek azok, akiknek az átlagnál nagyobb hatásuk van a csoportsztereotípia formálódásának
irányában.
A társas szerepek megfeleltetési torzítást idéznek elő: nem is a csoport tulajdonságai, hanem a csoport szerepei ( amit a
velünk való érintkezés során betöltött) határozzák meg a sztereotípiákat.
A társadalmi szerepek és nemi sztereotípiák: nyugatona férfiak sűrűbben dolgoznak otthonukon kívül, míg a nők
jellemzőbben vannak otthon, felelősek a családért. Emiatt a férfiaknak a külvilágban dolgozó szerepe jut: erős, rámenős,
feladatorientáltság, racionalitás. A nőknek pedig odahaza a következők adhatóak: gyöngéd, hisz a gyermekét neveli,
türelmes, érzékeny, meleg, szelíd. Fontos leszögezni, hogy az emberek nem természetüktől fogva ilyenek, hanem egy
adott társadalomban ez a jellemző, a megszokott, a kialakult, ezek a kifejlesztett jellemzők.
Interakció és érzelem: amikor egy másik csoporttal (katolikusként ateistákkal, falfestőként ügyvéddel, magyarként
kínaiakkal) találkozunk, akkor sokszor lehetünk zavarban, nyomás alatt, bizonytalanok és nyugtalanok. Ezek az érzések
igencsak rányomhatják bélyegüket a csoportról kialakított sztereotípiára. Pl magas emberek köz alacsonyként félhetünk,
alkoholfogyasztókat nemtörődömöknek, önmagukra nem adóaknak tekinthetjük ha mi nem iszunk, ügyvédeket
arrogánsnak láthatjuk ha mi magunk 4 általánost végeztünk és kissebbségi komplexusunk van.
Itt bejön a klasszikus kondícionálás fogalma is. Néhány kellemetlen érintkezés után ráragad a csoporttagokra is a bélyeg,
és őket már csak látva is aktiválódik az érzelem, amit többszörösen megéltünk anno.
-sztereotípiák kialakulása társas tanulás alapján
A sztereotípiák elsajátítodnak nem csak direkt tanítás alapján, hanem ellesett, leutánzott viselkedésből,
viszonyulásból, hozzáállásból is. A tanárok, szülők kijelentései a társas normákat tükrözik. Mi pedig eltanuljuk a
szeretett, tisztelt személyektől azokat. Azok mutatják a legtöbb előítéletet, akik a legjobban elkötelezettek saját
kultúrájuk társas normái iránt.
A művészet, az irodalom, a film, a zene, a TV: mind-mind utat mutatnak a „helyes”, kívánatos viselkedés felé, vagy
éppen csak simán tükrözik a rögzült társadalmi normákat. De éppen emiatt tanítanak, hisz jelen vannak a
mindennapjainkban és ismétlődően beivódnak a világról magáról alkotott képünkbe –annak minden alkotójával
együtt.
-az egyenlőtlenséget igazoló sztereotípiák kialakulása
Lerner: az igazságos világba vetett hit- fogalma. Mely szerint mindenki megérdemli azt, amiben van, ahol van és amit
kapott, átélt.
A sztereotípiák alkalmazása: az előfeltevéstől az előítéletig
minél nyilvánvalóbbak és feltűnőbbek a csoporttagságra utaló jelek, annál valószínűbb, hogy a kategória és az arra
vonatkozó sztereotípia csomag eszünkbe fognak jutni.
-gyors ítéletek sztereotípiák alapján
Igen sűrűn azért ítélkezik az észlelő automatikusan, mert éppen mással foglalkozik, vagy erős érzelmi behatás alatt áll.
Tehát, ha nem gondoljuk át, hanem egyből, autopilótán cselekszünk. Minél kisebb a kapacitásunk az átgondolásra,
annál valószínűbb, hogy kategóriáinkhoz nyúlunk és alkalmazzuk sztereotípiáinkat.
-a sztereotípiák és a megfontolt í téletek
Ám akkor is hatnak ránk a szereotípiáink, hogyha átgondolt döntést hozunk. Érthető ez, hiszen hajlamosak vagyunk a
sztereo.kat megerősítő jeleket keresni, s nem az azokat cáfolóakat figyelembe venni. Ez is egy mechanizmusunk- hisz
a sztereot. már előre kijelöli, hogy mit kell benne keresni, ezért hajlamosak vagyunk azt is odakombinálni ami amúgy
nincsen ott.
Minden gyanúsnak láttatja magát, bármi lehet is a cselekvés: semmi sem objektív, ha sztereotípiánk van.

2
A sztereot. önbeteljesítő jóslattá is válhat.
A sztereotípiák megváltoztatása: hogyan küzdhető le az elfogultság az előítéletek csökkentése érdekében?
-a csoportok közti kapcsolatok: képesek lesznek -e az egyének a csoportsztereotipiát megváltoztatni?
Kontaktushipotézis: ha egyenként ismerik meg bizonyos szitukban a másik csoport tagját, közvetlenül, akkor az
csökkentheti a szereot.-t, a diszkriminációt, előítéletet.
-a sztereotipiák megváltoztatásának akadályai: elegendő -e a kapcsolat?
A altípusokba sorolás sokszor megtörténik egy ilyen találkozás után, de attól az még fenntartja a szeretotípiát. Vagy
éppen kimagyarázzák a nem ideillő információkat. És akkor megint ugyanott vagyunk.
-a sztereotípiavédelem leküzdése: a működő kapcsolat
Ez egy olyan kapcsolat, amely a sztereotipiávan nem egyező információt ad, ismétlődő, sok csoporttagot érint, és
amely a tipikus csoporttagoktól származik. Ha ezek adottak, akkor csökkenthető a sztereotípia aránya illetve javulhat a
csoportok közti viszony.
Megismételt inkonzisztencia: a kimagyarázás ellenszere.
Általánosan elterjedt inkonzisztencia: az altipusok kialakulásának ellenszere.
Tipikusság és inkonzisztencia együtt: a kontraszthatás ellenszere.
-az automatikusan aktivált sztereotipiák leküz dése: csak akarni kell…
Ha keressük a sztereotípiába nem illő információt, akkor könnyen javíthatunk az ítéletünkön, s ezáltal távolabb
juthatunk a sztereotípiáktól.

3
 SMITH ÉS MACKIE – 6. FEJEZET
Társas identitás
Önmagunk kategorizálása csoporttagként
Önkategorizáció.
A saját tagokról szerzett tudásunkat úgy szerezzük, mint a többi csoportról: megfigyeléssel, hagyományismeret által,
viselkedést látva.
A csoporttagság hozzáférhetősége: amikor nagyon kitűnik a csoporttagság, pl egyenruha, vagy jellegzetes hangok, akkor
igen gyorsan eszünkbe jut, hogy odatartozunk ezek a kis jelek pedig emlékeztettek minket erre.
Más csoporthoz tartozóak jelenléte is emlékeztethet minket arra, hogy mi valójában hová kötődünk.
Amikor jelentős kisebbség vagyunk, akkor jellemzően hangsúlyozzuk, hogy mi hová is tartozunk valójában. Tehát a
kisebbségi lét kihozza ezt.
Konfliktus és a versengés is kihozza, hogy hová tartozunk, emlékeztet bennünket a céljainkra például.
Egyes kultúrákban individuumként mutatják be magukat, személyes jellemzőik alapján, míg másutt sokkal inkább úgy,
mint hogy minek a tagja, honnan jött, stb.
Én, ti és ők
Csoporttagként tekinteni önmagunkra annyit jelent, mint sztereotípiáink által látni önmagunkat.
Mind az elismerésért küzdünk, s a sportcsapatok például jó alkalmat nyújtanak arra, hogy az önrtékelésünkön dobjanak.
Amikor egy csoport tagjává válunk, olyankor elkezdjük a csoporttagokat is magunkoz hasonlónak, jónak látni illetve
olyannak, akit megillet a jó, az szeretetre méltó. Egybemosódik lassan az, hogy mi az egyénnek a legjobb és mi a
csoportnak a legjobb.
Olyankor idegenedik el tőlünk a másik csoport, amikor veszélyt jelentenek ránk nézve vagy a céljainkra nézve mondjuk.
Hogyha szimplán másmilyen a csoport, akkor alapvetően csak enyhe ellenszenvet váltanak ki belőlünk. A külső
csoportot homogénnek, egyforménak észleljünk.

• Ők mások, de mi jobbak vagyunk!

• Ők veszélyt jelentenek ránk, mi támadjunk először – szimbolikus előítélet (a sajátok hangsúlyozása)
• Ök jobbak mint mi, versenyezzünk velük!
• Morális közöny
• Morális kirekesztés

Amikora csoporttagság negatív

Amennyiben egy diszkriminált, becsmérelt, kirekesztett csoport tagjai vagyunk, az nagy befolyással van a
személyiségünkre is. Ez nem feltétlenül jár az önértékelés csökkenésével,van hogy külön tudják választani, leszigetelni
magukról, lepattintani az összes, csoportra aggatott címkét.

• attribúciós kétértelműség
Menekülés a negatív csoporttagság elől: szociális mobilitás.
Dezidentifikáció- pszichológiai eltávolodás a csoporttól.
Disszociáció-fizikai eltávolodás a csoporttól.
Társadalmi változás: a csoportközi kontextus megváltoztatása.

4
 • társas kreativitás
• társas versengés
• újrakategorizáció – saját csoport definiciójának megváltoztatása
Nincsen egy jó megoldás-a társadalmi változást is használják olykor, hogy megváltoztassák a csoporttagságról
kialakult negatív véleményt. Csoportok közti konfliktusba bocsátkozhatnak, vagy elutasíthatják a saját csoport és a
külső csoport megkülönböztetését. Változó lehet a megoldás, szituációfüggő.

5
 SMITH ÉS MACKIE – 9. FEJEZET
A társas befolyás hatással van az élet minden területére
Társas csoport: olyan személyekból álló csoport, ahol a tagok osztoznak egyes, társas szempontból jelentésteli
tulajdonségokban vagy jellemzőkben
Személyes csoport: nemcsak a nem, életkor vagy környezet iránti érdeklődés tulajdonságai határozzák meg, hanem az
is, hogy tagjai interakcióba lépnek egymással és közvetlenül befolyásoljűk egymást
Az emberek megpróbálják megérteni és ellenőrzésük alatt tartani a körülvevő világot, plusz kapcsolatban állni
másokkal. E két cél elérésére a legmegfelelőbb módszer a csoportkonszenzus kialakítása (a több szem többet lát elve,
kollektív bölcsesség)
Hatékonycsoportfolyamatok esetén a csoportkonszenzus sokféle álláspontot egyesít, az elérhető legnagyobb
bizonyosságot tükrözi (az ellenvélemények el nem nyomásának fontossága!!)
A norma a csoport által általánosan elfogadott gondolkodás, - cselekvés-, és érzésmódokat tükrözi. (Sherif, 1936
fénypontos kísérlete) Ezeket a tagok helyesnek és követendőnek tekintik
Hasonlít az attitűdre (társas eseményekkel és személyekkel való helyes gondokodás-, érzés- vagy cselekvésmód
kognitív reprezentációja) VISZONT a norma a személy pozitív/negatív értékelése, míg a norma a csoporté.
A normák erősen befolyásolják az észlelést
A csoport még akkor is befolyásolja a választ és választást, ha a döntés nem többértelmű, és fizikai vagy más
társadalmi infóforrások elérhetőek. Asch, 1951, 1955 vonalhosszas kísérlet
Konformitás: az egyéni válaszok igazodésa a csop.normához. Két okból jöhet létre: 1. Az egyén azt hiszi a csoportnak
igaza van, 2. Azt akarják, hogy a csoport elfogadja őjket. Többnyire az elfogadott nézeteket sajátjuknak fogadják el,
ez a személyes konformitás, de néha nyilvánosan elfogadnak olyasmit, amivel valójáéban nem értenek egyet, ez pedug
a nyilvános konformités, azaz a behódolás
A konformitás magasabb a kölcsönös függőséggel jellemezhető kultúrákban( pl. India, Japán, etc.) mint az
individualista társadalmakban
A véleményegyezés elvárása: azt várjuk, hogy a többi ember is úgy látja a világot, mint mi, mivel hiszünk a saját
magunk által konstruált valóságban
Amikor ezt a jelenséget valaki túlbecsüli, az a hamiskonszenzus-hatás
A konszenzussal való szembeszegülés veszélyezteti mind az ellenőrzésre, mind pedig a kapcsolattartással kapcsolatos
céljainkat, és így a bizonytalan helyzetbe kényszerít és érzékennyé tesz a társas befolyásolással kapcsolatban
A konszenzus-hatást aknázza ki a marketing szektor, ahol arra apellálnak, hogy amit sokan/ többen akarnak az csak jó
lehet, és az emberek ezért még magasabb árat is hajlandóak fizetni. Ha a népszerűséget direkt a másik ember
tudomására hozzák, csak még jobban akarják a terméket.
A döntés meghozatalakor olyan személyek véleményére adunk, akik hitelesek a témában. Ezek a referenciacsoport
tagjai
Két féle feladat létezik: intellektuális (olyan feladatok, melyek helyessége ellenőrizhető, pl matek, vizuális…) és
véleményalkotási (társadalmi vagy személyes ügyekre vonatkozó döntések, ízlésbeli dolgok pl filmválasztás)
Ha intellektuális feladatról van szó, mivel az emberek nagy részéről azt gondoljuk, hogy rendelkezik a szükséges
képességekkel, így ők szolgálhatnak referenciacsoportként, ergo az elvárásunk, hogy az emberek nagy része egyet fog
érteni velünk, magas. Míg a véleményalkotási feladatokban értéktöltet is van, az emberek ollyanokat választanak
referenciacsoportnak, akik velük hasonló értékekkel, attitűdökkel és kapcsolatokkal rendelkeznek. Fontos a hasonló
kor, ízlés, kedvtelések. Ilyenkor nem számítunk arra, hogy a csoporton kívül is osztani fogják véleményünket
Nagy kohéziójú csoportok: olyan csoportok, melynek tagjai erősen kötődnek a csoporthoz, és erősen azonosulnak
vele. Minél nagyobb a csoportkohézió, annál nagyobb az egyezésre való elvárás és a csoportnormák hatása

6
A normák a valóság biztosítékai, szükségünk van a többi emberre, hogy a valóság megértéséhez helyes nézőpontot
alakítsunk ki. Az a tudat, hogy mások egyetértenek velünk, hozzájárul saját helyzetünk feletti uralom érzetéhez, növeli
véleményünk helyességébe vetett bizalmunkat és a meggyőzéssel szembeni ellenállásunkat.
Az információs befolyás az, amikor a csoportnormával kapcsolatos konformitás azért elégíti ki az ellenőrzés iránti
szükségleteinket, mert hiszünk a norma helyes voltában
Az emberek azért olyan fogékonyak a többségi véleményre, mert a konszenzus csökkenti az egyéni hibázás
lehetőségét és magában foglalja a kérdéses dolog ismételt vizsgálatát.
Éppen azért, mert annyira függünk a referenciacsoport tagjaival való véleményegyezéstől, a véleménykülönbség
meglepetést, zavarodottságot, bizonytalanságot és önmagunkban való kétkedést okoz.
A közösségünk szabályainak és szokásainak elsajátítása a csoportnorma. Magunkévá tételével új társaink
iránti elkötelezettségünket és kötődésünket és a „tudom ki vagyok” öntudatát demonstráljuk. Ha a kapcsolattartás
iránti igény kielégítése miatt vagyunk konformak, akkor a csoport normatív befolyással van ránk. Cserébe a csoportok
megjutalmazzák azt, aki erősbben azonosul a normával, úgy, hogy ezeket az embereket erősebbnek,
kompetensebbnek, magabiztosabbnak és őszintébbnek tartják.
Az ellenőrzés funkció akkor kerül előtérbe, ha intellektuális feladattal kerül szembe a csoport. Ilyenkor figyelmüket a
tényekre és infókra irányítják és a konszenzus kialakítása mindennél fontosabb. Ha viszont értékítéletet magába
foglaló feladatról van szó, az identitással kapcsolatos funkciók a kiemelkedőbbek. Többnyire azonban minden csoport
mindkét motivációt kielégíti
Így működnek a csoportterápiák, önsegítő- vagy támogató csoportok.
A konformitás iránti tendencia akkor a legerősebb, amikor a csoporttagok jelen vannak. A többiek fizikai jelenléte
azonban nem feltétele a konformitás kialakulásának. A konformitás azért alakul ki mert a csoport jelen van az
egyénben és az egyén is jelen van a csoportban.
Csoportviták esetén ritkán jön létre középutas megoldás, ha a vélemények szélsőségesek.
Ha a csoportvita kompromisszumra vezet a csoport végső döntése mérsékeltebb, mint az egyes tagok kezdeti
álláspontja, ez a depolarizáció.
Az emberek ha egyedül döntenek, sokkal kevésbé választják a kockázatos alternatívát, mint akkor amikor csoportban.
Ez a kockázat irányába történő eltolódás (James Stoner, 1961)
Ha a csoporttagok többsége kezdeti szélsőséges állásponton van, a vita végére még szélsőségesebb irányba
mozdulnak. Ez a csoportpolarizáció (nagyon jól megfigyelhető: esküdtszékek!!)A csoportpolarizációra adott
magyarázat szerint feldolgozás mélységével van kapcsolatban (szisztematikus és felületes) de kialakulás nem függ
attól, hogy egyik vagy másik történik-e meg.
Felületes feldolgozásmód: a mások véleményére támaszkodás
A konszenzusheurisztika egy egyszerű szabály, ami alapján érvényesnek hitt döntéseket és véleméyneket alakíthatnak
ki. A szabály nagyon tömör: ha az emberek nagyrésze valamiről azt gondolja, hogy helyes, akkor valszeg tényleg az.
Ez a felületes gondolkodáskor azonnal életbe lép.
A másik ok, amiért az emberek hajlanak a polarizációra, az a vágyuk, hogy a csoportjuk lehető legjobb tagjai
legyenek. A tagok hajlamosak eltúlozni csoportidentitásukat (pl. vállalatvezető, aki magát az átlagos vezetőnél
erkölcsösebbnek tartja). Amikor vmi külső ok hatására rádöbbenünk, hogy ez nem igaz, az még erősebb polarizációra
sarkallhat, azért, hogy ismét átlagon felülivé válhassunk. Ahogy egyre több csoporttag alkalmazza ezt a stratégiát, úgy
válnak egyre szélsőségesebbé a csoportnormák.
Amikor szisztematikus feldolgozást alkalmaznak, akkor mind az álláspont, mind pedig a bizonyítékok részt vesznek a
polarizáció létrejöttében. Ebben az esetben a véleményekre ÉS a bizonyítékokra irányuló figyelem úgy hat, mint egy
emelő, mely a csoportot a szélsőségek irányába tolja el. Ilyenkor a módszeres feldolgozás hatására az érvek hatása
még nagyobb, mint a kisebbségi vélemény. Mert:

7
 1. A többség érveiből több van: ergo több az alátámasztó érv is. A polarizáció foka a bizonyítékok újdonságától
és minőségétől függ. Az, hogy az eredeti érvek torzítják a megvitatottakat, és ezáltal polarizálnak, meggyőző
érvelési magyarázatnak nevezik.
2. A többség érveit hosszabban tárgyalják. Már az is elég ha legalább ketten vannak ua-on a véleményen
3. A többségi véleménynek nehezebb ellenállni. 3 ember ua-t az érvet 1x elmond, az hatásosabb, mint ua az
ember egy érvet 3x. Ok: az emberek az ismétlődésre különleges figyelmet fordítanak (hárman ua-ra a
következtetésre jutottak!! :O)
4. A többség érveit meggyőzőbben vezetik elő. Ha az emberek és főleg a ffk azt érzik, hogy a többségi oldalon
állnak, sokkal magabiztosabbnak érzik magukat, és a véleményüket keményebben érvelve, kevésbé óvatosan
fejezik ki

