1.

A pszichológia, mint tudomány jellemzői és kialakulásának

története. A pszichológia tudománya, gyökerei, nézőpontjai. A
pszichológia területei és alkalmazásai, módszerei

- Mivel foglalkozik a pszichológia? Mitől tudomány?

- A pszichológia gyökereinél említeni: Hippokratész és Galenus- típusok, kor
- Kialakulása: Wundt, évszám, kísérleti pssz. intézménye.
- nézőpontok:
- Biológiai nézőpont
- Nagy pszichológiai iskolák felsorolása névvel, lényegi nézőponttal:
- Behaviorista nézőpont
- pszichoanalitikus nézőpont
- kognitív pszichológiai nézőpont
- humanisztikus pszichológiai nézőpont
- egyebek: alaklélaktan, transzperszonális pszic. stb.,
- terület: szociálpszich, fejlődéslélektan, gyermeklélektan, személyiséglélektan
- alkalmazás: reklám, kriminál, -, munka, szervezet, sport stb... (minden, ahol ember van)
- Főbb vizsgálati módszerek: megfigyelés, tesztek, kísérlet stb.…

Mivel foglalkozik a pszichológia? Mitől tudomány?

A pszichológia=lélektan: Az ember lelki működésével, és megismerésével, gondolkodással,

érzelmekkel és viselkedéssel foglalkozó tudomány.
Sok speciális ága van (általános, kísérleti, fejlődés-, szociál- és személyiségpszichológia,
munka-, szervezet-, művészetpszichológia, klinikai pszichológia, klinikai gyermekpszichológia,
kriminálpszichológia, egészségpszichológia, katasztrófa-, környezet pszichológia,
közlekedéspszichológia, óvodapszichológia, iskolapszichológia stb.)

Ahhoz, hogy valami tudományos legyen, kell, hogy legyen:

 kutatásmódszertana

 megfigyelései

 elméletei

 matematikai statisztikája

 bizonyításai

1
  kísérletei

 Az imént felsoroltakkal mind rendelkezik, ettől tudomány.

A pszichológia gyökereinél említeni: Hippokratész és Galenus-

típusok, kor Kialakulása: Wundt, évszám, kísérleti pssz. intézménye.

Gyökerei: Az időszámításunk előtti 4.-5. században élő görög orvos, Hippokratész,

megfigyelte, hogy a szervezet különböző betegségek esetén más-más testnedvet választ ki.
Ezek a nedvek minden emberi szervezet alapelemei, de ha valamelyik túlsúlyba kerül, az
ennek megfelelő temperamentum lesz az uralkodó, amely meghatározza az egyén érzelmi
életét, viselkedési-reagálási módját. Ezt időszámításunk előtt 150-ben, Galenus, római orvos
fejlesztette tovább, aki leírta a testnedvek és az őselemek alapján a vérmérsékleti típusokat.

Kialakulása:
A pszichológia történetében a mérföldkövet kétségtelenül a kísérleti pszichológia létrejötte
jelentette. Az első kísérleti laboratóriumot 1879-ben alapította Wundt Lipcsében. A
napjainkban az „általános” pszichológiához sorolt témakörök álltak kezdetben az érdeklődés
középpontjában, az észlelés sajátosságait, a figyelmet, a memória működését
tanulmányozták kísérleti módszerekkel.

Az egyik máig nevezetes eredmény, ami ehhez a vizsgálati irányhoz kötődik, a Weber-
Fechner- törvény, ami azt mondja ki, hogy az ingerek számunkra

2
érzékelhető változása az inger intenzitásától függ, mégpedig a kettő egyenes arányban áll
egymással. Minél hangosabb például egy szöveg, annál nagyobb intenzitásbeli változás
szükséges ahhoz, hogy a halkulást vagy hangosodást észleljük.

Erre a korai kísérletezésre jellemző volt az önmegfigyelés, más szóval az introspekció. A

kísérletezők önmagukon figyelték meg a pszichés működéseket, aminek több előnye volt.
Egyrészt a méréseket bármikor meg lehetett ismételni, másrészt – és főként ezért tűnt
előnyösnek a módszer – közvetlenül tapasztalni tudták a kísérlet közben átélt érzelmeket,
gondolatokat, emlékeket. Csak egy alapvető nehézség volt, hogy annak ellenére, hogy a
laboratóriumi mérések az általános emberi pszichés működést akarták feltárni, óriási
különbségeket tapasztaltak a különböző kísérletezők. Erre a problémára mintegy válaszként
jött létre az első iskolát teremtő megközelítés, a behaviorizmus, ami az objektíven vizsgálható
jelenségek kutatását tűzte a zászlójára.

Nézőpontok:

Mind a kutatás irányát és módszereit, mind a pszichoterápia által alkalmazott eljárásokat

alapvetően meghatározza az az emberkép, amellyel a szakember dolgozik. A pszichológia
nagy iskolái abban különböznek egymástól, hogy alapvetően mit feltételeznek az ember
működési jellemzőiről és a vizsgálódás lehetőségeiről, a célravezető módszerekről.

Biológiai nézőpont:

A biológiai megközelítés azt vizsgálja, hogy a pszichés jelenségek hátterében milyen fiziológiai
történések húzódnak meg. A biológiai nézőpont egyszerre kutatási módszer és szemléletmód,
ugyanakkor nem zárja ki az eddigi megközelítéseket, csupán a pszichés jelenségek mögött
álló biológiai determinánsokat helyezi a központba. Manapság úgy gondoljuk, hogy a
jelenségek mögött álló biológiai tényezők megértése minden esetben közelebb visz a tények
feltárásához, de a pusztán biológiai magyarázatok inkább csak kivételesesetekben
elegendőek.

A biológiai elméletek szerint, genetikailag meg vagyunk határozva, nincsenek nagy

változások, generációkról-generációkra öröklődnek. Van, amit nem lehet kiküszöbölni. Még
mindig van, amit nem tudunk az agyműködésről, így pedig még mindig vannak kérdéseink.

3
Ha a pszichológusok, azt érzik, hogy baj van, akkor, mindig utána kell járni, hogy mi van a
háttérben. Pl, ha túlmozgásos, a gyerek, akkor, annak akár családon belüli erőszak is lehet az
oka.

Behaviorista nézőpont:

A XX. század elejétől meghatározó jelentőségű irányzat a behaviorizmus, mely, mint a

nevéből is látszik, a viselkedés vizsgálatát tűzte ki célul. Az irányzat képviselői az objektíven
mérhető pszichés jellemzőkkel kívántak foglalkozni, ezért a környezet ingerei és az emberi
viselkedés közti összefüggéseket vizsgálták. Úgy vélték, hogy helyesebb az embert mint egy
„zárt dobozt” (black box/sötét doboz) tekinteni és azt vizsgálni, hogy az adott környezeti
ingerek milyen válaszokat váltanak ki. Szisztematikus kísérleti elrendezéseket dolgoztak ki,
melyekben az ingerek egyetlen paraméterének változásait tudták tesztelni. Az irányzat két
máig ható és valóban jelentős szemponttal járult hozzá a mai pszichológiai tudásunkhoz. Az
egyik a szigorúan kidolgozott kísérletezés módszertana, a másik az az óriási felhalmozott
tudásmennyiség, ami ezeknek a kutatásoknak az eredménye. A klasszikus és operáns
kondicionálás, az utánzás, a percepció, de még a szociálpszichológia számos eredményei is a
behaviorista megközelítésű kutatásokból erednek. Ennek a könyvnek sincs olyan fejezete,
amelyben ne támaszkodnánk ezekre a kutatási eredményekre.