Tehát: a konszenzus léte a többség érveit meggyőzőbbé teszi és ez a meggyőzőképességbeli előny pedig később
megerősíti a konszenzust. Majd egyes kisebbségi tagok a többésghez állnak, azok pedig jobban a szélsőséges álláspont
felé tolódnak->polarizáció
A szisztematikus feldolgozással kialakított csoportnorma személyes elfogadást és hosszabb távú elfogadást
eredményez (ld. Infófeldolgozás-> memória, attitűd)
A valódi konszenzus aláásása: ha a csoport korlátozza tagjait és nem veszi figyelembe az ellenvéleményeket, a
csoportkonszenzus érvénytelen és megbízhatatlan döntlsekhez vezet.
A konszenzus csak akkor érvényes, ha megfelelő módon alakult ki. A többiek véleményének végiggondolatlan
elfogadása, a közös tozítás általi befolyásoltság és a behódolás nem megfelelő mód…
Megfontolás nélküli konszenzus: akkor alakul ki, ha tapasztalati alapú szabályt használunk. Ez megbízhatatlan vagy
manipulált konszenzushoz vezet
Konszenzus függetlenség nélkül: társas fertőzés. Azon alapul, hogy a konszenzus megbízható tudást nyújt a világról és
így bízhatunk benne. Elismerjük, hogy egyetlen embert eltéríthet vmilyen torzító tényező, de sok embert már nem.
Ezért az emberek odafigyelnek a közös torzításokra, amik megfertőzhették a csoportdöntést. Ezért ha a csoportok
véleményének kisebb a hatása a döntésre, mert az emberek „félnek a társas fertőzéstől”
Ez ellentmondás az előzőekkel, de úgy egyeztethető össze, hogy az emberek elvárják a csoporttagoktól, hogy
különbözőek és függetlenek legyenek, valamint, hogy hasonlítsanak és összhangban legyenek. A
véleményformálásban hasonlítsanak hozzánk, minden másban azonban különbözzenek, azért, hogy ne legyen torzítás.
És pont ez a tulajdonság teszi a saját csoportot olyan meggyőzővé (jobban mint más csportokat)
Ha saját és külső csoport tagjait kell vélemény alapján azonosítani, a saját csoportot sokkal pontosabban belőjük. A
saját csoport tagjait különálló egyéneknek tekintjük, saját véleménnyel, ezért konszenzusuk meggyőző. Míg a külső
csoport tagjai összemosódnak, akik a csoport „hivatalos álláspontját szajkózzák” ergo társas fertőzés áldozatai.
Nyilvános konformitás: ez a legveszélyesebb a konszenzusra. Az emberek azt hiszik, hogy a csoport megjutalmazza
az egyetértőket és megbünteti az ellenszegülőket. Az egyet nem értő tagok gyakran anticipálnak negtív reakciókat és
ezek a félelmek jól megalapozottak. A csoport kezdetben mindent megtesz, hogy bevonja az elhajlót, de amikor ez
nem sikerül, figyelmen kívül hagyják véleményét, szar feladatokra jelölik ki és javasolják kizárását. A gáz, hogy a
nyilvános konformitás és a valódi konszenzus nem nagyon különböztethetőek meg és így befolyásolhat másokat. Okai
lehetnek: félelem, kimerültség, másoknak megfelelni akarás. Amikor mindenki nyilvánosan követ egy normát, melyet
személyesen senki nem támogat, többszörös tudatlanságról beszélünk (beeee…) Pl osztályban, amikor valaki nem
mert megkérdezni valamit, mert senki más nem jelentkezett, ergo mindenki értette, miközben valszeg
nem….következtetési hiba.
A konszenzuskeresés mélypontja: a csoportgondolkodás (amikor nem a konszenzus elérésének MIKÉNTJE
foglalkoztatja a csoportot, hanem maga a konszenzus elérése)
okai: ha hasonlü gondolkodású egyéneknek nyomás alatt kell döntést hozniuk. Ilyenkor a döntések gyakran többszörös
tudatlanságon alapulnak, mellőzik az ellenvéleményeket, elnyomják a független gondolkodást és erőltetik a nyilvános
konformitást. Cél: megőrizni a csoportkohéziót, az eredmény pedig gyakran katasztrófa (pl Challanger űrhajó
felrobbanása)

8
A csoportgondolkodás (I. Janis, 1972)az, amikor a kohézió és a nézetazonosság szinte fanatius vágya aláássa a
konszenzus megbízhatóságát. Gyakori a politikában.
1. Konszenzus kialakítása az összes rendelkezésre álló infó figyelembevétele nélkül. Kétkedő tagok
öncenzúrázása, valaki gondolatrendőrré válik és amikor már csak alátámasztó bizonyítékok szerepelnek,
mehet a kollektív racionalizáció (a döntés igazának bizonygatása és támogatása, így erősítvén a konszenzust)
2. Konszenzus a társas fertőzés eredményeképp: tagok hasonló háttere és nézetei-> csoportgondolkodás esélye
megnő. Ezen csoportok még inkább elszigetelik magukat új és más behatásoktól, a gondolatrendőr bizalmas
közeledése a tagokhoz, elhallgattatja a kételyeket, „gondolkodjon a csoport tagjaként!!” Challanger
igazgatóját felszólította egy felsővezető, hogy vegye le a mérnöki sapkát és tegye fel az igazgatóit helyette….
3. A konszenzus behódoláson és nem személyes elfogadáson alapul. Csoportgondolkodáskor az
ellenvéleményekkel szembeni tolerancia nagyon alacsony, az ellenszegülőket durván visszaállítják a sorba,
érveiket megsemmisítik. A hibás konszenzust eredményező folyamatok gyakran a csoport hatalommal
rendelekező tagjainak a véleménynyilvánításával kezdődnek, még a vita kezdete előtt. A csoport többségének
egyetértésekor az ellenkezők olyan helyzetbe kerülnek, mint Asch kísérleti személyei.

Hogyan kerülhető el a csoportgondolkodás?

1. Nyílt kérdezés és ellenvetések kifejtése a megfelelő megfontolás érdekében. A bólogató Jánosokat ki kell
zárni
2. A társas fertőzés elkerüléséért kívülállókat kell bevonni.
3. Nyilvános szavazás alkalmazása csak kizárólagos esetekben
4. Vezető szerepét minimalizálni, önkritika, kételyek és javaslatok kifejtésének bátorítása

A sikeres kisebbségi befolyás megváltoztathatja a konszenzust és másikat javasolhat helyette. Néha már egyetlen
személy is képes rá (M.L King, karizma!!) , de többnyire ez nem elég. Jobban járnak a kisebbségiek, ha egymás közt
megegyeznek. De 2-4 fő már max hatást tud kifejteni. Nagyon fontos, hogy következetesen viselkedjenek (így az
alternatív álláspont tarthatóságával kapcsolatos meggyőződést sugallják. Ha viszont túlzásba esnek, akkor
makacsságnak/merevségnek értelmezik a következetességet, és ellentétes hatást vált ki. A kisebbségi ellenállás még
példát is szolgáltathat a vélemény melletti kiálláshoz más alkalmakkor.
Az ellenvéleménynek világos el kell különülnie az eredeti konszenzustól, de nem különbözhet tőle túlságosan, mert
akkor csoporton kívülinek érzékelik a tagot. Ez azzal kerülhető el, ha az elején a fontos ügyekben egyetért a
csoporttal, és így megbízható tagjává válik.
Kettős kisebbség veszélye: a többségtől eltérő ÁP és tőlük más, nyilvánvaló módon különböznek (pl meleg ügyvédek
lobbiznak a kisebbségek jogaiért) azért, mert ezek a jellemzők torzító tényezőkként foghatók fel és önérdekkel
kapcsolatos kérdéseket vetnek fel. Az álláspont sokkal szilárdabbnak tűnik, ha pl homo és hetero személyek együtt
lobbiznak.
A kisebbség eltérő ÁP-ja bizonytalanságot keltő, így a többség alaposabban utánanéz, ergo szisztematikus
gondolkodás.
A homogén csoportok hamarabb alakítanak ki konszenzust, de nem elég kreatívak az új ötletek kiagyalásához. A
vegyes összetétel előssegíti a módszeres feldolgozást és az alapos döntés meghozatalát.
A kisebbség és a többség ua-n folyamatokon keresztül gyakorol behatást: kiválthat nyilvános és személyes
konformitást, támogathatja a szisztematikus és felületes feldolgozást és pozitív társas identitást nyújthat.
Smith and Mackie 10. Fejezet

A normák tükrözik a csoport által elfogadott világról, önmagáról és másokról alkotott képét, a csoportok törvényeket
és szankciókat alkotnak, jutalmak és büntetések rendszerét, hogy megerősítsék a megfelelő viselkedési normákat.
Személyközi elkötelezettség normája: megbízhatóvá tesz, betartatja velünk az adott szavunkat
Engedelmeskedés n.ja: a társadalom által tv-es hatalommal felruházott szem.k iránti engedelmességre késztet.

9
A normákat fel kell idézni, hogy irányítani tudják a viselkedést. Közvetlen felidézés, kulcsingerek aktiválhatják,
bizonyos normákra folyton emlékeztetnek bennünket. Pl. könyvtár: csendet kérünk! Direkt felszólítás, sokkal
hatékonyabb, mint az általános üzenet. (Cialdini, 1990)
Mások a környezetünkben sokkal hatékonyabb támpont, mint akár egy tábla is. Pl. szemetelés. Ha más is ledobja,
vagy szemetes a környezet, mi is könnyebben szemetelünk. De! a leghatékonyabb, ha volt 1 db szemét, ekkor még
kevesebbet szemeteltek, mint a teljesen tiszta környezetben.
A normákat néha jutalmak és büntetések erősítik, de leggyakrabban a belső meggyőződés miatt tűnnek helyesnek,
vagy a csoport is elfogadja
A normák fontos, sokszor nélkülözhetetlen feltételei a csoport zökkenőmentes működésének. A csoport a normák
megsértését úgy védik ki, hogy a normát írott tv-é teszik. Ezt egyrészt a károsult miatt teszik, másrészt megerősítik a
normát a csoport számára. A csoport pedig ezt úgy tartja fenn, hogy megvonja a támogatást a norma megsértőitől.
A jutalom- bünti a legkézenfekvőbb módszer, de a legkevésbé hatékony-> 1. nyilvános behódolást eredményezhet,
személyes elfogadás kevésbé valószínű, 2. Nincs annyi felügyelő a földön, hogy mindent be lehessen tartatni.
Leghatékonyabb: az internalizáció. Csoporttaggá váláskor megtanuljuk a normákat elfogadni és követni.
Konszenzus és támogatás: mivel minden csoporttag ua-t a normákat fogadja el, ezért jelenlétük inkább elősegíti, mint
gátolja a normakövető viselkedést.
Gyakori aktiváció: a csoport többi tagjával való érintkezés hatására. A csoport nyelve, más tagok jelenléte, sőt, más
csoportok tagjainak jelenléte is aktiválhatja a normát, vagy fokozhatja a normakövető viselkedést.
Cselekvésheurisztika: a normák segítenek döntést hozni, így megkönnyítik a dolgunkat, ha túl sok az infó vagy az
érzelem
A normák a munkahelyen kifejezetten hasznosak: elősegítik a változások bevezetését a termelékenység vagy
munkamorál romlása nélkül
Ha a csoportoknak megengedik, hogy kialakítsák saját normáikat, az a tagok viselkedésében még azután is látszik,
hogy kiléptek a csoportból (pl. önismereti/segítő csoportok)
Egyéniségvesztés: amikor a tagok azt érzik, teljesen feloldódtak a csoportban, viselkedésüket kizárólag a normák
szabályozzák. Az eredmény: anti- vagy proszociális viselkedés is lehet. Pl: futballhuligánok. Magyarázat: a tömegben
lévő ember viselkedése megváltozik, kevésbé racionális, változékonyabb és gyakran erőszakosabb, mert a tömeg
elősegíti az anonimitást és azt az érzetet kelti, hogy nem érvényesek a normák.
Bizonyos kutatók szt viszont nem hogy csökkenti az öntudatosságot, hanem növeli azt, ugyanis anonimitás közben a
normák maximálisan hozzáférhetővé válnak, és növelik az egyén hajlandóságát arra, hogy részt vegyenek a csoport
cselekedeteiben, +/- ban egyaránt, úgy, h olyan cselekedetre sarkall, ami összhangban van az aktuálisan hozzáférhető
rövid- vagy hosszú távú csoportazonosulásukkal. Pl. nővér ruhát viselők anonimitásban kisebb elektrosokkot adtak,
mint azok, akiknek látszott az arcuk.
Társas viszonosság normája: az emberek viszonozzák mások kedvességét és szívességeit. Csaknem minden
társadalomban jelen van, és csak az öregek, nagyon fiatalok és betegek mentesülnek alóla. A norma mind az egyén
(segít biztosítani a méltányosságot: amit megosztok, azt vissza is kapom), mind a csoport (erősíti a csoportközi
kötelékeket, bizalom, elkötelezettség, etc.) számára előnyös.
A norma ereje olyan nagy, hogy szavak nélkül is működik, vagy az ember, aki teszi, ellenszenves, vagy idegen.
A viszonosság normájának a kihasználása rendkívül népszerű az értékesítésben, marketingben, egyes szervezeteknél
(pl. Krisna) és a módszere a becsapott ajtó. (kérek valami nagyot, és amikor azt elutasítják, kedvezményt adok,
ezáltal bekapcsol a viszonosság normája és a kicsit örömmel teljesítik, Pl. fogadj örökbe egy zsiráfot= zsák pénz, uf ez
sok, akkor mit szólna egy adományhoz, ja, az nem olyan drága, akkor adok…). De! csak 3 feltétel együttállása esetén
működik: 1. A kezdeti kérés elég nagy kell ahhoz legyen, hogy visszautasítsák, de nem túl pofátlan 2. A célpontnak
meg kell adni az esélyt, hogy kompromisszumot köthessen azáltal, hogy elutasítja az eredeti kérést és teljesíti a 2.-kat,
3. A 2. kérésnek kapcsolódnia kell az eredetihez, ua-tól a személytől származik, és így azt úgy tüntetik fel, mint aki
személyes kedvezményt tett.
Az áldozatnak a 2. lehetőség alkalmat kínál, hogy helyreállítsa sérült önértékelését

10
Engedmények viszonzása a kereskedelemben:
1. „Ez nem minden”- módszer: az eladó megemelt árral indít, majd azt, még a visszautasítás előtt leviszi. Pl.
azonnali árengedmény/ bónusz
2. Csúcsmodell-módszer: az eladó próbálja felkelteni az érdeklődést a legdrágább modell iránt, majd mikor
nem sikerül, az árban köv. modellhez viszi. Amikor az eladó feladja a próbálkozást, a vásárló azzal
viszonozza, hogy többet költ, mint tervezte

Érdekesség: azok, akik rájönnek, hogy trükk áldozatai lettek, nemhogy felszívnák magukat, hanem sokkal nagyobb
eséllyel fognak annak megfelelően cselekedni, amibe beleegyeztek, mint azok, akik egy előzetes kérés elutasítása
nélkül egyeztek bele ua-ba Pl. önkénteskedés: 1. becsapott ajtós csop. 85 %-a, kontroll csoport 50%-a jelent meg
munkában!! A viszonosság normája kényszeríti az embereket, hogy betartsák a szavukat. Ld. Személyes elfogadás
hatása
A társas elkötelezettség normája: az ígéretek betartása. Előzetes beleegyezés kell az aktiváláshoz, pl. vonaton: bocsi,
vigyáznál a bőröndömre, amíg elszaladok a mosdóba? Az emberek kb 95%-a akár egy (beépített) tolvajt is megállít,
ha elhangzik a felkérés, szemben a 20%-kal, ha nincs felkérés. A norma jelentése: a tagok megbízhatnak egymásban,
az ígéretek teljesülnek és így tudunk a jövőben építeni rájuk, a megállapodások tartósak.
Kihasználásának módja: „Alacsony labda” módszer: az ember beleegyezik valamibe, majd kiderül, hogy van
apróbetűs rész, de az emberek nagy része még így is tartja magát a megállapodáshoz. Rövid és hosszútávon is
befolyásolhatja a viselkedést.
Mik az okai, hogy „bedőlünk” a módszernek?
1. „Társas szerződések betartása” norma= állom a szavam, még ha szarul is jövök ki belőle
2. Következetlenség csökkentése: az egyezség visszavonása kognitív disszonanciát kelt, és ezt mindenféle
módon próbáljuk redukálni
3. Legjobb módja: a kognitív megerősítés. Az eredeti elköteleződést új gondolatok, érzések és viselkedésformák
támasztják alá.
1. Az új termék minden előnyének számbavétele pl. igaz h drágább az autó, mint terveztem, de
mennyivel könnyebb lesz vásárolni/kirándulni menni.
2. A tárgyról, mint sajátunkról kezdünk el gondolkodni (ez az 1. autóm!! ) ami különleges értéket
tulajdonít neki és így nehezebb visszalépni, mikor az ár módosul.
3. Az hogy adott módon viselkedünk/ érintkezésbe kerülünk a tárggyal, jutalomértékű.
A hatalomnak való engedelmeskedés normája: Az emberek azon hite, miszerint a legitim, hatalommal
rendelkezőknek engedelmeskedni kell. A legitim és a hatalom a lényeges része a mondatnak: a legitimitás a csoporttól
származik, a csoport ruházza fel a tekintéllyel rendelkező személyt azzal a joggal és, hatalommal, hogy utasításokat
adjon és ezzel párhuzamosan a csoport tagjainak pedig kötelezővé teszi az engedelmeskedést, a hatalom pedig a
statusból, és nem a személytől származik. Az engedelmességre néha kényszeríteni kell az embereket, ennek eszközei a
hadbíróságok például, leggyakrabban azonban a saját kötelességérzetünk kényszerít engedelmességre.
1. A hatalomnak legitimnek kell lennie. Az egyik Milgram kísérlet variációban a kísérletvezető elhagyta a szobát és
ennek eredményeképpen kísérlet eredményei drámaian eltérőek lettek az eredeti kísérletben tapasztaltaktól. A
tanárok nem hallgattak a beépített emberre és megtagadták az áramütést. Amikor a beépített ember megkísérelte
maga kivitelezni az áramütést, a tanárok hevesen tiltakoztak, és ha kellett addig is elmentek, hogy kihúzták a
konnektorból a generátor csatlakozóját. A hatalom figuráit könnyen fel lehet ismerni például a fehér köpeny az
orvosoknak, a rendőrök, tűzoltók egyenruhája, azonosító jelvények, ezek a szimbólumok általában elegendőek
ahhoz, hogy működésbe hozzák a hatalomnak való engedelmesség normáját.
A tekintélyének vállalnia kell a felelősséget. Ilyenkor az teljes egészében rá hárul, és az emberek olyan állapotba
kerülnek, amit Milgram eszközszerű állapotnak nevezett, ilyenkor úgy látják magukat, mint akik csupán a
hatalommal rendelkező ember végrehajtó eszközei, engedelmesek, nem gondolkodnak, azt, hogy saját
viselkedésüket irányítani tudnánk vagy kellene, figyelmen kívül, hagyják.
Az engedelmesség lecsökken, ami kor a kísérleti személyek úgy tudják, hogy ők és nem a tekintély felelős a
tetteikért. Az emberek ebből a szempontból különbözőek mármint, hogy mennyire alkalmazkodnak vagy
engedelmeskednek.
Az engedelmesség normájának hozzáférhetőnek kell lennie. Az emberek nagy része tiltakozni kezdett a Milgram

11
 kísérletben viszont a kísérletvezető ezeket elfojtotta és a hatalomnak való engedelmeskedésre összpontosított.
Ezzel a helyzet egyetlen értelmezéséhez ragaszkodott, így a kísérleti személyek figyelme az engedelmesség
normájára fókuszált. Mivel az események alternatív értelmezéséhez nem volt társas támogatás, a legtöbb kísérleti
személy beállt a sorba és követte az utasításokat.
2. A többi norma kevésbé hozzáférhető. A normatív konfliktus abból származott, hogy az emberek nem tudtak
megfeledkezni a társas felelősség normájáról, ami mások megsegítésére és nem pedig bántalmazására szólít fel
minket, különösen akkor, ha az illető szükségben szenved. Különböző kísérlet variációkban úgy növelték a társas
felelősség normáját, hogy csökkentették a fizikai távolságot, és, amikor ugyanabban a szobában voltak, ekkor a
kísérleti személyeknek csupán 40% engedelmeskedett. Azzal arányosan, ahogy ez a távolság csökkent, úgy
csökkent az engedelmesség mértéke is.

Ha az engedelmeskedés folyamata egyszer elkezdődött, később önmagát erősíti. Az emberek igazolják saját
viselkedésüket és tetteikért az áldozatot okolják. A Milgram kísérletben először az alacsony labda módszerrel
kötelezték a kísérleti személyeket, ami először nem tűnt veszélyesnek. Másodszor a kísérleti személyek kezdeti
szolgálatkészségét megerősítette bennük, hogy a kísérletvezetőnek joga és hatalma van. A cselekedeteiket irányító a
kísérletvezetőt legitim, hatalommal rendelkező személyként fogadták el és így egyre nehezebb volt a fokozatosan
súlyosbodó elvárások teljesítését megtagadni. Végül a kognitív disszonancia állapotába kerültek: kedves jóravaló
személyiségük, aminek magukat gondolták nem illett össze a pillanatnyi destruktív viselkedéssel, ez az
inkonzisztencia. Ez fokozódó, kellemetlen arousal növekedéssel jár, amit muszáj volt csökkenteni, ezért fokozódott a
motiváció a csökkentésére. Ezek a megbékítési kísérletek azonban fenntartották a hajlandóságot az engedelmességre.
Másik gyakori módszer a disszonancia csökkentésére az áldozat leértékelése (saját viselkedéséért a körülményeket
hibáztatja különösen, ha az helytelen volt, külső személynél viszont a személyiségjellemzőket okoljuk). Az
áldozathibáztatására való hajlamunk az igazságos világba vetett hitből ered, ahol mindenki azt kapja, ami t
megérdemel, tehát ha valami rossz történik az áldozattal, ő tehet róla. Olyankor a legerősebb, amikor mi magunk
vagyunk a fájdalom okozói. Potenciálisan a legveszélyesebb következménye destruktív utasítások végrehajtásának. Az
életben az ilyen és ehhez hasonló normákat gyakran megerősíti a csoportközi gyűlölet és az ellenségeskedés. A
gyűlölködés erkölcsi kirekesztési helyzet, ami azt jelenti, hogy a csoporton kívüli áldozatokat olyan mértékben
fosztják meg emberi mivoltuktól, hogy a társas viszonosság, felelősség és elkötelezettség és egyéb normák már nem
érvényesek rájuk. Azonban az engedelmesség normája nemcsak rémtettek végrehajtására jó, hanem mi
nélkülözhetetlen a társadalom hatékony működéséhez.
A lázadás és ellenállás 3 összetevője: reaktancia, a szisztematikus feldolgozás és a normák bevetésen normák ellen.
Reaktancia, ami sok az sok. Az emberek képesek ellenállni az olyan törekvéseknek, hogy a normák segítségével
manipulálják őket, ilyenkor nem fogadják el azokat a normákat, amelyeket nem láttalak helyesnek. Ez például a
fordított pszichológia, amikor a gyereknek azt mondjuk, hogy bent kell maradjon azért, mert azt akarjuk, hogy
kimenjen. Túl erőszakos társas nyomás gyakran vezet reaktanciához, amikor úgy érzed, hogy a normatív nyomás
helytelen. A kísérletben a kísérletvezetőt legitim hatalom birtokosának tartották. Az MHRC vizsgálatban az egyes
résztvevők vitatták, hogy a piackutató cég munkatársának joga van megmondani nekik, hogy mit csináljanak. Milgram
kísérleti személyei azért szenvedtek, mert az általuk elfogadott és helyesnek tartott normákat úgy használták fel, hogy
eleinte jogosnak tűntek. Szisztematikus feldolgozás az egyik legjobb védekezési mód a normatív nyomás ellen. Az
MHRC résztvevői lehetőséget kaptak arra, hogy elvonatkoztathassanak a helyzettől, és sokan rájöttek, hogy
tisztességtelen módon alkalmaznak ellenük normatív nyomást. A normatív nyomást alkalmazó helyzetek gyakran
teremtenek feszültséget, a stressz fokozódik és, ilyenkor nehéz tisztán gondolkodni. Ilyenkor egy kis megnyugvási idő
segíthet abban, hogy végig tudjuk gondolni. Stratégiák a tisztességtelen normatív nyomás elhárításában:
1. Normák használatának megvizsgálása. A másik személynek akár tudomására is hozhatjuk, hogy átlátunk a
taktikáján, ezzel kiesik a szerepéből és elősegítheti a tárgyalást. Megszabadulhatunk a kiváltott társaság
kötelezettségtől, meg bármi egyéb aktivált normától. Az információ ereje segít abban, hogy átgondoljuk a
normák hatását
2. Vizsgáljuk meg a hozzánk fűződő kapcsolatra vonatkozó állításokat. Meg lehet kérdőjelezni, ha az utasítást
adó személy hatalmát, jóakaratát, hogy mindketten tartjuk-e magunkat ugyan ahhoz a normához
3. Vizsgáljuk meg, mit gondol a másik a helyzetről. Az egyik legfontosabb szociálpszichológiai tanulság, hogy
minden helyzet többféleképpen értelmezhető. Nem kell elfogadni automatikusan a másik meglátását a

12
 tényekről, minden állítást objektív módon függetlenül igazolva kell legyen mielőtt alku részévé válik. Minden
lényeges attitűdöt, normát át kell gondolni, mielőtt valaki másnak a nézeteit a magunkévá tennénk.

Az MHRC kísérletben a részvevők értelmezték a koordinátor hatalmát, és elvetették legitimitását és részvételi

kötelezettséget. A legjobb csoportnormák úgy születnek, hogy a különféle nézőpontból tekintjük át a helyzetet. Ha egy
helyzetre vonatkozóan, a mi értelmezésünk eltér attól, amit nekünk nyújtanak, javasoljuk alternatívákat, ami
mindenképpen jó, mert legalább arra késztetik a csoportot befolyásolni kívánó egyént, hogy védje meg saját
értelmezését. És annál jobb, minél hamarabb tesszük meg, mert minél jobban elfogadjuk a másik véleményét, annál
nehezebb ellenállni lásd fokozatosan súlyosbodó utasításoknak. Ld. a Milgram kísérlet.
A lázadás legfontosabb tényezője mások jelenléte és annak a lehetősége, hogy kialakulhatnak az ellenállás
csoportnormái és meg is erősödhetnek, például, mint az MHRC csoportban, amikor a kísérletvezető elment a
helyszínről, csoportnak alkalmat, hogy hangot adhassanak kétségeiknek. Ennek kifejezésmódja, a „mi” névmás
használata. A közös engedetlenség olyan új konszenzust hoz létre, mely szerint az engedelmeskedés normája nem
alkalmazható. A csoportkonszenzus és a csoporttámogatás döntő fontosságú a sikeres ellenálláshoz. 1943-ban
Berlinben 2000 zsidót zártak börtönbe, akiknek árja házastársa volt. A házastársak fellázadtak az ellen, hogy a
párjukat börtönben tartják és odamentek a börtönhöz tüntetni, egy héten át éjjel-nappal, ami alatt a tömeg egyre csak
nőtt és végül, amikor Goebbels úgy döntött, hogy beadja a derekát és elengedték a foglyokat, mindezt úgy, hogy
akkoriban ennél sokkal kevesebbért is kivégeztek bárkit. Az együttes fellépésnek volt egyes egyedül bármilyen esélye.
A destruktív engedelmeskedés okait és következményeit tekintve is hasonlít a csoportgondolkodáshoz. Mindkét
esetben egy természetes és rendszerint jótékony folyamat – a hatalomnak való engedelmeskedés és a többségi
akarathoz való csatlakozás siklik félre. Ugyanúgy, ahogy a csoportgondolkodás esetében is, az alternatíva
megfeleltetése, a szisztematikus információfeldolgozás megelőző lehet.
A normák és attitűdök közvetve és közvetlenül is befolyásolhatják a cselekvést és a gondolkodást.
Közvetlen mód az attitűdök és normák egyszerűen közvetlenül irányít hatják a viselkedést különösen akkor ha csak
felületesen gondoljuk át, ilyenkor az aktivált attitűdök befolyásolhatják a az észlelést és az aktivált normák pedig
döntési heurisztikák is szolgálhatnak. Például, amikor valakit nem bírunk, akkor sokkal inkább tudatában vagyunk az
ellenségeskedést provokáló tulajdonságoknak, lehet minden szúrja a szemünket. De ha például ilyenkor aktiválódik az
a norma, ami a saját csoport védelmére szólít fel, a kettő együtt közvetlenül vezethet agresszív viselkedéshez.
Olyankor aktiválódik a legjobban, amikor nincs elég motiváció a szisztematikus feldolgozáshoz vagy hiányoznak a
szükséges kognitív erőforrások.
Közvetett módon néha sokkal szándékoltabb módon működnek együtt az attitűdök és a normák más tényezőkkel,
olyankor, amikor kialakítják a cselekvési szándékunkat. Ez a tervezett viselkedés elméletének központi gondolata.
Ez az elmélet azt állítja, hogy az emberek hajlamosak szándékaikkal összhangban cselekedni. A szándékok három
tényező függvényei:
1. Viselkedéssel kapcsolatos attitűdök
2. A viselkedés szempontjából jelentős társas normák
3. A kontroll észlelése viselkedés során

Hasonló az elmélet a megindokolt cselekvés elméletéhez. Például, ha a várandós anya úgy véli, hogy a szoptatás
megvédi a babát a betegségektől és boldoggá teszi az ilyen közelség, vagy korábban sikeresen szoptatott, akkor a
szoptatással kapcsolatos attitűdje várhatóan kedvező lesz. Társas normák ott jelennek meg, hogy mit gondolnak a
fontos referencia csoportok (barátok munkatársak) például ha a nővére is szoptatott vagy a legtöbb barátnője így tett,
akkor úgy fogja észlelni, hogy a társas normák támogatják a szoptatást. A tervezett viselkedés elmélete azt jósolja,
hogy az emberek számításba veszik a viselkedés felett észlelt kontrollt. A kontroll valamilyen mértékű tudatára van
szükség, hogy a pozitív attitűdök és a támogató normák cselekvéshez vezessenek. Az attitűdök és a normák csak
azokat a viselkedéseket befolyásolják, melyeket az emberek érzésük szerint az ellenőrzésük alatt tartanak. Például, ha
egy dohányos úgy gondolja, hogy a viselkedése kontrollálhatatlan hozzászokásból ered, a normális attitűdök nem
igazán hatnak rá.
Az attitűdök és a normák összeütközése
Adott személynek, adott helyzetben megvalósuló viselkedését normák, vagy az attitűdök befolyásolják inkább, azt a
relatív hozzáférhetősége határozza meg. Hasonlóan az attitűdökhöz, a normák is csak akkor befolyásolják a
viselkedést, ha aktiválódnak. Ha egy vonatkozó attitűd könnyen hozzáférhető, könnyen eszünkbe jut, a viselkedést

13
ennek megfelelően fogjuk alakítani. Ez alapvetően a normákra is érvényes. De, amikor az attitűd és a norma eltérő, a
viselkedésre gyakorolt hatásuk - akár közvetlen, akár közvetett- a relatív hozzáférhetőségüktől függ, mely számos
különböző tényező függvénye.
1. A viselkedések különböznek abban, hogy mennyire irányítják azokat a normák vagy attitűdök. Általában a
normatív aggályok jobban befolyásolják a nyilvános és kollektív viselkedéseket, amik a csoport jóllétét
befolyásolják. Az egyéni attitűdök jobban befolyásolják a az egyéni, személyes jellegű viselkedéseket.
2. Az egyén. Az egyéni különbségek annak tekintetében, hogy mennyire készek a társas normáknak alávetni
magukat egyéni attitűdök ellenében. Magas éntudatosság (különösen érzékeny és tisztában van a saját
attitűdjeivel) és alacsony önmonitorozás (nem érdeklik mások elvárásai) nagymértékben egyezett az attitűd és a
viselkedés. A másik csoport ahol alacsony éntudatosság és magas önmonitorozás volt, a viselkedés sokkal inkább
a társas normákhoz alkalmazkodott.
3. A helyzet. Hozzáférhetőség függ attól, hogy ki figyeli a viselkedésüket. Egy kísérletben, amiben a Milgraméhez
hasonlóan áramütést adtak egy rosszul teljesítő tanulók, akik a saját tükörképük jelenlétében, ami növelte az én
tudatosságot és egyéni védőeszközöket aktivált, a kísérleti személyek viselkedése konzisztens volt attitűdjeikkel.
Akik azonban közönség előtt szerepeltek, viselkedésük sokkal inkább normákhoz illeszkedett.

14
 Szociálpszichológia 2.
11. fejezet: Szeretet és szerelem
Bevezető:
- USA-ban az emberek többsége úgy véli, h életük 2 legfontosabb összetevője: boldog házasság+ jó családi
élet
- sok kutatás alátámasztotta, h a másokkal fenntartott jó kapcsolatok egészségessé és boldoggá is tehetnek
- erősebb immunrendszer alakul ki, kevesebb megfázás, influenza, szívinfarktus után tovább élnek, ha van
társaságuk
- embereknek saját kapcsolataikról kialakított képe sokkal nagyobb hatással van ált-os megelégedettségükre,
mint munkájuk-jövedelmük-testi egészségük
- egy kapcsolat megszakadása pszi-lag és fizikailag is káros lehet
- „Egyes kapcsolatokat még szexuális érzések is fűszereznek, akárcsak az erős paprika az ételt.”… :D

Kezdeti vonzódás:
- azokban a kultúrákban, amelyeknek tagjai az önkéntes kapcsolatokat tartják fontosnak a megmásíthatatlan,
életre szóló vmely csoporthoz való tartozás helyett, egy idegen megismerésekor az 1. lépés megtételét a vonzalom v.
az iránti érzett szeretet motiválja
- azokhoz vonzódunk, akiket testileg is vonzónak találunk, ill. akikkel gyakran érintkezükn

Fizikai vonzerő:
- sok ember azt gondolja, h a fizikai vonzerő olyan tulajdonság, amely csupán néhány szerencsés embert
jellemez téves felfogás
- más-más kultúrához tartozó emberek mást tartanak vonzónak fizikai vonzerő : kultúrafüggő
- a vonzerő függ a megfigyelőtől és a megfigyelt személy jellemzőitől is
- kísérletek kimutatták, h a megfigyelőnek egy személy iránt érzett szeretete a fizikai vonzerő észlelését is
befolyásolhatja
- a fizikai vonzerő fontos eleme az ismeretlenekhez való vonzódásunknak
- Walster kísérlete (1981): egyetemistákat társítottak egymáshoz—az esemény végeztével megkérdezték, h
mennyire elégedettek a nekik jutott partnerrel—a partner fizikai vonzereje messze a legnagyobb hatással volt mind2
nemre—srácok ez alapján kértek újabb randit
- nem csak randik esetén működik a fizikai vonzerő: vádlottaknál is, állásinterjúnál is
- miért élvezzük a szép emberek társaságát?  esztétikai élményt jelent, ha rájuk nézünk; a vonzó embereket
szeretetteljeseknek, megbízhatóknak, barátságosoknak tartjuk  a vonzó emberekkel oly módon viselkedünk, h ezzel
a legjobbat hozzuk ki belőle (sokkal nyitottabban fordulunk hozzájuk); az óhajtott viselkedést várjuk el tőlük és
csaljuk ki belőlük (önmagát beteljesítő jóslat)
- viszont, a testi vonzerő nem egyformán fontos mindenki számára
- akiknek fontosabb a fizikai vonzerő: erősen önmonitorozó személyek (akiknek fontos, h
társadalmilag elfogadott és a helyzet által elvárt módon cselekedjenek) < -- > a kevéssé önmonitorozóknak sokkal
fontosabb a partner jellemvonásai, személyisége
- a férfiak nagyobb figyelmet fordítanak a vonzerőre, mint a nők
- a testi vonzerő iránti érdeklődés a férfiak szemléletére jellemző, és nem a nők iránti preferencia  kísérlet:
homo férfiak és leszbi nők hirdetéseit vizsgálták a homo férfiak a vonzerőt is megemlítették a leendő partner
esetében, míg a nők nem említették meg

15
Pozitív interakció:
- az emberek azokhoz vonzódnak, akikkel pozitív interakcióik vannak
- kedveljük azokat, akik: mindennap együtt dolgozunk, hasonló hátérrel, ízléssel, attitűdökkel értékekkel
rendelkeznek
- kísérlet: Insko+Wilson (1977)
o 3an leültek egymás mellé, mindig csak 2 ember beszélgetett, a másik csak megfigyelte őket.
Mindenki tudott minden infót mindenkiről (hisz a megfigyelő is hallott mindent), mégis mikor
megkérdezték, h ki a szimpibb, mindenki azt az embert említette, akivel aktív interakcióban vtak
- Newcomb is azt állította, h a kollégiumi lakótársak többnyire az idő múlásával megkedvelik 1mást
- az emberek 2 ok miatt szeretnek nagyra becsült csoportokhoz tartozni: 1. könnyebben tudják kontrollálni a
környezetet mert a többiek együttműködnek velük, megerősítik nézeteiket, segítenek, h helyesen lássuk
a világot; 2. vhova kötődünk, tartozunk
o ált ugyanezekért élvezzük a másokkal folytatott interakciót is
- amiért még megkedvelünk embereket: puszta bemutatási hatás (Bornstein)  ismerőseink szimpatikusnak
tűnnek (hasonló, mint Zajonc: puszta észlelés hatása)
o ilyenkor feltétlen még interakciónak sem kell történnie
- az interakció nem mindig vezet vonzalomhoz (rossz szomszéd, idegesítő lakótárs)
o ha 1 interakció nem találkozik szükségleteinkkel, még sért is bennünket  ellenszenvhez vezet
- az emberek többsége ált ink rokonszenves, mint ellenszenves, így az interakció gyakrabban vezet
vonzalomhoz, mint elutasításhoz
- zsák a foltját= hasonló a hasonlónak örül
o hasonlóság erősíti a vonzalmat
o „ellentétek vonzzák 1mást” emberi kapcsolatokra nem igaz
- a hasonlóság 3 ok miatt vezet vonzalomhoz
o 1. ált a hozzánk hasonló emberekkel kerülünk interakcióba
▪ az azonos érdeklődés nyilvánvalóan lehetőséget teremt az interakcióra
o 2. feltételezzük, h a hozzánk hasonlóak kedvelni fognak minket
o 3. a hozzánk hasonló emberek igazolják nézeteinket és viselkedésünket
▪ még akk is képesek vagyunk kedvelni őket, ha még nem is találkoztunk (csak pl neten
olvassuk a véleményét vmiről)
- azért kedveljük a hasonló attitűdű és felfogású embereket, mivel ált saját jellemvonásainkat tekintjük
kívánatosnak akik hasonlóak hozzánk, helyes attitűdökkel rendelkeznek szerintünk

Vonzalom, hasonlóság és interakció:

- egymást erősítő folyamatok ha e faktorok bármelyikének hatására létrejön egy kapcsolat, a másik 2
hozzájárul a barátság önmagát fenntartó spiráljához

A kapcsolat fejlődése:
- mi teszi az ismeretleneket barátokká?  a társadalmi környezet kontrollálásának, vmint a másokkal való
kapcsolatnak az igénye
- a kapcsolatok ezen igényeket kielégítő interakciók révén fejlődnek

Kölcsönös jutalmazás: mit kapunk?

- amint egy kapcsolat kialakul, a partnerek egymást jutalmazzák
- a kölcsönös jutalmak ált a méltányosság elvét követik  a 2 fél között kiegyenlítik a befektetések és
jutalmak mérlegét, a kapcsolatban a partnerek által elnyert jutalmaknak arányosan kell viszonyulniuk
befektetéseikhez
o az aluljutalmazás haragot, ellenszenvet, deprivációt válthat ki
o a túljutalmazás bűntudatot válthat ki
- az emberek különbözőképen reagálnak az egyenlőtlenségre
o nők: kényelmetlenül érzik magukat, ha túljutalmazzák
o férfiak: aluljutalmazás nyomasztja
o autonómiát hangsúlyozó kultúrákban: egyensúly fontos
o kölcsönös függésen alapuló kultúrák: egyensúly nem annyira fontos

Kitárulkozás:

16
 - ha vmit feltárunk önmagunkból, mind az idegenek, mind pedig barátaink jobban fognak kedvelni
- a jutalmazáshoz hasonlóan, a feltárulkozás is gyakran kölcsönös 1 kapcsolatban az emberek igyekeznek
fenntartani az egyensúlyt
- a kitárulkozásra nem mindig válaszolunk kitárulkozással amikor félelmeinkről, hibáinkról, kellemetlen
élményekről mesélünk ink várunk empátiát, támogatást v elfogadást, mintsem kitárulkozást a másik
személytől
- a kitárulkozás önmegerősítéshez vezethet befogadó jól ismer és teljesen elfogad
- nők jobban kitárulkoznak, mint a férfiak (főleg érzéseik, érzelmeik terén)
o ha egy férfi a kapcsolat elején kitárulkozik a kapcsolat intimitását akarja fokozni
o ha egy nő a kapcsolat elején kitárulkozik a kapcsolatról való érzéseiket tükrözik, nem a
nagyobb meghittségre törekednek

Intim kapcsolatok:
- az intim kapcsolatokat nem a pozitív érzések alapján kellene meghatározni, hanem az élet különböző
területein jelentkező erős és gyakori kölcsönösségként
- a kölcsönösség által a partnerek gondolatai, érzelmei és viselkedése kölcsönösen befolyásolja egymást
- az intim kapcsolat mind a baráti szeretet biztos, bizalmas kapcsolatát, mind pedig a szerelem intenzív
szexuális izgalmát is magába foglalja
- az intim kapcsolatok révén a partner az én részévé válik
- ahogy egyre több személyes infót tudunk meg a másikról, úgy az önismeretünk és a partnerről való
ismereteink között jellemzően meglevő különbségek megszűnnek
o már tudom, h mit gondol a másik
o rengeteg helyzetben látod a párodat, így tudod, h mire hogy reagál
o már tudod a cselekedetei mögött megbúvó okokat, motivációkat
o vmennyire tudod kontrollálni az ő tetteit is, mert hatással vagy rá
- ahogy az én és a partner közötti különbségek csökennek a másikról való tudásunk sokkal hasonlóbbá
válik önismeretünkhöz
o amint ezek a határok megszűnnek, a partner a pszi-i én részévé válik

A cserefolyamat változásai:
- azzal, h a partner pszi-ilag az énhez kapcsolódik, megváltozik a jutalmazások módja is már nem azért
jutalmazzák 1mást, h viszonzást kapjanak, hanem, h kimutassák szeretetüket, boldoggá tegyék a másikat
- az intim kapcsolatban az „ajándék” az, ami számít, s nem az, h majd mire tudom használni
- annál, ahogyan 1mással viselkedünk, sokkal fontosabb lesz, az 1más iránti érzések és szándékok
o az ellentetje is igaz: a kisebb hibákat (késés) kevésbé toleráljuk a partnerünktől, mint egy
ismerőstől
- a csere jellege az intim kapcsolatokban átalakul (pl. egyeztetési problémákat, h mit nézzünk este a
moziban, nem tekintjük problémáknak intim kapcsolatban)
- a kapcsolat intimitása nem csupán a jutalmazás eredményét változtatja meg, hanem annak indokát is
- cserekapcsolat: hétköznapi kapcsolat; az egyensúly fenntartása érdekében jutalmazzák 1mást; a
viszonzásért
- közösségi kapcsolat: közeli barátok, partner, rokonok; közvetlenül foglalkoztatja a másik jólléte, a
jutalmazás azért történik, h kimutassák törődésüket, szeretetüket az 1ensúly itt már nem fontos