A behaviorizmus nem csupán módszer, hanem bizonyos fokig emberkép is (Pléh, 2000).
Skinner, akit az irányzat atyjaként tartanak számon, nem kevesebbet állít, mint hogy a
környezeti ingerek optimális szabályozása elvezet a gyermekek egészséges
személyiségformálásához. A helyes viselkedést megerősítő jutalmak és a helytelen
viselkedéseket követő következetes és megfelelő mértékű (minimálisan elégséges)
büntetések elvezetnek ahhoz, hogy a személy viselkedése megfelelő legyen. Skinner szerint a
jutalmakat kell elsősorban alkalmazni. A gyermekek helyes viselkedését meg kell erősíteni, és
ezzel csökkenthető az erőszak, a helytelen viselkedések büntetése a káros mellékhatások
miatt (pl. a félelem generalizációja – lásd 10. fejezet) kerülendő, és nagyrészt el is kerülhető
(Pléh, 2000).

Az inger —► viselkedéses válasz —► megerősítés —► viselkedés rögzülése elvre tanulási

és terápiás módszer is épül. A legszembetűnőbb iskolai felhasználása a programozott oktatás.

4
Ugyancsak ezeken az elveken nyugszik a viselkedésterápia, amely hatékonyan képes kezelni a
pszichés problémák jelentős körét, a fóbiáktól a figyelmi zavaron át a szexuális problémákig.

Pszichoanalitikus nézőpont:

Az 1920-as években a klinikai pszichológiai tapasztalatok alapján bontakozott ki Sigmund

Freud elmélete, a pszichoanalízis. Ez a kultúrtörténeti szempontból is nagy hatású elmélet azt
a területet tartja vizsgálata tárgyának, amelyet a behaviorizmus mint objektív módszerekkel
nehezen vizsgálhatót mintegy zárójelbe tett. A tudat, sőt ennél továbbment, és a tudat
számára nem hozzáférhető, a tudatalatti vizsgálatát tűzte ki célul.

Freud személyiségelméletét a 3. fejezetben tárgyaljuk részletesen, itt csak a megközelítésmód

sajátosságaira térünk ki. Freud elképzelése szerint az ember pszichés működését alapvetően
az ösztönkésztetések határozzák meg. A szexuális késztetés, vagyis a libidó születésünktől
fogva a fejlődést meghatározó pszichés energia, mely az ösztönén sajátossága. Az ösztönén
az örömelv kielégítésére törekszik, ami a társadalmi szabályok korlátaiba ütközik. A fejlődés
során az egészséges személyiség megtanulja hatékonyan összeegyeztetni az
ösztönkésztetéseket a társadalmi elvárásokkal.

Freud elméletét pszichoterápiás tapasztalataira alapozta. Az általa kidolgozott és széles

körben elterjedt módszer a pszichoanalízis. Freud a pszichés problémákat a páciens korábbi
élettörténetének tulajdonítja. A terápia ezeknek a traumatikus eseményeknek a feltárását és
újrafeldolgozását szolgálja. A feldolgozhatatlan élmények káros hatásai ellen a szervezet úgy
védekezik, hogy ezeket elhárítja, így a tudattalanba kerülnek, és aktuálisan a személy számára
sem hozzáférhetőek. Ezek a tudat alatti tartalmak kerülő úton nyilvánulnak meg, álmok,
elszólások, tévesztések formájában, és megfelelő módszerekkel feltárhatók. Ezek a Freud által
kidolgozott eljárások a szabad asszociáció, az álomelemzés és a feltáró terápia.

A pszichoanalízis elméletének központi gondolata a gyermekkori fejlődés, elsősorban a

traumatikus események személyiségfejlődésben játszott meghatározó szerepe, melyet a
bevezetőben, mint a közgondolkodásba szervesen beépült nézetet emlegettünk.

5
A pszichoanalízist Freud hisztériás betegeknél alkalmazta először. Olyan betegeket kezelt
sikerrel, akiknél a hagyományos orvosi eljárások nem vezettek eredményre. A klasszikus
analitikus pszichoterápiából számos ma használt analitikusan orientált terápia fejlődött ki, és
a pszichés problémák széles körében alkalmazzák eredményesen.

Kognitív pszichológiai nézőpont:

A tudat működésének vizsgálatát a kísérleti pszichológia területén a kognitív pszichológia

állította a vizsgálatok középpontjába. Az ingerek és a viselkedés vizsgálata nem ad
magyarázatot olyan esetekben, amikor ugyanarra a környezeti ingerre eltérően reagálunk.

Tegyük fel, hogy óra előtt elénk áll az egyik tanítványunk azzal, hogy a két hete feladott
kötelező olvasmányt nem tudta elolvasni. Ha ez a tanuló a szomszédunkban lakik, és az
ablakunkból láttuk az elmúlt hét minden napján, hogy órák hosszat focizik a parkban, és
tudjuk róla, hogy jó képességű gyerek, aki sorozatosan nem készít leckét, egészen másként
fogunk vele bánni, mint egy olyan tanulóval, akiről tudjuk, hogy édesanyja váratlanul
kórházba került két hete, és azóta neki kell két kisebb testvérére vigyázni. Az egyik esetben
feltételezzük, hogy lustaság a mulasztás oka, a második esetben viszont a mulasztást a nehéz,
érzelmileg is megterhelő helyzettel magyarázzuk, és elnézőbbek leszünk.

A kognitív pszichológia azokkal a jelenségekkel foglalkozik, amelyek a környezeti ingerek és a

viselkedés között találhatóak: az észlelés, gondolkodás, érzelmi viszonyulás, attitűdök stb.
kérdéseivel. Olyan jelenségekkel foglalkozik tehát, amelyeket a pszichológia kezdetben az
introspekcióval közelített meg. A kognitív pszichológiai irány azonban nem visszalépés a
behaviorizmushoz képest, mert felhasználja azokat a szigorú módszertani elveket, amelyeket
a be- haviorista kutatók kidolgoztak. Ezek segítségével válaszolja meg azt a kérdést, hogy
milyen jellemzői vannak a mentális folyamatoknak, hogyan befolyásolja a jelentés az
információfelvételt, a feldolgozást és a viselkedés irányítását.

A pszichológia bizonyos kérdései természetüknél fogva kognitívak. Piaget

gondolkodásfejlődés-elmélete, a társas megismerés, a véleményformálás, az attitűd, az
emlékezet szerveződése közvetlenül a kognitív folyamatokkal foglalkozik, és az ezekkel
kapcsolatos ismereteink a kognitív pszichológia most is tartó virágzásának köszönhetőek.

6
Humanisztikus pszichológiai nézőpont:

Ha pontosak akarunk lenni, akkor a fenomenológiai megközelítést kell megneveznünk mint

markáns megközelítési irányt, melynek egyik példája a humanisztikus pszichológia. Azért
emeljük ki ebből az irányzatból mégis a humanisztikus pszichológiát, mert ennek a
megközelítésnek a nevelés és az iskolai gyakorlat számára is fontos tanulságai vannak.

A humanisztikus pszichológia két gondolatkörből merít: a fenomenológiából és a pozitív

(humanisztikus) emberképből.

A fenomenológiai nézőpont szerint az emberi természetet és gondolkodásmódot akkor

ismerhetjük meg reálisan, ha abból indulunk ki, hogy az egyén számára milyen információkat
hordoz az őt körülvevő világ. Ez a nézőpont a szubjektív tapasztalatokat állítja a vizsgálódás
középpontjába, és a személy által átélt, egyedi élményeket kívánja megragadni.

A humanisztikus pszichológia három jeles képviselője: Carl Rogers, Maslow és Allport.

Most példaként Rogers elképzelésein keresztül szemléltetjük az említett két jellegzetességet.

Rogers az egyén szubjektív nézőpontját oly mértékig hangsúlyozza, hogy a személy
helyzetének megértéséhez egyedül a saját nézőpontját tartja informatívnak. Ahhoz, hogy
megértsük valakinek az érzelmeit, problémáit, viselkedését, az ő szemüvegén keresztül kell
látnunk a világot, és nem tudjuk – még terapeutaként sem – megítélni helyette, hogy hogyan
tud hatékonyan bánni a környezetével, hogyan tudja a problémáit megoldani. Ezért a
terapeuta feladata a kliens támogatása, olyan elfogadó légkör megteremtése, amelyben a
személy képes saját magát objektíven szemlélni és a problémáit megoldani. így jutunk el a
másik alapvető gondolathoz, a humanisztikus emberképhez, amely a személyt önfejlődésre
képesnek tartja. Úgy véli, hogy ha a személy igényei kielégülnek, biztonságban, szerető
légkörben él, akkor képes önmaga elfogadására, és önmaga megvalósítására törekszik.