Intimitás és elköteleződés:
- ahogy a közelség/intimitás fokozódik, a partnerek az egymás iránti elköteleződés növekedését érzik
- intimitás = pszichológiai közelség: alapos kitárulkozást és kölcsönös megértést, gondoskodást és
elfogadást foglal magában
- az intimitás lassan és fokozatosan alakul ki
- elköteleződés: az erők, hatások azon kombinációja, amely a partnereket egy hosszabb kapcsolatban
összeköti
o érzéseket és tetteket is magába foglal
- az elköteleződés 2 aspektusa együtt jár ált.
o 1. a partnerrel való kölcsönösség elfogadásába vetett bizalom
o 2. a kapcsolat fenntartásának óhaja
- elköteleződés kulcstényezője: a kapcsolattal való személyes megelégedettség kapott jutalmak
elismerése
- alternatívák összehasonlítási szintje: a kapcsolat eredményeit úgy értékelik, h azokkal a jutalmakkal vetik
össze, amelyek sztük elérhetőek lehetnének számukra

17
Embertípusok és kapcsolattípusok:
- biztonságosan kötődők: szívesen támaszkodnak partnerükre támogatás és elfogadás végett egyáltalán
nem félnek az intimitástól
- elkerülők: félnek attól, h megbízzanak másokban félnek az intimitástól
- bizonytalanok: attól tartanak, h a partner nem lesz számukra elérhető és fogékony akarják az inimitást,
de féltékenyek, szenvedélyesebbek
- férfiak: a kapcsolat révén nyert jutalmakat tartják szem előtt
- nők: intimitás+kapcsolat szorossága ami ink fontos
- a felnőtteknek az énről és másokról alkotott alapvető vélekedései befolyásolhatják azt, ahogy megélik a
szeretetet és az intimitást
- kötődési stílusok: az intim kapcsolatokban megjelenő kapcsolódási forma (biztonságosan kötődő, elkerülő
v bizonytalan)
- a különböző kötődési stílussal rendelkező pároknál befolyásoló tényező lehet a kötődési stílus a másikba
vetett bizalomnál, h pl mennyire tudnak egymásnak támaszul szolgálni, illetve ha a párjuknak kell támaszt
nyújtani
- a nemek különböző képen közelítik meg az intim kapcsolatokat
o a nők szoros kapcsolatai barátnőikkel sokkal intimebb, mint a férfi kapcsolatai barátaival
o miért?--> a férfiak és nők különböző hangsúlyt fektetnek a kapcsolatok által nyújtott jutalmakra

A kapcsolatok hatásai:
- a kapcsolatok testi egészségünket is meghatározzák másoktól kapott támasz segítheti mindennapjainkat
- társas támasz összetevői: intimitás + elfogadás
- önmagunkról alkotott képünk befolyásolja érzéseinket, viselkedésünket s egészségünket is
- orvosok nem mindig értettek azzal egyet, h a társas támasz segítheti a gyógyulást/ testi egészséget
- a segítőcsoport a betegek körében meghosszabíthatja az életet, mint azoknak, akik nem kapnak ilyen
segítséget
- társas támogatás: érzelmi és fizikai megküzdési források, amelyeket mások biztosítanak
- 2 esetben még erőlteljesebb a hatása a támogatásnak:
o ha az illető nő nemű
o ha ink a család, barátok nyújtanak segítséget
- férfiak a kitárulkozást sokszor ink panaszkodásnak tekintik, s ink megoldáshoz nyújtanak tanácsokat- nem
pedig az érzelmeket próbálják megérteni
o ezekből lehetnek félreértések, s mindkét fél azt érezheti, h a másik igazából nem érti meg mert
másra reagál elsőként
- érzelmi támogatás nagyobb segítséget jelent a beteg/ stressztől szenvedő embernek

Szerelem és szexualitás:
- ha a kapcsolat jól működik, az a beteljesülés és elragadás érzésével jár együtt, ha nem, szorongással és
levertséggel
- kultúrák másként látják a szerelmi szenvedélyt
o É-Am: természetes, kívánatos, szükséges a házassághoz
o Kína: elvakultság, viszonzatlan sokszor, szomorúság jellemzi, gyanakvással szemlélik
- előfordul, h a szenvedélyként megélt izgatottságnak semmi köze a szeretett személyhez, hanem vmi más
forrásból ered  nem mindig tudjuk azonosítani az érzelmek mögöttt meghúzódó okokat
- bármi, ami megemeli az izgalmi szintet, hatással lehet a szerelmi érzésekre (sport, vígjáték)
- a tiltás is csak erősíti ezt a megnövekedett izgalmi szintet

Szexuális attitűdök és viselkedés:

- a többség nem ítéli el a házasság nélküli tartós heteroszexuális kapcsolaton belüli szexualitást
- kutatások: lányok 60%, fiúk75%-ának volt már nemi aktusa 18 éves kora előtt
- a többség elítéli a házasság mellett folytatott szexuális viszonytmégis kb 50%-nak volt már ilyen
viszonya
- homoszexualitást és leszbikusságot is elítéli a többség főiskolások homoszexualitás elleni törvényeket
ikatatnának be mégis kb minden 5. férfinak vt legalább 1 ilyen tapasztalata, és 7%-uk tart fenn
felnőttként ilyen kapcsolatot

18
 - mivel a nők beállítottsága konzervatívabb , ink ők szabják meg a szexuális intimitás tényleges szintjét egy
kapcsolatban
- az egyéni szexuális attitűdök és szexuális viselkedés mindkét nemen belül érvényes, jól rendszerezhető
különbségeket mutat
- vannak korlátozott szocioszexuális orientációjú emberek: előbb meghittség és összetartozás, utána szex
- vannak korlátozás nélküli szocioszexuális orientációjú emberek: elkötelezettség nélküli szex is belefér
- vannak akik ink csak élvezetes kalandnak, programnak tartják, vannak akik elkötelezettség és érzelmek
miatt csinálják főleg, stb
- nagyon fontos, h mivel különböző lehet egy kapcsolatba a 2 ember attitűdje is ezzel kapcsolatban, így kell
róla nyíltan beszélni

Szex a párkapcsolatban:
- egyes kutatások szerint a szexuális intimitás a kapcsolattal való elégedettség magasabb szintjével jár
együtt
- azok a párok maradtak együtt tovább, akik éltek szexuális kapcsolatot, mintsem azok, akik nem
- a korán szexuális kapcsolatot kezdő párok szexuális attitűdje liberálisabb, gyakrabban létesítettek
szexuális viszonyt, a nők kielégültebbnek mondják magukat
- később kezdő párok nagyobb érzelmi és pszi-i intimitást élnek át
- a párkapcsolat jövőjét viszont sem a szex időzítése ( h mikor történik meg az első), sem a lelki intimitásra
fektetett hangsúly nem befolyásolja lényegesen
- a házaspárok nemi élettel való megelégedettsége szorosan összefügg az egész kapcsolattal való
elégedettségükkel
- a szexuális elégedettségnek ált más oka van a nőknél, mint a férfiaknál
o elégedetlen a nő, ha: hiányzik a szexből a melegség, szeretet, dédelgetés
o elégedetlen a férfi, ha: gyakoribb és változatosabb szexuális aktivitásra vágynának
- a szexuális öröm nem feltétlenül csökken a korral
- a szex egyedülálló módon ötvözi azt a 2 alapvető jelenséget, amely az embereket leginkább motiválja a
szoros párkapcsolatra: kölcsönös gyönyört, örömöt + intim önátadást

Kapcsolati problémák:
- a viszonzatlan szerelem mind2 félnek fáj
- Hatfiled és Rapson javasolják a „zombitaktikát”, azoknak akiket a szerelmével üldöz vki
o amikor az interakció elkerülhetetlen, legyünk udvariasak és rövidek; ne mutassunk érzelmeket, se
negatívat se pozitívat

A zavar okai:
- a kölcsönös egymásrautaltság elkerülhetetlenül problémákhoz vezet de sok múlik azon, h a pár hogy
kezeli ezeket
- a konfliktus akk fajul el, ha a partner viselkedésére vonatkozó attribúciók kezdenek ink negatív, mint
pozitív irányba elfogulttá válni; ha gyengül a felek elköteleződése a kapcsolat iránt; ha a partnerek
kötődése bizonytalan v elkerülő
- ha a konfliktust kapcsolatépítő módszerekkel oldják meg (beszélgetés), akk hamar meg tudják oldani ez
a forma ink a kapcsolat elején jellemző
- a kölcsönös egymásrautaltság miatt a partner megváltozása vszínüleg ránk is hatással lesz
- ha 1ik v mindkét fél úgy érzi, h kevesebb örömöt nyújt neki a kapcsolat, akk elkötelezettségük végül
meghal
- a kapcsolatokat külső tényezők is megterhelhetik
o munkahely, saját család, ha gyerek születik
- társas normák is jelenthetnek problémákat
o elő van írva, h kinek mit kell csinálnia
- főbb szakítási okok:
o autonómiaigény
o különbözőség
o támogatás hiánya
o nyíltság + intimitás hiánya
o szerelem + szenvedély hiánya
- boldog pároknak sokkal pozitívabb az attribúciójuk a partnerükkel szemben, mint a boldogtalan pároknak
(sokkal ink meg tudják magyarázni- s el is fogadni- , h a másik miért sértett meg pl engem)

19
 - amikor konfliktus van, akk elköteleződésük szintje döntő befolyással van a viselkedésükre ez az
elköteleződés jelzi, h megmaradnak e a párok „viharokban” is, v sem
o nagy megterhelés hatására a legerősebb elköteleződés is megroppanhat

A konfliktus folyamatai:
- Rusbult et all azt vizsgálták, h hogyan reagálnak a partner negatív megnyilvánulásaira (alkalmazkodás
módja)
o konstruktív alkalmazkodás: hozzájárul a viszony fenntartásához (pl problémák megbeszélése,
törekvés a viselkedés megváltoztatására)
o destruktív alkalmazkodás: üvöltözés, elzárkódás
- egy pár alkalmazkodási mintái (főleg a negatív válaszok hiánya, s nem a pozitívak jelenléte)
befolyásolják, h mennyire örömteli a kapcsolat
- a nők konstruktívabban alkalmazkodnak, mint a férfiak
- egy konfliktusnál érzelmi megbékélésre van szükség
o nagyobb rálátással kell szemlélni a problémát
o az egyik félnek vmennyi felelősséget magára kell vállalnia a konfliktusért
- ha kis konfliktus van, akk a férfiak félre teszik a negatív érzéseket, ha viszont nagy, akk a nőkre hagyják a
lecsendesítés feladatát

Konfliktuskezelés a mindennapokban:
- próbáljuk meg elkerülni a partnerre vonatkozó általánosításokat
- próbáljuk érzéseinket megosztani a másikkal

Féltékenység:
- a féltékenységet szomorúság, harag és szorongás kíséri
- szomorúság, szorongás: a kapcsolat elvesztésének fenyegetése miatt lép fel
- harag: önérzetünket sértő lehetőség, a visszautasítás
- akk lehet főleg romboló a féltékenység, ha az illető önértékelését a kapcsolattól teszi függővé

Párkapcsolati konfliktusok és társ-i problémák:

- rendkívül gyakori a nők ellen irányuló agresszió (férjtől/élettárstól)
- családon belüli súlyos konfliktusok a gyermekek pszichés zavaraihoz is vezethetnek
o válást nagyon megsínylik a gyerekek, de nem konkrétan a válást, hanem sokkal ink az odavezető
utat

A szakítás és következményei:
- ha szétmegy egy pár, mindig a másikat hibáztatja az egyén hatékonyabban tud megküzdeni ezzel, ha
úgy érzi, a végső különválás az ő döntése
- heteroszexuális kapcsolatoknak gyakrabban vetnek véget ink a nők
- egy kutatás alapján: minél szomorúbb, magányosabb vt az egyik fél szakítás után, annál kevésbé a másik

Míg a halál el nem választ:

- a házastárs halálát ált az egyik legsúlyosabb életeseménynek tekintik
- a házastárs halála utáni 1-2 év komoly fenyegetést jelent a szellemi és testi egészségre nézve

Magány:
- elválásnak magány a következménye
- a magányos emberek szomorúságot, reménytelenséget, unalmat, lehangoltságot éreznek
- a magányossás és az egyedüllét nem ugyanaz
- a magány: érzelem, mely abból származik, h a szeretet és önmegerősítés iránti igény nem nyer kielégülést
egy pszi-ilag intim kapcsolatban
- magányra egyik leghatékonyabb válasz: új ismerkedési lehetőség felkutatása, vmi értékeset kihozni az
egyedüllétből- új készség, hobbi, tanulás, dolgozás, zene hallgatás

Tartós viszonyok:
- 2 közös tényezője van azoknak a tartós viszonyoknak, amelyekben megmarad a szeretet és növekszik is
o a kapcsolat a felek sok egyéni szükségletét kielégíti

20
 o a kapcsolat az összetartozás érzését nyújtja a feleknek

Összefoglalás:
- fizikai vonzerő+ pozitív interakció+ hasonlóság vonzalom
- intim kapcsolat: kölcsönös függés és egymásra hatás + a partnernek az énbe történő beolvadása
- fokozott érzelmi arousal + partner idealizált képe + a közelség és a szexuális egyesülés vágya
szenvedély

21
 Szociálpszichológia 2.
12. fejezet: Segítségnyújtás és bántalmazás

- sok párhuzam van a segítségnyújtás és a bántalmazás között

o a társas viselkedés egyéb formáihoz hasonlóan mind a segítségnyújtás mind a bántalmazást a
személyek észlelései és értelmezései vezérlik
o időnként mind a segítségnyújtás, mind az erőszakos cselekedet konkrét jutalommal jár
o mind a segítő, mind az agresszív viselkedés mások példáját követi
o mind a segítségnyújtás, mind az erőszakot társas normák szabályozzák

Mitől lesz a viselkedés agresszív v altruista?

- a segítségnyújtás+ agresszió is lehet öncélú, de szolgálhat mást is (távlati érdekeket is)
- az h vki agresszív v altruista nem a végeredménytől függ, hanem a végrehajtó motívumaitól
- proszociális viselkedés: mások megsegítésére irányuló viselkedés de nem altruizmus
- altruizmus: mások megsegítése, a személyes jutalomra való tekintet nélkül
- agresszió: szándékos károkozás másoknak
o emocionális agresszió: ha vki csak az erőszak kedvéért követ el erőszakos cselekedetet
o instrumentális agresszió: ha az erőszakos cselekedet távlati célokat szolgál

Az altruizmus és agresszió gyökerei:

- Lorenz szerint létezik „bennünk lakó gonosz” az evolúció az embereket alapvetően és
megváltoztathatatlanul önzővé alakította ezért éli túl az egészet a legrátermedtebb, a legrosszabb
o de azért elismerik, akik ezt a nézetet vallják, h az emberek képesek jóságra, altruizmusra
o altruizmust kulturális tanulás eredményének tekintik „tedd azt másokkal, amit szeretnéd, h mások
veled tegyenek”
- „bennünk lakozó angyal” képzete
o szükségszerű, h legyen bennünk jó
o az altruizmus is elősegítheti a túlélést
▪ az altruista egyedek segítik rokonaikat, akikkel közös génjeik vannak (pl állatok hangdással
figyelmeztetik kölkeiket, h jön a veszély)
▪ az altruizmus gyakran kifizetődik (reciprok alturizmus)
▪ az empátia emberi képessége elősegíti az altruizmust
▪ a csoportnormák követése elősegítheti a túlélést
- hiába alakult ki az emberekben az agresszió és alturizmus képessége, ez nem azt jelenti, h szükségszerű csak
azért mert biológiailag meghatározott
- kultúránként nagyon eltérő mind2 fogalom
o ha vkit megsértenek nyugaton: azonnal vissza akar vágni
o ha vkit megsértenek keleten: visszahúzódik, alkalmazkodik a másik emberhez
- de attól még, h természetes az agresszív viselkedés, nem szabad helyesnek tekintenünk

Mások megsegítése:
- a segítő viselkedésre az hat, h mit akarnak tenni az emberek, ill. h véleményük szerint mit kellene tenniük
- a segítségnyújtásnak megvannak a maga potenciális költségei és jutalmai
- mielőtt úgy határoznánk, h segítünk, fel kell oldanunk az egymással versengő impulzusok és vágyak keltette
konfliktusokat néha ez annyi időbe telik, h elmulasztjuk magát az eseményt

A segítségre szoruló személy észlelése.

- a segítségnyújtást befolyásolja az áldozat szükséglete, rászorultsága és a potenciális segítőtárshoz való
hasonlóság

22
 o ink segítünk akk, ha hozzánk hasonló esik bajba + azoknak, akikről úgy véljük, h megérdemlik (mert
úgy gondoljuk, h ezek az emberek nem felelősek saját gondjaikért)
- a szükséglet tudatosítása az első lépés a segítségnyújtásban (felmérem, h szüksége van e segítségre egyáltalán)
- a zsúfolt, zajos környezet csökkenti a valószínűséget, h észleljük a segítségkérést
- azok, akik boldogak, több figyelmet szentelnek a körülöttük lévőkre, előbb észreveszik a problémát
- a segítségnyújtás egyfelől attól függ, h azt gondoljuk-e, h a személy megérdemli a segítséget
o a megérdemeltség a kontrollálhatósággal kapcsolatos attribúcióinktól (oktulajdonítástól) függ
o ha úgy hisszük, h vki önhibáján kívül esik bajba, akk ink nyújtunk segítséget
o fordítva, ha a saját hibájuknak tartjuk a bajt, akk azt gondoljuk, h megérdemelte, majd kimászik
belőle, ha már belekerült
- a segítségnyújtás másfelől függ attól, h mennyire hasonló hozzánk a személy
o a hasonlóság a kötődés érzését teremti meg az emberek között
- a segítségnyújtás nem függ a hosszútávú kapcsolatoktól

Segíteni akarás: költségek és nyereségek:

- a segítést motiválhatják a nyereségek s akadályozhatják a költségek
o ezek lehetnek érzelmi költségek és nyereségek is pl azért segítenek, h enyhítsék az áldozat
szenvedése fölött érzett fájdalmukat és részvétüket
- a segítőkészség gyakran a segítségnyújtás következményein múlik- költségek, jutalmak
- segítségnyújtás költségei: elvesztett idő, erőfeszítés, zavar, pénz, környezet rosszallása, fizikai veszély
- amikor a költségek túl magasnak tűnnek, akk bármennyire is nagy a veszély, a legtöbben nem segítenek
- a segítségnyújtó képességei is befolyásolják a segítségnyújtást
o ha nem tudunk úszni, akk tök fölösleges beugrani a vízbe fuldokló emberért
o aki sok ilyen képességgel rendelkezik (pl vízimentő), ő nem veszi fontolóra a költségeket
o a férfiak segítőkészebbek, mint a nők  férfiak többször gondolták, h hatékonyabban tudnak segíteni
o amúgy bárki, aki magát függetlennek, erősnek és dominánsnak látja vszeg vészhelyzetben előbb
segít, mint aki nem így látja magát
- az altruizmus amúgy kifizetődő, ezért sokan a nyereségek miatt segítenek
o akár pénzben, hálában, vagy cs saját magad előtt, büszkeség, belső jutalmak
- a bűntudatos emberek gyakran segítőkészek ki akarnak keveredni a rossz hangulatból
o de nem csak a bűntudat vezet nagyobb segítőkészséghez ha rossz jegyet kaptunk, ha összevesztünk
családtagjainkkal, elvesztettük vmi fontosat segítségnyújtás eltereli figyelmünket a saját
dolgainkról, csökkenti a bűntudatot, szomorúságot, csalódottságot
o de nem minden rossz hangulatú ember lesz attól jobban, h segít; ált észre sem vesszük ilyen
hangulatban, h segíteni kéne bárkin (depi, gyász)
o ha a mély bánat befelé fordítja gondolatainkat, akk ez meggátolhatja, h a segítségnyújtás jobb
hangulathoz vezessen

Létezik-e valódi altruizmus? Empátia szerepe

- az empátiától vezérelve az emberek gyakran motiváltak az áldozat szenvedésének enyhítésére (ilyenkor nem
nézik a nyereségeket, költségeket)
- negatívállapot- enyhítés modellje:
o az az elmélet, mely szerint az emberek azért segítenek másokon, h csökkentsék az áldozat
szenvedéséből fakadó rossz érzésüket
o akk beszélhetünk önzetlen segítségnyújtásról?
- Batson et all azt állítják, h létezik valódi altruizmus
o empátia-altruizmus modell: az az elmélet, mely szerint az áldozat szenvedése iránti aggodalom
motiválja az embereket arra, h segítsenek, még akk is, ha ezért nem várhatnak jutalmat ilyenkor 2
féle érzelemből 1et élnek át az emberek: vagy a személyes aggodalmat (szorongás, félelem), vagy az
empátiás aggodalmat (szimpátia, szánalom)
o személyes aggodalom motiválhatja az egoisztikus segítségnyújtást saját rossz érzésemet
csökkentsem