Alaklélektan:

7
Az alaklélektan, amely a XX. század első felének meghatározó irányzata, ugyan nem
rendelkezik ilyen emberképpel, ugyanakkor a jelenségek széles körében nyújt egységes
magyarázóelvet.

Az alaklélektan az egyedi tényezők hatásaival szemben az egészlegességet hangsúlyozta.

Kezdetben elsősorban az észlelés terén mutatták ki az összetevők egymástól való függését, az
ingerek „egészként” való felfogását (lásd részletesen a 9. fejezetben). Legmarkánsabb példa
talán egy dallam észlelése, amit, ha egy oktávval feljebb éneklünk, és ezért minden elemi
hangja különbözik az előzőtől, akkor is ugyanannak az éneknek tartjuk. Az alaklélektan elveit:
az egészleges felfogást, a jó folytatást, a zártságot stb. nemcsak az észlelés területén tudták
igazolni, hanem a belátásos tanulás (lásd 10. fejezet) és a szociálpszichológia területén is.
Kurt Lewin a mezőelmélet keretében azt a gondolatot fogalmazza meg, hogy a személyek
helyzetét, indítékait és viselkedését csak annak a szociális mezőnek az elemzésével tudjuk
értelmezni, amely a személyt körülveszi. Ebben a mezőben az egymásra ható egységek együtt
magyarázzák a személy viselkedését (Lewin, 1972). Például egy diák viselkedését az iskolában
azoknak az erőknek az ismeretében lehet értelmezni, amelyek a diákra hatnak (szülői
elvárások, kortársak értékrendje, pillanatnyi fiziológiai állapota stb.).

A másik alaklélektani elveken nyugvó szociálpszichológiai elképzelés Asch (1973) „központi

vonás” -elmélete a személypercepcióval kapcsolatban. Az elképzelés szerint a személyek
tulajdonságai nem egyforma súllyal befolyásolják az egyénről formált benyomásokat. Egyes
kitüntetett tulajdonságok (Asch kísérletében a melegszívű, hideg) ugyanis egymaguk képesek
az összbenyomást hatékonyan megváltoztatni azáltal, hogy a személyekről kialakult
benyomások egységes egésszé szerveződnek.

Transzperszonális pszichológia:

A transzperszonális pszichológia a pszichológiának egy relatíve új határterülete, mely az

ember spiritualitás iránti igényeivel, az egészséges ember kiteljesedésével, az individuumon
túl nyúló tapasztalatokkal foglalkozik. A területnek rengeteg különböző definíciója létezik,
talán annak kiforratlansága miatt, és nehezen megragadható fogalmai, tárgya szerint.

Gyermeklélektan (ehhez semmi értelmes meghatározást nem találtam)

8
Szociálpszichológia, a szociálpszichológia a társas viselkedés ok-okozati összefüggéseit
vizsgálja.

Fejlődéslélektan

Fogalma, célja: A fejlődéslélektan tudományának célja a fejlődés folyamatának érthetővé,

előre jelezhetővé és alakíthatóvá tétele. Mivel foglalkozik a fejlődéslélektan? A
fejlődéslélektan a pszichológia egyik ága, mely a fogantatástól a halálig követi végig az ember
életét, elsősorban a lélektani fejlődésre, az egyes életszakaszokban bekövetkező változásokra,
esetleges (normálistól, átlagostól való) eltérésekre helyezve a hangsúlyt.

A személyiséglélektan az emberi személyiség fejlődésével, felépítésével,

működésével foglalkozik.

Alkalmazási területei:
Reklám, kriminál, munka, szervezet, sport stb. (minden, ahol ember van)

Főbb vizsgálati módszerei: megfigyelés, tesztek, kísérlet.