23
 o empatikus aggodalom motiválhatja az alturizmust áldozat szenvedéseinek enyhítése azok az
emberek, akiket ez motivál, akk is segítenek, amikor kimenekülhetnének a helyzetből
- a segítségnyújtást igenis motiválhatja az áldozat iránti őszinte aggodalom, ill a vele való azonosulás
- az empátia növeli az emberek vágyát, h segítsenek

A kötelezőnek érzett segítségnyújtás; normák és a segítő viselkedés:

- néha azért segítünk, mert úgy érezzük, h a normák, saját elveink v mások viselkedése erre késztet minket
- de nem minden norma támogatja a segítőviselkedést
- a segítő viselkedést is a társas normák, személyes vágyak befolyásolják („nők és gyerekek előre”)
- a legtöbb norma támogatja a segítségnyújtást
o azok a normák, melyek a legegyértelműbben előírják a segítő viselkedést: a kölcsönösség
(viszonosság) normája, az elosztás normája és a társas felelősség normája
▪ viszonosság normája: viszonoznunk kell a segítségeket, amiket kaptunk, v mert számítunk rá,
h később nekünk is majd segítenek cserébe
▪ elosztás normája: hogyan osszuk fel a rendelkezésre álló erőforrásokat 1 csoport tagjai
között igazságosság normája: jutalmakat az emberek érdemeinek arányában kell elosztani;
közösségi elosztás normája: tekintet nélkül az érdemekre, egyenlően osszák el a jutalmakat
▪ társas felelősség normája: segíteni kell mindenkin, aki képtelen magán segíteni ez az a
norma, amire különféle jótékonysági szervezetek építenek
- gyakran viszont olyan erős a kötelesség érzése, h még veszélyhelyzetben is mindent félretéve segítenek az
emberek ilyenkor ált egy személyes példa (tapasztalat) van a háttérben (vele is megtörtént hasonló)

Normák, melyek akadályozzák a segítségnyújtást:

- nem minden norma proszociális néhány szerint a segítő beavatkozás szociálisan nem helyes (pl családi élet
szentségének normája visszatartja az embereket a beavatkozástól; pl ha egy anya megpofozza a gyermekét az
utcán)
- amikor egy idegen lát egy nézeteltérést, s van arra egy kicsi jel, h ez egy családi nézeteltérés akk az
aktiválódik, h ez egy családi ügy, semmi közöm hozzá, jobb ha a magam dolgával törődök

A normák aktiválása:
- a releváns normák akk befolyásolják viselkedésünket, ha hozzáférhetővé válnak
- a normák rendszerint a közvetlen felszólításokon, modelleken v az éntudatosságon keresztül aktiválódnak
o közvetlen felszólítás: ez a leghatásosabb, h célt is érjünk vele (pl. mentsék meg a gyermekemet!; Ön
nem is tudja milyen szerencsés, bezzeg az éhező gyermekek!...)
o modellek: mikor nincs közvetlen felszólítás, a normákat gyakran mások cselekedetei
aktiváljákamikor nem tudjuk mi tévők legyünk, mert nem egyértelmű a helyzet, akk másokhoz
fordulunk segítségért; olykor csak modellként követve egy embert, h ilyenkor mi is a teendő
o éntudatosság: ez felszínre hozza a személyes v csoportnormákat, elveket, erősíti a viselkedésre
kifejtett hatásukat
- szociális tanuláselmélet (Bandura)
o az az elmélet, mely szerint a szociális viselkedésformák többségét mások megfigyelése és utánzása
révén sajátítjuk el a proszociális viselkedés megfigyelése ösztönözheti a segítségnyújtást
- a modellek gátolhatják is a segítő viselkedést
o ha az emberek azt érzékelik, h a többi ember csak bámészkodik s nem segít, akk ez azt idézi elő
benne, h neki sem kell segítenie

A normák hatástalanítása: a felelősség megoszlása:

- minél több szemtanú van egy balesetnél/vészhelyzetnél, annál kevesebb az esély, h vki segítsen is
- ilyenkor nem arról van szó, h a passzív személyek ne törődnének a bajbajutottal, cs úgy érzik, h nem az ő
felelősségük, hisz rajtuk kívül ott van még csomó ember, aki segíthetne, vmi oka csak van, h senki sem
segít…

24
 - a felelősség megoszlása: a segítségnyújtást kiváltó, mindenki által érzett normatív nyomás csökkenése mások
jelenlétében
- akik ilyen nagy tömegben is képesek a segítségnyújtásra, ők ált vezetői felelősségeel vannak felruházva, v úgy
tekintenek rájuk, mint olyan emberre, akinek segíteni kell

A belső konfliktusok feloldása:

- amikor azt fontolgatjuk, h segítsünk e vagy sem, az egyszerű—de ha arról kell döntenünk, h mit tegyünk, az
már nehéz
- az attitűdök és a normák hatása mindig viszonylagos hozzáférhetőségüktől függ (tehát pl nem segítünk egy
hajléktalannak az utcán, mert reggel a híradóban azt láttuk, h ez egy csapda is lehet)
- amikor vészhelyzet van, felgyorsul a szívverés, izzadunk, adrenalin megemelkedik, illetve megnő az empátia
készségünk is a másik felé ilyenkor nehéz alaposan átgondolni a helyzetet, főleg ha még vészhelyzet is van
o az arousal, az erős érzelmek és az időkorlát rendszerint oda vezet, h az emberek gyorsan és
impulzívan reagálnak a helyzetre
o ha az idő korlátozott (mert vészhelyzet van, most kell cselekedni), akk az emberek a leginkább
hozzáférhető motívumok és normák szerint cselekednek
- segítségnyújtás szisztematikus feldolgozással:
o ilyenkor ált felmérjük, h az áldozatnak szüksége van e egyáltalán segítségre, felmérjük a lehetséges
költségeket, veszélyeket, személyes felelősséget, képességét
o amikor szisztematikusan dolgozzuk fel a lehetőséget, h segítsünk, akk a kezdeti gyors válasz (pl, h
elutasítjuk) megváltozhat az idő múlásával
o az alapos megfontolásból származó döntések hosszú távú elkötelezettséget szülnek—> ezt később
nehéz megváltoztatni
o az ismételt segítségnyújtás alakítja ki az énhatékonyság észlelését azt az érzést, h az egyén
cselekedetei hatékonyak és jelentősek
o az énhatékonyság növeli annak valószínűségét, h a segítőkész attitűdök és normák segítőkész
cselekedetekké alakuljanak át

Segít, ami segít; segítség, ami árt:

- a segítséget fel lehet fogni, pozitívan (gondoskodás) v negatívan (önértékelést fenyegeti)
o ha az emberek nem képesek viszonozni a segítségnyújtást, akk rossz néven vehetik a segítségnyújtás
miatt kialakult egyenlőtlen erőviszonyokat
- ha vki nem képes viszonozni a szívességet, rossz néven veheti a segítséget, és megutálhatja a segítőt
o a segítő viselkedés azért válthat ki ilyen reakciókat, mert összetett üzenetet hordoz
o a gondoskodás pozitív részei közé negatívak keverednek „erősebb, ügyesebb vagyok, mint Te ezért
rá vagy szorulva a segítségemre”
o Fisher+ Nadler ezeket az ellentétes üzeneteket nevezik: a segítségnyújtás éntámogató és énfenyegető
aspektusának
o ha a megsegített úgy érzi, h támogatást kap hálával reagál; de ha fenyegeti az önértékelését
negatív érzések lesznek benne

A proszociális viselkedésformák növelése a társ-ban:

- a segítőkész viselkedésformák fejleszhetők: a szükségletek megvilágításával, segítőkész énkép erősítésével,
azonosulás és empátia támogatásával, felelősség összpontosításával, stb
- a félreérthetőség csökkentése tegyük egyértelművé szükségleteinket
o ha elesünk, ne cs várjuk, h majd más hívja a mentőt, kérjünk segítséget
o bűncselekményeknél is, pl bolti lopásnál, ha vki felhívja a figyelmünket, h az az ember épp most lop,
akk előbb cselekszünk, mint ha senki nem mondta vna nekünk ezt
- a segítőkész énkép erősítése
o a motiváció így belsővé válik

25
 o azok, akik saját kedvükre tesznek jót, s nem külső nyomásra, sokk ink tartják magukat altruista
személynek, és hajlandóbbak a segítségnyújtásra
o akik úgy gondolják magukról, h segítőkészek, ők újra s újra segíteni fognak másoknak
- a rászorulttal való azonosulás elősegítése
o a szükségben szenvedő személyhez való hasonlóság érzése empáiát szül, növeli a késztetést, h
segítsünk
- a segítő viselkedésformákat támogató normák oktatása
o a család és az iskola erősítheti a társas felelősség és a proszociális magatartás normáit, akár
példamutatással v modelladással
o ha látunk egy viselkedésformát, az elősegítheti annak megjelenését később
- a segítségnyújtás normáinak aktiválása
o először tudatosítani kell a normákat, h irányíthassák a viselkedést
- a felelősség összpontosítása
o azok a normaaktiváló utasítások, amelyek mindenkinek szólnak, nem különösen hasznosak
o ha segítségre szorulunk, tegyük egyértelművé, h mi szeretnénk segítséget kapni egy bizonyos
személytől (mutassunk rá, nevezzük meg)

Az agresszió
- instrumentális agresszió: az agresszióval, mint eszközzel el akart vmit érni
- érzelmi agresszió: az agresszió önmagában vált céllá
- az agresszió mindig azt jelenti, h vki ártani kíván másoknak
- agressziónak számít a szóbeli támadások, sértések, káromkodás, különböző népcsoportok gyalázása

Mi váltja ki az agressziót?
- vannak olyan formái az agressziónak, melyeket a lehetséges jutalom reménye vált ki, v pedig a várható
költségek és kockázatok fognak vissza
- ha viszont provokációnak értelmezünk vmit, gyakori az emocionális agresszió
- az agr. függ, h az egyén hogyan észleli és értelmezi az embereket, viselkedésüket, helyzeteket

Instrumentális agr.
- akk lép fel, ha az emberek lehetőséget látnak vmilyen előny megszerzésére (pl a bank számítógépes rendszerét
nem védi semmilyen jelszó)
- akik különösen fogékonyak az inst.agr-ra, azok akik könnyen észreveszik a kínálkozó lehetőségeket
ilyenkor mintha megjelenne: „az agr. kifizetődik”
- ha nem ígérkezik jutalom, akk az inst.agr. megszűnik
- milyen tényezők befolyásolják
o személyes képességek
▪ az erőszakosságra való hajlam is fokozza az agr. viselkedés megjelenését
o nemi különbségek
▪ férfiak számára az agr. könnyebb és kevésbé kockázatos, mint nők számára
o modellek hatása
▪ modelleken keresztül érzékelhetjük, h mikor és hogyan lehet sikeres az agr

Érzelmi agr.
- itt nem a jutalom-veszteség költségelemzése motivál
- főleg az a puszta vágy váltja ki, h ártsunk másoknak
- akiket a vad düh hajt, ők immunisak a büntetésre (figyelmen kívül hagyják a külső jutalmakat, büntetéseket)
- milyen tényezők befolyásolják a provokáció észlelését
o ártó szándék észlelése
▪ a fájdalomokozás ténye önmagában még nem tűnik provokációnak

26
 o a kontrollálhatóság észlelése
▪ a szándékos bántalmazást is meg tudjuk bocsátani, ha van rá magyarázat pl nem vt ura
önmagának, nem tehet így róla
o személyiségbeli különbségek a provokáció észlelésében
▪ vannak olyan esetek, amik vkiből eszeveszett dühöt váltanak ki, másoknak pedig fel sem
tűnik
▪ az agr.-ra hajlamos emberek a kétértelmű cselekvéseket mindig negatívan értelmezik,
felhúzva ezzel magukat
- az érzelmi agr és az inst.agr egészen eltérő pszi.-i folyamatokkal jár

Érzelmi agr és negatív érzelem:

- frusztráció-agr.elmélet: bármilyen frusztráció agressziót szül (Dollard, Miller)
- ink biztonságosabb tárgyak felé irányul ilyenkor az agr, nem feltétlenül a frusztráció okozója felé
- aztán módosították az elméletet: nem cs a frusztráció, hanem több más tényező is kiválthatja az agressziót
- Berkowitz szerint bármilyen negatív érzés agressziót eredményezhet
- Zillman: izgalomátvétel- elmélete
o ha 1 ember vmi miatt ideges, majd provokálják, hajlamos lesz azt hinni, h izgalmi állapota a haragból
származik
o a magasabb izgalmi szint és a provokáció által keltett düh kombinációja megnöveli az agresszív
megnyilvánulást

Az agr.-t támogató és korlátozó normák

- a normákat a személyesen v a médián keresztül látott modellek viselkedése aktiválhatja
- gyakorlatilag minden társ. és csoport rendelkezik olyan normákkal, amelyek szabályozzák az agr.-ót de nem
minden norma célja az agr. visszaszorítása
- a csoportnormák ink elősegítik az agr-ót, mintsem korlátozzák
- pl amikor az agresszív iskolás fiúk menőbbek, mint a kevésbé agresszív fiúk, akk az iskolások normái
támogatják az agr-ót
- külsőségek alapján nem lehet ítélni: az agr. felbukkanhat drága öltönyökben is, nem csak szakadt ruhás
fiúknál
- az amcsi kultúra főáramában több uralkodó norma is kedvez az agr-nak
o fegyverviselés és- használat joga (akár, ha vki belép a kertedbe, őt is lelőheted)
o férfiagr. normája (kemény, macho magatartás)
o a családi élet elszigeteltségének normája („az én házam, az én váram” bezárja a családot a lakásba s
mentesíti a viselkedési normák hatása alól megnő a családon belüli erőszak)

Az agr. modelljei:
- mások reakciói is megmutatják, h milyen normák vonatkoznak 1-1 helyzetre
- vannak agresszív modellek is azt közvetítik, h ez a fajta reaKció helyes, helyénvaló és
elfogadható így mások hamar elkezdik utánozni
- a modelleknek nagyon erős szerepük van az agr. viselkedés kialakulásában
- az agr. modellek miatt az agr. viselkedés elfogadhatóbbnak tűnik, mert agr. gondolatokhoz és
érzésekhez vezet
- agr. modellek a médiában:
o vajon valóban serkentik a nézők agr-ját az agr. műsorok?--> ha a médiumok erőszakot
sugároznak, akk vszínűbb, h a nézők agresszívebben viselkednek
o a hatás hosszú távúnak tűnik
o az erőszakkal való találkozás hosszú távon eltompítja érzékelésünket és gátolja reakcióinkat
közönyhöz, cinizmushoz vezethet

Az erőszakot korlátozó normák

- nem minden norma és modell kedvez az erőszaknak

27
 - „magadfajtával kezdj ki” tiltja a gyengék+védtelenek elleni agressziót
- ált azok a normák a leghatékonyabbak, amelyek a többi csoporttag ellen irányuló agr-ót korlátozza
- a hasonlóság csökkenti az agr-ót 2 ok: 1. hasonlóság észlelése empátiát teremt; 2. csoport tiltja az
agr-ót, h a csoportkohézió megmaradjon „ne bánts, mi összetartozunk”
- az emberek agresszívabban reagálnak egy csoporton kívüli személy provokálására, mint egy
csoporttagjáéra
- de akk h lehetséges a családon belüli agr?
o a csoporttagság nem ad elég védelmet a családtagoknak vannak olyan jellemzőik, amelyek
miatt tragikus módon gyakran az erőszak céltábláivá válnak
o pl. kéznél vannak, könnyű őket megközelíteni
o ill. nem követi semmilyen megtorlás az agressziót (gyerek nem fog visszaütni)

A normák aktivizálása és kiiktatása:

- mivel a normák a csoporttagságban gyökereznek, más csoporttagok jelenléte miatt a normák
hozzáférhetőbbé válhatnak
- amikor személyiségvesztés van, akk az emberek csoportjuk „arctalan” tagjaivá válnak, s csak
csoportjuk normáinak engedelmeskednek (nincs szabad akarat)
- de vannak olyan személyek is, akik nem tűrik el a csoport norma részeként az agr-ót nők nagyobb
érzékenysége a normák áthágására (nők valószínűbben éreznek bűntudatot, v szoronganak az agr
miatt)

Amikor vágyak és a normák összeütköznek:

- agr-ót eredményezhet a túl felszínes, de a túl alapos feldolgozás is
- az erőteljes jelzések gyakran spontán módon növelik az agr-ót, míg a megfontolt gondolkodás
csökkentheti
- nagy belső konfliktussal jár, amikor a vágyak és a normák összeférhetetlenek (pl. be akarunk húzni
vkinek egy hatalmasat, de nem tehetjük)
- az erőszakos tárgyak agr. gondolatokat váltanak ki (fegyver, kés, ököl)
- fegyverhatás: fegyverek látványa erőszakos gondolatokat juttat eszünkbe, ezzel növelve az agr.
viselkedés megjenelését
- a jelzések csökkenthetik az agr. (egy kedves szó, egy kisbaba látványa, nevetés)
o még az agr-ót előidéző jelzések is csökkenthetik az agr-ót, ha undorral, félelemmel,
szorongással vannak párosítva

Szisztematikus infófeldolgozás: a dolgok végiggondolása

- ha van elég idő, lehetőség, akk az erőszak alternatíváival állhatnak elő
o megbeszélik a konfliktust, mérlegelhetik a visszavágás költségeit s előnyeit,
kompromisszumra törekedhetnek stb
- mi korlátozza a szisztem.feldolgozást
o személyiségbeli különbségek a szociális gondolkodás képességében
▪ vannak olyanok, akik képesek jobban átgondolni egy provokatív helyzetet így ők
békésebb megoldást fognak találni
o erős érzelmek
▪ az erős, felkavaró érzelmek csökkenthetik az infófeldolgozó képességet
o alkoholfogyasztás
▪ ez is csökkenti az infófeldolgozás képességét
▪ nem törődnek olyan tényezőkkel ilyen állapotban, amik ált csökkentik az agr-ót
(gátlások felszabadulnak)

28
- az agr. vágya nem mindig eredményez agr-ót, mivel a társas normák azért nagyban befolyásolják ezt

Az agr. hatásai:
- az áldozat számára az erőszak hatásai jóval túlmennek a testi sérülésen v veszteségen
- sok áldozat úgy érzi, h a világ már nem tud úgy működni, mint azelőtt
- az áldozatok sokszor úgy érzik, h mások őket hibáztatják, s ők maguk is elkezdik saját magukat
hibáztatni
- az agr. az elkövetőre is hatással van
o vszínűbbé teszi egy újabb erőszakos cselekedet elkövetését
o agresszív természetűek lesznek (itt nem igazolódik be Freud katarzis elmélete, h kiengedve a
gőzt, megnyugszik az ember)
o növeli az egészségügyi problémákat (szívkoszorúér betegségek)
o eltompítja az elkövetőt, így egyre kevésbé érinti meg pl mondjuk egy emberölés

Az agr. csökkentése a társ.