Megfigyelés:
Főként kisgyermekek vagy csoport megfigyelése szolgáltat értékes adatokat. Előnye, hogy a
személyek természetes élethelyzetben vannak, és ezért a viselkedésük a mindennapi módon
zajlik, de számolni kell azzal, hogy pusztán az a tudat, hogy valaki megfigyel bennünket,
változásokat okozhat a viselkedésben. Mindnyájunk iskolai élményei közé tartozik az igazgató
látogatása vagy a nyílt nap a szülők számára, ahol tanár és diák egyaránt „soha nem szokott”
módon viselkedik. Kisgyermekeket azért lehet jól megfigyelni, mert őket kevéssé zavarja a
megfigyelő jelenléte. A megfelelési igény miatt bekövetkező viselkedésváltozást két módon
lehet csökkenteni: egyrészt azzal, ha a megfigyeltek is úgy érzik, az ő érdekükben folyik a
megfigyelés, másrészt, ha a megfigyelő az ismételt látogatások során megszokottá válik. A
megfigyelésekor, főként a kutatási célból végzett megfigyelések során előre meghatározott
szempontok szerint folyik a megfigyelés. Szokásos eljárás az események videóra rögzítése és
szempontrendszer szerinti kis lépésekre bontott elemzése is. A megfigyelő zavaró jelenlétét
küszöböli ki a részt vevő megfigyelés, amikor a személyről nem derül ki, hogy megfigyelő.

9
Kísérlet, nagyon sok fajta kísérletet végeztek és végezzenek ma is, a
kísérletezés a pszichológia egyik főbb vizsgálati módszere, erre példa
az utóbbiak:
Hipotézisvizsgálat
A hipotézisvizsgálat a kutatás legizgalmasabb és legtöbb buktatót rejtő módszertani kérdése.
Első lépésben meg kell fogalmazni egy hipotézist, majd ki kell dolgozni azt a módszert,
amellyel a hipotézis bizonyítható.

Egy matematikai intézetben megfigyelték például, hogy a kutatók 40 százaléka tanult

gyerekkorában hegedülni. A kérdés az, hogy a matematikai készségek fejlődését elősegíti-e a
hegedülés?

Hogyan lesz ebből a sejtésből vizsgálati hipotézis? A kérdés először is az, hogy ez a 40
százalék lényegesen nagyobb arány-e, mint a nem matematikusok hegedűtanulási aránya,
vagy ez pusztán a véletlen műve. Ez egyszerűen meghatározható matematikai módszerekkel,
azt kell csak eldöntenünk, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy 10 matematikus közül 4
hegedül is, ha a matematikai képességek és a hegedülés nem függenek össze. Ha ennek a
valószínűsége 5 százalék alatt van, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az eredmény szignifikáns,
és megállapíthatjuk, hogy összefüggés van a két tevékenység közt.

A másik kérdés az, hogy általában a zenetanulás segíti-e a matematikai képességeket, vagy
csak a hegedülés, mivel a hegedűtanulás csak lassan vezet eredményre, ezért kitartás kell
hozzá. A hipotézisünk tehát az, hogy összefüggés van a hegedülés és a kitartás közt.

Így már elő tudjuk állítani a vizsgálati tervet, melyben három szempontot kell egymástól
függetlenül vizsgálni: a zenetanulás minimum két formáját, a hegedülést és egy gyorsabb
sikereket ígérő hangszert, például a zongorát, és keresni kell egy olyan tevékenységet, ami
szintén kitartást igényel, de nem zenével és nem az absztrakt gondolkodással kapcsolatos
(tehát nem lehet például a versenysakk). Ilyen tevékenység például az élsport.

Most már csak két dolgunk van, egy olyan kontrollcsoportot képezni, amelynek tagjai se nem
zenélnek, se nem sportolnak, minden kitartást fejlesztő tevékenység szempontjából
átlagosak, és meghatározni a mintavétel módját és a minta nagyságát. Ez újabb buktatókat
rejt. Ezért fontos ebben a könyvben is az a kérdés, hogy a vizsgálatokat milyen módszerekkel,
milyen kísérleti személyekkel bonyolították.