- csökkentheti a kritikus gondolkodás; ha agr. ellenes normákat tanítunk+ aktiválunk
- értelmezés és újraértelmezés
o ha úgy érezzük, h provokálnak minket, érdemes átgondolni a másik szándékait
o 2 értelmű helyzetre próbáljunk ne rögtön idegből reagálni
- agresszióellenes normák tanítása
o a szociális felelősség, igazságosság, gyengék fiatalok idősek megsegítése normájának
modellezése segíthet az erőszakos viselkedés előfordulásának csökkentésében
- másokkal való azonosulás elősegítése
o az empátia a közösség érzése, az együttérzés pedig összeegyeztethetelen az erőszakkal
- az agr.-ót kiváltó jelzések minimalizálása
- a médiából áradó erőszak korlátozása
- kritikus gondolkodás
o állj meg, s számolj el 10ig

29
 Szociálpszichológia 2.
13. fejezet
Interakció és kölcsönös függés

- régebben úgy tartották, h a személy elveszti önállóságát, egyediségét, jellemét a csoportban ma már
máshogyan látják, viszont elismerik, h a csoportlét egyértelműen és igen erőteljesen befolyásolja az egyént
viselkedését
- a hatás akk még nagyobb, ha nem csak társas identitásukban osztoznak, hanem interakcióba lépnek
egymással, kölcsönös függésbe kerülnek
- különböző mértékű lehet ez az interakció és kölcsönös függés a csoporton belül
o egyszerű: együtt cselekvés bizonyos számú ember 1 légtérben tartózkodik (pl busz), de nincs
nagyon függés
o bonyolult: személyes csoportok osztoznak bizonyos társas jellemzőkben, állandó interakció is van
közöttük, közös célok
- a csoport sikere gyakran múlik, h a vezető és a tagok képesek e kezelni a kölcsönös függés problémáit
Társas serkentés:
- mások puszta jelenléte növelheti az arousalt
o vagy azért, mert értékelhetnek minket
o vagy, mert elterelik a figyelmünket
- az arousal javítja a teljesítményt a könnyű, jólmegtanult viselkedésnél a nem begyakorolt, nehéz
feladatoknál pedig rontja
- kísérlet: Norman Triplett: orsócsévélő verseny (gyerekek gyorsabban tekerték az orsót, ha más is nézte őket)
- társas serkentés (Zajonc): mások jelenléte kiváltja a könnyen hozzáférhető válaszokat, de megnehezíti a
kevésbé hozzáférhető válaszokat
o a jól hozzáférhető válaszok =domináns válaszok
o nehéz, újszerű válaszok= nem domináns válaszok
- miért növeli mások jelenléte az arousalt?--> feltételezett értékelés + figyelemelterelés
o értékelés:
▪ többnyire arra vágyunk, h mások értékeljenek, befogadjanak, elfogadjanak minket
▪ önértékelésünk legalább annyira függ mások véleményétől, mint attól, h mi mit gondolunk
magunkról
▪ ezért folyamatosan azt pásztázzuk, h mások épp ítélkeznek-e rólunk, v sem
▪ olyan személyek jelenléte, akik ítélkezhetnek rólunk, értékelési feszültséget kelt bennünk
(Rosenberg)
▪ tehát ink az ítélet, s nem a puszta jelenlét ami megnöveli bennünk az arousalt (pl. háziállatok
nem növelik az arousalt, s nem lesz tőlük jobb a teljesítmény)
o figyelemelterelés:
▪ mások jelenléte úgy is befolyásolhatja a teljesítményünket, h eltereli figyelmünket a feladatról
▪ itt is ugyanaz van, könnyű feladatoknál sikeres munka, nehezeknél rontás
Zsúfoltság: sok más ember jelenléte:
- zsúfoltság szintén növelheti az arousalt (ugyanúgy megkönnyíti a teljesítményt egyszerű feladatoknál, s
nehezíti a nehezeknél)
- a zsúfoltság hatásai azon múlnak, h az egyén mennyire érzi azt, h uralja a helyzetet
- itt is megvan a figyelemelterelő hatás és mások értékelése
- a tömeg zavarhatja az összetett feladatok megoldását zsúfolt városokban való élet rombolóan hat társas
viselkedésünkre
- viszont a kognitív és társas tényezők egyaránt segítenek letompítani a zsúfoltság által keltett arosualt, s így
csökkentik annak negatív hatását
- a kontroll tudata az egyik kulcstényező a zsúfoltság negatív következményei elleni harcban

30
 o ha azt érzed, h nálad van a kontroll, bármi is történjék, akk jobban fogsz teljesíteni
Teljesítmény a személyes csoportokban: a kölcsönös függés maximalizálása
- ha 1 velünk egy térben tartózkodó idegen is befolyásolja teljesítményünket, akk ennek sokszoros erejével hat
1 személyes csoportbeli (család, barátok, sporttársaim)
- egyrészt társas kölcsönös függésben vannak: a többi csoporttagtól való függés a kötődés, társas s érzelmi
jutalmak s a pozitív társas identitás tekintetében
- másrészt, a feladathoz kapcsolódó kölcsönös függésben is vannak: a többi csoporttagtól való függés a
csoportfeladat végrehajtásában produktivitásuk attól függ, hogyan képesek együttműködni
- ezért minden személyes csoportra jellemző mind a társas kölcsönös függés, mind a feladathoz kapcsolódó
kölcsönös függés
- minden személyes csoportnak vannak céljai, szándékai
- néha ütköznek azok a célok, h megmaradjon a produktivitás és a jó légkör is
A csoportfejlődés szakaszai: a formálódástól a megszűnésig
- személyes csoportok: formálódnak, kiforrnak, fejlődnek, teljesítenek, kialakítják identitásukat, elérik céljukat
- minden csoport keresztül megy a fejlődés szakaszain
- 5 fejlődési szint van vannak csoportok, akik mind az 5ön keresztül mennek, vannak akik
kihagynak/átugranak szinteket, s vannak akik előbb felbomlanak, minthogy a kövi szintre mennének
- 1. Alakulás figyelmes, udvarias interakciók, önfeltárás
o a tagok megpróbálják megismerni 1mást, megtudni, mi mozgatja a csopit
o eldöntik, h képesek-e a csoport részévé válni
o kialakul a „mi” érzés (csoport és én egybeoldódik
- 2. Kiforrás ötletek kritizálása, ellenségeskedés, szövetségek kialakítása
o gyakoriak a konfliktusok, viták
o már ismerik 1mást a tagok, de még nincsenek kialakult módszereik a nézeteltérések megoldására
▪ konfliktusok: rövid távú célok megfogalmazása; odavezető út megválasztása
- 3. Normák kialakítása megegyezés a módszerről, növekvő pozitív csoportidentitás
o ide már úgy jut el a csoport, h összhang és egység van, összetartás s pozitív csoporttudat kifejlődik
o csoporttagok magukévá tették a csoport normáit, külső társas hatások már kevésbé befolyásolják őket
o a csoport célja mindenkinek egyértelmű, s mindenki el is fogadta
- 4. Működés döntéshozatal, problémamegoldás, kooperáció
o itt kezdheti el a csoport az érdemi munkát
o ha jól zárultak az előző szakaszok, akk az irányítás problémamentes, a munka hatékony
- 5. Megszűnés széthullás, visszavonulás, negatív érzelmek
o a legtöbb csoport elérkezik ebbe a hanyatló szakaszba
o vége lehet azért, mert előre tudták, h csak egy bizonyos időre szól, v mert elérték céljaikat, v mert a
tagok elvesztették érdeklődésüket, v elmentek a csoportból
o amikor egy összetartó csoport bomlik fel, az különösen érzékenyen érintheti a tagokat, mert
megváltoztatja a társas identitásukat érezhetnek bánatot, magányt
o csoporttagok megvédhetik vmennyire magukat ettől úgy, h fejben felkészülnek, h fel fog bomlani a
csopi
Munka elvégzése, csoportteljesítmény
- ahhoz, h elérjék a célt, meg kell küzdeni a motivációs és a koordinációs veszteségekkel
- a közös társas identitás kifejlesztése segít ebben támogatja a kohéziót, a csoport teljesítménynormáinak
irányában erősíti a konformitást
- a csoportteljesítmény időszak alatt kell elvégezni a tényleges munkát így ez egy kritikus szakasz
- a csoportfeladatok különbözőek lehetnek olyan szempontból, h milyen típusú kölcsönös függést igényelnek
(Steiner)
o additív feladatoknál: csoport potenciális teljesítménye kb egyenlő az egyes tagok teljesítményének
összegével
o diszjunktív feladatoknál: a csoport teljesítménye olyan lesz, mint a legjobb tag teljesítménye
o konjuktív feladatoknál: minden egyes csoporttagnak megvan a maga jól körülírható szerepe
csoport teljesítménye olyan, mint a leggyengébb tagnak

31
 - a legtöbb feladat azonban összetett, több részfeladatból áll, így több kölcsönös függést igényelhet
Nyereség és veszteségek a csoportteljesítményben
- a csoportteljesítmény előnye az egyénivel szemben számos kognitív feladatban is nyilvánvaló (pl. csoportok
gyorsabban oldanak meg kirakós feladato)
- amikor az emberek gyengén teljesítenek csoportfeladatokban, az ok gyakran v a motiváció hiánya, v a
koordináció gyengesége a tagok között
o 1. Motivációs veszteség--- társas lazsálás
▪ csoportban az emberek néha lógnak, kevesebb erőfeszítést tesznek
▪ az egyéni erőfeszítés elvész a tömegben
▪ társas lazsálás: az a tendencia, h a személy kevesebb erőfeszítést fektet a feladatba, ha
teljesítménye nem elkülöníthető része a csoporténak, mint akk ha ugyanezt a feladatot
egyedül teljesíti
▪ a felelősség megosztása sokféle feladatban csökkentheti az egyéni erőfeszítéseket (pl.
kognitív feladat, fizikai feladat, stb)
▪ a társas lazsálás kevésbé jelentkezik akk, ha a feladat izgalmas +kölcsönös függés is fontos
tényező ha a kölcsönös függés minimális, az egyéni szerepek nem fontosak
▪ a társas lazsálás csökken, ha az egyéni közreműködés fontos a sikerhez, v ha a csoporttagok
tudják, h teljesítményüket ellenőrizhetik
▪ a tagok viszonya a csoporthoz szintén befolyásolja a társas lazsálást
• nők csoportorientáltabbak, kevésbé hajlamosak a társas lazsálásra, mint a férfiak
▪ megjelenhet a társas kompenzálás: a csoport egyik tagja nagyobb erőfeszítést tesz, h ezzel
ellensúlyozza egy másik gyengébb tag teljesítményét
o 2. Koordinációs veszteségek: szervezetlenség
▪ a tagoknak világos szereposztásra és az egyének által használt források tisztázására van
szüksége
▪ ismerjék egymás erős s gyenge pontjait, kinek van joga parancsolni, ki köteles
engedelmeskedni
Gyenge csoportteljesítmény javítása:
- a motiváció gyengesége + a koordináció és kommunikáció hiányosságai alááshatják a csoport képességeit a
célok elérésére
- a kutatások azt bizonyítják, h a csoporttagság beépítése az egyén pozitív társas identitásába sikeres megoldás
lehet
- a szervezetek úgy próbálják ezt a cél elérni, h tudatosan felépítik a „vállalati kultúrát” értékek,
meggyőződések, normák, amiket a cég minden tagja magáévá tesz
o megválasztják saját jelmondatukat, jelüket, szimbólumaikat
o ünnepségek bevezetése, jutalmak
- a pozitív kölcsönös társas függés kialakítása gyakran segít megoldani a feladathoz kapcsolódó kölcsönös
függés nehézségeit
- az összetartó csoportok bátorítják a kooperációt
o mert nem egyéni törekvéseik elérésére használják
o a kooperáció segíti a pozitív érzések kialakulását a csoporttagok között, és segíti a közös munkát
o csoportcélok erősítése: egyéni jutalmakat egyértelműen a csoportos jutalmaktól tegyük függővé
- a kohezív csoportoknak társas hatóerejük van
o ha az egyetértés megszületett (milyen célok, normák stb legyenek), azok, akik azonosulnak a
csoporttal, vszeg ragaszkodnak a normák betartásához
o ha a csoport kohezív és magas teljesítménynormái vannak produktívak lesznek
o de szerepet játszik a vezetői légkörrel is az ellenséges vezetői stílushoz kapcsolódtak az alacsony
teljesítménynormák
o a csoportnak ilyenkor már nincs arra szüksége, h újra meg újra megvitasson bizonyos kérdéseket
o a munka akk megy a legjobban, ha a normák találkoznak a feladat kínálmaival
- A kohezív csoportok vonzzák s megtartják az értékes tagokat
o ahhoz, h ne hulljon szét a csoport, a csoportot fontossá kell tenni a tagok számára, növelni az
elégedettségüket és moráljukat

32
 - a társas identitás annyira hatékony is lehet, h néha még akk is összetart egy csoportot, ha nincs materiális
haszon

Vezetés
- a hatékony vezetők növelik a feladatban nyújtott teljesítményt, plussz fenntartják a társas kölcsönös függést
- viszont van olyan, h a csoportból nem a legpotenciálisabb vezető emelkedik ki
- vezetés: az a folyamat, melyben bizonyos csoporttagok felhatalmazást kapnak arra, h a többieket irányítsák,
ösztönözzék a csoportcélok elérésére
- a vezetőket kinevezheti egy külső hatalom, lehetnek választások győztesei, v spontán kiválasztódhat a
csoportból
Mit csinálnak a vezetők?
- 3 v annál több tagból álló csoportnál már szükség van vezetőre
- a kiscsoportokban ált 2 vezetőt termelnek ki: „feladatvezető” + „társas-emocionális” vezető
- a feladatvezető hozza meg azokat a döntéseket, melyek a csoport tényleges cselekvéseit irányítják
o többet szól a csoport egészéhez, mint külön az egyénekhez
o többet beszél, mint a többiek
o feladatra vonatkozó megjegyzéseket tesz
- társas-emocionális vezető
o feszültségek elsimítása
o harmónia fenntartása, aktivitás bátorítása
- ez (hogy van feladatvezető és társas-emocionális vezető) nem univerzális
- a vezetői viselkedés 2 általános típusba sorolható
o IS (initiating structure: struktúraszervezés) „csoporttagok tudatára adja, h mit vár tőlük” ; „eldönti
mit kell csinálni, s hogyan”
o C (consideration: odafigyelés) „barátságos, megközelíthető”; „minden tagok egyenrangúként
kezel”
o de ez a két tulajdonság nem feltétlen igényel 2 embert, benne lehet egy személyben is mind2 vezetői
stílus
Vezetői hatékonyság—személy v szituáció?
- hajlamosak vagyunk, h a viselkedést ink személyiségvonásokkal, nem pedig helyzeti tényezőkkel kapcsoljuk
össze
- kutatók azt vizsgálták, h a vezető viselkedése milyen kapcsolatban van a csoport teljesítményével:
o társas-emocionális támogatás egyértelműen javította a csoportmorált
o a feladatra koncentráló vezetői viselkedés nem javította egyértelműen a csoport teljesítményét
-  vezetői hatékonyság nem annyira attól függ, h ki a vezető, v h mit csinál, mint ink annak a szituációnak a
jellemzőitől, amelyben a vezető tevékenykedik
- szituációs tényező fontosságának felismerése Fred Fiedler nevéhez fűződik
o a vezetés kontingenciamodellje
o 2 megállapításra alapozta
▪ a vezetők különböznek egymástól—főleg személyes jellemzőikben némelyikük a feladatra
koncentrál, másik a társas tényezőkre
▪ a vezetés szituációi is különböznek; h a vezetőnek mekkora kontrollja van a csoport felett
o a kontingencia modell lényege: 2 tényező összeillesztése
▪ a vezetői hatékonyság akk maximális, ha a vezető stílusa leginkább összhangban van a
szituáció kívánalmaival
▪ olyan szituációkban, amikor a vezető nagyon nagy v pont h nagyon kicsi kontrollal
rendelkezik a csoport felett: a feladat-orientált vezetők jobb teljesítményt tudnak elérni
▪ ha a vezető közepes kontrollal rendelkezik a csoport felett: a társas-emocionális típusú
vezetők a leghatékonyabbak
o a hatékonyság a szituáció és a vezető összeillésétől függ
o a legtöbb összetett feladat megoldásához ált mind2 stílusra szükség van

33
 o a jó vezetés lényege a rugalmasság a feladati és társas motiválás legjobb arányának megtalálása az
adott szituációban
o egy jó vezető: egyidejűleg maximális teljesítményt ér el a feladatban, és a csoport pozitív identitását,
jó hangulatát biztosítja
Hatékony vezetőket választanak-e a csoportok?
- a csoportok gyakran tekintik a sokat beszélő embert vezetőnek (pedig korántsem biztos, h ő lenne a legjobb)
o a csoport sokkal többre értékeli a beszéd mennyiségét, mint minőségét
- gyakran támaszkodnak sztereotípiákra
o túlzott figyelem a feladatorientált viselkedésre, s nem sok figyelem a vezetői képességek társas-
emocionális oldalára
o sokan úgy vélik, h az A típusú személyiség jó vezető (dinamikus, feladatra koncentráló típus), de
hiányzik belőle a társas vonal
o sok férfi vezető (ez is sztereotípia) az elvárás, h a férfiak jó vezetők, önbeteljesítő jóslattá válik,
hiszen ők kerülnek a leggyakrabban vezetői szerepbe
o cs akk választanak ink nőket vezető pozícióba, ha nagy társas-emocionális igény van (pl. diplomáciai
jellegű tárgyalások)
- ki tartja össze a csoportot?  nők jobban
- ki biztosítja, h a feladat el legyen végezve?  egyenlő (férfi is, nő is jó ebben)
- kiről gondolják, h jó vezető lenne?  férfiakról
- a vezetőknek központi szerepük van a dolgozók 60%-a a főnökkel való együttműködést tartja a munka
leginkább feszültségteli részének
Kommunikáció a csoportban:
- a csoportok formális és informális csatornákat egyaránt használnak, h biztosítsák a hatákony komm-ót
- alapvető eszköz arra, h nagy hatékonyságot érjen el a csoport elengedhetetlen ehhez a komm-ó
- a legtöbb szó ált arról esik a tagok között, h hogyan oldják meg a feladatot, s hogyan tegyék a munkát
lehetőleg legkellemesebbé
- a feladatra koncentráló + társas-emocionális jellegű komm. közötti egyensúly megteremtése döntő fontosságú
- a hatékonyság + elkötelezettség függ attól, h a csoport mennyire jól kezeli a feladathoz kapcsolódó és a társas
kölcsön függés problémáit
- az, h milyen gyorsan terjed az üzenet attól függ, h milyen a kommunikációs hálózat (az üzenettovábbítás
tipikus mintája)
- a centralizált rendszerben egyetlen ember áll a problémamegoldás és döntéshozatal középpontjában
o pl. kerék és Y minta (769.oldal)
o gyorsabban oldják meg az egyszerű feladatokat
- decentralizált hálózatban az egyének szabadon kommunikálhatnak egymással
o pl. kör, rács, teljes háló (769. oldal)
o könnyebben oldanak meg feladatokat, ha azok összetettebbek
- az új technikák (telefon, számítógép, stb) befolyásolják egyrészt a feladatok megoldásának módját, másrészt,
h a csoporttagok hogyan érzik magukat munka közben
- a technika sokkal egyenrangúbb részvételt biztosít a tagoknak amikor face to face vannak, a nagyobb
státuszúak mindig dominálnak, s uralják a vitát
- viszont még mindig vannak olyan problémák, amiket a legjobban csak személyesen lehet orvosolni
o azok az érzelmi kötelékek, amelyek a személyes találkozáskor fejlődnek ki, nagyban elősegítik a
csoport iránti szolidaritás növekedését
- szemtől szembeni komm-nak megvan az az előnye is, h a feszültségek, nem tetszések, egyetértés, feloldódás
non-verbális jelei azonnal érzékelhetőek

Társas dilemmám: amikor a kölcsönös függés szembeállítja az egyént a csoporttal

- társas dilemma: a kölcsönös függés olyan formája, amelyben 1 cselekvési forma, amely az egyén számára
rövid távú jutalommaximalizálását biztosítja- ha minden csoporttag a cselekvést választaj- hosszú távon a
csoport egészére negatív következményekkel jár
o pl. légkondizunk egész nyáron szennyezzük vele a környezetet

34
 - a társas életben mindig van bizonyos feszültség az egyéni és a csoportcélok között, a társas dilemmák egyre
aggasztóbbá válnak 1 olyan populációban, amelynek fogyóban vannak erőforrásai
Társas dilemmák típusai
- sokszor fordulhat elő a csoportokban, h az egyének személyes jutalmai nyíltan ütköznek a csoport érdekeivel
(pl emberek közös v közösen termelt erőforrást használnak)
- a megújuló források dilemmái magukba foglalnak olyan konfliktusokat, melyek megújuló készletek
fogyasztását érintik (pl. esőerdő populációja)
o bizonyos mennyiség felhasználása ezekből a javakból előnyös az egyének számára
o ha elegendő mennyiség marad érintetlenül, akk a forrás helyreállítja s feltölti magát
o ha túl nagy mennyiséget veszünk el a forrásból, akk a forrás idővel kimerül
- közösségi tulajdon dilemmája, h miként kéne előállítani, ill támogatni a közösségi tulajdont
o ez olyasmi, amit mindenkinek biztosítani kell, nem adhatjuk úgy egyeseknek, h másoktól megvonjuk
(pl. tiszta levegő, honvédelmi rendszer, állami tv és rádió, stb)
Viselkedés a társas dilemmahelyzetekben
- ilyen dilemmáknál szinte mindenki az egyéni érdekeit követi ezzel sokkal nagyobb bajt okozva a
társadalomnak hosszabb távon
- a forrásdilemmával szembekerülve szinte minden kísérleti személy úgy dönt, h annyit termel ki, amennyit
csak bír, még akk is, ha a forrás már rohamosan csökken
- a közös tulajdon típusú dilemmáknál is önérdek irányítja a viselkedést
- eredmények szerint nem a félelem, h nekem nem jut, hanem sokkal ink a mohóság a legfőbb oka, h az
emberek így viselkednek
Társas dilemmák megoldása
- egyik lehetőség: a helyzet átstrukturálása úgy, h megváltozzon az egyének valódi nyeresége
- másik út: megváltoztatni azt, h az emberek hogyan értelmezik a nyereséget
- pl. hatóságok törvényeket, szabályokat hoznak létre, h az egyéni nyereséget megváltoztassák, s ezáltal a
dilemmát megszüntessék
o így a feladathoz kapcsolódó kölcsönös függés természete megváltozik
o viszont amíg az emberek nem fogadják el önként a megszorításokat, a strukturális változtatás nem
lesz eléggé hatékony
- a dilemmák feloldására javasolt társas jellegű megoldások annak a módját változtatják meg, ahogyan az
emberek gondolkodnak lehetőségeikről, anélkül, h tényleg megváltoztatnák a nyereségeket
- a társas dilemmák megoldása együttműködést igényel
o az együttműködés azt kívánja, h az egyéni célok egybeessenek a csoport céljaival + h az egyén úgy
érezze, h a csoport érdekeinek szolgálata az ő személyes érdeke is
o pl. a csoporttagságot az egyén társas identitásának elemi részévé tesszük így közösek lesznek a
célok (legalábbis közelítenek)
- Mi segíti az embereket abban, h közösséget érezzenek azokkal, akikkel közös forrásra vannak utalva?
o 1. A csoporttagok közötti kommunikáció
▪ ha a tagoknak lehetőségük van egy dilemma megvitatására, mielőtt döntést kell hozni, megnő
az együttműködés
▪ a beszéd közben elkezd kialakulni a helyes viselkedés normája, ígéretek kezdenek
megalakulni a norma betartásáról
o 2. Egyenlő lehetőségek és nyereségek a csoporttagok között
▪ ha minden tag azonos mennyiséget használ fel a készletekből, ez a szint válik a csoport
normájává
o 3. Csoportnormák hozzáférhetősége
▪ ha a csoport érdekeit szem előtt tartjuk, nagyobb a valószínűsége, h ezek a normák valóban
hatni fognak a viselkedésre
o 4. Az egyéni erőfeszítések összekapcsolása a csoport érdekeivel
▪ ha az emberek visszajelzést kapnak, h cselekedeteik hatékonyak, ez segít fenntartani az adott
viselkedést

35
36
 14. FEJEZET
KONFLIKTUS ÉS KONFLIKTUSMEGOLDÁS

1. A csoportközi konfliktus keletkezése

A konfliktus a célok észlelt összeférhetetlensége. A csoportok közti konfliktus számos fórumon megnyilvánul: TV,
bírósági perek, harcok háború sújtotta területeken. Ennek során a felek elutasítani, lekicsinyelni, ócsárolni vagy
frusztrálni próbálják az ellenfelet, ezzel együtt kiterjeszteni és megvédeni igyekeznek saját csoportjuk érdekeit.

1.1. A csoportközi konfliktus eredete: harc a javakért és a tisztelet kivívásáért

A legtöbb konfliktus értékes anyagi forrásokért vagy szociális javakért (pl. hatalom vagy megbecsülés) folyó
versengésből származik. Szociális összehasonlításokat végzünk, hogy meghatározzuk az erőforrások elfogadható
szintjét.

1.1.1. A reális konfliktus elmélet

Az elmélet szerint a csoportközi konfliktus alapja a versengés a szűkös, de értékes anyagi forrásokért (Campbell, 1965;
Levine és Campbell, 1972; Sherif, 1966).
A korlátozott erőforrásokért folyó versengés laboratóriumi vizsgálatok alapján megkeseríti a csoportközi
kapcsolatokat. Az egyik ilyen vizsgálatban (Taylor és Moriarty, 1987) terápiás programokat kellett ajánlani, vagy
reklámszlogent alkotni a résztvevőknek, és alkottak versengő, illetve együttműködő helyzetet is. Az együttműködő
csoportokhoz képest a versengő csoportok jobban kedvelték saját csoportjuk tagjait, és nagyobb ellenszenvvel
viseltettek a külső csoport tagjai iránt.
Ugyanígy, a korlátozott erőforrásokért való versengés lehet az egyik oka számos olyan konfliktusnak, mely nemzetet
nemzet ellen, vagy etnikai csoportot etnikai csoport ellen uszít.

→ Reális konfliktus a munkahelyen

Reális konfliktus előállhat a szűkös álleslehetőségekért való versengés miatt is.Az ilyen verseny gyakran etnikai
csoportok között tör ki (Olzak és Nagel, 1986). Az USA-ban egy korábbi bevándorló hullám potenciális
veszélyforrásként tekint a következő hullámra (elveszik a munkahelyet, veszélyeztetik a pozíciót). Amikor a
javadalmazás túl kevés ahhoz, hogy mindenki élvezhesse az előnyeit, a versengés a gazdasági túlélésért a csoportközi
ellenségeskedés táptalajává válik (Hepworth és West, 1988).

1.1.2. Szociális versengés: a tisztelet kivívása

A társadalmi egymásrautaltság is konfliktusokat okozhat, amikor szociális javakért (tisztelet, presztízs) folyik a verseny.
Ez felnőttekre és gyerekekre egyaránt igaz. Egy vizsgálatsorozatban vállalati vezetők két csoportja problémamegoldási
feladatot kapott (Blake és Mouton, 1979, 1984). Szakértők értékelték a teljesítményt, de a versengést nem említették,
illetve jutalmat sem ígértek. A csoportszellem szárnyra kapott, a csoportközi konfliktusok felerősödtek. Szóval a
konklúzió, hogy akkor is kialakult a versengés, ha nem fűződött hozzá semmilyen anyagi érdek.

A miértre a válasz a társas identitással kapcsolatos. Az emberek vágya, hogy saját csoportjukat másokénál jobbnak
lássák, ez pedig könnyen csoportközi előítéletekhez vezet. Ugyanez a folyamat táplálhatja a nyílt konfliktust is. Ehhez
nem szükséges, hogy kapcsolatban legyenek a tagok a többi taggal, illetve nem kell, hogy veszélyeztetve érezzék anyagi
javaikat. Az ilyen „minimális csoportok” (random beosztás, nincs a tagok között interakció) is viselkedhetnek úgy,
mintha hadban állnának más csoportokkal, és úgy kezelik őket, hogy a konfliktus könnyen kialakulhat (szidalmazás
stb.).

1.1.3. Viszonylagos hiány: mikor vagyunk elégedettek?

Az emberek gyakran folytatják a versengést még akkor is, ha megfelelő mennyiségű erőforrás áll rendelkezésre. Ilyenkor
nincs objektív mérce, így elkezdjük összehasonlítani magunkat másokkal. Ez az alapja a viszonylagos hiány (relatív
depriváció) elméletének. Az elmélet szerint nem az objektív valóság, hanem a társadalmi összehasonlítás határozza
meg, hogy az emberek mennyire elégedettek vagy elégedetlenek azzal, amijük van (Stouffer et al., 1949; Crosby, 1976,
Bernstein és Crosby, 1980).

37
Számos esetben viszont saját csoportunk és egy másik csoport között végezzük el az összehasonlítást. A relatív
fraternalisztikus depriváció annak az érzése, hogy a saját csoportunk nem áll olyan jól, mint más csoportok
(Runciman, 1966).

Egy kevés tulajdonnal rendelkező csoport elégedett lehet, ha a körülötte élőknek is kevés van. Ezzel szemben fellendülő
helyzetű csoport is elégedetlenséget érezhet, ha más csoportok fejlődésének üteme gyorsabbnak tűnik.

Az egoisztikus depriváció (nekem van egy tök jó kocsim, elégedett vagyok vele → meglátok egy jobbat, a sajátom már
nem olyan vonzó) kevésbé könnyen vezet csoportközi konfliktushoz, mint a fraternalisztikus.

1.2. A csoportok sajátos versengési hajlama

A csoportok versengőbbek, mint az egyének. Ez egyrészt azért lehet, mert a csoporttagok a pozitív társas identitásért
küzdenek a külső csoporttal való versengésben, másrészt pedig, mert a konfliktushelyzetben lojalitást követelnek
tagjaiktól. A csoportok ugyanígy hajlamosabbak viszonozni a külső csoportnál tapasztalt versengést is, és inkább
kihasználják a külső csoportot saját haszon érdekében.

Egy kísérletben, ahol a kísérleti személyeknek értékes ontok szétosztása volt a feladat saját maguk és mások között,
kevésbé kedvelték ellenfeleiket, és versengőbbek voltak csapathelyzetben, mint egyéniben (McCallum et al., 1985;
Insko et al., 1987, 1988).

Tulajdonképpen bármi, ami javítja a csoport identitásának érzését, fokozza annak versenykészségét. Egy kísérletben
elég volt egyszínű mezt adni egy kézilabda csapat fiúinak, és máris ellenszenvesebbek voltak ellenfeleikkel, akik csak
sima utcai ruhában voltak (Rehm et al., 1987).

A csoportok néha lemondanak az abszolút haszonról a nagyobb fölény érdekében. Ez azért van, mert jobbnak lenni
másoknál fontosabb, mint jónak lenni.

Ha két csoport kerül egymással szemben, a verseny hevesebb, mintha két egyén találkozna így. Ennek legalább négy
oka van:

1. A csoportok gyakran többre értékelik a tekintélyt a gazdagságnál.

2. Ha konfliktus támad, a csoport felsorakozik.

Konfliktushelyzetben a csoport lojalitást, szolidaritást és a csoport normáihoz való szigorú
alkalmazkodást követel. Ez nem engedélyez kapcsolatot vagy együttérzést a külső csoporttal, így
mélyül a szakadék a két csoport között, így az újabb konfliktus elkerülhetetlenné válik. A vezetők pedig
időnként kihasználják ezt saját hatalmuk fenntartása érdekében.

3. A csoportoktól elvárjuk az erős hajlamot a versengésre, és azok ennek megfelelően reagálnak.

a. Alapvetően az a várakozásunk, hogy a csoportok hajlamosabbak a versengésre, mint az egyének. Az
ilyen elvárásnak önbeteljesítő hatása van, és ha azt gondoljuk, ellenfeleink versengően fognak
megnyilvánulni, akkor megpróbálunk rajtuk ütni, vagy elijeszteni őket, hogy megvédjük magunkat.

4. A csoportok társas támogatást nyújtanak a versengéshez.

Egyén szintjén a társadalmi normák belénk plántálják, hogy nem szabad kihasználni másokat,
agresszívan viselkedni az ellenfelekkel, vagy önzőnek lenni. Viszont csoporttagként az előbbi
viselkedésformák racionalizálhatók a csoportunkhoz való lojalitás egy formájaként. A csoportok ezért
is gyakran agresszívabban viselkednek, még akkor is, ha az ellenféltől nem várnak vagy tapasztalnak
hasonlóan versengő magatartást (Schopler et al, 1993).

38
2. A konfliktus súlyosbodása: hogyan válik a rossz még rosszabbá?
2.1. A konfliktus elmélyülése: kommunikáció és interakció, amely csak ront a helyzeten
A szegényes kommunikáció csak ronthat a helyzeten. A saját csoporton belüli interakció megszilárdítja a csoport
véleményét, a csoport fenyegetni kezdi a külső csoportot, minkét csoport egyre erőszakosabban torolja meg sérelmeit,
a többi érdekel pedig valamelyik oldalra áll. Ezek a folyamatok mind a konfliktus elmélyüléséhez vezetnek.

2.1.1 A saját csoport felé irányuló kommunikáció: polarizáció és elköteleződés

Ha a dolgokat hasonlóan gondolkodókkal beszélik meg, a csoporttagok a szélsőségek felé tolódnak el, ez a
csoportpolarizáció jelensége. Ilyenkor az emberek csoportjuk helyzetét megalapozottabbnak és értékesebbnek látják,
és még szilárdabban kötődhetnek hozzá, illetve még inkább elköteleződhetnek saját nézőpontjaik mellett is. Ezek a
cselekedetek inkább arra irányulnak, hogy saját magabiztosságunkat és elkötelezettségünket erősítség.

Ha a csoporttagok saját magukat meggyőzték, azt a következtetést vonják le, hogy törődniük kell a kérdésekkel. Ilyenkor
disszonanciaredukciós folyamatok biztosítják, hogy személyes attitűdjeik összhangban legyenek a nyilvános
állásfoglalással. Egy ügy képviseletének nyilvános jellege megalapozza az elköteleződést, így még nehezebbé válik a
csoporttagok számára a visszakozás vagy véleményük megváltoztatása.

Ugyanez a folyamat zajlik le a külső csoportban is. Amint a saját csoport nézőpontja megerősítést nyer, és a külső
csoport érveit lerombolja, minkét csoport szélsőségesen elszigetelt helyzetbe kerül, és mindkettő elköteleződése
erősödik (Staw és Ross, 1987).

2.1.2. A külső csoport felé irányuló kommunikáció: „Vigyázzatok, mert baj lesz!”
Mindezek után a csoportok egyre nehezebbnek találják az eredményes kommunikációt, ezután gyakran zöld utat kap a
kényszerítés és a fenyegetés. Az emberek (és mindkét csoport) azt gondolják, hogy a fenyegetés növeli alkudozási
hatalmukat és az elképzeléseik keresztülvitelének esélyét (Falbo és Peplau, 1980; Rothbart és Hallmark, 1988). A
fenyegetés ellenben viszontfenyegetést szül, csökkenti az emberek kompromisszumkötésre való hajlandóságát, végül
pedig ellenségeskedést kelt.

Morton Deutsch és Robert Krauss (1981) vizsgálata (egyoldalú és kétoldalú fenyegetettség váltakozása
teljesítményhelyzetben) kimutatta, hogy egy fenyegetésre alkalmas eszköz puszta rendelkezésre állása elegendő ahhoz,
hogy éljünk vele.

A fenyegetés pedig ugye visszaüthet. A fenyegetett csoport feltételezheti, hogy az agresszió elkerülhetetlen, függetlenül
attól, hogy hogyan reagál. Ha viszont fenyegetéssel válaszol, az előbbi csoport feltételezése, hogy az ellenfél ellenséges
és kompromisszumra képtelen, beigazolódik (North et al., 1964). Sok csoport még szilárdabban ragaszkodhat az
érdekeihez presztízskérdéseknél, így visszautasítják a kooperatív megoldással kapcsolatos üzeneteket. A kommunikáció
csak akkor oldja meg vagy tartja távol hatékonyan a konfliktust, ha a fenyegetés nem megengedett (Smith és Anderson,
1975), vagy ha az ellenfelek megtanulják elkerülni azt, hogy fenyegessenek, mert a fenyegetés megtorlást szül (Lawler
et al., 1988).

→ Fenyegetés és elrettentés a nemzetközi kapcsolatokban

Az elrettentés politikája olyan stratégia, melyben az egyik fél azzal fenyeget, hogy erőszakot fog alkalmazni azért, hogy
megakadályozza azt, hogy az ellenfél alkalmazzon erőszakot. Központi elve az, hogy veszély akkor lép fel, ha a
potenciális agresszor azt hiszi, az ellenfél gyenge, vagy sebezhető. Ennek a politkiának a kezdeményezői a „ha békét
akarsz, készülj a háborúra” elvet alkalmazzák, de történelmi példák sorozata bizonyítja, hogy ha felkészülsz rá, meg is
kapod.

Kutatások azt találták, hogy nagyjából hasonló mértékű hatalommal és képességgel bíró csoportok ritkábban
fenyegetőznek és kényszerítenek, valamint gyakrabban utnak megegyezésre, mint egyenlőtlen hatalmú felek.

39
 2.1.3. Kölcsönösség és a konfliktus kiterjedése
A fenyegetések és viszontfenyegetések légkörében az azonosság normája (szemet szemért) inkább erősíti, semmint
tompítja a konflitkust, mert amint az egyik csoport felfegyverkezik, a másik követi a példáját.

Ez a folyamat egyébként öngerjesztő tendenciát mutat. George Youngs (1986) szerint a konfliktus azért növekszik, mert
az agresszió a viszonosságon túl még egy lökést kap: a felek többet torolnak meg, mint amennyit kaptak.

2.1.4. Koalícióalakítás: a konfliktus terjed, ahogy a többiek valamelyik oldalra állnak

A konfliktusok gyakran az egyik és a másik közti ellentétként kezdődnek, később viszont külső szemlélőkhöz
fordulhatnak segítségért. Koalíció alakítása akkor történik, ha két vagy több résztvevő érdekszövetségre lép, hogy
elérjen egy közös célt, melyet valószínűleg egyedül nem tudna elérni (Komorita és Meek, 1978). A koalícióalakítás a
sok résztvevőt két ellentétes oldalra rendezi (Mack és Snyder, 1957).

A koalíció alakítása egyébként fenyegető lépésnek tűnik, az ebből kirekesztettek félelemmel és haraggal reagálhatnak,
gyakran létrehozzák saját koalícióikat, a különbségek pedig polarizálódnak.

2.2. Észlelés a konfliktusban: „Mit is várhatnánk tőlük?”

A konfliktus eszkalálódásával a saját csoport a külsőt gonosznak látja, magáról irreálisan pozitív módon gondolkodik.
Mivel egyforma elfogultság jellemzi mindkét csoportot, mindketten hasonló képet alakítanak ki önmagukról és az
ellenfélről. Az érzelem és az éberség csak ront az elfogultságon.

A konfliktus irányította észlelésnek kevés köze van a valósághoz, de hatással van arra, ahogy a csoport értelmezi a
történéseket, emellett pedig a csoportviselkedés irányítójává válik.

2.2.1. A saját és a külső csoport polarizált észlelése

A konfliktusba keveredett csoportok hajlanak három tipikus elfogultságot kifejleszteni gondolkodásukban.

1. A saját csoport nem tehet semmi rosszat.

Az elfogult észlelés miatt tekintünk saját csoportunkra, mint tisztességesre és erkölcsileg felsőbbrendűre. Nem meglepő
egyébként, hogy a csoportok mindig segítségül hívják a vallást, hogy validálják ténykedésüket, támogassák nézeteiket.

2. A külső csoport nem tehet semmi jót.

A külső csoport gonosz, sőt, ördögi. Az efféle percepciók dehumanizálják az ellenséget, támogatják azt az elképzelést,
hogy képesek bármire a győzelem érdekében – ezzel igazolnak minden ellenük végrehajtott tettet.

3. A saját csoport a legerősebb.

A tagok fő célja az lesz, hogy erősnek, tiszteletre méltónak, keménynek és bátornak tűnjön. Ross Barnet (1971) nevezte
el a jelenséget „szőrösmell-szindrómának”, melynek vannak mellékhatásai is.

A győzelemre összpontosítás figyelmen kívül helyezheti a saját csoport cselekedeteinek morális értékelését. Az
erőfitogtatás emellett fenyegetésnek tűnhet, ezt a külső csoport igyekszik hasonlóan megválaszolni. Végül a túl
magabiztos csoport áldozatává válhat saját retorikájának (biztos hogy képesek vagyunk rá → elbukunk hamar).

2.2.3. A viselkedés elfogult attribúciója

A csoportok saját és a külső csoport hasonló viselkedését gyakran homlokegyenest különböző okoknak tulajdonítják. A
kutatások három útját tárták fel annak, ahogy a saját és a külső csoportra vonatkozó attribúciók elfogulttá válnak.

40
 1. A saját csoport motívumai pozitívak, a másikéi negatívak.

A saját cselekedetek mindig tisztességesek és igazolhatók (jogaink védelmezését szolgálja). Ha a külső csoport ugyanígy
viselkedik, az provokatívnak tűnik, az agresszió kinyilvánításának (mi engedményt adunk → ők trükköznek).

2. A saját csoport cslekedeteit a helyzet diktálja, míg jellembeli hibák irányítják a külső csoport viselkedését.

Ezt nem igazán kell magyarázni. Mi azért vagyunk rosszak ebben a helyzetben, mert nehéz döntések kellenek, ők viszont
egyszerűen simán csak gonoszak.

Különösen gyakori, hogy nem ismerjük fel azt, hogy a félelem motiválja időnként a külső csoport tetteit (White, 1987).

3. Erős vezetők irányítják a külső csoportok cselekedeteit.

Néha összetettebb észlelési mintázat alakul ki a külső csoport tetteinek magyarázatára, különösen a nemzetközi
konfliktusokban. Ilyen esetekben az átlagpolgárok nem igazán tűnnek gonosznak, úgy látjuk, hogy csak gonosz vezetők
irányítják őket. Erre a jelenségre Ralph White (1965) vezette be a „sötét vezér” illuziójának fogalmát.

Ezek a nézetek eléggé csábítók. Ha az ellenséges nép többségének nincs kifogása ellenünk, jó helyzetben kell lennünk,
az ügyünk igaz, győzelmünk elkerülhetetlen. Emellett megfelelő bűnbakot kínál: egy hatalmas egyént, akit könnyebb
becsmérelni és elítélni.

2.2.4. Tükörkép-gondolkodás
A konfliktusban lévő két fél egy dologban tuti hogy megegyezik: egymás elfogult észelésében és értelmezésében. Urie
Bronfenbrenner (lol) (1961) nevezte el ezt tükörkép-gondolkodásnak.

Ehhez hasonló jelenség a kísérleti konfliktusvizsgálatokban is fellép, és eredményeik arra engednek következtetni, hogy
a valós csoportközi konfliktusban a csoportok éppen azon elvek alapján cselekszenek, melyeket nem fogadnak el, ha
azok ellenük irányulnak.

→ Tükörkép-gondolkodás a nemzetközi konfliktusokban

A fentebb említett Ralph White megfigyelte a közel-keleti arab-izraeli konfliktust vizsgálva a tükörkép-gondolkodás
szerepét. Az arabok úgy vélték, Izrael ok nélkül támadott, Izrael szerint viszont az arab fenyegetés és provokáció
kényszerítette támadásra őket. Amikor az arabok támadtak, Izrael az agresszió megnyilvánulásának érezték, az arabok
viszont azt érezték, hogy válaszolniuk kell Izrael terjeszkedő politikájára. Hasonló torzult észlelést fedeztek fel az
öbölháborúban, vagy a jugoszláv háborúban is. Mindezek alapján, kölcsönös elfogultságok hoznak létre tükörkép-
gondolkodást a nemzetközi konfliktusokban is, amely igazolja és kiélezi a konfliktust.