10
Kísérletre plusz példa, órán is volt szó róla:

Harlow Rhesus Monkey Experiments

Az 1960-as években folytatott ellentmondásos kísérletsorozatban Harry Harlow pszichológus

bemutatta a szeretet erőteljes hatásait a normális fejlődésre. A fiatal rhesus majmok pusztító
hatásainak bemutatásával Harlow feltárta a szeretet fontosságát az egészséges gyermekkori
fejlődéshez. Kísérletei gyakran etikátlanok és sokkolóan kegyetlenek voltak, de felfedezték az
alapvető igazságokat, amelyek nagymértékben befolyásolták a gyermekfejlesztés megértését.

A kísérletek egyik híres változatában a csecsemő majmokat szülés után azonnal elválasztották
anyukáktól, és olyan környezetben helyezkedtek el, ahol hozzáférhettek egy "majom" drót
majomhoz vagy egy puha frottírba burkolt faux-mama változatához . Miközben a vezetékes
anya biztosította az ételt, a ruha anya csak lágyságot és kényelmet biztosított. Harlow úgy
találta, hogy míg a csecsemő majmok az ételhúzó anyjára mennek, ők nagyon kedvelték a
lágy és vigasztaló ruhával rendelkező anya társaságát. A tanulmány kimutatta, hogy az anyai
kötvények sokkal többet jelentenek, mint egyszerű ellátás, és a kényelem és a biztonság
fontos szerepet játszott a kötődés kialakulásában

Pszichológiai tesztek, attitűdskálák:

A pszichológia vizsgáló módszerei közül a gyakran használt eljárások a pszichológiai tesztek és

az attitűdskálák.

Pszichológiai teszteket használnak a személyiségjellemzők és a képességek feltérképezésére.

Ezek standardizált eljárások, ami azt jelenti, hogy az egyén válaszait a többi ember által adott
válaszokkal hasonlítják össze. Nagyszámú személy vizsgálata alapján állapítják meg a vizsgált
dimenzió átlagértékét és szórását. A személyiségjellemzők jelentős része normál eloszlású,
ami azt jelenti, hogy a személyek többségére az átlag körüli érték a jellemző, és az eloszlás
jellegzetes lefutást mutat (1.2. ábra): minél távolabb haladunk az átlagos értéktől, annál
kevesebb emberre jellemző az adott érték. Ilyen például az extraverzió-introverzió, az

11
intelligencia, a legtöbb testi tulajdonság, mint a testmagasság, mozgás gyorsasága, figyelmi
teljesítmény stb.

A személyiségtesztek kapott értékeinek jelentőségét (pl. hogy az eltérésre érdemes-e

figyelmet fordítani, a személyt gyógykezelni stb.), valamint a képességtesztek
teljesítményövezeteit az eloszlás alapján állapítják meg. A szórás a tesztértékek
ingadozásának a matematikai értéke. Az átlagtól számított egyszeres szóráson belül
helyezkedik el az emberek 68 százalékának pontértéke, a kétszer szórás még kb. 14-14
százalék, és a kétszeres szóráson kívül a kivételes képességek vagy szélsőséges személyiségek
kb. 2-2 százaléka található.

Az attitűdskálák olyan speciális kérdőíves eljárások, amelyekkel az egyének véleményét

hatékonyan lehet felmérni. A legkülönbözőbb személyekhez, tárgyakhoz való értékelő
viszonyulást mérnek. Leggyakrabban használt formája a Likert-skála, amelyben állításokat
fogalmaznak meg az adott tárggyal kapcsolatban. A személynek el kell eldöntenie, hogy
milyen mértékben ért egyet az adott állítással. Például az iskolához való viszonyt mérő
állítások: Szívesen járok iskolába. Szeretek ebbe az osztályba járni.

Ezeknek a skáláknak az az előnye a kérdőívekkel szemben, hogy segítségükkel árnyaltabb és

egymással pontosabban összehasonlítható adatokat kapunk, mert a személyek 5-7
fokozatban pontosabban ítélik meg az összetett attitűdtárgyakhoz való viszonyulásaikat, mint
amilyen az iskola, amit a gyerekek nem egyszerűen utálnak vagy szeretnek.

12