2.2.5- Az érzelem és az arousal hatásai: magasabb hőfok, kevesebb világosság

A konfliktus súlyosbodásával izgalmat, idegességet, dühöt, frusztrációt és félelmet élhetünk át. Ez az emocionális
arousal pedig hatással van az észlelésre és kommunikációra, és leegyszerűsödött gondolkodást hív elő. Ilyenkor azonban
egyszerű sztereotípiák, gyors ítéletek és automatikus reakciók irányítják a döntéshozatalt.

Vagyis, az emberek hajlamosak a külső csoport tagjait negatívan észlelni, és az idegesség, érzelem és feszültség erősíti
ezt a tendenciát. Stresszel teli konfliktushelyzetben levonhatjuk azt a következtetést, hogy az ellenfeleink tudatlanok,
szándékosan félreértelmezik a tényeket, és őrültek, akiket önérdek vagy veszedelmes ideológia tesz vakká az igazságra.
Az ellenfelek pedig ugyanígy látnak minket ,így senki nem érti senki percepcióit és szándékait, így tovább mélyül a
konfliktus.

KONFLITKUS
Polarizáció → fenyegetettség → Koalícióalakítás → Észlelési torzítások Attríbúciók erősítik
merevedett álláspontok ellenségeskedés félelmek → hamis kép az előfeltevéseket
A KONFLIKTUS KIÉLEZŐDIK

41
 2.3. „Végső megoldás”: a külső csoport kirekesztése
Végül a konfliktus eljuthat arra a pontra, amikor az egyik csoport megkísérli tökéletesen uralni vagy elpusztítani a
másikat. Amikor valamelyik csoportot erkölcsileg már kirekesztették, a csoportok közti hatalmi különbségek lehetővé
tehetik a kirekesztő csoport számára, hogy megpróbálja fizikailag megsemmisíteni a másikat.

A konfliktus súlyosbodásával a csoportok egymással kapcsolatos attitűdjei megszilárdulhatnak, a kölcsönös észlelési

torzulások pedig túl egyszerűvé és negatívvá válnak. Egy sima erőforrásokért zajló konfliktus átcsaphat a szociális
felsőbbrendűségért való küzdelembe, ahol az ellenfél legyőzése az elsődleges. Szélsőséges esetekben a cél a külső
csoport feletti totális uralom megszerzése, a csoport kizsákmányolása és elnyomása, akár elpusztítása is lehet (Allport,
1977; Kaplowitz, 1990).

Két fontos ok sodorhat odáig, hogy „végső megoldást” keressünk:

1. A morális közöny morális kirekesztéshez vezet.

Ha észleljük a kulső csoport különbözőségét, és alsóbbrendűnek tekintjük, közönyössé válhatunk
tagjaival szemben. A morális kiközösítés sokkal aktívabb és gonoszabb reakció, mely a külső csoport
tagjait az erkölcsi elvek érvényességi körén kívül helyezi.

2. A csoportok közti hatalmi különbség a vágyat tettekké alakítja.

Hatalom nélkül nem csaphat át az élőítélet diszkriminációvá vagy elnyomássá, illetve a diszkriminációt
a másik feletti uralommá. A hatalom a csoport kezébe adja céljai megvalósításának lehetőségét, emellett
nem kell félni beavatkozástól vagy megtorlástól. Így nő a képesség és a motiváció a diszkriminációra,
végső esetben a gyengébb ellenfél kiirtására.

Amikor az egyik csoportnak hatalma van egy másik felett, és uralma alá hajtja vagy kirekeszti azt, a negatív sztereotípiák
dehumanizációvá sötétülnek, és ettől már a külső csoport erkölcsi kirekesztése sincs messze.

. A csoportközi konfliktusok feloldása

3.1. Békés kommunikáció: konfliktusmegoldás tárgyalás útján
A problémák megoldása érdekében a felek olyan kölcsönösen elfogadható megoldásokat igyekeznek találni, melyek
létrejöttéhez megértés és bizalom szükséges. Amikor a közvetlen megbeszélés hatástalan, egy harmadik fél közbenjárhat
a megoldás érdekében.

3.1.1 Megoldási módok

Az egyik konfliktuskezelélő megközelítés a megoldás módjait a csoportok között fennálló konkért nézeteltérésekre
koncentrálva keresi. Néha az egyik csoport diktálja a megoldást (elfoglalja a másikat), ilyenkor kikényszerített
megoldásról beszélünk. Ez azon a feltételezésen alapul, hogy a kölcsönös megegyezés kizárt, amit az egyik fél
megszerez, azt a másiknak el kell veszítenie. Az ilyen megoldások viszont ritkán jelentik egy konfliktus sikeres
befejezését (Burke, 1970).
A legtöbb konfliktus sokkal higgadtabban megoldható, amennyiben a csoportok lemondanak az ellenfél teljes
legyőzésének céljáról. Ez akkor lehetséges, ha a konfliktus költségei ismertté válnak, a várható győzelem esélye
kétséges, vagy ha lenyugszanak a kedélyek (Kriesberg, 1982). Ilyenkor a legötbb ellenfél a disztributív megoldást
választja, amely kölcsönös kompromisszumot vagy engedményt jelent.
Ilyenkor mindkét félnek fel kell adnia valamit saját céljaiból, viszont a veszteség mértéke még elfogadható, különösen
ha tekintetbe vesszük a konfliktus esetleges folytatásának költségeit.
Az integratív megoldások a leghatékonyabb módszerek, ilyenkor az egyik fél győzelme nem jelenti a másik vereségét,
ilyenkor mindkét fél jól járhat, amolyan win-win szituáció (Pruitt és Rubin, 1986). Dean Pruitt (1986) különböő
stratégiákat említ, amelyek integratív megoldásokhoz vezethetnek: ilyen a kölcsönös kedvezés (mindketten engednek),
a másik pedig a költségcsökkentés (megadjuk a másiknak, amit akar, nálunk ez minimalizálja a költségeket).

42
Ahhoz, hogy integratív megoldást találjunk, legtöbbször kreatív gondolkodásra, a felek érdekeinek, értékeinek, céljainak
és költségeinek ismeretére van szükség. Az integratív megoldás célja nem annyira az explicit követelések, mint inkább
a felek alapvető motívumainak kielégítése (Fisher és Ury, 1981).

3.1.2. A megoldáshoz vezető út: a tárgyalás folyamata

A tárgyalás olyan kölcsönös kommunikáció, melynek célja a megegyezés elérése olyan szituációkban, ahol az érdekek
egy része azonos, a többi ellentétes (Fisher és Ury, 1981; Ruby és Brown, 1975). Egyébként mindenki folytat tárgyalást
a hétköznapi életben, ilyen a mozifilm kiválasztása, gyerek ágybakönyörgése stb.

A tárgyalások alapvető célja, hogy a felek megértsék, hogyan interpretálja és értékeli a kérdéseket a másik fél. A
szembenállók viszont gyakran félreértelmezik a másik alapállását és céljait, felnagyítják a nézetkülönbségeket
(Thompson, 1990), ez pedig csökkenti az integratív megoldás esélyét → „ha ez nekik jó, akkor nekünk rossz kell, hogy
legyen”. Az integratív megoldás ilyen leegyszerűsítését nevezzük reaktív leéértékelésnek.

3.1.3. A bizalom kiépítése

A tárgyalások egyik leglényegesebb pontja, hogy olyan fokú bizalom alakuljon ki, melynek hatására a felek felhagynak
az egymás javaslatai mögött álló, esetleges negatív indítékok kutatásával. Az ilyen esetekben a bizalomnak szavak és
cslekedetek közötti konzisztencia észlelésén kell alapulnia (Lindskold, 1978) → ha megígért valamit, be is tartja. A
meggyőző hatás fokozódik, ha a partnerek folyamatosan és következetesen alkalmaznak megbízható stratégiákat
(Swingle és Santi, 1972).

Egy másik megközelítés az előzetes tárgyalások fontosságát emeli ki a szembenálló felek között. Ezek segítenek az
egyének közötti bizalom kialakulásában, egymás nézőpontjának megismerésében, feltárják a felek céljait és érdekeit.
Vizsgálatok bizonyítják, hogy azok a tárgyaló felek, akik előzetesen találkoznak az ellenfél képviselőivel, kevésbé
valószínűbb, hogy a tárgyalást egy nyerő-vesztő vállalkozásnak tekintik majd (Druckman és Zechmeister, 1973).

3.1.4. A bizalom és a viszonosság normája

A hidegháború alatt Osgood (1962) azt hangsúlyozta, hogy az engedmények viszonossága hatékony módszer a
feszültségek csökkentésére és a bizalom kiépítésére. Fokozatos és viszonzott feszültségkeltő kezdeményezéseket (GRIT
– graduated and reciprocated initiatives in tension reduction) javasolt a konfliktusok visszaszorítására.

A GRIT folyamata: az egyik fél szándékot nyilvánít a konfliktus csökkentésére úgy, hogy engedményt tesz. A
viszonosság normája arra készteti az ellenfelet, hogy ő is engedményt tegyen, ha nem akarja, hogy a közvélemény
elítélje. Az első engedményt tevő félnek egyébként meg kell találnia a középutat az erő és a gyengeség kifejezése
között, nehogy a msáik a gyengeség jelének vegye az engedményt. Ha a második csoport is engedménnyel reagál, az
első fél már valamivel nagyobb engedményt tehet, így a másik fél ugyanúgy folytatja, a bizalom érzése pedig
fokozatosan megszelidíti a feszültséget.

→ A GRIT és a nemzetközi konfliktusok

Kennedy 1963-ban azt mondta, leállítja a légköri nukleáris robbantásokat, ameddig a másik oldal nem kezdeményez.
Erre két hónapon belül Hruscsov leállította a szovjet stratégiai bombázok gyártását, elfogadta a forró dróton történő
kommunikációt, és aláírta a nukleáris kísérletek korlátozásáról szóló egyezményt. A GRIT működik, mothafucka!

3.1.5. Megegyezés a megoldásról

A tárgyalás célja, hogy hidat képezzünk az eltérő álláspontok között, így hatásos, ha könnyebben kezelhető kérdésekkel
kezdünk. Ha meghatározott témákra figyelünk, a tárgyalás visszafordíthatja az eszkalációt elköteleződés vagy koalíciós
fázisban. Ez a fordulat kétféle módon jöhet létre.

43
Először, amikor a csoport egyes tagjai sikerrel tárgyalnak egy kérdésről a külső csoport egy tagjával, akkor szorosabbá
válik a kapcsolat, így könnyebb lehet más kérdésekről is tárgyalni. Második eset, amikor specifikus témákról van szó,
akkor a felek nagyobb eséllyel észlelik pontosan a másik álláspontját, mint a legrosszabbat feltételezni róla.

A tárgyaló felek néha a szerepcsere eljárását alkalmazzák. Ilyenkor mindkét fél felveszi a másik pozícióját és
követeléseit annyira objektívan, amennyire csak tudja. így ahogy felszínre kerülnek a téves észlelések, tisztázni lehet
őket.

Az a fél, amelyik többet követel, általában többet is nyer (Deutsch, 1980; Thompson, 1990). A merev ragaszkodás
viszont néha visszafelé sül el, mert növelheti a feszültséget, meghosszabbítva magát a tárgyalást is. A megegyezés
sikertelensége, az ésszerű ajánlatok visszautasítása tovább növelheti a csoportközi feszültséget.

A tárgyalás nagyobb eséllyel vezet sikerre, ha hatalmat kap egy olyan csoporttag, aki jártas a tárgyalásban. Ez a mód
azért is maximalizálhatja a hatékonyságot, mert a tapasztalt tárgyalók jobban ismerhetik a konfliktuskezelő stratégiákat,
képesek lehetnek érzelmeiket kontroll alatt tartani, miközben a legjobb megoldásért küzdenek. Emellett a megválasztott
képviselő csökkenti az eltérő nézőpontok és követelések számát, melyeket a csoportnak figyelembe kell venni. A
tárgyaló emellett késleltetheti az elköteleződést arra hivatkozva, hogy konzultál a csoporttal, így nyerve időt az
alternatívák átgondolására.

A képviselő választásának viszont lehetnek hátrányai is. A másik fél visszautasíthatja a tárgyalást olyannal, akinek
nincs hatalma a végső döntés meghozatalára. Ha ennek a tárgyaló tudatában van, lehetséges, hogy nem vesz figyelembe
minden lehetséges szempontot, vagy olyan szívósnak tünteti fel magát, hogy a tárgyalás zsákutcába fut.

A tárgyalók egyébként, hogy függetlenítsék magukat a választók folyamatos ítéletétől, illetve az ebből eredő
keményvonalas reakciókból, inkább üléseznek zárt ajtók mögött.

3.1.6. A tárgyalás kulturális nézőpontból

A kulturák közötti különbségek befolyásolhatják a tárgyalások menetét is. Az USA-ból származó partner inkább
preferálja az apróbb győzelmeket a teljes körű megegyezés felé, igyekszik a versengést kombinálni a kooperációval
kölcsönös engedmények formájában. Az orosz tárgyalófél viszont általában extrém álláspontról indul, majd némi
engedményt tesz, az ellenfél engedményeit gyengeségnek tekinti – ezt inkább kihasználni, semmint viszonozni
igyekszik.

3.1.7. Közvetítés és döntőbíráskodás: harmadik fél bevonása

Ha a felek túlzottan dühösek vagy kifogytak az ötletekből, akkor egy harmadik fél bevonása jelentheti a legjobb esélyt
a konfliktus megoldására.

Előfordul, hogy olyan közvetítőt vonnak be, akik abban segítik őket, hogy a megbeszélés alatt csak a témára
koncentráljanak, és önként jussanak megegyezésre. A döntőbírónak viszont megvan a joga, hogy meghozza a döntést,
miután a vitapartnerek előterjesztették érveiket és minden szükséges információt.

Számos előnnyel jár a harmadik fél bevonása. Először is összeállíthatják a napirendi pontokat, időt és helyet, így ezek
nem válnak konfliktusforrássá. Másodszor, javíthatja a csoportközi kapcsolatot az ügyes közbelépés vagy közvetítés.
Harmadszor, a kívülálló kreatívabb és integratívabb megoldási javaslatokkal szolgál, mint azok, akik beleragadtak a
konfliktusban (Fisher és Ury, 1981). Végül, a harmadik fél helyt ad a diszkrét visszavonulásnak és presztízsmentésnek
is, amikor a vitázók olyan helyzetet teremtettek, amely már számukra is tarthatatlan. Lehetővé teszi mindkét fél részére,
hogy elfogadják az engedményeket anélkül, hogy kellemetlenül érezzék magukat.

A közvetítőknek és döntőbíróknak viszont meg kell nyerniük mindkét fél bizalmát.

3.2. Csoportközi kooperáció: a viták megoldása együttműködéssel

A közös cél érdekében végzett kooperáció elősegítheti a megoldást, de ez csak úgy érhető el, ha a csoporttagok együtt
dolgoznak. Megfelelő körülmények között a kooperatív csoportközi interakció enyhítheti a konfliktust.

44
 3.2.1. Fölérendelt célok
Fölérendelt célokat érdemes kitűzni két csoportnak, amelyek csak akkor érhetők el, ha egységes csapatként dolgoznak.
Az ennek során történő megbékélés nem egyik pillanatról a másikra történik.

→ Fölérendelt célok az iskolai osztályban

Vizsgálatok azt mutatják, hogy ez a módszer iskolákban is működhet. A mozaikmódszert Elliot Aronson és
munkatársai dolzoták ki (1978). Ennek során kisebb csoportokra osztják a gyerekeket, minden csoportban különböző
etnikumú és képességű tanulók lesznek. A tananyagot is részekre bontják, és az egyes darabokat kiosztják a gyerekek
között. Minden gyerek feladata a saját részét megtanulni, és azt megtanítani a többieknek. Így csak akkor tanulják meg
a teljes anyagot, ha kooperálnak. Ezek a stratégiák pozitívabb csoportlégkört teremtenek, a résztvevők úgy érzik, hogy
jobban szeretik és elfogadják őket. A külső csoportok tagjaival kötött baráti kapcsolatok száma szintén nőtt, pontosabban
ítélték meg egymás érzéseit és gondolatait, valamint jobb volt az önértékelésük.

3.2.3. Miért működik a csoportközi kooperáció?

A csoportközi kooperáció nem tekinthető biztos megoldási módnak, adott körülmények között számos konfliktushoz
vezető folyamatot tud kiküszöbölni, és az előítéletek csökkentéséhez vezet (Allport, 1977). Megfelelő körülmények:

1. A kooperáció értékes, általános céllá válhat, amly megszünteti az an yagi vagy társas erőforrásokért folytatott
versenyt.
A közösen megtervezett cél felsőbbrendű lesz, és értékesebb, mint megszerezni valamilyen kisebb
jutalmat.

2. A kooperáció folyamatosan új lehetőségeket teremt a külső csoportra vonatkozó sztereotípiák csökkentésére.

Egyetlen kooperatív epizódnak legtöbbször igen csekély eredménye van, így hosszú időbe telhet.

3. A kooperáció sikerhez vezet.

Ha kudarc esik, nagy valószínűséggel mindenki a másikat fogja hibáztatni, így az ellenségeskedés
növekedhet, bűnbakká válnak egymás szemében, mindent ráfognak majd a külső csoportra. A siker
viszont javítja a csoportlégkört.

4. A kooperáció akkor működik jól, ha a résztvevők azonos szinten vannak, legalábbis az adott feladat
szempontjából.

5. A szociális normáknak indítványozni és támogatni kell a kooperációt.

Intézményes támogatásra van szükség (Allport, 1977; Amir, 1969), egyébiránt a kooperáció nem képes
elsöpörni az ellenségeskedést. Például zsidó és palesztin gyerekek találkozása nem fogja előrébb
mozdítani a megoldást, ha közben a szülők egymást öldöklik otthon.

A csoportközi kooperáció felszámolhatja a negatív függést a csoportok között, a külső csoport inkább jutalom-, mint
büntetés forrássá válik. Enyhítheti a szociáis függésből adódó problémákat is azáltal, hogy a szemben álló feleket egy
új és hatékony „saját csoporttá” olvasztja össze (Gaertner et al., 1989, 1990). Emellett a „mi” érzete csökkenti a
versengést. Akkor a leghatékonyabb egy új és szélesebb körű saját csoport kialakítása, ha a csoportok számára
megengedett némi különbözőség megtartása, kialakíthatnak pl. eltérő szabályokat és feladatokat. Minden egyes csoport
hozzájárulását önmagáért kell elfogadni és értékelni, nem úgy, mint egy uniformizált egész többitől
megkülönböztethetetlen részét. Ez a légkör inkább ad lehetőséget a tanulásra és a közös gazdagodásra. Új szimbólumok
alakulhatnak ki, amelyek hatnak az önérzetre, és mindkét fél elfogadja őket.

Ahogyan a konfliktus kiterjed és önmagát generálja, ugyanúgy minden lépés a megoldás felé segíthet a konfliktus
további enyhítésében. Békés kapcsolatok kialakítása végül akkor válhat lehetségessé, amikor a társadalmak módot
talának a csoportok és nemzetek szükségleteinek összehnagolására mind a fizikai biztonság és anyagi erőforrások, mind
pedig a pozitív és megkülönböztetett, független identitás szempontjából is.

45
4. Záró megjegyzések
A csoportközi konfliktus egyébként lehet haznos is, amennyiben hatással van a változások meginditására vagy a
jogtalanság felszámolására.

A társas konfliktus magában a csoporttagságból származik, mivel a csoporttagoknak az a szükségletük, hogy szociálisan
és anyagilag is felsőbbrendűnek érezzék magukat más csoportoknál. Arra törekszünk, hogy saját célunkat elérjük, de ez
sokszor kizárólag a másik visszaszorítása által sikerül.

Társas interakciók, amelyek fokozhatják az ellenségeskedést: sztereotipizálás, morális kirekesztés (6. fejezet), a külső
csoport kirekesztése. Mindezek fokozódnak a téves percepció és kommunikáció hatására, így a konfliktus gyakran és
folyamatosan erősödik tovább.

A szemben álló csoportoknak gyakran több színtéren kell dolgozniuk egyidejűleg, hogy sikerüljön megoldást találni.
A kölcsönös függés a kooperáció során, a csoporthoz való hűség kialakulása, vagy akár a cközös félelem csoportképző
ereje is inkább a társas identitás inkább kölcsönösségre épülő, mint versengő formáját idézi elő.

A sikeres kooperáció megengedi a források megosztását másokkal, konstruktív csoportközi kapcsolatokat teremt, ezek
megszüntetik a negatív sztereotípiákat és bizalmat építenek. Amennyiben inkább a kölcsönös engedmények normája
válik uralkodóvá, megkezdődik a feszültség oldódása, a bizalmatlanság és az ellenségesség kölcsönös csökkentése.

46